Románián kívül élô magánszemélyek családi jellegû apróhirdetéseit, 2004. január 1-tôl kizárólag elhalálozás, megemlékezés kategóriákban közöljük díjmentesen, amennyiben pontos nevük és lakcímük feltüntetésével eljuttatják azokat a friss@szfu.p5net.ro szerkesztôségi e–mail címünkre.

Románián kívül élô jogi személyek céges vagy intézményi hirdetményeinek, valamint külföldön élô magánszemélyek fizetett apróhirdetéseinek közlési lehetôségét a www.erhir.com web-lapot kinyitva tanulmányozhatják az érdekeltek.

Mai lapszámunkból:

A Székely Nemzeti Tanács mintegy 200 küldötte egyhangúlag elfogadta a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezetet, szombaton, Sepsiszentgyörgyön. A tervezet értelmében, amennyiben az autonómiát sikerül kiharcolni, a régiónak saját kormányzója lesz, akit négy évre választanak majd a lakosok. Ezen kívül a székely tanintézményekben bevezetik Magyarország történelmének, földrajzának, valamint a magyar népszokásoknak az oktatását. A tervezetben az autonóm Székelyföld fenntartásával kapcsolatos anyagi kérdésekrôl is részletesen szó esik. A Székely Nemzeti Tanács februárban szándékszik a tervezetet a Parlament elé vinni.

(fi)

A Munkaügyi–és Foglalkoztatási Ügynökség új programja értelmében nemsokára továbbképzô tanfolyamok indulnak különféle szakmákban az alacsony jövedelmû vidékiek számára. Az ingyenes kurzusokon való részvétel alapvetô feltétele az lesz, hogy az egy családtagra esô jövedelem ne haladja meg a havi 2 100 000 lejt, azaz az országos minimálbér összegét. Az elképzelés szerint elsôsorban a mezôgazdaság szakágaiban juthatnak majd diplomához a tanfolyamot elvégzôk, de a kômûvesség, a fodrászat, a szabás–varrás kulisszatitkaiba is beavatást nyerhetnek, sôt, az agroturizmusban érdekelt leendô kisvállalkozók számára is külön kurzus indul majd.

(fi)

Az uniós csatlakozásra összpontosítva — az Európai Unió kérésére — több új intézmény is létrejön a közeljövôben a Mezôgazdasági Minisztérium keretében. Megalakul a minisztériumnak alárendelt Országos Környezetvédelmi Ügynökség, amelynek minden megyében lesz kirendeltsége, illetve létrehozzák a Mezôgazdasági Könyvelési Információs Hálózatot, valamint az Élelmiszerbiztonsági Országos Ügynökséget. A Mezôgazdasági Minisztérium a tervek szerint 736 fôvel fogja növelni az alkalmazottainak a számát a három új intézmény létrejöttét követôen.

(fi)

Lottó

Ezen a héten sem vitték el a 6/49–es lottó fônyereményét, amely minden idôk romániai rekordja volt, 3 millió dollárnak megfelelô összeg. A kettes kategóriában 81–en voltak szerencsések: ôk egyenként 209 millió lejt kapnak.

(fi)

Az erdélyi kisrégiók sajátos gondjaira keres megoldást a romániai helyhatósági választásokra meghirdetendô programjában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amelynek jelöltállítási rendszerét a teljes nyitottság jellemzi majd - jelentették ki pénteken Marosvásárhelyen a szövetség vezetôi.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének pénteki marosvásárhelyi ülésén a romániai magyarok szervezetének választási stratégiáját vitatták meg.

Az ülést követô sajtótájékoztatón Markó Béla elmondta: az RMDSZ elfogadhatónak tartja a romániai helyhatósági választásokról szóló törvény jelenlegi formáját, a parlamenti pártokkal folytatott egyeztetések során ugyanis sikerült olyan rendelkezéseket elfogadtatni, amelyek lehetôvé teszik a kisebbségek arányosabb képviseletét az önkormányzatokban. Sikerült elérni például, hogy ne legyen kötelezô az 50 százalékos részvételi arány.

Az RMDSZ ugyanakkor határozottan elutasítja az egyéni választókerületi rendszer bevezetését, hiszen az lehetetlenné tenné a jelenlegi választási törvény által biztosított arányos kisebbségi képviseletet a parlamentben. Az RMDSZ a következô hónapokban több, az erdélyi magyarság számára fontos törvényjavaslatot dolgoz ki, köztük az egyházi oktatás jogállására, a szociális háló reformjára vonatkozó tervezeteket, de nagy hangsúlyt fektet egy átfogó kisebbségi jogszabály megalkotására is.

A kormányzó romániai Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott együttmûködés esetleges folytatásáról szólva a szövetségi elnök elmondta: a kormánypárttal kötött 2003. évi megállapodás jelentôs eredményeket, de kudarcokat is hozott. Egy új egyezmény megkötése attól függ, hogy milyen újabb igények teljesítésében sikerül megegyezni a PSD-vel - mutatott rá az elnök.

A tanácskozáson bejelentették, hogy az RMDSZ küldöttséggel lesz jelen az Európai Néppárt (EPP) február közepén megrendezendô brüsszeli kongresszusán.

Veres János államtitkár szerint:

A magyarországi költségvetés kiadásainak csökkentésérôl szóló tervek ellenére, várhatóan nem csökkennek a határon túli magyarok támogatására szánt összegek — nyilatkozta lapunk kérdésére Veres János, a magyar Pénzügyminisztérium politikai államtitkára. Az államtitkár szerint a kiadáscsökkentés nem lesz gátja a határon átívelô regionális együttmûködésnek sem, biztosítják az uniós finanszírozású beruházásokhoz szükséges önrészt.

— Szándékaink szerint olyan programokat, melyek a határon túli magyarsággal kapcsolatosak, nem fogja érinteni a költségvetés kiadásainak csökkentése. Van néhány olyan területe a magyar költségvetésnek, amelyet mi különösen fontosnak tartunk, ezekhez tartoznak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kiadások, az autópályaépítés, mint a 2004–es év legfontosabb infrastrukturális projektje, és idetartoznak azok az európai uniós csatlakozással összefüggô költségvetési források is, amelyek hazai társfinanszírozást jelentenek. Azt gondolom, hogy amit az unióból, különbözô fejlesztési pénzekbôl el lehet érni, azok hazai forrását biztosítani fogjuk. Ez természetesen a kormány döntésén múlik, és február végéig fogja meghozni a konkrét döntéseit ezekben az ügyekben, melyeknek folyik az elôkészítése — jelentette ki Veres János.

Az államtitkár és Gazda József, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye közgyûlésének elnöke szombaton látogatott Szatmárnémetibe, ahol Szabó Istvánnal, megyei tanács elnökével és Riedl Rudolf alprefektussal folytattak megbeszélést a két megye közötti együttmûködés további lehetôségeirôl.

A témák között elsôsorban a közúti és a vasúti forgalom fejlesztése szerepelt. A megbeszélés során megállapodtak abban, hogy szélesítik a regionális együttmûködést, s a szomszédos Ukrajna Kárpátalja megyéjét is megpróbálják bevonni a közös fejlesztési tervekbe.

— Tekintettel arra, hogy május elsejétôl Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, Románia pedig egy fokkal elôrelép, megállapodtunk abban, hogy megkeressük Kárpátalja megye vezetôségét, és azt az interrégiót, amit 1999–ben megalakítottunk, programokkal szeretnénk megtölteni, hogy a három megye együttmûködésének eredményeként elôre tudjunk lépni — nyilatkozta Gazda József.

Túrós Lóránd

Szombaton, a szatmárnémeti Szakszervezetek Mûvelôdési Házának kistermében tartották meg közgyûlésüket a szatmári romák. A gyûlést Vadász Zoltán, a Roma Párt szatmárnémeti szervezetének ideiglenes elnöke hívta össze azzal a céllal, hogy megbeszéljék a romák problémáit, megoldást keressenek a szociális gondokra, és megválasszák vezetôiket.

A mûvelôdési ház elôtt már kilenc órától gyûltek a roma nemzetiségû lakosok. Minél többen lettek, annál nagyobb hangon fejezték ki elégedetlenségüket a városvezetéssel szemben. Valamivel 11 óra elôtt érkezett a mûvelôdési ház elôtti térre Horváth Ignácz, a romák eddigi vezetôje és az ôt támogatók. Hamarosan heves és hangos vita alakult ki a két tábor vezetôi és tagjai között. Horváth szerint Vadásznak nem állt jogában közgyûlést összehívni, mert még nincs megválasztva, nagyon sokan csak azért jöttek el, mert Vadász segélycsomagokat ígért számukra. A vita egyre hevesebbé vált a két tábor között. Egyes személyek már ököllel fenyegetôztek, amikor a rendôrség felszólítására a résztvevôk bevolnultak a terembe. Horváth Ignácz és támogatói nem vettek részt a gyûlésen, azt mondták, ôk majd összehívnak egy másik gyûlést, amelyen nem csak a Vadász rokonai, hanem a megye valamennyi romalakta területének képviselôi részt vesznek.

A szombati gyûlésen részt vett Ilyés Gyula alpolgármester és a rendôrség képviselôje is.

Vadász elmondta, hogy ez évi tervei között szerepel egy asztalosmûhely, egy varroda és egy szárnyasállatokat tenyésztô farm létrehozása, hogy a romák számára munkahelyet teremtsen. Nagyon sok roma család küzd lakásgondokkal, ezek egy részét is meg lehet oldani, ha a Roma Párt megkapja az Uniótól az egyik munkásszállót. Ugyancsak fontos, hogy minden romának legyen személyi igazolványa. Nagyon sok család amiatt vesztette el a lakását, mert nem volt hivatalos szerzôdése a lakástulajdonossal, és nem fizették a költségeket. Ugyancsak erre az évre tervezik egy roma imaház létrehozását.

Ilyés Gyulának roppant nagy türelemre volt szüksége, hogy az állandó bekiabálások közben elmondja a romák javát szolgáló mondandóját. Jó az, hogy a romák egy része itt összegyûlt, mert ez azt jelenti, hogy akarnak jobbítani a sorsukon. Szükség van egy jó szervezetre, mert a problémákat csak közösen lehet megoldani. Tény, hogy létezik egyfajta elôítélet a romákról. Hogy ez megváltozzon, a romák is kell változtassanak magatartásukon. Egy olyan felkészült vezetôre van szükség, aki ismeri a romák szociális helyzetét és tud tárgyalni a városvezetéssel. A polgármesteri hivatal bôvíti a szociális irodáját. Amennyiben egy képzett személy kerül a romák élére, ezt a polgármesteri hivatal alkalmazni fogja ebben az irodában.

A résztvevôk szinte valamennyien lakásproblémákkal és a szociális segéllyel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Az is kiderült, hogy sok roma családnak volt lakása és munkahelye, de azt nem becsülte meg. Az elmúlt évben is romák kapták a szociális lakások nagyobb részét. Alakítani kell egy bizottságot, amelyik kivizsgálja, milyen körülmények között élnek a romák, és hogyan lehet jobbítani sorsukon. Hiába kapnak lakást a roma családok, ha nem fizetik ki a víz– , a villany– és egyéb számlákat, felbontják a velük kötött szerzôdéseket.

A vita még sokáig eltarthatott volna, de megoldások csak a jövôben születhetnek. A teremben lévôk Vadász Zoltánt kiáltották ki elnöküknek, a Horváth–tábor viszont új választás szervezésén dolgozik.

Elek György

Január 17–én a Femina étteremben rendezte a Szatmár Megyei Ebtenyésztôk Egyesülete a 2003–as évet lezáró bálját, melyen oklevéllel ismerték el a legaktívabb és legeredményesebb kiállítóknak a tavalyi évben elért sikereit. Az oklevelek kiosztásakor is kiderült, hogy megyénkben különösen jó a németjuhász állomány, hiszen a díjazottak közül négyen is ilyen kutya tulajdonosai voltak. Oklevelet kapott a tavalyi év legeredményesebb tenyésztôje, illetve tenyésztôi is: itt is a németjuhászosok örülhettek, hiszen az oklevelet Kis Andrea és Kis Ferenc kapta, a különösen eredményes "De Bonanza" nevet viselô németjuhász–tenyészetükért. A bálon résztvevôk nyerhettek is, ugyanis akik tombolajegyet vásároltak, értékes nyereményeket vehettek át.

(A kutyás bálról és az ott díjazott kiállítókról és tenyésztôkrôl bôvebben a következô Kutyavilág oldalban olvashatnak.)

Új könyvek

Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban Aradon a napokban látott nyomdafestéket "a Nyugati Jelen napilap és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által meghirdetett Simándi Böszörményi Zoltán 2003–as, immáron harmadik országos riportversenyére beérkezett pályamunkákból válogatott írásokból összeállított" Életteremtôk — Díjazott riportok címû könyv. A 15 szerzô közül ketten Szatmár megyeiek: a kötetben a tavalyi Simándi Böszörményi Zoltán riportversenyen II. díját nyert Sike Lajos Hazaverve, avagy hogyan csalták horogra a román piacot címmel, lapunk munkatársa, Boros Ernô Riport a létezô szakirodalomról címmel közöl írást.

A kötet elôszavát Beke György — a tavalyi riportverseny zsûrielnöke — jegyzi. Magyar szociográfia Erdélyben címû bevezetôjében egyebek között a következôket írja. "Idôben egybeesett két jelentôs esemény a modern magyar szociográfia életében. Mind a kettô a szociográfiai irodalom, a riport legjobb hagyományait kívánta feltámasztani, a mûfaj rangját visszaszerezni. Egyik esemény a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának tanácskozása volt Kolozsvárott 2001 októberében. A másik az aradi napilap, a Nyugati Jelen riportpályázatának meghirdetése 2001 tavaszán.

Egy mûfaj válsága? címet viselte a kolozsvári tanácskozás anyagából összeállított kötet, amelyet a budapesti magyar Napló kiadója jelentetett meg, egy évvel késôbb. Az aradi lap pályázatára beérkezett riportok legjobbjai szintén kötetekbe gyûjtve jutnak el az olvasóhoz. Így a mûfaj küzdelme önnön jövôjéért nem is csak az ország, hanem a nemzet egésze elôtt folyik. (...) A két kísérlet, a magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának életre hívása és az aradi Nyugati Jelen ismétlôdô pályázata reményt ébreszt a valódi szociográfiai, írói riport reneszánszára."

Megjegyzés. A szervezôk a 2002–ben második alkalommal meghirdetett Simándi Böszörményi Zoltán riportversenyre beérkezett 19 legjobb pályamunkát is megjelentették önálló kötetben. Ebben a Szülôföld, édes mostoha címû könyvben három Szatmár megyei szerzô, Sike Lajos, Boros Ernô és Debreczeni Éva egy–egy riportja olvasható.

(b)

Húsz posztmodern verset tartalmaz Aurel Pop szatmárnémeti költô román, magyar, angol és német nyelven megjelent négynyelvû verseskötete. Románról magyarra, angolra és németre Soltész József fordította a költeményeket. A kötetet szombaton mutatták be a Poesis kávéházban, a közeljövôben Németország több városában is bemutatják.

A Társadalomvédelmi Igazgatóság nyilvántartása szerint Szatmár megyében 2003–ban 28 777, tizennyolc éven aluli gyermek kapott állami gyermekpótlékot, a jogosultaknak havonta kifizetett 210 ezer lej évi összértéke 74 és fél milliárd lej. Az elmúlt évben alkalmazott, két vagy több gyerek után fizetett kiegészítô családi pótlékban (50 ezer lej volt) 17 870–en részesültek, a támogatás folyósításának évi összköltsége meghaladta a 14 milliárd lejt.

(anikó)

Amint Ludescher Oszkártól, a nagykárolyi Hegyközség Egyesület elnökétôl megtudtuk, idén is rendeznek borversenyt a városban. A IX. nagykárolyi borversenyre február hónap második felében kerül sor.

(boros)

Az állatok egyedi megjelölése, követése és nyilvántartása az állattenyésztés egyik alapvetô feladata, fôleg napjainkban, mikor az élelmiszer–biztonsági problémákat igen szigorúan veszik minden országban. Ismerni kell az állatok útját a megszületéstôl a fogyasztó asztaláig. A nyilvántartásra, a törzskönyvezésre a nemesítés szempontjából is szükség van. A törzskönyvek képezik minden fajtának az alappillérét, amely alapján követni lehet az állat származását és a tulajdonságok alakulását. Ezek alapján lehet eldönteni, hogy a jövôben milyen irányba kell továbblépni és a tulajdonságokat nemesíteni. Az európai uniós normák megkövetelik, hogy minden egyes állatot meg kell jelölni.

Szatmár megyében Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Avasfelsôfaluban mûködik Állatnemesítô és Szaporodásbiológiai Hivatal. A községekben tevékenykedô mezôgazdasági szakemberek által összegyûjtött adatok alapján itt kell benyújtani az igényeket, hogy mely településeken hány állattartó igényel törzskönyvezést.

E. Gy.

Szabó Károly szenátor szerint

Néhány héttel ezelôtt szóvá tettük e hasábokon, hogy bár Nagykárolyban és az itteni kórház övezetébe tartozó településeken a magyar anyanyelvûek élnek többségben, illetve éppen a betegségre leginkább hajlamos idôsebb személyek közül sokan alig tudnak románul a vidéken, a legutóbb a nagykárolyi kórházba került hat orvos közül csupán egy beszéli a magyar nyelvet. Ami semmiképpen se mondható szerencsés helyzetnek, hiszen például, amint az ügyben megszólaltatott szakorvos, dr. Török Róbert nyilatkozta, a pszichiáter 80 százalékban verbális, 20 százalékban non–verbális információkból következtet a diagnózisra, de a beteg egy általa kevésbé bírt nyelven olyan részleteket, olyan nüanszbeli különbségeket nem tud elmondani, amelyek adott esetben a sebész számára is döntôek lehetnek a diagnózis felállítása szempontjából (utóbbit dr. László László nyugalmazott sebész fôorvos nyilatkozta lapunknak).

A Nagykárolyban elôállt helyzeten pillanatnyilag esetenként úgy igyekeznek segíteni, hogy az ápolónôk egy része tolmácsszerepet is betölt — ami azonban nem a legszerencsésebb megoldás, hiszen ôket nem ilyesmire képezték ki. Ugyanakkor az utóbbi idôben Nagykárolyba kerülô nôvérek közül is egyre kevesebben beszélnek magyarul.

Mindezekre való tekintettel korábban megírtuk: szerintünk meg kellene változtatni a vonatkozó szabályozást, amelyrôl, íme kiderült, hogy a jelenlegi formájában nem megfelelô, hiszen a betegek egy részének a szó szoros értelmében életbevágó érdekét figyelmen kívül hagyja.

Mivel Nagykárolyban a helyzet azóta is változatlan, Szabó Károly szenátort arra kértük, válaszoljon néhány ezzel kapcsolatos kérdésünkre.

— El lehet–e érni, hogy amikor nemzetiségek által lakott vidékeken írnak ki megüresedett állások betöltése érdekében versenyvizsgát orvosok számára, az adott nemzetiség nyelvének legalább bizonyos fokú ismerete is szerepeljen a nevezési feltételek között?

— Mindenekelôtt le kell szögezni, hogy a magánpraxist folytató orvosok dolgaiba természetesen nem lehet beleszólni...

— Ez eddig rendben is volna, hiszen a betegek válogathatnak a háziorvosok között. A nyelvhasználat szempontjából ott kezdôdik a gond, hogy például annak nem áll módjában válogatni az orvosok között, akit sürgôsségivel szállítanak kórházba. Pedig rendszerint éppen az ilyen betegek szorulnak leginkább orvosi segítségre.

— A megoldás nagyon egyszerû, mivel mások nem csak felfedezték, de már régen alkalmazzák is. Csupán annyi szükséges, hogy a kórházak és általában az úgynevezett egészségügyi alapellátás az önkormányzatok hatáskörébe kerüljenek. Remélem, afelé fejlôdünk, hogy nálunk is így legyen. Akkor megszûnik minden hasonló gond, és nem is kell külön törvényt alkotni arról, hogy hány nyelven beszéljen az orvos. Akkor olyan státusú emberek, amilyenek az orvosok, eleve nem kerülhettek volna a helyi kórházba az önkormányzat tudta nélkül. Az eset kapcsán egyébként az is kikívánkozik belôlem: merem állítani, cinizmus volt ilyen elôzmények után a nyilvánosság elôtt az önkormányzat vezetôségét azzal vádolni, hogy az újonnan Nagykárolyba került orvosoknak nem biztosított lakást. Erre a magatartásra léteznek olyan kifejezések, amelyeket én nem szívesen használok, de az olvasó kitalálhatja, mire gondolok. Mindez csak azért történhetett meg, mert létezik egy parazita infrastruktúra, amelyet úgy hívnak, hogy Megyei Egészségügyi Igazgatóság, amely — úgymond — felügyeli a kórházakat és általában az úgynevezett egészségügyi alapellátást. Holott ezt a kérdést meg lehetne úgy oldani, hogy az önkormányzatok hatáskörébe tartozó intézmények fölött költségvetési és más tekintetben is az önkormányzatok döntsenek. Mégpedig odáig menve, hogy az önkormányzat munkaadó legyen. Például az iskolák vonatkozásában már megtörtént az elsô lépés ebben az irányban. Persze még az iskolák esetében is megmaradt a tanfelügyelôség, tehát egy hasonló infrastruktúra. Summa summarum: a mi elsôdleges célunk ennek a centralizált államigazgatási szisztémának a lebontása kell hogy legyen. Ehhez viszont politikai akarat is szükséges.

— Ami adott vagy nem Romániában?

— A politikai akarat úgy jelentkezik, ha egy törvényalkotó, így például a törvényhozás, hajlandóságot mutat arra, hogy a kellô szavazattöbbséggel egy ilyen irányú intézményes reformot végrehajtson. A tanügyben valami már elkezdôdött. Ott a dologi kiadások, sôt a fizetések kiadása is az önkormányzatok feladata. Igaz, erre a célra központi keretbôl osztanak le megfelelô összegeket. Ugyanakkor arra továbbra is nagyon kínosan vigyáznak, nehogy az önkormányzat beleszóljon abba, hogy ki legyen az iskolaigazgató. Miközben tôlünk egy kôhajításnyira az önkormányzat munkaadója az iskolaigazgatónak.

— Ez Európa többi országaiban is így van?

— Csak az európai országok egy részében. Sajnos, nem általánosan elterjedt gyakorlatról van szó. Tehát abban nem bízhatunk, hogy ha önszántunkból nem akarjuk bevezetni ezt a rendszert, majd az Európai Unió kötelezôvé teszi számunkra. Azonban elôbb–utóbb a román társadalomnak is rá kell ébrednie, hogy a haladás útja csak a decentralizáció, a központosítás feloldása lehet.

— Ezek szerint az orvos–beteg nyelvhasználat kérdésére is ez a megoldás?

— Igen. De van itt valami más is. Az eset kapcsán akadt olyan újság, amely azzal érvelt, hogy úgymond "az állatorvosok a betegeikkel való kommunikálás nélkül gyógyítanak". És ez meg is jelent nyomtatásban! Romániában sajtószabadság van, bármit le szabad írni, az eset mégis azt mutatja, hogy még nagyon sok az eltávolítandó szemét a társadalomban.

Boros Ernô

Négy újabb megyei pályázat esélyes a RSZFA (FRDS) támogatására

A Román Szociális Fejlesztési Alap (FRDS) legújabb pályázati kiírásában újabb négy Szatmár megyei projekt jutott túl az elsô szakaszon, és nagyon rövid idô alatt eldôl az is, ezek közül melyek részesülnek az egyenként 75 000 dolláros világbanki támogatásban. A Bukarestben megszületendô végsô döntés elôtt az RSZFA egyik felügyelôje a hét végén a megyében járt, és felkereste az érintett településeket, hogy a helyszínen gyôzôdjön meg arról, megfelelnek–e a valóságnak a projektekben leírtak, azaz: valóban indokoltak–e a támogatásra vonatkozó igénylések. Lapunk munkatársa Erdôdhegyre kísérte el a "szupervizort" pénteken, amely kistelepülés az Erdôdre vezetô három kilométeres út lekövezésére nyújtott be pályázatot.

Nem kis élményben lehetett része a RSZFA fôbiztosának, Kirmájer Mártának pénteken, ugyanis az önkormányzat fogattal vitette ôt végig az Erdôd–Erdôdhegy úton, miután a polgármesteri hivatalban ellenôrizte a projekttel kapcsolatos papírokat. Igaz, másképp nem is gyôzôdhetett volna meg a hölgy az út állapotáról, hiszen azon gépkocsival még nyáron sem lehet végighaladni, a gyaloglás pedig nem bizonyult volna jó megoldásnak a sáros idôben. Ovidiu Duma alpolgármester és Szakács Imre helyi tanácsos kísérték el a székelyföldi hölgyet, és a szekérre lapunk munkatársa is felkéredzkedett. A kalandos kiránduláson a dombokkal, erdôkkel tarkított táj szépségének a megbámulása mellett izgalomban sem volt hiány, hiszen számtalanszor dôlt féloldalra a szekér, és kellett a sárba borulástól rettegni a néhol több tízcentis gödrök között. Nagy szükség volt itt a kocsis rutinjára, és még szerencse, hogy kissé fel volt fagyva a talaj, így az elakadástól kevésbé kellett tartani.

Az erdôdi gazdák szôlôs mellett sorakozó "hájzlijait" — ahogy itt a borospincéket és az ezek fölé épített szerszámos kamrákat nevezik — elhagyva Szakács Imre a környezô dombok neveit sorolta el kérésünkre — Csiribérc, Budahegy, Középhegy, Nagyhegy, Balaskó —, közben az alpolgármester a községrôl, illetve Erdôdhegyrôl társalgott a szupervizorral. Egy dombra felkaptatva nagy kiterjedésû gyümölcsös következett, majd régi parasztházak és modern villák kezdték egymást váltani az út mellett. Erdôdhegyen ugyanis legalább ugyanannyi városi rendelkezik hétvégi házzal, mint amennyi a helybeli lakosok száma. Odaérve értettük csak meg igazán, miért annyira népszerû ez a vidék a megye tehetôsebbjei körében: a dombokról nagyszerû kilátás nyílik az egész vidékre — még Szatmárnémetit is látni —, és a kistelepülés elszigeteltsége teljes, zavartalan nyugalmat biztosít a kikapcsolódni vágyók számára. A pályázatot készítôk véleménye szerint, ha a terv elnyerné a támogatást, az egykoron szebb idôket is megélt Erdôdhegy pár éven belül korszerû üdülôparadicsommá válhatna, és az elkészülô út mentén gombaként szaporodnának a villák. Ennél persze sokkal fontosabbak a helyben lakók érdekei, akik közlekedését nagyban megkönnyítené, ha sikerülne az elképzelés.

A fogat Erdôdhegyen egy emeletes, teniszpályával rendelkezô "hétvégi ház" mellett áll meg, a küldöttséget Micu Cornel, a település lakosai által létrehozott egyesület elnöke fogadja. Aztán sorakozni kezdenek a környékbeli lakosok is, akik falugyûlés keretében kellett hogy kifejtsék álláspontjukat az útjavítás szükségességével kapcsolatban. Az egyesületi elnök otthonához gyalog jutott el a társaság, így szemügyre vehette a 105 lakossal rendelkezô kistelepülést. A Micuéknál megtartott összejövetelen — amelyen az önkormányzat képviselôi mellett a Prefektúra és a Megyei Tanács illetékes osztályainak a vezetôi is megjelentek — elég kevesen vettek részt, és miután a szétszórtan elhelyezkedô házakat egy kéttagú küldöttség végigjárta aláírásgyûjtés céljából, mindössze harminchatan látták el kézjegyükkel az útjavításra vonatkozó indítványt — a szervezôk számára a hétvége még rendelkezésre állt, hogy további aláírásokat gyûjtsenek, és a listát ma reggel elküldjék a szupervizornak.

Micu Cornel lapunk kérdésére elmondta: a projektet 2001–ben készítették el, az ô javaslatára. Az — mondja — nem kétséges, hogy az út megjavítását mindenki akarja a helységben, hiszen a polgármesteri hivatal, a gyógyszertár Erdôdön van, és sokan járnak a piacra, vásárra is, ami a jelenlegi viszonyok közepette nagy megerôltetés a fôként idôs emberek számára. Ráadásul az Erdôdhegyen élô iskolás gyerekek is a községközpontba járnak, gyalog. Az elnök úgy látja, azzal nem lesz gond, hogy a pályázat összértékének 10 százalékát a falu lakosai kell biztosítsák, hiszen az emberek szívesen vesznek majd részt az útjavítás munkálataiban, és akár a megszabottnál nagyobb áldozat vállalására is hajlandóak lesznek.

Az RSZFA munkatársát, Kirmájer Mártát az összejövetelt követôen az alap mûködésérôl, illetve a megyebeli pályázatokról kérdeztük:

— A Román Szociális Fejlesztési Alap a Világbanktól kapja a pénzt, és kisebb beruházásokat vesz célba: hetvenötezer dollár a maximálisan megcélozható összeg, amelyet szegény, elhagyatott falvak szerezhetnek meg, útjavításra, vízellátásra, illetve kisebb javításokra. Az Alap elsôdleges célja nem annyira az, hogy mondjuk valahol egy jó utat építsen, hanem, hogy az embereket mozgósítsa, hogy azok a személyek, akik valamilyen okból el vannak szigetelve, rájöjjenek: képesek megvalósítani dolgokat, hogy munkájuk során eredmények születhetnek, és a továbbiakban is pályázatokat nyújtsanak be. Természetesen a hetvenötezer dollár komoly összeg, de a fô cél a közösségi szellem erôsítése. A bukaresti központ alkalmazottai mellett az Alap többi munkatársa bedolgozó, akik évente egyszer–kétszer találkoznak egymással. Én most azért vagyok Szatmár megyében, hogy elbíráljam: a pályázatok iratcsomóiban szereplô adatok megfelelnek–e a valóságnak, hogy jogosultak–e a pályázók a pénzre, de a döntést Bukarestben fogják kimondani. Szatmár megyében négy falu volt nekem kiosztva: Mózesfalu, Szilágyszér, Erdôdhegy útkövezésre, Avasújfalu (Certeze) pedig hídjavításra pályázott.

Fodor István

A tó felújítására lehet pénzt kérni a SAPARD–program faluturizmust támogató kiírása alapján. Ott azonban meg kell felelni bizonyos kritériumoknak. Ha a benyújtott terv hetven százalékban nem felel meg az EU–s követeléseknek, akkor nincs értelme terveket készíttetni. 1990–ben a tó az mtsz tulajdona volt. Akkor kellett volna átmenteni a község tulajdonába. Ez nem történt meg, hanem a vizet leengedték és szántóterületté nyilvánították. A volt földtulajdonosok késôbb máshol igényelték vissza a földjeiket, mert a tó helyén lévô föld minôségével nem voltak megelégedve. A terület tulajdonviszonyai máig tisztázatlanok.

Ahhoz, hogy a tó a polgármesteri hivatal tulajdonába kerüljön, hogy azt felújítsa vagy bérbe adja, külön–külön kellene tárgyalnia a telekkönyvben bejegyzett volt tulajdonosokkal, legtöbb esetben azok örököseivel. Ez egy hosszú folyamat. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a tárgyalások száma a tízet is meghaladja, mert a beidézettek közül valaki nem jelenik meg.

E. Gy.

Vívás

A szatmárnémeti Csipler Sándor Vívóterem elôterében lévô mellszobor talapzatánál elhelyezett friss virágok bizonyították, hogy az "iskolaalapító" vívómesterrôl tanítványai az országos kadettbajnokság idején nem feledkeztek meg…

Szombaton a fiú tôrvívók seregszemléjén Trenea Caius nagy esélyesként indult, de az elôdöntôben vîlceai ellenfele alaposan megszorította a szatmárit, olyannyira, hogy a vívó édesapja egy adott pillanatban ki is rohant a terembôl, hogy egy cigarettával csillapítsa idegességét. Aztán Caius ledolgozta a hátrányt, bejutott a döntôbe, ahol ezúttal bukaresti ellenfelet gyôzött le, különösebb megerôltetés nélkül.

A végeredmény: 1. Trenea Caius (Sportklub, edzôk: Lengyel Éva és File Attila), 2. Chirilescu Cãtãlin (Bukaresti Triumf), 3. Diaconu Alexandru (Oltchim R. Vîlcea) és Pãun Pãtrut (ISK Ploiesti).

Tegnap a csapatbajnokságon a szatmáriak két csapatot indítottak: a Sportklub I (Trenea Caius, Moisa Ioan, Pop Ovidiu, Kostyuk Levente) a tapasztaltabb gárdát képviselô Oltchim–mel szemben vesztett, és ezüstérmet nyert. A Sportklub II (Marian Mircea, Muresan István, Kirilã Mihai, Deme Norbert) a 6. helyen végzett.

Dan Viorel, a Sportklub igazgatója a négynapos bajnokság után elégedett volt csapatai teljesítményével, és gratulált az érmeseknek. Szerinte az is pozitívum, hogy a sportolók osztálytársai nemegyszer osztályfônökükkel együtt jöttek el drukkolni a vívóterembe. Ezt tette a Mihai Eminescu Fôgimnázium IX. C osztálya (osztályfônök: Korodi Mariana), akik Deac Simona sikerét tapsolták meg, de ott volt a nézôk között Fülöp György edzô–tanár osztálya is a Sportlíceumból.

Bukarestben a leány–tôrvívók országos bajnokságán a Sportklub csapata (Silaghi Nona, Décsei Patricia, Cuteanu Bianca, Crîncãu Alexandra) a negyedik helyen végzett, egyéniben Décsei a 12. lett.

100 éves a szatmári labdarúgás (4.)

Keizer Lajossal, a szatmári labdarúgás egyik kiválóságával folytatott beszélgetésünk alatt érintettük a múltbeli sikereket, de szó esett napjaink futballeseményeirôl is.

Az Olimpia 1973–74–es szezonbeli A–osztályos szereplése kapcsán Keizer felelevenítette a Staicu Gheorghe és Savaniu László edzette gárda néhány gyôzelmét, a Steaua elleni sikeres meccs mozzanatait. Lajos szerint az akkori együttesben volt egy olyan kohéziós erô, ami talán a maiakból hiányzik: a csapat tapasztaltabb játékosai, Both Gabi és Bocsa maguk köré tudták állítani a fiatalabbakat, akik aztán mindent megtettek a csapat sikeres szereplése érdekében. Természetesen nagy szerepe volt az akkori A–osztályú menetelésben a megyei vezetésnek, személyesen Uglár József megyei elsô titkárnak, akinek szívügye volt a foci, és ezt a labdarúgók is érezték… Pesze akkor nem dollárezrekben jutott ez kifejezésre, hanem egy szôrmekabátban, egy aragázpalackban, vagy más juttatásban, amiben a játékosok részesültek. Keizer elismerôleg szólt az akkori klubvezetésrôl is, Teodor Curpassal az élen, aki jó menedzserként irányította a klub ügyeit. Lajos 12 évet futballozott a sárga–kékeknél, és ez az idôszak nem múlt el nyomtalanul. Amikor ideje engedi, mindig eljön a szatmáriak meccseire, hiszen a fiatalkori klubhûség nem múlik el nyomtalanul.

Ami a 2004–es Olimpiát illeti: Keizer szerint a keret jó, a játékfelfogás szintén, és minden adott ahhoz, hogy Szatmárnémetinek ismét A–osztályú csapata legyen. Mircea Govor klubelnöknek sikerült olyan emberek támogatását megnyernie, akikkel megvalósulhat a nagy álom.

— Amit Govor a Somesul–stadionban véghezvitt, ahol kialakított egy korszerû elszállásolási és étkezési sportközpontot, az egyenesen csodálatra méltó. Nélküle ma az Olimpia nem lenne a B–osztályban az elsô helyen. Ha a megyei és városi szervek továbbra is kiállnak az Olimpia mellett, akkor a siker nem maradhat el — vélekedett Keizer.

De a hetvenes–nyolcvanas évek kiváló középpályása hasonló lelkesedéssel beszélt a Nagykárolyi Victoria ifjúsági csapatáról is, azokról az 1987–1988–ban született gyerekekrôl, akik Pintér Sándor és Schwegler Árpád irányítása alatt már megkezdték a felkészülést a bajnokságra. Sajnos, a mostani átszervezés miatt a csapat nem tud az országos pontvadászaton indulni, de a megyeiben biztosan helyt fog állni. Az ificsapatot tulajdonképpen az FC Keizer "mûködteti", de a bajnokságban a gyerekek a Nagykárolyi Victoria színeiben játszanak. A gyerekek közül ketten (Pintér Dániel és Mos Flaviu) már szerepeltek a nagycsapatban is. Íme a keret: Beret Ottó, Pascu Mirel, Mos Flaviu, Joldis Cristian, Junjan Dorin, Badon Norbert, Oszoczky Lóránt, Fechete Cristian, Pop Romeo, Balogh István, Bikfalvi Erik, Pintér Dániel, Macavei Claudiu, Balázs K. Tamás, Gnandt Erik, Boldan Cosmin, Kiss Bogdan, Buzas Adrian, Gál Zoltán, Ludescher Attila. A gyerekeket Pintér Sándor edzô a futball mellett pontosságra, a szülôk tiszteletére, emberségre is tanítja, bizonyítva, ha egyáltalán még szükséges, hogy a sport az életre is felkészít.

"Idôhiány" miatt beszélgetésünk Keizer Lajossal itt megszakadt, de ígéretet kaptunk arra, hogy rövidesen, esetleg károlyi helyszínen ezt tovább folytatjuk.

(stahl)