II. János Pál pápa üzenete Csíksomlyóra

A csíksomlyói Mária-kegyhely pünkösd vigíliáján tartott hagyományos zarándoklata alkalmából tanúságot kívánok tenni az erdélyi nép évszázados hűségéről az Evangéliumhoz. Ezt a népet ma az a számos hívő képviseli, akik Szűz Mária lábaihoz érkeztek, hogy újra megerősítsék odaadásukat Krisztus iránt. Miközben szívélyes üdvözletemet küldöm Önnek, Tisztelendő Testvérem, örömmel emlékezem meg Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek úrról, Magyarország prímásáról, aki ezt a zarándoklatot vezeti. Szeretetteljes üdvözletemet küldöm a püspököknek, a papoknak, a megszentelt életet élő személyeknek és az összes híveknek, akik közelről vagy távolról érkeztek.

Ez a pünkösd ünnepének vigíliáján tartott egyházi találkozó emlékezetünkbe idézi azt, amit őseitek annyiféle módon megvalósítottak: az egyetértő kitartást az imádságban Szűz Máriával, Jézus édesanyjával (vö. ApCsel 1,14).

Lelkileg egyesülök a hitben való találkozásotokkal, buzdítalak benneteket, hogy őrizzétek meg elevenen közösségeitekben a Boldogságos Szűz odaadó tiszteletét, és gyakoroljátok ennek érdekében a Rózsafüzér végzésének hagyományát: „A második évezredben fokozatosan fejlődött ki Isten Lelkének ösztönzésére ez a sok szent által annyira szeretett és a Tanítóhivatal által buzdított imádság. Egyszerűségében és mélységében az éppen most kezdődött harmadik évezredben is igen fontos imádság marad, melynek az életszentség gyümölcseit kell teremnie. Jól illik ez az imádság annak a kereszténységnek a lelki útjához, amely kétezer év után sem veszített semmit kezdeti frissességéből, és érzi Isten Lelkének ösztönzését, hogy »evezzen a mélyre« és mondja, sőt kiáltsa újra a világnak, hogy Krisztus Úr és Megváltó, hogy ő »az út, az igazság és az élet« (Jn 14,6)" (Litt. Ap. Rosarium Virginis Mariae, nr. 1).

Krisztus segítségével erősítsétek meg és szilárdítsátok meg büszkén Európa keresztény értékeit, azokat az értékeket, amelyekre Közép-Európa katolikusainak nem régen, az ausztriai Mariazellben tartott találkozóján is hivatkoztak. Tudatában kell lennünk, hogy „az európai földrész történetét az Evangélium elevenítő hatása jellemzi. »Ha az elmúlt évszázadokra tekintünk, csak hálát adhatunk az Úrnak azért, hogy a kereszténység földrészünkön a népek és kultúrák közötti egységnek, a teljes ember haladásának és az emberi jogok előmozdításának elsődleges tényezője volt.«" (Adhort. Ap. Ecclesia in Europa, nr. 108).

Erre a találkozóra, amelynek során szorosan összefonódtok a Szűzanya körül, lehívom a Szentlelket, hogy halmozzon el minden résztvevőt ajándékainak bőségével. A csíksomlyói Mária-kegyhely azon a földön áll, amelyet úgy ismernek, mint „a Szűzanya virágoskertjét". Kísérje a Szent Szűz szándékotokat mennyei közbenjárásával, eszközölje ki mindnyájatok számára bőségesen a „szeretetet, az örömet, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget, az önmegtartóztatást" (Gal 5,22).

Ezekkel a kívánságokkal adom meg szívből Önnek, Tisztelendő Testvérem, Erdő Péter bíborosnak, a püspököknek, a papoknak és a híveknek, akik a szertartáson jelen vannak, különleges apostoli áldásomat, és szívesen terjesztem ki azt a nekik kedves személyekre is.

Kelt a Vatikánban, 2004. május 29-én, pünkösd ünnepének vigíliáján.

II. JÁNOS PÁL pápa

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek

(Lk 1,39-56)

 Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

 1. „Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett” – így olvassuk Szent Lukács evangéliumában. Mi is útra keltünk, és mint őseink évszázadok óta, elsiettünk ide, a hegyek közé, hogy találkozzunk a Szűz Anyával. Ő tanítson meg minket arra, hogy kik is vagyunk, és milyen küldetést szán nekünk Isten a mai időkben.

Az a hely, ahol Mária Erzsébettel találkozik, a csendnek és a nyugalomnak a helye. Azé a csendé, amelyben az ember könnyebben meghallja az Isten szavát. A találkozás jelképes értelemben gazdag. Mert Erzsébet jelképezi az egész Ószövetséget és az ószövetségi embert. Az embert, aki igyekszik a tisztességre, igyekszik megtenni Isten akaratát, ahogyan azt megismerte, vagy kikövetkeztetni tudja.

Az emberi igyekezet és a régi próféták üzenetének emléke Krisztus korában már nem volt olyan elsöprő erő, mint valaha. Ezért is az idős és terméketlennek tartott Erzsébet alakja ezt a régi örökséget jeleníti meg, vagy ha tetszik, az egész Krisztusra várakozó emberiség világát. És Keresztelő János, akit az asszonyok szülöttei között Jézus nevez majd a legnagyobbnak, azt az embert jeleníti meg, aki a régi idők kinyilatkoztatása, a régi idők vallási értékei alapján, a legmesszebbre jutott el. Legközelebbre ahhoz, Aki majd eljön.

Vele szemben az ellentétpárnak a másik oldala Mária és a szíve alatt Jézus. Jézus már nem pusztán a várakozó és igyekvő emberiség gyümölcse, hanem maga a közénk jött Isten. Istennek a személyes jelenléte az emberek között. És Mária sem pusztán egy az engedelmes, tisztességes, jóra törekvő emberek közül, hanem az a kiválasztott emberi lény, aki Isten kegyelméből és előzetes ajándéka folytán alkalmas otthont ad a születendő Krisztusnak. Ő az, aki a hite által már előre részesedik a kegyelemben. „Boldog vagy, mert hittél”. Ő az, akit már kegyelemmel teljesnek nevez az angyal is.

Erzsébet ujjongva megy Mária elé, és tisztelettel köszönti, felujjong a méhében a magzat is, közeledtére a Messiásnak. Tehát a régi világ, úgy érzi, hogy beteljesülését ebben az újban, az Istentől jövőben találja meg. És ebben a világban van ott a helye Máriának, a kezdet kezdeténél. Az Isten előzetes és ingyenes ajándékainak a világában, az Isten személyes jelenlétének világában.

Ezért is hirdeti az Egyház, hogy Mária már fogantatása pillanatától mentes volt az eredeti bűntől, azaz kegyelemmel teljes volt. Tekintettel arra, hogy majd a Megváltó édesanyja lesz. Krisztus érdemeiből, már előre megkapta ezt a különleges kiváltságot.

De azt is tudjuk, éppen az ószövetségi kinyilatkoztatásból, hogy az embernek, ennek a csodálatos és halhatatlan lelkű lénynek a halála, bármennyire természetesnek látszik is a múló életnek és élővilágnak a keretében, mégis valami elfogadhatatlan, valami szörnyűséges dolog, a Biblia tanítása szerint ez a bűn következménye. Azért kellett az embernek, az Isten képére alkotott embernek, meghalnia, mert bűneivel eljátszotta a kezdeti ártatlanság állapotát. És így a halál is, ez a halál, amelyen mi, emberek, át kell, hogy menjünk, ennek a bűnnek a büntetéseként jelenik meg.

De Mária mentes volt az áteredő bűntől, Máriára mindez nem vonatkozik. Hát akkor hogyan is kellene neki ugyanúgy végigjárni a halál és elporladás útját, mint minden más embernek. Ezért hiszi és vallja a legrégibb időktől kezdve az Egyház, hogy a Szűzanya akár átmenve az emberi élet végének nagy pillanatán, akár közvetlenül, de megdicsőült testével került fel Fiának a jobbjára. Ő, aki szenvedés nélkül szülte a Fiát, hétszeresen is szenvedett a kereszt alatt, mert osztozott sorsában, osztozott megváltó szenvedésében is. Ő az, aki osztozott a dicsőségben is, Ő az első ember Jézus után, aki testével is felkerült a mennyei dicsőségbe.

Ezért, lássuk meg Benne azt a példaképet, aki a mi jövőnknek az ígéretét is hordozza. Mária mennybemenetele azt jelenti a számunkra, hogy mi is az örökéletre, örök boldogságra, testünk feltámadására vagyunk hivatottak, minden földi szenvedés, minden halál, minden keserű és kilátástalan látszat ellenére. Ebben való hittel, kérjük a Szűzanya segítségét és közbenjárását, hogy ilyen reménységgel és ilyen tudattal tudjuk járni éltünk útját.

 2. Szűz Máriával való találkozásunk tehát megtanít bennünket végső hivatásunkra és emberi méltóságunkra. Értelmes lénynek teremtett minket az Isten. Arra rendelt, hogy megismerjük és szabadon szeressük őt. Arra hívott, hogy az örök boldogságban társai legyünk. De képességünket és hivatásunkat az emberi közösségben adja, az emberi történelem útján kell végigjárnunk földi életünket. Itt kell gondolkodnunk, tanulnunk egymást szeretnünk, embertársunk javát szolgálnunk és Isten dicsőítenünk. Gondolkodni pedig szavakban és fogalmakban lehet igazán. Isten csodálatos ajándéka az embernek a nyelv. Anyanyelvünk hosszú nemzedékek tapasztalatát, szépség iránti érzékét hordozza. De ugyanilyen beszédes a szokások, az építészet, a zene vagy az ünnepek világa, a jó konyha vagy a színpompás öltözködés rendje. Az ember a családjában népében és az egész emberiség nagy közösségében bontakoztatja ki igazán Istentől kapott méltóságát.  Még a nyelveken és az egyes népek kultúráján belül is különös értéke van a nyelvjárásoknak, az egyes vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának. Ezek együtt teszik elevenné és erőssé a népek életét. Ha egy vidék sajátos kultúrájának fénye, nyelvjárásának zamata elvész, az egész nemzet lesz szegényebb.

Minden nemzet, minden nép a gondviselő Isten szeretetétől kísérve alakult ki a történelem során, így nyerte el sajátos arculatát. Ezért van mindegyiküknek pótolhatatlan méltósága, zsenialitása, az élet gondjainak megoldásában senki mással össze nem téveszthető ötletessége és elszántsága, mindegyiküknek Isten akarta hivatása. Számunkra, keresztény emberek számára ezért természetes adottságaink, rokonságunk, családunk, születésünk, természetes emberi közösségünk életállapota hivatást és küldetést hordoz.  Egyházunk ezeket az értékeket a társadalommal kapcsolatos erkölcsi tanítás keretében közelíti meg. Ebben a tanításban az állam igazságos, erkölcsös rendjének egyik sarokköveként az emberi jogok tiszteletben tartása jelenik meg. Az államok feladata, hogy a területükön élő emberek alapvető jogait biztosítsák. Boldog XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikájában több, mint 40 évvel ezelőtt felsorolta már az alapvető jogok között a közösség alkotásának jogát is (Nr. 9, 19, 35). Ez a jog pedig az egyes nemzeti csoportokat is megilleti. Ezért tulajdonít olyan nagy fontosságot a Szentatya a nemzeti kisebbségek kérdésének. Mivel a mai államok jelentős részében nemzeti kisebbségek is élnek, az emberséges életfeltételek megteremtése e kisebbségek számára a felelős vezetők fontos erkölcsi kötelessége. De akár többséghez, akár kisebbséghez tartozzunk, az összes emberekre jellemző közös értékeket mindig nagyra kell becsülnünk. A katolikus szociális tanítás a különböző érdekek kiegyenlítését tartja kívánatosnak, mégpedig többek között a nemzetiségi és nemzeti jogok, valamint a kulturális örökség tiszteletben tartása révén. A Gondviselés különös kegyelmét láthatjuk abban, hogy földrészünkön az utóbbi évtizedekben ezeknek a jogoknak az érvényesülése lépésről lépésre szabadabbá, természetesebbé válik.

 3. Népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának és a Szűzanya iránti bizalmának és tiszteletének hirdetője és tanúbizonysága ma is ez a világhírű csíksomlyói búcsú, Pünkösd szombatjának búcsúja. Együtt imádkozunk itt most jelenlévők és mindazok, akik a távolból kísérik zarándoklatunkat. Imádkozunk népünkért, imádkozunk a többi népekért, imádkozunk egész Európáért. A mai evangélium második részében Szűz Mária hálaénekét halljuk: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben… nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje”. A gondviselő Isten a Szűzanya által küldte el az emberiségnek a Megváltót. Irgalma és segítő ereje felülmúlt minden emberi számítást és várakozást. Sugárzó fényessége széthasította a bűn, a reménytelenség, a keserűség, a félelem minden sötétségét. Ilyen az Isten gondviselő szeretete. Néha váratlanul hozza egyén és közösség életében is a sorsfordulókat, örömöket és megpróbáltatásokat.

 Az idei esztendőben térségünk népei sorsfordulóhoz érkeztek. Az Európai Unió bővítése szorongást és félelmeket, de új örömöket, lehetőségeket, új bizalmat is hozott. Ha a keresztény hit, a nemzeti nyelvek és kultúrák értékeit féltve sokakban aggodalom támadt, hogy vajon globalizálódó világunk nem mossa-e szürke egyformasággá ezt az Isten alkotta gazdagságot, akkor feltűnt előttünk a remény is. A remény, hogy a népek kölcsönös segítsége, az emberek és a javak szabadabb áramlása, főleg pedig a saját értékeink ápolására nyíló lehetőségek bőségesen kárpótolnak az esetleges nehézségekért. Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülő Európában, mert az Unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. A személyi, vallási, nemzeti azonosság értékeit egymásban és önmagunkban fel kell ismerni és egyszersmind tisztelni kell. Csak azonoságunk vállalásának és kölcsönös elismerésésének az alapján valósíthatjuk meg a toleranciát, a testvéri szereteten alapuló türelmet.

Nagyszerű élmény volt múlt szombaton a mariazelli kegyhelyen, Ausztriában találkozni nyolc közép-európai ország katolikus híveivel és püspökeivel. Szemmel látható volt, hogy minden nyelvi akadály ellenére a közös hit, a közös történelem és a megújulni akarás közös szándéka utat talált mindenki szívéhez. Követtük a Szentatya felhívását: mindnyájan Jézus Krisztusra néztünk, mert ő népeink és egész Európa egyetlen reménye. És öröm volt látni a közös szentmisén azokat a híveket és püspököket, akik innen érkeztek Mariazellbe: római katolikusokat és görög katolikusokat egyaránt. Minden múltbeli fájdalom után kérhetjük és remélhetjük a kiengesztelődés, az emberség és a krisztusi szeretet győzelmét egész földrészünkön. Magyarország május eleje óta szintén tagja az Európai Uniónak, de úgy érezzük, hogy az Unió bővülése nem áll meg, hogy Közép- és Nyugat-Európa népei új országokat várnak nagy családjukba. Őszintén reméljük, hogy hamarosan Románia is az Unió tagjává válik. De persze mindnyájan tudjuk, hogy az Európai Unió távolról sem a mennyország. Az önzés, az anyagiasság, az érdektelenség, sőt a jóléttel is összefüggő csüggedés, tétlenség, a felületesség és a lelkesedés gyakori hiánya új és nagy kísértések. De a legnagyobb kísértés az emberi élet lebecsülése.

4. Ha azt kérdezzük, mit kíván tőlünk a gondviselő Isten a mai történelmi időkben, az első válaszunk az kell hogy legyen: az emberi élet tiszteletét és szeretetét, a gyermekek nagylelkű elfogadását a családban, a házasság méltóságának megbecsülését és életre váltását. Mert a gyermek vállalása nem csak anyagi megpróbáltatás, de sokan úgy érzik, hogy személyi szabadságukat köti meg, hogy szakmai kibontakozásukat akadályozza, ha elfogadják a gyermekeket. Mégis, ez az az áldozat, aminek a vállalására a házaspárokat maga a gondviselő Isten hívja. II. János Pál pápa ebben a hónapban avatta szentté Gianna Beretta Molla asszonyt, aki 39 éves korában halt meg. Súlyos betegség miatt az orvosok azt mondták, életveszélybe kerül, ha világra hozza gyermekét. De ő ragaszkodott a gyermek életéhez és úgy rendelkezett: ha választanotok kell az én életem és gyermekem élete között, ne habozzatok, neki kell élnie. Így halt meg az anyaság vértanújaként 1962-ben. Kérjük az ő közbenjárását családjainkért. Ne csak a fiatal szülőktől kívánjuk a hősies áldozatvállalást, de mindnyájan, családtagok, rokonok, a plébániai közösség tagjai segítsük a fiatal családokat. Segítsük őket, ha kell anyagilag is, ajándékokkal, munkával, de segítsünk emberileg is. Ha kell, vigyázva a kisgyermekekre, ha kell, meglátogatva a családokat, segítve a háztartásban, beszélgetve, kifejezve szeretetünket és tiszteletünket azért a nagylelkűségért, amelyen minden emberi közösség élete múlik. Mert élő emberek nélkül hiába a nyelv szépsége, hiába a kultúra gazdagsága, hiába a tanulságos történelem tapasztalata – minden a feledésbe vész.

De tiszteljük az életet a betegekben és az idősekben is, mert a saját életünket sem becsüljük akkor, ha hagyjuk, hogy betegeink és öregjeink gondoskodó szeretetünktől távol, magányban és szükségben szenvedjenek, ha hagyjuk, hogy kétségbeesésükben inkább a halált, mint az életet kívánják. Krisztus a reményünk, jó sorsban és szenvedésben egyaránt. Az ő szeretetéhez és áldozatához társulunk imádságainkkal, tevékeny szeretetünkkel, engesztelésül felajánlott szenvedéseinkkel.

Kérjük és várjuk az idei esztendőben a Szentlélek erejét, hogy mindenki keresztény módon, emberhez méltó módon tudjon élni, és sugározni tudja mások számára is a remény és a kiengesztelődés bátorságát és örömét.

5. A II. Világháború után egy amrikai magyar újságban A Katolikus Magyarok Vasárnapjában megjelent egy rövid közlemény. A címe ez volt: „ A székely rózsafüzér”. A cikk így beszélt erről a régi imádságról: „ Erdélyben még nem felejtették el a rózsafüzért imádkozni. Sőt újabban arról érkezik hír, hogy a Csíksomlyói Szent Szűz Népe az erdélyi havasok vidékén nem 15, hanem 20 titokban imádkozza a szentolvasót. Az öt új titok, amelyet az örvendetes rózsafüzér után szoktak imádkozni Jézus munkás életének titka:

1…akit Szent János a Jordán folyóban megkeresztelt;
2…aki tanítványaival részt vett a kánai mennyegzőn;
3…aki körül járt, jót tett, gyógyított, segített;
4…aki a mennyei örömhírt evangéliumot hirdette;
5…aki a legszentebb Oltáriszentséget szerezte.

            A… szenvedések megedzik és megerősítik…otthoni népünket- írja a régi újság. Ezért is mélyülnek bele az Úr Jézus életének szemlélésébe. Mi is újabb, lelket gazdagító elmélkedési pontokat találhatunk a rózsafüzér e kibővítésében és gyakori végzésében

. Ha sokan fogjuk imádkozni, még a hivatalos egyház is átveheti ezt a szép székely rózsafüzért”.- Így szólt a majd fél évszázados újsághír. Lehet, hogy ezt a rózsafűzért más nyelveken is imádkozták, talán a kárpátok és a Tátra hegyein túl is. De a „székely rózsafűzért” imádkozók könyörgése meghallgatásra talált. II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében 2002-ben valóban bevezette az egész világegyház számára ezt az imát Világosság Rózsfüzére néven. Ennek jegyében nyílvánította pápaságának 25. esztendejét a rózsafüzér évének. A rózsafüzér évének vége felé, 2003 októberében a Gondviselés kegyelméből, Fatimában ajánlhattam egyházmegyénket és egész nemzetünket a boldogságos Szent Szűz oltalmába.

            Ilyen csodálatos az Isteni gondviselés: az imádkozó nép évszázados áhitata az egyház hivatalos imájává válik. A sötétséget oszlató és reményt hordozó Isteni gondviselés a világosság rózsafüzérét ajándékozza nekünk. Ha Krisztus a reményünk, hogyan juthatunk el hozzá biztosabban, mint Szűz Mária által. Máriával elmélkedjünk Jézusról, Máriával emlékezzünk Krisztusra, Máriától tanuljuk meg Krisztust ismerni és szeretni, Máriával találkozzunk össze Krisztus imádásában, Máriával kérjük Krisztust, és Máriával hirdessük Krisztust a világnak.

            Boldogságos Szűz Anya, örömünknek oka, Magyarok Nagyasszonya, Európa Népeinek Édesanyja és pártfogója, kérd Szent Fiadat, adjon nekünk reménységet, kiengesztelődést, felekezeti és nyelvi határokon túlra is kiáradó testvéri szeretetet, hogy tudjunk emelt fővel és nyitott szívvel katolikusok lenni, itt a Kissomlyó hegy lábánál és szerte a világban. Isten adjon életet és békességet! Csíksomlyói Szűz Anya, könyörögj érettünk!

Csíksomlyói búcsú a sajtó tükrében

A Szentatya levélben köszöntötte a pünkösdi zarándokokat

Jézus így szólt Anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!" Aztán azt mondta a Tanítványnak: „Íme, a te Anyád". János Evangéliumából választották a szervezők az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú mottóját. Ez a mondat várta a kegytemplomhoz érkezőket, akik mint édesanyához érkeztek a pünkösdi zarándoklat alkalmával.

A szervezők utasításait követve indultak az érkező keresztalják a két Somlyó közötti nyeregbe, hogy csatlakozzanak a már korábban érkezettekhez. Délelőtt 11 órakor indult a kegytemplom elől a papi méltóságokat, valamint a pünkösdi búcsú jelképét, a labarumot vivő diákokat körülvevő kordon az Hármashalom-oltárhoz. A pünkösdi körmenet hagyományos útvonalán százezrek kísérték énekelve, imádkozva a papságot. Bár a búcsú lefolyása az idők folyamán változott, a szentmisét napjainkban a hatalmas tömeget befogadni szűkösnek bizonyult kegytemplom helyett a természetben tartják, a körmenet egyik fontos momentuma továbbra is a Salvator-kápolnánál zajlik: a diákok kórusa idén is elénekelte az Egészen szép vagy, Mária kezdetű éneket. Ezután érkezett a papság a Hármashalom-oltárhoz.

Az ünnepi szentmise elején P. Páll József Leó tartományi rendfőnök köszöntötte a papi méltóságokat, valamint a zarándokokat, majd Jakubinyi György érsek tolmácsolta II. János Pál pápa üzenetét és különleges apostoli áldását, melyet a Szentatya Erdő Péter bíboros közbenjárására fogalmazott meg számunkra.

Az idei pünkösdi búcsú egyetlen meghívottja Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek volt, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel, valamint Tamás József segédpüspökkel együtt celebrálta az ünnepi szentmisét. Szentbeszédének elején Erdő Péter bíboros Mária és Erzsébet jelképessé nőtt találkozását elevenítette fel, amikor az Erzsébet által megjelenített „régi világ úgy érzi, hogy beteljesülését ebben az újban, az Istentől jövőben találja meg". A szónok példaképnek állította elénk Mária alakját: „lássuk meg Benne azt a példaképet, aki a mi jövőnknek az ígéretét is hordozza. Mária mennybemenetele azt jelenti a számunkra, hogy mi is az örök életre, az örök boldogságra, testünk feltámadására vagyunk hivatottak, minden földi szenvedés, minden halál, minden keserű és kilátástalan látszat ellenére."

Napjainkban gondjaink között előkelő helyet foglalnak el a társadalmi eredetű problémák. Ezért az egyháznak a társadalommal kapcsolatos erkölcsi tanítását a következőképpen foglalta össze számunkra Erdő Péter: „Ebben a tanításban az állam igazságos, erkölcsös rendjének egyik sarokköveként az emberi jogok tiszteletben tartása jelenik meg. Az államok feladata, hogy a területükön élő emberek alapvető jogait biztosítsák. Boldog XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikájában több mint 40 évvel ezelőtt felsorolta már az alapvető jogok között a közösség alkotásának jogát is (Nr. 9, 19, 35). Ez a jog pedig az egyes nemzeti csoportokat is megilleti. Ezért tulajdonít olyan nagy fontosságot a Szentatya a nemzeti kisebbségek kérdésének. Mivel a mai államok jelentős részében nemzeti kisebbségek is élnek, az emberséges életfeltételek megteremtése e kisebbségek számára a felelős vezetők fontos erkölcsi kötelessége."

Szintén a mindennapok nagy kérdéseire igyekezett az egyház válaszát megadni a bíboros, amikor az uniós csatlakozásról, a globalizáció veszélyéről szólt: „feltűnt előttünk a remény is. A remény, hogy a népek kölcsönös segítsége, az emberek és a javak szabadabb áramlása, főleg pedig a saját értékeink ápolására nyíló lehetőségek bőségesen kárpótolnak az esetleges nehézségekért. Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülő Európában, mert az unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. A személyi, vallási, nemzeti azonosság értékeit egymásban és önmagunkban fel kell ismerni, és tisztelni kell. Csak azonosságunk vállalásának és kölcsönös elismerésének az alapján valósíthatjuk meg az igazi toleranciát, a testvéri szereteten alapuló türelmet."

A következőkben az élet tiszteletéről és szeretetéről beszélt Erdő Péter. Szentbeszédének végén fohásszal fordult a Szűzanyához a bíboros: „kérd Szent Fiadat, adjon nekünk reménységet, kiengesztelődést, felekezeti és nyelvi határokon túlra is kiáradó testvéri szeretetet, hogy tudjunk emelt fővel és nyitott szívvel katolikusok lenni, itt, a Kissomlyó-hegy lábánál és szerte a világban. Isten adjon életet és békességet!"

A szombati búcsú után ismét elmondhatjuk: talán sohasem voltunk annyian az ünnepi szentmisén, mint idén. Valójában nem a számok számítanak, hanem az, amit ki-ki magával hozott Somlyóra, és magával vitt innen. Erőt merítettünk, hogy az elkövetkező időkben „emelt fővel és nyitott szívvel" tudjuk megállni helyünket a világban.

TAKÁCS ÉVA, SARÁNY ISTVÁN -  Hargita Népe 2004. május 31.

Több százezren zarándokoltak a csíksomlyói Szűzanyához

Idén is több százezer embert vonzott a csíksomlyói pünkösdi búcsú. A Mária-kegyhelyre, amelyet ma már a Kárpát-medencei magyarok legnagyobb találkozóhelyeként is emlegetnek, nem csak Erdélybôl, a Gyimesekbôl, Felvidékrôl, Délvidékrôl, Kárpátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem Kanadából, Németországból, Ausztriából is jöttek hívô magyarok. A szentbeszédet a Hármashalom-oltárnál idén dr. Erdô Péter bíboros prímás, budapest-esztergomi érsek mondta, aki az európai uniós bôvítési folyamat vonatkozásában beszélt hitrôl, nemzetrôl, anyanyelvrôl, megmaradásról. A csíksomlyói zarándokokat, köztük több mint 2150 székelyudvarhelyit, idén II. János Pál pápa is köszöntötte.

Érkeznek a zarándokok

Csíkszeredában már péntek este feltűntek a gyalogosan Csíksomlyóra igyekvô keresztalják, Somlyó hegyén pedig sokan sátrat vertek és ott töltötték az éjszakát. A búcsújáróhely és környéke azonban szombat délelôttre népesedett be igazán, a Szék útján már reggel egymást érték a keresztalják, az út szélén pedig felsorakoztak a búcsúfiát kínálgató árusok is. A kegytemplom udvarán is tömeg kavargott, a templom pedig zsúfolásig megtelt, sokan álltak sorba, hogy megnézhessék, megérinthessék a csíksomlyói Szűz Mária szobrát. A liturgikus ruhába öltözött kordon a papsággal 11 órakor indult el a kegytemlom elôl a Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz. Ôket a világi méltóságok követték, köztük Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A Nyeregben a keresztalják sorban beálltak a tájegységüket jelzô táblák alá, a hangosbemondó pedig folyamatosan köszöntötte a zarándokokat. Amint elhangzott, Székelyudvarhely három plébániájáról 2145 személy érkezett, közülük közel 350-en gyalogosan tették meg az utat.

Együttes ima a Nyeregben

A Hármashalom-oltárnál a 438-ik csíksomlyói zarándoklat résztvevôit dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek köszöntötte, majd bemutatta a fôcelebránst és ünnepi szónokot, Erdô Péter bíborost prímást, budapest-esztergomi érseket, aki – mint Jakubinyi mondta – hazajött, hisz az ôsei székelyek. Erdô Péter közbenjárására idén levélben üdvözölte a csíksomlyói búcsú résztvevôit II. János Pál pápa. A Szentatya áldását adta a zarándokokra és levelében arra buzdította a híveket, hogy szilárdítsák meg Európa keresztény értékeit. A csíksomlyói zarándoklat idei mottója János evangéliumából származik: „Asszony, íme a te fiad... Ime a te anyád.“ Erre a mottóra építette a szentbeszédét Erdô Péter. A bíboros prímás kijelentette, Mária példaképe a mi jövônket is hordozza, Mária mennybemenetele azt jelenti számunkra, hogy mi is az örök életre, az örök boldogságra vagyunk hivatottak, minden földi szenvedés, minden keserű és kilátástalan látszat ellenére. A szónok az anyanyelv fontosságáról is beszélt, mint mondotta, ha egy vidék sajátos kultúrájának fénye, nyelvjárásának zamata elvész, az egész nemzet lesz szegényebb. Erdô Péter a kisebbségekrôl szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a felelôs vezetôknek erkölcsi kötelessége a különbözô államok területén élô nemzeti kisebbségek alapvetô jogainak tiszteletben tartása. Az ünnepi szónok az európai uniós csatlakozás által nyújtott lehetôségekrôl és az azzal kapcsolatos aggodalmakról is szólt, majd kijelentette: „Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülô Európában, mert az Unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. A személyi, vallási, nemzeti azonosság értékeit egymásban, és önmagunkban fel kell ismernünk és tisztelnünk kell”. A bíboros prímás, az élet tiszteletére, a gyermekáldás vállalására is buzdított, ugyanis úgy vélte, hogy élô emberek nélkül hiába a nyelv szépsége, hiába a kultúra gazdagsága, hiába a tanulságos történelem tapasztalata, minden a feledésbe vész. „Tiszteljük az életet a betegekben és az idôsekben is“ – mondotta még Erdô Péter.

Búcsú a búcsútól

A Hármashalom-oltárnál az ünnepi szentmise nemzeti imánk valamint a Székely Himnusz és egyházi himnuszok eléneklésével zárult. A levonulás a szervezôk felkérése szerint fegyelmezetten zajlott. A kegytemplom udvarán a délután folyamán is lehetett áldozni, a plébániatemplomban pedig a csángó misére várták az érdeklôdôket. A búcsúfiát vásárlók délután a Szék útján válogathattak a portékák között. Bár sok volt a helybeli vagy erdélyi kézműves is, mellettük igen sok Moldovából vagy a déli megyékbôl érkezett bóvliárus is helyet kapott. Ugyancsak sok volt a koldus, a nyírfaág-árus, akik igen visszatetszô magatartással kéregettek vagy próbálták rátukmálni a zarándokokra tízezer lejért a nyírfaágat. Idén egybehangzó vélemények szerint sokkal több volt a magyarországi zarándok, mint más években. Az anyaországiak mellett néhány személy Kanadából, Németországból, Belgiumból is érkezett. Nem hiányoztak ebben az évben sem a csíksomlyói Szűzanya térségbeli hívei, Erdély minden tájegységérôl ezrek jöttek el, hogy – mint egy lujzikalagori csángó néni mondotta – Mária segítségéért könyörögjenek.

Kiss Edit, Udvarhelyi Híradó

Százezrek a csíksomlyói búcsún
Nyírfaággal, gyalogosan érkeztek a zarándoktömegek

Több százezer zarándok vett részt az idén is a csíksomlyói Mária-kegyhelyen lezajlott pünkösd szombati búcsún, amelyen Erdô Péter bíboros, prímás, budapest-esztergomi érsek celebrálta a szentmisét és mondott ünnepi beszédet.

A kárpát-medencei magyarság hagyományossá vált legnagyobb találkozójára az idén — helyi becslések szerint — 350 ezren gyûltek egybe. A csíksomlyói búcsújárókat P. Páll Leó, a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rend tartományfônöke köszöntötte.

A zarándokokat köszöntô beszéd után Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek emlékeztette a csíksomlyói kegytemplom elôtti hegynyeregben egybegyûlteket, hogy az idei búcsú "a 438. nemzeti fogadalomból megtartott zarándoklat". A gyulafehérvári római katolikus fôegyházmegye elsô számú elöljárója Erdô Péter bíborost, prímást üdvözölve rámutatott, hogy a budapest-esztergomi érsek tulajdonképpen haza érkezett. Hiszen Erdô Péter nagyszülei székelyek voltak, és a székely szimbólumok, a Nap és a Hold bíborosi címerébe is bekerültek.

Jakubinyi György felolvasta II. János Pál pápa üzenetét, amelyben a szentatya tanúságot tett "az erdélyi nép évszázados hûségérôl az Evangéliumhoz". Üzenetében a pápa apostoli áldását adta a búcsú részvevôire.

Szentbeszédében Erdô Péter bíboros, prímás kijelentette: Népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának és a Szûzanya iránti bizalmának és tiszteletének hirdetôje és tanúbizonysága ma is ez a világhírû csíksomlyói búcsú, ahol együtt imádkozunk jelenlévôk és a zarándoklatunkat távolból kísérôk.

Imádkozunk népünkért, a többi népért, imádkozunk egész Európáért.

A szónok a magyarok anyanyelvének, szokásainak, építészetének, zenéjének, ünnepei világának, színpompás viseletének szépségeit méltatva külön kiemelte a nyelvjárások, a vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának értékét. Az egyházi tanításban szereplô emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességérôl szólva emlékeztetett boldog XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikájára, amely már több évvel ezelôtt az alapvetô jogok között sorolta fel "a közösség alkotásának jogát is". Erdô Péter hangsúlyozta: ez a jog az egyes nemzeti csoportokat is megilleti, s ezért tulajdonít a Szentatya olyan nagy fontosságot a nemzeti kisebbségek kérdésének. Hangoztatta: a katolikus szociális tanítás a különbözô érdekek kiegyenlítését tartja kívánatosnak, mégpedig többek között a nemzetiségi és nemzeti jogok, valamint a kulturális örökség tiszteletben tartása révén.

Az Európai Unió bôvítésérôl szólva kiemelte: "Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülô Európában, mert az unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. Csak azonosságunk vállalásának és kölcsönös elismerésének alapján valósíthatjuk meg az igazi toleranciát, a testvéri szereteten alapuló türelmet".

Végezetül a prímás rámutatott: a gondviselés a mai történelmi idôkben megköveteli az emberi élet tiszteletét és szeretetét, a gyermekek nagylelkû elfogadását a családban, a házasság méltóságának megbecsülését és életre váltását. Mert a gyermek vállalása nemcsak anyagi megpróbáltatás, de sokan úgy érzik, hogy személyi szabadságukat köti meg, szakmai kibontakozásukat akadályozza, ha elfogadják a gyermekeket. Élô emberek nélkül hiába a nyelv szépsége, hiába a kultúra gazdagsága, hiába a tanulságos történelem tapasztalata, minden a feledésbe vész — hangoztatta Erdô Péter a csíksomlyói búcsún.

Az idei pünkösdszombati búcsúra is gyalogosan érkeztek a zarándokok Csíksomlyó környékérôl és a távolabbi vidékekrôl.

Mint minden évben, ezúttal is többnyire papjuk vezetésével vágtak neki a hívek az útnak. A templomi zászlók alatt, csengettyûszóra ütemesen menetelô zarándokok közösen imádkoztak, Mária-énekeket énekeltek. Csíksomlyóra érkezve zászlót hajtottak a kegytemplom elôtt, majd elfoglalták helyüket a templom fölé magasodó Somlyó-hegy két csúcsa közti nyeregben. Immár tíz év óta ez a nagy térség szolgál az ünnepi búcsú szentmiséinek színhelyéül.

Az ünnepi búcsús körmenetet a gyergyóalfalvi keresztalja (a templomi zászló alá felsorakozott zarándokcsoport) nyitotta. A csoport a kegytemplomtól a búcsú jelképeivel, a kisbazilika jelvényével és a római harci zászlóra emlékeztetô labarummal, a papsággal együtt halad a Kis-Somlyó hegyén található Salvator-kápolnáig, majd a Makovecz Imre és csíkszeredai tanítványa, Boros Ernô tervei alapján készített Hármashalom oltár-színpadhoz.

A búcsú minden esztendôben nagy tömegeket vonz az alig negyvenezres lélekszámú Csíkszeredába. A nagy tömeg miatt erre az eseményre fokozottan figyelnek a hatóságok. Ezen a szombaton hat rohammentô látott el szolgálatot a búcsú színhelyén, a mintegy harminc orvos és kisegítô személyzet munkáját a Caritas katolikus segélyszervezet önkéntesei segítették. Ezen a búcsún harmincöt beteget kellett ellátniuk.

Az összmagyar egyházi rendezvénnyé vált csíksomlyói pünkösdi zarándoklat a hithez való ragaszkodást és a nemzeti hovatartozást egyaránt példázza. Ennek jegyében zarándokolnak el minden évben közéleti, politikai személyiségek is erre a helyre. Dávid Ibolya, az MDF elnöke például szinte minden évben rész vesz a búcsún. Most jelen volt Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke is, akárcsak Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.

Szabadság  - 2004. május 31.

Százezrek a csíksomlyói búcsún

Több százezer zarándok vett részt az idén is a csíksomlyói Mária-kegyhelyen lezajlott pünkösd szombati búcsún, amelyen Erdô Péter bíboros, prímás, Budapest-esztergomi érsek celebrálta a szentmisét és mondott ünnepi beszédet.

A Kárpát-medencei magyarság hagyományossá vált legnagyobb találkozójára az idén - helyi becslések szerint - 350 ezren gyûltek össze. A csíksomlyói búcsújárókat P. Páll Leó, a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rend tartományfônöke köszöntötte.

A zarándokokat köszöntô beszéd után Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek emlékeztette a csíksomlyói kegytemplom elôtti hegynyeregben egybegyûlteket, hogy az idei búcsú "a 438. nemzeti fogadalomból megtartott zarándoklat". A gyulafehérvári római katolikus fôegyházmegye elsô számú elöljáróját, Erdô Péter bíborost, prímást üdvözölve rámutatott, hogy a Budapest-esztergomi érsek tulajdonképpen haza érkezett. Hiszen Erdô Péter nagyszülei székelyek voltak, és a székely szimbólumok, a Nap és a Hold bíborosi címerébe is bekerültek.

Jakubinyi György felolvasta II. János Pál pápa üzenetét, amelyben a szentatya tanúságot tett "az erdélyi nép évszázados hûségérôl az Evangéliumhoz". Üzenetében a pápa apostoli áldását adta a búcsú részvevôire.

Szentbeszédében Erdô Péter bíboros, prímás kijelentette: Népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának és a Szûzanya iránti bizalmának és tiszteletének hirdetôje és tanúbizonysága ma is ez a világhírû csíksomlyói búcsú, ahol együtt imádkozunk jelenlévôk és a zarándoklatunkat távolból kísérôk. Imádkozunk népünkért, a többi népért, imádkozunk egész Európáért.

A szónok a magyarok anyanyelvének, szokásainak, építészetének, zenéjének, ünnepei világának, színpompás viseletének szépségeit méltatva külön kiemelte a nyelvjárások, a vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának értékét. Az egyházi tanításban szereplô emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességérôl szólva emlékeztetett boldog XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikájára, amely már több mint negyven évvel ezelôtt ezen alapvetô jogok között sorolta fel "a közösség alkotásának jogát is". Erdô Péter hangsúlyozta: ez a jog az egyes nemzeti csoportokat is megilleti, s ezért tulajdonít a Szentatya olyan nagy fontosságot a nemzeti kisebbségek kérdésének. Hangoztatta: a katolikus szociális tanítás a különbözô érdekek kiegyenlítését tartja kívánatosnak, mégpedig többek között a nemzetiségi és nemzeti jogok, valamint a kulturális örökség tiszteletben tartása révén.

Az Európai Unió bôvítésérôl szólva kiemelte: "Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülô Európában, mert az unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. Csak azonosságunk vállalásának és kölcsönös elismerésének az alapján valósíthatjuk meg az igazi toleranciát, a testvéri szereteten alapuló türelmet".

Végezetül a prímás rámutatott: a gondviselés a mai történelmi idôkben megköveteli az emberi élet tiszteletét és szeretetét, a gyermekek nagylelkû elfogadását a családban, a házasság méltóságának megbecsülését és életre váltását. Mert a gyermek vállalása nem csak anyagi megpróbáltatás, de sokan úgy érzik, hogy személyi szabadságukat köti meg, szakmai kibontakozásukat akadályozza, ha elfogadják a gyermekeket. Élô emberek nélkül hiába a nyelv szépsége, hiába a kultúra gazdagsága, hiába a tanulságos történelem tapasztalata, minden a feledésbe vész - hangoztatta Erdô Péter a csíksomlyói búcsún.

Népújság - 2004. május 31.

II. János Pál pápa áldását adta a búcsújárókra (Százezrek Csíksomlyón)

    Több százezer zarándok vett részt idén is a csíksomlyói Mária-kegyhelyen lezajlott pünkösdszombati búcsún, amelyen Erdő Péter bíboros, prímás, budapest-esztergomi érsek celebrálta a szentmisét és mondott ünnepi beszédet.

    A csíksomlyói búcsújárókat — becslések szerint mintegy 350 000-en gyűltek össze — P. Páll Leó, a Szent Istvánról nevezett erdélyi Ferenc-rend tartományfőnöke köszöntötte. A zarándokokat üdvözlő beszéd után Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek emlékeztette a csíksomlyói kegytemplom előtti hegynyeregben egybegyűlteket, hogy az idei búcsú ,,a 438. nemzeti fogadalomból megtartott zarándoklat”. A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye első számú elöljárója Erdő Péter bíborost, prímást üdvözölve rámutatott, hogy a budapest-esztergomi érsek tulaj­donképpen hazaérkezett. Hiszen Erdő Péter nagyszülei székelyek voltak, és a székely szimbólumok, a Nap és a Hold bíborosi címerébe is bekerültek.

    Jakubinyi György felolvasta II. János Pál pápa üzenetét, amelyben a szentatya tanúságot tett ,,az erdélyi nép évszázados hűségéről az Evangéliumhoz”. Üzenetében a pápa apostoli áldását adta a búcsú résztvevőire.

    Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás kijelentette: népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának és a Szűzanya iránti bizalmának, tiszteletének hirdetője és tanúbizonysága ma is ez a világhírű csíksomlyói búcsú, ahol együtt imádkozunk jelenlévők és a zarándoklatunkat távolból kísérők. Imádkozunk népünkért, a többi népért, imádkozunk egész Európáért.

    A szónok a magyarok anyanyelvének, szokásainak, építészetének, zenéjének, ünnepei világának, színpompás viseletének szépségeit méltatva külön kiemelte a nyelvjárások, a vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának értékét. Az egyházi tanításban szereplő emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességéről szólva emlékeztetett boldog XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikájára, amely már több mint negyven évvel ezelőtt ezen alapvető jogok között sorolta fel ,,a közösség alkotásának jogát is”. Erdő Péter hangsúlyozta: ez a jog az egyes nemzeti csoportokat is megilleti, s ezért tulajdonít a Szentatya olyan nagy fontosságot a nemzeti kisebbségek kérdésének. Hangoztatta: a katolikus szociális tanítás a különböző érdekek kiegyenlítését tartja kívánatosnak, mégpedig többek között a nemzetiségi és nemzeti jogok, valamint a kulturális örökség tiszteletben tartása révén.

    Az Európai Unió bővítéséről szólva kiemelte: ,,Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülő Európában, mert az unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. Csak azonosságunk vállalásának és kölcsönös elismerésének az alapján valósíthatjuk meg az igazi toleranciát, a testvéri szereteten alapuló türelmet.”

    Végezetül a prímás rámutatott: a gondviselés a mai történelmi időkben megköveteli az emberi élet tiszteletét és szeretetét, a gyermekek nagylelkű elfogadását a családban, a házasság méltóságának megbecsülését és életre váltását. Mert a gyermek vállalása nem csak anyagi megpróbáltatás, de sokan úgy érzik, hogy személyi szabadságukat köti meg, szakmai kibontakozásukat akadályozza, ha elfogadják a gyermekeket. Élő emberek nélkül hiába a nyelv szépsége, hiába a kultúra gazdagsága, hiába a tanulságos történelem tapasztalata, minden a feledésbe vész — hangoztatta Erdő Péter a csíksomlyói búcsún.

   (MTI—mol )
Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. május 31.

A pápa áldását küldte Csíksomlyóra
A búcsú történetében először levélben küldte áldását a pápa a csíksomlyói nyeregben a Szűzanyához fohászkodó mintegy 300 ezer zarándokra. Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az emberi élet tiszteletét és szeretetét hangsúlyozta, majd a keresztény Európa értékeiről beszélt.
Csíksomlyóra mindenki hazaérkezik, olyan ez a szent hely, mint egy édesanya, ahol védelmet, bátorítást nyerünk, édesebben szól itt az énekünk - köszöntötte a Mária-tisztelő keresztaljákat, az erdélyi, szórványbeli és a határon túlról érkezett magyarokat, zarándokokat Pál Leó ferences tartományfőnök.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek üdvözölve a jelenlévőket, elmondta: azok, akik tiszteljük a Szűzanyát, mindannyiunkat összeköt a közös hit, a közös műveltség, anyanyelv, és itt kifejezhetjük egységünket mindig. Az egyházi méltóság ugyanakkor köszöntötte Erdő Péter magyarországi érseket, aki „haza érkezett, hiszen nagyszüleitől kezdve ősei mind székelyek, és a bíborosi címerébe is betette a napot illetve a holdat, a székelység jelképeit.”

Jakubinyi György bejelentette: a bíboros nagy meglepetéssel jött a székelyek szent földjére, közbenjárására II. János Pál pápa saját kezű aláírásával, levélben köszöntötte a zarándokokat. „A csíksomlyói Mária-kegyhely pünkösd vigíliáján tartott hagyományos zarándoklata alkalmából tanúságot kívánok tenni az erdélyi nép évszázados hűségéről az evangéliumhoz. Ezt a népet az a számos hívő képviseli, akik Szűz Mária lábaihoz érkeztek, hogy újra megerősítsék odaadásukat Krisztus iránt” - üzeni a Szentatya, aki levelében úgy fogalmazott: lelkileg egyesülök a hitben való találkozásotokkal, buzdítalak benneteket, hogy őrizzétek meg elevenen közösségeitekben a Boldogságos Szűz odaadó tiszteletét, és gyakoroljátok ennek érdekében a rózsafüzér végzésének hagyományát. A csíksomlyói Mária-kegyhely azon a földön áll, amelyet úgy ismernek, mint a Szűzanya virágoskertjét, a Szent Szűz eszközölje ki mindnyájatok számára bőségesen a szeretetet, az örömet, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget, az önmegtartoztatást - áll az apostoli áldásban, mely kelt a Vatikánban pünkösd ünnepének vigíliáján.

Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek a Mária-kultuszról szólva elmondta, Mária mennybemenetele azt jelenti a számunkra, hogy mi is az örök életre, az örök boldogságra, testünk feltámadására vagyunk hivatottak minden földi szenvedés, minden halál, minden keserű és kilátástalan látszat ellenére. Erdő Péter szerint „az emberi történelem útján kell végigjárjuk földi életünket, itt kell gondolkodnunk, tanulnunk, egymást szeretnünk, embertársunk javát szolgálnunk, és Istent dicsőítenünk”. Gondolkodni pedig szavakban és fogalmakban lehet igazán, anyanyelvünk hosszú nemzedékek tapasztalatát, szépség iránti érzékét hordozza - mondta a bíboros, majd hozzátette: még a nyelveken és az egyes népek kultúráján belül is különös értéke van a nyelvjárásoknak, az egyes vidékek, tájegységek szokásainak és kultúrájának, ezek együtt teszik elevenné és erőssé a népek életét. Ha egy vidék sajátos kultúrájának fénye, nyelvjárásának zamata elvész, az egész nemzet lesz szegényebb - véli a bíboros-prímás. Az államok feladata, hogy a területükön élő emberek alapvető jogait biztosítsák - jelentette ki az egyházi méltóság, majd folytatva a gondolatot, hozzátette: mivel a mai államok jelentős részében nemzeti kisebbségek is élnek, az emberséges életfeltételek megteremtése a kisebbségek számára a felelős vezetők fontos erkölcsi kötelessége, de akár a többséghez, akár a kisebbséghez tartozzunk, az összes emberekre jellemző közös értékeket mindig nagyra kell becsülnünk.

Népünk azonosságának, méltóságának, katolikus hitéhez való ragaszkodásának, a Szűzanya iránti bizalmának és tiszteletének hirdetője illetve tanúbizonysága ez a világhírű csíksomlyói búcsú - mondta a bíboros, aki ünnepi szent beszédében kijelentette: „Nagy a reménységünk a nemzetek közötti megbékélésre az egységesülő Európában, mert az Unióban mind a türelem, mind az azonosság tisztelete otthonos. A személyi, vallási, nemzeti azonosság értékeit egymásban, és önmagunkban fel kell ismernünk és tisztelnünk kell. Őszintén reméljük, hogy hamarosan Románia is az Unió tagjává válik, de persze mindnyájan tudjuk, az Európai Unió távolról sem a mennyország - mondta Erdő Péter, majd szólt a család összetartásáról, a gyermekvállalás fontosságáról, a szenvedő és beteg emberek megsegítéséről. A bíboros egy közel félévszázaddal ezelőtt megjelent amerikai magyar újságból idézte a székely rózsafűzért, ezt az imát a világosság rózsafűzére néven II. János Pál pápa apostoli levelében az egész világegyház számára bevezette.

Boldogságos Szűzanya, örömünknek oka, magyarok nagyasszonya, Európa népeinek édesanyja és pártfogója kérd szent fiadat adjon nekünk reménységet, kiengesztelődést, felekezeti és nyelvi, határokon túlra is kiáradó testvéri szeretetet, hogy tudjunk emelt fővel és nyitott szívvel katolikusok lenni, itt, a Kissomlyó hegy körül és szerte a világban - zárta ünnepi beszédét Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érseke.

A csíksomlyói pünkösdi búcsú a magyar és a székely himnusz, valamint a Boldog asszony anyánk kezdetű Mária-ének – amely csángó himnuszként is ismert – eléneklésével zárult.

Nagy Zsuzsanna
http://www.geocities.com/gobevilag/harch05.htm#hir052901

Csíksomlyói virágkehely

A csíksomlyói búcsú légi közelképe óriási kiterjedésű virágos rétet mutat, a távolabbi felvételeken a Kis- és Nagy-Somlyóhegy közti nyereg egyetlen, hatalmas virágkehelyként jeleníti meg a pünkösdi rózsát a körülölelő hegyhátak óriáslevelei közt. Ez a látomásos kép nem csupán illúzió, maga a Somlyó név is ezt a víziót erősíti, somlik, somlyik, somzik szavunk jelentése: valamiből — a dió a zöld héjából — kifejlik, kisomvad. Mint ahogyan a Somlóhegy is kisomlik az erdőségek, a Csíki-havasok zöld rengetegéből.

Ez a hegynyeregben nyíló virágkehely-hasonlat a valósággal vegyülő fantáziavirágokat nyit, mert újabb időkben Közép-Kelet-Európa legnépesebb búcsújává emelkedett a csíksomlyói egybesereglés a katolikus — általában a magyar — hitélet újravirágzásának ténye és szimbóluma.

Ekkora, a Kárpát-medence és ennek külső peremét is átfogó, a nagyvilágba szétszéledt magyarságból is sokakat hazaszólító eseménye aligha van a mai magyarságnak. Az írott és sugárzott médiának, főleg a Duna Televízió világot képpel-hittel-reménységgel beterítő műsorszórásának köszönhetően a magyar közösségek történetében páratlan együttléti, együtt hivő és hitet tevő, együtt gondolkodásra alkalmas eseményévé vált ez a zarándoklat.

A búcsú-történet íve, ennek főleg az újabb kori ,,csúcsra járatása” is páratlan históriai folyamatot jelez. A múlt század elején szerkesztett lexikon a Kárpát-medence búcsújáró helyei közé Sasvár, Kisczell, Máriaradna, Besnyő, Máriaremete nem is illeszti bele Csíksomlyót. Ez a felsorolás az általános köztudati jelenlétre, illetve ennek a hiányára utal csupán, hisz Csíksomlyó már akkor is századokra visszatekintő zarándokhely. Példánk viszont illusztrálja, hogy Csíksomlyó több országra, egész Európára kiterjedő vonzásköre viszonylag új keletű.

A mai zarándoklat jelentősége a múlt században a magyarság sorsához szegődő megpróbáltatásokkal, a nemzet és az ország szétdarabolásával, a kommunista és egyéb keresztényellenes eszmék tobzódó térhódításával fordított arányban egységesedett és erősödött. A hitet és nemzetet pusztító erőknek ellenszegülve a búcsújáráshoz spontán népi ellenállás, a felekezeti együvé tartozáshoz, vallásos jelleghez a nemzeti megmaradás hite és igénye társult.

Manapság a búcsú napján jelen lévő egyházi méltóságok rangja, a zarándoklaton részt vevő világi személyiségek súlya — köztük Orbán Viktor volt magyar kormányfő — szemlélteti a búcsúnak az egyházi és közéleti hierarchiában elfoglalt helyét és szerepét.
Sokat beszélünk a nemzet határok fölötti egyesítéséről. Csíksomlyó a nemzeti integráció egyik szent helye. A Kárpát-medence magyarságának olyan találkahelye, amely a családi, rokoni, testvértelepülési, a népi kapcsolatoknak az egész nemzetet átfogó, bennünket egy csokorba kötő alkalmait teremti újra. A búcsújáráshoz Erdély-szerte a közéleti és kulturális események ezrei társulnak, emlékjeleket állítanak, szobrokat lepleznek le, népünnepélyekre, hon- és magyarságismereti kirándulásokra kerül sor.
Az Ó, én édes Jóistenem és himnikus énektársai, a megbűnhődte már e nép, a porlik, mint a szikla a Kis- és Nagy-Somlyó-hegy nyergéből együtt röppen ma az egek magasa felé. Ima és könyörgés, hogy Mária patrónánk segéljen bennünket, hogy a búcsú után se válhassunk több százezer szirmú vágott virággá, hanem hitben, erőben és bizakodásban gyarapodva, csokrokra-csoportokra kötődve, otthon a nemzeti egység igénye és gyakorlása eresszen gyökeret és hajtson új hajtásokat.
Sylvester Lajos, Háromszék