Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Szeptember 9. van. 1828. szeptember 9-én született Lev Tolsztoj orosz író, elbeszélő. Előkelő származása széles műveltséggel párosult. Jasznaja Poljana-i birtokán iskolát szervezett a parasztgyerekeknek. Jelentős művei a Háború és béke, Anna Karenina. Regényeit színpadra állították, s számos filmet is készítettek belőlük. Élete végén az ifjúság lelkesedett érte, birtoka zarándokhellyé vált. Ez őt fárasztotta és elmenekült otthonából. Egy vasútállomáson hunyt el.

1928. szeptember 9-én emelkedett fel Kispest mellett az első pilóta irányította helikopter, amelynek konstruktőre és vezetője a 36 éves Asbóth Oszkár volt. Pankotán született 1891-ben. Aradon járt iskolában. Már a gimnáziumi évek alatt sokat olvasta Verne: Hódító Robur c. könyvét, melynek hatására Ő is gondolkozni kezdett egy repülő szerkezet megépítésén. Aradon megépítette az első helikoptert, amit gondatlanságból mások összetörtek. Küzdelmes munkáját végül is siker koronázta.

Az egyház mindig nagyra értékelte a gondolkodó, kérdező és kereső embert. A tudományról meg azt vallotta, hogy nincs és nem is lehet ellentétben a hit igazságaival. A hit ugyanis értelmes meghódolás Isten előtt. Az igazi tudás közelebb viheti az embert Istenhez. Ezt igazolja a hívő tudósok nagy száma. A tudás szorgalmas munkával megszerezhető. A bölcsesség azonban Isten adománya, hogy az élet nagy kérdéseire megtaláljuk a megnyugtató választ, és aszerint tudjunk élni.

Felismertük-e életünk végső célját és törekszünk-e feléje? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén.

---

Amikor egy közösségben élet- és erkölcsi kérdésekről beszélnek, néha lehet hallani ezt a felületes kijelentést: kérem, mi a 21. században élünk. Ez igaz, de a harmadik évezred elején sem változott meg a természeti törvény. Ezért most sem élhetünk felelőtlenül, és mindig tekintettel kell lennünk környezetünkre. Most is érvényes az ószövetségi bölcs megállapítása: „Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére” (Bölcs 9, 13-15).

1. A szentíró bölcsességet kér Istentől, hogy az életet helyesen tudja látni, és alázatos, egyszerű tudjon maradni. A tudós lehet, olyan ember, aki a világból nagyon sok részletet ismer, de az élet útvesztőiben, a labirintusban csak forgolódik, és nem látja a kiutat, a végső célt. A bölcs olyan ember, aki madártávlatból vagy helikopterből látja az életlabirintust, az összefüggéseket, a kiutat és a végső célt. Aki folyamatosan időt szentel arra, hogy lelkét a mindennapok gondjai közül az Istenhez emelje, az olyan hamar bölcsességre jut.

Egy kenyai néger mondta: „Ti, európaiak, értékes, szép órákat viseltek kezeteken, de soha sincs időtök semmire. Nekünk nincsenek drága, tetszetős óráink, de van időnk mindenre” (Hitélet, 1999. dec.-i szám 18.o.). Ha időt szentelünk arra, hogy a kinyilatkoztatás fényében lássuk életünk célját, a világ javainak eszköz voltát, ez már bölcsességre vall. Bölcs dolog életünkben Istent az első helyre állítani, s utána más egyebet besorolni. Naponta szenteljünk időt arra, hogy életünket megvizsgáljuk, és az Istentől Istenig tartó szeretetpályán tartsuk, ha szükséges, akkor tereljük jó irányba.

A Hargita hegyvonulat nyugati oldalán fekszik három katolikus székely falu: Szentegyháza, Kápolnás és Lövéte. Ezekben a falvakban sajátos köszönéssel találkozunk. A lakosság apraja és nagyja minden búcsúzáskor, elváláskor így köszön egymásnak: Isten maradjon! Villámcsapás vagy gondatlanság miatt az évszázadok során gyakran leégtek a porták. Azt viszont szívükbe vésték, ha hisznek, ha bíznak Istenben, akkor az elhamvadt házak, csűrök helyett újat építhetnek Isten segítségével. Mindenféle újjáépítéshez hit kell. Ez a hit, ez az Isten maradjon! Ez a székely ember bölcsességének tanúsága, akár a székelykapuk szemöldökfájának rovása: „Épült Isten segedelméből”.

Vajon mennyire eleven ez a bölcsesség, a hittel való építkezés napjainkban, amikor újjá akar épülni az ország? Két kezükön kívül vajon az emberek számítanak-e Isten segedelmére, vagy csak EU-s támogatásra és Világbanki kölcsönre pályáznak? Ilyen helyzetben bölcsességre van szükség. Ezért itt is megismétlem: Isten maradjon!

2. Az isteni bölcsesség tetőpontját Jézusban érte el (LK 14, 25-33). Ő az örök Bölcsesség, aki szavával és példájával megmutatta az üdvösség útját. Az Atya akarata az, hogy higgyetek a Fiúban, akit küldött és szentek legyetek, hogy üdvözüljetek. A mai evangéliumi szakaszunk szerint: „Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, az nem lehet az én tanítványom”. Jézus megvilágítja tanítását a toronyépítő és a hadba vonuló király számvetésével. Mindkét példa a megfontolt mérlegelést tartalmazza, s nem a pillanatnyi lelkesedésre utal. Krisztus elvárja, hogy vállaljuk érte az áldozatos kitartást és a kockázatot is. A hétköznapi embertől, „ha valaki közületek” és a magas politika, a hadsereg irányítójáig a kockázatot, az áldozatot vállalni kell. Jézus mindenben az Atya akaratát teljesítette, még a szenvedésen keresztül is, amikor becsületet, szeretteit, életét elvesztette megváltói áldozatában, mégis az Atya szeretete által az isteni dicsőséget nyerte el, szerezte meg nekünk.
A bölcs ember Jézus mércéje szerint minden földi értéket relatívnak tart, mert egyszer minden el fog múlni. Aki itt a földön akar végképp berendezkedni, annak életét, az addig „rendezettnek” hit életét egyszer az evilági bajok fel fogják forgatni.

M. Quoist írja: „Az Úr, események által fordítja életed nyelvére az Evangéliumot.” És ilyenkor, azonnal ragadjuk meg az alkalmat és teljes szívből forduljunk Isten felé. Kis szent Teréz mondta: „Istennél nem az idő számít, hiszen ő örökkévaló. Nála csak a szeretet számít.”

Rónay György Öregkor című versében lényeglátóan fogalmazott az idős keresztények bölcsességéről:
”Egyre sötétebb

alagút.
De egyre fényesebbek

a lámpák.”

3. Az üdvösség útján járónak, a bölcsnek, megbocsátónak kell lennie (Fil 9b-10. 12-17). Erre inti Szent Pál a kolosszei előkelő Filemont, hogy a szökött rabszolgában, Onezimuszban igazi testvért fogadjon vissza: „talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem”.

Onezimusz sorsa korunkban más-más formát ölt. Úgy is jelentkezhet, mint gond, baj, betegség, neheztelés, haragtartás. Ezeket Jézus bölcsességével a magunk javára fordíthatjuk, mégpedig, amit nem tudunk megváltoztatni, azt elviseljük, mint keresztet. Nagy Szent Leó pápa írja: „A bűnös embert a rosszasága bűnhődésre juttatja, az igaz embert pedig a szenvedés elviselése dicsőségbe” (LH IV. 161. o.). J. Fink találóan írja: „Minden nyomasztó szenvedésem, mennyországom is lehetne, amennyiben vállalom”. És ennek folytatása a Miatyánk egyik kérése: bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez Krisztus Lelkéből, bölcsességéből árad.

Testvéreim! Jézus Krisztus a mi bölcsességünk forrása, vele az Élet könyvébe írjuk nevünket, és Vele magasabbra szállunk, mint Asbóth Oszkár a helikopterrel. Netalán minden földi értékünket elveszítenénk, akkor is - mint az olvasmány mondja – „csak az isteni bölcsesség által menekülünk meg”. Isten örök. Isten maradjon, és mi is vele! Ámen.

Csíkszereda, 2007. szeptember 9. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz