Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Évközi 7. vasárnap van. Evangéliumi szakaszunkban Jézus Isten látásmódjára, vagyis az ellenségszeretetre tanít. Az ellenségszeretet nem érzelmeskedés, nem az elkövetett gonoszság semmibevétele, hanem bár fájó, de igazi és valóságos jótett az ellenség lelke megmentéséért.

Gualbert Szent János 1000 körül született Firenzében. Katonáskodott. Amikor bátyját orvul meggyilkolták, megesküdt, hogy a gyilkost üldözni fogja és megöli. Egyszer rábukkant a gyilkosra, aki menekülni már nem tudott. A szerencsétlen letérdelt előtte az úton, és karjaival kereszt jelét formálva kegyelmet kért tőle: ma péntek van – mondta – Jézus, e nap ellenségeinek is megbocsátott. Bár Jánosnak neveltetése és kora szokása szerint meg kellett volna ölnie, nem vette el a gyilkos életét. Röviddel ezután, belépett egy templomba, hogy imádkozzék. Ott az oltárkereszt Krisztusa meghajtotta a fejét annak jeléül, hogy az Úr elismerte irgalmas gesztusát. János erre elhatározta, hogy életét teljesen a Megfeszített szolgálatának szenteli. Ezt követően szerzetes lett, az egyházatyák írásai által mély lelki tudásra tett szert. Sorra megreformálta a kolostorokat. Különös felelősséget érzett a szegények és betegek iránt. Számukra menedékházakat csatoltak minden vallombrosai kolostorhoz. Halálos ágyán a testvérek még egy utolsó oktatást kértek tőle. Ő a szeretetről beszélt. Ez a beszéde maradt meg. 1073. július 12-én halt meg. Gualbert János megtérése az ellenség szeretettel kezdődött, életét az Isten iránti szeretet hevítette és a testvéri szeretet gyakorlásában kiteljesedett.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogyan is gyakoroljuk az ellenségszeretetet?

---

Négyszázhúsz éve, "koncepciós per" alapján 1587. február 8-án fejezték le a 44 éves Stuart Máriát, a világtörténelem egyik legismertebb és legtragikusabb sorsú nőalakját. Nagynénje, Erzsébet királynő 19 éven át fogságában tartotta Skócia szépséges, hat nyelven beszélő királynőjét. Fogságában a vallás és a kézimunka volt a menedéke. Féltékenységből halálra ítélték. Mária kivégzése előtt a Miatyánkot latinul és angolul mondta el. Még egyszer megbocsátott ellenségeinek, aztán megcsókolva a feszületet, felkiáltott: „Ahogyan kiterjesztetted kezedet a kereszten, Jézus, úgy fogadj most be kegyelmedbe!” Mária királynő a nagylelkű élet evangéliumát, a hegyi beszédet a vérpadon is megélte.

            Ne ítéljetek! - és Bocsássatok meg! – ezek a legfélelmetesebb jézusi szavak, melyeket valaha is kimondtak, és amelyet világszerte naponta imádkozunk a Miatyánkban. Megvallom, hogy ezeket a szavakat soha nem lehet elfelejteni, de megélni még nehezebb. Csak az Istenhez hűséges ember képes konfliktusaiban az ítélkezést Istenre bízni, és magától elűzni a bosszúállás szellemét.

1. Bízzuk az ítéletet Istenre, és senkin se álljunk bosszút (1Sám 26,2. 7-9. 12-13. 22-23). E lelkület kiváló példáját olvassuk Dávid történetében. A Saul által halálra keresett Dávid egy éjszaka a maga kísérőjével, Abisájjal Saul háromezer fős táborába lopakodott. Azért sikerült Dávidnak ez, mert „mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.” A sátorban alvó Saul felett életéről és haláláról vitatkoznak. Abisáj kísérő kész az alvó Sault leszúrni, így kísértő szerepet tölt be. Dávidot ellenben az Úr lelke vezeti, ezért kísérője gondolatát elutasítja: Saul ügye Istenre tartozik. Isten hívta el, Ő számol majd el vele. Az alvó Saul feletti vitában az élet erői már másodszor győztek a halál erői felett. Az alvó magzatok felett Hargita megyében, mikor győz az élet (2006-ban 1600 születés, 15000 abortusz)? A történelmet Isten teremti és irányítja, mi csak eszközei vagyunk. De milyen eszközei? Dávid bizonyságul, hogy Isten az ő kezébe adta Sault, a király dárdáját (jogar) és vizeskorsóját viszi magával. Jó távolról a táborba visszakiáltott, hogy valamelyik szolga menjen oda és vigye el a király dárdáját. Nagylelkűsége és szava egyszerre hitvallás: nem akartam kezet emelni az Úr felkentjére, és az Úr megfizet mindenkinek cselekedete szerint.

2. Jézus Isten szeretetének módjára, az ellenségszeretetre tanít (Lk 6,27-38). Jézus ezzel nem helyezi hatályon kívül az igazságos emberi törvényhozást, amelynek célja a bűn megelőzése. Jézus megvilágítja, hogy a vallásosság alapja a végső határig elmenő szeretet. Ez annyit jelent, hogy valakikért vagyunk, azért is, aki gyűlöl, aki átkoz, aki rágalmaz…

A bűnös, gonosz ember is arra van rendelve, hogy az Isten megtestesült Igéjének, Jézus Krisztusnak alakjára alakuljon át. Az ember létezése legmélyén magában hordja az Isten képiséget – ez olyan, mint a DNS a test sejtjeiben -, és arra van rendelve, hogy Istent megismerve és a hitben elfogadva, erkölcseiben is azzá legyen, ami lelke legmélyén: Isten gyermeke, Krisztus testvére, a Szentlélek temploma.

A bűn miatt az ember romlása csak részleges, lelke mélyét az Isten végtelen szeretete és Krisztus szentségi ereje (a karakter) óvja. Az ember ezért tud megtérni, megtisztulni. Képletesen szólva kéménysepréskor bármennyire is vigyázunk, mégis kormosak leszünk, de csak külsőleg. A megtisztuláshoz elég a szappan és a vízzel való lemosakodás.

Jézus, amikor az ellenségszeretetet kéri, akkor azt kívánja tőlünk, hogy isteni látásmódunk legyen, tekintsünk mélyebbre az ember romlott tetteinél, és lássuk meg benne a nem romlandó részt, az istengyermeket. Ezzel már is a bűnöshöz küld és ennek gyakorlása a keresztény vagy nagylelkű élet.

Az ellenségszeretet kezdeti mozzanata, hogy az ítéletet Istenre bízom. Megbocsátok, ami azt jelenti, hogy viszonyomban nem veszem figyelembe az elkövető bűnét. Ezzel együtt jár az imádság is, hogy amit Isten tud megadni, nekem és neki egyaránt, azt adja meg. Ezután jóakarattal szóljak ellenségemhez. Az ellenségszeretet tehát nem érzelmeskedés, az elkövetett gonoszság semmibe vétele, hanem bár fájó, de igazi jótett lelke megmentésére. Az én részem a megbocsátás, a lehetőség felkínálása az ellenségnek.

Amikor az ellenségem fölött nem ítélkezzem, ő időt kap Istentől és tőlem is, hogy bűnbánatot tartson. A bocsánatkéréshez és elfogadásához bűnbánatra van szükség. Akinek bánat nélkül elengednek mindent, akár az amnesztia esetén, az ilyen eset nem ér semmit, mert nem változtatja meg a bűnös alapvető viszonyát tettéhez és azokhoz, akik ellen elkövette. A bűnösnek (ellenségnek) előbb önmagában kell a bűnt elítélnie. Utána szembesülnie kell tettei következményeivel és súlyával. Mivel nem ítéltem el, esélyt adtam neki, hogy látva, mit tett, felmerüljön benne a legnagyobb emberi lehetőség vágya: a bocsánatkérés. Amikor a bocsánatkérés és a megbocsátás megtörténik, akkor megszakad a rossz, és létre jön a testvéri szeretet.

Jézus Isten látásmódjára tanít. Aki felfogja, belátja, hogy szeretni az ellenséget nem lehetetlen. Azt jelenti, hogy a jóval ellenállunk a gonosznak, mert egyedül a szeretet és jóság tud szembenézni a világon az erőszakkal és az igazságtalansággal.

3. Magunkban hordozzuk az új Ádám, a feltámadt Krisztus életét (1Kor 15,45-49). Keresztségünk óta, magunkban hordozzuk a megdicsőülés zálogát, ezért teljesíthető az új parancs: "szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn 13,34). Jézus szabaddá és alkalmassá tesz, hogy úgy tudjunk élni, mint a mennyei Atya kedves gyermekei.

Akarom megérteni Krisztus tanítását az ellenségszeretetről. Követem Dávid, Gualbert János, Stuart Mária és a szentek nagylelkűségét, hogy bennem is kialakuljon az Istenarc. És készülök Jézus kegyelmével a nagy találkozóra, ahol lelkem és testem is megdicsőül. Ámen.

Csíkszereda, 2007. február 19.                         Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz