Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetét erre a Szent János-i igére alapozta: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak” (Jn 19,37). „A nagyböjt ideje alkalmas arra, hogy megtanuljunk megállni, elidőzni Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal amellett, aki a kereszten feláldozta életét az egész emberiségért (Jn 19,25). Most, a bűnbánat és az ima idején tekintsünk tehát élőbb részvétellel a keresztre feszített Krisztusra, aki a kálvárián meghalva teljesen kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét. A Deus caritas est enciklikámban a szeretet témáját vizsgáltam. Két alapvető formáját emeltem ki: az agapét és az eroszt.”

Az Újszövetségben sokszor szereplő agape kifejezés annak az ajándékozó szeretetét jelenti, aki kizárólag a másik javát keresi; az erosz szó viszont annak a szeretetét jelzi, aki birtokolni akarja, ami hiányzik neki, és egyesülni vágyik a szeretett személlyel. Az a szeretet, amellyel Isten körülvesz bennünket, kétségkívül az agape. Mert mindaz, ami az ember, és amit birtokol: Isten ajándéka, következésképpen az emberi teremtménynek van szüksége mindenben Istenre. De Isten szeretete erosz is – tanítja a pápa. A Mindenható úgy várja, hogy teremtményei „igent” mondjanak, miként a fiatal vőlegény várja menyasszonya igenjét. A gonosz hazugságának csábítására az emberiség sajnos már történetének kezdetétől fogva elzárkózott Isten szeretetétől az önelégültség képtelen illúziójába ringatva magát (vö. Jn 3,1-7). Ádám önmagába fordulva eltávolodott az élet forrásától, amely maga Isten, és első lett azok között „akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett” (Zsid 2,15). Isten azonban legyőzhetetlen maradt, sőt, az ember által kimondott „nem” volt a végső ösztönzés ahhoz, hogy kinyilatkoztassa szeretetét annak egész megváltó erejével.

Isten Fia egyesült velünk és nagy árat fizetett értünk, hogy sajátjaként szenvedje el bűntetteink következményét és a halált - ami a magány és a tehetetlenség végső jele - átalakítsa az új Ádám szabadságának és szeretetének legfőbb jelévé. Ezért tekintünk fel őrá, „akit keresztülszúrtak”.

1. Üdvös böjtöt hirdessetek (Joel 2, 12-18). Nagyböjtünk hasonlít az alagúthoz. Bejárata Hamvazószerdával kezdődik és elsötétül benne a világ. Kijárata maga a Húsvéti misztérium, ahol minden isteni fényben ragyog. Ma úgy indulunk a nagyböjtbe, hogy nem egészségi vagy aszketikus eszközt látunk benne, hanem szentségi böjtöt tartunk, mint a szentáldozás előtt, hogy a szabadság és szeretet Húsvéti fényébe érkezzünk. A szentáldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartunk, és arányosan nagyobb böjtölés méltó, amikor a Húsvéti misztériumhoz járulunk (Dobszay László). A Húsvét misztérium azért, mert egy külső, látható eseménysorban egy láthatatlan, isteni esemény lesz jelenvalóvá. Ennek felel meg a böjt természete is: külsőleg, testben vállalt jel, mely a belső odaadásnak megnyilvánulása. A böjt és a nagyböjt is a húsvéti misztérium külső anyagához tartozik. A böjt tehát a legnagyobb misztérium része, melyben életünk Istennel egyesül.

2. „Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja” (2Kor 5, 20-6,2). Hamvazószerda, a templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján megszentelt barkaágakat húshagyókor elégettük, és ezek megáldott hamujával fejünket meghintjük. A hamu három alapvető igazságra emlékeztet: semmi voltunkra, bűnös állapotunkra és a halálra. Egyházunk így fordul hozzánk: Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel! Ezzel egy időben mondja az üdvösség jóhírét is: Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.

3. Az evangéliumban Jézus a megtérést segítő eszközökről szól (Mt 6, 1-18). Ezek: az alamizsna, az imádság és a böjt. Mindhárom esetben először óv a képmutatástól, majd elmondja, mi hogyan tegyük, és végezetül biztosítja: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked”.

Jézus felhívása időszerű, mert megtérésünk folyamatos. A visszatérő nagyböjt is e folyamat része, amikor készséggel csatlakozunk Krisztushoz, és iránta való szeretetből cselekszünk.

a. A megtérést segítő első út az alamizsna. A magyar Katolikus Egyház plakátján olvashattuk a kijelentést: Jót tenni jó. Tegyünk jót, hogy mások megtapasztalhassák szeretetünket. Szenvedésből, rosszból amúgy is bőven kijut. Azért tegyük a jót, hogy Isten lelkületét kövessük. Ha valakiben nincs meg a lelki készség az imádságra, akkor tegye a jót. Segítsen olyannak, aki rászorul és nem tudja viszonozni. A jó tett nyomán megváltozik az ember. Megtapasztaltam magam is, hogy amikor nehezen tudtam imádkozni, és igyekeztem tenni a jót, utána könnyedén tudtam imádkozni. A jótett nyomán szívünkről lehull a lakat, s kinyílik a zár. A jótett által Istennel kerülünk közvetlen kapcsolatba.

b. A megtérést segítő második út az imádság. Jézus figyelmeztetett, hogy az imádságban ne legyünk képmutatók, mivel az ő korában úton, útfélen imádkoztak az emberek. És ma? Sajnos még otthon sem imádkoznak. Két véglet ez.

Imádság nélkül nincsen keresztény élet, nincs megszentelődés. Az imádság a hívatás éltetője. A pap se tud meg lenni imádság nélkül, mert az igehirdetés alapja is az elmélkedés.

Imádság a boldog családi élet ereje. Nélküle a családok meggyengülnek. Ahol a családban imádkoznak, ott a családtagok szabadon, örömmel, szeretettel segítik egymást. Biztonságban van az a család, amely összekulcsolt kézzel áll naponta Isten elé. Jézus mondta, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott ő is jelen van. Már pedig a család Jézusban lesz eggyé. Amikor együtt vagyunk az asztal mellett, legalább akkor emeljük fel szívünket. Imádkozzunk, mert csak imádkozva jutunk tovább.

Imádság tartja össze a nemzetet. Jézus, virrasztást és imádságot kért tanítványaitól, hogy kísértésben ne essenek. Ma mennyi nyomorúság, keserűség szakad reánk. Sebek keletkeznek, amik nehezen vagy soha nem gyógyulnak be. Hányszor emlegetik Mohácsot és Trianont? Mindezt azért, mert nem gyógyultak be sajgó sebeink. Imádságban kérjük Istent, a megbékélésért és egyetértésért. A nagyböjti keresztutat ezért ajánljuk fel. És e felajánlás jusson eszünkbe, amikor énekeljük: Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad Jézus veled járjuk.

c. A megtérést segítő harmadik út a böjt. Egyházunk üdvös böjtöt kér, ami nem más, mint Krisztusra tekintés, aki elindul szeretettel keresztáldozata beteljesítése felé. Ezért Nagyböjt minden péntekét vegyük komolyan. Böjtöljünk, olvassuk a szentírást, elmélkedjünk, végezzünk keresztutat. A pénteki böjt legyen hús nélküli. Az évközi idő péntek napjait „bűnbánati napként” éljük meg. Jézus értünk vállalt áldozatára szeretettel válaszoljunk, ami lehet imádság, jótett és önmegtagadás.

Ha életutunkra tekintünk vissza, akkor láthatjuk, mint a filmszalagon, azt a sok botlást és Isten kegyelméből történt felkelést, ami mögöttünk van. Így jobban megértjük, hogy olyan mértékben veszünk részt Jézus húsvéti győzelmében, amilyen mértékben részesedünk az Úr halálában és feltámadásában.

A Szentatya soraival zárom elmélkedésemet: „Legyen a nagyböjt minden keresztény számára megújuló tapasztalat Isten szeretetéről, amelyet Krisztusban ajándékozott nekünk, és amelyet nekünk is minden nap tovább kell ajándékoznunk a felebarátunknak, főleg a szenvedőnek és rászorulónak. Csak így részesülhetünk gazdagon a húsvét örömében. Mária, a Szép Szeretet Anyja vezessen minket ezen a nagyböjti úton, hogy valóban megtérjünk Krisztus szeretetére. Kedves Testvéreim, gyümölcsöző nagyböjtöt kívánok, és szívből adom rátok különleges apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa.” Úgy legyen.

Csíkszereda, 2007. február 21. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz