XXI. évfolyam, Új sorozat 1. szám

2011. január 6.


magyar szemmel

Akadálymentesen indult Erdélyben a honosítási eljárás

 

Ügyfélfogadás a csíkszeredai magyar konzulátuson - Kristó Róbert felvétele

 

A Magyar Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást, közkeletű nevén a kettős állampolgárságot. A törvény 2011. január 1-től lépett életbe.

A Magyar Köztársaság Ko­lozs­vári Főkonzulátusán kora délelőtt is sok, a kettős ­állampolgárság iránt érdeklődő, ­illetve előjegyzésre jelentkező ­személlyel találkozhatunk. A ­konzulátus mun­katársai rendkívül segítőkésznek bizonyulnak, mindenkit szívélyesen felvilágosítanak az ügyintézés menetéről. Akik benyújtják a kettős ­állampolgárságra vonatkozó kérelmüket, általában jó előre tájékozódtak a szükséges iratokról, mások inkább a kér­vényezés menetéről érdeklődnek – osztják meg tapasztalataikat ­lapunkkal a konzulátuson dol­gozók.

Szilágyi Mátyás főkonzul készségesen fogadja az újságírókat. A román kollégák is érdeklődnek az ügyintézés menetéről, a konzulátus munkatársai mindenki kérdésére türelmesen válaszolnak. Az előjegyzések már novemberben elkezdődtek, akik elsőkként iratkoztak fel az előjegyzési listára, már leadhatják a kettős állampolgárságot kérelmező iratokat. Köztük Bíró Lőrinc, aki 1915-ben született Székelykocsárdon, és hosszú élete során, a ­tör­ténelem viszontagságainak köszönhetően, kétszer vesztette el magyar állampolgárságát.

Lapunknak nyilatkozva Szilágyi Mátyás főkonzul elmondta: hatalmas az érdeklődés az egyszerűsített honosítási eljárás iránt, mind a kolozsvári, mind a csíkszeredai képviseleten. Hamarosan kibővítik az ügyfélfogadó személyzetet, hiszen Kolozsváron például, már elégtelennek bizonyul négy iratkezelési ablak.

A magyar állampolgárság megszerzéséről rendelkező törvény ­ér­telmében kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja; továbbá ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.

A honosítás egyéni kérelemre történhet. A főkonzul elmondta, minden olyan okirat benyújtható, ami az egyén vagy egyik őse magyar állampolgárságát igazolja. Ennek megfelel az ő, illetve valamelyik egyenes ágú felmenője (szülő, nagyszülő, dédszülő stb.) születési bizonyítványa vagy keresztlevele, katonakönyve, lakhelyet igazoló okirata, lelkészi igazolása, iskolai bizonyítványa, korabeli munka- vagy cselédkönyve, útlevele, személyi igazolványa, illetőleg bármilyen egyéb régi magyar okirata. Példaként a főkonzul megemlítette, hogy akár egy, a magyar hatóságok által kibocsátott, névre szóló italkimérési engedély is elégséges az egyszerű honosításhoz. Szilágyi Mátyás felhívja a figyelmet arra is, hogy a kérelmezőnél okvetlenül legyen személy­azonossági igazolvány, vagy hajtási jogosítvány, valamint egy saját kezűleg, magyar nyelven írt, rövid önéletrajz, és két igazolványkép. Nem szabad megfeledkezni a születési anyakönyvi kivonatról és a családi állapotot igazoló okiratról (házassági levél, válást igazoló dokumentum stb.) sem. Az idegen nyelvű okiratokat hiteles magyar fordítással kell az iratokhoz csatolni.

Kérdésünkre, hogy román nemzetiségű állampolgárok is kérvényezhetik-e a kettős állampolgárságot, a főkonzul elmondta: a törvény nem tesz különbséget nemzetiségek között, ha az illető a feltételeknek megfelel, minden további nélkül jogosult a honosításra. Ennek minimális feltétele, hogy a magyar állampolgárságot igénylő legalább középszinten beszélje a magyar nyelvet: „Ezt a kitételt rugalmasan kezeljük, az ­állampolgárságért folyamodó, nem magyar nemzetiségű személyektől azt várjuk el, hogy legalább egy bizonyos fokig ismerjék a nyelvet”.

Kiskorúak esetében a szülőknek kell igényelni az állampolgárságot, és 14 éves korig a gyereknek nem kötelező személyesen is jelen lennie a kérvény benyújtásánál.

Abban az esetben, ha az illető árva, a gyámhatóságra, illetve a törvényesen kinevezett gyámra hárul a kettős állampolgárság kérvényezésének feladata.

Szilágyi Mátyás nem látja annak veszélyét, hogy a magyar állampolgárság elnyerése az erdélyi magyarok tömeges kivándorlását okozná. Mint mondta, azok, akik máshol akartak érvényesülni, általában már eltávoztak Romániából, a kettős állampolgárság legfeljebb megkönnyíti a magyarországi munkavállalás időnként bonyolult folyamatát.

Magyarország főkonzuljától megtudtuk, az állampolgári esküre azt követően kerül sor, hogy a ­köztársasági elnök aláírta a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumot. Bizonyos időközönként kerül majd erre sor, szintén a magyar külképviseleteken.

A Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusának udvarán található Demokrácia Központot naponta több mint félszázan keresik fel, annak érdekében, hogy a kettős állampolgársághoz szükséges iratokat kiállítsák. Szász Péter, a központ igazgatója lapunknak elmondta, munkatársai két váltásban fogadják az igénylőket, és igyekeznek mindenkinek megkönnyíteni a kérvényezés folyamatát.

NÁNÓ CSABA

nyomtatási verzió

aktuális

Röviden

Ej, ráérünk arra még

A halasztások, halogatások jegyében indult az újesztendő. A kötelező lakás- biztosítás határidejét fél évvel, július 15-ig meghosszabbították. Két hónapot még várnak az importautók illetékének az emelésével. A tízévente esedékes népszámlálás március helyett csak októberre várható, az elektronikus személyi igazolvány pedig jó pár év múlva. Nyugati kommentár: mindezen halogatások a kormány habozását, cselekvésképtelenségét is tükrözhetik.

 

Beszervezték, lemondott

Az óesztendő utolsó napján távozott a Cotroceni palotából Alexandrina Gâtej elnöki tanácsos. A volt Szekuritáté 1989. szeptemberében Florina fedőnéven beszervezte, de nem maradt rá idő, hogy a hölgy ténylegesen is jelenthessen.

 

Vadászpilóta, felszálló ágon

Ştefan Dănilă vezérőrnagy, hivatásos vadászpilóta lett a román hadsereg vezérkari főnöke. Gheorghe Marin tengernagyot váltja. A vezérkari főnök az ország legmagasabb rangú katonája, a hadügyminiszter viszont politikus. A hadsereg főparancsnoka a mindenkori államelnök.

 

Kevesebb belügyeskedőt

A 100 000 lakosra jutó 500 belügyes 25 százalékkal több, mint az európai átlag. A szakminisztérium közzé tette, és január 7-ig közvitára bocsájtotta a várható leépítések szempontjait: a bűncselekményekben való részvétel, fegyelmi kihágások, az etikai követelmények betartásának, a szakmai felkészültségnek és az egyéni teljesítménynek az értékelése.

 

Alamizsna Marosújvárnak

Bár a marosújvári bányakatasztrófa következményeinek felszámolása több, mint 13 milliárd lejbe kerül, a kormány mindössze két milliárdot utalt ki a károk enyhítésére

 

Fizetéslevonásból hitelkonstrukció?

Államkölcsönné alakítaná át a múlt évi fizetéslevonásokat két szocdem képviselő. Az érintett állami alkalmazottak kötvényeket kapnának 2012. és 2013. folyamán, ezek alapján 2015-2016-ban fizetnék vissza a járandóságukat. Július óta több, mint 5 milliárd lejt spórolt a kormány azzal, hogy egynegyedével csökkentette 1 352 000 állami alkalmazott fizetését.

Ha az állam nem fizet nekünk...

...akkor mi se fizessük neki az adót, javasolják a tanügyi szakszervezetek. A 2010/113-as kormányrendelet szerint több évvel halasztanák azoknak a fizetés-különbözeteknek a megtérítését, amelyeket bíróságok ítéltek meg a pedagógusoknak. Ha az állam nem nyitja meg a pénztárcáját, adójövedelmei eshetnek ki.

 

Háromszázas adólista

Sok fináncot leépítenek az idén. Akik a rendszerben maradnak, kiemelten szemmel kell tartsák a luxusvillák és a jachtok tulajdonosait.

Háromszáz dúsgazdag célszemély listáját a pénzügyminisztériumban már össze is állították.

 

Külföldi munka, csökkenő hozammal

Öt év alatt közel 39 milliárd dollárt utaltak haza a külföldön dolgozó román vendégmunkások. Tavaly már komolyabb visszaesést tapasztaltak, 4,5 milliárd dollárra becsülik a hazaküldött pénzösszegeket.

 

Határeset, közvitára

Néhány éve kisebb mértékben változott a Maros, a Fekete-Körös és a Túr vízfolyása. Új határsáv alakult ki, a vízmedrek, csatornák közepén létező demarkációs vonalakat román-magyar egyezményben is rögzíteni kell. Ennek tervezetét – ami a belügyminisztérium honlapján olvasható – január 17-ig közvitára bocsátották.

 

Mindenképp elpucolt volna

Ceauşescu cukorbetegségben, prosztatarákban és a torkával is szenvedett. Hipochonder volt, betegesen vigyázott magára, mégis csak egy-két éve lehetett hátra – véli a Libertatea lapban Camil Rogulsky, a nagy vezér házi építésze. Rogulsky 89-ben már a síremlék, a mauzóleum tervezésébe is belekezdett.

 

Huidu megúszta, a műsora még nem

Túl van az életveszélyen Ştefan Huidu,aki ausztriai síelés közben fának ütközött, majd súlyos koponyasérülését mesterséges kómában ­gyógyították. Bár a „főnök” megmenekült, a Cronica cârcotaşilor című – Erdélyben is nagyon népszerű – tévéműsoruk sorsa kétséges, aggódott Huidu csapattársa, Mihai Găinuşă.

 

Jégszálló után jégbarlang is

Felfedezése után hatvan évvel rendezték és a nagyközönség számára is megnyitották a Barcarozsnyó melletti jégbarlangot. Az ismert pa­rasztvártól másfél kilométerre, a hegyekben fekszik, 790 méter tengerszint feletti magasságban. A fontos turisztikai beruházás 300 ezer euróba került. Excentrikusok számára a Fogarasi-havasokban az idén is üzemel a Bâlea-jégszálló.

 

Alkotmányos a tanügyi törvény

A taláros testület a tanügyi törvényre 7:2 arányban rábólintott, az államelnök pedig még aznap, kedden aláírta. Eszerint nyolcadikban az ország földrajzát és történelmét is anyanyelven taníthatják. A tanintézetek adminisztrációjában az oktatók jogállásában, beleértve az egyetemi oktatást is, lényeges változások lesznek. A részletekről már korábban írtunk, a tapasztalatokkal pedig, bevezetésük után, újra foglalkozunk.

 

Bukarest duzzog, Szófia nem

Románia akár fel is mondhatja az EU-val az igazságügy monitorizálásáról szóló egyezményt, továbbá külön feltételeket is támaszthat Horvátország uniós felvétele kapcsán-nyilatkozta Baconschi külügyminiszter. Kemény nyilatkozata válasz volt a schengeni csatlakozás várható elhalasztására. Szófiában elegánsabban nyelték le a békát: a kifogások jogosságát elismerve, fokozott együttműködést ígértek azok felszámolására.

Baconschi fenyegetését Brüsszelben máris hárították: a monitorizálást egyoldalúan nem lehet felmondani, megszüntetéséről csakis az Európai Bizottság dönthet.

 

Lakatok a gyárkapukon

Ünnepelhetnek a környezetvédők, főhet a feje a szociális védelemnek: az új évben már nem ontják a füstöt a fogarasi és a viktóriavárosi vegyipari kombinátok. Ahogy megszűnt az ipari gáz ártámogatása, veszteséges lett a termelésük is.

 

Nem, nem, nem,

Nem megyünk mi innen el !

Szitkokkal fogadta,meglökdöste és vízzel szembe is öntötte C. V. Tudor a rendőröket és a végrehajtót. Az előrehozott vízkeresztet az váltotta ki, hogy Nagy Románia Párt székházát és saját EU-képviselői irodáját is vissza kell adnia a régi tulajdonosnak. A végrehajtás a lefoglalt ingatlan felleltározásával folytatódik. Az első kilakoltatási kísérletet C. V. Tudor novemberben ugyanilyen botránnyal meghiúsította. Egynapos cirkusz után az épületből a nagyromániások kimenekültek.

 

Törvényes mesterkedések

A mesterségek, foglalkozások hivatalos jegyzékén (CAEN-kód néven is emlegetik) 2011-ben először jelenik meg elismert (és megadóztatott) mesterségként a jós, a „kísérő”, az inas, az árubemutató, a manöken, az utcai árus, az egyéni háztartási gondnok, a fogadási ügynök. Kétezer éve éppen az adózásról mondták: a pénznek nincs szaga,

 

Energetikus ingatlanok

Az új évben már lakást sem lehet elidegeníteni vagy bérbe adni energetikai tanúsítvány – „certificat energetic” – nélkül. Ami első hallásra potom árnak tűnik, a lakás jellegétől függően mindössze 3-5 euró. Pontosítunk, tényleg ennyi. De négyzetméterenként…

 

Nőttek a bírságok

A bruttó minimálbér növekedésével a közlekedési bírságpont értéke is változott: az eddigi 60 helyett január 1-jétől 67 lejt kell fizetni érte.

Közel 12 százalékkal nőtt egy bírságpont értéke, vagyis elsejétől kezdve ez 67 lejt jelent, ami a bruttó minimálbér tíz százaléka. Így a közlekedési büntetések értéke legfeljebb 1340, míg jogi személyeknek legfeljebb 6700 lej (szemben a tavalyi 1200, illetve 6000 lejjel).

Azoknak a gépkocsivezetőknek, akiket azon kapnak, hogy nem csatolták be a biztonsági övet, akár kétszáz lejt kell fizetniük a kihágásért, a két büntetőpont mellett. Hasonló nagyságrendű bírság jár a vezetés közbeni telefonálásért. Azokra a sofőrökre, akik harminc kilométeres óránkénti sebességgel haladják meg a megengedett sebességhatárt vagy indok nélkül állnak meg az autópályák leállósávján, akár 335 lejes bírságot kiszabhatnak, a négy-öt büntetőpont mellett. A III. kategóriás bírságok értéke eléri az 536 lejt is (szemben a tavalyi 480 lejes felső határral).

A 9–20 büntetőponttal járó kihágások esetében a bírság értéke elérheti a 1340 lejt, míg az alsó határérték ebben az esetben hatszáz lejre emelkedik (ide sorolható kihágás például a megengedett korlát ötven kilométer óránkénti sebességgel való meghaladása, 12 évesnél kisebb gyerekek első ülésen való szállítása).

A leggyakrabban előforduló kihágás Romániában a sebességkorlát túllépése, illetve a biztonsági öv becsatolásának elmulasztása. Az a gépkocsivezető, aki fél év alatt összegyűjt 15 büntetőpontot, jogosítvány nélkül marad (Honline.ro).

 

Válás román módra

A gazdasági válság is egyik oka annak, hogy kevesebben mondják ki a boldogító igent (az első ház programot is felfüggesztették elsejétől). A boldogtalan nemet könnyebb lesz kimondani. Januártól válásért nem kell a törvényszéket járni, közjegyző vagy anyakönyvvezetőnek is lehet nyilatkozni. Az új procedúra anyagi előnyeiről az ügyvédek nem nyilatkoztak.

 

Körsztráda a tengerparton

Autósztrádával fogják körbe Románia legkedvesebb szomszédját, a Fekete-tengert. Erről még 2008-ban megállapodtak a partmenti államok, Medvegyev orosz elnök pedig a napokban írta alá az erről szóló memorandumot. A több, mint 7 000 kilométeres körgyűrűból a görög szakasz már teljesen, a török nagyrészt elkészült. Bulgáriában is épülget már az autópálya, 2017-re tervezik a befejezését. De a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés további kilenc tagállamát nem hajtja a tatár, legközelebb csak 2014-ben veszik majd közösen számba a (most még el sem kezdett) munkálatokat.

 

„De azért csak járom, járom ezt a táncot”

Január másodikán Budapesten elhunyt Székely Dénes, az Állami ­Székely Népi Együttes egykori igaz­gató-koreográfusa. Székely Dénes 1935-ben született az erdővidéki Bodoson. Baróti érettségi után a Bolyai Tudományegyetemen lélektan-pedagógia szakos diplomát szerzett. Munkásságát legutóbb az EMKE Kacsó Sándor-díjával értékelték.            

„Egész életét a néptánc és a folklór megismerésére, feltárására és továbbadására szentelte. A néptáncot anyanyelvként kezelte. Emberi sorsokat, történéseket, aktuális társadalmi problémákat varázsolt tánccá a színpadon. Színek, számok, fájdalmak, öröm, bánat, élet-halál mind alapul szolgált. Áttörte a gátakat, valóra váltotta a lehetetlen álmokat, fából faragott királyfit, kőből fakasztott vizet” – olvassuk a Népújságban közzétett gyászjelentésben.

 

Euróra tértek az észtek

Hármas ünnepet ültek Észtországban: köszöntötték az újévet, az euró bevezetését, és ezen a napon vette fel Tallin is az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ahogy ez szokásos, az idén is megosztva, ezúttal a finnországi Turkuval.

 De az észtek és a finnek nemcsak kulturálisan, a mindennapi beszédben is megértik a másikat, lévén egymásnak nagyon közeli, nekünk pedig, magyaroknak távolabbi nyelvrokonai. A másfél millió lakosú kis balti országban a történelem során egymást váltotta a német, a dán, a svéd, az orosz uralom. Függetlenségét először a két világháború között, majd véglegesen a Szovjetunió felbomlása után nyerte el. Az eurózóna 17. tagállamának 14 milliárd eurós a PIB-je, az Unióban ennél csak a máltai gazdaság kisebb. Tallinn belépésével a közös valuta övezete már 330 millió EU-polgárt számol, közölte José Barroso. Miközben a csehek és a lengyelek, de nemcsak ők, pénzügyi nehézségeik közepette szkeptikusan tekintenek az euróra, az észteknek, főként a nagyon szigorú államháztartással sikerült teljesíteniük a feltételeket. Csak jelképes adósságukkal Európa legszilárdabb gazdaságával rendelkeznek. Kicsi a bors, de erős, példát vehetünk balti rokonainktól.

 

Pereskedés madarakért

Románia nem jelölt ki madarak számára annyi védett területet, amennyire az európai normák kötelezik, jöttek rá a brüsszeli hatóságok. Emiatt pert is indítottak Bukarest ellen. A madárvédelmi területek hiánya a háziszárnyasokat is veszélyezteti, a sűrűbb érintkezés fokozottan teszi ki őket a vándormadarak által behurcolt fertőzéseknek.

 

Băsescu: földön, vizen, levegőben

Predeáli sívakációt vett ki esztendőfordulóra az államelnök. A pályákon senki sem tett neki keresztbe, csak hazafelé került egy forgalmi dugó közelébe. Mikor belátta, hogy nincs az a vijjogó sziréna és villogó jelzőlámpa, amellyel az órák alatt feltorlódott gépkocsik Elnök Urunknak utat nyithattak volna, helikoptert rendelt, azzal szelelt el, miközben kies hazánk torlódásban feldühödött egyszerűbb polgárai („simpli cetăţeni”) eredeti újévi jókívánságok tucatjait küldték a nyomába.

Szilveszterre kiválasztották az Óév legsikeresebb sajtófotóit, köztük az itt mellékeltet. A korláton áthajoló Băsescu kapitány az áradó Dunát teszteli Ovidiu Iordachi felvételén (Mediafax)

nyomtatási verzió

Kötelezővé válik Romániában a lakásbiztosítás

Dorohoi-i ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy mennyire károsította a családjukat az ottani árvíz. Elmondta, a házukkal, a gazdaságukkal minden rendben. De amikor a károsultakról kérdeztem, legyintett egyet: azok minden évben a régi folyómederbe építkeznek, házukat és gazdaságukat minden esztendőben elönti az árvíz, és várják-kapják az államtól a segítséget. És az államnak, mivel adófizető állampolgárokból áll, kötelessége, hogy ki is segítse őket. Ezen az eljáráson változtatott a kormány az új, kötelező lakásbiztosítási rendszerrel.

Ebben az esetben felmerül két alapvető kérdés: egyrészt, miért építkezik ismét a mederben, másrészt, ha nincs egy előzetes felmérés arról, hogy mi volt előzőleg a házban és annak környékén, ki garantálja, hogy az illető nem él vissza a helyzettel?

A másik problémát a fából, vályogból épült házak jelentették, amiket a helyi hatóságok telekkönyveztek ugyan, de tudomásom szerint egy biztosító sem vállalta azok biztosítását.

Erre találtak olyan megoldást, ami áthárítja a felelősséget az államról a magánbiztosítókra. A törvényt, némi késedelemmel ugyan, de végül megszavaztak, és ezt az Európai Unió is engedélyezte. Románia 4 százalékkal az utolsó helyen áll a lakás-biztosítások tekintetében (Magyarország például ezen a listán az utolsó előtti helyen áll, 74 százalékkal, ott a fából, vályogból épült házak biztosítását is lehetővé teszi).

Tudni fogják, ki nem fizetett

A lakásbiztosításokat kötött személyek névsorát központilag tartják majd nyilván. A lista alapján név szerint tudni fogják, kik azok, akik a megadott határidőig, 2011. június 15-ig, elmulasztották megkötni.

A törvény értelmében, mindenki számára, akinek Románia területén háza vagy lakása van, kötelező lakásbiztosítást kötnie a következő három alapvető katasztrófa eshetőségére: árvíz, földrengés és földcsuszamlás.

A fizetendő lakásbiztosítás pénzösszegét, a PAID (Pool de Asigurare înpotriva Dezastrelor Naturaleesetében, két alapvető kategória szerint határozza meg: A – a tégla, beton, kőből épített, és B – fa, vályogból épített házakra és lakásokra, függetlenül a méretüktől, nagyságuktól.

A PAID esetében, az A típusú házak, lakások esetén az évi fizetendő összeg 20 euró, a bekövetkezett katasztrófa esetén 20 000 eurót fizet a kárvallottnak. A B típusú házak, lakások esetén az évi ­fizetendő összeg 10 euró, a bekövetkezett katasztrófa esetén 10 000 eurót fizet a kárvallottnak

Mulasztás esetén nagy a büntetés

A törvény értelmében, aki nem kötött lakásbiztosítást 2011. június 15-ig, 100 lejtől 500 lejig terjedő bírságot köteles fizetni. Ha a fakultatív lakásbiztosítások magukban foglalják a három természeti csapást: árvíz, földrengés és földcsuszamlást, nem kell más biztosítást kötniük.

Előreláthatóan, Romániában, a lakosság legnagyobb része az utolsó napokra halasztja majd a lakásbiztosítás megkötését, és emiatt komoly gondok merülhetnek fel a központi szerver működésében, magyarán leállhat a számítógép.

Mi történik, ha nem kötjük meg a biztosítást 2011. június 15-ig?

Bírsággal együtt kell kifizetnünk, és addig nem fizethetjük ki az évi ingatlanadót sem, amíg ezekkel nem vagyunk napirenden.

Vannak olyanok, akik hümmögnek, mert a kötelező lakásbiztosítás nem foglal magában olyan károkat is, mint például a tűzvész, de erre vannak a fakultatív biztosítások, most árcsökkentéssel.

Figyeljenek oda, amikor a fakultatív biztosítást megkötik, hogy melyek a kikötések, feltételek, milyen esetben fizet vagy nem fizet a biztosító. Sok esetben lehetnek olyan kikötések, amik miatt a biztosító nem köteles kifizetni a károkat és a kárvallott kétszeresen kárvallott lesz!

Emiatt az önök feladata, hogy kérjenek és kapjanak felvilágosítást, és csak akkor írják alá a szerződést, ha az önök igényeinek megfelel. Ugyanakkor egyik biztosító sem vállalja sehol a világon, hogy ha a biztosított esemény bekövetkezik, és a kár meghaladja a biztosított összeget, akkor nagyobb összeget fizessen, mint ami a szerződésben szerepel.

Ne engedjük becsapni magunkat

Oda kell figyelni, hogy a házat vagy lakást ne becsüljük értékén alul. Hiába biztosítja nagyobb összegre a házát, bekövetkezett kár esetén a piaci értéket veszik alapul (meghatározói: hol fekszik, lakás vagy ház külső és belső állapota) és az elpusztult javak helyreállítási értékét fizeti ki. Egy ház helyreállítási költségei, kisebb-nagyobb eltéréssel, Romániában, ugyanazok.

Vannak biztosító cégek, amelyek kötelezik ügyfeleiket, hogy csak bizonyos építkezési vállalatokkal végeztessék el a helyreállítási munkálatokat, mások a biztosított összeget teljes egészében kifizetik a kárvallottnak, reá bízzák a további teendőket, és amíg a helyreállítási munkálatok befejeződnek, addig a biztosító cég bérel a kárvallott és családja számára egy átmeneti lakást.

A biztosított háztartásbeli javak-berendezések kárának esetében az elpusztult javak minőségének megfelelő, de nem ezeket meghaladó értékű – minőségű ja­vaknak megfelelő pénzösszeggel kárpótolják a kárvallottakat.

Az ügyfél mindig megkapja jussát

Több mint száz éve, a biztosító társaságokat kötelezik, hogy egy nagyobb biztosító társaságnál biztosítsák magukat, és ellenőrzik havonta a működésüket. Ha valamelyik biztosító társaság stagnál, hat hónapon belül bekövetkezik annak átvétele-beolvasztása egy nagyobb biztosító társaságba. Az ügyfelek minden tekintetben biztosak lehetnek, hogy az aláírt szerződésbeli jussukat megkapják, de figyelmesen olvassák el a szerződésben vállaltakat, mielőtt aláírják a biztosítóval azt, és mindenről kérjenek felvilágosítást.

Mindnyájan a saját igényeinknek és életünk időszakaszának megfelelően válasszunk.

A biztosítás Erdélyben több mint másfél százada jól működő, komoly hagyományokkal rendelkező intézmény, és magába foglalta és foglal minden társadalmi réteget, kortól és felekezeti hovatartozástól függetlenül.

 PÁSZTOR JÁNOS OLIVÉR - A szerző biztosítási szakértő

nyomtatási verzió

Német humanitárius adomány a Székelyföldre

 

Többezer személy számára érkezett segélycsomag - A LIA Alapítvány felvétele

A németországi Johannita Lovagrend és az ATU cég vezetésével, az erdélyi és a német LIA Alapítványok szervezésében másodszor kerül sor 2010. december 28-tól Székelyföldön egy nagyszabású humanitárius segélyakcióra, amely során az előző évhez hasonlóan közel 13 000 hátrányos helyzetű személy, illetve család részesül egy-egy csomagban, ami többnyire alapélelmiszert és tisztálkodási szereket tartalmaz.

A csomagok egyenként 16 kg körüliek és németországi családok állították össze az Antenne 1-Bayern rádió felhívására. A 11 kamion, amely Székelyföldre érkezett (további 35 kamion indult más országok felé), a gyermek- és felnőttvédelmi rendszerekben levőknek nyújt elsősorban támogatást Hargita megyében. Ugyanakkor Udvarhelyszéken, Csíkszéken, Gyergyószéken, a Csángóföldön, valamint a Mezőségen a történelmi egyházak és partnereink által összeállított szükségben levő családok és idősek is részesültek támogatásban.

Az adomány célba juttatásában a LIA Alapítványnak segítői voltak a Hargita megyei szociális igazgatóság, a történelmi magyar egyházak, a Gondviselés Segélyszervezet, a Civitas Alapítvány, a Szent Gellért Alapítvány, a Mallersdorf-i ferences nővérek, a CJ Domus Egyesület, a gyergyói Caritas, a Kolping és a Nőegylet, valamint sokan mások.

Köszönjük a németországi és helyi partnereink segítségét, áll a LIA ­Alapítvány vezetőségének szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

nyomtatási verzió

élő emlékezet

Meghalt az „életre ítélt”…

Komáromi Heidy asszonytól kaptam a szomorú hírt: Svájcban, 2010. december 9-én elhunyt Komáromi Attila. (Heidy asszony egészen pontosan ezt írta: miután 40 évig élt ugyanabban a házban, Attila december 14-én „átköltözött” az utca másik oldalán lévő chur-i Daleu temetőbe…)

 

Komáromi Attila gulág-könyv

 

Komáromi Attila 1927-ben született Nagykárolyban, 1956-ban települt ki Svájcba. A második világégés végén, 1944. november 28-án a nagykárolyi Piarista Gimnázium diákjaként a Nagykároly katonai közigazgatását akkoriban „saját maguk megbízottaiként” végző szovjetek kilenc társával együtt – Bálintffy Kálmán, Dohy Albert, Drágos András, Leitner József, Porcza Károly, Somogyi Sándor, Steiger József, Uhár István és Váncza Imre – letartóztatták. Nagy valószínűséggel egy rosszakarója feljelentése nyomán a következő képtelen vádat hozták fel ellene: más helybeli fiúkkal, férfiakkal ellentétben azért maradt odahaza, hogy felforgató tevékenységgel károkat okozzon a dicsőséges ­szovjet hadseregnek, terrorcselekményekkel akadályokat gördítsen előrehaladása útjába. Mindebből persze egyetlen szó se volt igaz, azonban az akkori szovjet bíróságok ítéleteit ilyen apróságok nem befolyásolták. A vele történtekről Komáromi Attila Életre ítéltek címmel könyvet írt. A letartóztatása utáni eseményekről ebben a ­következőket olvashatjuk: „Megkezdődött a kihallgatás. A vád ugyanaz volt, mint a károlyi városházán: terrorcselekmények elkövetése. Ha valaki nem akarta megérteni, hogy ő terrorcselekményeket követett el, vagy szándékozott elkövetni, akkor az asztalra kellett fektesse a kezét, és a vallató a puskatussal olyat csapott a körmére, hogy mindjárt más színben látta a világot. Így hát gyorsan és eredményesen folytak a kihallgatások. Pár nap múlva meg is voltak a beismerő vallomások. Kihirdették az ítéletet. Mindannyian 10–10 évi kényszermunkát kaptunk, amit a Szovjetunióban kellett letölteni. Egyenként léptünk az asztalhoz és egy rövid ceruzával aláírtuk, hogy bűneinket elismerjük és a büntetést tudomásul vettük. Azt is közölték velünk, hogy a katonai bíróságnál fellebbezés nincs.” Ezek után „fasiszta banditák” lett a titulusuk, és olyan szibériai lágerekbe kerültek, ahol embertelen körülmények között építették a szocializmust a Gulágokon. (Idézet az Életre ítéltek című könyvből: „még az is megtörtént, hogy volt, akinek beteg gyomra nem tudta befogadni az ételt, és kihányta. A mellette lévő sietve letérdelt, tenyerével mohón felfalta az undorító anyagot és a végén még a földet is felnyalta.”)

Úgy vitték el, és úgy tartották fogságban majdnem egy évtizedig, hogy idehaza, Nagykárolyban a szülei semmit nem tudtak hollétéről. Könyve végén a következőképpen vonja meg ennek az időszaknak a mérlegét: „1944. november 28 és 1953. november 25 között 3 285 nap telt el. A tizenhét és huszonhat éves korom közötti időszak. Az emlékeim alapján könyvnyi terjedelemben leírt epizódok azonban ebből legfeljebb 285 napnak az eseményei csupán. De talán éppen a többi háromezer nap volt a nehezebb, amikor a testet-lelket felemésztő rabszolgamunkán, a fázáson, az éhezésen és az otthon utáni állandó vágyakozáson kívül semmi említésre méltó nem történt velünk.”

Komáromi Attila lélekben egész életében nagykárolyi maradt. A rendszerváltás után, amíg tehette, évente hazalátogatott. Több ilyen alkalommal is interjút készítettem vele, az alábbi részleteket ezekből állítottam össze.

 

Komáromi Attila a szovjet ­deportálás előtt

 

 – Komáromiék Nagykárolyban annak idején híres nyomdászcsaládnak számítottak…

– Az életem úgy alakult, hogy keveset tudok a családunkról, illetve arról, ami azután történt idehaza, hogy ’44-ben elvittek a volt Szovjetunióba. Anyámék háza a volt vármegyeházával (ma Iuliu Maniu Technikai Kollégium) szemben lévő Kaszinó utcában állt. Anyai nagyapám Krasznamihályfalván volt földbirtokos, az első világháború után ott eladta az értékeit, és Nagykárolyban megvásárolta Róth Károlytól a nyomdát. Ebben a családunk tulajdonába került nyomdában nyomták a Nagykárolyban megjelenő Szatmármegyei Közlönyt, román időben a Graiul ­neamului-t, és egy német újságot, amelyet talán Satthmaren Deutsche Zeitung-nak neveztek. Édesapám nyomdatulajdonos és laptulajdonos is volt, sőt könyvkötészetet is működtetett Nagykárolyban.

— Mivel az, ami 26 éves korodig történt veled, Életre ítéltek című, 1993-ban megjelent könyvedből részletesen megtudható, arra kérlek, beszélj a fogságból való szabadulásod utáni életutadról.

– Mi ’53-ban tulajdonképpen olyan amnesztiával kerültünk haza, amit a németeknek köszönhettünk. Bizonyos idővel a háború vége után a hadifoglyokat szabadon kellett volna bocsátani, Sztálin azonban nem ezt tette, hiszen olcsó munkaerőt jelentettek. Adenauer Moszkvába utazott, közbenjárni a foglyok érdekében. Csakhogy Szibériában olyan jól tartottak bennünket, hogy úgy hullottak az emberek, mint a legyek. Az oroszok nem tudtak elszámolni a hadifoglyokkal. Erre mit sütöttek ki? Minket engedtek haza, mégpedig úgy, mintha hadirokkant német katonák lettünk volna. Pedig én még magyar katona se voltam, nemhogy német, és hadirokkant. De nekünk persze eszünk ágába se jutott a hamis besorolás miatt reklamálni, örültünk, hogy végre elengedtek.

Tehát amikor 1953-ban Magyarországra kerültem, a hivatalos ira­taimban hadirokkant katonaként szerepeltem. Azonban odaérke­zésemtől kezdve kéthetente jelent­keznem kellett a Deák téren, a rendőr-főkapitányságon, ami arra enged következtetni, hogy mégis volt politikai fogolyként tartottak nyilván. Ennek ellenére, amikor ’56-ban, a ­forradalom előtt harmadjára kérvényeztem, hogy hazalátogatnék, jóváhagyták, és húsvétra meg is érkeztem Nagykárolyba. 12 év után láttam viszont a szüleimet. Akkor is csak két hétig lehettünk együtt, aztán soha többé nem láttam viszont édes­apámat.

– Most értettem meg, miért mondtad korábban, hogy keveset tudsz a családodról…

– Még 17 éves se voltam, amikor elvittek, 12 évvel később két hétig lehettünk ismét együtt, akkor a szüleim – tudván honnan érkeztem, min mentem keresztül – nem akartak panaszkodni, hogy még én sajnáljam őket. Pedig nekik is lett volna panaszolnivalójuk bőven. Amit mégis megtudtam: mindenünket elvették. Az államosításkor apámat az asztal mellől állították fel, és zavarták el a saját házából. Pénzt akart magához venni a Wertheim-kasszából, nem engedték, azt mondták, azért a munkásai dolgoztak meg, ott marad. Magára akarta venni a kabátját, azt se engedték, azt mondták, hagyja csak ott, mert olyan pénzen vásárolta, amit a munkásai kerestek neki. Ahogy az asztal mellől felállt, úgy kellett elhagyja a házat. Mivel a Kaszinó utcai ház szerencsére nagynéném, Tóthné nevén szerepelt, lakniuk volt hol, de egyébként nincstelenek lettek. Apám segédmunkáskodott, törmeléket hordott, Ákos környékén is dolgozott valamit. Erről egyebet nem tudok. A nyomdánkkal kapcsolatban is inkább csak arra emlékszem, hogy amikor apám a nyári nagyszünetben befogott az öcsémmel együtt újság-előfizetéseket beszedni, a Jókai utcában szerkesztőkként Enyingi Török Sándor, meg Rózenfeld Zsiga dolgoztak. A nagy nyomtatvány-raktárra emlékszek még, a nyomdánkban készült könyvek közül pedig a Sarkadi Nagy Miklóséra, amelyet az első világháborúról írt, talán Ivánovits Mária emlékiratai címmel.

– Hogy kerültél Svájcba?

– ‘53-ban, amikor a volt Szovjetunióból elengedtek, nem Nagykárolyba jöttem, hanem Pestre mentem. Később, ‘56 tavaszán, haza is jöttem ugyan, de csak látogatóba. Akkor egy beszélgetés alkalmával a nővérem viccesen megkérdezte: „ Na, Ati, nagy útról tértél vissza. Most melyik irányba fogsz menni?” Ezt válaszoltam: „Hát eddig Keleten voltam, most majd Nyugatra megyek!” Ez 1956 áprilisában, húsvétkor történt. Mit ad Isten, pár hónappal később valóban vándortarisznyát akasztottam a vállamra és elindultam Nyugatra. De nem a kalandok utáni vágy hajtott. Magyarországon ‘56-ban azonnal keresték az olyanokat, amilyen én voltam. Vagyis a volt politikai elítélteket. Tudomásomra jutott, hogy több volt fogolytársamat letartóztatták. Úgy okoskodtam, hogy ezzel kényszerhelyzetbe kerültem: ha csak nem akarom még egyszer ugyanazt a kálváriát végigjárni, amiben Szibériában egyszer már részem volt, hiába szeretnék maradni, mégis nyakamba kell vennem a világot. Négyen vágtunk neki az útnak: az unokaöcsém, a felesége, az asszony öccse meg én. Út közben Győrnél majdnem visszafordultam, de éppen akkor így szólt hozzám az unokaöcsém: „Szerencse, hogy beszélsz oroszul, mert ha netalán elfognának bennünket az oroszok (akkor már kezdték a nyugati határt lezárni) legalább ki tudsz bennünket segíteni, kimagyarázod, miért tartózkodunk itt!” Ezt hallva tovább mentem velük, hogy ha szükséges, segíthessek.

(Folytatás lapunk következő számában)

 BOROS ERNŐ

nyomtatási verzió

Szalonkomcsik

Brüsszel kimutatta a foga fehérjét. A karácsonyi készülődés utolsó pillanataiban szinte elsikkadt a hír, hogy az EU kormánya, vagyis az Európai Bizottság elutasította hat kelet-európai tagállam, köztük Magyarország indítványát. Kormányunk és a korábban szintén orosz megszállás alatt szenvedő többi ország vezetése azt kérte, hogy az unió ne alkalmazzon kettős mércét, azaz „minden totalitárius bűn megbo­csátását, tagadását és lekicsinylését egyformán minősítse bűncselekménynek, függetlenül attól, hogy azt milyen rendszer követte el”.

A múlt hét óta tudjuk, hogy a ­nyugat-európai politikusok és nekik ­köszönhetően a brüsszeli adminisztráció szemében egy 1946-ban, azaz ­békeidőben egy magyar kisváros ut­cáján találomra begyűjtött, majd ­mar­havagonban valamelyik orosz kény­szermunkatáborba hurcolt és ott agyonvert, netán halálra éheztetett ember élete kevesebbet ér, mint egy másik magyar emberé, akit két évvel korábban hasonló módszerrel, de más egyenruhát viselő pribékek gyűjtöttek be és hurcoltak német haláltáborba, zsidó vagy cigány származása miatt.

Az Európai Bizottság cinikus érvelése szerint „nincsenek meg a feltételei annak, hogy az unióban egységes jogi szabályozást vezessenek be a kommunista rendszerek bűneiről, egyebek között egy szintre helyezve ezeket a náci rezsimek bűneivel”. Azért mondom, hogy cinikus az érvelés, mert mindeközben ugyanebben az unióban megvannak a feltételek a náci bűnöket relativizálók üldözésére. Hétéves vita után, éppen két éve állapodtak meg az EU igazságügy-miniszterei, hogy 2010 végére minden tagállam büntetni fogja a „népirtás vagy az emberiesség elleni bűntett nyilvános helyeslését, tagadását vagy ártalmatlan cselekedetként való beállítását”. Megegyeztek arról is, hogy ugyancsak szankcionálják majd a rasszista gyűlöletre és erőszakra buzdító kijelentéseket. Az ajánlott büntetési tétel egytől három évig terjedő börtön. Magyarország eleget tett a kötelezésnek. Itt az Orbán-kormány döntésének köszönhetően a náci, de a kommunista bűnök tagadása is egyaránt három évvel sújtható.

A második világháború romjain újjászerveződött nyugati politikai elit képtelen megszabadulni sok évtizedes rögeszméitől. A brüsszeli politika-plázákban a húszéves titkárnőikkel grasszáló roskatag elmék minden bizonnyal ma is párás szemmel emelik le a polcról a diákéveikben rongyosra olvasott Kommunista kiáltványt vagy a hatvannyolcban batikolt vörös csillagos pólót. Pedig nekünk, magyaroknak elemi érdekünk, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba. Hogy végre itthon és a világban is evidencia legyen: ezt az országot két, egyformán kegyetlen eszme és diktatúra döntötte romba.

Ebben az országban a nácik és a nyilasok négy-hatszázezer embert pusztítottak el származása vagy politikai tevékenysége miatt. Majd jöttek a kommunisták, akik a történészek adatai ­szerint már békeidőben az orosz megszállók kezére, málenkij robotra küldtek 600-650 ezer embert. Közülük körülbelül háromszázezren sohasem tértek haza a megsemmisítő táborokból.

Aki szerint csak egyféle nagybetűs bűn létezik, az egymillió magyar család tragédiáját tapossa a sárba. Következésképp lelketlen, aljas gazember. Még ha brüsszeli szalonkomcsiként olyan nagyon européernek is gondolja magát.

A MAGYAR HÍRLAP NYOMÁN

nyomtatási verzió

párbeszéd

Elkezdődött!

 

Hantz Péter állampolgársági kérését Budapesten nyújtotta be - A Magyar Nemzet felvétele

Hétfő reggel kinyitottak az irodák, így kétezer-kétszáz anyakönyvi hivatalban, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) megyeszékhelyeken lévő ügyfélszolgálati irodáiban és kilencven külképviseleten egy tavaly májusban elfogadott és augusztus 20-án életbe lépett törvény értelmében egyszerűsített eljárás keretében (vissza-) igényelhetik a magyar állampolgárságot azon nemzettársaink, akik igazolni tudják, hogy maguk vagy felmenőik valaha magyar állampolgárok voltak.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy történelmi pillanat részesei lehettek az első igénylők. Szimbolikus az is, hogy a magyar fővárosban a kolozsvári Hantz Péter adta át az első honosítási kérelmet a közigazgatási tárca parlamenti államtitkárának, Rétvári Bencének. A kérelmező korábban a kincses városban lévő Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatója volt egészen addig, amíg ki nem rúgták onnan, mert 2006. november 22-én több magyar nyelvű táblát szerelt fel az épület folyosóin egy 2005-ös egyetemi határozat szellemében. Most Svájcban kutat, és úgy véli, a külhoni magyarok mindig is a magyar nemzethez tartozónak érezték magukat, és számára az állampolgárság azért fontos, mert az összetartozás érzését erősíti. Rétvári Bence az iratok átvétele után arról beszélt: kilencven év után elindulhat a nemzet újraegyesítésének folyamata, és elégtételt kaphatnak azok, akik közjogilag is a magyar nemzet közösségéhez szeretnének tartozni.

E sorok írója délben, előzetes regisztráció nélkül sétált be a BÁH nyolcadik kerületi irodájába, ahol tizenkét ablaknál várták az ügyfeleket. Úgy éreztem magam, mintha egy reklámfilmbe csöppentem volna bele: a bejáratnál udvarias eligazítóember fogadott, aki átnézte az irataimat, és mivel a kollégái az előzetesen bejelentkezett ügyfelekkel a vártnál gyorsabban végeztek, adott nekem is egy sorszámot. Az ügyfélhívó rendszer azonnal jelzett, az ablaknál udvarias, a dolgát szakavatottan végző hivatalnok várt, akinek még arra is volt ideje, hogy néha elmosolyodjon. Nem hittem a szememnek: korábban órákat kellett várni, és a hivatalnokokon sokszor azt éreztem, hogy ellenségként tekintenek rám, papírjaimban a hibát keresik, hogy arra hivatkozva hazaküldhessenek. Ezért aztán nem csoda, hogy eddig csak gombóccal a gyomromban tudtam belépni a nagy hatalmú hivatalba.

Tegnap alig huszonhét percig tartott, amíg beadtam a kérelmet a magyar állampolgárságra. Minden kérdésemre kaptam választ, és arról is felvilágosítottak, hogy bár az eddigi papírjaimon a szülőhelyem Odorheiu Secuiescként szerepel, ha akarom, a magyar okmányokban a települést eredeti nevén, Székelyudvarhelyként fogják szerepeltetni. Akartam.

Tegnap délben abban a hivatalban én voltam a száztizedik ügyfél. A kolozsvári, csíkszeredai, szabadkai főkonzulátusokon sok hónapra előre beteltek a bejelentkezési időpontok. Most már csak az a kérdés, hogy a hivatalok malmain átpörög-e az ügyem az ígért három-négy hónap alatt. Én mindenesetre azzal az érzéssel jöttem el onnan, hogy ha ez a mentalitás, ügyintézési sebesség és hozzáállás terjed el a magyar közigazgatás más területein (ne feledjük, január 3-án megnyíltak az úgynevezett kormányablakok is a sok éve ígért egyablakos ügyintézés első lépéseként), akkor kimondhatjuk: a régi és az új állampolgárok egyaránt megérkeztek az élhető Magyarországra.

LUKÁCS CSABA, MAGYAR NEMZET

nyomtatási verzió

A Markó-korszak vége?

Annak dacára, hogy már a bejelentés előtt sokan rebesgették, mint lehetőséget, s a sajtóban is nyilvánosságot láttak találgatások, sokakat meglepett, hogy Markó Béla bejelentette, nem jelölteti magát a következő, februárra tervezett tisztújító kongresszuson az RMDSZ elnöki tisztségére. Annak dacára, hogy győzelme úgyszólván garantált lett volna. Ellentétben Demszky Gáborral, aki a biztosnak mondható vereséget kerülte el visszavonulásával. El lehetne mélázni Markó Béla személyes motivációin, de ez sem politológiailag, sem nemzetpolitikailag nem releváns kérdés.

Az viszont, hogy lezárult-e egy korszak az RMDSZ és az erdélyi magyarság életében, annál inkább. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy e fontos kérdés egyelőre még nyitott, legalábbis negatív irányban. A Markói politizálást egyszerre jellemezte a domokosi behódolás a román hatalomnak, a klientúraépítés, a zsákmányszerző pártlogika térnyerése, a román nemzetstratégiai érdekek kiszolgálása (legnagyobb bűne a markói vezetésnek az volt, hogy nem egyszerűen kihasználatlanul hagyta azt a vissza nem térő politikai lehetőséget, hogy Románia EU-s csatlakozási igyekezete miatt bizonyítási kényszer alá került külpolitikai síkon, hanem ­egyenesen felszámolta e sanszot a kormányzati szerepvállalással és a román modellértékű kisebbségpolitika hazug szólamának megerősítésével - olyan ez, mintha az adu ászt az ember nem egyszerűen elpazarolja egy gyenge ütésre, hanem ki sem játssza, s átcsúsztatja az ellenfélnek) valamint egyfajta visszafogott nemzeti retorika s egy meglehetősen gyengén érzékelhető, de mégis létező törekvés az apró-cseprő engedmények kicsikarására. Kétségkívül alacsony az összehasonlítási mérce, de Bugár Bélához képest Markó Béla magyar politikusnak tűnik. Ami nem mondható el Borbély Lászlóról vagy Frunda Györgyről, akik a karrierpolitikusok ideáltípusai, egyívásúak Bugárral, attól függetlenül, hogy közvetlenül vagy közvetve irányítják őket Bukarestből.

Jelen pillanatban Eckstein Kovács Péter, Olosz Gergely és Kelemen Hunor jelentették be RMDSZ-elnökjelölti ambícióikat. Megítélésem szerint Eckstein a Markó politikát vinné tovább, esetleg karcosabban, több kon­fliktust vagy látszatkonfliktust vállalva a román féllel, de végeredményben ugyanott lennénk, Olosz Gergelyről nem tudjuk, hogy mennyire mozogna autonóm figuraként, Kelemen Hunorról pedig az hírlik, hogy Borbély Lászlót emelné maga mellé, ami nagyjából azt is jelentené, hogy a továbbiakban utóbbi szabná meg az RMDSZ arculatot. Amibe aztán minden belefér a balliberális szövetséges-kereséstől az eddigi puha vonal folytatásáig. Vagyis rosszabb lehet a helyzet az új vezetés megválasztása után autonomista szemszögből, jobb aligha.

Összefoglalva és erdélyi magyar belpolitikai kontextusba helyezve: helyes volt, hogy az EMNT küldöttgyűlése a pártalapítás mellett voksolt, s nem várta meg, hogy mi lesz az RMDSZ kongresszus döntése. Annál is inkább, mert már akkor látszott, hogy nincs egyetlen olyan jelölt sem, aki a neptuni hagyománnyal való gyökeres váltást, az autonómia prog­ramjának következetes felvállalását, a rövid távú csoportérdek helyett a hosszú távú közösségi érdeket képviselné. Az RMDSZ-en belül olyannyira meggyengült a nemzeti–autonomista vonal, hogy ha indult volna is, mondjuk Antall Árpád vagy Tamás Sándor az elnöki posztért, akikről el lehet képzelni, hogy pozícióba kerülve már nem a markói szélárnyékot, az ­autonómia konjunkturális és időleges képviseletét választják, hanem maguk próbálnának légmozgást generálni, iramot diktálni, programot hirdetni, nos, ők teljesen esélytelenek lettek volna.

Marad tehát a nehezebbik út, felépíteni harmadjára egy politikai erőt azokkal, akik két étvized szélmalomharcnak tűnő küzdelmei után sem adták fel, akik hisznek az erdélyi magyar jövőben és tenni is hajlandóak érte.

BORBÉLY ZSOLT ATTILA

nyomtatási verzió

Határok

Az év végét a családdal a sógoréknál töltöttük. Életünkben először – ahogy a gyerekek fogalmaztak. Ehhez azonban két határon is át kellett utaznunk – gondoltam elutazásunk előtt.

Az első határ a román-magyar volt. Emlékszem, az átkosban mindenki félt, sőt rettegett: nehogy észrevegyék a szajrét (már aki odaát pénzszerzés céljából üzletelni akart például csergékkel vagy bőrcipőkkel), jövet pedig azért kellett izgulni, nehogy észrevegyék a könyvet, folyóiratot, egyáltalán a magyar betŰt.

Ez a helyzet a 89-es fordulat után valamelyest változott. A szajrét nem volt baj, ha észrevették, sőt. Minél többet kellett adni a vámosoknak. Elvégre azért voltak vámosok, hogy megvámolják az árut, nemde? Õk lettek a kiskirályok. Ha nem volt elég a kartus cigaretta, ha a kiváló minőségű bőrcsizma túl szoros volt (a sofőr mellett próbálta fel!), ha a busz utasai személyenként csupán öt márkát adtak, nem engedte át a buszt. Visszaálltunk a sorba, s az egy óra után még tíz és felet várakoztunk. Addig volt időnk gondolkozni, mi rosszat tettünk. Közben focibajnokságot szerveztünk, járművek szerint. Csak már arra nem emlékszem, hogy a kolozsvári, a vásárhelyi vagy valamelyik székelyföldi busz utasai nyertek.

Visszafele nem sokat változott a helyzet, Erdély történelmét és más hasonló jellegű könyveket továbbra is vadásztak, mintha a behozott könyvekkel és azok olvasásával elszakítottuk volna Erdélyt Romániától.

Ezek a rossz emlékek szerencsére már mind a múltéi. A két ország uniós tag lett, a vám megszűnt, a vámosok meggazdagodtak és vállalkozók lettek. Mi pedig minden nehézség nélkül, a román és a magyar határőr közös köszöntése mellett nyugodtan gurulhattunk át a határon.

A másik határ még nagyobb változáson ment keresztül. Hegyeshalom felé közeledve eszembe jutott, hogy a kilencvenes évek elején, amikor az osztrák határőrök meglátták a román rendszámú buszt, hátra szaladtak a kocsisor mellett, és kézzel-lábbal integettek, amíg a sofőr félrehúzott – szinte a fŰre. Hogy aztán mindenkit leszállítsanak, és órákig várakoztassanak. Ez a megalázó bánásmód mára teljesen megszűnt. Feleségem hiába készítette ki szorgalmasan az útleveleket, személyi igazolványokat, az egykori vasfüggöny után épített szigorú határátkelőhely is teljesen megszűnt. Eltettük az útleveleket, és csupán lassítottunk a Bécs felé vezető autópályán.

Ausztria és Magyarország is a schengeni övezetbe tartozik immár. Az idén erre készül Románia is. Bár az európai nagyhatalmak (Németország és Franciaország) szerint a román állam még nem felel meg a kritériumoknak: Párizs és Berlin álláspontja szerint ugyanis még mindig hiányos az ország felkészültsége a biztonság és az igazságszolgáltatás terén, és még mindig nem sikerült leszámolni a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel. Ha a feltételeket nézzük, akkor Románia sohasem fog csatlakozni az övezethez, hiszen ismerjük a balkáni mentalitást és a korrupciót. De ha arra gondolunk, hogy az ország minden gazdasági és politikai nyomorúság ellenére NATO-tag és uniós tag lett, akkor tudjuk, hogy e mostani döntés is csupán idő kérdése. A határok pedig nemcsak átjárhatóak lesznek, hanem hamarosan megszűnnek. Így hamarosan lehetővé válik az, amit 15 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk: Székelyudvarhelytől igazolvány nélkül is elmehetünk akár Lisszabonig is.

SOMOGYI BOTOND

nyomtatási verzió

Öngyilkos szabadság

Mérget lehet venni arra, hogy a román televízió munkatársa, Adrian Sobaru tiltakozása hamarosan feledésbe merül. De ha mégis felemlíti valaki, akkor kiderítik, hogy a villanyszerelő már gyerek korában terhelt volt, s nem is volt miért az életét kockáztatnia, mert ha nem is mennek jól az országban a dolgok, de olyan rosszul sem, hogy el kelljen dobnod magadtól az életet. Mert ilyen a hatalom. A számára nem tetsző dolgokat vagy zárolja, vagy magyarázza, mégpedig úgy, hogy ő sosem hibás. Pedig a bukaresti villanyszerelő éppen arra akarta felhívni az ország, a világ figyelmét, hogy a román társadalomban nagy bajok vannak, az adófizető polgárt semmire se értékelik.

Aki ismerte, megmondhatja, hogy Adi Sobaru csendes, megbízható szakember. Az eset napján is áramforráshoz kötötte a filmfelvevőket, fényszórókat, senki sem tudta mire készül. Pedig akkor már rajta volt a feliratos mez, a – többek közötti – „szabadság” szóval. És bevárta, amíg Emil Boc, az ország helyzetéért felelős miniszterelnök a mikrofon mellé lép, s akkor vetette le magát a parlament erkélyéről. De még el sem vitték, máris kérdőjelek sorozatát tették cselekedete mellé. Akkor is, ha szinte mindenki tudja, hogy neki van igaza. Egy nyomorba döntött világban a szabadság sérült, egy emberi élet vált lehetetlenné.

Visszaaraszolva húsz és egynéhány esztendőt az időben, egy másik villanyszerelő, aki amatőr festő is volt, az életét feláldozva tiltakozott az akkori rendszer ellen. Liviu Corneliu Babeş égő fáklyaként égett el a szabadságért a Brassó-pojánai sípályán. Ő akkor a „Stop Mörder! Braşov = Auschwitz” feliratot hagyta hátra. Az akkori hatalom első tette szintén az volt, hogy róla minden hírt zárolt. Tiltakozását hallgatással vették körül, cselekedetét pedig egy őrült tettének mutatták be. Mert bármennyire gyilkos egy hatalom, nem szereti, ha a halál képét ragasztják neve mellé.

Egyébként a közemberek sem szeretik, ha emlékeztetik arra, hogy szinte szó nélkül elfogadják a nyo­morúságot, az alkotmány adta szabadságuk megnyirbálását. Babeş Etelka, a brassói tiltakozó felesége nyilatkozta, hogy a szegénység elterjedésével mind többen kérdeznek rá, hogy érdemes volt-e a jelenlegi helyzetért férjének feláldoznia az életét. Egy bizonyos: Liviu Babeş nem ezt a nyomorúságos világot akarta. Mint amiként Adrian Sobaru sem csak magáért, hanem egy áldemokrácia ellen tiltakozott. Összezúzottan is azt kiabálta, hogy „szabadság”! Mert éppen a demokratikus szabadságjogok sérülnek most is nap, mint nap.

És sajnos hathatós magyar közreműködéssel. A villanyszerelő vére a kormányban lévő RMDSZ-es politikusokat is bemocskolta. Végérvényesen.

ROMÁN GYŐZŐ

nyomtatási verzió

magyar szemmel

Székelyföldi elöljárók ­igényelték a honosítást

 

 

 

Borboly Csaba a csíkszeredai konzulátuson

 

Január 3-án megnyitotta kapuit a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ. Kellemes környezetben, jó hangulatban várja az ügyfeleket, akik az egyszerűsített honosítás iránt érdeklődnek. Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Központ vezetője tájékoztatott: nagy az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt; az újesztendő első napján, az irodában nem voltak kígyózó sorok, de sokan megfordultak. Azt is elmondta: a Demokrácia Központok a következő időszakban nem csak tanácsadással, az aktacsomók összeállításával tudják segíteni a magyar állampolgárságot igénylőket, hanem várhatóan időpontot is lehet majd kérni az irodában, így nem szükséges valamely külképviseleti irodához fordulni.

 

Magyar állampolgárságot kértek a székelyföldi elöljárók

A három székelyföldi megye, Hargita, Kovászna és Maros megye ­tanácselnöke, valamint Sepsiszentgyörgy polgármestere az elsők között nyújtották be állampolgársági kérelmüket január 3-án, hétfőn a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulátusán. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke feleségével, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke pedig feleségével és három gyerekével együtt kérvényezte az anyaország állampolgárságát.

Tamás Sándor szerint annak, hogy az elsők között nyújtották be állampolgársági kérvényüket, fontos üzenete van: úgy legyünk magyar állampolgárok, hogy Székelyföldön élünk és dolgozunk. „Nem akkor kértük az állampolgárságot, amikor feleségemmel öt évig Budapesten éltünk, hanem itthon. Hiszen kétségtelen számunkra, hogy Budapesten könnyebb magyarként élni, de csak itthon érdemes” – szögezte le. Szerinte eddig is arccal Budapest felé élt a székelyföldi magyarság, és ezt ideje formailag is rendezni.

Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere számára elsősorban érzelmi kérdés a magyar állampolgárság megszerzése. „Itt Székelyföldön képzeljük el életünket magyar és román állampolgárként. Az elsők között jelentkeztünk, hogy megmutassuk, nem kell félniük az esetleges megtorlásoktól azoknak az erdélyi magyaroknak, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel” – hangsúlyozta.

Borboly Csaba szerint az utód kéri ma azt, amit az elődtől elvettek. „Megtiszteltető számomra, hogy a mai napon beadhattam a magyar állampolgárság iránti kérelmemet. A döntést közéleti szempontból azért tartom fontosnak, mert így jobban kifejezhetjük összetartozásunkat, az erdélyi magyar közösség pontot tehet egy folyamat végére, amelyet egy szóval lehet leírni: elszakítottság. Ennek a mai naptól vége” – jelentette ki. Személyes indokai közül azt emelte ki, hogy magyar katonaként a Békás-szorosban harcoló, illetve azt követően egy évig Tiraszpol mellett orosz hadifogságban raboskodó nagyapjával, Borboly Antallal szemben ez erkölcsi kötelessége volt. „Gyerekkoromban nap mint nap beszélt a magyar világról, a katonaságról, mindarról, amit ő és sorstársai megéltek, és én azt gondolom, hogy e kérelem beadásával előtte és sorstársai előtt is tisztelgek” – nyilatkozta Borboly Csaba.

Balogh György konzul elmondta, folyamatosan újabb ügyfélfogadási pontokat hoznak létre, hogy minél több igénylőt tudjanak rövid időn belül kiszolgálni. A Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusán az ügyfeleket csak előzetes telefonos vagy személyes bejelentkezés és időpont-egyeztetés után tudják fogadni, elkerülve ezzel a hosszú sorokat.

KEMENES SZIDÓNIA

nyomtatási verzió

Átesett a tűzkeresztségen a szatmári Demokrácia Központ

Kétfrontos lejárató kampány kereszttüzébe került a múlt hónap első felében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár Megyei Szervezete. Egy, eddig ismeretlen szatmári egyesület nevében olyan hirdetést adott fel a Magyar Polgári Párt egykori országos ifjúsági elnöke az RMDSZ egyik megyei szócsövének számító Szatmári Friss Újságban, amely azt a benyomást keltette az olvasókban, hogy azt a magyarországi kormánypárt, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség szatmári szervezete jelentette meg (amely, amint tudjuk, nem létezik). Létezik viszont (a hirdetés szerint) a „Szatmár Megyei Fidesz”, amely a neve felfedése nélkül, december 6-án többek között az alábbiakat írja fizetett közleményében: „Örömmel értesítjük a magyar állampolgárságot igényelni szándékozó Szatmár megyei lakosokat, hogy megnyílt a Magyar Állampolgárság Ügyintéző Iroda” Szatmárnémetiben, az A. Ioan Cuza (Eötvös) utca, 28. szám alatt. Az „a” határozott névelő (tudniillik: „a” Magyar Állampolgárság .... - BS megj.) egyértelműen azt sugallja, hogy az EMNT-féle iroda nyílt meg. A hirdetés ugyanis nyilvánvalóan arra a tényre épített, hogy a közbeszédet hetek óta uralja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács keretében rövidesen megnyíló demokrácia-központok kérdése, amelyek egyedüliként fognak hiteles és korrekt tájékoztatást nyújtani a magyar állampolgárság egyszerűsített formában történő igényléséhez.

Egy nappal később, december 7-én a hirdető már felfedi kilétét a szóban forgó lapban: „A Szatmár megyei FIDESZ (Fiatal Demokraták Szövetsége) [...] most Magyar Állampolgárság Ügyintéző Irodát nyitottak Szatmárnémetiben...”. S a továbbiakban arról tájékoztat, hogy területi képviselőik az összes magyarlakta települést bejárják, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék az irodájukat, s „máris jó kapcsolatokat ápolnak a polgármesterekkel, lelkészekkel”. Hogy aztán egy váratlan fordulattal azzal lepje meg az olvasót, hogy „Az iroda az EMNT helyi szervezetével is jó partneri viszonyt ápol, akik szintén segítséget nyújtanak az állampolgárság igénylésében” (kiemelés tőlem: BS). A kiemelt rész nem szorul különösebb magyarázatra, ám a mondat első fele azért is meglepő, mert az EMNT Szatmár megyei szervezete semmiféle kapcsolatot nem tart fenn a szóban forgó egyesülettel, hanem – jó oka van rá – kifejezetten távol tartja magát tőle. Az iroda vezetője ugyanis, amint a közlemény további részéből kiderül, Szakács Botond, azaz a Magyar Polgári Párt volt országos ifjúsági elnöke, Szász Jenő pártelnök bizalmasa. A volt országos ifjúsági elnök politikai tevékenysége nem ismert a szatmáriak körében, s ugyanígy az általa vezetett egyesület sem adott hírt mostanáig a sajtó hasábjain magáról. Hab viszont a tortán, hogy Szakács Botond édesanyja az a Bátori Éva, aki az ügy kipattanása előtt egy hónappal sikeresen „beajánlotta magát” az EMNT Szatmári szervezetébe, mi több, annak megyei elnökségi tagja lett. Ez önmagában nem jelentene semmit, ha ugyanakkor nem ő egyengette volna – nyugdíjas, de külsős, bedolgozó újságíróként – a Szatmári Friss Újságban a „családi egyesület” fizetett hirdetéseinek az útját. Holott tisztában lehetett vele, hogy a szóba forgó egyesület közleményei erkölcsi károkat okoznak, nem csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezetének, hanem annak a nemes gesztusnak is, amelyet a magyar kormány tett az ­állampolgársági törvény módosításával a határokon felüli nemzetegyesítés érdekében.

Az EMNT Partiumi Regionális Szervezetének e közleményekre az érintettség jogán adott, elhatárolódó és tiltakozó válaszát december 13-án küldte el a Friss Újság címére a szatmári EMNT sajtóirodája, de a közlemény csak december 16-án jelent meg a lapban. E három napos késleltetés épp elég volt ahhoz, hogy a „Szatmári Fidesz” még két közleményben hirdesse magát, meg arra is, hogy az RMDSZ Szatmár megyei szervezete tájékoztató füzetet adjon ki az állampolgárság megszerzésével kapcsolatban. Meg arra, hogy e füzetet a megyei szervezet teljes vezérkara nagy csinnadrattával, sajtóértekezleten jelentse be december 15-én, s az erről szóló cikk december 16-án, azonos lapszámban jelenjék meg az EMNT közleményével. Az EMNT válaszának késleltetése végül is sajtóetikai, azaz szakmai kérdés, ami a szatmári EMNT-nek ugyan erkölcsi kárt okozott, de mit lehet tenni, amikor köztudott, hogy a hatalomközeli média sem szakma-etikai, sem szakmai kérdésekben nem jeleskedik, s pláne nem, ha sajtóetikai kihágásait (egyelőre még) következmények nélkül teheti. S gátlástalanul meg is teszi, főként akkor, ha egy valódi érdekképviseleti szervezetről van szó, mint amilyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A lényeg itt végül is az, hogy az EMNT közleménye mozgásba hozta végre a, többnyire csak kosárlabdameccseken aktív, szervezetet, s a magyarságnak kiutalt közpénz egy része valóban hasznos ügyre lett felhasználva.

A „szatmári Fidesz” végül újabb közleményben tudatta, hogy visszavonul, s az irodája működését megszünteti. Báthory Éva az iroda bezárását kommentálva, megkeresésünkre továbbra is fenntartja azon nézetét, hogy az EMNT közleménye „károkat okozott” a szóban forgó egyesületnek.

December 13-án, a szóban forgó egyesületével egyidejűleg, egy másik közlemény is megjelent a lapban, ezúttal az érintettség jogán, mert egy nappal korábban megjelent hírre reagált. (Lám, ebben az esetben, a szóban forgó médiaorgánum valamiért nagyon fontosnak tartotta, hogy betartsa a sajtóetika írott, de az átlagember számára is világos szabályait). Az egy nappal korábbi hír arról szólt, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség nagyváradi osztálya vizsgálatot indított egy 2008-as ügy miatt Pécsi Ferenc, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Szatmári Vállalkozók Fóruma Egyesület elnöke ellen, akit több más személlyel egyetemben pályázati pénzek eltérítésével vádolnak. A közleményben Pécsi cáfolja az ellene okirat-hamisítás és sikkasztás címén megfogalmazott vádakat, s mintegy mellékesen megemlíti, hogy valójában volt asszisztense ellen ­folyik hasonló jogcímen bűnvádi vizsgálat, aki ellen, szintén okirat-hamisítás és sikkasztás miatt, ő tett feljelentést, még 2008-ban. Meg is nevezi egykori munkatársát: az EMNT Szatmár megyei elnöke, Veres-Kupán Enikő. Pécsi e közleményben úgy véli, hogy a DNA által ellene kezdeményezett vizsgálat voltaképpen egykori beosztottjának a vele szembeni bosszúja. E közleménynek, azon túl, hogy az EMNT Szatmár megyei elnökét rossz színben kívánja feltüntetni, az a pikantériája, hogy abban az ügyben vádolja meg sikkasztással és okirat-hamisítással Veres-Kupán Enikőt, amely kapcsán épp ő állítja, a DNA vádjaival szemben, hogy nem történt semmiféle bűncselekmény. No, meg az is pikantériája az ügynek, hogy a DNA is épp akkor „robbantja ki” ezt az ügyet, amikor a „Szatmár megyei FIDESZ” épp a szatmári EMNT ellen van felvonulóban.

BÓDI SANDOR

 

nyomtatási verzió

Szatmáron is népszerű a magyar állampolgárság

 

Nagy az érdeklődés a szatmári irodában - Bódi Sándor felvétele

Az év első munkanapján, január 3-án Szatmár megyében is megkezdte működését a megyei EMNT égisze alatt működő két Demokrácia Központ. Szatmárnémetiben, az Árpád utca 18.szám alatti központban az első nap folyamán mintegy hetven személy kért ­felvilágosítást az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban, illetve segítséget a szükséges formanyomtatványok kitöltésében. A Nagy­károlyban működő tájékoztatási irodában, amely a Nagykároly-Belvárosi református egyházi hivatal Rákóczi Ferenc utca 17. szám alatt működik, mintegy harminc személy folyamodott szaktanácsadásért a Demokrácia Központ személyzetéhez. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az elsők között érkezett a nagykárolyi irodába. A munka szervezettsége összességében jónak mondható, az ­érdeklődők kiszolgálására az operativitás s a szakszerűség volt a jellemző. Annak ellenére, hogy az érdeklődők többsége előzetesen olyan kétes információkhoz jutott, hogy az RMDSZ által működtetett státuszirodához kell fordulnia az állampolgárság ügyében az EMNT Demokrácia Központjai helyett. A téves tájékoztatás azonban nem ­okozott zavart az ügyintézésben, s az ügy­felek elégedetten távoztak a Veres-Kupán Enikő EMNT- elnök ­irányította központból.

Az Erdély-szerte működő Demokrácia Központokhoz hasonlóan a szatmárnémeti Központ munkatársai is vidéki kiszállások révén fogják az ­elkövetkezendő napokban a magyar lakosságot tájékoztatni a két Demokrácia Központ működéséről, illetve a honosítás ügymenetéről. Telefonon a 0261-768110-es telefonszámon lehet a szatmárnémeti központban időpont-egyeztetést kérni.

nyomtatási verzió

Teltházzal kezdett a csíkszeredai ­főkonzulátus
A magyar külképviselet vezetőjével, Balogh Györggyel beszélgettünk

 

Balogh György csíkszeredai konzul - Kristó Róbert felvétele

Nagy várakozással nyitottuk meg január harmadikán a konzulátus irodáit, nagy meglepetések nem értek, hiszen az előjegyzéseket már tavaly novemberben elkezdtük iktatni. Ennek köszönhetően nem alakultak sorok a csíkszeredai külképviselet épülete előtt, mindenki a megszabott időpontban érkezett, és túlzások nélkül állíthatom, az első kérvényeket fokozott ünnepi hangulatban vettük át. A délelőtt folyamán a konzulátus főépületében négy romániai magyar politikus adta be a gyorsított honosításhoz szükséges okmányokat: Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita, és Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnökök, valamint Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Az újév első munkanapját nagy figyelemmel követte a sajtó, és úgy érzem, hogy mindenki nagyon komolyan vette ezt a 2011-es esztendőt indító eseményt.

– Történt-e valami változás a magyar állampolgárság kérvényezésének kritériumrendszerében az elmúlt hetekben?

– Alapvető változás nincsen: a ­dokumentumok elfogadását illetően a bevándorlási és állampolgársági hivatal maximális rugalmasságot ígért. Én nagyon remélem, hogy kevés olyan esettel találkozunk, ahol hiánypótlás miatt vissza kell majd küldenünk az aktákat. Ahogy az élet egyéb területein, úgy a bürokráciában is az evés a puding próbája: vannak még rések az ügyintézés metodikájára vonatkozó útmutatásokban, azon vagyunk, hogy ezeket mihamarabb kiküszöböljük.

– A korábbi tájékoztatók ellenére, sokan még ma sincsenek tisztában azzal, hogy milyen okmányokat kell benyújtaniuk a honosítás kérvényezésekor. Elismételné a felté­teleket?

– A kérelmezőnek, aki vagy felmenőire, vagy saját korábbi magyar ­állampolgárságára hivatkozva folyamodik hozzánk, be kell nyújtania az anyakönyvi kivonatait. Ide tartozik a születési, a házassági, a válási, és adott esetben az elhalálozási bizonylat. Ezen okmányok eredetije a legtöbb esetben nyilván román nyelvű, ezért hitelesített fordításukat is mellékelni kell. A felmenők tekintetében kissé bonyolultabb a helyzet, mert azok, akik 1940 és ’45 között születtek, és saját nevükben kérik a visszahonosítást, viszonylag egyszerű az ügyintézés. Azoktól, akik nem a „kis magyar világban” születtek, azt kérjük, hogy az okmányok alapján bizonyítható legyen a leszármazotti kapcsolat az egykori magyar állampolgárságú szülővel, nagyszülővel. Konkrétan: ha valakinek az édesapja például 1950-ben született, az sajnos még nem elégséges ahhoz, hogy a magyar állampolgárságát ­bizonyítottnak lássuk, viszont az apa születési igazolványában már megtalálhatóak a nagyszülők adatai. Amennyiben ott nem szerepel a nagyszülők születési helye, ezt külön okmányokkal kell igazolni, legyen az anyakönyvi kivonat, katonakönyv, házasságlevél.

– Más lehetőség van-e a felmenők egykori magyar állampolgárságának igazolására? Az olyan esetekre gondolok, amikor a régi anyakönyvi kivonatok elvesztek, vagy megsemmisültek.

– Ilyen esetekben elfogadjuk az iskolai és egyházi bizonyítványokat, vagy akár a telekkönyvi kivonatokat is. A lényeg az, hogy követhető legyen a családi vonal a kérvényező és a hivatkozott személy között. Azok esetében, akiknek a nagyszülei nem az 1919-ben meghúzott Magyarország határain belül éltek, Dél-Erdélyben például, 1918 előtti okmányokat kérünk. Ez első hallásra bonyolultnak tűnik, mégsem az: a születési igazolványokban szerepel a szülők neve, tehát mindössze azt kell igazolni valamilyen hivatalos irattal, hogy valós a genealógiai vonal.

– Erdély-szerte megnyíltak a kérvényezést segítő Demokrácia Központok. Milyen szinten vizsgálják fölül az általuk láttamozott iratokat?

– Az okmányok még két szűrésen esnek át, a központok feladata az, hogy az elemi hibák kiküszöbölésével megkönnyítsék az ügyintézést. A folyamatot mi is próbáljuk felgyorsítani, ezért nyitottunk Csíkszeredában fiók-irodát a Lazarus-házban, ahol az első munkanapon mintegy húsz kérvényezőt fogadtunk. Itt és a konzulátuson január harmadikán összesen ötvenhét aktát adtak le. Mivel a legtöbben családostól jelentkeztek, személyekre lebontva ez a szám az előbb említettnek a háromszorosa. Családok esetében az eljárás a következő: a kitöltendő közös adatlapon, például, a kérelmező férj adatain kívül be kell írni a feleség, és a gyerekek adatait is. Itt csak egy dologra hívnám fel a figyelmet: azok a gyerekek, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket, nem szerepelhetnek a családi adatlapon: ők külön kell kérvényezzék a honosítást.

– A Székelyföldön nagy az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, hol tartanak az előrejegyzésekkel?

– Június végéig be vagyunk programozva. A konzulátus épületében három, a Lazarus-házban két asztalnál fogadjuk az ügyfeleket, de ezt az elkövetkezendő hetekben még bővíteni fogjuk.

 

Január negyedikén Csíkszeredában is megnyílt az EMNT Demokrácia Központja. A Petőfi utca 7. szám alatti irodában, miközben éppen három ügyfelet fogadtak, a szervezet székelyföldi koordinátora, Kincses Előd elmondta: „Ha viccesen fogalmaznék, azt mondanám, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás nem is olyan egyszerű. Az űrlapok kitöltése sokak számára nehézséget okoz, és az okirat-csomó összeállítása sem könnyű feladat, de éppen azért vagyunk itt, hogy mindenkinek segítsünk. Forduljanak tehát bizalommal hozzánk, mert így nemcsak a fölösleges utazgatást kerülhetik el az állampolgárságért folyamodók, de megkönnyíthetjük a konzulátus dolgát, és gyorsíthatjuk az eljárást.”

JAKAB LŐRINC

nyomtatási verzió

Sarmaságon is megnyílt a Demokrácia Központ

Még mielőtt véget ért volna a 2010-es év, december 28-án, 15 órakor Sarmaságon is felavatták a helyi Demokrácia Központot.

Bár az EMNT által igényelt ­helyiség körül itt sem ment minden zök­kenőmentesen – a község polgármestere, Dombi Attila megtagadta az irodahelyiség biztosítását a művelődési házként működő Kemény-kastélyban – a helyi szervezők jóvoltából és kitartásuknak köszönhetően mégsem kellett elodázni az avatót, melyet Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke is megtisztelt jelenlétével. A rendezvényen jelen volt Orbán Mihály régió-elnök, Gergely Balázs a Demokrácia Központok igazgatója, Zatykó Gyula, a partiumi Demokrácia Központokért felelős igazgató, dr. Sándor József, a megyei szervezet elnöke, valamint a zilahi és a helyi Demokrácia Központ munkatársai.

Az új irodahelység avatója nem csak azért volt rendkívüli esemény Sarmaságon, mert rekordidő alatt sikerült mindent megszervezni, hanem mert szép számban köszönthették a helyi érdeklődőket is.

Azóta már lecsengett az óév és túl vagyunk Zilahon is, Sarmaságon is az első, január 3-ára kitűzött hivatalos ügyfélfogadó napon. Ennek tapasz­talatait számba véve lehet, hogy még korai lenne bármiféle statisztikát is felállítani, de annyit bátran kije­lenthetünk: minden ellenpropaganda dacára bőven voltak ügyfeleink. ­Segítségünket mindenki jó szívvel kérte s fogadta, feltett kérdéseinket senki nem tekintette tolakodásnak, és mindannyian mosolyogva tá­voztak.

(BEKSY)

nyomtatási verzió

Erdély-szerte rajtoltak a Demokrácia Központok

Az új év beköszöntével Erdély-szerte elkezdték munkájukat a Demokrácia Központok, melyek nagy feladat előtt állnak: a magyar állampolgárságot igénylők, hivatalosabban szólva az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek hatékony és zökkenőmentes benyújtásában kell segédkezet nyújtaniuk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, valamint Külügyminisztériuma között létrejött megállapodás értelmében az első Demokrácia Központokat már tavaly de­cemberben megnyitották, a legelsőt Nagyváradon, ám az ügyfelek fogadása január 3-tól vette kezdetét.

A nagyváradi Demokrácia Központ első „ügyfele” Tőkés László, az Európa Parlament alelnöke, az EMNT elnöke volt családjával. A politikus hangsúlyozta: az állampolgársági törvény a ­december 5-i népszavazás és a Kempinszky-korszak lezárásának tekinthető, noha továbbra is árnyék vetül erre a folyamatra. Nagy József Barna irodavezetővel együtt Tőkés László jelezte: az RMDSZ félrevezeti a lakosságot a ­magyar állampolgársági kérelem ­téma­körében. Az EMNT elnöke szégyenfoltként értékelte, hogy az RMDSZ különböző képviselői kettős kommunikációval egyrészt kijelentik, hogy nem tartanak igényt a magyar állampolgárságra, másrészt pedig tájékoztató füzetecskét adnak ki, melyben arra buzdítják az embereket, hogy állampolgársági kérelmüket és az ehhez kapcsolódó dokumentációt vigyék az RMDSZ-hez. Az esemény díszmeghívottja Kristófi János festőművész, tízgyerekes család feje volt. Ezzel kapcsolatban Tőkés László megjegyezte: ő maga hetedik a családban, s hetedikként mondja: az erdélyi magyar családban minden gyerekre szükség van. Zatykó Gyula, a Demokrácia Központok Partiumi Regionális Hálózatának igazgatója röviden értékelte a Demokrácia Központok első partiumi napját: „A Partiumban tíz Demokrácia Központ nyílt, Nagybányán, Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Zilahon, Sarmaságon, Érmihályfalván, Margittán, Nagyváradon, Aradon és Temesvárott, valamennyi üzemel, mindenhol csúcsforgalom volt. Semmiféle rendellenességet nem tapasztaltunk.”

Székelyföld első Demokrácia Központját még december 23-án avatták Sepsiszentgyörgyön, avatás előtt állnak többek között a csíkszeredai és székelyudvarhelyi központok is. Marosvásárhelyen január 3-án, a Demokrácia Központ ünnepélyes megnyitóján jelen volt Gergely Balázs, a Demokrácia Központok igazgatója, aki az eseményt követően rövid értékelést tartott az első napról: „Ma a kolozsvári iroda már teljes kapacitással működött. Az országos helyzet a ­következő: 15 iroda már ügy­feleket­ ­fogadott, további hét iroda az ­elkövetkezendő napokban indul. Visszajel­zéseink pozitívak. Központjaink létjogosultságát jelzi az is, hogy – mivel sok iratcsomó hiányosan, rosszul volt összeállítva –, a kolozsvári konzulátus nagyszámú érdeklődőt hozzánk irányított.”

Papp Előd, a Demokrácia Köz­pontok székelyföldi koordinátora ­elmondta: „A csíkszeredaiak, székelyföldiek számára a legfontosabb az, hogy állandó, harmonikus kapcsolatban vagyunk a konzulátussal, kölcsönösen segítjük egymást munkánkban, hogy elérhessük azt, hogy minél többen, minél hamarabb megszerezhessék a magyar állampolgárságot. Ehhez teljes körű szolgáltatást nyújtunk, hiszen minden ügyfél számára nagyon fontos, hogy az ügyintézés ne ütközzön akadályba. Január 15-től mindegyik Demokrácia Központ működni fog a Székelyföldön is.”

DK-SAJTÓIRODA

nyomtatási verzió

Zavart kelt az RMDSZ

Decemberben az RMDSZ Szatmár megyei szervezete is ­kiadott az egyszerűsített honosítási eljárásról egy tájékoztató jellegű füzetecskét, amely kb. tízezer példányszámban jelent meg. Azért szerencsére, mert a tájákoztató füzet inkább félretájékoztat, mint használható információt nyújt, annyi benne a téves információ. A szatmári szervezet vélhetőleg a hasonlóan használ­hatatlan Bihar megyei RMDSZ kiadványát másolhatta le, ahelyett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács e témában képzettséget szerzett szakembereit kérdezték volna meg. Minden segítség jól jön, ha az a lakosság minél szélesebb körű tájékoztatását szolgálja, de amiként a pokol felé vezető út is jószándékkal van kirakva, itt sem elég maga a szándék, még ha őszinte is az. Az RMDSZ részéről jövő „támogatás” olyannyira zavart kelt az emberekben, hogy nem járunk messze az igazságtól, amikor azt sejtjük, hogy itt a Demokrácia Központok által végzett munka szabotálásáról, az állampolgárság megszerzési procedúrájának tudatos megnehezítéséről van szó. Már önmagában az a tény is a honosítás igénylésének ellenében hat, ahogyan az RMDSZ vezetői mindent megragadnak, hogy ellenreklámot csináljanak neki. Elsősorban azokra a kijelentésekre gondolok, amelyekben az RMDSZ helyi és országos vezetői megmagyarázzák, hogy ők miért is nem igénylik azt. Sugallva ezáltal a nemzeti tudattall amúgy is hadilábon állóknak, hogy nyugodtan magukévá tehetik „vezetőik” érveit. S innen már csak egy lépés, hogy akár Szatmárban, Szilágyban vagy Biharban a státuszirodákhoz irányítsák a Demokrácia Központok helyett a tájékozatlanabb partiumiakat, mint ahol „szintén szolgálnak információval”. Az sem véletlen, hogy az RMDSZ-es többségű helyi önkormányzatok vezetői sem tolonganak a Demokrácia Központokban: sem a maguk, de legfőbbképpen a közösségük érdekében.

Az eddigi tapasztalatok birtokában ez épp azt bizonyítja, hogy így a legjobb, ha az RMDSZ minél távolabb tartja magát a Demokrácia Központokra tartozó tájékoztatási akcióktól.

Csak valahogy ezt a dolgot jó lenne egyértelműbbé tenni. Az RMDSZ országos vezetőségének ez lenne a honosítással kapcsolatban az egyetlen, és legfontosabb feladata: a megyei, helyi szervezeteit visszaparancsolná az „állások” mögé. Ezzel tudná, – a magyar összefogás jegyében – az állampolgárság kiterjesztésének nemes ügyét a leghatékonyabban szolgálni.

BÓDI SÁNDOR

nyomtatási verzió

Csíkszeredai alapítvány az árvákért
Gergely István: teljesen megváltozott a magyarországi hangulat

 

Gergely István (Tiszti) - Kristó Róbert felvétele

A csíksomlyói központú Csibész Alapítvány hivatalosan 1992-től működik, de a segélyszervezet története 1987-re nyúlik vissza. Gergely István (akit röviden Tisztiként emlegetnek) a Csíkszeredában kallódó fiatalokat már a rendszerváltás előtt gyámolította, 1989-ig titokban. A fedél nélküli tinédzsereket egy időben a plébánián, saját szolgálati lakásában szállásolta el, később az alapítvány terjeszkedésével párhuzamosan már a „házakban”. Mára mintegy kéttucatnyi ház és lakás áll a rászorulók rendelkezésére, a szervezet leányanyákon, betegeken segít, adományokat gyűjt. A mozgalom alapítójával a kisebb és nagyobb csibészek karácsonyáról, és az ünnephez kötődő gondolatairól az ünnepek előtt beszélgettünk.

 

Advent harmadik vasárnapján utaztunk Magyarországra az Árvácska együttessel. Budapesten és környékén a Szállást keres a Szent Család nevű rendezvény keretében fogadtak minket az anyaországi családok. Ez a karácsony előtti programunk több mint tíz esztendeje működik. Ilyen alkalmakkor visszük a hírt: Jézus kétezer éve megszületett, azóta felnőtt, a kis Jézusból Krisztus lett. A mi adventünk igazából a ­felnőtt Krisztus várásának jegyében történik. ­Jártunk iskolákban, köztereken, a Parlament épületébe is ­ellátogattunk. Mindenhol nagy szeretettel és barátsággal fogadtak bennünket, üzenetünket adományokkal hálálták meg. Alig értünk haza december huszonharmadikán, megtartottuk az immár ­hagyományossá vált Csibész karácsonyunkat, amelynek ezúttal a csíkszeredai Fenyő-szálló nagyterme adott otthont. Mintegy kétszáznegyvenen gyűltünk össze, s miután én szóltam az egybegyűltekhez, a családos csibészek gyermekei kis ünnepi műsorral örvendeztettek meg. Ezt követte az ünnepi ebéd, amelyen részt vettek a régi csibészek is. A rendezvényünkre bekopogtak olyan hajléktalan, kallódó fiatalok is, akik egy ideig a bejáratnál leskelődtek. Persze amint észrevettem, azonnal behívtam őket, így végül együtt ün­nepeltünk. A szentestét külön cso­por­tokban tartottuk meg, én a Nagyasszonyunkról elnevezett közösségi házunkban álltam a karácsonyfa mellett. Mindenki megkapta a maga kis ajándékát, nekem egy palack finom bort hozott az angyal. Remek volt a hangulat.

– Más tervek?

– A karácsonyi ünnepkör keretében, december huszonnyolcadikán szenteljük fel a legújabb csibész-házat Csíkszépvízen, ahova tizenkét fiatalunk már be is költözött. Ez az ingatlan nemcsak lakhelyül szolgál a fiatalok számára, hanem szociális központként is működik majd, ahol a pszichológusaink a csibészek mellett bárki hozzánk fordulót szeretettel várnak egy tanács, egy beszélgetés, lelki vigasz erejéig. A napokban ­fogjuk elindítani másik szolgáltatásunkat, amit nem szeretnék szegénykonyhának nevezni. A cél: az ünnepek alatt minden rászoruló meleg ételhez juthasson. Aki egészségi állapota miatt nem tud eljönni hozzánk, annak házhoz fogjuk szállítani az élelmet, a karácsony fényének és a sze­retetnek a jegyében. December harmincadikán pedig meg fogjuk keresztelni a csibész család legfrissebb tagjait, és bevezetjük őket a keresztények még nagyobb családjába.

– Távolról sem szeretném túlpolitizálni az ünnepi hangulatot, de azért megkérdezném: másképp fogadták Önöket Magyarországon az idén, mint a korábbi években?

– Az Országházban maga a házelnök fogadta a csoportunkat, ebéddel kínáltak, és a pulpitus melletti lépcsőkről énekelhettük el a Székely himnuszt. Teljesen megváltozott a hangulat, más szelek fújnak. Régebben a parlament előtt hanuka gyertyákat láttunk égni, az idén ezeket váltotta fel nyolc év után a betlehemi jászol. Nagy örömmel láttuk, hogy ez a jelkép is előkerült az országház ­pincéjéből. Semjén Zsolt miniszter­elnök-helyettessel, és Lezsák ­Sándorral személyesen elbeszélgethettünk, korábban ilyenre sem volt példa. A korábbi Fidesz-kormányzat, vagyis 2002 óta Alapítványunk semmilyen támogatást nem kapott a magyar államtól. Addig az Illyés Alapítványtól kaptunk némi pénzt, de a szocialista-liberális kormányok idején keret­hiányra hivatkozva már az alkuratóriumban elutasították kérvényeinket. Szerencsére változtak az idők, érezhető, hogy a mostani hatalom számára fontos a magyar nemzet. Mi is úgy jártunk az ország és a nemzet házában, mintha hazatérnénk, és ez olyan felemelő érzés, ami ezután minden magyar embert megillethet.

– Visszatekintve az elmúlt húsz esztendőre, miként látja a kallódó gyerekek alapítványának alakulását?

– Nem teljesedett még ki a tevékenységünk, még alakulunk, hiszen naponta újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. Jövőre újabb Árvácska házat nyitunk a csíksomlyói Fodor-kertben. A tervek már elkészültek, támogatóink is jelezték, vállalják az ezer négyzetméternél nagyobb alapterületű központi ház felépítésének költségeit. Új lehetőségek mindig adódnak, s ahogyan eddig is, ezután sem fogjuk ezeket elutasítani. Ha segíteni tudunk a rászorulókon, a többletmunkától sem riadunk vissza. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt időszakban azoknak a csibészeknek, akik családot ­alapítottak és elvesztették a munkahelyüket, megélhetést sikerült biztosítanunk.

JAKAB LŐRINC

nyomtatási verzió

Művészetek oldala

Egy kitűnő szatmári előadás apropóján

Egy remek zenés-táncos darabot láthatott a szatmárnémeti közönség az év utolsó napjaiban, amely igencsak eltért a korábbi évek szokványos „Szilveszteri kabaréitól”. A világhírű Chicago című musicalt Keresztes Attila, a szatmári Harag György Társulat igazgatója vitte színre. Az előadásról és életútjáról nyilatkozott lapunknak Kovács Eszter, a szatmári színház irodalmi titkára. E gy-egy ilyen mű műsorra tűzése első ránézésre lehet, hogy nehéznek tűnik, de mégis megvalósítható. A másik tényező az volt, hogy kell az olyan nagy feladat, nagy kihívás, amivel a társulatnak meg kell birkóznia. A legjobb szándékkal választottunk igazán igényes, minket is megpróbáló anyagot.

Időt, energiát és pénzt áldoztunk arra, hogy a közönségnek igazán különleges élményben legyen része. Kevés olyan színház van hazánkban, amely tudja ezt vállalni, de mi azok közé tartozunk”.

–Igaz-e hogy Szatmárhoz is, a szakmához is szoros kötődés fűzi?

– Amint az többnyire közismert a szakmában, igen, Szatmáron születtem. Lehet, hogy közhelyként fog hangzani, de a színházhoz való kö­tődésem – mint sok más színházi ember esetében –, családi ágon öröklődött. Ritka ugyanis az a személy, aki el tudja ezt kerülni, ha beleszületik. Sokan megkísérlik, s én is megpróbáltam – lelkészi pályára készültem egy ideig –, de végül mégis győzött a színház vonzása. Eleinte a gyakorlati része fogott meg jobban – én is versmondóként kezdtem –, de egy idő után azt tapasztaltam magamon, hogy az elméleti része a ­színházművészetnek jobban kezd érdekelni. Izgalmasabbá vált egy-egy előadást a néző-elemző szemszögéből végigkísérni. Ez irányú orientációmban biztosan közrejátszott nagybátyám, Ács Alajos, a Harag György Társulat örökös tagja is, s innen már egyenes út vezetett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Teatrológia (Színházművészet) szakára, ahol 2009-ben diplomáztam.

– De hogy került a „képbe” a lelkészi pálya?

– Ez érdekesen fog hangzani, de nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni az egyházi és színházi vonalon. A református gimnázium teológia szakán végeztem, de igazából nem találtam magamra ezen a pályán, pedig az elhatározás megvolt, tudatosan készültem is rá, de mindig ott bujkált bennem az a bizonyos másik lehetőség, ami jobban vonzott. Pedig igazából Ali bácsi és a felesége, Nyiredi Piroska folyton ettől próbáltak megóvni. Emlékszem kisgyerekként, mindig azt mondogatták, hogy csak színész ne legyen a gyerekből. Hát nem is lett.

 – Ez érdekes. Mivel indokolták? Egy szerep megformálása szerintük nem nyújthat kellő elégtételt, sikerélményt akár a színpadon, akár a magánéletben? Hisz nekik ez volt az életük.

– Nem nyilatkoznék a nevükben, de úgy gondolom, nem erre gondoltak legfőbbképpen. Csak akkor kezdtem el sejteni, mire is gondoltak, amikor idővel jobban belekóstoltam a dolgokba, amikor már több mindennel szembesültem a munkám során. Egyfajta, szakmán belüli rivalizálásnak is nevezhetném, ami esetenként nagyon próbára teheti az embert. S ők ezt tapasztalatból nagyon jól tudták.

– Titokban, néha nem vágyik belebújni egyik-másik szerepbe, ha érti, mire gondolok?

– Elég gyakran. Egy-egy előadás láttán mindig kipécézek magamnak egy szerepet, és eljátszom a gondolattal, hogy én milyen is lennék, hogyan csinálnám... De ez nem a színészi pálya iránti hiányérzet bennem, mert úgy gondolom, hogy aki tudatosan elméleti síkról közelíti meg a színházat, azt nem ok nélkül teszi.

 – Kacérkodik-e a rendezői pályával, hogy az elméleti tudását jobban érvényesíthesse?

– Jelenleg biztosan nem. Inkább dramaturgiai vonalon szeretném érvényesíteni.

– Mit mondhatunk el néhány szóban a darabról, hogy laikusként én is értsem?

– A Chicago az 1920-as években játszódó musical, két lány sorsának összefonódásáról szól, a bűn vá­rosában. Mindketten gyilkosok. Velma már börtönbe kerülésekor sztár, hiszen elismert revütáncos, Roxie viszont csak álmodozik a ­sikerről, míg aztán a sajtó és egy minden hájjal megkent ügyvéd segítségével ő is azzá válik. Épp a gyilkosság hozza meg számára az igazi nagy sikert. Ügyvédje hatására olyan jól tálalják a médiának ezt az egész gyilkosságot – ami egyébként nem más, mint egy bosszúból elkövetett emberölés –, hogy ünnepelt sztár lesz belőle.

– Nagyon oda kell „tegyem” magam, hogy jellembeli fejlődésüket megértsem? Egyáltalán bonyolult, vagy jól megrajzolt jellemek? S színházi alapműveltség híján lévő ember milyen esztétikai élményhez jut, ha megnézi?

– Úgy gondolom, hogy fejlődésük precízen megrajzolt. Egyébként sem egy bonyolult történet, hogy ne lehetne megérteni. Nem színházi alapműveltségre van szükség, hanem nyitottságra. Az esztétikai élmény pedig minden esetben adott: két és fél óra intenzív tánc és dzsessz.

– A mai ember számára van-e a történetnek aktualitása?

– Természetesen, csak aktualitása van. Manapság is vannak pénzért mindenre képes ügyvédek, a média hatására hirtelen született sztárocskák, celebek, megcsalt férjek, bosszúból lepuffantott szeretők. Ezzel vannak tele mindennapjaink, ezt olvassuk az újságokban, halljuk a rádióban, látjuk a tv-ben, szóval nem nehéz párhuzamot vonni.

Ehhez pedig végképp nem kell semmilyen színházi alapműveltség.

BÓDI SÁNDOR

nyomtatási verzió

Szék község monográfiája*

Örvendetesen szaporodik az erdélyi falumonográfiák sora. „Településeink változó jelenének és a jelen történeti hátterének kutatása, átfogó bemutatása, a megismerés és megismertetés szándékával összegyűjtött tények, adatok elemzése, értékelése és közzététele segít abban, hogy megismerjük múltbeli értékeinket, és ragaszkodjunk hozzájuk” – vallja dr. Szabó Márton sebész, ortopéd főorvos. Négy évtizeden át kutatta szülőföldje történetét, ősi hagyományait, hogy most elénk tárja, kettős céllal: egyrészt a szűkebb szülőföld fiataljainak, de a nagyobb, egész erdélyi nemzeti közösségünk számára, azért, hogy az európai kultúra globalizációja ne tudja elsodorni azokat az értékeket, amelyet egy faluközösség megteremtett, és ma is hűségesen őrzi.

Már a tartalomjegyzéket végigolvasva átfogó, sokrétű képet kapunk a Kolozs megyei Székről, az Árpád-kori településről, majd bányavárosról, később nagyközségről, a jelenlegi gazdasági, társadalmi viszonyok között is megmaradni akaró községről és lakóiról: Szék története, állat- és növényvilága, Szék lakossága, építkezése, lakberendezése, mezőgazdasága, állattartása, életmódja, táplálkozása, népszokásai, hagyományai, népviselete (népi táncai, népdalai), Szék egyházai és iskolái…

De még a Függelék 43. pontja is kínál tudni- és olvasnivalót: IV. Béla királyunk idejéből, az 1240-es évekből ránk maradt feljegyzést olvashatjuk, majd 1471-ből Mátyás királyunk Szék város kiváltságát megerősítő levelét, a tatárdúlásról szóló emlékeket, nemesek, családok neveit, elöljárók, képviselők, mesteremberek, értelmiségiek, diplomás szülöttek, széki muzsikusok, lelkészek, tanárok, tanítók, óvónők névsorát.

Székre jellemző tájszavak és gazdag szakirodalom zárja a könyvet, de az adatközlők névjegyzéke mellett széki látképeket, épületeket, templomokat, népviseletet bemutató fekete és színes fotókat, ­valamint egy részletes, 1:13 000 méretarányú, Szék községet ábrázoló térképet is találunk.

Mindezt nyugodtan elmondhattam volna egy Széket bemutató, turisztikai célból összeállított könyvről is. Szabó doktor úr könyve azonban sokkal több ennél. A tudományos igénnyel összegyűjtött anyagot, a történelmi, gazdasági, néprajzi, egyháztörténeti, oktatási kérdéseket tárgyaló adatokat, tényeket olyan szakértelemmel, köznyelvi és választékos szépirodalmi nyelven tálalja az olvasó elé, hogy bárhol ütjük fel a kötetet, lenyűgözve olvassuk szövegét. A szerző népi mesélőre emlékeztető, ízes stílusát már megízlelhettük az Égig érő jegenye (Kriterion. 2008.) című visszaemlékezésében is. „A széki hagyomány belső megélése, találkozik az abból már kinőtt szellemiséggel…, minden adatán és során áthat a megélt és megszenvedett élmény, amely a sorokat olvasmányossá, a széles nagyközönség számára is érdekessé és vonzóvá teszi” (Nagy Olga).

Szívesen olvassuk a karácsonyi kánták szövegét, az István és János napi köszöntőket, a húsvéti locsolóverseket (melyeket a szerzővel ellentétben egyáltalán nem találtam sivárnak, fantáziátlannak), a lakodalmi szokások bemutatásakor a vőfélyek rigmusait, a szép csokorba kötött lakodalmi dalokat, az asztali felköszöntőket, tréfás versikéket, és kedvünk kerekedik megkeresni a könyvtárban Karsai Mihály: Vőfély­könyv Székről (Budapest, 2000.) című könyvét, amelyet a szerző lábjegyzetben, a felhasznált szakirodalom kötetei között említ. Nem kell sokat keresni, csak hátrább kell lapozni, hogy amikor a széki szőttesekről és varrottasokról olvasunk, megtudjuk, milyen, a szemet gyönyörködtető a kék, csengettyűs, szegfűs, tulipános széleskendő és a piros nagypárnás, régi tulipános, fenyőágas, vadrózsás, szőlős párnacsup…

A piros és kék színű szőttesek mellett részletes leírást olvashatunk a piros és fekete színű női viseletről – fersing/szoknya, kötény, rékli, keszkenyő, csizma és a férfiak öltözetéről, a kék lájbiról, ujjasról, fehér ingről s a pörgekalapról. Ez a viselet az 1717. augusztus 24-i tatárdúlásra, -pusztításra emlékezteti a székieket, amikor a templom sem nyújtott menedéket sem a híveknek, sem a lelkipásztornak…

Szék egyházi életéről a legrégibb feljegyzés 1376-ból, Stephanus de Syk ecclesiarum-rectores, azaz Széki István egyházi rektorról szól és feltételezhetjük, hogy valamilyen, nem szervezett írni-olvasni tanítás folyhatott, mert akkoriban az iskolaigazgató „titulusa” volt a rektor név. Az 1555-ben, Széken tartott zsinat után itt is hitviták robbantak ki, a monográfia lapjain nyomon követhetjük, hogyan lettek a római katolikusok unitáriusokká, majd evangélikus-reformátusokká, akik mellé később görög-katolikusok, ortodox hitűek és izraeliták is megtelepedtek, s a XX. században adventista, pünkösdista gyülekezet is alakult. Az 1293-ban épült, ma református templom mellett 1702-ben görög-katolikus fatemplom, 1760-ban kőtemplom épült, e két utóbbi 1948-tól az ortodox egyház tulajdonába került – tudjuk meg a kötetből.

Evangélikus-református fiúiskoláról 1643-ban szól egy feljegyzés, 1877-től pedig már állami iskola is várta a fiatalokat és működik ma is. Az ott tanuló diákoknak is ajánlom figyelmébe a kötet Bevezetőjében bemutatott Szék község címeréről, pallosáról, pecsétjéről és zászlajáról leírtakat, mert valóban igaza van Szabó doktor úrnak: Ha nincs múlt, nincs jelen és nincs jövő. A múltat megismerni, megbecsülni, a jelent gazdagítani – egy ilyen monográfiával is –, lehet csak a jövőbe lépni… Lépjünk hát Szabó doktor úr szülőföldjéről szóló kötettel, hallgassuk széki tájszavakkal ízesített mesélését, hogy ott érezhessük magunkat a felszegi, csipkeszegi és forrószegi házak, kertek között, az Árpád-házi református templom tekintetének sugarában. Ott, ahol erdélyi nemzeti közösségünk 3000 körüli lélekszáma őrzi az elődöktől kapott szülőföldjét, éli hagyományokban gazdag életét.

DR. MÁLNÁSI FERENC - Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010.

nyomtatási verzió

A nevetés ezúttal elmaradt
Szilveszteri „kabaré” Kolozsvárott

Immár hosszú évek óta, ha tehetem, az esztendő utolsó délutánját/estéjét a színház, illetve az opera szilveszteri műsorával kezdem. Láttam már kimondottan kabaré jellegű (egykoron Horváth Béla, Jancsó Miklós és mások által rendezett vagy konferált) műsorokat, komédiákat (példának okáért, a 2008 szilveszterekor bemutatott, és igencsak szórakoztató Még egyszer hátulról című színházi produkciót), operettet, bohózatot és egyéb műfajokat. Kolozsváron hagyomány, hogy egyik évben a színház, a másikban az opera szórakoztatja a nagyérdeműt szilveszter estéjén. Ezért is számított örvendetes ténynek, hogy 2010 utolsó napján a két intézmény közös produkcióval lepte meg az óévet búcsúztatni készülő közönségét. És ezért volt a várakozás és az érdeklődés is óriási az előadás iránt.

Egy kabarétól, szilveszteri bohóckodástól (bár az lett volna!) senki sem várja el, hogy eget rengető művészi elmélyülést hordozzon magában, hogy a nézőnek katarzist okozzon, vagy a fellépők díjakra érdemes alakítást nyújtsanak. (Bár Kolozsvárnak jó régen van már egy bizonyos mércéje, amiből alább hagyni bűn). A közönség kimondottan szórakozásra vágyik, nem pedig elmélyülni kitudja milyen filozofikus szövegekben.

A baj ott kezdődik, ha a „kabaré” nemhogy nevetést, de mosolyt is alig fakaszt.

Valami történt ezzel az előadással. Az alapötlet nem volt rossz: egy fegyház lakói kell szórakoztassák szilveszterkor a vezetőséget, a női részlegre beengedik a férfilakókat is, ebből persze számtalan bonyodalom adódik. A zenei betétek jól voltak megválogatva (operettdalok, sanzonok, musicalrészletek, kuplék), a tánckar is szépen mutatott a színpadon, csak a poénok vesztek el valahol az úton. Ha volt egyáltalán poén a darabban, hiszen többen is arról panaszkodtak – köztük „hivatásos színházba járók” –, hogy nem értették a szöveget (jómagam előbb arra gondoltam, hogy a köztudomásúlag gyatra akusztikájú terem olyan helyén ülök, ahol nem lehet rendesen érteni a színészek beszédét, ám bárhova vándoroltam, ugyanazt tapasztaltam. Le sem merem írni, ezek szerint hol volt a hiba...).

Az egész előadás valahogy úgy telt el, hogy az ember várta és várta a beígért szórakozást, reménykedett, hogy nevetésre fakasszák a ­fellépők… és a sok várakozásban egyszer csak kihunytak a fények, és véget ért a produkció. Sajnálatos űrt hagyott maga után ez a kabaré, összességében egy igencsak felejthető produkció állt össze, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt a fellépők igyekezete. A helyzetet az sem mentette, hogy az előadásban – más körülmények között nagyszerű dolgokat létrehozó – remek színészek és énekesek léptek fel. De még a rendezéssel sem lett volna baj, hiszen Szabó Emese a legjobbat próbálta kihozni a gyatra szövegből és a kusza történetből. Ám a teltházas nézőtéren helyet foglalókat ez valószínűleg nem vigasztalja, sokan – akik nem a szünetben távoztak, vagy unalmukban nem az előcsarnokban kávéztak – a lelkük mélyén megbánták, hogy az óév utolsó délutánját a színházban töltötték el.

NÁNÓ CSABA

nyomtatási verzió

gazdaság

Mit visz (hoz) a finánc az új évben?

Azt hiszem, hogy eligazításra jó egy szűkszavú leltár arról, hogy mi mindenre kell félretenni a havi fixből, osztalékból, hozamból, honoráriumból, nyugdíjból, egyszóval: a havi jövedelemből ahhoz, hogy mai tudásunk szerint a most rajtoló évet is átéljük. Vagy inkább túléljük? Hogy mennyiből, az igen bizonytalan.

A közalkalmazottak bére állítólag 15 százalékkal nő, de nem a tavaly májusi végi küszöbről, hanem az októberiről, vagyis nő is, nem is, mert összege az emelés dacára 13,75-tel kevesebb, mint a tavaly júniusban. Persze, ha emlékszünk, volt egy olyan változat is, hogy fél évig kell rövidre kötni, aztán minden visszaáll, de az a biztatás ad acta, behelyettesítette a 15. Az osztalékjövedelem sem világos, a hozamból, kamatból ­származó esetleges jövedelmünk a leg­titkosabb talány. Mindenféle illetékeken kívül az elszámolt hozamra egyszeri, évi adót rótt ki a fiskus. Szerény 1 százalékot. Volt két jó év, amit mostanában az ingatlanpiac bummjával magyaráznak, vidám napjai voltak tehát a bankoknak, szárnyra kapott a tőzsde is a napsütésben, ebbe kellett belenyúlni. 16 százalékra emelték a hozam adóját és negyedévenként kellene befizetni. Nem bonyolódnék bele, időszerűségét vesztette a téma, mert elapadt a forrás. Meg hát alkalmazhatatlan is volt (sok a kontár kormány közelben, hogy ne mondjam: a kormányban!), mert mai napig nem derült ki, hogy ha kilenc bróker bűvöli a portfóliómat, akkor hogyan, és főképp ki az, aki összeadja a fiskusnak az adózandó hozamomat. Csakhogy ennél egyszerűbb feladványt sem tudtak megoldani az ötletelők: ki vallja be és utána ki fizeti be és hogyan, illetve hova a magánzó vagy pl. az író ember adóját, illetékeit és így tovább. Szóval labirintus, Ariadné is megunta és fölgombolyította a fonalat, inkább sapkát, sálat!

A kormány közben az év végére kiötölt egy áthidaló megoldást: két éves stratégiát tervezett és hirdetett is meg az adórendszerünk egyszerűsítésére és főkképp hatékonyságának a tökéletesítésére. A tartalma értelmezhetetlen. Nem is kezdek bele, helyette itt az első mondatomban ígért leltár:

A ugye írtam már a lap valamelyik korábbi számában, hogy január elsejétől átlagban 45-50 százalékkal több a gépkocsik regisztrációs illetéke. Van, aki adónak írja, mondja, maradjunk az illetéknél, mert szerkezeténél fogva az. Volt rá példa is 3,2 literes személygépkocsira mintázva, és lehet 30 432 euró is, ha oldtimer és meghatározhatatlan euró szabványos a motorja.

Ha gépkocsi, akkor benzin is. Az ólommentes benzin fogyasztási adója (excise duty ott, ahol kitalálták, román megfelelője accize) szombat óta (január 1.) tonnánként 0,015 euróval több, azaz 0,452 euróról 0,467 euróra kúszik föl. A gázolajé csak 0,011 euróval, 0,347-ről 0,358 euróra. Mi indokolja? Ezt az adónemet olyan árura, termékre szokták kivetni, amelyből nem baj, ha kevesebbet fogyaszt az ember, vagy éppen azért, ha nem tudjuk nélkülözni, vagy behelyettesíteni (dohány, kávé, tömény italok, sör. A benzin, ami mai világunkban az élet tartozéka).

A kisvállalkozások idén megválaszthatják, hogy mire adóznak: a jövedelem utáni 16 és a forgalom utáni 3 százalékos adó között. Kisvállalkozásnak minősíti a módosított jogszabály azt a vállalkozást, amelynek legtöbb 9 béralkalmazottja van és előző évi jövedelme nem haladja meg a százezer eurót. A zavart rendszerint a terminológia helytelen használata okozhatja, amennyiben a jövedelem nem azonos a profittal, de az biztos, hogy a teljesítményre számolják. A forgalom egyértelmű, de becslésre kalkulál. Ki, hogyan!

Ha ínséges időben is volt annyi ­jövedelmi forrásunk, hogy ebből bankbetétre fussa, akkor van egy örömhírem: legkevesebb 50 000 euróról megduplázták a banki betétek kincstári biztosítását. Ha tehát bebukik a pénzintézet, akkor kárpótolja a kincstár a betétest 100 000 euróig. Kinek jó ez? A banknak. Eddig azt szoktuk tanácsolni, hogy több pénzintézetbe szórja szét megfelelő kötegekben a pénzt a kuncsaft, mert ha bebukik az egyik, akkor van még egy másik. Szűkebbre lehet fogni a ­szórást, feltéve, ha a körülmények is­meretében biztosak vagyunk a biztosításban!

Aki jó szándékkal (?) eltitkolja a jövedelmét, és legkevesebb 50 000 lejjel hibádzik, bevallott és be nem vallott jövedelem közötti összegre 16 százalékos adót köteles fizetni.

Idén a nyugdíjasoknak (a sebesülteket kivéve a forradalmároknak is!) 5,5 százalék egészségügyi biztosítást kell befizetni, ha havi nyugdíjuk meghaladja a 740 lejt. A kormányügyelet számításai szerint kb. kétmillió új befizetőt jelent.

A szomszédságtól eltérően, nálunk tovább élnek az alternatív magánbiztosító pénztárak, úgy is, hogy a béralkalmazottak kötelező felülbiztosítási díját 3 százalékra emeli a kormányrendelet január 1-jétől.

A szállító járművek tulajdonosai, illetve a szolgáltatást igénylő adófizető sem ússza meg szárazon. A 12 tonnát meghaladó áruszállító alkalmatosság (nyerges vontatók, autótrén) adója közel duplája a tavalyinak. Egy csak belföldi használatú, kéttengelyes, 15-18 tonnás önsúlyú, légpárnás teherautó adója 517 lej (a tavaly 397 lej volt). Ha ugyanennek a teherautónak a felfüggesztése nem légpárnás, akkor az adója 630 lejről 1169 lejre nő. Még egy autós költségteher: cégek nem számolhatják el a (legtöbb 9 üléssel rendelkező) személyszállító kisautók költségeit, mert az áprilisban kihirdetett rendelet hatályát a kormány az idei év végéig (2011. december 31-ig) kitolta.

A gépkocsik kötelező biztosítása (RCA) a tavalyihoz képest 40-50 százalékkal több. Ráadásként biztosított kárösszeg 750 000 euróra nő a tavalyi ötszázezerről.

Január 1-jétől a munkaügyi felügyelőknek szabad bejárása van a gazdasági társaságok székhelyére és ott törvényességi vizsgálatot végezhet, sőt: rendellenesség, nyilvánvaló jogsértés esetén azonnal fel is függesztheti a cég működési jogosítványát.

A munkanélküliségi támogatás összegét az idén nem a minimálbérhez szabják, hanem az ún. szegénységi küszöb számszerű értékéhez, ami 500 lej. Ennek 75 százalékát kapja majd a munkanélküli. A bruttó minimálbér 670 lej (kb. 156 euró). Nem kapnak semmit azok a bejegyzett és válogatós munkanélküliek, vagy ha nem vesznek részt valamely átképzési programban.

A kismamák is gondban vannak. Maradhatnak 600 és 1200 lej közötti gyesen két évig, vagy egy év lejárta előtt visszatérnek a munkahelyükre, akkor 500 lejt kapnának havonta, a két év lejártáig. Ha egy év lejárta után térnének vissza a munkahelyükre, akkor az 500 lejes bónuszt már nem kapják. A tavalyi kismamákra és gyermeknevelő anyukákra ez a rendelkezés nem érvényes.

 

A cégek idén július 1-jéig még papíron, egységes nyilatkozat alapján fizethetik be a társadalombiztosítási hozzájárulást és a jövedelemadót. Július 1-jétől havonta, elektronikus úton kell azt tegyék.

A háztulajdonosok kötelezően be kell szerezzék lakó ingatlanjuk energiafogyasztási tanúsítványát, ha szándékukban van azt eladni, vagy bér beadni. Miről van szó? Romániában az épületek döntő többségének specifikus energiafogyasztása négyzetméterenként évi 200 kilowattóra. A kormány 2009-ben a 18. sz. ­sürgősségi kormányrendeletben célként 100 kilowattóra alatti fo­gyasztást szabott meg, amit az EUROMAC2 rendszer lehetővé is tesz, sőt 100 alá is csökkenthető, ha úgy épül a specifikus fogyasztás. No, ezért kell beszerezni a tanúsítványt. Tavalyi árak szerint 88 és 115 euró között volt egy garzonlakás, illetve egy kétszobás lakás auditálása. Újabb kiadás tehát.

Ezek után kommentár nélkül minden olvasómnak Boldogabb Új Évet Kívánok!

KOSZTA ISTVÁN

nyomtatási verzió

Az évvége főbb témái

Befektetések esélyei az egyik olyan talány, amely az év első napjaiban szakmai beszélgetések témája volt. Folyosói hírek szerint a lakosság 40 százaléka úgy gondolja, hogy nem lesz fölös tartaléka az idén, tehát befektetni (félretenni) sem fog. De, ha mégis? 1. Megfontolandó, hogy ­milyen pénznemben reménykedik. A lej, az euró és a dollár árfolyamváltozásai az őszi hónapok alatt és decemberben azt üzenik, hogy több pénznemben kel bespájzolni a nélkülözhető pénzünket. 2. A banki betétek megfontolandók. A legmagasabb évi kamatláb lejbetétre 8, az euró betétekre legtöbb 4, a dollárbetétre az évi kamatláb 3 százalék körül változó. De mi tudjuk már a tavalyi példánkból, hogy a legmagasabb betétkamat sem fedezi a betét költségeit! És figyelem: ha rövidebb távra (pl. 3 hónapos betétre) nagyobb kamatot ígér a bank, mint hosszú távra, akkor pénzszűkében van. 3. Aranyat halmozni. Az arany piaci ára 39,5 százalékkal nőtt a tavaly és most (még) 145,35 lejen egyensúlyoz a nemzeti bank árfolyamán. Szédítő a magasság, átmeneti helyzet megfontolandó, hogy ilyen magasan szálljunk be! 4. Az értékpapír és pénzpiac tétovázik, a nagy remény a Proprietatea befektető alap, amely január idusa táján lép be a ringbe. Várjuk ki.

 

A 2010 évi 50. számú sürgősségi kormányrendeletet (SKR) bekönyvező törvény (2010. évi 288. sz.) az év fordulója előtti napon lépett hatályba. A kölcsönfelvételeket megregulázó, sokat és sokáig vitatott szabályozás legfontosabb tételei: kötelezően közérthetően, a szakzsargon mellőzésével, huncutságok rejtegetése nélkül kell a pénzintézetnek a kölcsön feltételeiről tájékoztatni; a tájékoztatás ingyenes; értelmezhetően tájékoztatni kell a kölcsönfelvevőt arról, hogy időben és pénzben mit jelent a törlesztés elodázása és ezért mikor kopogtathat be a végrehajtó; a pénzintézet nem számolhat fel semmilyen néven költségeket a felvevőnek azért, ha az időközben változtatásokat kért a szerződésben (változtatna a törlesztés időpontján, a zálog jellegén stb.); a pénzintézet ki kell, hogy függessze a változó kölcsönkamat algoritmusának a változóit; a felvevő választhatja meg, hogy egyenlő tételekben törleszt, vagy csökkenő tételekben; a pénzintézet ajánlhatja, de nem kényszerítheti rá a felvevőre a saját biztosítóját; a kölcsönfelvételi szerződésben egyértelműen be kell írni, hogy változatlan, vagy változó kamattal számol a pénzintézet; a felvevő a határidő lejárta előtt minden feltétel nélkül törleszthet! Az új szabályok a korábbi kölcsönszerződéseken nem változtatnak, de refinanszírozás (törlesztési kölcsön esetünkben), határidő előtti visszafizetés és meghatározatlan határidejű szerződések esetében igen.

 

A Romániában be nem jegyzett, de itt adófizető cégek idén március 31-ig visszaigényelhetik a 2009. évben befizetett növedéki adót (TVA). A kormány külön rendeletben tolta ki márciusig a különben szeptember 30-án okafogyottá vált visszaigénylési lehetőséget. Kényszerhelyzetben tette, miután tavaly októberben a Unió tanácsa már rendelkezett róla, hogy az unión belül idegenben adózó cégek az ebben az adónemben befizetett összeget visszaigényelhessék. A rendelkezés így, – természetesen – a romániai cégekre is érvényes. A rendelkezés alkalmazásának feltétele volt az elektronikai kommunikációs rendszer behangolása.

 

Működik már a különböző adónemek befizetésének elektronikus lehetősége (SNEP) – közölte a szaktárca az év végén. Az adófizetőnek előbb tájékozódnia kell azért arról, hogy a küldemény célba ér-e vagy sem, ami attól függ, hogy a célintézmény (közintézmény) bejelentkezett-e vagy sem a rendszerbe, aminek a kalendáriumát tartalmazza a kormányhatározat. A szaktárca egy külön e feladatra kijelölt főosztálya gondoskodik arról, hogy így legyen. Az adófizető tehát bankkártyával fizethet, ha belép a www.ghiseul.ro weboldalra. Az első szakaszban (első félév) a megyeszékhelyek és a több mint 150 000 lakosú municípiumok kell besoroljanak, az év végéig mindenképp a többi város hivatala. Minden más begyűjtő intézmény (községiek, és olyan közintézmények, amelyek kimaradtak az első két szakaszból) 18 havi határidőt kapnak a kormányhatározat hatályba lépésének időpontjától. Ha valaki korábban kíván bejelentkezni, arról egyeztetnie kell a szaktárcával.

 

Június 15. a kötelező lakásbiztosítás határideje. A 2008. évi 260. sz. törvény tavaly július 15-től kötelezi erre a lakástulajdonosokat, de az NSI adatai szerint alig 300 000-en biztosítottak. A hivatal bekeményített az év utolsó hetében és különböző csatornákon emlékezteti a lakosságot arra, hogy 500 lej a büntetése a tétovázásnak. A jogszabály betűje szerint 20 000 eurónak megfelelő kárpótlásra jogosult az, akit beton, vasbetonból, fémből, fából, vagy külső kőfalakkal, égetett téglafalakkal épült házában, lakásában (A típus) földcsuszamlás, árvíz vagy földrengés okozta kár ér. Az akinek nem ilyen anyagokból épült a háza, lakása (B típus), az 10 000 eurónak megfelelő kártérítésre jogosult a kötvénye alapján. Ezeknek meg­felelően 20 euró évi kötdíjat fizet az A-típusú lakás, ház tulajdonosa és 10 eurónak megfelelőt a B-típusú lak tulajdonosa. A kiválasztott biztosítók: ABC Asigurari, Astra Asigurari, Ardaf, Carpatica Asig, Certasig, City Insurance, Credit Europe Asigurari, Euroins Romania, Generali, Grawe Romania, Groupama Romania, Uniqa Asigurari, Platinum Asigurari. (A részletekről a 3. oldalon olvashatnak)

nyomtatási verzió

hanghullám

Első albumának felvételére ­készül a Karra együttes

 

 

Az együttes már több neves Kárpát-medencei fesztiválon lépett fel

A Karra együttes szekere Szentegyházáról indult útnak. Aztán több tagcsere után a zenekar vezetője Kolozsvárra helyezte a zenekar bázisát. A jelenlegi Karra egyre nagyobb teret hódít progresszív folk-rock zenéjével. Az együttes eddigi tevékenységéről és legközelebbi terveiről a csapat vezetője, Pál Tamás gitáros számolt be lapunknak.

A Karra Szentegyházán alakult, aztán mégis Kolozs­váron állt össze a mostani csapat.

– Annak, hogy Kolozsváron tevékenykedik a mostani felállás, egyszerű oka van. A szentegyházi zenésztársaimmal nem tudtam folytatni az együttzenélést, mivel én Kolozsvárra jöttem továbbtanulni, ők viszont otthon maradtak. Úgy gondoltam, jobb számomra egy új együttes létrehozása, így 2007-2008-ban nekiláttam egy új csapat létrehozásának. Először Darb El Minkari néven kezdtünk zenélni, később, mivel a Karra szellemében folytattuk, visszavettük a Karra nevet. A mostani ­csapatból először Eke Zsuzsát ismertem meg, egy közös éneklés alkalmával, majd egy ismerősöm ajánlotta Csapó Huba Áron dobost. Több tagcserét követően basszusgitárosként Vlădereanu István csatlakozott hozzánk, hegedűsként pedig Pál Attila került a csapatba.

– Egy olyan stílussal indultatok, ami nem populáris műfaj. Hogy látod, a közönség mennyire képes befogadni azt a zenét, amit népzenei motívumokból és progresszív rockzenei elemekből gyúrtatok össze?

– Úgy érzem, zenénk nem a megszokott befogadási folyamatokat igényli, hosszabb értelmezést kíván, mivel azon kívül, hogy nagyon szövegcentrikus, dallamvilága sajátosan közelíti meg a népzenei motívumokat. Éppen ezért aki először hallja, nem igazán tudja elhelyezni magában ezt a fajta muzsikát. A régi dalokhoz képest, ahol nagyrészt a népzenei hatások uralkodtak, az új dalok világa jóval nehezebben értelmezhető, mivel tudatosan egy sámánisztikus világképet tükröznek, „dobok hátán fel az égbe.” Akihez közel áll ez a zenei világ, amelyet a Karra képvisel, az értékeli és hamar megszereti a zenénket.

– Több neves fesztiválon is felléptetek eddig, több tehetségkutató vetélkedőn az élmezőnyben végeztetek.

– A kezdő lépést a Dark River, az Erdélyi Rendezvényszervező Iroda szervezte rockfesztiválon ­tettük meg. A fesztivál tehet­ségkutatóján ­továbbjutottunk a pécsi tehetségkutatóra, ahol kü­löndíjként mi képviselhettük Erdélyt a 2009-es pécsi Folk&Roll fesztiválon. Ezt megelőzően felléptünk Nagy­kanizsán, a Csóstock fesztiválon is. Ezeken kívül felléptünk a 2009-es; és a 2010-es Székelyföldi Rockmara­tonon. Ezen időszak alatt folya­matosan koncerteztünk Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron. – Februárra tervezitek felvenni bemutatkozó hanganyagotokat. Hol végzitek a stúdiómunkálatokat?

– A dobokat már felvettük Boros Roland stúdiójában Szilágysomlyón, itt készülnek el majd az utómunkálatok, a hanganyag végleges változata. A gitárokat, az éneket és a hegedűt pedig Székelyudvarhelyen, Molnár „Monyó” Endrénél vesszük fel január első felében. A segítségük lényegesen megkönnyíti a dolgunk, közvetlenségük, hozzáértésük által hatékonyan tudunk majd dolgozni.

– A lemezen mely stíluselemek uralkodnak majd túlnyomó részben, inkább a progresszív vonal ­érvényesül vagy a népzenei motívumok?

– Azt hiszem, sikerült megtalálnunk az arany középutat, a népzenei elemek beleágyazódnak a dalokba, egységként, különválaszthatatlanul tudom csak kezelni őket, annak ellenére, hogy különálló részekként is működnének, ez a szintézis a Karra igazi hangja. A lemezen négy dal lesz majd hallható: a Fekete madár az egyik legrégibb, legpopulárisabb dal, balladás hangulatú, tragikus szerelmi történet; a Misztikus utazás, amelyet keleties dallam- és szövegvilág, progresszivitás jellemez, az új dalok közé tartozik; a Lobogás, amelybe beépítettünk egy sámánszertartás szövegét is; és nem hagyjuk le az Ébredj, Fény! című dalt sem, ami az egyik a legprogresszívebb dalunk (a dalba beépítettük az Az hol én elmegyek című népdal, drum and bass-os és a Tavaszi szél népdal egyedi feldolgozásával a végén).

– Hogyan népszerűsítitek és terjesztitek a stúdiómunkálatok eredményét?

– Tervezünk egy kisebb lemezbemutató turnét, bár a helyszínek még nincsenek rögzítve. A CD megrendelhető lesz nálunk. A koncertek helyszínein megvásárolható lesz. Monyó segítségével igyekszünk eljuttatni néhány magyarországi lemezkiadó céghez. A dalokból pedig részletek hallgathatóak lesznek a honlapon is.

BENDE ATTILA

nyomtatási verzió

Véget ért az Erdély Hangja 2010 ­tehetségkutató verseny
Beszélgetés Ráduly Botonddal, a fesztivál nyertesével

A Megasztár 5-ben is bejutott a legjobb hatvan közé

 

A sepsiszentgyörgyi Ráduly Botond Manó nyerte az Erdély Hangja 2010 címet. A tehetségkutató versenyre háromszázan jelentkeztek, a döntőbe tizenketten kerültek. A kézdivásárhelyi, többfordulós gála után a zsűri a 21 éves Manót találta a legjobbnak. A verseny fődíjasa ezer eurót kapott, saját videoklipet készíthet és egy dal teljes stúdiómunkálatait is felajánlották számára a szervezők. Manó saját zenekart szeretne, és minden vágya az, hogy minél többet turnézhasson.

 

Mit tudhatunk Ráduly Botondról, az Erdély Hangja győzteséről?

– 1989. július 5-én láttam meg a napvilágot, Sepsiszentgyörgyön, nem tudom már hány kilóval, csak arra emlékszem, hogy édesanyám mesélte, hogy alig maradtam meg, úgyhogy nem lehettem egy nagyon dagi újszülött. Az 1-4 osztályt egy általános suliban jártam itt Szentgyörgyön, majd aztán miután kiderült, hogy viszonylag elfogadható módon el tudom énekelni a Kicsi kutya tarkát, szüleim az ötödikre beírattak az ugyancsak sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumba, trombita főszakra. Aztán jött a 8. osztály, és mivelhogy én egy nagyon lusta diák voltam és csak azzal foglalkoztam igazából, ami érdekelt, ezért sajnos nem ­sikerült valami fényesen a román képességi vizsgám. Ennek következményeképpen egy évet kénytelen voltam lehúzni egy szakiskolában, mint elektrotechnikus (jelzem, azóta sem tudok egy villanykörtét tisztességesen kicserélni). Majd egy évre rá újbóli nekifutamodásra sikerült letenni a képességi vizsgákat és vissza tudtam menni az iskolába, ami nekem a második otthonomat jelentette.

– Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a zenével?

– A gimnázium első éveiben egy Kopor-Show nevű kezdő rockzenekar keresett billentyűst és valahogy odakeveredtem, majd egy idő után én lettem hivatalosan is a zenekar billentyűse. Csakhogy én úgy éreztem, hogy ez nekem nem elég, kell az nekem, hogy tudjak mozogni a színpadon, hogy szaladjak körbe kereken, ezért a Kopor-Show mellett beszálltam egy másik, szintén kezdő zenekarba (Rockvailer) mint énekes. Sajnos, a zenekar szekere nem arrafele kezdett haladni, amerre én meg zenésztársam és nagyon jó barátom Petri Gergő szerettük volna, ezért onnan kiszállva megalakítottunk egy újabb zenekart, aminek neve Worldchanger lett. Közben a suliban már nem igazán ment a trombita sem és nagyon szerettem volna még többet énekelni, így aztán a 11. osztály második felében átiratkoztam canto szakra, és végül ezt végeztem el a Művészeti líceumban, 2009-ben.

– Mit jelent számodra a zene?

– A zene számomra nagyon sok mindent jelent, nagyon fontos, hogy legyen körülöttem mindig valami, ami zene, ami megnyugtat, vagy ha kell, akkor vigasztal. John Miles egy nagyon szép dalában azt énekli, hogy a zene volt az első szerelmem és az lesz az utolsó is (Music). Hát én is ugyanígy érzek a zene iránt. Emlékszem, a szüleim mesélték régebb, hogy még 1-4 osztályos koromban nagyon eleven rosszcsont gyerek voltam, aztán – miután beköszöntött a zene az életembe –, sikerült lenyugodnom.

– Az egyik magyarországi kereskedelmi televízió által szervezett tehetségkutató versenyre is jelentkeztél.

– Nos igen, az idén (2010.) részt vettem a Megasztárban is, ahol sikerült bejutnom a legjobb 64 énekes közé, de aztán sajnos a Vígszínházban tartott elődöntőn az izgalom annyira úrrá lett rajtam, hogy belesültem egy nagyon ismert dal szövegébe, nevezetesen a V Motorock Várj míg felkel majd a nap című dalába, így aztán kiestem.

– Milyen tapasztalataid vannak az Erdély Hangja 2010 tehetségkutatóval kapcsolatba?

– Az Erdély hangjával kapcsolatosan, én nem igazán akartam jelentkezni, mert a késő nyári megasztáros kudarcom után az önbizalmam gyakorlatilag egyenlő volt a nullával, de végül sikerült a szüleimnek rávenni engem a jelentkezésre. Gondoltam, úgy se veszítek vele semmit, maximum rájövök, hogy soha többé nem kellene foglalkoznom az énekléssel. Ezért nem is gondoltam volna még álmomban sem, hogy esetleg még nyertesként is végezhetek, de a sors végül is így hozta, aminek nyilván nagyon örülök. Az Erdély hangja versenyt igazából három nagyon pozitív tapasztalattal fejeztem be. Az egyik ­nyilván a végeredmény, azaz a győzelmem. A másik a döntőn történt, hogy miután elénekeltem a Puccini Turandot operájából a Nessun Dorma áriát, sikerült megtapasztalni azt, hogy milyen az, amikor egy vígadónyi ember felállva tapsol nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt valaha meg fogom tapasztalni. Végül, de semmiképpen nem utolsó sorban, sőt, amit nagyon nagy pozitívumként éltem meg, az az volt, hogy a többi versenyzővel sikerült nagyon jó társaságot összehozni, sőt még olyan is van, hogy azóta egy pár versenytársammal jó barátok lettünk. Lehet, hogy igazából ennek örülök a legjobban.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Szeretnék egy zenekart magam mellé, ugyanis a régi zenekarom már eléggé szétesett, és minél több dalt írni, kell még keresnem egy dalszöveg írót, mert nem igazán tudok költőül. Majd miután ez mind megvan, akkor jöhetnek a koncertek. Úgyhogy most egyelőre felkészülés lesz, azért, hogy ha a színpadra állok, akkor majd olyan produkciót tudjak/tudjunk előadni, ami megállja a helyét és amire majd az emberek azt tudják mondani, hogy igenis ezért megérte eljönni és meghallgatni. Vagyis nem szeretném, hogy amit elértem ezzel a versennyel hiábavaló legyen azáltal, hogy agyra-főre haknizni kezdjek. Abból van elég, és szerintem szégyen lenne, ha a 2010-es Erdély Hangja győztese is beállna a tisztelt hakni bajnokok sorába.

KEMENES SZIDÓNIA

nyomtatási verzió

gasztronómia

Borvidékek: Eger

Ha valaha az életben olyan súlyos választás elé állítanának, hogy el kellene döntsem: a továbbiakban melyik az az egyetlen borvidék melynek nedűit kóstolgathatom, gondolkodás nélkül Egerre esne a választásom. Eger az a borvidék, mely egymagában a legtöbbet megmutat a Kárpát-medence sokarcúságából, a magyar bor zsenialitásából.

Készítenek itt friss, ropogós, reduktív fehérborokat (például Thumerrer Vilmos Királyleánykából, Dula Bence Pinot Noirból stb.) gazdag, komplex, strukturált, fahordóban erjesztett és/vagy érlelt fehér házasításokat (hogy csak a legnagyobbakat említsem: ilyen Lőrincz György – a 2009-es Év borásza – „Örökké” cuvéeje, Demeter Csaba IQ-ja, valamint Gál Tibor Gloriája) dűlőszelektált, vagyis elsősorban a talajtani adottságokat bemutatni hivatott nagy fehéreket (pl. Gál Lajos Tóbérc Olaszrizlingje, valamint Lőrincz György több dűlőszelektált bora), hosszú héjon áztatással készült „mega-fehéreket” (Kaló Imre szinte valamennyi száraz fehérbora ideillik, melyek 10-12 évesen sem hajlandóak öregedni, sorolhatnánk őket a Zöldveltelinitől a Kereklevelűn keresztül a Leánykáig), a mai divatnak megfelelő jó savú, harsány illatú, intenzív aromájú rosékat (Juhász testvérek, Dula Bence, Varsányi Pince stb.), fahordós rosét (Demeter Csaba rendszeresen fahordós rosét készít, de Lőrincz György is kísérletezett a műfajjal, Kaló Imre mindkét irányzatban készített már rosét), könnyed jó ivású vörösöket (Gál Lajos Vörös, Simon József Kékoportó), burgundi stílusú vörösöket (Gál Tibor, Lőrincz György Pinot Noirjai), bordeaux-i zsánerű vörösöket (pl. Demeter Csaba XY, Dula Bence Cabernet Sauvignon) és mediterrán stílusú gazdag, vastag, szinte rágható tanninú, de ugyanakkor gyümölcsös vörösöket (Vincze Béla Arcanum sorozata), valamint aszút (!) (Kaló Imre Turánból, Olaszrizlingből).

Mindehhez a gazdagsághoz képest a nagy klasszikus, Hamvas Béla A bor filozófiájában eléggé kurtán-furcsán intézi el az egri borvidéket: „Az egriről, főleg a vörösről, most csak annyit, hogy (...) minden alkalomra ünnepre, ebédre, kettesben, egyedül, egyaránt tökéletes. Számomra az egri mindig kapcsolódott a hősies szenvedélyekkel. Ha egrit iszom, azonnal nagy és heroikus tettekről kezdek álmodozni.” Szép veretes sorok ezek persze, de keveset mondanak a borról, ami alighanem annak tudható be, hogy az egri borvidék csak a rendszerváltás után talált magára, ekkor alakul ki az előbb vázolt hihetetlen gazdagság.

Az egriek is felismerték, hogy Magyarország urbanisztikai, társadalmi adottságai miatt általában Budapesten dől el egy borvidék sorsa (egyedüli nagy kivétel talán Villány, ahol a fővárostól nagyrészt függetlenül is ki tudott alakulni intenzív borélet, a borturizmus fellendítéséhez nem volt feltétlen szükség „házhoz hozni” Budapestre a borokat). Már lassan fél évtizede évente megrendezik az egri borok kóstolóját a Magyar Tudományos Akadémia dísztermeiben, ahol Eger legjobbjai mutatják be boraikat a szakmának és a nagyközönségnek egyaránt. Az is sokatmondó, hogy az Év borászai között is jócskán felülreprezentáltak az egriek: eddig a díjat 20 alkalommal adták át, a 22 magyar borvidék valamelyike reprezentánsának, s négy ízben győztek egriek. (Thumerrer Vilmos, 1995; Gál Tibor, 1998; Vincze Béla, 2005; Lőrincz György, 2009)

Végül egy jó tanács azoknak, akik Egerbe mennének bortúrázni: a sokat emlegetett Szépasszonyvölgyben lehetőleg olyan pincét látogassanak meg melyről szakmai referenciáik vannak. Ehelyütt ugyanis nagyon nagy a szintkülönbség a pancsolt, ihatatlan lőrétől a gyönyörű míves borokig. Az élvonalat képviseli itt Sike Tamás és Tóth Ferenc, a korrekt középvonalat pedig Árvai Sándor, Kiss István és a Juhász pince (nem azonos a Juhász testvérek pincéjével) s még néhányan. A legjobb az, ha az ember borértő barátai élményeire támaszkodik, vagy elővesz egy minél frissebb évjáratú Borkalauzt s annak alapján, előzetes bejelentkezéssel vesz célba egy-két-három pincét egy napra. E sorok írójának személyes kedvencei abc sorrendben: Demeter Csaba, Dula Bence, Kaló Imre, Pók Tamás, Simon József, Vincze Béla.

DOROZSMAI ENDRE

nyomtatási verzió

Klausenburger söröző

A minőség kulcsa az eredetvédelem. Minél homályosabb egy kereskedelemből vásárolt termék eredete, annál indokoltabb a gyanakvásunk. Nem véletlen, hogy a leggyengébb minőségű sörökön, borokon csak annyi áll: „származási hely – EU”. S még az sem garantált – tehetjük hozzá.

Hamvas Béla is leírta, hogy a gyümölcs a fáról a legjobb, a bor a pincében, ahol létrejött. A sör pedig a sörfőzdében. Nem csoda, hogy amikor legutóbb Kolozsváron jártam, megakadt a szemem egy kocsma reklámtábláján, mely szerint ott házi sört csapolnak, s így este egy jóbarátommal ide vettük be magunkat. Az esti sörözés egyben jó lecke is volt számomra, megtanultam asztaltársamtól, hogy magyar szállásterületen, de főként Kolozsváron, Erdély fővárosában, magyarul kell megszólalni először. Úgy ahogy az EMI „Jó napot! – mozgalma” hirdeti. Mert lám, a pincér, akitől várakozás közben románul rendeltem sört, magyarra váltott, midőn időközben megérkezett társam a legnagyobb természetességgel magyarul kért italt.

Más kérdés, hogy házi sör nem volt, de ígérték, hogy heteken belül lesz. Így meg kellett elégednünk a másutt is kapható ismert márkákkal. A söröző egyébként jó tágas, a pácolt fa barátságos színe adja az alaphan­gulatot, a kiszolgálás kedves, gyors, ru­galmas, az árak korrektek, megfizethetőek. Választáskor a bőség zavarával küzdöttünk, az étlapon megannyi remek sörkorcsolya sorjázott a tintahaltól a virsli- és kolbászféléket, tepertőt, szalonna-féléket integráló kombinált tálakon, pizzákon és pasta-kon át a fish and ­chips-ig.

Szerettünk volna egy adag nachost, ami mellé különféle mártásokat is kínálnak, de nem volt. Végül egy kétszemélyes vegyes „Oktoberfest”-tál (38,5 RON) mellett döntöttünk, amihez rendeltünk még babköretet és lilahagymát. A vegyes tálon volt négyféle kolbász, illetve virsli (sejthetően ipari alapanyag, de nem is vártuk el, hogy maguk készítsék a kolbászt egy kolozsvári sörözőben), továbbá puhára párolt, majd enyhén megsütött ízletes oldalas, kockára vágott sültkrumpli (értékeltük, hogy nem mirelit), jóízű párolt lilakáposzta és Klausenburger saláta ­(rukkola, salátanövény, koktélparadicsom, uborka, retek, a dresszing lemaradt). Kaptunk még a vegyestálhoz tartozó élvezhetetlen, lepukkant, erejét, aromáját vesztett tormát és kommersz mustárt. A külön rendelt hagymás bab viszont remekül illett az ételekhez.

A Klausenburger jelen formájában, házi sör nélkül és apró konyhai hiányosságaival is vonzó célpont lehet a sörkedvelők számára, de ha elindul a helyben való sörfőzés, akkor akár etalon hellyé is kinőheti magát.

(DOROZSMAI)

nyomtatási verzió

A tarhonya most érik, most érik…

Most, hogy átettük-ittuk magunkat mindkét sátoros ünnepünkön, meg tudom érteni a honfoglaláskori feljegyzéseket, melyek szerint az akkori Európa cseppet sem díjazta, hogy a magyarok mindent lakomával ünnepelnek. Volt is némi igazuk főleg, ha arra gondolunk: hányunkat is vár a székhez kötött munkanapok sokasága a fölösleges kilók ledolgozásának teljes kudarcával. Persze azért sovány vigasz mindezért csak Anonymust hibáztatnunk, aki lejegyezte őseinkről, hogy minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét… Ehhez mi is kellettünk már akkor is, meg most is.

De ha már az éppen növésben lévő úszóguminkat megsaccoltuk, legalább lelki békénk visszaszerzéséért tegyünk már egy kis gasztronómiai kirándulást őseink háza táján, csak úgy lektűr formában, mellőzve mindenféle nassolást!

„A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában.

Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában.” – mondja Kövi Pál, Erdélyi lakoma című könyvében.

Máshol pedig dr. Cej-Bert Róbert Gyula, a Gasztronómiai Világszövetség alelnöke írja: „A honfoglalás-kori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében”. A kínai, a mongol, a tibeti, a belső- és közép-ázsiai népek legkedveltebb ételei mindig is a főtt, párolt pörköltes ételek voltak. Természetesen keleten is ismerik a sütés módszereit, de itt az arányok az irányt adóak.

A főzés a harmónia konyhatechnikáját jelenti, hiszen ennek során többféle alkotórészt főzünk össze, amelynek eredményeként új ízeket nyerünk. A sütésnél viszont az történik, hogy az adott alapanyagot megjavítjuk, hiszen a hús nyersen nem mindig ehető. Mindez azt jelenti, hogy a főzésen alapuló civilizációk az ellentétek elsimítását, a harmónia kialakítását tűzik ki célul. A hunok ételeiket kővel, fémmel és nyolcféle vízzel főzték. Az ételek elkészítésénél fontos szerepe volt a víz minőségének (forrásvíz, folyóvíz, esővíz, patakvíz, tengervíz, stb.).

Idézetek bezárva, és lehet cso­dálkozni is akár. Még hogy konyhafilo­zófia, főzés harmónia meg konyhatechnika? És ezt már mind tudták és művelték is eleink? Nem semmi!

Arról már hallhattunk, hogy a zacskós levest, mint kevés helyet foglaló és bármikor hasznosítható szárított zöldségkeveréket mi hoztuk be Európába. No meg volt némi közünk a keleti fűszerek Uralon való átcipelésében és divatba hozatalában, de vajon arról is hallottunk-e, hogy a tarhonya mai létéért is terheli nációnkat némi felelősség?

Mert, hogy a tarhonya egy magyar száraztészta, afféle hungaricum, amelyet ma már a csikósok, juhászok kedvelt eledeleként emlegetünk, pedig e rostán átmorzsolt, gömbölygetett tésztának sokkal régebb kezdődött a története.

Tarhonya néven csak 1788-ban és az azt követő években írták le először, mégpedig verses művekben. Az elődök a középkori apró tésztaformák voltak. Elkészítése igen munkaigényes, később ezért foglalta el a helyét a reszelt tészta. Hívták volt annakidején öregtarhonyának, keménytarhonyának, sűrűtarhonyának is azt, amit ma inkább pirított tarhonyaként ismerünk. Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török „tarchana” szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent.

Maga a tarhonya szó nálunk oszmán-török eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel is. Magyar szóként a tarhonya 1600 körül fordul elő először, akkor még nem tészta, hanem valószínűleg „főtt hús törmeléke” jelentésben. Egy más változat szerint a „tarho” (apró gömböcskékből álló hűsítő, enyhén savanyú ital), amit felforralt tejből készítettek az Alföldön. Ebben az aludt, vagy savanyú tejben (tarhóban) főzték meg a pásztoremberek a száraztésztát, eszerint innen ered a tarhonya elnevezése.

Elkészítésének ideje hagyományosan a nyár első fele, az aratás előtti időszak volt, ezért nevezték a júniusi meleget tarhonyaszárító időnek, a júniusi holdat pedig tarhonyaszárító csillagnak. Tarhonyarostán készítették, és minél kerekebbre sikerült, annál szebbnek tartották. A kész tarhonyát tésztaszárítóra rakták, majd száradás után vászonzacskóban, a kamrában tartották.

De akárhogyan is volt – szerintem – a tarhonya az, amitől valamennyi háziasszonynak eszébe jut, hogy a krumpli előtt és helyett is volt/van étel!

Bizonyításként álljon itt egy recept, melyet az 1930-as évek polgár-háziasszonyai főztek annakidején, tarhonyából, hús nélkül, sóval, borssal és találékonysággal fűszerezve.

 

Rakott tarhonya

Hozzávalók: 25-30 dkg házi vagy bolti, kézi vagy gépi tarhonya, 4-5 db kemény főtt tojás, 1-2 dl tejföl, só, bors, petrezselyemzöld és kevés olaj;

Elkészítés: A tarhonyát a zsiradékon arany barnára pirítjuk, jól felöntjük vízzel, megsózzuk és puhára főzzük. Amikor kész, szórunk bele bőven petrezselyemzöldet, és ízlés szerint borsot.

Közben megtakarítjuk a kemény tojásokat és karikára vágva a tarhonyával váltva, rétegezve tűzálló tálba tesszük. Tejföllel jól meglocsoljuk, és sütőben jól összemelegítjük.

Bármilyen salátával tökéletes, ­kímélő vacsorai fogás lehet, csak figyeljünk, mert ilyenkor szokott elhangozni az az átverős kérdés, hogy mikor is aratják a tarhonyát?

Aki viszont ezek után sem ismeri ki magát „tarhonya-ügyben”, az meg is érdemli sorsát.

BEKSY IDA

nyomtatási verzió

szabadidő

Ünnep-naptár

Névnapok

Január 6.: Boldizsár, Gáspár, Menyhért

Január 7.: Attila, Ramóna

Január 8.: Gyöngyvér

Január 9.: Marcell

Január 10.: Melánia

Január 11.: Ágota

Január 12.: Ernő, Tatjána

 

Világ-naptár

Január 6.: 1568. január 6-án kezdődött a Tordai Országgyűlés (január 13-án ért véget), melyen a világon elsőként törvénybe iktatták a vallási toleranciát. János Zsigmond fejedelemsége alatt mondatott ki a vallásszabadság: „Midőn helyükön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerént és ha az község ha venni akarja, jó, ha nem pedig senki kényszerítéssel ne kényszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”. • 1412. január 6-án született Szent Johanna, francia mártír. Az Orléans-i Szűz-et eretnekség, engedetlenség és boszorkányság vádjával 1431. május 30-án máglyán elégették. Perét felülvizsgálva 1456-ban ártatlannak nyilvánították, s végül 1920-ban szentté avatták. • 1766-ban ezen a napon született Fazekas Mihály költő és botanikus. A Lúdas Matyi szerzője adta ki az első rendszeres magyar növényhatározót is. • 1862. január 6-án született dr. Oetker. A mára védjeggyé és márkává vált Oetker gyógyszerész volt. Saját készítésű sütőport forgalmazott vállalkozásában, kis adagokba csomagolva, egy ingyenes recepttel. • 1978. január 6-án a Szent Korona ismét Magyarországra került. A II. Világháború után Amerikában őrzött koronát Cyrus Vance külügyminiszter adta vissza a koronázási jelvényekkel együtt. A Szent Koronát ettől fogva a Nemzeti Múzeumban őrizték, majd 2000. január 1-jén került a Parlament kupolacsarnokába. • 1928-ban ezen a napon született Bacsó Péter magyar filmrendező. Legismertebb munkája A Tanú • Vízkereszt napja, a farsang kezdete.

Január 7.: 1610. január 7-én figyelte meg először Galileo Galilei a Jupiter négy legnagyobb holdját. • 1764-ben ezen a napon történt a Madéfalvi veszedelem (Siculicidium). A szabadságjogaikat védő, császári besorozás ellen tiltakozó, Madéfalván összegyűlt székelyeket a császári katonaság megrohanta és lemészárolta. • 1943. január 7-én halt meg Nikola Tesla, horvát származású elektromérnök, fizikus. A tudós 1856. július 10-én született. Tanulmányai után kidolgozta a forgó mágneses mező elvét, mely a váltóáramú gépek alapja lett. Bemutatóin a saját testén átvezetett árammal próbálta eloszlatni a váltóárammal kapcsolatos félelmeket. Ő találta fel azt a róla elnevezett tekercset, melyet napjainkban is használnak a rádiókban és tévékben.• 1925. január 7-én született Indiában Gerald Malcolm Durrel brit zoológus, író. A Családom és egyéb állatfajták szerzője több mint 10 tévésorozatot készített és több felfedezett állatfaj is róla kapta a nevét.

Január 8.: 1381. január 8-án halt meg Velencében, hetven éves korában Marco Polo velencei kereskedő és utazó. • 1642-ben ezen a napon halt meg Galileo Galilei itáliai csillagász, természettudós. A Pisában született Galilei-t heliocentrikus tanainak visszavonására kötelezték pere során, de egyes állítások szerint közben végig azt mormolta: „Eppur si muove” azaz: Mégis mozog. • 1896. január 8-án hunyt el Paul Verlaine, francia költő. •1908. január 8-án született Wass Albert író, költő. A szentegyedi és czegei gróf Válaszúton látta meg a napvilágot. A hányatott sorsú szerző művei igen közkedveltek. • 1935. január 8-án született Elvis Presley amerikai rock énekes, a rock and roll királya. A világ egyik, ha nem a legismertebb zenésze mindössze negyvenkét éves korában hunyt el.

Január 9.: 351 éve, azaz 1660. január 9-én helyezték végső nyughelyére Apáczai Csere Jánost, a ház­songárdi temetőben. • 1873-ban ezen a napon halt meg az utolsó francia császár, III. Napóleon. • 1890. január 9-én született Karel Čapek cseh regényíró, drámaíró, publicista, műfordító, filozófus. •1908-ban ezen a napon született Simone de Beauvour francia írónő, filozófus. • 1978. január 9-én hunyt el Szemlér Ferenc, romániai magyar költő. A székelyudvarhelyi születésű Szemlér húszéves korára már ismert költőnek számított, rendkívül termékeny alkotó volt.

Január 10.: 1823. január 10-én halt meg Ligeti Antal festőművész. • 1858. január 10-én született Törley József pezsgőgyáros, magyar iparmágnás. • 1862-ben ezen a napon halt meg Samuel Colt fegyverfeltaláló. • 1863-ban ezen a napon adták át a világ első földalatti vasútját Londonban. • 1917. január 10-én halt meg Madarász Viktor, a nemzeti romantikus festészet kiemelkedő alakja. • 1971-ben ezen a napon hunyt el Coco (Gabrielle) Chanel, francia divattervező.

Január 11.: 1800-ban ezen a napon született Jedlik Ányos István. A bencés szerzetes és egyetemi professzor természettudós és feltaláló is volt. Az elektrotechnika úttörőjének számító Jedlik nevéhez fűződik az első elektromotor elkészítése, a dinamóelv leírása és a feszültségsokszorozás felismerése. • 1970. január 11-én hunyt el Latabár Kálmán színművész, népszerű komikus.

Január 12.: 1876. január 12-én született Jack London, eredeti nevén John Griffith amerikai író. A nehéz­sorsú gyermek 17 éves koráig matróz volt, majd kitartó munkája révén elismert íróvá vált. London mintegy ötven könyvet írt. Az Északi Odüsszeia című novelláskötettel tett szert világhírnévre. • 1878-ban ezen a napon született Molnár Ferenc író, drámaíró. A német polgárcsaládba született Molnár 1907-ben írta meg mindmáig népszerű A Pál utcai fiúk című regényét. • 1976. január 12-én halt meg Agatha Christie angol krimiírónő.

nyomtatási verzió

Harc a cigarettacsempészet ellen

A Közigazgatási- és Belügyminisztérium közleménye szerint, a román rendőrség, a határőrséggel és a csendőrséggel karöltve, december 13. és 19. között 5 907 200 szál (295 360 csomag) csempészett cigarettát foglalt le.

Az illegális áru legnagyobb részét, mintegy 3,5 millió szálat, házkutatások nyomán találták, a többit a piacokon, vásárokon tartott razziák, illetve a duty-free üzletek ellenőrzése során.

Az említett időszakban 494 büntetést róttak ki 448 350 lej értékben. 41 esetben büntetőeljárás indult a csempészek ellen, 16 személyt vizsgálati fogságba helyeztek, két vétkest pedig letartóztattak a hatóság emberei.

Az 54/2010-es sürgősségi kormányrendelet június 23-ai életbe lépése óta, a cigarettacsempészéssel okozott kár meghaladja a 31,5 millió lejt, ennek mindössze egyharmadát sikerült visszaszerezniük az illetékeseknek.

December 13. és 19. között 1181 kereskedelmi társasághoz szálltak ki a hatóságok, 612 közúti ellenőrzést tartottak, és 66 esetben végeztek házkutatást. Országos szinten 153 esetben ellenőrizték a határ menti övezetet, 612 alkalommal a piacokat és a vásárokat, és 531 közúti razziát végeztek.

A dohánycsempészet elleni harcban naponta mintegy 2184 rendőr, 193 csendőr és 115, más struktúrákba tartozó belügyi dolgozó vett részt.

-NÓ

nyomtatási verzió

sport

Milyen sportesemények várhatóak 2011-ben?

 

 

A női kézilabdázókra idén nagy feladat vár: kijutni világbajnokságra és az olimpiára is. – (fotó)


Kiss Lászlóra 2011-ben is nagy ­feladat vár. A tavalyi év szövetségi kapitányának tanítványai idén a londoni olimpiáért is ­úsznak. – (fotó)

 

A magyar jégkorong válogatott idén hazai környezetben harcolhatja ki a világelitbe való feljutást – (fotó)

 

 

Az év első fontosabb sporteseménye számunkra a férfi kézilabda-világbajnokság, amelyet Svédországban rendeznek. A magyarok ismét Nagy László nélkül néznek szembe a világgal, és mint ebben az évben oly sok sportág képviselőinek, nekik is többek között az olimpiai kvalifikáció miatt lenne fontos a jó szereplés.

Március végén ismét a focira figyelünk majd, hiszen öt nap alatt kétszer is megmérkőzünk a holland válogatottal az Eb-selejtezők keretében. Március végén rajtol a gyorsasági motoros-világbajnokság, és lehet, hogy Talmácsi Gábor nélkül.

Áprilisban a magyar jégkorong-válogatott ismét megcélozhatja az A-csoportot, ráadásul mindezt hazai pályán teheti, mivel a divízió I-es világbajnokság 1-es csoportjának küzdelmeit a budapesti Papp László Sportarénában bonyolítják le. Legutóbb Szlovéniában csak egy lépés hiányzott a feljutáshoz, a mostani pedig talán az utolsó nagy lehetősége lesz a többek között Palkovics Krisztiánnal és Ladányi Balázzsal fémjelzett generációnak a legjobbak közé kerülésre.

Májusban véget érnek a különböző csapatsportok európai kupaküzdelmei. A magyar együttesek közül a Győri ETO lányainak reális esélyük van a döntőbe jutásra, az MKB Veszprém részéről (a klub újból leigazolta az udvarhelyi Illyés Ferencet) ugyanakkor a legjobb négybe kerülés is már csodának számítana. A labdarúgó EL-, illetve BL-döntőre egy-egy igen impozáns létesítményben kerül sor: előbbit a dublini Aviva Stadionban, utóbbit pedig a Wembleyben rendezik.

Legjobb női kézilabdázóink a fárasztó klubidény után sem pihenhetnek. Június közepén vívják ugyanis a németek elleni vb-selejtező két felvonását. A legutóbbi Eb-n mindkét válogatott leszerepelt, az egyik pedig a vb-re ki sem jut.

Július második felében véget ér Németországban a női labdarúgó-vb, Argentínában pedig a Copa América. Ezt követően a sanghaji vizes-világbajnokságon szurkolhatunk Cseh Laciéknak. A nyári forróságot a Formula–1-es Magyar Nagydíj fokozhatja majd még inkább (július 31.)

Augusztusban a kajak-kenu- vb-t újból Szeged jelenti, így Kovács Katiék hazai környezetben vehetik fel a versenyt a németekkel és a többi ország versenyzőivel.

A nyár utolsó nagy világese­ménye átcsúszik szeptemberbe, az atlétikai világbajnokságot a vizes-vb-hez hasonlóan Ázsiában, a dél-koreai Daeguban rendezik meg.

Labdarúgó-válogatottunk az utolsó csoportmérkőzését az Eb-selejtezők során október 11-én játssza, hazai pályán a finnek ellen. Ebben a hónapban még két nagy világversenyt rendeznek: Tokióban újra szoríthatunk a tornász Berki Krisztiánnak, aki az elmúlt év legjobb magyar sportolója lett. A vívók pedig feledtethetik a vb-n legutóbb nyújtott gyenge teljesítményüket.

Novemberben véget érnek a motoros vb-k, az év utolsó, számunkra remélhetőleg még fontos világeseménye pedig a női kézilabda-vb lesz Brazíliában.

 

JANUÁR

7–9. Gyorskorcsolya Európa-bajnokság, Collalbo (Olaszország)

13–30. Férfi kézilabda-vb, Svédország

14–16. Rövid pályás gyorskorcsolya Európa-bajnokság, Heerenveen (Hollandia)

17–30. Tenisz Australian Open, Melbourne (Ausztrália)

22–23. Gyorskorcsolya sprint-világbajnokság, Heerenveen (Hollandia)

24–29. Műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság, Bern (Svájc)

27–február 6. A 25. Téli Universiade, Erzurum (Törökország)

29. Szlovákia–Magyarország női vízilabda Európa-bajnoki-selejtező

 

FEBRUÁR

5–6. Asztalitenisz Európa Top 12-bajnokság, Liège (Belgium)

8–20. Alpesi sí világbajnokság, Garmisch-Partenkirchen (Németország)

12–13. Gyorskorcsolya összetett-világbajnokság, Calgary (Kanada)

22–március 6. Északi sí világbajnokság, Oslo (Norvégia)

 

MÁRCIUS

1–7. Olimpiai kvalifikációs légfegyveres Európa-bajnokság, Brescia (Olaszország)

4–6. Atlétikai fedett pályás Európa-bajnokság, Párizs (Franciaország)

8–13. Mű- és toronyugró Európa-bajnokság, Torinó (Olaszország)

11–13. Rövid pályás gyorskorcsolya világbajnokság, Sheffield (Nagy-Britannia)

19–20. Rövid pályás gyorskorcsolya csapat-világbajnokság, Varsó (Lengyelország)

21–27. Műkorcsolya és jégtánc világbajnokság, Tokió (Japán)

25. Magyarország–Hollandia labdarúgó Európa-bajnoki selejtező-mérkőzés

26. Magyarország–Franciaország női vízilabda Eb-selejtező

29. Hollandia–Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki selejtező-mérkőzés

29–április 3. Birkózó Európa-bajnokság, Dortmund (Németország)

 

ÁPRILIS

5–10. Torna Eb, Berlin (Németország)

7–17. Férfi és női súlyemelő Európa-bajnokság, Kazany (Oroszország)

17–23. Jégkorong Divízió I-es vb, Budapest

21–24. Olimpiai kvalifikációs cselgáncs Európa-bajnokság, Isztambul (Törökország)

30. Németország–Magyarország női vízilabda Eb-selejtező

 

MÁJUS

8–15. Asztalitenisz egyéni vb, Rotterdam (Hollandia)

18. Labdarúgó Európa-liga, döntő, Dublin (Írország)

22–június 5. Tenisz, Roland Garros, Párizs (Franciaország)

24–29. Ritmikus gimnasztika Eb (később kijelölendő helyszínen)

27–29. SKIEF karate Eb, Magyarország

28. Labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő, London, Wembley Stadion (Nagy-Britannia)

 

JÚNIUS

3–8. Női kosárlabda Európa-bajnoki pótselejtező, Sopron

4. vagy 5. Németország–Magyarország női kézilabda vb-selejtező

7. San Marino–Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés

11. vagy 12. Magyarország–Németország női kézilabda vb-selejtező

14–19. Női vízilabda Világliga, szuperdöntő, Kína

16–19. Kajak-kenu síkvízi Eb, Belgrád (Szerbia)

18–19. Atlétikai csapat Európa-bajnokság

18–július 3. Női kosárlabda Európa-bajnokság, Lengyelország

20–július 2. Tenisz,Wimbledon, London (Nagy-Britannia)

21–26. Férfi vízilabda Világliga, szuperdöntő

25–26. Triatlon Európa-bajnokság, Pontevedra (Spanyolország)

26–július 17. Női labdarúgó-világbajnokság, Németország

26–július 3. Junior férfi ökölvívó Európa-bajnokság, Magyarország

 

JÚLIUS

1–3. Vodafone Kupa nemzetközi férfi vízilabdatorna, Budapest

1–9. Vitorlázó F18-as világbajnokság, Balatonfüred

16–31. Úszó, vízilabda, műugró, műúszó és nyíltvízi úszó világbajnokság, Sanghaj (Kína) 15–21. Vívó Európa-bajnokság, Sheffield (Nagy-Britannia)

22–24. Kajak-kenu maratoni Eb, Saint-Jean-de-Losne (Franciaország)

24–28. Kettesfogathajtó-világbajnokság, Conty (Franciaország)

28–augusztus 1. Öttusa Európa-bajnokság, Medway (Nagy-Britannia)

30–augusztus 14. Olimpiai kvalifikációs sportlövő Európa-bajnokság, Belgrád (Szerbia)

31. Formula–1, Magyar Nagydíj, Hungaroring

 

AUGUSZTUS

4–7. Ifjúsági A öttusa Európa-bajnokság, Tata

13–14. Triatlon junior Európa Kupa és felnőtt Világkupa, Tiszaújváros

17–21. Kajak-kenu olimpiai kvalifikációs síkvízi vb, Szeged

23–28. Olimpiai kvalifikációs cselgáncs-világbajnokság, Párizs (Franciaország)

26. Labdarúgó Európai Szuperkupa, Monte-Carlo (Monaco)

27–szeptember 4. Atlétikai világbajnokság, Tegu (Dél-Korea)

28–szeptember 4. Olimpiai kvalifikációs evezős-világbajnokság, Bled (Szlovénia)

31–szeptember 18. Férfi kosárlabda Európa-bajnokság, Litvánia

 

SZEPTEMBER

2. Magyarország–Svédország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés

3–13. Olimpiai kvalifikációs koronglövő világbajnokság, Belgrád (Szerbia)

6. Moldova–Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés

6–14. Öttusa-világbajnokság, Kairó (Egyiptom)

7–11. Hosszútávúszó Európa-bajnokság, Eilat (Izrael)

10–11. Triatlon világbajnoki sorozat nagydöntője, Peking (Kína)

12–18. Olimpiai kvalifikációs birkózó-világbajnokság, Isztambul (Törökország)

16–18. Evezős Európa-bajnokság, Plovdiv (Bulgária)

16–október 1. Olimpiai kvalifikációs férfi ökölvívó-világbajnokság, Baki (Azerbajdzsán)

 

OKTÓBER

2–9. Sportlövő Világkupa-döntő (korong), Kairó (Egyiptom)

8–16. Torna-világbajnokság, Tokió (Japán)

8–16. Vívó-világbajnokság, Catania (Olaszország)

11. Magyarország–Finnország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés

16–23. Női ökölvívó Európa-­bajnokság, Rotterdam (Hollandia)

21–23. Kajak-kenu maratoni vb, Szingapúr

 

NOVEMBER

2–4. Lovas Világkupa, Budapest

5–6. Triatlon hosszútávú világbajnokság, Henderson

11–20. Férfi és női súlyemelő-világbajnokság, Párizs

 

DECEMBER

3–16. Női kézilabda-vb, Brazília

8–11. Rövidpályás úszó Eb, Szczecin (Lengyelország)

8–18. Labdarúgó klubvilágbajnokság, Japán

SOMOGYI BOTOND/MTI

nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2011