Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A magyar keresztény felekezetek vezetői 2007-et a Biblia évének jelölték meg, hogy jobban figyeljünk Isten igéjére. Ma főegyházmegyénkben Szentírás vasárnap van. A Szentírás Isten szerelmes levele, amit hozzánk intézett. Aki így veszi kezébe, az szívhez szóló üzenetet kap, saját életének titkát találja benne. Most egy hitre jutott író, költő, Reinhold Schneider vallomásából idézek: „Karácsonyestéjén felnyitottam a szentírást, és pár fejezet elolvasása után kirohantam a hideg, sötét utcára. Világos volt előttem: az igazság igénye és követelménye téríti meg az életet. Ezt a könyvet nem lehet olvasni. Ezt tenni kell. Ez nem is könyv. Ez az élet hatalma. Lehetetlen csak egy sort is megérteni belőle a nélkül az elhatározás nélkül, hogy megvalósítjuk.” Hite arra kötelezte, hogy az igazságot tegye. „A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra, aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.”

Világos beszéd. Annak életére van hatással Isten szava, aki megteszi akaratát. Vajon az őszinte barátság légkörében mások életében fakadt értékeket elfogadjuk-e? E szentmisében mi is részesülünk Isten gondolataiban. Hogy méltó hatását kifejthesse bennünk, bánjuk meg bűneinket.

---

Az üldözött Belon Gellért püspök mondta: „Az igaz, hogy Isten a kinyilatkoztatásban elindított egy földi téreken emberileg is megszervezett és rendezett üdvösség-folyamatot: az Ószövetségben a választott néphez, az Újszövetségben az egyházhoz való tartozást. De nem hagyott kétséget aziránt, hogy a kezét ezzel nem kívánta megkötni az üdvösség adásában.” Másfelől az embert a teremtett lény szabadságával ékesítette fel, aki értelmének és szabad akaratának birtokában választhatja Istent, a szeretet és az igazság forrását, vagy nélküle önmaga poklát. Ószövetségi olvasmányunkból világosan kitűnik, hogy

1. Isten nemcsak bizonyos csoportokra, hanem minden emberre ki akarja árasztani Lelkét (Szám 11,25-29). Amikor Mózesnek már nem volt elég ideje és ereje a nép terhét hordani, ezért arra kérte Istent, hogy állítson mellé segítőtársakat. Az Úr parancsára hetven férfiút választott ki és állított a szent sátor elé, akiket eltöltött Isten lelke és prófétai elragadtatásba estek. Isten ezzel megmutatta, hogy kegyelmét bőven adja és akik megkapják, azok a közösség javát szolgálják. Az a két választott is megkapta, akik nem mentek el a közösségbe. Mózes nem látta a történtekben saját személyének lekicsinylését, mint Józsue, hanem örült annak, hogy mások is megkapták. Elismerte a prófétálás adományát a közösségen kívül is.

2. Isten Lelke működik abban, aki Jézus nevében teszi a jót. Hasonló esetről szól a napi evangélium (Mk 9,38-48). János mondja Jézusnak, hogy „láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus válaszából kitűnik, hogy olyan Egyházat akar, amely nyitva áll minden ember előtt. Azt is tudja, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt. A legtöbben útban vannak feléje, ezért várni kell ezekre, hogy eljussanak a tanítványokkal való tökéletesebb egységre. Ilyenekre vonatkozik a megállapítás: aki nincs ellenünk, az velünk van. A hívő embernek kötelessége határozottan fellépni, hogy kiszabadítsa magát a bűn külső (embertől jövő) és belső (csábítások) kötelékeiből, amelyek visszatartják a Krisztussal járásban. Jézus az egész embert akarja szeretetének vonzásában tartani, hogy az isteni élet növekedjen benne. Nekünk éppen ezért Isten kegyelmébe kapaszkodni jobban kell, mint bűnös úton járni és bűnös dolgokhoz ragaszkodni. Stolberg írja: „Mindenkinek magának kell létrehoznia saját történetét, s hogy ez jól süljön el, az nem annyira a tehetségtől, - melyet senki sem adhat önmagának – függ, mint inkább az akarattól.” Közreműködésünkkel Jézus kérő imája életté válik: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság” (Jn 17,17).

3. A keresztény élete Jézusból táplálkozik, s mindenütt teszi a jót (Jak 5,1-6). Tudjuk, hogy a földi gazdagság mulandó, és Krisztusban már bírjuk az örök élet gazdagságát, ezért igyekszünk a földieket helyesen használni. Vajon tetteink és személyes életünk helytállóak-e?

Engedjék meg, hogy segítségként használjam P. Henri Boulard S.J., Jézus napjainkban c. könyvének egyik érdekes beszédét, A találkozó-t. Arról szól, hogy a katolikus iskolák és egyetemek egykori diákjai jubileumi ünnepséget tartanak, melyre Jézust is meghívták. Mind sikeres, gazdag értelmiségiek. Férfiak és nők felidézték közös emlékeiket. Közben folyik az eszem-iszom és nagy fesztelenséggel adják elő, hogyan csinálták meg szerencséjüket, hogyan szereztek hírnevet, vagyont. Jézus is ott volt közöttük, de nem ismerték fel. Az ünnepi beszédek kezdetén a találkozó elnöke mondta el köszöntő beszédét, majd bejelentette, hogy a tanárok beszéde után Jézus is fog beszélni. Szavait előlegezett taps követte. A tanárok beszéde hosszúra sikeredett, mindenki nyugtalankodott. Jézusra voltak kíváncsiak, hogyan lép föl? Mit fog mondani?

Jézus kezébe vette a mikrofont: Gratulálok Önöknek, mint az ország elitjének. Ragyogóan csinálták! Gratulálok életük vitathatatlan eredményeihez. Majd így folytatta: Mindazonáltal bátorkodom feltenni Önöknek egy kérdést, ami nekem nagyon nyomja a szívemet: Sikerült-e ezzel az Önök saját személyes élete is?... Más dolog, hogy az ember eredményt ér el kifelé, megvalósulva látja álmait; megint más dolog, hogy valakinek – a legfontosabb vonatkozásban – sikerült-e a saját élete!

Az ember életének igazi eredménye mégsem mérhető olyan általánosan használt mértékkel, mint egy állás elnyerése, vagy a nagyobb kereseti lehetőség. Sokkal inkább azzal, mennyire mutatkozik meg a készsége, hogy lassan túlnőjön egyéni érdekein. Az embernek valamilyen téren bensőleg is, kifelé is el kell köteleznie magát a közjóra, hogy ezt a világot egy kicsit emberibbé, kicsit igazibbá és testvériesebbé alakítsa. Ezt a felszólítást általában mindenki felfogja, akiben érző szív van, de hányat késztet tettekre?

Hallottam az iménti beszédben egy megjegyzést, amely szöget ütött a fejembe: hogy ennek az egyesületnek célja és szándéka egymás segítése, egymás támogatása minden erővel. De csak egymást, és ezzel még tovább mélyítve a rettenetes szakadékot, amely Önöket embertársaiktól – főleg a „kisemberektől” – elszakítja, akkor én azt mondom: Átkozott legyen ez az egyesület!

Önök tudják, hogy mindig egyenesen beszéltem. Ismerik bíráló megnyilatkozásaimat. Emlékeznek, hogy elátkozta a fügefát, mely termést nem hozott. Most Önöknek mondom, hogy azzal a nagyszerű képzéssel, bankbetétállománnyal, összeköttetéssel, tapasztalatokkal, azzal az ügyességgel és egészséggel, amivel rendelkeznek, Önök a legértékesebb gyümölcsöket hozhatnák. Törekszenek Önök erre? …

Tekintve az óriási problémákat, mint amilyen az infláció, a munkanélküliség, a menekültkérdés, a lakásnyomor, az oktatás siralmassága, a korrupció és mindenfajta feszültség, felteszem Önöknek a lelkiismereti kérdést: ezek közül melyik területen kötelezték el magukat?

Önök itt együttesen néhány ezer talentumért felelősek. És nem csupán saját családjukkal szemben, nem; hanem a névtelenül szenvedő tömegekkel szemben, melyek Önökbe vetették reményüket, és amelynek mozgató rugója és sorsfordító ereje Önök lehetnének, ha akarnának…

Néhányan a jelenlévők közül, akik számára Jézus szavai elviselhetetlenek voltak, felkeltek és eltávoztak az ünnepségről…

Eddig tartott P. H.enri Boulard modern története, viszont világos üzenet és segítség egyszerre úgy az egyének, mint a közösségek számára fontos döntések, választások előtt.

Befejezésül a nap szentjére is gondoljunk, Lisieux-i Szent Terézre (1873.jan.2.- 1897.szept.30). Még huszonöt évet sem élt a földön. De egész életét Istennek szentelte. 1888. május 9-én Teréz lépte át a lisieux-i Kármel kapuját. Ott érlelődött meg különleges hivatása: ,,Az én hivatásom a szeretet!” Ebből eredően határozta meg az Egyházon belüli helyzetét: ,,az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szeretet!” És ezt megvalósította. Szent lett. Hozzá hasonlóan mindazok, akik a mennyország igézetében éltek, teljes életet éltek a teljes krisztusi tanítás alapján. S ezért a Földért ők tették a legtöbbet, ők a szentek. Az élet nagy tétje: szentté leszek-e? Boldog XXIII. János pápa erre buzdított: „Legyünk vidámak, bizakodók, keressük a jobbat, s hagyjuk a verebeket csiripelni!” Ámen.

Csíkszereda, 2006. szeptember 28. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz