Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Nagyváradi református szülők a tizenhárom éves gyermeküket a Kolozsvári jezsuita atyák Akadémiájára küldik tanulni. Ötévi tanulása alatt nemcsak a kor ismereteit sajátította el, hanem az igaz hitet megismerve maga is katolikus lett. Főiskolai tanulmányait Krakkóban, Bécsben és Rómában végezte. 1596-ban szentelték pappá Rómában. Mint tanár, lelkipásztor, majd 1616-tól esztergomi érsek és bíboros, rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A katolikus Egyházért végzett munkája nem ismert határt. Szavaival, írásaival és életpéldájával az ősi katolikus hit megerősítésén fáradozott. Országos zsinatot tartott. Híres az Isteni Igazságra Vezérlő Kalauz című munkája és az Imádságos könyve. Bécsben a magyar papnövendékek számára szemináriumot alapított és kikötötte, hogy a felvételnél különös figyelemmel legyenek az erdélyi és a székely ifjúságra. 1635. május 12-én alapította meg a nagyszombati egyetemet, melyet később Budára és Pestre költöztették, s a mai napig működik. Kiváló szónoklataiért már életében a „magyar bíboros Cicero” névvel illették. Ez az ember Pázmány Péter (1570. okt.4. – 1637. márc.19.). Tőle vettem advent második hetére a gondolatot: „Némelyek szépen és sokat szólanak, de föl nem gerjesztenek, mert maguk nem égnek. Meg nem gondolják, hogy nem szólásra, hanem tökéletes cselekedetekre tanít az igazi bölcsesség, és a Szent Jeromos mondása szerint az Isten szolgái tiszte nemcsak az, hogy szentül szóljanak, hanem hogy szentül éljenek.” Mindnyájan akik elindultunk a szentség útján, feladatunk, hogy szentül szóljunk és éljünk. Éppen ezért vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket.

---

Advent második vasárnapjának olvasmányai a megváltásunkra jött Isten Fia útját készíti elő, és a megváltott ember életgyakorlatára ad utasítást. Az Úr Jézus nem váratlanul érkezett a földre. Isten már sok száz évvel előbb megígérte a Megváltót Dávid családjából. A próféták jövendöléseiben egyre jobban körvonalazódott a Messiás alakja és születésének körülményei. A választott nép számára örömet jelentett, hogy országának nem lesz vége. Isten e nagy ígérete miatt bebiztosítva érezték magukat. Gazdagságuk miatt fennhéjázók lettek, hamis biztonságban éltek és nem hallgattak a próféták által szóló Istenre. Az Istenbe vetett hit helyett a kialakult nacionalizmusba és a külsőséges vallásosságba menekültek. Észrevétlen a mindennapi politika játékszerei lettek, amiért nagy árat kellett fizetniük. Kr.e. 587-ben bekövetkezett a nemzeti tragédia. Később, a babiloni fogság alatt felismerték Isten jóságát – mint a tékozló fiú –, s szívükből feltört a beismerés és a bocsánatkérés.

1. Az értelmi és szívbeli tisztulással, bűnbánattal folytatódik az ember által visszautasított párbeszéd Istennel (Bár 5,1-9). Mivel dialógusról van szó, a nép ezt hallja Isten üzeneteként Báruk próféta ajkáról: „Vesd le a gyász és az ínség ruháját, öltözzél annak a dicsőségnek díszébe, amelyet Istened ad neked mindörökre.” Majd így folytatja: „Nézd, miként gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szent Isten szavára.” A jövendölésnek van aktualitása és messiási távlata. A választott nép örvend, mert a fogságot felváltja a hazatérés. Mivel őket Isten vezeti vissza az ősi földre, ezért úgy mennek, mint királyi sarjak. Számukra a göröngyös utak is simává válnak. Az erdők és a fák árnyékot nyújtanak.

Ez a lelkesedés könnyen érthető, ha arra gondolunk, hogy egy gyerek sem marad szívesen a kórházban. Már az első pillanattól vágyakozik haza. Betegsége mellett családja szeretetének hiánya miatt kesereg, sír. De amikor családja meglátogatja, abban a pillanatban mindent elfelejt, mert szerettei vele vannak. És leírhatatlan öröme, amikor megkapja a kibocsátót és hazamehet családjához.

A fogságból hazatérők megtapasztalták Isten közelségét, világosságát, részesültek az igazságban, dicsőségben. Minderről a 125. zsoltár így tanúskodik: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.

2. A jövendölés messiási távlata az idők teljében megtörtént (Lk 3,1-6). A történelem úgy alakult, hogy a Megváltó véghezvihette benne művét. Szent Lukács történelmi keretbe helyezi Jézus fellépését. Nemcsak időbeli meghatározást, hanem korjellemzést is ad. Kilenc személyt sorol fel, kezdve a császártól a pusztában tartózkodó Keresztelő Jánosig. Az evangélista a nevek felsorolásával is jelzi, hogy a választott nép széthullott, idegenek uralkodnak felette. Vallási helyzete sem jobb, amikor egy időben két főpapja van. Mégis ebben a kilátástalanságban az Úr szózatot intézett a pusztában élő Jánoshoz, aki Izajás szövegével hívja bűnbánatra az embereket. A bűnbánat teszi alkalmassá az embert arra, hogy megszabaduljon bűnös vágyaitól, és készséges lélekkel kitáruljon Isten akarata előtt. Aki így tesz, az készíti az Úr útját. Lehordja a megtűrt bűnök hegyeit, vagyis a kevélységet felváltja az alázat. Feltölti a mulasztások nagy gödreit, vagyis a tunya nemtörődést a lelki buzgóság és szorgalom váltja fel. Ami görbe egyenessé lesz, vagyis a hazugságot, igazságtalanságot az őszinte beszéd és a becsületes élet váltja fel. A göröngyös sima úttá változik, vagyis a gyűlöletet, irigységet, durvaságot a szeretet, a megbocsátás és a jóság győzi le. Ez a lelki útkészítés nehéz, de az öröm születésének a feltétele.

3. A szentségi találkozás Jézussal már a jelenben megtisztít és megszentel (Fil 1,4-6. 8-11). Szent Pál levelében a filippibeli hívek és mindenki iránt érzett szeretetét fejezi ki, imádságait ígéri és tökéletességre buzdít, hogy az ítélet napján érdemekben gazdagon állhassanak az Úr Krisztus elé.

A keresztségben minden érdemünk nélkül Jézus a maga életével ajándékozott meg. Ebben az életben csak úgy haladhatunk tovább, ha Vele közreműködünk prófétai, papi és királyi küldetésében és hozzá hűségesek maradunk. Amennyiben a lelki rövidzárlat, a bűn miatt megszakad Jézussal a kegyelmi kapcsolatunk, akkor tartsunk bűnbánatot, és a gyónásban adjuk át bűneinket neki, mert csak Ő képes megtisztítani és megszentelni.

Amikor elhatározzuk, hogy a bűnbánat szentségében az irgalmas Jézussal akarunk találkozni, olyankor a gonoszlélek leggyakrabban használt trükkjét veti be ellenünk. Ugyanis, amit elvesz a bűn elkövetésekor, azt szemünk elé tolja a szentgyónáskor. Ez a szégyen. De ez se tartson vissza, mert a gyónásban ennek nincs helye, csak az őszinte bánatnak.

A másik trükkje, hogy mit gondol majd rólad a gyóntató, ha meggyónód bűneidet? Nem gondol rólad semmi rosszat, hanem feloldoz! Miért gondoljon, ha nem azért van ott. Na és nem beszél róla. És ha azt látja, hogy gyónni mész, akkor legfeljebb azt gondolja, hogy bátor vagy és szabadulni akarsz bűneidtől. Ennek viszont csak örülni tud. Ezért int Szent Pál: szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben.

Nem kell az emberfölötti emberre (Übermentsch, Superman) várni, mert az Isten lett emberré. Szabad-e kevesebbnek lennünk, és akarhatunk-e kevesebbek lenni, mint az emberré lett Igének testvérei?

A Grimm testvérek meséjében is az elvarázsolt békakirály fölött akkor tört meg a varázslat, amikor egy szépséges királylány megajándékozta szeretetével.

Jézus azért jött közénk, hogy találkozzék velünk, és szeretetével a bűn által megrontott embert szentté tegye. Olyan emberré, aki tud szentül szólni meg élni, és méltó az örök boldogságra. Most rólam, rólad, rólunk van szó. Válaszoljunk szeretetére. Mire várunk?

Csíkszereda, 2006. december 10. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz