2004. 07. 29.
II. rész
A német és ausztrál résztvevők ajándékkal kedveskedtek és a hódsági gyerekek részére pénzt gyűjtöttek. A 100 eurós és 5$-os összeget argač Mária vette át, aki elmondta, hogy a legjobbnak látja, ha ezt a pénzt a frissen megnyílt, a mentálisan fejlődő diákok óvodájának adják. Később a német és osztrák résztvevők egy újabb 100 euróssal toldották meg az összeget.
Mariska, a rendezvény főszakácsa is ajándékot kapott.
A hangulat egyre fokozódott, így ajándékot kapott az Elnökasszony még az osztrák képviselőktől is, továbbá a hangosításért is jutalmat kaptak a technikai szakik, és meg a fordítással ügyeskedő Anikót sem felejtették ki, ... és mi több, minket operatőröket sem, hisz a hódsági szervezők részéről, mint tudósítók kaptunk két étel- és italjegyet. Köszönjük szépen!
Majd ez a szép, szívet melengető társalgás után jöhetett a zene és a tánc. Rázendítettek a rezesek,
a gombosi néptáncosok pedig, ezúttal civilben rakták mit sem törődve a talpuk alatt cuppogó sárral.
A nézők hosszasan nézték, mit produkálnak a gombosi fiatalok.
Érezni lehetett, hogy nagyon élvezik a fiatalok produkcióit.
A legéhesebbek a sátorból kísérték szemmel a rendezvényt.
Hilda megörökíti a gombosi táncot és zenét, Reiner pedig, tanúsítva, hogy a német néphez is közel áll a pléhzene, taktust kocogtat kislánya fejére! :-)
Jelen volt Zady34 is! :-)
Érdekes volt tapasztalni, hogy szól a trombitazene erdőben. A fák jócskán nyelték a hangot, így nem volt tapasztalható a hangvisszaverődés mint egy zárt helységben vagy épületek között.
A hangulat annyira felfokozódott, hogy a népviseletbe öltözött gombosiak sem kímélték tovább magukat és ruháikat, és amint látjuk, argač Maria is, és Klenanc József, a gombosi művelődési egyesület elnöke is táncra perdült.
Majd újból jött az eső. Én kamerámmal egy esővédett helyre vonultam, de a mulatozókat nem zavarta semmi sem.
A talaj már nem tudta elnyelni a vizet, de ez sem akadályozta a vendégeket és vendéglátóit, hogy még egy kólóra is rázendítsenek.
Amikor már bőrig áztunk, hazaindultunk, de a horgászklubnál meg kellett állnom pár fotó erejéig, hisz ott is állt a bál. Képünkön Carmenci, aki most már visszautazott Ausztráliába.
A horgászklub épületéből kapom lencsevégre polgármesterünket, aki bizonyára elégedetten távozik a színhelyről.
Zárszóként mit is tudnék mondani? Szép volt! Ez volt az első regattás rendezvény, amin részt vettem. Ha a korábbiak csak fele ennyire voltak szervezettek és tartalmasak, akkor is büszkék lehetünk falunkra és a többi szervezőre. Sajnálom, hogy korábban nem tartottam fontosnak, hogy jelen legyen ezeken a rendezvényeken. A jövőben, hacsak tehetem, ott leszek családommal. Másoknak is javaslom! :-)