• A szerb parlament elfogadta a béketervet

• Az Európai Unió kölni csúcstalálkozója — a remény jegyében

Június 7–tôl 

A Pedagógusok Szabad Szakszervezetének május 20–i végrehajtó tanácsi egyöntetû állásfoglalása értelmében, a tanügyben már több alkalommal meghirdetett és elhalasztott általános sztrájkot június 7–re, a képességvizsgák utáni idôszakra tûzték ki. A végrehajtó tanács ezen ülésén ugyanakkor június 3–ig gondolkodási idôt adott a kormánynak. Mivel ez idô alatt sem született lényeges változás, a protokollban aláírt pontokat a kormány nem teljesítette, a tanügy helyzete pedig egyre romlik, egyértelmûen az általános sztrájk mellett foglalt állást Ioan Drãgan, a Pedagógusok Szakszervezetének Szatmár megyei elnöke.

Tegnap a Pedagógusok Szakszervezetének Szatmár megyei elnöke elküldte szerkesztôségünkbe a Radu Vasile miniszterelnökhöz címzett, mind a négy pedagógus szakszervezet által aláírt nyílt levelet. A június 2–án keltezett levelében a pedagógus szakszervezetek a tanügy alulfinanszírozásának tulajdonítják annak megfigyelhetôen gyors leépülését. Az 84/1995–ös számú törvény 169. cikkelyének be nem tartása oda vezetett, hogy a költségvetés nem fedezi a tanügyi dolgozók fizetését, sok tanügyi intézmény és egyetem nem tudja kifizetni a gazdasági egységeknek a szolgáltatásokért járó juttatást. Ilyen körülmények között június 7–én, reggel 8 órától, meghatározatlan idôre általános sztrájkba lépünk — zárul a levél.

Ioan Drãgan szakszervezeti elnök ugyanakkor felhívást intéz szülôkhöz és diákokhoz egyaránt, kérve, hogy támogassák ôket abban, hogy a pedagógusi hivatás, amely állandó felkészültséget, türelmet és szeretetet igényel, visszakapja méltóságát.

Szerdai sajtótájékoztatóján Bebe Bobeanu szatmárnémeti ÁTA–elnök megvonta az év eddigi idôszakának privatizációs mérlegét.

Az Állami Tulajdonalap szatmárnémeti területi kirendeltségéhez tartozó év eleéji nyolcvannyolc kis– és közepes vállalatból tizenhét került a helyi kirendeltségnél magánkézbe. További kettô — a Nutrisam és az Alimentara Rt. — Bukarestben kerültek eladásra. a Comcerealt, miután az avasfelsôfalui Castrum international nem tudta kifizetni, ismét árverésre bocsátották. Végül a Banat–Crisana Pénzügyi Befektetési Társaság vásárolta meg, amely pénz helyett a birtokában lévô más vállalatok részvényeivel fizetett.

A húsz privatizált vállalat helyébe viszont újabb tizenöt került fel az ÁTA listájára. Utóbbiak egyes megyei volt állami mezôgazdasági vállalatok farmjainak önálló társasággá alakulása során jöttek létre.

Szerdán három Agromec–et, valamint a Phoenix kilenc vendéglátóipari helyiségét vásárolták meg

Június 2–án három Agromec típusú vállalat került eladásra. Az érkôrösi (törzstôkéje: 118 millió lej) 40 %–os részvénycsomagját két jelentkezô közül egy magánszemély vásárolta meg 19 millió, részvényenként 400 lejes áron. Az Újtasnádi Agromec árverésére három jelentkezô akadt. A 260 milliós törzstôkéjû társaság 40 %–os részvénycsomagja a kikiáltási ár egynegyedéért, 26 millió lejért kelt el. Az Érszodorói Agromec szintén 40%–os részvénypakettjét két jelentkezô közül, az érkôrösit is megvásárló személy vette meg, 9,5 millió lejért, azaz az 1000 lejes részvényenkénti kikiáltási ár alatt, részvényenként 300 lejért.

Bebe Bobeanu megjegyezte, hogy bár látszólag alacsony áron kerültek eladásra, e társaságok adósságának nagyságrendje eléri a törzstôkéjük mértékét.

A Phoenix egységeinek 46%–a került eddig eladásra

Ugyancsak szerdán kelt el a Phoenix Rt. kilenc vendéglátóipari helyisége, közöttük a Modern Komplexum, az Ardealul, az Orizont cukrászda és kávézó, a Skála és az Ancuta falatozó, valamint a Domus Kft. által a Soarelui negyedben az UU 16–os tömbház földszinti helyisége.

Az épületeket a bérlôk vásárolták meg, öt éves törlesztésre. Amint az elnök nyilatkozta, négyzetméterenkénti két–hárommillió lejes áron.

Szeptemberig az ÁTA az összes kereskedelemmel foglalkozó céget értékesíti

Bobeanu elnök nyilatkozata szerint szeptemberig az öszes, kereskedelemmel és vendéglátóipari tevékenységgel foglalkozó cég eladásra kerül. E terv elsôsorban a Galenust, a Metecomot, a Phoenixet és az Alimentara Rt.–t érinti. Bár ez utóbbi, mint említettük, szerdán került kalapács alá Bukarestben.

A Hám János Líceum vendége volt: 

Bethlenben születtem, ahogyan egy Bethlenhez illik. Sajnos, a történelmi viharok családomat kikényszerítették az ezeréves családi fészekbôl. Elôször az anyaországba vetett a sors, az akkori válságos idôszak, de apám — bár poltikai kérdésekkel sosem foglalkozott, hisz gazdasági szakember volt — ott sem maradhatott, mert oda is utána nyúltak az akkori hatalmasok. Igy került aztán a család Nyugatra, ahol én is hosszú éveket töltöttem különbözô országokban, megismerhettem az igazi európai szellemet. Soha, egyetlen országban sem vetették a szememre, hogy miért magyar vagyok Németországban az Egyesült Államokban vagy Ausztriában; vezetô pozíciókat tölthettem be, kizárólag annak az alapján, hogy azt kérdezték mit tud s nem azt, hogy kicsoda, honnan jön. Mind a családi tradíció, amely mindig magyar és európai tradíció volt, mind pedig a saját élmények következtében dolgozom több mint 30 éve Európa egyesítéséért, a Páneurópai Mozgalom keretében. Olyan Európáért dolgozunk, amely szabad nemzetek szabad akaratából, szabad egyesülésként jön létre, alkotmányos parlamentáris berendezkedésû országok olyan közössége, amelyek tudják azt, hogy Európa ereje, ellentétben az Egyesült Államokkal, nem az egységben, hanem a különbözôségben rejlik; nem egy nyelv, egy kultúra, hanem sok nyelv, sok kultúra, ez teszi Európát Európává; ez volt mindig is kontinensünk ereje s ez lesz a jövôben is. Ezért munkálkodunk.

— Interjú gróf dr. Bethlen Istvánnal —

— A Hám János Katolikus Teológiai Líceum Napjain elhangzott elôadásában fölfigyeltünk arra a közlésre, amely itthon, "érthetô" módon, nem nyert publicitást, visszhangot,de mi is elsiklottunk felette: a francia parlament kodifikálta azt, hogy Franciaországban a kisebbségek nyelve — a breton, a flamand, a baszk — éppúgy hivatalos nyelv mint a francia. Kérem, szóljon errôl bôvebben!

— Hadd kezdjem azzal, amire nagy hangsúlyt fektetek. Nemcsak történelmi és földrajzi tanulmányaim alapján, saját tapasztalataim alapján is: a kisebbségi kifejezést nem tartom helyénvalónak. Európa másból sem áll, mint kisebbségekbôl, egyetlen nemzetállam sincs, mindenik sok nemzetbôl, nemzetiségbôl, népbôl, népcsoportból tevôdik össze. Azért ilyen fontos a francia döntés, mert Franciaország volt ma már az utolsó nacionalista, centralista ország…

— Közbevetném: Románia az Alkotmányban is szentesíti egységes nemzetállam jellegét...

— Én az Európai Unió országairól beszélek. Tehát, miután Spanyolország, az utolsó elôtti nacionalista–centralista állam volt, az alkotmányos királyság létrejöttével egy föderalizált, a nemzetiségeket elismerô, azoknak autonómiát adó állammá vált. Franciaország volt a nacionalizmus, a centralizmus utolsó bástyája. Ez a francia törvény azt mutatja, hogy 210 évvel a francia forradalom után felismerték azt, hogy a francia államkereteken belül az oxitániaknak, a flamandoknak, a baszkoknak, az elzásziaknak, a bretonoknak… és nem sorolom tovább a francia nemzetiségek sokaságát, ugyanolyan jogai lesznek mint a francia államnyelvet beszélô állampolgároknak.

— Ez azt jelentené, hogy valóban bekövetkezik az, amirôl Ady Endre még a század elején szólott: a nacionalizmus alkonya? Mi, romániai magyarok is megérhetjük ezt?

— Semmilyen formában nem akarok, mint nem Romániában élô, nem román állampolgár beavatkozni a belsô ügyekbe, de azt tudni kell, hogy Románia felemelkedésének egyetlen útja van: mindent megtenni azért, hogy mielôbb teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak. Ehhez az alapfeltételeket teljesítenie kell. Ilyen alapfeltétel: demokratikus jogállami berendezkedés követelményrendszerének — ilyen a nemzetiségi jogok elismerése, ilyen az általános emberi jogok tiszteletben tartása — a mindennapi gyakorlatban történô betartása. Minél hamarabb, minél teljesebb mértékben fogja Románia ezeket az európai követeléseket teljesíteni, annál hamarabb juthat el az Európai Unióba, ami, hosszú távon, még egyszer mondom, Románia felemelkedésének egyetlen útja.

— Erdélyi magyar nemzeti közösségünk félelemmel tekint arra, hogy Magyarország bejutásával az Európai Unióba, itt legördül egy új vasfüggöny, amely bennünket elzár Nyugattól. Ön a regionális kapcsolatokban, a régiók létrejöttében ezzel ellentétes tendenciákat lát. Mi is tagjai vagyunk a Kárpátok Eurorégiónak. Fennmaradhat–e ez uniótag és nem uniótag országok közt is jó kapcsolat?

— Ha a magyar központi kormány ügyes és kiérdemli azt a jelzôt, hogy a nemzet kormánya, ha a megyei magyar vezetôk ügyesek, ha az erdélyi települések, megyék vezetôi ügyesek, akkor Magyarország európai uniós tagságával nemhogy egy új vasfüggöny nem kell keletkezzen például Magyarország és Románia, Magyarország és Erdély közt, hanem a regionális együttmûködés keretében a határ menti gazdasági, kulturális együttmûködés eredményeképpen ez a terület, nemcsak Szatmárnémeti város, hanem az egész körzet hihetetlen mértékben fellendülhet. Az Európai Unió különösen nagy mértékben támogat minden, határon átnyúló kezdeményezést. A gazdaság, a történelem, a földrajz mutatja, hogy az államok épp a határok mentén tudnak a leggyümölcsözôbben együttmûködni, mindig a határ menti területek fejlôdtek a legdinamikusabban — természetesen akkor, ha két, egymással szemben nyitott államról van szó és nem két diktatúráról. Összefoglalva: ha Magyarország már tagja lesz az Európai Uniónak, Románia még nem, akkor a magyar és az erdélyi vezetésnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a regionális együttmûködés jegyében a magyar–román gazdasági kapcsolatok megerôsödjenek. Ez nemcsak az erdélyi magyarság érdeke, legalább annyira érdeke a románságnak is, mert hiszen minél gyümölcsözôbb, minél intenzívebb az együttmûködés, mondjuk Magyarország keleti része és Erdély között, annál jobban hat ki a gazdasági fellendülés az óromániai területekre is. Tehát a regionális együttmûködés, ha a bukaresti kormányzat komolyan gondol az Európai Unióba való bekerülésre, ha komolyan gondol arra, hogy saját népének jobb gazdasági feltételeket teremtsen, a regionális együttmûködés az egész ország javát szolgálja. Következésképp érdeke is, hogy minden regionális együttmûködést a lehetô legnagyobb mértékben támogasson is.

— Koszovó példája a román politikai körökben félelmet kelt. Nyíltan ki is mondják: ma Koszovó, holnap Erdély következik, hisz itt is vannak "szeparatista" törekvések. Megalapozott–e az ilyen megközelítés?

— Egyáltalán nem! Visszatérek arra, hogy Románia és a románság fellendülésének, tartós gazdasági, kulturális fejlôdésének egyetlen záloga a mielôbbi Európa Unió–tagság. Ezért elôbb–utóbb el kell fogadnia és alkalmaznia kell azokat az alapelveket, amelyekrôl beszéltem. Ennek keretében természetes, hogy a románság, mint ahogy egész Európa, a más nyelvû, más kultúrájú nemzeteket nem mint ellenfeleket kell tekintse, hanem a különbözô nemzeteket, különbözô kultúrákat saját maga identitása alapkövének kell elismernie. Erre épül fel a fejlôdô Európa és ezért körözte le gazdasági téren az Egyesült Államokat. Ha ez Európára igaz, akkor Romániára is igaz! Minél több joga van az itt élô nemzetiségeknek, különbözô nyelven beszélô, különbözô kultúrájú embereknek, annál erôsebb lesz a román állam, annál erôsebb lesz az összromán kultúra, annál erôsebb lesz az összromán gazdaság. Az itt élô nemzetiségek nem ellenségei Romániának, hanem a fejlôdés legbiztosabb pillérei.

— Végezetül: Ön Hám János szobrának avatását európai rangú eseménynek minôsítette. Kérem, fejtse ki bôvebben ennek jelentôségét, Európából, Európa felôl nézve!

— Hám János a maga korában tudta azt, amit a magyar reformkor legjelesebb személyiségei, akár gróf Széchenyi István, akár pedig a nagyon is tudatosan és hangsúlyozottan erdélyi báró Wesselényi Miklós, hogy csak hosszú, kemény építô munkával lehet egy nemzetet, egy országot, egy térséget fellendíteni. Nem rövid fellángolások, forradalmak hoznak egy nép, egy nemzet életében igaz fejlôdést, hanem a mindennapok kemény munkája. Hám János e beállítottságát némely körök bizony rossz néven is vették 1848—49–ben. Az idô ôt igazolta. Amit ô akkor Szatmárnémetiben és környékén tett, az idôtállónak bizonyult. Ezért beszéltem elôadásomban arról, hogy európai tett, mint ahogy Szent István óta magyarnak lenni és európainak lenni mindig szinonímia volt, nem lehet jó magyar az, aki nem európai, nem lehet jó európai az a magyar ember, aki nincs tudatában annak, hogy ô magyar. Hám János ugyanúgy európai szellemben gondolkodott, és nagy öröm volt számomra, hogy ma (május 13–án — M.J.) Szatmárnémeti román polgármestere is arról beszélt, hogy mily nagy alakja volt Hám János e városnak és mennyire európai tett Szatmárnémetiben az ô emlékére szobrot állítani. Ami ma itt történt, az minden túlzás nélkül, nemcsak Erdély történetében jelentôs, az egy igazi, elôremutató európai tett.

Vidéki tömegszállítás

• Kétmilliárdos összadósság

• A fônök személyesen néz a sofôrök körmére

• A jövô a szolgáltatás–bôvítésé

A vidéki közszállítást végzô Orizont Rt. élén ez év márciusában igazgatóváltás történt. A lemondott vezetô helyére a 26 éves Podinã Dorint nevezték ki. A fiatal igazgatóval az eltelt három hónap tapasztalatairól, a vállalat és a vidéki tömegszállítás jövôjérôl beszélgettünk. Aki, a nem éppen szívderítô kezdeti tapasztalatok ellenére is megôrizte töretlennek tûnô optimizmusát.

— A társaság régi vezetôi igyekeztek mindent megtenni, hogy eltitkolják a súlyos pénzügyi válság tényét — jelentette ki. — Az alkalmazottaknak, amikor ide jöttem, fogalmuk sem volt arról, hogy ennyire komoly a helyzet.

Elsô lépésként sikerült valamennyit lefaragni a majdnem kétmilliárd lejes adósságból: az üzemanyag–forgalmazókkal szembeni elmaradás 28 millióval csökkent, az adóhátralékokból és azok kamataiból felgyülemlett 1,6 milliárd lejes, állammal szembeni adósságot megpróbálták szinten tartani, 102 millió lej kifizetésével: az igazgató reméli, hogy fokozatosan komoly eredményeket érnek el a pénzügyi állapot javítása terén. Mind a többségi tulajdonos, mind a 31,8 százalékos részvénycsomaggal rendelkezô ÁTA szeretne a vállalattól mihamarabb megszabadulni — tette hozzá Podinã, — de ehhez el kellene végezni az Rt. által elfoglalt területek telekkönyveztetését. Ez a mai napig nem történt meg, nemrég indították el az eljárást. Nem sokkal ezelôtt épp emiatt mondott le szándékáról egy potenciális vásárló, aki a SIF többségi részére pályázott.

A pénzügyi erôfeszítések mellett az új igazgató óriási hangsúlyt fektet az autóbuszvezetôk fekete üzelmeinek a megszüntetésére. Ezért a részlegek felelôseivel közösen a fônök személyesen végez ellenôrzést a járatokon. Mint mondja, a régi ellenôrzô testületben nem lehetett megbízni, annak tagjai meg voltak egyezve a sofôrökkel. Általános jelenség, hogy a buszvezetô nem ad jegyet, vagy nem a kifizetett összegnek megfelelô távolságra szólót nyújt át az utasnak, ami természetesen a vállalat kárára megy. Az ellenôrzési hadjáratnak már vannak eredményei: eddig két buszsofôrnek mondtak fel. A hasonló esetek felderítésének könnyítését szolgálja az az utasok körében rövidesen sorra kerülô közvéleménykutatás, melyet — elsô ízben az Orizont Rt. történetében — magyarul is megfogalmaztak, igaz, rengeteg hibával, de legalább jó szándéktól indíttatva.

Leépítésre is számítani lehet a közeljövôben, tudtuk meg, de konkrét számadatok nem ismeretesek. Podinã elmondta: egyes részlegek alkalmazottainak a számát a múltban felduzzasztották, másokat igyekeztek elsorvasztani — például a mûködôképes 30 autóbuszra 39 sofôr jutott, de a vállalatnak nem volt kárpitosa vagy magasfeszültségû villamossági szakembere, sem elég szerelôje. Az átszervezés–átcsoportosítás már megindult.

Az autóbuszpark igen elavult: a 34–bôl 13 nem öreg, 90–91–es gyártmány, de már ezek is réginek mondhatók. Emiatt rengeteg a kiadás, naponta másfél–kétmillió megy el új alkatrészek vásárlására: a kiadásokat a forgalmazók kiiktatásával, egyenesen a gyártótól való vásárlással próbálják csökkenteni. Új buszokra nincs pénz, de a távoli jövôben talán másodkézbôl fognak külföldi buszokat venni. A 19 járat nagy része veszteséges, a rendszerváltás elôtti 9000 bérlet helyett jelenleg 139 ingázó veszi igénybe az Orizont Rt. jármûveit. A jelenlegi járatokat mindenképpen megpróbálják fenntartani, de ehhez az utasoknak partnereknek kell lenniük a fentebb is említett törvénytelenségek leküzdésében. Sôt, a társaság vezetôit új járatok esetleges beindítása is foglalkoztatja, amennyiben igény mutatkozik rá — ilyen elképzelés a Túrterebes—Halmi útvonal lefedése. A járatok veszteségességét nemsokára mikrobuszok vásárlásával és közlekedtetésével próbálják meg ellensúlyozni, hiszen nagyon sok járaton legfeljebb 20 utast szállítanak.

Podinã Dorintól azt is megtudtuk: a hangsúlyt most új, a szállításnál jövedelmezôbb szolgáltatások beindítására fektetik. Nemrég autópiacot hoztak létre, kocsimosót létesítettek, és rendbe tették a szerelômûhelyt, nemsokára az autók idôszakos, kötelezô mûszaki vizsgálatát végzô mûhelyt is igénybe lehet majd venni. Az rt. sofôriskolájában B,C,D,E kategóriákra lehet hajtási igazolványt szerezni, és azokból a községekbôl, ahol több — legkevesebb öt — igénylô összegyûl, ingyen be is szállítják a tanulókat, vagy oktatót küldenek ki hozzájuk. Ezenkívül több, vidékieket is foglalkoztató céggel állnak szerzôdésben, a munkások ingáztatására. Turistacsoportok, diákok számára kirándulást szerveznek, 5000 lejes kilométerenkénti áron (nem fejenként). Ezek a nyereséges ágazatok is remélhetôleg hozzájárulnak az rt. talpraállításához, amiben az igazgató egyértelmûen bízik.

Végleges megegyezés még nem született, de elôbbrehaladást jelent az a protokoll, amelyet tegnap a késô délutáni órákban írt alá Luka György, a Conel és Hajdú Lajos, a Locaterm igazgatója.

Többnapos megbeszélés és egyeztetés után a Conel visszaköti a hálózatra az összes fûtôházat. Ennek feltétele az volt, hogy a Locaterm fizesse ki az áramszolgáltatóval szembeni tartozást. Bár ennek módozatára elvi megegyezés már korábban született, a részletek és a pontos határidô kitûzésének megvitatása jócskán elhúzódott.

Végül a Locaterm vállalta, hogy a több mint 800 millió lejes kinnlévôséget július utolsó napjáig törleszti. Csak miután ezt papírra vetették és mindkét részrôl aláírták, akkor vált bizonyossá, hogy a fûtôházakat újra árammal látják el.

Mindeddig ugyanis a város több fûtôházában (ott, ahol nem volt hidrofor) nem tudták begyújtani a kazánokat, az áramszünet miatt.

A megegyezés alapján tehát arra lehet számítani, hogy mától már azokban a hôközpontokban is megindítják a kazánokat, ahol eddig, az áramszünet miatt szünetelt a mûködtetés.

A Közmûvek csak ezt követôen írhatja alá a szerzôdést a Conellel az áramszolgáltatás biztosítása végett, a feltétele ugyanis a Locaterm adósságának törlesztése volt.

Hétfôn újabb egyeztetésre ül össze az áramszolgáltató és a jövôbeni hôenergia–szolgáltató vállalatok vezetôsége a szerzôdés feltételeinek megvitatása és remélhetôleg aláírása végett.

A bélteki vásárban tíz óra után már nehezen lehet az áruláshoz jó helyet találni. Az is ritka, hogy hiányzik valami termék, ami eladható és megvásárolható. A gond csupán az, hogy mindenki eladni akar. A kisszámú sétálgató vásárlók után hiába kiabál az eladó, a legolcsóbb árat is magasnak tartja. Ezért van az, hogy valaki egy pár malacért kapott pénzért alig tudott venni egy kaszát. Volt ott ruha, építôanyag, élelmiszer, és itt is megjelentek a valuta– és mezôgazdasági kuponokkal kereskedôk. Volt azonban kelete a naposcsibéknek (3500 lej db.), a pulykáknak (25 ezer lej db.) és a kiskacsának (15 ezer lej db.).

A szatmárnémeti egészségügy legnagyobb vívmánya az elmúlt években a mûvese berendezés megszerzése és felszerelése volt, amit az idôközben átalakult megyei egészségügyi igazgatóság hosszas utánajárással, minisztériumi támogatással ért el.

Több olvasónk érdeklôdik ismételten arról, hogy mikor lehet végre igénybe venni a felszerelést, hiszen azok a vesebetegek, akiknél a dialízist rendszeresen el kell végezni, hetente utaznak Nagybányára és bár az utaztatást finanszírozzák az erre érvényes nemzeti program keretében, az utazás körülményei, meg a távolság nagyon megterhelô.

Dr. György Ágoston, a Közegészségügyi Igazgatóság igazgatója kérdésünkre azt válaszolta, hogy a szûrôállomás teljesen készen van, a mûködtetéshez szükséges engedélyek is megvannak. Az egyedüli ok, ami késlelteti az üzembe helyezést, az a szakorvosok hiánya. Azok a fiatal orvosok, akik szakvizsgára jelentkeztek, és elnyerték a kinevezést, ez év októberében zárják a rezidensi idôszakot, s csak a szakvizsga letétele után dolgozhatnak a gépen.

Addig várni kell. Lehetne egy áthidaló megoldás, mondja az igazgató, éspedig más szakorvos dolgozna addig, amíg az állásra jelölt orvosok végeznek, ennek azonban nagyon kicsi az esélye, a megkeresések ugyanis megtörténtek, minisztériumi szinten is, de végzett szakorvos az egész országban nagyon kevés van. Ezért legnagyobb valószínûséggel október után végezhetik csak helyben a dialízist a betegek.

— Igazgató úr, mi a különbség az Önök egyházi iskolája és egy világi iskola között?

— Az egyházi oktatás az egyetlen olyan iskolatípus, ahol világnézetet is próbálnak a diákoknak tanítani, egyfajta alternatívaként a keresztény világnézetet is bemutatni. Mi nem kötelezzük a diákjainkat arra, hogy feltétlenül e szerint gondolkodjanak vagy éljenek, de felvillantjuk elôttük ezt a lehetôséget is. Rajtuk múlik, hogy miként határoznak és az életüket milyen értékek alapján alakítják. Ellenben míg más iskolákban többnyire liberális szemlélet uralkodik, s nem akarják a diákokat semmilyen irányba befolyásolni, hanem többféle lehetôséget villantanak fel elôttük, a mi iskolánk vállalja, hogy erre a keresztény erkölcsi rendre épülô világnézetet tartja az egyedüli járható útnak. Mi emellett döntöttünk, és azt javasoljuk a diákoknak, hogy ennek megfelelôen rendezzék be életüket. Tehát ez a leglényegesebb pont, amelyben a mi iskolánk más oktatási intézményektôl különbözik. Ugyanakkor nálunk heti két hittanóra van, lelkigyakorlatos programokat rendezünk, közösen veszünk részt szentmiséken, és kapcsolatokat építünk ki más, hasonló iskolákkal itt, Erdélyben és külföldön is. A budapesti piarista gimnáziummal például diákcserét tervezünk jövô esztendôtôl, s ezek elé tematikát tûzünk ki. Ady nagykárolyi és budapesti kötôdéseit boncolgatván a diákok tudományos dolgozatot készítenek a témáról és ezt be is mutatják.

— Az egyház, egyelôre csak papíron, de visszakapta a Szent László Konviktus épületét. Mi lesz ennek a sorsa, mikor költözhetnek oda?

— A Konviktust fel kell újítani.

— Milyen a színvonala a középiskolának?

— Van olyan, mint bármelyik más elméleti líceumé. Elmondhatom, hogy iskolánkban nincs egyetlenegy olyan tanár sem, aki csak érettségivel rendelkezne, mindegyikük egyetemet végzett. Az elmúlt év eredménye pedig magáért beszél: a 28 végzôs diák közül (ebbôl ketten buktak meg az érettségin) 14–en jutottak be egyetemre, technikumba vagy kollégiumba.

— Hány osztály indulna szeptembertôl és mikor lehet a líceumba beiratkozni?

— Az idén egy reál és egy teológiai humán osztályt szeretnénk indítani. A reál természettudományi beállítottságú osztály lesz, vagy matek–fizika, vagy biológia–kémia profilú.

Beiratkozni június 14–19. között lehet a Kalazanci Szent József plébánia Vasút utca felôli, Fényi István ifjúsági klubjában, naponta 9–tôl 14 óráig. De kérnénk mindenkit, hogy legkésôbb 16–ig jelentkezzen, az egyházi iskolákba való felvételi elôtti, hittani ismeretekbôl való felmérô tesztet ugyanis 16–án írnák meg a diákok. A teszt egyébként különösebb nehézséget nem fog a tizenéveseknek okozni, a kis Katekizmusból és a Kátéból általános hittani ismeretekrôl kell majd számot adni.

A nagykárolyi Katolikus Teológiai Líceumba csak túljelentkezés esetén lesz felvételi, június 20–án, matematikából a reál osztályba készülô diákoknak és magyar nyelv és irodalomból a humán képzésre jelentkezôknek.

Copyright © Szatmári Friss Újság - 1999