Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A Taizéi Közösség 29. európai találkozójára idén Zágrábban kerül sor december 28 és január 1 között. A találkozóra több mint 40 ezer fiatal érkezik Zágrábba egész Európából, katolikusok, protestánsok, ortodoxok egyaránt. A találkozó jó alkalom az európai fiatalok számára a személyes és közösségi imára, a hit közös megélésére.

A Szentatya Bertone bíboros államtitkár aláírásával ellátott francia nyelvű üzenetében arra szólítja fel a fiatalokat, hogy egyre inkább ébredjenek tudatára az emberek közötti testvériség jelentőségének. A mások iránti megújult figyelem révén a fiatalok hozzájárulnak ahhoz, hogy testvéribb kapcsolatok jöjjenek létre az emberek között, hogy az egész földön ténylegesen megvalósuljon az emberi család, amelyben mindenkit befogadnak, és önmagáért szeretnek, elismernek, és Isten gyermekeként tisztelnek. Ez a szeretet civilizációja.

A Szentatya óhaja, hogy a családok szentélyéből bontakozzék ki a közösség építés a társadalomban, az egyházban és a nagyvilágban. Ma, amikor a Szent Családot ünnepeljük, bárki megkérdezheti, hogy mit jelent Jézus, Mária, József a mai családnak: atyának, anyának, gyermekeknek? Először is egy volt a három egymás tiszteletében és szeretetében. Másodszor megtanulhatjuk, hogy semmi sem árthat azoknak a gyermekeknek, akiket szeretnek, és azoknak a szülőknek sem, akik bíznak és készek életüket adni a gyermekeikért és egymásért. Testvér, így tekintesz-e a családodra és így törekedsz-e élni?

---

A Teremtés könyvében olvassuk, hogy „Isten megteremtette az embert, a saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette” (Ter 1,27). A legkiválóbb földi teremtményének, az embernek szellemi lelket adott és megajándékozta értelemmel, akarattal és szabadsággal. Értelemmel, hogy értékeket keressen, célokat tűzzön maga elé. Akaraterővel, hogy a célért cselekedjék. Szabadsággal, hogy önmaga válassza meg a helyes cselekvés módját.

„Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28). E feladat végrehajtásából születik a civilizáció, mely nem egyéb, mint a „világ emberibbé tétele”. Világos előttünk, hogy Isten tervei szerint „az emberiség jövője a család által valósul meg” (II. János Pál, FC).

Napjainkban sajnos, úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Minden módon „rendes” és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azokat a helyzeteket, melyek valójában „rendellenesek”. A propagált élettársi viszony, amely valóban vadházasság, csak mímeli a házasságot, de nem az. Amíg a házastársak a családban Isten és ember előtt egymásért, s a születő életekért felelősséget vállalnak, addig az élettársi viszonyban, akkor rúgják fel a kapcsolatot, amikor akarják. Itt nincs hosszútávon tervezés, csak a fogyasztás. Az azonos neműek törekvésére most kár a szót és az időt vesztegetni.

A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az „igazságnak és a szeretetnek”, melynek indítania és vezérelnie kell a férfi és nő kapcsolatát (vö. LCs 5). Mivel Isten terve szerint a család az „élet és szeretet bensőséges közössége” ezért feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik az élet és a szeretet közösségévé, egy olyan törekvésben, amely, mint minden teremtett és megváltott valóság, Isten Országában fog beteljesedni – írja II. János Pál (FC 17). Kiemeli, hogy a család lényegét és feladatát végső soron a szeretet határozza meg. Emiatt a családnak az a küldetése, hogy őrizze, kinyilvánítsa és közölje a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten az emberi nemet, valamint az Úr Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyházat szereti.

A család minden különleges feladata ennek az elsődleges küldetésének kifejezése és konkrét megvalósítása. A szeretetből kiindulva és állandóan szem előtt tartva a családnak négy általános feladata van: 1. személyek közösségének megvalósítása; 2. az élet szolgálata; 3. részvétel a társadalmi haladásban; 4. részesedés az Egyház életében és küldetésében.

1. A szeretetből alapított és élő család személyek közössége: a házasságra lépett férfi és nő, a szülők és gyermekek, valamint a rokonok közössége. A család Isten ajándéka, melynek végső célja Isten szolgálata. Erről szól a szentmise első olvasmánya (1Sám 1,20-22; 24-28). Sámuel születéséről és gyermekkoráról a Szentírás egyik könyve emlékezik meg. Elkána és Anna boldog házasságát beárnyékolta, hogy nem lett gyermekük. Amikor a Silói szentélyébe áldozatot mutattak be, Anna gyermeket kér Istentől. Anna tudja, hogy a gyermek által gyarapodhat és tökéletesedhet személyes közösségük. Egy évre rá Isten meg is adta a gyermeket, akit Sámuelnek nevezett. A név jelentése: az Úrtól könyörögtem ki. Mivel Istentől kérte, mint Isten ajándékát tekinti a gyermeket. Önállóságra neveli, és Isten szolgálatára ajánlja fel: „egész életére átengedem az Úrnak”. Sámuel abban a családi közösségbe élte meg a szeretetet, amelyet Isten szeretete kapcsolt össze. Nemcsak a gyermek növekedett, hanem a szülei is: a bizalmas kéréstől a bizalmas odaadásig. A házasságban élő férfi és nő közötti szeretetet, s ebből fakadóan a családtagok – a szülők és gyermekek, a testvérek, rokonok és ismerősök – közötti szeretetet egy olyan belső és szüntelen dinamizmus eleveníti és serkenti, amely a családot napról napra szorosabb és elmélyültebb közösséggé teszi. Ez a dinamizmus ad alapot és erőt a házastársi és családi közösségnek.

Egy igen elfoglalt házaspár kislányának közeledett a születésnapja. Az egész várost bejárták, hogy valami egészen rendkívüli ajándékot vásároljanak gyermeküknek. - Játékszert vagy közhasználati cikket szeretnének venni? – kérdezte az elárusítónő. - Nem is tudjuk, valójában mi is volna a legmegfelelőbb ajándék! –válaszolták a szülők. – Tudja, mi nagyon elfoglalt emberek vagyunk, munkakörünk egész embert követel, így alig vagyunk együtt gyermekünkkel. Olyan játékra gondoltunk, ami egész napját lefoglalná, aminek örülne, ami mellett nem érezné magát elhagyatottnak és magányosnak. - Igen sajnálom – válaszolta az elárusítónő. – Szülőket nem árusítunk!

Vegyük tudomásul, a család minden tagjának feladata marad a kölcsönös és teljes szeretete által építeni a közösséget, hogy a család a „bőségesebb emberség iskolája” legyen. A személyek közösségét helyettesíteni nem lehet ajándékokkal. Kell a kommunikáció (B.Liss).

2. A család feladata az élet szolgálata (Lk 2,41-52). Isten a maga teremtő művét a saját képére és hasonlatosságára alkotott férfi és nő megteremtésével fejezi be és teszi tökéletessé. Meghívja őket arra, hogy részesei legyenek az ő szeretetének és teremtő-atyai hatalmának azáltal, hogy szabadon és tudatosan részt vállalnak az emberi élet ajándékának tovább adásában. A család alapvető feladata tehát az élet szolgálata, s a századok folyamán beteljesedik a Teremtő ősi áldása, miközben nemzedékről nemzedékre ember adja tovább az embernek az isteni képmást (vö. FC 28).

Az emberi cselekedet jellemzője, hogy tudatos. Az élet továbbadása is tudatos és szabadon akart cselekedet. A házastársi szeretet egészen emberi, kizárólagos és nyitott az új élet felé. Milyen nagy kitűntetés a házastársak számára, hogy Isten munkatársai lehetnek az élet tovább adásában. Az emberi élet mindig az Isteni Jóság nagyszerű ajándéka. A termékenység, a házastársi szeretet jele és gyümölcse, eleven bizonysága annak, hogy a házastársak kölcsönösen és teljesen átadták egymásnak magukat.

Az Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze azt az akaratát, hogy minden erejével és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet: bármilyen fokon és körülmények között is legyen az az élet (FC 30). Aprószentek napján a budapesti Szikla-kápolna előtt több száz hívő emlékezett az elpusztított 6 millió magyar gyermekre. Az Élet menete a Szabadság-hídon át a Margit-hídra menet, ahol egy-egy szál rózsát dobtak a Dunába, a kis fehér kereszteket a Margit-szigeti kápolna előtt helyezték el.

A család az első, de nem az egyetlen vagy kizárólagos nevelő közösség. A szülők szeretetben és szeretetből hoznak világra egy embert, aki magában hordozza a növekedésre és a fejlődésre szóló meghívást. Így a szülők magukra vállalják a feladatot, hogy hatékonyan segítsék egy minden tekintetben emberi élet kibontakozását. A szülők az első és legfontosabb nevelők, akiknek bizalommal és lelki erővel kell nevelniük gyermekeiket az emberi élet lényeges értékeire. A gyermekeknek az anyagi javaktól való függetlenség légkörében kell nevelkedniük, úgy, hogy az egyszerű és szűkös életkörülményeket is elfogadják abban a meggyőződésben, hogy „az ember többet ér attól, ami, mint attól, amije van” (GS 35).

A család, ha feladatát teljesíti, az a nemzet tavaszát jelenti. Gondoljuk arra, hogy Isten az élet és a képességek adója, a szülőktől a gyermek szeretetét és védelmét kéri. Toldi írója, Arany János szülei tizedik gyermeke volt. Mennyivel szegényebb lenne a világ, ha az alkoholista és vérbajos apa, meg a tüdőbeteg anya nem fogadja el a harmadik gyermeket, akit a világ így emleget, Ludwig van Beethoven (1770-1827). Művének egy része - az Öröm óda - EU himnusza lett, ami mindegyre felcsendül az ország EU-s csatlakozása előtt és után.

A család az első iskolája azoknak a szociális erényeknek is, amelyekre minden közösségnek szüksége van. Megemlítem itt a Tokiói Egyetem volt rektorát, Zsoldos Imre verbita atyát, aki 12 gyermekes falusi családban született. Tízévesen még szülei állatait őrizte. Később szerzetesi iskolába került, majd külföldre. 22 nyelvet könnyedén megtanult. Ír, olvas, tíz nyelven szinkronban tolmácsol, stb.

Az egyénnek és a családnak az élet szolgálatába kell állnia. Ezt világítja meg az evangélium. A világba lépő Isten Fia, mint minden más ember, egy kis családi közösségbe akart beilleszkedni, még ha Mária és József helyzete egészen sajátos volt is vele kapcsolatban, családja egészen kivételes volt a maga nemében. Amikor ember lett, a mindenki által járt utat akarta követni, hazát és földi családot akart magának.

Szűz Mária és József, amikor bemutatták Jézust a templomban, a törvény előírásain túl megújították Istennek való teljes odaadottságukat. És a megpróbáltatások által, amelyek ezután következtek, részesei lesznek a Fiú küldetésében. A jeruzsálemi zarándoklaton a tizenkét éves Jézus magatartásában tapasztalják, hogy ő az Atya vezetése alatt áll, és ő nem az övék. „Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja megőrizte szívében.” Mária és József azt a feladatot kapták, hogy Jézust felneveljék az Atyától rábízott küldetés teljesítésére. Mindenben Isten elsőbbségét ismerik el. Mindent neki rendelnek alá, és Isten tervét szolgálják. Mindent Isten fényében értelmeznek, szeretetüknek mindig Jézus a központja. Ezt az összhangot semmi sem tudja megzavarni. A Szent családban nőtt a bölcsesség, az egymáshoz való alkalmazkodás, szolgálat, engedelmesség, kedvesség és szeretet. A mai családok is így szentelődnek meg, ha nemcsak a földiekkel, hanem az égiekkel is törődnek.

3. A család részvétele a társadalmi haladásban (1Jn 3,1-2; 21-24). A Teremtő „programjában” a család a társadalom első és eleven sejtje lett. A társadalom tagjai a családban születnek és a családban kapják meg a szociális erények első iskoláját; ezek az erények pedig a társadalom életének és fejlődésének lelkét jelentik. A családi közösség tagjai közötti kapcsolatokat – minden egyes tagban a személyi méltóságra támaszkodó és azt becsülő – „ingyenesség” irányítja és hatja át; ezért lesz szeretettől áthatott az együttlétük, a beszélgetéseik; ezért lesznek önzéstől mentesek érzelmi kapcsolataik, s így lesz nagy lelkű a szolgálat és szoros a lelki kapcsolat (vö. FC 42-43). A személyek igazi életközösségének kibontakozása így válik a társadalom első iskolájává, példaképévé és serkentőjévé.

Társadalmunk az elszemélytelenedés veszélyében forog, s egyre inkább formátlan tömeggé válik, mert a család már nem a személyek közössége akar lenni, a családok szolgálatát kevésbé nézi, s a szociális erények iránti fogékonyságát a tőke imádat nyomja el.

Az egyik olasz újság közölte, hogy egy római tanárnő egyszer dolgozatot akart íratni osztályával ezzel a címmel: „Milyennek ismerem édesapámat?” Mikor a címet lediktálta, az osztály elhallgatott. A gyermekek gondolkoztak, tűnődtek. Aztán egy-két bátor gyerek után majdnem mindnyájan azt kérték: Másról tessék dolgozatot íratni. Semmit sem tudunk az édesapánkról. Nem ismerjük őt igazán. Mi ez, ha nem elszemélytelenedés?

Ezért a családot nem védő társadalom a maga sírásója azzal, hogy sok embert „menekülésbe” kerget, mint például az alkoholizmusba, kábítószerekhez és terrorizmusba. Csak a keresztény hiten és reményen épülő, s a szeretettől éltetett családi közösség képes ilyentől megóvni, vagy ezeket az embereket kiragadni a névtelenség homályából, visszaadni újra személyi méltóságukat és beilleszteni a társadalomba.

Szent János vallja, hogy aki megkeresztelkedik Isten gyermeke lesz. Az Atya szeretete és gondoskodása különös módon kiterjed rá. E kiváltságot csak hitben fogjuk fel, ezért ezt a világ nem tudja rólunk. De ezt kétféle módon tanúsíthatjuk: egyrészt, ha meg van bennünk a feltétlen bizalom, hogy Isten nagyobb, mint a szívünk, s ezért gyarlóságunk ellenére is övéinek vall; másrészt, ha embertársainkat mi is Isten gyermekeinek tekintjük, és úgy viselkedünk velük szemben.

4. A család részesedik az Egyház életében és küldetésében (Zsolt 83,2-10). A keresztény család fontos feladatai közé tartozik egyházi feladata is: arra rendeltetett ugyanis, hogy a történelem folyamán épülő Istenország szolgálója legyen azáltal, hogy részesedik az Egyház életében és küldetésében (FC 49). A krisztusi család Jézus prófétai, papi és királyi hatalmában részesült. Istenországát jeleníti meg a világban, amikor családi egyházzá válik: befogadja és hirdeti Isten igéjét, teljesíti az Istentől kapott hivatása szerinti feladatot, az élet és szeretet bensőséges közösségévé válik. A keresztény család megszentelődését az imádságban, a szeretetszolgálatban, a kiengesztelődésben és legfőképpen az Eukarisztiában találja meg. Így napról-napra mind tökéletesebben egyesülnek egymással, s ilyen módon jelezik az Egyháznak és a világnak, a szeretetnek azt az új közösségét, amely Krisztus kegyelmének ajándéka. A családi egyház a hivatások szülőhelye, ahonnan elkötelezett emberek indulnak el a szeretet civilizációjára (Kis Szent Teréz szülei példáját idézte).

Az erényes családi közösség, minden földi kincsnél többet ér. Isten ajándéka és a házastársak műve. Nagyobb örökség ez, mint a ház, a vagyon, amelyet szülők gyermekeikre hagynak. Köszönöm Istennek, hogy ilyen családban nőhettem fel. Ámen.

0Csíkszereda, 2006. december 31. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz