Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A Szent Péter-tér közepén áll az a 25, 31 méteres obeliszk, mely eredetileg az egyiptomi napistent jelképezte. Mára azonban a keresztény világ egyik szimbólumává vált, mert a Kr. u. 37-ben Caligula császár által Rómába hozatott kőoszlopot V. Sixtus pápa az épülő bazilika elé állítatta, és az obeliszk tetején lévő napot kicseréltette egy keresztre, melybe belefoglaltatta Jézus keresztjének egy darabkáját. Az oszlop talapzatába vésett szöveg Jézus Krisztus diadalát hirdeti: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!

Az egyházi évet az utolsó vasárnap, Krisztus király ünnepe zárja le. E napon az utolsó ítéletre jövő Krisztust ünnepeljük, aki által részesülni fogunk a szeretet végső győzelmében. Egyházi énekünkkel szólva: „Hiszek Jézus szentséges szívében,/ És mindent átölelő nagy szeretetében./ Hiszek a lelkeknek szent közösségében,/ Hiszek a szeretet végső győzelmében!” (Prohászka Ottokár).

Jövőbetekintő hittel valljuk minden szentmisében: „Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban!”

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy életünk valóban készület-e az Úr érkezésére?

---

A történelmi feljegyzések szerint körülbelül 2450 király uralkodott a föld különböző országaiban. Vajon hányat ismerünk manapság közülük? Ha a Szentírásban szereplő királyok közül kellene egy párat felsorolni, akkor bizonyára Dávid, Salamon, Heródes neve eszünkbe jutna. A magyar királyok közül Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás király nevét könnyen említenénk. De a legtöbb királyt már nagyon rég elfelejtették, legfeljebb a történelemkönyvek lapjai őrizték meg nevüket.

Élt azonban két ezer évvel ezelőtt egy király, aki ma is él és uralkodik az emberi szívek trónusán. Mi az ő királyságában részesültünk a keresztségben. A tőle kapott méltóságunkat és hívatásunkat gyönyörűen ecsetelte Márton Áron püspök atya: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. Útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten erejéből léteznek és élnek. A világ és a dolgok nemcsak dolgok, hanem Isten jelei, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei. Isten üzenetét közvetítik. Isten szól azok által hozzánk. A tudós és a technikus, aki a dolgokat megfigyeli, törvényeit felfedezi, erőit hasznosítja, vagy a művész és a munkás, aki a dolgokat alakítja és ezáltal azok értelmét kifejezi, Isten szavát fejezi ki.”

A kinyilatkoztatás fényében világosan látjuk, hogy kétféle királyság van, az egyik földi és mulandó, a másik égi és örök. Krisztus tanításának középpontjában ez utóbbi, az Isten Ország áll. Hogyan valósul meg az Isten országa?

Dániel könyvét Kr. e. a második században írták. Szakaszunk egy látomás és annak magyarázata között helyezkedik el. A látomásban egymást követően négy állat emelkedik ki a tengerből, vagyis négy földi birodalom (babilon, méd, perzsa, görög) keletkezik, ami a múlandóság jegyeit hordozza magán. Ennek viszont ellentéte az ég felhőiben érkező Emberfia, aki az örökkévaló Istentől kapja küldetését.

1. Az Emberfia nyilvánítja ki Isten hatalmát, méltóságát és országát (Dán 7,13-14). Az emberfia kifejezés jelenti egyszerre a választott népet, de jelenti a mennyből alászállott Isten országát is. Az Emberfia által képviselt égi hatalom felülmúlja az állatok által reprezentált világhatalmat, amit a kép is érzékeltet: az ember áll szemben az állattal. Az Emberfia előtt minden hatalom meghódol.

A Messiásnak vannak egyedi vonásai, amit az Atyától kapott. Az emberiség felé megnyilvánuló magatartásával megalapítja a Messiás egyetemes és örök országát. A minden emberre kiterjedő győzelme által képes a maga diadalmas életét oltani választottaiba. Mivel részesített uralkodói jogaiban és papi tisztségében, az ő életének lüktetnie kell bennünk. Ez a látomás Jézus Krisztusban valóság lett, mert Ő az, aki leszállt a mennyből. Ő a valóságos Isten és valóságos ember.

2. Jézussal a menny leszállt a földre, a föld felemelkedett a mennybe (Jn 18,33b-37). Azóta ami a kezdet és a vég között van, az Isten országa érlelődése közöttünk és bennünk. Ez az ország nem egy földrajzi terület, amely mentes minden politikai hatalomtól, befolyástól, nem emberi elképzelések eredménye, s ennek királya Krisztus, amint nyíltan Pilátus előtt vallotta: „Király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” De mi az igazság - kérdezhetjük Pilátussal együtt. Az igazság az, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy örök életében, boldogságában akar részesíteni bennünket. Ez az egyetlen igazság a világon, s minden más igazság ebből ered. Király az, aki Isten szeretetének a tanúja. Jézus erről az igazságról tesz tanúságot életével. Hogyan? Úgy, hogy Istenemberként úgy szeret Istent és embert, ahogy senki. S talán mi is megtapasztaltuk valamelyest már életünkben: ha valakit nagyon szeretünk, képesek vagyunk bármit megtenni érte, akár a legnagyobbat is.

Egy öreg misszionárius, aki negyven évig apostolkodott a vietnami hegyilakók között, a következő történetet mesélte el P. Häringnek. Missziósmunkája kezdetén, amikor még nem ismerte ezeket az embereket, hosszas érveléssel Isten létét akarta nekik bizonyítani. Hallgatósága egyre közömbösebb lett, mígnem az egyik napon valaki határozottan odamondta neki: De Páter, te bolond vagy! Mióta a világ világ, soha senki sem kételkedett Isten létében. Mi csupán azt akarjuk tudni, hogy Isten méltónak tart-e bennünket, szegény ördögöket arra, hogy törődjék velünk?” Hát Jézus ezt az igazságot tudatta velünk, hogy Isten nagyon szeret minket. Kinyilatkoztatta Istent, megismertette akaratát és lényegét, mert ő egy az Atyával.

Akinek helyes a lelkülete – mert a bűn nem homályosította el a szívét és nem béklyózta meg –, az hallgat Jézus szavára és egyénisége feladása nélkül egész életével válaszol Krisztus szeretetére. Az ilyen ember király, az Igazság tanúja a többi ember felé, mert képes Krisztussal együtt áldozattá válni az élet aprólékosságaiban, meg nagy jelentőségű tényeiben is.

3. Jézus királyi dicsőségét felragyogtatta feltámadásával, és második eljövetelével végképpen kinyilvánítja (Jel 1,5-8). Ő a hűséges tanú, aki hitelt érdemlően tanúskodott az Atya szeretetéről. A halottak elsőszülötte, mert Ő támadt fel elsőnek az örök életre. A földi királyok fejedelme, mert minden földi hatalom neki van alárendelve. Neki tartozik számadással. Krisztus ezt a hatalmát a világ végén fogja végképp kinyilvánítani, mert akkor senki sem lesz képes letagadni hatalmát, ahogy a tényekkel szemben hiábavaló minden érvelés.

Az Ő uralma az igazság és szeretet erején alapszik és akkor leszünk országának polgárai és királyai, ha igazságára hittel, szeretetére hűséggel válaszolunk. Polgárok, királyok, ünnepeljünk, mert Megváltónk a világtörténelem ura, ő a Mindenható! Ámen.

Csíkszereda, 2006. november 26. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz