A Szatmár Megyei Tanács RMDSZ– és NDF–frakciója a hét elején közös tanácskozásra hívta meg a sajtón keresztül a koalíciós pártok elnökeit, parlamenti képviselôit és megyei tanácsosait. A péntek délután 4 órakor kezdôdô találkozó elsô perceiben kiderült, hogy a szervezés körüli hibák miatt egyesek csak véletlenül értesültek a tanácskozásról, s a félórás késéssel kezdôdô "munkaértekezlet" elsô perceiben már az is világossá vált, hogy a sajtó képviselôi nemkívánatos személyek ezen az összejövetelen. Noha Mihai Pop tanácsos és a Demokrata Párt képviselôi a nyíltság érdekében emelt szót, hiszen a meghirdetett téma ugyebár a megye költségvetése, vagyis közügy, Szabó Károly szenátor rámutatott arra, hogy újságírók nélkül ôszintébbek lesznek egymáshoz, s amit ô például a következô percekben mondani kíván, nem biztos, hogy egyeseknek tetszene, ha a sajtó közvetítésével a külvilág tudomására jut majd. Miután kiderült, hogy a megyei költségvetés ürügyén tulajdonképpen politikai kibeszélés (vagy mérkôzés?) következik, szavazásra került sor. A sajtó "ajtókon kívül maradását" a Demokrata Párt képviselôi mellett Veres István tanácsos ellenezte (érthetô okokból), a kitessékelésre szavazott Anamaria Biris parasztpárti képviselô és az RMDSZ–csapat, Pécsi Ferenc képviselô kivételével, aki, a liberális pártiakkal együtt, tartózkodott. Ezt követôen az újságírók az ajtón kívülre kerültek, s így a megye lakossága sohasem fogja megtudni hogy a sajtót tulajdonképpen miért is küldték ki a terembôl…

Az igazgató bennünket nem fogadott, más forrásból kellett megtudnunk

Május 25–e óta, amikor a központi médiák nyilvánosságra hozták, hogy a Bankcoop bankközi átutalásait a Román Nemzeti Bank ellenôrzése alá vonták, a betétesek között kitört a pánik, és országszerte megrohanták az intézmény fiókjainak pénztárait.

Ez történik Szatmár megyében is, immár napok óta.

S történik annak ellenére, hogy mind a jegybank, mind a Bankcoop országos vezetôsége nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nincs ok aggodalomra, még kevésbé pánikra. A pénzét mindenki meg fogja kapni.

Az ügyben érintett olvasók tájékoztatása végett immár három napja kísérletezünk azzal, hogy "bebocsátást nyerjünk" a Bankcoop szatmárnémeti kirendeltségének igazgatójához, Mircea Ardeleanhoz, mindhiába.

Miközben a román nyelvû megyei napilapokban két közleményt is közzétett az intézmény pénzügyi helyzetével kapcsolatban, egyik–másik lap munkatársának pedig nyilatkozott is a pénzfelvétel módjáról, a megye legnagyobb példányszámú lapjában nem tartja fontosnak az olvasókat tájékoztatni. Mármint magyar nemzetiségû ügyfeleit.

A mai napig annyit sikerült megtudnunk, hogy a szatmárnémeti Várdomb (Decebal) utcai pénztár kilenc órakor nyit, s a betétesek feliratkozási sorrendben vehetik ki a pénzüket 10 millió lejig.

A tegnap húsz személy neve volt kifüggesztve a bejárati kapura, ezzel kilencvenhatra nôtt a megyében a pénzükhöz (vagy annak egy részéhez) jutó betétesek száma.

A központi hírközlô szervektôl származó információk szerint az intézmény országos viszonylatban eddig 117 milliárd lejt fizetett ki a lakosság körébôl származó ügyfeleinek.

Halmiban, május 31–én 

Halmi község helyi tanácsa és a Megyei Mezôgazdasági Tanácsadó Hivatal eperünnepet rendez Halmiban május 31–én, hétfôn. Az epernapi rendezvényre a szervezôk meghívták a Halmi környéki és avasi epertermesztôk képviselôit, a gyümölcs felvásárlóit, s a termesztésben jártas szakembereket, a vidék községeinek polgármestereit. Ebbôl is kitûnik, hogy az e napra tervezett találkozókon, megbeszéléseken a szervezôk az epertermesztés eredményesebbé tételét szolgáló tennivalók s az értékesítés körüli gondok számbavételére is sort akarnak keríteni. Ha valóban így történik, az epernapi rendezvény sikere és haszna sem marad el.

Nagykároly 

— A találkozás a nyolcadik szentség. S ha a fiatalok ebben a klubban utat találnak lélektôl lélekig, akkor azáltal mindannyian gazdagabbak lesznek — fogalmazott Reizer Pál megyéspüspök tegnap délben a nagykárolyi Fényi István ifjúsági klub és könyvtár felszentelésekor.

A Kalazanci Szent József plébánia vasút utca felôli szárnyának egy részét 10 millió lejes beruházással újította fel a Pietas Keresztény Kulturális Egyesület — ismertette a klub létrejöttének történetét Visnyai Csaba. Az Egyesület elnöke, aki egyben a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója is, elmondta: a fiatalok a klubban alkohol– és füstmentes környezetben tölthetik el szabadidejüket. A két helyiségbôl álló, kifestett, padlócsempével és faburkolattal ellátott találkozóhelyre csak klubtagok járhatnak majd. Fényképes igazolványt azonban felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül mindazok a diákok kaphatnak, akik személye megfelelô viselkedési garanciát nyújt. A klubban biliárd– és rexasztal lesz, videózni és sakkozni is lehet majd. A könyvtárban az alapvetô irodalmi mûveket lehet olvasgatni, de mód van ezek kikölcsönzésére is.

— A Kalazanci Szent József és az alakuló Fatima egyházközség adományai nélkül nem sikerül volna a klubot megvalósítani — hangsúlyozta Visnyai Csaba. Az igazgató lapunknak elmondta, hogy a katolikus líceum diákjainak is fontos szerepe volt a termek felújításában, a IX. kémia–biológia osztály pedig különösen sokat segített. Köszönet illeti Vonház József és Vonház Imre szülôket, akik a kômûvesmunka kivitelezésénél szorgoskodtak, és Hágó Attilát, aki a faburkolat elkészítésében vállalt szerepet.

Az avatást követôen a Katolikus Szeminárium diákjai a püspök úr tiszteletére, az 1848–49–es szabadságharc leverésének 150. évfordulójáról megemlékezve, Petôfi–összeállítást mutattak be. Reizer Pál az egyház és az oktatás fontosságáról szólt, úgy vélekedett, hogy megmaradásunk és jövônk a templomtól és az iskolától függ. Utalt azokra a kifogásokra, amelyeket a katolikus iskolák ellen hoznak fel. Az ilyen vádak szerinte nem megalapozottak.

— Ezek az iskolák még nem az igaziak, de 50 éves kihagyás után nem lehet pillanatok alatt legjobbat teremteni — vélekedett Reizer Pál, aki arra biztatta a tanárokat és a diákokat, hogy higgyenek és bízzanak.

Az egyházmegye elsô embere úgy vélekedett, hogy a tanároknak kettôs hivatásuk van: a pedagógiai munka mellett, a keresztény és a magyar értékeket is kell ápolniuk. A diákokhoz fordulva Reizer Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalság nagy kincs, ellenben ezeket a szép éveket meg kell becsülni és ki kell használni. Ha a mai fiatalok tanulás helyett eljátsszák ezt az esélyt, akkor rövidesen nem lesz keresztény módon gondolkodó és magyarul beszélô közéleti ember.

— Nincs igazi jövônk ilyen emberek nélkül. Szükségünk van rátok és a munkátokra — intézte szavait a tizenévesekhez a püspök. Puszta Sándor költô szavait segítségül híva az egyházi méltóság tettre buzdította a fiatalokat: "Amit kigondoltál, vidd tovább,/ Ami lettél, vállald,/ De soha ne feledd, ami még lehetnél."

Június 20–án elsô alkalommal rendezik meg Sárközújlak Napját. A község ünnepének programját csütörtökön véglegesítette a helyi tanács. A rendezvény keretében a községközpontban elsô és második világháborús emlékoszlopot szentelnek, valamint Fodor Kálmán–emléktábla felavatására is sor kerül. Az emlékoszlop felhúzásának a munkálatai hétfôn kezdôdnek meg.

A sportrendezvények sorát futóverseny nyitja majd, a focibajnokságon részt vevô csapatok — Szinérváralja, Mikola, talán Fehérgyarmat és a házigazdák — Sárközújlak Kupájáért fognak megmérkôzni. A program kulturális részében a község óvodásai, iskolásai lépnek majd a focipálya környékén felállított színpadra, a Megyei Mûvelôdési Felügyelôség szervezésében megyei írók találkozójára is sor kerül, ahol bemutatják többek között Anzik Albert, nyugalmazott tanár rövidesen megjelenô monográfiáját. Sárközújlak Napját reggelig tartó bál zárja majd, a községközponti lakodalmas házban, melynek keretében megrendezik Sárközújlak szülötteinek a találkozóját. A polgármesteri hivatal természetesen úgy szeretné, ha minél több vállalkozó lenne jelen standjaival az ünnepségen, hogy az evés–ivás egész nap biztosítva legyen. A következô szerdán ismét egyeztetô tanácskozásra kerül sor, ahol a tanácsosokon kívül meghívottként a község nagyobb vállalatainak vezetôi is jelen lesznek. Sárközújlak Napjának részletes programjáról természetesen majd idejében beszámolunk.

Igazán nem panaszkodhatnak a romániai kis és közepes vállalkozások — a jelek szerint pillanatnyilag nincs olyan párt, politikai alakulat az országban, amely ne készítene jobbnál jobb tervezeteket, programokat e vállalkozástípusok támogatására. Ebben az évben a Parlament két háza egyhangúlag elfogadta az ide vonatkozó törvényt, amelyet eredetileg két RMDSZ–képviselô dolgozott ki, most újabban pedig a Melescanu–féle Szövetség Romániáért Párt is összeállította a maga programját, ugyanebben a témában (kibôvítve a belföldi tôke pártolásával kapcsolatos fejezetekkel). A program nyilvánosságra hozatalára tegnap délután került sor Szebenben — többek között errôl tájékoztatta sajtóértekezletén Viorel Pop, a párt Szatmár megyei képviselôje az újságírókat, szintén tegnap. Annak idején hét város versengett azért, hogy Homérosz szülôvárosának mondhassa magát, lám, a kis és közepes vállalkozások védelméért is csaknem ugyanennyi párt vetélkedik egymással! Törvény ide, program oda — tény, hogy e vállalkozásformák (amelyek a fejlett nyugati országokban a gazdaság alapját képezik) valóban megérdemelnék a gyakorlati törôdést, ám a statisztikai adatok szerint az 1992 és 1995 között létesített kisvállalkozásoknak csaknem a fele, a súlyos adóterhek következtében, már lehúzta a redônyt.

Viorel Pop képviselô a továbbiakban a sorozatos bankcsôdért a Román Nemzeti Bankot nevezte meg felelôsként, amely a maga során elmulasztotta a hitelnyújtás normáinak a kidolgozását. Radu Vasile miniszterelnöknek nincs igaza, amikor azt állítja, hogy ebben az országban már nincs mit lopni, ugyanis most éppen az ország lakosainak bankbetéteit dézsmálgatják… Az államkassza sok száz milliárd lejt fordít a Bancorex és a Mezôgazdasági Bank hiányainak a pótlására, nemrégiben pedig országos ügynökséget alakítottak a kinnlevôségek visszaszerzésére. Az alkalmazottak bére magáért beszél: a vezérigazgató havi 90 millió lej fizetést kap, egy osztályvezetô 43 millió lejt, egy tanácsos 31 millió lejt, egy elôadó 13 millió lejt. Mindez az alapfizetésen kívül a tetemes vezetési pótlékból, régiségi pótlékból, a szellemi túlterhelésért járó kockázati illetménybôl, illetve a speciális munkáért járó illetménybôl tevôdik össze. Tulajdonképpen még éjjeliôrként vagy tûzoltóként is érdemes ebben a testületben munkát vállalni, hiszen havonta 7 millió lejt lehet hazavinni — derül ki arról a fizetési lapról, amelynek másolatait Viorel Pop képviselô az újságírók rendelkezésére bocsátotta.

Teodor Gavrilas parlamenti képviselô (DP):

Az ellenzéki képviselô sajtóértekezlete után, az immár kormánykoalíciós partnernek számító Teodor Gavrilas demokratapárti képviselô is a Román Nemzeti Bank pénzpolitikájának a bírálatával kezdte sajtótájékoztatóját, pártjának székházában. Beszámolt arról, hogy a Demokrata Párt képviselôcsoportja szerdán törvényjavaslatot nyújtott be a bankfelügyelettel kapcsolatban — modellként ehhez a németországi, hasonló tartalmú törvény szolgál. Bank– és adórendszerünket nagyfokú fegyelmezetlenség jellemzi, s ez vezetett a mostani állapotokhoz — a Demokrata Párt már annak idején, amikor Mugur Isãrescu kormányzó tisztségének a meghosszabbítása szóba került, "meghúzta a vészféket"…Teodor Gavrilas sajnálatának adott kifejezést a Szatmár megyei szenátorok és képviselôk egységes fellépésének a hiánya miatt — olyankor, amikor olyan fontos kérdésekrôl esik szó, mint a megye költségvetése. Úgy tûnik, hogy mindenki külön–külön akarja ezt a kérdést megoldani, hogy majdan, a választási kampány során személyes sikerként mutathassa be… A választási kampányra készül a jelek szerint Ion Iliescu is, ennek a számlájára tudható be az amerikai útja során a Washington Postnak adott interjú, amelyben "orosz veszélyrôl" beszél ebben a térségben. Iliescu "nyugatbarát" magatartását akarta ezzel a nyilatkozattal bizonyítani, dehát a Nyugatot nem ilyen könnyû becsapni — jellemezte a volt államfô próbálkozásait Teodor Gavrilas.

Tanács vállalkozóknak 

Gyakran lehet vállalkozókat hallani panaszkodni a már–már kilátástalannak tûnô gazdasági helyzetrôl, a napi nehézségekrôl, amelyeket le kell gyôzniük, annak érdekében, hogy vállalkozásaikat életben tarthassák, az alkalmazottaknak biztosítsák a munkát és természetesen a lehetôségekhez mérten, az ennek megfelelô béreket is.

Az általában hallott panaszok az exportálók, a külföldi partnerekkel dolgozók esetében még megtetézôdnek azzal, hogy túlságosan alacsony a valuták árfolyama, késedelemmel fizet a külföldi partner, vagy ha netalán idejében kifizette a megvásárolt termékek ellenértékét, akkor a román bankrendszer pihenteti magánál egy–két hétig az átutalt összegeket, és persze ezen okok miatt hitelhez kell folyamodnia annak érdekében, hogy fedezze a mindennapi költségeket, kifizethesse az alkalmazottak béreit, no és persze az állami büdzsébe a járandóságokat, hogy elkerülje a fiskus által kivetett csípôs büntetéseket. És bizony a hitelek manapság egekig szökkenô kamatait fizetni kell, ki kell termelni, ami 60—80 %–os kamatlábak mellett nem kis bravúr. "Nem támogat bennünket, exportálókat senki sem. Nem olyan a mi helyzetünk, mint a legtöbb európai országban, vagy akár a szomszédban, ahol számtalan támogatásban részesítik a termelôt, legyen az mezôgazdasági vagy ipari termelô, nem is beszélve az exporttámogatásokról." Nem kis igazság van az idézett panaszban és ténylegesen egy kézen meg lehetne számolni azokat az ösztönzôket, amelyek jelenleg a gyakorlatban is igénybe vehetôek, a mezôgazdasági termelô, az ipari termelô vagy akár az exportáló által. Ezen támogatási rendszerek bizonyos része, gondolok itt a mezôgazdaságot "támogató" kuponos rendszerre, alanyi jogon nyújt inkább segélyt a mezôgazdasági vagy az ipari termelôknek, és az egész rendszerben sehol nem lehet felfedezni a hatékonyság növelésének és a minôség javításának az ösztönzôit.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy sok esetben magának a vállalkozónak hiányosak az ismeretei, nem használta ki a meglévô információs forrásokat és ezáltal nem tud olyan kedvezményekrôl és támogatási rendszerekrôl, amelyek ténylegesen nagy segítséget jelenthetnek és ösztönzôleg hathatnak a termelésre, valamint a termelést érintô beruházásokra. Vagyis, hogy ôszinték legyünk, adott egy–két lehetôség, de még ezekkel sem élünk igen sok esetben.

Egy ilyen lehetôségrôl számolt be április végén az érdeklôdô vállalkozóknak, a Vállalkozók Fóruma Egyesület meghívásának eleget téve, Vasile Pop úr, a bukaresti székhelyû Román Export–Import Bank fôtitkára, aki amellett, hogy egy neves román pénzügyi intézetet irányít, oktatói tevékenységet is kifejt a Bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián.

A Román Export–Import Bankot 1992–ben alapították azzal a céllal, hogy egy támogatási rendszert építsenek ki a román külkereskedelem fejlesztésére, ösztönzésére. A bank tevékenysége annyira kedvezôen haladt, hogy például a magyarországi Eximbank alapításakor a Román Eximbank mûködése során szerzett tapasztalatokat messzemenôen figyelembe vették a magyar szakemberek.

A Román Export–Import Bank szolgáltatásai közül három érdemli ki különösképpen az exportáló vállalkozók figyelmét.

Számos esetben megtörtént, hogy egy jónak vélt üzletkötést a szerzôdött termékek legyártása, majd szállítása követett, és az elsô szállítások alkalmával a külföldi partner elôre fizetett vagy szállításkor készpénzzel. Miután ez többször megtörtént és a külföldi "üzletembernek" sikerült a vállalkozó bizalmába férkôznie, egy óriási megrendeléssel áll elô, és mivel ebben az esetben egy nagy összegrôl van szó, szállítás utáni fizetést ígér. Miután az áru birtokába jutott és azt értékesítette, a pénzzel a zsebében csôdöt jelent, és a hazai vállalkozó kérdésére, hogy mikor lesz ô kifizetve, legjobb esetben is csak egy vállvonogatás a válasz. Egy ilyen helyzetben gyakran a hazai vállalkozónak is csôdöt kell mondania, hiszen a tôkeszegény vállalkozásaink számára már egy nagyobb veszteség a bezárással egyenlô.

Természetesen csôdhelyzet egy jó nevû vállalatnál is elôfordulhat, de egy ismeretlen, kimondottan szélhámos célok elérésének érdekében alapított cég esetében a csôd szinte biztosra elôre jelezhetô. Ilyen és ehhez hasonló helyzetek elkerülése lehetséges, oly módon, hogy leellenôrizzük azt a vállalatot, amellyel üzletet készülünk kötni. Az Eximbank a külföldi bankhálózatok adatbázisain keresztül minden információt beszerez a leendô külkereskedelmi partnerrôl. Egy–kétszáz dollárnak megfelelô költségek kifizetése után biztonságosan bonyolíthatjuk le az üzletet kedvezô értékelés után, vagy negatív információk kézhezvétele esetében megnyugodhatunk, hogy nem mentünk bele egy több száz milliós veszteséget okozó ügyletbe.

De a biztonságot még tovább növelheti a vállalkozó, ha az exportügyletre biztosítást köt, hiszen váratlan események mindig elôfordulhatnak. Hirtelen egy jó nevû cég is kerülhet pillanatnyi pénzügyi zavarba, és ilyenkor késedelemmel tud csak fizetni, de persze ez a legtöbb esetben nem érdekli a vállalkozó nyersanyag-beszállítóit vagy alkalmazottait, akiket ki kell fizetni. A külföldi partner csôdje esetében pedig szinte semmi esély arra, hogy a vállalkozó a pénzéhez hozzájuthasson. Persze az is elôfordulhat, hogy a politikai események akadályozzák meg az üzlet normális keretek közötti lebonyolítását, így például egyik napról a másikra búcsút mondhattak pénzeiknek azok a vállalatok, amelyeknek kinnlevôségeik voltak Jugoszláviában. Az Eximbankkal megkötött biztosítás 85 %–ban téríti meg az exportszerzôdésben szereplô összeget, és ez sok esetben a túlélést jelentheti.

Végezetül szeretném a legfontosabb szolgáltatásra felhívni a figyelmet. A Minisztériumközi Külkereskedelmi Garancia és Hitel Bizottság kamatjóváírást hagyhat jóvá, azon vállalatok számára, amelyek exportirányú termelést folytatnak, és a termelési folyamatokhoz hitelt használnak. A kamatjóváírás nagysága 50 %. A kamatjóváírások jóváhagyása a bizottság feladata, viszont a kérvények benyújtása az Eximbanknál történik meg, amely szakmai szempontból elemzi ki a kérvényeket és a megítélt jóváírásokat az Eximbank fizeti ki. Ez hatalmas segítség lehet, hiszen a legtöbb exportra dolgozó vállalat hitellel dolgozik.

A Kölcsey Ferenc Elméleti Kollégiumban mûködô diákszövetség társelnökeivel, Buzogány Ágotával és Széplaki Kingával beszélgettünk a KÖFEDISZrôl.

— Mikor alakult a KÖFEDISZ?

Buzogány Ágota:

— A szövetség alapítólevele 1995–ben született meg, ekkor lett bejegyezve mint jogi személy. Ványi Emese a koordinátortanár és 21 alapító tagja van. Kezdeményezések már 95 elôtt is voltak egy diákszövetség beindítására a kollégiumban.

— Mit tesztek a diákokért, mivel foglalkoztok?

Buzogány Ágota:

— Érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet vagyunk. A tanárok és diákok közötti konfliktusok megoldásában szeretnénk segíteni a diákoknak, de ritkán fordulnak hozzánk. Lehet, hogy fiatalnak tartanak minket, mivel csak X.–esek vagyunk, talán jövôre több bizalmuk lesz hozzánk. Inkább az igazgatósághoz fordulnak a diákok az ilyen gondokkal. Mindemellett szervezünk kulturális és szórakoztató programokat is. Nagy népszerûségnek örvendenek a hagyományos rendezvényeink, mint pl. az Óriásnap, a Mikulásposta, a Bálint–napi buli és a Farsangi bál.

Széplaki Kinga:

— Minden nyáron összeállítunk éves programot, amiben szerepelnek a terveink és ezt szeretnénk betartani. Az iskolai év elején a gólyákat körbevezetjük az iskolában és bemutatjuk az intézményt. Anyaiskola látogatást is szeretnénk szervezni, ez abból állna, hogy visszamennénk az elemi iskolába, ahonnan jöttünk és népszerûsítenénk a középiskolát. Az Állampolgári Menedzser Egylet segítségével szerveztünk egy problémamegoldó szemináriumot.

— Milyen gondokkal küszködik a szövetség?

Buzogány Ágota:

— A fô probléma, hogy kevés a pénzünk. Az iskola nem tud támogatni minket és a vállalatok nem sok pénzel szponzorálják a szövetséget.

Széplaki Kinga:

— Az emberek passzívak a kollégiumban. A rendezvényekre eljárogatnak, de a szervezésben nem vesznek részt. Ha nem kapunk visszajelzést, akkor a rendezvény jól sikerült, ha valamit elszúrtunk, biztosan lehordanak a sárga földig.

— Hogyan tudjátok a gondokat megoldani?

Buzogány Ágota:

— Az anyagi gondok megoldására eddig nem találtunk módszert, próbáltunk jelképes tagdíjat szedni, de a diákok nem fizették rendszeresen. A gólyákat sem sikerül bevonjuk a szervezésbe, pedig a szervezésnek is vannak szépségei.

— Igazgató úr, az a hír járja, hogy az Országos Állategészségügyi Igazgatóság december folyamán öt- millió lejben állapította meg az állatorvosok fizetését, arra számítva, hogy január 1–tôl amúgy is átkerülnek a polgármesteri hivatalokhoz, amelyek a megállapított béreket kötelesek tiszteletben tartani. Mi igaz mindebbôl?

— Mindebbôl csak annyi felel meg a valóságnak, hogy valóban emelkedett a Mezôgazdasági és Élelmezési Minisztériumhoz tartozó közalkalmazottak fizetése, ellentétben, mondjuk az egészségügyi vagy az oktatási szakszemélyzetével. A 154/1998–as, a közalkalmazottak bérezését szabályozó törvényt ugyanis csak a mi esetünkben ültették a gyakorlatba, figyelembe véve a mezôgazdaság katasztrofális helyzetét. De szó sincs ötmilliós fizetésrôl. A törvény az állategészségügyi alkalmazottak bérét egy referenciaérték és egy változó koefficiens szorzatában állapította meg, kiegészítve veszélyességi és egyéb pótlékokkal. A referenciaértéket a törvény, életbelépésének idôpontjában — ez július 1–e volt —,

603 000 lejben állapította meg. Ezt kellett megszorozni, egy második fokozatú orvos esetében, 1,4–2,8 közötti koefficienssel, amely elsô fokozatú orvos esetében 1,6–3,2, fôorvos esetében 1,8–4,5 között váltakozhat. Itt kell megjegyezni, hogy ez a bérezési rendszer december folyamán vált valósággá, és nem júliusban, a törvény életbelépésekor, ugyanis az alkalmazási normákat tartalmazó 779–es Kormányhatározat csak októberben jelent meg. Igaz, decemberig a referenciaérték is növekedett az infláció függvényében, és jelenleg is 648 400 lej, tehát decembertôl a mai napig nem változott.

Példaként nézze meg egy községi orvos és két középfokú asszisztense decemberi fizetését a fizetési lapon. Az orvos bruttó fizetése 2 millió 75 ezer 72 lej, az elsô fokozatú asszisztensé 1 millió 394 ezer lej, a második fokozatúé 1 millió 264 ezer 497 lej. A pótlékokkal és a hûségpénzzel együtt.

— Hogyan zajlott az igazgatóság leépítése az év kezdete óta?

— Bár a helyi költségvetési törvény szerint a polgármesteri hivataloknak január 1–ével kezdôdôen kellett volna átvegyék a szakszemélyzetet, erre csak az országos költségvetés megszavazása után kerülhetett sor. Az év elsô három hónapjában továbbra is mi fizettük az immár nem hozzánk tartozó személyzetet, de a fizetésük adóját én már az illetékes polgármesteri hivataloknak utaltam át.

Az áprilisi béreket viszont már a helyi költségvetésbôl kell biztosítani. Tudok arról, hogy egyes polgármesteri hivatalokban már több mint három hetet késik az alkalmazottak áprilisi fizetése, így az állategészségügyieké is, néhány polgármesteri hivatal pedig egyszerûen nem is alkalmazza ôket. Holott erre mind a helyi költségvetési törvény, mind az illetékes minisztériumok (mezôgazdasági, közigazgatási valamint pénzügyi) közötti protokoll kötelezné ôket. A szaktárcák közötti protokolláris szerzôdést, végrehajtása végett minden prefektusi hivatal megkapta.

— Számadatokban hogyan tükrözôdik a jelenlegi helyzet?

— A megyei igazgatóság kétszázhatvanhat alkalmazottjából százhat maradt az állami intézmény hatáskörében: szakfelügyelôk, adminisztratív személyzet stb., százhatvan pedig távozott. Az eltávozottak közül hetvennégy az állatorvos, nyolcvanhat pedig állategészségügyi technikus. a hetvennégy orvosból hatvankettôt vettek át a polgármesteri hivatalok, tizenkettô pedig állattenyésztô profilú társaságok alkalmazottja. Az eltávozottak közül ugyanakkor sokan magánrendelôt is nyitottak.

— Hogyan biztosítható ilyen módon a járványmegelôzés, egy esetleges katasztrófa bekövetkezésének a megelôzése?

— Az állategészségügyi igazgatóság a polgármesteri hivatalokhoz került, valamint a magánkabinetet mûködtettetô állatorvosokkal három hónapra terjedô szerzôdést kötött, amelyben utóbbiak, a Mezôgazdasági és Élelmezési Minisztérium 125/1998–as Rendelete értelmében kötelezik magukat a járványmegelôzési intézkedések meghozatalában, az igazgatóság pedig biztosítja számukra a védôoltáshoz szükséges anyagot, a szaktárca, már említett 125–ös valamint 130–as Rendelete, illetve a május 20–i keltezésû, 10 004–es számú Körlevele elôírásainak megfelelôen. Az igazgatóság által biztosított oltóanyag a szarvasmarha esetében a tébécére, ezen kívül a sertés–, illetve baromfipestisre vonatkozik.

Az állatorvosok ugyanakkor a magánkabinetek mûködését szabályozó kormányhatározat megjelenéséig kötelesek az igazgatóság járványmegelôzést célzó utasításainak eleget tenni, a kormányhatározat megjelenésével pedig ennek rendelkezéseit elfogadni.

A szerzôdésben ugyanakkor kötelezettséget vállaltak az igazgatóság tulajdonát képezô, használatukban lévô ingatlanok és eszközök megóvásáért, valamint a közszolgáltatási díjaknak (víz– és csatornadíj, telefon, elektromos energia stb.) az igazgatósághoz való befizetéséért.

S ugyancsak a szerzôdés szerint a polgármesteri hivatalok kötelesek az átvett személyzetnek a közalkalmazottak bérét szabályozó törvényben megállapított fizetést biztosítani. A szerzôdést ugyanis az orvos mellett a polgármesteri hivatal képviselôje is ellátja kézjegyével.

— Az állatorvosok országos kollégiuma által megállapított egyes szolgáltatásokra vonatkozó díjszabások alsó értékhatárai a közvélemény szerint megfizethetetlenek. Egy pár malac vásárba vitele az új díjszabások szerint nyolcvanezer lejbe, azaz az egyik malac árába kerülnek: hetvenezer lej az állategészségügyi bizonyítvány kiállításához szükséges vizsgálat díja, ezerkétszáz lej egyedenként a nyomtatvány és ötezer lej, ugyancsak egyedenként a szállítási bizonyítvány.

— Ehhez azt kell tudni, hogy a kollégium által megszabott szolgáltatási díjak csak a magánrendelôkre vonatkoznak. a polgármesteri hivatal alkalmazásában lévô orvos a régi tarifákat alkalmazza. Az állategészségügyi bizonyítvány a 6/1996–os minisztériumi rendelet szerint nagytestû állatok esetében 2450 lej egyedenként, közepes testûeknél (sertés, juh, kecske) 1200 lej. A szállítási bizonyítvány pedig 10 000 illetve 5000 lej a 42/1999–es Sürgôsségi Kormányrendelet éretelmében. Egy pár malac esetében tehát a vásárba vitelhez kétszer ötezer, illetve kétszer ezerkétszáz lejt kell fizetni.

Ugyanakkor van egy harmadik eset is, amikor a helyi tanácsok növelték ezeket a díjakat.

Copyright © Szatmári Friss Újság - 1999