Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

1235. október 14-e vasárnapra esett, akár 2007-ben. 772 évvel ezelőtt, ezen a nap Róbert esztergomi érsek Magyarország királyává koronázta IV. Bélát (1235-1270). Hat évvel ezután a tatárok lerohanták az országot. Az iszonyú pusztítás után a király országunk újjáépítésén fáradozott. Amikor meghalt úgy tekintett rá a nép, mint Magyarország második alapítójára.

Két évtizede, hogy fiataljaink ajkán felcsendül ez az ének: „A szeretet mindenkié csak meg kell keresni a forrását, a szeretet mindenkié!” Azért kaptuk a szeretetet, hogy általa élő kapcsolatunk legyen Istennel és egymással. A szeretet számunkra alapvető isteni adomány, akárcsak a levegő. Nagyon jó mindkettő. Minden baj a szeretet hiányával kezdődik.

Ady Endre így kesereg, amikor kapcsolatai meglazultak: „Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié.” Szeretetben egyszerre vagyunk megajándékozottak, és gazdagok. A szeretet éltet és magasba emel. Sőt arra késztet, hogy mindenkit elsőként szeressünk. A szeretet így létre hozza és megtartja a család, a társadalom, és az egyház közösségét.

Szeretettel jöttünk a szentmisére, hogy hálát adjunk mennyei Atyánknak a múlt és a jelen adományaiért. Különös hálával tartozunk a 4 évvel ezelőtt felszentelt Millenniumi-templomért, megszentelésünk helyéért, ahonnan otthonainkba és munkahelyünkre is kisugárzik a szeretet.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogyan sikerült Istent viszont- és embertársainkat elsőként szeretni? Bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén.

---

Évek óta népünket a szeretetlenség rákfenéje kínozza. Életünkbe a pártoskodás, széthúzás bűne úgy bele ette magát, mint por a ruhába. Ideje volna már felébredni és valamit tenni, hogy megszabaduljunk ettől a ragálytól.

Az ókortól kezdve napjainkig a ragályos betegségek ellen védekeztek. Volt, mikor a beteget rituálisan kizárták a társadalomból, vagy napjainkban kórházi zárt osztályon kezelik.

Korunk súlyos betegsége a bűn. Ez veszélyesebb a lepránál, mert elidegeníti az embert önmagától, Istentől, emberektől és környezetétől. Romboló hatását a bűnösben kezdi el: függővé és boldogtalanná teszi, pótcselekvések végzésére és hamis célok kergetésére űzi. Lassan kiöli az életkedvet, rombolja a családi, a nemzeti kötelékeket és zátonyra viszi a személyek kapcsolatát. A bűn útjára tért ember boldogtalan, önmagát pusztítja. Ebből kigyógyítani, csak az Isten képes. Ez az üdvösség, melyet Isten felkínált mindenkorban.

1. Az üdvösség minden embernek szóló isteni ajándék (2Kir 5,1-8, 15). Az ószövetségi olvasmányban hallottuk, hogy a szíriai hadsereg parancsnoka, Námán leprás lett. Ekkor cselédlánya, akit egykor Izraelből hurcoltak el, így szól: „Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától.” A beteg Námán fontosnak tartotta az információt és nemsokára királya ajánló levelével megjelent Izrael királyánál. A levél átvételekor Izrael királya felháborodott: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? … Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen. Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben.” Námán ezután elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. A próféta ezt üzente neki: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested”. Az üzenet hallatán dührohamot kapott Námán. A Jordán vizét lenézte, amikor Szíria jobbnál jobb vizeit sorolta fel. Miután észérvei elfogytak, akkor szolgái unszolására mégis teljesítette az üzenetet. Az engedelmesség nyomán meggyógyult. Ez egyben Námán istenélménye, mert ő lett az egyetlen az ószövetségben, aki meggyógyult, és aki gyógyulásában felismerte Isten szavának erejét. Betegsége hitre és gyógyulása hálára segíti. Ajándékaival visszatért Isten emberéhez. Elizeus viszont tudja, hogy az ingyen kapott hatalmat ingyen kell gyakorolni. Nem fogad el hálapénzt, sem ünnepi ruhákat. Ezzel Námánt segíti, hogy felismerje az általa cselekvő „igaz” Istent, akinek mindenki hódolattal tartozik. Námán hitre jutását bizonyítja, hogy egy szekér földet visz magával, hogy azon a földön mutasson be áldozatot Istennek. Aki felismerte az igaz Istent, az nem hódolhat többé más istennek: mindaz ugyanis „isten”, amit az igaz Isten helyére teszünk.

Námán lelki fejlődésében a következő folyamat figyelhető meg: nyomorúságában komolyan vette a cselédlánytól származó örömhírt, majd mindent megtett, hogy a prófétához eljusson. Engedelmeskedett a próféta üzenetének és megtapasztalta Isten jóságát. A jóság nyomán visszatér Elizeushoz, hogy örömét és háláját kifejezhesse. Elizeus minden anyagi adomány elől kitért, hogy Námán megláthassa Istent, akinek ő szolgál. Így a hálaadással Námán Isten-hitre jutott, amiről így vall: „szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”

Megérthetjük, hogy a kizárt, elidegenedett állapotba került ember, lett légyen bármely nemzethez tartozó, ha hisz, meghitt kapcsolatba kerülhet Istennel. Az üdvösség mindenkinek szóló hívás, nemcsak a választott népnek fenntartott kiváltság. Az üdvösség egységet létrehozó isteni ajándék és minden embernek szóló. A csodás gyógyulás éppúgy Isten hatalmát hirdeti, mint a türelemmel viselt betegség. A szeretetlenségbe süllyedt ember, ha hallgat Isten hívására, újra éltető közegbe kerül.

2. Az ember minden állapotból eljuthat Jézussal az üdvösségre (Lk 17,11-19). Lukács evangélista elbeszélése szerint Jézus útban van Jeruzsálem felé, ahol a megváltásunkat beteljesíti. Jézus csodás gyógyításai, igazolják isteni küldetését és az egész emberre kiterjedő hatalmát, vagyis aki a testnek gyógyulást ad, az a lelket is meg tudja gyógyítani. Jézus szíve irgalmával elővételezi a jótéteményt, meghallgatja a hozzáfolyamodók kérését és teljesíti minden cselekedettől függetlenül. A gyógyulás, az üdvösség tehát nem érdem, hanem Isten ingyenes adománya a hívő embernek.

Az imént hallott evangéliumi részben a tíz leprás bizonyos távolságról könyörög Jézushoz: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Jézus mind a tíz leprást meggyógyította. Ez tízszerese annak, amit Elizeus tett. A tíz ember jellé vált, de a zsidók nagy része ennek láttán sem ismerte fel Jézus szeretetét. Ők örökölt igazhitűségükre ügyeltek, a törvény betűjén csüngtek, nem figyeltek eléggé a kinyilatkoztató Istenre. Minden jótéteményt úgy tekintettek, mint ami őket a szövetség alapján egyoldalúan megilleti. Ezért nem hittek Jézusban.

A nyomor összehozta a kilenc zsidó leprást a lenézett szamaritánussal. Betegségük miatt mindannyian kitaszítottak, törvényen kívüliek voltak. Hallottak valamit Jézusról és elegendő bizalmuk, hitük volt, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Amikor meggyógyultak, siettek is a papokhoz igazolásért és megfeledkeztek Jézusnak hálát adni. Éppúgy gondolkoztak, mint kortársaik. Az idegen szamaritánusnak útközben megnyílt a szeme, mint a szíriai Námánnak: a jóság nyomán visszatért és leborulva hálát adott Jézusnak. A szamaritánus a maga „eretnek” hitéből eljutott a Jézusban való hitre. A bűnös bármennyire távol van életvitele miatt Jézustól, azért bizalommal fordulhat hozzá, mert eljut az üdvösségre.

J. Garstecki írja: „A tíz beteg gyógyulása látható, önmagán túlmutató jele egy sokkal átfogóbb megújulásnak, amely már nemcsak a testi létezést, hanem az egész embert alakítja át. De csak a szamaritánus kezdi ezt felfogni, mert csak neki nyílt meg erre a szeme. Gondolkodásában már a hit kezdete fénylik.”

3. Az üdvösség nincs összekötve egyetlen néppel, egyetlen hellyel sem, ezért lehet hirdetni (2Tim 2,8-13). Szent Pál tudja, hogy a feltámadt Krisztusnak szolgál, az ő örömhírét terjeszti minden helyen és minden népnek. Nem fél sem a szenvedéstől, sem a haláltól, mert a keresztség által életközösségbe került Jézus Krisztussal, aki Isten megtestesült Igéje. Hiszi, hogy Jézus, aki győzött a halálon, szeretetével győzelemre viszi a megváltás ügyét még akkor is, mikor az igehirdetőt bezárják, mert az Igét nem tudják megbilincselni. Így mindenhol lehet az evangéliumot hirdetni, hogy mások is eljussanak a halálon győzedelmeskedő hitre.

Jézus szerezte üdvösség egyetemes: „ha meghalunk vele, vele együtt élni is fogunk, ha tűrünk vele, vele együtt uralkodni is fogunk.” Ezért ma odaadóan kell hirdetnünk: Jézus bűnösként is szeret bennünket, mivel hűséges, ezért még inkább bízhatunk segítségében. De azt se feledjük el, hogy Ő a számonkérésben is hűséges.

Ha hiszünk Jézusban, mint a tíz gyógyult egyike, akkor vasárnapról vasárnapra „hálánkat iránta csak azzal tudatjuk, hogy e szent kenyeret és bort bemutatjuk”. Hisszük, hogy a Vele végzett tisztes munkának üdvözülés lesz a gyümölcse.

Nagyon beteg a világ, csak a szeretet gyógyíthatja meg. A szeretet, mely mindenkié, csak meg kell keresni a forrását. Vajon a beteg elindul-e a forrás felé? Ámen.

Csíkszereda, 2007. október 14. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz