Idén júliusban immár tizedszer nyílik meg az olaszországi Cividale del Friuli városkában a MittelFest elnevezésű zenei, színházi, tánc- és bábfesztivál, melyre a Közép-európai Kezdeményezés tizenhét tagországa jelezte részvételét. Ezt a hagyományossá vált találkozót már várják és egyre nagyobb számban látogatják a város, a környezô települések lakói, de az olasz határon túl élôk is. Az évek során a MittelFest a kelet-közép-európai civilizáció nagylétének látható jelévé vált, amelyen művészek, írók, színházi emberek, zenészek találkoznak és ismerik meg egymást, egymás műveit elôadva, egymás műveire hivatkozva.

A nyitány, az elsô fesztivál nagy visszhangot keltett az egész térségben: három államfô, miniszterek, helyi és országos hivatalosságok vettek részt rajta, és hatalmas, sokfelôl összegyűlt nézôsereg. Az ünnepélyes megnyitó élénken él a nézôk emlékezetében, csakúgy mint a zárórendezvény, Dante Isteni Színjátékának éjszakai elôadása, melynek jelenetei a város különbözô terein játszódtak.

Az 1992-ben tartott második fesztivál, mely az igazgatótestület legidôsebb tagjának vezetésével valósult meg, Franz Kafka alakjának állított emléket. Azoknak az estéknek és elôadásoknak az emlékei sem halványulnak bennünk. Nehéz idôszak következett, s volt egy pillanat, amikor a fesztivál sorsa megpecsételôdni látszott. De túlélte a veszélyt, sôt új erôre kapott, s olyan sikereket ért meg, mint 1998-ban, amikor bemutatták a Claudio Magris híres regénye, a Duna alapján készült, a késô éjszakába nyúló elôadást.

Olasz elôadásokat idéztünk föl, de az együttműködés jegyében a MittelFest befogadott egy sor Budapestrôl, Pozsonyból, Zágrábból, Ljubljanából, Belgrádból, Bécsbôl, Krakkóból, Szófiából, Tiranából, szóval a térségbôl mindenfelôl érkezô színházi és zenei elôadást. Hogyan is felejthetnénk a pillanatot, amikor az Illusion comique elôadásán egyszer csak meteorológiai léggömbök emelték el s vitték az ég felé az egész díszletet, vagy a magyar és a horvát táncszínház forró pillanatait!

Minden évben a térség kultúrájának egy-egy központi témája került színre, égetô aktualitásukról tanúskodjon néhány cím: Háború és béke, Identitás, Átmenetek, Elmenni és visszatérni. A fesztivál légkörében a résztvevôk fokozottan átélték tevékenységük fontosságát, s ez nemcsak öntudatukat erôsítette, hanem barátságokat szült, melyek az évtized során egyre szorosabbá váltak, és kiállták az elszakadások, a lakhelyváltozások, az elválások próbáját is. Az idô során ezek a szálak csak erôsödtek, s nem gyengültek, ahogyan az egyes országok kulturális jelenlétének intenzitása sem lanyhul.

Úgy gondolom, hogy az a tekintély, amelynek a földgolyó e részén a kultúra s a művészet örvend, valóban példa lehet. A sokféle művészi kifejezésmód, a helyi színekbôl kikevert sokféle egyetemesség itt még ma is éltetô erôvel bír.

A MittelFest ebben a szellemben született és járja útját immár tíz éve.

Hogy mi lesz az elkövetkezendô tíz évben, nehéz megmondani. Bizonyára lesznek megújító pillanatok, születnek új megfogalmazások. A fesztivál ma tizenhét országot fog át, ami nagy növekedés az induló öthöz képest. Újra kell gondolni a szervezést is, és szükség van friss és eredeti ötletekre. Nem lehet köszönô szó nélkül szólni az értelmiségiekrôl, a művészekrôl, a hivatalos szervekrôl, a nyilvánosság munkásairól: az ô tevékeny közreműködésük adta a fesztivál összetartó erejét.