Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Évközi 19. vasárnap van. Augusztus 12-e, amikor a magyarság történetét meghatározó eseményekre is emlékezünk.

1456. július 22-én Nándorfehérvárnál a török felett diadalt arató Hunyadi János táborában kitört a pestis. A vezér is megbetegedett, súlyos betegen a jó levegőjű Zimonyba vitette magát. Ott halt meg augusztus 11-én. Kapisztrán Szent Jánosnak ezt mondta: „Atyám, kész vagyok én az örök útra.” A gyulafehérvári székesegyházban temették el, öccse mellé.

1689. augusztus 12-én halt meg Boldog XI. Ince pápa, Magyarország megmentője. Kitűnt nagylelkűségével, jámborságával, tisztaságával. Nem félt szembeszállni akár a legnagyobb királyokkal és fejedelmekkel sem, valahányszor a helyzet úgy kívánta. Nevéhez fűződik az 1684-1698-ig tartó, ún. visszafoglaló hadjárat, hogy felszabadítsák a törökök által leigázott területeket. Hazánk török iga alóli felszabadításában sok érdeme volt. Buzgalmának gyümölcse 1683. szept.12-én Bécs felszabadítása a török ostrom alól, majd 1686. szept. 2-án Buda felszabadítása a török megszállás alól.

1687. augusztus 12-én került sor a második mohácsi csatára, amely a Dél-Magyarország felszabadításáért vívott török elleni hadjárat legnevezetesebb ütközete volt. Szulejmán fővezírrel az élen a török fősereg Eszékről, a Szent Liga csapatai Mohácsról indulnak Siklós felé, a döntő ütközet augusztus 12-én, a Harsány-hegy lábánál történik meg. A csatában a Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel vezette szövetséges hadak hatalmas diadalt arattak. Európa-szerte a keresztény fegyverek diadalát hirdették a harangok és a korabeli újságok.

1849. augusztus 12. vasárnap, Görgey az Aradtól 20 km-re levő Világosra ér. Délben Bohus János kúriájában fogadja Rüdiger orosz tábornok vezérkari főnökét Frolovot. Megtárgyalják a fegyverletétel helyét és időpontját. Előzménye, hogy 9-én a temesvári csatában Bem döntő vereséget szenved Haynautól. 11-én, szombat este 8 órakor Kossuth lemond kormányzóelnöki tisztéről, s átadja a hatalmat Görgeynek. Levágatta körszakállát, haját és hamis útlevéllel elmenekül. Görgey haditanácsot tart Aradon, ahol egyhangúlag határoztak: le kell tenni a fegyvert. Görgey levélben azt írja Rüdiger orosz tábornoknak, hogy csak az oroszoknak hajlandó magát megadni, mert bízik a cár nagylelkűségében: az ő számos derék bajtársát az orosz cár nem fogja egy bizonytalan sorsnak, és a magyar nemzetet az osztrákok szilaj bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatni. Megjegyzi: „Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozatja.”

Hétfőn, augusztus 13-án, Görgey érdeme, hogy a magyar szabadságharc nem fejvesztett bomlással fejeződött be, hanem harmincezer magyar katona fegyelmezett, szomorú, de ünnepélyes együttlétével. A katonák a búcsúzás közben sírtak, és megcsókolták csapatzászlójukat. Görgey utoljára még ellovagolt hűséges katonái előtt, az ugyancsak lovon érkező orosz Rüdiger gróf tábornokot és törzskarát fogadva. Drozdov orosz főhadnagy így írja le: Amint a gróf eltávolodott, Görgey a lovával serege elé lépett, hogy utoljára köszöntse seregét, de egy hangot sem tudott kipréselni magából. Végül tompa zokogás tört fel melléből, mire az egész hadsereg levegőeget betöltő »Éljen Görgey!« kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének, kihez őszintén ragaszkodott. Az egyik tiszt előrejött, hogy a többiek nevében szóljon volt tábornokához, de csak annyit tudott kiejteni: »Isten veled, Görgey!« – »Isten veled, Görgey!« – ismételte az egész hadsereg”.

Testvéreim! Ha hűségben és szeretetben szolgálunk, akkor Isten megóv bennünket a a történelem viharaiban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy az elmúlt héten hűségesek voltunk-e Istenhez, családunkhoz, népünkhöz és hivatásunkhoz. Bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén.

---

Vannak emberek, akik halálfélelemben élnek, akik hajlamosak mindenben a rosszat, a veszélyt sejteni. A halál közelsége ugyan mindnyájunkat megrendít, de Isten nem kívánja, hogy egy életen át ebben a megrendültségben éljünk. Viszont egy életen át élhetünk a hozzá való készülődésben. Ez már bölcsesség.

1. A kinyilatkoztatással Isten bölcsessége is kiáradt a hívő emberekre (Bölcs 18,6-9). A bölcsesség alatt nem csupán az ember értelmi képességét értették az ókori Keleten és Izraelben, hanem azt az igyekezetet, hogy helyesen alakítsa az életét. Az életművészet alapja a teremtésbe vetett hit volt. Az ember élete kibontakozik és sorsa jól alakul, ha magatartása megfelel annak a rendnek, amelyben a teremtő Isten akarata föltárul előtte. A sokrétű életszabályokat ez az Istenre figyelő, a hitből fakadó magatartás határozza meg.

A Bölcsesség könyve az ószövetségi szentírás legfiatalabb könyve, elüt az előzőktől, hellenista befolyást árul el. Ismeri az ószövetség könyveit, a görög filozófia nyelvezetét használja, és ezzel megnyitja az utat a misszió előtt. A könyv szerzője Egyiptomban él, ahol ősei üldözést szenvedtek, ő azonban már szabad ember. Amikor megünnepli a húsvét emlékezetét és asztalhoz ül, hogy megtörje a kenyeret; amikor emlékezik és az ünneplő asztaltársakkal zengi az alleluját, mindez azt bizonyítja számára, hogy Isten beváltotta ígéretét. Amíg az ellenségüket csapás sújtotta, mert nem hittek a Mózes által közvetített isteni szónak, ugyanez az éjszaka a virrasztó hívőnépnek, mely várta a kivonulás jelét, örömet és szabadulást hozott. A hit jelenléte, illetve a hit hiánya határozza meg a két nép sorsát: a hitetlenek a pusztulásba rohannak, a hívőkre pedig a szabadulás vár. A virrasztás és Isten útjának keresése a bölcsesség jele. A választott nép történetét a hit szálai, vagyis az isteni kinyilatkoztatás elfogadása szövi át.

2. A hit Isten igazmondásán nyugszik, a remény pedig az ő erejére és hűségére támaszkodik (Zsid 11,1-2, 8-19). Amikor ezt az igazságot mondom, akkor egyházmegyénk liturgiát végző főpásztorára gondolok - legyen az istenszolgája Márton Áron vagy Jakubinyi György -, aki egyik kezét az oltárra teszi, és a másik kezével a pásztorbotra támaszkodik. Ezzel a magatartással megjelenítette, hogy a hit Isten igazmondásán nyugszik, a remény pedig Isten erejére és hűségére támaszkodik.

A zsidókhoz írt levélben Szent Pál vagy közeli munkatársa figyelmezteti a szétszórtan élő keresztényeket, akik az üldöztetésben és a szenvedésben elfáradtak, hogy ne inogjanak meg a hitben. Biztatásukra feltárja a keresztény élet távlatait, amelyet zarándokútnak nevez a megígért „nyugalom”, az égi haza felé. Erőteljes vonásokkal rajzolja meg a hívők atyja, Ábrahám és felesége Sára alakját, akik megingathatatlan hitben éltek, és kitartottak hűségesen Isten szolgálatában akkor is, amikor a remény utolsó szikrája is kialvóban volt. Nem tértek vissza elhagyott földjükre, hanem zarándokoltak és a jobb haza után vágyódtak, a mennyei után, amelyet majd Isten tervez és épít. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, mert biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Izsák így Jézus Krisztus előképe lett, aki a feltámadással a hit szerzőjévé és beteljesítőjévé vált. Ezért földi zarándokutunkon Krisztus, az Isten megtestesült Fia a vezetőnk, ő több mint Ábrahám vagy Mózes.

3. Ha hittel követjük Jézust, akkor az Atya nekünk adja „országát”, saját létgazdagságát (Lk 12,32-48). Jézus az evangéliumban gyöngédséggel szól tanítványaihoz: „Ne félj, te kisded nyáj”, ha elenyészően vagytok is, mégis tiétek a jövő, az Istennel való közösség. Az apostolok kapták azt a küldetést, hogy szétvigyék az örömhírt az egész világra. Jézus meg is magyarázza, hogy mi lesz sikerük titka. Először adjanak példát arról, hogy az Isten országát, az örök életet tartják legnagyobb értéknek. Másodszor legyenek éberek, mint a hűséges szolgák, akik tudják, hogy számot kell adni viselkedésükről. Ha nincs élő kapcsolat az Úr és a szolga között, akkor az utóbbi elfeledkezik igazi feladatáról, sőt szükségszerűen igaztalan is lesz, mert nem várja gazdáját.

Ne feledjük el, hogy a Hiszekegyben négyszer mondjuk ki azt, hogy hiszünk, de hitünk igazságainak zárótételeként az ígéretekről is vallomást teszünk: „várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.” Nekünk a földi élet zarándokainak a szolga állapotában kell a Jézustól ránk bízott tanításra, szentségekre, és egyéb javakra vigyáznunk és kiosztanunk. Akkor teszünk eleget feladatunknak, ha engedjük, hogy Isten Lelke vezéreljen; ha életünket nem a földiekre alapozzuk, hanem az igazi kincs felé tekintünk, mely a mennyben található; ha nappal áldozatosan dolgozunk és éjszaka bizalommal várakozunk. Így bármikor érkezik Urunk, készek vagyunk a számadásra. Egy életen át az Emberfiával való találkozásra készülni, ez a mi bölcsességünk. Ámen.

Csíkszereda, 2007. augusztus 12. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz