Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Gyümölcsoltó Boldogasszony a tavasz beköszöntésekor az első ünnepünk. Ilyenkor megnyesik a gyümölcsfákat, a vadalanyba nemes ágat oltanak, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. Mindez jól szemlélteti azt az isteni misztériumot, amit vallunk: Jézus Krisztus, fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától. Ennek következménye megváltásunk és megdicsőülésünk. Az emberiség részéről Szűz Mária igenjére is szükség volt, hogy az Ige megtestesüljön. Mai ünnepünk az Isten és ember teljes odaadásról szól.

A keresztségben, az első szentáldozásban, a bérmálásban, a házasságban és a papszentelésben magunkat Istennek szenteltük, de életünk méltó-e Isten Fiához, aki nekünk adta önmagát? Tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és bánjuk meg bűneinket.

---

A Szentírás, Isten és az ember kapcsolatáról beszél. Arról, hogy az ember akkor talál önmagára és lesz boldog, ha Istenre talál. Isten titokzatosan jelen van, s egy-egy eseményben kinyilatkoztatja magát, nem úgy, mint ismeretünk tárgyát, hanem mint üdvösséget nyújtó Valaki. Az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak beteljesedése.

Isten - aki a kinyilatkoztatásban az ember titkát megoldja -, akkor hatékony, amikor saját emberségünkről az Ő igényei szerint döntünk. Ezt a döntést az a sok külső és belső tényező nehezíti, ami körül vesz. Döntéseinket félelem előzi meg, de mihelyt tudatosul Isten jelenléte és szeretetet, akkor félelmünket feloldja. Ilyenkor helyreáll lelkünk nyugalma.

1. Isten, amit megígér, meg is valósítja (Iz 7, 10-14). Az olvasmány háborús szorongatás közepett félelmeivel küzdő Juda királyát, Acházt mutatja be. Mivel nem társult az asszír király elleni szövetséghez (Kr.e. 735-ben), ezért Szíria és Izrael hadsereggel indult ellenne. Acház emberi elgondolású politikáját, amely a félelmen alapult, Izajás próféta igyekezett Istenbe vetett bizalommal feloldani: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” Hiába hangzott el Isten üzenete, Acház hitetlenségében elutasította, nem bízta magát Istenre, hanem az asszír katonai segítséget tartotta fontosabbnak.

Izajás, az Isten jelenlétének bizonyítékaként, meghirdette Immánuel titokzatos születését, mint messiási jövendölésének elsejét: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Igen, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”. Immánuel jelentése velünk az Isten. A jövendölés közeli értelme, hogy a Dávidnak szóló ígéretet Isten megtartja, Acház hitetlensége ellenére a királyi családban lesz utód. A jövendölés messiási távlatot tár elénk, amikor az ember vágya teljesedik: közöttünk lesz az Isten.

A kép túlságosan kifejezett ahhoz, hogy ne ismerjük fel benne annak a misztériumnak első híradását, amely szerint Isten Fia megtestesül egy názáreti szűz méhében. Isten, amit megígér, meg is valósítja. Erről szól az angyali üdvözlet máriás jelegű híradása, ahol Jézust egészen az Istennek odaadó Szűz mellett látjuk.

2. Mária azt mondja, ami ő a valóságban: az Úr szolgálóleánya (Lk 1,26-36). Isten hirtelen megszólalása történelmi esemény, ami Szűz Máriában is félelmet keltett. A félelem is érzelem. Az érzelmeink is hozzánk tartoznak, de amikor Isten kapcsolatba lép velünk uralkodnunk kell érzelmeinken. „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél.” Az angyal Isten szeretetére hivatkozik, ami feloldja Mária félelmét és megtalálja lelke nyugalmát. Ekkor helyes döntést tud hozni.

Szűz Mária beszélhette el Lukács evangélistának az eseményt, mivel ő annak főszereplője. Minden, amit hallottunk az Eljövendő, Jézus felé mutat. A soha nem hallott hét titok hírére Mária mindvégig értelmét használja. Párbeszédbe bocsátkozik az angyallal. Akármilyen jelenésnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik az Istentől származik. Ő az okos szűz, aki hittel és alázattal válaszol. Mint szolgálólány meghajol Isten akarata előtt, alávetve neki értelmét és akaratát, és kimondta beleegyező szavát: „Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem szavaid szerint.” Isten azonnal válaszol, és Egyszülötte érintetlen Anyjává teszi. És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára. A teljes odaadásban és elfogadásban megszületett üdvösségünk hajnal. Isten részéről a végtelen irgalom misztériuma, Mária részéről a hit és az alázat tette.

Ami kétezer évvel ezelőtt Názáretben történt, azt a Zsidóknak írt levél érteti meg velünk, amikor az Atya és a Fiú párbeszédét leírja:

3. „Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat” (Zsid 10,4-10). Ennek a napnak első igenjét az idő kezdete előtt a Fiú mondta ki: „Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Mielőtt az Isten Fia magára vette volna azt a testet, amit Atyja készített neki, egy alázatos asszony szűzi méhében, arra volt szűkség, hogy Mária is, az eleve elrendelt asszony tegye meg ugyanezt a felajánlást. Mária odaadása összeolvad Krisztuséval, azzal egyetlen felajánlást alkot. Mi ezt a legkiválóbb felajánlást ünnepeljük a liturgiában – mindenben megtenni az Atya akaratát, a teljes önfeláldozásig -, melyet Jézus bemutatott Istennek, és amelyből üdvösségünk származott.

Miközben ezért a nagy ajándékért hálálkodunk Krisztusnak és Anyjának, kérjük, hogy tegyen minket is alkalmassá arra, hogy fenntartás nélkül adjuk át életünket: akaratunk beleegyezését, elménk értelmes meghódolását, érzelmeink elcsendesedését Isten akarata, az emberek üdvössége teljesítésére. Ámen.

Csíkszereda, 2007. március 26. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz