Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Három ünnepségen vettem részt március 15-én: délelőtt Kézdivásárhelyt, délután a Nyerges-tetőn és este itthon, Csíkszeredában. Mindenik ünnepség sajátos és felemelő volt. Felemelő együtt ünnepelni azokat az értékeket, amiket a Jóisten adott az egyéni és közösségi boldogulásunkhoz, s amiért oly sokan életüket áldozták. Remény és bizakodás töltött el annak láttán, hogy milyen sokan értékelik nemzeti egységünket, szabadságunkat.            Felemelő volt március 16-a, péntek este is, amikor a csíki hokisok, a Csíkszeredai Sportklub a hazai bajnoki döntő 5. mérkőzését idegenben 5-4-re nyerte. A négy nyert meccsig tartó összecsapásban a csíki fiúk 4-1 arányban győzték le a bukaresti Steauat. Így második alkalommal sikerült Csíkszeredának egy idényben megnyerni a Románia-kupát és a bajnokságot. Ennek is örvendünk.

A mai evangélium példabeszéde szintén zeneszótól és énektől hangos ünnepségről beszél. A résztvevők itt is a győzelmet ünneplik, melyet a tékozló fiú aratott bűnei felett. Ennek még jobban örvendünk.

Négy éve történt, amikor az egyik ministránsom mise előtt párperccel megszólított: Papbácsi, gyónni szeretnék. – Mi van, Imre, te a tegnap előtt gyóntál – feleltem neki. - Igen, igen, de a tegnap hoki meccsen voltam. - Na és, az nem bűn – próbáltam megnyugtatni. - Igaz, de én is olyanokat mondtam, és csavargatta fejét. - Most már értem – mondtam neki.

Nagyböjtben vagyunk, örültünk nemzeti ünnepünkön, örültünk a Sportklub győzelmének, és nagyon örülnék, ha a bűn elleni küzdelemben győzedelmeskednénk Húsvétig. Most az Isten-ember találkozás órájában vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

-----

Agnés de la Gorce így mutatta be G.-K. Chesterton angol írót (1874-1936): „éles ellentéte volt a tékozló fiúnak. Angol lévén, mindenekelőtt a tapasztalás érveire hallgatott -, miután többet foglalkozott lélektannal, mint hitvédelemmel, a római Egyházat választotta, mert az mélyebben kutatja az emberi szív titkait, mint bármiféle más keresztény közösség, olyan természetfeletti éleslátással, amellyel – mint vallotta – sehol másutt nem találkozott ezen a fokon. Negyvennyolc évesen, hosszú és bizonytalan lelki kalandja után megtette a döntő lépést. Mikor megkérdezték tőle, miért tért át a római katolikus hitre, szűkszavúan ezt felelte: ’Hogy megszabaduljak a bűneimtől.’ Azért is, mert ez a leghitelesebb módon birtokolja a lélek megújulását lehetővé tevő megtisztító szertartásokat. A bencés Rice atya, aki az Egyházba való visszatérését elfogadta, kiemelte ezt a meghatározó motívumot: „Az Egyháznak a bűnnel szemben történő eredményes fellépése miatt.”

Nagyböjt 4. vasárnapját Letáre, magyarul „öröm vasárnapnak” nevezzük a kezdőénekről: „Örvendezz Isten népe!” Ez az olvasmányok alaphangja is. Sőt a legszebb történetnek nevezhetjük, mert az Istenhez térők boldog hazatalálásáról, az ember és az Isten közötti kiengesztelésről szólnak.

1. Húsvéttal a választott nép új hívatása kezdődött (Józs 5,9a. 10-12). Amikor a választott nép átkelt a Jordánon, megszűnt pusztai vándorlása és birtokba vette az Ígéret földjét. Ekkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” E kijelentés a szolgaság megszűnését, a hosszantartó lelki megtisztulást és az otthonra találást jelentette. A negyvenévi vándorlás alatt Isten különös gondviselése kísérte őket, gondoskodott védelmükről, ételükről és italukról. Mostantól Isten új adománya, Kánaán földje fogja őket mindazzal ellátni, amire szükségük van, de csak munkájuk gyümölcseként. További feladatuk lesz ezt a földet termékennyé tenni.

Az Úr megajándékozta szabadsággal, és az új haza bő termést hoz számukra, ha megtartják törvényét. Találó, amit a zsoltárban imádkoztak: „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr. Boldog az az ember, aki benne bízik.” Az újhazában megült első húsvétkor nemcsak Isten nagy tetteit ünnepelték: az elsőszülöttek életben maradását, az átkelést a Vörös-tengeren és az Ígéret földjének termését, hanem megerősítették hitüket és kifejezték önátadásukat. Mindez előképe lett Jézus Krisztus húsvétjának, aki önmaga feláldozásával mindenkinek örök otthont szerezett. És előképe lett az Egyház földi vándorlásának is, mely az örök haza felé tart.

2. Istengyermeki életünk Isten végtelen irgalmából forrásozik (Lk 15,1-3. 11-32). Jézus a főparancsot éli, amikor gyarló, bűnös emberekkel, vámosokkal barátkozik. Ezt a farizeusok zokon veszik Jézustól. Ezért három példabeszéddel világítja meg a mennyei Atya irgalmát: az elveszett bárány, az elveszett drachma és a tékozló fiú történetével.

Mindenki előbb-utóbb felismeri a maga választotta világ rosszat nyújtó borzalmát, mert a lélek igényei mélyebbek annál, hogy a földi javak kielégítsék. Az atya két fiáról szóló példabeszédet Jézus korában és napjainkban is mindenki megértette. Értjük mi is, de azért vessünk egy rövid pillantást a szereplőkre.

A kisebbik fiú jussát kikövetelve otthagyja az atyai házat, függetlenül és szabadon akar élni. Ezzel szemben eltékozolja pénzét és szabadságát. A bűn árán szerzett örömmel akarja csillapítani szeretetéhségét, miközben a szenvedélyek rabszolgája lesz és a tisztátalan állatok őrzője. Kutyául megy sora, amikor Isten szavának visszhangja készteti visszatérésre. Belátja, hogy őt csak apja irgalma mentheti meg.

A nagyfiú látszatra engedelmes. Szívéből hiányzik az atyai ház iránti odaadás, a szeretet. Csak önmagát és javait tekinti. Öccsét is a javak kezelése alapján ítéli el. Számonkérése, kifakadása és makacssága mutatja, hogy ő is bűnös. Őt is apja feltárulkozó szíve, végtelen irgalma tudja besegíteni az atyai házba.

Az atya mindent átlát, ő bölcs. Ismeri az ember fejlődését. Tudja, hogy a szeretetet és a hitet soha sem lehet kikényszeríteni, mert az belső, szabad döntés. Követelőző fiával szemben nagylelkű. Nem magyarázkodik, és nem kiabál utána, amikor fia maga után becsapja az ajtót. Szívének ajtaját a lázadó számára is nyitva hagyja, sőt majd elébe siet. A bölcs atya látja azt is, hogy a nagyobbik fiú szíve kiégett. Nem fogékony sem az atyai, sem a testvéri szeretetre, csak a földi javak birtoklása által akar boldog lenni. Hozzá is kimegy, megnyugtatja és ő lesz a beléptetője a testvéri lakomára.

Isten az az atya, aki az őt elhagyó gyermekeit szüntelenül visszavárja, aki a csalódások és a lelkiismeret-furdalás által visszatérésre készteti őket. Istennek ez a magatartása az irgalom, a megbocsátás. Jézus Krisztus húsvétja által az Egyházat az irgalomra építette. Egy olyan népet alkotott kereszthalála és feltámadása által, amely együtt él az elveszett emberekkel és az eltévedt juhokkal, hogy őket is megmentse.

A külső rabság gyalázata a fogság, a belső rabságé a bűn. Petőfi szerint is le kell mosni a gyalázatot. Az ördög ma arra veszi rá nemcsak a világ fiait, hanem sokat közülünk is, hogy a gyalázatot ne tartsuk gyalázatnak. Amikor pedagógusok, hívő tanulók minden lelkiismeret-furdalás nélkül elfogadnak életromboló plakátokat. Amikor szülők asszisztálnak lányuknak, fiuknak, hogy barátjával, barátnőjével szexuális kapcsolatra lépjen, stb. Ez a bűn gyalázata.

Isten akkor veszi le a gyalázatot, amikor az atyai ház és a disznóól közötti különbség tudatosul bennünk, és belátjuk, hogy tékozló fiú módjára képesek vagyunk a vályúig süllyedni. Gyalázatunkat felismerhetjük és bevallhatjuk, de le nem moshatjuk magunkról. Egyedül a végtelen irgalmú Isten veszi le rólunk, aki elénk siet, nyakunkba borul és átölel. Vagy elénk jön és megkönnyíti belépésünket a testvéri lakomára.

3. Ha érezzük méltatlanságunkat, akkor induljunk el az Atyai ház felé, melynek kapuja egyedül az Egyház (2Kor 5,17-21). A kiengesztelődés tanítását és szolgálatát Jézus az Egyházra bízta, s általa minden megtérő gyermekét a kegyelem világába emeli. Chesterton 48 évesen katolizált azért, hogy megszabaduljon bűneitől. S te, mit teszel azért, hogy megtérj Isten és testvéreid szeretetéhez?

Lelkesedtünk március 15-én, örvendtünk a Sportklub győzelmének, de most kell a bűn elleni küzdelemben kivívni a húsvéti győzelmet, hogy lelkünkben meghalljuk az Úr örömét: szép volt fiúk, szép volt lányok. Ámen.

Csíkszereda, 2007. március 18.                                    Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz