Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Magyar nyelven is megjelentek azok a levelek, amelyeket Dietrich Bonhoeffer német teológus a nácik börtönéből írt. 1944. július 21-én kelt levelében ez az evangélikus lelkész azt is leírja, hogy a börtöncellában hosszasan beszélgetett egy katolikus pappal: többek között az élet értelméről. Bár mindketten keresztények és Isten szolgái voltak, mégis eltérően vélekedtek erről a kérdésről. Ő azt mondta: „Szeretnék megtanulni hinni.” A katolikus pap meg azt vá1aszolta: „Szent szeretnék lenni”.

Nyilvánvaló, hogy az eltérő válaszokban a vallási nézőpontok tükröződnek. Az evangélikusok azért imádkoznak, hogy hinni tudjanak abban, hogy Isten Krisztusért igazzá teszi őket és üdvözíti. Mi, katolikusok azért könyörgünk, hogy Isten kegyelmi segítségével szentek lehessünk, és életünk végén a szentek boldogító közösségébe juthassunk

Valljuk meg őszintén, hogy napjainkban megfogyatkozott közöttünk az életszentség utáni vágy: kevesen vannak olyanok, akik szentek akarnak lenni. Ezért minden szentben csodáljuk és tiszteljük Isten végtelen szentségét, hogy kegyelmével mi is szentté legyünk, és innét, a földi zarándokok asztalától eljussunk a mennyei haza lakomájára. Szívünkben ezzel a szent vággyal mutassuk be a dicséret áldozatát.

---

Hitvallásunk egyik nagy igazságát ünnepeljük: a szentek közösségét. A zarándok egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepeljük Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását. Egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell, a mai napon az egész túlsó partot fényárban úszva láthatjuk. Kérdezheted: kik ezek és hogy jutottak oda?

1. Az életszentség a keresztségi kegyelem teljes beérése (Jel 7,2-4. 9-14). A Jelenések könyvéből vett olvasmány a választottak hatalmas seregét mutatja be. Ők azok, akik „ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Az első század végén az Üdvözítő képekben tárta fel, a Patmosz szigetére száműzött Szent János apostolnak, hogy Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de mindez Isten tudtával történik. Akik tudatosan vállalják az Istenhez tartozást, azok mindig Isten gondviselésében, oltalmában részesülnek.

A választottakra először alkalmazza a 144 ezernyi sokaságot, ami a teljességet jelenti, azaz a 12 ószövetségi törzs 12 ezerszeresét. Az üdvözültek teljességhez hozzátartozik a megszámlálhatatlan sokaság is, éspedig minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből.

Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük ezen a napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig, míg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt.

Mindazokat a kegyelmi karaktereket, melyeket az üdvözültek viselnek, megkaptuk mi is a keresztségben és a bérmálásban. Egyházunk homlokunkra rajzolta Krisztus jelét, és a keresztség vízében lemosva a kegyelem, a szentség fehér ruhájában öltöztetett. Gazdag adománnyal indultunk az életbe, foglalóul megkaptuk a Lélek pecsétjét is, de az üdvösségbe lépés feltétele maradt, hogy földi zarándoklásunk alatt tudatosan és szabad akarattal döntsünk Jézus Krisztus mellette, és hűségesen kövessük.

2. Életgondjainkat állítsuk az örök üdvösség és boldogság szolgálatába (Mt 5,1-12a). Jézus bölcsességgel teli tanítást ad a hegyi beszédben arról, hogy életgondjainkat hogyan alakítsuk az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Ha hétköznapjainkat hittel, és Jézus szenvedésében való részesedésként éljük meg (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), akkor életünket megnemesíti, megtisztítja, és méltóvá teszi a dicsőségre. Ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, akkor Jézussal felülemelkedünk a nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva magunkból (szelíd, irgalmas, tisztaszívű és békességes). A szentek minden élethelyzetben Jézussal „jártak”.

3. Akarsz-e szent lenni? Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk (1Jn 3,1-3). Isten végtelen szeretetében Fiát adta nekünk, mint szőlőtövet. Isten szeretete akkor éri el hatását bennünk, ha viszonozzuk. Ha a szőlőtő és a szőlővessző azonosulása létre jön. Ehhez kapjuk az erőt és a kegyelmet Istentől az egyház közvetítésén keresztül. Ha megéljük istengyermeki méltóságunkat, ha törekszünk a szentségre, ha a nyolc boldogság útján keressük a boldogságot, akkor szentek leszünk. Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartunk, vagy zátonyra futunk, és örök hajótörést szenvedünk. Ha életünk kormányát Krisztusnak átadjuk, akkor biztos kikötőbe érünk. Szentek leszünk. Ámen.

Csíkszereda, 2006. november 1. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz