XIX. évfolyam, 23. (917.) szám

2009. június 10.


címoldal

TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!

Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
E-mail–címünk: erdelyinaplo@clicknet.ro

Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.

 

Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRLRO 22, Románia.

Romániai olvasóink havi 8 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban (3 hónapra 24 lej, hat hónapra 48 lej), egyévi előfizetés 80 lej.

Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

 

A szerkesztőség

nyomtatási verzió

EP-választás

EP-választások, 2009
Magyar siker, román érdektelenség

Európa-szerte általános érdektelenség jellemezte az európai parlamenti választásokat, a romániai részvétel azonban a közel 45 százalékos európai átlagnak a felét érte el. A Magyar Összefogás Listájára adott szavazatok aránya az urnazáráskor nyilvánosságra hozott exit pool közvélemény-kutatási eredmények szerint 9-10 százalék között mozgott, ami 4 képviselői helyre jogosította volna fel az RMDSZ-EMNT közös listát. A hétfő délután közzétett végleges adatok szerint a Magyar Összefogás Listája 8, 92 százalékot szerzett, ami három EP-képviselői mandátumot jelent. Három erdélyi magyar képviselő lesz tehát a következő öt évben az Európai Parlament tagja: Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba.

 

A romániai választások végeredménye a románt pártok körében nagy meglepetést nem hozott.

Az érvényes szavazatok 31, 07 százalékával a Szociáldemokrata–Konzervatív Pártszövetség (PSD+PC) nyerte az európai parlamenti választást. A Demokrata-liberális Párt (PD-L) végzett a második helyen a szavazatok 29, 71 százalékával. 14, 52 százalékkal a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a harmadik, a Tőkés László vezette Magyar Összefogás Listája pedig 8,92 százalékot szerzett, ezzel a negyedik helyre került.

Ötödikként – a szavazatok 8, 65 százalékával – bejutott az európai törvényhozásba a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve hatodikként 4, 22 százalékkal Elena Băsescu is. A román államfő, Traian Băsescu lánya még az eredményhirdetés estéjén feladta „függetlenségét”, és újra beiratkozott a Demokrata-liberális Pártba.

Hat erdélyi megyében végeztek az élen a romániai magyar jelöltek

Hat erdélyi megyében is az RMDSZ neve alatt futó Magyar Összefogás Listája végzett az első helyen. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) jelöltjei a többségében magyarok által lakott székelyföldi megyékben aratták a legnagyobb arányú győzelmet. Hargita megyében az Magyar Összefogás Listájára szavazott az urnák előtt megjelent választók 89, 4 százaléka, ami 97 164 voksot jelent. Kovászna megyében 82, 4 százalékos eredményt értek el a magyar jelöltek, 53 315 voksot szereztek. Az összefogás listája Kovásznában 1196-tal több szavazatot gyűjtött, mint a 2007-es romániai EP-választáson Tőkés László és az RMDSZ együttvéve, amikor egymás ellenében indultak.

Maros megyében is nagyarányú magyar győzelem született. Az urnákhoz járult szavazók voksának 49, 3 százalékát gyűjtötték be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ jelöltjei, ami 74 516 szavazatot jelent. Szatmár megyében is a Magyar Összefogás Listája nyerte a választásokat, hiszen az RMDSZ égisze alatt benevezett jelöltek összegyűjtötték a voksok 39, 72 százalékát.

Bihar megyében szintén a magyar jelöltek listája végzett az élen: 27, 41 százalékot (35 311 szavazat) értek el.

Szilágy megyében is magyar győzelem született, az összefogás listájának jelöltjei megszerezték a szavazatok 29, 55 százalékát (22 116 voks). Kolozs megyében a magyar jelöltek a második helyen végeztek 22, 51 százalékos eredménnyel.

A szavazatok teljes feldolgozása után az RMDSZ nevén bejegyzett lista 431 739 voksot kapott 27, 67 százalékos országos részvétel mellett. 2007-ben az RMDSZ és a független Tőkés László együttvéve 459 462 szavazatot kapott, akkor 29, 46 százalékos volt a részvétel.

RMDSZ: a romániai magyar közösség példát mutatott összefogásból

A romániai magyar közösség példát mutatott összefogásból azzal, hogy nagy számban vett részt az európai parlamenti választásokon –olvasható az RMDSZ hétfői közleményében.

A szövetség országos vezetősége nevében Markó Béla elnök köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a választásokon, és szavazatukkal az RMDSZ listáját, a Magyar Összefogást támogatták.

„A vasárnapi szavazáson előzménytelenül nagy eredményt értünk el: köszönettel tartozunk ezért a romániai magyar közösségnek, amely példát mutatott összefogásból, és nagyszámban vett részt a választásokon. Ez a támogatás komoly erőt ad nekünk elkövetkező politikai munkánkban és küzdelmünkben magyar közösségünk érdekeinek érvényesítéséért, a teljes jogegyenlőségért, a kulturális és területi autonómiáért, Erdély magyarlakta régióinak gazdasági felemelkedéséért” – áll a dokumentumban.

Markó Béla nemcsak a jelölteknek és az RMDSZ országos kampánystábjának fejezi köszönetét, hanem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) is, hogy közösen megteremtették a magyar összefogást, együtt munkálkodtak a választási siker érdekében.

Az RMDSZ a most megerősített bizalommal úgy kíván élni, hogy az egész magyar közösség javát szolgálja, nyitott, demokratikus szervezetként minden romániai magyar ember érdekében fog cselekedni Bukarestben és Brüsszelben egyaránt – szögezi le a közleményben Markó Béla.

Bak Miklós: a közös lista sikert hozott

„Az alaposabb értelmezés érdekében elemezni kell a pontos adatokat, azonban az elmondható, hogy a közös lista állítása sikert hozott. Az viszont már látszik, hogy a magyar szavazók is jelentős mértékben maradtak távol a voksolástól, azonban arányuk megközelítette a 40 százalék körüli EU-s átlagot, míg a románság jóval kisebb mértékben képviseltette magát. Ennek oka az, hogy a romániai magyar nyilvánosságban lefolyt egy vita ebben a témában, melynek során felmerült, hogy a nemzeti céljainkért is tehetnek majd az EU-s képviselőink. Bár konszenzus nem született, a vita azt üzente a magyar választóknak, hogy ez egy fontos kérdés. A románság körében viszont a belpolitikai vitákhoz képest ez jóval kisebb hangsúlyt kapott, ezért sokan úgy gondolták, hogy nincs komoly tétje a voksolásnak. A magyarok nagyobb elvárásokkal fordulnak Brüsszel felé, mint a románság” – nyilatkozta Bak Miklós politológus, egyetemi tanár a Szatmári Magyar Hírlapnak.

A kolozsvári Babes Bolyai Tudományegyetemen dolgozó szakember szerint az összefogás listájának sikere cáfolata volt az MPP stratégiájának – veszteséget hozott számukra a „nem támogató“ álláspont. Az MPP ezzel lényegében a saját politikai cselekvőképességét játszotta el. A politológus szerint az MPP vezetőségének újra kell gondolnia helyzetét és a szerepét a romániai magyar társadalomban.

Választási csalással vádolják egymást a romániai partok

A PSD és a PD-L kölcsönösen választási csalással vádolja egymást, hiszen a voksolás napján számos bejelentés érkezett arról, hogy egyes vidékeken autóbuszokkal szállították az embereket egyik helyről a másikra. A legnagyobb és a legkisebbek pártok egyaránt arra panaszkodnak, hogy ellenfeleik „választási turizmus” keretében szavazók csoportjait szállították ide-oda többszöri voksolásra.

A végleges eredmények kihirdetése után Mircea Geoana, a legtöbb szavazatot (31,07 százalékot) kapott Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kijelentette, hogy a 29,71 százalékot gyűjtött Demokrata Liberális Párt (PD-L) szerinte vesztesként került ki az EP-választásból.

Ezzel szemben Gheorghe Flutur, a PD-L alelnöke kijelentette, hogy a választások igazi győztese a demokrata párt és a függetlenként mandátumot szerző Elena Băsescu. Ez utóbbi közvetlenül a választás után a demokratákkal együtt ünnepelte győzelmét, és bejelentette: visszatér a PD-L-be, ahonnan a választások előtt lépett ki, hogy függetlenként indulhasson.

Az élen végzett két politikai szereplő közötti vita a választások szabályosságára is kiterjed. A PSD és a PD-L kölcsönösen választási csalással vádolja egymást, hiszen a voksolás napján számos bejelentés érkezett arról, hogy egyes vidékeken autóbuszokkal szállították az embereket egyik helyről a másikra. A vádak szerint kisebb csoportokat több szavazókörzetbe is bevittek, hogy voksoljanak.

Romániában bárki bármelyik szavazókörzetben leadhatta szavazatát. Mellesleg, a mostani választások előtt kormányrendelet tiltotta meg az effajta „választási turizmust”.

A harmadik helyen végzett ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) is választási csalásra panaszkodik. Crin Antonescu liberális pártvezér azt hangsúlyozta, hogy a PD-L és a PSD úgy vádolja egymást csalással, hogy közben a két politikai alakulat nagykoalíciót alkot Romániában, a hatalom birtokosai, ők szervezték meg a választást. Szerinte az „autóbuszos szavazásnak” a PNL a legfőbb kárvallottja.

Corneliu Vadim Tudor, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke szerint az ő pártját károsították meg a legtöbb szavazattal a vasárnapi EP-választáson. Úgy véli, hogy a 8, 68 százalék helyett pártja valójában 20 százalék fölötti eredményt ért volna el, ha szabályosan zajlik a verseny. Tudor bejelentette, hogy büntetőjogi vizsgálat indítását kéri a legfőbb ügyészségtől. Szerinte 600 ezer azoknak a száma, akik nem saját szavazókörzetükben voksoltak. Hozzátette, hogy a 200 ezer érvénytelenített szavazat ellenőrzését is kéri.

Becali nem mehet Brüsszelbe, mert nem hagyhatja el az országot

Gigi Becali még akkor sem mehet Brüsszelbe, ha EP képviselő mandátumot nyert, ugyanis a az ellene folyó bűnügyi eljárás kitételi között az ország elhagyásának tilalma is megtalálható. Az üzletember ügyvédjei már megfogalmaztak egy kérést, melyet a fővárosi ügyészségnek címeztek, és amely által a közlekedési korlátozás felfüggesztését kérik. Becali ez ügyben már akkor kezdett tárgyalni az ügyvédeivel, amikor megtudta a részleges eredményeket, miszerint a PRM listáin induló első két jelölt mandátumot nyert. Catalin Dincu, az egyik ügyvéd is megerősítette, hogy a törvényszéken beiktattak egy ilyen kérvényt.

Becali a jelenleg érvényben levő utazási tilalommal szemben az utazást tervezi, és bejelentette, hogy személyes repülőjével kíván Brüsszelbe menni, mert nincs vesztegetni való ideje a repülőtereken.

A gyanús körülmények között meggazdagodott egykori juhász azt szeretné, hogy az Európai Néppárt tagja legyen.

 

nyomtatási verzió

A magyarországi EP-képviselők listája

FIDESZ-KDNP

1. Schmitt Pál

Budapest, 1942. május 13. Három gyermek édesapja, kétszeres olimpiai bajnok. 2004-től EP-képviselő, a magyar néppárti képviselőcsoport elnöke.

2. Szájer József

Sopron, 1961. Egy gyermek édesapja. Jogász, volt országgyűlési képviselő, a Fidesz alapító tagja, volt frakcióvezetője és volt alelnöke, az Országgyűlés volt alelnöke. 2004-től EP-képviselő.

3. Gál Kinga

Kolozsvár, 1970. Négy gyermek édesanyja. Jogász, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója (2003- 2004), a Határon Túli MagyarokHivatalának elnökhelyettese (2001-2002). 2004-től EP-képviselő.

4. Áder János

Csorna, 1959. Négy gyermek édesapja. Jogász, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa (1986- 1990), 1990-től a Fidesz országgyűlési képviselője, volt frakcióvezetője, a párt volt ügyvezető alelnöke, volt országos választmányi elnöke, az Országgyűlés volt elnöke, 2006-tól alelnöke.

5. Surján László

Kolozsvár, 1941. Családos, három gyermek, kilenc unoka. Teológus, orvos, az orvostudományok kandidátusa, volt népjóléti miniszter, volt országgyűlési képviselő, a Kereszténydemokrata Néppárt volt elnöke, jelenleg alelnöke, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, 1997-től társelnöke. 2004-től EP-képviselő.

6. Deutsch Tamás

Budapest, 1966. Négy gyermek édesapja. Jogász, a Fidesz alapító tagja, volt alelnöke és volt budapesti elnöke, 2006-tól a Fidesz elnöki kabinetjének vezetője, 1990-től a párt országgyűlési képviselője és frakcióvezető-helyettese, ifjúsági és sportminiszter (1999-2002), a MOB alelnöke (1999-2001).

7. Járóka LÍvia

Tata, 1974. Két gyermek édesanyja. Angolnyelv-tanár, szociálantropológus, szociológus. 2004-től EP-képviselő.

8. Schöpflin György

Budapest, 1939. Három gyermek édesapja. 2004-től a Bolognai Egyetem politikatudományi tanszékének vendégprofeszszora, a Londoni Egyetem Kelet-európai Intézetének tanára (1976-2004), a BBC kelet-európai tudósítója (1967-1976). 2004-től EP-képviselő.

9. Gyürk András

Budapest, 1972. Két gyermek apja. Történész, politológus. 1988-tól a Fidesz tagja, volt országos választmányi tagja, volt országgyűlési képviselője, volt frakcióvezető-helyettese, a Fidelitas elnöke (1996-2005). 2004-től EP-képviselő.

10. Őry Csaba

Budapest, 1952. Két gyermek édesapja. Jogász, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének volt tudományos kutatója, az ELTE óraadója, a Liga Szakszervezetek volt alelnöke, 2005-től a Fidesz választmányi tagja, a párt országgyűlési képviselője (1998- 2004), a Szociális és Családügyi Minisztérium, majd a Miniszterelnöki Hivatal volt politikai államtitkára. 2004-től EP-képviselő.

11. Glattfelder Béla

Budapest, 1967. Két gyermek édesapja. Agrármérnök, a Szolnoki Gazdasági Főiskola címzetes főiskolai tanára, 1988-tól a Fidesz tagja, volt országgyűlési képviselője, a Jövedéki Tanács elnöke (1998- 2000), a Gazdasági Minisztérium volt politikai államtitkára. 2004-től EP-képviselő.

12. Kósa Ádám

Budapest, 1975. Két gyermek édesapja. Jogász, sportszervező-menedzser, a 2008-tól a Fogyatékos Emberek Szövetségei Tanácsának elnöke, 2008-tól a Siketek Világszövetségének bizottsági tagja.

13. Hankiss Ágnes

Budapest, 1950. Két gyermeke van. József Attila-díjas író, pszichológus, 1990- 1994 között tagja a fővárosi Fidesz-frakciónak, a párt frakcióvezetőjének tanácsadója, 1996-tól a párt delegáltja a Magyar Rádió, 2008-tól a Duna TV kuratóriumi elnökségében.

14. Győri Enikő

Budapest, 1968. Két gyermek édesanyja. Okleveles közgazda, római nagykövet (1999-2003.), 2003-tól a Fidesz-frakció EU-munkacsoportjának stábfőnöke, 2004-től a Szabad Európa Központ ügyvezetője.MSZP

MSZP

1. Göncz Kinga

Budapest, 1947. Két gyermek édesanyja, egy unokája van. Pszichiáter, pszichoterapeuta. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium volt politikai államtitkára, 2004-től esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter, majd 2006. június 8-áig ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, 2006. június 9-től 2009 áprilisáig külügyminiszter.

2. Herczog Edit

Budapest, 1961. Három gyermek édesanyja. Tartósítóipari mérnök és orosz nyelvi szakfordító, majd abszolutórium portugál nyelv és irodalomból. Az MSZMP-nek 1985-től, az MSZP-nek 1989-től tagja, 1998-ban, majd 2002-ben az MSZP országgyűlési képviselője, 2007-től tagja az MSZP országos elnökségének. 2004-től EP-képviselő.

3. Gulyásné Gurmai Zita

Budapest, 1965. Két gyermek édesanyja. Közgazdász, 1995-től az MSZP nőtagozatának ügyvivője, majd 2001-től elnöke, 1999-ben a Szocialista Internacionálé nőszervezetének alelnökévé választották, mely poszton 2003-ban újraválasztották, 2002-ben országgyűlési képviselő, majd a NATO és a Közép-európai Kezdeményezés Parlamenti Közgyűlésének delegáltja. 2004-től EP-képviselő.

4. Tabajdi Csaba

Kiskunfélegyháza, 1952. Közgazdász, a filozófiatudományok kandidátusa. 1974-1981 között diplomata, 1983- 1989 között az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa, osztályvezető-helyettese, 1989- 1990 között kisebbségekért felelős miniszterhelyettes, majd a MeH kisebbségekért felelős politikai államtitkára, országgyűlési képviselő (1990- 2004). 2004-től EP-képviselő.

Jobbik

1. Morvai Krisztina

Budapest, 1963. Három gyermek édesanyja. Jogász, fő szakterülete a büntetőjog, az emberi jogok és a bűnügyi tudományok. Vendégoktatóként tanított az Egyesült Államokban, Strasbourgban pedig az Európai Emberi Jogi Bizottság jogásza volt. Az Orbán-kormány jelölésével négy évig ENSZ-szakértő, a 2006-os őszi zavargások után megalapította a Civil Jogász Bizottságot.

2. Balczó Zoltán

Nyíregyháza, 1948. Két gyermeke van. Villamosmérnök, 1992-ben az MDF, majd a MIÉP tagja, 2003-ban csatlakozik a Jobbikhoz, amelynek azóta is alelnöke.

3. Szegedi Csanád

Miskolc, 1982. Egy gyermeke van. A Károli Gáspár Református Egyetem BTK nappali tagozatos hallgatója. 2003-tól a Jobbik tagja. 2005 októberétől a Borsod megyei Jobbik-alapszervezeteket vezeti, 2006-tól a párt alelnöke. 2007-ben részt vesz a Magyar Gárda megszervezésében.

MDF

Bokros Lajos

Budapest, 1954. Közgazdász, egyetemi oktató, bankszakember. 1980 és 1986 között a PM Pénzügykutató Intézetében dolgozott, 1987 és 1989 között az MNB közgazdasági főosztályvezető-helyettese, 1989 és 1991 között az MNB ügyvezetője, 1990 és 1995 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke, az Állami Vagyonügynökség vezetője, majd 1991 és 1995 között a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója. 1995. március 1. és 1996. február 29. között pénzügyminiszter.

 

(A Népszabadság nyomán)

nyomtatási verzió

Magyarország felébredt

Elsöprő Fidesz-KDNP-győzelem, minden várakozást felülmúló Jobbik-áttörés, megsemmisítő SZDSZ-bukás – így összegezhető röviden a magyarországi európai parlamenti szavazás eredménye. A szocialisták összeomlottak, jó eséllyel ősszel előrehozott parlamenti választás következik.

 

Jobboldali eufória, baloldali döbbenet volt tapasztalható Magyarországon a vasárnapi európai parlamenti választások eredményének közzétételekor. A közvélemény-kutató cégek ugyan jó előre jelezték a Fidesz nagy arányú győzelmét, s a Jobbik Magyarországért Mozgalom mandátumszerzését is valószínűsítették, de ilyen eredményre senki sem számított. A Fidesz-KDNP-szövetség gyakorlatilag kiütötte a Magyar Szocialista Pártot, a szavazatok 56,37 százalékát besöpörve a Magyarországnak járó 22 mandátumból 14-et szerzett meg. Az MSZP kevesebb, mint ennek harmadát tudta elérni, mindössze a szavazók 17,38 százaléka voksolt a kormánypártra, mely így csupán 4 brüsszeli helyet mondhat magáénak. A legnagyobb meglepetést a Jobbik okozta. A nemzeti radikális pártot a piacvezető közvélemény-kutatók 4-től 8 százalékig mérték, és egy, maximum két mandátumot jósoltak neki. Aztán kiderült, hogy a Jobbiknak bőven vannak tartalékai az úgynevezett rejtőzködő szavazók között. A nemzeti radikálisok dr. Morvai Krisztina vezette listája 14,77 százalékos eredményt ért el, s így három mandátumra tett szert.

Ugyancsak meglepetésnek számít a Magyar Demokrata Fórum 5,30 százalékos eredménye. Az egykor szebb napokat látott párt bejutására nem sokan fogadtak volna, ám a hazárdjáték – Bokros Lajos volt pénzügyminiszter szinte puccs-szerű listavezetővé választása – ezúttal egy brüsszeli széket ért Dávid Ibolya pártjának.

E négy párton kívül más szervezeteknek nem sikerült átlépni az öt százalékos bejutási küszöböt.

A magyarországi EP-választás legnagyobb bukását kétségtelenül a Szabad Demokraták Szövetsége produkálta. A liberálisok mindössze a szavazatok 2,16 százalékát tudták megszerezni. Ez számszerűen alig több mint 62 ezer voksot jelent, ami a párt történetének legrosszabb eredménye.

Az EP-választással egy napon Pécs hármas számú egyéni országgyűlési választókerületében időközi parlamenti választást is tartottak, miután Toller László MSZP-s honatya, Pécs korábbi polgármestere autóbalesete nyomán cselekvésképtelenné vált. E voksolás ugyan nem volt érvényes, mivel a részvételi arány nem érte el az 50 százalékot, de az arányok így is önmagukért beszélnek: a Fidesz-KDNP jelöltje 62,9 százalékkal tarolt, a szocialista induló 25,09 százalékkal kullog utána, a Jobbik színeiben versenybe szállt politikus pedig 7,8 százalékot ért el. Ez rendkívül beszédes, ha azt is tudjuk, hogy Pécs évtizedekig MSZP-s fellegvárnak számított. Igaz, a május 10-én lezajlott pécsi időközi polgármester-választáson Páva Zsolt, a Fidesz-KDNP jelöltje 65,8 százalékkal fölényesen legyőzte az MSZP ez időtáj legkevésbé népszerűtlen erős emberét, a pécsi illetőségű Szili Katalint, aki csak 34,1 százalékot ért el.

Az EP-választás napján Magyarország keleti szegletében, Sárospatakon is időközi önkormányzati képviselő választást tartottak. A jeles városban ugyancsak a Fidesz-KDNP által indított jelölt nyert 53,9 százalékkal, második lett a Jobbik jelöltje 19,9 százalékkal, a szocialista versenyző pedig a harmadik helyre szorult 19,6 százalékkal.

Az európai parlamenti választás számos tanulsággal szolgál. Először is le kell szögezni, hogy a 36,29 százalékos részvételi arány, bár alacsonyabb volt, mint öt esztendővel korábban, a közép-európai térségben kifejezetten jónak mondható, s nem teljesültek azok az előrejelzések sem, melyek ennél jóval alacsonyabb szavazási kedvet jósoltak.

Igazán érdekesek a részletes adatok. Bár a kampány során az SZDSZ azzal igyekezett riogatni szavazótáborát, hogy könnyen a Jobbik lehet a harmadik erő, a szavazatok területi megoszlását vizsgálva az derül ki, hogy Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben, vagyis Kelet-Magyarország nagyobb részén a Jobbik nemhogy harmadik, de második erővé vált, megelőzve e helyeken az MSZP-t is. Több településen pedig – például Tiszalökön, Tiszavasváriban vagy Rakamazon – a Jobbik még a Fideszt is maga mögé utasította.

A Jobbik áttörésének több oka is van. Az egyik, hogy a nemzeti radikális párt egyik legerőteljesebb üzenete a cigánybűnözés felszámolásának szándéka volt. Ezzel telibe találták a jelentősebb számarányú cigány lakossággal rendelkező vidékek lakosságának érzékenységét, hiszen közismert, hogy az ilyen településeken a közbiztonság drámaian megrendült. A Jobbik a Magyar Gárdával együttműködve sikeresen tematizálta ezt a problémakört, élesen szembeállítva a társadalmilag tapasztalható rendetlenséget, az elszabadult bűnözést a rend és a biztonság vágyával. Ugyancsak eredményesnek bizonyult a nemzeti gondolat szociális és emberi jogi megközelítése is, amit a listavezető Morvai Krisztina honosított meg a párt kommunikációjában: a jogásznő a multinacionális cégek adókedvezményeinek eltörléséért, a magyar termőföld és a vízkincs magyar kézben tartásáért szállt síkra. A Jobbik sikerének harmadik, nem elhanyagolható összetevője, hogy a keresztény-nemzeti tábor egyre jelentősebb része elégedetlen a Fidesz verbálisan harcias, cselekedeteiben viszont legalábbis ellentmondásos politikájával. A nemzeti radikális párt mindezekre jól ráérzett, ráadásul ellenfelei az SZDSZ-től az MSZP-n és a Fideszen keresztül egészen Csurka István MIÉP-jéig elkövették azt a hibát, hogy a Jobbikot állították negatív kampányuk célkeresztjébe, s ezt a radikálisokat egyfajta mártírszerepbe szorította. Mindezek együttes hatása eredményezte a Jobbik diadalútját Brüsszelbe.

Vona Gábor pártjának sikere azonban további tanulságokkal is szolgál. Már a kopogtatócédula-gyűjtés során tapasztalható volt, hogy a legtöbb ajánlószelvényt azokban a régiókban tudták összeszedni, melyek korábban hagyományosan szilárdan MSZP-s vidékek voltak. A június 7-i EP-választás eredményei pedig cáfolhatatlan adatokkal igazolják azt az eddig soha nem tapasztalt jelenséget, hogy a nemzeti radikálisok tömegével szívtak el szavazókat a szocialistáktól. Ez pedig egyértelműen megcáfolja azon fideszes félelmeket, melyek szerint a Jobbik a polgári párt szavazóbázisát apasztja. E riadalom a kampány során sajnálatos módon durva rágalmazásba is átcsapott, amennyiben egynémely Fidesz-prominens egyenesen azzal vádolta a Jobbikot, hogy az MSZP hozta létre a Fidesz gyengítésére. Nos, a választási eredmények éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják, olyannyira, hogy például Budapesten csak három fideszes vezetésű kerületben – a másodikban, az ötödikben és a tizenkettedikben – ért el 10 százaléknál kisebb szavazatarányt a Jobbik. Vagyis a jobboldal minél szélesebb körű mozgósítására és minél teljesebb körű szavazat-maximalizálására nem a Fidesz által tíz éve makacsul hirdetett – bár többször csődöt mondott és bukást eredményező – „egy a tábor, egy a zászló”- stratégia alkalmas, hanem a többosztatú jobboldal stratégiája.

A Fidesz földcsuszamlás-szerű győzelme és a Jobbik harmadik erővé és meghatározó középpárttá válása alapjában írhatja át a magyarországi belpolitikát. Az MSZP-nek már nincs csodafegyvere, egyre erősebbek a belső feszültségek. Pécsett Szili Katalin kiütése után szétrobbant a helyi pártszervezet, három városi képviselő külön frakciót alakított. Most már nem zárható ki az előrehozott országgyűlési választás, mivel az MSZP erős önkormányzati lobbijának képviselői tudják, hogy számukra csak az jelentheti a túlélés lehetőségét, ha a Fidesz minél előbb kormányra kerül, nyakában a válsággal, s mire a 2010 őszén esedékes helyhatósági választások következnek, kopik annyit Orbán Viktor és pártja, hogy legalább némi eséllyel szállhassanak versenybe a polgármesteri és helyi képviselői székekért. Az EP-választás teremtette új magyarországi belpolitikai helyzet ezernyi új esélyt, de ezernyi új veszélyt is rejt magában. Mind a polgári Fidesznek, mind a nemzeti radikális Jobbiknak kellő bölcsességgel és alázattal kell viselni a győzelmet, illetve az áttörés diadalát. A jobboldal nagy csatát nyert június 7-én, de még semmi nem dőlt el..

 

nyomtatási verzió

Az EU-nak sokat kell tenni a Kárpát-medencéért

A Kárpát-medencében címmel kommentárban foglalkozott a magyar kisebbségek helyzetével hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung, kiemelve, hogy az ott élő magyar kisebbségek jogai „nem éppen a legjobban állnak”.

 

A német konzervatív napilap bécsi tudósítója, Reinhard Olt emlékeztetett Frank-Walter Steinmeier közelmúltban tett prágai, illetve budapesti látogatására. A német külügyminiszter mindkét helyszínen támadta a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét. Orbán Viktor ugyanis a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökével, Csáky Pállal közösen rendezett választási gyűlésen a Kárpát-medencei magyar képviselők számára egyesített platformot sürgetett az Európai Parlamentben.

Orbán mindezzel nem csak a magyar és a szlovák külügyminiszter legutóbbi, a két ország súlyosan megromlott viszonyának javítását célzó erőfeszítéseit zavarta meg – írta a lap, utalva arra is, hogy Ján Slota, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt elnöke ennek nyomán ismét magyarellenes kirohanásokra ragadtatta magát, és felbőszülten reagált a szlovák miniszterelnök, Robert Fico is.

Olt kitért a trianoni egyezményre, amelynek nyomán Magyarország területe kétharmadát elvesztette a szomszédos országok javára, amelyekben ma is jelentős magyar kisebbségek élnek. Szlovákiában a magyarok száma meghaladja az 500 ezret, ami a szlovák lakosság 10 százaléka. Zömmel közvetlenül a Magyarországgal határos területeken élnek, s különböző hangerővel regionális önigazgatást követelnek, a cikkíró szerint a dél-tiroli autonómia mintájára.

A tudósító szerint a baloldaltól jobboldalig terjedő (nemzeti) szlovák politika számára – beleértve az egyébként mérsékelt pártokat, köztük a kereszténydemokratákat is – a magyarok követelései egyszerűen „szeparatizmust” takarnak. Ennek kapcsán Olt idézte Fico miniszterelnököt, aki „Szlovákiát és egész Közép-Európát fenyegető, nagymagyar nacionalizmusról és sovinizmusról” beszélt. A parlamenti vita más felszólalói Szlovákia integritásának „példátlan megsértésére” figyelmeztettek, s Orbánt „neofasisztának, sovinisztának és irredentának” bélyegezték. Olt ugyanakkor beszámolt arról is, hogy mindezt Robert Fico jelenlétében a visegrádi csoport krakkói találkozóján Bajnai Gordon kormányfő visszautasította.

A német lap értékelése szerint Romániában ugyanakkor – ahol a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbség él – a „Kárpát-medence problémájától” a jelek szerint olyan módon igyekeznek megszabadulni, amely fölött az EU túlságosan könnyen szemet huny. Így Erdélyben és a Székelyföldön – ahol több mint 1,5 millió magyar él – növekszik a felháborodás amiatt, hogy képviselőiket a helyi, illetve a regionális közigazgatási szervekben sorra románokkal váltják fel.

A közszolgálatból való elbocsátások – amelyeket a kormány a reformok és a karcsúsítás ürügyén hajt végre – mindenekelőtt a magyar tisztviselőket sújtják. Mindez fokozatosan a „politikai és etnikai tisztogatás” jellegét ölti, s nemcsak az uniós jogszabályokba, hanem a román törvényekbe is ütközik – idézte a lap Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökét.

Reinhard Olt emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban Romániában Sólyom László államfőt is nem kívánatos személyként kezelték: a korábbi engedélyt visszavonva nem engedték repülőgépének leszállását. Az államfő tervezett erdélyi látogatását ugyanis a magyarok autonómiatörekvéseinek támogatásaként értékelte a bukaresti külügyminisztérium.

A német tudósító szerint nem kell feltétlenül a két EU-tagállam, Szlovákia és Románia jelenlegi politikáját – mint Tőkés fogalmazott – „európaellenesnek” minősíteni. Az alapító atyák által megfogalmazott értékeknek – amelyeken az unió nyugszik – a nemzeti kisebbségek kollektív jogait tekintve mindenesetre ez a politika nem felel meg. Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy az EU-nak még sokat kell tennie a Kárpát-medencei helyzet általános javítása érdekében – fogalmazott a cikkíró.

 

(Duna tv)

nyomtatási verzió

Tőkés László levele az erdélyi magyar választókhoz

Tisztelt Honfitársaim!
Kedves Testvéreim!

Hajdanán háborúkban és csatákban dőltek el a küzdelmek. Istennek hála, manapság nem kell a csatatérre küldeni fiainkat, – hogy vérüket ontsák – békés küzdelmeink tétje viszont épp olyan nagy, mint egykoron volt a háborúké.

Jogainkért, igazságunkért, szabadságunkért, boldogulásunk és felemelkedésünk, nemzetünk és erdélyi magyarságunk érdekében folytatott vértelen küzdelmünk egyik döntő fontosságú eseményének számított a vasárnapi európai parlamenti választás.

A hétköznapok hősiességével megvívott „csatában” hála Istennek nem vallottunk szégyent. Összefogásunk meghozta gyümölcsét, és három európai képviselője megválasztása által az erdélyi magyarság ismételten bebizonyította, hogy a számbeli súlyát (6,4%) jelentékeny mértékben meghaladó politikai súllyal (9%) rendelkezik a romániai társadalomban. Ez még akkor is, sőt még inkább igaz, hogyha figyelembe vesszük, hogy nagyobb összefogás esetén akár négy képviselőnket is bejuttathattuk volna az Európai Parlamentbe.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében, valamint a nemzeti közösségünk megválasztott európai képviselőjeként ezúton mondok köszönetet az elnyert értékes szavazatokért mindazoknak, akik az Erdélyi Magyar Összefogás listájának jelöltjeit bizalmukkal megtisztelték, és hármunkat a nemzetek európai közösségének parlamentjébe bejutattak.

Erejük – a mi erőnk.

Bizalmuk felhatalmaz arra, hogy Romániában élő magyarságunk értékeit és érdekeit nemzetközi téren híven képviseljük, közösségi önrendelkezésünk megvalósításáért harcoljunk, és a Kárpát-medence egészére kiterjedő nemzeti összefogás útján céltudatosan tovább haladjunk. Ehhez kérjük valamennyi nemzet- és honfitársunk további támogatását – tudatában annak, amit nagy szabadságharcos Fejedelmünk, Bocskai István mondott: „minden bizodalmunk legnagyobb erőssége az egyessége, és az Istennek áldása is az egymást szeretőkön terjed bővebben.”

 

Tőkés László
európai parlamanti képviselő
az EMNT elnöke

nyomtatási verzió

Az MPP az EP-választásról
30 000 magyar szavazattal kevesebb, mint 2007-ben

A Magyar Polgári Párt megalakulása óta legfontosabb céljaként a magyar közösségi érdekek maximális érvényesítését fogalmazta meg. Ennek érdekében az önkormányzati választásokra versenyhelyzetet, míg a parlamenti választásokra koalíciót szorgalmazott. A Magyar Polgári Párt a tavaly őszi parlamenti választásokat megelőzően is választási koalíció megkötését javasolta az RMDSZ-nek, melyet azonban annak vezetői elutasítottak. Mint ismeretes, hasonló választási koalíció megkötését, a Magyar Nemzeti Lista létrehozását indítványozta a Magyar Polgári Párt a június 7-i európai parlamenti választásokra.

 

A Magyar Polgári Párt által javasolt magyar koalíció a romániai magyar politikai életben meggyökerezett erőteljes bizalmatlanságot és erkölcsi válságot lett volna hivatott enyhíteni. A két magyar politikai erő választási szövetsége az európai parlamenti választásokon nem jelentett volna semminemű jogi vagy politikai akadályt, hátrányt vagy kockázatot, ugyanakkor több erőt és hitet adott volna az erdélyi magyarságnak, biztosította volna azt a széleskörű támogatottságot, amelyre a mindenkori parlamenti, illetve az európai parlamenti választásokon szükség van.

Ez a koalíció azonban, akárcsak a tavaly, az RMDSZ kirekesztő és öncélú, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó magatartása miatt meghiúsult. Egy pártlista soha nem tud nemzeti lista lenni, egy nemzeti listának jogi és intézményes keretet csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti magyar koalíció tudott volna biztosítani! Az RMDSZ és az EMNT különalkuja nem volt egyéb, mint egy csonka összefogás, amely nem véletlenül összesített harmincezer magyar szavazattal kevesebbet, mint a másfél évvel ezelőtti európai parlamenti, illetve százezer magyar szavazattal kevesebbet, mint a 2008-as helyhatósági választások alkalmával megteremtett versenyhelyzet.

A június 7-i választások eredményei bebizonyították, hogy a valódi összefogás elmaradása, az RMDSZ–EMNT különalku a 2007-es versenyhez képest nem hozott többleteredményt, sem többletmozgósítást, sőt, 30 000-el kevesebb magyar ment el szavazni, mint 2007 novemberében. A különalku sikertelennek bizonyult, nem sikerült az erdélyi magyarság európai képviseletének erősítése, amelyre egy valódi összefogással, ezen keresztül pedig a negyedik mandátum megszerzésével valós esély nyílt volna. A megszerzett két egész, illetve a harmadik, visszaosztásból származó csonka mandátum még csak stagnálást sem jelent, a romániai magyarság képviseletét nem lehet a román szavazók távolmaradásától függővé tenni. Az RMDSZ öncélú, hazug politikája következtében választásról-választásra a magyar választópolgárok tízezrei fordulnak el kiábrándultan a közélettől.

Az RMDSZ propagandagépezete most megpróbálja sikerként tálalni a választási eredményeket, de arról mélyen hallgat, hogy egy igazi koalíció, amelyet a Magyar Polgári Párt szorgalmazott, hozzájuttatta volna az erdélyi magyarságot egy további Európai Parlamenti mandátumhoz. Éppen ezért, a Magyar Polgári Párt újfent annak a meggyőződésének ad hangot, miszerint az erdélyi magyarság jövőjére nézve az elkövetkezőkben sem a különalkuk, hanem a valódi erdélyi magyar együttműködés jelenti a megoldást, hiszen bebizonyosodott, hogy egy csonka összefogás még a versenyhelyzetnél is rosszabb.

Mindezek ellenére a Magyar Polgári Párt sok sikert és eredményes munkát kíván a mandátumot szerzett képviselőknek az Európai Parlamentben! – áll a Magyar Polgári Párt szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

 

nyomtatási verzió

párbeszéd

Vezérhangya
Aki nem lép egyszerre…

…nem kap rétest estére, tartja a gyermekdal. És valahogy így járt az erdélyi magyarság is az idei EP választásokkal. Húsz gyötrelmes demokráciában eltöltött év után végre eljött a nagy felismerés pillanata: gondolkodhatunk és érezhetünk másként, de ha kell, tudunk egyszerre lépni.

És ha az elkövetkezendő hónapokban kiderül, hogy ez csak az első lépés volt a tettek mezején, akkor csak üdvözölni lehet a Magyar Összefogás győzelmét. Ennek a győzelemnek a gyümölcseit persze nem most fogjuk leszüretelni, hanem talán majd akkor, amikor az „anyaország” külpolitikájának retorikájában nem szitokszóként szerepel az „erdélyi román”, aki tulajdonképpen magyar, és nem lesz tabutéma a Kárpát-medence sem, mint fogalom. Akkor, ha majd a „határon túli” magyarokat nem lehet hatóságilag megverni, megalázni és megcsúfolni úgy, ahogy azt a magyarországi Göncz Kinga által vezetett külügy, és általában a szocialista kormányzat idején bárki és bármikor megtehette: Trianontól a módszerváltásig, és a módszerváltás óta mostanáig. Közeleg az idő, amikor a nemzet elkezd végre nemzetben gondolkodni, és nem az utódállamok sértődékenységét fogja elsődlegesen szem előtt tartani. A jelek biztatóak határon innen, és határon túl.

Magyarországon az EP választások alkalmával a nemzetrontó szocliberális koalíció megkapta azt, amit megérdemelt: a bukást. A lendvaiildikók és a kókajánosok őszinteségei immár szavazatokban is mérhetőek: a hazugság eladhatatlanná vált. Romániában is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a szocialisták és a liberálisok között zajló ki győzött és ki nem játék közvetlenül nem érint bennünket. Abban a bohózatban, ahol attól hangos a hazai sajtó, hogy Elena Băsescu független jelöltből alkotmányjogilag miként lett demokrata-párti befutó, mi nem vagyunk érdekeltek.

Én személyesen a Gigi Becali sikerének is örvendek, hiszen ő és hasonszőrű (nem a birkákra gondolok) párttársai minden bizonnyal élénk színfoltjai lehetnek majd a brüsszeli parlament szürke hétköznapjainak. Ráadásul híven fogják jelképezni a romániai politikai viszonyokat, hiszen melyik ország büszkélkedhet olyan képviselővel, akik ellen éppen bűnvádi eljárás folyik?

Amíg a bulvársajtó Gigiékkel foglakozik, mi tegyük a dolgunkat, és lépjünk egyszerre. Ha egymás tyúkszemére is hágva, de tegyük ezt a közös cél érdekében, ahogy megtettük június hetedikén.

 

Jakab Lőrinc

nyomtatási verzió

Jövőteremtő esély

Kisebbfajta csoda történt a 2009. június 7-én megtartott Európai Parlamenti választáson. A választási eredmények rácáfolnak a szociológia és a politológia megannyi feltételezésére. A médiában kb. 85%-os támogatottságnak örvendő SZDSZ – MSZP-s bűnszövetkezet együttesen 19,53%-nyi voksot kapott. (Ebből 17,37-et az MSZP, és 2,16-ot az SZDSZ.) A Fidesz 56,37%-ot ért el. Miként Vona Gábor, a Jobbik elnöke rámutatott választási közleményében, „a szebb jövő elkezdődött”.

 

A szavazók csattanós választ adtak az SZDSZ riogató óriásplakát-hadjáratára, melynek keretében az álliberálisok azt a kérdést tették fel, hogy a „szabad demokraták” vagy az „árpád sávosok” legyenek-e a harmadik erő. 426.746 állampolgár, az érvényesen szavazók mintegy 14,77%-a gondolta úgy, hogy bizony a devianciakultúrát propagáló, s a magyar társadalom öntudati aláásását, a magyar nemzeti vagyon maradékának kiárusítását, a magyar fegyveres véderő gyöngítését célzó SZDSZ-szel szemben bizalmat szavaz a nemzeti radikálisoknak. Bejutott az MDF s így EP képviselő lesz Bokros Lajos, de ha az ő szavazatait is hozzáadjuk a posztkommunista blokkhoz, az együttes eredmény akkor sem éri el a 25%-ot. A Munkáspárt 0.96%-ot ért el, a Lehet Más a Politika nevű kezdeményezés 2,6%-ot. Roma Összefogás listájára, írd és mond, 13.440 szavazat érkezett, ami az érvényes szavazatoknak 0.47%-át teszi ki.

Csoda volt ez az eredmény, hiszen minden ellen szólt egy földcsuszamlásszerű nemzeti győzelemnek. A megatrendek, ezen belül a globalizáció, a kozmopolitizmus, a világiasodás, továbbá a kereskedelmi média hangvétele, a választók szocializációja, a pártok mögötti gazdasági erő, mind a posztkommunista blokknak kedvezett. Bebizonyosodott, hogy a szikár valóság, a média görbetükrének torzításai dacára alapvetően befolyásolhatja a választók opcióit. Gyurcsányék leszerepeltek, táboruk szétesett, a Kuncze-Pető-Fodor-Kóka féle álliberális társaság pedig kiütésszerű vereséget szenvedett.

Morvai Krisztina, a Jobbik listavezetője választási közleményében rámutatott, hogy habár az ellenfelek sokat gyalázták az őt jelölő pártot és aktivistáit a kampányban, nincsenek megsértődve: „Hívjuk és várjuk őket, hogy együtt valósítsuk meg a nemzet közös céljait az Európai Unióban és itthon is. Nem leszünk partnerek a Lisszaboni Szerződés elolvasás nélküli aláírásában, de partnerek leszünk az elszakított területeken lévő magyar testvéreink autonómiájának kivívásában, a magyar föld megvédésében, a magyarok vélemény-nyilvánítási szabadságában, és más emberi jogainak védelmében. Partnerei leszünk Európában mindazoknak, akik a bukott, velejéig romlott neoliberális rendszer helyére igazságosabb gazdaságot, igazságosabb világot szeretnének, akik a globális nagytőke helyett a magunkfajták érdekeit támogatják, a kisgazdákét, kiskereskedőkét, családi vállalkozások tulajdonaiét, ápolónők, pedagógusok állami alkalmazottak érdekeit és értékrendjét.”

Ha ezeket az eredményeket sikerülne megismételni a parlamenti választásokon, alapvetően megváltoztatható lenne Magyarország történelmi pályája. A Fidesz és a Jobbik együtt alkotmányt módosíthatna, a Fidesz kormányt alakíthatna, amit nemzetpolitikai kérdésekben a Jobbik támogathatna kívülről. Ma stratégiailag az lenne kulcsfontosságú a magyar jövő szempontjából, hogy mindkét, önmagát a választás győztesének érző nemzeti párt megtartsa a továbbiakban is a tisztes távolságot egymástól, másrészt viszont abbamaradjon az egymás ellen folytatott bozótharc, amiben egyébként elsősorban a FIDESZ jeleskedett az utóbbi időben.

Június 7-én a magyar választók azt üzenték: otthon akarnak élni Magyarországon, elég volt a szocialista-szabaddemokrata ámokfutásból, jövő szétprédálásából, a békés állampolgárokkal szemben a bűnözők támogatásából, a hazugságból, a tolvajlásból. „Elég!” – ahogy a Fidesz plakátja is mondta. S ezt annyian mondták egyszerre, hogy az bizony jövőteremtő esélyt jelent.

 

Borbély Zsolt Attila

nyomtatási verzió

Megvénült érzések

Egyszer elmeséltem Neked, hogy a réttel álmodtam, láttam a zöldülő füvet, és sok más – számodra – ostobaságot. Beszéd közben észrevettem, szavaim elkopnak, míg körbe-körbe járnak az agyamban. Én csak meséltem a rétről, a virágokról s mindenről, amit valamikor együtt álmodtunk, hogy a sok izzó végű nyíl elé pajzsként emeljük ártatlan kis vágyainkat.

 

Ma már mindig megégek, ha napsugárba kapaszkodom. Nem tudtalak eléggé gyűlölni ahhoz, hogy álmaimat megtartsam magamnak, ne rezdüljön feléd a kezem, amikor a semmiből újra közeledtél. Hegyek mögött sírtam, s völgyekbe bujdostam, kerültem a bölcseket meg a balgákat, s talán önmagamat is. Minden fájdalom, ami bennem remegett kitörni próbált, s egyre nehezebbé vált saját szétzilált lelkemet magammal cipelnem.

Még emlékszem a tenger kékjére, a hullámgyöngyökre, a Nap izzó gömbjére. Ő már sejtette, amit én nem: szűk a part kettőnknek, s szűk számunkra az egész élet. Egy kagylóban két gyöngyszem ritkán fér el — mondottad a végtelen partján. Ma sem tudom melyikünk volt az igazgyöngy, s melyik csak halovány mása.

Sokáig beszéltem – a szavak pedig csak pörögtek körbe-körbe. Porosodó, pókhálós szólammá vált megsejtett igazunk. S a sok kinyögött mondatból, végül minden igaz szótól megfosztva, csak a gaz maradt. Álmaink pajzsa lehullott, mint szemfedő a halottra. S mint sírbagörgő a száraz rög, úgy tűntél el a megbomlott tér mélységeiben.

Talán már csak ezért álmodom a réttel, s látom a zöldülő füvet, mert a nyár melegét, megvénült érzéseimet hideg őszi eső ostorozza.

 

Nánó Csaba

nyomtatási verzió

Két Európa

Az elmúlt héten mindössze két nap ékelődött június 4., a trianoni diktátum évfordulója és 7., az Európai Parlament tagjainak választása közé. Június 4. a magyarság gyásznapja, Mohács utáni történelmünk legnagyobb katasztrófája, június hetedik napja pedig – az európai választásokkal – állítólag az egységes, de legalábbis egységesülő Európa jelentős eseménye. Az egyik – mondják – régen volt már, azon a bizonyos döntésen változtatni nem lehet, jobb volna már végre elfelejteni. A másik, az európai választások napja ezzel szemben a mát, a jelenvaló, az egységre, a valódi európai közösség megteremtésére való törekvést jelképezi, erre figyeljünk, ez a jelenünk és a jövőnk. Jó is volna, ha nem a múlt történésein kellene rágódnunk immár, hanem bizakodó tekintetünket a jövőre függeszthetnénk, és az uniós választások eredményére a nagy család boldogan emelhetné poharát, olyasforma mosolygós ábrázattal, mint egy folttisztító reklámfilmjén szokás.

Csakhogy van itt valami zavaró tényező, ami a gondolkodó magyar embert nem hagyja, nem hagyhatja nyugodni. Ez a különös egybeesés a trianoni diktátum évfordulója és az uniós választás időpontja között nekünk jelképértékű is lehet. Én például kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a kinyilatkoztatott egységgel szemben mindmáig két Európa van. Az egyik az eszményi Európa, amelyre nap, mint nap hivatkozik szinte minden politikus, értve ezen az erkölcsi normákat, az európai kultúrát és civilizáltságot stb. A másik a nyers valóság Európája, amely az első világháború lezárása óta nem mer és nem hajlandó szembenézni az európai úgynevezett demokratikus hatalmak döbbenetesen ostoba és gyilkos trianoni döntésével. Ez a valóságos Európa azonban folyamatosan elköveti azt a bűnt is, hogy az általa kisebbségi sorba taszított milliókat nem védi meg, és még csak számon sem kéri komolyan a saját hangoztatott erkölcsi normáit és jogelveit azokon a kisebb hatalmakon, amelyeknek koncul odavetette a szétszabdalt Magyarország polgárait, területeit, kincseit és kultúráját. Ennek az Európának – pontosabban mértékadó politikai erőinek és személyiségeinek – eszébe sem jut, hogy számon kérje az utódállamokon a több millió, nemzettársaitól elszakított magyar sorsát.

Az meg aztán végképp nem jut eszébe, hogy valamiféle igazságot szolgáltasson Magyarországnak egy olyan revízióval, amely a mai – egyébként mesterségesen megváltoztatott – etnikai, nyelvi, történelmi viszonyoknak is megfelelne, és mindenkinek méltányos megoldás lehetne. Nyilvánvaló, hogy az utódállamok mai politikusainak és kormányzati tényezőinek zöme ennek még a gondolatától is fölhördülne. De kérdezem: milyen „egységes Európa” lesz az, amelynek egyszer (majd másodszor a második világháborút követően) az igazságtalanság, a méltánytalanság, a nemzetpusztítás vetette meg az ágyat? És milyen lesz az az európai egység, amelynek keretében néhány kreatúra állam semmibe veheti a nemzeti kisebbségek jogait, és akár otrombán, akár sunyi módon, de minden gát és retorzió nélkül törekedhet mielőbbi felszámolásukra az európai gondolat legnagyobb dicsőségére?

A most megújult Európai Parlament munkája és politikája épülhet-e vajon a mindenáron való konfliktuskerülésre, a félrenézésre és a hallgatásra csak azért, hogy itt, a keleti térfélen minél kevesebb gondjuk legyen az uniós adminisztrátoroknak? És vajon mit tesznek majd, mit tehetnek az újonnan megválasztott magyar képviselők odakint? Még legjobb szándékuk és képességeik ellenére is számolniuk kell azzal, hogy – ha ez a magyar kormány marad még a 2010-es országgyűlési választásokig – a nélkülözhetetlen hazai kormányzati háttér nélkül kell végezni munkájukat. Arról nem is szólva, hogy a balliberális pártok által legyengített, kifosztott és lélekben is meggyötört Magyarország sem a nemzetközi porondon, sem a Kárpát-medence mai státushelyzetében nem tud felmutatni olyan erőt, magabiztosságot, tekintélyt, amivel valóságos támaszt nyújthatna az elszakított területek magyarságának. Az ország belső pusztítói, ez a Magyarország szégyenfoltja kormány és támogatói csak eltűnnek most már minél előbb a történelem süllyesztőjében. Ez bizakodásra okot adhat, de elbizakodottságra nem. Ahhoz, hogy a nemzet erőre kapjon, erőre kell kapnia mindenekelőtt az anyaországnak. Ahhoz, hogy az új kormányzat erőt tudhasson maga mögött ígéretei teljesítéséhez, meg kell erősödnie a magyar társadalomnak, öntudatában és helyzettudatában egyaránt, ha nem akar tovább a történelem balekjaként morzsolódni az Európai Unió boldog mosolyú tagjaként.

 

Bíró Zoltán,
Magyar Hírlap

nyomtatási verzió

művészportré

„A színésznek együtt kell élnie a közönséggel”
Beszélgetés Higyed Imre temesvári színművésszel


Temesvar, Higyed Imre (Foto: Molnar Attila)

– Ön törzsgyökeres temesvári, de pályáját Kolozsváron kezdte; nem kis ideig volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Hogyan került a kincses városba?

– A négy egyetemi év osztályzatai alapján lehetett választani. Akkoriban az első házasságomnál tartottam, a feleségem brassói, én temesvári voltam, így a középutat, Kolozsvárt választottam. A másik ok: a hatvanas években két elismert színház volt Erdélyben, nagy színészi-társulati múlttal: a marosvásárhelyi és a kolozsvári. Eredetileg a Maros Autonóm Tartománnyal volt szerződésem, de a tartomány megszűntével a szerződés is felbomlott. Nem bántam meg, hogy Kolozsvárt választottam. Előre nem tudhattam, hogy Marosvásárhelyen egy válságos periódus következik be: Tompa Miklóstól meg akartak szabadulni, a színház egyre döcögősebben ment. Kolozsváron közben minden haladt a maga útján, nagy társulat volt. Az idősebb kollégák közül bizony jól esett Andrási Márton érdemes művésszel, vagy Dórián Ilonával együtt lenni, nem beszélve Senkálszky Endre igazgatóról, akit a lehető legprecízebb és legetikusabb színházi embernek ismertem meg. De az egész társulatot sorolhatnám… Azért is volt érdekes Kolozsvár, mert addig csak egy-egy ember került oda a főiskoláról, mi pedig egyszerre ötön kötöttünk ki ott: Nagy Dezső, nyugodjon békében, aki szintén bennszülött temesvári volt, és akivel első osztály óta együtt jártam iskolába, Mihály Pali, Stief Magda, Széles Anikó és jómagam. Sajnos, közülünk senki sincs már Kolozsváron.

– Mire emlékezik a legszívesebben kolozsvári éveiből?

– Érdekes volt Kolozsváron: amikor megérkeztél, beledobtak a mélyvízbe. Rád osztottak egy nagyobb lélegzetű szerepet, utána pedig csendben lemerültél az úgymond „középgárdába”. Ami szintén nem volt rossz. Pásztor János, Orosz Lujza, Dórián Ilona, László Gerő vitte a prímet, tőlük rengeteget lehetett tanulni. Számomra nagy iskola volt a kolozsvári. Az idősebb kollégák, aki magántársulatoktól vagy Magyarországról rekedtek itt, akik annak idején néha három–négy előadásban is játszottak naponta, sokáig vándorszínészként művelték ezt a hivatást, mércét jelentettek számunkra, tőlük tanultunk meg dolgozni. Én a statisztálást sem bánom, abból is lehetett okulni. Például a Trójai nőket játszotta a színház, Orosz Lujzával a főszerepben, és katonákként, egy hang nélkül statisztáltunk Héjja Sándor, Nagy Dezső, Mihály Pali, és én. Ott lenni egy színpadon Orosz Lujzival, érezni a csodálatos sugárzását, nem kis dolog. A görögök ezt katarzisnak hívták. Pszichológusok próbálták megmagyarázni ezt az érzést, amit a színésszel újra átélsz, megtisztulsz, felemelkedsz azzal, ami a színpadon történik. Ezt az érzést viszont a nagyoktól kellett ellopni. A színészet lehet szakma, lehet mesterség, ami már valamivel több, lehet hivatás, de igazából küldetés. A maximum, amit egy színész át kell, hogy érezzen, az a küldetés. Meg lehet tanulni dolgokat, el lehet végezni a munkát, ha van kedved, ha nincs, ez a szakma. A mesterséghez lehet még tanulni, a jó pap is holtig tanul ugyebár. A hivatás az, amikor érzem, hogy nem véletlen, amit csinálok, nem súlynélküli, hanem van felelősségem. A küldetés már az a „fokozat”, amikor az ember feloldódik a szerepben, és együtt tud élni a nézőtérrel.

– Önnek sikerült?

– Sikerült. Főiskolás koromban párszor elkísértem Kovács Györgyöt, aki nem szerette, ha a városban sokan felismerik, és éjszakákként sétálgatott. Megkérdeztem tőle: Mester, ha eltelik egy színész élete, mivel marad öreg korára? Mi az, amire ezen a pályán azt mondja, hogy megérte? Tanárom azt válaszolta: annak a maximum négy szerepnek az emlékével maradsz, amiről úgy érzed, hogy azonosultál vele. A többit mesterségbeli tudásból is jól megcsinálod. Kolozsvárról is vannak szép emlékeim: eljátszhattam egy Haynaut a Kőszívű ember fiaiban, talán nem is rosszul, közel állt hozzám. Vagy Illyés Gyula Kegyencében Szidóniuszt, a hóhért játszottam. Az olyan emlékek, amire azt mondom, hogy megérte, azok már Temesvárhoz fűződnek.

– Hogyan került Temesvárra?

– Itt kissé vissza kell, hogy térjek az időben. Kolozsvár szép város – középkor, várfalak, történelmi emlékek, stb. – de az emberek ridegebbek. Néhány művészbaráton kívül nem volt senkim. Az volt a szokás, hogy írók, képzőművészek, színészek összejártunk, valamelyik műteremben elbeszélgettünk. Lászlóffy Aladár hozta Hollandiából a lemezeket – például a Jézus Krisztus szupersztár szenzáció volt akkor –, sumerológiáról beszélgettünk. Ebben a környezetben valóban jól éreztem magamat. A várost kicsit ridegnek, zártnak éreztem. Édesanyám egyedül maradt Temesváron, édesapám meghalt. Hiába hívtam anyámat Kolozsvárra – akkor már anyagilag is kezdtem talpra állni -, nem akart eljönni onnan, ahol apámat eltemette. Bátyám Lugoson élt, nővérem Bukarestben, öregségére nekem kellett anyám mellette lennem. Mire Temesvárra kerültem, csak jóval előttem végzettek voltak ott, a többiek mind utánam fejezték be a főiskolát. Taub János hozta a színészeket, volt, aki maradt, volt, aki elment. Szabó Lajos és Fábián Feri is itt kezdte, Sinka Károly volt az igazgató. Mesterségbeli tudásban kezdtem feltöltődni: mit tudok, mit bírok el lélekben és fizikumban. A sors különös ajándéka, hogy Kolozsváron lehettem, amikor Major Tamásék játszottak Az ember tragédiájában, Bessenyei Ferenc is ott lépett fel. Velük együtt lehettem, bár ebben semmi érdemem nincs. Tőlük is sokat lehetett tanulni, pláné hogy Major Tamás a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője volt. Kolozsváron a Téli regét rendezte, ahol segédrendezője voltam. Saját bevallása szerint brechti szemléletű volt, értette Brechtet. Nem úgy, mint most, amikor egy csomó irodalmi titkár – de ezt rendezőkre is ráfoghatom –, azt hiszi „érti” a színházat, mert hallott Peter Brookról, vagy Grotosvskiról és az ő „szegény színházáról”.

– Találkozott személyesen is a „szegény színházzal”?

– Van egy fantasztikus emlékem ezzel kapcsolatban: 1977 februárjában Bukarest tartott egy továbbképzőt, ahova minden színház küldött egy képviselőt. Sanda Manu akkor jött haza az Egyesült Államból, kubai színházat is látott. Akkor rengeteg energiával töltődtem fel: olyan módszereket láttam, amit a főiskolán nem tanítanak, olyan filmeket vetítettek, amelyek soha nem kerültek a romániai nagyközönség elé. Láttam végre Grotowski színházát, hogyan próbálnak, hogyan születik az előadás. Fantáziálni róla egy dolog, látni pedig egészen más. Volt időszak, amikor két hónapig az egész társulat a tengerparton próbált, vagy bezárkóztak egy menedékházba, és ott szinte családként próbáltak három hónapig. Valami elképesztő élmény volt. Nem attól „szegény” ez a fajta színház, hogy nincs pénzük ruhákra, hanem a sallangokat letakarítják. Végeredményben Peter Brook is ez tette. A lényegre törnek, a legegyszerűbb jelzések mutatják, miről van szó a darabban, gondolatilag vezetik a nézőt. Manapság más a divat: „mindent a szemnek, semmit az észnek”.

– Hogyan értékeli a napjainkban hódító úgynevezett modern színházat?

– Vegyes érzelmekkel. Hallgatok egy dramaturg által „megdolgozott” szöveget, és nem értem az összefüggéseket. Temesváron annak idején 350 alkalommal játszottuk a Mágnás Miskát, bejártuk vele egész Erdélyt. Később dramaturgiailag „megoperálták”. Nem tudom, ha utána még megért harminc előadást. Erre nincs szükség. Manapság a rendező, ha nem tud felmutatni valami fura, ortopéd dolgot, nem számít rendezőnek. Régen másként működött mindez: Sütő elhozta Kolozsvárra Harag Györgynek a Lócsiszárt. Harag, azt mondta, köszöni szépen, a bemutatón majd találkoznak. Elolvastuk, és kezdte meghúzni: ezt vagy azt a szöveget nem lehet színpadon eljátszani, ez mese. Ő rendezőként, dramaturgiailag tudta, látta, mit akar csinálni. Ő a saját dramaturgja volt. Később, ami nyomtatásban megjelent, az a Harag által megszerkesztett példány volt. A temesvári színháznak ma nincs egy stabil rendezője, aki a fiatalokat irányítsa, aki rajtuk tartsa a szemét, és tudja, mikor mit oszthat ki rájuk. Héjja Sándornak Harag először odaadta a Lócsiszárt, majd a Csillag a máglyán főszerepét, következett a Káin és Ábelt, a Szúzai menyegző, és csak ezek után a Hamlet. Volt egy folyamat. Hihetetlen rendező és pedagógus volt. A stabil rendező a színház alapembere. Manapság ahelyett, hogy egy ember tartaná kézben a dolgokat, akinek az ízlésében is meg lehet bízni, mindenki mindenbe beleszól. A másik gond, amit a mai rendezővel, vagy a tollforgató emberkékkel nehéz megértetni, hogy beismerje tévedését. Visszatérek Haraghoz, aki a Fekete macskát rendezte. Akkoriban még létezett a vizionálás, ami elég fura dolog volt: egy hét alatt például helyre kellett tenni az ideológiai kifogásokat. Én Harag segédrendezője voltam: vizionálás után összehívatta a társaságot, és az előcsarnokban, egy kávé mellett azt mondta: „gyerekek, bocsánatot kell, hogy kérjek, de rettentően mellé nyúltam, eltoltam az előadást. Tudom, hol hibáztam, három nap alatt újrarendezem”. Ebből a színháztörténet egyik csodálatos gyöngyszeme jött létre! Azóta is szeretném visszahallani valakitől, hogy elnézést kér, hogy tévedett, hogy hibásnak tartja magát. A színházban alapvető dolog, mennyire tudod meggyőzni a másikat arról az igazságról, amit te hordozol. Kevés azt mondani, hogy majd a végén kiderül. Az igazság velünk együtt kell nőjön.

– Úgy gondolja, hogy Harag György lehetne a mai erdélyi magyar színház számára is a példa, a kiindulópont?

– Mi a görög színházra hivatkozunk. Újabb kutatások szerint, az akusztika elsősorban a nézőket érintette, ugyanis az ülőhelyek olyan mészkőből készültek, amelyek a hallgatóság zajongását nyelték el. Hatalmas, megemelt cipőkben, óriási maszkokban, a realitás fölött állva közvetítették a nagy emberi érzéseket. A maszk a figurát is jellemezte. Corneille Racine idejében hatalmas krinolinokba öltözve, mozdulatlanul kellett a színészeknek felolvasni a szöveget a királyi udvarokban. A XX. században a színházban is megszületett az értelem diadala. Gondolok Csehov realista színházára, de mellette kifejlődtek olyan dolgok, amikről jó lenne tudniuk a kedves dramaturgoknak: óriási érdemeik vannak az abszurd kialakulásában a román drámaíróknak. Tristan Tzara, a dadaista, Ionésco – aki itthon nem lehetett Ionésco, de Franciaországban az Akadémia tagjává választották –, Caragiale, akinek szintén el kellett mennie az országból. Hiszem és vallom azt, amit Harag György mondott annak idején: a realizmusnál jobbat még nem találtak ki. Harag maradandót alkotott, amihez mai rendezőknek és dramaturgoknak bizony gyakrabban vissza kellene térnie.

– Ma hol tart a magyar színjátszás?

– Szeretném hinni, hogy jó utakon. Sajnos nem tudok a magyarországi színjátszásban hinni. Ez a fenntartásom nem mostani. Egyfajta nyugati modellt próbálnak másolni, de rosszul. A külsőségeket értik, de nem látják a belső összefüggéseket. Nagyon szeretném, ha újra lenne egy fellángolás, és minden színház legalább egy magyar drámát játszana évente. Páskándinak a drámái például eltűntek valahol a süllyesztőben, Sütőből politikai kérdést csinálnak, hogy miért volt az Új Élet főszerkesztője? Aki ezt kérdi, az nem tudja, hogy Sütő alkalmazta báró Kemény Zsigmondot, akit még utcaseprőnek sem vettek fel. Nem hiszem, hogy az erdélyi dramaturgia meghalt: vannak darabok, amelyeket el kell játszani. Nem csak a nagy öregeket kell emlegetni, hiszen vannak fiatal és tehetséges tollforgatók is, de amíg nem segítjük őket, amíg szakember nem veszi kézbe darabjukat, addig mindez csak mellébeszélés.

– Nem okoz gondot a színházaknak, hogy nagyon alacsony az átlagéletkor, és ennek függvényében kell darabot választani?

– Nyilván ez is gond. Az lenne az ideális, ha a nyolcvan éves színész is visszajöhetne. Valamikor erre is volt pénz. Ahogyan a háborúhoz, a színházhoz is három dolog kell: pénz, pénz, pénz. A színház, a kultúra luxus, ugyanakkor belső igény. Ha Déríné korára gondolok, egyértelmű, hogy ezt a fajta „luxust” a korabeli grófurak bizony megfizették.

– Negyvenöt éve van a pályán. Elégedett azzal, amit hátrahagy?

– Elégedett vagyok, mert soha nem címekért, nem oklevelekért dolgoztam. Amit sajnálok: Kótsi Patkó Jánosnak a színházi respublikáról írt pontjaiban ott van a magyar nyelv védelme. Manapság oly könnyedén mondjuk, hogy csak azok jöjjenek színházba, akik tudnak vagy akarnak. Az anyagi feltételek sem olyanok, hogy színházlátogatásra serkentse az embereket. Temesvári színész koromban két olyan dolgot élhettem meg, amire ma is büszke vagyok: Torockón játszhattam, ahol soha nem volt a szomszédos kolozsvári magyar színház, de megfordultunk Homoródalmáson is, ahol magyar színház soha nem járt, pedig Sepsiszengyörgy nincs túl messze tőlük. Örülök, hogy megmaradtam ezen a pályán. Az sem véletlen, hogy a Temesvári Állami Magyar Színház megmaradt: mindig elő tudtuk teremteni a fizetésalap 80-85 százalékát. Rengeteget utaztunk Erdélyben. Huszonhat órákat buszoztunk, aztán zuhanyzás, és irány a színpad. Legfeljebb előadás után pihentünk egy keveset. Szép volt…

– Lesz folyatatás?

– Ha egészségem engedi, akkor igen. Egyébként nem érzem a koromat, a fiatalokkal jó barát tudok lenni. Tanácsokat adok nekik, hiszen én is az idős kollégáktól kaptam a legtöbbet. Van, amikor meg is fogadják… Sokáig szeretnék még színpadon maradni.

– Mivel negyven éve ismerjük egymást, megkérdezem: hova lett a jellegzetes bajusza?

– Ezektől a nagy bánsági melegektől tüszőgyulladást kaptam, ami sok kellemetlenséget okozott. Harminc évig volt bajuszom, aztán azt mondtam: elég volt, lefele vele! Az igazság az, hogy régi színházi törvény szerint a színész arca csupasz kell legyen. Bajuszt pedig lehet ragasztani…

Higyed Imre Temesvárott született 1942. február 14-én. 1965-1978 között a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak volt tagja. 1978-tól a Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház művésze. Megszámlálhatatlan szerepei mellett több rendezés is fűződik nevéhez.

 

Nánó Csaba

nyomtatási verzió

magyar szemmel

Erős Kárpát-medencei magyar képviselet
Beszélgetés Tőkés László frissen újraválasztott EP-képviselővel

– A vasárnapi választások után az erdélyi magyarságnak három képviselője került be az Európai Parlamentbe. Jó eredménynek tartja ezt a teljesítményt?

– Kezdettől fogva abból indultam ki, hogy erős magyar képviseletet kell biztosítanunk erdélyi magyar nemzeti közösségünk számára az Európai Parlamentben. Mindent ennek rendeltem alá. Így jutottam arra a következtetésre, hogy ha továbbra is külön indulok, ez komoly kockázatot jelent EP-képviseletünkre. Az én lelkemen száradt volna, ha történetesen csak egyedül jutok be az EP-be, vagy kettős kiütéssel mindenki kiesik. Ez volt a közös lista egyik motivációja. A másik indíték a közös autonómiatörekvésünk, amelyet nemzetközi téren csak összefogással tudunk érvényesíteni. Az autonómia nemzetközi együttműködéssel és támogatással valósítható meg. Mindent ennek a két szempontnak rendeltem alá, és így jött létre az a megegyezés, amelyet oly sokan bírálnak. Előrelátó voltam: a megegyezés előtt minden, RMDSZ-en kívüli szervezettel tárgyaltunk. Nem az EMNT vezetőségén múlott, hogy végül is egy viszonylag hiányos összefogást tudtunk elérni. Ezt a pártok fölötti összefogást kezdetnek tekintem. Az volt az elgondolásunk, hogy a megegyezés ne egyszeri formai aktus legyen, hanem egy folyamat, amelyet lépésről lépésre kell megvalósítanunk. Az EP-választás szempontjából kitűzött célt nagymértékben elértük: ha nem is abszolút számokban, de aránylagosan felülmúltuk az 2007-es eredményeket. A mostani kilenc százalékos szavazatarány arra vall, hogy Romániában a magyarság politikai súlya nem a számarányának megfelelő 6,4 százalék, hanem ennél több. Megvalósult tehát az összefogás folyamata: mellénk álltak az erdélyi magyarok! Mellénk álltak a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács helyi vezetői, és szimpatizánsai is. Sikerült elérnünk azt, hogy számbelileg egy jó képviseletünk legyen az Európai Parlamentben. Úgy ítélem meg, hogy ez az együttműködés kezdete. Bízom benne, hogy az RMDSZ felülvizsgálja eddigi politikáját, és az egyoldalú párt- és kormányzati politika meghaladásával képes lesz akár kormányban, akár kormányon kívül a nemzeti önrendelkezés ügyét és az erdélyi magyarság legfőbb kérdéseit képviselni.

– Említette, hogy a választási összefogás egy hosszabb távú együttműködés kezdete. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum munkálataiban például a polgári oldal több szereplője is csak „félgőzzel” vesz részt… Lát-e esélyt arra, hogy az EMNT és az MPP közötti viszony rendes kerékvágásba kerüljön?

– Az EMEF-ben való együttműködésnek van egy technikai oldala. A Magyar Polgári Párt számára az egyeztető fórumban helyet biztosítottunk. Tudomásom szerint az MPP elnöksége úgy határozott, hogy egy személyt delegál a testületbe. Más kérdés, hogy ezt a pártban egyesek hogyan kommentálják: teljes jogú, vagy megfigyelői státussal rendelkező tag… Mi úgy tudjuk, hogy az elnökség teljes jogú tagként delegálta képviselőjét az EMEF-be. Ez azonban csak formai vita tárgyát képezi az együttműködésben. Valójában ennél többről van szó. Megítélésem szerint a Magyar Polgári Párt megfelelő szinteken kellene, hogy értékelje a választás után kialakult helyzetet. Szerintem az MPP vezetősége óriási baklövést követett el. Sajnos Szász Jenő hallgatott Veress Lászlóra és más tanácsadóira, amivel Gigi Becaliéknak és Vadim Tudoréknak a sikeres szereplését segítette. A választási kampányban rengeteget dolgoztunk azon, hogy az általuk alkalmazott bojkottot lefaragjuk. Hála Istennek helyi, és területi szinten sikerült magunk mellé állítani a polgári erőket, és képviselőiket. A regáti szavazatokat leszámítva, valójában a 2007-ben kapott voksokat sikerült újból elnyernem. Az MPP-ben a helyzet felülvizsgálatára, tisztázására van szükség, és ennek alapján kell levonni a megfelelő következtetéseket. Az elnök teljesen elszakadt a párt szervezeteitől, a tagságtól. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és nekem is az a célom, hogy a Magyar Polgári Párt megerősödjön, hogy a magyarság körében valóban kialakuljon egy olyan belső pluralizmus, amely a magyar jövő szempontjából nélkülözhetetlen.

– A Kárpát-medencében erős magyar jobboldali eredmény született. A Néppártban jóval felülmúljuk a román képviselők számát. A Kárpát-medencére kiterjesztett magyar összefogásnak melyek a hozadékai?

– Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével született egyezségünk értelmében közösen kampányoltunk: a Kárpát-medencét a magyarság szempontjából egységes területnek tekintjük. Ennek megfelelően részt vettem a magyarországi kampányban, ugyanakkor Orbán Viktor elkísért erdélyi kortes útjainkon, és támogatta a felvidéki magyarok kampányát is. Az összefogást Kárpát-medencei szintre sikerült kiszélesíteni. A Fidesz, illetve az erdélyi és felvidéki képviselők közösen egy igen erős magyar néppárti delegációt hoznak össze. Ha az összes magyar EP-képviselőt együtt számoljuk, szinte olyan erős EP-képviseletet tudhatunk magunkénak, mint amilyen a románoké. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy európai középnemzet vagyunk. Ezt a létszámkeretet természetesen tartalommal kell megtöltenünk: a következő öt évben az a feladatunk, hogy megvalósítsuk a tényleges kárpát-medencei magyar EP-képviseletet.

 

Makkay József

nyomtatási verzió

Kisebbségvédelem, autonómia, anyanyelvhasználat
Sógor Csaba EP képviselő célkitűzéseiről új mandátuma elején

– Három jelölt jutott be az EP-be a Magyar Összefogás Listáján. Számított erre az eredményre?

– Számítottam rá, hiszen ha 2007-ben külön-külön is sikerült három mandátumot szerezni, akkor az idén, az általános érdektelenség mellett is sikerülnie kellett. Ráadásul, ha néhány ezer szavazattal többet kapunk, négy helyünk is lehetett volna. Sajnos az elmúlt másfél esztendő alatt a hazai átlagpolgár nem sokat érezhetett az uniós tagság előnyeiből, és ezt valamennyire az erdélyi magyar szavazatok száma is tükrözte. Portugáliában például húsz évet vártak arra, hogy a munkaerőpiac szempontjából befogadó állammá váljon az ország, remélem ez nálunk nem fog ilyen sokáig tartani.

– Milyen mértékben járult hozzá az elért eredményhez az elmúlt egy hónap intenzív kampánya?

– A kampány is besegített, de ugyanakkor sokat nyomott a latba az erdélyi magyar tisztségviselők leváltása miatt keletkezett indulat, illetve ellenérzés, és nyilván az összefogásnak is jelentős szerepe volt a választók mozgósításában. Amióta az RMDSZ nincs kormányban, sok területen érezhető a visszarendeződés, de bebizonyosodott, hogy azokban a körzetekben értünk el jobb eredményeket, ahol jól működő szervezeteink vannak. Persze sokat számított a tájolás is, a személyes kapcsolatfelvétel a hétköznapi emberekkel. Bár pontos adatokkal még nem rendelkezünk, a szavazatok mögött érezhető a szórvány jelenléte is. A kisebb közösségek összetartóbbak, motiváltabbak szavazáskor. A székely megyékben 2007-hez képest jól szerepeltünk, de az az igazság, hogy átlagosan tíz potenciális szavazó közül mindössze négy járult az urnákhoz.

– Tőkés László nem volt jelen Marosvásárhelyen a szavazatok összeszámlálásának idején. Van ennek valamilyen különösebb jelentősége?

– Szerintem nincs. A szövetségi elnök is elmondta, hogy a püspök úr egyházi feladatai miatt nem tudott eljönni. Az a fontos, hogy együtt voltunk a kampányindító és záróünnepségeken, és ha külön utakon is, de a közös ügy érdekében jártuk az országot az elmúlt időszakban.

– Hogyan fogadták a szövetség vezetői a választási eredményeket?

– Az első nyilatkozatok idején még nem ismertük a végleges eredményeket, de azok végül az előrejelzések szerint alakultak. Véleményem szerint a két befutó helyezés is jó teljesítmény lett volna, hiszen ebben a kampányban az összefogásra helyeztük a hangsúlyt. A három helyezéssel annál is inkább elégedettek lehetünk, hogy Romániában a legutóbbi választások óta néhány százalékkal csökkent a szavazók részvételi aránya.

– A három régi-új jelölt szűk két éves „csonka” mandátuma után egy öt éves periódus küszöbén lehet-e átfogó, nagyobb szabású tervekről beszélni?

– A célkitűzéseink változatlanok: kisebbségvédelem, autonómia, anyanyelvhasználat. A roma-kérdés felvállalása mellett ugyanakkor hangsúlyosabban kell foglalkoznunk a mezőgazdasági problémákkal is. Remélem, a magyarországi és felvidéki kollégákkal együtt sikerül komoly csapatot alkotnunk a magyar ügyekért Brüsszelben. Az EP bizottságaiban a jelek szerint júliusig nem lesznek nagy változások, vagyis az őszi ülésszakig valószínűleg mindenki eddigi tisztségében marad.

– Az általános európai választási eredmények azt mutatják, hogy előretörtek a radikális, szélsőjobboldali pártok. Milyen változásokat okozhat az EP munkájában az, hogy például Romániát többek között Gigi Becali képviseli a plénumban?

– Nem hiszem, hogy ettől különösebben félnünk kellene, hiszen eddig is voltak szélsőséges elemek az EP-ben. Ha most nagyobb létszámban vannak jelen, talán még a hasznunkra is válhat, mert így élesebben kerülnek majd felszínre a kisebbségi kérdések. A szélsőséges pártok térnyerése tulajdonképpen pofon és választói számonkérés azon országok kormányai számára, amelyek nem tudták megfelelőképpen kezelni a társadalmi problémáikat. A szélsőjobb megjelenése fel kell rázza az EP-ben a nagyobb pártok frakcióit. Egyetlen példát említek: a kisebbségi munkacsoport által benyújtott kisebbségi kerettörvény azért nem került plénum elé, mert az önálló kezdeményezést a néppártiak és a szocialisták leszavazták. Ez a jelenlegi felállásban talán nem történhetne meg még egyszer. Európai szinten a szocialisták és a liberálisok tért veszítettek, és remélem, hogy a néppárt erősödése a javunkra válik az elkövetkezendő években. Az eredmények szerint a szélsőjobbos képviselőknek reális esélyeik vannak arra, hogy külön frakciót alakítsanak. Az viszont rendkívül érdekes lesz, amikor kisebbségi ügyekben például Vadim Tudor és Morvai Krisztina közösen kell majd állást foglaljon.

– Mikor ér véget a régi, és mikor kezdődik az új mandátum?

– A választásokat követően egy szűk hét pihenő után folytatódik a munka. A régi képviselők július 13-án jönnek be utoljára, és 14-én megalakul az új parlament. Nagyon fontosak lesznek az azt megelőző frakcióhetek, mivel akkor fog eldőlni, kik lesznek a frakcióvezetők és ki lesz a parlament elnöke. A nyári szünidő a szokásos menetrend szerint július utolsó hetében kezdődik, az új ülésszak pedig augusztus utolsó hetében folytatódik.

– Hány magyar képviselő lesz az új parlamentben?

– Jelenleg úgy néz ki, hogy huszonheten vagyunk, akik magyar pártlistán jutottunk be. Összehasonlításképpen a románok – a független jelöltet nem számítva – huszonkilencen vannak, de mi is nyerhetünk még egy felvidéki helyet a szavazatok visszaszámlálásakor. Az etnikai arányokat tekintve a nagy győzelmet a néppártban arattuk: az eddigi magyar-román arány 17-16 volt, az új parlamentben pedig 19 magyar és 10, Elena Basescuval esetleg 11 román lesz a delegációkban. A nagy-romániások választási sikere, akik tavaly a parlamenti küszöböt sem tudták átlépni, nem utolsó sorban azoknak is betudható, akik nem mentek el június hetedikén választani. Befejezésül pedig köszönettel tartozom mindazoknak, akik bíztak bennem és a Magyar Összefogásban.

 

Jakab Lőrinc

nyomtatási verzió

Kányádi Sándor Szegeden
„Vannak vidékek legbelül”

Rangos vendéget köszönthettek az irodalomkedvelők Szegeden a Somogyi Károly könyvtárban a 80.ünnepi könyvhét nyitórendezvényén. A nemrég 80. születésnapját ünneplő Kányádi Sándor ,a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett Kossuth - díjas író, műfordító, a Magyar Kultúra követe író – olvasó találkozót tartott.

 

A könyvtár zsúfolásig megtelt olvasótermében, korra, nemre, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül nagy izgalommal várták, hogy korunk legkedveltebb irodalmárával találkozhassanak. Az interaktívra sikeredett összejövetelen bárki kérdezhetett, mert Sándor bácsi minden kérdésre készségesen válaszolt. Volt, aki a magyar nemzet mai céljairól érdeklődött, de volt, aki az íróról besúgók által készített 16 kilógrammnyi államvédelmi papírok felől érdeklődött. Sándor bácsi előadását jó néhány versének elszavalásával is fűszerezte.

Saját bevallása szerint: „Szerencsésebbnek tartom magam minden kortársamnál, hisz olyan barátaim lehettek, mint: Kóos Károly, Tamási Áron, Illyés Gyula, Márton Áron gyulafehérvári püspök. Ezeknek a férfiaknak köszönhetem emberré válásomat, és hogy hogyan sáfárkodtam a tőlük szerzett életbölcsességgel, majd később derül ki.”

Számunkra, akik abban a kivételes kegyben részesültünk, hogy meghallgathattuk építő gondolatait, minden esetre elégedetten nyugtáztuk, hogy a Magyar Kultúra Követe 80 éves létére is fáradhatatlan. Mindenhova eljutott eddig, ahol csak magyarok vannak e földtekén, Vancuvertől Moszkváig, az udmuroktól Izráelig. Mindenhol, igaz hittel hirdette a szórványban élő nemzettársainknak, hogy magyarok vagyunk, míg magyarul beszélünk, magyarul álmodunk.

A szegedi találkozó üzenete sem lehetett más, mint az, hogy érdemes beilleszkedni Európába, mert a magyar nyelv sem alábbvaló, mint a többi, sőt büszkék lehetünk őseink reánk testált nyelvére, nemkülönben szépséges szülőföldünkre. Egyik legszebb versében Kányádi Sándor erről a felfokozott érzelemről ekképp vall: „Vannak vidékek, gyönyörű tájak, ahol a keserű számban édessé ízesül, vannak vidékek legbelül.”

 

Czégé Andrea Gizella

nyomtatási verzió

A magyar bakaruhától a szovjet kitüntetésekig
Hadtörténeti kiállítás Kolozsváron

Rendhagyó kiállítást látogathattak az elmúlt héten Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában az érdeklődők. A marosvásárhelyi vitéz Benkő József másodéves történelem-levéltáros szakos hallgató második világháborús relikviákat mutatott be magánygyűjteményéből, a kolozsvári állomás bombázásának 65. évfordulóján. Nyolcadik kiállításánál tart a fiatal gyűjtő, háborús témájú tárlatokat rendezett többek között szülővárosában, valamint Nagyváradon is.

 

Benkő hatéves korában kezdett a hadi események iránt érdeklődni, komolyabban hat-hét éve foglalkozik a gyűjtéssel. Elsősorban veteránoktól szerezte be a kiállítás anyagát, de padlásokon, ócskapiacon, régiségkereskedésekben is kutatott a még fellelhető emléktárgyak után. Elsődleges célja a gyűjtésnek, hogy azokat a darabokat, amik enyészetre vannak ítélve, vagy éppenséggel arra, hogy kivándoroljanak az országból, megmentse a pusztulástól.

„Nem ismerhetjük meg a háború borzalmait, nem ismerjük meg a vívmányait is” – vallja a fiatal gyűjtő. Kiállításait igyekezet különböző tematikák szerint összeállítani, nem fordult még elő, hogy ugyanabban a formában vándoroljon egyik városból a másikba. Gyűjteménye több ezer darabból áll, és folyamatosan bővül. A tárgyak tárolása eléggé nehéz, egyelőre Benkőék marosvásárhelyi lakásában vannak bedobozolva és felcímkézve. Elmondta, a kiállítások megrendezéséhez, a gyűjtéshez a legnagyobb támogatást szüleitől kapja, de az egyetem is hozzájárul a szerevezéshez, és besegítenek a barátok, ismerősök is. Magyarországon is vannak gyűjtők, kiállítások, ezért Benkő József úgy gondolja, hogy elsősorban szülőföldjén, Erdélyben kell tevékenykednie, itt kell bemutassa a relikviákat. „A nálunk fellelhető anyagokat gyűjtöm, az erdélyi embereknek szeretnék emléket állítani” – mondta lapunknak a kiállítás tulajdonosa. Jelenleg egy magánmúzeum létrehozásán dolgozik Marosvásárhelyen, ugyanakkor egy hagyományőrző egyesületet is létre szeretne hozni, ami abból állna, hogy a különböző ünnepélyeken, avatásokon második világháborús katonaruhákban álljanak díszőrséget. Komoly terve, hogy emlékműveket avasson olyan településeken, falvakban, ahol frontátvonulások voltak, emléket állítva ezzel a magyar hősi halottaknak.

 

Nánó Csaba

nyomtatási verzió

Áldásos munka

Egyházak és felekezetek vezetői látogattak az MTV új gyártóbázisára. A neves közéleti személyek találkoztak az intézmény vezetőivel és megáldották a Vallási és Egyházi Szerkesztőség szobáit.

 

A Vallási és Egyházi Szerkesztőség munkáját alapvetően meghatározza az egyházakkal és felekezetekkel 1999-ben kötött szerződés. A heti több mint kétszáz perc adásidő alapján az MTV az ötödik helyet foglalja el az európai televíziók sorában. A tematikus műsorok mellett a két közszolgálati csatorna megkülönböztetett figyelmet fordít az egyházi ünnepek műsorkínálatára is.

A vallási intézményekkel kiépített harmonikus kapcsolatnak is köszönhető, hogy pénteken a Magyar Televízió új székházába látogatott Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Steinbach József református püspök, Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora, Dr. Mészáros Kálmán, a Magyar Baptista Egyház elnöke, valamint Imrényi Tibor, a Magyar Ortodox Egyházmegye címzetes esperese. A főpapokat és vezetőket az óbudai épületbe népes küldöttség kísérete el.

„Az új médiaüzemben szív és megújuló erő kell, hogy napról napra betölthessük küldetésünket – hangsúlyozta a vendéglátó, Medveczky Balázs alelnök. Az emberek megszólítása, informálása, tanítása a médiatörvényben rögzített feladatunk, de egyben önként vállalt tevékenységünk is. Ebben az értelemben pedig Önökkel együtt ugyanazt a célt szolgáljuk: közösséget építünk.”

Ezt követően a küldöttségek vezetői megáldották a hívők hiteles tájékoztatására két évtizede alapított Vallási és Egyházi Szerkesztőség szobáit, s egyben röviden szóltak is az egybegyűltekhez.

Dr Erdő Péter az egyházalapító Péter kiválasztásához fűzte gondolatait: mindannyian, akik a szerkesztőségben dolgoznak, egy nevet, egy új küldetést kaptak. Ennek megtalálásához és életre váltásához kérte Isten áldását.

Steinbach József az elbizonytalanodott emberiségre utalt. A püspök aláhúzta: minden ember várja, hogy megszólítsák, de csak Isten igéje lehet a legfőbb kapaszkodó.

Dr. Fabiny Tamás a média szerepéről beszélt. Elmondása szerint a médiának hármas szerepe van: az információ, az edukáció és a rekreáció. Jelen világunkban az első kettő kárára az utóbbi tolakodik előre. Az egyházi vezető kérte a jelenlevőket a tájékoztatási és a nevelési feladatok megerősítésében.

Schőner Alfréd egy jeruzsálemi szent könyvből idézett: „Vannak emberek, akiknek szíve helyén kő van, s vannak kövek, amelyekben szív dobog.” A főrabbi azt kívánta a hallgatóságnak, hogy érző szívű emberek népesítsék be az új gyártóbázist.

Dr. Mészáros Kálmán csatlakozott az előbbi gondolathoz, szavai szerint egy új székház egy új korszakot is jelent egyben. Isten azt áldja meg, ami szerinte való, s egyben kívánta, hogy e falak közt végzett munka is szolgálja az Úr akaratát.

A vendégektől Dobos Menyhért közéleti igazgató búcsúzott el. Megköszönte a kis közösség munkájának megszentelését, amely az új gyártóbázison új erőt adhat munkatársainak, tájékoztat az MTV sajtószolgálata.

 

nyomtatási verzió

Trianonra emlékeztek Nagyváradon és Csíkszeredában

Rendhagyó módon emlékezett meg a Trianoni békediktátum 89. évfordulójára az EMI nagyváradi szervezete. Az Alsó Dorongosi út egyik dombtetőjén hatalmas T betű hírdette lángolva: Nem felejtünk, és nem adjuk fel soha!! A szeles idő ellenére szép számmal jelentek meg fiatal és idős magyar polgárok egyaránt. Szavalatok, valamint prózai ráhangolódás után a diktátum jelképévé lett T betű, stílusos módon egy ősi magyar fegyver, a reflexíj lövésétől lobbant lángra. Sokáig égett a fából összeácsolt jelkép, mintha Trianon minden bűne és mocska benne lett volna. A tűz lángjainál minden magyra ember elgondolkodhatott azon, mit veszítettünk, és mit kell tenünk hogy visszaszerezzük, ami jog és igazság szerint mindig is a mienk volt! Ez Trianon mai üzenete.

Megemlékezést tartott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszeredai tagszervezete is a trianoni békediktátum évfordulóján, csütörtökön délután az 1956 téren. A rendezvényen képviseltette magát az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszeredai tagszervezete, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület.

A megemlékezés a diktátum aláírásának időpontjában a város közigazgatási területén levő templomok harangjainak megkongatásával kezdődött. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részéről Tóth Bálint tartott megnyitó beszédet. Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményét szavalta el egy volt politikai fogoly, beszédet mondott Szatmári Ingrid csíkszeredai református lelkész. Jakab Tamás csíkszeredai HVIM tag elszavalta Reményik Sándor Gyűrűt készíttetek című költeményét.

Ezek elhangzása után a csíkszeredai HVIM koszorút helyezett az ‘56-os emlékmű talapzatára.

A rendezvény a Szabadság térre való levonulással folytatódott, elől két vármegyés haladt egy gerendából összeállított kereszttel. A levonulás során többször is felcsattant a Vesszen Trianon! valamint a Székelyföld szíve magyarul dobog, gyarmatosítók takarodjatok! skandálás.

A téren sor került a trianoni békediktátum előtti Magyarországot ábrázoló, fából készült térképnek a keresztre való felfüggesztésére, és szögesdrótból font „töviskoszorúval” való megkoronázására.

A rendezvény végén elhangzott Kárpáti Piroska “Üzenet Erdélyből” című költeménye Tóth Bálint tolmácsolásában.

 

nyomtatási verzió

kitekintő

EP-választás
Európában tartolt a jobboldal

Alacsony részvétel mellett elsöprő néppárti győzelmet hozott az europarlamenti választás. A trend egyszerűen felírható: győztes konzervatívok, megzuhant szocialisták, megerősödő radikálisok, írja a Gondola. hu hírportál.

 

Az uniós politikáról alkotott vélemény kifejezése helyett számos ország szavazópolgárai arra használták ki az EP-választásokat, hogy ítéletet mondjanak saját nemzeti kormányuknak a globális gazdasági válság leküzdését célzó erőfeszítéseiről. A kormányon lévő német, francia és olasz konzervatív pártok az élen végeztek a fenti három országban rendezett szavazáson, és jól szerepelt Lengyelországban a Polgári Platform nevű jobboldali liberális kormánypárt is.

Vereséget szenvedett viszont a kormánypárt Görögországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Írországban és Lettországban – csupa olyan ország, amely heveny gazdasági problémákkal küzd. Súlyos visszaesést könyvelhetnek el a szocialisták, miközben előretörtek a Zöldek, elsősorban Franciaországban. Ez a körülmény nagyobb súlyt kölcsönözhet a jövőben a környezetvédelemnek az egyes államok nemzeti politikájában, írja az MTI.

Mindenkinek az arcára volt írva…

Vígh Zoltán az MTV brüsszeli tudósítója szerint „az arcokat egyszerűen látni kellett. Csak úgy lehetett megérteni, mi történt Európában”. A néppárti Pöttering nem okozott csalódást, kimért volt, udvarias, és szerfölött diplomatikus. Ám amikor az éjszakai sajtótájékoztatón az Európai Néppárt vezetői kaptak szót, diadalmas pillantásokkal jelentették be: „győztünk”.

A tudósító szerint ugyanilyen döbbenetes volt az európai szocialisták vezetőjének a reagálása is. Martin Schulz kővé meredt arccal nézett maga elé. Európában a baloldal komoly vereséget szenvedett majd minden országban. Magyarországon az MSZP, Hollandiában a Munkáspárt a „nemzeti radikálisokkal” egy súlycsoportba került. A brit Munkáspárt, amely jó évtizede Tony Blairrel az élén elindította a kontinens „baloldali reneszánszát” még ennél is mélyebb válságba került. Schulz saját pártja, a német szociáldemokrata párt szintén történelmi hagyományokkal büszkélkedhet, de 2009. június 7. nekik is a visszaesés napja. A frakcióvezetőn látszott, hogy nehezen rendezi a gondolatait, be is érte néhány megjegyzéssel arról, hogy a válság felemésztette több kormányzó baloldali párt erejét.

Az EPP hívei ekkor már a parlament második emeletén emelgették a boros- és söröspoharakat, egyre vidámabb hangulatban. Itt is lehetett hallani hivatkozásokat a magyar eredményekre, a FIDESZ európai mértékben is kimagaslóan sikeres szereplésére. Mondani sem kell, a PES (az európai szocialisták) háza táján néma csend uralkodott.

A népszerűtlen Sarkozy toronymagasan nyert

Sarkozy UMP-je a szavazatok 28,5%-át szerezte meg, ezzel 29 képviselőt delegálhat Strasbourgba. A második helyet a legnagyobb parlamenti ellenzéki erő, a Szocialista Párt (PS), valamint a Daniel Cohn-Bendit nevével fémjelzett Zöldek szerezték meg: mindkét párt 16%-os eredmény mellett 14 mandátumot tudhat magáénak.

Ugyanekkora meglepetést szerzett a Francois Bayrou által vezetett centrista MoDem teljesítménye: a várt 13,5 százalékos támogatottsághoz képest csak 8,5 százaléknyian választották a MoDemet, amely 6 képviselőt delegálhat az Európai Parlamentbe.

A radikális erők Franciaországban a vártnál kevesebb mandátumot tudhatnak magukénak: a radikális jobboldali Nemzeti Front (FN) a szavazatok 6,3%-át szerezte meg, így hárman képviselhetik Jean-Marie Le Pen pártját. A másik jobboldali párt, a Libertas egy mandátumot tudhat magáénak (4,6%).

A vártnál rosszabbul szerepelt Olivier Besancenoték: az Új Antikapitalista Párt mindössze egy képviselőt küldhet a parlamentbe (4,9 százalék). A Francia Kommunista Párt (PCF) és a Balpárt (PDG) közös listájára a választók 6,7%-a voksolt. Ez az eredmény öt képviselői helyet eredményezett a radikális pártszövetségnek.

Labour: történelmi vereség

A BBC előzetes becslést adott a várható végeredményről, amely szerint az 1997 óta hatalmon lévő Munkáspárt a harmadik helyre csúszott vissza, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) mögé, amelynek egyetlen fő politikai programpontja Nagy-Britannia kivezetése az EU-ból. Az előrejelzés szerint a brit EP-választást a Konzervatív Párt nyerte 27 százalékkal, utána a UKIP következik 17 százalékkal, majd a Munkáspárt 16 százalékkal.

Különösen kirívó a Labour walesi eredménye: a párt itt második lett a toryk mögött, 20 százalékos eredménnyel, ami 12 százalékpontos zuhanás. A Munkáspárt 1922 óta most először nem végzett az első helyen valamely népképviseleti választáson a walesi tartományban.

Angela tarolt

Németországban a részvétel 42 százalékos volt: ez a legrosszabb eredmény, amit valaha mértek európai parlamenti választásokon.

A miniszterelnök-asszony, Angela Merkel pártja, a CSU/CDU a leadott voksok 38 százalékát kapta az előzetes számítások alapján. A szociáldemokraták 21,5, a liberálisok 12, a zöldek 10,5 a szélsőbal 7 százalékot kapott.

Marad az EU elnöke?

A jobbközép erők sikere nyomán valószínűvé válik José Manuel Barroso újraválasztása az Európai Bizottság élén. Az Európai Unió nagyhatalmú végrehajtó testületének elnökét illetően ugyanis a végső szó az Európai Parlamentet illeti.

A mandátumok elosztása

Európai Néppárt (EPP-ED): az eddigi 288 képviselő helyett 265 képviselő.

Európai Szocialista Párt (PES): az eddigi 203 képviselő helyett 184 képviselő.

Európai Liberális Demokrata és Reform Párt (ALDE): az eddigi 100 képviselő helyett 83 képviselő

Unió a Nemzetek Európájáért (UEN): az eddigi 23 képviselő helyett 25 képviselő.

Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA): az eddigi 41 képviselő helyett 50 képviselő.

Európai Egyesült Baloldal – kommunisták – és a Skandináv Zöldpárti Baloldal (EUL/NGL): az eddigi 37 képviselő helyett 36 képviselő.

Függetlenség / Demokrácia (ID): az eddigi 36 képviselő helyett 21 képviselő.

A független képviselők száma 28-ról 72-re nőtt.

 

nyomtatási verzió

Felvidéki magyar pártszakadás

Új magyar párt a láthatáron

A felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) néhány vezetője, illetve a szlovák sajtó szerint Simon Zsolt, a pártból áprilisban kilépett, magát függetlennek nyilvánító képviselő és volt agrárminiszter új párt létrehozásán dolgozik, de Simon maga azonban tagadja ezt.

„Tudok róla, hogy Simon úr pártot szervez, de nem tudom, milyen szakaszban van” – nyilatkozta Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke szerdán a TA3 szlovák hírtelevíziónak. Simon Zsolt azt mondta a televíziós csatornának, hogy „erről még korai beszélni”.Csütörtökön Szigeti László, az MKP oktatási alelnöke nyilatkozott úgy, hogy értesülései szerint Simon Zsolt az érsekújvári járásba látogat, ahol képviselőkkel és talán MKP-tagokkal is találkozik. „Feltehetően új pártba verbuválja őket” – jelentette ki Szigeti.

Simon Zsolt az Új Szó című szlovákiai magyar napilap pénteki kiadásában tagadta a verbuválást. „Hogyan lehet embereket szervezni egy nem létező pártba?” – tette fel a kérdést Simon. Azt azonban elismerte, hogy találkozik emberekkel. „Ha meghívnak valahová, akkor nem utasítom vissza” – mondta a képviselő.

A Markíza pozsonyi kereskedelmi televízió szerint az új párt neve Híd lesz, és szlovákokat is várnak a soraiba. A TA3 hírtelevízió pedig azt jelentette, hogy értesülései szerint az új, vélhetően magyar párt élén Bugár Béla, az MKP volt elnöke állna. Bugár korábban úgy nyilatkozott, hogy nem tartaná jó és szerencsés megoldásnak egy új magyar párt létrehozását Szlovákiában.

A hírtelevízió szerint az új párt szervezése az európai parlamenti választás után nyilvánosan folytatódna, s megkezdődne a pártalapításhoz szükséges aláírások összegyűjtése is. A szlovák sajtó szerint az MKP „alternatívájaként” emlegetett párt alakuló ülése szeptemberben várható.

Simon Zsolt, az MKP parlamenti képviselője, az országos vezetés tagja április elején mondott le összes pártbeli tisztségéről, kilépett a pártból is, majd bejelentette, hogy független képviselőként tevékenykedik tovább a parlamentben. Később a lévai és a rimaszombati járásban léptek ki a pártból többen.

Április közepén három parlamenti képviselő – Bugár Béla, A. Nagy László és Gál Gábor – jelentette be, hogy kilépnek a frakcióból, de ők a pártot nem hagyták el. Lépésüket azzal indokolták, hogy nem értenek egyet a párt mai vezetésének politikájával. Az MKP vezetése és a három képviselő azóta többször is tárgyalt, de nem egyeztek meg. Bugárék platformot követelnek az MKP-n belül, de azt jelenleg a párt alapszabályzata nem teszi lehetővé. Várható, hogy a vita június 13-án, az MKP országos tanácsának következő ülésén dől el. Az Új Szó úgy tudja: az EP-választás után várhatóan mindhárman az MKP-ból is kilépnek. Eltérnek a vélemények arról, hogy ez milyen hatással lesz az MKP tagságára.

Helyi megfigyelők szerint belső hatalmi harc dúl az MKP-ben, amely végső soron kárt okoz a szlovákiai magyarságnak. Amennyiben két, egymással vetélkedő magyar párt működne párhuzamosan, akkor megtörténhet, hogy egyikük sem jut be a szlovák törvényhozásba, írja a Magyar Távirati Iroda (MTI).

 

nyomtatási verzió

Németh Géza Emlékkonferencia:
Nő a magyarság súlya a Kárpát-medencében

A magyarság népesedési és társadalmi súlya növekszik a Kárpát-medencében – állapították meg a menekültekről és migrációról tartott konferencián, amelyet a református Erdélyi Gyülekezet budapesti központjában, a Reménység Szigetén rendeztek szombaton, a gyülekezetalapító, Németh Géza emlékére.

 

Az erdélyi magyarságénál mára már nagyobb az erdélyi románok elvándorlása, és a magyarok esetében visszavándorlás is tapasztalható, a romániai magyarság termékenységi mutatói pedig szinte azonosak a románokéval – mondta az MTI-nek Zalatnay István, a gyülekezet vezető lelkésze. A lelkész elmondta, hogy ma nagyjából annyi magyar él a Kárpát-medencében, mint az első világháború utáni békekötések idején. „Kellő állami támogatással jelentős pozitív változás hozható” – tette hozzá.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke, tiszteletbeli főgondnok előadásában arról beszélt, hogy állami támogatáspolitikával elejét kell venni annak a „kettős” elvándorlásnak, amely a Kárpát-medencéből Magyarországra, majd innen tovább folytatódik. Elő kell segíteni a visszavándorlást a tudósok, kutatók esetében is – tette hozzá.

A konferencián előadást tartott Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök is.

Az emlékkonferencia zárásaként elfogadott Nyilatkozat szerint „hatalmas történelmi teljesítmény”, hogy a XX. században megmaradtak a magyar kisebbségek, amikor Európában majdnem minden kisebbség megszűnt létezni.

Az erdélyi magyarság jövője érdekében pedig „népesedésközpontú nemzetpolitika érvényesítését” javasolja a Nyilatkozat, amely szerint szükséges, hogy „erőteljes, távlatilag normatív jellegű családtámogatási rendszer épüljön ki”.

 

nyomtatási verzió

Budapesti Ünnepi Könyvhét:
A válság ellenére sem csökkent az érdeklődés

Teljesen megtelt érdeklődőkkel szombaton a budapesti Vörösmarty tér, a 80. Ünnepi Könyvhét és a hozzá kapcsolódó 8. Gyermekkönyvnapok központi helyszíne: a közönség érdeklődése a válság ellenére sem csökkent a könyvek iránt. Mint Sárközy Bence, az elsősorban kortárs magyar szépirodalmat megjelentető Magvető főszerkesztője elmondta, kiadójuk 14 új kötettel érkezett a könyvhétre, és tapasztalataik szerint újdonságaik címszáma mellett az érdeklődők tábora sem csökkent. „Az áprilisi könyvfesztivál is azt bizonyította, hogy a nagy könyves eseményeken a vásárlási kedvvel semmi gond nincs” – fogalmazott.

A szakember szerint fontos a könyvhét fiatalítása, ezért nagyon jó ötletnek tartja a szombaton első alkalommal megrendezett Könyvek Éjszakáját, melynek során a legtöbb kiadó egészen éjfélig különleges programokkal várta olvasóit. Este 8-tól éjfélig félóránként a Magvető más-más szerzője látta vendégül egy pohár sörre mindazokat, akik a kiadó standjánál 5000 forint felett vásároltak. A hordót Esterházy Péter verte csapra, majd többek között Darvasi László, Grecsó Krisztián, Fehér Béla, Király Levente, Kovács András Ferenc, Spiró György, Tóth Krisztina és Závada Pál csapolt sört és ajánlott könyvet.

Újdonságként találkozhatott a közönség a könyvheti olvasóklubbal. Mint a „sátorkönyvtár” munkatársai elmondták, ott a könyvhétre megjelent szinte összes újdonság megtalálható; az érdeklődők egy igazolvány leadása után bármelyik kötetet kiválaszthatják, és leülhetnek olvasni a sátorban. „Délelőttönként még kevesebb a látogató, délután már sokkal több, este pedig alig lehet elzavarni az embereket” – számoltak be a kezdeményezés sikeréről.

Míg a szabadtéri standokon folytak a dedikálások, és a színpadokon zajlottak a műsorok, a Partvonal kiadó a Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászdában mutatta be Sass Sylvia Az álmok éneke című új kötetét.

A világhírű operaénekesnő saját elmondása szerint egy komoly betegség után kezdte írni második könyvét, először csupán „önmaga rendezésére”. A munkával egy év alatt készült el, de a kötet hosszú évek lerakódott gondolatait tartalmazza. Az álmok énekében Sass Sylvia képzőművészként is feltűnik, a kötet illusztrációit maga szerző készítette.

 

nyomtatási verzió

Gőzerővel kutatnak az Air France gépe után

A lezuhant repülőgép 17 holttestét találták meg

Több napos keresés után a francia és a brazil flotta egységei ráakadtak az Air France francia légitársaság pünkösdhétfőn az Atlanti-óceánba zuhant A-330/200 légibuszának maradványaira, és eddig összesen 17 holttestet emeltek ki a tengerből.

Az amerikai haditengerészet két nagyteljesítményű detektort küldött azokra a francia hajókra, amelyek keresik az Atlanti-óceánba zuhant francia gép fekete dobozát, illetve a gép roncsait, utasait – jelentette be Washingtonban egy magas rangú amerikai védelmi tisztségviselő. A 6100 méteres hatótávolságú detektorokat hétfőn szállították Brazíliából a hajókra, amerikai kezelőszemélyzettel együtt. A brazil hadsereg a gép újabb roncsait, szárnydarabokat és üléseket talált meg az óceánban.

A megtalált személyes tárgyakat kizárólag az áldozatok hozzátartozóinak adják át, tette hozzá a szóvivő, aki kizártnak nevezte, hogy öt nappal a szerencsétlenség után még túlélőkre bukkanhatnak.

A kutatásban részt vevő francia és brazil hajók a hétvégén további tizenegy holttestet találtak meg az Atlanti-óceánban, ott, ahol feltételezések szerint az Air France repülőgépe egy héttel ezelőtt lezuhant. A brazil hatóságok korábban közölték, hogy hat holttestet emeltek ki a vízből, így már tizenhétre emelkedett a megtalált áldozatok száma. A tizenegy új tetemből négy férfi, négy pedig nő volt – közölte Henry Munhoz alezredes, a bazil légierő szóvivője; a többi áldozat neméről nem beszélt. A brazilok a katasztrófa helyszínétől mintegy 800 kilométerre fekvő Fernando de Noronha szigetre szállítják a holttesteket.

A holttestek közül kilencet a Constuitucao nevet viselő brazil fregatt, nyolcat pedig a francia Ventose fregatt emelt ki a vízből.

Az Air France francia légitársaság Rio de Janeiróból Párizsba tartó 447-es számú járata május 31-én tűnt el viharos időjárási körülmények között, fedélzetén 228 emberrel, akik feltehetőleg mindannyian életüket veszítették. A szerencsétlenül járt gép fedélzetén négy magyarországi és egy szlovákiai magyar utas is volt.

A kutatást végző brazil és francia hajók az Airbus több tucatnyi alkotóelemét is kihalászták a vízből.

Műszaki hibát sejtenek

Az illetékesek komolyan vizsgálják azt az eshetőséget, hogy a sebességmérő műszerek zavara okozta a hét elején az Atlanti-óceánba zuhant francia utasszállító repülőgép katasztrófáját – mondták el csütörtökön repülésügyi szakértők. A név nélkül nyilatkozó szakemberek szerint, ha helytálló az a – többek között amerikai újságokban megjelent – feltételezés, hogy a Rio de Janeiróból Párizsba tartó Air France-gép a műszerek hibájából nem megfelelő sebességgel repült bele az Atlanti-óceán fölött a viharba, s ez okozta a katasztrófát, akkor két eset lehetséges: vagy eljegesedett egy légnyomás-érzékelő külső szonda, vagy a repülőgép belső sebességmérő műszere mondta fel a szolgálatot.

Mint kifejtették, a külső szonda továbbítja azokat az adatokat, amelyekből a fedélzeti számítógép kiszámítja az utazósebességet és a repülési magasságot. Ha a szonda eljegesedett, az a fűtőrendszerének a hibájából következhetett be – jegyezték meg. A másik lehetőség, hogy maga a betáplált adatokat leolvasó sebességmérő működött rosszul.

Ha a két említett műszer közül az egyik nem pontos adatokat továbbított, megtörténhetett, hogy a repülőgép túl gyorsan vagy túl lassan repült bele a – meteorológiai jelentések szerint igen heves – viharba. Az előbbi esetben a gép törzse több darabra törhetett, az utóbbi esetben pedig a pilóta elveszíthette az uralmát a gép fölött.

A francia járat előtt és után is áthaladtak repülőgépek a viharos gócon

Európai szakértők szerint több kedvezőtlen körülmény együttesen okozhatta az Air France gépének vesztét. Önmagában a villámlás és a turbulencia ritkán okoz repülőszerencsétlenséget; e két körülményen kívül további tényezők egyidejű fennállása vezethetett a Rio de Janeiróból Párizsba tartó francia utasszállító repülőgép hétfői eltűnéséhez – mondták el szakértők, miután az Air France szóvivője azt mondta, villámcsapás érhette a légitársaság eltűnt 447-es járatát.

A szakértők véleményét erősíti, hogy a Reuters hírügynökség értesülései szerint ott ahol a 447-es járat eltűnt, az Air France gépe előtt és után is nem sokkal áthaladt egy-egy Lufthansa gép. Mindkét repülő pilótája rossz légköri viszonyokról számolt be, de mindkét járat gond nélkül áthaladt ott, ahol a szerencsétlenül járt gép eltűnt.

 

nyomtatási verzió

Obama a normandiai partraszállásról

A szövetséges erők katonáinak bátorsága megváltoztatta a huszadik századot – mondta szombaton Barack Obama amerikai elnök a normandiai partraszállás 65. évfordulójának ünnepségén elhangzott beszédében. A franciaországi Colleville-sur-Mer amerikai katonai temetőjében kilencezer meghívott, köztük kétszáz amerikai veterán részvételével rendezett ünnepségen az amerikai és francia elnök pár mellett jelen volt Stephen Harper kanadai, Gordon Brown brit és Francois Fillon francia miniszterelnök is, valamint II. Erzsébet angol királynő képviseletében Károly herceg, trónörökös.

Az amerikai elnök szerint az 1944. június 6-án kezdődött normandiai partraszállás eldöntötte a második világháború kimenetelét, hozzájárult ahhoz, hogy Nyugat-Európa felszabaduljon a náci Németország megszállása alól. „Nem felejthetjük el, hogy a partraszállás az a pillanat volt, amikor egyesek bátorsága és nagylelkűsége lehetővé tette, hogy az egész század irányt váltson” – hangsúlyozta az amerikai elnök a több mint kilencezer hősi halált halt amerikai katona végső nyughelyéül szolgáló temetőben, amely közvetlenül a normandiai partszakasz felett található.

Obama kiemelte: „a maximális veszélyben és a legszörnyűbb körülmények között ezek a magukat átlagosnak gondoló emberek megtalálták magukban azt, amitől fantasztikus cselekedetet hajtottak végre”. Hozzátette: „akkor még nem tudhattuk, hogy a huszadik századot meghatározó hatalmas fejlődés az Atlanti-óceán két partján ezen az alig harminc négyzetkilométernyi partszakaszon lezajlott csatában dőlt el”. Az amerikai elnök emlékeztetett arra, hogy a győzelemnek köszönhetően Franciaország talpra állt, lehetővé vált Európa felszabadulása, majd a Marshall-segély, a NATO létrehozása és a mindezekből fakadó prosperitás és biztonság.

 

nyomtatási verzió

szabadidő

Ismét EMI-tábor Gyergyóban – augusztus 5-9. között

Idén is sor kerül az Erdélyben immár legnagyobb nyári ifjúsági rendezvénynek számító EMI-táborra Gyergyószentmiklós mellett. Akárcsak az eddigi években, más témakörök mellett idén is előadások tucatjai foglalkoznak a magyarság múltjával, jelenével és jövőjével, esténként pedig a legkiválóbb nemzeti rockzenekarok szórakoztatják az egész világról oda sereglő fiatalokat és magukat fiatalnak érzőket, de számtalan más tevékenység és szórakozási lehetőség is színesíti a tábor mindennapjait.

 

Tavaly a napi összesítés szerint több mint 15 ezer látogatót számlált az EMI-tábor, meghaladva ezzel a hasonló jellegű erdélyi rendezvények látogatottságát, s idén az eddigieknél is érdekesebb programokat állítottak össze a Kárpát-medencei nemzeti érzelmű ifjúság számára. Az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett rendezvény a tavalyi évhez hasonlóan a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág panzió területén zajlik majd, és öt napig tart.

Olyan előadók tisztelik meg a tábort jelenlétükkel, mint Bakay Kornél, Bartha József, Becsey Zsolt, Bodó Barna, Borbély Imre, Egyed Ákos, Erőss Zsolt, Csép Sándor, Gaudi-Nagy Tamás, Gergely István (Tiszti), Hetesi Zsolt, Jankovics Marcell, Kallós Zoltán, Kosaras Péter Ákos, Morvai Krisztina, Lovas István, Pörzse Sándor, Raffay Ernő, Somai József, Szidiropulosz Archimédesz, Tőkés László, Vincze Gábor, Vukics Ferenc, Vona Gábor, Wittner Mária – és a sor folyamatosan bővül.

Néhány a témák közül: a magyarság eredete, kurultaj, délvidéki magyarverések, nemzetstratégia, a református egyház helyzete 1945 után, Bolyai Egyetem, székely történelem, a belső-magyarországi rendszerváltozás, pártépítés Jobbik-módra, szórvány, egyház és nemzet, Trianon, autonómia, nemzeti jogvédelem, Rongyos Gárda.

Az esti szórakozásról szerdán a Transylmania és a Kormorán, csütörtökön az Ismerős Arcok és a Beatrice, pénteken a Kárpátia és a Patrióta, szombaton a Knock Out, a Dalriada és a Zanzibár, vasárnap pedig a Hungarica, a Moby Dick és Kalapács gondoskodik, de lesz táncház is.

Az előadósátoron kívül lesz hagyományőrző jurta, ökumenikus Keskeny út sátor, EMI- és társalgó sátor, művészsátor, gyereksátor, valamint film- és borsátor.

Ezek programjai a többi részlettel együtt elérhetőek az emitabor.hu/erdely honlapon.

 

nyomtatási verzió

Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden

Első alkalommal szervezik meg a Partiumi Híd Fesztivált a Szatmár megyei Kökényesden. A partiumi fiatalok által szervezett ifjúsági tábor mottója egy Wass Albert idézet: „Az igazak jövendőjét a lélek és a szellem ereje formálja…”

 

A kökényesdi horgásztó mellett rendezett első nemzeti ifjúsági tábor időpontja 2009. július 9-13. A rendezvény fővédnöke Mádl Ferenc, Magyarország volt köztársasági elnöke és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, EP-képviselő.

A partiumi fiatalok célja: a nemzettudat erősítése, a nemzeti önbecsülés visszaszerzése, továbbá szoros kapcsolatok kialakítása és ápolása más – nemzetünkért tenni akaró – szervezetekkel, és történelmi egyházakkal.

A rendezvény szervezői szeretnék elérni, hogy a résztvevő gyermekek és felnőttek, fiatalok és „örökifjak”, fiúk és lányok, mindenki megtalálja a neki tetsző programokat, anélkül, hogy politikai tőke kovácsolóinak áldozataivá válnának.

Naponta nemzeti tudatot erősítő irodalmi, történelmi, kulturális előadásokat hallgathatnak majd a fesztivál résztvevői. Az előadók között található Raffay Ernő, Takaró Mihály és Vekov Károly történészek, Tőkés László EP-képviselő, Bartha József tiszteletes és Gergely István, a csíksomlyói Árvácskák „atyja”, Mikola István és Vona Gábor politikusok, valamint Buzánszky Jenő, a legendás hírű Aranycsapat még élő futballistája és mások. Ezen kívül lesz néptáncbemutató, borkóstoló, horgász- és halászléfőző-verseny, és még számtalan program várja a vendégeket.

Esténként neves együttesek szórakoztatják a nagyérdeműt! A magyarországi zenekarok között található július 9-én az Osztováta és az Ismerős Arcok, július 10-én a Gyökér, a Tűzmadár, az Ossián, július 11-én a 4Ever, Invader, a Kalapács, július 12-én October, PG CSoport, Bikini, július 13-án Kormorán, Zanzibár, és az Ordibáló Szamócák.

Honlap-elérhetőség:
www.hidfesztival.eu
www.hidegyesulet.5mp.eu

 

nyomtatási verzió

sport

Sikerrel kezdett a Lucescu-válogatott

Románia labdarúgó válogatottja szövetségi kapitányt váltott, Răzvan Lucescu fiatalított, és a hétvégén Litvániában pályára lépő nemzeti tizenegy 1–0-s győzelmet aratott. A gólt Ciprian Marica szerezte, remekbeszabott 20 m-es lövéssel értékesítette Bogdan Mara (a Kolozsvári CFR 1907 egyetlen válogatottja) beadását. Lucescu jr. A következő csapatot szerepeltette: Coman – Săpunaru, Rădoi, Chivu, Raţ – Mara (72. perc Roman), Apostol, Ghioane (90. perc Lazăr), Tănase – Marica (85. perc Marius Niculae), Dănciulescu.

Sikere ellenére a román válogatottnak már csak matematikai lehetősége van továbbjutó helyet kiharcolni. A 7. csoport másik összecsapásán Szerbia hazai pályán 1-0-ra nyert Ausztria ellen, így öt pontra növelte előnyét a szextett élén a vb-döntős franciákkal szemben.

Izlandon aratott 2–1-es győzelmével Hollandia Európából elsőként kvalifikálta magát a 2010-es dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságra. A németalföldiek hat mérkőzést követően hibátlan mérleggel és behozhatatlan előnnyel vezetik a 9. csoportot.

A magyarok csoportjában az eddig botladozó Portugália idegenben hosz-szabbításban szerzett góllal múlta felül Albánia csapatát. A vendégek vezetéshez jutottak az első félidőben, de a hazaiak egy perc múlva válaszoltak. Sokáig úgy tűnt, több gól már nem esik a találkozón, azonban Alves 93. percben szerzett találatával életben tartotta a portugálok vb-reményeit. Ennek következtében a dánok mögött három pont hátránnyal második magyarok négy ponttal előzik meg Portugáliát és héttel a két mérkőzéssel többet játszott Albániát, továbbá az eggyel kevesebb találkozón szerepelt svédeket.

Eredmények:

1. csoport: Svédország–Dánia 0–1 (Kahlenberg – 22. perc) és Albánia–Portugália 1–2 (gól: Bogdani – 28. perc, illetve Almeida – 27. és Alves – 93. perc).

Az állás:

1. Dánia           6 5 1 0 13– 2 16
2. Magyarország          6 4 1 1 8– 2 13
3. Portugália    6 2 3 1 8– 4 9
4. Svédország  5 1 3 1 2– 2 6
5. Albánia       8 1 3 4 4– 8 6
6. Málta           7 0 1 6 0–17 1

7. csoport: Litvánia–Románia 0–1 (Marica – 38. perc) és Szerbia–Ausztria 1–0 (Milijas – 7. perc, 11 m).

Az állás:

1. Szerbia        6 5 0 1 13– 5 15
2. Franciaország          5 3 1 1 7– 6 10
3. Litvánia       7 3 0 4 6– 6 9
4. Ausztria       6 2 1 3 7– 9 7
5. Románia      6 2 1 3 7–10 7
6. Feröer-szigetek       4 0 1 3 1– 5 1

3. csoport: Szlovákia–San Marino 7–0 (Cech 2 – 3. és 32., Pekarik – 12., Stoch – 35., Kozak – 42., Jakubko – 63., valamint Hanzel – 68. perc).

Az állás: 1. Szlovákia 15 pont/6 mérkőzés, 2. Észak-Írország 13/7, 3. Lengyelország 10/6, 4. Csehország 8/6 (6–4), 5. Szlovénia 8/6 (5–4), 6. San Marino 0/7.

4. csoport: Azerbajdzsán–Wales 0–1 (Edwards – 42. perc) és Finnország–Liechtenstein 2–1 (Forssell – 33. és Johansson – 71. perc, illetve illetve Frick – 13. perc).

Az állás: 1. Németország 16 pont/6 mérkőzés, 2. Oroszország 12/5, 3. Finnország 10/5, 4. Wales 9/7, 5. Azerbajdzsán 1/5 (0–5), 6. Liechtenstein 1/6 (1–15).

6. csoport: Kazahsztán–Anglia 0–4 (Barry – 40., Heskey – 45 + 1., Rooney – 73. és Lampard – 77. perc, 11 m), Fehéroroszország–Andorra 5–1 (Bliznjuk – 2. és 76., Kalacsjov – 44., továbbá Kornyilenko 2 – 50. és 61. perc, illetve Lima – 94. perc, 11 m) és Horvátország–Ukrajna 2–2 (Petrics – 2. és Modrics – 68. perc, illetve Sevcsenko – 13. és Gaj – 54. perc).

Az állás: 1. Anglia 18 pont/6 mérkőzés, 2. Horvátország 11/6, 3. Fehéroroszország 9/5, 4. Ukrajna 8/5, 5. Kazahsztán 3/6, 6. Andorra 0/6.

8. csoport: Ciprus–Montenegró 2–2 (Konsztantinu – 13. és Michail – 45. perc, 11 m, illetve Damjanovics 2 – 65. és 77. perc) és Bulgária–Írország 1–1 (Telkijszkij – 29. perc, illetve Dunne – 24. perc).

Az állás: 1. Olaszország 14 pont/6 mérkőzés, 2. Írország 13/7, 3. Bulgária 8/6, 4. Ciprus 5/6, 5. Montenegró 4/6, 6. Grúzia 3/7.

9. csoport: Macedónia–Norvégia 0–0 és Izland–Hollandia 1–2 (Sigurdsson – 88. perc, illetve de Jong – 8. és van Bommel – 15. perc).

Az állás: 1. (és már vb-résztvevő) Hollandia 18 pont/6 mérkőzés, 2. Skócia 7/5, 3. Izland 4/6 (6–10), 4. Macedónia 4/5 (2–7), 5. Norvégia 3/4.

Dél-Amerika

Csak Argentína tudta érvényesíteni a hazai pálya kínálta előnyt, mert a játéknap előtt listavezető Paraguay, továbbá Bolívia és Uruguay is kikapott odahaza a dél-amerikai világbajnoki selejtezősorozat 13. fordulójában.

A legbiztosabb sikert a brazilok aratták, akik Montevideóban mértek súlyos csapást a vendéglátó uruguayiakra. Brazília a 4–0-s KO-val feljött az első helyre, leszorítva onnan az eddigi éllovas Paraguayt, amely a forduló rangadóján otthonában 2–0-ra kikapott a harmadik pozíciót elfoglaló Chilétől. Argentína viszont hozta a kötelező győzelmet, s ha csak egyetlen góllal is, de legyűrte Kolumbia együttesét, otthon tartva mindhárom pontot.

Bolívia együttese, amely két hónapja „égközelben”, vagyis 3600 méterrel a tengerszint fölött 6–1-re valósággal szétzúzta az argentinokat, ezúttal La Pazban sem tudott mit kezdeni Venezuela megfiatalított csapatával, amely meglepetésre 1–0-ra diadalmaskodott.

Eredmények, 13. forduló: Bolívia–Venezuela 0–1, Argentína–Kolumbia 1–0, Paraguay–Chile 0–2, Uruguay–Brazília 0–4 és Peru–Ecuador 1–2.

Az állás: 1. Brazília 24 pont (23–5), 2. Paraguay 24 (19–11), 3. Chile 23, 4. Argentína 22, 5. Uruguay 17 (31–14), 6. Ecuador 17 (16–20), 7. Venezuela 16, 8. Kolumbia 14 (6–11), 9. Bolívia 12, 10. Peru 7.

Az első négy alanyi jogon válik tagjává a vb-mezőnynek, míg a dél-amerikai selejtezősorozatot ötödikként záró válogatott oda-vissza alapon kétmeccses párbajt vív a CONCACAF-zóna – az észak- és közép-amerikai övezet – negyedik helyezettjével.

Japán, Ausztrália és Dél-Korea is kijutott

Az üzbég földön nyertes Japán után Ausztrália és a Koreai Köztársaság labdarúgó-válogatottja is kvalifikálta magát a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra az ázsiai selejtezőből. Ausztráliának mindössze egyetlen pontra volt szüksége Katar vendégeként, s ezt egy gól nélküli meccsen el is érte, így sorozatban másodszor, összességében pedig harmadszor vehet részt a vb-n. A kontinensnyi ország csapata a zárószakaszban még gólt sem kapott. Dél-Korea vb-részvételéhez nemcsak a saját válogatott sikerére volt szükség, hanem a rivális Észak-Korea botlására is. Előbbi 2–0-ra győzött az Egyesült Arab Emírségekben, míg utóbbi hazai pályán 0–0-t ért el Iránnal szemben. A két csapat között ugyan az éppen behozható három pont a különbség, csakhogy az egymás elleni eredmény a dél-koreaiaknak kedvez, akik így sorozatban hetedszer jutottak ki a vb-re.

Eredmények, Ázsia, 8. forduló:

A-csoport: Katar–Ausztrália 0–0 és Üzbegisztán–Japán 0–1.

Az állás: 1. (és már vb-résztvevő) Ausztrália 14 pont/6 mérkőzés (8–0), 2. (és már vb-résztvevő) Japán 14/6 (9–3), 3. Bahrein 7/6, 4. Katar 5/7, 5. Üzbegisztán 4/7.

B-csoport: Koreai NDK–Irán 0–0 és Egyesült Arab Emírségek–Koreai Köztársaság 0–2.

Az állás: 1. (és már vb-résztvevő) Koreai Köztársaság 14 pont/6 mérkőzés, 2. Észak-Korea 11/7, 3. Szaúd-Arábia 10/6, 4. Irán 7/6, 5. Egyesült Arab Emírségek 1/7.

Ázsiában a kvalifikáció végső szakaszában két kvintettben küzdenek a csapatok, amelyekből az első két helyezett egyenes úton váltja meg repülőjegyét a Dél-afrikai Köztársaságba, míg a harmadik helyezettek egymással játszanak két mérkőzést, s a párharc győztese Új-Zélanddal küzd meg a részvételért.

Costa Rica és az Egyesült Államok közelebb került Dél-Afrikához

Costa Rica és az Egyesült Államok labdarúgó-válogatottja nyert az észak- és közép-amerikai régió, vagyis a CONCACAF-zóna világbajnoki selejtezőjének újabb körében, ez által egyformán közelebb került ahhoz, hogy ott legyen a Dél-afrikai Köztársaságban rendezendő 2010-es vb-n. A hét közepén a két csapat egymás ellen vívott küzdelmét az amerikai idegenben 3–1 arányban elveszették.

Mexikó nemzeti csapata veszített, ennél fogva nagyon nehéz helyzetbe került a továbbjutást illetően.

Eredmények, 4. forduló: Trinidad és Tobago–Costa Rica 2–3 és Egyesült Államok–Honduras 2–1, Salvador–Mexikó 2–1.

Az állás: 1. Costa Rica 12 pont/5 mérkőzés, 2. Egyesült Államok 10/5, 3. Salvador 5/4, 4. Honduras 4/4, 5. Mexikó 3/4, 6. Trinidad és Tobago 2/4.

Az első három csapat automatikusan részt vehet a jövő évi világbajnokságon, a negyedik pedig a dél-amerikai térség ötödik

helyezettjével játszik a dél-afrikai szereplés jogáért.

Barátságos mérkőzések

A világbajnok olasz labdarúgó-válogatott Pisában könnyed, háromgólos győzelemmel melegített Észak-Írország ellen a Dél-afrikai Köztársaságban jövő vasárnap kezdődő Konföderációs Kupára.

Eredmények: Dél-afrikai Köztársaság–Lengyelország 1–0 (gól: Fanteni – 6. perc), Franciaország–Törökország 1–0 (Benzema – 39. perc, 11 m; kiállítva: Üzülmez – 38. perc, Törökország), Csehország–Málta 1–0 (Necid – 77. perc) és Olaszország–Észak-Írország 3–0 (Rossi – 20., Foggia – 53. és Pellissier – 74. perc).

 

nyomtatási verzió

Federer első diadala Roland Garroson

A svájci Roger Federer nyerte a francia nyílt teniszbajnokság férfi egyesét, miután a vasárnapi döntőben 1 óra 55 perc alatt, három játszmában győzött a svéd Robin Söderling ellen. Federer pályafutása 14. Grand Slam-tornáján diadalmaskodott és ezzel behozta az eddig egyedüliként éllovas amerikai Pete Samprast az örökranglistán.

 

A svájci teniszcsillagnak ezzel mind a négy GS-tornán – Melbourne, Párizs, Wimbledon, US Open - sikerült győznie. Ez korábban csupán öt játékosnak, a profi érában – 1968 óta – pedig csak az ausztrál Rod Lavernek és az amerikai Andre Agassinak sikerült.

A második játszmában 2:1-es állásnál egy Barcelona-mezt viselő férfi rohant be a pályára, kezében egy piros-kék zászlót szorongatott. Odament Federerhez és egy piros sapkát akart a fejére húzni, ám a svájci eltaszította. Ekkor érkeztek meg a biztonságiak, de a férfi átugrott a hálón, ám vesztére az egyik fogdmeg karjába rohant, aki egy bodicsekkel földre vitte, majd kivonszolták a salakról.

„Lehet, hogy ez pályafutásom legnagyszerőbb győzelme – mondta a 27 éves Federer, aki örömében sírva fakadt az utolsó pontot követően. – Ez leveszi rólam a nyomást, mostantól karrierem végéig nyugodtan játszhatok. Most már senki nem mondhatja nekem, hogy a Roland Garroson soha nem nyertem. Nagyon jó érzés végre győztesként állni a pódiumon a döntő után. Varázslatos pillanat.”

A bajnok Andre Agassitól vehette át a trófeát.

„Egyszerűen hihetetlen, hogy ő adta át nekem a kupát, nagyon kedves tőle, hogy idén eljött. Azt mondta, úgy tűnik, ez meg volt írva, és hogy megérdemlem” – árulta el Federer.

Román–magyar csata a junioroknál

A juniorok között szereplő magyar Babos Tímea a brit Heather Watsonnal az oldalán – harmadik kiemeltként – kikapott a fináléban a francia nyílt teniszbajnokság párosversenyében. A viadal honlapja szerint Babosék 1 óra 12 perc alatt, döntő rövidítésben maradtak alul a másodikként rangsorolt Elena Bogdan, Noppawan Lertcheewakarn román–thaiföldi duóval szemben.

„Kicsit bánatos vagyok, hogy nem sikerült megnyerni a finálét, de nagyon készülünk Wimbledonra, ott szeretnék javítani” – nyilatkozott az idei U16-os csapat Európa-bajnokságon aranyérmes, 16 éves magyar tehetség.

A 17 éves Elena Bogdan már volt döntős Roland Garroson, tavaly a női egyéniben alul maradt a fináléban, honfitársa Simona Halep ellenében a juniorok versenyében.

Eredmények: Junior női páros, döntő: Bogdan, Lertcheewakarn (román, thaiföldi, 2.)–Babos, Watson (magyar, brit, 3.) 3:6, 6:3, 10–8 – döntő rövidítés (szuper tie break).

Férfiak, egyes: Roger Federer (svájci, 2.)–Robin Söderling (svéd, 23.) 6:1, 7:6 (1), 6:4.

Páros: Lukas Dlouhy, Leander Paes (cseh, indiai, 3.)–Wesley Moodie, Dick Norman (dél-afrikai, belga) 3:6, 6:3, 6:2.

Nők, egyes: Szvjetlána Kuznyecova (orosz, 7.)–Dinara Szafina (orosz, 1.) 6:4, 6:2.

Páros: Anabel Medina Garrigues, Virginia Ruano-Pascual (spanyol, 3.)–Viktorija Azarenka, Jelena Vesznyina (fehérorosz, orosz, 12.) 6:1, 6:1.

Vegyes páros: Liezel Huber, Bob Bryan (amerikai, 1.)–Vania King, Marcelo Melo (amerikai, brazil) 5:7, 7:6 (5), 10–7 – döntő rövidítés.

 

nyomtatási verzió

Button győzött Isztambulban is

A brit Jenson Button (Brawn GP) nyerte a Forma–1-es török nagydíjért kiírt vasárnapi versenyt.

A világbajnoki pontversenyben vezető szigetországi pilóta – aki idei hatodik, pályafutása hetedik sikerének örülhetett – már az első körben megelőzte a pole pozícióból indult, s végül harmadikként végzett német Sebastian Vettelt (Red Bull). A Török GP második helyét a Red Bull másik versenyzője, az ausztrál Mark Webber szerezte meg. A 61 pontos Button ezzel már 25 ponttal vezet csapattársa, a brazil Rubens Barrichello előtt, aki kiesett a török GP-n. A világbajnoki címvédő brit Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes) a 13. lett, és változatlanul gyengélkedik a Ferrari is: a brazil Felipe Massa a hatodik, a finn Kimi Räikkönen pedig a kilencedik pozíciót szerezte meg. A rajt sikerült, kisebb „súrlódásokat” leszámítva gond nélkül eljött a mezőny, egyedül a harmadik starthelyet elfoglaló Barrichello ragadt be. Később igyekezett jóvátenni hibáját, de ez nemigen sikerült neki, s végül egy defekt miatt a 48. körben feladta a viadalt. Button, miután élre állt, fokozatosan szakította le a többieket, rendre a leggyorsabb köröket futva, a végén pedig már egészen kényelmes tempóban autózva – a célvonal előtt még szlalomozott is egyet – magabiztosan nyerte az isztambuli futamot is.

Végeredmény, török nagydíj: 1. Jenson Button (brit, Brawn GP), 2. Mark Webber (ausztrál, Red Bull), 3. Sebastian Vettel (német, Red Bull), 4. Jarno Trulli (olasz, Toyota), 5. Nico Rosberg (német, Williams), 6. Felipe Massa (brazil, Ferrari), 7. Robert Kubica (lengyel, BMW-Sauber), 8. Timo Glock (német, Toyota).

A vb-pontverseny állása a 7. futam után (még 10 van hátra): Pilóták: 1. Button 61 pont, 2. Rubens Barrichello (brazil, Brawn GP) 35, 3. Vettel 29, 4. Webber 27,5, 5. Trulli 19,5, 6. Glock 13, 7. Nico Rosberg 11,5, 8. Massa 11, 9. Fernando Alonso (spanyol, Renault) 11, 10. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari) 9, 11. Lewis Hamilton (brit, McLaren-Mercedes) 9, 12. Nick Heidfeld (német, BMW-Sauber) 6, 13. Heikki Kovalainen (finn, McLaren-Mercedes) 4, 14. Sébastien Buemi (svájci, Toro Rosso) 3, 15. Kubica 2, 16. Sébastien Bourdais (francia, Toro Rosso) 2. Csapatok: 1. Brawn GP 96, 2. Red Bull 56,5, 3. Toyota 32,5, 4. Ferrari 20, 5. McLaren-Mercedes 13, 6. Williams 11,5, 7. Renault 11, 8. BMW-Sauber 8, 9. Toro Rosso 5. következik a brit nagydíj június 21-én, Silverstone-ban.

 

nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2009