AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
49.

Hans Magenschab

VILÁGOS ÚTIRÁNY
Egy osztrák kulturális folyóirat, a MORGEN

Vannak folyóiratok, amelyek zengzetes szerkesztôi köszöntôvel adják hírül világra jöttüket, majd a harmadik szám után jobblétre szenderülnek; és vannak olyan folyóiratok, amelyek elsô megjelenésükkor csak apró betűkkel jegyzik meg valamelyik belsô oldalon, hogy „a szót akarják szolgálni” – aztán pedig eljutnak negyedszázados jubileumukig.
Ez utóbbiak közé tartozik a MORGEN, e „kulturális folyóirat Alsó-Ausztriából”, amely 1977 óta jelenik meg rendszeresen, és huszonöt év után szeretne köszönetet mondani: olvasóinak baráti érdeklôdésükért és hűségükért, az Alsó-Ausztria Alapítványnak a kiadásért, sok-sok hívének pedig az anyagi támogatásért. Jómagam fôszerkesztôként mondhatok köszönetet a szerkesztôi gárdának, a munkatársaknak és a megannyi szerzônek, illusztrátornak és fotográfusnak – türelmükért, tanácsaikért és munkájukért.
*
Soha nem fogom elfelejteni, hogyan született meg a folyóirat gondolata a Bécsi-erdôben, éppen huszonöt évvel ezelôtt: Sebestyén Györggyel, a budapesti születésű és ’56-ban Ausztriába emigrált irodalmárral ültünk kertem egyik terebélyes hársfájának ágai alatt, és vendégem azzal a javaslattal állt elô, hogy folytassuk, amit az éppen akkor beszüntetett hetilap, a heute abbahagyott. Torkunkat sűrűn öblögettük a hűs zöld veltelinivel – aki ismerte Sebestyén Györgyöt, tudja, milyen kitartó tudott lenni ezen a téren. A különös brainstorming eredményesnek bizonyult: kitaláltuk a nevet, tartalmat adtunk neki, és kijelöltük az irányt meg a programot. „Kapcsolódási pont – írta késôbb Sebestyén – akad elég a »ma« meg a »HOLNAP« között* – a meggyôzôdés, hogy a lármás piac nem határozhatja meg a dolgok értékét, a szellemiekét bizonyosan nem; és hogy csöndben érlelôdik, ami jelentôségteljes.”

A MORGEN – én így látom – pontosan ez tudott maradni. Kevés kulturális folyóirat akad Ausztriában, amely ilyen intenzív folyamatossággal rendelkezne – de olyan sem akad sok, amely ennyire következetesen figyelné és kommentálná, ami valóban fontos. Ennek köszönhetô, hogy a MORGEN országunk kulturális életének valóban fontos történései közül oly sok mindenre hatással tudott lenni. Így folytatott Friedrich Torberg, a MORGEN szerkesztôségének tagja már 1977-ben elszánt vitát Wendelin Schmidt-Denglerrel, a bécsi egyetem germanista professzorával; így közölte és kommentálta a MORGEN elsôként egy sor képzôművész fontos munkáit, így adott helyet a bécsi származású hollywoodi színész-rendezô, Leon Askin világos, az úgynevezett náciművészekkel kapcsolatos állásfoglalásának („Én egyetlen színésztôl sem veszem rossz néven, hogy a Hitler-éra alatt gyakorolta hivatását”), és így szólt hozzá kritikusan számos urbanisztikai meg építészeti tervhez. Ennél is fontosabb azonban, hogy a MORGEN karolta fel azokat az elsô hallásra korszellemtôl idegen, de aztán hamarosan annál hatásosabb – a falu- és városfejlesztést boncolgató – gondolatokat, amelyekkel egy másik szerkesztôségi tag, Jörg Mauthe állt elô (miként késôbb Alsó-Ausztria akkori tartományi fônökének, Erwin Pröllnek az akcióit is).
*
Apropó korszellem: a szenzációhajhászás soha nem volt a MORGEN kenyere; írt viszont bele egy sor fiatal és akkor még névtelen tehetség – aki azóta osztrák irodalomtörténetet csinált: Peter Henisch és Julian Schutting, Peter Rosei és Helmut Zenker.

Kép: Hans Magenschab fôszerkesztô (Kiss Rozina felvételei)
A nyolcvanas évek elejétôl azután a „MORGEN-kör” – Drosendorfban, Ottensteinban, Grafeneggben, Kremsben és Pozsonyban – szervezett matinéi és több napos műhelytalálkozói váltak művészek, politikusok és médiaszakemberek fontos és nagy figyelemmel kísért fórumaivá. Olyan gondolatok körvonalazódtak itt, amelyek késôbb kortörténetté kristályosodtak: így alakult meg jóval a vasfüggöny leomlása elôtt a Duna-munkaközösség, amelyben már (s a valós szocializmusnak még a sűrű közepén) szlovák és magyar értelmiségiek működtek közre. Sebestyén György, ez a nagy közép-európai – hol volt még 1989! – addigra már réges-rég az egész Duna-menti térség szerzôinek kultúrpolitikai találkozóhelyévé formálta a MORGEN-t; e föladat eszményi kiegészítésre lelt 1987-ben, amikor Sebestyént az osztrák PEN Club elnökévé választották. A folyóirat így kapcsolódási ponttá válhatott mindazon ellenzékiek számára is, akik évek múlva meghatározó szerepet töltöttek be országaik forradalmában.
Akkor még nem tudtuk, hogy Sebestyén halálos beteg; munkabírása nem engedte láttatni a gyógyíthatatlan kórt. Így történt, hogy 1990-ben nekem kellett – elôször csak ideiglenesen – átvennem a MORGEN vezetését. Végül hálásan vállaltam a megbízatást – hálásan azért, hogy a szerkesztôség és a szerzôk nem hagyták magára a lapot; mindmáig nem.
*
25 év MORGEN mindezek után és mindenekelôtt elkötelezettség: elkötelezettség amellett, hogy ne hódoljunk a tarka-barka divatnak, hanem világosan jelezzük az útirányt; ne adjunk teret az üres locsogásnak, viszont büszkék legyünk a gyökereinkre – „Alsó-Ausztriából”, vagyis a Bécset körülölelô vidékrôl, ami a „provinciálisnak” szöges ellentéte; igazában pedig már HOLNAP-utánra szóló program.
*
1992-es évfolyamának júniusi számától külön melléklettel, a kelet/közép-európai térségre fókuszáló Danubius-szal bôvült a MORGEN. Az 1998-ig megjelenô, 16 oldalas mellékletben cikkek hosszú sora foglalkozott a Duna-menti országok és régiók politikai együttműködésével, de ugyanígy helyet kaptak benne a határokat átívelô kulturális programok, kiállítások, felolvasások, koncertek és művészportrék is. Szerzôink köréhez olyan nevek tartoztak, akik meghatározó értelmiségiként a Duna-menti térséggel foglalkoznak, azt kutatják, azonosulnak vele, olykor pedig politikai közvetítô szerepet is betöltenek: Erhard Busek, Andrásfalvy Bertalan, Csoóri Sándor, Janko Ferk, Milo Dor és Claudio Magris.
*
Amikor a Balkán-konfliktus a tetôfokára hágott, fontosnak éreztük, hogy ne rejtsük véka alá a véleményünket, hanem legalább publicisztikailag „beavatkozzunk”. Az alsó-ausztriai Duna-fesztivállal és az Alsó-ausztriai Tartományi Akadémiával közösen szimpóziumot rendeztünk Kremsben – ebben az ugyancsak alsó-ausztriai és Duna-menti városban –, amely a kelet-délkelet-közép-európai térség megbékélését és integrációját választotta témául. Az 1969-ben alapított Római Klub példájából kiindulva – amely azóta a földi erôforrásokkal való ésszerű gazdálkodás és általában a természetvédelem intelmezô intézményévé nôtte ki magát –, a szimpózium apropóján magunk is létrehoztuk a „Club of Krems”-et, a Kremsi Klubot; az általa közzétett követelménykatalógus mindmáig megôrizte aktualitását. „Nekünk, kelet/közép-európaiaknak – írta Sebestyén György 1990-ben, utolsó MORGEN-cikkeinek egyikében – eddig az adatott meg, hogy sokat szenvedjünk, sokat dolgozzunk, és jeleskedjünk a gyűlölségben. A szenvedés – no meg önnön szenvedésünk megmosolygása – eztán sem fog kerülni bennünket. A kölcsönös gyűlölet jeles képességérôl azonban kénytelenek leszünk lemondani.”
*
Csakugyan: igen tisztes még az a penzum, amely arra vár, hogy közösen elvégezzük. Mert a nacionalizmus mint rendezôelv csôdöt mondott Közép-Európában. Különbözô nemzetiségű, nyelvű és felekeztű emberek elvégre évszázadok óta élnek ebben a régióban egymás szomszédaiként, és Közép-Európa mindig is a kölcsönös integrációból, keveredésbôl és tarkaságból merítette szellemi és kulturális életerejét. A XXI. század elején ezért komolyan nem térhet vissza a XIX. század szűk láthatárához. Valójában egész Európának a gazdasági újjárendezôdés hosszú korszakára kell berendezkednie; a türelmetlenség érthetô, elôbbre azonban nem visz. A kulturális sokszínűség megôrzése viszont ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint Európa gazdasági egysége. A földrész mint egész nem mondhat le szívérôl, a közép-európai térségrôl, és Közép-Európa sem lehet életképes, ha nem illeszkedik szervesen az egészbe, Európába.
*
Igaz, hogy a MORGEN ma regionális melléklet nélkül lát napvilágot, ez azonban nem jelent mást, mint hogy a kelet/közép-európai térség – az Európai Unió bôvítését kiváltképp szem elôtt tartva – programunk integráns része maradt.

1998 végéig évente hatszor jelent meg a MORGEN. 1999 elején új dimenziót kapott a folyóirat: Alsó-Ausztria tartományi kormányának támogatásával magasabb példányszámban, havonta – telente két összevont számmal – kerül forgalomba (immár MORGEN – NÖ Kulturberichte címmel).

Adamik Lajos fordítása

Copyright© Európai Utas-2002