AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
49.

ÉLETÚT–ÉLETMŰ (BIO-BIBLIOGRÁFIA)

1931 Nicolas Thomas Bernhard február 9-én (10-én) születik a hollandiai Heerlenben. Anyja: Herta Freumbichler (1904–1950), Johannes Freumbichler író (1881–1949) lánya; apja: Alois Zuckerstätter asztalos (1905– 1940).
1932 Júliustól anyai nagyszüleivel él Bécsben.
1935 Nagyszüleivel Salzburg környékére, Seekirchenbe költözik. A seekircheni évek a legboldogabb idôket, a paradicsomot jelentik számára.
1936 Anyja férjhez megy Emil Fabjan magyar származású borbélyhoz. A házaspár Bécsben él. Ôsztôl a seekircheni népiskola tanulója.
1937 Mostohaapja októbertôl Felsô-Bajorországban, Traunsteinban él, ahol fodrászként dolgozik.
1938 Január 1-jétôl anyjával Traunsteinban él.
Nehézségei támadnak az iskolában.
Megszületik félöccse, Peter Fabjan.
1939 A nagyszülôk is Traunsteinba költöznek.
Angol-, francia- és rajzórákat vesz.
1940 Megszületik félhúga, Susanne.
Édesapja, Alois Zuckerstätter Berlinben öngyilkos lesz.
1942 Anyja nem boldogul vele, és feltehetôleg egy thüringiai nevelôotthonba küldi. Traumatikus élmények.
1943–1945 Salzburgi internátus, gimnázium. „Johanneum”, náci diákotthon. Nagyapja tanácsára hegedűórákat vesz.
1944 Ôsszel a Salzburgot ért legsúlyosabb bombatámadás után visszaköltözhet Traunsteinba.
Nagyapja a súlyos nélkülözés közepette is ragaszkodik az unoka múzsai neveltetéséhez.
1945 Szeptembertôl újra az immár katolikus Johanneum lakója és a humángimnázium növendéke.
A Fabjan és Freumbichler családot ôszszel kitelepítik Bajorországból, Bernhard Salzburgban marad.
1946 Szülei, nagyszülei és nagybátyja, Farald Pichler Salzburgba, egy kétszobás lakásba költöznek.
Zeneesztétikát és éneket tanul.
1947 Hátat fordít a gimnáziumnak és tanoncnak szegôdik egy élelmiszerüzletbe a város egyik legszegényebb negyedében (a „pince”).
A tanonckodás mellett folytatja zene- és énektanulmányait.
1949 Januárban egy meghűlés szövôdményeként és nélkülözés hatására súlyos mellhártyagyulladást kap, amelybôl aztán tbc fejlôdik ki. Ugyanabba a kórházba szállítják, ahol néhány hete nagyapja is fekszik.
Nagyapja, Johannes Freumbichler február 11-én meghal.
A salzburgi tartományi kórház, majd a großgmaini üdülôotthon, végül a Schwarzach St. Veit-i „Grafenhof” tüdôszanatórium páciense. A kezelés 1951 januárjáig húzódik.
Intenzív olvasmányok (Dosztojevszkij), írni kezd.
Betegtársa, Rudolf Brändle karmesterként segíti zenei tanulmányaiban.
1950 Egy salzburgi újságban álnéven megjelennek elsô kisnovellái.
Október 13-án Salzburgban meghal anyja, Herta Fabjan, szül. Bernhard.
1951 A bécsi Zenei és Színművészeti Fôiskola hallgatója.
A nála 35 évvel idôsebb, általa „nagynénjeként” emlegetett Hedwig Stavianicek – „életembere” – lakásában lakik, akivel 1949-ben ismerkedett meg a „Grafenhof” szanatóriumban, és akihez haláláig hű maradt.
A kezdô író Hedwig Stavianicek révén bekapcsolódik az osztrák fôváros kulturális életébe.
1952 Carl Zuckmayer közbenjárására újságírói állást kap a Demokratisches Volksblatt című napilapnál: törvényszéki és útiriportokat, könyv-, színi- és filmkritikákat ír.
Salzburgban folytatja zenei és színművszeti tanulmányait.
1952–1955 A Die Furche című bécsi magazin munkatársa.
1953 Elsô jugoszláviai (lovrani) utazás Hede Stavianicekkel.
1954 Antológiákban napvilágot látnak munkái.
1955–1957 A Mozarteumban folytatja tanulmányait. Zenét, színjátszást, rendezést és díszlettervezést tanul.
Kultúrkritikákat ír a Die Furchénak.
A salzburgi Landestheater becsületsértési pert indít ellene egy színikritika miatt. Külföldi utak: Szicília (1956), Jugoszlávia (1957).
1956–1957 Salzburgban, a Johannes Freumbichler-úton lakik.
A Wort in der Zeit című folyóirat közli verseit.
A Stimmen der Gegenwart című bécsi irodalmi folyóirat közli Der Schweinehütter (A kondás) című elbeszélését, amellyel Thomas Bernhard végleg búcsút int az elsô korszak idillizáló törekvéseinek.
1957 Június 18-án színivizsgát tesz.
Ettôl kezdve szabad íróként él.
1957–1960 Barátságot köt Maja Lampersberg énekesnôvel és Gerhard Lampersberg zeneszerzôvel, akinél hoszszabb ideig vendégeskedik a karinthiai Maria-Saalban.
Hamburgba, Frankfurtba és Kölnbe látogat.
1960 Július 22–26.: Maria-Saalban bemutatják több dramolettjét és egy operáját, amelyhez Lampersberg írta a zenét.
Szakít a Lampersberg-házaspárral.
Londonban dolgozik az Osztrák Kulturális Intézet könyvtárában.
1961 Az Otto Müller Verlag visszaadja Frost (Fagy) című verseskötetét. A versek nagy része késôbb sem lát napvilágot.
1962–1963 A nyár folyamán befejezett prózai munkájának szintén a Frost címet adja.
Júliusban részt vesz a luxemburgi Bad Mondorf irodalmi napjain.
1963 Tavasszal megjelenik a Frost, és meghozza az irodalmi áttörést; a napilapok jelentôs irodalmi eseményként méltatják.
Annamarie Siller meghívására Lengyelországba látogat.
Észak-olaszországi és svájci utazás.
Saas-Fee-ben meglátogatja Carl Zuckmayert.
1964 Julius Campe-díj (Gisela Elsnerrel és Hubert Fichtével együtt).
Hannoverbe látogat, új prózai munkába kezd Amras címmel.
Megismerkedik Siegfried Unselddel, a tekintélyes Suhrkamp Verlag igazgatójával.
Megjelenik az Amras, amelyet Thomas Bernhard valamennyi könyve közül a legtöbbre becsül.
1965 Újabb hannoveri látogatás.
Bréma város irodalmi díja.
Házat vásárol a felsô-ausztriai Gmunden közelében (Obernathal 2, Ohlsdorf). Bécs mellett – és a rendszeres földközi-tengeri utakat leszámítva – ez válik állandó lakhelyévé.
Az átépítési és felújítási munkálatok közel egy évtizedet vesznek igénybe.
Még két házat vásárol és újíttat fel a környéken: a „Kruckát” (Grasberg/Reindlmühl) és az ottnangi „Hansbauernhaus”-t.
Regényeiben és elbeszéléseiben központi szerepet kapnak a házak és ingatlanok.
Július 1-jén Salzburgban meghal nagyanyja, Anna Freumbichler.
1966 Brüsszelben a Verstörung (Zavar) című prózaművön dolgozik.
1967 Június–szeptember: a Bécs melletti „Baumgartner Höhe” tüdôszanatóriumban kezelik, súlyos műtétet hajtanak végre rajta.
Összebarátkozik Paul Wittgensteinnal.
A Német Ipargyárosok Országos Szövetségének irodalmi díja.
1968 Március 4.: Osztrák Állami Díj.
A linzi Landestheater balettet rendez az Amras alapján.
1969 Megismerkedik Claus Peymann rendezôvel. Egy sokévi barátság és együttműködés kezdete.
1970 A Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia Georg Büchner-díja.
Megjelenik sokáig legkelendôbb és legtöbbet méltatott könyve, a Kalkwerk (Mészégetô).
A wolfseggi kastélyban megfilmesítik Der Italiener (Az olasz férfi) című elbeszélését. A forgatókönyvet Adolf Grimme-díjjal tüntetik ki. Hamburgban Claus Peymann rendezésében bemutatják Bernhard elsô egész estés színdarabját: Ein Fest für Boris (Ünnep Borisznak).
Elkészül a legfontosabb poetológiai szöveg, a Drei Tage (Három nap) című monológ, amelyet Ferry Radax filmen rögzít.
1971 Jugoszláviai elôadóút.
Interjú Andre Müllerrel.
1972 Franz Theodor Csokor-díj a Salzburgi Ünnepi Játékok felkérésére írt Der Ignorant und der Wahnsinnige (A tudatlan és az ôrült) című darabjáért.
Grillparzer-díj.
Kilép a katolikus egyházból.
1974 Hannoveri Drámaíró-díj, Prix Seguier.
Sinowatz oktatási miniszterrel megbeszéléseket folytat a Burgtheater igazgatásának átvételérôl.
1975 Der Präsident (Az elnök), színdarab; Korrektur (Korrektúra), regény; Die Ursache (Az ok), az életrajzi elbeszélések elsô darabja.
Die Berühmten (Híres emberek), színdarab a Salzburgi Ünnepi Játékok felkérésére. A fesztivál igazgatóságával támadt konfliktus miatt nem adják elô a darabot. (Ôsbemutató: Theater and der Wien, 1976).
Franz Wesenauer salzburgi plébános pert indít, mert magára ismer Az ok Franz bácsijában. A bíróság a szöveg átdolgozásáról rendelkezik.
1976 Az Osztrák Gazdasági Kamara díja.
Peymann Stuttgartban színre viszi Bernhard drámai portréját a művészrôl mint öregemberrôl. A Minetti címszerepét Bernhardt Minetti játssza.
1977 Újabb lovrani út.
1978 Tudja, hogy súlyos tüdô- és szívbetegsége miatt már csak kevés ideje marad az írásra.
A welsi kórházban kezelik, „tüdôsarcoidosist” állapítanak meg.
1979–1980 Vor dem Ruhestand (Nyugdíjazás elôtt), színmű.
Thomas Bernhard kilép a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémiából.
2. interjú Andre Müllerrel.
1981 Bernhard nem hajlandó részt venni az osztrák írók elsô bécsi kongresszusán. Polemikus recenzió a Bruno Kreisky című könyvrôl (Der pensionierte Salonsozialist – A nyugalmazott szalonszocialista – , in: Profil, 26. 1. 1981.).
Monologe auf Mallorca (Monológok Mallorcán), Krista Fleischmann tévéportréja, ORF.
Aus Gesprächen mit Thomas Bernhard, Kurt Hofmann interjúja.
1982 A Frankfurter Allgemeine Zeitung folytatásban közli a Wittgensteins Neffe című prózaművet.
Premio Prato a Verstörungért.
Ohlsdorf, Sepp Dressinger fotósorozata a Wolfgang Likóval tett látogatás alkalmából.
1984 Gerhard Lampersberg magára ismer a Holzfällen (Irtás) szereplôjében, Auerspergerben, és peres úton eléri a regény ausztriai betiltását, Bernhards Plädoyer (B. védôbeszéde) a tárgyalásra (in: FAZ nov. 15.).
Bernhard – a tilalom feoldására reagálva – azt követeli, hogy Auszriában vonják ki könyveit a forgalomból.
1985. augusztus 23-tól újra forgalmazzák könyveit. Lampersberg 1985. február 8-án eláll a pertôl.
Meghal Hedwig Stavianicek.
Holzfällen. Krista Fleischmann tévéportréja.
Részt vesz a linzi Irodalmi kollokviumon.
Ôsszel hosszabb idôt tölt Madridban.
1985 A Der Theatermacher (A színházcsináló) című darab botrányos ôsbemutatója a Salzburgi Ünnepi Játékokon.
Vranitzky kancellár és a pénzügyminiszter nyilvánosan is hangot ad felháborodásának.
Válaszol Vranitzky nyilatkozataira (Vranitzky. Eine Erwiderung, in: Die Presse, szeptember 13.).
1986 Megjelenik az Auslöschung (Kioltás) című regény, amely nagyrészt már a nyolcvanas évek elején elkészült.
Claus Peymann a bécsi Burgtheater igazgatója.
Die Ursache bin ich selbst (Az ok én magam vagyok.) Krista Fleischmann madridi tévériportja.
1987 Január–március: Sintra (Lisszabon mellett).
Kiadja Christine Lavant verseit.
Nyílt levél a Süddeutsche Zeitungnak.
1988 A Heldenplatz ôsbemutatója a Burgtheaterben már elôzetesen sajtóbotrányt vált ki (engedély nélküli elôközlés).
Politikusok a premier (november 4.) után az elôadás betiltását és Peymann leváltását, sôt Ausztriából való kiutasítását követelik.
Prix Medici az Alte Meisterért.
Visszautasítja az olasz Feltrinelli-díjat.
Félhúgával, Susannéval Spanyolországba utazik.
November végén egy szívroham után féltestvére, dr. Peter Fabjan belgyógyász gmundeni lakásába kíséri.
1989 Utolsó publikációja olvasói levél a Salzkammergut helyi napilapjának, amelyben a gmundeni villamos megmentését sürgeti.
Február 12-én gmundeni lakásában (Lerchenfeldgasse 11) szívelégtelenségben meghal. Utolsó estéje egybeesik nagyapja, Johannes Freumbichler halálának negyvenedik évfordulójával.
Február 16-án temetik a Bécshez közeli grinzingeni temetôben.
Halálát csak a temetés után adják hírül.
Végrendeletében megtiltja színdarabjainak újrarendezését és kiadatlan szövegeinek ausztriai közzétételét.

Forrás: Thomas Bernhard – Das neue Archiv

Copyright© Európai Utas-2002