Tisztelt Látogatónk, Tisztelt Olvasónk!
Tegnap este Iliescu elnök üzenetet intézett az ország népéhez december elseje alkalmából. Ebben az "újjászületett reményt" hangsúlyozta, valamint azt, hogy Románia helye Európában van, de mindent meg kell tennünk ennek érdekében. Ugyanakkor egységre, felelôsségre szólított fel minden románt otthon és külföldön, a belsô megbékélést szorgalmazta.
A román hatóságok idén Erdély–szinten legalábbis a legnagyobb szabású ünnepséget december elseje alkalmából Csíkszeredába tervezték. Az elmúlt hetek Székelyföld–ellenes hisztériája azonban megtette hatását: csíkszeredai értelmiségiek egy csoportja, köztük a polgármester, arra szólították fel a helybelieket, hogy ne vegyenek részt az ünnepségen, s ha mégis elmennek, viseljenek gyász–szalagot.
Ez persze újabb reakciókat váltott ki minden fronton. Az RMDSZ közleményt adott ki Takács Csaba ügyvezetô elnök aláírásával, amelyben a szervezet elhatárolja magát a csíkiak felhívásától, helytelenítve azt. Ugyancsak közleményben mondta el rosszallását Octav Cosmâncã közigazgatási ügyekért felelôs miniszter, sôt Ion Iliescu államelnök is.
Mindenesetre az ünnepet megelôzôleg nagy volt a feszültség Csíkszeredában.
értesíti a megye lakosságát, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmából 2001. december 1–én az alábbi ünnepi megemlékezésekre kerül sor:
•10 órakor a Román Katona Emlékmûvénél — ima,
— koszorúzás.
•11 órakor a Vasile Lucaciu–szobornál — koszorúzás,
• 11.30–kor a Libertãtii téren — kultúrmûsor az Északi Színház mûvészeinek, a G.M. Zamfirescu Kultúrház folkegyüttesének, a Tara Oasului bikszádi népi együttesnek, valamint a Cununita népi együttesnek és az Unio kórusának az elôadásában.
• 12 órakor — hivatalos fogadás a Dacia étteremben a meghívottak számára.
A szervezôk szeretettel meghívják a közintézmények, politikai pártok, gazdálkodó szervezetek, szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek képviselôit, valamint a megye lakosait, hogy vegyenek részt az ünnepi megemlékezésen.
A szatmárnémeti ünnepségen a kormány képviseletében jelen lesz Ioan Jelev államtitkár a Vízgazdálkodási és a Környezetvédelmi Minisztériumból.
December elsejének, Románia nemzeti ünnepének megünneplése különleges pillanat, és jó alkalom arra, hogy eszünkbe jusson: csakis bölcsességgel, toleranciával és békés társadalmi légkörben érhetjük el nemzeti célkitûzéseinket.
Ezen a nagy ünnepen nagy örömmel tolmácsolom Szatmár megye valamennyi lakosának legôszintébb jókívánságaimat, kívánok erôt, egészséget, jólétet és sok örömet.
Isten áldja meg Romániát!
Gheorghe Ciocan, Szatmár megye prefektusa
A románság eme nagy ünnepén különös örömömre szolgál, hogy legôszintébb jókívánságaimat tolmácsoljam Szatmár megye lakóinak, s kívánjak jó egészséget, boldogságot, sok szakmai elégtételt és sok sikert mindenhez, amibe belefognak.
Nemzetvédelmi miniszteri és Szatmár megyei képviselôi kettôs minôségemben továbbra is teljes készségemrôl biztosítom önöket mindazon problémák megoldásában, amelyekkel a Románia Parlamentjében általam képviselt megye szembesül.
Ioan MIrcea Pascu nemzetvédelmi miniszter,
Szatmár megye SZDP–s képviselôje
A magyarországi rendelkezés életbe lépését — amelyrôl tegnapi lapszámunkban már részletesen beszámoltunk, miszerint a beutazáshoz legkevesebb 15 ezer forintra lesz szükség január elsejétôl — a román hatóságok egy hónappal megelôzik, s arra alaposan rá is licitálnak.
Tegnap reggel Ciocan Vasile ezredes, a bihari határrégió határrendész–parancsnoka leutazott Szatmárnémetibe, hogy részletesen ismertesse a rendelet tartalmát.
A 144–es sürgôsségi kormányrendelet december elsejétôl nulla órától lép érvénybe. Az ezredes szerint ez a rendelet a január elsejétôl esetlegesen érvénybe lépô vízummentességet készíti elô. A vízummentességet Románia csak idôlegesen kaphatja meg, három–négy hónapra, s annak függvényében, hogy az állampolgárok hogyan viselkednek külföldön, adják meg véglegesen, tudtuk meg Ciocan ezredestôl.
A rendelet szerint azon román állampolgárnak, aki magáncélból utazik ki az országból, a kilépésnél rendelkeznie kell egészségbiztosítással, akár a volt szocialista országokba, akár a schengeni terület államaiba utazik. Ciocan Vasile szerint a decemberi hónapban még átfedések is lesznek ezen a területen, hiszen ekkor még szükség van vízumra a schengeni országokba, amely feltételezi az egészségbiztosítást, vagyis nem kell azokra a területekre külön megkötni. Viszont, ha nem szerepel a biztosításban a tranzitország, például Magyarország, akkor oda külön biztosítást kell kötni.
Még sokkolóbb az itteni átlagos állampolgárok számára, hogy minimál összeggel is rendelkeznie kell a kiutazóknak december elsejétôl. Ez a volt szocialista országok és Törökország esetében napi 50 eurót, vagy annak megfelelô valutát jelent. A schengeni államok esetében pedig napi 100 euróval, vagy annak megfelelô konvertibilis valutával kell rendelkezni az utazónak. Az új rendelet értelmében minimum öt napot számolnak, vagyis aki december elsejétôl kezdôdôen Magyarországra szeretne utazni, fejenként legkevesebb 250 eurót, illetve annak megfelelô valutát kell felmutasson a kilépéskor a határon. Ez a jelenlegi havi minimálbér két és félszerese!
Van azonban néhány eset, ami kivételt képez. Abban az esetben nem kell ezzel az összeggel rendelkeznie valakinek, ha igazolja, hogy külföldi gyógykezelésre megy, vagy szimpóziumon, konferencián, tanulmányi úton vesz részt, vagy kulturális, illetve sportrendezvényen szerepel, vagy esetleg valamelyik rokonának megbetegedése, halála miatt utazik ki. Ugyancsak nem kell rendelkezzenek a fenti összeggel a 14 évesnél kisebb gyerekek, akik szüleik útlevelébe vannak beírva. A 18 évnél fiatalabbak is kivételt képeznek, amennyiben külföldön élô vagy dolgozó szüleiket látogatják meg. A külföldön dolgozóknak sem kell felmutatniuk a kilépéskor ezen összeget, ha rendelkeznek munkavállalói szerzôdéssel.
Valószínûleg ismét divatba jön majd a kishatárátkelô, vagy az egyszerûsített határátlépô, amely a környezô országokra érvényes, hiszen ez esetben sem kell zsebünkben legyen a fentebb említett összeg évi tizenkét átlépés esetében.
Az összeget nemcsak készpénzben lehet felmutatni, hanem bármilyen más hivatalos formában (utazási csekk stb.), amelyet a vámon le tudnak ellenôrizni. Nem fogadják el a hitelkártyákat, amelyeket nincs módjukban ellenôrizni a határon.
Ugyancsak elengedhetetlen a kilépéshez a menettérti jegy abban az esetben, ha valaki autóbusszal, vonattal, vagy repülôvel utazik. Személygépkocsi esetében pedig a zöldkártya elengedhetetlen a kiutazáshoz.
Mivel a rendelet számos speciális esetre egyelôre nem tért ki, december elsô napjaiban le fogják mérni a felmerülô problémákat, s ennek alapján esetleg módosítást fognak kérni.
Bodnár Gyöngyi
Mától tehát minden román állampolgár, egyebek mellett csak egészségbiztosítással látogathat külföldre.
Az egészségbiztosítás a megyében bármely biztosítási társaságnál megköthetô. A biztosítási díj az életkor és külföldi tartózkodás idôtartama függvényében változik.
Így például egy 3 napos utazáshoz a 12 éven aluli gyermekek számára — a biztosítótól függôen — kb. 2–3 dollár, a 12–65 év közötti korosztály számára 3–4 dollár, a 65 év fölöttiek számára 6–7 dollár a biztosítási díj. Egy teljes hónapos utazáshoz a gyerekek 13–15 dollárt, a 12–65 év közöttiek kb. 17 dollárt, a 65 éven felüliek kb. 34 dollárt fizetnek biztosítási díjként.
Egészségbiztosítás egyébként 4–7, 8–15, 16–23 napos idôközre is köthetô. Ezek az idôintervallumok természetesen biztosítási cégenként változnak.
A biztosítási társaság külföldön állandó telefonos ügyeletet tart, amely betegség esetén eligazítást nyújt a turistának, melyik az az orvosi rendelô, amelyet felkereshet.
(bódi)
Ma és holnap, 10–18 óra között bármelyik szatmári gyerek "személyesen" beszélhet a Mikulással, ha feltárcsázza a 719990 telefonszámot. Az idejében érkezô (és a lehetôségek határain belül maradó) kérések akár teljesülhetnek is: a hagyományos öltözetben és krampuszok kíséretében érkezô Mikulás majd házhoz viszi a kívánt ajándékot.
De azok sem veszítenek, akik "túllépik a keretet": legfeljebb egy hangulatos, tréfálkozó beszélgetésben lesz részük.
B. É.
A helyi Kaffka Margit Mûvelôdési Társaság szombaton, december elsején 11 órai kezdettel az írónô halálának az évfordulója alkalmából a fôtéri parkban álló Kaffka-szobornál koszorúzást tart.
Boros Ernô
Az országban az elsôk között érkezett meg Szatmár megyébe az a két mentôautó, amelyet az egészségügyi minisztériumon keresztül a Világbank finanszírozott. A Fiat Ducato márkájú B típusú mentôkocsik a legmodernebb felszereltségûek. Található bennük balesetek esetén használható kiszabadító berendezés, valamint a legmodernebb automatikus újraélesztôvel is rendelkeznek — tudtuk meg a mentôszolgálat igazgatójától, dr. Pataki Ferenctôl. A kocsik értéke egyenként másfél milliárd lej. A forgalomba állításhoz szükséges iratok elintézése után valószínûleg már januártól használhatják a két kocsit. Szatmár megye még négy mentôautóra számíthat a közeljövôben.
Az új mentôautók mellett a személyzet felkészültsége is javul a jôvôben, s egyre profibbak lesznek. Országos szinten megyénkben elôször indult a mentôs orvosok és középkáderek számára szakképesítési tanfolyam, ahogy arról már korábban hírt adtunk. A négynapos intenzív tanfolyam végét jelentô vizsgákra tegnap került sor. Ekkor az írásbeli teszt mellett, gyakorlati vizsgán is be kellett mutassák tudásukat a szatmári mentôsök, vagyis egészségügyi próbababákon vénát szúrtak, újraélesztettek, mesterségesen lélegeztettek. Összesen negyvenhárom orvos és nôvér mutatta be tudását ezen a vizsgán a megyénkbe érkezett bukaresti és bihari mentôszolgálat vezetôi elôtt.
Bodnár Gyöngyi
Gyermekrajz–kiállítással, majd a családon belüli erôszakos cselekmények megyénkbeli halálos áldozatai emlékének tiszteletére rendezett vacsorával zárult a Szatmári Caritas hathetes akciósorozata. Az elôbbihez hetven szatmárnémeti (az említett jelenség által talán legközvetlenebbül érintett 14–es lakónegyedbeli) kisiskolás témához kapcsolódó rajzaiból válogatták ki a húsz legsikerültebbet), az utóbbin a szépen terített asztal mellett (amelyen üresen — jelképesen az ilyen okból elpusztultak számára — hagyott terítékek nem hagyták feledni, mennyire komoly dologról van szó) értékelték ki a kampány eredményeit és jelentôségét.
A Scheffler János Pasztorációs Központ elôcsarnokában kiállított rajzokon nem lehetett nem észrevenni a közös vonásokat: mindegyik szobabelsôt ábrázol, a közepén fenyegetô, illetve védekezô testtartású felnôttek. Valahol oldalt vagy a háttérben kicsi és meglapulni, elbújni igyekvô gyerekfigurák. Van, ahol a bútorok nyomasztóan, aránytalanul nagyok az emberekhez képest — a rajzok legalább felén az ajtó és ablak kicsi és szinte elérhetetlenül távoli, vagy nincs is ábrázolva. A rajzok többsége képzeletbeli berendezést ábrázol — olyat, amilyet az említett tömbháznegyed gyerekei legfeljebb a bútorüzletek kirakataiban láthattak, de amilyennek elképzeléseik szerint egy lakásnak "lennie kell". A civakodó, dulakodó felnôttek megrajzolásából hiányzik mindenféle rokonszenv vagy azonosulás. Csak félelem van és fásult beletörôdés. Amint a Caritas munkatársai elmondták: a rajzok elkészítésére felkért hetven gyerek közül mindössze háromnak kellett elmagyarázni, mit is várnak tôle: a többiek számára a jelenség nemcsak ismerôs, de mindennapjaik része volt.
Az akciósorozat tevékenységének összegzésekor Schupler Tibor Caritas–igazgató hangsúlyozta: egyetlen civil szervezet sem vállalkozhat arra, hogy társadalmi jelenségeket, viselkedésformákat egybôl megváltoztasson. Ám ha a visszásságok feltárása, az emberi szenvedés enyhítése terén mindannyian odatesszük a közös asztalra a magunk parányi részét, az eredmény nem maradhat el. Már az is annak számít, hogy egy mindenki által ismert (de tagadott vagy agyonhallgatott) jelenség kapcsán sikerült "megbontani a hallgatás falát". Hiszen egy betegség voltaképpeni gyógyítása is a diagnózis megállapításával kezdôdik: azzal, hogy el– és felismerik, beszélnek róla. Az erôszakellenes kampány során több mint 370 aláírást sikerült gyûjteni a kívánt törvénymódosítások eszközlésére — más (diszkrimináció–ellenes és családvédelmi) rendeleteket pedig már eddig is elfogadtak. Csakhogy a törvény önmagában holt betû, élettel azok töltik meg, akik alkalmazzák.
Konkrét eredmények? Sikerült egy egész térség lakosságával tudatosítani, hogy a gyengébb családtagok bántalmazása nem magánügy. Elérni, hogy a mindenkori áldozatokban tudatosuljon: nem védtelenek és nincsenek egyedül. Adott esetben erôt adhat nekik maga a tudat, hogy a bajban van kihez fordulni, van hová menni. S az erre való puszta hivatkozás elég lehet az agresszor megfékezésére, a család jövôjének megmentésére.
Báthory Éva
A kezdôdô adventi — úrvárási — idôszakban ismét felcsendül az Ószövetség lángoló prófétájának, Izaiásnak jövendölése: "Az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején… oda özönlenek mind a nemzetek."(Iz. 2, 1-5). Egybegyûjti majd a világ Ura a világ népeit az örök béke országába.
Ez a jövendölés igen jellemzô az elmúlt esztendôre, és különösen jellemzô napjainkra.
Az emberek milliói indultak el otthonukból, hazájukból. Kiûzte ôket a békétlenség és a háború ördögi szelleme. Mennyi lázadás, tüntetés és nyugtalanság e világon! Isten a világ népeit az ô országának békéjében szeretné egybegyûjteni. Hiányzik a globális eszme, amely egybefûzi, egybefonja a világ népeit és országait. Hiányzik az együvé tartozás szelleme. Alig van egy–egy kis sarka a világnak, ahol békében és nyugalomban élnének az emberek. Izaiás örökké tartó békéjét sehol sem találjuk. Az erôszak eluralkodott a népek között. Az olló mind jobban széthasítja, szétvágja az embereket egymástól: a gazdagot a szegénytôl ebben a durva kapitalista világban.
Ránkvirrad maholnap az új világ, az euró idôszaka. Merre indul, milyen utat választ magának Európa ebben az új világban? Tesz–e igazi lépéseket a globális egybetartozás és egybefûzôdés szellemében? Mert ezek a lépések vezetnek az igazsághoz és a tartós békéhez. Mily messze járnak ettôl az úttól a Balkán népei, amikor a szomszéd nem ért egyet a szomszédjával, egészen más gondolatvilágban élnek.
Elindulhat a vén Európa is a régi úton: az érdek és a haszon vakvágányán, amikor egyetlen gond és törôdés lesz, mint eddig: a dollár értékének süllyedése vagy emelkedése. Igen, a világ népei meg kell hogy ismerjék egymást, egymáshoz közeledni és egymást megtalálni. De a nagy kérdés most jön: milyen kritériumok érvényesüljenek, milyen utat járjanak a nemzetek? Elég-e a nagyobb jólét felé vezetô út?
Ismét Izaiás prófétát engedjük megszólalni: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére… hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk." Izaiás mondanivalója így foglalható egybe: a népek útjainak egy a célja: az Isten országa. Van egy egyenes zsinór, amelyen az ember eligazodhat: Isten akarata és tanítása ! Izaiás szerint "Sionról jön a törvény és Jeruzsálembôl az Úr tanítása."
Itt van a magja a problémának: minden világvalláson, minden világerkölcsön és parancson túl egy a fontos: Isten szeret minden embert. Ez hitbeli meggyôzôdésünk az egy igaz Istenrôl. Az Adveniat akció is ezt jelképezi: több igazságot a népek között. Ha ez a szeretet összekapcsolja a nemzeteket, akkor ezek "ekevassá kovácsolják kardjukat és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést".
Ezért imádkozzunk ezekben az adventi napokban. Ezt hozza el nekünk a Béke Fejedelme, amikor ránk virrad szent karácsony ünnepe.
Merli Rudolf, Bubesheim
A karácsonyt megelôzô idôszak, az advent az ünnepre való felkészülés idôszaka. Ilyenkor fokozatosan kidíszítjük otthonunkat, s ajándékokat vásárolunk szeretteinknek, barátainknak. Idén december 2–án lesz advent elsô vasárnapja, ilyenkor szokás meggyújtani az elsô gyertyát az adventi koszorún, amit elkészíthetünk saját magunk is, s ekkor jelentôsen kevesebbe kerül. Szalma alapra fenyôfaágakkal, szalagokkal, valamint a természetben is megtalálható, és maradandó díszekkel, tobozokkal, termésekkel is ékesíthetjük koszorúnkat. Ekkor csupán a gyertyákat kell megvásárolnuk. Az adventi gyertyák ára 4500 és 9500 lej között mozog, függetlenül attól, hogy pirosak–e vagy kékek. Ha valaki nem érzi magát elég ügyesnek, vagy éppen nincs ideje saját kezûleg koszorút készítenie, akkor természetesen az üzletben is megvásárolhatja azt. Egészen egyszerû és kicsi méretû adventi koszorú már 55 és 70 ezer lejért is kapható, azonban az igényesebben kivitelezett és gazdagabban díszítettért 120–200 ezer lejt is elkérnek. Ha nem is adventi koszorú, de egy asztali dísz is emelheti egy szoba hangulatát, ezeket hetven- és kilencven- ezer lejért kínálják az üzletekben.
bodnár
A MonitoruL Oficial 2001. november 19–i, 735–i számában megjelent a Vámkódex alkalmazási szabályzatát jóváhagyó 1114–es számú Kormányhatározat.
A szabályzat, különösen a vámolási eljárás tekintetében nem tartalmaz lényeges változásokat az eddigiekhez képest.
A legfontosabb módosítás a vámkedvezménnyel vagy vámmentesen — azaz a kisvállalkozásokról és az adományok importjáról rendelkezô 133–as törvény, illetve a 26–os számú sürgôsségi Komrányrendelet elôírásai alapján — importált árukkal, termékekkel kapcsolatos.
A vámkedvezménnyel importálható termékek, áruk, adományok behozatalát az új rendelkezés, egy, a regionális vámügyi igazgatóság (Szatmár megye esetében a nagyváradi) által kibocsátott engedélyhez köti. Ez az engedély feljogosítja a vámhatóságot, hogy az országba vámmentesen vagy kedvezménnyel behozott áruk, eszközök, termékek, adományok felhasználását ellenôrizhesse, s abban az esetben, ha azokat nem a célnak megfelôen használja fel a fogadó fél, utólag ki kell fizetni a megállapított vámot.
Egy másik említést érdemlô változás a kihágásokra kiszabható bírságok mértékének drasztikus emelésére vonatkozik.
A vámköteles árukra vonatkozó vámnyilatkozat elmulasztása (csempészési kísérlet) vagy a törvényes határidôn túli, késedelmes bejelentése esetén 25 millió lejtôl akár 75 millió lejig terjedô büntetés szabható ki, az áru elkobzása mellett.
(bódi)
Ki ne emlékeznék még a román közszolgálati és kereskedelmi televíziók képernyôjérôl az akár egy évvel ezelôtt is tapasztalható telebingó–lázra? Aligha volt család, amelyik ne vásárolt volna legalább egy bingószelvényt a százmilliós nyereség reményében.
Ebben az idôszakban a szerencsejáték monopóliumát magáénak tudható Szerencsejáték Rt. Országos Társaság utólagos becslések szerint mintegy ötven százalékos piacvesztést szenvedett.
Ezek után azt gondolhatná a ember, hogy a piacvesztéssel az állami tulajdonú intézmény bevételei is csökkentek, akár a felére is.
Ennek ellenére épp a bingóláz idôszakában könyvelhette el kilencvenhat éves történelmének legmagasabb profitjait.
A magyarázat egyszerû: a konkurens telebingó olyan nyereséglázat idézett elô a tömegekben, hogy abból még az Állami Szerencsejáték Társaságnak is haszna származott. Az addigiaknál jóval több lottószelvényt és sorsjegyet adott el.
(bódi)
Tegnap délután fél ötkor sorsolták ki a szatmárnémeti Sooter’s szaküzletben az üzlet azon ügyfeleinek a nyerteseit, akik filmelôhívásra igénybe vették a társaság szolgáltatásait, s ily módon jogot nyertek a meghirdetett tegnapi tombolahúzásra.
Az I. helyezett számára egy fényképezôgépet ajánlott fel a szaküzlet, a II. helyezett egy filmtekercset és egy fényképalbumot,a III. díjazott egy filmtekercset nyerhetett a tombolán.
A nyereményekért az alábbi személyek jelentkezését várja Kánya Kálmán cégvezetô:
Altfater Ágotát a M. Deportati utca 5. szám alól (telefonszám: 095 – 84 83 40), Puskás Csabát az Anton Pann utca 30. szám alól (telefonszám: 768 924) és a szintén szatmárnémeti illetôségû Pop Radut a N. Golescu utca 29. szám alól (telefonszám: 094 – 83 35 28).
A Sooter’s harminchat romániai üzletének közös országos tombolahúzására december 10–én, Kolozsváron kerül sor, ahol fôdíjként egy hifitornyot nyerhet a szerencsés nyertes.
(bódi)
A 40 lakossal rendelkezô Vadászlakról sokkal könnyebb volt eddig Szatmárnémetin keresztül, vonattal és busszal eljutni a településhez különben 3 kilométerre lévô községközpontba, Szatmárudvariba, mint traktorral, fogattal átevickélni a jókora sártömegen — a hivatalos ügyeiet intézôk nagy része ily módon is járt el. A probléma felszámolására, vagyis a Szatmárudvari és Vadászlak között húzódó földút rendbehozatalára nyújtott be a tavaly pályázatot a község önkormányzata, mellyel el is nyerte a 2 milliárd lej értékû támogatást a Román Szociális Fejlesztési Alaptól (FRDS). A munkálat elkezdôdött, viszont egy ideje bizonyos okok miatt leállt az összeg részleteinek az átutalása. A Pop Dumitru Dorel polgármestertôl kapott tájékoztatás szerint ismét folytatódhat a vadászlaki út feljavítása, hiszen a pénzek átutalása nemrég ismét zökkenômentes lett, és, amennyiben az idôjárási viszonyok megfelelôek lesznek, még ebben az évben be tudják fejezni a munkálatot.
A szóban forgó 40 család gondja azonban ezzel sem fog megoldódni, hiszen a régi rendszerben halálraítéltnek nyilvánított településen még a 21. század elején sincs villanyáram, petróleumlámpával, gyertyával világítanak, és teljesen el vannak zárva a civilizációtól — egyedül a falu határában megálló vonattal van szerencséjük —, a jó állapotban lévô egykori iskolaépületet semmire sem használják ma már. A vadászlakiak többsége juhtartással, földmûveléssel foglalkozik.
Fodor I.
Túrterebesrôl és Kôszegremetérôl telefonáló olvasóink azzal a panasszal fordultak szerkesztôségünkhöz, hogy napilapunkat késve, vagy kihagyások után kapják csak meg. Tóth Miklós régi olvasónk, több mint egy évtizede éves elôfizetést kér a postástól. Október folyamán csupán három, vagy négy lapot kapott. Többen is megerôsítették Kôszegremetén, hogy Friss Újság helyett Informatia Zileit kínál a postás a magyar napilap elôfizetôinek, ha éppen felkeresi ôket. Ha számon kérik az elôfizetôk, azt mondja, hogy Szatmárnémetibôl a megrendelt Friss Újság helyett román napilapot, az Informatia Zileit küldik ki. A kézbesítôt azóta helyettesítették, de az új kihordó sem bizonyult pontosabbnak. Elôfordul, hogy hetente csak egyszer megy ki Kôszegremetére, akkor vagy az utolsó lapot viszi ki, vagy jobb esetben — de ez ritkán fordul elô —, két–három számot köt össze.
Nem friss az a hír, amit a Friss Újságban olvashatok — állítja túrterebesi olvasónk. Többször figyelmeztette a postást, de ennek ellenére hetente csak egy–két alkalommal viszi ki a lapot.
A panasz szerkesztôségünket érzékenyen érinti. Egyrészt azért, mert igyekszünk friss információkat szolgáltatni olvasóinknak, másrészt, mert minden elôfizetônket szeretnénk megtartani. Talán az sem utolsó szempont, hogy a megyében legnagyobb példányszámban elôfizetett napilap kiadója a Postának több mint 65 millió lejt fizet ki havonta a megyei szinten általában lelkiismeretesen végzett kézbesítôi szolgáltatásaiért. A 2–es postahivatal fônökét kerestük fel telefonon, aki a vidéki szállítmányokat felügyeli. Vidan Éva postafônök azonnali intézkedést ígér, azt mondja rögtön hívja az érintett kihordókat, illetve a túrterebesi és az avasújvárosi hivatal vezetôit, és meginti vétségükért. Arról is nyomban meg akar bizonyosodni, hogy munkatársai kiküldik–e naponta a megrendelt Friss Újság–példányokat. Rá is kérdezett valakire, aki azt válaszolta: természetesen hiánytalanul kiküldik. Errôl nem tudunk meggyôzôdni, de a továbbiakban fokozottabban figyeljük elôfizetôink visszajelzéseit és ismételten a postafônöknôtôl, esetleg felettesétôl, vagy éppen a területi kirendeltség fônökétôl kérünk magyarázatot. Olvasóink panaszai reálisok, nem csak ebbôl a két faluból, hanem idônként más vidéki településrôl is kapunk hasonló bejelentéseket. Ezek után elvárjuk — elôfizetôinkkel együtt—, hogy hatékonyan lépjenek közbe, mert nem csak a hírek avulnak el két–három nap után, de elôfizetôinket is elveszíthetjük, ami persze anyagilag negatívan érinti a postát is.
Ami pedig a román napilapot illeti, senkinek sincs joga ráerôltetni másra, hogy mit olvasson… Fôleg nem saját pénzén.
(benedek)
Bérgarancia–alap létrehozására nyújtott be tervezetet a munkaügyi és szocális védelmi minisztérium a kormányhoz, abból a célból, hogy a munkáltatók a cég fizetésképtelesége esetén is biztosíthassák alkalmazottaik számára a havi béreket, illetve a nyugdíjalapba való hozzájárulást.
A javaslatot a most készülô új munkatörvénykönyvbe kívánta beépíteni a szaktárca.
A tervezet szerint a bérgarancia–alap egy adott kereskedelmi társaság éves bérkeretének a kétszerese lenne, amelyet a cég havonta, öt százalékonként egy hosszabb periódus folyamán hozna létre.
A patronátusok nyomására viszont a munkaügyi és szociális tárca vezetôje visszavonta a tervezetet, s a sajtóra hárította az arról megjelent híreszteléseket. Az sem zavarta ebben, hogy a központi lapok a minisztérium sajtószôvivôje által elhangzottakat szó szerint idézték.
(bódi)
"Sok más országban elképzelhetetlen, hogy a televízió népzenét közvetítsen"
A Pasca Adrian, a helyi mûvelôdési ház folkloristája által vezetett nagykárolyi Codru nevû népi zenekar tagjai - Rat Cãlin kereskedelmi dolgozó, Ardelean Cãtãlin nagyváradi egyetemista, Dan Daniel nagybányai "bedolgozó" (aki nem ingázik rendszeresen Nagybányáról Nagykárolyba, hanem elsôsorban turnék elôtt jár próbákra) hangszeresek, valamint Malinetescu Lucian, Pasca Simona, Monea Gheorghe és Schiop Elena táncosok - nemrég franciaországi folklórfesztiválon vendégszerepeltek.
Adrian Pasca, az együttes vezetôje: - A svájci határ közelében lévô Annecy városában a világ különbözô tájairól (Chile, Libán, Azerbajdzsán, Irak stb.) érkezett együttesek részvételével megrendezett L’Art de L’Archet nevû fesztiválra Speranta Rãdulescu bukaresti etnomuzikológus ajánlása nyomán Lothar Bernard legfôbb szervezô meghívásának eleget téve jutottunk ki, aki csak hagyományos zenét játszó együttesekkel foglalkozik. Mi Genfben voltunk elszállásolva, és ugyanitt egy, a Frank Martin teremben megtartott elôadás-sorozaton szerepeltünk a legsikeresebben, ami alatt azt értem, hogy amikor lejöttünk a színpadról, a közönség állva tapsolt. Hasonló élményben korábban csak egyszer volt még részem, ugyancsak Genfben, 1993-ban - akkor még a Idera együttes tagjaként. Ráadásul most a koncert után az épület elôcsarnokában rögtönzött táncmulatságot is rendeztünk, amelynek résztvevôi együtt táncoltak a táncosainkkal.
- Azt a kijelentését, hogy másik ilyen nagy sikerélményének szintén Genf volt a színhelye, úgy értsem, hogy a romániai közönség kevésbé fogékony a román népzenére?
- Nagykárolyban több alkalommal rendeztünk elôadást, de közönségünk egyik ilyen alkalommal se nagyon volt. Genfben nagyobb sikerrel játszottunk, mint Romániában bármikor, és általában is elmondható, hogy külföldön elismertebbek vagyunk, mint idehaza. Ennek legfôbb oka az lehet, hogy nálunk a forradalom óta az emberek nem járnak úgy elôadásokra, különösen miután a tévé meg a rádió is gyakran közvetít népzenét, mégpedig a legnagyobb sztárok fellépésével. Ugyanakkor sok más országban elképzelhetetlen, hogy a televízió román vagy más népzenét közvetítsen. Más országokban az emberek inkább csak olyankor látnak, hallanak ilyesmit, ha folklórrendezvényre mennek, ilyen helyekre pedig általában azok váltanak jegyet, akiket érdekel a népzene. Mivel a nézôtéren elsôsorban szakértôk ülnek, a szervezô nem engedheti meg magának, hogy értéktelen együtteseket kérjen fel szereplésre, hiszen ezzel a közönség elvesztését kockáztatná. Tehát a hozzáértôk részvételével lebonyolításra kerülô külföldi folklórrendezvényeknek eleve szinte kötelezô velejárója a közönségsiker.
- Kérem, beszéljen az együttesrôl.
- A nagykárolyi Iedera együttes tagjaiként Ideran Dumitrutól tanultunk, 96-ban alakítottunk önálló zenekart. Azóta minden évben legalább egy alkalommal külföldön is vendégszerepeltünk: 97-ben Magyarországon, 98-ban Franciaországban, 99-ben Franciaországban és Olaszországban is, tavaly július-augusztusban Hannoverben, az Expo 2000-en. Idehaza Ana Holdis Pop szatmári népzeneénekessel nemrég léptünk fel a televízió Un medalion muzical címû mûsorában. A hangszereinket én készítem, kézi eszközökkel, házilag, nagyjából úgy, ahogyan azt a régi népi zenészek is tették.
Boros Ernô
Hazudik az LGT: a "kék asszony" azt mondja, nem lopja el a szívemet. Mást szeret. A hölgy pesti, negyvenegy éves. Azért csettel, mert barátai vannak a neten. A szerelmével is így beszélget. Kérdésemre azt feleli, azért kell számítógépen keresztül társalogniuk, mert neki férje van. És két gyereke: 15 és 17 évesek. Elválni fél, mert nehéz, de a férjét nem szereti. A másikat igen. Az ember nem akar válni, pedig 1995 óta nem voltak együtt. Nem hinné, hogy a férjének volna valakije, mert "leállt", hiszen nem volt sohasem egy lepedôakrobata. De a mostanival nagyon jó a szex — tudom meg. Aztán egy ideig szünet. "Bejött a férjed?" — kérdem. "Nem, a kedvesem". De marad, és képzeletbeli hármasban folytatjuk tovább a csetten való beszélgetést. Illetve dehogyis — kapom rögvest a figyelmeztetést —, a lovag nem a szobába, hanem a csettre jött be. Hiába na, még tanulnom kell a szakzsargont. A 41 éves "kék asszonynak" fiatal a szerelme, hogy mi az, ami felizgatja, nem árulom el, az olvasó fantáziájára bízom. Maradjon nekem is valami, a sivárabb napokra, ugyebár...
Csettel a fél világ, mert ma ez a nagy divat. Fônökök, férjek és feleségek rémálma ez a csuda szerkezet. Csak beül az ember a számítógép elé — aki teheti, munkaidôben, a cég költségén, aki nem, az internetkávézóban, a tehetôsebbek otthon, mikor a férjük, gyerekük elaludt —, lehívja a megfelelô honlapot, és már benn is van a csetten, ahol boldog–boldogtalannal eltársaloghat anélkül, hogy ismernie kellene az illetôt. Üzen valamit a kiválasztott "névnek", és visszaüzennek rá. Azt írhat magáról, amit akar, sôt egyszerre akár tíz ember legféltettebb titkait is megtudhatja, és, ami nagy elôny a személyes beszélgetésekkel szemben, hogy nem kell szégyenkeznie: ha unja a párbeszédet, bármikor elküldheti az anyjába a másikat. A csett tehát a modern kor pszichológusa: megoszthatjuk legszemélyesebb dolgainkat valakivel, akit nem is ismerünk — úgyhogy nem kell attól félni, hogy továbbadja — és akár a legperverzebb vágyait is kiélheti rajta az, akinek ez a heppje. Ôszinte lehet, nem kell visszafognia magát. És itt a lényeg: a 21. század embere oda jutott, hogy sokkal inkább ôszinte azokkal az idegenekkel, akikkel a számítógépen keresztül kerül kapcsolatba, mint saját ismerôseivel, rokonaival, családtagjaival. Véleményét, saját magát csak név nélkül, álarc mögé bújva meri vállalni,és problémáit sokkal szívesebben osztja meg másokkal, minthogy megbeszélné azzal, akire ez valóban tartozik.
Úgyhogy modern technika ide, modern technika oda, én inkább nem kérek többet a csettbôl...
Fodor István
Nem szavazta meg a helyi tanács azt, hogy az inflációs rátának megfelelô újabb 28 százalékkal növekedjenek januártól a helyi adók és illetékek Sárközújlakon, mégpedig azért nem, mert ezt megelôzôen már végrehajtottak egy 50 százalékos emelést. Ha a beterjesztett határozattervezet elfogadásra került volna, összesen 78 százalékkal növekedtek volna a helyi adók és illetékek a községben, amely már törvényellenes eljárás lett volna a testület részérôl.
(fi)
Nálunk termelô munkát végezni "nem éri meg"?
Napról napra gyorsul az infláció üteme, s vele arányosan növekszik a lakosság elszegényedésének mértéke, a társadalom peremére szorulók száma. Ugyanakkor egyfajta furcsa kettôsségnek lehetünk tanúi. Miközben egyre több ember kénytelen nélkülözni a mindennapi élethez legszükségesebbeket is, és ijesztô méreteket ölt a rendszeres jövedelemhez nem jutó, éhezô, fagyoskodó, vagy magukat a megélhetési bûnözés különbözô válfajaiból fenntartó emberek száma — a megye gazdasága eddig példátlan munkaerôhiánnyal küzd. Egyes munkakörök betöltése szinte reménytelen feladat, fontos és halaszthatatlan tennivalók elvégzésére nem lehet — még viszonylag jó pénzért sem — munkavállalót találni. Nem éri meg termelô munkát végezni nálunk, vagy éppen azért lesznek egyre kisebbek a fizetések, mert csökken a termelés és a fogyasztás egyaránt? Egyáltalán, mikor, mitôl borult fel körülöttünk a dolgok és értékek természetes rendje? Miféle törvényszerûségek okozzák egyre gyorsabb csúszásunkat a lejtôn, és hogyan lehetne megállni? — kérdeztük meg Flóra Gábor szociológust, a Partium Egyetem tanárát.
— A jelenség egyik oka a munka társadalmi megítélése. Az elmúlt ötven év gyakorlata nálunk a társadalmi értékrend torz változatát fejlesztette ki, amelyben a munka megszûnt önmagában értéknek lenni. Az egyén által végzett tevékenység egyfajta státusszimbólummá, a társadalmi hierarchiában betöltött helyének meghatározójává vált. A régi rendszer iskolái szinte futószalagon termelték az érettségi diplomákat, anélkül, hogy azok mellé legalább némi általános mûveltséget, nevelést vagy szakmai tudást is adtak volna. Az egyetemi végzettségnek akkor is volt ugyan egy sajátos értéke — az eleve elrendeltség formájában mentesítette az illetôt a nehéz fizikai munkától, sôt, az ország valamelyik sarkában elvileg valamilyen állást, s vele holtig járó jövedelmet biztosított számára —, de korántsem jelentett kiemelkedô szellemi képességeket vagy szakmai színvonalat. A 89–es fordulat után ez a mentalitás tovább élt, a magánegyetemi hálózat gyors kiépülése is erre utal.
A diploma önmagában még nem jelent belépôt
egy magasabb társadalmi státusba!
— Vagyis a gazdasági életben bekövetkezett változások éppen az érintettek gondolkodásmódját, magatartását nem befolyásolták?
— A szülôk még a jelenlegi nehézségek közepette is komoly erôfeszítésekre, anyagi áldozatokra képesek, hogy a gyermekeiknek "diplomája" legyen, mert úgy vélik, ezáltal messzemenôleg gondoskodtak róluk. A fiatalokban sem tudatosult még, hogy a diploma önmagában nem jelent belépôt a "magasabb körökbe". Ha el is fogadják a valóság tényei közül azokat, amelyekkel szembesülni kénytelenek, a gyakorlati következtetéseket nem mindig vonják le belôlük. Sokan csupán azért tanulnak tovább, mert ezáltal néhány évvel elodázhatják a valódi feladatokat. No meg az egyetemi hallgatói státus is egy adott helyet biztosít számukra a társadalomban. Az emberek még mindig azokat a csatornákat igyekeznek megtalálni, amelyeken egy garantált pozícióba juthatnak — eltérôen a nyugati társadalmak gyakorlatától, ahol már régen tudatosult: nincsenek eleve kiosztott szerepek. Ami van: egy nyílt társadalmi tér, ahol egyedül a folyamatos változás és a helyekért vívott küzdelem állandó. Ezáltal a "lenn" és "fenn" fogalma egészen más értéket kap: nem szégyen lent kezdeni.
— Nálunk azért nem egészen így van…
— A mi világunk pillanatnyilag egy vegyesnek tekinthetô társadalom: van egy régebbrôl megmaradt és egy megújuló része. Hogy ki hová igyekszik csatlakozni, abban döntô szerepe van a családi háttérnek, a szülôk személyes példájának és a kapott nevelésnek. A jól szituált szülôk gyerekei általában hajlamosak a társadalmi státus "átöröklésére" törekedni, ehhez keresik az utakat, kapcsolatokat.
Az értelmiségi státus átörökölhetô pozícióvá válása nem új keletû jelenség nálunk. Már a nyolcvanas évek elején feltûnhetett Ceausescunak, mert elnöki rendelettel kívánta biztosítani a munkás– vagy parasztcsaládból kikerülô fiatalok tanulmányi eredményeiktôl függetlenül történô ösztöndíjhoz juttatását. A rendeletet követô felmérések eredményeitôl azonban még az akkori politikai elit is meglepôdött: az egyetemi hallgatóknak akkortájt mindössze 3 (!) százaléka került ki ezekbôl a rétegekbôl.
— Sokak szerint ma a szülôk vagyoni helyzete esik legalább akkora súllyal a latba, mint a pozíciójuk annak idején. Lehetséges, hogy ez a tény is egyfajta kontraszelekcióhoz vezet?
— Ma egyetemre vagy fôiskolára bejutni nem jelent akkora teljesítményt — gyakorlatilag mindenkinek sikerülhet, ha komolyan akarja, hogy ingyenes, vagy legalább "fizetett", tandíjköteles helyet találjon magának. A magánegyetemi hálózat azonban — amely, egyfajta érdekszövetségként, a tanároknak megélhetési lehetôséget, a fiataloknak az áhított diplomát, szüleiknek pedig azt a megnyugtató tudatot biztosítja, hogy gyermeküket "pályára tették" — pár év múlva a diplomával rendelkezôk nagyfokú túltermelését fogja elérni. Fôként a divatszakmákban (jogász, közgazdász, pszichológus stb.) várható a fiatal értelmiségiek számának aránytalan megnövekedése, amely — tekintettel a végzettségnek megfelelô munkakörrel kapcsolatos társadalmi elvárásokra — elôreláthatólag feszültségekhez vezet majd.
Akárcsak a diktatúra éveiben, a döntések jelentôs hányadát
most is gazdaságon kívüli szempontok határozzák meg
— Sokszor hallani olyan véleményeket, hogy a diktatúra idején jobban megbecsülték a képességeket és a munkát, bárki dolgozhatott és tanulhatott, amit és ahol csak akart…
— A "munkásosztály vezetô szerepét" fennen hirdetô elôzô rendszernek az új társadalom építésén izzadó, nyers testi erôvel értéket termelô munkás jelentette a legitimációs bázisát: ez volt a legkiszolgáltatottabb, legfüggôbb, a mindenkor hatalmon lévôket leginkább támogatni kész réteg. Az ideológiához hozzátartozott ugyan a fejlôdés, a "tudományos–mûszaki forradalom" gondolata, ám annak gyakorlatba ültetésétôl visszarettentek. A jó szakemberek elismeréséhez kezdettôl fogva hiányzott a politikai akarat. Mi több: marginalizálták a szakértelme folytán magának önálló létalapot biztosítani képes, a hatalom valódi birtokosaitól kevésbé függô paraszt– és munkás–elitet.
— Nálunk most munkanélküliség van, vagy munkaerô–, s elsôsorban szakemberhiány?
— Átmeneti társadalmunkban, sajnos, a gazdaság legtöbb ágazatában továbbra is gazdaságon kívüli szempontok határozzák meg a döntéseket, az érintett csoportok helyzetét. A fejlôdést visszafogó, veszteséges mamutvállalatok minden áron való fenntartása is ilyen, a politikai stabilitáshoz fûzôdô érdek: felszámolásuk tömeges munkanélküliséget váltana ki, felborítva az amúgy is törékeny társadalmi egyensúlyt. A piacgazdaság követelményeivel szemben a látszat fenntartására való törekvés aztán az alternatív megélhetési források felkutatására ösztönzi ugyanannak a vállalatnak a munkását. Ez is egyfajta érdekszövetség, amely egy formális, csupán a látszat szintjén mûködô státust biztosít a gyakorlatilag határon túli feketemunkából élô munkaerônek, miközben valójában az adminisztratív típusú, "kézi–vezérelt" irányításban érdekelt vezetô réteg biztonságát szolgálja. Gyakori jelenség, hogy milliárdos nagyságrendû veszteségekkel dolgozó vállalatok luxusautókat vásárolnak vezetôik részére, vagy látszólag érthetetlen módon megnövelik azok számát és javadalmazásaik amúgy is aránytalanul magas összegét. A szakszervezeti nomenklatúra is a régi rendszer egyik örököseként lép be ebbe a játékba, eljátszva a számára kiszabott szerepet. Közismertek a szoros összefonódások, kezdve néhány politikai párt vezetôitôl egészen a parlamenti képviselôkig.
Mindennek árnyékában igyekszik fejlôdni a kisebbik rész: a reális alapokon mûködô, profitorientált gazdaság.
Akik dolgoznak, úgy érzik: túl sokat kell adniuk, de túl keveset kapnak érte
— Ezek szerint a testi munkából megélni kénytelenek akkor járnak jobban, ha megkerülni vagy kijátszani igyekeznek a törvényeket?
— A "széles néptömegek" egyre kevésbé értik a jelen társadalom mûködési módját. Képtelenek elsajátítani a látszólag naponta változó "játékszabályokat", kívülállóknak, eleve vesztésre ítélteknek érzik magukat. Két lehetséges út között választhatnak: a tömeg részeként fellépni (a szolidaritás illúziójának fenntartása), vagy megpróbálkozni a kitöréssel (egyéni megoldások keresése).
Szatmár megye lakossága a határ közelsége miatt nagyobbrészt a vendégmunka vagy a feketemunka felé orientálódik. Akik pedig kapcsolatba kerülnek a magyarországi (esetleg a német, vagy más nyugati államokbeli) realitásokkal, azokban az elkerülhetetlen összehasonlítás a hazai viszonyokban való csalódottságot, egyéni céljaikban visszafogó hatást vált ki, az "itt nem érdemes", vagy "ezek között úgysem sikerülhet" érzetét. A messzirôl érkezettnek eleve szebbik arcát mutató "túlsó parti" valóság modellértékûvé válik a számukra, az itteninek a negatívumait igyekeznek abszolutizálni. A jövedelmek megoszlásának hazai aránytalanságai (egy bank takarítónôje háromszorosát keresi egy iskolaigazgató havi fizetésének) ezt a folyamatot tovább erôsítik. A jelenlegi gazdasági helyzetben nálunk a kevés ösztönzô erôvel rendelkezô társadalom a munka iránti motivációt csak nagyon alacsony szinten képes biztosítani. Akik mégis annak itthoni és törvényes útját választják, úgy érzik: túl sokat kell adniuk és túl keveset kapnak érte.
— Ez a szemlélet vezetett a hazai társadalom eddig elképzelhetetlen mértékû elszegényedéséhez?
— A passzív és viszonylagos kényelem, a kevés tevékenységgel, alacsony szintû szórakozással töltött, nélkülözések közepette is szabadnak érzékelt élet sokak számára elfogadhatóbb választásnak tûnik, mint a minimálbérért folytatott rabszolgamunka. Nyugaton azért értékelik jobban a munkát, mert ellenértéke magasabb szinten váltható át anyagi és szellemi javakra, igénybe vehetô szolgáltatásokra. Mi is efelé megyünk, de nehéz és bizonytalan úton. Sokan felôrlôdnek belé. Érzik, hogy nem tudnak megfelelni a szorító anyagi és számukra átláthatatlan társadalmi követelményeknek, tehát a kompenzáció különbözô módjait keresik, alkoholhoz, kábítószerekhez folyamodnak. Végül eljutnak oda, hogy már semmi sem mûködik körülöttük, és összeroppannak a teherbíró képességüket meghaladó nyomás alatt.
Az egyén saját sorsának alakítója?
— Van–e ebbôl a helyzetbôl kiút?
— A tanítás és szakmai képzés új feltételei között felnövekvô nemzedékek soraiban óhatatlanul bekövetkezik egy mentalitásváltozás: annak felismerése, hogy a nehézségeken felülkerekedni képes ember a saját sorsának alakítója lehet. Aki eljut idáig, bármilyen nehéz helyzetben tudni fogja: hiábavaló panaszkodni vagy hátratekintgetni, végsô soron csak önmagára számíthat. Vagyis "nincs más hátra, mint elôre" alapon, de kialakul egy vállalkozói réteg, általa pedig egyre inkább teret hódít egy valódi piacgazdaság. Még akkor is, ha az állam egyre újabb, kemény adókat vet ki a nemzetgazdaság aktív, termelô ágazataira, hogy abból fenntarthassa a nem termelô struktúrákat. Mert a vezetôi csoportérdekek változnak idôvel: az érintettek nagy része átmeneti tôkeként használja pozíciójával szerzett vagyonát, hogy — ha nem ô, de legalább a gyereke — az egyre inkább megerôsödô, új típusú gazdaság körülményei között sikeres magánvállalkozóként mûködhessen. Persze, amíg a politikai összefonódások révén hatalmas vagyonokat lehet gyûjteni rövid idô alatt, becsületes vállalkozónak lenni még szintén "nem éri meg"…
Viszont a jelenlegi politikai elit gyermekei már a nyugati egyetemeken tanulnak, a szél pedig úgyis nyugat felôl fúj. Törvényszerû — és egyben a remény záloga — egy fiatal értelmiségi réteg fokozatos kialakulása, egy élcsapaté, amelynek tagjainál érdek és szakértelem találkozik majd. A polgárosodás irányába történô változások a kelet–európai társadalmak mozgatórugóivá válnak lassan, sôt: az uralkodó rétegnek is érdekében fog állni, hogy fokozatosan nyisson a piacgazdaság felé…
Báthory Éva
A nemzeti büszkeség érzését hivatott táplálni, sôt, továbbnövelni ezen a napon az országszerte megrendezésre kerülô számtalan rendezvény, elvégre ezen a napon emlékeznek meg az ünnepi szónokok az 1918. december 1–i "nagy egyesülés" évfordulójáról, amikor is Gyulafehérváron az Erdély minden részébôl érkezett küldöttek "kimondták Erdélynek Romániával való egyesítését". A köztudatban belesulykolt szónoki fordulattal ekként "évszázados álmot váltottak valóra". Igaz, ezt a bizonyos álmot a trianoni békeszerzôdés szentesítette. De ne ezt firtassuk, hanem emlékezzünk: Ceausescu diktatúrájában ezt a napot a sajtó – abszolút kötelezôen! – csupa úgynevezett "vívmány–riporttal" volt köteles köszönteni, s az azóta megtett út "nagyszerû megvalósításait" kellett tükrözni.
Nos, ezt az ünnepi készülôdést az idén sok minden beárnyékolta. Most nem akarok kitérni Sabin Gherman Erdély–Bánát Ligájának nyilatkozataira, csupán emlékeztetni szeretnék arra, hogy napokkal ezelôtt az Evenimentul zilei hírül adta, hogy az Ortodox Egyház javasolta, hogy e nap helyett nyilvánítsák nemzeti ünneppé november 30–át, Szent András – Románia védôszentje – napját. A javaslat nem talált egyhangú jóváhagyásra, így az Egyház – mondhatni: a maga vonalán – "nemzeti egyházi ünneppé" nyilvánította az András–napot, s már ünnepelt.
A mai napon tehát hivatalos állami ünnepségen emlékeznek meg a "nemzeti egység megvalósításának" napjáról. Különös gonddal készült e napra Hargita megye prefektusa. Mint a Ziua írja: "Octav Cosmâncã beosztottja (Dusa prefektus) be akarja bizonyítani, méghozzá a nemzeti ünnep nagyszabású megünneplésével, hogy nem csökkent az állam tekintélye a vidéken". Ennek ellenére
tovább tart a Har–Kov hisztéria. Bár Cosmâncã közigazgatási miniszter azt állítja – a Ziua szerint –, hogy az állam tekintélyét a Székelyföldön már 2001. január 1–én visszaállították, a liberálisok és a velük együtt menetelô demokraták tovább erôltetik ez ügyben a kormány ellen benyújtandó bizalmatlansági indítványt. Ion Stan, az RHSZ–t felügyelô bizottság elnöke csökönyösen kitart a Har–Kov ügyben képviselt álláspontja mellett, s hangoztatja – a România Liberã szerint –, hogy "bizonyítékokkal is rendelkezik", maga a miniszterelnök még kételkedik, s – az Adevãrul értesülése szerint – felkérte Radu Timoftét, az RHSZ igazgatóját, hogy "mutassa fel bizonyítékait". Errôl azonban az államelnök a jelek szerint nem vett tudomást, mert a nemzeti ünnep elôestéjén – az Adevãrul megfogalmazása szerint – miközben "egy nap alatt 62 tábornokot avatott", kitüntetést nyújtott át az RHSZ igazgatójának is.
C. V. Tudor mentelmi jogát (ismét) megvonta a szenátus. A Curentul megfogalmazása még pregnánsabb: "rövid úton járt el a szenátus". Tényleg. Alig egy óra alatt 88 igen és 2 ellenszavazattal immár harmadszor fosztották meg az NRP vezetôjét a törvény elôtti felelôsségre vonást biztosító (párthívei látványosan kivonultak a szavazás elôtt) mentelmi jogától. Harmadszorra történik ez meg a "néptribunnal". Elôször 1996–ban történt meg vele ez a "jogfosztás", s akkor a törvényszék – rágalmazás miatt – el is marasztalta, 400 millió lejes kártérítésre ítélte. 1998–ban ismét megtörtént ez az aktus, de akkor a C. V. Tudor ellen indított rágalmazási perek függôben maradtak. Majd a választásokon új mentelmi jogot nyert, sôt, mint emlékszünk még az államelnöki tisztségért is versenybe szállt Ion Iliescu ellenében. Most viszont "valótlan állításaival az állam tekintélyét veszélyeztette" s ezért Rodica Stãnoiu igazságügyi miniszter asszony szerint "felelnie kell". Ez pedig azt jelentheti, hogy 5 évig terjedô elzárásra is büntethetik, sôt, felgyorsulhatnak a korábban "elaltatott" peres ügyei is, s akkor halmazati büntetésként megvonhatják politikai jogait is, ami azt jelentené, hogy többé nem tölthetne be politikai tisztséget és nem lehetne jelölni sem a következô választásokon!
A tények cáfolják a statisztikusok állításait. Miközben az Országos Statisztikai Hivatal hónapról hónapra szorgosan megállapítja és közli, hogy mennyivel nôtt a havi átlagbér, ami szerintük már meghaladja a 3,4 millió lejt, a szakszervezetek újabb és újabb akciókat szerveznek "a szegénység menete" elnevezéssel. Az Adevãrul számolt be a csütörtöki nagyszabású tömegdemonstrációról, amelyen mintegy 15 ezren vettek részt az ország számos városából, vállalatából. Követelték a fizetések indexálását az inflációnak megfelelô mértékben, ebédjegyek biztosítását, s az elbocsátottaknak – akiknek a száma meghaladja a korábban tervezettet – újabb munkaalkalmak biztosítását. Dumitru Costin, az Országos Szakszervezeti Tömb elnöke kijelentette, hogy amennyiben a kormány nem teljesíti követeléseiket, újabb, még nagyobb szabású akciókat indítanak.
Kiadják vagy nem adják ki a görög hatóságoknak a Magheru úti gyilkost? Mint korábban az Adevãrul beszámolt róla: a rendôrség rövid nyomozás után elfogta a görög Konsztantinosz Passzariszt, akit a Magheru sugárúti pénzváltó pénztárosának és biztonsági ôrének meggyilkolásával és félmilliárd lej elrablásával gyanúsítanak. Mint kiderült, a görögöt – aki öt lakást (!) bérelt a fôvárosunkban, segítette Mioara Bãdilã bukaresti prostituált – nemzetközileg körözik, hazájában többszörös gyilkossággal vádolják. Az Evenimentul zilei a román kapcsolatra utalva írta, hogy "a pénzváltóban életüket vesztettek ismerték gyilkosukat". A görögök kérik a gyilkos kiadatását, a román hatóságok viszont egyelôre ragaszkodnak az eljárás hazai lefolytatásához.
Vannak nekünk hazai bûnözôink amúgy is. A ProTV mutatta be a Lugoson végrehajtott bûntényt. Egyelôre még ismeretlen tettesek falbontás útján hatoltak be (egy WC–n keresztül!) a kiszemelt ékszerüzletbe, ahonnan több mint egy kg aranyat és sok millió lejt raboltak el. A rendôrség véleménye szerint profik voltak a tettesek, akik elôzetes "felmérés" szerint dolgoztak. Ennek viszont ellentmond, hogy egy nagy értéket rejtô kazettát "ott felejtettek", s hagytak maguk után ujjlenyomatot is.
Krilek Sándor
Copyright © Szatmári Friss Újság - 2001