Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A házszenteléskor könyörgést, közös imát végezünk és felolvasunk egy szakaszt Isten igéjéből. Életünk szinte minden eseményét megszenteli Egyházunk a Krisztus megváltó művéből áradó kegyelem által, és felkészít a megszentelő kegyelem befogadására.

Naponta találkozunk elkeseredett emberekkel, akiknek fáj az élet, akik nem érzik a szeretetet, és ezért nehezen veszik észre a szerető Atya jelenlétét. Karácsonykor, Jézus születése ünneplésében mindnyájan felfogjuk és átérezzük azt, hogy velünk van az Isten. Éppen ezért olyan szentírási szakaszt választottam és olvastam, amely örömünket megalapozza: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá” (Jn 3,16-18).

A Krisztushoz tartozás arra késztet, hogy legyünk az öröm emberei, akik élik hitünk főigazságát: mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre; akiken keresztül Isten a reményteleneket megvigasztalja.

Érezted-e a hét folyamán, hogy szeret téged az Isten? Ha bajbajutottakkal találkoztál, igyekeztél-e úgy segíteni rajtuk, ahogyan a Szűzanya segített a kánai menyegzőn?

---

Isten gondoskodásának számtalan jelét tapasztaltuk életünk során. Mivel Ő mindenkit szeret, szeretetét velünk is érezteti. Mindaz, aki megismeri Istent és viszonozza szeretetét, annak élete nemcsak rendeződik, hanem elkezdődik benne az örök élet.

A napi olvasmányokban erre a két kérdésre kapunk választ: - hogyan tapasztaljuk meg Isten szeretetét? - Hogyan teszi rendben Isten életünk alapjait?

Boldog Kalkuttai Teréz anya mondta el újságíróknak a következő esetet, hogy az emberek higgyenek Isten gyengéd szeretetében: „Egyszer egy édesapa fordult hozzánk ezekkel a szavakkal: ’egyetlen gyermekem a halálán van. Az orvos ezt a gyógyszert írta elő, csakhogy Indiában nem lehet beszerezni. Angliában kellene megvásárolni.’

Nekem személyesen van engedélyem arra, hogy a világ bármely részéről bármikor behozzak gyógyszert. S amíg az édesapával beszélgettünk, jött egy ember gyógyszerekkel teli csomaggal a kezében. Vannak ugyanis Kalkuttában megbízott embereink, akik a családokban megmaradt, feleslegessé vált gyógyszereket összeszedik. Kinyitottam a csomagot, s a legtetején éppen azt a gyógyszert találtam, amely a kislány gyógyulásához volt szükséges. Ha a gyógyszer a csomag alján lett volna, nem vettem volna észre. S az orvosságos dobozban éppen annyi tablettát találtam, amennyit az orvos előírt. Látjátok Isten szeretetét? – kérdezte Teréz anya” (Agapé, 1989, jan.15-16).

Az emberi élet alapjairól A. Maslow (+1970) híres antropológus így vall: minden embernek három alapigénye van, s ezekre épül fel a jól szervezett és igazságosságra törekvő társadalmakban az ugyancsak három kibontakozási igény.

Az alapigények: 1. fizikai igény (éhség, szomjúság); 2. a biztonság igény (a valahová tartozás); 3. a szeretet-igény (fogadjanak el mások és én is beengedhessek legszemélyesebb életembe másokat). Ha az alap gyenge, azon a felépítmény nem fog tartósan megállni. Ha ezek az alapigények nem nyernek beteljesedést, az ezekre épülő sajátos igények is torzan fognak megvalósulni, s nem a közösség javát fogják szolgálni. Melyek ezek a sajátos igények? 1. a megbecsülés, 2. a képességek kifejlesztése, 3. a kreativítás, hasznos tudás.

Ha e szemszögből nézzük a mai olvasmányokat, akkor nyilvánvaló, hogy Isten alapjaiban akarta az emberi életet rendbe tenni, és mindenki boldogulásának útját feltárni.

Izajás ajkán Babilonban hangzik el Isten biztatása, hogy az elhagyott és puszta ország újjáépül, s az elhurcolt népére boldog jövő vár. A nép panaszénekre jellemzően válaszol az Úr: nem hallgathatok, nem nyugszom, amíg igazságot és szabadítást választottaimnak nem szerzek.

Az ígéret valóság lett Kr.e. 538-ban. Királyi rendelettel a babiloni fogságból hazaindulnak. De szembe kell nézniük: a hosszú és fárasztó út nincstelenségével; az otthon bizonytalanságával; és a földjükre telepített népek ellenséges magatartásával. Nekik is megvannak az alapigények, de semmi sem kecsegteti őket, csak Isten szeretete.

Istenben bízva elindultak, de az úton nem szenvedtek semmiben hiányt. Amikor hazaértek az ínséges újrakezdést, az otthonteremtés nehézségét, és a támadásokat leküzdötték. Jeruzsálem falait megerősítették és biztonságban érezték magukat.

Isten választottainak boldog életéről, arról az új és bensőséges kapcsolatról szól az olvasmány, amit Isten visz végbe.

1. Isten sajátjának tekinti az embereket és ígéretéről nem feledkezik el (Iz 62,1-5) ezzel vigasztalja őket Izajás próféta. Kiemeli, hogy Isten szeretetét bensőleg, szellemi kapcsolatban fejezi ki: „A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.” Az ókori Keleten szokás volt az isteneket úgy ábrázolni, hogy fejükön hordják fővárosuk bástyakoronáját. Ezért mondja Isten választottainak, hogy értékesnek tartalak, oltalmazlak és a kezemben tartalak. Jelzi azt is, hogy bennük Istennek öröme telik, szeretetben magához emeli őket, mert úgy tekint népére, mint gyönyörűséges menyasszonyra. A vigasztalásnak a házassági szövetséghez hasonló módja jelzi, hogy az ígéretek lelki, kegyelmi síkon valósulnak meg. A termékeny életközösség (házasság) képével mutatja az új szeretetkapcsolatot, melyet a Messiás hoz létre.

2. Jézusban mindenki meghívást kapott, hogy az Istenország tagja legyen (Jn 2,1-11). Szent János különös ünnepélyességgel és egyedül számol be Jézus első galileai csodájáról, mint az isteni menyegző kezdetéről.

A tanítás úgy, mint a csoda, beletartozik Jézus Krisztus üdvözítő programjába. A csoda Jézus emberfeletti hatalmára utal, az Isten szeretet jele, ami igaz, hogy lefegyverzi az embert, de mégsem kényszeríti. Ezt jól szemlélteti Alexis Carrel Nobel-díjas orvos vallomása, amit a Lourdes-ban történt csoda láttán füzetébe írt: „Megmagyarázni nem tudom, de tagadni sem.”

Jézus első útja a Jordántól egy kánai családi hajlékba, az öröm és boldogság színhelyére visz, s ezzel egy szokatlan és új utat mutat. Az a tény, hogy csodáját unokatestvére Judás-Tádé (Táddáj azt jelenti gyönyörűségem; Lebbaj pedig szivecském – ezt az édesanyai szeretetből kapott nevet később is megőrizte ez a fiatal apostol, aki szeretetre méltó egyéniség volt) menyegzőjén teszi, arra a bensőséges szeretetre és kommunióra emlékeztet, amelynek megteremtéséért ő, az Isten Fia a földre jött. Az isteni létgazdagságú Fiú azért lett emberré, hogy általa az emberi lét váljék gazdagabbá, emelkedetté.

Már tetteinek nyitánya, az első csoda az egyén és a közösség különleges ünnepén történt, mert a lakodalom a szeretet szinte minden rétegét magába foglalja. Benne van a két ember szeretete és egymást vállaló áldozata; a termékenység- és szeretet-műhelyének megszentelése; a másokat vendégüllátó bőkezűség; a mások örömének örülni tudás.

Szűz Mária, Jézus anyja – a nyítány az evangéliumban és a kánai menyegzőn is – unokahúgának segít a lakodalom ideje alatt. Ő is ott van, csak akkor kerül előtérbe, amikor észre veszi és közli Jézusnak a megállapítást, amely egyben kérés is: „Nincs több boruk.” Mária, aki a család megbízottja és mint a hit engedelmességének példája, utasítja a szolgákat: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”

Jézus tapintatára vall, hogy nem a megüresedett boros edényeket tölteti meg vizzel, hanem a ház előtt álló, tisztálkodásra használt hat kőkorsót. Ezek megtöltése olyan természetes volt, hogy senkiben sem keltett feltűnést. Mihelyt a szolgák színültig töltötték a korsókat, Jézus újabb utasítására merítenek a korsókből és a násznagynak vitték. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet és a vőlegénynek szemére veti: te mostanáig miért tartogattad a jó bort?

A kánai csoda jelzi, hogy az Atya nekünk ajándékozta Fiát, aki kivűlről jött közénk. Az ószövetség betelt, annak bora elfogyott. Itt van az újszövetség vőlegénye Jézus, aki az új bort adja nekünk. Aki hisz benne, az a kegyelemben, a Szentháromság életében részesül.

3. Hittel és önátadásunkkal részesülünk a Szentháromság életében (1Kor 12,4-11). Az Egyház rendelkezik Krisztus elnemfogyó kegyelmi gazdagságával. A kegyelmi gazdagsága nem más, mint részesedés a Szentháromság életében. Az Egyház ezért tud megtisztítani, megszentelni és üdvösségre vezetni. Szent Pál az egyes kegyelmi ajándékokat eszerint sorolja fel. Egyes ajándékokat úgy tekinthetünk, mint a Szentlélek erejének megnyilatkozását. A szolgálatokat úgy, mint Krisztus adományát, aki maga is szolgálni jött. Főleg a csodajeleket úgy tekinthetjük, mint az Atya szeretetének megnyilatkozását. Ahogy a három személy egy Isten, úgy a különféle adományok is Isten megvalósuló országát, az egy Egyházat építik. Isten szeretetének ajándékait azért kapjuk, hogy bennünk és másokban az istengyermeki életet, a bőséges életet alakítsa ki. A keresztény ember a mennyei Atya szeretetében él, ezért az öröm embere. Észre veszi mások vagy a társadalom zavarát és segít, mint Szűz Mária. Az ilyen élet végén mennyei Atyánk meghív Fia örök menyegzőjére. Ámen.

Csíkszereda, 2007. január 14. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz