ELÕSZÓ
 
 

A gyulafehérvári székesegyház hányatott történelme ellenére — szinte irracionális módon —, napjainkig a legépebben megmaradt középkori nagyszabású szakrális emlék Közép-Európában.

A középkori építészetnek és a rárakódott történelmi korok szakrális mûvészetének ezt a csodáját érteni, megismerni és megõrizni a mindenkori "szellemi örökösöknek" szent kötelességük.

A székesegyház értékei megõrzésének egyháztörténeti, egyetemes, valamint nemzeti vetületei egyaránt jelentõsek. Meggyõzõdésünk szerint az értékvédelem egyben az értékteremtés alfája is, mely meggyõzõdés a szellemi örökség színvonala megõrzésének záloga. Régi mecénások, mûvészek és mesteremberek alkotásainak, gondolatainak megbecsülése egyben az Egyház szellemi történetének megbecsülését is jelenti.

Fenti szempontok természetesen nem mondanak — nem is mondhatnak — ellent a megújuló liturgikus igényeket szolgáló térátalakításnak. Sõt, kellõ érzékenységgel és alázattal a két szempont párhuzamos érvényesítése kölcsönösen egymást erõsíti.

A gyulafehérvári székesegyház legújabb kori helyreállításának legfõbb adóssága az elõbbi gondolatok következetes végiggondolásának, illetve azok koncepcionális összegzésének hiánya. Az így végzett munka ezért ellentmondásokkal és jelentõs hangsúlyeltolódásokkal volt terhes, mely esetenként a szakszerûség — következésképp az anyagi és erkölcsi idõtállóság — alapkövetelményét sem volt képes kielégíteni. Mindez magában hordozta az anyagi javak pazarlásának veszélyét is.

Az elmúlt évek politikai folyamatai lehetõvé tették számunkra, hogy a román-magyar mûemlékvédelmi együttmûködést állami, illetve szervezeti szintre emeljük. Ezen együttmûködés egyik kiemelten megcélzott, és támogatni kívánt mûemlékegyüttese a gyulafehérvári püspöki székesegyház és érseki palota. Ez a tény a székesegyház és a palota zavartalan helyreállításának újabb záloga.

(...)

Minden érdekeltet arra kérünk, hogy munkánkat jó szívvel és támogató szándékkal fogadja és lehetõségei szerint a helyreállítás folyamatát legjobb tudásával segítse!
 

Budapest, 1999. december 1.