Diakónusszentelés
Gyulafehérvár, 2008. június 28.

 

 

Szombaton délelőtt 10 órától kezdődő szentmisén dr. Jakubinyi György érsek, egyházmegyénk Főpásztora a Hittudományi Főiskola ötödéves teológusait szentelte diakónussá: Bálint Istvánt, Birton Róbert-Attilát, Both Dávidot, Fülöp Lászlót, Hölgyes Pál-Zsoltot, Kiss Endrét, Kovács Péter-Pált, Ráduly István-Zsoltot, Rusti Alexandru-Ioant és Scheianu Ciprian-Iosifot.

A diakónus szentelésre az igeliturgia keretén belül került sor. Az evangélium felolvasása után a Hittudományi Főiskola rektora, Nt. Oláh Zoltán bemutatta a jelölteket a szentelést végző érseknek, aki az evangélium felolvasását követően, prédikációjában a szerpapság feladatairól beszélt. Az egyházi rend szentségének feladása három fokozatban történik: szerpap vagy diakónus, pap vagy presbiter és püspök. A diakonátus eredete a kereszténység kezdetére nyúlik vissza. Az apostolok, hogy teljesen az evangélium hirdetésének szentelhessék magukat, hét fedhetetlen férfit választottak ki maguk közül a karitatív feladatok végzésére illetve irányítására.(ApCsel. 6,1-7) A diakónusok feladata tehát segíteni a püspököt vagy a papot ige, az oltár és a jótékonyság szolgálatában. Ez konkrét formát ölt az evangélium hirdetésében, az áldoztatásban, temetés és keresztelés végzésében valamint a szerteágazó szeretetszolgálat gyakorlásában.

A diakónus örömhírt visz. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a szentmisén Ő olvashatja az evangéliumot, hanem azt is, hogy az embereknek a templomon kívül is tolmácsolja a megváltás örömhírét. Homilíájában az érsek atya Dosztojevszki szavait is idézte: ,,Az emberek azért boldogtalanok, mert nincs aki megmondja nekik, miért boldogok” A diakónusnak kell az Istentől kapott, életünkben rejlő értékekre felhívnia figyelmünket, hogy életünk árnyoldalai ne feledtethessék velünk a megváltás örömhírét.

A prédikáció után a diakónusok egyenként az érsek atya elé járultak, kezüket Főpásztoruk kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek. A szentelés előzetes lépesei után a jelöltek a földre borultak, kifejezve ezzel a gesztussal azt, hogy tudatában vannak az erejűket meghaladó feladat súlyának illetve teljesen átadják magukat Istennek.

A szentek közbenjárását kérő litánia után a szentelési szertartás csúcspontja következett: a kézföltétel és szentelési ima. Ezzel a mozzanattal az egyházi rend első fokát nyerte el a 10 diakónus. Ennek jeleként magukra öltötték a dalmatikát és a vállon átlósan elhelyezett stólát. Ezt követően átvették az Evangéliumot tartalmazó könyvet, annak jeleként, hogy fő szolgálatuk az evangélium hirdetése és magyarázata.

A szentelési szertartás végeztével a szentmise a hitvallással majd az eucharisztia liturgiájával folytatódott.

Pénzes Lóránd

Gyulafehérvári Sajtóiroda