Radu Vasile miniszterelnök meghívására a mai nap folyamán Bukarestbe várjuk Tony Blairt, Nagy–Britannia miniszterelnökét. A vendég tárgyalásokat folytat hazai kollégájával a jugoszláviai helyzetrôl, az olajembargóval kapcsolatos kérdésekrôl, valamint a koszovói válság megoldásának lehetôségeirôl. Szó lesz a menekültek fogadásáról, ellátásáról is. Tony Blairt fogadja Emil Constantinescu államfô is, majd találkozik a parlament két házának elnökeivel, akikkel ugyancsak folytat megbeszéléseket a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésérôl is.

Tegnap a Szenátusban elhangzott felszólalása szerint Romániának mindössze 8–9 napra való kenyérgabona–készlete van. Ezt súlyosbítja az, hogy e tavaszon hozzávetôleg 1 millió hektár maradt parlagon, a kukoricavetésnek csak a 20%–a valósult meg. A sütôiparnak havonta 150 ezer tonna kenyérgabonára van szüksége.

A Mezôgazdasági és Élelmezési Minisztérium cáfol. Szerintük nincs gond. Bár az is elhangzik, hogy gabonakészletünk nagy része nem felel meg a sütôipar minôségi igényeinek.

Frunda György szenátor ajánlásának eredményeként 

Az Európa Tanács közgyûlése múlt héten megszavazta Frunda György szenátor ajánlását a titkosszolgálatok mûködésére és ellenôrzésére vonatkozóan. Ennek értelmében többek között a titkosszolgálatok nem folytathatnak megtorló tevékenységet bizonyos állampolgári csoportok, kisebbségek vagy vallási közösségek ellen. A jelentés elfogadásával az elsô oldalon foglalkozott a központi román sajtó — de a román nyelvû megyei napilapok is —, s közellenségnek nevezték a szenátort. A visszhang minôsítésére és az ajánlás ismertetésére magát Frunda Györgyöt kértük.

Frunda György szenátor ajánlásának eredményeként 

— Szenátor úr! Pop Stelian szenátor elmarasztalóan nyilatkozott az ajánlás elfogadásáról, "keserû szájízzel" tudósított Strasbourgból, hogy Önnek köszönhetôen a SRI–t a nemzeti kisebbségek megfigyelésével vádolják.

— Az Európa Tanács egyhangúlag fogadta el a jelentést, ezért csodálkozom, hogy vannak olyan román kollégák, akik ott az ajánlás mellett szavaztak, idehaza pedig megjátsszák a nagy román hazafit. Ez politikai kétszínûségüket bizonyítja, és azt, hogy a román parlament miért nem örvend elismerésnek külföldön. Meg kell végre értenünk: nem lehetünk kétszínûek, nem mondhatunk egyet itthon, és egészen mást ott. Ami Stelian Pop szenátor urat illeti, én nem hiszem, hogy ezt nyilatkozta volna. Nekem ugyanis már Strasbourgban elmondta: egészen más jelent meg a helyi sajtóban, mint amirôl beszámolt. Ô egyébként azok közé tartozott, akik egyetértettek az ajánlásommal, nyíltan mellette szavazott, sôt gratulált is nekem.

— Az ajánlás milyen fontosabb szempontokat tartalmaz?

— Az elsô rész a titkosszolgálatok szervezésével foglalkozik. Elôírja, hogy a titkosszolgálatok csak törvényes alapon dolgozhatnak, hatáskörük nem bôvíthetô. Nem lehet ôket politikai eszközként felhasználni nemzeti kisebbségek, vallási csoportok, politikai ellenzék vagy más közösségek ellen. Ez utóbbi szabályozás zavarta a Társadalmi Demokrácia Románia Párt strasbourgi képviselôit, akik megpróbálták törölni ezt a szövegbôl. De javaslatuk nem ment át sem a bizottságon, sem a közgyûlésen.

A kezdeti fejezetben található az is, hogy a titkosszolgálatok felépítése ne legyen katonai rendszerû, és csak költségvetésbôl kaphassák saját költségvetésüket. Romániában ugyanis például megengedett, hogy gazdasági, kereskedelmi tevékenységet is végezzenek.

A második rész leszögezi, hogy a titkosszolgálat hatáskörének gyakorlását bírói engedélyhez kell kötni. Megfigyelésre és telefonlehallgatásra pedig csak abban az esetben lehet engedélyt adni, ha már bûncselekményre utaló világos jelekkel rendelkeznek. Amennyiben bebizonyosodik, az illetô nem bûnös, akkor tudomására kell hozni, hogy a titkosszolgálat megfigyelése alatt állt.

A demokratikus ellenôrzéssel foglalkozik a harmadik fejezet, amely értelmében: parlamenti, kormányi, igazságszolgáltatási és bírói szinten is ellenôrizni kell a titkosszolgálatok tevékenységét, azért, hogy mûködése ne legyen önkényes, ne szûkítse le az Európai Emberi Jogi Egyezménybe foglaltakat és feleljen meg a nemzeti érdeknek is.

— Az ajánlás elfogadása elôrelépésnek tekinthetô?

— Egyelôre nem tudom megmondani, hogy ez mekkora elôrelépést jelent. Amit az Európa Tanács most elfogadott, annak teljes hatása körülbelül öt év múlva lesz érezhetô. Ellenben nekünk, romániai magyaroknak, mint kisebbségben élô nemzeti közösségnek ez mindenképpen egy abszolút pozitív lépés. (Ne felejtsük el, hogy a szekuritáténak, majd a SRI–nek 1997–ig folyamatosan volt egy fôosztálya, amely az ún. magyar kérdéssel foglalkozott.) A titkosszolgálat tevékenysége szempontjából ugyanis elsô alkalommal sikerült közös nevezôre hozni a nemzeti érdeket a személyes jogok megvédésével.

— Szenátor úr, sorozatban történik meg, hogy a román napilapok elferdítve adnak hírt egy eseményrôl, s a magyarokat valóságos hazaárulóknak nevezik. Meddig mehet ez még?

— Legalább két bukaresti napilap, az Adevãrul és a Cotidianul közellenségnek kiáltott ki. Ez elfogadhatatlan, erkölcstelen és igazságtalan. A lelkiismeretem nyugodt, és biztos vagyok benne, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és a jogállam stabilitását célzó jelentés miatt — ami több mint kétéves munkámnak az eredménye — a román parlamentnek nincs miért szégyenkeznie. Remélem, csak idô kérdése, és változni fog a román sajtó hozzáállása. Ha pedig nem változik, az akkor egyformán rossz mindannyiunknak, magyaroknak és románoknak egyaránt.

— Tervez–e valamilyen ellenlépést, esetleg bepereli e két megnevezett újságot?

— Nem. Van erre egy közismert mondás: kutya ugat, karaván halad.

A Megyei Egészségbiztosító Pénztár fôigazgatója, Olimpia Neagu egy hete ismerkedik az egészségügyi rendszerrel és azokkal a feladatokkal, amelyeket nagyon sürgôsen meg kell oldani.

Optimistának ismeri magát, mint mondja különös kihívás számára ez a funkció és nem csak a cím miatt, de úgy érzi, minden kockázat ellenére, nagyon érdekes lehet egy új rendszer felépítése, amely alapjaiban változtatja meg az eddigi rendszert. Igaz, hogy tapasztalat nélkül fognak hozzá egy teljesen ismeretlen terület menedzseléséhez, de véleménye szerint menni fog.

Egyelôre csak annyit jegyez meg, hogy bízik a kollégákban, és bízik abban, hogy a Kollégiummal és a Közegészségügyi Igazgatósággal gyümölcsözô lesz az együttmûködés, mert arra nagyon nagy szükség lesz. Az, hogy június elsejétôl meg tudják kezdeni a szerzôdések aláírását, lényegesen függ ettôl a viszonytól. (Az eddigiek alapján túl nagy optimizmusra nincs ok, az említett intézmények ugyanis nem sokat tettek annak érdekében, hogy megkönnyítsék az elôbbrehaladást.) Persze, mint mondja minden egészségügyi egységnek, a kórházaknak is arra kell törekedniük, hogy minél hatékonyabban gazdálkodjanak, és ezzel minél jobb minôségû szolgáltatást nyújtsanak. A biztosítópénztár ugyanis a jövôben azzal köt szerzôdést, aki a legkedvezôbb áron szolgáltat.

A rendelôk jogi helyzete még tisztázatlan, a június elsejei szerzôdéskötésig ezt is rendezni kell. Ennek azonban nagyon sok feltétele van. És az is nagy gond, mondja az igazgatónô, hogy ezeknek a rendelôknek a felszerelése igencsak hiányos. Holott az alapellátást majd ezen a szinten kellene megoldani. Egyelôre ez is kórházi rendszerben történik.

Amit jelen pillanatban tehet a biztosítópénztár, annyi, hogy segít a háziorvosoknak elôkészíteni a szerzôdés megkötésének feltételeit.

De, hogy ez valóban beindul június elsejétôl, azt csak remélni lehet.

Ma kezdôdik 

A Szatmár Megyei Tanfelügyelôség és a Szakszervezetek Mûvelôdési Házának patronátusa alatt immár harmadszor rendezik meg Szatmárnémetiben az Ifjúsági Színházi Fesztivált.

A Szakszervezetek Mûvelôdési Házában zajló eseménysorozaton fellépnek az erdôdi Elméleti Líceum, a szatmárnémeti Eminescu és Slavici Kollégium, a Közgazdasági és Közigazgatási Iskolacsoport, a Kölcsey Kollégium és a Hám János Líceum diákszínjátszói.

Az elôadások május 4–8. között naponta 17 órától kezdôdnek. A Kölcsey magyar, majd német nyelvû színjátszó csoportja szerdán délután, illetve este lép fel. Mûsoron: Csokonai Karnyónéja (Nagy Gyula rendezésében), illetve Ursula Wölfel Dolfi sing für alle címû mûve (Császár Béla rendezésében). A Hám János diákjai pénteken este lének fel egy iskolai témájú szórakoztató mûsorral.

A díjkiosztásra szombat este kerül sor.

Tegnap Szatmárnémetiben tárgyalt a Marosvásárhelyi Területi Gázmûvek, a Nagybányai Gázelosztó és a Szatmárnémeti Romgaz igazgatója a Polgármesteri Hivatal, valamint a Közmûvek vezetôségével.

Elôzôleg már több ízben folytak tárgyalások és egyeztetések Marosvásárhelyen, Bukarestben, Nagybányán arról, hogy milyen módon lehet, illetve milyen feltételekkel hajlandó a gázhálózat vezetôsége visszakapcsolni a gázt a kazánházakhoz.

Mint ismeretes a Locaterm tartozása miatt függesztették fel a szolgáltatást. Amikor felmerült annak lehetôsége, hogy más vállalat gondozásába helyezik a kazánházakat, s meg is történt az utalás a Közmûvekre, elvben beleegyeztek abba, hogy az átadási procedúra s mûszaki ellenôrzés után bekötik a gázt.

Idôközben azonban bonyodalmak adódtak, ami újabb tárgyalássorozat megindítását tette szükségessé.

A tegnapi megbeszélés eredményérôl ma sajtótájékoztató keretében tudósítanak.

Tegnap este Aradról, a megyeszékhelyre érkezett egy kölni diákcsoport, Hans Joachim Züffle pedagógus vezetésével. A diákok ma óralátogatáson vesznek részt a Német Líceumban, majd az ezt követô városnézésen többek között ellátogatnak a Megyei Múzeumhoz, megnézik a római katolikus katedrálist, a Közigazgatási Palotát és ellátogatnak a Nagypiacra is. A csütörtöki programban egy avasi kirándulás és egy filharmonikus koncert szerepel. Pénteken Nagybányára utaznak a kölniek, ahol az Ásványtani Múzeumba, valamint az István toronyhoz látogatnak el, és megnézik a fokhagymási üdülôt is. Szombaton a szatmárhegyi gyümölcsöskertben rendeznek számukra "búcsúpikniket".

Ma, május 4–én 10 órakor nyitják meg a megyeszékhelyen immár hagyományosnak számító kaktuszkiállítást a Szatmár Megyei Múzeumban. A kiállítást ezúttal is a Romániai Kaktuszgyûjtôk Aztekium Egyesülete rendezi, melynek székhelye éppen Szatmárnémetiben van. A május 16–ig nyitva tartó kiállításon mintegy 60 egyesületi tag mutatja be kedvenc dísznövényeit.

A 39/1996–os Kormányrendelet értelmében a bankok által létrehozott lakossági garanciaalap az infláció és a dollár/lej árfolyam változásának a függvényében növekszik. Az elmúlt év végéig az állam tízmillió lej értékig vállalt felelôsséget a lakossági betétekért.

Ez év elsô felére, a lej értékvesztését és az inflációs rátát figyelembe véve, az állami garancia 35 millió 362 ezer lejre terjed ki.

Magyarán: a fentebb említett kormányrendelet értelmében a bankok által létrehozott garanciaalapból az adott bank fizetésképtelenné válása esetén, az állam 35,362 millió lejig téríti meg a lakosság — természetes személyek — által az illetô bankban elhelyezett megtakarítást.

Jozef Kaiser németországi vállalkozó a ’89–es fordulat után Tasnádon Wrobel Kft. elnevezéssel román–német vegyes céget alapított, majd egy sörgyár teljes mûszaki berendezését Németországból Tasnádra költöztette, ahol nemsokára elkezdte a következô termékek elôállítását: Kaiser Bier néven palackozott sör, hordós sör, Marion Limo néven különbözô hûsítô italok.

Kaiser úr mára felhagyott mind a palackozott sör, mind a hûsítô italok elôállításával, gyárában csupán hordós sört készít, illetve forgalmaz, a saját, helyben, Tasnádon lévô kereskedelmi egységeiben. Az eredetileg behozott mûszaki felszerelés szerves részét képezô palackozó gépsort idôközben már el is adta egy horvátországi érdeklôdônek, gyára fél kapacitással üzemel.

— Megítélése szerint vajon mi az oka annak, hogy ez a romániai befektetés finoman szólva nem az elôzetes elképzeléseinek megfelelôen alakult ? — kérdeztük meg Kaiser úrtól.

Íme a válasz:

— Nagyon rövid, lényegre törô leszek. A legfôbb ok az, hogy ide, ebbe az országba nem kell NATO, vagy más külsô ellenség a gazdaság széjjelveréséhez, akad itt anélkül is elég olyan ember, aki széjjelverje. Legalábbis gazdasági szempontból nézve a dolgot, Romániának szerintem nem volt és nincs nagyobb ellensége, mint a saját kormánya!

(Avagy: még mire jó, hogy bevezették a gázt a faluba...)

Csanáloson 1989 után a volt állattenyésztési farmot megvásárolta egy Fico Giovani nevû olasz, aki aztán, több milliárd lej adósságot hagyva maga után, 1994–ben lelépett Romániából. A volt farmot ezt követôen a Dacia Felix bank foglalta le, illetve ôrizteti azóta is 4 polgárôrrel.

Amint Mellau József polgármestertôl megtudtuk, a farm iránt nemrég egy német cég érdeklôdött, amelynek képviselôi elmondták: különös tekintettel arra, hogy a volt Rombeef területén a víz és a vezetékes gáz is hozzáférhetô, esetleg megvásárolnák az itteni épületeket, mégpedig egy elektromos kábeleket elôállító gyár kialakítása céljából.

A polgármester elmondta: a falunak ez elsôsorban azért lenne jó, mert az új gyár új munkahelyeket jelentene a helybeliek számára. Azonban az se mellékes szempont, hogy ilyen módon megszûnne az a polgármesteri szemmel nézve áldatlan állapot, hogy a volt állattenyésztési farm közel 7 hektár területéért, illetve az ezen található épületekért 4 éve senki nem fizet adót.

Mellau József befejezésül hozzátette: sajnos a németországi cég képviselôi egyelôre csak érdeklôdtek, konkrét lépéseket még nem tettek az ügyben. Annyi tanulsága azonban máris van az esetnek, hogy a víz– és gázvezeték–hálózat kiépítése bizony olyan elônyöket is kínál, amelyekre eddig sokan nem gondoltak.

(Szatmárnémeti — kereskényi) Pénteken délután a Kölcsey Ferenc Kollégium pinceklubjában könyvviteli tájékoztatót tartottak a civil szervezetek képviselôi számára. A rendezvényen 13 szervezet képviseletében 15 érdeklôdô jelent meg.

Dr. Héjja Botond, a Hygeia Alapítvány igazgatója elméleti jellegû bevezetôje után Klacsmányi Éva közgazdász, könyvelési szakértô beszélt a gyakorlati vonatkozásokról — a pénzmozgásról, a javak (ingóságok, ingatlanok) mozgatásáról, a kasszakönyv kezelésérôl, valamint a civil szervezetek mûködése során felmerülô fontosabb könyvelési és pénzügyi problémákról.

A rendezvény kétórás szakmai részét egy kötetlen, felszabadult hangulatú beszélgetés követte, amelynek kimondottan klub–jellege volt, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsadáson résztvevôk közvetlen emberi kapcsolatokat létesíthessenek, véleményt cseréljenek, s szólhassanak egymásnak örömeikrôl és gondjaikról.

A TARGA angol alapítvány anyagi támogatásával jött létre a Bogdándi Öregek Klubja. Az alapítvány eddig is jelentôs anyagi segítséget nyújtott a megyénkhez tartozó tövisháti községnek, de a jó kapcsolatok révén lehet számítani a kölcsönös segítségre. Vagyis: az angolok kellemes kikapcsolódást kapnak akkor, amikor megtekinthetik a tövisháti község népi értékeit, a község lakói viszont az angolok által behozott támogatást használhatják fel a lakosság érdekeiben.

Az Öregek Klubja segít a helység idôsein. Naponta 9–18 óra között találnak maguk számára olyan elfoglaltságot, ami egy hasonló település idôsebb nemzedéke számára otthon lehetetlen, hiszen a fiatalok már eltávoztak, az idôsebbek pedig egyedül maradtak.

Vasárnap, az Öregek Klubjának mindennapos vendégei anyák napi mûsort szerveztek. A mûsort a 65 éves Dani Anna állította össze. Verseket mondott és az alkalomhoz illô énekeket énekelt Nagy A. Ilona, Gál Ilona, Nagy Kis Ágnes, özv. Nagy Magda, Asztalos Margit és Nagy Erzsébet. Ilyen alkalmakkor feltevôdik a kérdés: hol vannak a gyerekek és az unokák, akiktôl illene kapni legalább évente egyszer egy szál virágot?

A Szatmár Megyei Tanács csütörtöki ülésén jóváhagyta a Megyei Utak Gazdasági Önkormányzat szerkezeti átalakítására vonatkozó programot. Tulajdonképpen régóta esedékes intézkedésrôl van szó, ugyanis megfelelô pénzforrások hiányában a Megyei Tanácsnak mint fô haszonélvezônek csökkentenie kellett megrendeléseit, s ez a vállalat tevékenységére is kihatott, bár az utakra jócskán ráférne a javítás, karbantartás, korszerûsítés, s a felszerelést, munkagépeket is ideje lenne felújítani… Amint Gheorghe Duma vezérigazgató a gyûlésen elmondta, a vállalat a mostoha körülmények között is próbálja fenntartani magát, más megrendelôk által kiírt liciteken szerepelni; az idei esztendô elsô három hónapjában például kb. 1100 millió lej értékben végzett munkát a kolozsvári útvállalat, valamint a szatmárnémeti, avasfelsôfalui és tasnádi helyi tanácsok számára. A téli hónapokban szokás szerint a munkások jó része mûszaki okokból munkanélküli–segélyt kap vagy fizetés nélküli szabadságon van, viszont a jelenlegi pénzügyi helyzet miatt elkerülhetetlenné vált a személyzetcsökkentés. A javaslat szerint a 394 alkalmazottból 125–öt kell elbocsátani, 113 munkást és 12 mûszaki, illetve gazdasági jellegû munkát végzô alkalmazottat (ez 32 százalékos létszámcsökkentést jelent). A tanácsülésen felmerült az a kifogás, hogy a vállalat keretében aránytalanul nagy az úgynevezett TESA–személyzet, viszont Duma igazgató erre az észrevételre azt válaszolta, hogy a szakképesített személyek megtartása fontos, hiszen a mostani intézkedésnek is az a célja, hogy a vállalat talpon maradjon, s amikor majd jobb idôk jönnek, teljes kapacitásával folytathassa a munkát. Szakképzetlen munkaerôt pedig bármikor lehet alkalmazni. A mostani döntés egyébként az átszervezési program elsô szakasza a vállalat kereskedelmi társasággá való átalakításának folyamatában…

Reszegére akartam eljutni a megyeszékhelyrôl vonattal május másodikán, vasárnap. A szatmárnémeti állomáson kifüggesztett menetrendrôl azt olvashattam le, hogy a Halmiból induló, s Nagyváradig menô személyvonat 8 óra öt perckor érkezik a megyeszékhelyre. Megvettem hát az arra érvényes jegyet Reszegéig. (Sorozatszáma 6384, kiadatott a 2–es idôzónában, 1999 május 2–án.)Domahida közelében kezelték a jegyemet, s a kalauztól ott tudtam meg, hogy a vonat csak Nagykárolyig megy. Úgy is volt, s míg a nagykárolyi vasútállomáson azon töprengtem, hogy is juthatok el onnan Reszegére, egyebek mellett az is megvilágosodott elôttem, hogy a pénztárosnô jóvoltából, akinek a jegyért 8500 lejt fizettem, nem csak az utam lett rövidebb, csekély 2700 lejjel laposabb lett a pénztárcám is. No de kicsire nem adunk!

Egyre keresettebb a búza és a kukorica. Piaci áraik is tanúsítják ezt. A kis tételekben árusítók már 1200 lejt kérnek a búzáért, s 1400 lejt a kukoricáért. Aki nagy tételben vásárol, olcsóbban juthat búzához. Fôleg, ha felkerekedik, s egyenesen a termelôtôl vásárol. Tavaly ôsszel még 6–700 lejért lehetett egy kiló búzához jutni. Mostanság 900–1000 lejt is adnak érte. Igaz, ez gyenge minôségû, ôrlésre nemigen alkalmas búza. Jobbára takarmánynak veszik. A múlt hét végén dombvidéki felvásárlók jártak az érmelléki falvakban. Kaptak is búzát, amennyit csak akartak. S ha már eljöttek, palántát is vásároltak. A paradicsom–palánták száláért 1500 lejt fizettek.

Sárközújlak 

A négy község tulajdonában lévô, valamikori Szövetkezetközi Társulás — közismert nevén: "komplex" — környékén igen elszaporodtak a lopások az utóbbi idôben. Varga Károly alpolgármester tájékoztatása szerint a fôként éjszakai látogatók ügyködésének köszönhetôen a létesítményt körülvevô betonkerítést darabonként teljes egészében elhordták, a napokban egy vaskapunak is nyoma veszett. Ismeretlen tettesek betörtek továbbá a farm egyik volt istállóját bérlô vállalat építôanyag–lerakatába, ahonnan szintén nagy mennyiségû anyagot "mozgattak el a helyérôl". A sárközújlaki rendôrôrs nemrég átfogó ellenôrzést végzett a községi gazdaságokban, hogy megállapítsa, kik azok, akik nem rendelkeznek az udvarukban felhalmozott építôanyagok és betonlapok származását bizonyító iratokkal. Három tettest elfogtak az elmúlt idôszakban. Matyiku Balázs 11 betonlapot, 60 kerítésoszlopot és cementlapokat tulajdonított el, 1 millió 730 ezer lej értékben, amely összeget máig nem tud kifizetni. Sironka Alexandru 180 ezer lej értékû, Szemán István pedig 900 ezer lej értékû betonlapot és kerítéstartozékot "tett magáévá", ôk utólag rendezték az anyagiakat. A létesítmény ôrzése — melynek nagy része még eladás elôtt áll —, megoldatlan. A vállalkozók által megvásárolt épületekben ezt a tulajdonosoknak kellene rendezniük, a polgármesteri hivatal pedig épp azért nem állít ôrséget, mert a társulási vagyon nem csak ôt, hanem Aranyosmeggyest, Túrterebest és Apát is illeti.

Romlandó élelmiszerek a pultokon 

Fehér Gábor, a Fogyasztók Érdekvédelmi Hivatala Szatmár megyei kirendeltségének helyettes vezetôje érdeklôdésünkre közölte, hogy a romlandó élelmiszerek — húsfélék, tejtermékek, csokoládé, nápolyi —, továbbá a rizs, a cukor piacokon történô árusítása, az elôírásnak megfelelô tárolási lehetôség hiányában, nem engedélyezett.

Bejártuk a piacokat, és megállapíthattuk, hogy valamennyi említett élelmiszer könnyen beszerezhetô. A tilalom említésére az eladók csak legyintettek, a látottak alapján a vásárlókat sem zavarta ez az árusítási mód. Egy vásárló meg is jegyezte, hogy ô még nem vásárolt romlott árut a piacon, s az üzletben vásárolt élelmiszer minôsége is hagy(hat) kívánnivalót maga után.

Tavaly is eljátszották ezt a tilalom–komédiát, ami csak arra jó, hogy megnehezítsék a kereskedôk életét — mondja felháborodva az egyik árus. Engem már ismernek a vásárlók, mindennap megtalálnak itt, senkire nem sóznék rá romlott árut. Bármilyen hihetetlen is, van még kereskedôi becsület.

Azért van némi igazuk a hatóságoknak — jegyzi meg egyik vásárló, ugyanis kánikulában nem szabad a piaci asztalon állnia a romlandó élelmiszereknek.

Az asztalok telve vannak a romlandó ínyencségekkel, de az árusok nem tartanak az esetleges következményektôl. Úgy tûnt, hogy a tilalmat csak a húskészítményekre vonatkozóan tartották be, azt ugyanis elvétve sem láttunk — de lehet, hogy csak pult alatt kapható, mint a régi szép idôkben.

A fogyasztóvédelmi hivatal embereibe pedig még véletlenül sem ütköztünk. A tilalom csak azért van, hogy legyen amit áthágni, és többet kelljen fizetni a "fogyasztóvédelem ôreinek"? Lehet, hogy ôk is a piacon vásárolnak?

Szülôk, tanárok, figyelem! 

A kitüntetés most elmarasztaló: megbélyegzés. Januárban az 1998–ban megjelent VI. osztályos Matematika–tankönyv és fordítója nyerte el Nyelvrontás elmarasztaló díját. A díj adományozását az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének küldöttgyûlése határozata alapján ítélték oda. Ezzel a megbélyegzô minôsítéssel az olyan személyt vagy intézményt "díjazzák", aki/amely a nyilvánosságnak szóló kiadványban igen jelentôs mértékben sérti meg a nyelvhasználat elemi normáit.

Az elmarasztalást megelôzô munkaülésen nem voltam ott, no meg évtizedet meghaladó tapasztalataim amúgy is voltak a rosszul fordított, nyelvileg kifogásolható tankönyvekrôl, így nem is foglalkoztam az adott konkrét tankönyvvel. Ebben találták a legtöbb nyomdahibát, gondoltam. Aztán itt helyben kérdezték a véleményemet, de hát látatlanul/olvasatlanul nem, semmit sem mondhattam. Végül a kezembe adták.

Szép kivitelû, olvasható, vonzó színezésû, a meghatározásokat, lényeges szövegeket jól kiemelô könyv. Nyilvánvalóan az oktatásban hasznosítható (alternatív) tankönyvként készült. Egyike lehet azoknak a könyveknek, amelyeket abból a nemzetközi pénzalapból fedeztek, amely Románia közoktatásának európai felzárkózását hivatott segíteni. Nyilvánvalóan kellôen megfizették a hat szerzô munkáját, illetôleg a magyar nyelvû változat esetében a fordító (dr. Steinbrecher György egyetemi elôadótanár) munkáját.

A tankönyv eredeti román változatával nem foglalkozom, hiszen az bizonyosan jó, dicsérô véleményt hallottam róla.

A fordító személyével kapcsolatosan (régebbi tapasztalat alapján) kétségeim támadtak. Tényleg a megnevezett egyetemi elôadótanár fordította, avagy ô csak nevével szerepel és helyette esetleg valamelyik beosztottja végezte el a munkát?

Aztán megakadtam mindjárt a címlapon és hátoldalán. A könyvet a Nevelésügyi Minisztérium adta ki, a belsô lapon közli: A könyv a Tanügyi Minisztérium tulajdona. (E minisztérium intézménye megnevezésének következetlenségérôl már régebben írtam.)

Nos, a könyvet lapozgattam, egész fejezeteket is elolvastam. A fordítónak és a nyomdának sikerült külön és/vagy együtt olyan mennyiségû nyelvi vétséget elkövetnie, hogy aligha csodálkozhatunk az elsô hely kivívásán. Több ezernyi helyesírási hiba mellett magyartalan szórendû mondatok (alaposabb elemzéssel bizonyosan százak), és tartalmi hibák, amelyeket a magyar nyelvben évszázadosan használt matematikai szaknyelv nem ismerése okoz. Meggyôzôdésem, hogy a díjat megalapozottan kapta.

Félre a nyelvi hibákat javító piros ceruzával, mondom magamnak, lássuk helyette, hogyan szolgálja a tankönyv magyar nyelvû változata az elôszavában (a reform szellemében) megfogalmazott szakmai és módszertani célkitûzéseit. Azt írja ugyanis, hogy a tankönyv célja az új tanterven alapuló, a matematika tanítását elôsegítô eszköz megvalósítása.

Hát akkor mindenekelôtt lássuk (csak tallózzunk), hogyan alakítja ki a matematikai fogalmakat, hogyan segíti a matematikai szakkifejezések elsajátítását, hogyan segíti a logikus gondolkodás fejlôdését. Ezek között (számomra is új) a matematikai mûszerek fogalom. Kiderül azonban, hogy nem mûszerekrôl van szó, hanem eszközökrôl. (Hát persze, kapok észbe, a fordító nem ismeri a magyar szakkifejezéseket, szótárral dolgozik. A román instrument: 1. mûszer. Nem olvassa tovább a szócikket, ugyanis ennek folytatása: 2. eszköz.) Ismereteimet aztán megint kiegészíthetem, amikor megtudom, hogy a kör megrajzolására a körhúzó szolgál. Ezt az eszközt eddig körzônek ismertük.

Az oktatásban már régen hangoztatják, hogy az egyes tantárgyakat —ahol lehet — össze kell kapcsolni más tantárgyak eredményeivel. (A szocializmusban divatos volt olyan matematika–feladatokat adni, amelyek az akkori társadalmi rend nagyszerû eredményeit sugallták.) A hatodikos matematika tankönyv az ókori egyiptomi építészet alkotásait, a piramisokat idézi. Ugyanis háromszögû piramisról, négyszögû piramisról ír. Igaz, hogy ez eddig a matematikában háromoldalú, négyoldalú gúla néven volt ismeretes. (De hát miért ne újítsunk?)

A huszadik századi magyar nyelvmûvelôk mindig, ma is azt hangoztatják, hogy kölcsönszavak természetszerûen kerülnek a nyelvbe, nem üldözzük ôket, csak a fölöslegeseket kell kerülnünk. A könyv fordítója minden esetben csak hipotézisrôl és konklúzióról beszél, nem ismeri a matematikai szaknyelv feltevés, következtetés kifejezéseit. De nem ismeri a román nyelvhasználattól eltérô jelölésmódokat sem. Az AEB háromszög jelölése a magyarban AEB AEB D, a románban triunghi AEB, jelölése D AEB. (A címlapon Könyvkiadó Radical, a magyarban fordított szórendben.)

Egy helyen azt írja, hogy "helyes mértani kijelentéseket fogunk nyerni", persze nem kijelentésekrôl van szó, hanem mértani tételekrôl, s nem nyerjük (fordította: a obtine). Közülük egyes, legegyszerûbb tételek… (A felsôfok /nyelvtani mûszó/ arra utal: az adott tulajdonság legmagasabb foka, nincs tovább, nincs belôle több.)

A bevezetô elmondja: a tankönyv bátorítja a tanulók ismeretszerzô tevékenységét. Így is van. A szögekrôl bizony sok újat megtudhat. Az eddigiekben a szög száráról tanulhatott, a tankönyvben a szögnek oldala lett, a csúcsszög új neve ellentett szög, a kisegítô szögé komplementáris szög. No és miért ne fedezze fel a tanuló az ismeretlent, olvashat a meghosszabbított szögrôl. (Ilyen persze nincs. Esetleg a szög egyik szárát a csúcson túl meg lehet hosszabbítani, viszont a szög két szára eleve végtelen.) Aztán olvashat a szögfelezô tövérôl. Ez sem létezik. Feltételezem, hogy nem minden nebuló érti meg azonnal az órán hallottakat, no és hát van házi feladat is. Azt mondja a feladat: "Adottak az ABC iszoszcél háromszög…" Tehát a szülôhöz fordul. Ô honnét tudná, hogy mik az iszoszcélek (így badarság!)? Pedig milyen egyszerû: a román isoscel = egyenlô szárú háromszög.

A bevezetô megállapítja: fejleszti az összehasonlítás és az általánosítás készségét. Közvetlenül részt vehet a felfedezés munkájában. Bizony így van. Ehhez (a tankönyvvel dolgozó kollégáknak) a fentieket elôsegítô feladatot javasolnék: A tankönyv… oldalán az egyik meghatározás jó. Találjátok ki, hogy a három közül melyik?; Írjátok le az általatok választott (bármelyik) elôjel fordított elôjelét!; Találjátok ki, hogy a tankönyv fordítója mire gondolt, amikor azt kérte, hogy a tételt reciprokáljátok!; Magyarázzátok meg (ha tudjátok), hogy a koordinátarendszer kezdôpontjának origó elnevezését miért használjuk az alábbiakszeri mértani alakzat közös origójának; Végül: Alkossatok hasonló lehetetlenségeket, amelyeket a matematikusok sem tudnak megoldani!

A könyv hasznosíthatóságáról kérdeztem tanárokat. Vélemény: aki valamit is tanult matematikából, az nem veszi be a sok tárgyi és szakterminológiai hibát.

De mit tegyen a tanuló? Európába akar jutni? Nehogy kézbe vegye! Zavaros tudatúvá válik. Tönkreteszi egész nemzedékét. Tanár és szülô meg ne rendelje! (Még sok következtetést lehet levonni, de ezt most az olvasóra bízom!)

Nagykárolyi Református Egyházmegye 

• Egyedül a gyülekezeti élet ad okot bizakodásra

Kétszáznegyvenhatan születtek, négyszázharmincnyolc temetést jegyeztek be a tavalyi évben a Nagykárolyi Református Egyházmegye gyülekezeteiben. A nemrég megtartott egyházmegyei közgyûlés elôtt elvégzett újabb felmérés alapján ennél is aggasztóbb lélekszámcsökkenésrôl számolt be Barcza Dániel, esperes, a megjelentek elé tárt jelentésében. Az egyházmegye lélekszáma az elmúlt három év alatt 770–nel apadt, az elköltözés mértéke Hadadon volt a legaggasztóbb, ahonnan 165 református költözött el — nagyvárosokba, külföldre.

A beszámoló továbbá rámutat az egyre jellemzôbbé váló szórványosodásra, arra a tényre, hogy az egyházmegyének mintegy a felét háromszáz léleknél kisebb gyülekezetek alkotják, az egyháztagok kilencven százaléka földmûvelésbôl él. A 128 lelkes Királydaróc önálló lelkészt tart fenn, de olyan anyaegyházközségekként nyilvántartott gyülekezetek, mint a 64 lelkes Érszodoró, a 33 lelkes Érkávás és a 39 lélekszámú Adyfalva sorsa meg van pecsételve, és nem számíthatnak saját lelkipásztorra. A harmincnégybôl öt a nagy egyházközségek száma: a két nagykárolyi, a tasnádi, a börvelyi és a bogdándi.

Egyedül a gyülekezeti élet az, ami bizakodásra adhat okot: itt nem tapasztalható visszaesés, mindenütt tevékenyen létezik IKE és nôszövetség, folyik a vallásoktatás, a vallásórás gyerekek száma nem apadt. Kismajtényban, Irinyben, Krasznamihályfalván, Tasnádszántón, a két nagykárolyi gyülekezetben, Magyarcsaholyban nincs lelkipásztor — az utóbbi három egyházközségben ez a probléma csakhamar megoldódik. Figyelemre méltó példák is vannak: a kaplonyi gyülekezetben tovább folyik a templomépítés, Krasznamihályfalván templomfelújítás volt, a csupán öt–hat lelkes Érhatvanban szintén renoválták a templomot. Ebben az évben pedig a négy–öt lelket számláló krasznacégényi gyülekezet szándékszik mûemlék templomának a felújítását megkezdeni.

Dr. Székely József a Kölcsey Kollégium helyzetérôl 

Dr. Székely Józsefet, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatóját arról kérdeztük, hogyan ítéli meg az általa vezetett tanügyi intézménynek, a megyei magyarság egyik legjelentôsebb szellemi mûhelyének a jelenlegi helyzetét?

— Egy olyan intézménynek, mint a miénk, folyamatosan növekvô elismertségre és minél több támogatóra van szüksége… A kettô különben feltételezi egymást, annyira, hogy egyik a másik hiányában szinte elképzelhetetlen. A jó eredmények elérésének feltétele a jó körülmények megteremtése.

Ami az elismertséget illeti: örömmel mondhatom, hogy ôsztôl fôiskolai szintû tanító– és tanárképzônek adunk otthont… Ez kettôs képzést ad majd: egyfelôl tanítóit az I–IV. osztályú oktatás számára, másfelôl zenetanárit, az általános iskolák V–VIII. osztályai számára. Az elsô szak állandó lesz, a második évenként változhat, így a zene helyett szóba kerülhet valamilyen idegen nyelv — az angol, a német vagy a francia.

A fôiskolai szintû tanító– és tanárképzô adminisztratív szempontból a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemhez tartozik, mi a helyet biztosítjuk neki. Igaz, szeretnénk, ha doktori fokozattal bíró vagy jelenleg doktoráló pedagógus kollégáink betaníthatnának. Szeretnénk ezt azért, mert fontosnak tarjtuk, hogy tanáraink minél széleskörûbb szellemi tevékenységet fejtsenek ki. Evégett küldtünk is az egyetemnek egy javaslati listát az említett kollégákról.

Visszatérnék a támogatás kérdéséhez. A megye magyarságának szüksége van erre az iskolára. Szükség van arra, hogy itt minôségi munkát végezzünk. Hivatásunkat azonban csak akkor tudjuk betölteni, ha módunk van arra, hogy minél korszerûbb körülmények között végezzük az oktató–nevelô munkát. Jó volna, ha errôl azok sem feledkeznének meg, akik képesek volnának arra, hogy intézményünket következetesebben támogassák.

Copyright © Szatmári Friss Újság - 1999