Gömör – Kishont

 

 A felvidék középső részén terül el a Gömör - Kishont. Nyugatról haladva Losonc, Poltár, Rimaszombat, Nagyrőce, Rozsnyó  járási székhelyeket foglalja magába.

Földrajzi szempontból a fent említett területek összlakossága megközelítőleg 280 000 fő, amiből kb.: 48% magyar, 44% szlovák, 6% roma és 2% egyéb nemzetiségű. A régió nemzetközi határt alkot Magyarország Borsod – Abaúj - Zemplén megyéjének északi részével.

Gömör Közép - Szlovákia déli részén terül el  – a Szlovák érchegység, Rima völgy, Cser hegység,  valamint a Rozsnyói katlan és Kelet - Szlovákia felé húzódó Szlovák karszt hegység. Felszínét síkságok, dombvidékek, hegységek is övezik, ebből adódóan turisztikai szempontból is előnyös idelátogatni. A magasabb tengerszint feletti magasságban elterülő részek kristálytiszta levegőt, a csend oázisát kínálják, az itt lévő mély völgyek, meredek hegyoldalak, szakadékok, barlangok, tiszta források, patakok, karszt vidékek páratlan látványt nyújtanak a természetet kedvelőknek. Alkalmas helyet talál az idelátogató vadászatra és halászatra is. A Rimai völgykatlan legnagyobb és legvonzóbb üdülőhelyei közé tartozik a Kurinc-i Zöld víz ( Zelená voda ), a Meleg-hegy-i tó ( Teplý Vrch ), a Csíz-i víztároló ( vodná nádrž Číž ), valamint a Tornalja-i Tengerszem strandfürdő is.

 

ÉGHAJLAT:

A régió éghajlati viszonya függ a terület geográfiai elhelyezkedésétől és a tengerszint feletti magasságától is. A szárazföldi, de az óceáni hatás is érzékelhető, ahol a levegő összetétele és tulajdonsága az év folyamán többször is változik. Az óceáni légtömegek mérsékelik a hőmérsékleti különbségeket a telek és a nyarak között, ilyenkor több csapadék és ködfelhő keletkezik. A szárazföldi légtömegek ellenkezőleg hatnak, ilyenkor a nyári hőmérséklet növekszik és hideg teleket hoznak. A gömöri régió legmelegebb része a Rimai völgyben Lénártfalva, Rimaszombat és Rozsnyó környéke ( Csíz 9,0°C; Rimaszombat 8,8°C;

Rozsnyó 8,4°C – évi átlaghőmérséklet ). A leghűvösebb rész a Szlovák érchegység hátánál északon található, ahol az évi átlaghőmérséklet 1 100 m-ig 4,1°C – tól 5,9°C – ig terjed ( Klenóc 5,9°C; Dobšina - Čuntara  4,1°C ). A Szlovák érchegységet évi átlagban a hó 100 – 140 napig fedi. Az északon elhelyezkedő területekre a mérsékelt éghajlat, délebbre pedig a meleg éghajlat a jellemző.

 

 

VÍZRENDSZER:

 

Folyók

Terjedelem km²–ben                   

%-ban Gömör régióra eső része

Slaná(Sajó)

3 192,5

90,62

Hron(Garam)

52,2

1,48

Ipeľ(Ipoly)

130,3

3,71

Tarna

2,6

0,07

Slatina(Szalatnya)

0,6

0,02

Hnilec(Gölnic)

60,7

1,72

Hornád(Hernád)

12,0

0,34

Turňa(Torna)

72,0

2,04

 

Gömör területén a felszíni vizek együtt 3 522,9 km² – t alkotnak.

 

Gömör – Kishont területén több kisebb természetes tavat is találunk, legismertebbek a Jašteričie jazierko ( Gyík – tó ). A mesterséges víztárolók közül a Hnilecká vodná nádrž ( Gölnici víztározó ), a Meleg – hegyi és a Klenóci víztárolók a legjelentősebbek.

 

Gömör büszkélkedhet ásványi anyagokban gazdag gyógyvízzel és ásványvízzel egyaránt. Gyógyvizet találunk Csízben ( Číž ), Várgedén ( Hodejov ), Tornalján ( Tornaľab ), Levárton ( Strelnice ), ásványvizet Tiszolcon ( Tisovec ), Várgedén ( Hodejov ), Ajnácskőn ( Hajnáčka ), Osgyánban ( Ožďany ), ásványvízben gazdag még Nagyszuha ( Hrnčiarska Ves ), Fazekas-Zaluzsány ( Hrnčianske Zalužany ), Mastince, Susány ( Sušany ) és egyéb helyek.

 

NÖVÉNYZET:

 

A növényzet kutatásában az első lépéseket Szlovákiában nem a botanikusok tették meg, hanem orvosok, patikusok, jogászok, tanárok és papok. Gyakran csak összegyűjtötték a növényeket, meghatározták, majd egymás között kicserélték őket. Herbáriumokat létesítettek és csak kevés feljegyzést publikáltak.

Az első kutató a klenóci születésű Ladislav Bartolomeides ( 1754 – 1825 ) volt, aki Dobsinán, Késmárkon, Pozsonyban végezte tanulmányait, tanított Rimabányán és Osgyánban, majd két év tanulás után Wittembergben, tanított Ratkón és 1783 után mint evangélikus lelkész tevékenykedett Mártonházán  ( Ochtiná ). Átfogó feljegyzéseket végzett, elemezte a gömöri tájat és több szemszögből megvizsgálta azt. A későbbiekben is sok jeles személyiség foglalkozott ezzel a tájjal mint pl.: Gustáv Reuss, Fábry János, Szontágh Miklós, Richter Aladár, Václav Vraný, Samuel Kupčok és sokan mások.

 

               Tavaszi hérics - Adonis vernalis

 

A terjedelmes terület egyes vidékeire más-más geológiai és talajösszetétel jellemző. A régió északi részeire  a Nyugati Kárpátok flórája jellemző. Az erdők meghatározzák a növényzet hegyi jellegét. A Rőcei fennsíkot gyertyán, tölgyes, bükkös és vegyes erdők borítják.

E terület aljnövényzetben is nagyon gazdag. A Klenóci hegység keleti lejtőit bükk és fenyőerdők maradványai borítják, több részben juharfákkal keverve. Andezit szikláin megtaláljuk a havasi kövirózsát, csenkeszt és a szirti gyöngyvesszőt.

A Szlovák érchegység északi hegyoldalait főleg fenyőerdők borítják. Itt megtalálható a magyar zergevirág, a havasi iszalag, a havasi kökörcsin, a sáfrány stb. A Murányi fennsík ( Muránska planina ) gazdag növényzete sajátos növényföldrajzi egészet alkot. Az alacsonyabb részeken tölgyesek, magasabban bükkösök, legmagasabb részein pedig fenyőerdő található. Ezen a helyen megtalálhatjuk a boróka, a szlovák kökörcsin, a havasi őszirózsa és sok más növény között az egyedi murányi boroszlánt is.

A növények talán leggazdagabb lelőhelye a Cser hegység. Megtaláljuk itt a bérci rózsát, a mezei kökörcsint, a harangvirágot. A meleget kedvelő növények délebbre honosak. Kedvező körülmények vannak a hárs, a juhar, a nyárga számára, a cserjék közül ezeken a részeken fordul elő a som, a közönséges mogyoró, de a csere galagonya is.

 

               

 

ÁLLATVILÁG:

Mivel a természet a gömöri régióban igen változatos, ezért az állatvilág összetétele is sokszínű.

A halfajták közül megtalálható itt a pisztráng ( Rima, Balog, Túroc folyók felső folyásán ), valamint a ponty, a csuka és a harcsa is ( a Rima alsó folyásán ).

A kétéltűek közül említést érdemel az alpesi és a kárpáti gőte, a foltos szalamandra, a zöld és fali gyík stb.

Ez a régió sok madárfajtának pl. a nyérfajdnak, a süketfajdnak, a bagolynak, a császármadárnak, a hollónak, a rárósólyomnak ad otthont.

Az emlősök közül megtaláljuk itt a hiúzt, a barnamedvét, a menyétet, a vadmacskát, a farkast és a rókát. A helyi erdőkben szarvas, őz és dánvad él. A régió egész területén nagy számban vaddisznók élnek, de ideális feltételek vannak a denevérek számára is.

A legnépesebb csoportot a gerinctelenek csoportja alkotja. Különféle bogarak, tarka lepkék gazdagítják jelenlétükkel a természetet.

 

TÖRTÉNELEM:

 

Gömör és Kishont területe már az őskorban lakott volt főleg a folyók területén. A régészeti kutatások során leletek tanúskodnak néhány település létezéséről a későbbi kőkorszakban mégpedig Rozsnyó, Rimajánosi, Bátka és egyéb községek térségében. A fiatalabb kőkorszakban kialakultak állandó települések, mivel nyilvánvalóvá vált a mezőgazdaság fontossága. Régészeti leletek bizonyítják, hogy évszázadokon keresztül barlangok is szolgáltak lakóhelyül, például a Domica-i.

A bronz és vaskorban a Szlovák-érchegység érclelőhelyei lehetőséget nyújtottak az érc feldolgozására. Leletek kerültek elő Rimaszombat, Méhi, Sajógömör, Várgede, Pelsőc és egyéb települések területén. Elterjedt a magántulajdon, kialakult a gazdagabb és szegényebb társadalmi réteg. A temetkezési szokásokra eleinte a halottak égetése később már a halott használati tárgyaival sírba helyezése volt a jellemző.

A vas felhasználása lehetőséget adott dísztárgyak, új fegyverek gyártására. A történelmi népek közül Gömör területén a szkíták, a kelták, majd germán törzsek éltek. A népvándorlás idején itt telepedtek le a hunok, az avarok és a szláv törzsek.

Gömör a 10-11. században vált a történelmi Magyarország részévé.

A 13. században hatalmas pusztítást okozott a tatárjárás. Az olaszok és németek bejövetelével fejlődni kezdett a kereskedelem, a bányászat, városok alakultak, kővárak létesültek.

A 14. századtól fejlődött a vasércbányászat. Elterjedt volt a kerámiakészítés, szállítás. Ebben a korban számos templom épült gótikus stílusban.

1542-ben Gömör török uralom alá került. A lakosság száma egyre csökkent és elszegényedett. Később a vallásháborúk, Habsburg-ellenes rendi felkelések tették tönkre ezt a területet.

1786-ban létrejött Gömör-Kishont vármegye.

A 19. században összetűzésekre került sor magyarok és szlovákok között. Megalakult Nagyrőcén az első szlovák gimnázium. Fejlődésnek indult Gömör ipara, bányászata, faházak helyett kőházakat építettek, jelentős volt a zöldség és gyümölcstermesztés. Kiépült a vasúthálózat.

Az I. Világháború után megalakult a Csehszlovák köztársaság. A II. Világháború után üzemek alakultak. Vasúti összeköttetés épült ki Kassa és Rozsnyó között.

Az 1989 - 1990-es rendszerváltás után jelentős gazdasági változásokra került sor. Szociális problémák keletkeztek és nőtt a munkanélküliek száma.

Szlovákiában Gömör azokhoz a térségekhez tartozik, ahol a legnagyobb a munkanélküliség.

 

TURIZMUS A GÖMÖRI RÉGIÓBAN:

Bármilyen érdeklődési körű turista is látogat erre a vidékre, bizonyára megtalálja a magának megfelelő turisztikai lehetőséget. Ez abból adódik, hogy  megvannak a feltételek úgy a nyári idegenforgalom lebonyolítására mint a télire. Az itteni természeti viszonyok lehetővé teszik a gyalog-, kerékpár-, sítúrákat, a nyári 

üdülést, de megtalálja a kultúra iránt érdeklődő a történelemben és kultúrában gazdag idegenforgalmi központokat, helyeket is. Ez a régió büszkén dicsekedhet gyönyörű váraival, kastélyaival, templomaival, történelmi jelentőségű helyeivel és nem utolsó sorban természeti csodáival.

A gazdag idegenforgalmi központok közül említést érdemel pl.:

 

ROZSNYÓ

A Sajó folyó partján a Rozsnyói-medencében terül el. Lakosainak száma 19 300.

Az első írásos emlék 1291-ből ered, ahol Rosnou néven említik. Városi rangot 1382-ben kapott. Kezdetektől fogva a bányászat jelentős szerepet töltött be a város életében. Bányásztak vasat, rezet, de aranyat és ezüstöt is. A törökök sokszor kifosztották, 1706-ban II. Rákóczi Ferenc itt intézte az ország ügyeit. 1775-től római katolikus püspöki székhely. Jeles személyiségek is kapcsolódnak a városhoz. Itt született Pákh Albert író, Tichy Gyula és Kálmán festőművészek. Itt van eltemetve Bandika, Móricz Zsigmond fiúgyermeke.

A város főtere négyzet alakú ( Bányászok tere ). A téren van felállítva gróf Andrássy Dénesné márványszobra, aki jótékonyságáról volt híres.

A Diák – templomot Lippai György érsek építette 1650-ben a jezsuiták részére. A templom érdekessége az erkélyes barokk stílusú tetőzetet tartó Tűztorony toronyórájával.

A város legrégibb műemléke a főtéren található Kamaraház, amely II. Rákóczi Ferenc egyik pénzverőháza volt. Említésre méltó még a copf stílusú püspöki palota, a gótikus stílusú XIV. századi puspöki székesegyház, az 1733-ból való barokk stílusú Ferenc-rendi templom és kolostor, a temetőben álló Lőportorony, ami erődítményként szolgált a középkorban valamint a Városháza nagy kapus, empire épülete 1810-ből, oromzatán a város címere amely három rózsát közrefogó két bányászkalapácsot ábrázol. 2004 márciusában került vissza méltó helyére a Kossuth-szobor a múzeum mellett Rozsnyó központjában.

 

BETLÉR

Rozsnyótól 5 km – re északnyugati irányban helyezkedik el. Első írásos említés 1330-ból maradt fenn. Lakossága bányászattal foglalkozott. A faluban található a 18. században épült klasszicista stílusú kastély, melyet Andrássy István építetett a 18. század elején és egészen 1945-ig szolgálta az Andrássy családot. Említésre méltó az itt található több mint 18 000 kötettel rendelkező 18. századvégi könyvtár. A kastélyt angolpark veszi körül.

 

KRASZNAHORKAVÁRALJA

Rozsnyótól 8 km-re keletre helyezkedik el. 1322-ben említik először írásban. A 16. század végéig a vár és a község is a Bebekek birtokában volt, majd később az Andrássyaké lett. A vár utolsó lakója Andrássy István és felesége Serédy Zsófia volt, akinek halála után teste mumifikálódott és ma is megtalálható múmiája az itt lévő kápolnában. A településtől keletre található a szecesszió stílusában épített Andrássy-mauzóleum, amelyet Andrássy Dénes építtetett felesége Hablawetz Franciska tiszteletére halála után.

 

STÓSZ

A Bódva folyó völgyében Rozsnyótól pár kilométerre északkeletre fekszik. Itt élt Fábry Zoltán szlovákiai magyar író. 1975-ben családi házát Fábry-emlékházzá avatták és emléktáblát helyeztek el rajta. Mellszobra sírja fölött a helyi temetőben látható.

 

TORNALJA

A Dél-Sajó völgy központja. Lakosainak száma megközelítőleg 8 200. 1242-ből említi első írásos emlék. Nevét valószínűleg a torony szóról kapta. A 10-11. században épült torony védte a Sajó völgyének bejáratát. Ez a település a Tornallyay család  székhelye volt. Tornalja jelentős épületei közé tartozik a Tornallyay Zoltán féle kúria, amely ma gyermekotthonként szolgál, a református templom a 15. századból, a gótikus stílus jegyeit magán viselő katolikus templom ( melyet a 18. – 19. században alakították át ), az evangélikus templom ( 1933 ). A város életében meghatározó szerepe volt a Hámos családnak. Nagyban hozzájárultak a városi ( mezővárosi ) rang eléréséhez. Hámos Árpád gőzcséplőgépe ( 1918 körül ), Hámos László dohányszárítója ( 1930-as évek ), Dr. Hámos László szeszfőzdéje kimagasló fontosságú volt a város gazdasági fejlődését tekintve.

 

SAJÓGÖMÖR

Tornaljától 4 km-re északnyugatra terül el. A középkorban Gömör megye központja. A 12. században épült vára mára már megsemmisült. Gömörhöz fűződik az urakat kapáltató Mátyás király mondája, bronzszobra a templom melletti parkban van felállítva, amely a neves Holló Barnabás műve. A faluban található egy barokk-klasszicista stílusban épült kastély is. Említésre méltó még Czinka Panna cigányprímás mellszobra is, amely a kastéllyal szemben van felállítva.

 

NAGYRŐCE

Lakossága kb. 13 500. Első írás 1357-ből említi. 1862-ben itt nyílt meg az első szlovák gimnázium a három közül. Első igazgatója A. H. Škultéty volt. A jelentősebb épületek közé tartozik Nagyrőce gótikus stílusban épült temploma, melynek faragott szárnyas oltára nagyon értékes, továbbá a copf stílusú városházát, az eklektikus stílusú vendéglőjét és szállóját is ide sorolhatjuk.

 

RIMASZOMBAT

Lakosainak száma kb. 28 000. A város a Rima folyó partján terül el. Első írásos említés 1270-ből származik. Nevét a szombaton tartott vásárairól kapta. 1845-ben Petőfit választották meg a város tiszteletbeli táblabírójává. Az Egyesült Protestáns Főgimnáziumban tanult Mikszáth Kálmán, Holló Barnabás, Izsó Miklós, Ivan Krasko és még sokan mások. A város híres szülöttei Tompa Mihály, Blaha Lujza, Ferenczy István stb.

A város főterén található az 1700-as években épült plébánia templom, melynek bal oldalán az I. világháború hőseinek emlékműve a jobb oldalán pedig Blaha Lujza mellszobra tekinthető meg. A főtéren található a református püspöki templom is. Az idelátogató megtekintheti az empire stílusban épült megyeházat ( 1798 ), a Városházát ( 1801 ), a Tompa Mihály téren a Gömör – Kishonti múzeumot, melynek érdekességei közé tartozik az ott kiállított egyiptomi múmia.

 

CSÍZ

Rimaszombattól délkeleti irányban terül el, jódos-brómos gyógyvizéről vált híressé. A község a 13. sz.-ban alakult, gyógyvizére egy helyi lakos bukkant rá kútásás közben. A sós ízű vizet eleinte főzésre is használták, később gyógyításra alkalmazták. A gyógyvíz nagyon jó hatással van az érrendszeri megbetegedésekre, bőrbetegségek ápolására, asztmára, pajzsmirigyre, a vér koleszterinszintjének csökkentésére. Egyik jelentős kezelései közé tartozik a hipoterápia.

A jelenleg is működésben lévő fürdő ma is tárt karokkal várja úgy a hazai, mint a külföldi vendégeket.

 

FELSŐVÁLY

Ezt a települést Rimaszombattól északkeletre találjuk. A festői szépségű falucskában magas színvonalon működik az agroturizmus. A kozel 20 hektáros terulet 2 parasztházból átalakított panzióval várja az idelátogatókat. A farm lótenyésztéssel foglalkozik, valamint ezzel  kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt ( lovaglóleckék, lovaglás, lovas fogatok hajtása ). Rendelkezik teniszpályával, egy kis halastóval, ami a nyári időszakban hűsítőleg hat a nagy melegben. Az idelátogató megtekintheti az itt található elmúlt időket idéző gémeskutat is. A falu központjában egy 17. századi reneszánsz stílusú református templom áll, melynek karzata és mennyezete fából készült.

 

FÜLEK

Rimaszombattól délnyugatra terül el. Első írásos emlék az Árpád-korból maradt fenn. A várat 1246-ban IV. Béla vette el egy Fulkó nevű lovagtól. Ezek után több tulajdonosa is lett. Pl.: Csák Máté, a Ráskay család, a Bebek család, 1554-ben megszállta a török, majd Bocskai István fejedelemé lett, a 17. században Wesselényi Ferenc nádor is volt a parancsnoka. A várat folyamatosan bővítették, majd Thököly 1862-ben felrobantatta, nehogy császári kézre kerüljön. A város büszkélkedhet az 1513-ban épült ferences kolostorával és templomával is.

 

LOSONC

Rimaszombattól 30 km-re nyugatra fekszik. Az 1100-as években Lutetia Hungarorumként említik, 1451-ben Hunyadi János a losonci mezőkön vívott csatát a huszitákkal, 1622-ben pedig Bethlen Gábor itt őriztette a királyi koronát. Losonc híres szülötte a Fanni hagyományai c. mű írója Kármán József. Itt élt Szabó Gyula festőművész.

A város kiemelkedő kulturális és történelmi helyei közé tartozik a volt megyei bíróság épülete ( mely a város egyik legrégebbi épületei közé tartozik ), ami a Nógrádi Galériának és a Nógrádi Múzeumnak ad otthont. Jelentős épületei közé tartozik a neogótikus református templom, amit Ybl Miklós tervezett, valamint a gótikus eredetű barokk katolikus templom.

 

ÓZD

A Sajó völgy északi részén az Északi-középhegységben terül el. A város fejlődése a 18. sz. végén kezdődött, életében a kohászat és a bányászat játszott meghatározó szerepet. Az idelátogató megtekintheti a 18. század végén épült copf stílusú római katolikus templomot, valamint a kohászati és gyártörténelmi múzeumot.

 

BÁNRÉVE

A község a 13. – 14. században alakult ki a Sajó folyó közelében. Első írás 1427-ben említi Banrew néven. A faluban található kastély a Szentmiklóssy és Vay családokhoz fűződik, a katolikus templom fióktornyos kialakítása érdekes látványt nyújt.

 

PUTNOK

A város a Bükk-hegység északi nyúlványai és a Sajó folyó között terül el. Az államalapítás idején királyi birtok volt, később királyi vámszedőhelyé lett. Első ismert okirata 1283-ból származik. A Putnoky család 300 éven keresztül uralkodott itt. A putnoki vár már állt 1427-ben, de csak 1559-ben említik először a legfontosabb várak között. A 17. század második felében a várat birtokolták kurucok, 1683-ban itt táborozott Thököly, majd az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc birtokolta. A császáriak uralma alatt a vár egyre gyengült mivel azt tudatosan pusztították. 1834-ben a Serényi család a helyén kastélyt építetett. Putnok jelentős épületei közé tartozik a katolikus és református templomok, a Serényi – kripta, amit Ybl  Miklós tervezett. Kulturális és történelmi eseményekről mesél a Gömöri Múzeum. Az idelátogató megtekintheti a Holló László Galériát, gróf Serényi Béla szobrát, melyet 2000-ben állították fel tiszteletére.

 

KAZINCBARCIKA

Putnokhoz közel a Sajó folyó mentén kelet felé terül el. Városi jogot 1954-ben kapott. A város kiemelkedő épülete a barokk stílus jegyeit magán viselő református templom, ami a 18. században épült. A város rendelkezik főiskolával, gazdaságáról pedig az itt működő hőerőmű, a vegyipar és a szénbányászat tanúskodik.

 

 

A rendszerváltás után Gömör gazdasága és szociális helyzete is hanyatlásnak indult, ami sajnos még ma is tart, munkahelyek szűnnek meg folyamatosan, a nem megfelelően kiépült úthálózat és egyéb problémák nem vonzzák ide a befektetőket. A turizmus is csak nagyon lassan fejlődik, pedig ezen a téren nagyon jók a feltételek.

A régió további fejlődését és kulturális életét nagyban befolyásolja majd, hogy mennyire lesznek képesek az itt élő emberek megfelelően alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz, valamint saját gazdaságukat átstrukturalizálni. Azok a régiók, melyek megfelelően alkalmazkodnak a társadalmi változásokhoz és a piacgazdasághoz a jövőbeli változásokat sokkal kedvezőbb helyzetből várhatják. Ellenben azok a régiók, amelyek nem tudnak megbírkózni a változásokkal, még inkább le fognak maradni a fejlődésben.

                                                                                                                          Sziszi

 

TORNALJA

            

Szlovákia délkeleti részén, a Sajó völgyében fekszik régiónk egyik

legősibb települése – Tornalja – mintegy 8 000 lakosával. Több

százéves platánfák, egy hatalmas mészkőszikla romjai, és a kedvesen

kanyargó Sajó – folyó gazdagítja e tájat. Első írásos emlékek a XIII.               

századból maradtak fenn az utókor számára, de a régészeti leletek

bizonyítják, hogy már a bronzkorban is lakott volt e pompás terület. Különböző edényeket, és bronzkorban használt eszközöket találtak. Első írásos feljegyzésben mint  ´´Kövi´´ van feljegyezve ( Kövi földjét Bolok, a Sajó – völgyi gömöri királyi várföldről kapta adományként hű szolgálatáért IV. Béla a ´´második országalapító´´ királyunktól ), majd 1291-ben a kelt kultúrában szerepel Tornalja legkorábban. A Tornallyaiak pompás székhelyet alakítottak ki maguknak. Tornalja a múltban jeletős postaállomása és közigazgatási központja volt a nagykiterjedésű vidéknek. A 19. és 20 század elején rohamos fejlődésnek indult a város. Itt székelt a szolgabíró és a járásbíróság, a telekkönyvi és az adóhivatal, továbbá három előkelő kúria is állt itt. A városi park és a kis szökőkút évtizedek óta a város szíve. A Zoltán – kertben található egy hatalmas meszkőszikla, melyet aggastyán platánfák vesznek körül. Nevezetes a Fehérló épülete, mely hajdan a környék híres fogadója volt. Említésre méltó a XV. századból  származó gótikus stílusban épült templom gyönyörűen díszített belső terével, festményeivel, orgonájával. Az 1768-as évben formázott szobraik, melyeket 1936-ban újítottak fel. A Királyi városrészen található az 1775 évből épült templom, valamint Nepomuki Szent János barokk szobra. A város ezen részén található egy újklasszikus stílusban épült kastély a XIX. századból.

Idegenforgalom szempontjából nagy előnyt jelent, hogy a Szlovák Paradicsom és a Magas – Tátra felé vezető főútvonal Tornalján keresztül vezet. Tornaljától mindössze 10 km-re található a szlovák – magyar államhatár, a Sajószentkirály – Bánréve határátkelő. Városunktól nem messze találhatóak a környék legszebb barlangjai, pl.. a gombaszögi barlang gyönyörű képződményeivel, melyek helyenként elérik a 2,5 m is. Továbbá a domicai barlang, melyet a Sztyx folyócska köt össze az aggteleki barlanggal. Figyelemre méltó az ochtinai aragonit barlang, és a dobsinai jégbarlang is. A felvidék szépségéhez tartozik a Szádellő – völgy magasba törő sziklás csúcsaival, melyet a hegymászók szívesen látogatnak . Gömörország nevezetességei közé tartoznak még a kulturális építészeti emlékművek: Krasznahorka vára, Andrássyak mauzóleuma, valamint a betléri vadászkastély.

Tornalján négy jelentősebb üzem működik a férfi konfekciót gyártó OZETA, az UNICORN gépgyár, az Ipolymenti Téglagyár helyi üzeme, és a GEMERKA csevicce palackozó üzem. A gyermekek és fiatalok két alapfokú iskolában, gimnáziumban, és két szakmunkásképzőben fejleszthetik tudásukat. Óvodák, iskolák, bevásárlóközpontok, az egészségügyi központ, a posta, a művelődési ház, a gyógyszertárak, szórakozóhelyek – mind arról tanúskodnak, hogy ez a kis város is próbál fejlődni.

Városunk délnyugati részén már országos szinten ismert strandfürdő található. Központját az  1,75 ha területen fekvő fürdőmedence képezi, vizét a Tengerszem táplálja. Nem utolsó sorban említésre méltó a 155 m mélységből feltörő ásványvízforrás az ún. ´´csevicce´´.

Tornalja az idelátogatók számára egy kellemes emlék, az itt élőknek pedig büszkesége!

                                                                                                                          Sziszi

 

 

TENGERSZEM STRANDFÜRDŐ         

 

Szlovákia délkeleti részén a Sajó – völgyében fekszik régiónk legősibb települése Tornalja. A város délnyugati csücskében, a Királyi városrészben, széles körben ismert üdülő terül el.

A városcentrumtól 2 km-re a vasútállomástól 3 km-re és a buszállomástól 2 km-re fekszik, ezért könnyen megközelíthető. A fürdő közel negyvenéves múltra tekint vissza. Az építkezések 1965-ben kezdődtek el és 1968-ban nyitotta meg kapuit. Az évek során nagy hírnévre és állandó látogatókra tett szert, jelenleg pedig folyamatos fejlesztés alatt áll.

Az üdülő kb. 12 hektáron fekszik, melynek központját a fürdőmedence képezi ( 1,75 ha ). A mesterséges tó, mely csónakázásra is alkalmas, legmélyebb pontja 190 cm, legsekélyebb pedig 50 cm. A medence sekélyebb részei gyermekcsúszdákkal van ellátva a gyermekek örömére. Egy másik medence kimondottan úszásra alkalmas, mintegy 50 m hosszú, 20 m széles és egységesen 150 cm mély. A medencék közelében zuhanyzók találhatók, a fürdőzők biztonságáról  pedig képzett úszómesterek gondoskodnak.

                 

                    A tengerszem egyik üregforrása 

A város tulajdonában van egy nagyon közkedvelt { mint egy 155 m mélységböl feltörö } természeti eredetű ásványvízforrás, melynek neve – csevice. Már 1957 előtt ismert volt, feltételezhető, hogy a bronzkorban is ismerték. 1957-ben hydrogeológiai fúrásokat végeztek és a Sajó folyó medre alatt 99,7 m mélyen hatalmas ásványvízmennyiségre bukkantak, melynek vízhozama 1620 liter percenként, állandó hőmérséklete 17,5ْC. Összetétele: Ca, Mg, H4SiO4, SO4, HCO3, H2S. A forrásnak két furata van, az egyik Tornalja város Zoltán kertjének egy kívűl eső pontján, a másik a Királyi városrész strandfürdöjének területén található. A medencék, valamint a zuhanyzók forrása is e frissítö hatású csevicce.

 

A strandfürdő rendelkezik egy nemzetközileg is ritkaságnak számító természeti képződménnyel. E képződmény a Tengerszem nevezetű krátertó. A helyiek Meleg tónak, Feneketlen tónak is nevezték. Az utóbbi elnevezés onnan származik, hogy állítólag a múltban a tavat be akarták temetni, de az erre használt kőtömeg nyomtalanul eltünt. A vízének hőmérséklete egész évben 11ْC, ami lehetővé teszi úgy a nyári, mint a téli búvárkodást. Profilja homokórára emlékeztet. A kb. 50m átmérő 6m mélységben 20m-re szűkül, majd 12-17m mélységben újra kiszélesedik. Maximális mélysége 36m, maximális vízalatti látótávolság 11m, a szűkület alatt teljes sötétség van. Érdekességként szolgál az is, hogy vízhozama évtizedek óta nem csökkent, ma is 1800 liter percenként.

A strandfürdőtől mintegy 300m-re a Sajó folyó túloldalán található a parkosított autókemping, mely sátorozásra is alkalmas. A sportkedvelők igénybe vehetik a stand területén lévő standröplabdapálya, teniszpálya, strandfutballpálya és a streetballpálya bármelyikét.

A strandfürdő a nyári időszakban a város legfrekventáltabb területét képezi. Valóságos centrummá alakult át. A nyári időszakban heti kétszeri alkalommal ad teret az aerobikot kedvelők számára. A sportrajongók ezen kívűl a közkedvelt homokfoci bajnokságba is bekapcsolódhatnak, valamint búvártanfolyam várja a jelentkezőket. Immáron évi gyakoriassággal ad otthont a különböző rendezvényeknek: Királyi falunapok, Nepomuki Szent János szobrának megkoszorúzása. A szórakozást mazsorett tánccsoport, iskolások színházi előadása és helyi zenekarok bitosítják.

Tornalja város szintén sok érdekes rendezvénnyel várja az ide látogatókat. Nyáron kerül megrendezésre a nagy tömegeket vonzó Nemzetközi motoros találkozó, amelyen főleg a szomszédos, de a távolabbi országok „riderjei” mutatják be motor csodáikat. Esti programját hazai és külföldi zenekarok biztosítják.

                                                                                                                          Sziszi

Ez is a Gömöri régióról

 

Gömör ( a mi értelmezésünkben Gömör – Kishont tájegység ) Közép – Szlovákia déli részén fekszik és egy része átnyúlik Magyarországra is. Gömör területe geomorfológiai szempontból a Belső – Nyugati – Kárpátok három szubprovinciális tájegységéhez tartozik. Nagyobb részben a Szlovák érchegységhez,  déli fele a Losonc – kassai felfőldhöz, valamint a Mátra – hegység és a Sajó folyó térségéhez. E táj természeti kincsekben nagyon gazdag, ilyen pl. a gombaszögi barlang gyönyörű képződményeivel, domicai barlang, amely a Szlovák – karszt délnyugati részén a Szilicei - fennsíkon terül el, és az úgynevezett Sztyx folyócska köti össze az aggteleki barlanggal. A Rőcei – hegységben, Mártonháza község közelében a Várhegy oldalában található a világ egyik legfigyelemreméltóbb barlangja: az ochtinai – barlang, valamint jelentős a dobsinai jégbarlang. E pompázó táj nem csupán barlangjairól híres, más gyönyörű adottságai is vannak. Röviden megemlíteném : Szepes – Gömöri – Érchegység, Murányi – fennsík, Rőcei – hegység, Ökör – hegység, ami a Sajó folyó széles völgyétől keletre egészen a kassai medencéig húzódik, amely Gömör északi határát képezi. A Szádellői – völgyön át jutunk el a Szlovák – karszt térségébe, amelynek részei kitöltik az egész délkeleti Gömört. Nyugati részeiben fennmaradt az érdekes vulkanikus domborzat: a Cseres – hegység. Ezen kívül Gömör térségébe nyúlik be északon az 1988 – ban nemzeti parkká nyilvánított Szlovák Paradicsom, és a vele szomszédos Murányi fennsík Nemzeti Park. Gömörország szépségéhez tartoznak még a kulturális építészeti emlékművek: Krasznahorka vára, Betlér vadászkastély, valamint az Andrássyak mauzóleuma.

  A kedvező természeti viszonyok főleg Gömörország déli részén és a Sajó folyó völgyében ösztönzőleg hatottak lakó területek kialakítására már az őskorban. Az ércmegmunkálás ismeretének elterjedése és az érctermelés a bronz – és a vaskorban további térségek településeinek fejlődéséhez adott újabb lendületet. A jelentős fejlődés bizonyítéka a nagymennyiségű bronzlelet. A kiétei kultúra és a vagyon növekedése a társadalom változásához vezetett. Az első ismert történelmi nép, amelyik eljutott Gömör területére a szkita (szittya) volt. A krisztus előtti utolsó évszázadokban egész Európához hasonlóan Gömörre is nagy hatással voltak a kelták. A népvándorlás korában átmenetileg megtelepedtek itt a hunok, avarok, a germán longobárdok, és a 4.századtól kezdve keletről szláv törzsek érkeztek és telepedtek le Gömör területén. Gömör területén a magyar állam közigazgatási elrendezésének kezdetén a Borsod és Hont vármegye osztozott, amely egészen a Rima folyóig terjedt. A 12. század elején létesült a királyi Gömör vármegye. Első írásos emlék 1209 – ből származik, ismert ispánja – Miklós ispán volt. Központja Gömör vára volt, melyről elnevezték az egész vidéket. Lépjünk egy nagyot a történelemben a 19. századig, amikor is a magyarok és a szlovákok nemzeti öntudata kezdett felerősödni, ami 1848 – 49 – ben fegyveres összetűzéshez vezetett Gömörben is.

  Gömör és Kishont nem tartozik Szlovákia sűrűn lakott területei közé. A 2001 – es évi népszámlálás szerint a rimaszombati, nagyrőcei és a rozsnyói – járás területén 185 929 ember élt, ami Szlovákia összlakosságának 3,46% - át teszi ki. A lakosság 33,5% - a magyar nemzetiségű, 59,6% - a szlovák nemzetiségű és 5,14% - a vallotta magát roma nemzetiségűnek. Gömörnek jelenleg ipari - mezőgazdasági jellege van, a hajdani virágzó bányászat ma már visszaesett.

 

Idegenforgalom szempontjából nagy előnyt jelent, hogy a Szlovák Paradicsom és a Magas – Tátra felé vezető főútvonal Tornalján keresztül vezet. Tornaljától mindössze 10 km-re található a szlovák – magyar államhatár, a Sajószentkirály – Bánréve határátkelő. Városunktól nem messze találhatók a környék legszebb barlangjai, pl.. a gombaszögi barlang gyönyörű képződményeivel, melyek helyenként elérik a 2,5 m is.
          

       

           Domicai barlang bejárata                                    Baradla barlang bejárata

 

 Továbbá a domicai barlang, melyet a Sztyx folyócska köt össze az aggteleki barlanggal. Figyelemre méltó az ochtinai aragonit barlang, és a dobsinai jégbarlang is. A felvidék szépségéhez tartozik a Szádellő – völgy magasba törő sziklás csúcsaival, melyet a hegymászók szívesen látogatnak . Gömörország nevezetességei közé tartoznak még a kulturális építészeti emlékművek: Krasznahorka vára, Andrássyak mauzóleuma valamint a betléri vadászkastély.

  Egy összehasonlítási adat 1910 – es év 30% magyar nemzetiségűről tanúskodik míg a 2001 – es már csak 10 % - ról. A két dátum adatai alapján jól láthatóak az asszimiláció hatásai. Okai: vegyes házasságok, a magyarság felvállalásától való félelem, - sokan hátrányos helyzetűnek tartják felvidéki magyarnak lenni. Magyarok élnek Erdélyben, Jugoszláviában, Szlovéniában és másutt. Vajon ők is szégyellik magyarságukat? A fiatalok elvándorlásának fő oka, abban keresendő, hogy a régió gazdasági és kulturális téren is el van hanyagolva. De hisz a fiatalok – mint csoport – társadalmi, gazdasági és kulturális jellemzői a társadalomnak. Az itteni fiatalok mégis elmenekülnek a néha kilátástalannak látszó helyzet miatt. A rendszerváltástól tán mindenki várt valamit, reménykedett, de sajnos a helyzet siralmas maradt. Tönkrement a mezőgazdaság, állattenyésztés és egyre növekszik a munkanélküliség aránya is. A fiatalok iskolai végzettséggel sem találnak munkát, így külföldre mennek munkát keresni, és sokszor vállalnak lealacsonyító munkát a megélhetés miatt. Fájó, hogy itthagyják szüleiket, barátaikat és szülőföldjüket. E terület elvan hanyagolva, és a közeljövőben sem várható semmilyen változás. Fővárosunktól – Pozsonytól – szinte teljesen elvagyunk zárva, onnan nem várhatunk támogatást. Nincs média, nincs kommunikáció. Eszmei támogatók vannak, de nincs tőke, ők is hátrányos anyagi helyzetben vannak, és vannak olyanok, kiket nem fűz érdek hozzá.

                                                                                                                          Sziszi

 

 

A kisebbségekről nálunk ( kicsit másképp )

 

Háború és béke-ha ezt halljuk, mi jut eszünkbe? Emberek tömeges lemészárlása? Kardok csattogása? Bombák robbanása? Biológiai fegyverek használata? Tömegtüntetések-pénzért, egyenlőségért való könyörgések?

Ha őszinték szeretnénk lenni, elmondhatnánk, hogy ezek és ehhez hasonló gondolatok nap, mint nap merülnek fel bennünk, és ha mélyebben belenézünk hazánk politikai vagy szociális életébe, akkor újabb és újabb kérdések csatlakoznak még a meglévőkhöz!

Milyen lehetöségeket nyújt nekünk ez az ország? Mi vár gyermekeinkre, a fiatalokra, az öregekre? Milyen lehetőségek vannak a tovább tanulásra? Munkalehetőség és munkanélküliség?

 

Regisztrált munkanélküliek száma

1999

2000

2001

2002

Összesen

1544

1290

1566

1564

Férfiak

865

716

898

841

Nők

679

574

668

723

 

 

Ez az adat csupán növekszik, és nem csökken. Vajon az EU-ba való csatlakozás hoz enyhülést? Miben rejlik előnye, és lesz hátránya? A csatlakozás után e kérdések többsége megmarad, vagy netán újabbak merülnek fel? Akkor mikor kapunk választ kérdéseinkre?

Az EU az elmúlt század második felében elhozta a stabilitást, békét, gazdasági növekedést. Segitette az életszinvonal növekedését, a belső gazdaság növelését, bevezette az eurót (euro-pénznem, amit 2002. január 1-én az Európai szerződés alapján vezettek be. Eddig az EMU-12 országa használja, ehhez nem csatlakozott Dánia és Svédország). Az EU a 2-dik világháború után alakult meg, 1950.május 9-én Franciaország oficiálisan bejelentette az ,,Európai federáció első reális alapját". Elsőként 6 ország: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország-egyesült. A történelem és az idő folyamán 1973-ban Dánia, Irország, Nagy-Britannia, 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország, Portugália, 1995-ben Olaszország, Finnország és Svédország csatlakozott hozzájuk Pillanatnyilag 15 tagállamból áll és 13 tagállam a csatlakozást várja még. Ez év májusaban még 10 ország szeretne egyesülni, és pedig: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Málta. Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia és nem utolsó sorban Szlovákia.

De térjünk vissza gondolatainkhoz. 2004. január 1-én hazánkban is új törvények léptek érvénybe. E törvények valamennyire megmozgatták az embereket, felháborodottságot okoztak, melyek tüntetésekhez, lázadásokhoz, sőt rablásokhoz vezettek. Sokak szerint ez már vandalizmussá fajult. Valóban ez a helyes megoldás? Megdöbbentő és mélyen gondolkodásba ejtő eseményeknek lehettünk fül és szemtanúi nap, mint nap. Akarva, akaratlanul merül fel egy újabb kérdés: ez itt valóban a 21. század? Előre vagy visszafelé fejlődik ez a világ? Ilyen hozzáálással menetelhetünk ez EU felé?

Elhatalmasodott régiónkban a munkanélküliség ( Lásd a táblázatot), egyre több a ,,szegény" ember, akik sajnos a létminimum alatt tengetik életüket. Sorba mennek tönkre a szövetkezetek, az állami gazdaságok - ebből kifolyólag újabb munkahelyek szűnnek meg. Ezek a szövetkezetek sok embernek biztosították régiónkban a megélhetőséget. Azok az emberek, akik lassan 40 évig állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak, most itt állnak magatehetetlenül és elkeseredve. Úgy élték le életüket, hogy naponként becsületesen elvégezték a rájuk bízott feladatokat, teljes szívvel és erőbedobással. Csupán egy pár év a nyugdíjbavonulásig  - és most munkanélküliek. Mi lesz velük? Megélik még a megérdemelt nyugdíjukat? Vannak, kik az alkoholhoz, vagy még rosszabb dolgokhoz fordultak.

Itt vannak fiataljaink, akik szintén hasonló csónakban eveznek! Vannak kiknek főiskolai végzettségük, sokaknak érettségi bizonyítványuk, másoknak szakmunkás bizonyítványuk van - tehetik a fiók mélyére. Elmondásuk alapján sok esetben kérvényükre még választ sem kapnak,  a legtöbb helyen pedig sok éves praxot követelnek tőlük. Hogy lehet prax, ha még munkába sem tud állni? Mindenki kezdte valahol és valamikor, nemde?

Hisz a fiatalok, mint csoport, társadalmi, gazdasági és kulturális jellemzői egy társadalomnak. A mai fiatalok egyre idősebb korban érik el életútjuk fontos állomásait ( a tanulás időszak végét, a munkába lépést, a családalapítást stb.). A fiatal családi kapcsolatai, házassága és karrier-tervei, már nem a régi megoldott sablonokhoz igazodnak, mint valamikor régen. Nem akarnak ezen változtatni? Egyáltalán nem ezt jelenti! A legtöbb fiatal világosan kimondja, hogy igenis részt szeretne venni, szeretné befolyásolni a társadalom döntéseit, de mindezt a régi részvételi struktúrákon és mechanizmuson kívűl, egy egyénibb, egyéni alkalomra szóló részvételi formában képzelik el. Lesz erre valaha alkalmuk és lehetőségük?

Szétszakadnak a családok, legtöbb helyen valamelyik fél külföldön keres munkalehetőséget. A házasságok többsége váláshoz vezet, és maradnak a csonka családok. Pedig a történelem folyamán nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy az erős és egységes családok alapítják az erős és egységes társadalmat.

Megrövidítve érezhetik magukat azok a betegek is, akik rokkantsági nyugdíjba  vonulásra kényszerültek, és ezen kívűl semmi  jövedelmük nincs, ugyanis leállították az ún. diétapénzt. Szinte éreztetik velük, hogy fölöslegesek a társadalomnak.

Visszatérve fiataljainkra: 25 éves korig ha nincs munkájuk, elveszett emberek, mivel tőlük is megvonták a támogatást. Milyen helyzetbe kerültek az amúgy is hátrányos helyzetű emberek?

Erőszak, fosztogatás, vandalizmus! – ha valaki azt gondolná ´´roma kérdés´´ - nagyon téved. Eltekintve bőrszínt, társadalmi hovatartozást – mindenki kérdése. Igaz a közmondás: ´´Szegény embert még az ág is húzza´´. A jóllakott ember sohasem fog együtt érezni éhes társaival, és nem tudja elképzelni mire képes az az ember aki éhezik, és mit képes tenni családjáért. Viszont ez nem ad magyarázatot a rablásokra, betörésekre, hisz ugyanúgy ártatlan emberek szenvedtek hatalmas károkat –  kik áldozatai lettek ennek a kilátástalan helyzetnek. Havi 1 501 Sk-ból képes egy személy megélni, havi lakbért, szolgáltatást kifizetni? Ahhoz már bűvésznek kellene lennie.

Szlovákia területén először Tőketerebesen, Nagymihályban és Kassán tüntettek ´´munkát – kenyeret´´ jelszó alatt. Eleinte békésnek induló dolog, végül betörésekkel, fosztogatásokkal végződött. Többnyire élelmiszerboltok fosztogatására került sor, de ami igazán fájó dolog, hogy nem ´´kenyeret´´, de szeszes italt és dohányárut raboltak. Ez valóban megfelel a munkát – kenyeret jelszónak? Ez a mindennapi megélhetési betevő, vagy már luxus? Ez még tovább fokozódott, egészen a kirakatok betöréséig, az egyes kasszagépek felgyújtásához. Ez már bosszú? Miért az ugyanúgy ´´szegény´´ emberen? Rimaszombatban és Tornalján is hasonló tüntetésekre került sor. Ami figyelemre méltó, itt sem támasztották alá a´´ munkát – kenyeret ´´jelszót. Rimaszombatban 300 résztvevő közül, 250-nek kínáltak állást, ebből 7 fogadta el és csupán 3 ember állt másnap munkába. Megdöbbentő!

Emlékszünk még Jugoszláviára, ahol a szerb – horvát – magyar szomszédok békésen éltek évtizedekig, míg egyszer a kilátástalan helyzet addig éleződött, hogy egymás ellen szították az indulatok őket. Egy öreg néni elbeszélése alapján ´´nézzék ez maradt az egész életem töredelméből´´ - egy szétdőlt ház, egy összetört tűzhely, egy – két serpenyő és egy fazék.

Akkor még úgy gondoltuk ez nálunk nem következhet be. Most is így gondoljuk? Hányan sóhajtják fel ezt a mondatot, egyre gyakrabban, szinte mindenki:´´De szeretnék gazdag lenni…´´!

Ez valóban a 21. század? Vagy mégsem? Nevezhetnénk valóban háborúnak, vagy csupán a túlélésért folyó harcnak? De akkor mikor lesz béke? Örökre nyitott kérdés?

                                                                                                                          Sziszi

Régiónk idegenforgalma

 

Gömör turisztikai szempontból olyan feltételekkel rendelkezik, melyek nem jellemzőek Szlovákia minden régiójára. Itt meg van a lehetőség úgy a téli mint a nyári turizmus kialakítására. Kulturális és történelmi téren is nagyon gazdag, amiről az itt található emlékművek és nevezetességek tanúskodnak.

A kitűnő természeti viszonyok lehetővé teszik a nyári üdülést, a téli sportok gyakorlását valamint az őszi és tavaszi gyalog- és kerékpártúrákat. A régi időkről a környéken található várak, kastélyok, kúriák, templomok és más nevezetességek mesélnek. Sok híres költő, író, festő, szobrász, zenész született és élt itt, ezáltal a Gömöri régió gazdag kultúrával, hagyományokkal büszkélkedhet.

Sajógömör büszkesége a 15. századhoz fűződő Mátyás király szobra kapával ábrázolva, ugyanis a legenda szerint Mátyás a helyi szőlőben kapáltatta meg a pökhendi urakat. Gömörön született a híres prímás Czinka Panna, akinek tiszteletére szobrot állíttattak.

Rimaszombatban született a híres magyar író Tompa Mihály, Győry Dezső és Ferenczy István szobrászművész is. Az idelátogató megtekintheti a Gömöri Múzeumot, ahol az őskortól napjainkig terjedő kiállítás található.

Tiszolcon a daxner és a clementis tradíció dominál. Dr. Vladimír Clementis, aki politikus, publicista és jelentős személyisége ennek a környéknek. Életéről és munkásságáról tanúskodik szülőháza valamint a helyi alapiskola előtt felállított emlékmű is.

Nyústyáról származik a nemzeti öntudat ébresztője Janko Francisci-Rimavský. Rimapílán található Terézia Vancová írónő és Rimabrézón Ľudovít Kubáni emlékműve. Felsősziklásról származik az ismert szlovák költő Ján Botto. Kiemelkedő egyéniség volt Pavol Dobšinský is, kinek tiszteletére emlékművet Derencsényben emeltek.

A román, gótikus, neogótikus, barokk, rokokó, klasszicista stílus jegyeit magán viselő épületek felidézik a régi idők hangulatát. Figyelemre méltó az Ajnácskő-i gótikus vár maradványa, a 11. – 13. századból származó román stílusú római katolikus templom Gömöralmágyon és Rimajánosin, gótikus templomok Rimabrézón, Rimabányán, Kraszkón, ahol nagy értéket képviselnek a fali freskók, a fából készült kazettás mennyezek és a reneszánsz oltár. Értékes a Kistörék-i gótikusból reneszánszra átépített templom, továbbá a koragótikus evangélikus templom Kiétén valamint a Felsővály-i református templom és harangláb. Az idegenforgalom szempontjából jelentős az itt található agroturisztikai lovasfarm.

Nagybalogon a turisták megtekinthetik egy 14. századból származó vár romjait, valamint egy barokk stílusban épült kastélyt, melyet szép angolpark vesz körül. A rimaszombati járásban fellelhetők még olyan helységek, melyek megőrizték népi jellegüket. Klasszicista stílusban épült a Rimajánosi-i kastély, a rimaszombati megyeház, továbbá a tornaljai, runyai, bátkai kúriák.

A népi építőművészet értékes alkotásai maradtak fenn Klenócon, Cserencsénben, Gesztesen, Kraszkón, Újbáston, Pálfalán, Simonyiban, Tamásfalván, Zsípben, Rimajánosiban és máshol.

A Rozsnyóra látogató turista megtekintheti a különböz stílusban épített templomokat, Kossuth Lajos szobrát, mely a fõutcán van felállítva. A környékleglátogatottabb területei közé tartozik a híres betléri kastély parkosított udvarral és a krasznahorkai vár. Pelsőctől Aggtelek felé haladva található a Domica-i cseppkőbarlang, melyet szintén sok turista keres fel.

 

 Rimajánosi  római katólikus templom a 12. század közepéből

A Rima völgy legszebb, legváltozatosabb idegenforgalom szempontjából sűrűn látogatott helyei közé tartoznak az itt található strandfürdők és rekreációs központok. Egyik kiemelkedő rekreációs központ a Bánová – Zbojská – Fabova hoľa, amely vadászatra, síelésre, de szánkózásra is alkalmas. A Rima völgykatlan legvonzóbb üdülőhelye a kurinci üdülőtelep az ún. Zöld víz, a tornaljai strandfürdő, ahol ásványi anyagot tartalmazó forrás is található. A csízi gyógyfürdőt az itt található jódot és brómot tartalmazó  gyógyvize tette ismertté. Kedvező éghajlati körülmények és kellemes termálvíz jellemzi Fazekaszsaluzsány fürdőjét. Meleghegyen is gyönyörű üdülőtelep alakult ki a Balog-i víztároló  létesítésével. A többi víztárolót mint pl.: Alsósziklást, a Martonfalvit a nyári szezonban gyakran keresik fel az üdülni vágyók és halászok. A téli sportot kedvelők számára ideális hely Ratkó környéke, ahol jó feltételek vannak a síelők számára.

A kastélyokat, várakat, múzeumokat és egyéb nevezetességeket látogatva gazdag élményekkel térhet haza minden turista és természetesen ha valaki a nyári vagy téli üdülést helyezi előtérbe az is kipihenten, jó érzéssel térhet haza.
                                                                                                                          Bea

Környezetszennyezés és védelem régiónkban

 

Környezetünk, ahol élünk fontos milyen látványt nyújt, egészséges-e ill. megfelel-e céljaink eléréséhez. Hogy mindez összhangban legyen, az embernek, tehát nekünk a feladatunk azt minél kellemesebbé és szebbé tenni. Sajnos elmondhatjuk, hogy régiónk nagyobb részére a környezet károsítása, ápolatlansága - ami egyben Szlovákiára is -  jellemző.

Nem figyelunk eléggé és nem vigyázunk a természetre, pedig ő az életünk forrása, általa létezünk. Károsítjuk a levegőt, a vizet, a növényeket, sőt egyes állatfajok kihalását is előidézzük és előidézhetjük. Szemetelünk, eldobjuk az élelmiszerek, cigaretták stb. csomagolását vagy csak egyszerűen elsétálunk mellettük, hagyjuk heverni tovább az utcán. Nem botránykoztat meg az útmenti szemétdombok látványa, semmit nem teszünk azért, hogy csökkentsük a forgalmat az utakon. Becsukott szemmel elviseljük, hogy folyóvizekbe engedjék a szennyvizet (a csatornahálózat hiánya miatt), pedig tudjuk törvényellenes, mégsem teszünk semmit! Úgy gondoljuk a természet mindent kibír, pedig az ő tűrőképessége is véges. Azt gondoljuk ha eldobunk egy csokispapírt az csak egy, eggyel több vagy kevesebb az mit számít! Ugye?!

Kevés az olyan ember aki igazán odafigyel környezetére és a körülötte lévő természetre, egy csepp a tengerben, s ugye tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Ahhoz, hogy tudatosuljon az emberekben a környezetük iránti tisztelet, ahhoz embereket kell megmozgatni vagy valami nagy dolognak kell történnie, hogy ez megvalósuljon. Az EU államait össze sem lehet hasonlítani Szlovákiával és a gömöri régióval, azokban az országokban óriási hangsúlyt fektetnek mind a környezet- mind a természetvédelemre. Reméljuk az EU-hoz való csatlakozás után megváltozik a helyzet, ehhez persze nem az Unióra van szükség, hanem, hogy legalább egy picit megváltozzon az emberek gondolkodása ezen a téren.

A legnagyobb szennyezést ma is a gyárak, az utakon közlekedő járművek okozzák. A víz szennyezésével károsítjuk a folyók, tavak élővilágát, veszélyben vannak vadon élő állatok.

Ahhoz, hogy környezetünkben pozitív folyamatok menjenek végbe először magának az embernek kell megváltoznia, tudatosítania kell, hogy ahol él, ami körülveszi az jó-e és jó lesz-e az elkövetkező és a későbbi generációnak, mert nem mindegy, egyáltalán nem mindegy, hogy hol is élünk!

                                                                                  Bea

Élni és élni hagyni

A felvidéki magyarság életének helyzetjelentése egy roma nemzetiségû, magyar anyanyelvû, fiatal szlovák állampolgár szemével.

"Nem könnyû a felvidéki magyarok élete, folyamatosan diszkrimináció áldozatai vagyunk…" - hallani ezeket és hasonló kijelentéseket nap, mint nap a kisebbség köreiben. Vajon valós vádak ezek, vagy csak kényes önnyavalygások?

A. oldal
Mentalitás, vagy politika?

Tény, ami tény a szlovák politika, valamint a politikusok egy részének mentalitása sajnos még most az uniós csatlakozás kapujában is zömében a magyar kisebbségi kérdésekben merül ki. A szlovák állam még mindig nem tud megbékélni azzal, hogy bizonyos ma már szlovákiai régiókban egykor a magyar nem kisebbség volt. Nem tudnak kibékülni azzal sem, hogy a magyar kisebbség szeretne saját anyanyelvén tanulni, hogy szeretné megõrizni magyar identitását, hagyományait. Egyszerûen elvakítja õket a magyarellenes propaganda, és nem foglalkoznak az ennél sokkal égetõbb problémákkal, mint például a gazdaság fejlesztése, a munkanélküliség magas aránya, a fiatalok tömeges kivándorlása, a kulturális élet fellendítése és még oldalakon keresztül sorolhatnám azokat a létfontosságú ágakat, amelyekben hiányosságok vannak, fejlesztésre szorulnak, amelyeknek a lakosság issza meg a levét. És ez már nem nemzetiségi kérdés. Attól függetlenül, hogy milyen etnikumhoz tartoznak embercsoportok, az állam teljesen ellehetetleníti életünket. Ha a nép pozitív irányú változásokat észlel, észre veszi, hogy haladunk, menten elfelejti, hogy valaha is hadakozott bármilyen nemzettel. Saját életére tud koncentrálni, és a békét, harmóniát keresi. " A jól lakott ember, nyugodt ember."
Nem az embereket okolom, hiszen a történelemben már volt rá példa, hogy e két nemzet, kibõvítve még németekkel és más nemzetekkel, kölcsönösen segítették egymást, békében éltek e területeken. Valami akkoriban hála istennek még nem létezett. Mondhatnám úgy is, hogy hála istennek már létezik, hiszen az emberiség informáltságának legjelentõsebb forrását képezi. Ez a média. Nem szívesen mondom ezt, de sajnos léteznek hazai televízió - adók, ahol egyes humoros - szórakoztató mûsoroknak a fõ programja a kisebbség gyalázása. Esetünkben a magyar és roma etnikumé a negatív hõs szerepe. Sorozatban kifigurázás áldozatai. Minden a múltban és jelenben felmerülõ problémáért a fent említett etnikumokat okolják. Ismétlem, nem az emberek a hibásak, hiszen tudjuk mekkora befolyásoló képessége van a médiának. Az emberek, csupán szórakozás céljából néznek hasonló mûsorokat, de amikor sorozatban azzal találkoznak, hogy a magyar az rossz, sokan el is hiszik. Ez az idõsebb korosztályt nem is annyira érinti, de képzeljük csak el a fiatal generációt, akik ezen nõnek fel. Hát nem egy veszélytelen dolog. Számomra nagyon szomorú, hogy most a 21. század elején, valakinek még mindig érdeke és eltökélt célja, hogy rossznak állítson be nemzeteket. Véleményem szerint ezek az emberek, ha szabad õket így neveznem, csakis saját hibáikat, baklövéseiket próbálják álcázni azzal, hogy átterelik a figyelmet és átruházzák a felelõsséget a magyarságra. A rasszizmus is valahogy így alakulhatott ki. A többség megpróbálta okolni saját hibáiért és a rossz gazdasági helyzetért a kisebbséget. Most, hogy május 1. - én csatlakozunk az Európai Unióhoz, megnyílnak a határok. Vajon az így beáramló vendégeket is hátrányos megkülönböztetésben részesítjük majd, vagy képesek leszünk elhagyni a gyengeségünkrõl árulkodó jeleket? Meggyõzõdésem, hogy az emberek nem hadakoznának egymással, ha az állambácsi jól igazgatná az államot, kisebb lenne a munkanélküliség, ha egyszerûen lehetõséget adna az embereknek, hogy saját maguk is fejleszthessék, szebbé tehessék hazánkat. Hiszek abban, hogy az ember képes tisztelni az embert. Képes tisztelni a kultúrát, a hagyományokat és szívesen elsajátítja a másik ember nyelvét annak érdekében, hogy kapcsolatot és békét tartson fenn vele.

B. oldal
Panaszkodás, vagy tradíció?

Átéltünk világháborúkat, polgárháborúkat, csatlakoztunk, szétváltunk, csatlakoztunk, szétváltunk, sztrájkolgattunk, hadakoztunk, rendszereket váltottunk, szétváltunk. Magyar vagy Csehszlovák? Közben észre sem vettük milyen kihatással volt ez a lakosságra. Észre sem vettük milyen kihatással lett ez az egész procedúra a felvidéki magyarságra. Ide-oda vetettek az élet hullámai, míg végül két állam közé rekedtünk. A felvidéken élõ magyarság az itt élõ romák és szlovákok egyaránt hatalmas identitás zavarral küszködnek napról napra. Nem tudják milyen, nemzetiségû állampolgárnak vallják magukat. Nem tudják mikor, milyennek lehet és milyennek nem elõnyös vallani magukat. Az ember saját maga nem tudja, vagy legalábbis nem tud biztos lenni abban, hogy kicsoda.
Nem csoda tehát, ha valaki népszámláláskor eszkimónak regisztráltatja magát. A magyar szülõk nem merik gyermeküket magyar tannyelvû iskolákba íratni, igaz a felsõoktatásban nincs is rá sok lehetõségük. Félnek, hogy gyermeküket ez által hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki.
A magyar lakta területek, de fõleg a gömöri régió elmaradottsága országszerte ismert, mégsem hajlandó senki tenni ellene. Választási kampányokban rendszeresen fordulnak elõ reménykeltõ ígéretek, de választások után sajnos mindig feledésbe merülnek. Az állami és külsõ támogatások nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak el hozzánk. A fejlesztési kezdeményezések sorban kudarcot vallanak. A gazdaság stagnál, munkahelyek sora szûnik meg. A tanult fiatal generáció csoportosan menekül nyugatra. Egyszerûen kénytelen elhagyni hazáját a megélhetés érdekében. Felsõoktatási támogatásokra nagyon nehéz szert tenni. Kevés fiatalnak adatik meg, hogy tovább tanulhasson. Rossz az infrastruktúra, elveszett az ipar, turisztikai adottságaink kihasználatlanok. Az ember próbálkozik, de ötletei, lelkesedése még csírájában elfojtódnak.
Az állam a szociális segélyek beiktatásával az embereket leszoktatta a munkáról. Éveken keresztül megszokták, hogy nem is kell ahhoz dolgozniuk, hogy megélhessenek. A nagyapák fiai, a fiúk gyermekei sorban megtanulták, hogy a folyamatos TV nézésbõl is meglehet élni. Teltek múltak az évek, az emberek lubickoltak az állam által nyújtott "butításban", míg végül oda jutottunk, hogy a fiataloktól, akik még nem töltötték be 25.-ik életévüket, hirtelen, agresszív módon megvonja, az idõsebb korosztálynál pedig kritikus méretûre csökkenti az eddig megélhetõségüket biztosító szociális segélyeket az uniós csatlakozás elõtt pár hónappal. Az rendben van, hogy valamilyen módon ösztönözni kell az embereket, hogy munkába álljanak, de a butítás idõszaka alatt miért nem volt rá próbálkozás? Csak azért történtek a szigorítások, hogy csökkenjen a regisztrált munkanélküliek száma, és így jobb színben tüntesse fel Szlovákiát az unió elõtt, vagy hogy pénzt spóroljon a csatlakozásra és a választási kampányokra? Érdekes dolgok ezek. Sajnos az itt élõ embereknek nem maradt más, mint a folyamatos panaszkodás. Beleuntak a folyamatos visszautasításokba. Sajnos a fiatalok már úgy nõnek fel, hogy nincs egy reális életcéljuk és képük a világról. Beleszoktak abba, hogy nem érdemes semmibe belekezdeni, mert egy másik csoport úgy is elbuktatja õket. Ritka az a dolog, amit meglehet nálunk honosítani. Ez az a fajta panaszkodás, ami szinte tradícióvá vált.
Ezek után szerintem teljesen felesleges a magyarázatok kutatása. Orvoslás és fejlesztés jegyében csak reményt, lehetõséget és valami féle biztosítékot kellene nyújtani az embereknek, hogy érezzék, van helyük a világban és van miért küzdeni.

Mázik P. (pmazik@szm.sk)


Sakkverseny Putnokon

2004 május 1.- én az Európai Uniós csatlakozás napján Putnokon a Péczeli József általános iskola aulájában barátságos sakk bajnokságra került sor Tamás Barna polgármester és Bánszky Miklós a sakkszakosztály elnöke szervezésében. A vendégeket Polgári László a gömöri sakkszövetség elnökének 52 fős csapata képviselte. A nagy érdeklődésnek köszönhetően az eredetileg 2-szer 1 órás 50 táblás bajnokság 52 táblásra bővült. A találkozót a putnoki gárda nyerte 33,5 : 18,5 arányban. Mészáros András nemzetközi sakkmester 20 táblán szimultán sakkbemutatót tartott. Ezután soron következtek még a táblajáték különböző formái a szivárványsakk és a villám torna is. A két sakkszövetség immáron 8 éve tartja fenn egymással a kapcsolatot és teszi próbára versenyzőit.
A sakkbarátok így köszöntötték az uniós csatlakozást.

 

Mázik P.

 

Kommunikatív lóidomítás

   A Méhi Agroterra Kft meghívására ez év áprilisában Hubóra látogatott Milan Kovář úr a kommunikatív lóidomítás elismert szakembere. Tapasztalata és tudása nagy részét többéves tengerentúli kintléte alatt szerezte, főleg Texaszban, Arizónában és Montanában. Módszerének lényege a lóval történő kapcsolatteremtés kialakítása. A jelenlévő tenyésztők és lovasok egyöntetű véleménye alapján elmondható, hogy egy rendkívül szimpatikus, nyitott és segítőkész szakemberrel ismerkedhettünk meg.
   A háromnapos gyorstanfolyamra "beíratott" négy lóval egy 16 méter átmérőjű körkarámban foglalkozott, amelyek között bizony akadt elrontott, "keményfejű" állat is. Az erőszakmentes, de egyben határozott, türelmes és szakszerű idomítás célja a kölcsönös kapcsolatteremtés és figyelem felkeltése, hogy a ló az egyes feladatokat és utasításokat szívesen és könnyedén elvégezze. A módszer másik előnye, mint ahogy annak szemtanúi lehettünk, hogy meghökkentően rövid idő alatt kitűnő eredmények érhetők el. Természetesen az ilyenfajta idomítás bármilyen sport- vagy munkacélra tenyésztett lovaknál is alkalmazható.
   Meggyőződésünk, hogy a kezdő, de a többéves tapasztalatokkal rendelkező lovasok is értékes és hasznos tudás birtokába juthattak Milan Kovář úr kreatív, részletes és egyúttal közérthető bemutatóján, akinek ezúton is sok erőt és egészséget kívánunk a további munkájához.

  

VJ

 

Sajógömör múltja és jelene

   Gömör vármegye legrégibb községeinek egyike és ősi székhelye. Vára már a honfoglaláskor fennált, s a névtelen jegyző Gumur néven említi, Gümür vezér váraként. A vár körül hamarosan kialakult a település. Lakói elsősorban a vár szükségleteit elégítették ki. A termékeny földeken gabonaféléket, a dombokon szőlőt termesztettek. Ezt igazolja a falu címere: Búzakalász és szőlőfürt. Az Őrhegyen és a Várhegyen bronzkori leleteket találtak. A történészek szerint az egykori gömöri várat az ún. " gömörőrök" építették. A Várhegy magasabb testvére a Őrhegy, amelyen még ma is felismerhető a távolba kémlelő őrtorony köralakú alapja. Mátyás király 1459-ben foglalta vissza a helységet a huszitáktól, s " oppidum nosrum" - nak nevezte.
Egy időben a Szontagh családnak volt itt birtoka, a barokk műemlék kastély ma is áll. A kastély nyilvánvalóan korábbi keletű épület, amelyen többször végeztek nagyobb változtatásokat, korszerűsítéseket. Vizsgálata közben egyaránt találunk rajta késő reneszánsz, barokk, klasszicista elemeket, sőtt empire megoldásokat, mivel armírozás Gömörben az empire jellegű épületeken fordul elő. A Széchy Mária által építtetett kastély a mai község központjában helyezkedik el.
   A hagyomány szerint a sajógömöri szőlőhegyen zajlott le az a híres jelenet, amikor Mátyás király - hogy példát mutasson - kapát vett a kezébe, s a kíséretében lévő főurakat is szőlőkapálásra kényszerítette. Mátyás emlékét a faluban szobor őrzi, amelyet Holló Barnabás alkotott. A talapzatán Garay János sorai olvashatók:

     " Mátyás király a tréfát fölötte kedvelé,
       Mátyás király feláll s int a szőlőhegy felé
       Im dolgozott a munkás, míg vigadánk urak
       Ne váltanók fel őket, hogy ők vigadjanak."


   Sajógömörön született 1670 körül Lányi Pál bányavállalkozó, vaskohótulajdonos. 1704 - ben a kuruc salétrom és puskaporgyártás hadbiztosa. Ugyanekkor azbesztből éghetettlen papírt állított elő. 1722 - ben Dobsinán megépíttette az első magyarországi nagyolvasztót.
   Itt született Czinka Panna / 1711-1772 / híres zenészlány, s itt is halt meg, de sírja helyét már nem lehet megtalálni. Kilenc évesen olyan tisztán hegedűlt, hogy a birtokosok Rozsnyóra küldték, ahol továbbképezhette magát. Csakhamar túltett mesterein, zenekart szervezett s a híre bejárta az egész országot, sőtt külhonban is ismerték. Mellszobra a falu központjában található. Két évente nyár környékén kerül megrendezésre a Czinka Panna prímásverseny, melyen sok fiatal tehetetséges hegedűs mérheti össze tudását. Ezzel az ünnepséggel egybekötött Czinka Panna mellszobrának megkoszorúzása is.
   A neves magyar hazafi Petőfi Sándor 1845 -ben egy éjszakát töltött a község fogadójában. Ittjártát a kastély falán egy emléktábla őrzi.
   A gömöri volt evangélikus polgári fiúiskola keletkezése a reformáció kezdetére tehető, amikor a hitbuzgó protestáns földesurak evangélikus latin iskolát nyitottak a községben. Az iskola tovább fejlődött, s különösen 1670 - től indult virágzásnak, amikor jezsuiták által Rozsnyóról elüldözött tanítók és diákok Sajógömörre menekültek. A XVIII. Század végéig mint latin iskola, később mint 4 osztályos gimnázium, 1854-től 1862-ig mint polgári tanoda állott fenn. Ebben az iskolában tanult Ján Kalinčiak író és Jonáš Záborský költő és drámaíró.
   Gömör községének manapság szépszámmal akad látogatója, hogy megtekintsék a történelmi élületeket, híres szobrokat, és Mátyás királyról elhíresült szőlőhegyet.

Heni

 


Miért maradt a tornaljai strand a 70-es évek nívóján?

   Gazdasági szempontból Tornalja és környéke Szlovákia legelmaradottabb területei közé tartozik.
Pedig a város a nyári időszakban jelentős idegenforgalmi bevételre tehetne szert. Ennek a kihasználása sokat javítana a helyzetén. Az itt élő emberek éveken keresztül nem tudták kihasználni a strandfürdő által nyújtott idegenforgalmi lehetőségeket. Miért?
   Valószínűleg éveken keresztül nem foglakoztak a strandfürdő kínálta lehetőségek kihasználásával.

Talán négy kérdésre kellene megtalálni a választ!

   1. Milyen változtatások szükségesek, mit kellene kiépíteni?
   2. Hogyan találni befektetőket, akik partnerei lehetnének a strandfürdőnek?
   3. Hogyan lehet jó nevet és elismerést szerezni?
   4. Hogyan lehet a magas látogatottságot elérni és erős piaci pozícióra szert tenni?

A fürdő pozitívumai:
  - Nagy kapacitási lehetőség, a hozzá tartozó területek viszonylag nagyok - a hiányzó infrastruktúra kiépítésére van terület
  - Jó fekvésű terület ( Pozsony - Kassa főútvonal )
  - Ilyen típusú létesítmény kevés van a közelben
  - Campingezés lehetősége
  - A tengerszem által adott lehetőség ( állandó hőmérsékletű víz - búvársportra lehetőség )
  - Ásványvíz forrás

Negatívumok:
  - Nem kellően kiépített infrastruktúra ( szociális létesítmények, öltözők, sportlétesítmények hiánya... )
  - Nincs megfelelő információs szolgálat ( PR tevékenység hiánya )
  - Nem megoldott vízfiltráció
  - Kihasználatlan kapacitás
  - Attrakciók hiánya
  - Kultúrális rendezvények hiánya

   Ezek a negatív tényezők részben az elégtelen kommunikációs marketing tevékenységnek is tulajdoníthatóak.
Elégtelen az információs áramlat és a lehetséges befektetők nem jutnak információkhoz a létesítmény lehetőségeiről, valamint a látogatók számát is befolyásolják. A strand nyújtotta lehetőségek felmérésével szakemberek ezidáig nem foglalkoztak, valamint pályázati lehetőségek sem voltak kihasználva.

T.S.

 

Az MKP Tornalján

Gömör egyik legelmaradottabb városába, Tornaljára látogattak a Magyar Koalíció Pártjának képviselői Miklós László, Simon Zsolt, Gyurovszky László, Duka- Zólyomi Árpád, Bauer Edit, Pomóthy László, Szigeti László és Gál Gábor személyében. A találkozóra meghívást kaptak a régió községeinek polgármesterei, vállalkozói és közéleti személyiségei. A képviselők rövid, de tartalmas beszámolót tartottak tevékenységükről és a jelenlegi gazdasági helyzetről, majd a kormány és az unió által nyújtotta lehetőségek kihasználására hívták fel a hazaiak figyelmét és rámutattak az összetartó gazdaság előnyeire, erősségére. Bauer Edit a közelgő választások tükrében arra hívta fel a lakosság figyelmét, hogy június 13.-án éljenek szavazati jogukkal. A képviselők sok benyújtott pályázatot várnak, hiszen a fejlődés csak együttes erővel érhető el. A lehetőségek adottak, ki kell őket használni.

 

Slota a homoszexuálisok és az MKP ellen

(Nyilatkozat szlovák nyelven a Markíza televízióban)

Ján Slota, Zsolna polgármestere a Markíza televízió Testre szabva című műsorában közölte, hogy egyetlen kijelentéséért sem kell bocsánatot kérnie, ezt követően pedig elitélte a homoszexuálisokat és követelte az MKP betiltását.
Sajnos vannak az ország közéletében J.S.-ák!
Ahhoz, hogy valaki megértse azt, vannak másságban élő emberek, rendelkezni kellene legalább valamiféle alap inteligenciával. Akinek ez sajnos nem adatott meg, talán nem illene szerepelnie a nyilvánosság előtt és Szlovákia közéletében.
Ami az MKP betiltását illeti, az ország legstabilabb pártját mégsem lenne okos dolog betiltani.
J.S. úrnak tudatosítania kellene, hogy Szlovákiában (Felvidéken) több százezer magyar él, akik nem betelepültek. Ezek az emberek nem önszántukból kerültek el az anyaországtól.
A magyarság érdekeit és jogait Szlovákiában az MKP képviseli és a nem magyarságot érintő politikában is jól szerepel! Sok esetben a többi szlovákiai párt példát vehetne az MKP-ről.
Talán, ha J.S. úron múlna, még a magyarságot is betiltaná. Még, ha ez egyeseknek fáj is, de létezünk!

 

Őrizzük a múltat

Ezzel a sorozattal szeretnénk feleleveníteni az őseink (nagyanyáink) életét, szokásait, hagyományait. Megismertetni a régi népdalokat, egy-egy alkalomhoz illő verseket, mondókákat. Szeretnénkegy percre megállni az időben és ebben a rohanó világban. Egy picit most nem azzal törődni, hogy mi lesz, hanem hogy mi volt. És hogy miért van az, hogy mind ez már nincs, mert úgy érzem, hogy e rohanó világ elfelejttette az élet valódi értékét, azt ami nélkül nem is teljes az élet: a szeretetet, a megértést, az egymásra odafigyelést. Ma már szinte minden energiánkat a létfenntartásra az egyre nagyobb célok elérésére fordítjuk és elhaladunk azok mellett, akiknek szükségük lenne ránk.Látjuk őket, csak sűrű dolgunkban nem vesszük észre a jelentésüket. Pedig, ha egy pillanatra megállnánk, máris megváltozna az életünk.
Mindezt tudták a régiek,és úgy is éltek, úgy dolgoztak. Így lett szebb, jobb, teljesebb életük, mintnekünk. Munkájukat is úgy végezték, hogy azt ne kényszernek érezzék, hanem élvezzék. Úgyhogy most álljanak meg és tanuljanak élni azoktól, akik élvezettel élték életüket.

Hagyományok - Nelcsi mama mesél

Séta közben Gömörön be-benéztünk Nelcsi mamához. Ő mindig el tudott minket szórakoztatni egy-egy jó kis történettel. Most például a régi idők udvarlási és házassági szokásairól mesélt nekünk.
Bizony régen másképp volt, mint ma. Nem voltak ám úgy elengedve a lányok, de a legények sem. Mindennek volt szabálya. Első a munka, utána a szórakozás. Általában vasárnap délután voltunk elengedve sétálni ki a várhegyre. Ott találkozott a sok fiatal. Játszottunk szembekötősdit, mesterségem címerét, dalolgattunk. Itt ismerkedtek a fiatalok, de étetésre mindenkinek haza kellett érni. Vasárnaponként estefelé a család idősebb tagjai kiültek a ház elé, és a legény csak addig sétálgathatott a leánnyal, amíg az öregek ráláttak. Kézfogásnál több nem volt engedélyezve. Nem úgy volt, mint most, hogy megismerkedünk, összeköltözünk és minden jól is van. Nem, nem. A legények 2-3 évekig is udvaroltak és csak utána volt jegyváltás. Az ajándékozgatás sem volt szokás az udvarlási időszak alatt, csak mikor már komolyodott a kapcsolat. Akkor esetleg pünkösdre hoztak májfát, vagy virágot, de amúgy csak jegyváltáskor illett ajándékot vinni.
A mi időnkben még a bálok is szigorú szülői felügyelettel zajlottak. Minden leány az édesanyjával, nagymamájával járhatott a bálba. Tavasszal, ha jó volt az idő farsangra, pünkösdre rendeztek bált az őrhegyen. Innen a fiúk haza kísérhették a lányokat a szülők társaságában. Otthon engedélyezve volt számukra 5-10 perc beszélgetés a kapuban. Ha sokallották az időt, kiszóltak a lányért. Mikor már a fiatalok eldöntötték, szeretnének összeházasodni, a fiú elmondta a leány szüleinek céljukat és megkérdezte, küldheti-e a szülőket kérőbe.

Akkoriban az volt a szokás, hogy a szülők mentek megkérni a lány kezét annak szüleitől. Megbeszélték a jegyváltás időpontját és meghívták a közelebbi családtagokat. Az is egy kisebb fajta lagzinak felelt meg. A lányos háznál volt az ellátás, ünneplés.
Jött a fiú szüleivel, hozták az eljegyzési gyűrűt, mellé a kísérő gyűrűt (kinek, hogy tellett), midenféle ajándékot, ruhaanyagot, bundát, selymet… Ezt is, kinek, hogy engedte a pénztárcája. Persze a menyasszony szüleinek is ki kellett, hogy rukkoljanak. Az ajándékokat vissza kellett ám venni.(cipő, nyakkendő, ing, öltönyanyag…) Ez volt a szokás, bár sok helyen ez még ma is így van.
A lakodalmakat többnyire farsangkor, vagy május környékén tartották. Nagy nyárban nem merték megtartani, ugyanis akkoriban még nem volt hűtőszekrény és így sok minden megromlott volna. A lagzi előtt egy héttel volt a csigacsináló. Ez is egy nagy esemény volt. A lakodalomba hivatalos fiatalasszonyok mind mentek egy-egy tál liszttel és kendőbe kötött tojással. Mind a két családhoz külön-külön. Délutántól a késő éjszakába nyúlt a csigakészítés. Közben énekeltek, beszélgettek. A mi időnkben még nem szombaton voltak a lagzik, csak nagyon ritkán. A katolikusoknál hétfőn, az evangélikusoknál kedden, a reformátusoknál szerdán tartották az esküvőt és a lagzit. A többi faluban is ez volt a szokás.
A meghívás is úgy zajlott le, hogy mindkét fél oldaláról volt két vőfély és azok jártak házról-házra a meghívott családoknál, és mondókával hívták meg őket.
A lagzi előtt két nappal bonyolították le az ágyvitelt a vőlegényes házhoz. Szekéren vitték a két dunnát, hat párnát, fehérneműt, bútort… A menyasszony nem lehetett jelen, csak a család fiatalasszonyai. Ők rendezték be a fiatal párnak a szobát és pakolták be a szekrényekbe a "stafírungot". A huncut asszonyok cserép… és tálakat dugtak a szalmazsákokba, hogy a fiatal pár alatt összetörjön a nászéjszakán. Akkor még nem voltak matracok az ágyban, hanem csak szalmával megtömött zsákok. Ha készen voltak a rendezkedéssel a vőlegény elment a menyasszonyért, hogy ő is megnézhesse a szobájukat. Ilyenkor a vőlegény rádobálta az asszonyokat az ágyra, hogy ő alattuk törjenek össze az edények. Ez is egyfajta szokás volt. Ekkor a fiús háznál volt ellátás minden jelenlévőnek.
Egy-két nappal a lakodalom előtt mindkét háznál disznótor volt. Volt ahol borjút is öltek. A meghívottak az utolsó éjszakán hozták a nászajándékokat, ki, mit akart, tortát, süteményt, kalácsot, pálinkát. Ilyenkor is volt vendéglátás a disznótorból. Abárolt szalonnával, hurkával, kolbásszal kínálták a vendégeket. Voltak, akik már ekkor elkezdték a nagy ünneplést, és éjfélig mulattak, míg csak el nem jött a várva várt nap. Míg az arát készítették a vőlegény házától lassan elindult a menet. A menyasszony házánál megálltak, a szószóló pedig bement ünnepélyesen kikérni a hölgyet. Szép kikérő verset szavalt és a menyasszony rokonsága különféle furfangos kérdéseket tett fel, ezzel is próbára téve a szószólót. Eközben a kint várakozó násznépet vendégül látták. Bent a vőfély szívhez szóló beszéddel búcsúztatta az arát a szülőktől. A lagzis menetet a jegyzőhöz a menyasszony vezette a vőféllyel, utánuk haladt a koszorúslány a másik vőféllyel, és harmadiknak a vőlegény a koszorúslánnyal. Őket követte a násznép. A jegyzői hivatalban összeadták őket, majd onnan indultak a templomba. Itt már a vőlegény vezette a menyasszonyt. A templom ajtaja rendszerint csukva volt. Itt az ún. bakter várta őket, aki váltót kért a menyasszonyért. Mikor a vőlegény fizetett beengedte őket a templomba. A szertartás végén az ifjú ara egyedül maradt az oltárnál. Ilyenkor történt a beiktatás a házas életbe. A mi időnkben így volt szokás, de az édesanyáméknál ez még csak a következő napon történt.
Innentől kezdve már a vőlegény családjához tartozott és ennek megfelelően a vőlegényes házhoz, új otthonába vitték.
Nem sokkal később kidíszített lovasszekérrel indultak a városba fényképezkedni a szűkebb család társaságában. A többiek közben otthon mulattak. A fényképezkedés után éjfélig tartó mulatás következett. Éjfél körül a lányos háztól jöttek bekötni a menyasszony fejét. A fiatalasszonyok körbe fogták az arát és úgy táncoltak. Előbb a férje vihette táncba, majd elkezdődött a menyecsketánc. A menyecske keresztanyja fogta a tálat és mindenki elvihette táncolni az arát, aki tett a tálba. A tánc végén körbe kínálta a vendégeket süteménnyel és pálinkával. Utánna mindenki kedve szerint mulathatott hajnalig, a fiatal pár pedig boldogan élt míg meg nem halt. És jöttek az utódok...


 

 

Árvacsalán

Köves udvar.
A mester előbb egy szekérkereket,
majd egy hordót pántol.
A kis ablakban
pirosakat lobban a muskátli,
fénye úgy zuhog ránk,
akár a napszél.
Az abroncs nem képez szabályos kört,
olyan, mint a palóc "a",
melyet majdnem "o"-vá kalapáltak
a századok.
Ezeket a szemkarika-görbe "o"-kat hordom,
születésem óta magammal;
nézem, hogy szállnak fel
az ajkakról
- sombokorról a lepkék -,
hogy hullnak szelíden kimondva a hóra:
holdkomp-puhán,
hogy ragyog fel az anyanyelv
gyermekeink foga fehérén.
Őrizd meg idő,
ezeket az abroncs "o"-kat is,
mint itt ezt az út széli,
piros árvacsalánt.

(Egy mondat a szeretetről)
  Batta György gömöri író