Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Jézus születését nyolc napon keresztül ünnepeljük. Olyan fontos üdvtörténeti esemény ez, amely a teremtés első pillanatától a világ megdicsőüléséig, sőt az örökkévalóságban is tart. A bibliai teremtés történet hat napja az aktivitást emeli ki, a hetedik az Istennek szentelt időt, hogy emberek maradhassunk. Az Egyház a nyolcadik napot, az újjáteremtést, amit Jézus Krisztus szerzett, azt is belefoglalva ünnepel.

A tegnap Szent István diakónus vértanú életét szemléltük. Az ő életétől különbözik a szelíd és szolid Szent János és más az aprószentek élete is. Mind-mind, más-más módon Krisztus tanúi. Mindenik szent egyéniség, különös világ. Ennek csak örülhetünk, mert a maguk képességével és a kapott kegyelem segítségével átizzott a lelkünk és szentté váltak. Mi is részesei leszünk Krisztusnak, akit „szentjeiben csodálunk” és aki által valóság lett a szentek közössége. Az evangélium melyik üzenete az, ami tűzbe hozza a lelkemet? A tábortűz mindenegyes fája külön ég és mégis egységben. Az Egyházban hasonló módon apostolkodunk-e?.

---

1. Szent János nevének ünnepét magába vonja a karácsony vakító dicsősége. Az evangélisták sorában viszont az ő emberi arca és életsorsa bontakozik ki a legteljesebben az őket sokszor inkább elfedő, mint feltáró fénylő-homályból. Az első keresztény századot majdnem egészében átéri élete. Valamikor Kr. u. 102 körül halhatott meg Efezusban, ahonnét érseki tartományát kormányozta, és amelynek közelében négy évtizede ásták ki sírjának templomát.

XVI. Benedek pápa november 29-én Efezusban misézett, ahol János apostol és a Szűzanya élt. Beszédében kiemelte: „ez a szentmise hálaadás az Úrnak, Mária Istenanyaságáért. Ezt a misztériumot itt Efezusban, a 431-ben megtartott zsinaton hirdették ki ünnepélyesen – kezdte homíliáját a Szentatya. A pápa ezután kiemelte: Mária, egyesülve Fiával életáldozata felajánlásában, kiterjeszti anyaságát minden emberre, különösen Jézus tanítványaira. Ennek az eseménynek kiváltságos tanúja volt a negyedik evangélium szerzője, maga János, az egyetlen Apostol, aki a Golgotán maradt Jézus Anyjával és a többi asszonnyal együtt. Mária anyasága, amely Názáretben a Fiat-legyen kimondásával kezdődött, a Kereszt tövében teljesedik be. Isten Fia, a Kereszten teljesítette be küldetését: Szűz Máriától megszületett, hogy a bűn kivételével mindenben osztozzon velünk emberi létünkben. Abban a pillanatban pedig, amikor visszatért az Atyához, a világnak hagyta az emberi nem egységének szentségét. Az Anya és a tanítvány közötti új kapcsolat nyomán felbonthatatlanul összetartozik az isteni és az egyházi anyaság. Minden nép meghívást kapott Krisztusban arra, hogy tökéletesen részesüljön az üdvösség misztériumában. Ennek lett hűséges munkása Szent János apostol és evangélista.

Mindnyájunk előtt közismert élete. Mégis engedtessék meg, hogy a nagyon gazdag életből néhány mozzanatot mégis kiemeljek. A Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban született, azaz Náhum próféta sírjának városában. A városka épületei között kiemelkedett az a zsinagóga, amit a prozelita római százados építtetett hálából hitéért, s amelynek falai között mondotta el Jézus azt a beszédet, amelyben hallgatóinak óriási megbotránkozására Testét és Vérét ígérte ételül és italul. Itt hangzott el, amikor mindenki elhagyta, csak a tanítványok nem: ”Uram, kihez menjünk, az Élet Igéi Nálad vannak” (Jn 6,24-72). E beszédet Szent János evangéliumának 6. fejezetében olvashatjuk.

János apja, Zebedeus, halászmester volt, aki több dereglyével és kerítőhálóval halászott a tavon. Ismerték és becsülték még Jeruzsálemben is. Ő szállított halat a templomi elöljáróknak, ahová bejáratos volt fia is. Amikor Jézust a főpaphoz hurcolták, Jánost a főpapi udvarba is beengedték, mert ismerte a háznép. Zsendülő ifjúkorában a Templom melletti Tanházban hallgatta a leghíresebb szentírástudósok előadásait. Innen a szentírásban és az ószövetségi teológiában való képzettsége. A bátyjával, idősebb Jakabbal együtt, édesanyjuktól, Szalométól örökölték a nagyságra törő tüzes lelket. Hamar csatlakoztak a Jordán folyó mellett fellépő Keresztelő János mozgalmához. Keresztelő János tanúságtételekor legott Jézus nyomába szegődtek.

Amikor evangéliumát megírta, túl járt már a 90 éven, de megörökítette a Jézushoz csatlakozásának idejét: „a tizedik óra körül járhatott”, azaz délután 4 óra körül (Jn 1,39). Egész lénye, élete ettől az órától Jézushoz tapadt. Minden fontos esemény szemtanúja. Például csak Jézussal együtt hallgatta meg János a Nikodémusszal való éjszakai beszélgetés egész tartalmát. Csak Jézustól értesülhetett a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál váltott szavakról. Egyedül ő hallotta és jegyezte fel az utolsó vacsora asztala mellett Jézus főpapi imáját. Az apostolok közül egyedül „a szeretet tanítvány” volt, aki Szűz Máriával együtt ott állt a Megváltó keresztje alatt. És Isteni Jóbarátjának végrendelkezését teljesítette: Jézus anyját „attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27). A mai evangéliumi szakaszban (20, 1-8) János a maga húsvéti hitének kibontakozását tárta elénk.

Ránk maradt öt írásában mély szemléléssel és odaadó szeretettel szárnyal az abszolút Kezdethez, az Igéhez és világítja meg minden ember üdvözítésének útját az örök Szeretetnek, a Szentháromság titkának fényében.

2. Szent János az életszentség útját a következőben foglalta össze: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségbe legyetek velünk. Mi ugyanis az atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben, S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1 Jn 1,1-4).

János Jézusban szemlélte az örök életet, az Igét, aki az Atyánál volt, és aki által lett minden, és aki megjelent, hogy általa mindenki részesüljön az istenfiúságban. Jézus az, aki közösséget hoz létre az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk – írja a szeretett tanítvány. Ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a Szentháromsággal is.

Szent János apostol élete arról tanúskodik, hogy ő mindent Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért tett. Minden munkánkat végezzük Jézusban. Jézussal és Jézusért akarjuk és szolgáljuk mindenki javát. Továbbá Jézus iránt való szeretetből hallgassuk tanítását, és Vele mutassuk be a szentmiseáldozatot az Atyának. Így Jézusban lelünk testvéri közösségre, Vele alakul a szentközösség, és Ért szolgáljuk a közösséget.

Szent János nyomán életcélom: Jézus iránti szeretetből teszek mindent. Mindent Jézusban, Jézussal és Jézusért. Ez a tiszta szeretet. Itt már szent a gondolat, a beszéd, a tett, és minden kapcsolat. Kívánom, hogy Jézus szeretetétől áthatott közösségben bontakozzon ki örömteli életünk. Ámen.

Csíkszereda, 2006. december 27. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz