Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A Szentlélek kiáradásának és az Egyház születésének ünnepe van. Ha emberségünk oldaláról tekintjük, akkor nevezhetjük teremtés- és újjáteremtés ünnepének is. A bibliai második teremtéstörténetben olvassuk, hogy „az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. (Ter 2,7). Isten a szellemi lélek lehelésével lényegi változást hozott létre az anyagi testben, és ez az ember.

A következő nagy változást, az ember bűnbeesése okozta, ami a Teremtőhöz kapcsoló kegyelem megszakadása és az élet halálba szenderülését jelentette. Ebből a siralomvölgyi állapotból az Isten Fia húsvéti misztériumával és a Szentlélek elküldésével keltett új életre. A Szentlélek kiáradása bennünk valami lényegi változást idézett elő, valami újat, többet adott nekünk, mint a teremtéskor.

A pünkösdi Lélek áradása igét formált az addig néma ajkakon, hogy isteni szó újítsa meg a világot. Péter apostol Szentlélektől átformált szívéből feltörő szó már az első nap 3000 ember világát újította meg, mert szavában benne volt az Isten.

Korunkban, mintha hitelét vesztené a szó: mi azt szeretjük, ha a tettek beszélnek. Minden szó üres, ha nincs benne az ember és az Isten. Kérjük Urunkat, adja meg nekünk, hogy mindenkor Szentlélekkel eltelt és általa újjáteremtett szívünk bőségéből szóljon a szánk.

---

1. Az életvágy korunkban soha nem látott méreteket öltött (Zsolt 103). A civilizáció minden téren megkönnyítette hétköznapi életünket, ugyanakkor kínálatainak tömkelegével szinte mindenkit behálóz, gúzsba köt. Istenünk azért oltotta belénk az élet szeretetét, hogy ez az örökké dinamikus életvágy utat keressen és találjon a végtelenbe, a Szentháromság egy Isten világába.

Tudjuk, hogy az ember nem képes életének a célját önmaga megalkotni, de képes a célt felismerni és keresni. Az ember alkotta célok amolyan zártkörű labirintusok, sohasem vezetnek túl önmagunk korlátain, megrekednek az önzés zsákutcáiban és az önmegváltónak vélt emberi okoskodásokban. Az emberi szív a végtelenre irányul, ezért nem tud megállni talmi céloknál, hanem végső boldogságát kutatja és keresi. Keresi Istent, hogy megismerje és Vele legyen közösségben.

2. Jézus részesít a Szentháromság életében (Jn 20,19-23). Az idők teljességében közénk jött Jézus, már Húsvétkor beöltözött istenfiúi hatalmába, azért részesít a Szentlélek erejében. Már föltámadásakor jelzi apostolainak, hogy küldetésük az övének folytatása lesz, amit ő az Atyától kapott: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Az Egyház nagy feladata marad az emberi gyarlóság ellenére állandósítani a kegyelmet a világban: az Isten szeretetének hirdetése és a kiengesztelődés szolgálata által.

Nekünk, akik hiszünk Istenben és az ő Fiában, jobban kell szeretnünk az életet, mint bárki másnak, lobogjon bár benne az alkotásnak vagy az élvezésnek égig érő lángja.

Hogyan szerethetjük jól az életet, és hogyan lehet részünk az elképzelhetetlenül teljes életben, az Isten szentháromságos életében? Hogyan érhetjük el a keresztény nagykorúságot? – erre a kérdésre kerestünk és kaptunk feleletet, akár csak első Pünkösdkor a Jeruzsálemben tartózkodó vallásos emberek.

3. Pünkösd fényében az apostolok meglátták az emberi élet célját, hogy Krisztus feltámadásában újjá teremtődött az élet (ApCsel 2,1-11). Péter beszéde világosan ecseteli a krisztusi műben a múltat és a jövőt. Mindazokat, akik hittek Jézusban megkeresztelték és megbérmálták, hogy a Szentlélek erejében egy közösséggé, egyházzá legyenek. Akik Jézus halálában és feltámadásában újjászülettek, életüket a Lélek iskolájában, az apostolok irányításával és a Szentlélek belső vezetése alatt folytatják, hogy a történelemben megteremjék a Lélek gyümölcseit.

4. A Krisztusba vetett hit, a Szentlélek megvilágosító hatására jön létre (1Kor 12,3b-7. 12-13). Ahhoz, hogy nagykorúvá érjünk, Lélek szerint kell élnünk. Jóakarattal törekedtünk megismerni Jézust, aki az út, igazság és élet, azaz a kinyilatkoztatás teljessége. Tudjuk, hogy Őbenne Istenünk gazdagon megajándékozott minket, hogy mint Krisztus testének tagjai, építsük az egyházat. Általa megtaláltuk életcélunkat, boldogságunkat.

Most elevenítsük fel a mi pünkösdünket, amikor megbérmálkoztunk. Azért bérmálkoztunk: - hogy a Lélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket (elmélyülés);

- hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis a kegyelemben gyökerező szentháromságos életet tudjuk élni (vallásosság);

- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk (apostolkodás);

- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint az egyházközösség értünk tettek (tanúságtevés).

Habár nem egyszerre bérmálkoztunk, mégis tekintsük át ma, hogy bérmálásunk óta, hogyan is életünk a Lélek vezetése alatt? Az is jusson eszünkbe, hogy a keresztény élet a Jézussal történő tudatos és folytonos találkozásban bontakozik ki. A szentségek vétele meg lépten-nyomon fokozzák bennünk az életgazdagságot, mivel Krisztusban minden kegyelem a mienk, nemcsak a jelenvalók, hanem az eljövendők is. Életvágyunk csak Őáltala, Ővele és Őbenne találja meg otthonát, az örök Szeretetet.

Sík Sándorral vallom:

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:

A Szellemet, aki a Szeretet.

Aki Szent Péter ajakán rivall,

Hegyeket bont, szíveket áthidal,

És hét csatornán csorgatja beléd

Az élesztő kegyelem kútfejét.

Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,

Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak

És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.

Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.

Házamat én kőszirtre építem.

Négy élőlény az erős alapok:

Ember, oroszlán, sas, tulok.

Hallottam a piacon szólni Pált,

Hallottam Ágostont és Ottokárt,

Látom a szirten Péter kulcsait,

S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:

Kimondhatatlan gerjedezésekkel

A Szentlélek sóhajtozik.

Ó tudom kinek, ó tudom kinek:

Én az eleven Istennek hiszek. (Hiszek)

Csíkszereda, 2007. május 27. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz