RÉVAI JÓZSEF NEMZETISÉGPOLITIKAI ÍRÁSAIBÓL

Európai Utas
AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
46.

EURÓPAI KÉZFOGÁSOK
Színes kulturális kavalkád a Budapesti Tavaszi Fesztiválon

Megmentheti-e a kultúra, a művészet a világot? – szól a gyakorta felröppenô költôi kérdés, amelyre senki sem tudhatja a választ. Abban azonban mindenki egyetért: ha létezik egyáltalán valamilyen világi „eszköz”, amely megmenthet bennünket, az csak a művészet lehet. A kultúra az, ami az embereket közelebb viszi egymáshoz, ami közös nyelvet teremthet, szíveket és kezeket kapcsol össze. A neves európai művészeti fesztiválok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kulturális kapcsolatokra. Európai kézfogások – nem véletlen tehát, hogy ezt választották az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál jelmondatául. A színes rendezvénysorozat április 1-jéig tartó programjában a legkülönbözôbb európai nemzetek világhírű elôadói és alkotói mutatkoznak be izgalmas közös produkciókkal. Ahogy Zimányi Zsófia, a rendezvénysorozatot szervezô Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatója fogalmaz, bár a kibôvített Európai Unió hivatalosan még nem létezik, a különbözô sikeres együttműködésekben már évek óta él, legalábbis a kulturális területen.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál európai szemmel nézve is egyre nagyobb rangot vív ki magának. Pedig bôven vannak nemes versenytársai, gondoljunk csak a Prágai Tavaszra vagy a Bécsi Ünnepi Hetekre. Ám a mi fesztiválunk valamennyi testvérétôl különbözik néhány fontos dologban. A bécsi és a prágai seregszemlét már a turistaszezonban rendezik, és mindkettô hosszabb idôtartamú. A Budapesti Tavaszi Fesztivált az Országos Idegenforgalmi Hivatal annak idején éppen azzal a céllal hozta létre (tíz nap, száz helyszín, ezer esemény – ez volt az elsô rendezvénysorozat jelmondata), hogy március közepén, a kora tavaszi szezonban is turistákat csábítson Budapestre. Ilyenkor a művészeket is nehezebb megszerezni, hiszen szívesebben turnéznak a szezon végén.
A mi fesztiválunk összművészeti – a klasszikus zene, a népzene és a dzsessz mellett hagyományosan egyik oszlopát jelentik a kiállítások (az idén például a német romantikus rajzok tárlata a Szépművészeti vagy Henri Cartier-Bresson fotói a Ludwig Múzeumban), illetve az irodalmi estek és a színházi elôadások (április 1-jén Anatolij Vasziljev társulatának estje a most megnyílt Nemzeti Színházban) –, ellentétben a prágaival, amely kizárólag a muzsikáé. Ugyanakkor a mi fesztiválunk is befogadó, nincsenek önerôbôl kiállított, saját színpadi produkciói, ahogyan szoktak lenni a bécsinek. A statisztikák szerint a Budapesti Tavaszi Fesztivál látogatóinak harminc százaléka külföldi, az azonban érdekes, hogy inkább jön a közönség Német-, Francia- és Olaszországból, Ausztriából, mint Európa más, netán szomszédos országaiból. Hagyományosan kivételt jelent a táncháztalálkozó és kirakodóvásár, melyen az idén is sok ezer határon túli magyar vett részt.
A fesztivál életében áttörést jelentett, amikor kibôvült a mecénások köre, a mindenkori gazdasági minisztérium mellett a rendezvénysorozatot a szárnyai alá vette a kulturális tárca és a Fôvárosi Önkormányzat. (A három nagy fenntartó együttműködése a fesztivált érintô kérdésekben – félretéve a politikai vitákat – ma is példaértékű.) 1997-tôl költségvetése stabil, programja ezért jól tervezhetô lett. Ekkor változott a fesztivál arculata is, több lett az ingyenes, a szabadtéri és a gyerekeknek szóló program, illetve az olyan turistacsalogató rendezvény, mint az operettfesztivál, mely az idén a százhúsz évvel ezelôtt született Kálmán Imre elôtt tiszteleg. Öt éve megszokhattuk, hogy a Budapesti Fesztiválközpont Kht. a fôvárost erre az idôszakra valóban látványosan pezsgô kulturális életű fesztiválvárossá varázsolja.

Kép: Mannheimi balett, március 26. Thália Színház
Kis ország vagyunk, de gazdag kulturális örökséggel, hagyományokkal, ezért büszkék lehetünk rá, hogy a legnagyobb és legrangosabb magyar művészeti seregszemle, a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapítása óta nemzetközi, európai kitekintésre törekszik amellett, hogy felvonultatja a magyar művészek legjavát. Nincs ez másként az idén sem, a március közepétôl zajló huszonkettedik Budapesti Tavaszi Fesztiválon talán minden eddiginél több külföldi vendégművészt, -együttest köszönthetünk. Szinte minden napra jut egy sztár, a névsort bármelyik rangos európai fesztivál megirigyelheti: Nikolaus Harnoncourt a Concentus Musicus Wient és az Arnold Schönberg Kórust, Helmuth Rilling a Stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia együttesét; Gennagyij Rozsgyesztvenszkij a Budapesti Fesztiválzenekart dirigálta-dirigálja, hallhattuk-hallhatjuk Jurij Bashmet brácsa-, Igor Ojsztrah és Gidon Kremer hegedű-, Borisz Berezovszkij és Aldo Ciccolini zongora-, valamint Pepe Romero gitárművészt, Kiri Te Kanawa áriaestet ad a Budapest Kongresszusi Központban. S akkor még nem szóltunk a mi nagyjainkról, Pauk Györgyrôl, Perényi Miklósról, Kocsis Zoltánról, Vásáry Tamásról, Jandó Jenôrôl, a Bartók- és a Kodály-kvartettrôl, a Liszt Ferenc kamarazenekarról, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a műsorfüzet bôséges listájából.
Jó példa a kulturális „kézfogóra”, hogy a tavaszi fesztivál az idén „kezet nyújtott” a legfiatalabb német tartománynak, az ötvenedik születésnapját ünneplô Baden-Württembergnek. A baden-württembergi napok keretében mutatta be Novák Ferenc rendezésében, Duna rapszódia – Európa kék szalagja címmel legújabb közös produkcióját a Honvéd Táncszínház és a Budapest Táncegyüttes a Madách Színházban. A darab, amelyet nyolc Duna menti ország népének dalaiból és táncaiból állítottak össze, „elutazik” az ulmi DonauFestre is. Ugyancsak a baden-württembergi napok vendége a Theater-Tri-Bühne Yasmina Reza Élet háromszor című darabjával, ami azért érdekes, mert ez az a német színház, amely már tizenöt éve jó kapcsolatokat ápol a budapesti Katona József Színházzal. A tavaszi fesztivál sok egyéb produkciójában is tetten érhetô a különbözô nemzetiségű művészek közötti együttműködés. A francia–magyar „kézfogásra” példa Poulenc A karmeliták beszélgetései című operájának hangversenyszerű elôadása a Zeneakadémián a Millenniumi Zenekarral és a Nemzeti Énekkarral, francia szólistákkal és Pascal Rophé karmesterrel (a cél, hogy a produkció Franciaországba is eljusson), vagy Joseph Nadj koreográfiája a Madách Színházban.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál talán legnagyobb értéke a sokszínűsége. Színvonalas rendezvényeket kínál, de nem lehet elitizmussal vádolni. Magyar és európai. Ápolja és reflektorfénybe helyezi a hazai kulturális hagyományokat, de idehozza a külföld sztárjait, és fiatal tehetségek bemutatásával „kezet nyújt” a jövônek is.
Devich Márton