Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bevezető:

Budán született 1818-ban az a sváb fiúcska, aki a piaristák gimnáziumában magyarrá lesz, s mindvégig a magyart ismeri el anyanyelvének. Apja jogi pályára szánta, ő orvosi hivatást választott. Bécsben és Pesten jár egyetemre. Bécsben szülész és sebész doktorrá avatják. A szülő nők magas halálozási statisztikája megdöbbenti, és a titok megfejtésére készteti. A fiatal orvos vállára veszi a szülő nők rettenetes gondját, s ez a gond komoly orvossá érleli. Az egyik orvostanhallgató véletlenül megszúrta szeretett professzora Kolletschka ujját, s vérmérgezésben meghalt. Az ifjú tanársegédet megdöbbenti professzora váratlan halála. Elolvassa a boncolás jegyzőkönyvét, és villámként hasít tudatába a gyermekágyi láz és Kolletschka betegsége közötti azonosság. Felismeri, hogy a tisztátalan orvosi kéz okozza a fertőzést. Fény derült a nagy titokra. 1847-ben elrendeli a megelőző klóros kézmosást, s egy év múlva klinikáján már egy szülő nő sem hal meg. A szülő nőkért vállalt felelősséggel és áldozattal megtalálta a betegség okát és a megelőzés módját. 1850-ben közzé teszi felismerését. Felettesei ellene fordulnak és kikezdik még a sajtóban is. Ekkor Pestre költözik, a Rókus-kórház ingyenes főorvosa, majd az egyetemi szülészeti kar tanára lett. Az életekért aggódó orvos keserűsége az, hogy sok orvos tekintélyféltésből az ő tanítását és gyakorlatát nem teszi magáévá. 1857-ben boldogan indult házasságát két gyermeke korai halála is beárnyékolta. Belátta, hogy felfedezését és az eredményeket magának kell a világgal megismertetnie. 1860-ban 543 oldalon jelenteti meg nagy felfedezését: „A gyermekágyi láz kóroktana” címmel. Az egyik ellene szegülő orvost orvosi Nérónak nevezte, majd kijelentette: „határozottan szembeszállok az Ön gyilkos tévedéseivel!” Az igazságért folytatott harc, s a győzelem elmaradása kiterjedt irodalmi munkásságra készteti. 1865. júniusában operálás közben asszisztense véletlenül megszúrta jobb keze középső ujját. Nemsokára a vérmérgezés tünetei jelentkeztek nála. A bécsi kórházba szállították, ahol kétheti ápolás után augusztus 13-án 47 éves korában elhunyt Semmelweis Ignác, abban a betegségben, amelynek valódi természetét ő ismerte fel. Halála 25. évfordulóján tiszteletére fehér márványszobrot állítottak az ország szívében, mely az anyák Megmentője nevében a születő és születendő élet védelmére inti, szólítja fel az egész világot…

Életre és igazságra vagy előítéletre építjük-e életünket? Ha bármikor az élet és igazság ellen cselekedtünk, tartsunk bűnbánatot.

------

A legszentebb dolgokat és ügyeket is körülveszi az, amit emberinek mondunk. Az Istentől ihletett, küldetést vállaló embernek, aki a közösséget fel akarja emelni, annak az előítélet nehézségeivel kell megküzdenie. Az előítélet sok maszkot ölthet: féltékenységben, gőgben, nemtörődömségben, álszentségben, hitetlenségben egyaránt megmutatkozhat. Van, aki magában az el nem fogadás falát építi fel, mert másiknak a stílusa, beszédmódja, adottsága, kezdeményezése, vagy erkölcsi nagysága őt zavarja. Mindez törékeny igazságérzetünket bizonyítja.

Ha olyan valaki mond ki egy igazságot – amellyel egyébként mi is azonosulunk -, akinek véleményére nem sokat adunk, azonnal ellenállunk, vitatkozni kezdünk. Ezt a magatartást láthattuk a magyar labdarúgás aranykorát bemutató „Hat három” című magyar filmben. A főszereplő (Eperjes Károly színművész) belső megvilágosodással előre mondja a közvetlen és közeli eseményeket. Kezdetben mindenki csodálkozik, majd elhallgattatják, mert őket csak a pillanat érdekli. De ő mondja a bekövetkező eseményeket a közeli és távoli jövőt, amiért igyekeznek elhallgattatni, majd kidobják és üldözik.

Ez az alapképlet működik a nagyvilágban, a politikában, a tanügyben, az üzemben, a sportban, az egyházban, a családban is. Mitévők legyünk?

1. Isten szavát - bármilyen egyszerű vagy szerény közvetítéssel jut el hozzánk -, kötelességünk befogadni; máskülönben súlyos következményekkel jár az igazság elutasítása. Erről szólnak a napi olvasmányok. Az Úr nem feledkezik meg hűségéről, amelyet választottaival kötött szövetségben vállalt (Ez 2,2-4). Az Úr előre látja népe hitetlenségét és a próféták visszautasítását, s ennek ellenére mégis küldi prófétáit. Közvetlen a fogság előtt küldte Jeremiást és Ezekielt. Ezekiel (neve jelentése Isten erőse) szóban, látomásokban és jelképes cselekedetekben hirdeti az igét.

Ma - egyik főbb látomását - prófétai meghívását hallottuk. „Az Úr megszólított engem, a Lélek eltöltött, lábaimra állított, és hallottam, amint az Úr beszél hozzám. Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem.” A próféta Isten tanúja, aki meghívta őt, de nemcsak tanúja, hanem az események szereplője és szenvedő alanya is. Ő meghirdeti a szabadulás lehetőségét, ha hallgatnak az Úr szavára, vagy ha nem hallgatnak, akkor a fogságot. Mivel Isten az embert szabad akaratú lénynek teremtette, ezért választottait újra és újra válaszút elé állítja. A próféta jelenléte egyszerre igazolja, hogy érvényben van a szövetség, és a választottak megtudhatják, hogy Isten velük van, mert „próféta van közöttük”. Az viszont az emberen múlik, hogy Istenbe fogódzik-e.

Jeruzsálem pusztulásakor Ezekiel osztozott a deportáltak sorsában, de nem szűnt meg igazolni, hogy küldetése az Isten irgalmának jele. Jelenléte a száműzetésben is súlyosabbá teszi azok bűnét, akik hitetlenségükben továbbra is ellenállnak Istennek.

2. Az emberek hit terén is nagyban függnek az előítéletektől és a földi szempontoktól (Mk 6,1-6). Jézus megkeresztelkedésekor eltelt Szentlélekkel és megkezdte nyilvános működését. Böjtölt, tanítványokat választott, betegeket gyógyított, szombatonként betért a kafarnaumi zsinagógában és tanított. Ezután hazament Názáretbe, ahol nevelkedett, ahol őt mindenki ismeri. Azt gondolnánk, hogy ez az ismeretség nagyon megkönnyíti otthoni küldetését. Ám amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Ez volt Jézus Názáreti primiciája, első hivatalos zsinagógai fellépése.

A szerény és alázatos Jézus bölcsességét sokan hallgatták. Egy pillanatra elámultak, csodálkoztak tanításán. Leginkább a csodákon, melyekről hallottak, de szűk látókörű, titkos és gonosz gőg, az előítélet megakadályozta abban, hogy bölcsessége és csodái isteni eredetét kutassák, és prófétának, Messiásnak elfogadják.

Jézus szelíd módszere és szavai olyanok, hogy mindenki felismerheti benne az isteni küldöttet. Hallgatói ellenben nem indulnak el az igazság keresése útján, hanem megrekednek a hétköznapok rendkívüli csodavárásában. Tekintetüket a földi szempontokra szegezik és hitetlenségük hamar előítéletbe csap át.

Jézus mindig a szív kitárulkozását várja, mert annak kell felismernie Isten jelenlétét. Aki szívével elfogad valakit, az szeret és azonosul vele. A názáretiek elhatárolódtak Jézustól, szívüket bezárták előtte és megbotránkoztak benne.

A Mester elviseli a rosszindulatot és a kicsinyességet épp azoktól, akikért a legtöbbet szeretett volna tenni. Ezért jegyezte meg „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Jézus Isten küldötte maradt Názáretben még akkor is, amikor megvetették. A hiba hallgatóságában volt, mert nem nyitották ki szívüket-lelküket az igazság előtt. Ennek a botránkozó magatartásnak súlyos következménye volt, hogy elzárta Jézus hatalmát, mert a csoda feltételezi a hitet.

Valaki azonban mégis csak hitt Názáretben, mert Jézus „néhány beteget meggyógyított kézrátétellel”. Úgy gondolom, hogy kitaláljuk, ki volt ez a valaki. Az aki testileg-lelkileg a legközelebb volt hozzá, akiben meg volt Isten szeretete, aki mentes volt az előítélettől és földi szemponttól. Ez az alázatos valaki, akiért Jézus néhány beteget meggyógyított, nem volt más, mint az Úr szolgálóleánya, a Szűzanya.

3. Fájdalmas emberi tapasztalat, amikor a prófétát elutasítják. Ez a kereszt titka (2Kor 2,12,7-10). Minden embernek kijut ebben a világban, ha szentül és Istennek tetszően akar élni. Ki tudná felsorolni azt a sok „prófétát” akiket Isten küldött hozzánk a történelemben, akikre nem hallgatott népünk. Ilyen küldött volt Szécsenyi István, Semmelweis Ignác, Haynald és Prohászka püspök, plébániánkon Biró Ferenc plébános és mások, kiknek munkáját külsőleg megakadályozták.

Az akadályok lehetnek külsők vagy belsők. Szent Pál egy belső akadályba ütközött, mellyel naponta meg kellett éreznie gyengeségét. Szeretett volna megszabadulni tőle, ezért háromszor kérte az Urat, de azt a választ kapta: „Elég neked az én kegyelmem”. A kegyelmek hordozója is gyönge ember, de ha vállalja a töviseket, mint küldetése elengedhetetlen összetevőjét, és nem saját erejére támaszkodik, hanem Krisztusra: akkor kerül legközelebb az éghez és a néphez. Jézus Krisztussal való élő kapcsolat megszenteli fáradozásunkat, és egyesíti jó szándékú kudarcainkat az Ő keresztáldozatával. Aki hivatását ezzel a hittel éli, az a szentté válás útján jár. Ámen.

Csíkszereda, 2006. július 9-én. Darvas-Kozma József

vissza a homíliákhoz