Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

            Bevezető: Jézus Szent Szívének ünnepén tartjuk a Papi Megszentelődés Világnapját.    Jézus Szent Szívének ünnepén az Egyház minden hívőt arra hív, hogy hittel emelje tekintetét „arra, akit keresztülszúrtak” (Jn 19,37), Krisztus szívére, amely Isten legyőzhetetlen szeretetének ékes és élő jele, és kegyelmének kimeríthetetlen forrása.

            Egyházunk arra buzdítja papjait, hogy megkeressék magukban ezt a jelet, mivel Krisztus szíve gazdagságának őrzői és kezelői, és árasszák Krisztus irgalmas szeretetét másokra, mindenkire. Ezt leghatékonyabban a szentmisében tehetjük.

Testvéreim, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket.

            ---

            Isten irgalma abban mutatkozott meg, hogy elküldte egyszülött Fiát, aki prófétánk, papunk és pásztor királyunk. Ő végtelenül szeret minket, és minden ügyünkben gondunkat viseli.

            1. Jézus, a maga Istenember életével az istengyermeki élet új útját nyitotta meg nekünk (Róm 5,5b-11). A természetben semmiféle biztosíték nincs arra, hogy az embernek van jövője és örök célja. „Ahogyan senki sem tudhatja önmagát kívülállóként szemlélni, vagy ahogy egy fiatal sem tudhatja magáról külső információk nélkül, kinek a szülötte, ugyanúgy bizonyára az embernek is szüksége van egy másikkal való találkozásra, aki őt kutatja, és sajátosságait megállapítja. Hol van azonban ez a másik, akit az ember nevű lény megkérdezhetne: ki vagyok én?” (H.W. Wolff, Az Ószövetség antropológiája, Bp.2003., 16.). A Biblia szerint ez a Másik, aki válaszolhat kérdéseinkre: a teremtő Isten. Ő kötelezte el magát az embernek. Ő tárta fel nekünk, amikor még bűnösök voltunk. Szeretetének legnagyobb jele, hogy Krisztus keresztáldozatával megváltást szerzett. „Most hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltva még könnyebben megszabadulunk.” A Jézus szerezte életbe csak a keresztség révén léphetünk. Mégpedig azért, mert a keresztség beolt bennünket Jézus szent emberségébe.

            Jézus embersége szent, mivel emberi lénye – az Isten Igéjével való személyi egyesülés, teológiai kifejezéssel unio hypostatica révén – isteni minőséggel rendelkező emberség. Jézus emberként is mindig úgy találkozott Istennel, mint Isten az Istennel. A keresztség titokzatos kapcsolatot létesít állandó jelleggel az isteni minőségű emberség és a mi bűnösen csak emberi lényünk között. E kapcsolat révén mi is szentté, vagyis istengyermekké leszünk, újjászületünk, egy egészen más életre, mint a pusztán csak emberi élet.

            Jézus emberségét a teológiában ősszentségnek szokás nevezni. Arról van szó, hogy a szentségeket azért nevezzük szentségeknek, mert szentté, tehát isteni minőségűvé és életerejűvé teszik emberi életünket. Minden szentség más és más szempontból Jézus szent emberségébe olt be bennünket, hogy így egybeforrva, mint a szőlővesző a szőlőtővel, belénk is áradjon állandó jelleggel az isteni minőségű életerőből. A Szent Szív misztikusai, Szent Gertrud és társai, mindig is arra buzdítottak, hogy „lépjünk be a Szent Szívbe”. Jézus Szíve mindig is az ő szent emberségének a jelképe. Így Jézus embersége az alapvető eszköze szentté levésünknek, tehát alapszentség, ősszentség, minden szentté levés ősforrása.

            Mi nem önmagunkban, hanem Krisztus Jézusban vagyunk megszenteltek, mert Isten kegyelmének Jézus Krisztusban lettünk részesei. Krisztussal azonosultan, Jézusban, őt magunkra öltve kell élnünk. Benne vagyunk hivatva az örökségre, nem tőle függetlenül, hogy a belőle nyert kegyelem erejében élt életünk jobban beleépüljön Jézusba, és így nőjön bele a végső kiteljesedésbe, a Szentháromságba.

            A legteljesebb életérzés, ha hitben átéljük, hogy Jézusban vagyunk. A Jézusban levés nagy élménye, hogy benne nem hagyjuk el a mi világunkat. És éppen ezért imádkozott: „nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15). Kovásznak szánt, hogy megszenteljünk mindent. Ehhez teljes skálájú emberi életet kell élnünk, egész emberlényünket elfogadva az Atyától, és annak minden billentyűjén érte élve, őt szeretve. Ez a kegyelmi, az isteni minőségű élet a Krisztussal való belső azonosulás által valósul meg, általa vagyunk valakik, és istengyermeki életünknek távlatai vannak

            Amikor a Szent Szív tiszteletének terjesztői azt mondják, hogy lépjünk be a Szent Szívbe, tulajdonképpen azt mondják, amit az ősszentség tana: mi Jézusba vagyunk oltva, csak így van istengyermeki életünk. Hogy nőjünk az életben, Jézusba kell nőnünk, vele kell jobban azonosulnunk, az ő Szíve szeretetének ritmusát és irányulását kell fokról-fokra a magunkévá tennünk. Csak így szerethetjük az Atyát, és csak így találhatjuk meg igazi, kiteljesedő önmagunkat. Aki ezt átéli, annak az Atya végtelenül szent lesz, mégsem lesz egészen más, mérhetetlenül felettünk trónoló valaki, mert érzi, hogy ő maga is szent és az Atyával egy világba került.

            2. Jézusba oltódásunkat, Isten fokozatosan készítette elő (Ez 34,11-16). A babiloni fogság idején Ezekiel próféta a szétszóródott nyáj elé tárja Isten irgalmát, amely abban mutatkozik meg, hogy ő maga lesz népének pásztora. E jövendölés a szabaduláskor részben beteljesedett, de előre jelezte a messiási ország kegyelmi javait is. Krisztus szellemi és kegyelmi értelemben magára alkalmazta és élte a pásztor királyról szóló jövendölést. Gondjaiba vett, összegyűjtött, hazát adott, és táplál, terelget, pihentet, keres, gyógyít, gondoz az igazság szerint.

            A Szent Szívbe lépve teljesednek Jézus ígéretei:

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.

2. Családjaiknak megadom a békét.

3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.

4. Életükben s különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.

5. Minden vállalkozásukat megáldom.

6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.

7. A lanyha lelkek gyorsan buzgókká lesznek.

8. A buzgó lelkek hamar nagy tökéletességre jutnak.

9. Megáldom házaikat, hol Szívem képét kifüggesztik.

10. Megadom a papoknak a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megtérítsék.

11. Azok neveit, akik ez ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.

12. Jézus Szíve nagyígérete: Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg szentségek nélkül.

            3. A jó Pásztornak a szeme rajtunk van (Lk 15,3-7). Jézus mindenkit szeret, még azokat is, akik tévelyegnek, és mindegyikért tud áldozatot hozni. Földi bukdácsolásaink ellenére szüntelenül, végtelen szeretettel szeret minket, és munkálja tökéletességünket. Jézus nem hatalmát akarja éreztetni, hanem szolgálni, segíteni akar. A nyájat éppen szeretetével tartja össze. Csak mi viszonyulunk ehhez a szeretethez különbözőképpen.

            A Szent Szívbe lépésnek csúcsa az Eucharisztia ünneplése – nagykilenced –, amelyben minden hónap első péntekén egészen azonosulunk Jézus életével, és egészen egybe asszimilálódunk vele – amennyiben beleillünk és amennyire együtt dobban már a szívünk az övével.

            A Szent Szív kultusza által megértjük, hogy nekünk Jézussal nem „édes kettest” kell kialakítanunk, mert ő úgy szerette az Atyát, hogy magába zárt minden embert, az egész világot; mindent, ami van. Csak az azonosul Jézussal, aki szintén így szereti az Atyát, átölelve az egész világot, a gonosznak érzett embereket is, a kibírhatatlannak vélt szenvedéseket is, a nehéznek tűnő feladatokat is, nemcsak a magunk gondját-baját, problémáit, hanem az egész világét.

            Annak a lelke képes valamelyest megérteni az Isten végtelen szeretetét, aki emberi szeretetében megtapasztalta mind a visszautasítást, mind a viszonzást. Gondolhatunk szülőkre, akik gyermekeikért éltek, s mihelyt megöregedtek, azok megfeledkeztek róluk. A feledés, a visszautasítás mindenkinél lelki fájdalmat okoz, különösen a szülőnél. Ha a szülő mindezt elviseli anélkül, hogy ő maga megszűnne szeretni, akkor valamelyes képe lesz Isten irántunk való szeretetéről. Szent Ágoston 33 évesen ismeri fel az örök Szeretetet. Vallomásaiban így kiált fel: „Ó, örök szeretet, mily későn ismertelek meg!”

            Jézus Szent Szíve kultusza segítségünkre van, hogy felismerjük: Isten elsőként és szüntelenül szeret minket. Jézus Szívének szeretete, belénk áradó élete pedig átalakítja szívünket szeretetének arra a mértékére, hogy minden visszautasítás ellenére tovább szeressünk. Ámen.

            Csíkszereda, 2007. június 15.                           Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz