Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Szent Lukács evangélista bevezetőjében, Keresztelő János születésének hírül adásában írja, hogy Zakariás pap mivel nem hitt az angyal szavának, ezért megnémult és nem tudott beszélni a beteljesedés napjáig. János születése után a nyolcadik napon Zakariás a táblára ezeket írta: „János a neve”. Akkor megoldódott a nyelve, eltelt Szentlélekkel és dicsőítette az Istent.

Jézust tanítókörútján sok beteg kereste fel és sok beteget vittek hozzá, akiket testi- lelki bajaikból meggyógyított. Jézus tanítása és gyógyításai segítették az embereket, hogy meg tudjanak nyílni Isten előtt, és teljesen meggyógyuljanak. Jézus óta napjainkig az Egyház az örömhírt hirdeti, miközben szeretettel fordul a fogyatékkal élők felé. Megsegítésükre évszázadokon keresztül ispotályokat működtetett, amit a háborús idők elemésztettek.

Majd a 19. században állami intézményeket hoztak létre az érzékszervi és idegrendszeri fogyatékosok: vakok, siketek, beszédhibásak nevelésére. Erdélyben először, Kolozsvárt a Külső-Monostor utca elején 1888. szeptember 3-án nyílt meg a Süketnéma Intézet, amely kisebb megszakításokkal napjainkban is végzi áldásos tevékenységét.

De ki törődik a lelki süketnémákkal? „A letűnt ateista rendszer Istennel szemben süketnémává tette az ifjúságot, a nemzet megújító erejét. Azt, amely az erdélyi magyarság keresztény kultúráját hivatott megőrizni, fejleszteni és továbbadni a szentistváni örökséget. Mennyire fogjuk ezt a lélekpusztító kárt felszámolni? Hány szülő fogja hittanórára küldeni gyermekét, hány fiatal lelkében fogan majd meg az istenhit mustármagja? Milyen szellemiségű, milyen erkölcsű, mennyire elkötelezett lesz az életre készülő ifjúság?” (Bodó Márta: Effeta!. Vasárnap. Kv. 2003. szept. 07.)

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bármilyennek találjuk magunkat, nyíljunk meg Jézus Krisztus előtt.

---

Nemeskürty István írta: „Mindannyian felelősek vagyunk mindenkiért, nem szabad úgy tennünk, mintha a történelem mellettünk vagy mögöttünk folyna el, és nekünk csak annyi közünk lenne hozzá, hogy megmerítjük benne a lábunkat. Saját történelmünket mi magunk alakítjuk: vezetők és vezetettek.”

Historia est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere! Ezt láttatják meg az iskolák, amikor a szünidő végén újra kitárják kapuikat. A fejlődni akaró, első osztályba induló gyerek Jézushoz hasonlót mond az iskola kapuja előtt: nyílj meg!

Tudom, hogy a legtöbb diáknak a „kezdődik az iskola” nem minősül örömhírnek, mivel a tanulás fárasztómunka, értelmi és akarati erőfeszítést igényel. Ezért segítenek tanáraink, sőt testvéreink és szüleink is, ha elakadunk az ismeretszerzés útján.

Most azzal a kéréssel fordulunk a Szentlélekhez, a tudomány és bölcsesség lelkéhez, hogy tegye fogékonnyá értelmünket, erősítse meg akaratunkat az új iskolaév sikeres elvégzéséhez. Nagy püspökünk így intett: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni.” Ha nemzetünk lelki-szellemi-anyagi kincseit megismerjük, akkor mindenki nagyon gazdagnak érezheti magát. És ezt az értékes kincset, melynek birtokosai vagyunk, becsüljük meg. Mindezek ismeretével, felhasználásával, újabb gyümölcsöket tudunk teremni. És ennek bírása reménnyel töltsön el.

Az Egyház is részese az emberek mindennapi reményeinek, szomorúságának, örömeinek és szorongásának, mert mélyen meg van győződve arról, hogy maga Krisztus vezeti ezeken az ösvényeken (II. János Pál. LCS 1).

1. Isten szava megnyitotta az eget (Iz 35, 4-7a). Már a babiloni fogság idején, a teljes elveszettség pillanatában Izajás arra buzdítja a népet, hogy egyedül Istenben keresse a szabadulását, aki eljön és ítéletet tart. „Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” A próféta színes nyelvezettel fejezi ki azt a mély átalakulást, amelyet a hozzánk érkező Isten művel az emberben és a teremtésben.

A csodálatos gyógyulások: vakok látnak, süketek hallanak, a sánták ugrándoznak, és a némák beszélnek – mindezek olyan jelek, amelyek arról szólnak, hogy Isten visszaadja az emberek testi épségét, és őket örömmel tölti el. Sőt a teremtett világban is végbe megy ez a nagy átalakulás, száraz pusztaságokban felfakadó vizek az ember kellemes tartózkodási helyévé változnak. Ezzel az Úr meghozza az élet teljességét és elveszi a földi bajok keserűségét.

2. A messiási idő Krisztussal kezdetét vette (Mk 7,31-37). Jézus maga is idézi Izajás jövendölést a názáreti zsinagógában, mint a messiási idők előjelét. Küldetése az emberiséghez szól. Ezt igazolja, hogy időt szentel a pogányokra is. Tírusz és Szidon vidékén a szírföniciai asszony kérését teljesíti. Távolból kiűzte lányából az ördögöt. Ezzel a tettével is jelezte a messiási ígéretek megvalósulását. Jézus a Földközi tenger mellékéről a Genezáreti tó észak-keleti részére, Dekapolisz (tíz város szövetsége) vidékére megy. Itt egy süketnémát vittek hozzá, hogy gyógyítsa meg. Jézus félrevonja a beteget, megérinti fülét és nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: Effeta! vagyis: Nyílj meg! És az tüstént meggyógyult.

A pogányok szemeláttára történt a süketnéma meggyógyítása és ebből a jelből felismerték, hogy Jézus a Messiás. Ő isteni szavával az embert bensőjébe újítja meg, hogy meghallja Isten szavát, megvallja hitét és dicsőítse az Istent. Jézus teremtő szava alkalmassá teszi a benne bízókat, hogy higgyenek és építsék Isten országát.

Különös, hogy a népnek megtiltja, hogy erről a tettéről beszéljenek. Vajon miért? Azért, hogy rendezzék viszonyukat Istennel, aki ilyen közvetlen módón mutatja irgalmas szeretetét. Aki megnyílik Jézus szava előtt, abban megszületik a készséges Jézus követésére. És ebben áll Isten igazi dicsőítése.

3. A Krisztussal meglévő kapcsolat kifelé való bizonysága a testvéri szeretet (Jak 2,1-5). A szentleckében Jakab apostol azzal emeli ki Isten irgalmát, hogy ő a szegényeknek, elnyomottaknak fogja pártját. Az apostoli kortól kezdve a szeretetszolgálatot abban látták, ha segítették a szegényeket, az árvákat, az özvegyeket, egyszóval a rászorulókat. Mindenkiben az ember méltóságát nézték és ez igazából az emberi jogok alapja.

A személyválogatás ennek az ellenkezője, ott az embert nem embersége miatt becsülik, hanem vagyona vagy állása miatt. Nézzük meg, hogy szombati vagy vasárnapi vendégeskedéseinken, minek az alapján becsüljük az embereket.

Jézus minket is meghívott Egyházába, hogy lélekben már most gazdagok legyünk és örököljük Isten országát. Mi válaszoltunk Jézus hívására, mert tudjuk: Non scholae, sed vitae discimus, vagyis nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Jézus szeretetébe átformálva, íme a mai üzenet: nem a földi életre, hanem az örök életre készülünk. Ámen.

Csíkszereda, 2006. szeptember 9. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz