Marosvásárhelyen születtem, és jelenleg is ott élek. Bár városon nőttem fel, nagyszüleim révén lehetőségem volt belülről megismerni a falu világának erejét és szépségét.  Vegyes falu, a hajdani magyar közösség lassan háttérbe szorul az újonnan beköltözött más nezmetiségűekkel szemben. A falunak már nincs magyar néptánca, jó táncosokról már csupán múlt időben beszélnek. A népdalokat a nótaéneklés váltotta fel, a falu utolsó zenésze, egy prímás, több mint húsz éve halott. Viszont csaladunkban sok volt a dalos kedvű, táncos ember, igy örököltem én is ezt a szenvedélyt.
            14 eves koromig egy tancot ismertem, a “csárdást”, amit édesapám tanított. Viszont amikor bekerültem a Bolyai Farkas Elméleti Liceumba angol- német szakra, beléptem egy amatőr csoportba tancolni. Ekkor nyilt meg előttem egy uj világ és dőlt össze a régi.
Azóta sikeresen erettsegiztem, majd idegenforgalmat tanultam a Babes- Bolyai Tudomanyegyetem földrajz szakán. Időközben folyamatosan táncoltam és énekeltem.
            2001 őszén államvizsga után felvételiztem a Maros Művészegyüttesbe, és azóta az együttes énekese és táncosa vagyok. Munkahelyem sok megpróbáltatással, és még több sikerélménnyel jár. Minden dal egy új örömforrás,  egy kihívás hogy másokkal megoszthassam a népdal adta élményeket, és egyúttal önmagamnak is megfeleljek.
2003- tól a Folk Center meghívására a Jobbágytelki tánctáborban éneket tanítok (és alkalmam van nagyon sokat tanulni is) Ugyanekkor kezdődött együttműködésünk az Övessel, azóta folyamatosan tartunk koncerteket, és táncházat.