Az alapkőletételt megelőzte egy kiállítás megnyitója: a Téka Alapítvány székházában Szamosújvár épített örökségéből, a város történetéből kínáltak ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjai.

Ünnepi beszédében Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke elmondta: négy éve foglalkoznak a tervvel, egy teljesen új épület felépítése és egy új oktatási intézmény alapítása a mezőség egyik legnagyobb projektje, amely hagyományokból, a közösség erejéből nőtt ki. Balázs-Bécsi beszédét követően Gönczi István kivitelező ismertette az iskolaközpont tervét: a Szerváczius László műépítész által megálmodott létesítmény adminisztrációs épületet, osztálytermeket, óvodát és egy, az összefogást jelképező tornyot foglal magába.

A helyhatóságokat Ovidiu Drăgoi polgármester és Török Bálint alpolgármester képviselte az ünnepségen. Utóbbi elmondta, a központ „elkeresztelésekor” több jeles személyiség neve is szóba került, végül Kemény Zsigmond mellett tették le voksukat a döntéshozók. A város vezetői emlékeztettek arra, hogy Szamosújvár Helyi Tanácsa – rendhagyó módon – egyhangúlag szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet.

Révész Máriusz parlamenti képviselő – Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója – hangsúlyozta: az új magyar kormány beiktatásával korszakváltás történt a magyar-magyar kapcsolatokban. Kijelentette: ott épül a csoda, ahol az emberek mögött erős közösség áll, és erre nagyon jó példa a mezőségi szórványmagyarság. „Szamosújváron egység van, ezt pedig a magyar kormány is támogatja” – tette hozzá a képviselő.

„Mi, anyaországiak is nagyra értékeljük, ha önerőből fontos magyar intézmények jönnek létre Erdélyben” – emlékeztette az ünneplőket Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Kijelentette: „A magyar pedagógusok áldozatvállalását nem is tudjuk kellőképpen meghálálni. Mostoha körülmények között is ők a mi nemzetünk, a magyar nyelv őrzői”. A főkonzul a kormány támogatásáról biztosította a hasonló kezdeményezéseket, mivel ezek „a magyarság megmaradását garantálják”.

„A gazdasági válság egyik jó oldala, hogy spórolunk, a megtakarított pénzekből pedig építünk” – mondta Eckstein Kovács Péter, Románia elnökének tanácsadója. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban azokra kell időt szánni, és azokért kell tenni, akik másképp nem tudnak anyanyelvükön tanulni.

„Ünnepelünk, hiszen egy új iskola alapítása minden magyarnak ünnep” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki Tőkés László nevében is üdvözölte a jelenlévőket. Mint elmondta, szórványstratégia nélkül nem beszélhetünk a magyarság megmaradásáról, és mindenkoron meg kell találni a nemes kezdeményezések idejét és helyét.

Az alapkövet jelképező időkapszulát, amely a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazza, a meghívottak helyezték el a majdani oktatási központ helyén. Az átadást 2014-re tervezik, a beruházás összértéke pedig – az iskola felszerelésével együtt – 12 630 000 lejre tehető.

Nánó Csaba

– Tisztelt képviselő úr, „Európa fővárosában”, Brüsszelben beszélgetünk. Hogyan sikerül ebben a soknemzetiségű környezetben megjeleníteni a romániai magyarok autonómia törekvéseit, és az Európai Parlament széksoraiból miként lehet előmozdítani ezt?

– Az olaszoknak vagy a finneknek nem nehéz megmagyarázni, hogy miről van szó, hiszen Dél-Tirolban vagy a finnországi svédek esetében az autonómia bizonyos formái léteznek és működnek, de – a régi tagállamoknál maradva – a franciáknak vagy a görögöknek, ahol nincsenek kisebbségek, és nem is hajlandók elismerni őket, nehezebb. Akár a románoknak, nekik is be kell „csomagolni” az árut. Brüsszeli mértékkel mérve ezek apró lépések, de tudomásul kell venni, hogy a béke útja az apró lépések útja. Spanyolországban sajátos helyzet van a katalánok és a baszkok miatt, de a franciának vagy a görögnek is ugyanazt mondom el: az emberi jogok egy közösséghez tartozó egyén jogai. Ha Európában egységes roaming díj van, ha létrejött egy közös gazdasági koncepció, ha létezik Schengen, vagyis van már egységes vámunió, akkor lassan meg kell érjen a közfelfogásban az is, hogy egységes kisebbségvédelmi törvény kell. Néha hihetetlen, hogy milyen kerülőutakon jön ehhez a segítség, például Tibetből, vagy Párizsból, a roma kérdés kapcsán.

— Érkezik-e hathatós magyar segítség ehhez?

— Magyarország csatlakozása óta, tehát 2004-től előrelépés történt ez ügyben. Ma már van Bécsi Alapjogi Ügynökség, Kisebbségi Munkacsoport a Parlamenten belül, és léteznek olyan dokumentumok – legutóbb lásd a Lisszaboni Szerződést –, melyekbe a magyar kormány és a magyar parlamenti képviselők lobbijának köszönhetően bekerültek a kisebbségekhez tartozó egyének jogai. Már a tavaly tárgyaltunk Viviane Reding, emberi jogokért is felelős biztos asszonnyal arról, hogy a Tanács alapdokumentumai – a Regionális Kisebbségi Nyelvek Chartája – uniós anyagok is legyenek. A világ konfliktusos helyzeteinek jó megoldása a mi javunkra is válik, és törekvéseink előbb-utóbb beérnek. A hosszan tartó békének is vannak hátulütői: egyike az, hogy a konszenzus, a csend és a nyugalom érdekébe az igazság néha a háttérbe szorul. Ez történt a szlovák nyelvtörvény esetében, vagy a volt magyar köztársasági elnök kiutasítását követően, amikor az Európai Bizottság nyögve-nyekeregve ad ki nyilatkozatot, mert nem szeretne konfliktust. Ha állandóan siránkozunk, csak sajnálni fognak. Ezen akarunk változtatni, ezért szervezünk olyan rendezvényeket, ahol felmutatjuk értékeinket, bemutatjuk Erdélyt. Ha az uniós országok nagy része nem érti a kisebbségi jogokat, hiszen az angolszász filozófia egyéni jogokra épül, akkor meg kell magyarázni a diszkrimináció szó értelmét. Ha nyelvtörvényről beszélünk, azt kell elmagyarázni, hogyan sérülnek az uniós alapnormák. Ha a beteg nem szólal meg szlovákul, gyógyszer helyett pénzbírságot kap: ezt a példát mindenki megérti.

—    Erdélyben sokat beszélünk az autonómiáról. Vajon miért nincs ennek kézzelfogható eredménye?

– Az autonómiának is megvannak azok az alapkritériumai, melyek mentén el kell indulni. Nem kell ehhez egy szervezetben lenni, de bizonyos kérdésekben meg kell egyezni. Kell hozzá egy erős anyaország. Az autonómiát nem csupán Bukarestben kell megszavaztatni, hanem a saját környezetemet autonóm módon kell rendezni. Ne külföldiek jöjjenek a székely fürdőt kalákában építeni, miközben a helyiek nincsenek ott. Természetesen a politikai harcra is szükség van. Amikor a román parlamentben benyújtottam egy-egy újabb autonómia-tervezetet, mindig mondtam: ehhez hozzá kell szoktatni a románokat. Az autonómia azt is jelenti, hogy nem egymás ellen hadakozunk, nem szidjuk, és nem játsszuk ki egymást. Egyiknek az a dolga, hogy Bukarestben hajladozzon, a másiknak, hogy a zászlót tűzze ki, és ezt kell összehangolni.

– A román képviselő kollégák, akik huzamosabb ideje élnek Brüsszelben, hogyan látják ezt a kérdést?

– Mondok egy példát: a jelenlegi román oktatási miniszter brüsszeli parlamenti képviselő volt, remekül tud japánul, a felesége pedig nem román származású. Előfordulhat, és ez nem véletlen, hogy az ő mandátuma alatt születik meg az a törvény, amely a földrajz, a történelem és a román nyelv oktatását, vagy a decentralizáció dolgát rendezi. A román képviselők sem morognak már azért, hogy – elsősorban a szlovák nyelvtörvény óta – miért szólalunk meg a plénumban következetesen magyarul, vagy miért szavazzuk meg a Koszovó-jelentést, ők pedig nem. A románoknak is rá kell jönniük arra, hogy az autonómia nem kötelesség és nem nyűg, hanem gazdasági előny az országra nézve. Persze van itt is egy-két fafejű kolléga, aki akkor sem lesz európai, ha jó pár évet lehúz még Brüsszelben.

– Romániai magyar képviselőként hogyan látja a cigányok kiutasítását?

– Nyilván, ez egy sajnálatos eset, mert nem szabad valakit csak azért kiutasítani, mert cigány. Ám azért, mert bűnöző, vagy az uniós normák szerint már nincs joga ott lakni, teljesen jogszerű. Több tényezős az ügy dolog: nem véletlen, hogy Romániából, Bulgáriából, és a volt Jugoszlávia területéről vannak a legtöbben. Abban egyre többen egyetértenek, hogy valamit tenni kell az érdekükbe, és a szociális alapok rossz elköltését nem csak Románián vagy Bulgárián lehet számon kérni, ez uniós átvizsgálást és figyelmet igényel. Saját tapasztalatomból tudom, nagyon nehéz őket megváltoztatni.

– Miként vannak leosztva a feladatok a három romániai magyar képviselő, Tőkés László, Winkler Gyula és Ön között?

– Egyrészt bizottsági szakmunkákon veszünk rész, ami három, majdnem teljesen különböző terület, másrészt természetesen vannak közös akcióink is. Szoktunk egyeztetni: mindenki rájött, ha Bukarest a kis lépések városa, Brüsszel az apró lépéseké, hiszen a hollandiai magyar képviselőt is beleértve, magyar kisebbségi politikusok alig vagyunk négy százalékban. Politikai kultúra kérdése az, ha nem is értünk mindenben egyet, de a másik véleményét tiszteletben tartjuk. Egyeztetünk a többi magyar delegációval is, például olyan módon, miként győzzünk meg egy német, vagy dél-tiroli politikust, hogy a nyelvtörvényről szóljon: ne állandóan mi magyarok beszéljünk erről, mert az unalmassá válik.

– Gondolom, szükségét érzik az erdélyi magyar-magyar párbeszédnek. Nemzetpolitikai kérdésekben egyeztetnek?

– El kell jönnie annak az időnek, amikor minden politikai, érdekvédelmi és civil politikai szervezet komolyan gondolja azt, amit tesz A párbeszéd egyik feltétele az adott szó betartása. Néha elhangzott, nehéz lehet egyeseknek pártérdekekre, pártfeladatokra koncentrálni, de hozzá kell tenni: aki Brüsszelben független, az politikai értelemben halott, hiszen legfeljebb a plénumokban szólalhat meg. Néha nekünk is össze kell fogni a románokkal, ez másképp nem működik. Lehet, hogy ma azzal kell megegyezni, akivel tegnap nem tudtál, és azzal nem kell megegyezni, akivel eddig tudtál. Köpönyegforgatásnak tűnhet, de erről szól az Európai Parlament.

– Azért is tűnhet köpönyegforgatásnak, mert érzésem szerint az otthoniak még mindig keveset tudnak az Önök munkájáról. Például, kevesen tudják, hogy különböző bizottságokban dolgoznak. Konkrétan, mivel foglalkoznak?

– Jómagam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagja, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság póttagja vagyok. Tőkés László a Kulturális és Oktatási Bizottságban, és az Emberi Jogi Albizottságban dolgozik, Winkler Gyula pedig Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tagja, a Regionális Fejlesztési bizottságban pedig póttag. A bizottsági munkák is teljes energia-bedobást igényelnek, itt reggeltől estig folyik a munka. Ezen kívül van lobbyvacsora, munkamegbeszélés, rábeszélés, egyeztetés, az ember minden perce be van osztva. Sokan csak azt látják, hogy utazunk, nagy fizetések vannak. Ez is hozzátartozik, de nagy árat fizetünk érte, a családot legjobb esetben is csak hétvégén látjuk, állandóan úton vagyunk.

— Vannak, akik temetik az Európai Uniót: szakemberek nyilatkozzák, hogy nincs jövője…

– Erről mindig egy vicc jut eszembe: a kapitalizmus a szakadék szélén áll, és nézi lent a gödörben a szocializmust. Az euroszkeptikusok temetik, de Churchill-lel szólva, a demokrácia rossz dolog, ám ennél jobbat még nem találtak ki. Sok pénzbe kerül, de számítsuk ki reális adatok alapján, mennyibe kerülne egy háború. Nem tudjuk, hova fejlődik az Unió, de van róla elképzelésünk. Szeretnénk egy erőteljes gazdasággal rendelkező, fejlődő, tudásalapú társadalomban élni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, és amely tiszteletben tartatja másokkal is az egyéni és kollektív jogokat a világban. Az unióban egymásra vagyunk ítélve és utalva, akárcsak odahaza az erdélyi magyarság.

– Jövő év elején választások lesznek az RMDSZ-en belül. A szövetségi elnök azt nyilatkozta, hogy „2011-ben megújul a vezetés”. Ön lát esélyt erre?

– Nem hiszem, hogy ez lenne a kérdés, és erre egy brüsszeli példát hozok fel. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter kérdezte: ha felhívja az Európai Uniót, ki veszi fel a telefont? Elhangzott, hogy ismeretleneket, gyengéket neveztek ki vezetőknek, hogy az erős országok erős államfői ne veszítsék el a terepet. Az igazi demokrácia azonban olyan, mint a holland királynő gyülekezete: nincsen megjelölve a helye, nem az első sorban ül le, hanem a hatodikban, és ha véletlenül nem megy el a templomba, bárki a helyére ülhet. Egy demokrácia tehát azon múlik, mennyire stabilak az intézményei.

– Végezetül egy személyes kérdés: a többség tudja, hogy Ön lelkész. Lehet olyan hittel politizálni, mint a szószékről prédikálni?

– Az ember – legyen lelkész, politikus, földművelő vagy bármi – ha teljes erőbedobással végzi a dolgát, akkor a munka élvezet. Én 2000-ben úgy döntöttem, hogy a két szolgálatot egyszerre nem tudom végezni, lelkészként rendelkezési állományban vagyok, és nem feledkeztem meg az alapszakmámról.

 Nánó Csaba

Az idei év tavaszáig Romániában a szakembereken kívül kevesen hallottak arról a gyógymódról, amit korai fejlesztésnek hívnak. A sérült kora- és újszülöttek rehabilitációs terápiája nyugaton már széles körben elterjedt. Nálunk februárban Csíkszentmártonban alapították az első ilyen központ. Mielőtt az intézmény vezetőjével, Sógor Enikő pszichológussal a rendelő „gyermekbetegségeiről” beszélgettünk volna, azt próbáltuk közérthetően körüljárni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a korai fejlesztés.

A programban a születéstől öt éves korig foglalkoznak elsősorban olyan gyerekekkel, akiknél idegrendszeri sérülések miatt fejlődési rendellenességek jelentkeznek. A legveszélyeztetettebb csoport a koraszülötteké, mivel nekik éretlenebb az idegrendszerük, és ide tartoznak azok is, akiket szülés közben ér valamilyen trauma, például bevérzés vagy oxigénhiány. A korai fejlesztés koncepciója interdiszciplináris alapokon nyugszik, vagyis a neurológusok, gyógytornászok, pszichológusok és gyógypedagógusok közös munkáját jelenti. A másik alapkoncepció az, hogy a szülőt, illetve a szülőket is bevonják a terápiába, ami paradigmaváltást jelent a gyógyászatban, hiszen a beteg gyereket korábban elkülönítették a szülőktől. A korai fejlesztők ezzel szemben azt vallják, hogy a gyógyulás folyamatában fontos a család szerepe, jelenléte. A gyakorlatban ezt gyakran nehéz megvalósítani, mivel sok szülő inkább távol marad, mert hibásnak érzi magát a gyerek betegségéért, vagy egyenesen szégyelli azt. A kezelés során nem a diagnosztizálásra vagy a betegség okainak feltárására helyezik a hangsúlyt, hanem inkább arra, milyen erőforrásai, képességei vannak a gyereknek és a családnak, amikre építkezni lehet a terápia folyamán.

A tünetek korán jelentkeznek

A legtöbb idegrendszeri rendellenességet már a szülészeten megállapítják, ennek ellenére kevés szülő fordul azonnal szakemberekhez. Ezzel értékes idő veszhet el. Mára tudományos ténynek számít, hogy az idegrendszernek egyéves korig van bizonyos adaptációs készsége, amit ha nem használnak ki, később maradandó károsodásokhoz vezethet. Zsenge korban az agykéreg még képes átcsoportosítani a sérült részek funkcióit, amire később már nem képes. Súlyosabb esetekben, amikor szervi károsodás is fellép (bénulás, hallás- vagy látási zavarok), a kezelés célja az optimális állapot elérése. Ez nem jelent feltétlenül tünetmentességet, de határozott fejlődés tapasztalható a terápia során. Az enyhébb esetekben a fejlesztő program után teljesen eltűnhetnek a panaszok, amennyiben a szülők időben jelentkeznek a rendelőben. A koraszülés legáltalánosabb tünet-együttese például (a minimál celebrál diszfunkció) főként óvodás, kisiskolás korban okoz gondot, és különböző viselkedési zavarokban, feladat megoldási nehézségekben, hiperaktivitásban nyilvánul meg.

Nyugaton már évtizedek óta működik, nálunk nehezen indul

Európa nyugati államaiban és a tengeren túl mintegy harminc éve alkalmazzák a korai fejlesztést, sőt tíz éve már Magyarországon is. A csíkszentmártoni központ létrehozásában komoly szerepe volt a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyarországi vezetőinek. A csíkszentmártoni épületben a kilencvenes évekig árvaház, óvoda és fogyatékos gyermek-központ működött, ezt vették át és tették rendbe a gyermekmentők. Eleinte szintén otthonnak és csecsemőgondozónak szánták, de a korai fejlesztési központ gondolata is már hat éve felmerült. Utóbbi az anyagi források és a beindítására vállalkozó szakember hiánya miatt idén februárig nem valósulhatott meg. A szentmártoni központ az egészségügyi tárcához, közvetlenül a megyei kórházhoz tartozik. Előnyei mellett ennek legnagyobb hátránya az, hogy a kórház nem alkalmazhat gyógypedagógusokat. Az intézmény jelenleg az oktatásügyi minisztériummal tárgyal a pedagógusok ügyében, ígéretek vannak, de egyelőre létszámhiánnyal küzdenek. Pillanatnyilag négy pszichológus, egy gyógypedagógus, két gyógytornász és egy asszisztens dolgozik az osztályon, de a kis betegek számát tekintve, még legalább hat gyógypedagógus és négy gyógytornász alkalmazására volna szükség. A mai kerettel legfeljebb ötven gyereket tudnak ellátni, a jelentkezők száma pedig százötven körül mozog és folyamatosan nő.

Hogyan működik a korai fejlesztés a gyakorlatban?

A bejelentkezés és a kérdőívek kitöltése után a gyereket a szülő jelenlétében átfogó vizsgálatnak vetik alá, ahol jelen van a pszichológus, a gyógypedagógus, a gyógytornász és a gyermek-neurológus. Spontán játékkal kezdődik, amit a gyerekek nagyon élveznek, többnyire nem is veszik észre, hogy tulajdonképpen egy vizsgálaton esnek át. Ezután az esetek súlyosságának függvényében összeállítják a gyógytornász, illetve mozgásterápiás programot. A nagyobb gyerekeknél, két éves kor fölött a kezelés kiegészül a gyógypedagógiai fejlesztéssel, ami bizonyos részképességek kibontakoztatására szolgál, ilyen a finom-motorika, az összpontosítás, a koncentráció, a feladatmegoldás.

További gondok és célok

Sógor Enikő pszichológus a beszélgetés folyamán azt is elmondta, miként próbálják pótolni a létszámhiány okozta nehézségeket az intézmény mindennapi életében: „A szűkebb régióból ilyen alacsony fizetésért egyetlen gyermek-neurológus sem szegődött mellénk. Abban, hogy mégis teljes körű vizsgálatokat végezhessünk, ismét a gyermekmentő szolgálat volt a segítségünkre. Vetésforgószerűen, havonta egyszer egy hétre ideutazik Budapestről egy neurológus, s így tudtunk megvizsgálni február óta mintegy kétszáz gyermeket. Közülük százötvenen szorulnának korai fejlesztésre, de ötvennél többet nem tudunk vállalni. A kívül rekedteket információkkal próbáljuk segíteni, hiszen hasonló terápiás tevékenység civil vagy egyházi támogatással Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is folyik. Mivel abban nem reménykedünk, hogy a megyei kórházban befagyasztott állások közül felszabadítanak néhányat a közeljövőben, létrehoztunk egy alapítványt. Pályázni fogunk működésre, magyarán béralapokra is, így talán sikerül majd szakembereket toborozni a központba. Másik fő gondunk a képzés, mert ilyen Romániában nem létezik. Magyarországi partnerkapcsolatainknak köszönhetően mi, akik alapképzéssel kezdtünk el itt dolgozni, részt vettünk már néhány budapesti kurzuson, de mivel ez rengeteg pénzbe kerül, erre is anyagi forrásokat kell találnunk. Szemléltetésképpen csak annyit említenék meg, hogy egy pszichoterapeuta vagy gyógytornász két-három évig tartó képzése 3-4 ezer euróba kerül.”

A Korai Fejlesztő Központ vezetője befejezésül még elmondta: a jelenlegi viszonyok között, legalább két-három évbe telik még, amíg az intézmény teljes kapacitással működhet. Addig is pályáznak, küzdenek a bürokráciával, és igyekeznek legjobb tudomásuk szerint elvégezni ezt az egyedi munkát, amire nemcsak a Székelyföldön, de az egész országban nagy szükség volna.

Jakab Lőrinc

Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspökhelyettes hirdetett igét Zsolt 90, 15 alapján. Igehirdetése után a Teológia férfikórusa énekelt, majd fellépett Rigmányi István várkudui születésű operaénekes. Lapohos Attila helybeli lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet és az emlékmű történetét ismertette. A turulmadár 1941-45 között állt a helységben, de a második világháború végén lerombolták. Az új szobor Nagy Ödön csíkszeredai művész alkotása, egy 2,5 méter magas andezit alapra készítette el a fémötvözetből álló emlékművet. A munkálatok anyagi költségeit a Nemzeti Civil Alapnál pályázták meg, a Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvány és a vicei Bástya Egyesület partneri hozzájárulásával.

Az avatás nemcsak a falu számára jelentett nagy eseményt, erről tanúskodott az a tény, hogy a környékbeli gyülekezetekből is igen szép számban jöttek el gyülekezeti tagok. – Szolgáljon ez az alkalom reménységül arra nézve, hogy a múltban elkövetett igazságtalanságok ideje lejárt, a szobor emlékeztet múltunkra és jövőnkre: így volt, így lesz! – fogalmazott Lapohos Attila.

Művészi műsort követően az ünnepség a templomkertben folytatódott. Az emlékművet Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke leplezte le, majd beszédet beszédet mondott. Hangsúlyozta: fontos, hogy megőrizzük nemzeti mítoszainkat. Zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár – mondta a politikus, aki szerint a határozott és erős nemzetpolitika feltétele, hogy megtaláljuk azt, ami összeköt, és határozottan elutasítsuk azt, ami elválasztott minket. A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek szülőföldje és sok-sok kötelessége – idézte Tamási Áron gondolatát a politikus.

Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a nemzeti szimbólumok megtartásáról, illetve a turulmadár fontosságáról beszélt. A község román polgármestere is köszöntötte az egybegyűlteket. Az ő jóindulata nélkül, mint korábban Lapohos Attila fogalmazott, ma nem állna szobor a református templomkertben. Nicolae Moldovan hangsúlyozta: csak kölcsönös tisztelettel lehet együtt dolgozni és eredményeket elérni a falu életében, ezt pedig a jövőben sem kell szem elől téveszteni.

Az emlékbeszédeket követően újabb ünnepi műsor következett, majd a Himnusz eléneklése után szeretetvendégséget tartottak.

 Somogyi Botond

Angela Merkel Bukarestben és Kolozsváron

Németország január 1-től megnyitja szezoniális munkaerő-piacát a román munkavállalók előtt. A márciusra tervezett Schengen-csatlakozásnak a roma kérdés nem akadálya ugyan, de teljesíteni kell a szükseges technikai feltételeket es a határátlépéseknek jogszerűeknek kell lenniuk. Mindezeket az EU novemberi jelentése veszi számba, s a csatlakozasról ennek alapján döntenek, pontosított kedden Bukarestben a német kancellár. Szóvá tette egyes román állami vállalatok tartozásait nemet partnereikkel szemben, akik nagyobb átlathatóságot is kárnek.Sürgette az államositott német ingatlanok gyorsabb visszaadását.

Kolozsváron Angela Merkel átvette a Babes-Bolyai Egyetem diszdoktori oklevelét, es felavatta az egyetem Német Tanulmányi Központját. A Babes-Bolyai Egyetemen folyó román, magyar, német nyelvű oktatas kapcsán az erdélyi békés együttélést, a kisebbségek híd-szerepét hangsulyozota a német kancellár.

Visszaküldött nyugdíjtörvény

Az államelnök csütörtökön azzal a kéréssel küldte vissza a nyugdíjtörvényt a törvényhozásnak, hogy a női korhatárt 65 évről 63 évre szállítsák le. A törvényt az ellenzék szerint a házelnök csalással fogadtatta el, nem volt meg a szükséges szavazatszám. Emiatt Roberta Anastase-t az ellenzék azóta is bojkottálja, a képviselőház munkája gyakorlatilag megbénult, egymást érik a botrányos jelenetek.

Újabb felelősségvállalás

A Boc-kormány eldöntötte: az új oktatási törvényt végülis felelősségvállalással fogadtatja el, miután a szenátusban az ellenzék hosszabb ideje elfektette.

Rasszista a teniszbajnok

Közfelháborodást keltett Ilie Năstase kijelentese, miszerint a Franciaországból hazaküldött romákat Hargita megyébe telepítené, hogy az etnikai arányokon „javítsanak”.

„A romániai cigányok problémáját mi, románok kellene megoldjuk, nem a franciák vagy az osztrákok. Tudja, mit tettem volna, ha én lennék Románia elnöke? Hargita megyébe küldtem volna őket, mert ott egyébként is sok a magyar és körülbelül 12 román van. Feltételeket teremtenék nekik. Ezáltal megváltozna a térség etnikai összetétele. Ceauşescu tévedett. Azt kellett volna tegye Hargita megyével, amit az oroszok Besszarábiával.”-nyilatkozta, eléggé sportszerűtlenül, egyik sportlapunknak

Az Országos Diszkriminiációellenes Tanács vizsgálatot indított ellene, Năstase-t kiadós pénzbírság fenyegeti. Korodi Attila, parlamenti szakbizottsági elnök levélben kérte a turisztikai minisztertől, hogy Năstaset országimázs-kampányban többé ne szerepeltesse.A rasszista teniszbajnokot Hargita megye tanácselnöke a Székelyföldre invitálta.

“Ha Năstase úrnak ellenszenves a párizsi Champs Elysées-n kolduló romák hada, bevásárlásaihoz választhatná a csíkszeredai Petőfi vagy a székelyudvarhelyi Kossuth utcát. Itt legalább nem kell aggódnia vastag pénztárcája miatt. Egyetértünk abban, hogy a külföldön tartózkodó romák helyzetét itthon kell orvosolni, ám ebben a témában szeretném megismerni azokat a felzárkóztatást segítő programokat, amelyeket az egykori teniszsztár saját zsebéből támogat” –-üzente Borboly Csaba Năstasenak Párizsba, a honline.ro portalon.

Több – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei – településen észlelték, hogy olyanok jelöltették magukat a román kisebbségi listán, akik saját nyilatkozatuk szerint korábban nem voltak más kisebbség képviselői. Az országos választási iroda honlapjának tanúsága szerint viszont közöttük többen még jelenleg is „szolgálatban lévő” roma kisebbségi önkormányzati képviselők, sőt olyan is van, aki a helyi cigány közösség vezetője – jelentette be szerdán Gyulán Jova Éva, az MRKSZ elnökségi tagja. Mint rámutatott, hasonló esetek fordultak elő Békés, Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg, sőt még Győr-Moson-Sopron megyékben és a fővárosban is, ezeket Jova Éva egyértelműen az etnobiznisznek tulajdonítja.

 Az általa készített kimutatás szerint az utóbb időszakban olyan településeken is sorra alakulnak jelölő szervezetek, illetve október 3-a után kisebbségi önkormányzatok, ahol „objektíve bizonyíthatóan nincs román közösség”. Mint mondta, a legutóbbi választásokon összesen 46 településen, budapesti kerületben alakult meg román kisebbségi önkormányzat, a mostani választások után pedig már 72-ben is.

 Az etnobizniszre utalva bemutatott egy táblázatot, amely a román kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását mutatja 2008-ban. Eszerint a magyarországi román kisebbségi önkormányzatok 103 millió forinttal gazdálkodhattak, az összegből 58 millió forintot a fővárosi kerületekben, és a Pest megyében működő önkormányzatok kaptak. Jova Éva a 15 kerületi és a fővárosi elnök közül mindössze háromról állapította meg, hogy „valóban román tevékenységet végeznek és csak hazai román származású személyekből állnak” a kisebbségi önkormányzatok.

 A MRKSZ a napokban ezért petíciót juttatott el a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, a kisebbségi ombudsmannak, a parlamenti pártoknak és az országgyűlés illetékes szakbizottságának. De hasonló tiltakozó levelet írtak Románia államelnökének és a szomszédos ország kisebbségi ügyekben érintett szerveinek.

 „Nem nézzük tovább tétlenül, hogy a hazai román kisebbség önkormányzati autonómiáját olyan súlyos támadások érik, mint az úgynevezett etnobiznisz, amely közösségromboló erejével egyre jobban ellehetetleníti közösségi jogaink gyakorlását, veszélybe sodorja intézményeinket, erodálja etnikai identitásunkat” – írták.

 A levél fogalmazói szerint: „Az aktuális kisebbségi önkormányzati választás során kialakult anomáliák kérdésessé teszik a kisebbség önkormányzati rendszer legitimitását, mely veszélybe sodorja az olyan nagyon áhított kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását”.

A tárlat megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogyan sáfárkodunk a kapott örökséggel, gyarapítjuk vagy elfecséreljük azt. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek azt mondta: a kiállítás bemutatja a fájdalommal, szenvedéssel, de ugyanakkor dicsőséggel teli történelmet.

A gyulafehérvári székesegyház és palota ezeréves egyházmegyei történelmük kőbe faragott tanúja, a székesegyház a három Hunyadi és a két Szapolyai kőkoporsójával, valamint az ismeretlen fejedelmi és püspöki sírokkal Erdélyország történelmének a pantheonja is - mutatott rá. A 2000-2008 között lezajlott ásatások eredményeit és leleteit bemutató tárlat a római kortól a kora újkorig ívelő korszakot tárja az érdeklődők elé Gyulafehérvár történetéből.

A római erőd falai között kialakult középkori város legfontosabb, ma is álló emléke a Szent István alapította püspökség központja: a Szent Mihály székesegyház, a történeti Magyarország egyik legkorábbi, ma is álló épülete. Az Erdély ezeréves püspöksége című kiállítás január 2-ig látható Budapesten.

Az alapkőletételt megelőzte egy kiállítás megnyitója: a Téka Alapítvány székházában Szamosújvár épített örökségéből, a város történetéből kínáltak ízelítőt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem diákjai.

Ünnepi beszédében Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke elmondta: négy éve foglalkoznak a tervvel, egy teljesen új épület felépítése és egy új oktatási intézmény alapítása a mezőség egyik legnagyobb projektje, amely hagyományokból, a közösség erejéből nőtt ki. Balázs-Bécsi beszédét követően Gönczi István kivitelező ismertette az iskolaközpont tervét: a Szerváczius László műépítész által megálmodott létesítmény adminisztrációs épületet, osztálytermeket, óvodát és egy, az összefogást jelképező tornyot foglal magába.

A helyhatóságokat Ovidiu Drăgoi polgármester és Török Bálint alpolgármester képviselte az ünnepségen. Utóbbi elmondta, a központ „elkeresztelésekor” több jeles személyiség neve is szóba került, végül Kemény Zsigmond mellett tették le voksukat a döntéshozók. A város vezetői emlékeztettek arra, hogy Szamosújvár Helyi Tanácsa – rendhagyó módon – egyhangúlag szavazta meg a magyar iskola megépítésére szánt 8000 négyzetméteres telek kiutalásáról rendelkező határozattervezetet.

Révész Máriusz parlamenti képviselő – Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója – hangsúlyozta: az új magyar kormány beiktatásával korszakváltás történt a magyar-magyar kapcsolatokban. Kijelentette: ott épül a csoda, ahol az emberek mögött erős közösség áll, és erre nagyon jó példa a mezőségi szórványmagyarság. „Szamosújváron egység van, ezt pedig a magyar kormány is támogatja” – tette hozzá a képviselő.

„Mi, anyaországiak is nagyra értékeljük, ha önerőből fontos magyar intézmények jönnek létre Erdélyben” – emlékeztette az ünneplőket Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Kijelentette: „A magyar pedagógusok áldozatvállalását nem is tudjuk kellőképpen meghálálni. Mostoha körülmények között is ők a mi nemzetünk, a magyar nyelv őrzői”. A főkonzul a kormány támogatásáról biztosította a hasonló kezdeményezéseket, mivel ezek „a magyarság megmaradását garantálják”.

„A gazdasági válság egyik jó oldala, hogy spórolunk, a megtakarított pénzekből pedig építünk” – mondta Eckstein Kovács Péter, Románia elnökének tanácsadója. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban azokra kell időt szánni, és azokért kell tenni, akik másképp nem tudnak anyanyelvükön tanulni.

„Ünnepelünk, hiszen egy új iskola alapítása minden magyarnak ünnep” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, aki Tőkés László nevében is üdvözölte a jelenlévőket. Mint elmondta, szórványstratégia nélkül nem beszélhetünk a magyarság megmaradásáról, és mindenkoron meg kell találni a nemes kezdeményezések idejét és helyét.

Az alapkövet jelképező időkapszulát, amely a jövőnek szánt üzeneteket tartalmazza, a meghívottak helyezték el a majdani oktatási központ helyén. Az átadást 2014-re tervezik, a beruházás összértéke pedig – az iskola felszerelésével együtt – 12 630 000 lejre tehető.

 Nánó Csaba

Valamikor a nyár derekán, amikor iskolai dolgaink körül mifelénk is az égig csaptak a hullámok, fontosnak véltem írni arról, hogy első osztály indulna – ha lenne elég gyerek, ha lenne közös szülői akarat – a ma hivatalosan működő Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban. Megannyi ha, és talány, ígéret és szép szó.

Mondták és én írtam.

Közben egyfolytában az foglalkoztatott, vajon a szép szavak megtartásáért mikor kezdhetem el a magam, egyszemélyes számonkérését.

Itt az idő – gondoltam majd egy hónapi iskolába járás után, s elindultam…

És ők mosolyogva fogadtak: az iskolaigazgató, Kovács Irénke és az aligazgató Bara Lajos. Előttük ígéreteik lajstroma s bennem a kérdések megfogalmazásra várva.

– Amit ígértünk, megtartottuk! – volt vitaindító kijelentésük, s attól arrafelé már csak jegyzetelnem kellett.

– Igen, van iskolabuszunk. Térítésmentesen szállítjuk a gyerekeket városszerte otthonról az iskolába, s órák végeztével haza.

– Van, és használjuk is, bár nem a tanügy-minisztériumi leosztásból kaptuk, nincs az oldalára felpingálva semmi, de rendeltetésének megfelelően működik.

– Igen, nálunk megoldott a délutáni meditáció, az az oktatásai forma, amit más helyen napközis iskolának mondanak.

Kérdezni sem igen hagynak időt beszélgetőpartnereim, már is sorolják:

A tanító néni önként, pluszjuttatás nélkül – az állami huszonöt százalékos bércsökkentés dacára, délután négyig felügyeli tanítványait. Együtt elkészítik házi feladataikat a következő napra és ez csak a minimum. Az iskola tanári karának bevonásával, délutánonként van informatikai alapoktatás, angol nyelvi alapismeretek tanítása, zeneóra, hangszeroktatás – fuvola, ami rendkívülinek mondható zilahi viszonylatban…

– De tartunk aerobik órákat is a harmadik emeleti tornatermünkben, hisz ennyi helyben ülés után mozogniuk is kell a gyerekeknek – fűzik egymásba mondandójukat igazgató és helyettese.

Már-már az elit iskolák elit anyagi hozzájárulásai felől érdeklődnék, amikor elhangzik a kijelentés:

– Ez nálunk bérmentes. Nincs ára. Önként kínáljuk gyerekeinknek, mert megérdemlik a nevelés minden kiharcolható és megteremthető feltételét.

– Egyedül csak az étkezésért kell fizetniük a szülőknek, amit szintén megoldottunk iskolaudvaron belül, a tanító néni felügyelete alatt – mondja az igazgatónő, hisz azt láttad is – teszi hozzá.

Láttam, láttam, de a kisördög akkor is ott munkál bennem:

– Megnézhetjük esetleg az elsősöket, amint házi feladataik fölé görnyedve készülnek a holnapi órákra? – teszem fel tétován kérdésemet.

– Hát persze. Azt hittük, már meg sem kérdezed – jött a minden kételyt elsöprő válasz.

Előbb végigmentünk a folyosón. Rend, tisztaság és tiszteletet parancsoló csend mindenütt, pedig már jól benn jártunk a délutánban. A külön, csak nekik készült mellékhelyiségek, illemhelyek láttán végképp faképnél hagyott kíváncsiskodó sandaságom… nem volt mit kérdeznem, amint beléptünk az osztályterembe. Halk szavú, egymásra figyelő gyerekek, felnőttek egy olyan közösségben, mely egy kicsit magában hordozza a valaha volt nagycsaládok hangulatát, a sajátunk otthonos meghittségét, miközben a betűvetés tudományára sarkall egy huszonegyedik századi, erdélyi intézményben.

– Bár csak most kellene elsősnek lennem! – szaladt ki számon az ámulat. És tényleg elhiszem azt, amit az igazgatónő mondott találkozásunk első perceiben: a mi gyerekeink akkor sírnak, amikor délután elviszik őket az iskolából, s nem akkor, amikor hozzák…

 Restitucióra várva…

 A fenti eredmények feletti örömünk dacára kerül üröm is iskolás dolgaink alakulásába. Ha az egykori Zilahi Wesselényi Kollégium régi épülete kerül szóba, még mindig könyvbe lábad egyik szemünk. Azt az iskolát siratjuk, amely valaha nem csupán dacból viselte főmecénása, a zsibói Wesselényi báró nevét.

Régi iskolánkért kesergünk – monumentális épülete ma is megragadja az erre járó idegent; amelyben a századok folyamán kiteljesedett az 1646-ban megkezdett református oktatás; amelynek padjait még Ady Endre is koptatta –; és amely még mindig a történelem foglyaként járja a maga kálváriáját. Hiába a dokumentált hőskor, a nagy dilemmák egész sora várja még a megoldást:

Ha a trianoni döntéssel egyszerre került a román állam tulajdonába az intézmény, akkor minek kellett azt húsz év múlva államosítani?

Ha pedig 1948-ban került át a román állam tulajdonába államosítás révén, akkor jogosan várjuk-e vissza, mint jogtalanul elvett javunkat?

Ha meg jogos az elvárásunk, akkor miért kell még mindig Erdély szégyeneként, megoldatlanul magunk előtt görgetnünk e kérdést?

A témát, s említésekor a minduntalan felkavarodó porfelhőt a mai Romániában, aligha lehet pro és kontra érvekkel alátámasztottan, egyenesbe rángatni. Ma még nem. Ugyanúgy, mint megannyi restitúciós egyházi, vagy csak egyszerűen magyar ingó és ingatlan üggyel szembeni követelésünket.

A felelős központi hivatal s a benne székelő bizottságok jönnek-mennek. Kérésünk, követelésünk alátámasztására mindig újabb és újabb igazoló okiratokat követelnek, s múlatják az időt botcsinálta, de mindig jogszerűnek titulált indokokkal. S minekutána már eléggé régóta teszik ezt, jó nagy adag jártasságról tanúskodnak a dolgok tologatásának, halasztgatásának terén.

Ezen az úton bukdácsol a mi ősi scholánk, a többi zilahi egyházi ingó és ingatlan követelésünkkel egyetemben.

Több száz oldalas dokumentációk, kimerítő levéltári anyagok társaságában várnak valahol Bukarestben a központi hatalom döntésére.

Döntésükre, mely részünkre lehet kedvezőtlen, avagy éppenséggel igazságos, ám mindenképpen meghatározza következő lépésünket.

 Beksy Ida

Az 1948-as évi államosításkor a kommunista hatalom felszámolta Szatmárnémeti felekezeti középiskoláit és tanítóképzőit, köztük a szatmári református egyház több mint négyszáz éves gimnáziumát is. Helyébe létrehozta, magyar tannyelvű állami középiskolaként, a Kölcsey Ferenc Líceumot. Az új oktatási intézmény a megszüntetett Református Gimnázium főépületében kapott helyet ( a Református Tanítóképző és Református Leánygimnázium épületét más oktatási intézmények foglalták el), és rövid időn belül Erdély neves középiskolájává vált. Magas szakmai színvonalát a rendszerváltásig megőrizte, annak ellenére, hogy az 1980-as évek első harmadától vegyes – magyar-román - tannyelvűvé vált, s úgy tűnt, hogy a magyar tagozat sorsa pár éven belül megpecsételődik. A ’89-es fordulat után az elsorvasztási folyamatot sikerült megállítani, az oktatás nyelvét visszaállítani, s azóta is állami középiskolaként, s jelenleg főgimnáziumként működik.

1991-ben, amikor a történelmi magyar egyházak kezdeményezésére sorra alakultak újjá Erdélyben az egykor felszámolt egyházi intézmények jogutódjaiként a teológiai szellemiségű középiskolák, Szatmárnémetiben is újraalakult a Református Gimnázium. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy újjáalakulása előtt az egyház tárgyalásokat folytatott a „Kölcsey“ vezetőségével, és felajánlotta, alakuljon át felekezeti iskolává, lévén, hogy amúgy is az egyház épületében működik, de elutasították. A gimnázium négy éven keresztül osztozott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal az épületen, igaz, csak az alagsorban működhetett, ráadásul délutáni oktatással. 1995-től a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának egyik, leromlott állapota miatt üresen álló szárnyában kapott helyet. A Gimnázium saját erőből és adományokból újította fel az épületet, ebben működött 2007-ig. Innen az Önkormányzat ajánlására átköltözött két, egykor saját épületébe, amelyekben az államosítás előtt a leánygimnázium és a tanítóképző működött.

Időközben hatályba lépett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvény, amely alapján 2004-ben a Református Gimnázium épületei – de jure - visszakerültek a református egyház tulajdonába. Ám de facto nem, mert a törvény öt éves türelmi időt biztosított azoknak az intézményeknek, amelyek a visszaszolgáltatott ingatlanokban működtek, s így a Kölcsey Ferenc Főgimnázium további öt évig, 2009 májusáig az egyháznak fizetett bérleti díj fejében az egyházi épületben maradhatott.

 Sajtókampány és hecckampány

 Így érkeztünk el 2008 szeptemberéhez, amikor egy sajtós kollégák közötti magánbeszélgetéskor szóba került a Református Gimnázium épülete, amelyből bő fél éven belül ki kellene a Kölcseynek költöznie, és mégis „roppant nagy körülötte a csend“. Alulírott kezdeményezésére sajtókampány indult, Csuka Tímea interjút is készített a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójával, Elek Imrével. S ebből valóban az derül ki, hogy a Főgimnázium vezetőségének esze ágában sincs foglalkozni az üggyel. Íme a kérdések, illetve az igazgató válaszai: Hol fogják befejezni a hamarosan induló tanévet? – Hát itt. És utána is itt maradunk. – Mik a tervek? – Nekünk a terveink azok, hogy itt maradjunk. (erdon.ro, 2008. szeptember 10, Szatmári Friss Újság, szept. 11). A személyes érintettségtől azért sem tekinthetek el, mert a szóban forgó sajtóorgánumok – miután megismerték a városvezetés, a megyei RMDSZ-elnökség álláspontját (az interjúsorozat velük folytatódott) –, már ez utóbbiak álláspontják képviselték a Református Gimnáziummal szemben, vagy, ritkább esetben, a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. A város és a megye RMDSZ-es vezetése ugyan hangsúlyozta, hogy az épület immár az egyház tulajdona, de nem titkolta, hogy a Kölcsey jövőjét a továbbiakban is az egyházi épületben képzeli el. A hatalomközeli megyei magyar média ezt a véleményt erősítette fel, s sikerült is a szatmári magyar közvéleményt a Református Gimnázium ellen hangolnia. De nemcsak a közvéleményt, hanem a Kölcsey tanári karát, sőt, a szülői bizottságot is. Ebben a felfokozott hangulatban a város polgármestere, Ilyés Gyula most már a két intézményre „bízta a megegyezést“, Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök is felléphetett a békítő szerepében, s kompromisszumos megoldást ígért. Az indulatok a következő évre is áthúzódnak, s 2009. februárjában a Kölcsey szülői bizottsága a tanári kar egy részével egyetemben utcai demonstrációt helyez kilátásba, ha az iskolának „költöznie kell“. A sajtóban egymást érték a tiltakozásra szólító felhívások.

A botrányt végül Tőkés László püspök beavatkozása révén sikerült elkerülni. Szatmárnémetin 2009 áprilisában Markó Béla országos RMDSZ-elnökkel találkozott, s kompromisszumos megoldás született: a Kölcsey az öt év letelte után még egy év haladékot kap a kiköltözésre.

A megállapodást mind a városvezetés mind a Szatmár Megyei Tanács tiszteletben tartotta. 2010. szeptember 15-ig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium átköltözött az Irgalmas Nővérek zárdaépületének egyik szárnyába, a másik szárny felújítása után, rövidesen ez utóbbit is el fogja foglalni. Természetesen ez csak átmeneti megoldás, hisz az épület a rend tulajdona.

A Szatmárnémeti Református Gimnázium pedig hatvan év hányattatás után ettől az évtől végre ősi épületében működhet.

Nem tudom, hogy Isten büntetése, a sors csapása vagy valami más, de az biztos, hogy a jobboldali kormányok katasztrófák kárának elhárításával kezdik mandátumukat. Emlékezhetünk arra, hogy az első Orbán-kabinetnek a Tisza áradásával kellett szembenéznie. Óriási árvíz pusztított akkor Kelet-Magyarországon, s a jobboldalnak nem csak a Horn-kormány által elbaltázott dolgokat kellett figyelnie, hanem a károk enyhítésével és az újjáépítéssel is kellett foglalkoznia.

Most sajnos hasonló a helyzet. Alighogy megtörténtek a választások és a jobboldal kormányozni kezdett, újabb katasztrófa sújtotta az országot, ezúttal a nyugati részt.

Talán az előbbi gondolathoz visszatérve azt is mondhatnám, hogy „azt bünteti, kit szeret” – ahogy egy református énekünkben énekeljük.

Tény azonban, hogy az Ajka környéki vörösiszap áradat óriási károkat okozott településeknek, természetnek, s rengeteg család maradt fedél, megélhetés nélkül. Nem elég, hogy Gyurcsány és balliberális bandája nyolc év alatt tönkretette az országot, a gazdaságot a csőd szélére sodorta, a társadalmat erkölcsi fertőben hagyta, most még újabb katasztrófa sújtja az országot. Valószínű azonban, hogy a Fidesz ugyanolyan komolyan, gyorsan és hatékonyan fogja kezelni ezt a helyzetet, mint jó néhány évvel ezelőtt. Még ma is állnak a házak, a templomok és gátak, amelyeket akkor építettek.

Egyesek megrökönyödésére, mások örömére Orbán Viktor bejelentette: állami irányítás és állami vagyonzár alá kell vonni a katasztrófát előidéző MAL Zrt-t, a vétkeseket pedig meg kell büntetni. A vezérigazgató már előzetes letartóztatásban is van. Vona Gábor logikusan megtoldotta mindezt azzal, hogy javasolta: a vétkesek saját vagyonukkal is járuljanak hozzá a károk enyhítéséhez. Mert hát ugyebár nem elég bezsebelni éveken keresztül a sok pénzt, felelősséggel is tartozunk embertársaink iránt.

Merjük remélni, hogy a jobb oldal precedens értékűen fogja kezelni az ügyet, példásan megbünteti azokat, akik hibáztak. És nem csak őket, hanem mindazokat a multikat, a szocialista-liberális tábor kegyeltjeit, akik kisemmizik az országot. Észre kellene már venniük a joávblumoknak, hogy a magyar föld nem gyarmat, a magyar nép pedig nem rabszolga.

 Somogyi Botond

 Szeptember első felében a Magyar Honvédség hetven évvel korábbi észak-erdélyi bevonulására emlékeztek erdélyi magyar kulturális szervezetek, szakmai intézmények. Azt hihetnők, hogy több évtized távlatából és a meglévő adatok birtokában ki tudjuk elemezni a hetven évvel ezelőtt történteket, az események okait. Ám – amint épp az évforduló kapcsán is megtapasztalhattuk – a 2. bécsi döntés megítélésében még mindig éles a szembenállás a magyar és a román történészek egy része között. Azt gondolhatná az ember, hogy ennek fő oka az átpolitizált, a mindenkori politikai széljárást kiszolgáló román történeírás. Ez mégsem magyarázza meg például a magyar történészek szakmán belüli nézetkülönbségét, amely érdekes módon sokszor muníciót szállít a mítoszgyártó román pszeudo-történelemírásnak.

Egyik ilyen sarkalatos kérdés, amely szembeállítja a magyar és a román történészek egy részét: diktátum volt-e vagy sem a 2. bécsi döntés? Évtizedeken keresztül tartotta magát – mind Magyarországon, mind Romániában – az a nézet, hogy az Erdélyt kettéosztó határvonal megvonása és annak a két szövetséges általi elfogadtatása Németország nyomasztó katonai fölényének tudható be. A frissen nyilvánosságra hozott levéltári anyagok ismeretében azonban kijelenthető, hogy azt mindkét fél következmények nélkül visszautasíthatta volna, vagy ez legfeljebb Magyarországra nézve járt volna negatív követkeményekkel. Hitler már hatalomra jutása első éveiben világossá tette a magyar diplomácia számára, hogy hallani sem akar Magyarország románokkal szembeni revíziós törekvéseiről. Álláspontja a háború kezdetekor, elsősorban a Ploieşti-i olajmezők miatt, még jobban megszilárdult. Ez magyarázhatja, hogy amikor 1940 nyarán felerősödnek a magyar területi követelések, két hónapig mindent elkövetett, hogy ne sodródjon bele a két állam területi vitájába. Tette ezt annak ellenére, hogy a magyar vezetőknek több ízben is kijelentette: Magyarország területi követeléseit jogosaknak tartja, ám rögtön hozzáfűzte: „ebben Németország segítségére ne számítsanak”. A kudarcba fulladt Turnu Severin-i román-magyar tárgyalásokat követően viszont épp Mihály román király kérte Németország és Olaszország beavatkozását, s nem azért, mert Németország ezt „diktálja” neki, hanem azért, mert – az új szovjet-román határon felerősödő határincidensek miatt – joggal tartott attól, hogy a szovjet csapatok, a júniusi nagy lendület után (amikor negyvennyolc óra alatt elfoglalták Besszarábiát és Észak-Bukovinát) nem állnak meg a Prutnál. S nyilván tudta, hogy a szovjetekkel szembeni német „védnökség” ára a magyar-román konfliktus lezárása lenne.

 Bódi Sándor

Két esemény is borzolta a kedélyeket Szatmáron az elmúlt hónap végén, illetve október fordulóján, mindkettőnek a helyi média állt a középpontjában.

Szeptember 30-án két köztéri mellszobor felállításáról döntött a Városi Tanács Viorel Sălăjan volt szenátor és a Kossuth-kert atyjaként számon tartott Kiss Gedeon emlékére. A Sălăjané költségeit a Megyei Tanács finanszírozza, Kiss Gedeon szobra civilek, és cégek adományaiból valósul meg. A köz ingerküszöbét ez a kettős mérce épp csak, hogy súrolta, az RMDSZ városi szervezetében viszont kisebb botrány tört ki az ügy kapcsán. No, nem a mérce miatt. Kiss Gedeon szobrának kezdeményezője ugyanis Békéssy Erzsébet, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója és, mondhatni, mindenese, s ezért a szövetség helyi internetes portálja az RMDSZ városi szervezetét meg sem említette a kezdeményezők között. Ami meglepő: a „dörmögésre” a portál, amely korábban elvtelenül, szolgai módon szolgálta ki az érdekektől szabdalt szervezetet, ezúttal a füle botját sem mozgatja, hogy a sajtóhírt a jelzett igények szerint módosítsa. Ebben az a „tüske” is szerepet játszhat, hogy szerkesztősége épp az elmúlt hónapokban „csúszott le” egy negyvenezer lejes pályázatról a Nemzeti Kulturális Alaptól, amely korábban menetrendszerűen „szállította” a pénzt a kiadó kasszájába.

Ha az előbbi esemény nem kapott nagyobb sajtónyilvánosságot, nem így az október 1.-én kezdődött két napos, EU-s pályázati pénzből gazdálkodó nemzetközi pálinkafesztivál, amely egy jövő évi fesztivált is magában foglal. A magyar nyelvű sajtó kizárólag azért „füstölgött” – bár visszafogottan – a felháborodástól, mert kevesellte a kétnapos rendezvény magyar vonatkozású kulturális rendezvényeit. Az eseménynaptár ugyanis reggeltől estig tartó román folklórműsort tartalmazott, a nemzetiségi tánccsoportok – köztük a magyar – szinte csak „pihenőidőben” jutottak színpadhoz, tizenöt-tizenöt percnyi időre. A rendezvényt népszerűsítő szórólapok pedig kilencvenkilenc százalékban szintén egynyelvűek voltak. Ebben az esetben a felháborodás talán nem is indokolt, és egy alapos félreértésből adódhat. A projekt kizárólag az Avasi-medence pálinkáit kívánja a gazdasági piacon helyzetbe hozni, bár a szervezők megpróbálnak még egy „bőrt” lehúzni róla. Azt, hogy turistacsalogatóként és a megye jövőbeni brandjeként kívánják a köztudatba ültetni. Ez a magyarázata, hogy a fesztivált ebben az évben az Avas szívéből, Avasfelsőfaluból behozták Szatmárra (jövőre viszont már Avasban tartják). A megye másik, jófajta pálinkája kapcsán is jeles magyar tájegysége, Nagykároly környéke viszont teljes mértékben hiányzott a rendezvényről, ami érthető is, ha a projekt a román Avas népszerűsítését célozza meg. Hogy még érthetőbb legyen: ez a fesztivál kizárólag az avasiaké, s az a célja, hogy befektetői körök figyelmét az Avasra vonja. Ami, a suttogó propaganda szerint már meg is történt, s ez a fesztivál voltaképpen egy komolyabb szeszipari befektetés nyitánya.

Egyéb miatt füstölgött viszont a helyi román nyelvű média. Amint írják, arcpirító túlzás fesztiválról beszélni, annyira „vérszegényre” sikeredett a rendezvény, ráadásul nem is nemzetközi, mert a „legkülföldibb szereplője is csak innét, Máramarosból” származik. „Eddig és ne tovább”, és: „ami sok, az sok” fogalmaznak, amint a pályázati pénz „herdálására” térnek a kommentárok. S ha ez még nem lenne elég, ott van mindjárt a nyitónap kabaréba illő epizódja, a Pálinka Lovagrend megalapítása, amelyet felfokozott várakozás előzött meg. Ami érthető is, hisz ez lenne az első ilyen Romániában. Ráadásul az ortodox kultúrkörben meglehetősen gyökértelenek ezeknek a civil társaságok. Meghívott, tapasztalt pálinkarendi lovagok és a kérdésben jártas ceremóniamester híján e szerepet Vasile Blaga szatmári színészre ruházták, aki saját filmélményei alapján oldotta meg a feladatot. Batizi birtokáról lóháton vonult be középkori öltözetben a szatmári Kálvária római katolikus templom udvarára, kiosztotta a mintegy tíz lovagjelöltnek a lovagi leveleket, majd a meghívott intézményvezetők kacarászása közepette karddal lovaggá ütötte az egyenként elébe járulókat. Se lovagrendi címer, se jelvény, sem az elvárható egyedi öltözet, sem egy – úgy-ahogy megtervezett – rendalapítási ceremónia. Ráadásul Románia első pálinkarendjében mindössze egy-két pálinkatermelő található, de három helyet mindjárt a megyei tanács háromtagú vezetősége foglal el. Az esemény tehát, szokás szerint, meglehetősen „hazaiasra” sikeredett, s ezt nem is átallották szóvá tenni a nyugati kultúrán is csiszolódott román sajtósok. Ortodox pap nem is vett részt a komédiává sikeredett ceremónián. A lovagrendre román görög katolikus, román római katolikus, illetve református lelkész kért áldást.

A sajtóbeszámolókból teljes mértékben hiányzott a pálinka-és borfajták bemutatása, pedig bőven akadt sajátos technológiával vagy egyedi recept szerint készült párlat is a felvonultatott italok között. Ezek részletezése méltán számíthatott volna érdeklődésre az italkultúra hódolói s a téma iránt érdeklődők körében, akiknek ezért joggal támadt hiányérzetük a fesztiválok bemutatása kapcsán.

 Bódi Sándor

            Az RMDSZ ténykedését látva mostanában elég gyakran jut eszembe Pierre Boulle Híd a Kwai folyón című regénye. Mint tudott, a japánok a burmai angol hadifoglyokkal vasúti hidat építtetnek, s a munkálatokat vezető Nicholson ezredes végül nem akarja felrobbantani a már kész építményt, bár a hadi helyzet ezt kívánná. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása bővelkedik ilyen nicholsoni tettekben, amikoris a szövetség képviselői nem az erdélyi magyarság, hanem a hatalom, olykor a román pártok szája íze szerint cselekedtek. A legfurább eset idén augusztusban történt, az ENSZ Faji Diszkrimináció Elleni Bizottságának genfi ülésén, ahol Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika ismertették az erdélyi magyarság sérelmeit, többek között az állami magyar egyetem és a Székelyföld területi autonómiája hiányát. Meglepetésként a román kormánydelegációban is magyarok – többek között Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár – ültek, akik a román kirakatpolitikát szolgálva megpróbálták a civil szervezeti vezetők által említett gondokat, problémákat jelentékteleneknek feltüntetni, kijelentve, hogy ezeket a magyarok érdekképviseletének kell megoldania. Ez megzavarta a bizottsági tagokat: többen kijelentették, nem csorbulhatnak az erdélyi magyarság jogai, ha képviselőik ott vannak a kormányban.

Majdnem érdekképviseletet írtam én is, pedig az RMDSZ már régen nem az. Legutóbb a nyugdíjtörvény megszavazásánál sem az erdélyi magyarok érdekei szerint szavazott, hanem a kormány után sorjázott, hogy a válságot teljes egészében a kisemberekkel fizettessék meg. Amint a dúsgazdagok idei listája mutatja, nekik vagy nem, vagy csak kis mértékben csökkent a vagyona. Az, hogy a vagyontöbbletet majd Romániában fektetik be, csak dőre álom. Az elmúlt hónapban is 2000 vállalkozás tette át székhelyét Bulgáriába, mert ott előnyösebb az adórendszer. Mert a tőke oda vándorol, ahol jól érzi magát. És ezt a Duna – Fekete-tenger – Kárpátok szögletében most nem lehet elmondani…

            Beszélhetünk arról is, hogy Băsescu törvénysértéseire is csak morognak, de nem mondanak neki ellent. Sőt, az államelnöki tanácsadóként működő volt RMDSZ-szenátor, Eckstein-Kovács Péter a hajdani hajóskapitány nagy pártolója lett, és minden szereplésekor igyekszik a magyarázhatatlant magyarázni.

Nem tettek semmit a demokrácia védelmében akkor sem, amikor a képviselőház elnöknője mindenki szeme láttára megmásította a voksszámot. Hogy mindezek mivel szolgálják a magyarság érdekeit, erre senki nem tud válaszolni. Egy biztos, a saját érdekekről hosszú listát lehetne felállítani. A kormány bársonyszékeiből nem állnak fel: egyesek szerint karakánságból, mások szerint az erdélyi magyarság gondjainak megoldása miatt, de vannak, akik az ország jövőjét féltik. Kimondottan nicholsoni módon. Közben nem veszik észre, hogy a készülő „híd” rozoga, inog, rosszul épült.

Román Győző

Színes történet

Vannak dolgok, melyekről csak a teljesség igénye nélkül lehet beszélni, írni. A feketetói vásár is ilyen. A minden év októberének második hétvégéjén megtartott esemény az erdélyi ősz egyik jellegzetes színfoltja. Története is érdekes, hiszen már 1815 óta tartanak hivatalosan is vásárt Körösfekeketón, és a különböző vásárnapoknak megvolt a maga sajátossága, célja. Mindez azonban sokat változott az idők során. Manapság egy szédítő forgatag az egész, ahol a különböző benyomások a különböző érzékszerveket egyszerre stimulálják, simogatják vagy borzolják. Miccs-illat, füst, por, manele, „eredeti” indián zene, népzene, kopott cipő, varrottas, tömeg, rég nem látott ismerős és furcsaság. A sor tetszés szerint folytatható… Az idei alkalomra késelés is jutott, de nyugalom, a tettes már nincsen szabadlábon.

A feketetói vásár figyelemre méltó alkalmazkodási képességről tett tanúbizonyságot az idők során: ha kellett, hiánycikkek piacává vált, a rendszerváltás óta pedig fokozatosan turisztikai látványossággá avanzsált. Mindemellett természetesen olyan földi célokat is szolgál, mint az olcsó (használt, vagy „Made in China”) áru, vagy a kevésbé olcsó régiségek (vagy régiségnek látszó tárgyak) adásának-vevésének lehetősége.

Változatos emberek és különféle tárgyak

Sokan érkeznek Feketetóra a vásár idején, különböző úton és eltérő célokkal. Szervezett kirándulás keretében is eljuthat bárki a zsibvásárra: rövid nyomozásom szerint a „feketetói vásározás” átlag 30 ezer forintjába kerül a megismerés vágyától vezérelt turistának s ezen felül kiegészítő programokra is számíthat. Vannak, akik családostól érkeznek, mások otthon hagyják a gyereket, hogy nyugodtan vásárolhassanak. A fényképezőgépek gazdáikkal érkeznek, és valószínűleg éves találkozójukat szervezik a vásár időpontjára, mert nagy számban képviselik fajtájukat, és lázasan dolgoznak. Egyébként az emberek sokfélesége egyenesen arányos a vásári áru sokszínűségével. Klári például azért jött, hogy családjának vásároljon, Zoey Kaliforniából pedig kíváncsisága miatt került a vásárra, és bár kissé meglepte a zűrzavar, vett magának egy cipőt, és életében először evett a romániai specialitásnak számító kis húsrudacskákból. Zsolt megint vásárolt egy kabátot (a tavaly is sikerült neki, ki érti ezt?), egy magyarországi egyetemista pedig a rá váró zárthelyi dolgozatok előtt töltődött fel egy kicsit Feketetón, véve egy formás kalapot is. A szamovár négyszáz lejért várta következő gazdáját és a jobb teákat ígérő jövőt, a kitömött borz nem volt büdös, a régi pénzek és kitüntetések összekeveredtek az ékszerekkel és óralapokkal. A bőr-, illetve márkás cipők akár öt-hétszáz lejbe is kerülhettek, használt ruhából meg annyi volt az idén, hogy a gyengébb idegzetűek megijedhettek a látványtól. Alkudni persze mindenből lehetett, sőt egyesek szerint a legjobb módszer az „és a feléből mennyit enged?” hozzáállás volna. A bólogató kutya és a kalitkában csipogó mechanikus-madár árára nem voltam kíváncsi, pedig a felhozatal igen nagy volt. Az árakról még annyit, hogy a román lejen kívül a forintot és az eurót fogadták szívesen az árusok, szóval a pénz nem jelenthetett akadályt, legfentebb csak a hiánya.

Képviselt korszakok és helyszínek is válogatás nélkül keveredtek a fekeketói vásárban. A világháborús ereklyék, a kommunista kitüntetések, a népviseleti darabok, a kiszuperált szovjet fényképezőgépek, a valóban vas vasalók és a faxos telefon pont úgy beszerezhető volt, mint a szilágysági pálinka vagy a svájci mikroszkóp. Kevés volt viszont abból a helyből, amit szükség esetén látogat(na) meg az ember, vagy még inkább ember lánya, és komoly logisztikai problémát eredményezett a mobiltelefon-hálózat terheltsége is. A Sebes-Körösön átvezető híd természetesen most is bedugult, ám szerencsére az idén sem szakadt le. A kéregetők változatlanul stabil résztvevői a vásárnak.

Sokszínű vásár

Vannak települések, intézmények, melyek szívesen használják a multikulturális és a multietnikus jelzőt, magukra vonatkoztatva. Ennek igazságtartalma változó lehet. Napjaink feketetói vására viszont mindenféle pályázati kiírás és projekt nélkül is egy olyan esemény, mely a maga módján valóban képviseli a sokszínűséget. Ehhez többféleképpen lehet viszonyulni. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy a feketetói vásárt a jövőben is megtartják, legalább ilyen tarkán, ha nem még tarkábban.

Dénes Ida

A balogfalvi lelkész éppen estebédjét fogyasztotta, amikor Máli néni, a bejárónő kopogott az ajtaján:

– Egy cigány keresi uraságodat – közölte a vénasszony.

– Küldje be azt a cigányt, néném – dörmögte két falat között a pap.

Mózsi, a cigány, koromfekete volt, magas, jóképű, és tele vidámsággal. Meghajolt a tiszteletes előtt, és harsány hangon közölte:

– Bátyus, a templomjuk harangja igen rosszul szól, ki köllene cserélni.

A lelkész félrenyelt egy falatot, kiköhögte, és kerekre nyílt szemmel bámult a jövevényre:

– Hát ezt honnan veszed te cigány?

– Muzikális fülem van nagyságos úr, és bizony nagyon bántja aztat a maguk harangjának a szava.

– Öreg mán az a harang fiam.

– De ki lehet cserélni.

– És ki cserélné ki azt?

– Hát ki-ki! Én, a Mózsi, akinek az üknagyapja is harangokkal foglalkozott!

– Jól van Mózsi, gondolkodom a dolgon.

Igazából nem sokat gondolkodott a balogfalvi lelkész a dolgon, tudta ő is, hogy a harang úgy kong, mint egy repedt rézüst. Két nap múlva meg is bízta a cigányt, hozzon új harangot a templomnak, a hála sem marad el.

Ádámfaluban az öreg lelkész a vasárnapi istentiszteletre készült, amikor gyerekek kiabálása riasztotta az ablakhoz. Az udvaron magas, koromfekete, de jóképű, vidám cigány nézte a templom tornyát.

– Hej, bátyám, milyen öreg a maguk harangja – nézett szomorúan a papra.

– Mint az ország útja – bólogatott az ablakban Isten szolgája.

– Hát én kicserélném azt.

– Eredj cigány, nincs arra a hivatalnak pénze.

– Én kevésért is vállalom – ragyogott Mózsi fekete képe.

– Nocsak, gyere, beszéljük meg – kapott a javaslaton a lelkipásztor.

És szinte ott helyben megegyeztek, hogy a cigány, akinek az üknagyapja is harangokkal foglalkozott, kicseréli Ádámfalu csúnyán kongó harangját.

Mózsi egy ködös őszi napon megjelent Balogfalván, leszerelte a harangot, szekérre tette, és átfurikázott vele Ádámfaluba.

– Isten kegyelméből megérkezett a harang! – kiáltotta a falu főterén. A jóemberek azonnal leszerelték a régit, és büszkén hallgatták az újnak hangját. Mózsi a kissé ráncba szedett régi haranggal visszafordult Balogfalvába. Odaérve nagyot rikkantott, hogy meg is érkezett a szállítmány, kis időre rá a falusiak már elragadtatva fülelték az új harang kongását. Mindkét lelkész busásan meghálálta Mózsinak a fáradozást.

Évek jöttek, évek múltak el, de a balogfalvi templomban azóta is az ádámosiak, Ádámfalun pedig a balogfalviak harangja hirdeti az istentiszteletet és a nagy időket.

Mózsi cigányról többet soha senki sem hallott a környéken, de a két falu jámbor lakói ma is hálával emlegetik a nevét, hagyománnyá vált, hogy a lelkészek imádkozzanak az egészségéért.

Csak a jó pénzért megtörtént cserére nem jött rá soha senki…

A lóvá tett parasztok pedig mindmáig csillogó szemekkel hallgatják, hányat üt templomtornyuk „új” harangja…

Nánó Csaba

Hogy nehogy belebonyolódjunk, rögtön meg is válaszolom: sehogyan, kedves mindenki, mert egyáltalán lehet-e bármit is nyerni kockázat nélkül? A tőzsde maga a kockázat, ezért izgalmas. Persze van néhány, leginkább íratlan szabály, amelyet első lendületre érdemes megfontolni, de ezekkel még nem parírozható a kockázat. Például ilyen: csak azt a pénzt vigyük a tőzsdére, amit lazán nélkülözhetünk, és amire sokáig nem lesz szükségünk ahhoz, hogy a havi villanyszámlánkat kifizessük. Ám az is megfontolandó, milyen tőzsdére visszük azt a pénzt? Hogy egyszerűbb legyen, maradjunk az értéktőzsdéknél, ahol gazdasági társaságok részvényei a termék (áru), netán néhány bátrabb város kötvényei, amely három vagy hat hónapra számítható kamatot fizet és törleszt is azonos ütemben, ritkán egy-egy gazdasági társaság kibocsátása ugyancsak számítható hozamra. Szerény felhozatal, vagy kínálat, ahogy mondani szoktuk. És ezzel majdnem mindent elmondtam a mi tőzsdénkről, ahol azt a kockázat nélküli nyereséget ígéri a bizakodó szerző, mert ugye nyilvánvalóan a mi tőzsdénk, vagyis a Bukaresti Értéktőzsde (BÉT) lenne az az ígéretes hely.

Milyen a mi tőzsdénk?

Sokat mindent lehetne róla elmondani, de azt semmiképp sem, hogy hű tükre lendületes gazdaságunknak. Vagy mégis? Az egyik ilyen mérce, hogy a tőzsde tőkésítési értéke hogyan aránylik az ország bruttó nemzeti termékéhez (GDP, köznevén dzsidipi). Esetünkben ez az arány 9 százalék, azaz a tőzsde kis- és nagypiacán jegyzett gazdasági társaságok piaci értéke a dzsidipi 9 százaléka. Ezzel a teljesítménnyel a BÉT az Európában terítő piacok közül hátulról a harmadik. Kisebb a mienknél a szlovák (5,6 az arány) és a lett (3,74 százalék). Az adatok Bloomberg statisztikáiból származnak, de el kell mondanom: a felsorolásban Albánia, Macedónia, Moldova és Bosznia adatai nem szerepelnek, valószínű az adatgyűjtés körülményessége okán. A szomszédságban körülnézve: a magyar tőzsde tőkésítési értéke a DGP-hez arányítva 23, az Ukrajnáé 27, Horvátországé 24, a cseheké 35, a lengyeleké 35, a török tőzsdéé 37 százalék. A szomszédság általános kapitalizáció/GDP aránya 20 és 40 százalék, ha tehát ide beférnénk, akkor jó eséllyel értelmezhető lenne a BÉT úgy is, mint egy 98–196 milliárd lejes, alkalmas tőke- és takarékpiaci lehetőség. Ha a BÉT tőkésítési mértékéből kivonjuk az Erste Bank tőkésítési értékét, akkor a piac 43,96 milliárd lej, azaz akkor lehetne a román gazdaság egyfajta tükre, ha legkevesebb duplájára izmosodna.

Kik a keresleti oldal fő szereplői?

A nem hazai befektetők. A gazdasági környezet jellemzőitől függetlenül az utolsó 11 évből 9-ben ők voltak az elérhető statisztikák szerint a legjelentősebb vásárlók. 2001 és 2008-ban adtak el többet, mint amennyit vásároltak, akkor tehát, amikor az emlékezetes Lehman Brothers befuccsolt. 2009-ben az idegen befektetők piaci részaránya 23,2 százalék, 2001-ben 58,4 százalék.

A nem honos befektetők szeszélyeit nehezen lehet a tőzsde bevezetett román gazdasági társaságok tevékenységének a bozonttalanságával értelmezni. Az, hogy a tranzakciók értéke az utolsó néhány évben megnőtt, az részben a részvényérték növekedésével, illetve azok forgalmának a felpörgésével magyarázható úgy, hogy az egyetlen állandó a tőzsdén jegyzett részvények száma maradt, magyarán: évek óta ugyanaz a kínálat a piacon. Természetes ezek után, hogy az idegen befektetők érdeklődése is alábbhagyott a besavanyodott áru láttán. Az első évekbeli (2000–2002) volt a csúcs, aztán egy ígéretes szusszanás 2007-ben, 2008-ban pedig kifordultak az ajtón.

A belföldi vásárlók. Az Intercapital brókercég elemzői szerint egy romániai család általános költségeinek átlagban csak 1,8 százaléka befektetés jellegű. S ez elsősorban nem a tőzsdére megy, hanem lakásvásárlásra, eszközvásárlásra, egyébre, ritkán részvényvásárlásra. Nincs számadat arról, hogy mennyi az annyi, de elenyészőek a lakosság tőkepiaci vásárlásai. A Román Nemzeti Bank (RNB) és az Országos Statisztikai Intézet (OSI), illetve a betétbiztosító alap adatai szerint az idei év júniusának a végén (félévkor tehát) a lakossági betétek (minden pénznemben együtt) összege 102,5 milliárd lej, 16,5 millió betétes spájzolta be ezt az összeget, ami egyszerű osztással 6200 lej az egy főre számított betétek értéke. Az OSI adatai szerint június végén egy átlag romániai család büdzséje 2337 lej volt, vagyis 806 lej/fő. Ebből 87,5 százalék az általános költségek aránya, 3,41 a felvett kölcsönök, banki számlák felszámolása, kölcsönök költségei stb. és 9,08 lenne a szalmazsák alá rejtett készpénz.

Érdekes adattal szolgál a lakossági betétek és a kölcsönfelvételek aránya. A lakossági kölcsönök egyenlege 4,7 milliárd lejjel nőt, a betéteké kereken ennek a duplájával, 9,4 milliárd lejjel. Azt mondhatni tehát, hogy mély recesszióban nőtt az ösztönös takarékoskodás, vagyis más fogalomrendszerben a lakosság 4,7 milliárd lejjel hitelezte a bankokat! Hát nem érdekes? Nagy elkeseredésünkben mégis találunk így, valamennyien takarékra forrásokat, de ezek „rejtett” takarékok maradnak és elenyésző hányad jut a pl. a címben idézett, „kockázat nélküli” tőkepiacra. Hát ki kockáztatna ebből a kis pénzből, ha a cápák is elúsztak?

Nem összegeznék, maradjon nyitott ez a téma, hiszen a tőzsdén jegyzett gazdasági társaságok tőkegyarapodásáról (vagy veszteségéről) még nem is írtam, pedig abban értelmezhető igazán a tőzsde piaci kínálatának és vásárlói (befektetői) kedv viszonya. Annyit előlegben mégis egy másik alkalomra, hogy a gazdasági társaságok finanszírozása tőkeemeléssel tőzsdei forrásból nem éri el az 1 százalékot. Az RNB adatai szerint a más forrásokból felvett kölcsönök és hitelek éves kamatlába 12 százalék közelében átlagol.

 Koszta István

– Az alkotmánybíróság október 6-i ülésén 5/4 arányban nem talált alkotmányossági kifogást a vizsgálatra benyújtott nyugdíjtörvényben. A parlamenti ellenzék továbbra is kitartott álláspontja mellet és arra kérte az államfőt, hogy a törvényt ne hirdesse ki. Băsescu elnök a korhatárra vonatkozó cikkelyt kifogásolva a törvényt visszaküldte a Házba. A házszabály szerint a parlament csak ezt a cikkelyt tárgyalja újra, a módosított törvényt viszont ismét egészében kell megszavazni. A munkaügyi tárca szóvivője hétfőn bejelentette: a tárca fenntartja az államelnök javaslatát a nők nyugdíjkorhatárának csökkentésére.

– Az adóhatóság (ANAF) 2010. évi 2520. sz. rendelete szerint (megjelent a román nyelvű Hivatalos Közlöny, I. rész 670. számában, október 1-jén) az adófizetők elektronikai úton kell letegyék adóbevallásukat a www.e-guvernare.ro honlapon a 2003. évi 1085. sz. kormányhatározat előírásai szerint. A rendelet a november 25-i adóbevallási kötelezettség határidejével hatályos.

– A román parlament szenátusának jogi szakbizottsága a 2010. évi 50. sz. sürgősségi kormányrendelet (SKR) becikkelyezési törvényének vitájában törölte a kormányrendelet a visszamenőlegességi hatályára vonatkozó cikkelyét. A bankok szövetsége az EB illetékes szaktestületének címzett feliratban kifogást emelt a kormányrendelet több előírása ellen. Az EB bekérte elemzésre a román kormánytól a jogszabályt. Az a furcsa helyzet alakulhat ki, hogy a becikkelyezési törvény hatálybalépése után a kölcsönfelvevők törlesztési kötelezettségeit ez időben más-más előírások szerint szabják majd meg (a törvény kihirdetéséig az skr szerint, a kihirdetés után a törvény szerint), ami példátlan helyzetet teremt.

– A kormány sürgősségi kormányrendelettel (2010. évi 90. sz. SKR.) módosította és kiegészítette az 1990. évi 31. számú, a kereskedelmi társaságok jogállásáról szóló törvényt. A módosítás változtat a fúziók és a cégek különválásának szabályain, esélyt adva a hitelezők óvási lehetőségének. Amennyiben a cég egy hitelezője az egybeolvadást vagy a különválást ismertető projekt közzétételétől számított 30 napon belül óvást jelent be, az eljárás nem függesztendő fel, de a bíróság döntésére bízza, hogy ha a hitelező követeléseinek kielégítésére szükséges garanciákat képezni, azt elrendelheti. Magyarán: fúzióval vagy különválással a hitelező követelése marad, az adósságot az utódtársaság ki kell fizesse!

– A hét végén Sepsiszentgyörgy vendége volt a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) vándorgyűlése. A találkozó fő témája: Térségünk kilátásai a gazdasági fellendülésre. A térség alatt, mint az elhangzott előadásokból kiderült, konkrét értelemben Románia értendő, tágabb értelmezésben a Kárpát-medence.

– A Román nemzeti Bank hétfőn (október 11-én) Henri Coandă első sugárhajtású repülőgépe megépítése 100. évfordulóján 10 lej névértékű ezüstérmét bocsátott ki. A 37 mm átmérőjű, 31,103 g súlyú tisztaezüst érméből 1000 db került forgalomba a Román Nemzeti Bank kolozsvári, bukaresti, jászvásári és temesvári fiókjaiban, ahol darabonként 220 lejért lehet megvásárolni.

– A fogyasztói árak 0,56 százalékkal nőttek az augusztusiakhoz képest. Az Országos Statisztikai Intézet frissen közzétett adatai szerint leginkább a kenyér, a kerti zöldségek, az étolaj, a tojás ára, illetve a vasúti szállítás díjszabása emelkedett. A fogyasztói árindex (infláció) két év óta most a legmagasabb: 7,58 százalékról 7,77 százalékra emelkedett.

– Október 5. és 11. között az euró/lej árfolyam a bankközi devizapiacon a 4,2675 – 4,2798 relatíve szűk sávban megállapodott, a dollárral szemben viszont közel 0,08 lejjel erősödött az alábbi táblázat szerint:

Tisztelt közönségünk, kedves barátaink! Szeretettel meghívjuk önöket a nagyváradi kőszínház megnyitásának 110. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségre.

Időpont: 2010. október 15., péntek

Helyszín: Nagyváradi Állami Színház

1900. október 15-én, éppen 110 éve adták át a nagyváradi Szigligeti Színház épületét, amely 1899-1900 között készült el a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján, Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész kivitelezésében. A Nagyváradi Állami Színház, illetve a Szigligeti Társulat egész napos rendezvénysorozattal készül a jeles esemény évfordulójára.

A program:

10.00 barangolás a színházban – séta az épületben színművészek társaságában

13.00 kerekasztal-beszélgetés az épület felújításáról az illetékes szakértők, helytörténészek, építészek részvételével

14.00 Közép-európai építészeti adatbázis (TACE) bemutatása – előadó: Szabó Attila színháztörténész

17.30 könyvbemutató – Nagy Béla: Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (189-1902). A könyvet bemutatja: Péter I. Zoltán

19.0 nyílt próba – Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres, rendező: Zakariás Zalán

október 17., vasárnap, 19 órától – helyszín: Nagyváradi Állami Magyar Színház nagyszínpada, kamaraelőadás

Parti Nagy Lajos: Mauzóleum, színmű

Október 15., péntek, 19 órától – helyszín: a Csiki Gergely Állami Magyar Színház stúdióterme

Gálovits Zoltán – Vass Richárd: Fafej – a Csiki Gergely Állami Magyar Színház előadása

Október 16., szombat, 19 órától – helyszín: a Csiki Gergely Állami Magyar Színház stúdióterme

Székeket az új lakóknak – a brassói Duo Bastet színjátszó társulat német nyelvű előadása

Október 16., szombat, 20 órától – az Ifjúsági Ház előcsarnokában

Szüreti jótékonysági bál

A szervező Kohézió Egyesület szüreti felvonulással, tombolával, meglepetesékkel várja a szórakozni vágyókat. A résztvevők a jegyek megvásárlásával, a jó szórakozás mellett támogatják az egyesület szociális programjában résztvevő hátrányos helyzetű magyar családok gyerekeit. Belépők elővételben Sipos Ilonánál, tel.: 0724-709-541, vagy előjegyezhetők délután a 0356/455-953, 0726-903-360 telefonszámokon.

Október 17., vasárnap, 19 órától – helyszín: a Csiki Gergely Állami Magyar Színház stúdióterme

Spiró György: Prah – a Csiki Gergely Állami Magyar Színház előadása

Október 18., hétfő, 19 órától – helyszín: a Csiki Gergely Állami Magyar Színház nagyterme

Homérosz – Márai Sándor – Claudio Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése – a Csiki Gergely Állami Magyar Színház előadása

Október 19., kedd, 19 órától – helyszín: a Csiki Gergely Állami Magyar Színház nagyterme

Homérosz – Márai Sándor – Claudio Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése – a Csiki Gergely Állami Magyar Színház előadása

Október 17., vasárnap, 11 órától – a Harag György Társulat előadása a Szatmárnémeti Északi Színház pódiumtermében

Terülj- terülj asztalkám

Október 18., hétfő, 10 és 12 órától – a Harag György Társulat előadása a Szatmárnémeti Északi Színház pódiumtermében

Terülj-terülj asztalkám

Október 19., kedd, 10 és 12 órától – a Harag György Társulat előadása a Szatmárnémeti Északi Színház pódiumtermében

Terülj- terülj asztalkám

Október 20., szerda, 10 és 12 órától – a Harag György Társulat előadása a Szatmárnémeti Északi Színház pódiumtermében

Terülj-terülj asztalkám

18 órától- Harag György Társulat előadása a Szatmárnémeti Északi Színházban

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté

Október 14., csütörtök

17 órától – helyszín: Tomcsa Sándor Színház

Gianina Carbunariu: Stop the Tempo, dráma – a marsovásárhelyi Yorick Stúdió előadása, a DráMA Fesztivál keretében

19 órától – helyszín: Tomcsa Sándor Színház

Kiss Csaba: A dög– Lányregény – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház- Tompa Miklós Társulatának előadása, a DráMA Fesztivál keretében

Október 15., péntek, 19 órától – helyszín: Tomcsa Sándor Színház

Frank Wedekind: A tavasz ébredése, gyermektragédia – a Tomcsa Sándor Színház előadása

Október 19., kedd, 19 órától – helyszín: Tomcsa Sándor Színház

Carlo Goldoni: A hazug – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása

Október 20., szerda, 19 órától – helyszín: Tomcsa Sándor Színház

Carlo Goldoni: A hazug – a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása

Október 14., csütörtök, 18.30-tól – helyszín: Kolozsvár- Állami Magyar Opera

Tamás Gábor koncert

19 órától

Almásy László Afrika-kutatói munkássága – helyszín: Spritz kávézó (Dávid Ferenc utca 15 szám). Előadó: Boros Lóránd

20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

Seigardi – a Santa Sangre társulat előadása a Temps D`Images Fesztivál keretében

Október 15., péntek, 20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

Visky András: Alkoholisták – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

BEMUTATÓ

Október 16., szombat, 11 órától – Puck Bábszínház

Jancsi és Juliska

18.30-tól – helyszín: Kolozsvár – Állami Magyar Opera

Tamás Gábor koncert

20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

I Solo Ment – a WArd/waRD társulat előadása a Temps D`Images Fesztivál keretében

Október 17., vasárnap, 17 órától – helyszín: Kolozsvár- Állami Magyar Opera

Kálmán Imre: Marica grófnő – a Kolozsvári Magyar Opera előadása

20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

Visky András: Alkoholisták – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

Október18., hétfő, 20 órától – helyszín: Kolozsvár – Állami Magyar Opera

TÁNCBESZÉD – a 20 éves Háromszék Táncegyüttes és az 5 éves M Stúdió közös gálaműsora

20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

Visky András: Alkoholisták – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

Október 20., szerda, 19 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpada

William Shakespeare: III. Richárd – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása

20 órától – helyszín: a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme

Endurance – az A.lter S.essio előadása a Temps D`Images Fesztivál keretében

Október 15-16., péntek és szombat – helyszín: Kultúrpalota

XI. Civil Fórum. Civil szerepek és partnerségek

Október 16., szombat, 19 órától – helyszín: Kisterem, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház- Tompa Miklós Társulat

Spiró György: Prah – Színdarab

Október 17., vasárnap, 19 órától – helyszín: Marosvásárhely – Nemzeti Színház

TÁNCBESZÉD – a 20 éves Háromszék Táncegyüttes és az 5 éves M Stúdió közös gálaműsora

Október 18., hétfő, 9,30 és 11 órától: János vitéz – Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház – Marosvásárhely

Október 14-én Százlábacskák néven új ifjúsági csoportot indítanak a Százlábú Gyermek Néptáncegyüttes kistestvéreként. Tíz és tizenkét év közötti gyermekek – valamint szüleik –jelentkezését várják Sepsiszentgyörgyön, a Szakszervezetek Művelődési Házában – a Lajtha László Stúdióterembe 14-én csütörtökön 17 órától. További információ: Virág Endre és Imola, tel.: 0751-109751, e-mail: virag.endre@freemail.hu

Október 16., szombat, 19 órától – helyszín: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kamaraterme

Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő – a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása

Október 15., péntek, 19 órától

Shakespeare: Macbeth – a Csíki Játékszín előadása

Október 17., vasárnap, 19 órától

Shakespeare: Macbeth – a Csíki Játékszín előadása

A Látó Irodalmi Színpad októberi meghívottja Krasznahorkai László író, akivel „A tökéletesről – és ami nem az” címmel Láng Zsolt fog beszélgetni. A Látó évadnyitó rendezvényére Marosvásárhelyen, a Művészeti Egyetem stúdiótermében (Köteles utca, 6. sz.) kerül sor, 2010. október 16-án, szombaton, 18 órától. A Sátántangó és egyéb könyvek szerzője egy öt állomásból álló erdélyi közönségtalálkozó sorozaton vesz részt: október 14-én Kolozsváron, 16-án Marosvásárhelyen, 17-én Székelyudvarhelyen, 19-én Sepsiszentgyörgyön és 21-én Csíkszeredában olvas fel. A rendezvény társszervezői: a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja és a Bod Péter Megyei Könyvtár. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A Ziccer Egyesület és az Udvarhely Táncműhely meghívására Erdélyben koncertezik a Csík Zenekar: október 29-én 20 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, október 30-án 19 órától pedig Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban lépnek fel.

Jegyek elővételben válthatók Marosvásárhelyen a Kultúrpalota jegyirodájában hétfőtől péntekig 10-13 óra között (tel.: 0265-261420), illetve a Nemzeti Színház pénztárában keddtől péntekig 17-19 óra között (tel.: 0365-806865). A belépő ára 30 lej.

A koncertre mecénás helyeket kínálnak tehetős és segítő szándékú műpártolóknak, akik szívesen támogatják a színvonalas kultúrát, és azt, hogy ennek közösségük is részese legyen.

„Az Ezeregyéjszaka meséinek egyik legszebb darabja most musical formában, varázslatos zenével, sok humorral és némi tanulsággal fűszerezve elkészült az Önök szórakoztatására. A mesés Kelet máig csábos és titokzatos világa ott él mindannyiunk lelkében. Szellemek, varázslók, rablók, szegény, de becsületes emberek, káprázatos kincsek világa. Olyan darabot akartunk írni, mely két órára egyformán elvarázsolja mind a felnőtteket, mind pedig a gyerekeket. Olyan musicalt, melynek zenei nyelvét egyformán beszéli minden korosztály. Olyan meseszövést, melyet közösen tud végigizgulni papa, mama és a gyerekek. Egyszóval egy igazi, rég várt családi musicalt. Napjainkban ugyanis kevés az olyan program, amit együtt élvezhet az egész család. Tapasztalatunk szerint valakinek meg kell alkudnia a többiek szórakozása érdekében. Reméljük, hogy ebben az előadásban mindenki megtalálja a maga számára élvezetes vonalat” – írja a darabbal kapcsolatban a szövegíró. A két alkotó a Mátyás a vérpadon című rockoperában dolgozott együtt, és a sikeren felbuzdulva nyúltak egy hasonló, de alapjaiban véve mégis eltérő műfajhoz, a musicalhoz.
A nagyjából negyven rabló vagy kevesebb (igazándiból hét a darabban) titka egy szép napon feltárul a kincses barlang körül kószáló Ali Baba (Ádám János) és fia, Juszuf (Sziklavári Szilárd) előtt. Igen ám, de a titokról Kászim (Madarász Lóránd), Ali Baba gazdag testvére is tudomást szerez. Mit ad Allah, éppen a jómódú Kászimot viszi rá a kapzsiság, hogy kifossza a (a musicalban igencsak bugyuta, de vad kinézetű) banditákat. A rablók rajtakapják, és pillanatokig sem teketóriáznak: vezérük, Abu Hasszán (Szilágyi János) parancsára felnégyelik a szerencsétlen kincskeresőt.

Hogy aztán még mi minden történik ebben a vicces, humoros jelentekkel megtűzdelt, hangulatos, akár slágerekké válható daloktól kísért mozgalmas előadásban, annak kiderítését a leendő nézőkre bízzuk. Amit még el kell mondanunk: feltétlenül érdemes időt szánni erre az előadásra, mert a szórakozás valóban garantált minden korosztály számára.

Talán annyit róhatunk a rendező (Moravetz Levente) számlájára, hogy a gazemberek jelenetei mintha-mintha jobban meg lennének rendezve, mint a többi szereplőé.

Sokat lendített az előadás élvezhetőségén az, hogy sikerült élőzenével kísérni az előadók produkcióját, a kórus és a balettkar szerepeltetése pedig szó szerint „feldobja” a darabot.

„Elkészült a mű – mondja a szerző –, s Önöknek, kedves nézőink, semmi más dolguk nincs, mint elhelyezkedni a nézőtéren, s elsuttogni a varázsmondatot: Szezám, nyílj ki!”

Mi pedig azt mondjuk: akkor hát, gyerünk az operába Ali Babát nézni!

(nánó)

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében és támogatásával, október 6-án este méltóképpen emlékeztek Csíkszeredában, , az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegve, a Papp Kincses Emese által írt és rendezett Szent László király rockopera előadással.

Az előadás a keresztény értékrend, a hit, a hősies bátorság, helytállás és emberszeretet eszméit sugározza, amit Szent László, Erdély védőszentjének alakja testesít meg.

A ROLE zenekar Nagy Tivadar irányításával egyedi, sajátos zenei nyelvezettel szólaltatta meg a verses szöveget. A zenében és az énekekben az ősi, pentaton dallamvilág és hagyomány magas szinten ötvöződik a modern hangszereléssel.
Bodor Emese különös, drámai hangja és Sántha Zsuzsánna csillogó szopránja érdekes kettősséget biztosított a dalok előadásmódjának.

Az előadás nem kronológiai sorrendben követi László életútját, hanem a Szent István-i eszmeiség és örökség folytatójaként, ország-és léleképítőként, Erdély védőszentjeként kelti életre. Ő az az Árpád-házi király, aki egyesíti magában a magyarság legszebb és legjobb tulajdonságait, a bátorságot, vitézséget, férfiasságot, önfeláldozást, mély keresztényi hitet és népszolgálatot. Szent László egy fejjel magasodott ki kortársai közül. Példájával hirdeti, hogy a pusztulásból is van felemelkedés. Szépség, tisztaság, látványos és megrendítő jelenetek, a táncok (Csalogány és Harom együttes) és a zene harmóniája maradandó esztétikai és lelki élményt nyújtott a közönségnek. A rockopera felemelő pillanatai: Szent László megkoronázása, a Haláltánc, a pusztulás és a remény megjelenítése Toth Larisa balettművész. előadásában.

 A magyar történelem e kimagasló alakjának megidézése – dalban-zenében-táncban – erőt és hitet ad a székelységnek sorsa és küzdelmei vállalásához.

A Saroltán kívül még három Erkel-operát (Hunyadi László, Brankovics György, Bánk bán) láthat a közönség a 2010-2011-es évadban, a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából pedig rendkívüli hangverseny keretében idézi fel a nagy zeneszerző és rangos európai kortársai (Bizet, Gounod, Rossini, Verdi) életművét a Kolozsvári Állami Magyar Opera – tájékoztatta a sajtót Szép Gyula igazgató. Közölte: a most kezdődő évad más akar lenni, mint a többi, hiszen a műsorterv szinte órákra le van bontva, kiszámítható, ezáltal az opera magánénekesei is betervezhetik fellépéseiket más intézményekben.

Újdonságnak számít a különböző társadalmi rétegek számára kidolgozott bérletrendszer, valamint egy hatékony marketingiroda létrehozása. A társulat több produkción is dolgozik párhuzamosan, annak ellenére, hogy csupán hat szólistára és alig negyven kórustagra számíthatnak.

Október 5-én kerül bemutatásra Moravetz Levente szövegíró és Venczel Péter zeneszerző musicalje, az Ali baba és/vAgy a negyven rabló. Az alkotók szerint vígjátékuk családi musicalnek is nevezhető, kimondott célja, hogy lehetőleg minden korosztályt egyformán elvarázsoljon és szórakoztasson.

 Az Erdélyi Napló kérdésére válaszolva Szép Gyula hangsúlyozta: noha a gazdasági helyzet rohamosan romlott, a szegénység a nézőtérről nem látható. A bemutatásra kerülő, vagy műsoron tartott darabok díszletei például továbbra is funkcionálisak és látványosak lesznek. A legnagyobb érvágást a fizetések csökkentése okozta. Ám az opera meg tudott vásárolni egy – a musicalok vagy rockoperák előadásához nélkülözhetetlen – mikroport (énekeseket kihangosító) rendszert.

Az Maestro Erkel című gálaműsor keretében, október 7-én, jeles magyarországi vendégek, valamint a világhírű szoprán Miklósa Erika társaságában a kolozsvári opera magánénekesei is fellépnek.

A kolozsvári opera ebben az évadban is műsorra tűzi az évek óta közönségsikernek örvendő operetteket (Kálmán Imre: Marica grófnő, Kacsoh Pongrác: János Vitéz, Szirmai Albert: Mágnás Miska), a karácsonykor immár hagyományosan előadott Diótörőt, és lesz szilveszteri kabaré is.

 Nánó Csaba

Schwajda György a magyar színháztörténet kiemelkedő alakja, megkerülhetetlen személyisége volt. Miközben példát adott színházvezetésből-színházépítésből, maradandó művekkel gazdagította a magyar drámairodalmat – mert hiszen igazi hivatása az írás volt.

Az elmúlt két évben általa vezetett Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft a drámaíró Schwajda emlékét kívánja őrizni, amikor drámapályázatot ír ki. Egy ember emlékének ápolása nem szobrának időnkénti leporolását jelenti: egy ember örökségének őrzése és továbbadása teremtést, születést jelent. A Schwajda György Drámapályázat évenkénti kiírásával új magyar drámák születését kívánjuk elősegíteni.

A megírandó művek tematikája szabad, játszódhatnak a jelenben és a múltban, a világ bármely pontján, de Schwajda György életművének kiemelkedő darabjára (Csoda) utalva tartalmazniuk kell a „csoda” motívumot.

A pályázatra minden olyan magyar nyelvű színdarab benyújtható, amely még nem jelent meg sem nyomtatásban, sem pedig elektronikus formában, nem mutatták be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázaton, illetve előadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik, és teljesíti a pályázati kiírásban foglalt feltételeket. Egy szerző több művet is benyújthat. A darabokat két – írógéppel írt vagy számítógéppel nyomtatott – példányban kérjük.

A pályázat jeligés: az író nevét, címét, telefonszámát külön lezárt borítékban kell a pályaműhöz mellékelni. Kérjük, a pályamunkákat 2011. február 1-jei feladási határidővel „Schwajda György Drámapályázat” feliratú postai küldeményként juttassák el a Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft címére (7400 Kaposvár, Rákóczi tér).

A beérkezet pályaművek elbírálását és a díjak odaítélését öttagú szakmai zsűri végzi. (A zsűri tagjai a színház művészei és a színházhoz kötődő művészek közül kerülnek ki a drámapályázat meghirdetését követően.) A zsüri 2011. március 24-ig hozza meg döntését. Ekkor – Schwajda György születésnapján – közjegyző jelenlétében kerül sor a díjazott művek jeligéinek feloldására és a Kaposvári Csiky Gergely Színház honlapján a hivatalos eredmény közzétételére.

Díjak:

Első díj: 1 200 000 Ft (bruttó összeg)

 (A díj nettó összegének kiszámítása a hatályos adó- és járulékfizetési szabályok, a

 díjazott nyilatkozatának a figyelembe vételével történik.)

Második-Harmadik díj: felolvasó színházi bemutató garantálása.

A zsűrinek jogában áll a díjat megosztani vagy nem kiadni. Az első díjazott pályamű nyertese kötelezettséget vállal arra, hogy a művet 2013. május 31-ig sem nyomtatott, sem pedig elektronikus formában nem jelenteti meg, valamint tudomásul veszi, hogy a mű nyilvános bemutatásának jogával fenti időpontig a kaposvári Csiky Gergely Színház rendelkezik.

A második-harmadik díjazott műre e korlátozás nem vonatkozik.

Az elismerésben nem részesült pályamunkák kéziratát nem őrizzük meg, ezen művek íróinak adatait tartalmazó jeligés borítékokat és a pályaműveket – közjegyző jelenlétében – megsemmisítjük.

A filmdok sohasem rejtette véka alá, hogy nem része annak a magyar filmes lobbinak, amely a saját köldökét nézegetve berken belül osztogatja ki a díjait. Itt egy független előzsűri kezdi a munkát, ennek tagjai az ajtón kívül hagyják saját politikai meggyőződésüket, és ugyanez vonatkozik a zsűrire is. Ez a gyakorlat az évek során alakult ki, és ahogyan ezt a magyarországi kultúrpolitika lassan felismerte, úgy szorultunk egyre inkább a pálya szélére. Nemkívánatos személyekké váltunk, a költségvetésünket pedig fokozatosan addig faragták, hogy 2009-re arra a megállapításra jutottunk, hogy ennyi pénzből már nem lehet méltó fesztivált rendezni. A stáb már összeállt, a lehívható pályázatokat begyűjtöttük, s bár a filmszakmai finanszírozás akkor még nem volt válságban a magyar állam nem pótolta ki a hiányzó összeget.

Közben változtak a szelek a politikában.

Szerencsére igen. Tavaly úgy gondoltuk, ha másodszor is kimarad a filmdok az imént felsorolt okok miatt, akkor abbahagyjuk az egészet. A pénz az idén sem vetett fel, de azért szerényebb kísérőrendezvényekkel, kicsit visszafogottabban, ám tető alá tudtuk hozni a hatodikat. Végső soron a kihagyás jót is tett a fesztiválnak, mivel ezáltal sokkal jobb versenymezőny alakult ki, több és jobb minőségű produkcióból lehetett válogatni.

Furcsa, hogy a politika ennyire rányomta a bélyegét a rendezvényre, hiszen elenyésző számú ilyen jellegű alkotással jelentkeztek az elmúlt években az alkotók.

Kegyetlen a politikum és a dokumentumfilm viszonya, és valóban csak elvétve látni politikai tematikájú kisfilmeket. Pedig ez az a műfaj, amivel oda lehetne ütni, de az az igazság, hogy rettenetesen félnek az emberek ilyen témákhoz nyúlni. Márpedig a dokumentumfilmesnek ugyanaz kellene legyen a dolga, mint az újságírónak, azzal a különbséggel, hogy neki több ideje és talán eszköze is lenne körbejárni a témát. Nyilván néha veszélyes lehet a politika mezejére tévedni, de hát erről szól a jelenkor.

Szakmailag hogyan alakul a filmdok pályagörbéje?

Noha itt kerül bemutatásra a legtöbb magyar dokumentumfilm, a rendezvény olyan műfajokat is védőernyője alá fogadott, amiket a pénzosztók és a „véleményformáló” szakmabeliek korábban egyszerűen kiutáltak. Itt elsősorban a természetfilmekre gondolok, de említhetném a műfaji határmezsgyéken születő alkotásokat is: az animációs, a kísérleti vagy a fikciós elemekkel operáló dokumentumfilmeket. Ezen technikákat a tenger túl már régen használják, és mi is meg szeretnénk honosítani, hiszen általuk kerülhetünk közelebb a nézőkhöz. Annak külön örülök, hogy az idei fődíjat természetfilm kapta, a megosztott első díj egyike fikciós elemeket tartalmazott, sőt a Mátyás Mátyás című alkotás animációs díjat is kapott. Nem titkolt célunk, hogy mindezzel nézhetőbb dokumentumfilmek létrehozására sarkalljuk az alkotóinkat.

Változott-e valamit a jelentkezési feltételrendszer, vagy esetleg a zsűri munkája?

Ami a jelentkezést illeti, a válasz egyszerű: továbbra is bárki részt vehet a fesztiválon. Az elbírálásnál már vannak bizonyos változások. A korábbi gyakorlat szerint az előzsűriben fiatalok válogatták be a kiemelkedő alkotásokat, és ezekből szűrte ki az idősebb szaktekintélyekből álló zsűri a díjazottakat. Ez annyiban változott, hogy picit fiatalítottam a zsűrin, az előválogatók hatfős csapatát pedig úgy próbáltam összeállítani, hogy ne a szakmaiságra, hanem a nézhetőségre, nézőbaráti szempontokra helyezzék a hangsúlyt a válogatásnál. Neveket nem említenék, de egy érdekességet elárulok: az előzsűri egyik tagja, noha véleményét nem mindig kezeltük a legdemokratikusabban, egy nyolcéves kislány volt.

Hogyan hathat a magyarországi irányváltás a fesztivál jövőjére?

Az úgynevezett szélváltás még nem ért el bennünket, ezek a filmek még a korábbi támogatási rendszerben születtek. Talán jövőre lesz változás, de jelenleg minden forrás be van rekesztve, talán éppen azért, hogy kidolgozhassanak egy új és jobb intézményes rendszert. A kérdés csak az, túléli-e a szakma ezt az átmeneti időszakot. Egyet viszont biztosan tudok: nincs az a háborús helyzet, ahova a hadsereget el lehetne küldeni egyenruha és zászló nélkül. A művészet és a kultúra az egyenruha és a zászló. Hiába lesz gazdasági fellendülés Romániában vagy Magyarországon, hiába érünk el sikereket a tőzsdén, kultúra nélkül nem nyerhetjük meg a csatáinkat.

 Jakab Lőrinc

Fődíj:
- Bence meg a többi jómadár – portré dokumentumfilm, rendező: Molnár Attila Dávid, Tóth Zsolt Marcell

I. díj:
– A legbátrabb város – történelmi dokumentumfilm, rendező: Matúz Gábor
– Megtagadva – portré dokumentumfilm, rendező: Mészáros Antónia

Magyar Televízió díja:
– Mátyás-Mátyás – kísérleti dokumentumfilm, rendező: Felméri Cecília

A zsűri különdíja:
– Madarak útja – antropológiai dokumentumfilm, rendező: Klara Trencsenyi & Vlad Naumescu

A diákzsűri díja:
– Megtagadva – portré dokumentumfilm, rendező: Mészáros Antónia

Csíkszereda Város díja:
– Aliszka – antropológiai dokumentumfilm, rendező: Gadó György
– Csapda – antropológiai dokumentumfilm, rendező: Sipos András

A zsűri elismerő oklevele:
– Apró Örömök – kordokumentum film, rendező: Bálint Ibolya
– Katalizátorok – történelmi dokumentumfilm, rendező: Gulyás János

Lehet, nem ildomos, de igencsak jóleső érzés egy hosszas kényszerszünet után ismét megjelenő polgari hetilapban recenzalni a bő 14 éve létező, folyamatosan megjelent irodalmi folyóirat legfrissebb, szeptemberi számát.

Azt, amelyben a rovatok a csaknem másfél évtized során megszokott bőséggel teszik elénk kínálatukat. Minden közölt anyag felsorolása természetesen hosszadalmas lenne, ezért csak mutatóba emelek ki párat.

A Szépirodalom verskínálata: Borsodi L. László prózaversei, Markó Béla szonettjei, Terey László Protokoll című verses elbeszélésének a komáromi hídon lezajlott államfő-benemengedessel foglalkozó Kétoldalú ügy című fejezete. A prózai kínálat alkotásai: Hertza Miklós rövidprózája, Szakács István Péter Messiás megálló (műfaját én „reminiszcencikusnak” mondanám), meg Szabó Róbert Csaba A dögkút című műve (A közeli erdő c. rémtörténet-gyűjtemény része).

A Literata hungarica ezúttal Szabó Gyula Kettős szívügy című, 1975-ben született, eddig kiadatlan esszéregény-részletét kínálja, illetve a nyolcvanadik esztendejét idén betöltött író alkotásait veszi szemügyre.

A Ködoszlás „ínyencfalata” Péterffy György A reformáció Háromszéken című írása. Ugyancsak érdeklődésre méltónak tartom az Aranyág rovatban közölt írást ( Seres Attila A Szent László Társulat szerepe a bukovinai székelyek… II. részét), akárcsak a Szemle-beli Borcsa János-írást, ami Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban (Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába) című munkáját elemzi. A rovat más szerzői: Kozma Dezső, Papp Attila Zsolt, Zsidó Ferenc. A lapszám illusztrációi Őry Annamária munkái.

Nem tisztem a Székelyföld szeptemberi számának analitikus, tudományos, kritikai elemzése. Nem is tartom lényegesnek, hogy e rövid beharangozóban ilyesmivel foglalkozzak. Csupán magánvéleményem fejtem ki: – mintegy végszóként –: a „modern, korszerű”, vagy inkább felkapottabb? jelzőt alkalmazva olvasóbarát lapszámnak nevezném. Olyannak, amelyben az olvasók örömüket lelik, s becsukásakor nem felejtik el rögvest az olvasottakat. És amelyben – szerintem – minden olvasó talál neki tetszőt, hasznosat.

 M. A. M.

Mi a békedíj?

A díjat alapító Alfred Nobel szerint a békedíjjal kitüntetett „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért." Az első díjakat 1901-ben, öt évvel Alfred Nobel svéd feltaláló és iparmágnás halála után adták át. A díj a legnagyobb nemzetközi elismerésnek számít, amellyel jelenleg körülbelül tízmilló svéd korona (körülbelül 263 millió forint) jár.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem természetes személy is megkaphat. Többször részesültek szervezetek az elismerésben, a Vöröskereszt például már háromszor volt díjazott. Bár magyar Nobel-békedíjas eddig nem volt, 2005-ben az IAEA (International Atomic Energy Agency) dolgozói – köztük 15 magyar – részesültek a díjban. A 2009-es békedíjra 205 névjavaslat érkezett, ebből 33 szervezet, a többi magánszemély volt. Idén ennél is nagyobb a Békedíj-jelöltek száma: 327 személy, illetve 32 szervezet. Érdekesség: a jelöltek nevei 50 évig titkosak.

Egyedül a Nobel-békedíjat adják át Norvégia fővárosában, Oslóban, a többit személyesen a svéd király adja át Stockholmban                   

Liu Hsziao-po kínai ellenzékinek és emberi jogi aktivistának ítélték 2010-ben a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Oslóban Thorbjorn Jagland, a norvég Nobel-bizottság elnöke. Az indoklás szerint Liu „az alapvető emberi jogokért Kínában vívott hosszú és erőszakmentes küzdelméért” kapta az elismerést.

„Kínában továbbra is egyértelműen korlátozzák a szabadságjogokat” – mondta Jagland, aki megerősítette, hogy a kínai kormány diplomatái igyekeztek nyomást gyakorolni a Nobel-bizottságra, hogy ne Liunak vagy más, emigrációban élő kínai ellenzékinek adják a díjat, de ezeket a kísérleteket elhárították. Mint kijelentette: „Döntésünket teljesen függetlenül hoztuk meg.”

A pekingi kormány már Liu jelölésekor tiltakozott. A jelöléssel egyes emigráns kínai csoportok sem értettek egyet. Csütörtökön egy tucatnyi kínai emigráns tüntetett Oslóban. Szerintük az akkor még csak jelölt Liu nem méltó a tekintélyes kitüntetésre, mert nem elég határozott és kemény a kommunista hatalommal szemben. Egy levélben azzal vádolták a bebörtönzött aktivistát, hogy magukra hagyta a Falun Gong spirituális mozgalom üldözött tagjait, illetve „nyíltan dicsérte” a Kínai Kommunista Pártot.

Tanárból az állam ellensége

Az 55 éves, egykor irodalmat tanító Liu 1989-ben részt vett a Tienanmen téri diáktüntetéseken, amelyet a hatóságok vérbe fojtottak. 1991 januárjában „ellenforradalmi propaganda és uszítás” vádjával elítélték, de akkor még mentesítették az ítélet végrehajtása alól. 1996-ban háromévi átnevelő munkára kötelezték „a közrend megzavarására” hivatkozva, amiért bírálta a Kínai Kommunista Párt politikáját.

Liu Hsziao-po egyike volt az alkotmányos reformot, demokratizálódást és az emberi jogok védelmét követelő Charta '08 aláíróinak. 2009. június 23-án letartóztatták, és „az államhatalom megdöntésére való felbujtásért” emeltek vádat ellene. 2009. december 25-én a pekingi 1. számú városi népbíróság bűnösnek találta és 11 év börtönre ítélte. Az ítéletet a Charta 2008 megfogalmazásában és aláírásának megszervezésében betöltött szerepével, valamint a kínai kormányt kritizáló, 2005 és 2007 között megjelent hat esszéjével indokolták.

Peter Diamond, Dale Mortensen és Christopher Pissarides az idei közgazdasági Nobel-díjasok.

 Miért van annyi munkanélküli, amikor olyan sok a betöltetlen munkahely? Hogyan befolyásolják a gazdasági politikák a munkanélküliséget? Az idei díjazottak kidolgoztak egy olyan forgatókönyvet (Markets with Search Frictions) amely válaszokat talál ezekre a kérdésekre. – írja a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a választását indokoló közleményében.

Peter Diamond, a Massachusetts Institute of Technology (Egyesült Államok) professzora az ilyen típusú piacok alapvető elveit dolgozta ki, Dale Mortensen, a Northwestern University (Egyesült Államok) és Christopher Pissarides, a London School of Economics and Political Science (Nagy-Britannia) professzora kollegájuk elméletét továbbfejlesztve kidolgozták ennek a munkaerőpiacon való alkalmazási lehetőségeit.

Mortenes és Pissarides olyan modelleket alkotott – Diamond-Mortensen-Pissarides-féle keresési modell (DMP-modell) –, amelyek segítenek megérteni azt, hogy a munkanélküliséget, a betöltetlen munkahelyek számát vagy a béreket miképpen befolyásolja a jogalkotás és a gazdasági politikák. Az elmélet egyik következtetése az, hogy a bőkezű munkanélküli-segélyek magas munkanélküli létszámot generálnak, a munkaadók ráérősen keresnek a piacon, és a munkakeresők hosszabb ideig válogatnak a felajánlott helyekben.

Sok piacon a kereslet nem talál rá alkalmas időben a kínálatra. A keresés időt és forrásokat emészt fel, ami feszültséget okoz a piacon. Ilyen piacokon a vásárlói kereslet kielégíthetetlen, az eladók pedig nem adnak el annyit, amennyit terveztek. Analógiás alapon: a munkaerőpiacon mindig lesznek munkakeresők és fölös számú üres munkahely – olvasható a díjosztó említett közleményében.

*

Elhunyt a 99 éves Maurice Allais, az 1988-as közgazdasági Nobel-díjas. Maurice Allais 1988-ban kapta meg a Nobel-díjat a piac elmélete és az erőforrások hatékony kihasználása terén végzett úttörő tevékenységéért. A kereslet és a kínálat kiegyensúlyozására vonatkozó elmélete hozzájárult a háború utáni francia gazdaság újjáépítéséhez. Maurice Allais az egyetlen francia, aki megkapta a közgazdaság Nobel-díjat.

A 2010-es orvosi-élettani Nobel-díjat Robert Geoffrey Edwards, a mesterséges megtermékenyítési eljárás, köznapi nevén a „lombikbébi” módszer kidolgozójának úttörő kutatója kapta. Edwards végezte el az első olyan sikeres mesterséges megtermékenyítést emberi embrióval, amelynek eredményeként 1978. július 25-én megszületett az első lombikbébi.

Robert G. Edwards (született 1925-ben az angliai Manchester városában) az 1950-es évektől dolgozott a mesterséges megtermékenyítés (IVF, in vitro fertilization) emberi alkalmazásának kutatásán. Először laboratóriumi kísérletekben, sejttenyészetben ért el sikereket, alapvető felfedezéseket téve az emberi ivarsejtek egyesülésének folyamatáról. Munkáját 1978-ban siker koronázta: az Angliában született Louise Brown volt az első baba, aki édesanyja méhén kívül fogant – ekkortól terjedt el a „lombikbébi” kifejezés is. Edwards munkatársa Patrick C. Steptoe brit sebész volt, ő azonban 1988-ban elhunyt, így nem kaphatott már díjat.

A következő években Edwards és kollégái tökéletesítették a módszert, amely fokozatosan világszerte elterjedt. Világszerte az újszülöttek 1-2 százaléka születik ezzel a módszerrel. Alkalmazását először ugyanolyan heves viták kísérték, mint napjainkban az embrionális őssejtek használatát, ám a sikeres beavatkozások egyre növekvő száma elcsendesítette az ellenzők nagy részét.

 A módszernek köszönhetően ma már a terméketlenségi problémák jelentős részét kezelni lehet. Ezek a problémák a párok körülbelül 10 százalékát érintik világszerte. Eddig körülbelül 4 millió ember született IVF-kezeléssel világszerte, sokuknak már saját gyermekei vannak. Edwards hozzájárulása az elméleti alapok lerakásától a mai modern megtermékenyítési technológia kidolgozásáig folyamatos volt, így munkássága alapvető a modern orvostudomány történetében.

A 2010-es kémiai Nobel-díjat Richard F. Heck (University of Delaware, USA), Ei-ichi Negishi (Purdue University, USA) és Akira Suzuki (Hokkaido University, Japán) kapták a palládiumatomok által katalizált szerves kémiai reakciók területén elért eredményeikért.

A szénatomokon alapuló kémia magának az életnek is az alapja (szén-alapú élet). A szénvegyületek szinte végtelen változatosságban vannak jelen a természetben. A szerves kémia ma is rohamosan fejlődő tudománya teszi lehetővé az ember számára, hogy mesterségesen hozzon létre igen komplex szénvegyületeket is. Ebben a tevékenységben az egyik legfontosabb eszköz a most díjazott eljárás, amelynek különféle formái vannak.

Az összetett szerves vegyületek mesterséges felépítésekor az alapvető feladat a szénatomok megfelelő összekapcsolása. A szénatomok azonban stabilak, egymással nehezen reagálnak. Egyszerűbb szerves molekulák létrehozásakor ezt át lehet hidalni úgy, hogy reaktívabbá teszik a szénatomokat, amikor azonban valóban bonyolultabb molekula létrehozása a cél, akkor az a módszer már túl sok melléktermékkel jár.

 Ezen segít a katalizátorok, például a palládiumatom alkalmazása. Ebben az esetben a szénatomok tulajdonképpen egy palládiumatomon találkoznak egymással, ahol az egymáshoz való közelségük már elegendő a reakció elindulásához.

Ezeket az úgynevezett palládium-katalizált keresztkapcsolásokat (például a terület úttörőiről, a most díjazottakról elnevezett Heck-, Negishi- és Suzuki-reakciót) világszerte használják a szerves-kémiai kutatásokban, a módszerrel létrehozott molekulákat pedig például a gyógyszer- és elektronikai iparban alkalmazzák.

A palládium-katalizált kapcsolási reakciók közül is kiemelkedik a Szuzuki-Mijaura reakció, ami alkalmazásának gyakoriságát és változatosságát illeti. Ez elsősorban a kiindulási bórsavak könnyű hozzáférhetőségének, stabilitásának és kevéssé toxikus tulajdonságának tudható be.

2010-ben Maro Vargas Llosa perui írónak ítélték az irodalmi Nobel-díjat – jelentette be Peter Englund, a svéd akadémia titkára. Az író a hivatalos indoklás szerint „a hatalmi struktúrák feltérképezéséért és az egyén ellenállásának, lázadásának és kudarcának erőteljes ábrázolásáért" érdemelte ki az irodalmi kitüntetést. Mario Vargas Llosa Latin-Amerika egyik legelismertebb szerzője, generációjának kiemelkedő alkotója, aki rengeteg különféle műfajban kipróbálta magát. Írt krimit, politikai thrillert, erotikus regényt, könnyed komédiát, történelmi nagyregényt. Magyarországon 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként járt. Magyarul legtöbb műve olvasható. Ismertebb regényei közé: A város és a kutyák; Négy óra a Catedralban; Háború a világ végén; Mayta története; Ki ölte meg Palomino Molerót?; Szeretem a mostohámat; Don Rigoberto feljegyzései; A kecske ünnepe.

A Nobel-díj idén is meglepetés: Mario Vargas Llosa neve többször felmerült már az esélyesek között, de mivel az utóbbi időben a Nobel-bizottság az ismeretlen szerzőket részesítette előnyben, a perui íróra megint nem számított senki. Sokak szerint az író politikai szerepvállalása (elnökjelölt volt Peruban 1990-ben) miatt sem jöhetett komolyan számításba.

„Egyike azoknak a szerzőknek, akiknek a 60-as, 70-es évekbeli latin-amerikai irodalmi robbanást köszönhetjük” – indokolta az eredmény kihirdetése után a bizottság döntését Peter Englund.

„Életem legfontosabb eseményének azt tartom, hogy megtanultam olvasni” – mondta egy interjúban Mario Vargas Llosa. „Ötéves voltam. Hamar ráéreztem, hogy tanulni mágikus tevékenység, a könyvek jóvoltából csodás világokban kalandozom, barangolhatok térben és időben is távoli helyeken, átélhetek sohasem tapasztalt helyzeteket.”

Mario Vargas Llosa minden eddig írt regénye megjelent magyarul.

Az influenza vírusos betegség, amely köhögéskor, tüsszögéskor és beszéd közben keletkező légúti váladékcseppecskék révén, illetve közvetlen érintkezéssel (pl. szennyezett kéz) terjed. Az egyéb légúti fertőzésektől azonban az influenzafertőzések általában eltérnek a terjedés gyorsaságában. Közösségek (pl. iskolák) tagjainak többsége egyik napról a másikra az influenza következtében ágynak eshet.

A betegség világszerte előfordul, térségünkben a járványveszélyes időszak október elejétől április végéig tart.

Fő tünetei a hirtelen kezdődő láz, izomfájdalom, elesettség, fejfájás, később pedig száraz köhögés. Az influenza kezdeti tünetei közül a hurutos tünetek (torokfájás) hiányozhatnak. A panaszok általában a fertőződés után 24-48 órával, hirtelen kezdődnek. Az első néhány napban gyakori a láz, akár a 39-39,5 C fokot is elérheti. A panaszok általában 2-3 nap múlva eltűnnek, a láz többnyire megszűnik, de előfordul, hogy 5 napig is eltart. A köhögés azonban 10 napnál hosszabb ideig is megmaradhat, a légutak teljes gyógyulása pedig akár 6-8 hétig is eltarthat. Az influenza fokozott veszélyt jelent a 60 évesnél idősebb emberekre – a gyengült immunológiai reakciókészség miatt.

A klasszikus világjárványok kórokozói közül az influenzavírusok A és B típusai maradtak azok, amelyek változatlanul évről-évre a legnagyobb számú megbetegedést okozzák. Az A típusú influenzavírus az emberen kívül más emlősök és madarak között is elterjedt kórokozó. Jelenleg a legelterjedtebb emberi kórokozók a H1N1 és a H3N2 altípusú A-vírusok.

A B típusú influenzavírus kisebb járványokat okoz, a C típusú pedig leginkább gyermekközösségekben terjed, enyhe megbetegedést okozva.

Az influenza kezelésében az a legfontosabb, hogy a beteg maradjon ágyban, pihenjen, sok folyadékot igyon, és kerülje az erőfeszítéseket. Forduljunk orvoshoz gyógyszeres kezelésért.

Védőoltás

A szakemberek szerint a fertőzés megelőzésének egyetlen hatékony módja az időben elvégzett védőoltás.

Az influenzavírus minden évben mutálódik többé-kevésbé, ezért minden ősszel új oltóanyagot készítenek a szakemberek.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a vakcinatörzsek és az adott járványt okozó törzsek kellő egyezése esetén az oltott egészséges felnőttek 70-90 százalékban bizonyulnak hatékonynak a betegség megelőzésében. A védőoltás az idős emberek körében a kórházi felvételek számát 25-39, az összhalálozási gyakoriságot 35-57 százalékkal csökkentheti.

A beoltottak mintegy 20 százalékánál jelentkezik bőrpír, duzzanat az injekció helyén, de ezek a reakciók általában enyhék és 48 órán belül elmúlnak.

Megelőzés

Köhögéskor vagy tüsszentéskor mindenki tartson zsebkendőt a szája és az orra elé (ha épp nincs kéznél, akkor is inkább a könyökhajlatába, és ne a tenyerébe köhögjön, tüsszentsen). Ezzel megelőzhető, hogy mások elkapják a fertőzést. Javasolt az eldobható papírzsebkendő használata.

• Használat után a papírzsebkendőt dobjuk a szemétbe.
• Minél gyakrabban mossunk kezet, meleg vízzel és szappannal, legalább 20 másodpercen keresztül, különösen köhögés, tüsszentés, orrfújás esetében és a zsebkendő kidobása után. Ezzel megakadályozható, hogy a kézről a kórokozók tárgyakra, felületekre, onnan mások kezére, nyálkahártyájára kerüljenek. Az alkohol bázisú kézfertőtlenítők (amennyiben legalább 60 százalékos alkoholtartalmúak) szintén hatékonyak.
• Beszéljük meg gyermekünkkel: piszkos kézzel ne érintse szemét, ne piszkálja az orrát, ne nyúljon a szájába.
• Járvány esetén lehetőség szerint kerüljük a zsúfolt, különösen a zárt helyiségeket, a liftek használatát.
• Rendszeresen tisztítsuk meg a gyakran használt tárgyakat, a sok ember által megérintett felületeket (például asztalt, számítógép billentyűzetét, kilincset stb.).
• Zárt terekben gondoskodjunk a gyakori, alapos szellőztetésről.
• A szakemberek szerint a megbetegedés kockázata lényegesen csökkenthető elegendő mennyiségű C-vitamin bevitelével (normál életmódot folytató ember esetén napi 500-1000 mg).

Influenza a történelemben

A név (influenza) olasz. A 18. században olasz orvosok, azt megfigyelve, hogy a betegség a hideg évszakokban aktív, elnevezték „influenza di freddo”-nak, ami lefordítva annyit jelent: a „hideg befolyása”.

Hippokratész már Kr. e. 412-ben leírt egy járványt, amelyet ma a szakemberek influenzának hisznek. Ez az első lejegyzett influenzajárvány. 876-ban Nagy Károly seregét egy, az influenzához nagyon hasonló betegség állította meg. Az influenzavírus első pontos leírása 1618-ból származik. Az elmúlt 500 évben összesen legalább 30 nagykiterjedésű influenzajárványt dokumentáltak.

A 20. század legnagyobb influenzajárványa az első világháború végén pusztító „spanyolnátha volt”. 20-50 millió emberéletet követelt, többet, mint az előző négy év harci cselekményei. Európába 1918 áprilisában érkezett a betegség, amerikai katonák hozták magukkal. Nevét nyolc millió spanyol megbetegedésének köszönheti. Magas láz, köhögés és tüdőgyulladás kínozta a betegeket, a betegség gyógyíthatatlan volt. Az áldozatok leginkább fiatal felnőttek voltak.

 Influenza elleni védőoltás

Október végétől igényelhető az influenzaelleni oltás – tájékoztat az Egészségügyi Minisztérium. Az ingyenes oltást elsőként a 65 év felettiek, a krónikus betegek, a légúti és szívbántalmakban szenvedők, a gondozásban levő idősek és gyerekek valamint az egészségügyi alkalmazottak kapják meg. A szaktárca tervei szerint 2010-ben 1,3 millió adag influenzaelleni-oltást készítenek elő. Az oltóanyagot a bukaresti Cantacuzino intézet állítja elő és – két másiké mellett – tartalmazza az új influenza vírustörzsét is. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan az oltást a családorvosok adják be. Az influenza vírusfertőzéses betegség. A védőoltáson kívül az általános higiénés szabályok betartásával, kézmosással, vitamindús táplálkozással előzhetjük meg.

Változatlanul ingyenesen kapják meg gyógyszereiket a nyilvántartott cukorbetegek, TBC-s, HIV-fertőzött vagy AIDS-es betegek, a hemofíliában vagy daganatos megbetegedésekben szenvedők, a szervátültetettek és mások, akik az Egészségügyi Minisztérium országos programjainak részeként kapnak kezelést. A gyógyszerek árának elszámolását módosító miniszteri rendeletet a szaktárca a www.ms.ro honlapon közvitára bocsátotta. A gyógyszerészek képviselőivel találkozókat szerveznek az esetleges észrevételek megbeszélésére. 

A javaslat szerint a minisztérium módosítja a C2 listán szereplő gyógyszerek elszámolási árának kiszámítását, hogy továbbra is lehetséges legyen az ingyenesség fenntartása.

Az új elszámolási rendszerben csökken a forgalmazók és a gyógyszertárak nyereségrészesedése. Míg korábban a forgalmazók 14 százalékos és 30 lej közötti árréssel dolgozhattak, mostantól ez 4 százalék lehet. A patikák esetében, a korábbi 24 százalékos és 35 lej közötti árrés helyett egységesen 1,5 százalékot adhatnak hozzá a beszerzési árhoz.

A rendelet-tervezet szerint, az elszámolási ár nem lehet több annál az összegnél, amelyet úgy számítanak ki, hogy a CaNaMed országos gyógyszerjegyzékben foglalt árból levonnak 12 százalékot.

A C2 listán szereplő gyógyszerek árának új algoritmus szerinti elszámolása mintegy 24 százalékos megtakarítást jelent, ezáltal az Egészségügyi Minisztérium továbbra is képes fenntartani azt, hogy a páciensek ne fizessenek ezekért a gyógyszerekért.

A C2 listán több mint 1400, krónikus betegségek gyógyítását szolgáló gyógyszer szerepel.

Október 9-ről 10-re virradóan ismeretlen tettesek törtek be a bukaresti Doppingellenes laboratóriumba – tájékoztat a Médiafax hírügynökség. „Vannak gyanúsítottjaink – nyilatkozta Graţiela Vâjâială, a Nemzeti Doppingellenes Ügynökség igazgatónője –, mivel mostanában egy fontos doppingügyet vizsgálunk. Addig nem foglalhatunk állást, amíg a nyomozás le nem zárul.” A három maszkos betörő a nyomok szerint iratokat keresett, azonban nem vittek magukkal semmilyen dokumentumot sem. A bukaresti laboratórium a környező országokban az egyetlen, amely a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) jóváhagyásával működik.

Borhoz készítsünk ételt vagy ételhez válasszunk bort? A kérdés, ha egyetemes érvényű választ szeretnénk megfogalmazni, majdnem olyan megválaszolhatatlan, mint a tyúk vagy a tojás dilemmája, azzal a különbséggel, hogy itt garantáltan minden válasz helyes, ha nem akarjuk azt abszolutizálni. Mindkét megoldás izgalmas, követhető, sőt alkalom függvényében követendő is.

Az ételek és borok harmonizálásánál két elvet követhetünk. Az egyik a hasonlóság elve, a másik a komplementaritás elve. Ha a hasonlóság elve mentén párosítunk, akkor az étel aromaképletének valamely meghatározó jellegzetességét keressük a borban. Amikor egy áfonyamártással feltálalt szarvassült mellé például egy koncentrált, testes villányi Cabernet Franc-t választunk, akkor hasonló ízvilágot megjelenítő entitásokat közelítünk egymáshoz. Ugyanez a helyzet a füstölt halak és a barrique-olt fehérborok esetében: a borban meglevő füstösség és „vajasság” találkozik a halak hasonló jellemzőivel.

Másik eljárás az, amikor a borral olyan ízt viszünk be az étkezésbe, mely nincs abban meg. Egy sós íz által dominált füstölt hal (tokhal, lazac, pisztráng, ponty stb.) vagy minőségi füstölt sonka azért kellemes egy jó savú, könnyed száraz fehérborral, mert a só valamint a savasság által hozott savanykás ízérzet tetszetősen hat együtt.

Úgyszólván mindenki ismeri a klasszikus szabályt, miszerint fehér húshoz fehérbort, vörös húshoz vörösbort iszunk. Tehát a csirke, a pulyka és a hal fehérbort kíván, a kacsa a liba, a marha, a birka, a vad pedig vöröset. A disznó, a borjú és a malac „társa” pedig a hús elkészítési módjától függ. Holott nemcsak ezek, hanem a fentebbi húsok mellé rendelt bor is nagyban függ az elkészítési módtól. A hús nyersen viszonylag semleges szubsztancia, az elkészítésnél alkalmazott technológia, a fűszerezés, a mártás adja elsősorban karakterét. A natúr fehér húsok egyértelműen fehérbort kívánnak, de még a mártás nélkül, vaslapon megsütött bélszín is jól elkísérhető egy nagytestű fehérborral. Ebben az esetben leginkább a minerális, vulkáni talajon termett, hozamkorlátozott, koncentrált borokat ajánlom, a nagy tokajiakat, somlóiakat, balatonfelvidékieket, például a Tokaj Nobilis, a Kreinbacher vagy a Scheller birtoktól.

A vörösborok gasztronómiai helye elsősorban a fekete bogyós gyümölcsmártásokkal felszolgált ételek, esetleg a csokoládés, vagy paprikás ételek mellett jelölhető ki. A meggymártás jellemzően Pinot Noirt kíván, a szeder, áfonya, fekete ribizli Cabernet Franc-t, Merlot-t, Shirazt, a szilva vagy aszaltszilva pedig szép harmóniát alkot a tartalmas veretes Kékfrankosokkal. Borvidékeket említve, elsősorban Ménes, Szekszárd és Villány jön szóba, de emlékezetes vöröseket kóstolhatunk a Balaton déli partján, Sopronban és Egerben is. Termelőket említve, a borvidékek sorrendjében: Balla Géza, Vesztergombi Ferenc, Gere Attila, Konyári János, Franz Weninger, Lőrincz György. Az ő nedűik aligha fognak bárkinek csalódást okozni.

A kérdés talán legavatottabb magyar szakértője, Csizmadia András e témát érintve sosem mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy a klasszikus magyar paprikás ételek, a székelygulyás, a töltött káposzta, a pörköltek és paprikások elsősorban a magyar borászati tradícióban gyökerező sillerrel (világos vörös bor) kísérhetők úgy, hogy sem a bor ne telepedjen rá az ételre, sem az étel ne kerekedjen felül a boron. Sok termelő említhető lenne, ám hadd említsem három személyes kedvencemet a sillerek világából: Demeter Csaba, Karner Gábor, Köpcös Pince.

A fentiek nem kőbe vésett szabályok, ám alkalmasak arra, hogy tiszteletben tartásuk mellett mindenki megtalálja azokat a borokat, amelyek kedvenc ételeihez alkalmasak. A borismeretnek ugyanis egyetlen nagy szabálya van: kóstolni, kóstolni, kóstolni. Odafigyelve persze és tudatosan.

Dorozsmai Endre

Névnapok

Október 14.: Helén

Október 15.: Teréz, Aranka

Október 16.: Gál, Margit, Hedvig

Október 17.: Hedvig, Ignác, Rudolf

Október 18.: Jusztusz, Lukács

Október 19.: Nándor, János, Pál

Október 20.: Vendel, Irén

Világ-naptár

Október 14. – 1235. Október 14-én lépett trónra IV. Béla. Szintén október 14-én aratott 1604-ben Bocskai István erdélyi fejedelem győzelmet Álmosd és Diószeg között a császári seregek fölött. Martin Luther King is e napon kapta a Nobel-békedíjat.

Október 15. – 1619 októbere 15. napján az addig a pozsonyi várban őrzött Szent Korona Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokába jutott.

Október 16. – 1854-ben ezen a napon született Fingal O'Flahertie Wills, vagyis Oscar Wilde. 1710. Október 16-án született Hadik András. A gróf, hadvezér és államférfi 1747-ben nyert tábornoki kinevezést. 1764-től Erdély katonai főparancsnoka, királyi biztosa és polgári kormányzója volt. Kezdeményezte a jobbágyrendszer megszüntetését. A bukovinai székely falvak létrehozása Hadik András nevéhez fűződik. Október 16-ára hívta össze Berzenczey László az agyagfalvi székely nemzetgyűlést. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fontos eseménye történt Agyagfalván: a székelység csatlakozott a forradalomhoz.

Október 17 – a „Hair” című musical bemutatója a Broadway-en 1967-ben; a szegénység elleni küzdelem világnapja. Október 17-én ítélték el adócsalás miatt Al Capone-t 1931-ben. Chopin ezen a napon hunyt el 1849-ben, Párizsban.

Október 18 – Werbőczi 1514-ben ezen a napon mutatta be az országgyűlésen Hármaskönyvét, vagyis a Tripartitumot.

Október 19 –1862-ben ezen a napon született Auguste Lumiére francia kémikus, a filmgyártás úttörője.

Október 20 – 1554-ben született Balassi Bálint. 1973-ban ezen a napon nyitották meg a Sydney-i Operaházat.

A rénszarvas mászik fel a szilvafára. Látja ezt a medve és megkérdezi:

-–Te rénszarvas, minek mész oda?

– Almát enni.

– De hiszen ez szilvafa.

– Nem baj, hoztam magammal.

Az egérke és az elefánt találkozik:

– Hány éves vagy, te elefánt, hogy ilyen nagyra nőttél?

– Kettő.

– Én is – mondja az egérke –, csak én két hétig beteg voltam.

Egy helyi rendőr megkérdez egy román parasztot:

– Elégedett a Ceauşescu-rendszerrel?

– Nem én! Jobb volt a királyságban! - hangzik a válasz.

– Miért? Hány gatyája volt akkor magának?

– Nyolc.

– És milyen anyagból?

– Gyolcsból.

– És most hány van?

– Három.

– Igen, de milyen anyagból?

– A régi nyolcéból.

Egyik alkalommal Ceauşescu és a felesége azon vitatkoznak, legyen-e „Pomániában” Playboy magazin vagy sem.

– Nem, határozottan ellenzem! – tör ki Elena.

– Na de miért, drágám? – kérdi Ceauşescu.

– Hova gondolsz? Képzeld csak el, hogy néznénk ki az első oldalon, anyaszült meztelenül?

Egy autós szép laposra vasal egy kakast az országúton. Felveszi a dögöt, és beviszi a közeli házba:

– Asszonyom, nagyon sajnálom, de elgázoltam a kakasát! Mindent megteszek, hogy pótoljam a veszteséget.

– Rendben van, menjen hátra az udvarba, a tyúkok már nagyon türelmetlenek.

Az orvos megvizsgálja a beteget, majd így szól:

– Mit szeret jobban? A nőket vagy a bort?

– Az az évjárattól függ, doktor úr!

– Doktor úr kérem, igaz az, hogy a házas emberek tovább élnek, mint a nőtlenek? - kérdi egy férfi az orvost.

– Nem. Csak hosszabbnak érzik.

Arisztid levelet ír az anyósának.

– Miért írsz olyan nagy betűkkel? – kérdezi Tasziló.

– Mert nagyothalló szegény.

Bőr félcipő, mezítláb. A hang, a dollármilliókat érő sárm. A szeme alatt az a néhány ránc. Robert De Niro élőben a legkevésbé olyan, mint a híre, nem rideg színészbálvány. Nem is filmpremierre érkezett Budapestre; máshogy vezetett az út – gyomron át. A japán–perui fúziós konyhával világhírűvé lett Nobu étteremlánc első közép-európai üzletének ünnepélyes megnyitása napján a Kempinski Hotelben beszélgettünk.

— A Dühöngő bika szerepének megformálásához bőven több mint tíz kilót kellett híznia. Élvezettel hajtotta végre a feladatot, vagy csak a szerep hiteles megformálása motiválta?

— Az első öt–nyolc kilóig még találtam élvezetet az evésben. Összesen harminc kilót szedtem fel – a vége egyszerűen borzalmas volt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy például a Nobu (Nobuyuki Matsuhisa, ejtsd: Nobujuki Macuhisza – a szerk.) ételeihez fogható, könnyű, ízes fogásokat fogyasszak, nagyon elhúzódott volna a hízókúra. Az utolsó néhány pluszkilót már kemény munkának éreztem.

— A „method acting” – a teljes fizikai és szellemi átélés az alakítás során – legjobbjának tartják. Mit gondol, megváltozott a színjátszás a számítástechnikai trükkök korában?

— Nem vagyok az ilyen trükkök ellen, bizonyos területeken kiválóan lehet használni, de az emberek alapkarakterét a technikával sem lehet megváltoztatni. Apró, bosszantó hibákat viszont el lehet velük tüntetni. Van egy bőrirritáció az arcomon, ami látszik a közeli képeken, ezért nem is szeretem, ha filmeznek. Számítástechnikai trükkökkel ma már képesek korrigálni, a vásznon nyoma sincs. A trükkök költséghatékonyak, megóvják a produkciót a csúszásoktól, könnyítik a rendező dolgát. Hogy mire képes még a CGI (Computer- Generated Imagery, azaz a számítógépen létrehozott kép), arra a Benjamin Button a legjobb példa: Brad Pitt arcát a technika öregítette meg. A csecsemőkortól a halálig tartó életfolyamat ábrázolásával a film olyan ívet rajzol meg, amelyet nem lehetett volna eljátszani. A trükk segíthet a rendezőnek, hogy valóságosan és a maga teljességében meséljen el egy történetet.

— Több erőszakos, pszichotikus karaktert is megformált. Megtalálták a szerepek, vagy kereste őket?

— Ez is, az is előfordult. Melyikre gondol?

— A taxisofőrre, a Dühöngő bikára, A Keresztapára, az Angyalszívre…

— Az Angyalszívvel megkerestek, A taxisofőrt együtt olvastuk el Martin Scorsesével és Paul Schrader forgatókönyvíróval. A Keresztapa előtt Scorsesével készítettük az Aljas utcákat, amiben látott Francis Ford Coppola. Próbafelvételt készítettünk, majd felajánlotta Vito Corleone szerepét A Keresztapa második részében.

— Egyszer azt mondta, elszalasztott szerepekkel kapcsolatban nem hordoz sérelmeket. Akad

mégis olyan, amelyet sajnál, hogy nem kapott meg?

— Elég szerencsés voltam. Akadtak persze szerepek, amelyeket felajánlottak, végül mégis más kapta meg őket, mondjuk, mert akkor nem tűntek izgalmasnak, de emiatt nincs bennem rossz érzés.

— A kilencvenes években a szórakoztató filmek felé fordult, több vígjátékszerepet is vállalt. Itt van mindjárt az Apádra ütök. Mi volt az oka a változásnak?

— Akkoriban találtam rá Nobu éttermére, biztosan az ő konyhaművészete idézte elő a fordulatot… (nevet)

— Van olyan drámai szerep, amelyet szívesen elővenne újra?

Nincs, túl nyomasztó lenne (nevet). De ne aggódjon, lesznek még drámai szerepeim, például a hamarosan mozikba kerülő

Stone-ban.

— A Machete című filmben (magyarországi mozipremierje 2010. november 25.) egy, az illegális bevándorlás ellen korteskedő szenátort alakít. Egyetért a karakterben hordozott társadalomkritikával?

— Igen. A rendező, Robert Rodriguez sajátos filmkészítési stílust képvisel, mindig szimpatikus volt. A gyerekeim is ismerik és kedvelik a munkáit. A film dél-texasi miliője érdekelt, okosan van felépítve.A forgatókönyv tempója gyors, olyanfajta érzékenységgel idézi meg a grindhouse-filmeket, amit nagyon szeretek. Sokat beszélgettünk a forgatókönyvről, mielőtt

elvállaltam.

— Két filmet is rendezett, a Bronxi mesét és Az ügynökséget. Mit jelentenek ezek önnek?

A rendezés kaland, fontos tapasztalat, teljesen más, mint a színészet. Egy rendezőnek sokkal

összetettebb elvárásoknak kell megfelelnie, nagy rajta a nyomás a pénz miatt, szorítja az idő, a producerek azt akarják, hogy két díszletben vegye fel az egészet. Tisztelettel meg kell hallgatni őket, de a legnehezebb, hogy a rendező végül képes legyen mindezektől elvonatkoztatni, és megvalósítani a saját elképzeléseit.

— Korábban azt mondta, az a legfontosabb, hogy a filmeknek ötven év múlva is érvényes jelentéstartalmuk legyen. A minden idők legjobb filmjeit összegző toplistákon rendre az élbolyban végeznek a mozijai. A taxisofőr társadalmi üzenete talán még aktuálisabb, mint a forgatása idején.

— Igen, ezzel egyetértek. Sosem szerettem kategorizálni a filmeket, de örülök, hogy így alakult. Olyan szerepeket igyekeztem választani, amelyek hosszú relevanciával bírnak. Egy jó mozinak ki kell állnia az idő próbáját.

– A gyorsasági motoros verseny magánbajnokság. Jól mondom? Miről van szó?

– A román federáció rendez egy versenysorozatot, ám ennek a színvonala nagyon gyenge, a szervezés is rossz. Alig van néhány versenyző, és kevés kategóriában van verseny.

Ezzel párhuzamosan rendezik meg a RoSBK-t, amely ugyancsak román szervezésű, de magánbajnokság. Open-típusú, mint a raliban, tehát a legjobb száz román pilóta mellett külföldi versenyzők is benevezhetnek.

– Hány kategóriában rendeznek versenyeket? Összesen hány futam van egy évben?

– Jelenleg 600-as és ezres, valamint rendeznek a kezdők számára is egyet. Az idén hat futam volt. Ennek alapján dől el a sorrend, a pontozás pedig ugyanolyan, mint a Moto GP-ben. A csapatversenyben nincs hivatalos táblázat, de a nemhivatalosat mindenki számon tartja.

– Romániában jelenleg nincs egyetlen pálya sem?

– Nincs. A jelen pillanatban a román szövetség a repülőtereken rendezi meg azt a néhány futamot, ezért ez rendkívül veszélyes is.

– Rendkívül költséges sportról van szó.

– Mint minden motorsport, rendkívül költséges. A mi esetünkben még inkább, hiszen a pályák kivétel nélkül külföldön vannak. A hat fordulót Görögországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon rendezték.

– Gondolom, ilyen eredmények mögött komoly támogatói csoport is áll.

– Elég nehezen lehet boldogulni, nehéz meggyőzni a szponzorokat, hogy támogassanak. A versenyek külföldön vannak, látogatottságuk alacsony, s a média is keveset foglalkozik vele. Ennek ellenére próbálkozunk azzal, hogy a rádióban és főleg a tévében egyre többet legyünk jelen. A TVR médiapartner lett az idén, egy stábbal szinte minden versenyen részvett, interjúkat készített, s az eseményekről röviden beszámolt.

A támogatás baráti alapon is történik. Engem kolozsvári cégek támogatnak, például egy motorszerviz. De évről-évre ismertebbek lettünk. Az utóbbi években könnyebben tudtunk támogatókat szerezni, bár minderre a gazdasági válság is rányomta a bélyegét. Voltak olyan versenyzők, csapatok például, amelyek visszaléptek, vagy nem tudtak minden megmérettetésen jelen lenni.

– Az ezres kategóriában lett bronzérmes az idén. Mennyire volt nehéz ezt elérni?

– Évről-évre erősödik a bajnokság, ez az idei volt eddig a legerősebb. Nagyon nagy költségvetésű csapatok neveznek be, nemcsak hazánkból, hanem külföldről is. Az ezres kategóriában van a húsz legjobb román pilóta és még legalább annyi külföldi versenyző.

– Van még magyar versenyző rajtad kívül a mezőnyben?

– Egy nagyváradi srácról tudok.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a versenyeket, edzéseket azzal, hogy te orvos vagy?

– Elég nehéz. Minden szabadidőmet, energiámat – a mesterségemen kívül – a motorozásba fektetem. A megmérettetések hét végén vannak, havonta egyszer. A versenyhét a motorozás, edzés jegyében telik.

– Nemcsak versenyző, hanem csapatalapító is. A sport iránti szereteten túl mi kell ma ahhoz, hogy valaki ilyesmire adja a fejét?

- Nálam ez már több mint hobbi. Első évben csak én voltam a csapatban, próbáltam versenyeimet minél jobban rendezni. Később egyre jobban fejlődtünk, most már román szinten elég komoly csapat vagyunk, másodikok-harmadikok. Ez pedig fenntartja a tüzet, mert kezdetben senki nem bízott bennünk. Most viszont szinte lehetetlenség lenne abbahagyni, mert felnéznek ránk. Másrészt kárba menne az egész munka, amit eddig belefektettünk. Ugyanakkor hangsúlyozom, nagyon nehéz a folytatás.

– Melyik volt a legemlékezetesebb versenye?

– E kérdésre nagyon nehéz válaszolni, minden versenynek külön története van. A Pannónia-ringen volt a legemlékezetesebb versenyünk. Eddig ezen a pályán elég sokat estünk, személy szerint én is. Idén azonban minden jól alakult, szinte versenyt nyertem, végül a nagyon jónak mondható második helyen végeztem.

– Mire a leginkább büszke? A csapatalapításra, a csapat jó szereplésére vagy a bronzéremre?

– A bronzéremre büszke vagyok. De annak is nagyon örülök, hogy az idén a csapatból mindenki nagyon jól szerepelt, és jó hangulat uralkodik közöttünk.

– Hány csapattag van?

– Az ezres kategóriában egyedül vagyok, a 600-asban két társam van (egy londoni és egy bukaresti srác), a kezdőknél van még egy kolozsvári, tehát négyen vagyunk. A kezdőkhöz tulajdonképpen bárki beiratkozhat, ez B-kategóriájú verseny, és csak amatőrök számára rendezik. A csapathoz tartozik természetesen a technikus stáb is.

– Melyek a további tervek?

– Egyelőre a csapat marad ugyanebben a felállításban, sőt a csapathoz fog szerződni egy új fiú, aki ugyancsak az amatőr bajnokságban fog szerepelni. A támogatók segítségével jövőben is megpróbálunk minden versenyre kijutni. Meg kell jegyeznem még, hogy minden versenyzőnek külön szponzorai vannak, de léteznek közösek is, amelyek a csapatot támogatják.

– Milyen volt a díjkiosztó ünnepség?

– Év közben sok nehézségen mentünk át, sokszor úgy érzi az ember: abba akarja hagyni. De ilyenkor nagy a boldogság, az ünnepség mindent kárpótol, és a versenyző érzi, nem hiába dolgozott egy éven keresztül. A csapatunk négy pilótájából hárman díjazottak voltunk.

– Ez a párhuzamosság a jövőben is fenn fog állni a két kiírás között?

– Vannak tervek arra, hogy egyesítsék a kettőt. Lehet, hogy jövőre már csak egy bajnokság marad, de egyelőre még nincs pontos információnk.

Somogyi Botond

Kezdődött azzal, hogy Egervári Sándor csapata az elmúlt több mint 25 év legnagyobb arányú magyar győzelmét aratta San Marino csapata felett. Szalai pedig alig egy óra alatt mesterhármast ért el. Kedd este pedig csapata egyik legjobbjaként újból betalált, ezúttal a finnek ellen. Szalai Ádám önbizalma remélhetőleg tartós, növekszik jó formája és állandó teljesítményt fog nyújtani, mert akkor Kiprich József után az elmúlt húsz év legjobb magyar csatárává nőheti ki magát.

A finnekkel vívott mérkőzés első félidejében nem történt említésre méltó esemény. A második félidőben Koman Valdimir beállítása döntőnek bizonyult, aki jól oldotta meg a taktikai feladatait: nemcsak védekezett, hanem irányított is, igen hatékonyan. Külön elismerés illeti a magyar csapatot, amiért a 86. percben történt finn egyenlítés miatt nem omlott össze (ahogy szokott), hanem számos ellentámadást vezetett, mindvégig hitt önmagában, és végül a hosszabbítás utolsó momentumaiban meg tudta szerezni a győztes találatot.

A csoport rangadóján a hollandok 4-1-re lemosták a pályáról a svédeket, Moldova pedig kötelező győzelmet aratott a sereghajtó felett. A magyar válogatott idén több Európa-bajnoki selejtezőt már nem játszik, és három győzelmének köszönhetően a második helyről várja a tavaszi folytatást. A sorrend: 1. Hollandia 12 pont, 2. Magyarország 9 pont., 3. Svédország 6 pont, 4. Moldova 6 pont, 5. Finnország 0 pont, 6. San Marino 0 pont.

A román válogatott múlt szombaton este lépett pályára Párizsban, de a sok fogadkozás ellenére kétgólos vereséget szenvedett. A franciák különben kedd este újból két góllal nyertek, ezúttal Luxemburg ellen. A román válogatott is pihenőre tér, leghamarabb jövő márciusban lép pályára, Bosznia ellen. Csoportjában több mérkőzést is játszottak, melynek következtében a következő sorrend alakult ki: 1. Franciaország 9 pont, 2. Fehéroroszország 8 pont, 3. Albánia 5 pont, 4. Bosznia-Hercegovina 4 pont, 5. Románia 2 pont, 6. Luxemburg 1 pont.

 SB

A férfi mezőnyben 53, a nőiben 45 csapat nevezett a versenyre, amely az olimpiai selejtezősorozat első állomása. Az eddigi részvételi rekordot az 1999-es tiencsini vb tartotta, akkor 553 versenyző indult. Amennyiben egy csapat a legjobb 24 közé kerül, akkor a 2011-es tokiói, olimpiai kvalifikációs vb-n is maximális létszámmal indulhat. Ezen kívül még 2012 tavaszán, egy londoni tesztversenyen lesz lehetőség kiharcolni az olimpiai indulási jogot.

Bár a magyarok teljes létszámmal indulnak, célkitűzéseik rendkívül szerények: a két napos kvalifikációs versenyen bejutni a legjobb 24 közé. Ismerve az erős mezőnyt, nehéz lesz teljesíteni akár ezt a célt is. Jó helyezés elérésére csupán a kétszeres világbajnoki ezüstérmes Berki Krisztiánnak van, aki lólengésben szerezhet érmet Magyarországnak.

A román csapat sem tűzött ki magas célt a tornászok elé annak ellenére, hogy a torna a legsikeresebb román sportág, s az elmúlt két évtizedben a román lányok rengeteg érmet szereztek hazájuknak. Az esélyeket talán növeli, hogy öt év szünet után újra a nagy álompáros edző, Octavian Belu – Mariana Bitang vezeti majd a lányokat. Octavian Belut különben megválasztották minden idők legsikeresebb edzőjének, irányításával a román lányok öt olimpián 16 aranyérmet szereztek. Olyan sportolókat készített fel, mint Lavinia Miloşovici, Andreea Răducan, Simona Amânar, Gina Gogean vagy Cătălina Ponor. A Hollandiába utazott női keretből sem hiányzik sztár, Sandra Izbasa 2008-ban olimpiai aranyérmet nyert talajon. A férfiak között a legnagyobb név természetesen a többszörös aranyérmes Marian Drăgulescu.

A románok Hollandiában a csapatépítésre helyezik a hangsúlyt. Szeretnének a legjobb 24 közé jutni, hogy a jövő évi tokiói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon részt vehessenek. Viszont nem titkolják: szeretnének legalább egy érmet nyerni, és 1-2 helyezést szerezni (4-6. hely).