Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Bosco Szent Jánosról jegyezték fel, hogy ministráns korában édesanyjának megjegyezte, hogy a legtöbb pap milyen hidegen kezeli a gyermekeket. Akkor az édesanyja megkérdezte: Fiam, te mit tennél? János így válaszolt: „Ha én pap lennék, nem így cselekednék. Én hozzájuk közelednék, magam köré gyűjteném őket, megszerettetném magamat velük, én is szeretném őket, és szavaimmal, jó tanácsaimmal lelkük üdvösségén dolgoznék.”

A kis János meglátta, hogy az aratni való sok, csak a munkás kevés. Amikor felnőtt és pap lett, gyermekkori álmát valóra váltotta, sok gyereket és felnőttet vezetett az Isten országába.

Bőven van aratni való ma is: családunkban, rokonságunkban, környezetünkben. Őket személyes kapcsolataink ápolása által igyekeztünk-e közelebb vinni Jézushoz? Bánjuk meg mulasztásainkat.

---

Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába – így szólt Jézus a kiválasztott és szétküldött hetvenkét tanítványhoz. Jézusnak van aratnivalója ebben az Istentől látszólag távolodó világban. Hiszen a ma emberisége, ha Jézusra keveset gondol is, mégis azt akarja, amit ő akar: az emberi szolidaritást, a békét, a szociális igazságosságot, a munka szeretetét és megbecsülését, a világ teljesebb megismerését. A jószándékú emberek szívében az Isten országa érik, még akkor is, ha ők nem ismerik Istent. Ennek az érését felgyorsítja, a jövőt intéző Istenbe vetett bizalom.

1. Isten a hit tisztaságát és a remény felújítását kívánja népétől (Iz 66,10-14c). A babiloni fogságból visszatért nép élete szegényes volt és tele félelemmel. A város és a templom felépítése kifárasztotta és a belső vallási megújulás is nehezen ment. Isten ekkor prófétája által vigasztalja, mert nem feledkezett meg róluk, hiszen az apa és az anya szeretetével tekint rájuk. A helyreállított Jeruzsálemnek Isten messiási ajándékokat ígér: örömet, biztonságot, jólétet, nyugalmat és vigaszt, melynek egykor minden nép részese lesz.

2. Jézussal elérkezett a messiási béke (Lk 10, 1-12. 17-20). A kegyelem, az üdvösség és az örökké tartó boldogság ajándéka, nemcsak egyeseknek, hanem Isten egész népének szól. Szent Lukács, Jézus „jeruzsálemi útjának” eseményeiről számol be. A 72 tanítvány kiválasztásával és szétküldésével Jézus üzenetének nagyobb nyilvánosságot akart adni. A 72-es szám a Teremtés könyve 10. fejezetében a föld összes népeit jelenti és azt, hogy minden néphez el kell jutnia az evangéliumnak: közel az Isten országa.

A 72 egyetemes számot is jelent, vagyis az apostolokon kívül minden hívő feladata, küldetése, az örömhír terjesztése, bárhol is, bármikor is éljen. A termés bőséges. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

Evangéliumi szakaszunkat, ha részleteiben tekintjük, akkor apostolkodásunk módszerét ismerhetjük fel. A legfontosabb tennivalóra, Jézus mezőgazdasági képpel hívja fel figyelmüket: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Nyomban más képet használ és jelzi azokat a veszélyeket, amelyekkel maga is szembe néz, de követeinek is szembe kell nézniük: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ugyancsak követőinek örökérvényű utasításokat ad: legyenek szegények, önzetlenek, szerények, és határozott fellépésűek. Az evangélium hirdetése sürgető feladat, ezért nincs idő a keleti hosszas köszöngetésre sem.

Ha betérnek egy házba vagy egy városba, akkor köszöntésükkel Krisztus békéjét, az üdvösséget vigyék, amely nyugalmat ad a lelkeknek. Ez a béke Isten szeretetének a megtapasztalásából fakad, ahogy azt Szent Ágoston is megtapasztalta: „Nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, Isten.” Az Istenre vágyó ember lelke mélyén, felfogja a neki szóló üzenetet, és Krisztus által békében részesül. Erről tanúságot tett számtalan keresztény. Aranyszájú Szent János (+407) száműzetésekor Eudoxia császárnőnek ezt mondta: „Hová tudsz száműzni, ahol ne lenne jelen az Isten?” Az 1848/49-es szabadságharc elbukása után évekig bujdosó Bajza József is erről a belső szabadságról vall: „lelkem titkos otthonában, én urat nem ismerek.”

„Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére.” Isten országa elérkezett, ezzel Jézus megszűntnek mondja az ószövetségi étkezési törvényeket. A tanítványok útját, akik Jézus küldetését folytatják, most már semmiféle akadály nem állja el.

„Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: elérkezett hozzátok az Isten országa!” Sokszor a testi betegekre gondolunk, pedig a bűnös állapot a lélek betegsége. A messiási ígéretek a lelken keresztül a testet is elérik. E gyógyulás megtörténik a keresztségben és a bűnbánat szentségében, amikor lelkünkbe helyre áll a kapcsolat Istennel és emberekkel.

Ha pedig ellenségesen fogadnak, akkor „még a port is rázzátok le”, vagyis tagadjátok meg a közösséget azzal a várossal. Akik az Isten kegyelmének ellenállnak, azokkal nincs mit vesződni. Számadásuk Isten előtt nagyobb, mint Szodomának, mert ennek nem kínálták fel a bűnbánatnak azt a lehetőségét, amelyet ez a város megkapott.

A 72 tanítvány nagy örömmel tért vissza. Az ördögűzések jelzik, hogy Jézus küldetése sikert arat. A tanítványok működése már most eredményes. Jézus feltámadása után, még szembetűnőbb lesz, mert a hatalom átadása örök időkre szól. Krisztus győzelmének hatásait az Egyház valósítja meg.

A Krisztustól kapott csodajelek, a karizmák ne kápráztassanak el – ettől óv az Úr –, hanem annak örvendjünk, hogy Isten befogad közösségébe.

Az evangéliumi szakasz részletezése után tekintsünk Jézus felhívására: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”

3. Miért kell kérni Istentől azt, amit ő maga akar teljesíteni, hiszen tudjuk, hogy Isten üdvözíteni akar minden embert?

Mert azt akarja – mondja P. Barsi – , hogy ebben az üdvözítő akaratban mi is részt vegyünk, ne csak felületesen, hanem az ő üdvözítő akaratával egyesülten, s így mi is oka lehessünk testvéreink üdvösségének.

- Így van ez a természetes emberi élet továbbadásával is. Isten akarja, hogy emberek szülessenek a földre, de ezt a legnagyobb ügyet is a férfira és nőre bízza. Így a személyek közreműködése által teremtő közösség alakul ki.

- A házasság, a szerető családi élet szintén a személyek állandó kapcsolata által jön létre. Ha mindenki kitalálná a másik gondolatait, és óramű pontossággal végezné feladatát, akkor a szülők viszonya olyan statikus lenne, mint templomban az oszlopoké. A be nem fejezett életállapot szükségessé teszi a személyek kapcsolatát, párbeszédét, és így valósul meg a személyek kölcsönös együttműködése által a szerető közösség.

- Isten a hivatások ügyét is megosztja velünk, hogy az örök élet terjedésében – a lelkek újjászületésben - is közreműködjünk vele. Ez a kényelmes magánélet, egyéni kedvtelések, spontán ötletek irányította életvitel teljes felszámolását jelenti. Rendet, kiszámíthatóságot követel a mások felvállalása, no meg számtalan lemondást, áldozatot. Nehéz, de csodálatosan szép életforma ez, mert maradandó gyümölcsöt terem.

A hivatás célja, hogy „az új munkás” bármilyen hivatásban, bármilyen életállapotban és helyen dolgozik is, odaadó munkás legyen. Ehhez kell a szívünket kitágító kegyelem, hogy ne mindenáron a saját hivatásunk folytatóját lássuk benne, mert nem az egyéni kis aratásunk munkásává kell lennie, hanem az Úr nagy aratásának munkásává.

3. A velünk nevelkedő tanítványokkal két dolgot kell megsejtetnünk életpéldánk által. Az egyik az, amiről Szent Pál ír: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével” – vagyis a Krisztus eseménnyel (Gal 6,14-18). A hit és a szeretet által a keresztségben meghalunk a világnak, azonosulunk Krisztussal, új teremtmény leszünk, és akkor a világ már nem gyakorol ránk semmiféle vonzóerőt.

A másik a végtelen nagy vigasztalás, amit meg kell sejtetnünk másokkal, hogy amikor Krisztus üdvözítő munkájával közreműködünk, akkor Isten befogad közösségébe: nevünk föl van írva a mennyben. Testvérek, most nektek is meghirdettem: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Ámen.

Csíkszereda, 2007. július 8. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz