Bevezető:
Isten gazdag
napokat adott nekünk e héten. Három nappal ezelőtt megáldottuk a
felújított Szent Kereszt templomot és megtartottuk a búcsút. Másnap
tanévnyitó. Felemelő élmény volt a sok, szép, egészséges gyermekkel
együtt imádkozni. Tegnap lelkiségi csoportok találkoztak a
Millenniumi templomban, majd keresztelők és esküvők következtek. Ma
az évközi 24. vasárnap a csíkszeredai Sapientia EMTE Veni Sancte-ját
tartjuk. Mindezek mellett kiemelkedő történelmi pillanat is lesz ma.
A Gondviselő Isten
végtelen kegyelméből 814 év után újra boldoggá-avatásra kerül sor
magyar földön. Őszentsége XVI. Benedek pápa megbízásából Eminenciás
és Főtisztelendő Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom–Budapesti
érsek úr, Salkaházi Sára szociális testvért a budapesti Szent István
Bazilikában boldoggá avatja. A Duna TV 11 órától közvetíti a
boldoggá-avatási szentmisét, amelyen érsek és püspök atyáink is
jelen lesznek. Boldog Salkaházi Sára élete mindazt tükrözi, amit a
mai szentírási olvasmányok mondanak a boldogságról. Boldog élet csak
az Istennel való szeretet-közösségből forrásozik. Sára testvér
életéről és boldoggá-avatásáról a Vasárnap katolikus hetilapunkban
bőven olvashatunk.
Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket, hogy Krisztusért merjük-e vállalni mindennapi
feladatainkat? Kérjük a Szentlelket, hogy adjon bátorságot és erőt
feladataink elvégzésére.
---
A hívatásról szóló
tudósítások a Biblia legszebb részei. Izajás meghívását a
jeruzsálemi templomban kapta látomás formájában. Ekkor ébred
tudatára, hogy a szent Isten szolgálatába álló embernek tisztának
kell lennie minden bűntől. Isten meg is tisztította. Az Úr
kérdésére: „Kit küldjek el?” - nagylelkűen válaszol: „Itt vagyok,
engem küldj el!” A próféta - akit az Úr igéje miatt honfitársai és a
megszálló hatalom egyaránt üldöznek, sorsa kudarc - bizalmát az Úrba
veti, s tőle várja segítségét. Izajás különös éneket zeng az Úr
tökéletes szolgájáról, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy
kiengesztelje népének a vétkeit és így dicsőíti meg az Istent.
1. Aki prófétai
feladatot kapott, annak türelemmel kell viselnie a küldetéssel járó
szenvedést (Iz 50, 5-9a). Izajás vállalja az áldozatot, akár az
Úr Szenvedő Szolgája, mert tudja, hogy a végső győzelem az
övé lesz. A keresztény ráismer Izajás jövendölésében Jézus életének
és megváltóhalálának titokszerű meghirdetésére, mert ő Isten igaz
szolgája. Szeretetből viseli el az igazságtalan ütlegeket, s az
erőszaknélküliség láncreakcióját indítja el a kereszttel, hogy a
halálig menő szeretettel az emberi szív megtisztuljon a gyűlölettől.
Az Isten
szolgáinak útját választotta Salkaházi Sára szociális testvér is.
Ki is volt ő
valójában, akinek Duna–parti emléktábláját az utóbbi években kétszer
is eltüntették? Ki volt ő, aki nem sejtette „boldogságát”, de bátor
volt a vértanúságig? Akinek – mint „igaz embernek” – fát ültettek
Jeruzsálemben, s aki mind a Terror Háza Múzeumban, mind a Holokauszt
Múzeumban kitüntető megemlékezésben részesült?
Fontosabb életrajzi
adatait érsek atyánk körleveléből veszem. 1899. május 11-én
született Kassán. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán
végezte. A Társaságba lépése előtt tanítónőként működött. Volt
könyvkötő és újságíró is. 1926-ban látott napvilágot első novellás
kötete Fekete furulya címen.
1927-ben
ismerkedett meg a Kassán letelepedő Szociális Testvérekkel. 1928-ban
elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot,
lélekben egyre közelebb kerülve a Társaság szelleméhez. 1929-ben
elfogadták jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Első
fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. Lelkének örvendezését
fejezte ki jelmondata, amely egyetlen szó: „Alleluja!” azaz
„Dicsérjétek az Urat!” Fogadalmasként dolgozott Kassán, ahol a
Karitász-irodát vezette, közben lapot szerkesztett. Előadó körutakat
tartott, hittant tanított. Népjóléti előadó volt Komáromban, Técsőn
és Rahón, tanított a Szociális Képzőben. Tevékenykedett a Katolikus
Háziasszonyok Országos Szövetségében. 1937-ben Budapestre ment, ahol
új beosztásában – a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének
országos vezetőjeként – működött. Három év alatt öt új otthont
alapított, közel háromszáz férőhellyel. Elkezdte az első magyar
Munkásnő Főiskola építését, és ezzel egyidőben vezette a Bokréta
utca 3. szám alatti leányotthont.
1940 pünkösdjén letehette
örökfogadalmát. Istennek való elmélyült önátadását jelzi új
jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!" (Alleluja! Íme itt
vagyok, engem küldj!) Ez a gondolat Izajás prófétától származik,
válasz volt az Istentől jövő hívásra, amely Sára testvérnél sajátos
tartalmat nyert, az Istennek való teljes önátadás útján. Lelkében
ott élt a szándék, hogy egész életét és halálát felajánlja Istennek.
Ezt az önfelajánlást 1943. őszén meg is tette két elöljárója
jelenlétében. Ebből az önfelajánlásból idézünk néhány gondolatot: „…én
ma … hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság
áldozatát!... Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt
váltságul a testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék
életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő
életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől,
főként pedig a hűtlenségtől... Ó édes Jézusom, teljes megnyugvással
és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked
tetszik, az összes velejáró gyötrelmekkel, fájdalmakkal és
szenvedésekkel együtt.” A felajánlás ténye akkor titokban
maradt.
2. Minden
életfelajánlás Jézus személyéből forrásozik (Mk 8, 27-35). Márk
evangélista lezárja a Messiás-titokról szóló részt Péter
vallomásával, és bevezet az Emberfia titkáról szóló második részbe.
Jézus saját személye körül keletkezett sejtéseket „útközben” akarja
tisztázni. Először azt kérdezi meg apostolaitól: „Kinek tartanak
engem az emberek?” A tanítványok ismerik kortársaik véleményét.
Válaszukból az derül ki, hogy őt a messiás előfutárának tartják.
Erre jön a második kérdés: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter
meglátja mesterében a beteljesítőt, a Messiást. Jézus jóváhagyja, s
rögtön szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról kezd beszélni,
amit Péter nem ért. Jézus elutasítja az emberi szemléletet, és
kiemeli azt, hogy útja szenvedéssel teli, s aki hisz személyében,
annak követnie kell őt. Követése kereszthordozást, sőt életáldozatot
is kíván. Mégis vigasztaló az örökélet szempontjából, hogy aki
elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt.
Sára testvér életét
belső és külső megpróbáltatások kísérték. De mindezekben a
Szentlélek világossága és ereje működött, ami mindig mélyebb lelki
önátadásra késztette. Egyik naplófeljegyzésében a következőket
találjuk: „Keresztül kell gázolnom önmagamon, keresztül kell
lépnem önmagamon, meg kell ragadnom önmagamat, hogy önmagamat
lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre”.
Ezzel az erős elszántsággal szokott le például a dohányzásról, amely
őt a világhoz és előző életéhez kötötte.
3. Az igaz hit,
Istennek az elfogadása, az előtte való hódolat és engedelmesség
kifejezése (Jak 2, 14-18). A Jézusba vetett hitet csak a tettek
tükrözik a hétköznapok hűséges megélésében – figyelmeztet Jakab
apostol.
Sára testvér fogadalmas életének
nagyobb része a nácizmus idejére esett. XI. Pius pápa 1937-ben
kiadta a két szélsőséges rendszert – a nácizmust és a bolsevizmust –
elítélő enciklikáit. A Katolikus Egyház, s benne a Szociális
Testvérek Társasága sem nézte tétlenül, hogy embereket származásuk,
vallásuk vagy társadalmi hovatartozásuk miatt megkülönböztettek.
Harcolt a korszellem ellen, védte az üldözöttek jogait és életét.
Ebbe a munkába kapcsolódott be Sára testvér 1940-ben. A Nunciatúra
és a testvérek segítségével keresztleveleket osztogatott,
üldözötteket rejtegetett. A Szociális testvérek több mint ezer
embert mentettek meg, Sára testvér egymaga száz ember életét
mentette meg.
A háborús körülmények közt ülték
meg karácsony ünnepét. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a
Bokréta utcai munkásnőotthont, amely akkor Sára testvér vezetése
alatt működött. Zsidók után kutattak. Az igazoltatás végén hat
személyt magukkal hurcoltak, köztük volt Salkaházi Sára is. Egy
szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre
vetkőztetve – a Dunába lőtték. A kivégzés előtti percekben Sára
testvér gyilkosai felé fordulva letérdelt és égre emelt tekintettel
keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását –
vértanúsága betejesedésével.
Érsek atyánk levelével folytatom:
Salkaházi Sára testvér életpéldája figyelmünket korunk eseményeire
irányítja. Ma is vannak ártalmas eszmerendszerek, az emberi jogok ma
sem érvényesülnek maradéktalanul. Szűkebb és tágabb világunkból
hiányzik az önfeláldozó szeretet. Nincs béke az egyének szívében, a
családok életében, és a különböző társadalmi rétegek között is egyre
mélyülő szakadékok húzódnak. Napjainkban is a háború szörnyűsége, a
terrorizmus veszélye tartja félelemben az emberek millióit. Ilyen
körülmények között kevés az igazán boldog ember.
Tanuljuk meg Salkaházi Sára
testvértől, hogy egyetlen igazi boldogság létezik a világon – az
Istennel való szeretet-közösség. Kérjük az ő égi közbenjárását, hogy
Isten barátaiként mi is az emberiség boldogulásának útját építsük.
Ehhez az szükséges, hogy győzzük le a saját szívünk békétlenségét és
szálljunk szembe a körülöttünk megtapasztalható igazságtalansággal.
Így lehetünk mi is boldogok már itt a földön, és jutalmul megkapjuk
az örök életet.
Sára testvér, te szolgálni akartál
és szolgáltad Krisztust a kicsinyekben, az üldözöttekben, minden
testvérben. Segíts, hogy a Krisztusért végzett szolgálatunkat mindig
fontosabbnak tartsuk, mint a vezetést. S ha vezetnünk kell, azt
szolgáló szeretettel tegyük.
Csíkszereda, 2006. szeptember 17.
Darvas-Kozma József
vissza a homíliákhoz