Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

A háborús viszonyok között valahol Dél-Amerikában történt. Egy kis falu határában aknára futott egy katonai teherautó. A katonák megtorlásul húsz férfi halálát kívánták. A falu öreg elöljárójának kellett megneveznie őket, ellenkező esetben minden férfit agyonlőnek. Rafael Veron, a falu öreg elöljárója bement a kunyhóba. Néma csendben álltak kint a falu lakói, hallgattak a katonák is, majd megjelent az ajtóban az öreg Rafael, odament a századoshoz és átadta a papírt. Az minden sietség nélkül vette át és elkezdte olvasni, azután leeresztette a papírt. Rafaelre nézett, majd ismét felemelve a papírt, hangosan olvasta fel, ami rajta állt: Rafael Veron, Rafael Veron … Rafael a saját nevét írta le hússzor” (Gyűrű Géza: Az élet igéjét hirdetjük nektek, B, Szeged, 1998, 182.).

A kunyhó előtt várakozók közül vajon hányan tudták volna megtenni azt, amit az öreg Rafael tett? S közülünk hányan tudnánk megtenni, amit ő tett?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk részt Jézus áldozatában.

-----

Reinhold Schneider német költő, író 1903-ban született Baden-Badenben. Az első világháborút követő liberális-idealista műveltség nihilizmusba és pesszimizmusba vezette. Öngyilkossági kísérletet tesz, de megmentik életét. Húszévi kihagyás után 1937 vagy 1938 újévén ment először misére Potsdamban. „Úgy mentem, mint aki hazamegy, de elfelejtette már anyanyelvét. Utam a tragikus nihilizmusból vezetett a hithez” (Sugárzó emberek, Eisenstadt, 1981, 196.). Írásaival ettől kezdve az igazságot szolgálta. A nácizmussal szembeni ellenállása miatt nem publikálhatott. Hazaárulással perelik, betegsége és a háború vége menti meg a biztos haláltól. A háborút követően 1958-ban bekövetkezett haláláig írt és a templomban imádkozott. Világos volt előtte, hogy „Európa népei a keresztnek köszönhetik, amivé lettek. Hivatásuk a keresztet képviselni a világban, de erre csak akkor képesek, ha egészen magukévá is tették a keresztet, és elveszítik létjogosultságukat, mihelyt e küzdelmet föladják, és a kereszt többé nem rendíti meg őket. A népek hívatása, hogy megosszák Isten terhét.”

Megosztani a terhet, közreműködni a kereszthordozásban Krisztussal csak akkor lesz képes az ember, ha felismeri, hogy a teremtő Isten magáénak vallja őt, akiért Egyszülöttét adta és Jézus Krisztus megváltó áldozatában üdvrendet készített számára. Ha naponta többször keresnénk Istennel a kapcsolatot, akkor megváltozna életünk. Mert az imádságban nyert bölcs meglátások megtétele által élettel telnek fel napjaink.

1. Az igazi bölcsesség, az igazi jó felismerése és követése (Bölcs 2,12. 17-20). Általános emberi jelenség Káinig visszamenően, hogy az ösztönös vágyakban elmerült emberek nem viselik el környezetükben az igazat, aki Istenben bízik és megtartja törvényeit. A gonoszok nyelvükre veszik az igaz embert: Lássuk hát, igazak-e beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut? Tegyük próbára, gúnyoljuk, bántalmazzuk, ítéljük gyalázatos halálra! Vajon Isten pártjára kel-e? Az első olvasmány sorait csak Jézusra vonatkoztatva tudjuk megérteni. Az apostoli egyház e szenvedő igazakban régtől fogva az Üdvözítő előképét látta, és Jézus szenvedéstörténetében rá alkalmazta a felolvasott rész egyes mondatait.

Az istenhívő tudja és vallja, hogy az igaz ember örök ellentmondás jele lesz a világban, de meg nem semmisíthetik: „Isten megsegít engem, az Úr oltalmazója életemnek.” Schneidert is hite arra kötelezte, hogy az igazságot tegye: „A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra, aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.”

2. Csak a jóság emel mások fölé és az Isten országába (Mk 9,30-37). Erre tanított és erre adott példát Jézus egész földi életében: születésében, engedelmességében, rejtett munkásságában, nyilvános működésében. Az utolsó vacsora kezdetétől a nagypénteki keresztáldozat beteljesedéséig minden mozzanat Jézus jóságáról tanúskodik.

Evangéliumi szakaszunkban - Péter vallomása után -, Jézus fokozatosan készíti fel tanítványait közeli szenvedésére és feltámadására. Különös, hogy az Úr szenvedését soha nem választja el a feltámadásától. Ez utóbbi az első epilógusa és megvilágítja annak értékét.

Az apostolok csak az elsőre gondolnak, ezért menekülnek a gondolattól, kikerülik, nem veszik tudomásul a témát. Inkább arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Gondolataikat elrejtik Jézus elől. Ő azonban olvas a szívükben. Ezért kérdezte meg őket: „Miről vitatkoztatok az úton?” Pedig világosan megmondta, hogy Isten országa - ahol az ember igazi nagysága kiteljesedik -, az Ő szenvedése, halála és feltámadása által valósul meg.

A kérdés után hosszú csend, az eszmélődés következett. Belátják, hogy vitájuk helytelen volt. Jézus e kínos csend után félreérthetetlenül tudomásukra hozza, hogy Isten országának alapvető lelkülete a szolgálaté: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Kínszenvedésében ő is ezt teszi: szolgává lesz és úgy hal meg értünk, mint egy utolsó gonosztevő. Amikor feltámad, első lesz, a vérén megváltott emberek elsőszülötte.

Az odahívott kisgyermek azokat képviseli itt a földön, akikért Krisztus mindenkori követőit szolgálatra kötelezi. Ezért mondta nekik, hogy aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és azt, aki küldött engem. Az ember csak a szolgáló szeretet által juthat élő közösségre Krisztussal és az Atyával, nem a hatalom keresése vagy hajszolása útján.

Isten úgy tekint ránk, mint családjára, ahol a kicsiket, az utolsókat is kedveli, akiknek a mennyben biztosított dicsőséget. S ha valaki szolgálni akar, akkor a kicsiket, a gyöngéket, a szegényeket, a rászorulókat kell szeretettel szolgálnia. Ez a felülről származó igazi bölcsesség.

3. A szolgálathoz szeretet kell – hirdeti Jakab apostol (Jak 3, 16-4,3). Az igazi bölcsesség az igazi jó felismerése és követése.

A hamis bölcsesség az, amikor az ember rendetlenül kíván valamit, azt gondolja, hogy nélküle nem lehet boldog, és mindenáron, mások letiprása árán is meg akarja szerezni. A hatalom álnok megszerzéséről szól a magyar miniszterelnök egy hete napvilágot látott huszonöt perces hazugság beszéde.

Nem kell különösebb illusztráció, hogy megértsük: az uralkodáshoz erő és hatalom kell, de a szolgálathoz szeretet. Az igazi szeretet mindig alázatos és hűséges. Ez a szeretet megszabadít bennünket az irigységtől, a viszálytól és békét teremt. Krisztushoz alakít.

Jövőt építeni csak igazi bölcsességgel lehet, hazugsággal soha. Az igazi bölcsesség a jóság vetőmagja, amiből a szolgáló szeretet gyümölcsei teremnek: az Istennek tetsző, békés, igaz élet jócselekedetei.

Csíkszereda, 2006. szeptember 24. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz