I. A püspökség
a középkorban
Gyulafehérvár
955-tõl Gyula dux Civitatem Albam in Ereel... invenerat néven
jelentkezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 143.)
A késõbbiek során az alábbi formában fordul
elõ:
- 1071-ben Frank Episcopus Belleggradiensis (Györffy: i.m.
II. 144.);
- 1134-ben Albae Civitatis;
- 1153-ban Belegrada;
- 1177-ben Albensis Ultrasilvanus;
- 1199-ben eccl. Michahelis;
- 1200-ban Albe Transilvane;
- 1201-ben Albe Transsilvane;
- 1213-ban canonicis Albensibus;
- 1206-ban castrum Albens;
- 1219-ben Albensis eccl. Transsylvane;
- 1231-ben ell. B. Michaelis arch. Transsilv.;
- 1242-ben Alba... Civitas;
- 1245-ben Alba sedex ep-tus;
- 1291-ben Alba Jula (Györffy: i.m. II. 143-154.)
- 1572-ben Feyrvar;
- 1574-ben Feyérvár;
- 1576-ban Weissenburg;
- 1579-ben Belugrad;
- 1619-ben Gyula Feyervár;
- 1690-ben Gyula Fehérvár;
- 1715-ben Karlsburg... (C. Suciu: Dictionar istoric).
Gyula vezér
temploma
Az elsõ keresztény templom keletkezése Gyulafehérváron
a király után harmadik méltóságot viselõ
Gyula megkereszteléséhez kapcsolódik.
953-ban az akkori gyula, akinek talán Zsombor volt a neve, Konstantinápolyban
megkeresztelkedik és egy Hierotheus nevû szerzetessel tér
vissza, akit püspökké szentelnek. Bizonyosra veszik, hogy
a püspök részére a gyula templomot építtet,
amely térítõ mûködésének központja
lehetett. Ez a templom minden valószínûség szerint
csak fából épülhetett. (Entz G.: A gyulafehérvári
székesegyház. 73, 75.; Homann-Szegfû: Magyar tört.
I. 1651.)
Az elsõ
székesegyház
Építését az erdélyi püspökség
megalapítása és az egyházmegye megszervezése
tette szükségessé.
A püspökség alapítása Szent István
nevéhez fûzõdik. Szent István koronázásával
s a királyság kezdetével indul meg 10 püspökség
alapítása. 1003-ban a központosítást és
a térítést akadályozó erdélyi gyulát,
anyai nagybátyját Szent István fegyverrel hódoltatja
meg, és ettõl kezdõdik az erdélyi püspökség
szervezése is, melyet 1009-ig véglegesítettnek lehet
tekinteni, amikor az ostiai püspök pápai legátus látogatása
alkalmával jóváhagyják az egyházmegyék
felosztását és határait.
Lehetséges, hogy az elsõ püspök még a X.
század közepén Konstantinápolyból hozott
püspök részére épített templomot használta
átmenetileg, a székesegyház elkészültéig.
Ennek építési idejét a XI. századra
teszik, Szent István idejére. Szent Lászlóról
az oklevelek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy a székesegyház
építését támogatta. (Entz G.: i.m. 75.),
de ez már a második székesegyházra vonatkozik.
Az 1907-tõl és különösen az 1967-tõl
végzett ásatások (Elõbbit Möller István,
utóbbit Bágyuj Lajos vezette) tisztázták a Szent
István korában épült székesegyház
adatait: háromhajós ókeresztény bazilika stílusában
épült templom volt. A fõhajó szélessége
8 m, a mellékhajóké 3,5 m volt. A fõhajó
széles félköríves apszissal zárult, a mellékhajók,
legalábbis a külsõ falsíkban, egyenes záródást
mutatnak. Az elsõ ásatások alkalmával tárták
fel a körképolna alapjait, a déli alapfalakat, a második
ásatás során pedig a nyugati alapfalakat is. Ebbõl
a székesegyházból mentették át a fõhajó
déli falába épített emberfejes faragványokat,
lapos faragású párkány- és pillértöredékeket,
a déli kapu belsejében másodlagosan elhelyezett oromzatdombomûvet.
Az utóbbi ásatások tisztázták a régebbrõl
ismert körkápolna kérdését is. Volt ugyanis
olyan feltevés, mely szerint egy IX-X. századi építmény
maradványa lett volna, talán Hierotheus püspök temploma,
s így a legrégibb középkori keresztény mûemlék.
(St. Pascu: Alba Iulia 2000. 118.)
Ezúttal kiderült, hogy a körkápolna alapfalai azonosak
a bazilika többi alapfalával, falszerkezetével, és
semmi jele annak, hogy a körkápolna kétféle építkezésbõl
származna. A Szent István-i bazilika keresztelõkápolnája
volt, hasonló a székesfehérvári Szent István-kápolnához.
Ez az elsõ székesegyház — talán már
Vata lázadásakor — rombolás áldozata lesz, vagy
a gyorsan fejlõdõ egyházmegye tette indokolttá
egy nagyobb székesegyház építését.
(Entz G.: i.m. 71, 73.; Bitay: Az Alba Iulia-i róm. kat. székesegyház;
Bágyuj: A gyulafehérvári székesegyház restaurálása.
11.)
Az elsõ székesegyház körül az ásatások
során temetõt tártak fel, amelyben XII. századra
utaló emlékeket találtak, többek között
II. és IV. István pénzét. (Entz G.: i.m. 76.)
A második
székesegyház
Építését a XII. századra teszik, de
kezdete Szent László idején indul el, akirõl Temesvári
Pelbárt után tudjuk, hogy támogatta a székesegyház
építkezéseit. (Entz G.: i.m. 75.)
A második székesegyház nem használja fel az
elsõ alapjait, mert sokkal nagyobb. A régi alapok a templom
belterületébe esnek. Ez is három hajóval épült
és egy kereszthajóval meg egy központi toronnyal. Román
kori félköríves stílust képvisel. Mintául
a burgundiai és közép-franciaországi példák
szolgáltak és az elzászi templomok.
A fõszentély egyszerû félkörívvel
záródott a szentélynégyszög mögött.
A feltételezések szerint sík mennyezete volt. Két
homlokzati és egy négyzeti tornya volt, elõbbiek kezdetben
csak a második emeletig.
Ebbõl a korból valók: a diadalív, a kereszthajók
homlokívei, a mellékszentélyek félköríves
záródásai, a szentélynégyszög, a
mellékapszisok keskeny ablakai.
Késõbbi, de még a tatárjárás
elõtti a sekrestye, a hosszhajó boltozatának keleti szakasza,
az északi elõcsarnok, a fejedelmi kapu.
A tatárjáráskor a templomot felgyújtják,
a boltozatok beszakadnak, a hajók keresztezõdése fölött
épült kupolás középtorony beomlik. Rogerius
mester, váradi kanonok romként írja le, melynek falait
a legyilkoltak vére festette és környékét
holttestek és koponyák tették borzalmas látvánnyá.
A helyreállítás során a szentélynégyzethez
karcsú arányú kora gótikus szentélyt építenek,
visszaállítják a kereszthajó szentélyének
elsõ négyzetét, a négy pilasztert, mely fölött,
a tetõszék alatt, a középtorony maradványai
láthatók, mert a tornyot nem állították
vissza.
A fõhajó nyugati szakaszának boltozására
csak a következõ században kerül sor, amelynek korát
Széchy András püspök címere jelzi a második
szakasz zárókövén. Ekkor magasítják
a déli tornyot is három emelettel, és csak a XV. században
emelik meg két emelettel.
Alig fejezték be az újjáépítést,
kezdhették elölrõl. 1277. február 21-én Vízakna
környéki szászok gyújtják fel és
dúlják szét a templomot.
A javításokra IV. László a tordai sóbányát
adományozza a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva
tervezett szentföldi zarándoklatáról, a Torda melletti
szentmiklósi birtokát ajánlja fel a Szent Mihály
fõangyal egyháza építkezéseinek céljára.
A XIV. század közepére tehetõ a legkorábbi
falfestmény: a déli párkány virágos inda
díszítése.
1439-ben törökök pusztítják Erdély
déli részét, s úgy látszik, a székesegyház
újra szenved, mert Lépes György, Pálóczi
György esztergomi érsektõl 1000 forintot kap a javítására,
Hunyadi János pedig 1440-ben és 1442-ben Bolgárcserged,
Diómál és Tinód adományozásával
misealapítványt tesz azzal a meghagyással, hogy öccsét
és majd õt is a székesegyházba temessék.
Egyesek szerint a szentély hosszabbítása is szép
gótikus stílusban Hunyadi Jánosnak köszönhetõ,
mások szerint már a szász pusztítás utáni
helyreállításkor készült.
A XVI. század elsõ évtizedében Lászay
János kanonok az északi elõcsarnokot kápolnává
bõvíti a hívõ lelkekrõl (Fidelium animarum)
nevezett oltárral. 1512-re készül el, gótikus és
reneszánsz elemek keverednek benne, dombormû sorozattal: Madonna,
elõtte maga Lászay térdel, bibliás, mitológiai
és részben szenteket ábrázoló alakok (Judit,
Sámson, Mózes, Herkules, kentaur, Szent Sebestyén, királyok,
két lovag). Emlékét a római San Stefano Rotondo-templomban
sírfelirat õrzi: "Natum quem gelidum vides ad Istrum, Roma
tegetur viator urna. Non mirabere, si estimabis illud, quod Roma est Patria
omnium fuitque." (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 190, 233,
236.)1514-1524 között a Lászay-kápolna és
az északi kereszthajó közé Várday ferenc
püspök építteti a róla elnevezett kápolnát,
mely Szent Anna tiszteletére van szentelve.
Ebbõl az idõbõl származik az északi
mellékhajó szentélyének falfestménye is,
két rétegben. Az alsón Szent András, Remete Szent
Antal, a felsõn Szent Tádé azonosítható.
A nyugati díszes fõkaput Hunyadi János csináltatta
csúcsíves stílusban, a két torony közé
szép erkélyt emeltetett, amelyet késõbb Sorger
püspök idejében háromszögû oromfallal zártak
el, s erre 4 szobrot helyeztek.
A nyugati torony az 1603. évi ostrom idején felrobbant és
azóta sem építették fel.
A templom sok vihart látott késõbb is. 1601-ben zsoldosok
rabolják ki, nem kímélve Hunyadi sírját
sem. Két év múlva valóságos ostrom pusztítja
a templomot, amelyet Basta katonái szállnak meg. 1658-ban és
1661-ben a szultán büntetõ hadjáratának katonái
rombolnak a templomban, többek között szétzúzva
Bethlen Gábor és I. Rákóczi György díszes
márvány síremlékeit. Utóbbinak anyagából
Mártonfi püspök díszes oltárt állíttatott
fel a XVIII. század elején.
A székesegyház valóságos pantheonja volt az
ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Az említetteken
kívül: Hunyadi László, Hunyadi János ifjó
miles, János Zsigmond, Izabella, Bocskai István, Károlyi
Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, Martinuzzi
Fráter György, Báthori Endre, több középkori
püspök sírhelye. Az újkori püspökök
közül — Márton Áronig bezárólag — tízen
a szentély alatti kriptában vannak eltemetve.
Szent Miklós-templom
1418-ban Upori István püspök építteti. Az
errõl szóló oklevél szerint ekkor kér búcsúengedélyt
a templom javára, amelyet parochiális templomnak nevez. eccl.
parochialis Beati Nicolai. (Lukcsics Pál: XV. századi pápák
oklvelei. I. 72.; Entz. G.: i.m. 200.)
1432-ben Gergely plébános a Szent Miklós-kápolna
(sic) rektora. (Entz G.: i.m. 200/115—116.) 1467-ben Demeter a rektor, 1503-ban
pedig János. 1531-ben is parochiális templom a címe.
1473-ban Domokos kanonok a templom prepositusa: Ecclesiae S. Nicolai de
Alba. (Entz G.: i.m. 200/117, 124, 158/116.) 1519-ben mint körmeneti
kápolnát említik. Kiváltságlevele 1509-bõl
maradt fenn. (Batthyaneum. II. 123.) Az oklevelekbõl kitûnik,
hogy a székesegyház frontja elõtt állott, a püspöki
palota irányában (ante castrum), amely a püspöki
várra vonatkozik.
A XVII. század folyamán pusztulásnak indul és
a XVIII. század elején a nagy vár építésekor
lebontják. (Batthyaneum. II. 123.; Entz G.: i.m. 117.)
Báthory-templom
Tulajdonképpen domonkos templom. A domonkosok temploma és
rendháza az 1948-ban államosított római katolikus
fõgimnázium helyén állott. XIV. századi
gótikus templom volt, de eredete a XIII. századra nyúlik
vissza, mert a fehérvári domonkosok létérõl
már 1289-bõl van adat. (Batthyaneum. II. 124.)
1300-ban Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz
a Szûz Máriáról elnevezett domonkos kolostornak.
(György: A Ferencrendiek. 224.) 1306-ból házfõnökének
neve is ismeretes: János. (Batthyaneum. II. 123.)
1353-ból a Szent György tiszteletére szentelt kápolnáról
is van adat, amely a domonkosokhoz tartozott. A kaszárnya helyén
állott. Ebben misézett Kapisztrán Szent János.
(György: i.m. 224.; Pásztortûz. 1926. 399.)
A rendtagok eltávolítása után, a reformáció
kezdetén a templom és a rendház üresen áll
1579-ig, amikor a Báthoryak a jezsuitáknak ajándékozzák.
A jezsuiták távozása után ismét lakatlan.
A XVIII. század elején újra a jezsuiták kapják
meg s tanítanak a templomhoz tartozó épületekben.
Ezeket 1898-ban bontják le s építik a szép modern
gimnáziumi épületet.
Ágoston-rendiek
temploma és rendháza
Az Ágoston-rendi szerzetesekrõl 1293-tól van adat.
(Batthyaneum. II. 124.)
1308-ban, a Benedek püspök megválasztásával
kapcsolatosan, a kivizsgálás tanúi között a
Szent István vértanúról nevezett Ágoston-rendi
remeték priorja is szerepel. (Batthyaneum. i.h.; Documente. XIV. C.,
I. 85.)
1311-ben Pál prior és több szerzetes társa Benedek
püspök fellebbezésének elõadásánál
van jelen. (Documente. XIV. C., I. 196.)
1501-ben Miklós, tordai polgár, a Rákos-patakon járó
malmát eldja, és árát a gyulafehérvári
Szent Istvánról elnevezett Ágoston-rendi kolostornak
adományozza. (Batthyaneum, i.h.)
Az Ágoston-rendi kolostortemplom a Báthori-templom közelében
állott.
Az 1300-ban említett Herbord gróf özvegye 10 márkát
hagyományoz ennek a templomnak is.
A reformáció éveiben megszûnt, s többé
nem került egyházi használatba.
Ispotály-templom
Apácák
kolostora és temploma
Az erdélyi
egyházmegye püspökei
|
Név
|
A püspöki hatalom gyakorlásának
ideje
|
| Simon |
1106-1113 |
| Villarius? (püspöksége bizonytalan) |
1113-1119 |
| Felicianus (püspöksége bizonytalan) |
1124-1127 |
| Baranus |
1139 körül |
| Valter |
1156-1158 |
| Vilcina |
1166-1169 |
| Pál |
1181-1185 |
| Adrianus, Adorján |
1187-1202 körül |
| Vilmos |
1204-1221 |
| Rajnald |
1222-1241 |
| Artolf |
1244-1245 |
| Gallus, Gál |
1246-1269 |
| Péter, Monoszló nembeli |
1270-1307 |
| Benedek |
1309-1319 |
| András, Széchy vagy Szécsy |
1320-1356 |
| Domonkos, Széchy vagy Szécsy |
1357-1368 |
| Demeter |
1368-1376 |
| Goblinus, Goblin |
1376-1386 |
| Imre, Czudar |
1386-1389 |
| Péter, Knoll |
1389-1391 |
| Demeter, Jánoki |
1391-1395 |
| Maternus |
1395-1399 |
| Miklós |
1400-1401 |
| István, Upori |
1401-1402 |
| János, Laki |
1402-1403 |
| István, Upori |
1403-1419 |
| György, Pálóczy |
1419-1423 |
| Balázs, Csanádi |
1424-1427 |
| György, Lépes |
1427-1442 |
| Máté, De la Bischino |
1443-1461 |
| Miklós, Zapolyai, Szapolyai |
1461-1468 |
| Gábor, Veronai |
1472-1475 |
| László, Geréb |
1475-1501 |
| Domonkos, Kálmáncsehi |
1502-1503 |
| Miklós, Bácskai vagy Bacskai |
1503-1504 |
| Zsigmond, Thurzó |
1504-1505 |
| János, Foix, kinevezett adminisztrátor, bordeaux-i
érsek, aki nem tartózkodott hazánkban |
1506-1508 |
| Ferenc, Perényi |
1508-1513 |
| Ferenc, Várday |
1513-1524 |
| János, Gosztonyi |
1524-1527 |
| Miklós, Gerendi |
1528-1540 |
| János, Statileo |
1528-1542 |
| Pál, Bornemissza |
1553-1556 |
| Demeter, Napragyi vagy Napragi |
1596-1601 |
| István, Szentandrási vagy Csíki |
1618-1630 |
| László, Hosszútóthy |
1632-1634 |
| István, Simándi |
1634-1653 |
| János, Pálfalvay |
1653-1656 |
| Ferenc, Szentgyörgyi |
1656-1663 |
| Ferenc, Szegedi |
1662-1663 |
| Ferenc, Tolnai vagy Tolvay |
1663-1666 |
| Máté, Szenttamási |
1667-1676 |
| András, Mokcsay |
1676-1679 |
| András, Sebestyén |
1679-1683 |
| István, Kada |
1685-1695 |
| András, Illyés |
1696-1712 |
| György, báró Mártonffy |
1713-1721 |
| László, báró Mednyánszky |
1722-1724 |
| János, báró Antalffi |
1724-1728 |
| Gergely, báró Sorger |
1729-1739 |
| Ferenc, báró Klobusiczky |
1741-1748 |
| Zsigmond Antal, báró Sztojka |
1749-1759 |
| József, gróf Batthyány |
1759-1760 |
| József Antal, báró Bajtay |
1760-1772 |
| Piusz, Manzador |
1772-1774 |
| László, gróf Kollonich, Kollonics |
1775-1780 |
| Ignác, gróf Batthyány |
1780-1789 |
| József, Mártonfi |
1799-1815 |
| Sándor, Rudnay |
1815-1819 |
| Ignác, báró Szepessy |
1820-1827 |
| Miklós, Kovács |
1827-1852 |
| Lajos, Haynald |
1852-1863 |
| Mihály, Fogarassy |
1864-1882 |
| Ferenc, Lönhart |
1882-1897 |
| Gusztáv Károly, gróf Majláth |
1897-1938 |
| Vorbuchner Adolf |
1938 |
| Márton Áron |
1938-1980 |
| Jakab Antal |
1980-1990 |
| Bálint Lajos |
1990-1993 |
| Jakubinyi György |
1994- |
Az elejére | Gyulafehérvár
honlapja az Interneten (román nyelven)
I. A püspökség
a középkorban
1. A püspökség
földrajzi fekvése, elnevezése
A mai püspökség kevés eltéréssel a
történelmi Erdély területén fekszik. Nyugati
határa az Érchegység, keleten és délen
a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja
körül.
A bezárt terület 58.254 km2.
A középkorban a püspökséghez tartozott
az Érchegységen túl esõ két fõesperesség:
Kraszna és Ugocsa, sõt egy ideig Szatmár is.
Míg a püspökségek többnyire egy-egy vár,
fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig
az erdélyi püspökség elnevezése egészen
sajátos: az országrész után kapta erdélyi
nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak
említik, majd a 13. századtól Transylvanusnak, amely
az erdélyi latin fordítása.
Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929-ig,
amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban
a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven
át használt erdélyi nevet.
Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettõl miért
nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár
után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10
püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye,
Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának,
az erdélyi Gyulá-nak birtokában volt, aki szembeszállt
az 1000-ben koronázott Istvánnak királyi központosítási
tervével.
2. A püspökség
alapítása
Általánosan elfogadott és közismert tény,
hogy Szt. István tíz püspökséget alapított.
A püspökségek szervezése királlyá
koronázásával indul, tehát 1000-tõl. Az
erdélyi püspökség szervezésére 1003
után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura,
a fejedelmi méltóságot képviselõ Gyula,
Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen
feladni vezéri függetlenségét.
A püspökség szervezésének befejezését
1009-re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ
megerõsíti a püspökségek kijelölt határait.
3. Az elsõ
és a második székesegyház
A püspökség alapításának két
elsõ tanúja az elsõ székesegyház, amelyet
alapjaiban tártak fel és a második székesegyház,
amely fõbb részeiben ma is beszél koráról.
Feltételezik, hogy az elsõ templomok, még a székesegyházak
is, fából épültek, mert ehhez kéznél
volt az anyag és az építõk szaktudása.
Mennyire gyorsan fejlõdött a püspökség
és a lakosság megkeresztelkedése, tanúsítja
az a tény, hogy már Szt. István korában felépül
az elsõ kõtemplom is. A további fejlõdést
jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László
idejében már elégtelen a Szt. István-i templom
és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat,
mely a késõbbi gótika módosításaival
ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és
legrégibb képviselõje nemcsak Erdélyben, de egész
Kelt-Európában. Túlzás nélkül írhatta
Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta
a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”.
4. A fõesperességek
és plébániák szervezése
A püspökségek alapítása után
elkerülhetetlenül sorra kellett kerülnie a fõesperességek
és a plébániák szervezésének.
13 fõesperesi kerület ismeretes: Fehér, Doboka,
Szolnok, Hunyad, Kézdi, Kolozs, Kraszna, Küküllõ,
Ózd, Telegd, Torda, Szatmár és Ugocsa. Ezek szervezése
a 11. és 13. század folyamán megtörténik.
A nagyobb fõesperességek korán, már a
13. századig alkerületekre (alesperességek, dékánátusok)
oszlottak. Ilyenek a Fehér fõesperességben: Fehérvár,
Sebes, Spring, Selyk, Sepsi; a Doboka-i fõesperességben: Doboka
és Beszterce; az Ózdi fõesperességben: Ózd
és Régen; a Telegd-i fõesperességben: Csík,
Erdõhát (Udvarhely), Maros. A fehérvári fõesperességben
annyi változás történik, hogy ebbõl késõbb
kiszakad és külön egyházi szervezetként létezik
a szebeni prépostság és a barcasági dékánság.
Ugyanis II. Géza 1141 után Szeben vidékére telepíti
a Flandriából származó németeket. Ezek
a telepesek III. Béla idejében, 1180 után kivívják,
hogy részükre jóváhagyják a szebeni prépostságot,
amelyet III. Celestin pápa 1191-ben hagy jóvá, azzal,
hogy az esztergomi érsekség alá tartozzanak.
1211-ben II Endre a Barcaságra, Brassó vidékére
telepíti a német lovagrendet és a velük letelepült,
a mai szászok õsei részére megszervezik a brassói
dékánságot, amely 1235-tõl szintén az esztergomi
ésekség joghatósága alá tartozik. Sõt
még arra is volt kísérlet, hogy a brassói dékánságot
és szebeni prépostságot önálló püspökséggé
szervezzék.
A középkorból ismert plébániák
nagy többségének alapítása is a 12. század
végéig megtörténik. Erre érdekes adatokat
szolgáltatnak a szentekrõl elnevezett települések.
Már I. Béla (1060-1063) elrendeli, hogy a településeket
a templomos helyeken a templom védõszentjérõl
nevezzék el. Szt. László dekrétuma sorolja fel
a szentek kötelezõ ünnepeit: Szt. István vértanú,
Szt. János apostol, Szt. György, Szt. kereszt, Keresztelõ
Szt. János, Szt. Péter, Szt. Pál (együtt és
külön is), Szt. jakab, Szt. Lõrinc, Szt. István király,
Szt. Imre, Szt. Bertalan, Szt. Mihály, Szt. Simon és Judás,
Szt. Márton, Szt. András, Szt. Miklós, Szt. Tamás,
Mindenszentek.
Feltûnõ, hogy ezek a jelesebb szentek csaknem minden kerületben
kaptak templomot, ami tervszerû elosztásra mutat. Sõt
azt is megállapíthatjuk, hogy ez a tervszerû elosztás
az 1100-as évek végéig megtörtént. Ugyanis
1192-ben avatják szentté Szt. Lászlót s ez lehet
a magyarázata, hogy nincs temploma minden kerületben. Ellenben
Szt. István és Szt. Imre minden kerületben szerepel (pl.
a Csíki alesperességben Csíkszentimre, Csíkszentkirály;
a Marosi alesperességben Marosszentkirály, Görgényszentimre;
a Sepsi alaesperessében Sepsiszentkirály, Szt. Imre oklevelekben;
az Erdõháti alesperességben Székelyszentkirály,
Szt. Imre oklevelekben, beolvadva Székelyudvarhelybe; a Hunyadi fõesperességben
Szent- király, Szt. Imre oklevelekben).
Mivel a Szt. István templomairól elnevezett települések
egyszerûen, minden megkülönböztetés nélkül
Szentkirályként szerepelnek lehetséges, mert akkor,
1192 elõtt még csak egy királyt ismertek a magyar szentek
között.
A mai püspökség területének 1083 településében
1180 középkori templomról vannak adatok vagy mûemlékekben,
vagy oklevelekben . Ezekbõl 292 pusztult el utód nélkül,
71 településsel együtt. Áll ma is 888 templom, részben
megõrizve eredeti formáit, részben megújítva,
vagy egészen újjáépítve. Ezek a templomok
megoszlanak ma a katolikus, református, evangélikus és
unitárius egyházak között.
Tudni kell, hogy a középkorban a katolikusok által lakott
települések száma jóval nagyobb, mivel egy templomhoz
általában több település tartozott. Például
egész Csík 19 templomos településéhez 39
tiszta katolikus falu tartozott.
A 11. és 13. században annyira megerõsödött
az erdélyi püspökség szervezett kereszténysége,
hogy a 13. században már energiája jut a katolikus hit
keleti terjesztésére is. Az elsõ lépés
ilyen irányban a Barcaságra 1211-ben telepített német
lovagrend részérõl történik, akik Kunország
rovására a Keleti Kárpátok túlsó
lejtõire is kiterjesztették hatalmukat. Maradandóbbnak
ígérkezõ szervezés azonban csak akkor indul, amikor
a domokos szerzetesek munkája nyomán a kunok között
tért hódít a kereszténység, és 1227-ben
két püspök kíséretében megjelent Róbert
esztergomi érsek kezébõl Barc kun fejedelem 15000 fõemberével
felveszi a kereszténységet. A következõ évben
püspököt is kapnak és püspökséget
Milkov székhellyel. Ez volt az elsõ püspökség
azon a tájon. Sajnos a tatárjárás 1241-ben elsöpörte.
5. A székeskáptalan
A püspökségek székhelyén mûködtek
a káptalannak nevezett testületek. '
A káptalan a püspök `tanácsadó testülete.
Tagjai a püspök tekintélyes munkatársai, többségükben
fõ- iskolai végzettséggel, teológiai és
jogi képzettséggel.
1278-ból származó két oklevél szerint
a gyulafehérvári káptalant „szent királyok” alapították.
Mivel a többi püspökség mellett létezõ
káptalanoknak Szervezését Szt. Lászlónak
tulajdonítjuk, a gyulafehérvári káptalan alapítójának
is Szt. Lászlót tartják.
Elsõ kanonokja nevét is ismerjük 1199-bõl és
elsõ oklevelét 1219-bõl. A káptalanok jelentõségét
ugyanis az tette történelmivé, hogy többnyire mint
hiteles helyek mûködtek. Okmányokat készítettek,
okleveleket adtak ki és fogadtak el megõrzésre. A gyulafehérvári
káptalan tízezernyi oklevelet 11 tett és õrzött.
Sajnos, a történelmi viszontagságok ezek nagy többségét
elpusztították. 1241-ben a tatár- járás
égeti fel, 1277-ben a szászok, a 16. századtól
a fejedelmi belharcok, amikor a levéltárt õrzõ
székesegyház nem egyszer ostrom tüzében szenvedett.
A kortárs elsiratja, hogy a fedél nélkül maradt
levéltár okleveleit esõ verte és szekérszámra
hordták szét.
6. Az egyházmegye
középkori püspökei
A 11. században élt püspökök nevét nem
ismerjük. A káptalan és a püspökség
levéltára teljesen elpusztult a nagy tatárjáráskor.
A tatárok fogságából megszökött Rogerius,
váradi kanonok siralmas képet fest Fehérvárról
és környékérõl: felégetett templomok;
a székesegyháznál véres falak, hullák temetetlenül.
Csak feltételezés, de nem lehetetlen, hogy az 1046-ban a róla
elnevezett Gellért hegynél vértanúhalált
halt Szt. Gellért két vértanú püspöktársa
közül az egyik az erdélyi püspök volt.
A 12. században jött szokásba, hogy királyi oklevelek
záradékaiban felsorolják a püspököket
is. Innen ismeretesek az elsõ püspökök névszerint
is, kezdve Simon püspökön (1111-1112) s
folytatván szórványos megszakításokkal:
Baranaus (1139), Valther (1150-58), Vilcinia (1166- 69); Pál (1181-1185),
Adorján (1187-1202); Vilmos (1204-1221), Rájnald (1222-1241),
Artolf (1244-1245); Gál (1246-1269), Monoszló Péter
(1270-1307), Benedek (1309-1319), Szécsi András
(1320-1355), Szécsi Domokos (1357-1368), Kaplai Demeter (1368- 1378),
Goblinus (1376-1386), Czudar Imre (1386- 1389), Knol Péter (1389-1391),
Maternus (1395- 1399), Miklós (1400-1401), Upori István (1401),
Laki János (1402-1403), Upori István másodszor (1403-1419),
Pálóczy György (1419-1423), Csanádi Balázs
(1423-1427), Lépes György (1427-1442), De la Bischino Máté
(1443-1461), Zápolya Miklós (1461-68), Veronai Gábor
(1472-75), Geréb László (1475-1501), Kálmáncsehi
Domokos (1502-1503), Bachkai Miklós (1503-1504), Berényi Ferenc
(1505- 1515), Várdai Ferenc (1521), Gosztonyi János (1525-1527),
Gerendi Miklós (1528), Statileo János (1530-1542).
Az egyházmegye nagy terjedelme indokolttá tette, hogy
több esetben segédpüspöke is volt a megyepüspöknek.
Ilyen például Barenfuss János, aki a megszünt Argesi
püspökség címére volt felszentelve, és
Geréd László mellett volt segédpüspök.
Az elsõ püspökök szerzetesek voltak, késõbb
is Benedek domokos, Veronai Gábor pedig ferences.
Többen egyetemi végzettséggel, teológiai
és jogi végzettséggel váltak alkalmassá
a püspöki méltóságra. Ez azonban azzal a „veszéllyel”
járt, hogy a király igénybe vette õket és
mint királyi kancellárokat, követeket elvonta az egyházmegye
vezetésétõl. Ennek sok káros következménye
volt, ami a késõbbiekben kihatott a vallásos életre
és a papság fegyelmének a lazulására is.
7. Középkori
katolikus iskolák
Közismert, hogy a középkori Európában a tudományok
mûvelésére és a vallásos nevelésre
az egyház iskolákat tartott fenn minden fokozaton.
Elsõsorban a káptalani iskoláról az elsõ
írásos emlék 1496-ból maradt fenn, de sokkal
elõbbrõl ismeretesek a káptalan tagjai, akiknek a tanítás
volt a feladatuk. Ilyenek az éneklõ kanonokok, akikrõl
többet megõriztek az oklevelek már 1213-tól, a
középkorban több mint negyvenet.
A káptalani iskolákban elsõsorban a papi pályára
készülõk részesültek oktatásban, de
ez olyan fokú volt, hogy nemcsak a papságra képesítette
õket, hanem arra is, hogy képesek voltak tanulmányaikat
folytatni. Már a 12. századtól van adat, hogy egy Bethlen
nevû, neve után feltételezve erdélyi klérikus,
a párizsi egyetemen tanul Jakab, Mihály és Adorján
társaival. Utóbbi, a késõbbi erdélyi püspök
(1187-1202) Párizsban tanul Pál, erdélyi püspök
(1181-85) is.
A káptalani és más iskolák színvonalára
fényt vet az a tény, hogy 1410 elõttrõl több
mint 300 tanuló látogatta a híres külföldi
egyetemeket Erdélybõl. 1365-1450 között csak Brassóból
77, Kolozsvárról 62 ifjúról van adat, hogy a
krakkói, ill. ferrarai egyetemen tanultak. Az egész középkorban
1700-nál több diák tanul külföldön, csak
az erdélyi püspökség területérõl.
A városokban majdnem minden plébánia mellett létesül
iskola, amelyek részére iskolamestereket a káptalani
vagy kolostori iskolákban képezték ki. 16 városi
és 109 falusi iskola adatait ismerjük.
A városi és falusi iskolák színvonalát
biztosította, hogy a plébánosok között nem
egy, egyetemet végzett. Pl. még olyan kis plébániára
is került egyetemet végzett plébános, mint Csíkszentsimon
(1477), Uzon (1464), Harasztkerék (1512).
8. A keresztény
hitélet
Az egyházmegye elsõ misszionáriusai és püspökei
misszionáriusi buzgósággal jöttek a pogány
nép közé. A szerzetesek önfeláldozó,
önmegtagadó élete segítette elõ, hogy
a pogány vallásosságból megkeresztelt fõemberek
és a nép is valóban keresztény lett. Nemcsak
kényszerbõl, hanem szívvel-lélekkel vállalta
a keresztény életet. Az okleveleknek az a kifejezése,
hogy Szt. István erõvel kényszerítette a népet
a kerészténységre, amikor legyõzte az ellenkezõ
Gyulát, azt jelenti csak, hogy elhárította a kereszténység
terjeszkedésének erõszakos megakadályozását
s megnyitotta az utat a misszionáriusok munkájához.
A Koppány és késõbb a Vatha lázadásában
megnyilvánult erõszakos ragaszkodás a pogánysághoz
elsõsorban nem vallási volt, hanem szembeszállás
a királyi központosítással, amely vezéreket
és fejedelmeket megfosztott korábbi hatalmuktól.
A megkereszteltek elõtt vonzó példaként állott
maga a királyi család, amelynek tagjai közül sokan
a szentek közé sorolva mutatták be a keresztény
élet szépségét.
Kezdetben minden tíz falu épített közösen
templomot, késõbb mind több faluban épültek
templomok. Városokban 3-4 templom is szükséges, hogy a
növekvõ igényt kielégíthessék, mert
mindenki ott van a szentmisén vásárnap és ünnepeken.
1277-ben pl. egy nagyböjti vasárnapon több mint 2000 hívõ
van jelen a szentmisén, amikor a szászok megrohanják.
Évente a vasárnapokon kívül 40 ünnepet ültek
meg. szigorú munkaszünettel. A nagyobb ünnepeken mindenki
áldozott.
A vallásos szellem, a hit áthatja az egész emberi életet
minden megnyilatkozásában: társadalmi életben,
családban, tudományban, kultúrában, mûvészetben,
intézményekben. Babits gyönyörû kornak jellemzi
ezt a kort, mert ha voltak is bûnösök, eltévelyedések
szenvedések, sohase estek a modern kornak abba a hibájába,
hogy a bûnt ne ismerjék el bûnnek.
A papság fegyelmére érdekes fényt vet a berethalmi
plébános oklevelében a 14. század végérõl
származó szabályzat, amely a papok lelki életérõl,
fegyelmérõl rendelkezik.
A tatárjárás nagyon meggyérítette a lakosságot.
Mégis a következõ században majdnem mindenütt
bõvíteni kellett a templomokat. Az eredetileg román
stílusban épült templomok gótikus formákat
kaptak. Sok, egészen új monumentális templom épült.
Ezeknek a költségeire nagy áldozatokat hoztak a hívek
alapítványokban; birtok adományokban, munkában.
Megvolt ehhez a külsõ lehetõség is, mert a tatárjárástól,
1241-tõl 1431-ben lépett újra komoly ellenség
Erdély földjére a török beütésben.
Ez a buzgóság azonban a korszak utolsó századában
fokozatosan gyengült. A humanizmus eszméinek következtében
már nem az örökkévalóságra helyezik
az élet súlypontját, hanem a földön akar elérni
mindent a kor embere. Bár még hisz, de már nem feltétlen
számára a kereszténység tekintélye. A
vallás már nem elsõrendû kérdés
számára. A vallás külsõ gyakorlataiért
már nem lelkesedik úgy, mint az elõzõ századokban,
amikor pl. a búcsúk, a zarándoklatok, körmenetek
nagy tömegeket mozgattak meg.
9. Ispotályok
A keresztény vallásosságtól mindig elválaszthatatlan
volt a segítõ szeretet gyakorlása. Ennek intézményes
biztosítása volt a kórházak, otthonok fenntartása.
Külön szerzetes rendek születtek ezzel a hivatással,
de minden kolostor egyben a segítõ szeretet otthona is volt.
Az egyházmegyei papok között is nem egy volt, aki orvosi
szakot is végzett. Pl. Adorján fehérvári kanonok
1540-ben „doctor medicinae”.
Erdélyben a legrégibb adat Nagyszebenbõl ismeretes 1292-bõl
amikor Szentlélek ispotályosok gondozzák a kórházat.
Az épület és káplánja átalakítva
ma is áll, mint Nagyszeben legrégibb épülete. Ispotályos
templom volt Brassóban (1515), Marosvásárhelyen (Szt.
Kozma és Demján orvos vértanúk tiszteletére),
Besztercén (1295), Kolozsváron (Szt. Erzsébet ispotály
és menedékház és egyben kórház,
1496).
II. A reformáció
és a fejedelemség kora
1. A reformáció
Erdélyben
Amint már az elõzõkben utalás történt
rá, a középkor mély vallásossága a
15. század végére meglazult. Kezdõdött a
püspökökkel, akik többnyire országnagyok voltak,
kancellárok, diplomaták, sõt hadvezérek. Ezek
példájára meglazult a papság és a szerzetesek.
fegyelme is. Általános igény volt a reformra. Ez volt
a talaj a reformáció mozgalmának. Maga a középkori
egyház szükségesnek tartotta ezt. De nem hitújítással,
mely szakadáshoz vezetett, hanem a hit szerinti élet megjavulásával.
Erdélyben a reformáció mozgalmát elõbb
a szász papok hozták el és a germán kultúrkörben
tanuló világiak. Ezek útján terjed el Luther tanítása
elsõsorban a szászok között, majd a magyarok között
is. A szászok megmaradnak ennél az elsõ lépésnél,
míg a magyarok tovább lépnek Kálvin tanait követve,
sõt voltak évtizedek, amikor az unitárius vallás
több városban és egész vidéken többségbe
került.
Elsõsorban a földesurak vállalták az újítás
védelmét s utána a városi polgárság
vezetõi. A nép maga ragaszkodott volna a régi hithez,
de a patrónusi rendben a földesúr döntötte el,
hogy milyen papjuk legyen. Amit könnyen meg is tehetett, mert nagy volt
a paphiány.
A paphiányt elõsegítette; hogy az egyházmegye
püspök nélkül maradt az akkori politikai helyzetben.
Jellemzõ erre, hogy ebben a korban 4 fõpap veszíti életét
erõszakos halállal: Gosztonyi János, Erdély püspöke
(1527), Muzsinai János, csanádi püspök a földvári
ütközetben (1529), Csibak Imre, váradi püspök
Felméren (1534), Fráter (Martinuzzi) György Alvincen (1551).
A továbbiak alakulását befolyásolta a késõbbi
Báthory Endre bíboros-fejedelem halála is, akit 1599-ben
a Báthoryakra neheztelõ székelyek közül támadó
szentdomokosiak öltek meg.
A forrongó korban több mint félévszázadig
Bornemissza Pá1 (1553-1556) és Naprágyi Demeter (1597-1601)
rövid és korlátozott kormányzásával
megszakítva, az egyházmegye püspök nélkül
maradt.
A történelmi döntõ háttérhez hozzátartozik
az is, hogy a német Ferdinánd vagy a török befolyás
érvényesüljön-e Erdély felett. A török
lett János király támogatója és fiának,
János Zsigmondnak gyámja. Az országgyûlés
hol Ferdinánd mellett, hol a török mellett döntött,
de végül is a török irányzat gyõzött,
mert Ferdinándnak nem volt ereje, hogy megvédje Erdély
függetlenségét.
Ilyen körülmények között a katolikus egyházat
úgy tekintették, mint a török ellenségét,
a törököt pedig mint az új vallások védõjét.
Az 1557. évi országgyûlés kimondja a forradalminak
tekintett vallásszabadság elvét, mire a katolikus, a
lutheránus és református vallás szabadsága
törvényesítést nyer, s pár évre, 1568-ban
az unitárius is, mert János Zsigmond fejedelem,
mindenik vallás lépcsõin végigmenve az
unitáriusoknál kötött ki.
Így a vallásszabadság törvénye alapján
négy bevett vallásnak biztosították a szabad vallásgyakorlatot.
A valóság azonban az, hogy igazi szabadsága mindig annak
volt, amely a fejedelem és a földesurak pártfogására
számíthatott. Jellemzõ erre, hogy a késõbb
próbálkozó szombatosság már nem élhetett
a vallásszabadság elvével, mert szigorú törvényekkel
tiltották és pár vidéki szombatos gyülekezet
kivételével (Bözödújfalu) felszámolták.
Erdély vallási egysége így szûnt meg.
Volt azonban mégis egy ötödik vallás: keleti szertartású
ortodox vallás, amely azonban nem kapta meg a bevett vallások
státusát.
A szt. istvánkori erdélyi kereszténység egészen
egységes volt, nem ismert a római kereszténységen
kívül más egyházat. Ez az egység a tatárjárás
után módosul azzal, hogy a tatárok által pusztított
településekre keleti származású telepesek
jönnek. A király pl. 1291-ben engedélyezi a gyulafehérvári
káptalannak, hogy a lakó nélkül maradt birtokaira
60 családot telepítsen. Ez a folyamat erõsödik,
amikor a török 15. századi betörései nyomán
elpusztult településekre új telepesek kerülnek. Ennek
következménye, hogy a 16. századra a négy bevett
valláshoz tartozó erdélyiek a lakosság háromnegyedét
jelentik és egynegyedét a keleti vallásúak.
Ezeknek a telepeseknek sokáig nem volt püspökük,
s ezért papot úgy hoztak magukkal. Még másfél
évszázad múlva is az 1358-ban alapított munteniai
(Ungrovalachia) püspökség szentelt nekik papokat. A
moldovai püspökség még késõbb létesült:
1374-ben, másfél évszázaddal az 1227-ben alapított
milkovi katolikus püspökség után.
2. A reformáció
utáni maradék katolikus egyház
A 16. század végére az erdélyi püspökség
középkori fõesperességeibõl egy sem maradt
meg teljes épségben. Az alesperességekbõl egyedül
Csík maradt egészen katolikus összes plébániáival
együtt. Ezért Báthory Endre fõesperest nevezte ki
Csík részére 1598-ben. Katolikus marad a Kézdi
fõesperesség keleti része, ahol szintén fõesperes
áll a kerület élén.
Katolikus marad a Marosi alesperességbõl Nyárád
felsõ vidéke, ahol késõbb Székelyhodos
székhellyel lesz fõesperes.
Ugyancsak katolikus marad az Erdõháti alesperességbõl
az Udvarhelytõl keletre és északra fekvõ 6 falu
népe, fõesperes nélkül.
A városok közül Gyergyószentmiklós és
Csíkszereda (Somlyó filiája) maradt katolikus.
A többi városokban mind megszûntek a plébániák.
Hívek azonban maradtak kevés számban. Kolozsváron
500 körül, Gyulafehérváron 300, Székelyudvarhelyen
a város fele.
A Székelyföldön kívül nem maradt katolikus pap,
itt is csak 24. Sok helyen a paphiányon múlott, hogy megmaradtak-e
a hívek a régi hitükben.
A legtöbb helyen a patrónus földesúr döntötte
el, hogy milyen hitû papnak juttatja a templomot.
Vegyessé vált plébániákon gyakori volt,
hogy a templom tulajdonáért valóságos harcot
vívtak a fejedelemség korában reformátusok és
unitáriusok, és mint késõbb látni fogjuk,
a következõ korban a katolikusok a reformátusokkal vagy
unitáriusokkal.
3. Püspökség
püspök nélkül
Statileo János püspök 1542. április 8-án meghalt.
Miután a török Budát csellel elfoglalta, Izabella
királyné hontalan maradt fiával, János Zsigmonddal.
Az erdélyi fõurak kaptak az alkalmon és a püspök
halála után a püspöki palotát átadták
a püspöki birtokkal együtt Izabellának.
1553-ban Bornemissza Pál lesz a püspök, de mûködését
lehetetlenné teszik, és 1556-ban a szászsebesi
országgyûlés ki is utasítja az országból.
1597-ben kísérlet történt ugyan Náprágyi
Demeter püspök kinevezésével, de 1601-ben neki
is távoznia kellett. 1610-ben az országgyûlés kereken
kimondta Besztercén, hogy: „a pápáspapoknak
püspökük ne legyen”
A 17. század végéig ú.n. választott püspökök
szerepelnek, akik azonban nem kapnak engedélyt a
mûködésre s egyesek a felszentelésig
sem jutottak el.
Akik megpróbálkoztak, hogy Erdélybe jöjjenek, rövid
mûködésük után kiutasítás lett
a sorsuk. Így Szentadeásy István ferences szerzetes,
aki a Székelyföldön mûködik, a Báthory
Gábor elleni széki merénylet miatt kénytelen 1611-ben
elhagyni Erdélyt, s a következõ évben a szebeni
országgyûlés erõsíti meg kitiltását.
1653-ban Simándi Istvánt utasítja ki I. Rákóczy
György.
Szentgyörgyi Ferencet 1662-ben Kolozsvárott lefogták.
Kucsuk pasa Ali basához szállítja
Temesvárra, ahol négy havi fogság után meghal.
1669-tõl Domokos Kázmér felszentelt püspök,
mint apostoli vikarius jön haza és engedélyt kap, hogy
meglátogassa a plébániákat, sõt három
alkalommal zsinatot is tarthatott. Élete végén mûködését
kifogásolják, megfenyegetik s azért csak mint gyergyóalfalusi
lelkész szerepel. 1677-ben megkapja a pestist és
meg is hal.
Utódául Róma Kájoni János ferences atyát
szánta, mégpedig azzal, hogy püspökké is szentelik.
Közben a helyi rendek Szebeléni Bertalant választották
meg vikáriusnak (1677-1707).
A század folyamán még néhány plébános
kapott lehetõséget, hogy vikáriusként intézze
az egyházmegye megmaradt plébániáinak, plébánosainak
vezetését. Fejérdi Márton (1618), Fejér
Miklós (1626), Ferenczi György (1634-47), Szalinai István,
ferences tartományfõnök (1640-53), Sükösd
János (1956), László Jários (1659).
4. Licenciátusok
Már szó volt arról, hogy a 17. század eleje csak
a Székelyföldön maradtak papok, ott is összesen 24.
A század második felétõl is csak 41 plébánosról
tudunk. Csík 25 plébániáján 15 pap van.
A püspök nélkül tengõdõ egyházmegyének
ez volt a legnagyobb gondja.
Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy komoly, példás
életû világi férfiakat bíztak meg bizonyos
egyházi ténykedések végzésére, olyan
helyeken, ahol nem volt pap. Mindent végezhettek egyházi felhatalmazással,
amihez nem volt szükséges a papszentelés, a papi rend:
kereszteltek, eskettek, temettek, elõimádkoztak, a vasárnapi
és ünnepi szentírási okmányokat felolvasták,
hasonlóképpen a papok által elkészített
oktatásokat is.
Megkövetelték tõlük, hogy megfelelõ élettel
kellõ tekintélyre tegyenek szert. Követelmény volt,
hogy rendkívüli feladatuk gyakorlására felkészüljenek.
Két helyen is volt felkészítõ központ: Csíksomlyón
tartósan, Fehéregyházán ideiglenesen. A hivataluk
megjelölésére a licenciátus nevet kapták.
A nép azonban találóbb nevet adott nekik: félpapoknak
nevezte õket.
5. A katolikus
státus születése
Közel másfél évszázadig a püspök
nélkül tengõdõ püspöki egyházmegye
ügyeinek intézésére, a püspökség
képviseletére nem volt megfelelõ egyházi központ,
kellõ hatalommal rendelkezõ papi vezetõ. A megszakításokkal
fellépõ vikáriusok csak átmenetileg és
korlátozott hatalommal tudták az egész egyházmegye
vezetését intézni.
Ezen a hiányon próbáltak segíteni azok a katolikus
férfiak, akik tekintélyes helyzetük folytán a fejedelemség
országos ügyeibe is beleszólhattak mint az országgyûlés
tagjai: fõrendû férfiak, fejedelmi tanácsosok,
kancellárok. A reformációkor a fõurak többsége
is az új vallások valamelyikére tért, de néhány
család megmaradt, többek között: Toldi, Kornis
Szentkereszty, Jósika, Kovacsoczi, Apor, Lázár, Mikes.
Ezek, látva az egyházak helyzetét, testületileg
léptek fel az egyházmegye s a katolikus ügy védelmében,
s ez a testület kapta a státus nevet. Elõször 1640-ben,
I. Rákóczy György idején az országgyûlésen
panaszolják fel a katolikus egyházat sújtó sérelmeket.
Fellépésükre engedélyezi a fejedelem, hogy vikáriusságra
jelölteket állíthassanak. A testületnek tagjai többségben
a világi fõemberek, de a papság képviselõi
is. Így közösen gondoskodnak templomok
iskolák fenntartásáról, az egyházfegyelemrõl,
licenciátusokról. 1653-ban törvényesen is elismerik
a státust az egyházmegye képviseleti szervének,
minden olyan kérdésben, amely az egyház anyagi ügyeivel,
a vallás külsõ kereteinek intézményeivel
kapcsolatos.
Többek között a státus közbenjárására
tûrik meg, hogy mikházi kolostort ne tiltsák
be. Gondjuk van arra, hogy a megfogyatkozott ferencesek utánpótlást
kapjanak külföldrõl is.
Ezek a státusatyák, a katolikus egyház és hit
igazi apostolai, hitvalló védõi.
6. Ferencesek
és jezsuiták
A reformáció századában a középkori
szerzetesrendek részben elnéptelenednek, de többségüknél
a rend tagjait elûzték hatalmi beavatkozással.
Így bírta ki a nehéz idõk próbáit:
a tiszta katolikus Csíkban a csíksomlyói ferences klastrom,
ferences szerzeteseivel, a barátokkal. A csíki hívek
ragaszkodása, hithûsége volt a fenntartó háttér,
amit a fejedelmi hatalom is tudomásul vett és a csíksomlyói
klastrom mûködését 1591-ben tudomásul is
vették, ill. az 1556. évi kitiltó rendelkezést
visszavonták: „a Csíkszékbeli klastrom több odavaló
helyekkel együtt, miért hogy onnét eddig is semminemû
idõkben a katolikus romai professio nem találtatott; az odavaló
atyafiainak is conscienciájoknak aquiescalására maradjanak
azon állapotban, mint eddig voltak.”
1604-ben kísérletet tesznek, hogy volt udvarhelyi és
marosvásárhelyi kolostoraikat visszaszerezzék. Udvarhelyre
be is jutnak, de nem maradhatnak sokáig.
1635-ben Mikházán a Maros-széki státus urak
megalapítják a ferencesek egy új kolostorát, mely
jóváhagyást is kap. Hasonló kísérlet
történik Fehéregyházán, ahol a középkori
kolostort újítják fel a Haller család jóvoltából
1638-40-ben. Nyujtódon és Szárhegyen szintén kolostort
alapítanak a helyi birtokosok. Erre el VIII. Orbán pápa
jóváhagyja az önálló ferences õrséget
1640-ben. Közben a három új kolostort Rákóczy
György betiltja.
1665-tõl Szárhegyre újra visszatérhetnek a páterek.
1677-ben Esztelneken alapíthatnak új házat, 1694-ben
pedig Székelyudvarhelyen.
Mûködésük egész Erdélyre kiterjed, missziós
munkát végezve a pap nélkül szétszórtan
élõ katolikusok között.
1696-ban Kájoni János nyomdát állít fel
Csíksomlyón. Itt adják ki Kájoni szerkesztésében
a Cantionale catholicum énekeskönyvét. Elsõ nyomdásza,
aki késõbb ferences páter lesz: Kassai András.
Jezsuiták
Az újkor új szerzetesrendje a Jézus Társasága,
a jezsuiták rendje.
Az összes szerzetesrendek felszámolása után a
katolikus Báthory Istvánnak sikerült elérnie, hogy
a szerzetesek után maradt ûr kitöltésére beengedjék
a jezsuita atyákat. Lelkipásztori, de fõképp oktatási,
iskolai feladatok miatt volt rájuk szükség, amire teológiai
és tudományos felkészültségük által
alkalmasabbak voltak.
1579-ben a kolozsmonostori volt bencés apátság lesz
elsõ otthonuk, ahol azonnal iskolát nyitnak. A következõ
évben a kolozsvári volt ferences templomot és kolostort
kapják meg, a mai Farkas utcában. Megkapják a vele szemben
fekvõ klarissza zárdát is. Itt elemi és középiskolát
nyitnak.
Mivel egész Erdélyben a fõiskolai oktatás hiányzott,
hamarosan ennek pótlására is vállalkoznak a jezsuiták.
Ezzel a rendeltetéssel írta alá a fejedelem hagyta jóvá
XIII. Gergely pápa is. Mind a pápa, mind a fejedelem anyagilag
is támogatták a jezsuitákat. A fejedelem azt is kiköti
1583-ban 1000 forintos adományával kapcsolatban, hogy a szegény
tanulók részére is állítsanak fel internátust,
amely a Seminarium Sancti Josephi alapítását biztosította.
Az atyák modern tanítási módszere nagy tömegben
vonta intézetükbe a tanulókat, a másvallásúak
is szívesen küldték hozzájuk gyermekeiket.
1579-ben letelepednek Gyulafehérváron is, ahol a volt domokos
rendházban nyitnak iskolát.
Eredményes munkájuk nem tart sokáig. Sikereiket nem
bírták elviselni s az 1588 évi medgyesi országgyûlés
kitiltja õket Erdélybõl. 1595-ben újra visszatérhetnek,
de nem tartósan, mert kiutasításukat 1607-ben és
1610-ben megújítják. Mindazonáltal szórványosan
tovább mûködnek és tanítanak. 1698-ban újra
megnyithatják az egyetemet az óvári rendházban,
ahol már 1693-tól mûködik a középiskolájuk.
A következõ korszakban költöznek új rendházukba
és az egyetemi templomba, melyet már õk építettek.
III. A püspökség
újjászületése
1. A püspökség
visszaállítása
A 17. század végére összeomlik Közép-Európában
a török hódoltság: Ezzel megszűnik a gyámság
az erdélyi fejedelmek fölött is, és az utolsó
fejedelem, Apafi Mihály halálával az önálló
erdélyi fejedelemség is elveszti függetlenségét.
Sorsát egy ideig a Habsburg birodalom határozza meg.
A vallások új jogi helyzetét a Diploma Leopoldinum szabályozza,
nagyjában a régi helyzetet szentesítve. A katolikusok
azonban követelték, hogy legyen püspökük, jöhessenek
vissza a kiûzött szerzetesek, templomokat kapjanak vissza stb.
Követelésük legfõbb eredménye, hogy 1697-ben
Ilyés Andrást kinevezik erdélyi püspöknek.
Õ azonban a protestáns rendek tiltakozása miatt nem foglalhatta
el székhelyét, s csak két vizitációra nyílt
lehetõsége.
A jég maradandóan Mártonffi György 1712. évi
kinevezésével törik meg; 1715-ben rendelik el a székesegyház
és a püspöki javak visszaadását, 4 kanonokkal.
Ezek után az új püspök 1716-ban átveheti az
egyházmegye kormányzását. Utána megszakítás
nélkül következnek az egyházmegye püspökei:
1722- tól Mednyánszky László, 1724-28:
Antalfi János, 1729-1740: Zorger Gergely, 1741-48: Klobusiczky Ferenc,
1748-59: Sztoyka Zsigmond Antal, 1759-60: Batthyány József,
1760-72: Bajtay Antal József, 1773-74: Manzador Pius, 1774-80: Kollonitz
László, 1780-98: Batthyány Ignác, 1799-181: Mártonffi
József, 1816-20: Rudnai Sándor, 1820-27: Szepessy Ignác,
1827-52: Kovács Miklós, 1852-64: Haynald Lajos, 1864-82: Fogarassy
Mihály, 1882-1897: Lönhardt Ferenc.
A kor püspökei közül érdekes egyéniség
Szepessy Ignác, aki 1821-ben egyházmegyei zsinatot tart a következõ
évre tervezett nemzeti zsinat elõkészítésére.
Ezen egyházi törvénykönyvet állítanak
össze, amely mindent szabályozni akart, kezdve a szertartásoktól
az egyházi fegyelemig.
Batthyány Ignác visszaszerzi a trinitáriusok volt templomát
és abban helyezi el a Papnevelõ intézetet, a csillagvizsgálót
és róla elnevezett Batthyaneumot. A Batthyaneum értékes
könyvtárának magvát a Migazzi bécsi érsek
könyvtára képezi, amelyet Batthyány megvásárolt.
Papi életében is kiváló: aszkétikus életet
élõ egyéniség. II-ik József idejében
megalkuvás nélkül áll ki az egyház jogainak
védelmében.
Hasonló jellem volt Haynald Lajos, aki inkább lemondott, de
nem volt hajlandó az 1848-49. évi szabadságharc utáni
elnyomást támogatni. A nehéz napokban bejárta
egész egyházmegyéjét. Tervei között
szerepelt a gyulafehérvári érsekség és
a székelyudvarhelyi püspökség. Róma nagyra
értékelte: címzetes érseki címmel fogadta
be Rómába s a Bach- korszak után Kalocsára nevezte
ki érseknek és bíborosnak.
Fogarassy Mihály Alapítványaival szerzett érdemeket,
melyek több szerzetesnõi iskola alapítását
tették lehetõvé. 100 000 forintos alapítványt
tett katolikus egyetem tervéré: Sajnos ez az elsõ világháború
alatt elveszítette értékét.
2. Az egyházmegye
újjászervezése
Amint már szóba került, csak két fõesperesség
élte túl a reformáció századát:
Csík és Kézd.
Szükségessé vált a 18. századtól
a fõesperességek megszervezése az egyházmegye
többi részeiben is. Bár tömegesen csak Csíkban,
valamint a Szentföldnek nevezett Kézdi fõesperességben,
a Felsõnyárád mentén és Székelyudvarhely
keleti falvaiban maradtak katolikusok, szórványosan az egész
egyházmegyében megszakítás nélkül
éltek katolikus hívek. Ezek száma növekedett a
jezsuiták munkája nyomán és a Szent földekrõl,
különösen Csíkból kirajzó hívek
által. E katolikus falvak ugyanis mindig szaporábbak voltak,
s néptöbbletükbõl jutott más vidékre
is, különösen a városokba.
Ez magyarázza, hogy a városokban megkísérelték
egy-egy egykori katolikus templom visszaszerzését.
Ez történt többek között Gyulafehérváron,
Besztercén, Brassóban, Medgyesen, Nagyszebenben, Segesváron,
Szászszebesen, Szászvárosban, Székelyudvarhelyen
(már fejedelmi korszakban), Tordán.
A többi városokban és falvakban 34 régi templom
került vissza a katolikus hívek birtokába. Néhány
helyen összetûzésekkel járt a visszavétel,
vagy hatalmi beavatkozással, amint történt a fejedelmi
korszakban a fejedelmi beavatkozás az új vallások javára.
A visszavételkor, ha csak egy templom volt, mindkét fél
terhére új templomot építettek a templom nélkül
maradt hívek részére.
A 18. században 111 új plébánia és templom
létesült, többnyire olyan helységekben, ahol már
a középkorban is volt plébánia, vagy voltak katolikus
hívek, de elõbb valamelyik szomszéd plébániához
tartoztak. Középkori elõzmény nélkül,
fõképp a bányavidéken születtek új
plébániák. A 19. században is szerveznek kb.
30 plébániát.
A visszavett templomok több plébánián kicsinek
bizonyultak, vagy annyira romosak voltak, hogy helyettük új templomot
kellett építeni. Míg a reformáció után
alig volt új templomépítés Erdélyben, addig
ebben a korban sorozatban épülnek a templomok, és megjelenik
a barokk stílusnak sok szép képviselõje: Nagyszebenben,
Brassóban, Besztercén, . Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen
s több faluban. Olyan eset is fordult elõ, hogy a megújított
középkori gótikus templom barokk belsõ ruhát
kapott, mint a tordai fõtéri katolikus plébániatemplom.
3. Az új
kor szerzetesei
Már szó volt arról, hogy az elõzõ kor
nehéz éveit csak a ferencesek tudták-átvészelni,
azok is nagyon lecsökkentett létszámmal.
A tiltó korlátozások feloldásával sorra
szervezik rendházaikat és templomaikat: Alvincen 1700-ban, Brassóban
1711-ben, Désen 1712-ben, Déván 1710-ben, Esztelneken
1710-ben, Fogarason 1736-ban, Gyulafehérváron 1711-ben, Hátszegen
1768-ban, Kólozsváron 1725-ben, Kõhalomban 1761-ben,
Körösbányán 1728-ban, Marosvásárhelyen
1746-ben, Medgyesen 1721-ben, Nagyszebenben 1716-ban, Segesváron
1743-ban, Szamosújváron 1744-ben, Szászsebesen
1731-ben; Szászvároson 1730-ban, Széken 1743-ban, Székelyudvarhelyen
1705-ben, Tordán 1740-ben, Torockószentgyörgyön 1743-ban,
Vajdahunyadon 1710-ben.
Már a puszta felsorolás szemlélteti, hogy milyen nagy
lendület és virágzás jelentkezett a szerzetesi hivatások
terén, hogy pár évtized alatt ennyi rendházat
be tudtak népesíteni. Jelentõségüket abban
kell látnunk, hogy egy-egy rendházmissziós központja
volt a környezõ szórványban élõ katolikusok
részére.
Régi hagyományaihoz híven különösen sugárzó
központ marad Csíksomlyó, kegytemplomával és
a Szûz Anya kegyszobrával, ahová minden évben,
pünkösd szombatján búcsújárásra
sereglettek az egész Székelyföldrõl az 1567. évi
hargitai gyõzelem emlékére.
Középkori gótikus templom képtelen volt befogadni
a mind népesebbé vált búcsúsok tömegét
s ezért lebontották és 1802-tõl új kegytemplomot
építettek.
Ebben a korban telepedett meg a ferencesek egy másik ága, a
minoriták rendje is, Kolozsváron (1724), Marosvásárhelyen
(1725), Kézdivásárhelyen (1680), Nagyenyeden és
Besztercén.
Jezsuiták
Az elõzõ korban többször kiutasított jezsuiták
vissza-visszatértek, és amint már említettük,
végleg visszatérhettek ebben a korban s tovább folytatják
tudományos munkájukat iskoláikban egészen 1773-ig,
amikor a rendet feloszlatják.
Kolozsváron kívül Marosvásárhelyen
(1702-tõl), Székelyudvarhelyen 1666-tól, Gyulafehérváron
1689-tól, Brassóban 1700-tól.
Piaristák
1776-ban megkapják a jezsuiták templomát és kolostorát
Kolozsváron és mint tanárok, folytatják a jezsuiták
után megszakadt oktatást. Megtelepednek és iskolát
tartanak fenn Besztercén (1771-1878) és Medgyesen (1741-1789).
Pálosok
1704-tõl Apor István telepíti õket Tövisre,
ahol megújítja részükre a Hunyadi János által
1449-ben épített egykori kolostort és templomot.
Ilyefalván plébániát vezetnek 1701-ben.
Rövid ideig Tordán is mûködnek.
Trinitáriusok
1730-ban III. Károly telepíti Gyulafehérvárra
a trinitáriusok fogolykiváltó rendjét. Nagy kéttornyú
templomot építenek, rendházzal. A rend felosztása
után (1781) a püspökség kapja meg. A rendházban
a Papnevelõ kap helyet, míg a templom emeleti részében
helyezik el a Battyáneumot (csillagda, könyvtár, múzeum
str.)
Nõi szerzetesek
A középkor után az elsõ nõi szerzetesrend
Nagyszebenben jelenik meg, amikor a Státus határozata alapján
1733-ban letelepítik az orsolya apácák rendjét,
akik a középkor végén épített domokos
zárdát kapják meg.
Haynald Lajos püspök 1856-ban Gyulafehérvárra
telepíti a szatmári irgalmas nõvéreket.
Fogarassy Mihály püspök Gyergyószentmiklósra
telepíti ugyancsak az irgalmas nõvéreket.
Gr. Kálnoky Félixné Sepsiköröspatakon ad
otthont az irgalmas nõvéreknek 1892-ben.
Kolozsváron aggmenházat vezetnek a Szt. Erzsébet otthonban.
1864-ben Haynald Lajos püspök telepíti Nagyszebenbe a ferences
nõvéreket.
A ferences nõvérek otthont kapnak még 1878- ban Holczmányban,
1885-ben Hátszegen, 1889-ben Marosvásárhelyen,
1895-ben Brassóban.
A Notre Dame (Miasszonyunkról nevezett) iskolanõvérek
1906-tól Désen, 1911-tõl Kolozsváron mûködnek.
4. A katolikus
nevelés újkori otthonai
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanítás és
nevelés iskolai rendszerét évszázadokon át
az egy- házak szervezték meg, végezték az ezzel
járó munkát és vállalták a terheit.
A társadalom és az állam viszont kötelességének
tudta és támogatta az egyház iskolafenntartó munkáját.
Az állami iskolák csak a legújabb kor liberális
(szabadelvû) eszméi nyomán születtek: Az egyházak
azonban továbbra is ragaszkodtak a hitvallásos iskolákhoz.
Az erdélyi püspökség újjászületése
után azonnal megindul a fejedelmi korszakban fõképp a
paphiány miatt alig mûködõ iskolai oktatás.
Minden plébánia mellett elemi iskolák nyílnak.
A püspökség visszaállítása után
az elsõ püspök 1716-tól vizitációs látogatásakor
pl. Felcsík 10 plébániáján iskolát
talált, Alcsík 10 plébániáján 12
iskolát. Van adat arról, hogy külön leányiskola
is foglalkozik a leányokkal, így Csíksomlyón,
ahol két tanerõs az iskola. Csíkkozmásról
1690-bõl ismeretes a tanító (Martinnus Becze magister
scholae) vagy Csík- szentkirályról (Andreas Petri
rector scholae) 1676 elõtt.
A kozmási iskolával kapcsolatos feljegyzés 1775-bõl
tanúja a leányiskolának: „a kisded leánygyermekeknek
oskola épitteték”.
A katolikus iskolák hálózata annyira fejlõdött,
hogy 1882-tõl, az 1883-as iskolai évben már 247 iskola
mûködött, 417 tanítóval. Mivel akkor 295 anyaegyház
volt, csak 48 egyházközségnek nem volt saját katolikus
iskolája: fõképp szórvány vidéken
nem volt annyi katolikus gyermek, hogy külön iskolát tarthassanak
fenn.
A katolikus középiskolákról az alábbi adatok
beszélnek: a Báthory István által behívott
jezsuiták Gyulafehérváron 1579-ben megnyitott iskolája
hosszú megszakítás után 1698-tól újra
megnyitja kapuit és mint teljes középiskola mûködik,
amelyben bölcseletet is adnak elõ.
Kolozsváron szintén megszakad az 1579-ben Kolozsmonostoron,
majd a következõ évben Kolozsváron megnyitott középiskolájuk,
és csak 1693-tól kapják meg újra a lehetõséget
a jezsuiták, hogy az unitáriusoktól visszaszerzett Domokos,
majd Ferences kolostorban megindítsák a tanítást.
Ebben a középiskolában már 1698-tól fõiskolai
anyagot is adnak elõ, többek között bölcseletet.
Az iskola innen 1718-tól átköltözik az általuk
építtetett akadémiai templom mellé, ahol iskola
és két internátus is helyet kapott. Az elemi, közép
és egyetemi tagozaton 1770-ig 174 jezsuita páter tanított
20 487 tanulót. A rend felosztása után, 1773-ban sem
szünetel a tanítás, de 1776-tól a piarista rend
tanárai veszik át az iskolákat, amelyeknek fõiskolai
tagozatán a filozófia, teológia mellett 1774-tõl
jogi, 1775-tõl orvosi fakultás is mûködött.
Az egyik internátus, amely alapítását Báthory
Istvánnak köszönheti, ebben a korban újra életre
kel, fõképp Apor István támogatása folytán,
Szt. József Báthory-Apor szeminárium néven..
Csíksomlyón 1626-tól van az elsõ
adat középiskoláról, melyet a ferences atyák
vezetnek. 1661-ben tatárok pusztítják, 1669-ben újra
felépítik. Az 1694. évi tatárbetöréskor
200 diákja vesz részt a védelemben; 1699-tõl indul
két felsõ osztály Lukács Mihály kozmási
plébános alapítványából. Ugyancsak
neki köszönhetõ a gimnázium mellett létesített
internátus is. 1790-ben a csíki lakosság közmunkájából
és adakozásával új épületben helyezik
el az iskolát.
Haynald Lajos püspök kezdeményezésére és
támogatásával 1857-tõl tanítóképzõ
és vele kapcsolatos elemi iskola részére készül
új iskola; ahol a tanítóképzõ 1858-ban
meg is kezdi munkáját A Marosvásárhelyen
1702-ben letelepedett jezsuiták 1712-tõl szervezik
a középiskolát, külön internátussal a
szegény tanulók elszállásolására,
amelyben pl. 1736-ban 36 árva kap otthont. 1896-ig 20 436 tanuló
részesül itt oktatásban. Brassóban 1700-tól
szintén a jezsuiták indítják a középiskolát.
A rend feloszlatása után (1773) 1837-ben a plébános
nyitja meg a gimnázium elsõ osztályát, épület
hiányában a plébánia ebédlõjében.
1837-tõl 1896-ig 630 tanuló látogatja az iskolát.
Kézdivásárhelyen Nagy Mózes plébános
az esztelneki ferences zárdában alapít gimnáziumot,
amelyet 1696-tól Kézdivásárhelyre helyeznek át
a minorita szerzetesek vezetése alatt.
Székelyudvarhelyen 1666-tól a jezsuiták alapítanak
középiskolát három gimnáziumi osztállyal.
1736-tól fejlesztik tovább, poétika és retorika
osztályokkal.
A 20. század elején, mind a hét gimnázium, majd
fõgimnázium új, modern épületet kap. Ekkor
a csíksomlyói, a Csíkszeredában épített
új otthonába kerül a tanítóképzõvel
együtt.
A 17. század végén és a 18. század elején
Kézdiszentléleken is mûködött egy rövid
ideig középiskola internátussal, melynek „dékánsága”
részére érdekes rendtartás készült.
A Tarnoczy kastély termeiben kapott helyet, mely ma csak romjaiban
õrzi emlékét.
A leányifjúság részére a középfokú
oktatás sokkal késõbb indul meg. Az 1733-ban Nagyszebenben
letelepített Orsolya apácák elõbb csak elemi iskolát
nyitnak, de késõbb középfokú iskolát
is német nyelvû oktatással, amelyben azonban nemzetiségre
való tekintet nélkül kaptak oktatást és
nevelést.
Gyulafehérváron 1856-ban Haynald püspök által
létesített nevelõ intézetben az
irgalmas nõvérek elõbb szintén elemi iskolát
vezetnek, majd 1895-tõl polgári leányiskolát.
Fogarassy Mihály alapítványából Gvergyószentmiklóson
is irgalmas nõvérek kezdik el a tanítást. 1876-tól
elemi iskolában, majd 1889-tõl polgári leányiskolában.
Nagyszebenben második leányiskola is születik. Az 1876-ban
betelepített ferences nõvérek egész iskolahálózattá
fejlesztik az intézeteket óvodával, elemivel, 1896-tól
tanítóképzõvel, 1906-ban középiskolával,
kereskedelmi líceummal.
A ferences nõvérek nyitnak elõbb elemi és 1895-tõl
középiskolát leányok részére Marosvásárhelyen,
ahol az egyházközség hozza össze az alapot Fogarassy
püspök alapítványának kiegészítésével.
Brassóban szintén ferences nõvérek tanítanak
1885-tõl: elõbb elemiben, majd 1905-tõ1 középiskolában.
Egész iskolahálózatot vezetnek a dr. Hirschler
József plébános idejében Kolozsvárra helyezett
Notre Dame nõvérek az egyközség által alapított
intézetben óvodával, elemivel, kereskedelmi iskolával,
fõgimnáziummal, háztartási iskolával.
1905-tõl Petrozsényben is létesült kereskedelmi
leányiskola ferencés nõvérek vezetésével:
5. Az egyházmegyei
státus és az egyházmegye intézményei
Az utókor megkérdezheti, hogyan tudott a püspökség
ennyi intézetet, iskolát, egyházközséget
fenntartani, annyi új templomot, plébániát létesíteni
az utolsó két évszázadban?
A fejedelmi korszakban világi fõemberek fogtak össze s
vették védelembe a püspök nélkül maradt
egyházmegyét. Ez a védelem elõbb az országgyûléseken
nyilvánult meg, ahol küzdöttek a katolikus vallás
szabadságáért. Késõbb, mint püspökség,
sajátos intézménye intézi a rábízott
egyházi javak, ingatlanok, jövedelmezõ birtokok kezelését.
Tagjai kétharmadban világiak, egyharmadban papok. Végrehajtó
szerve az igazgató tanács. Elnöke a püspök,
egy világi elnökkel. A katolikus püspökség visszaállítása
után az állam fokozatosan elismeri az egykor egyházi
célokat szolgáló vagyon eredeti rendeltetésének
szükségességét.
Ezekhez a javakhoz járulnak a 18. században a feloszlatott
szerzetesi javak, amelyrõl alapokat létesítenek. Az egyház
kiharcolja, hogy ezeknek kezelését bizonyos autonómia
biztosításával a státus intézze. A püspökség
erre az intézményre bízza az iskolák, fõképp
a középiskolák gondját. Ugyancsak feladata
lesz a plébániák segélyezése, új
plébániák építése, a nagyszebeni
Teréz Árvaház fenntartása stb.
A terhek oly nagyok voltak; hogy a jövedelmi alapok nem tudták
fedezni s ezért államsegély kiutalását
is biztosítani kellett.
A hét fõgimnázium modern épületeinek fedezésére
kölcsönt is vettek fel. A gyulafehérvári fõgimnázium
fõépületét csaknem teljes értékben.
Majláth püspök építtette családi vagyonának
feláldozásával.
Követte elõdeinek példáját, akik a püspöki
javadalom és vagyoni jövedelmét szintén az egyházmegye
intézményeinek, elsõsorban iskoláinak támogatására
fordították. Álljon itt csak néhány adat
az új korból. Kovács Miklós adományai
1847-ig 157 223 forintot tettek ki. Végrendeletében 20 000
forintot hagyott jótékony célra. Haynald Lajos adományai
meghaladták a 300 000 forintot. Fogarassy Mihály 100 000 forintos
alapítványt tett katolikus egyetem céljára, s
többi adományai is, többnyire iskolai célokra, meghaladták
a 100 000 forintot.
Lönhardt Ferenc (1882-97) alapítványai meghaladják
a 200 000 forintot. Sokat költött templomok és iskolák
építésére Majláth püspök hasonlóképpen
mindent az egyházmegye intézményeire fordított,
nem kímélve családi vagyonát sem.
Amikor a Státus gyûlésén bejelentette egyik nagyobb
szabású adományát, egy státusatya hangosan
megjegyezte: "De akkor a püspök mibõl él?” 1918-ig
a püspök pénztárból kiutalt adományai
közel 800 000 koronát tettek ki.
Az elsõ világháború utáni agrárreform
nagyon megnyirbálta a püspökség és az egyházmegyének
a státus kezelésében levõ vagyonát s elképzelhetõ,
milyen nagy áldozatba került azután a katolikus iskolák
fenntartása.
IV. Két
püspök korszaka
Nagy történelmi változások, megpróbáltatások
korszakában a püspökség abban a nagy kegyelemben
részesült, hogy a 20. század elsõ háromnegyedét
két nagy püspök nyolc évtizedre rúgó
kormányzása töltötte ki: Majláth Gusztáv
Károly (1897-1937), Márton Áron (1939-1980). Közben
Verbuchner Adolf püspök csak alig 2 évet vállalhatta
a püspökség terheit. Beteg szíve hamar felmondta
a szolgálatot. Pedig megsejtette, hogy megértõ; szelíd
lélekkel tudna kormányozni.
1. Majláth
püspök: a lelki megújulás útján
Prohászka püspök lelki testvére, eszméinek
osztályosa az esztergomi papnevelés intézeteiben.
Olyan korban lett Erdély püspöke, amikor a 19 század
végére még éreztették hatásukat
a század szabadelvû eszméi. Megszülettek a katolikus
egyház lelkiségével ellentétes irányzatok
által táplált reformtörvények. A közszellem
közömbös lett az igaz vallásos élettel szemben,
különösen az értelmiség egy rétegében.
A nevelésben nem tiltják ugyan, de nem is támogatják
a vallásos szellemet, sõt gyakran akadályozzák
azok érvényesülését, akik kiállnak
a katolikus elvek mellett. Jellemzõ erre Kovács Ferenc, marosvásárhelyi
apátplébános esete. Kilátásba helyezik,
hogy az üresedésben levõ rozsnyói püspökségre
jelölni fogják. Amikor a Maros megyei gyûlésen a
kormány által javasolt reformtörvények ellen foglal
állást, egy tanácsos elkiáltja magát: „Oda
a püspökség.”
Majláth püspök minden alkalmat felhasznál, hogy
felrázza a közömbösöket. Rendszeresen felkeresi
egyházmegyéje plébániáit a bérmautak
alkalmával. Lélektõl lélekig szól híveihez.
Gyóntatja a felnõtteket, a diákokat, különösen
a férfiakat. Külön és gyakran látogatja a
középiskolákat. Nagy gondja volt a fõiskolások
lelki gondozására. A Jézus Szíve tisztelet
nagy apostola lett.
A lelki megújulás érdekében 1913-ban egyházmegyei
zsinatot tartott, melynek fõ célkitûzése volt:
a papság megszentelése a hívek üdvének elõmozdítása
és az egyház iránti hûség megerõsítése.
2. A katolikus
iskolák védelmében
A múlt század végén a szabadelvû magyar
kormányzat, propagandát kezdett a katolikus és általában
a hitvallásos iskolák elszámolására. Nem
ugyan tilalommal, vagy államosítással, hanem a szülõk
meggyõzésével, hogy állami iskolákba írassák
gyermekeiket. Szerencsére nem sok eredménnyel; ami - annak
lelkiségnek köszönhetõ, amely Majláth püspök
munkája nyomán szóhoz jutott.
Mennyire történelmi jelentõségû volt ez,
kitûnt az elsõ világháború után,
amikor az állami iskolák egészen idegenekké váltak
és csak a hitvallásos iskolák védték és
táplálták a növekvõ nemzedékekben
a hithez és a néphez való hûséget.
A két világháború között ez indokolta,
hogy tovább kellett küzdenie a katolikus iskolák védelméért,
melyeknek elnéptelenítésére, felszámolására
az akkori rendszer mindent megkísérelt, nem mellõzve
a névelemzést és a csendõri erõszak beavatkozását
sem, annak ellenére, hogy törvény biztosította
a hitvallásos iskolák mûködését.
Megnehezítette a küzdelmet az is, hogy az egyház az akkori
agrárreform következtében elveszítette iskolafenntartó
vagyonának jórészét és az iskolák
fenntartása roppant nagy terhet rótt a hívekre. A hívek
hithûsége azonban biztosította, hogy az iskolák
többségét meg lehetett menteni.
3. Áron
püspök: az emberi jogok védelmében rendületlenül
Alig vette át egyházmegyéje vezetését,
a nagypolitika kettévágta a püspökség területét.
A püspök székhelyén, maradt Gyulafehérváron.
Az északerdélyi részek kormányzását
a kolozsvári Püspöki Helyhatóság vette át.
Oda költözött a Papnevelõ is, mivel a kispapok többsége
székelyföldi volt.
Márton püspök ilyen körülmények között
indult el arra az útra, amely nagy áldozatok vállalására
kötelezte. De ezeket egész lélekkel vállalta. Két
szélsõséges rendszer: jobboldali és baloldali
összecsapása és elnyomása között mindkettõvel
szemben vállalta a nyílt kiállást. 1944 pünkösdjén
kolozsvári híres beszédjében elítélte
a faji elnyomást, üldözést.
1945 után felemelte szavát ismételten a baloldali világ-
nézeti elnyomás és a kisebbségeket sújtó
jogtalanságok ellen. 6 évi börtön és 12 évi
kényszerlakás után sem engedett elveibõl az egyház
és népe jogainak védelmérõl nem mondott
le. Nagyok voltak a külsõ veszteségek, de a kiállás
erkölcsi tõkéje nem maradt gyümölcs nélkül
hívei lelkében.
4. Az egyházmegye
megpróbáltatásai az ateista diktatúra alatt
Az elsõ megpróbáltatás a katolikus iskolák
államosítása 1948-ban.
Az állam megfosztotta az egyházmegyét a következõ
iskoláktól: 12 óvoda, 175 elemi i
