Kalotaszegi népdalok


Nagypénteken mossa holló a fiát.
Ez a világ kígyót-békát rám iált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
kinek mit vétettem én életembe'?

Édesanyám mi zörög a zsebébe’?
Ha apró is adjon egyet belőle.
Veszek véle csináltatok márványkőből koporsót,
négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám ne sirasson engemet,
másnak adtam cserébe a szívemet.

Megátkozott engem az édesanyám,
hogy ne legyen se országom, se hazám.
Csipkebokor legyen az én szállásom,
ott se legyen nékem megmaradásom.
      
Csipkebokor szúrta meg a kezemet,
barna leány/legény csalta meg a szívemet.
Barna legény ne csald meg a szívemet,
én akarom megcsalni a tiedet.

Kőrösfői Részeg alatt
Három kislány zabot arat
Ej-haj zabot arat a lovának
Szeretőt keres magának.

 Ej-haj zabot arat nem vadlencsét
Lányt szeretek nem menyecskét

Mondd meg rózsám vagy üzend meg,
mért haragudtál énrám meg?
Ej-haj nem üzenem meg se mondom,
mer’ én terád nem haragszom.
Ej-haj nem üzenem meg se mondom’
tudod te, hogy mér, haragszom.

Száraz a bokor a tetőn,
száradj el régi szeretőm.
Ej-haj úgy száradj el mint a nádszál,
mint a lekaszált szénaszál.
Ej-haj úgy száradj el mint a szegfű,
mint a réten lekaszált fű.

Hazajöttem szabadságra,
rá se néztem a babámra.
Félre innet búbánat,
hadd vessem le azt a tetves gatyámat.

Nem szánt-vet az égi madár,
mégis eltartja a határ.
Én sem szántok, nem is vetek,
mégis megélek köztetek, delale.


Vissza

Vissza a fõoldalra!


Honlap szerkesztő: Czerán Csaba