Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Az egész világ a vesztébe rohan riportban, dr. Vida Gábor akadémikus, ökológus válaszolt Aradi Lajos kérdéseire: „Én felháborítónak tartom, hogy annyi ember küzd elhízással, zsírleszívással, gyomorszűkítésre kényszerül, mint amennyi az éhhalál küszöbén tengődik. A teljesen természetes megoldás pedig senkinek nem jut eszébe, mert nem érdeke az egyénnek. Ez pedig az lenne, hogy a fejlett országokban a fejlesztéseket le kellene állítani, így a fogyasztással mért életszínvonalszint csökkentendő lenne. De ez nem azt jelentené, hogy az ember igényeinek kielégítését teljesen vissza kellene szorítani, mert rengeteg olyan dolog van, ami nem jár környezetszennyezéssel, nem jár energiafelhasználással, anyagok elpocsékolásával. A szellemi művelődés, a zene, a művészet, az esztétikai élmények, a természetjárás lenne, ami kárpótolhatná az embert az olyan dolgokért, mint hogy telezabáljuk magunkat.

- Tehát a technikai civilizációt egyfajta spirituális gondolkodásmód válthatná fel?

- Tulajdonképpen erre kellene törekedni. Erre vannak már törekvések, még közgazdászok is gondolkodnak ezen a fajta fenntarthatóságon, de úgy tűnik, hogy jelenleg a változtatásra nincs lehetőség. Ez csak akkor következhet be, ha valamilyen nagyobb katasztrófa jobban megrázza a világot és az emberiséget, és rádöbbenti, hogy ez az irány, ami felé jelenleg haladunk, nem jó.” (www.helyitema.hu 2006. aug. 31.).

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy életünk milyen irányba tart?

---

            Felfigyeltem Vida akadémikus megállapítására, hogy a világ gazdagjait és az emberiséget csak a nagyobb katasztrófák tudják jobb belátásra bírni, hogy a technikai civilizáció hajhászása helyett a szellemi-lelki értékek és a szolidaritás felé forduljanak. Ezt akkor tudják megtenni, ha felismerik újra az élet középpontjában álló Istent, akit mellőztek vagy próbáltak száműzni életükből. Az Isten nélkül az ember olyan önző álmok űzésébe kezd, amely hasonlít a rákos sejt magatartásához. Falánkságával tönkre teszi az élő szervezetet, aztán maga is elpusztul. Az embernek úgy kell az Istenhez igazodnia, ahogyan a bolygók kapcsolódnak naprendszerük központi napjához.

            A keresztényeknek, nemcsak Isten törvénye az irányadó, hanem a Krisztus által adott isteni erőforrás, a kegyelem is. Kegyelem nélkül az ember nem tud a Teremtő által szívébe oltott életet élni. Hasonlattal kifejezve: a gépkocsi műszerfalán a sebességmérő kijelzi a sebességet, de nem viszi a járművet. Krisztus tanítása jelzi is, meg erőt is ad, hogy életünk célba érjen.

            Ha meg akarjuk érteni és igazán segíteni, szolgálni akarjuk az embereket, miközben mi is boldog életet akarunk élni, akkor elengedhetetlenül számolnunk kell Isten szeretetével, a kegyelemmel. A kegyelem nélkül a világ és benne az ember torz, beteg marad. Ezért szokta mondogatni a német filozófus, Immanuel Kant: „Olyan görbe fából, amilyenből az ember készült, semmi egyeneset sem lehet kifaragni.”

            Hogyan következhet be mégis ez a csoda? Hogyan jut el a görbe fa az egyenes járáshoz? A „görbe fából faragott” ember, az aki önmagával foglalatoskodik, önmagát akarja igazzá tenni, s ezért nem nyitott Isten felé. Az egyenes járás Isten gyermekeinek szabadságát jelenti. Jézus által elérkezett az igazság végső formája, az isteni törvény beteljesedése.             Krisztus az etalon, Ő a törvény teljessége. Ő úgy veszi az embert, amint van. Az önmagukba görnyedt emberektől bizalmat, hitet kér. Ezzel létrejön a bizalmas viszony Jézus és az emberek között. Ettől kezdve fokozatosan tisztítja meg bűneiktől, egyenesíti föl őket, hogy szabadon járhassanak. Aki hittel felismeri az ember felszabadítását, az olyan ember elsőbbséget ad az isteni parancsoknak a legnagyobb emberi bölcsességgel szemben is. A nagy népek és nagy kultúrák az utóbbira építik föl az életüket szabályozó törvényeket, amelyeket azután mindegyre módosítaniuk kell.

            1. Isten népének törvénye azonban megváltozhatatlan: „Ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle…” (MTörv 4,1-2. 6-8). Isten parancsainak megtartása nem fojtogatást, nem szolgai sorsot jelent. Aki létbe hívott, a törvénnyel is ő ajándékozott meg, hogy az igazság útját mutassa. A törvény megtartása a szövetségi hűség jele, Isten barátságába gyökerező egyenes élet. A környező népeknek nem volt ilyen határozott mércéjük, s nem is érezték, hogy Istennek tetsző úton járnak és eljutnak Istenhez.

            A törvény akkor vált teherré, amikor az emberek annak célját feledték és hozzá nyúltak. Egyrészt helytelen buzgóságból, öntetszelgő módon aprólékos előírásokkal elbarikádozták az alaptörvényt (teljesítmény központúság és ki mit tud? - farizeusi magaratásból). Másrészt, amikor utat nyitottak kényelemszeretetből a szenvedélyeknek és elsekélyesítették a vallásos életet (csak a külsőre figyeltek). Amikor szívünket igazítjuk Isten törvényéhez s nem fordítva – ez részesít a törvényhozó Isten bölcsességében és megnemesít.

            2. A törvény bensőséges jellegén van a hangsúly – mutat rá Jakab apostol (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27). Egész létünk, világunk Isten jóságának a lenyomata. Szívünkben életnormaként és vezetőként van az igazság szava, vagyis Jézus beleszőve. Feladatunk, hogy szívünkben meghallgassuk ezt a szót, és hűségesen hajtsuk végre. Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, azaz „zsengéje”, Istennek szentelt része, akiket üdvösségre vezet. Krisztus jóvoltából a többi teremtmény is általunk dicsőül meg.

            3. A törvény igazi szellemét tárta fel Jézus (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23). A képmutató jeruzsálemi farizeusokkal, ellenőrökkel szemben Izajást idézi, hogy ajkukkal tisztelik Istent, de szívük távol van tőle. Megkorholta, amiért az emberi hagyományok hangoztatásával Isten törvényét megszegték. Rámutat arra a kulcsfontosságú igazságra, hogy az embert tisztátalanná, Istentől elszakítottá csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelemi és szabad akarati elfordulása Istentől és a teremtményekhez való odafordulása. Hogy érthetőbb legyen egy bűn katalógussal világítja meg.

            Az embernek nem a külső, hanem a belső világát, kell megtisztítania. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik. Jézus megszabadít a bűntől és szenvedélyektől. Készségessé tesz, hogy az Istennek engedelmeskedjünk, és ne a törvény betűjén rágódjunk. Így szabadulunk fel és leszünk alkalmasak az Isten és az ember szeretetére.

            Jézus tanítása és szentségei által, melyeket Egyházának adott, állandóan faragja a görbe fából készült embereket és szentté is teszi. De csak azokat, akik szívükbe fogadják őt, és minden mozgásukban Jézus az éltető örök Nap. Ámen.

            Csíkszereda, 2006. szeptember 2.                   Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz