Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A Szovjetunió 1961. április 12-én földkörüli pályára küldte az első Vosztokot Jurij Gagarinnal a fedélzetén. Az USA polgárait „frusztráció, szégyen és bizonyos fokig düh” töltötte el, hogy a Szovjetunió már megint ilyen látványosan megelőzte Amerikát.

Az amerikai elnök megkérdezte a tudósokat, hogy „mi az, amiben megverhetjük az oroszokat?” Ha a Holdra szállunk – válaszolták. Kennedy elnök ekkor meghirdette az Apollo-programot. „Célunk, hogy embert juttassunk a Holdra mielőtt az évtized véget ér”. A program 8 évig tartott és 46 milliárd dollárba került az amerikai adófizetőknek. 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt tíz óra tizenhét perckor a Sas leszállt a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A. Armstrong, az expedíció civil parancsnoka, 300 ezer dolláros űrruhájában a Hold felszínére huppant, ahol méltóságteljesen kijelentette: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” A jelenetet 528 millió ember látta televízión keresztül.

Néhány szkeptikus már 1961-ben azt kérdezte, az elnöktől: miért kell éppen a Holdra menni? Kennedy így válaszolt nekik a houstoni Rice Egyetemen: „Ezzel az erővel azt is megkérdezhetnék, hogy miért kell megmászni a legmagasabb hegyet. Miért kellett harmincöt évvel ezelőtt átrepülni az Atlanti-óceánon? Miért játszik meccset Rice Texas ellen? … Évekkel ezelőtt George Mallorytól, a nagy brit felfedezőtől, aki később a Mount Everesten halt meg, megkérdezték, hogy miért akar felmászni rá. Azt válaszolta: „Mert ott van.” Hát az űr is ott van, és … a hold is ott van, a bolygók is ott vannak, és a tudás és a béke iránti új remények is ott vannak.”

Ma advent 4. vasárnapja van, este Karácsony szenvedeje. Eljöttünk a szentmisére, mert mi tudjuk, hogy Isten dicsősége és az emberek békessége itt van, nem a Holdon. Ide nem kellett 46 milliárd dollár, sem 8 évi készület. Csak a szeretet legyen meg bennünk, akkor az Isten természetfeletti világába léphetünk. De felkészültünk-e lelkileg arra, hogy nagy vendégünket, az Istenfiát szentségi módon szívünkbe fogadjuk?

---

A próféták működése az Istennel kötött szövetség megerősítésére irányult. Mikeás Kr. előtt a 8. század közepétől működött a 7. századig. Ez a kor igen mozgalmas volt Palesztinában. Az asszír birodalom hatalma és mozgása határozta meg a térség népeinek életét. Az asszír hódítás veszélye a déli országrészt is állandóan veszélyeztette. Az asszíriai függőségtől szabadulni akaró népek mindegyre fellázadtak. Júda királyai igyekeztek ügyes és óvatos külpolitikát folytatni. A szír-efraimita háborúba nem kapcsolódtak be, semlegesek maradtak. Később Hiszkija király csatlakozott az Asszíria ellenes szövetséghez, amiért Szancheribnek kemény hadisarcot fizetett. Ennek ellenére az asszírok folytatták Jeruzsálem ostromát, de elfoglalni nem tudta. A hadseregben kitört járvány miatt az ellenség elvonult.

A mozgalmas kor, a háborúk, vallási és politikai ellentétek felkorbácsolták a szenvedélyeket. Az erkölcsi élet is megromlott. Vallási téren egyfelől a hitetlenkedés és kiábrándulás jellemző mindazok miatt, amit átéltek, amit Isten engedett megtörténni; másfelől az a vak remény, hogy Istennek kötelessége őket megvédeni. Mikeás visszatekint népe múltjára és látja, hogy vezetői az ország romlását okozták. Isten azonban hű maradt a Dávidnak adott ígérethez. Ennek az ígéretnek a beteljesedéséről kezd beszélni.

1. Betlehemből, Dávid családjából jön a szabadító (Mik 5,1-4a). A korholás után vallja, hogy az Úr elhagyta népét, „míg nem szül, akinek szülnie kell.” Mikeás tud Izajás Emmanuel-jövendöléséről: Íme, a szűz fogan, fiút szül és neve Emmánuel, ami azt jelenti: velünk az Isten (Iz 7,14).

Efrata Júda törzsének altörzse, székhelyük Betlehem. Innen származott Dávid király és innen jön a Messiás. A Betlehemben születő Szabadító, Dávid családjából jön, akinek van egy örök származása is. A Szabadító lesz igazi pásztora Izraelnek, és összegyűjti annak szétszóródott fiait. Az Úr erejében és az Úr nevében intézkedik és visszaszerzi az Istenfiúságot, és a mennyországhoz, mint örökséghez való jogot. A Messiás által békét hirdet a világnak, mely létrejön lelkünk és az Isten, az ember és ember között. Ez a béke biztonságot és boldogságot hoz az egész emberiség családjának. E jövendölés alapján a zsidók Betlehemből várták a Messiást. Erre hivatkoztak Heródes előtt is a főpapok (Mt 2,6). Jézusban teljesedésbe ment ez a jövendölés, mert testvérünkké lett, hogy minden ember felismerhesse a másikban testvérét, Istenben pedig az Atyát. Ez a karácsony. Ezt nyomatékozza evangéliumi szakaszunk is.

2. A találkozásban a Szentlélek csodálatosan kinyilatkoztatja Isten anyját és fiát (Lk 1,39-45). Szent Lukács evangélista a Keresztelő Szent János és az Úr Jézus születésének meghirdetéséről szól párhuzamos részt a két isteni terhet befogadó édesanya találkozásával zárja. Az angyali üdvözletben Mária jelt kapott Gábor angyaltól: idős nőrokonod Erzsébet gyereket vár. Mária észreveszi az angyali üzenet figyelmet ébresztgető mozzanatát, és elindul meglátogatni Erzsébetet. A Szentföldi hagyomány szerint Zakariás és felesége Jeruzsálemtől nyugatra, 8 km-re fekvő Ain-Karimban laktak. Szűz Mária Názáretből kb. 3-4 napi karavánúton tette meg a 140 km távolságot. „Sietett”, mert örülni akart a kegyelemnek, amiben idős rokona részesült és közölni akarta saját kegyelmét is. A két nő találkozásakor Isten ismét jeleket ad. Mária köszöntő szavaira, Erzsébet méhében levő útkészítőtől jön a válasz: örvendezve felujjongott. A Szentlélek betöltötte Erzsébetet, aki nemcsak érzi, hanem tisztán látja Mária sorsfordító szavainak hatását, áldott állapotát és Mária magzatának méltóságát. Erzsébet szavai megerősítik Máriát abban a hitben, amelyre igent mondott. Mária akkor nem látta feladatának minden részletét, de azt tudta, hogy Isten segítségével képes a feladat végrehajtására. Ez a boldogító hit, amely megpróbáltatásokat is tartalmaz, felemeli, kiteljesíti az ember életét. Isten minden ígéretét valóra váltja – mondja Erzsébet, aki szintén együttműködik Istennel. Mária ekkor örömujjongásba tör ki. A Magnificat-ban ünnepélyesen bizonyságot tesz az ígéretek Istenének hűségéről.

Az olvasmány az Igéről szól, akit az Atya megígért. Az evangélium már arról szól, hogy az Ige Mária ölén van. A Zsidókhoz írt levél a megváltás beteljesedésén keresztül nézi az Igét, aki eljött közénk, értünk áldozat lett és ő a mi áldozatunk.

3. Az igazi áldozat, a lélek meghódolása hitben, az Isten által kinyilatkoztatott igazság előtt. És az akarat meghódolása az Úr akaratának teljesítésében (Zsid 10,5-10). Amikor eljött Krisztus a világba, mindenben az Atya akaratát követi. Az én eledelem az, hogy teljesítsem Atyám akaratát. Tanítása is az, amit az Atyától hallott. Ezért az ószövetségi áldozatokkal szemben Jézus élete a személyes áldozat. A külső áldozatnál értékesebb a lélekben lévő áldozat. Teljes áldozat az, amikor az értelem meghódol az Isten által kinyilvánított igazság előtt, és az akarat meghódol az Isten akaratának engedelmes teljesítésében. A Messiás megváltó áldozatának vállalására zsoltáridézetekkel mutat rá a szentíró. „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem.” „Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.”

Jézus Máriától kapott embertestével mutatta be megváltói áldozatát, amelynek feláldozása „egyszer s mindenkorra megszentel bennünket.” Az ószövetségi üdvrend helyébe Krisztus áldozata lépett, s ez lett a mi istentiszteletünk is. Azért tudjuk ma is bemutatni, mert Jézus volt, aki az Olajfák-hegyén kimondta: Atyám, legyen meg a te akaratod. Ezt megelőzően még voltak olyan „mellékszereplők”, akik Isten tervének megvalósulásához ők is kimondták az „igent”.

Ma este induljunk el mi is az eucharisztikus Krisztushoz, hogy lélekben imádjuk a közénk jött Istent. Köszöntsük az Üdvözlégy szavaival az Isten anyját és szent Fiát. A Miatyánkba mondjuk ki mi is Krisztus programját: Legyen meg a te akaratod. Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat. Ámen.

Csíkszereda, 2006. december 24. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz