XIV. évfolyam, 38. (677.) szám

2004. szeptember 21.


címoldal

Zilahi templomavatáson Orbán Viktor
Lesz még szõlõ, lesz még lágy kenyér

      Vasárnap, szeptember 19-én avatták fel az új zilah-ligeti református templomot. Az eseményen jelentõs egyházi és politikai személyiségek is részt vettek: Orbán Viktor, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség elnöke, volt miniszterelnök, Tõkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Molnár Kálmán, a zilahi egyházmegye leköszönõ esperese, Kovács Zoltán egyházkerületi fõgondnok, Erdélyi Géza felvidéki püspök, Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Zilah RMDSZ tanácsosai, római katolikus, evangélikus, unitárius, baptista és ortodox lelkészek, valamint számos külföldi és hazai vendég, akik hozzájárultak a templom felépítéséhez. A hatszázötven férõhelyes, modern templom zsúfolásig megtelt, a szilágysági gyülekezetekbõl érkezõk egy része az udvaron felszerelt hangfalakról hallgatta az ünnepi elõadókat.
      
      A templomavató rendezvényen Tõkés László hirdetett igét. A püspök Noé történetével azt példázta: a válságok közt fuldokló, erkölcsi értékrendben megingott Európában egyetlen megmaradási esélyünk az építés. „Nem hazugságból és félelembõl épült falakra van szükségünk, amelyek elválasztanak minket, nem Bábel tornyát, hanem Jeruzsálem várát kell felépítenünk” – szõtte tovább a gondolatot. Erdélyi magyarként Istennek tetszõ békés építkezésre vállalkozhatunk. Bábeli világunkban Isten kiválasztott népeként nem merülhetünk el a hazugság özönvizében, hanem fel kell építenünk a várfalakat, nem valaki ellen, hanem védelmünkre, mondotta az igehirdetõ, és összefogásra szólította fel a híveket: „Mindannyiunkra szükségünk van. Nem mondhatunk le senkirõl, a beolvadókról, a kivándorlókról, a meghalókról, a meg nem születettekrõl sem. Isten nem bocsátja meg a pazarlást. Mindenkit hívnunk kell a hajóra, a várba, hogy vitézül álljuk az ostromot.” Az igehirdetés végén a püspök Isten áldását kérte a gyülekezetre, hogy élõ kövekként épülhessenek lelki várrá.
      Ez után Oláh Mihály, a ligeti gyülekezet lelkésze köszöntötte a résztvevõket magyar, román és német nyelven. A templomépítõ református pap beszédében a hazatalált közösség örömét tolmácsolta. Köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a templom építésében, külön méltatta a hollandiai és németországi támogatásokat.
      Molnár Kálmán figyelmeztetett: ha a Kárpát-medencei magyarságnak nem sikerül határok feletti közösségnek lennie, akkor hiába építjük templomainkat. Lelki házzá kell hogy váljunk, csak így van esélyünk a megmaradásra.
      Orbán Viktor határátlépési gondok miatt (otthon felejtette útlevelét) több mint másfél órát késett. Beszéde elején megemlítette: a román és a magyar külügyminisztérium együttes segítségére volt szükség, hogy kiléphessen Magyarországról. A magyar nemzet miniszterelnöke gratulált a gyülekezetnek új templomához. Mint mondta, napjainkban nem kis bátorság kell egy új templom felépítéséhez. Beszédében kitért a politika gondjaira is: „Komoly bajok vannak a pártok világában. Mintha a magyar közösség akaratának megismerése helyett az alkudozások, a címek megszerzéséért folytatott harc töltené be a magyar közéletet az egész Kárpát-medencében, mintha a romániai magyar politika is beszorult volna Budapest és Bukarest közé, mi több, néha a két város szinte összekeveredik. A felszínen valóban az látszik, hogy a státusztörvényt ellehetetlenítik, a magyar egyetem támogatását megkurtítják, az autonómia ügyében hímeznek-hámoznak. Ám a felszín alatt készülõdõben van egy egységes magyar nemzetstratégia, amely valóban áthidalja a határokat.” Orbán Viktor kijelentette: „Mi elsõsorban nem politikai küzdelmet folytatunk pártokkal pártokért, kormányokkal kormányokért, a mi küzdelmünk elsõdleges célja a közösségépítés, a teljes magyar nemzeti egység megalkotása.” Hozzátette: a magyar nemzet békés, határok feletti újraegyesítése nemcsak futó kalandja volt a magyar történelemnek. Ami ebben az ügyben történt, az csak elõhang, az igazi nagy dolgok most vannak készülõben. A magyar belpolitikai viszonyokról megjegyezte: „Bár a budapesti kormány gyengécske, most éppen van is, meg nincs is, de Magyarország, maga a haza azért erõs.” Hangot adott meggyõzõdésének: lesz még olyan magyar kormány, amely nem tehertételnek, hanem erõforrásnak tekinti a határon túli magyarokat, jönnek még Erdélybe anyaországi vállalkozók, s ez elõ fogja segíteni, hogy az erdélyi munkaerõ itthon találjon hasznos és jövedelmezõ munkát. A kettõs állampolgárságról szólva emlékeztetett: a köztársasági elnök hamarosan kiírja a népszavazást, amelyet a magyar parlamentben négybõl három párt támogatott. „Ha meglesz a kettõs állampolgárság, akkor még nyilvánvalóbbá válik, hogy Magyarország az erdélyi magyarok számára remény, hiszen Magyarország és a határon kívüli magyarok vagy együtt emelkedhetnek fel, vagy sehogy” – zárta beszédét Orbán.
      Erdélyi Géza felvidéki püspök az élet legkeserûbb küzdelmének nyilvánította a sajátjaink támasztotta viharokat. A kárpát-medencei magyarság csak úgy kerülhet közel egymáshoz, csak úgy válhat lélekben eggyé, ha imádkozik egymásért – vélekedett a püspök.
      Az eseményen felszólaltak a római katolikus, evangélikus, unitárius, baptista és ortodox felekezet lelkészei is. A hollandiai ROEC alapítványtól Gerrit Rohaan beszélt, a németországi támogatók nevében Dieter Brandes méltatta a ligeti templom felépítését.
Szentes Szidónia
nyomtatási verzió

aktuális

itthon történt

      Az Unió külsõ határain jövõ hétfõtõl szigorítják az ellenõrzéseket. A cigarettacsempészet megakadályozása tette szükségessé a szigorú ellenõrzést. Szeptember 20-tól évente egy személy összesen tíz karton cigarettát vihet be vámmentesen Magyarországra. Aki két doboznál, azaz negyven szálnál többet hoz Magyarországra, annak ráadásul vámáru-nyilatkozatot kell kitöltenie. Nagyobb mennyiségû, elrejtett dohányáru behozatala bûncselekménynek minõsül. Az EU külsõ határain túlról személyenként és alkalmanként egy liter égetett szeszes italt, két liter bort és fél kiló kávét szabad vámmentesen behozni.
      
*

      Választási szövetségre lépett az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) a Nagy-Románia Párttal. A Vadim Tudorral kötött paktum miatt most több tag-szakszervezet kilépését fontolgatja a BNS-bõl azért, mert megítélésük szerint a BNS vezetõi mindent saját politikai érdekérvényesítési szándékaiknak rendelnek alá. A Familia szakszervezet 60 ezer tagja nevében Dan Cristescu elnök közölte, tagságuk túlnyomó többsége nem óhajt politizálni.
      
*

      Botrányba fulladt Montreálban a Románia tér avatóünnepsége, miután egy román emigráns fejen dobta az esemény fõszereplõjét, Ion Iliescu elnököt. Ez után a megjelentek egy csoportja kifütyülte az államfõt. Az elnök emiatt lemondott az ünnepi beszéde megtartásáról: helyette Rãzvan Teodorescu kulturális miniszter szónokolt, de alig tudta túlharsogni a tiltakozókat. A szemtanúk szerint majdnem véget ért az ünnepség, mikor az incidens történt, s az elnök fejéhez hajított kartonköteg egy hot dogot tartalmazott (ezt az értesülést a kormányõrök nem erõsítették meg). Az elnököt román és kanadai kormányõrök mentették ki a tömegbõl, de késõbb visszatért szóbaállni támadójával. Mint kiderült, a tettes a bányászjárások miatt hagyta el az országot.
      
*

      Õrizetbe vette a rendõrség a Hargita Megyei Pénzügyõrség helyettes vezetõjét, ªtefan Gogut. A PNA közleménye szerint a tisztviselõ Csibi István hû emberei közé tartozott – a vállalkozó köreiben csak a Fékpofa gúnynéven emlegették. Gogu megtiltotta beosztottainak, hogy Csibi cégeit ellenõrizzék, de a vállalkozó konkurenciáját naponta átvizsgálták. A PNA a pénzügyõrség felügyelõjét megvesztegetés elfogadásával, hatásköri visszaéléssel, hivatala iránti illojalitással vádolja, és elõzetes letartóztatását javasolja a bukaresti törvényszéknek. Gogu 30 ezer eurót és három BMW gépkocsit, továbbá nyaralóihoz építkezési segítséget kapott Csibi Istvántól.
nyomtatási verzió

Otthon törént

      Újabb, a baloldal számára igencsak kínos fejlemény a K&H-botrányban, hogy egyre többen firtatják a baloldali miniszterelnök-jelölt érintettségét. Az egyik lehallgatási jegyzõkönyv szerint ugyanis egy bizonyos „nagy embertõl” függött a brókerügy több fõszereplõjének a sorsa. A vezéralakot ugyan nem Gyurcsánynak, hanem Gyurcsányi Ferencnek hívták, de mind a lakcíme, mind az édesanyjának, mind a vagyonkezelõ cégének a neve teljesen megegyezik a szocialista miniszterelnök-jelöltével. Demeter Ervin parlamenti Fidesz-képviselõ szerint a miniszterelnök-jelöltnek nyilvánosan színt kellene vallania arról, hogy valóban õ-e „a legnagyobb ember” – Gyurcsányi?
      
*

      Kapóra jött a baloldalnak a Bácsfi Diána nevével fémjelzett hungarista csoport felbukkanása. Ismét elindulhat „a jobboldali szélsõségesek elleni harc”, a fantomok ellen vívott háború, a baloldal kedvenc társasjátéka. Az MSZP ennek jegyében utcára szólította az embereket. A párt országos választmánya felhívott „minden tisztességes, a nemzet iránt felelõsséget érzõ embert, demokratikus elkötelezettségû pártot, szakszervezetet és civil szervezetet, hogy az utcára vonulva fejezze ki a nyilas megmozdulás miatt felháborodását.” Jánosi György, a testület elnöke a választmányi ülést követõ sajtótájékoztatón azt is világgá kürtölte: a demonstráció jelszava nem lehet más, mint az, hogy „soha többé fasizmust”. Körbenézve a Kárpát-medencében úgy tûnik, mintha ma a „soha többé kommunizmust” aktuálisabb volna…
      
*

      A Parlamentben a Nemzeti Kerekasztal 15 éves évfordulójára emlékeztek az egykori fõszereplõk, Szili Katalin meghívására. A házelnök kijelentette: az eltelt idõszakban nem sikerült megoldani a társadalom összes problémáját. Szûrös Mátyás, a Magyar Köztársaság elsõ (ideiglenes) elnöke, keményebb hangot ütött le. Szerinte a zsákmányszerzõk benyomultak a hatalom berkeibe, korrumpálódtak. „Ma kétféle kisebbség uralkodik a népen – mutatott rá –, a bankárok, valamint a multinacionális cégek tulajdonosai, képviselõi, a sajtót irányítók jelentõs részének már-már maffiaszerûen összefonódó neoliberális hada manipulálja és becsapja az embereket.” „Újabb fordulatra, a rendszerváltás kiteljesítésére lenne szükség” – vonta le a következtetést.
Pápaffy Endre
nyomtatási verzió

F E L H Í VÁ S
Attila király szobrának felállítására

      A Magyarok Székelyföldi Társasága a csíkmindszenti Egyházközség és Csíkszentlélek község Önkormányzatával együtt 2007-ben ATTILA hun királynak akar egészalakos szobrot állítani Csíkmindszent település tízesek által határolt Havala nevû határrészében, ahol eredetiben megmaradt a tízes településforma. A szobrot Bocskai Vince szovátai szobrászmûvész fogja elkészíteni.
      Attila félelmetes híre és titokzatos alakja másfélezer éve él azoknak a népeknek a szájhagyományában, melyeknek földjén végigszáguldott hódító serege. A magyar régmúlt több vonatkozásban érintkezik a hunok történetével, a székelység pedig a hunok egyenes leszármazottainak tartja magát. Attilát a bátorság és a vitézi tettek példaképének ismerik el. Fia, Csaba királyfi a székely, apja, Bendegúz pedig a magyar Himnuszban is helyet kapott. Ezért úgy gondoljuk, szobra a székely-magyar identitástudat szimbólumává válhat.
      Nagyméltóságú Tamás József segédpüspök úr által vezetett szoborbizottság felhívást intéz az egész székelységhez és Erdély magyarságához, azokhoz elsõsorban, akik fontosnak tartják múltunk felmutatását az idõben utánunk következõ nemzedékeknek, hogy a
      PAROHIA ROMANO CATOLICA
      MISENTEA ATTILA HUN KIRÁLY
      RO58RNCB2980000014390007
      folyószámlára tetszés szerinti összeggel (legalább 10 000 lejjel) támogassák a Csíkmindszenten felállítandó Attila-szobor elkészítését. Támogatóink neve benne lesz az átadási ünnepségre összeállított emlékkönyvben.
      Ha úgy érzed, hogy ezzel segíthetsz a székelységnek, hogy szülõföldjén jól érezze magát és ragaszkodjon gyökereihez, ami a te esélyeidet is növeli, cselekedj mindannyiunk érdekében.
      
      A szoborbizottság nevében:
Tamás József segédpüspök
nyomtatási verzió

Egyszerûsödött a magyarigazolvány kiváltása

      Lényegesen leegyszerûsödött a magyarigazolványok, illetve a kedvezménytörvénnyel járó többi okirat kiváltásának módja. Székely István, a státusirodák vezetõje elmondta: ezentúl a kolozsvári magyar fõkonzulátust is meg lehet jelölni a kérvényezõ ûrlapon a magyarigazolvány átvételének helyeként. Ám ebben az esetben is a tájékoztatási iroda adja majd át a kért dokumentumot. Mint ismeretes, az érdekelt romániai magyarok eddig a magyarigazolványt csak Magyarországon (Budapesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Békéscsabán és Szegeden) vehették át. A mostani könnyítés az igénylések további növekedését eredményezheti. „Elsõsorban a diákigazolványok és a pedagógusigazolványok terén számítunk több kérvényre. Diákigazolványra 150 000 személy lenne jogosult, közülük viszont alig 38 000-en váltották ki az iratot.” A dokumentumok kérvényezése és átvétele egyaránt a tájékoztatási irodák közvetítésével történik. A 38 000 diákigazolványon kívül eddig hétezer pedagógusigazolványt és ötszáz oktatói kártyát bocsátottak ki romániai magyarok nevére. A magyarigazolványt eddig mintegy 490 000 személy váltotta ki Erdélyben, tájékoztat a Háromszék.
nyomtatási verzió

Magyar–magyar gazdaértekezlet

      Közel 300 résztvevõvel zajlott a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete egyik legsikeresebb eddigi rendezvénye, a II. magyar–magyar gazdakonferencia. Szombaton, szeptember 11-én zsúfolásig telt az aradi AradExpo kiállítócsarnok gyûlésterme. Erdély tíz megyéjébõl utaztak Aradra azok a gazdák, akik magyarországi agrárvállalkozókkal szeretnének gazdasági vagy baráti kapcsolatot kialakítani. Nagy volt a kínálat a magyar vállalkozók részérõl is. A mezõgazdaság majd minden ágazata képviseltette magát, de a vállalkozókon kívül kormányzati és nem kormányzati intézmények, agrárkamarák, kutatóintézetek, szakmai szervezetek, önkormányzatok is elküldték képviselõiket. A konferencia után – melyen dr. Szanyi Tibor, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára, Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke, Halász János, az ITD Hungary hálózatvezetõje, Németh Attila, az UKKA igazgatója, dr. Kulcsár László, a MAGOSZ alelnöke tartott érdekes és tanulságos elõadásokat – a kültéri sátorban folytatódtak az egyéni beszélgetések. Nem bizonyult elégségesnek a 300 férõhelyes sátor az Arad Megyei RMGE Gazdakörei közt zajló gulyásfõzõ verseny „vizsgafõztjeinek” felszolgálására. A résztvevõ 6 versenyzõ 20-20 literes bográcsa mind kiürült, tájékoztat az RMGE.
nyomtatási verzió

cserbenhagyásos gázolás

Vezérhangya
Sértő feltételezés
Egyesek immár másfél évtizede szajkózzák, hogy a romániai magyarok önrendelkezési formáit meg kell magyarázni a többségieknek, mert az a baj, hogy nem ismerik azt, ami ellen hadakoznak. Eddig azt tartottam, hogy aki nem akar meggyõzõdni, azt lehetetlen meggyõzni.

      Ám a napokban egy különös beszélgetés arra késztetett, hogy árnyaljam véleményemet. Egy többségi szomszédom megkért, szolgáltassak példát arra, hogy mi változna az életünkben, ha törvénybe foglalnák autonómiánkat. Kapóra jött a tanévnyitó, amikor számos erdélyi magyar tanuló Magyarországon iratkozott be a IX. osztályba, mert az itteni oktatási törvény értelmében bizonyos ismerethiányok miatt csak inasiskolában folytathatnák tanulmányaikat.
      Képzeljük el, mi történt volna az emberiséggel, ha Einsteinrõl 14 éves korában eldöntik: képtelen elvont ismeretek elsajátítására, mert a teszten nem jutott eszébe a szomnoroaszé pöszörélé kezdõsora.
      Szomszédom hevesen helyeselt, szerinte is égbekiáltó baromság a gyermekkori selejtezõ, de hogyan változtatnánk rajta az autonómia segítségével, hiszen attól nem lennénk többségben a törvényhozásban. Na éppen ez az – világítottam rá a lényegre –, hogy egy közösség önrendelkezése azt jelenti, hogy a saját sorsát befolyásoló kérdésekben önálló törvényeket hozhat. A romániai magyar oktatási intézményekben nem érvényesülhetne olyan törvény, amely szembefordul a közösség érdekeivel. Márpedig jelen példában a magyar közösség érdeke az, hogy ifjúsága szándékának megfelelõen folytathassa tanulmányait, a középfokú oktatás ne maradjon diák nélkül, a tanulók ne kényszerüljenek határon túlra stb.
      Szomszédom valamin erõsen eltöprengett, majd felkiáltott:
      – Áhá! Szóval függetlenek akartok lenni a mi Oktatási Minisztériumunktól, átvennétek a magyarországi oktatási törvényt!
      Hm. Tényleg alapvetõ ismeretek hiányáról van szó. Valóban, minden többségi polgárnak meg kellene magyarázni, hogy a mostani magyar oktatási törvény, különösképpen azok a módosítások, amelyeket az SZDSZ kezdeményez, csak az RMDSZ jelenlegi vezetõi számára elfogadhatóak, mert õk a mindenkori magyar kormánnyal jó viszonyban vannak. (Vajon mi történt volna, ha Rákosi idején már létezik az RMDSZ? És mi lesz, ha Bácsfi Diána alakíthat kormányt? Nem is olyan képtelenség. Csak még futassa néhány hétig a hisztérikus baloldali sajtó. Vele is jóban lesznek?) A romániai magyarok számára a magyarországi balliberális nemzetstratégia – amelynek legfontosabb eleme az oktatás – távolról sem követendõ példa. Ha errõl a többségiek meggyõzõdnének, korántsem biztos, hogy egybõl autonómiapártivá válnának. De legalább nem hoznának fel ilyen bosszantó, sõt, ránk nézve sértõ ellenérveket.
Nits Árpád
nyomtatási verzió

Piranhák marják a kisvállalkozásokat

      Kicsi a bors, de erõs – tartja a közmondás. Az Európa Unióhoz való csatlakozás idejének közeledtével azonban nem ez jut eszébe a kis- és közepes vállalatok tulajdonosainak. Inkább az, hogy a nagy hal megeszi a kis halat. Mindjárt hozzá is tesszük: ha ez nem úszik elég gyorsan. Nekem legalábbis ez jutott eszembe a kis- és közepes vállalatok hivatala (ANIMM) elnökének, Eugen Ovidiu Chirovici-nak a sajtóértekezletén. Annál is inkább, mert a jelenlegi határokon áttekintve láthatjuk, hogy a kisvállalatok, amelyek nem mozognak elég gyorsan, pontosabban nem mérik fel megfelelõen a piacot, és – ha kell – nem változtatnak a terméklistán, no meg a termelékenységen, valamint a minõségen, hamar csõdbe mennek.
      Mértékadó gazdasági szakemberek szerint 2007, vagyis Romániának az EU-hoz való csatlakozása után az országban a kis- és közepes vállalatok mintegy 60 százaléka bezárhatja kapuit. Chirovici ezt túlzó becslésnek tartja, azonban neki is el kellett ismernie, hogy az „a vállalat, amelyik nem elég rugalmas, és nem keresi meg a piacokon még meglévõ réseket, lehetõségeket, nehéz helyzetbe kerül. Az biztos, hogy az EU-ba lépéssel nem borulnak majd egybõl virágba a fák.” A fa alighanem azért ötlött az elnök eszébe, mert õ is tudja, hogy a 2007-es esztendõ az agrárgazdaságban dolgozók számának rohamos csökkenését hozza majd. Hogy a falun munkálkodók tekintélyes tömege miként fog megélni, azt senki sem tudja. Erre nézve csak nagyon halvány és távoli tervek, elgondolások vannak.
      Egyelõre a kis- és közepes vállalkozók nemigen tudják, hogy az EU-ba lépés után mi vár rájuk, és a nehézségeket miként hidalhatják át. Vállalataik döntõ többsége törpevállalat, ezek tényleg gyorsan változtathatnak a tevékenységi körükön, de ha nem tudnak versenyképes árut gyártani, vagy szolgáltatásaik nem megfelelõ minõségûek, akkor gyors pusztulásra vannak ítélve. Persze nem ez történik, ha egy nagyobb cégnek szállítanak vagy végeznek el bizonyos részfeladatokat. Azt minden gazdasági szakember tudja és mondja: már most el kell gondolkodniuk a kisvállalkozóknak, hogy a nagy nemzetközi versenyben melyik pálya hozhat számukra megélhetést. Sajnos, a tapasztalat az, hogy egyelõre nagyon kevés információhoz jutnak, juthatnak hozzá. A vállalkozók magányosan evickélnek a nehézségek tengerében, és alig-alig lelnek támogatóra, tanácsadóra. Ezt annak ellenére is a tévedés kockázata nélkül állíthatjuk, hogy a tavalyiakhoz képest 40 százalékkal emelkedtek a bankkölcsönök. Ugyanis olyan alacsony szintrõl indultak – és egyelõre ekörül is maradnak –, amely messze elmarad az EU országokétól. A vállalkozók egyelõre félnek a bankokhoz fordulni pénzért, mert a kamat magas. A hathatós kamatcsökkentést egyelõre csak ígérgetik a pénzügyesek. Másrészt nagy kolonc a kisberuházók nyakán a bürokrácia és a korrupció. Még Chirovoci sem tagadhatta, hogy „a törpevállalkozásokon piranhák özöne élõsködik, ezek csipegetik le a nyereség, a jövedelem javát”. A kormánynak lenne a feladata ezt megakadályozni. Eddig még nem sikerült neki, talán mert kebelében is ott vannak a piranhák. És csipegetni akarnak.
Román Gyõzõ
nyomtatási verzió

Markóék újabb húzása

      A kettõs állampolgárságnak a megadása esetén magyar lakosai tömegesen hagynák el Erdélyt – a napokban állította ezt, mégpedig rendíthetetlen mély meggyõzõdéssel Markó Béla, és mondta ezt szemrebbenés nélkül, felméréstani intézetek által végzett mérések eredményeire hivatkozva a legmagasabb felelõs politikai beosztásba került erdélyi magyar politikusunk, holott nem is olyan régen még õ is a kettõs állampolgárság megadása mellett kardoskodott. Hogy akkor mitõl ez a nagy pálfordulás? Pedig helyileg, a sajtó nyilvánossága elõtt, talán már ezerszer is megvitattuk ezt az ügyet, és bár mindannyiszor arra a következtetésre jutottunk, hogy aki eddig el akart menni, az már úgyis elment, illetve aki ezentúl szándékszik továbbállni, azt meg úgysem lehet megállítani, erre fel Béla bátyánk megint úgy tesz, mintha nem ismerné a valós helyzetet, vagy esetleg az van, hogy ezen kijelentését kimondottan csak az anyaországi választópolgároknak szánta?
      Elõször is szögezzük le, hogy a felméréstani intézetek általában a megrendelõ, a különbözõ pártok megbízásából végzik el a kívánt felméréseket. És attól függõen, hogy a kedves megrendelõ mennyi lóvét szán a nemes ügyre, akként születnek meg, alakulnak majd a kapott eredmények. Itt tegyünk említést arról is, hogy a szokásos célzott kérdésekkel bármilyenfajta eredményt el lehet érni. Ezenfelül miután megtörténik a kísérleti alanyok nyaggatása-faggatása az erre a célra felkészített személyzet által, és összesítik az adatokat, az eredmények két variánsban tálalódnak a kedves megrendelõ elé: az elsõ változat tartalmazza úgy-ahogy a ténylegesen nyert számadatokat, míg a második, kikozmetikázott változat a sajtó nyilvánosságának van szánva. Magyarul: egy nagy zöldség ez az egész felmérési mókázgatás, azaz ennyi befektetéssel Béla bátyánk akár egy kuruzslóhoz is fordulhatott volna ez ügyben.
      Szóval mitõl is lett hirtelen oly biztos a dolgában a mi Markó Bélánk? Talán attól, hogy Kovács külügyminiszter úrék, kiknek tetszési indexe az anyaországi testvérmumus felmérési intézetek által szállított eredmények alapján is momentán a feltartóztathatatlan szabadesés állapotában leledzik, és kik még nem is olyan régen helikopteres kommandósokkal hajszolták a Szeged környéki szõlészeteken feketemunkát vállaló szerencsétlen atyánkfiait, Kovács úrék ma már nem mernek nyíltan színt vallani. És hol vannak azok a szép idõk, amikor az áttelepülõ „huszonhárom-millió román állampolgár” rémével lehetett riogatni, mégpedig minden következmény nélkül, a szegény anyaországi sorstársainkat? Azok az idõk elmúltak, így hát mára minden egyes lépést mérlegelni kell, mert ha nem, a szoci elvtársak nemsokára szép sorjában szögre akaszthatják azt a politikusi topánkát. És mivel kapca nélkül nem haladhat elõre a dolog, így hát találtak egyet. És itt lép be a képbe Béla bátyánk, õrá bízzák végül Kovácsék a piszkos munka nehezét, és amit nem hajlandó megtenni sem Bugár Béla, sem pedig Kasza József úr, azt megteszi – lehet egy meggondolatlan lépéssel többet tenni alapon – a mi Markó Bélánk. Az a Markó nyilatkozik a kettõs állampolgárság ellen, és teszi ezt nem sokkal a parlamenti választások elõtt, akit nemrégiben, a helyhatósági választások alkalmával megtartott Demjén-koncerttel egybekötött záró gyûlésen a tisztelt publikum kifütyölt, és akit azonkívül, hogy idõnként különleges márkájú új limuzinjain végigszáguld a város Fõterén, hogy majd a célba érve elnyelje õt az új lakóitól szégyenházzá tett Kultúrpalota, nem nagyon lehet látni elvegyülve marosvásárhelyiek között. És mi még így is jól jártunk, hiszen idõnként azért láthatjuk õt, és ilyenkor akár integethetünk is neki, nem úgy, mint szegény csángóföldi testvéreink, kiknek tizenkét évet kellett várniuk arra, hogy végre élõben is láthassák Elnök urunkat, így aztán föltehetõen csak a kettõs állampolgárságra várnak, hogy másnapján elárasszák Ofen-Pestet. A magas látogatás két éve történt, azóta Elnök úr még elfoglaltabb lett, nyilatkozgat ezt-azt, sokszor szinte futószalagon ontja felénk egymásnak ellentmondó nyilatkozatait. Egyre-másra részt vállal Kovács külügyminiszter galád cselvetéseiben, és közben nem gondol arra, hogy milyen ára lehet majd ennek a hazardírozásnak. Hogy végül mi lesz ennek a politikai ámokfutásnak a vége? Azt még nem tudni. Csak egy dolog biztos, mégpedig az, hogy mindeközben a temetõink egyre csak telnek, és oly mértékben hullnak el a tehetetlen politikusaink által cserbenhagyott, nincstelenségben tengõdõ nemzettársaink, hogy egy kisebbfajta háború sem tudott volna ekkora aratást véghezvinni sorainkon.
Fazakas Károly
nyomtatási verzió

magyarverések

Állásfoglalás a délvidéki magyarságot sújtó erõszakos cselekmények ügyében
A Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata mai napon tartott együttes elnökségi ülésükön, alapszabályaikból adódó lelkiismereti kötelességük, valamint hitbeli felelõsségük alapján, a következõ állásfoglalást fogadták el a délvidéki magyarságot sújtó erõszakos cselekmények ügyében.

      A szerbiai kisebbségek, kiemelten a magyarság sérelmére szélsõséges nacionalista elemek által elkövetett etnikai indíttatású, civilizálatlan, a keresztyén értékrendnek ellentmondó, erõszakos cselekményeknek az utóbbi idõkben való megsokasodása láttán mélységes aggodalommal követjük a történteket, és életbevágóan fontosnak ítéljük az üldözöttek védelmében való közös kiállást. A magyarellenes támadások, a magyarokat gyalázó feliratok, a milosevicsi idõk etnikai tisztogatásaira emlékeztetõ esetek (magyar nemzetiségû szerb állampolgárok verése, uszító falfirkák tömeges megjelenése, temetõk meggyalázása stb.) arra utalnak, hogy a szerbiai magyarok életveszélyben vannak. A helyzet kialakulásáért komoly felelõsség terheli Szerbia-Montenegró államot, amely szinte tétlenül szemléli az elszaporodó gyûlöletcselekményeket. A világban a közelmúltban végbement megannyi borzalmas esemény közepette és alig néhány esztendõvel a véres balkáni háború után a Szerbiában elharapódzó szélsõséges indulatok odafigyelésre és szolidaritásra késztetnek bennünket.
      Olyan idõszakban szólalunk meg, és fordulunk a politikai, de fõképpen az egyházi nemzetközi testületekhez, amikor egész világunkat a terrorizmus réme fenyegeti. Midõn a békeszeretõ országok az erõszak leküzdésére egyesítik erõiket, az Európai Unióba igyekvõ Szerbia-Montenegró sem lehet tétlen, hiszen európai integrációja válik kérdésessé, amennyiben nem tud megfelelni a koppenhágai kritériumoknak.
      Joggal feltételezhetõ, hogy a magyarellenes cselekmények hátterében a megfélemlítés szándéka áll: a magyar kisebbségnek a szülõföldjérõl való elûzése (már eddig is tízezrek hagyták el Szerbiát) s végeredményben egy terület etnikai összetételének az erõszakos megváltoztatása. Mindez a szélsõséges politikai erõk forgatókönyvének megfelelõen történik, amelyek kihasználják a Vajdaságba több hullámban érkezett betelepülõk, a Koszovóból és más területekrõl elûzött szerbek frusztrációját.
      Mindezeket figyelembe véve, az MRVSZ és az Egyetemes Zsinat elnökségei azzal a kéréssel fordulunk Testvéregyházainkhoz, illetve a felelõsen gondolkozó egyházi szervezetekhez, hogy saját hatáskörükben tegyenek konkrét lépéseket a szerbiai magyar és más nemzetiségû keresztyéneket ért erõszak megállítása érdekében.
      Tesszük ezt abban a reményben, hogy felhívásunk a megbékélést és a helyzet rendezõdését szolgálja, és elõsegíti az Európához méltatlan, esztelen indulatok megfékezését.
      János Evangéliumának szavával szólunk keresztyén Testvéreinkhez, a Szerb Ortodox (Pravoszláv) Egyház Szent Szinódusához, a Reformátusok Világszövetségéhez, az Európai Egyházak Konferenciájához és az Egyházak Világtanácsa felelõs Vezetõihez: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn. 13,34) Hisszük, hogy testvéri kérésünk nyitott szívekre talál, és joggal remélhetjük közbenjárásukat a Szerbiában állandósuló válságos helyzet megoldásában.
      Állásfoglalásunkkal egyébiránt megkeressük még a következõ kormányzati és nemzetközi testületeket: Magyarország Kormánya, Szerbia és Montenegró Kormánya, a szerb országgyûlés emberjogi bizottsága, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, az Európai Parlament és az Európa Tanács.
      Szervezeteink a továbbiakban is munkálkodni kívánnak a szerbiai kisebbségellenes megnyilvánulások leküzdésében, és amennyiben szükségesnek és célszerûnek mutatkozik, személyes helyzetfelmérõ látogatásokat tesznek a szerbiai kárvallottak és testvéregyházak körében. Ugyanakkor annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a vajdasági válsághelyzet békés úton, rövidesen megoldódik, és nem lesz szükség erõteljesebb, demonstratív jellegû fellépésre.
nyomtatási verzió

Szomorú mérleg
A vajdasági magyar szervezetek az elmúlt fél évben közel 300 magyarellenes kilengést jegyeztek fel a Vajdaságban. Magyar fiatalok megverése, temetõk és mûemlékek megrongálása vagy katolikus és református templomok meggyalázása tartozik ide. A fizikai bántalmazás leginkább a fiatalokat éri. Mivel ez a korosztály a legmozgékonyabb, õket lehet legkönnyebben rábírni, hogy elhagyják szülõföldjüket és Magyarországra meneküljenek. Bár a cselekmények eltérõ súlyúak és jellegûek, közös vonásuk, hogy egyetlenegy esetben sem talált felelõst a rendõrség, és a helyi hatóságok egyetlenegy esetben sem jutottak el a bírósági eljárásig. És bár a volt Jugoszláviában számos hasonló incidens történt a különféle etnikai háborúk kitörése elõtt, a szerbiai sajtó minden egyes esetben igyekszik elkenni az ügyeket.

      Arra utaló jel, hogy a magyarverések mögött a mai belgrádi hatalom állna, nincs. Sõt, a korábbi milosevicsi hatalomhoz képest demokrata beállítottságú belgrádi kormány a vajdasági magyarságban egyik stabil szavazóbázisát tudja maga mögött, amit bizonyított Tadics szerbiai elnökké választása a Szerb Radikális Párt jelöltjével szemben. Másfelõl az incidensek kezelése azt mutatja, hogy Belgrádnak nincs befolyása a helyi eseményekre, nem bírja akaratát érvényesíteni helyi rendõri és igazságszolgáltatási szervekben, melyek szinte érintetlenek maradtak Milosevics bukása óta.
      A milosevicsi idõk után a kisebbségi jogalkotás terén Belgrád ért el eredményeket. Még a Gyingyics-kormány idején született meg az a kisebbségi törvény, mely lehetõvé tette a kulturális autonómia alapját képezõ Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács létrejöttét, továbbá Szerbia elõremutató kisebbségvédelmi megállapodást kötött Magyarországgal. Bár ezek a jogi eszközök a külföldön élõ szerbekre utaló példaként is születtek, a régió legtisztességesebb kisebbségvédelmi rendelkezései közé tartoznak. Ám a Magyar Nemzeti Tanács mûködésének gyakorlati megvalósítása terén alig történtek lépések. Például az autonómia mûködésének hiányosságaként értelmezhetõ az a tény is, hogy a Vajdaságban a magyarok lakta területeken nincsenek magyar nemzetiségû bírák és rendõrök. E tény ismeretében könnyebb megérteni, hogy a rendõrség és a bíróság miért nem kezeli az atrocitásokat súlyuknak megfelelõen.
      A Vajdaság többnemzetiségû terület. A XX. század második felében a vajdasági szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, románok, ruszinok (ukránok) és bolgárok között – a súlyos történelmi súrlódások ellenére – kialakultak az együttélés alapvetõ normái. A háborúk következtében azonban a tartomány etnikai összetétele jelentõsen megváltozott. A Vajdaságban nagyon sok Boszniából, Horvátországból és Koszovóból elmenekült szerbet telepítettek le. Ezek a menekültek sosem éltek együtt a többi helyi nemzetiséggel, továbbá lelkiállapotukat az határozza meg, hogy nekik is etnikai okok miatt kellett elhagyniuk szülõföldjüket. E néptömeg türelmetlensége és ingerlékenysége nagymértékben hozzájárult az etnikai incidensekhez, melyeknek a magyarokon kívül voltak horvát és szlovák áldozatai is. Végezetül meg kell említeni azt a tényt, hogy Szerbia jelenlegi nemzetközi helyzete nemzeti kielégületlenséget okoz. Az ország európai és atlanti integrációs esélyei távoliak, és ez a tudat nem hat ösztönzõleg a jogállam megszilárdítására. A szerbiai demokratikus folyamatokra kedvezõtlenül hat továbbá Koszovó tisztázatlan helyzete, illetve Bosznia-Hercegovina ingatagsága. E kérdések is érintik a szerb nemzeti tudatot. Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy a nemzetközi közösség egyre kevesebb figyelmet fordít a Balkánra, amit jól példáz az amerikai csapatok kivonulása a térségbõl.
      
      Következtetések:
      Bár a vajdasági magyarellenes cselekmények valószínûleg nem központilag irányítottak, könnyen elmérgesíthetik a viszonyt Szerbia és egyetlen EU-tag szomszédja, Magyarország között. A vajdasági magyarság körül kialakuló helyzet súlyos gondokat okozhat Szerbia és Montenegró demokratikus fejlõdésében is. Ennek ellensúlyozására szükség lenne a központi kormány akaratának jobb helyi érvényesítésére, a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül a kisebbségi autonómia intézményrendszerének tartalommal való megtöltésére és az etnikai arányok további változásának megakadályozására. A vajdasági magyarságot érõ atrocitások nyilvánvalóan azt bizonyítják, hogy a Balkán rendezetlen ügyei (Macedónia, Koszovó, Bosznia-Hercegovina) a jelenlegi viszonylagos nyugalom ellenére súlyos veszélyt, biztonsági kockázatot jelenthetnek az Európai Unió és a NATO számára – áll az Info Budapest Analyses szerkesztõségünkbe eljuttatott elemzésében.
nyomtatási verzió

Párbeszéd nélkül megszûnhet a parlamenti képviselet
A Magyar Polgári Szövetség Országos Vezetõtanácsa szeptember közepén, Marosvásárhelyen tartotta soros munkaülését. A napirenden két fontos téma szerepelt: a kongresszusi elõkészületek, valamint az õszi általános választások.

      Az õszi parlamenti választások tárgyában a vezetõtanács sajnálattal állapította meg, hogy még nem érkezett hivatalos válasz az RMDSZ-tõl a július óta több ízben megismételt javaslatra a közösen szervezendõ magyar elõválasztásról. Arra is emlékeztetett a vezetõtanács, hogy miközben Markó Béla a sajtóban nyitottságról beszél, arról, hogy a Polgári Szövetség a javaslatával nyitott kapukat dönget, az SZKT olyan elõválasztási szabályzatot fogadott el, amelyet az RMDSZ egyedül szervez, s amelyen a nem RMDSZ-tagok nem lehetnek jelöltek, szavazók. Mindez azt mutatja, hogy az RMDSZ nyitottsága csak porhintés, miközben Markó Béla továbbra sem ismeri fel: az együttmûködés elutasításával azt kockáztatja, hogy a magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. A Polgári Szövetség azonban még nem mondott le arról, hogy az RMDSZ vezetõsége jobb belátásra tér, ezért a vezetõtanács megvitatta és elfogadta a közös elõválasztás lebonyolítási szabályzatának a tervezetét. Ennek értelmében a magyar elõválasztásokat a két szervezet közösen kellene megszervezze, oly módon, hogy paritásos alapon létrehoznak egy-egy központi, megyei, területi és helyi szervezõbizottságot, s ezek felelnek a választások tisztességes lebonyolításáért. Mindkét szervezet saját hatáskörében megszabott szempontok szerint megnevezi a jelöltjeit, ezek háromhetes kampányt folytatnak, majd országosan egységesen, ugyanazon a napon, állóurnás választáson döntik el, hogy kik lesznek a magyarság szenátor- és képviselõjelöltjei. A választásokon az állandó lakhelyén szavazhat minden magát magyarnak valló román állampolgár, függetlenül attól, hogy tagja-e a Polgári Szövetségnek vagy az RMDSZ-nek.
      A vásárhelyi tanácskozáson kineveztek egy háromtagú bizottságot, amelyik a Magyar Polgári Szövetség nevében errõl a szabályzattervezetrõl tárgyalásokat folytathat az RMDSZ erre a célra kijelölendõ képviselõivel. A bizottság tagjai: Nagy Pál, Orbán Mihály és Tõkés András.
      Döntés született arról is, hogy ha szeptember huszadikáig az RMDSZ továbbra is csak a médián keresztül üzenget, és nem küld hivatalos választ a felhívásra, akkor a Magyar Polgári Szövetség úgy tekinti, hogy az RMDSZ vezetõsége elutasította a közös elõválasztásokat, kimutatva, hogy a nyitottságot, akárcsak az autonómia kérdését, csak választási kampányfogásnak szánja.
      A Magyar Polgári Szövetség meg fogja vizsgálni a választásokon való részvétel más lehetséges módozatait is, áll a Magyar Polgári Szövetség Országos Vezetõtanácsának közleményében.
nyomtatási verzió

nemzetegyesítés

A reményt életben kell tartani
Beszélgetés Orbán Viktorral, a magyar nemzet miniszterelnökével

      – Tisztelt Miniszterelnök úr! Manapság, amikor sokat beszélünk a magyarság számbeli fogyásáról, milyen támpontot jelenthet a személyes példa, az ön családja, ahol öt gyerek van?
      – A mai világban nem általános már, hogy a családok több gyermeket vállaljanak, ez mindenkinek a személyes döntése. Nem tudunk beleszólni senki életébe, nem is akarunk: akarata ellenére senkit nem lehet boldogítani. A politikának nem az a dolga, hogy boldogítsa az embereket. Azok a politikai irányzatok, amelyek arra vállalkoztak, hogy megmondják, mitõl lesznek boldogok, csúfos véget értek, és sok millió ember pusztulásához vezettek a XX. század során. Mi csak személyes példát tudunk elõtárni, válaszolunk, ha kérdeznek. Azt tudjuk elmondani, hogy nagyobb öröm kevés van annál, mint amikor sok gyerek van az asztal körül. Ha kérdeznek, el tudjuk mondani, hogy egészen másképpen indul az ember munkába, ha sok gyerektõl köszön el indulás elõtt, mint hogyha kongó lakást kellene maga mögött hagynia. Kétségkívül igaz, hogy ha minél kevesebben szánjuk rá magunkat arra, hogy több gyereket neveljünk, annál nehezebb helyzetbe kerül nemzeti közösségünk. Az embereket általában nem érdekli a nagytávlatos gondolkodás, legalábbis Magyarországon ez a helyzet. Kevesen látják be, hogy a XXI. században a legfontosabb tényezõ a demográfia lesz. A fogyatkozó nemzetek alulra kerülnek, azok a nemzetek, amelyek gyarapodnak, felemelkednek. Ezt kevesen látják ma át Magyarországon, de talán ez a gondolat is majd közelebb kerül az emberekhez.
      – Nem vitás, hogy a kárpát-medencei magyarság ma demográfiai mélyponton van. Ön milyen kiutat lát a mai helyzetbõl?
      – A magyarországi állapotok 1998-ig, a polgári kormány megalakulásáig olyanok voltak, hogy büntették azokat az embereket, akik gyereket vállaltak. Például Magyarországon, amikor 1998-ig a jövedelemadót számolták, csak az érem egyik oldalát látták, hogy ki mennyi jövedelemhez jutott, mennyi pénzt keresett. Az érem másik oldala, hogy az adófizetõ hány embert tart el, ez az államot egyáltalán nem érdekelte. Ez az adópolitika a családokra igazságtalanul, aránytalanul nagyobb terhet tett, mint azokra, akik nem, vagy kevés gyermeket neveltek. Ezért vezettük be a gyerekek után járó adókedvezményt: ma Magyarországon úgy adóznak az emberek, hogy nemcsak a jövedelmet, hanem az eltartottak számát is nyomon követi az adórendszer. Nem értek egyet azzal, hogy visszaállítsák a régi rendszert, és újból büntessék a családosokat. Hosszú idõn keresztül nemcsak azért nem vállaltak több gyermeket a magyarországi családok, mert nem lett volna ehhez kedvük: a házasságkötés idõpontjában általában minden fiatal eggyel több gyermeket tervez, mint amennyit késõbb vállal. Ez azt mutatja, hogy a fiatalokban ott él a gyermek, a nagycsalád vonzereje. Ahogy viszont mentek elõre az életbe, azt tapasztalták, hogy mindenhol büntetik õket, a több gyerek hátrányt jelentett. Ezen mi sokat változtattunk, sokkal családkedvelõbb ma Magyarország, mint amilyen korábban volt. Ami a határon túli magyar területeket illeti, ott a demográfiai fogyásnak az egyik oka a beolvadás. Ezt egyes szomszéd államok tudatosan erõsítik. Másrészt ott az elvándorlás, Magyarországra jönnek, elhagyják a szülõföldet, ezenkívül kevesebb gyereket vállalnak a határon túli magyar szülõk is, mint tették ezt az õ szüleik. Mindez együtt járul hozzá a mostani helyzethez. Az egész Kárpát-medencében a magyar családokat támogató adó- és gazdaságpolitikára van szükség és olyan oktatási rendszerre, amely a szegény sorba születõ gyermekeknek is jó iskolát biztosít, hogy a szülõk bátran merjenek több gyermeket vállalni. Fontos, hogy megteremtsük a feltételét annak, hogy mindenki a szülõföldjén boldogulhasson, ne kelljen elhagynia szülõföldjét a jobb élet reményében: ugyanolyan esélyekkel rendelkezzen Délvidéken, Kárpátalján vagy Erdélyországban, mint Magyarországon.
      – Az ön által említett nemzeti programokhoz jelentékeny anyaországi támogatásra, sok pénzre is szükség van. Milyen esélyt lát erre?
      – Ezek az összegek, nekünk, magánszemélyeknek óriásinak tûnnek, de egy ország költségvetésében már sokkal kevésbé elérhetetlenek. Minden egyes állami forint kiadásakor azt kell megfontolni, hogy mennyi annak a megtérülése. Én jó lelkiismerettel mondom azt, hogy a határon túli magyar területeken a magyar népesség megtartására, a család támogatására, az iskoláztatására, a határon túli magyar területekre történõ beruházások támogatására elköltött forintok nagyon gazdagon térülnek meg. Ezek valójában nem kiadások, hanem befektetések. Méghozzá nem hosszú, hanem sokkal inkább néhány éves, középtávon megtérülõ befektetések. A takarékosság mindig arányosságot jelent. Annyit adunk ki valamire, amit az megkíván. Megszorításkor onnan veszünk el pénzt, ahol arra szükség volna. Megszorításokkal nem lehet jövõt építeni. Ehhez népszerû, takarékos gazdálkodásra van szükség, amely tudja, hogy mi a fontos, és oda forrásokat rendel. Erre Magyarország képes. Mindez kormányzati akarat és nem pénzügyi kérdés.
      – Ön sokat jár a határon túli magyar területeken: hogyan látja az emberek lelkiállapotát, mennyire optimisták vagy pesszimisták jövõjüket illetõen?
      Azt látom, hogy ma kevésbé bizakodóak az emberek, mint néhány évvel ezelõtt voltak. Néhány éve volt egy lendülete az idõnek, volt egy sodrása, jó dolgok történtek, a magyarigazolványtól kezdve az egyetemig, kollégiumok nõttek ki a földbõl, újra iskolákat adtunk át, az építkezéseket az anyaország támogatta. Nemcsak arról volt szó, hogy teljes kárpát-medencei nemzetben gondolkodott a polgári kormányzat, hanem az összetartozásnak naponta megnyilvánuló jegyei voltak a mindennapi életben. Ezek most megritkultak, eltûnõ félben vannak, ezért ma lelkesedésnek nem nagyon látom a nyomát. Sokkal inkább a reményt kell az emberekben ébren tartani. Én is ezt teszem, amikor utazom. Jövõ héten éppen Szabadkára megyek, mindenhol biztatom az embereket, a reményt próbálom életben tartani. Ha a remény is elvész, akkor valóban nagyon nehéz lesz közös kárpát-medencei fölemelkedést végrehajtanunk. Bízom benne, hogy a felemelkedés reményét át tudjuk adni, át tudjuk menteni a következõ polgári kormány idõszakára, amikor újból nagy lendülettel állunk majd neki a nemzetegyesítésnek.
Makkay József
nyomtatási verzió

Egyházi-nemzeti összefogást megmaradásunkért
Október l-jén és 2-án tartják Nagyváradon, illetve Félixfürdõn az Áldás, népesség konferenciát. A rendezvény célja felmérni az erdélyi magyarság katasztrofális demográfiai helyzetét, a népességfogyás miatt aggasztóvá váló jövõt. Errõl kérdeztem Tõkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét.

      – Vannak, akik hajlamosak arra, hogy puszta szellemességnek tartsák a református köszönésformán alapuló elnevezést (Áldás, népesség!), én azonban nagyon magvas ötletnek tartom. Persze, ez is attól függ, hogy mi lesz belõle. Tapasztalhattuk a történelemben, hogy nagy dolgok semmivé váltak, kis dolgok nagyra nõttek. El tudom képzelni, hogy egy olyan népi, egyházi inspiráció kapcsolódik az elnevezéshez, amelynek révén még kinõheti magát. Mi ezt mindenben támogatjuk: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vállalta az ügy intézményes képviseletét és támogatását, az ötletgazda Csép Sándor lett az egyik fõszervezõ. Désházán, a példaértékû népességgyarapodást mutató szilágysági faluban és Szilágycsehben elterveztük a folytatást. Úgy gondolom, hogy nem egyéni elfogultságról van szó. A Polgári Magyarországért mozgalom, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség stratégiai alapítványa kapott az elgondoláson, és jelentõs anyagi, erkölcsi támogatással sietett segítségünkre. Ez tette lehetõvé a szilágycsehi, désházai elgondolások kibontakozását és folytatását. Azt gondolom, hogy október másodika után eldõl, mi lesz a kezdeményezés sorsa. Mi, rendhagyó módon, zászlóbontásnak neveztük a nagyváradi rendezvényt. Sikerült megnyernünk fõelõadónak Orbán Viktor miniszterelnököt, a Polgári Magyarországért alapítvány be tudta illeszteni saját nemzetpolitikai célrendszerébe. Ha feltételezzük, hogy az a sorvasztó politikai kurzus, amely a mai Magyarországra jellemzõ, megváltozik, akkor el tudom képzelni, hogy például egy határon átívelõ magyar nemzetpolitikai program keretében akár egy magyar Marshall-terv szülessen. Ez figyelembe tudná venni nemcsak a divatos, európai határ menti, régiós pályázati lehetõségeket, hanem azt is, hogyan lehet egy érmelléki, egy szilágysági programot létrehozni, vagy legalábbis a szilágysági pozitív tapasztalatokat ismertté tenni a magyar nyelvterületen. Elszomorodom, amikor azt látom, hogy Székelyföld a Csaba királyfi mitológiájának a magasságában lebeg, ugyanakkor Zilahról vagy Szilágysomlyóról jóformán semmit nem tud a magyar közvélemény. Ha sikerülne ilyen konkrét programokat létrehozni, ha Erdély mellett a Partium reneszánsza beérlelné a maga gyümölcseit, akkor el tudom azt képzelni, hogy a Szilágyság, az Érmellék, Máramaros, Szatmár vidéke vagy az éppen dél-bihari Erdõhát új esélyt nyer, nemcsak a megmaradásra, hanem a kibontakozásra is. Gondoljunk vissza a tatár, a török idõkre, amikor egész vidékek pusztultak el, majd egész vidékek születtek újjá, tehát egyáltalán nem szabad a helyzetbe zártan vagy lineárisan tekinteni vidékeink jelenlegi sorsára. Csép Sándor kezdeményezése kinõheti magát, ehhez viszont olyan összefogásra volna szükség, amely Erdélyben a kikristályosodó civil egyházi és politikai szférákat egyesíti magában, a határon inneni és a határon túli erõket összefogja, s az ügyhöz hozzá tud rendelni kormányzati pénzeket. Persze, tisztában kell lennünk azzal, hogy kormányzati pénzek nélkül egy ilyen ügynek semmilyen esélye nincs.
      – Nyilvánvaló tehát, hogy egy ilyen program csak egy jól átgondolt nemzeti program része lehet? És vajon egyházi szolgálatokkal elõ lehet mozdítani a gyerekvállalási kedvet?
      – Minden voluntarizmusnak esküdt ellensége vagyok: a politikai voluntarizmusnak éppen úgy, mint a hordószónoki papi beszédnek. Jól látjuk, hogy az igehirdetéssel nem lehet megváltani a világot. Az egyház ereje nem önmagában, hanem a hitében és az Isten kegyelmében rejlik. Isten õrizzen attól, hogy mi megváltási programokat vagy csodákat produkáljunk. Csodák történnek, de ezek Istentõl erednek, és nem valósíthatók meg emberi erõvel. Isten azt is megteheti, hogy enged elpusztulni egy népet, de azt is megteheti, hogy megtartson bennünket. Ha tudunk élni a lehetõségeinkkel, a gazdag szegénységünkkel, a felkínált kegyelemmel, akkor nem reménytelen a helyzet. Olyan ez, mint a gyógyulás kérdése: az orvosnak és a betegnek egyet kell akarnia. Ettõl függetlenül kudarcot vallhat az orvos, és meghalhat a beteg. Az viszont nem kérdéses, hogy a gyógyulást akarni kell. Nekünk is ezt kell tennünk: Pál apostol plántált, Apollós öntözött, az Úr adta a növekedést. Plántálunk, öntözünk, dolgozunk, imádkozunk, fáradozunk, és a többi már nem rajtunk múlik. De ha ezt nem tesszük meg, akkor az is rajtunk múlik, hogy semmi nem lesz belõle.
M. J.
nyomtatási verzió

újrakezdés

Gödör vitrinben
Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor képviselõvel, a Kolozs megyei RMDSZ elnökével

      – A felsõházban Adrian Pãunescu kormánypárti szenátor a kolozsvári fõtéren éktelenkedõ gödör homokkal való feltöltése ellen mennydörgött, azt állítva, hogy ezzel az ötlettel ön és mások a románok érzékenységét lábbal tiporják. Mi is a helyzet a Mátyás király lovas szobra közelében tátongó gödörrel?
      – A kolozsvári fõtérnek a világörökség részévé kell válnia. A folyamatot már a Fadrusz-ünnepségen elindítottuk, s jó lett volna, ha idõközben mind átfogóbbá válik, hiszen két évig Budapesten mûködött az UNESCO fõtitkársága. Nem ez történt. Amikor újra fölmerült a gondolat, a Világörökség kuratóriuma megfogalmazta a feltételt, hogy csak akkor lehet a kolozsvári fõtér a világörökség része, ha eredeti állapotába visszaállítják. Ezt mi mindig határozottan kértük és kérjük az elkövetkezendõkben is. A funári idõkbõl azonban létezik egy, az RMDSZ tanácsosok által is megszavazott tanácsi határozat, amely szerint az ott kiásott leleteket üveg alá helyezik. Vagyis vitrinmódszerrel akarták megoldani az egészet. A szakemberek azonban azt mondják, hogy az ilyen régészeti leleteket a legjobban a száraz homok konzerválja. Éppen ezért ez a módszer is fölmerült, s én nem is találom rossz gondolatnak. Mivel az egész dolgot a városi tanács újratárgyalja, visszhangja lett az ötletnek a szenátusban. Remélem, Pãunescu nem akar úgy elgázolni, mint a felesége tette azzal a szegény oltyán családdal. Megnyugtatom, hogy elkezdtük a fõtérnek a világörökség részévé tevését, s ezt a munkát nem fogjuk abbahagyni.
      – És mi lesz a gödörre a megoldás?
      – Mivel nem mondhatjuk meg nem történtnek azt, hogy nyolc magyar városatya is elfogadta a múzeumjellegûvé tevést, köztes megoldáson gondolkodunk. Annál inkább, mert azzal is számolni kell, hogy a jelenlegi polgármesternek, Emil Bocnak a nagy-romániásoknál adóssága van, hiszen a támogatásukkal került a fõ városatyai székbe. Persze, mindezt neki kell rendeznie, de biztosra vehetjük, hogy a magyar történelmi mûemléket érintõ döntésekben a román érzékenységre is figyelni fog. A cél, amit mielõbb el kell érnünk, hogy a kolozsvári fõtér – mivel egy viszontagságos évtized után valóban megérdemli ezt, és mert itt minden alkotás európai gyöngyszem – a világörökség részévé váljék. Rendezni kell Kolozsvár központjának a sorsát. Ez jóval több volna szimbólumnál, kapocs lenne – etnikumtól függetlenül – az emberek között. Jelezné, hogy Kolozsvár újra mindenkié, és mindannyian otthon érezhetjük magunkat benne.
      – A sok hercehurca miatt a szoborcsoport rendbetétele elmaradt. Pótolják ezt az elkövetkezendõkben?
      – Szükség van rá, hiszen a korrózió kikezdte alakjait, a ledöntési kísérletek pedig imitt-amott megrepesztették a ló testét, ezt is rendbe kellene tenni. Remélem, hogy az eddigi felújítási kísérleteket elnapoló aggodalom és rettegés végleg a múlté, és ha pénzt is kerítünk rá, akkor a szakvéleményé lesz a szó, a szakemberek döntik el, hogy mit mikor és hogyan tesznek rendbe. Az biztos, a szoborcsoportnak vissza kell adni a régi patináját, és át kell menteni újabb száz évre a jövõnek.
      – A kolozsvári fõtéri gödör ügyére, remélhetõleg, végre pont kerül. Új fejezet nyílik azonban a külhoni magyarok kettõs állampolgárságának kérdésében, hiszen a magyar Országgyûlés egyöntetûen elfogadta, hogy népszavazás döntsön errõl. Ön az egyik olyan ritka RMDSZ vezetõ, aki nyíltan kiállt a kettõs állampolgárság megadása mellett. Miként látja ennek esélyét?
      – Egyfajta elégtétellel kell elkönyvelnem, hogy sikerült magyar közüggyé tenni a kettõs állampolgárság ügyét, hiszen itt végül is a magyar integrációról van szó, a Kárpátok menti magyarság sorsának olyan rendezésérõl, amely jórészt tõlünk függ. Úgy vélem, hogy ez a trianoni döntés jogorvoslatának elsõ lépése. Jómagam, kolozsvári politikusként, de a Kolozs megyei RMDSZ is – olykor az országos vezetésnek ellentmondva – mindig támogattam ezt. Megfogalmaztuk az üggyel kapcsolatos véleményünket, hogy szükség van a kettõs állampolgárság megadására, és e mellett mindig határozottan kiálltunk. A gyümölcs tehát beérett, de ügyelnünk kell, hogy ne pottyanjon nagyot. A jelenlegi társadalmi, politikai és gazdasági kedvezõtlen feltételek között ugyanis nem kívánt fordulat következhet be. Ha a kompetencia, az emberi méltóság nem tud helyben érvényesülni, akkor nagy a veszélye annak, hogy a magyar polgárok elhagyják a szülõföldet. Az ilyen gondokat tehát valamiképpen kezelni kell. A kettõs állampolgárságnak megvannak az európai szabályai, precedensként már több helyen fennáll, ezekbõl kell tanulnunk. A négy nevezetes tétel mellé, amely feltétele az európai alkotmánynak és az együttélési szabályoknak, éspedig, hogy személy, áru, tõke és információ szabadon mozoghat, mindjárt hozzátenném, hogy lehessen szabadon helyben, a szülõföldön maradni. Mindenekelõtt ennek a gazdasági feltételeit kell biztosítani. Oda kell figyelni arra, hogy sohasem a lomb választja a madarat, hanem a madár a lombot. Már ha neki az lakályos és biztonságot ad. Ezen kell dolgoznunk, annál is inkább, mert az egész rajtunk, erdélyi magyarokon múlik. A jelen egy nagy történelmi alkalmat ad, és egy történelmi nyitást tesz lehetõvé. Mennyire élünk vele, ez már tõlünk függ. És ha a kettõs állampolgárság meglesz, akkor már az autonómia megteremtése is szükségessé válik. Az autonómia ugyanis nem más, mint önmegvalósítás. Ehhez tudni kell azt, mi a miénk, tudni kell dolgozni, és az elszántság sem mellékes. Persze, megtörténhet, hogy áldozatot is kell hozni, de azt nagyon kell tudni, hogy miért is hozod. Kell tudni feltörekedni, és ismerni kell a ciklikusság szabályait. Egy nemzet életében ciklikusság nélkül nincs jövõ.
      – Ne vágjunk azonban az események elé, egyelõre a kettõs állampolgárság megadásában reménykedjünk.
      – A státustörvény elfogadásakor nagyon távolinak tûnt a kettõs állampolgárság megadása. A magyarigazolványok azonban döntõ szerepet játszottak abban, hogy a külhoni magyarság visszakapja az önbizalmát. Egyszersmind megteremtette az érzést, hogy a leszakadt nemzetrészek is tartoznak valahova, valakihez, és nem történelmi árvaként kell tengetniük életüket. Amiként megoldódtak a státustörvény felvetette gondok, meggyõzõdésem, hogy a kettõs állampolgárság megadásával elõkerülõ kérdésekre is feleletet kapunk. A politikában nincs lehetetlen. Minden problémának, ha megfelelõ akarat és cselekvõkészség van, a megoldása csak idõ kérdése. Az erdélyi magyarság, benne az RMDSZ, nemcsak az, ami volt vagy lehetett volna, hanem fõleg az, ami lesz, lehet még. A lehetõségeket igazolja, hogy néhány elszánt, már-már rögeszmés embernek hála a kettõs állampolgárság megadása karnyújtásnyira került. Íme, az álomból – igaz, kitartó küzdelemmel – valóság lehet. És itt nem az egységet emelném ki, hanem az egyetértést. Az egész kárpát-medencei magyarság sokszerû közösség, az összetartó erõ benne a kitûzött cél, pontosabban annak ismerete, hogy mivé lehetünk, persze visszapillantva arra, amik voltunk.
Román Gyõzõ
nyomtatási verzió

A református oktatás újjászületése
Rendkívüli esemény helyszíne volt szeptember 14-én, kedden Szilágypanit: felavatták az új iskola épületét. Az I–VIII. osztálynak, illetve óvodának otthont adó épület alapkövét 2001-ben tették le. A falu összefogásából, anyaországi támogatásokból, illetve a holland testvériskola adományaiból elkészült iskola Erdély-szerte egyedülálló, hiszen ha a parlament elfogadja a felekezeti iskolákra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor ez lesz az elsõ református általános iskola. Jelenleg világi iskolaként mûködik, de a pedagógusok magatartásában jól látható az egyházi elkötelezettség.

      Az új épületet hazai és külföldi egyházi, illetve világi elöljáróságok jelenlétében avatták fel. Az ünnepi istentiszteleten ft. Tõkés László, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke hirdetett igét. A szilágypaniti iskolát a szeretet megtestesülésének nevezte. Mint elmondta, a jelenlegi kedvezõtlen körülmények ellenére a gyermekek iránt érzett szeretet meghozta gyümölcsét. Napjainkban, amikor mindenki kapni szeretne, és nem adni, az adakozó szeretet csodája valósult meg Szilágypaniton. Figyelmeztetett, 15 évvel a változások után a félelem hallgatását a hazugság zaja váltotta fel. Az olcsó beszéd akadályozza józan belátásunkat. A szeretet az, ami ebben a meghasonlottságban is utat mutathat az istenhívõ ember számára. A legnagyobb dolog, amit ma tehetünk – hirdette a püspök –, a szolgálat. Nem szabad elcsüggednünk mostoha sorsunk miatt, hanem szeretettel kell vállalnunk a szolgálatot, cselekednünk kell.
      Szilágyi Zoltán, Panit lelkipásztora a jelenlevõk köszöntése után az építkezésrõl számolt be. Beszélt a kezdeti kételyekrõl, a falu összefogásáról, az isteni gondviselésként kapott adományokról. Köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az iskola felépítéséhez. Kiemelte Tõkés Erzsébet egykori paniti tanárnõ érdemeit az iskola létrehozásában.
      Molnár Kálmán, a Zilahi Egyházmegye leköszönõ esperese köszöntõbeszédében az iskolát szellemi és lelki veteményeskertnek nevezte, amely a református jellem megerõsítését kell hogy szolgálja.
      Moravcsik Andrea a Határon Túli Magyarok Hivatalának nevében méltatta a közösség összefogását.
      Tolnai István, az egyházkerület tanügyi tanácsosa a felekezeti oktatás új tervezetérõl szólva rámutatott, hogy Szilágypaniton létrejött a református általános iskolai oktatás magja. Beszélt azokról az egyházi törekvésekrõl, amelyek a református oktatás kiépítésére irányulnak.
      Az istentisztelet végén Tõkés László leszögezte: iskoláink visszaigénylésével nem kegyeket várunk a román államtól, hanem a minket megilletõ jogokat követeljük. Szóvá tette, hogy a romániai magyar diákok egyharmada még mindig román iskolában tanul.
      Az esemény hangulatát emelte a népviseletbe öltözött iskolások mûsora. Az alkalomhoz illõ verseket, énekeket Szilágyi Zoltánné vezetésével adták elõ.
      Az ünnep az iskola udvarán folytatódott, ahol Boda Judit igazgatónõ megnyitotta az új tanévet. Magyar és román nyelven tartott beszédében köszönetet mondott a faluközösségnek példás összefogásáért. Majd Gecse Júlia volt igazgatónõ érdemeit hangoztatta, aki betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen. Neki köszönhetõ a holland iskolával való testvérkapcsolat, amelynek révén az iskola bútorzatához, felszereléséhez hozzájutottak. Az igazgatónõ kitért arra is, hogy az új intézménynek szem elõtt kell tartania a hagyományos iskola céljait. Az iskola diákjai néptánccal örvendeztették meg a jelenlevõket.
      Kötõ József az RMDSZ Tanügyi Fõosztályának képviseletében szólalt fel. Ünnepi beszédében megállapította, a paniti közösség rátalált saját megváltása útjára. Az iskola példaként kell hogy szolgáljon minden erdélyi magyar falu számára. Napjainkban olyan iskolákra van szükségünk, amelyek erõt adnak megmaradásunkhoz. Az avatóünnepséget a prófétalelkû embereknél tett zarándoklatnak nevezte. Az új felekezeti törvény kapcsán megjegyezte, nekünk kell felépítenünk azokat a hajlékokat, amelyek otthont adnak gyermekeinknek.
      Faluvégi Zoltán Szilágy megyei fõtanfelügyelõ-helyettes a paniti oktatás történetét ismertette. Mint mondta, az 1621-ben indult intézménynek méltó folytatása az újonnan felavatott iskola. Silviu Boca helyi ortodox lelkész Isten áldását kérte az új épületre.
      Ez után Tõkés László püspök és Boda Judit igazgatónõ elvágták a virágfüzér avatószalagot, és a falu apraja-nagyja megcsodálhatta a modern épület belsejét. Négy korszerûen berendezett osztályterem, informatika labor, tornaterem, óvoda várta a látogatókat. A közeljövõre bentlakás átadását is tervezik az „építõk”.
      Az ünnepély szeretetvendégséggel ért véget. Pohárköszöntõt mondott többek közt Csép Sándor filmrendezõ, aki felpanaszolta a Partiumban tapasztalható gyors népességfogyást. Egyúttal emlékeztetett az október elején tartandó Áldás, népesség konferenciára.
      
      Lélekemelõ a szilágysági közösség összefogása. Az „építõk” kitartása, tenni akarása, szolgálatban való elkötelezettsége példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
Szentes Szidónia
nyomtatási verzió

magyar gondolatok

Erdélyi Magyar Ifjak:
„Nevet adtunk gondolatainknak”
Ifj. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke Erdély kincseirõl, a Wass Albert olvasó-maratonról, az emlékezés nyújtotta jövõképrõl és magyar értékeinkrõl

      – Kolozsvár-szerte tevékeny, izgõ-mozgó emberként ismernek. Honnan ez az állandó tenni akarás?
      – Gyerekfejjel felismertem azt, hogy Kolozsváron nem igazán rózsás a helyzet. Ezt bizonyította az is, hogy szinte minden akkori magyar barát, szomszéd családostól kitelepült. A hely, ahol élünk, az csodás. Erdélyország rengeteg kincset rejt. Felismertem, hogy a felfogással, a szemlélettel, a körülményekkel van baj. Hát akkor ezen kell változtatni ahhoz, hogy majd a mi gyerekeink is ugyanitt, a Kárpát-medencének ebben a pontjában éljenek, és itt jól érezhessék magukat. Nem siránkozni kell, hanem minden tõlünk telhetõt meg kell tenni. Így alakultam állandó tervezõvé, szervezõvé a környezetemben. Legtöbbet egyházi berkekben tevékenykedtem. Az egyház fontos bástya a megmaradásért.
      – Hogyan született meg az EMI gondolata, illetve miért van szükség erre a szervezetre?
      – Elõször körülnéztem a létezõ szervezetek között, megnéztem, hogy hol kelne el a segítségem. Több helyen is megfordultam, de sehol sem találtam meg azokat az alapelveket, azokat az értékeket, amelyeket elvártam volna tõlük. Többféle ifjúsági szervezet mûködik, de egyik sem a nemzeti értékekre épít, egyik sem mondja ki, hogy igenis a magyarságért vagyunk, a magyarság megmaradását szolgáljuk, és nem olyan jellegû rendezvényeket szerveznek, nem olyan programokat karolnak fel, amelyek nyíltan a magyarságot szolgálják. Ezt a hiányt akartuk betölteni, amikor a baráti körömbõl egy páran nevet adtunk a gondolatainknak, és kitûztünk magunk elé olyan célokat, feladatokat, amelyek elõre megszabott lépések által, reményeink szerint, helyrebillentik az erdélyi magyarság sorsát.
      – Az EMI-címerrõl jellegzetesen erdélyi és magyar szimbólumok köszönnek vissza – szemben az RMDSZ vagy néhány polgári szervezet logójával. Kinek a munkáját dicséri?
      – Barcsik Géza grafikusmûvész munkája. Õ csonka-országban ismertebb, ott él. Rengeteg értékes és szép munka valósult meg keze alatt. Szörényi Levente állandó grafikusa, de az õ munkája a felejthetetlen csíksomlyói István, a király elõadás plakátja is. Több munkájában fellelhetõek õsmagyar motívumok. Amikor az EMI-nek felajánlotta segítségét, örömmel bíztuk rá az EMI-címer elkészítését. Sõt, rábíztuk még a tartalmát is. Így lett az EMI-nek egy egyszerû, mégis sok mindent magában rejtõ (hármas halom, fenyõ, kereszt, nap, hold) címere.
      – Milyen kapcsolat van a magyarországi Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak között? Gondolom, nem véletlen a betûnevek azonossága.
      – Az Egyesült Magyar Ifjúság (www.e-m-i.hu) összmagyar ifjúsági szervezet. 2003 decemberében volt az alakuló gyûlése Budapesten. Ez a szervezet magában foglalja az erdélyi EMI-t, a délvidéki DISZ-t (Délvidéki Ifjúsági Szervezet), a csonka-országiakat és a felvidékieket. Szeretnénk, ha minden elcsatolt magyar területen létrejönne egy nemzeti érzelmû ifjúsági szervezet, és így egyesítve ezeket, egy átfogó erõs szervezet alakuljon, amely egyesíti törekvéseinket, elosztja fájdalmainkat, sérelmeinket. Most a délvidéki testvéreink szorulnak segítségre. Fontos szerepet játszott az EMI Magyarországon: általuk sajtónyilvánosságot kapott az ügy. Az elsõ EMI felszólalásra azt mondták, hogy túldramatizáljuk a helyzetet. Kellett még tíz atrocitás ahhoz, hogy a közvéleményhez is eljusson a délvidéki áldatlan állapot híre, és ki tudja, hány magyar gyereket fognak elverni addig, amíg az állam hivatalos szervei is komolyan kiállnak majd magyarjaink mellett, és nem legyintenek, amikor egy magyar zászlót elégetnek, vagy egy iskolás csoportot véresre vernek a szerbek.
      Másik fontos munka, amiben az összmagyar EMI oroszlánrészt vállalt, az a kettõs állampolgárság ügye. Talán erdélyi szemmel nézve, ahol az autonómia a sláger, nem olyan fontos, de gondoljunk a délvidékiekre vagy a Kárpátalján élõkre, ahol az Európai Unió egy újabb Trianont, egy újabb elszakadást, elszigetelést jelent.
      Az EMI-sek többezer aláírást gyûjtöttek össze, és továbbra is vállalják a kampányban a feladatokat.
      – Idén februárban egy 24 órás felolvasó-maratonnal hívtátok fel a közvélemény figyelmét Wass Albertre. Mi volt a célotok ezzel a nemzetközi rendezvénnyel?
      – A Kárpátok Népe Egyesület kezdeményezte ezt a felolvasó-maratont. Mi, EMI-sek vállaltuk a szervezést, és nem várt sikert aratott ez a rendezvény. Két kontinensen, hét országban, 19 helyszínen több ezer embert gyûjtöttünk össze ugyanabban az idõben egy rendezvényre. Világszerte a célunk az volt, hogy ismertté tegyük Wass Albert munkásságát, most látjuk az eredményét, azóta sokkal több Wass Albert-könyv fogyott el, sokkal több cikk jelent meg róla.
      Erdélyben ezen kívül az volt a célunk, hogy sürgessük Wass Albert rehabilitálását, hiszen a román népbíróság halálra ítélte, és a mai napig háborús bûnösnek tartják. Sajnos ezért kellemetlenségünk volt, hiszen följelentettek, mint háborús bûnös kultuszának éltetõit. De minden rossznak van haszna is… az lett az eredménye, hogy a Román Semmítõszék kiadott egy hivatalos iratot, amely azt tartalmazza, hogy mivel Wass Albertet nem találták a kivizsgálások során háborús bûnösnek, ezért a felolvasó-maraton szervezõi és résztvevõi elleni vádat semmisnek nyilvánítják. Ezt az iratot is felhasználják majd a Wass Albert rehabilitálásának perújrafelvételénél. Tehát ez a célunk is teljesülni látszik.
      Amit még ezen kívül szerettünk volna, az, hogy Wass munkássága a tantervben is kapja meg a megérdemelt helyét. Ez irányban még nem történt fejlõdés, de tanárok mesélték, hogy elcsíptek már diákot órán Wass Albertet olvasni...
      – Magyarországon Wass Albertet pártállástól függõen szeretik vagy szidják. Erdélyben ezen a téren talán még nincs ilyen megosztottság...
      – Erdélyben is megjelent már egy pár rosszmájú cikk. Mindenkinek megvan a maga ízlése, mindenki szabadon eldöntheti azt, hogy mit szeret és mit nem. Sajnos nagyon sokszor politikus szemüveggel szemlélik a világot, és a pártvezérek szavait többször, többféleképpen újra és újra halljuk a bérencektõl. Így van ez Wass Albert irodalmi munkásságával is. Sokszor anélkül, hogy olvasták volna bármely írását, bírálják vagy netán túlmagasztalják.
      Szerintem Wass Albert örökítette meg számunkra a legjobban és legtisztábban a Trianon utáni idõket. Regényei olvasása közben átélhetjük, megérthetjük a nagyapáink fájdalmait, és példát kaphatunk, útbaigazítást, hogy az elkezdett munkát, ahogy Wass Albert írta: az „új honfoglalást” tovább folytassuk. Érdekes, hogy nem gyûlöletre tanít, habár lenne miért, hanem szeretetre, megértésre. Wass Albert arra tanít, hogy „töretlen hittel ember és magyar” legyek. Erdélyben, ahol a magyarok még mindig Trianon átka alatt élnek, még inkább magukénak érzik Wass Albert üzeneteit. Akik a trianoni határon belül születtek és kommunista tanítás szerint nõttek fel, azoktól nem is lehet mást várni...
      – Egy másik kuriózumszámba menõ rendezvényetek, hogy második éve Trianonról is megemlékeztek. Pedig, hogy úgy mondjam: nem szokás. Mi több: sokan rettegnek magától a szótól is...
      – Nem szokás, mert tabutémaként kezelik. Kiegészítem azzal, hogy nemcsak Trianonra emlékeztünk, hanem tavaly szeptember 11-én a Honvédhadsereg 1940-es Kolozsvárra való bevonulásáról is megemlékeztünk egy vetítéssel egybekötött elõadás erejéig. Ezekkel az elõadásokkal, megemlékezésekkel, rendezvényekkel nem az a célunk, hogy elsirassuk, újrakönnyezzük a múltunkat, hanem az, hogy emlékeztessünk, okuljunk történelmünk bukásaiból. Ha múltunkat nem ismerjük, akkor jövõképünk sem lehet.
      Öröm volt látnunk, hogy meghirdetett rendezvényünkre sokan eljöttek. A pár hónapos gyerektõl, aki az anyja ölében érkezett, a több mint 80 éves bácsiig minden korosztály képviseltette magát. Idén a házsongárdi temetõben rendeztünk egy Trianon-körutat. Meglátogattunk minden olyan sírhelyet, amelynek valamiféleképpen köze volt Trianonhoz. Békésen, bensõségesen zajlott le a rendezvény, az emlékezéshez, emlékeztetéshez illett a temetõ gyászos hangulata. Trianont megpróbáltuk a temetõben hagyni…
      – Az EMI egyik már-már klasszikusnak mondható tevékenysége a csángó gyerekeknek való könyvgyûjtés. Most éppen milyen adomány-akciótok folyik?
      – Rengeteg könyvet gyûjtöttünk és adtunk át a csángó-magyar gyerekeknek. Nagyon sokan felfigyeltek gyûjtési akciónkra, és eljuttatták hozzánk felajánlott könyvcsomagjaikat. Ezúttal is köszönetet mondunk minden adományozónak.
      Most úgy érezzük, hogy a szórványban és elszigeteltebb falvakban élõ gyerekeknek és fiataloknak kell segítenünk. Sok helyen elvész a tehetség, mert nincsen kiaknázva, nem kap segítséget. Szerintem esélyt kell adnunk minden magyar gyereknek, és egy lépés ez, hogy könyvet, információt, majd pályázatokat, továbbfejlesztési lehetõségeket ismertessünk és nyújtsunk. Úgyhogy hamarosan kidolgozunk és meghirdetünk egy ilyen jellegû akciót.
      – Jövõ nyáron Erdélyben szervez egyhetes tábort az EMI...
      – Egyelõre terv csupán. Szeretnénk Erdélyben egy nemzeti tábort meghirdetni, megszervezni. Olyan elõadásokat, rendezvényeket szeretnénk, amelyeknek az eddigi táborokban, szabadegyetemeken vagy nem adtak helyet, vagy nem adták meg a kellõ figyelmet.
      – A szervezés már megkezdõdött. Mi az, amit már most el lehet árulni az EMI-táborról?
      – Szeretnénk a magyar értékekre felhívni a figyelmet. Mind történelmi szempontból (Szent Korona, õsmagyar örökségeink, rovásírás), mind hagyományõrzés szempontjából (magyar konyha, magyar néptánc, népdal, magyar sportok: íjászat, lovaglás). De helyet kapnak kulturális rendezvények is, gondolunk itt az irodalomra, filmvetítésre. Szeretnénk gyerekeknek játszóházat, hogy a szülõk nyugodtan vehessenek részt a rendezvényeken. S persze nem maradnak el majd a koncertek sem.
      Szeretnénk minél több hozzánk hasonló gondolkodású szervezetet és egyént bevonni a szervezésbe, így hát aki úgy érzi, hogy mellettünk a helye, az vegye fel velünk a kapcsolatot.
      – Idén a Bihar megyei Szentimre volt az EMI-tábor helyszíne. Miért pont a Partiumra esett a választás?
      – A szentimrei EMI az egyik legújabb EMI-tagszervezet. Az ottani szorgos és lelkes csapat, Hegyközszentimre borospincéi, a közelben lévõ tó, várrom, no meg a falu közepén lévõ ártézi kút mind olyan értékek, amelyek meggyõztek, hogy az idei tábort ott kell megszervezni.
      Most utólag látjuk, hogy jó volt a választás, hiszen akik eljöttek, a tábori munka, a szervezetépítés és a csoportos foglalkozás után remekül ki tudtak kapcsolódni, jól szórakoztak.
      Jó lenne, ha más is felismerné a falu adta lehetõségeket, és felvirágoztatná a faluturizmust.
      – Akik szeretnék felvenni az EMI-vel a kapcsolatot, hogyan tehetik?
      – Az érdeklõdõk honlapunkon találhatnak több információt: (www.erdely.tk). De írhatnak villámposta címünkre is: (erdelyert@yahoo.com). Ha valaki szeretne munkacsoportjaink valamelyikében feladatot vállalni, vagy a jövõ évi tábor szervezésében venne részt, azt is jelezheti.
Fábián Tibor
nyomtatási verzió

Dezsõk és Janik, avagy kis- és nagyemberek

      Ez a világ sor a... Elõbbi diszkréten és óvatosan behúzza fülét-farkát; utóbbi büszkén és határozottan diktál. Mert ez a világ sora.
      Idõnként persze unjuk, hogy egy-egy nagyember, sõt egy-egy önmagát csupán torz tükre miatt nagynak látó kis ember jön és utasít. Ezt persze ellentmondást nem tûrõ hangon és stílusban. A kisember ilyenkor hajlamos behúzott farokkal elsompolyogni, mert igyekszik kerülni az éles helyzeteket. Hiszen tudja: neki igaza soha nem lehet.
      A nagyember, köznyelven: a Jani, szeret befolyásosnak tûnni, elvbõl nem szólítja úrnak az általa lenézett embert. Román/balkáni körökben a letegezés is dívik, mely ez esetben nem közvetlenséget, hanem fölényességet fejez ki. A magas ló a nagy ember egyik kedvenc állata, hiszen – sok esetben kistermetû lévén – nem szeretne apróbbnak látszani a saját jelentõségénél, befolyásánál.
      Nagyember soha nem tér ki az útból, ha kisemberrel találkozik. Tévedhetetlen, és imád irányítani. A látszatra épül az élete. Ebbõl pedig egy centit sem enged. A kisembernek pedig azt ajánlja: merjen kicsinek lenni, maradni.
(fábi)
nyomtatási verzió

Mézgáné unokája

Ünnep Kajántón
A Kalotaszeg peremén elterülõ, Kolozsvártól mintegy 10 km-re fekvõ Kajántón szeptember 12-én hálaadó istentiszteletet tartottak. A templom belsõ felújítása, a harang villamosítása, valamint a kopjafaavatás alkalmából tartott ünnepségen jelen volt a közeli türei gyülekezet kórusa is.

      Mikor kezdtek neki a templom felújításának? – szegeztem a helybeli lelkésznek a kérdést, amikor megérkeztem a faluba. Korábbi tapasztalatokra alapozva arra gondoltam, hogy valamikor év elején foghattak neki. Augusztusban – jött a meghökkentõ válasz. Egy augusztusi presbiteri gyûlésen vetõdött fel a gondolat, s az elhatározást mindjárt tett is követte – meséli Móra László Tibor lelkész. Az összköltség körülbelül százmillió lejre rúg, ebbõl harmincmillió adakozás és az egyházmegye segítségének az eredménye, a többi pedig a gyülekezeti tagok közmunkája. A 60-70 millió lej értékû munkát a híveknek négy hét alatt sikerült befejezniük. A templom belsõ felújítása mellett sikerült a harangot is villamosítani, ezen kívül pedig a templomkertbe kopjafát állíttatunk az elsõ és második világháborúban elesett kajántói hõsök emlékére. Ez utóbbi kettõ költségeit egyik gyülekezeti tagunk, Kelemen István bácsi fedezte egyedül – teszi hozzá a lelkész, majd átad egy idén általa írt könyvet az egyházközség történetérõl. A kajántói református egyház története – olvasom, s tekintetem rögtön megakad a belsõ oldalon, a könyvet ugyanis az alig 35%-ban magyarlakta település önkormányzatának támogatásával adták ki.
      A délben kezdõdött ünnepi istentisztelet alkalmával az 5Móz 5,12-15 alapján igét hirdetett Szõke Zoltán, a Kolozsvári Egyházmegye esperese. Úrvacsoraosztás, valamint a türei gyülekezet kórusának szolgálata után Móra László Tibor helybeli lelkész köszöntötte a jelenlevõket, majd röviden ismertette az egyházközség közelmúltjának történetét. A 90. zsoltár eléneklését követõen a gyülekezet a templomkertbe vonult, ahol az esperes felavatta az elsõ és második világháborúban elesett kajántói hõsök emlékére emelt kopjafát, amelyet Kudor István bánffyhunyadi fafaragó készített. Az ünneplõket köszöntötte többek között Jakab Gábor, Kolozsvár kerekdombi katolikus plébános, Bakos István helyi RMDSZ vezetõ. Ez után koszorúztak: a helybeliek Domján János lelkész sírjára helyezték el a megemlékezés virágait. Domján János a 19. században volt több évtizeden keresztül a kajántói gyülekezet lelkipásztora, õ próbálta meg a parókia mellett a templomot is felépíttetni, de anyagiak hiányában végül nem sikerült, a templom csak 1883-ban bekövetkezett halála után hét évvel készült el.
      Az ünnepséget a kalotaszegi népviseletbe öltözött türei kórus, valamint a helybeli gyülekezet zenés-verses mûsora tette emlékezetessé, majd a nemzeti imádság eléneklése után szeretetvendégség zárta.
      Kajántó a Kalotaszeghez tartozó Nádas mente peremén található. Mára sajnos elfelejtette népviseletét, amely leginkább a Mérában, Vistában és Türében napjainkban is használt díszes viselethez hasonlított. A falu községközpont is, hozzá tartoznak olyan régi magyar települések mint Bodonkút, Magyarmacskás, Diós, Fejérdifogadók, Csonkatelep, valamint Fejérd, Hosszúmacskás és Szentmárton. Sajnos e falvakban nagyon kevés magyar szót hallani. A falu neve összetett szó. Többen a kaján (csúfondáros) szóra gondolnak elsõ hallásra, de a Kaján tulajdonképpen régi személynév, ehhez társul a „tó” szó. A település elsõ írásos említése 1263-ból való. A régi megnevezésekbõl az a következtetés vonható le, hogy a falu Kaján nevû birtokosáról és egy tóról kapta a nevét. Más magyarázat szerint a falu Keán bolgár fejedelemrõl kapta a nevét, aki a krónika szerint az erdélyi bolgárok vezetõje volt. Ezt támasztja alá az is, hogy a Kajántóval határos Papfalva régi neve Bolgár volt.
Somogyi Botond
nyomtatási verzió

Nekünk van székünk

      – mondta a 80-as évek elején Mézgáné unokája Nagykárolyban. Ez egy õszinte, igaz tájékoztatás volt, ugyanis a lakásukban nem volt semmilyen bútor (szalmán aludtak), de valahonnan került egy rozoga székük.
      Na, de azóta más idõk vedlenek erre. Mi is eldicsekedtünk, hogy van Duna tévénk, s annak vannak tudósítói, amilyen Bogdán Tibor úr is. Tudósítói minõségében tudósít is rendületlenül. Néhány héttel ezelõtt elsütötte a hírt a Duna TV híradójában, mely szerint a Székely Nemzeti Tanács jelölteket indít az RMDSZ ellenében a választásokon. Nagy port vert fel a hír, hiszen köztudott, az SZNT-nek esze ágában sincs indulni a választásokon. A Világszövetség Erdélyi Társasága nyomban tiltakozott is, sõt maga az SZNT elnöke is tájékoztatott minden irányból, hogy a hír nem felel meg a valóságnak. Bogdán Tibor úr, mint vérbeli informátor, tájékoztatta a VET titkárságát, hogy a hírt a Gardianul bukaresti lapból merítette, s ezt kürtöltette ki a Duna TV híradójával. Képzeljék el, micsoda hírforrás. A Gardianul a vezérfonal. Továbbgöngyölítvén a szálakat, kiderült, hogy a lap nem is az SZNT-rõl hírlett, õ a Magyar Polgári Szövetségrõl közölte, hogy jelölteket indít az RMDSZ ellenében a választásokra. Ilyen messzemenõ hitelességgel tájékoztat Bogdán Tibor úr. A VET titkársága rákérdezett a Duna TV-nél is. A fõszerkesztõ úr, Németh Árpád el is vágta a gordiuszi csomót, mondván: csak a hírelõzetesben adták le a tájékoztatást, így „kevésbé félreérthetõ, mert kevesen látták”. Nahát, ha én egyedül nézem a tévét, akkor kevésbé értem félre, de ha öten vagyunk a képernyõ elõtt, akkor annál inkább félreértenénk. A VET tovább vizsgálódott, és felkérte az Observese hírellenõrzõ kft-t, küldje meg a híradó videókazettáját. Meg is küldték, s mit ad a fennvaló, persze, hogy rajta van a hír a kazettán, és leközöltetett. Ezt nevezem én egyenességnek a Duna tv fõszerkesztõje részérõl. Ám a szándékuk világos: félretájékoztatni az embereket, kimosni az agyukból a hiteles és igaz tájékoztatás igényét, aztán mondhatnak mindent kedvük szerint. Mert idõvel már nem lesz szellemi erõnk, hogy esetleg kikapcsoljuk a televíziót. És a hazugság világra szóló, mert ezt látják, hallják Ausztráliától Amerikáig mindenfelé.
      Én aggódom Mézgáné unokája miatt, mert vetélytársai akadtak, ugyanis e nagystílû tájékoztatások manipulálói is elmondhatják: nekünk van székünk.
László György
nyomtatási verzió

Hosszú távú diverzió

      A posztkommunisták és társaik már tudják, hogy a következõ választást csúfosan el fogják veszíteni. Ezért õk már a 2010-es megmérettetésre készülõdnek, teljes erõvel.
      Feltételezhetõ, hogy céljuk a következõ kormány anyagi lehetõségeinek megsemmisítése, aminek következtében az majd alapos megszorításokra kényszerül. Az pedig a 2010-es választáson az MSZ(M)P-SZDSZ gyõzelmét alapozza meg.
      Eszközeik:
      1. Indokolatlan fizetésemelések.
      2. A maradék, még hasznot hozó nemzeti vagyon kiárusítása.
      3. Külföldi kölcsönök felvétele, a hitelképesség végsõ határáig.
      4. Hatalmas közmunkák hitel fedezetû indítása.
      5. Jutalom osztogatása a költségvetési pénzekbõl.
      Ezt megakadályozandó, tervekre, de fõként cselekedetekre van szükség. Például, most kellene kivinni a parlament elé néhány százezer embert…
      Ugyancsak ismertetni kellene az alacsony életszínvonal valódi okait (24 milliárdos USD eltékozolt kölcsön, eltolt privatizáció), ennek a kormánynak a bizonyított gazdasági bûncselekményeit.
      Külpolitikában pedig a FIDESZ és általában a jobboldal teljes lejáratására törekednek a külföldi közvélemény elõtt, minden erõvel. Erre szolgál az október 15-i neonyilas tüntetés eltûrése. Valószínûleg már értesítették az egész ballib külföldi sajtót, hogy el ne felejtsen tudósítókat küldeni erre az egyedülálló neonáci-antiszemita tüntetésre.
Magyaródy Szabolcs
nyomtatási verzió

Mibe kerül a zsoldosítás?

      A Helsingin Sanomat finn napilap szeptember 12-i számában A hadkötelezettség megszüntetése megnöveli Európában a katonai kiadásokat címmel az európai államok hadi kiadásairól ad közre részletes, statisztikai adatokban és táblázatokban bõvelkedõ ismertetést. A lap szerint az EU-országok 2003-ban 173 milliárd dollárt fordítottak honvédelemre. Ebbõl Nagy-Britannia hadi költségvetése több mint 40 milliárd dollárt tesz ki. Az Amerikai Egyesült Államok honvédelmi kiadása pedig kétszerese az összes (25) EU tagország összkiadásának. Az európai országok honvédelmi kiadásai 1998 óta évente egy-két százalékkal növekednek.
      A lap szerint a fizetett hadsereg fenntartására való áttérés, a zsoldosoknak fizetendõ magas összegek, illetve az általuk igényelt modernizáció miatt igen költségesnek bizonyult.
      Hivatalos finnországi körökben a nemzeti hadseregtõl való megválás gondolata egyelõre fel sem merül.
K. K., Finnország
nyomtatási verzió

*

      Ezzel szemben a magyarországi sorkatonai szolgálat megszüntetése ellen a nemzetibb érzelmû politikusok fel sem merik emelni a szavukat. Nemcsak azért, mert szavazatokat veszítenének, hanem attól kell tartaniuk, hogy a kormánypártok elõveszik a trianoni békeszerzõdést, amely pontosan megszabja, hány katonája, lövege, lövészárokásója stb. lehet a legyõzött, megcsonkított, megalázott Magyarországnak. És ha ez nem volna elég, akkor visszamennének Mohácsig, amikor megvalósult Magyarország elsõ teljes leszerelése.
      Ezzel a törvényalkalmazási ötlettel szintén az SZDSZ rukkolna ki, miután a nyilasszerû tüntetés betiltását is egy régi békeszerzõdés elõírásaira alapozta. A párizsi békeszerzõdés valóban kötelezte a legyõzött, visszacsonkított, megalázott Magyarországot a fasiszta szervezetek betiltására. De ugyanaz a békeszerzõdés nem tiltotta, sõt hatalomra segítette a sztálinista tömeggyilkos pártokat a kelet-európai országokban, ezért mostanában nem ildomos hivatkozási alapnak tekinteni. A balliberális politikában azonban nincs illem.
N. Á.
nyomtatási verzió

kártékony jómadarak

Adósságcsapdában az államháztartás

      A közgazdaságtan cikluselméletekkel foglalkozó fejezetében a politikai ciklus fogalmát is tanítják. Ennek lényege, hogy egy (általában négyéves) kormányzati periódusban a kormányok a ciklus elsõ felében reformokat kezdeményeznek, és akár népszerûtlen lépéseket is vállalnak. Mindezt azért teszik, hogy a ciklus második felében a fájdalmas lépések következtében keletkezõ hasznot, illetve a kezdeti takarékoskodás után felhalmozódó tartalékokat a választások elõtt politikai szempontból a legoptimálisabb módon, közérzetjavító programokra fordítsák. Politikailag ez lenne a racionális, hiszen a kormányok, illetve a mögöttük lévõ kormánypártok érdeke az újraválasztásukhoz kötõdik, s ehhez népszerûség kell. A népszerûséghez szabadon elosztható javak, ehhez pedig egy olyan elõrelátó politika, amely a választásokat megelõzõ idõszakra – jelen esetben 2005-re – felhalmozza a szétosztható jószágokat. Így volt ez Magyarországon a demokratikus fordulat óta nemcsak az országos, hanem az önkormányzati szinteken is.
      A szocialista kormány ennek a racionális egyszeregynek épp a fordítottját cselekedte. Mintegy félezer-milliárdnyi többletbért osztott szét 2002-ben, azóta ennek a determinációjában vergõdve megszorítást és újabb megszorításokat hajt végre. Nem ismer más választ a fellépõ problémákra, mint a költségvetési szigort. Olyan mértékben rosszul és felelõtlenül mérte fel saját és az ország érdekét, hogy 2005-re nemhogy választási költségvetést nem tud készíteni, hanem újabb restrikcióra kényszerül. A megszorítások azért is következnek be, mert más szempontból eltér a helyzet a korábbi kormányok idõszakától. Az elõzõ ciklusban ugyanis – különösen a ciklus második felében – Orbán Viktor kormánya a dinamikusan növekvõ bérek (emlékezzünk vissza a minimálbérek akkori látványos növekedésére) és nyugdíjak mellett a beruházások ösztönzésére is nagy gondot fordított.
      A Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitikában a bérek és a beruházások szinkronban voltak, a két terület párhuzamosan és szisztematikusan fejlõdött: lépésrõl lépésre, egymásra épülve születtek a pozitív döntések. Kiszámíthatóság, folyamatos továbbfejlesztés és összehangoltság volt a jellemzõ (lásd például a polgári otthonteremtés modelljének szerves, egymásra épülõ lépéseit). A baloldali kormányra ezzel szemben az egyszeri ad hoc döntések, a következetlenség, a bizonytalanság és az összehangolatlanság jellemzõ. Ha csak a több százezres pedagógustársadalom esetét nézzük, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a polgári kormány alatt a pedagógusbérek az életpályamodell részeként elõre tervezetten, évrõl évre az inflációt meghaladóan emelkedtek – összességükben jobban, mint a Medgyessy-kormány egyszeri ötvenszázalékos döntése következtében. S bár minden tanár azóta is várja az ígért folytatást, keserûen csalódnia kellett. Nem történt a reálkereseteket növelõ béremelés, s olybá tûnik, hogy a következõ idõszakban sem lesz.
      A béremelések nagy költségvetési kiadásbõvülését a bevételek gyarapodása nem kísérte, hiszen a Széchenyi-terv tönkretétele és leállítása, az autópálya-építések megakasztása mind-mind a beruházások ütemének visszaesését okozták a korábbi bõvülés után. Etetni kell a juhot, hogy nyírni és fejni lehessen – a Mária Terézia nevéhez fûzõdõ mondat évezredes bölcsességet tükröz, míg az MSZP– SZDSZ-kormány részben az állami támogatású beruházási programok drasztikus visszafogásával, részben az állandósult bizonytalanság és kiszámíthatatlanság „gazdaságpolitikájával” rengeteg kárt okozott. A beruházások éltetõ eleme a tervezhetõség, míg a kiszámíthatatlanság egyenesen méreganyag az életképes döntéseknél.
      Gyurcsány Ferenc Medgyessy Pétertõl kapott harmincnapos uralkodásának a számára oly kellemes és régóta vágyott hatalmi helyzet mellett van egy ez idáig ki nem mondott, de a késõbbiekben rá nézve veszélyes oldala. Nevezetesen az, hogy így az ez év végi államháztartási folyamatok válságjele, annak várhatóan jelentõs hiánytúllépése már az õ nevéhez kötõdik, akárcsak a nem sok népszerûséget ígérõ 2005-ös költségvetés megalkotása. Nem mutogathat hitelesen vissza, nem kenheti másra a felelõsséget, neki kell vállalnia. Ráadásul mint fõtanácsadó, majd mint miniszter abszolút felelõs pozíciókban volt eddig is. Ezért mondhatta Medgyessy, hogy a 2006-os kormányfõjelöltnek nem célszerû egybeesnie a ciklus közben most megválasztandó miniszterelnökkel, hanem annak attól és az új MSZP-elnöktõl is különbözõ, harmadik személynek kellene lennie.
      A még nem létezõ kormány asztalán ugyanis többismeretlenes egyenlet fekszik. Az egyik ismeretlen a kormány nagyobbik pártjának, a szocialistáknak az igényébõl fakad. A szocialisták adják ugyanis a megyei önkormányzatok és a nagyvárosok polgármesteri tisztségeinek zömét. Ráadásul az egyéni országgyûlési képviselõik is – a „most vagy soha” elvet hangoztatva – a „több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek!” sokat ismételgetett szocialista vágyakozását kérik számon a jövendõ pénzügyminiszteren.
      Ezzel szemben a liberálisok nem a kiadási oldal bõvítését, hanem az adók csökkentése révén a bevételek visszafogását követelik. Teszik ezt úgy, hogy eddig az elmúlt két évben megszavazták az összes adóemelést, beleértve az új adók bevezetését is. Lényegében a drámaibb szja-szigorítás elkerülése okán õk provokálták ki az áfakulcsok jelentõs növelését, amely aztán az infláció meglódulásához vezetett. Ahhoz az inflációhoz, amelyet a gazdaság betegségének tüneteként, egyfajta lázállapotként ismer a közgazdásszakma. Ráadásul azt is tudjuk mindannyian, hogy az infláció legnagyobb elszenvedõi a bérbõl és fizetésbõl élõk, a kispénzû emberek. Az az SZDSZ követeli most az adósságcsökkentést, amelyik (Medgyessy Péter szavaival élve) általánosságban kéri az adócsökkentést, miközben konkrétan új adókedvezményt kezdeményez – lásd a Sulinet-kedvezmény ügyét.
      Kapkodás, fejetlenség (egyszerre két miniszterelnök is van, bár az egyik már nem, a másik még nem az) és ígérgetés zajlik. A régi embereknek azt ígérik, hogy maradnak majd a pozícióikban, máskülönben elolvad a parlamenti többség. Az eddig hátrébb lévõket pedig azzal biztatják, hogy most eljön majd az õ idejük is a „jobb késõn, mint soha” elv alapján. Eközben bár váltást hirdettek, de most mégis azt mondják, hogy viszik tovább a jelenlegi gazdaságpolitikát. Akkor miért volt szükség váltásra? Gyurcsány politikai tapasztalata lényegében ugyanonnan való: az állampárti idõkbõl. Így sajnos az történt, mint már jó néhányszor. Felreppentek, majd átültek a verebek egy másik ágra. Csakhogy eközben a gondok, az emberek nyomasztó problémái máig megoldatlanok. S eközben az államháztartási hiány és a fenyegetõ adósságcsapda az országot, a gazdaságot már komolyan fenyegeti.
Mádi László (A Magyar Nemzet nyomán)
nyomtatási verzió

Levelek Európából
A gyógyítás válsága és az orvosvándorlás
Drága gyógyulni vágyó Barátaim!

      Nagy egyetértéssel olvastam Gábor Attila kitûnõ meglátásokat tartalmazó írását az orvosok elvándorlásáról az Erdélyi Napló idei 32. számában. Nagy a veszedelem, amely a gyógyuláshoz és az egészséges élethez való alapvetõ jogunkat fogja semmivé tenni. S mindez pusztán azért, mert a neoliberális szellem által navigált globalizációnak ez így jó.
      Magyarországon már alkalmunk van errõl meggyõzõdni akkor, amikor a jelenlegi kormányzat – s ezen belül annak egészségügyi szaktárcája – pénzügyi csoportok érdekeinek rendeli alá az egészségügyi reformot. Magyarországnak történelmi gyakorlata van az uralkodó nemzetközi hatalom alázatos kiszolgálására. E labanc szellem kurzusoktól függetlenül mûködik.
      Az egészségügy helyzete a nemzet jövõjének egyik meghatározó eleme, a nemzet egészségi állapota azonban nemcsak az egészségügyön múlik. Különféle fejlõdési szinteken, más-más kultúrákban más-más arányban van szerepe ebben az egészségügynek, szakemberek szerint 7 és 20% közötti arányban. Ez az alacsony százalék azonban a jelentéktelennek tûnõ számnál sokkal többet jelent, és az egészségügy további lepusztítása még rohamosabbá teheti a nemzethalál rémét már ma felmutató fogyásunkat.
      Ehhez képest Magyarországon ma az egészségügy is a préda kategóriájába került. Mikor már nincs más eladni- vagy megszereznivaló, életbe lép a „kis hal is jó hal” elv. És ez a halacska csak az eddigi nagy falatokhoz képest tûnik kicsinek. Hiszen a legnagyobb elosztórendszer lenyúlásának lehetõsége van a gyomrában. És már ott sürgölõdnek az ügyes kis Jónások is. A jelenlegi reformterv, a Térségi Egészségszervezési Központok létesítésével, az ezeket elnyerõ tõkés társaságoknak – az amúgy is kevés kis pénzbõl – 15% biztos nyereséget kínál fel, függetlenül attól, hogy munkájuk mennyire lesz eredményes. És további lehetõségeik is lesznek. A gyógyító szakemberek pedig rabszolgasorba kerülnek mind szakmailag, mind egzisztenciálisan.
      Ez hát a kép, amely elõttünk, és második szándékból – mint EU-s ígéret – elõttetek is megjelenik.
      Ami a globalizáció elõl történõ észrevétlen elsasszézás lehetõségét illeti, erre a román politikai hagyomány nagyobb eséllyel pályázhat. Nálunk hasonló lépésekre nem sok a remény. Nemzeti gondolkodás, tartás, Európát is átverni képes ravaszság és sok egyéb kellene ahhoz.
      Jelenlegi kormányzatunk, amikor szóba került az orvosok számának elégtelensége és elvándorlásuk lehetséges fokozódása, lazán így reagált: majd jönnek keletrõl. De mint arról már írtam, nem a kisebbségben élõ magyar orvosokra gondoltak. Õk vietnami, jemeni és egyéb orvosokról beszéltek. Nemegyszer elhangzott, hogy az „ukrán” meg a „román” orvos alulképzett. (Megjegyzem, hogy amikor ennek ellenkezõje derül ki, akkor meg törtetõ, könyöklõ, stréber, munkamániás stb.)
      De akkor, amikor az erdélyi magyar orvosok elvándorlásáról esik szó, e kérdésrõl az ottani körülmények ismeretében kell gondolkodnunk.
      A legkézenfekvõbb lehetõség számukra a Magyarországra távozás, az orvoshiányt paradox módon meghazudtolva elõttük tornyosuló nevetséges akadályok ellenére. Nyugatra már nem disszidálhatnak, az új munkaerõtörvények nem tudni, mennyire fogják ottani munkavállalásukat lehetõvé tenni, legalábbis az EU belépés elõtt. Hosszú távon persze már más a helyzet. A lengyelek ezerszámra mennek ki, a cseheknél is egyre jelentõsebb az elvándorlás, és ha a Magyar Orvosi Kamara nem téved, akkor itt is kezd felgyorsulni a folyamat.
      Sajnos a mai világban már nincsenek olyan egykor még természetes fogalmak, mint a hûség. S valóban, ahogyan ezt Gábor Attila írja, ma ezt nem is lehet elvárni.
      Az európai ember számára az orvosokról alkotott kép ugyanolyan sámánisztikus ragadványokat visel magán, mint a primitív társadalmakban, csak más módon. Az orvos egy olyan nagy fehér mágus, aki mindent tud, mindent megold, és mindent kibír. Fel nem merül az a változat, hogy az orvos is ugyanolyan ember, mint a többi, csak többet vállal. Ez lehet legfeljebb az, ami a többiek fölé emeli. Nos ezeknek az elvárásoknak igen kevés ember tud megfelelni. Olyan számban nem lehet szent-zseniket felfedezni vagy kinevelni, mint amennyi orvosra szükség van. A több tízezres orvostársadalom, el kell fogadnunk, mindenkihez hasonló gyarló emberekbõl áll.
      Ugyanakkor arra senki sem gondol, hogy a minden más foglalkozásnál magasabb elvárásoknak nem tud megfelelni egy megélhetési gondokkal küzdõ, mindenki mástól eltérõen korlátlan munkaidõben foglalkoztatott, a legmagasabb felelõsség súlya alatt roskadozó, állandó stresszben élõ, politikai vetélkedésekre felhasznált, sajtó által folyamatosan meghurcolt réteg.
      Ha az Unióban szokásos 14-18-szor nagyobb fizetés vonzza a magyar orvost, akkor ki fog menni. Ennek legfeljebb esetenként fellelhetõ szubjektív okok, egyéni bizonytalanságok vagy önbizalomhiány, érzelmek, nyelvi korlát vagy az életkor szabhatnak határt.
      Magyar orvos azonban igenis kell az anyaországnak és a romániai magyarságnak egyaránt. Ezt még a román egészségügyi kormányzat sem tagadhatja le, bár – igaz, régebbrõl – vannak furcsa tapasztalataim. Ezeket idézik föl a Gábor Attila cikkében leírtak.
      Eszembe jut, amikor elvesztettem kolozsvári állásomat, és a megyei fõorvos röviden indokolta ezt: Nu avem nevoie de unguri în acest oraº. Aztán meg az a pár éve történt eset, mikor egy szebeni nemzetközi kongresszuson elnökölvén, a hozzám – tapasztalataimról érdeklõdni – érkezõ román megyei delegátusok egyike (Konstanca) néhány tiszteletkör után így szólt: El kell ismerni, hogy az RMDSZ képviseli parlamentünkben az európai kultúrát, de ilyen okos emberek hogyan képzelhetik, hogy a magyar nyelvû egyetemi oktatás szükséges? Mit fog tenni a Hargita megyében élõ szegény román öreg néni, ha magyar orvosának szavait nem érti meg? Vagyis az anyanyelvû gyógyításhoz csak a román néninek van joga. A magyar néni tanuljon meg románul.
      Lassan már az anyaországban is ez lehet a probléma. Mi is feltehetnénk a kérdést, mit tesz a tanyasi néni, ha vietnami orvosának kell elmondania, miként kóvályog benne a fájdalom?
Szász István Tas
nyomtatási verzió

horvátországi szadesztelenség

Kézenfekvõ válaszok
Miután a magyar parlamentben megszavazták a népszavazás kiírását, újra fellángolt a vita a kettõs állampolgárságról, bennünk pedig olyan kérdések merültek fel, amelyeket restellünk heti rovatunkban feltenni. Túlságosan kézenfekvõek a válaszok, ezért azokat rögtön zárójelben közöljük.

      Miért lehetnek a határon túli horvátok és románok kettõs állampolgárok? (Mert a horvát és a román parlamentben nincs SZDSZ-hez és MSZP-hez hasonló párt, a határon túli horvát, illetve román nemzetrészeknek pedig nincs az RMDSZ-hez hasonló „érdekvédelmi” szervezete.)
      Romániával, illetve Horvátországgal szomszédos melyik államból költözött anyaországába a román, illetve a horvát nemzetrész 17 százaléka – amennyit az RMDSZ rémhírterjesztõi jósolnak a kettõs állampolgárság megadásának esetére? (Természetesen egyikbõl sem.)
      Melyik hivatalnál jelentkezhetnének Magyarországon az áttelepülni szándékozó kettõs állampolgárok, hogy szállást, állást, az SZDSZ által oly irigyelt szociális ellátást kapjanak? (A Sóhivatalnál – ha nincs pénzük. Ha van, akkor ne is mutassák meg a kettõs állampolgárságukat, csak vásároljanak egy házat vagy lakást, költözzenek bele, és máris nyújthatják a markukat a háromszoros nyugdíjért. Úgy, mint eddig. Még magyarul sem kell megtanulniuk.)
      Megmondhatná-e valaki, hogy a kettõs állampolgárság hogyan lehetne az áttelepülés eszköze? (Nem. Mert az útlevél a határátkelésen kívül semmire sem használható.)
      És akkor miért ijesztgetnek a tömeges áttelepülés veszélyével? (Mert a balos politikusnak is dolgoznia kell valamit a fizetésért. Ha jóra nem képes, legalább gonoszkodjon.)
N. Á.
nyomtatási verzió

I. Farkas utcai napok
Rendhagyó rendezvénysorozat Kolozsvár belvárosában

      Ünnepi istentisztelettel zárult a háromnapos rendezvénysorozat vasárnap délelõtt a kolozsvári Farkas utcai templomban. Az I. Farkas utcai napokon szeptember 17– 19. között az érdeklõdõk elõadásokon, majd kötetlen beszélgetéseken, filmvetítéseken, rövid sétán vehettek részt, történeti ismertetõt hallgathattak, szombat délután pedig a templom romkertjében – fõleg a fiatalok – a Szikra együttes koncertjének örülhettek.
      Vasárnap reggel dr. Marjovszki Tibor debreceni teológiai tanár igehirdetése után az istentiszteleten résztvevõk kézhez vehették az egyházközség éjjel elkészült újságját, a Harangot, amelyben az egyik szervezõ, Balázs Attila segédlelkész a kiértékelés során keserû szájízzel állapítja meg, hogy – bár másfélezer meghívót küldtek a gyülekezeti tagoknak – az elsõ két nap elõadásainak látogatottsága elmaradt a várakozásoktól.
      A tegnapelõtti istentiszteleten azonban több mint ötszázhatvanan vettek részt. Ilyen sokan talán tavaly karácsony óta nem voltak a templomban – mondta Fazekas Zsolt lelkész. Örvendetes, hogy e három nap valamelyest mégis megmozgatta a gyülekezetet – fûzte hozzá Balázs Attila. – Találkoztam olyan gyülekezeti taggal is, aki eddig soha nem volt templomban, e három napon viszont végig jelen volt a rendezvényen. Azt mondta, tetszett neki a kezdeményezés, és ezentúl aktívabb tagja kíván lenni az egyházközségnek.
      A rendezvény ötlete egy ifjúsági bibliaórán született meg, ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy valamit tenni kell a gyülekezetért, hiszen bár háromezerhétszáz lelkes közösségrõl van szó, a gyülekezeti tagoknak csupán tíz százaléka aktív. A szándék az volt, hogy egyre többen érezzék azt, a gyülekezethez tartoznak, egy közösségnek tagjai, és nemcsak papíron. A gyülekezet hírneve önmagában nem elég összetartó erõ, és a hírnév életben tartásáért tenni is kell valamit – intett a segédlelkész. Végeredményben tehát az I. Farkas utcai napok rendezvény elérte célját, nem volt hiábavaló a munka. Azok, akik elfogadták a meghívást, tagadhatatlanul közelebb kerültek egymáshoz. Farkas utcai napok valószínûleg jövõre is lesznek, de a rendezvény sikere nemcsak a szervezõkön, hanem a résztvevõkön is múlik.
Somogyi Botond
nyomtatási verzió

Természetes családtervezés

      A módszer azon alapszik, hogy a nõ ciklusának csak egy rövid szakaszában termékeny, a többi napon terméketlen. Ha sikerül biztosan meghatározni a termékeny napokat, s e napokon a pár tartózkodik a nemi élettõl, akkor a terhesség elkerülhetõ. A termékeny napok meghatározása az ébredési hõmérséklet mérésével, valamint a nyák tünetvizsgálatával történik.
      Dr. Simona Lãpuºte és kolozsvári csapata évek óta tart tanfolyamokat az érdeklõdõ pároknak. „A módszer legnagyobb elõnye abban rejlik, hogy bárki alkalmazhatja, csupán egy kis tanulási idõre, egy közönséges lázmérõre és naponkénti önmegfigyelésre van szükség. Az is nagyon fontos tényezõ, hogy a természetes családtervezés nemcsak a fogamzás elkerülését teszi lehetõvé, hanem a termékeny napok ismerete révén a terhesség elérését is. A »meddõ« házaspárok egy részénél ez a módszer alkalmas a fogamzás elérésére” – mondta a doktornõ.
      Az orvosok véleménye szerint a módszer hatékonysága megközelíti a legújabb kombinált fogamzásgátló tablettákét, és felülmúlja például a méhen belül alkalmazott eszközök hatékonyságát. A doktornõ kifejtette, a természetes családtervezés módszerével élõ nõk egyik legfõbb gondja az, hogy nehezen találnak tanácsadót, kevés szakképzett ember van, aki ezzel foglalkozik. A módszer mellett érvelve dr. Lãpuºte közölte még: „feleslegessé teszi bármely gyógyszer használatát, amely károsíthatja a születendõ gyermek egészségét, a hormonháztartás felborításával pedig újabb egészségügyi problémákhoz vezethet. Kevesen tudják, hogy a fogamzásgátlók nagyban hozzájárulnak különbözõ krónikus betegségek, illetve rákos daganatok kialakulásához. A folyamatos önmegfigyeléssel felismerhetjük a nyák kóros elváltozásait is, amelyek fertõzésekrõl, szervi megbetegedésekrõl árulkodhatnak.”
      Magyar nyelven is számos kiadvány jelent meg a tárgyról, legutóbb, 2000-ben a Természetes családtervezés a Magzatvédõ Társaság gondozásában. Az Interneten is találhatunk hasznos tájékoztatást a következõ weboldalakon: www.agape.hu; www.babanet.hu
Szentes Szidónia
nyomtatási verzió

merényletek után

Egy brassói emlékmû története
Nem csodálkozhatunk manapság azon, hogy egy aránylag régmúlt eseményre kevesen emlékeznek. Most egy olyan eseményrõl beszélünk, amely nagyon felkavarta a korabeli erdélyi magyarság kedélyét: a brassói emlékmû megrongálásáról, elpusztításáról. A román közvélemény utólag azzal indokolta az emlékmû meggyalázását, hogy az egykori „magyar uralom szimbóluma” volt.

      Az 1896-os millenniumi megemlékezések során a keleti határnak számító Brassóban, valamint a nyugati határnál levõ Dévényben Árpád-emlékmûveket állítottak fel közadakozásból. A brassóit 1913-ban ismeretlen tettesek ledöntötték. Íme néhány korabeli sajtójelentés az emlékmû sorsáról.
      
      Csángófiúk az Árpád szobornál. Tóth András és Mikes Mihály tanítók vezetése alatt a tatrangi állami iskola felsõbb osztályos növendékei tegnap kirándulást tettek az Árpád szoborhoz, ahol hazafias dalokat énekeltek. Tóth András tanító pedig hazafias buzdító beszédet tartott az ifjúságnak. Brassói Lapok, 1899. V. 16., 3. old.
      Kirándulás. A brassói iparos ifjak önképzõ egylete tegnap délután kirándulást tett a cenki emlékoszlophoz, ahol az egylet dalárdája hazafias dalokat énekelt. Berhárd Dávid egyleti tag beszédet tartott és Szõcs Károly egy hazafias költeményt szavalt el. Brassói Lapok, 1899. VII. 17., 3. old.
      Hazafias ünnepély. A millenniumi Árpád-szobor felavatásának évfordulóján a helyi római katolikus fõgimnázium VI. osztályos növendékei lelkes ifjúsági ünnepélyt ültek meg. A délutáni órákban testületileg vonultak fel a Cenkre. Ott hazafias dalokat énekeltek. Az ünnepélyt színes görögtûz fejezte be. Brassói Lapok, 1899. X. 18., 2. old.
      Merénylet a czenki emlék ellen. Sajnálatos eseményrõl kell beszámolnunk. A napokban eddig ismeretlen tettesek a czenki ezredéves emlékoszlopot hat helyen erõszakkal megrongálták, csákánnyal vagy hasonló eszközzel lehettek a merénylõk, mert a szobor sérülései annyira egyöntetûek és szabályosak, hogy erre engednek következtetni. Mióta a Czenk ormán díszeleg a millenáris emlékmû, azóta ez a megrongálás már nem az elsõ eset, de ez által õk, a merénylõk a magyar állam ellen akartak tüntetni. Brassói Lapok, 1902. XII. 19., 4. old.
      Az ezredévi emlékoszlop kerítés. Az EKE Brassó megyei osztálya elhatározta, hogy a Czenk-hegy ormán álló ezredévi emlékoszlop körül 1600 korona költséggel díszes kerítést építtet. A kerítés költségét hazafias polgári közadakozásból óhajtja összegyûjteni, s e célból a hazafias közönséghez felhívást intéz az EKE. Brassói Lapok, 1903. VII. 12., 4. old.
      A cenki emlékszobor megsérülésérõl annak idején többször is megemlékeztünk. Amint most értesültünk, az emlékszobor helyreállítására vonatkozó mûszaki mûvelet engedélyezés céljából immár felterjesztetett a fõispán útján a m. kir. belügyminiszterhez. A munkálatok költsége elõreláthatólag 7-800 koronát fog igényelni. Brassói Lapok, 1905. VII. 9., 8. old.
      Román zászló a Cenkhegyen. Ma reggel 7 óra tájban nagy csoportosulás volt az utcán. Az összeverõdött tömeg a Cenkhegyet vizsgálta, s igyekezett felfedezni azt a román zászlót, amelyet ott állítólag kitûztek. Csakhamar rá is találtak. Azonnal rendõrök mentek fel a hegyre és levették a zászlót. Hogy ki tûzte oda, nem lehet tudni, azonban minden valószínûség szerint román legények voltak a tettesek. Brassói Lapok, 1906. V. 24., 3. old.
      Az Árpád-szobor koszorúi. A koszorúk, melyekkel a hálás kegyelet a honalapító emlékének áldoz, most készülnek. Díszes szalagokon a következõ aranybetûs írások olvashatóak: Nagy honalapítónknak a kormány nevében Brassó vármegye fõispánja. Árpád emlékének a brassói magyar nõk. Brassó vármegye törvényhatósága nevében Dr. Jekel alispán. Brassói Lapok, 1907. IX. 14., 3. old.
      Felrobbantották az Árpád emlékoszlopot. Ma este 6 óra tájban erõs dörrenést hallhatott az utcán járó közönség. A rendõrség háromtagú õrjáratot küldött ki a helyszínre. Az Árpád emlékoszlop talapzata és vaskerítése a robbanás következtében szétroncsolódva feküdt elõttük. Maga az oszlop még állt. A vaskerítéshez egy bot volt támasztva, a végén kiégett gyutacs volt, amellyel a dinamittal aláaknázott emlékoszlop talapzatát felrobbantották. Több szemtanú 6 óra tájban egy külseje után idegennek ítélt embert látott, aki a rendes ösvényt megkerülve a hegyoldalon szaladt le a Czenk tetejérõl. Brassói Lapok, 1913. szept. 28., 3. old.
      A cenki dinamitmerénylet. Megszakítás nélkül folyik a nyomozás a cenki mûemlék ellen elkövetett dinamitmerénylet ügyében, azonban ez idáig egyetlen olyan nyom sincs a rendõrség kezében, amelynek alapján a tettes személyére lehetne következtetni. Igen érdekes azonban, hogy a Gazeta Transilvaniei tegnapi száma szemrehányással illeti a Brassói Lapokat, mert „román kéz munkáját” látjuk a merénylet mögött. Erre csak az a megjegyzésünk, mi volnánk a legboldogabbak, ha megtudnánk ennek ellenkezõjét. Brassói Lapok, 1913. X. 1., 3. old.
      A brassói merénylet. Mint érdekes és követésre méltó példát jegyezzük fel, hogy a brassói római katolikus iskolák csütörtökön délután fél 2 órakor tanáraik és tanítóik vezetésével testületileg felvonultak a Cenkre, és megkoszorúzták a megcsúfolt emlékoszlopot. Brassói Lapok, 1913. X. 2., 5. old.
      Egy érdekes felirat az Árpád emlékoszlopon: „Tisztelt román honfitársak! Lapokból értesülök és most saját szememmel láthatom, hogy az Árpád-szobor ellen merénylet történt. Miért tettétek ezt? Talán a magyar kormány nem adta nektek azokat a jogokat, amelyeket ad a magyaroknak? Vagy talán bántott titeket Árpád akkor, amikor élt? Avagy talán országunkban mást és nem azt a törvénykönyvet alkalmazzák rátok, mint a magyarokra? Nem áll ez honfitársak! Egyenlõ jogokban részesül országunkban minden nemzeti hazafi. Sajnos, hogy talán az agitátorok ezt nektek másképpen mondják. Különben ti haragudtok Árpádra, de miért nem bántatok vele így akkor, amikor élt? Vagyis akkor mikor, mint honfoglaló jelent meg a vidéken? Ugyebár akkor az nehéz lett volna. De most van bátorság a szobrával elbánni.” Brassói Lapok, 1913. X. 5., 4. old.
      Az Árpád szobor. Valószínû, hogy a vihar következtében ledöntött és darabokra tört Árpád-szobor helyett maga a kincstár fog újat állítani. Erre vall az a körülmény, hogy a helyi államépítészeti hivatal intézkedett a szobor darabjainak összegyûjtésérõl, és a Bethlen barlangban való elhelyezésérõl. Brassói Lapok, 1914. I. 15., 4. old.
      A ledöntött Árpád-szobor. A szélvihar által ledöntött Árpád-szobor darabjait ma délután lehozták a Cenkrõl. A súlyos kõdarabok szállítása igen nagy nehézségbe ütközött és 13 napszámos minden erejét igénybe vette. A szobrot a városi tanács épületének udvarán helyezték el. Brassói Lapok, 1914. II. 1., 7. old.
      Cataru a cenki Árpád-szobor merénylõje. A brassói rendõrség tegnap táviratilag értesítette a debreceni Királyi Ügyészséget, hogy küldje el a Cataru fényképét és személyleírását, mert az a gyanú merült fel a most megejtett nyomozás során, hogy két évvel ezelõtt a cenki Árpád-szobor ellen elkövetett merényletnek Cataru a tettese. Az ügyészség azonnal elküldte a gyanúsított fényképét és személyleírását. Újság, 1914. VII. 21., 5. old
      A brassói Árpád emlék. Amint Stockholmból jelentik, brassói román újság, a Gazeta Transilvaniei közli a cenki emlékmû felrobbantásának okát: az Árpád-szobor a magyarok uralmának jelképe volt. A tudósítás megjegyzi, nem a cenki emlékmû jelenti a magyar erõt, hanem a magyar munka, amelyben továbbra is kitartóan bíznunk kell. Újság, 1916. X. 5., 5.old
      A Brassói Árpád Szobor. Brassó városában a mûemlékek Országos Bizottsága elhatározta, hogy a Cenken ismét felállítják az ismert emlékmûvet. A tervezéssel Jankovich Gyula szobrászmûvészt bízta meg. A szobrász a honfoglaló Árpádot örökítette meg egykori, jellegzetes öltözetben. A bizottság már át is vette a mintát, amelyet bronzba fognak önteni. Az emlékmû felállítása még ez évben elkezdõdik. Újság, 1917. I. 25., 6. old.
      
      Az elsõ világháború pokla, majd a trianoni tragédia meghiúsította a cenki emlékmû újraállítását. Talán most, az új évszázadban visszanyerhetjük múltunknak ezt a becses tanúságát. Akárcsak a Szabadság szoborcsoportot Aradon.
Szakács János
nyomtatási verzió

Postabontás

      A komcsiliberós, szektás ATV a határon túli magyarok kettõs állampolgárságáról rendezett „népszavazást” szeptember 15-én. A megkérdezettek 75 százaléka azt válaszolta, hogy elmegy a referendumra, és a kettõs állampolgárság ellen fog szavazni, 9% igennel szavaz, 16%-át pedig hidegen hagyja.
      A parlamenti szavazás elõtti felszólalásokból érzékelhetõ volt, hogy a komcsik és a liberósok ellenzik az egészet, de mivel kis nemzeti színt akartak álarcukra festeni, kényszeredetten megszavazták, és rögtön beindították riogató gépezetüket, a 23 millió románnal való Kovács-féle ijesztgetés mintájára. Eörsi Mátyás fõliberó a társadalmi biztosítási terhek növekedésével, a választói arányok eltolódásával és a masszív áttelepedéssel riogatott. Tudatosan fogalmakat zavart össze a nemzetidegen és a „mûvelt” panelprolik és kádárnyugdíjasok körében. A liberókomcsik a magyaroktól féltik Magyarországot, amelybõl idõvel egy újabb Izraelt szeretnének fabrikálni.
      Nagyszüleim és édesapám magyar állampolgárnak születtek (anyám már nem, mert 1921-es), és itt éltek, amíg a világpolitika méltóztatta hagyni õket, majd románul nem tudó és nem érzõ román állampolgárokká gyúrta át õket, megkérdezésük és akaratuk nélkül. Román állampolgárokként is magyarságukhoz ragaszkodtak. Magyar unokákat, gyerekeket neveltek, pedig ha asszimilálódnak, nevüket románosítják, sok földi elõnyben részesülhettek volna a hamisan terjeszkedõ román állam részérõl.
      Ha történetesen visszakapom az õseimtõl elorzott jussomat, a magyar állampolgárságot, ígérem, hogy a mai „magyar” gazemberek által félrevezetett Magyarország területére be sem teszem a lábam (eddig sem nagyon tolakodtam). Fulladjanak meg libazsírjukban és degeszre lopott bankszámláik között!
Toducz Endre, Mikháza
nyomtatási verzió

*

      Zsigmond László, Málnásfürdõ: Lapunknak minden írását elolvasom, és boldog megelégedéssel nyugtázom szókimondó, igazságra törekvõ cikkeit, bírálatait. Ha volna rá minden székelynek anyagi fedezete, az Erdélyi Napló nem kellene hiányozzon egyetlen magyar asztaláról sem. Népünk között nagyon sok a tájékozatlan, félrevezetett ember, közülük sokan nincsenek tisztában az autonómia fogalmával. Az egyik székely bácsi az autonómia hallatán azt kérdezte tõlem, hogy milyen autót akarnak és kinek? Magyarázatomra csak annyit mondott, hogy most már érti. Újságot nem járatnak, tévéjük nincs, így informálódni nem tudnak. A Székely Nemzeti Tanács felelõssége volna, hogy legalább szórólapokat juttassanak el ezekhez az emberekhez.
      
      Köszönjük sorait, és várjuk, amit levelében jelzett, dr. Badiny Jós Ferenc sumerológus önnek eljuttatott cikkét.
nyomtatási verzió

Múlt heti kérdésünk
Milyen anyagi tartalékokkal rendelkeznek az egyszerû emberek a megnövekedõ téli kiadások fedezésére?

      Szilágyi Anna, Marosvásárhely: A bérbõl és nyugdíjból élõk zömének aligha van tartaléka. Meg tudom érteni azokat, akik egyetlen megoldásnak a kivándorlást tartják. Ha nem lennék nyugdíjas, én is ugyanezt tenném.
      
      Németh Ferenc, Kolozsvár: Anyagi tartalék nincs, de az emberek úgy kínozzák, ahogyan tudják. Csak abban reménykedhetünk, hogy idén végre megbukik a posztkommunista hatalom (az RMDSZ-szel együtt), és talán olyanok kerülnek kormányra, akik végre gazdasági fellendülést hozhatnak az országnak.
      
      Kádár Endre, Torda: Számomra hosszú évek óta tartó csoda, hogy havi rendszerességgel ki tudjuk fizetni a számlákat, és ételre is jut. Amikor nyugati rokonaink itt jártak, és elmondtam nekik, hogy mennyibõl élünk, nem hittek a fülüknek.
nyomtatási verzió

Heti kérdésünk
Ön szerint mi várható a Magyarországon kiírásra kerülõ népszavazástól a kettõs állampolgárságról?

      
nyomtatási verzió

meg ez, meg az

Harapós menyecske

      Egy féltékeny kenyai asszony leharapta férje hímvesszõjét. A 39 éves férfi a brit BBC rádió kenyai adásának elmondta: igaz ugyan, hogy sok barátnõt tartott felesége mellett, de „ilyesmi maszáj férfival még nem történt”. Szomorúan adta elõ, hogy aludt, amikor harapós kedvû asszonya rátámadt. „Elõször kiverte két fogamat, aztán a hímvesszõmre vetette magát, (...) és most már nincs nekem.” A vesszõtlen hozzátette: fontolgatja, hogy feljelentést tesz az asszony ellen.
      Ugyancsak a BBC adásában a minap egy másik maszáj férfi azért emelt szót, hogy a férfiak nyugodtan verhessék a feleségüket. Az illetõ ezzel nagy felháborodást váltott ki, de arról eddig nem nyilatkozott senki, hogy az asszonyoknak szabad-e verni, marcangolni, csonkítgatni férjüket.
nyomtatási verzió

Százévesek klubja Japánban

      Szeptember közepéig 2477 japán lépett át életútja második évszázadába, amivel tagja lett a japán százévesek 23 038 tagú exkluzív klubjának. A távol-keleti szigetország matuzsálemkorú lakói a népesség 0,18 ezrelékét képviselik, számuk még soha nem nõtt olyan gyorsan, mint éppen idén. A tisztelet övezte társulat 85 százaléka nõ. Az ipari világ országai között a népesség elöregedését tekintve Japáné az elsõ hely, ebben az országban a lakosság egyötöde tartozik a 65 éven felüliek táborába. Emellett a szigetország vezet a várható élettartam tekintetében is: a férfiak 78, a nõk 85 életévre számíthatnak.
      Ez idõ szerint Koyama Ura asszony Japán legidõsebb matrónája, 114 éve jött a világra. Esélyes a világ legöregebb asszonya címre is, de egyelõre – két hónap hátránnyal – a második helyen áll holland vetélytársnõjével szemben. A férfiúi nem doyenje egy 113 éves amerikai matuzsálem.
nyomtatási verzió

Elefántok és emberek

      Kenyában tesznek tanulmányutat Ázsia elefántkutatói, hogy tapasztalatokat gyûjtsenek arról, miként lehet elkerülni az összetûzéseket egy-egy adott térségben az ormányosok és az emberek között. Dzsajantha Dzsajevardene, Sri Lanka elefántvédõ alapítványának illetékese elmondta az AFP-nek: azért esett választásuk erre az afrikai országra, mert ott kezelik a legjobban ezeket a problémákat.
      Manapság Ázsia-szerte évente elefántok százait mészárolják le a parasztok, mivel a falvak terjeszkedése csökkenti az ormányosok rendelkezésére álló élõhelyek területét. Sri Lankában például emiatt évente 50-60 alkalommal is elõfordul, hogy elefántcsordák támadnak meg falvakat – másfelõl pedig évente legalább száz agyarast ölnek meg a falusiak.
      Az állatvédõk sem tagadják, hogy az ázsiai vadelefántok legelõnek tekintik a rizsföldeket és az ültetvényeket, és így évente sok millió dolláros kárt okoznak a parasztoknak.
      A Kenyába induló csoportban Bhután, India, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Nepál és Sri Lanka elefántszakértõi vesznek részt, összesen tizenhárman. Az afrikai tapasztalatok természetesen hasznosnak ígérkeznek, de Dzsajevardene szerint a helyzet egészen különbözõ a két földrészen. Afrika 32 országában mintegy 600 ezer elefánt él, míg Ázsia 13 országában együttesen sem haladja meg az elefántpopuláció lélekszáma a 40-45 ezret.
nyomtatási verzió

Almás krémes

      Hozzávalók: A tésztához: 60 dkg liszt, 20 dkg zsír, 20 dkg cukor, 2 tojás, 1 csomag sütõpor, 2 tasak vaníliás cukor, 3-4 evõkanál tejföl. A krémhez: 2 tojás, 1/2 liter tej, 2 vanília puding, 15 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 25 dkg margarin. A töltelékhez: 1,5 kg alma, 2 evõkanál vaj, 10 dkg cukor, 1/2 mokkáskanálnyi fahéj.
      Elkészítés: A tészta alapanyagait összegyúrom, három részre osztom, és vékony, négyszögletes lapokat sütök belõlük. A pudingporhoz 2 evõkanál cukrot keverek, fokozatosan hozzáadom a tejet, sûrûre fõzöm, és belekeverem a tojásokat. A krémet hûlni hagyom. Az almát megreszelem, és vajon addig párolom, amíg elfõ a leve, majd cukorral, fahéjjal ízesítem. A krémhez a margarint habosra keverem a cukorral, aztán összekeverem a kihûlt pudinggal. Amikor mindegyik alkotórész kihûlt, egy tésztalapot visszateszek a tepsibe, rákenem a krémet, ráteszem a másik lapot, ráhalmozom az almatölteléket és befedem.
      Egy napig állni hagyom, hogy megpuhuljon. Tálalás elõtt négyszögletes szeletekre vágom.
nyomtatási verzió

Viccek

      Történelembõl vizsgázik a rendõr.
      – Mi az elsõ tétele? – kérdezi a vizsgabiztos.
      – Kszi Lajos.
      – Az, kérem, XI. Lajos. Mi a második tétele?
      – Hatodik Lenin.
      – Az, kérem, Vlagyimir Iljics Lenin. Mi a harmadik tétele?
      – Vlagyimir Iljics Pál pápa.
      
*

      A rendõr egy bûnözõt kísér át a bíróságra. Hirtelen nagy szél támad, és elviszi a rendõr sapkáját. A gyanúsított segíteni akar.
      – Õrmester úr! Megengedi, hogy a sapkája után fussak?
      – Te kis ravasz! – mondja a rendõr. – Te csak maradj itt, majd magam futok a sapkám után!
      
*

      – Kérem, biztos úr, ez az ember ellopta a kocsimat!
      – Nyugalom, asszonyom, mindjárt megmotozzuk.
      
*

      Egy rendõr felszáll a villamosra, és két jegyet is lyukaszt. Egy kisfiú csodálkozva nézi, majd így szól:
      – Rendõr bácsi, miért tetszik két jegyet lyukasztani?
      – Azért, hogy ha elveszíteném az egyiket, legyen egy másik.
      – És ha mind a kettõt el tetszik veszíteni?
      – Akkor sincs semmi baj, ugyanis van bérletem.
      
*

      A rendõr lélekszakadva rohan haza a feleségéhez:
      – Képzeld, láttam egy leértékelt vasalót!
      – Ne hülyéskedj! Az egész városban nem lehet kapni olcsó vasalót!
      – Pedig én láttam! Az volt ráírva, hogy 220 Volt.
      
*

      A körzeti megbízott lakásának ajtaján csengetnek.
      – Kisfiam, itthon van édesapád? – kérdezi az ajtóban álló férfi.
      – Igen, hátul van a disznók között. Majd meg tetszik ismerni, ugyanis sapka van a fején.
      
*

      Egy éjjel három markos rendõr becsönget egy belvárosi lakásba. Úriember nyit ajtót. Felöltöztetik, és szó nélkül beviszik az õrszobára.
      – De miért hoztak be? – kérdezi ijedten.
      A parancsnok rámutat a kártyával terített asztalra:
      – Csak hárman vagyunk, és bridzselni szeretnénk.
nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2004