Bevezető:
A nagyhéten az ünnepre
készülünk, Jézus elé megyünk, és Kegyelemteljes Húsvétot kívánunk. A
kegyelemteljes szavunk a jézusi élet birtoklását jelenti. Az
Istenember élete az enyém is lett, mert hittel kitártam szívemet és
befogadtam. Mindaz, aki szívvel-lélekkel azonosul Jézussal és
megcselekszi, hogy szentségi módon találkozzon Vele, abban Jézus
élete van. Annak kegyelemteljes élete van.
Három nap alatt Őt
szemléltük, Aki ennek a kegyelemteljességnek a szerzője, a szenvedő
Jézust. Liturgiánk segítségével azt a kiüresedést, megalázást
cselekedtük meg, amelybe az Isten Fia elmerült. A nagypénteki
liturgiánk alatt megrendültem. A szó már nem fejezi ki az irgalmas
szeretetet. Se szó, se kép nem tudja megjeleníteni, amit Jézus
átélt. Ekkor könnyes szemmel, sajgó szívvel éreztem meg, mit
jelentett Jézusnak a szenvedés, és mindaz, ami mögötte láthatatlan.
Húsvétunk van. Jézus
szerzete élete odaadásával és feltámadásával. Jézus Húsvétjával
a világmindenség katarzisa elkezdődött. Általa élet, fény,
világosság támadt. Szétszakította a bűn okozta halálrendszert, és
felragyogtatta előttünk a feltámadást és az örök életet.
Ez az élet az enyém is, mert
hiszek Jézusban. Benne bűnbánatot tartottam és anyaszentegyházunk
életet fakasztó igéi alá vittem életemet. Megsemmisítette bennem a
bűnt, és Krisztus istenemberi életét adta nekem. Így kegyelemmel
teljes lett életem. Az Életforrása általa, Ővele és Őbenne Húsvéti
örömem van.
Ezt a Húsvéti örömet kívánom
minden testvéremnek. Ámen
Csíkszereda, 2007. április
7. Darvas-Kozma József
vissza a homíliákhoz