Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat. Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRLRO 22, Románia. Romániai olvasóink havi 8 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban (3 hónapra 24 lej, hat hónapra 48 lej), egyévi előfizetés 80 lej. Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

Román-magyar udvariassági körök Kolozsváron

Közel félezer küldött, számos vendég és újságíró jelenlétében került sor szombaton, a kolozsvári Diákművelődési Házban az RMDSZ kilencedik kongresszusára. A munkálatok megkezdése előtt a szövetség és a kolozsvári Polgármesteri Hivatal között az okozott feszültséget, hogy a helyszínen csupán magyar nyelvű feliratok hirdették az eseményt. A székelyföldi képviselők az Európa Uniós, a román, valamint a magyar himnusz elhangzása után, a Székely himnuszt kezdték énekelni.

László Attila Kolozs megyei RMDSZ elnök üdvözlő beszédében emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt, amikor szintén Kolozsvár adott otthont a szövetség kongresszusának, még súlyos ellentétek voltak a város román és magyar nemzetiségű lakosai között. „Ma már örömmel üdvözölhetjük kincses városunkban jeles vendégeinket, akik segítő jobbot kívánnak nyújtani felénk” – mondta a megyei elnök, aki egyben Kolozsvár alpolgármestere is.

„Ma valóban itt ül körünkben majdnem mindenki, akiktől megoldást várunk problémáinkra” – hangsúlyozta köszöntőjében Markó Béla RMDSZ elnök. Úgy vélte, a politikai pártoknak partnerekként kell egymáshoz viszonyulniuk, még akkor is, ha nem mindenben értenek egyet. „Kolozsváron egyszerre lélegezzük be a magyar és a román kultúrát, így együtt kell keressük a megoldásokat is” – vélekedett a szövetségi elnök. Hozzátette, jelenleg az RMDSZ másfél millió magyar akaratát és gondolatait képviseli. „Hamarosan húszéves lesz ez a szervezet…Ilyen tartós, ilyen stabil, ilyen erős politikai szövetség rajtunk kívül nem volt ebben a két évtizedben Romániában. Biztos, hogy sokat hibáztunk, meg kell fogalmaznunk a magunk kritikáját, de ugyanakkor érdemes büszkének lennünk erre a teljesítményre” – jelentette ki Markó Béla.

Băsescu támogatja a decentralizációt

Traian Băsescu államelnök a kongresszus résztvevőihez intézett beszédében kiemelte, a szövetség egyensúlyt hozott a román politikai életbe, a magyar kisebbség érdekeit igen jól képviseli, és nélkülük a mindenkori hatalom sokszor hibázott volna a belpolitikájában. „A román adminisztráció sajnos nem túl modern, és ki kell mondani, Románia még nem egy korszerű állam, sok helyi érdekeltségű kérdésben Bukarestben döntenek” – mondta Băsescu. Reményének adott hangot, hogy a jelenlegi kormány eléri azt, hogy a helyhatóságoknak nagyobb döntési lehetőséget biztosítson. Az államfő szerint a minisztériumok csak a törvények betartására kell figyeljenek, a tanügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és egyéb problémákat a helyhatóságoknak kellene megoldaniuk. „Feltételek nélkül támogatom a deszcentralizációt, hiszen a polgármesterek jobban ismerik egy adott terület gondjait, mint a miniszterek”– hangoztatta Traian Băsescu. A romániai kisebbségekre utalva elmondta, értéket adnak a közösségnek, szebbé teszik az országot, és hidat alkotnak más országok felé.

Kijelentette: mint az állam elnöke odafigyel arra, hogy a nemzetiségek megtarthassák hagyományaikat, kultúrájukat. „Az RMDSZ kérni is tud, és a kulturális autonómia törvénye mielőbb át kell menjen a parlamenten, hiszen minden nemzetiségnek joga hagyományainak megtartása” – vélekedett az államfő. Ugyanakkor felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy nem szabad szélsőségekbe esni, és nem lehet elfogadni az alkotmányba ütköző cselekedeteket sem. Hozzátette, Románia korszerű országgá fejlődhetne, ha nem lenne a politikai pártok között súlyos nézetkülönbség egyes alapvető kérdésben. Băsescu meglátása szerint, Kovászna és Hargita megyében a falusi gyerekek, akik csak magyarul tanulnak és beszélnek, hatalmas hátrányba kerülnek, már hét éves korukban is.

„Tisztelni kell az RMDSZ-t, mert jelentősen hozzájárult a demokráciához, a kisebbségi jogok betartásához, ugyanakkor szeretném, ha minden nemzetiség érdekeit, köztük a románokét is, képviselné” – mondta az elnök.

Emil Boc partnerségre vágyik

A miniszterelnök elmondta, több okból is eleget tett a meghívásnak: kormányfőként és pártelnökként kötelességének érezte a jelenlétet, ugyanakkor a magyarság közel áll a lelkéhez. „Tudom, mit jelent ellenzékben lenni, ezért az RMDSZ-el mindig is normális és korrekt viszony kialakítására törekedtem. Közösen kell elérjük, hogy a válságban minél több ember munkahelyét megmentsük, ugyanakkor a decentralizáció folyamatában partnerek kell legyünk” – vélte Emil Boc. Szerinte a kormány elsődleges feladata a nyugdíjasok helyzetének javítása, a közalkalmazottak egységes javadalmazási rendszerének bevezetése.

Egységre szólítottak a vendégek

Az MSZP újonnan megválasztott elnöke, Lendvai Ildikó elmondta, több meghívás közül az RMDSZ-ének tett eleget, és azt kívánta, hogy az erdélyi magyarság vigye sikerre az összefogás listáját. Szimpátiával fogadták a kongresszus résztvevői Crin Antonescu liberális pártelnököt, aki megtisztelőnek nevezte, hogy jelen lehet a munkálatokon, annak ellenére, hogy egy szót sem tud magyarul. Felszólalt még a kongresszuson Dávid Ibolya MDF elnök, Gémesi Ferenc nemzetpolitikai államtitkár, Viorel Hrebenciuc PSD-s képviselőházi frakcióvezető, Kovács Kálmán SZDSZ-képviselő, valamint a kárpátaljai, és a délvidéki magyarok küldöttei. Németh Zsolt, a FIDESZ alelnöke Orbán Viktor üzenetét tolmácsolta, és reményének adott hangot, miszerint a romániai magyarság értékeli az RMDSZ és az EMNT között létrejött megállapodást, és az összefogás listáját. „Bízom benne, hogy a Magyar Egyeztető Fórum erős keretet biztosít a magyar összefogásnak” – mondta Németh Zsolt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban a magyarság az egyetlen jelentős kisebbség, amelyik nem rendelkezik széleskörű autonómiával. Véleménye szerint el kell érni azt, hogy problémáiban a magyarság döntsön, hiszen ez a megmaradás egyetlen esélye.

Tőkés László a közös cselekvést szorgalmazta

Az EMNT elnök köszöntőjét Toró T. Tibor alelnök tolmácsolta. Üzenetében a püspök kiemelte: mivel a szövetség vezetői úgy vélték, a másként gondolkodóktól meg kell szabadulni, 2003-ban elváltak útjaik, azonban az autonómia kérdése elsődleges minden széljárásban, ennek megvalósítása pedig összefogást igényel. „Érdemben mindannyian azt mondjuk, most nyílt lehetőség a megegyezésre, és közösen cselekedve elérhető, hogy akár négy EP – képviselője is legyen a romániai magyarságnak” – állt Tőkés László üzenetében.

Az alapszabályzat érdemben nem változott

Az ülésvezetés megválasztása, a napirend elfogadása után Markó Béla szövetségi, valamint Kelemen Hunor ügyvezető elnök beszámolója hangzott el. A hozzászólásokat követően alapszabályzat-módosító javaslatokra került sor. Eszerint a Kulturális Autonómia Tanács működési szabályzatának módosításait egy tartózkodással a kongresszus megszavazta.

A munkálatok sajtótájékoztatóval, és állófogadással értek véget.

Trianon-konferenciát szervezne Brüsszelben Morvai Krisztina

Fel kell emelnünk a fejünket, vissza kell vennünk nemzeti büszkeségünket – és a hazánkat, jelentette ki Morvai Krisztina Csíkszeredában, csütörtökön. A Magyarországon harmadik politikai erővé vált Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselőjelöltje az Erdélyi Magyar Ifjak által rendezett fórumon tartott előadást mintegy hetven embernek. A másik előadó, dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke bejelentette: Erdélyre is ki kívánják terjeszteni a magyar jogvédelem ernyőjét, hogy többé ne érhessen egy embert bántódás vagy hátrányos megkülönböztetés a szülőföldjén azért, mert magyarnak született.

A beszélgetés házigazdája, Bagoly Zsolt bevezetőként elmondta: a Nemzeti Jogvédő Szolgálat országjáró körútjának része a csíkszeredai találkozó, és örömét fejezte ki, amiért a székelyföldi városban köszöntheti az NJSZ két legismertebb munkatársát, akik közül az egyik ráadásul a közvélemény-kutatások szerint egyértelműen öt százalék feletti népszerűségnek örvendő Jobbik listavezetője. „Reményt hoztak Erdélybe: a reményt, hogy talán itt is a budapesti rendőri zaklatások áldozataihoz hasonló jogi védelemben részesülhetnek a magyarságukért meghurcoltak, és reményt, hogy a gyökeres változtatást hirdető nemzeti radikális párt még tovább erősödik, széles körben ismert képviselőjelöltje pedig rá tudja irányítani a magyar ügyre az Európai Parlament figyelmét” – fogalmazott Bagoly Zsolt.

Miért volnánk kevesebbek, mint az észtek?

A magyar államnak kötelessége lenne az egységes magyar nemzet minden tagjáért felelősséget vállalni és ennek jegyében cselekedni – ahogy az alkotmány, ha igen szerényen is, de mégiscsak előírja –, de ennek nem tesz eleget.

Magunkra vagyunk utalva, nem várhatjuk sem a magyar, sem a megszálló román államtól – amely a trianoni diktátum haszonélvezője –, hogy bármit is tegyen sorsunk jobbá tételéért – vázolta a helyzetet Gaudi-Nagy Tamás. Leszögezte: egyenrangú polgárok, emelt fejű, büszke emberek kell, hogy legyenek a Kárpát-medencében a saját területükön élő őshonos magyarok.

„Miért lennénk kevesebbek, mint az észtek, akik hazájának Székelyföldhöz hasonló méretű lakossága a szovjet megszállás és az ország felének kiirtása után egy egészséges öntudatú, modern, hagyományokat felvállaló, önálló nemzetként lehetett része az Európai Uniónak, úgy, hogy a szovjet birodalomból ott ragadt közel negyven százalékos orosz kisebbség fölött tudnak hatalmat gyakorolni?” – tette fel a kérdést. A Kárpát-medence bármely részén élő közösség tagjait meg kell, hogy illessék nemcsak a velük született egyéni jogok – szabad önazonosság-választás, nyelvhasználat, a kultúrához való hozzáférés joga –, hanem a közösségként való élés, az összetartozás kifejezése összes színterének az igénybevétele is. Legyen magától értetődő, hogy nem érhet senkit hátrány csupán azért, mert magyar, a szülőföldjén született, és neki mindig csak egy másodlagos nyelv lesz a többségi állam erővel rákényszerített nyelve – fejtette ki Gaudi.

Ennek jegyében érezte úgy több mint hetven jogász, akiket az egységes magyar nemzetbe vetett hit vezet, hogy szükség van egy ilyen jogvédő csoportosulásra. Köztük van Rozsnyai Sándor sepsiszentgyörgyi ügyvéd is: a magyar jogvédelem ernyőjét ki akarják terjeszteni minden magyar fölé. Gaudi az EMI tagjait hozta fel példának, mint akik mozgalomban tevékenykednek, és el akarják őket rettenteni attól, hogy tevékenységüket folytassák. Ilyen esetekben működésbe kell lépnie a nemzeti önvédelemnek. Ezt a színteret szeretné betölteni a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. Remélik, hogy

Erdélyben is sikerül lendületbe hozni, akárcsak Magyarországon. A jogvédelem határait nem a jelenlegi határok között húzzuk meg – tette egyértelművé a jogász.

Végezetül gróf Apponyi Albertet, a „nemzet nagy ügyvédjét” idézte, aki a trianoni diktátum „tárgyalásain” képviselte a magyar államot. A jeles politikus képes volt arra, hogy az árulások miatt szétzilált, megszállt hazájú, halálra ítélt nemzet képviseletében odaálljon a döntőbírók elé, és három nyelven elmondott támadhatatlan érvrendszerrel szembesítse a hóhérokat azzal, hogy ha megteszik, amire készülnek – és amit végül meg is tettek –, annak következményeit mindaddig nem lehet orvosolni, és a nemzet nem is hagyja magát, amíg a megfelelő jóvátétel meg nem történik. „A magyarságot papíron el lehet tüntetni, de nemzetként való létezésétől soha nem lehet megfosztani” – mondta Apponyi. Ennek a gondolatnak a jegyében folytatják a nemzeti jogvédők a küzdelmet, fogalmazott Gaudi-Nagy Tamás, aki örömét fejezte ki, amiért a Jobbik programjában az olvasható, hogy egy magyar jogvédő hálózatnak létjogosultsága van a Kárpát-medencében.

A végső cél Magyarország feltámadása

A Jobbik programjáról szólva Morvai Krisztina elmondta: fel kell emelnünk a fejünket, vissza kell vennünk a nemzeti büszkeségünket, és vissza kell vennünk a hazánkat. A program egyik alappillére és jelszava tehát: Magyarország a magyaroké. Érvényes ez a Csonka-Magyarországra is, hiszen az utóbbi időben nagyon hasonlóvá vált az elszakított területeken élő magyarok sorsa és fájdalma, valamint a Csonka-Magyarországban élő magyaroké, hiszen nekik is meg kell élniük azt, hogy idegenek irányítják a hazájukat.

A Jobbik annyiban más, mint a többi párt, hogy kimondja: Nagy-Magyarország csodálatos ország, melynek virágoznia kellene, ehhez képest állandóan nadrágszíj-húzogatásról, válságról, nyomorúságról beszélnek. Azért van ez, mert Magyarországot olyan emberek vezetik, akik nem szeretik igazán, ahogy a kárpát-medencei magyarságot sem, nem akarnak magyar feltámadást. Idegen érdekek szolgálatában állnak, és folyamatosan a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgálják – mutatott rá a listavezető.

A jogvédelem kiemelten szerepel a programpontok között, mégpedig kárpát-medencei nagyságrendben – folytatta a politikus, kitérve arra is: ha bekerül az EP-be, olyan jogvédő szolgálat létrehozását szorgalmazza, mint amilyen az NJSZ, kiterjesztve az egész Kárpát-medencére, hasonló feladattal, ugyanazzal a céllal. A végső cél Magyarország feltámadása – vallotta a Jobbik listavezetője.

Elmondta: azt szeretné, ha az EP-ben tematizálódna a magyargyűlölet kérdése, a magyarok méltóságának az ügye. Ma téma a rasszizmus, az antiszemitizmus, a cigányellenesség, stb., a magyarság kapcsán ezekről a kérdésekről tárgyalnak, de arról, hogy a magyarságot milyen súlyos diszkrimináció éri a Kárpát-medencében, milyen súlyos magyar verésekről érkeznek hírek, erről az EU-ban senkinek fogalma sincs. Nagyon fontos, hogy erről végre beszéljünk az EU-ban, tegyük egyértelművé, hogy jogaink vannak. „Nem állandóan dörgölőzünk, nem szemlesütve hálálkodunk azért, hogy egyáltalán életben hagynak, hogy beléphetünk az EU-ba, miközben 2011-től fel kell ajánlanunk a termőföldünket megvásárlásra olyan külföldiek részére, akiknek 4-5-ször nagyobb a nemzeti jövedelmük, és ők többszörösét kapják agrártámogatásként. Ennek vége kell legyen!” –, fogalmazott Morvay Krisztina, kiemelve: amikor a magyart verik, nem azzal kell foglalkozni, hogy nehogy kiderüljön, hanem nemzetközi sajtótájékoztatókat kell tartani, és a világ nyilvánossága elé vinni az ügyeket, tiltakozni, és arra kérni a nemzetközi közösséget, figyeljen ezekre az ügyekre – sorolta Morvai.

Morvay összegyűjtené a magyar verésekkel kapcsolatos ügyeket az elszakított területről, és ahogy az EP-ben a szocialista képviselők arról tartanak szónoklatokat, hogy Magyarországon mekkora az antiszemitizmus, ő a kárpát-medencei magyargyűlölet ügyét vinné az EU nyilvánossága elé, ami ellen az EU – elvei és szabályai alapján – köteles fellépni, fogalmazott.

Kérdésünkre, hogy egy ember képes-e változást elérni ilyen kérdésekben, illetve melyik frakcióhoz csatlakozna, Morvai Krisztina kifejtette: a Jobbik euroszkeptikus párt. Álláspontjuk szerint az EU jelenlegi formájában nem jól működik: a birodalmi törekvés helyett egy sokkal lazább szövetség kellene. A nemzetek Európájára van szükség, és nem egy korrupt, bürokratikus eurokráciára, ahol nem választott emberek döntenek, ráadásul multinacionális cégek lobbija alapján, a nemzetektől elveszi a szuverenitást. Morvay elmondta: csak euroszkeptikus frakcióba tudna beülni, de hogy milyen lehetőségek lesznek, ez a választás után derül ki. Azt sem zárja ki, hogy független lesz, ha bekerül az EP-be. „Csak a választóimnak tartozom felelősséggel, nem fegyelmet diktáló frakcióvezetőnek” – fogalmazott.

A jobbikos politikusnak meggyőződése, hogy függetlenként is lehet eredményt elérni: nem csak a felszólalások az EP-képviselő lehetőségei. Az ENSZ-ben végzett munkája során is megtapasztalta, hogy sok más lehetőség van. Az a fontos, hogy legyenek célok, bátorság, hogy éljünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Elmondta: ha egy EP-képviselő nemzetközi sajtótájékoztatót tart, ahol Trianonról, az autonómia ügyéről, a magyargyűlöletről beszél, arra van érdeklődés a sajtó részéről. Szeretne filmeket bemutatni, vendégeket meghívni, bemutatni az áldozatokat, jogvédő szervezeteket. Másik lehetőség: igaz emberekkel összefogni. Szerinte meg lehet értetni ügyeket nyitott emberekkel, ha igazunk van. Elmondta: rendezett már egynapos konferenciát az ENSZ-ben az abortuszról saját költségén: egy napon keresztül téma volt, sokan beszéltek róla, és úgy látja, lehetett változást elérni az emberek gondolkodásában. Tervei szerint egynapos konferenciát szervezne Trianonról: mit jelent a diktátum, mi az, hogy Csonka-Magyarország, melyek az elszakított területek. Bemutatná ügyünket az európai képviselőknek, a bizottságok tagjainak, az európai sajtónak, hadd lássák, hogy mi a valóság, mert vagy semmit nem tudnak rólunk, vagy csak hazugságokat ismernek. „Ha az embernek helyén van szíve, elszánt, elkötelezett és szenvedély van benne, nagyon sokat el lehet érni”– zárta szavait a leendő EP-képviselő.

A hozzászólások során egy székelyruhába öltözött csíki bácsi azt tanácsolta Morvai Krisztinának: „inkább Tőkés László püspök úrral működjön együtt, és ha netán bejut, amiben nagyon reménykedünk, utána is látogasson el Székelyföldre.”

A közel háromórás fórumot követően az egybegyűltek egy részének társaságában a két előadó megkoszorúzta a kommunizmus áldozatainak emlékművét, majd elénekelték a Magyar és a Székely himnuszt, egy résztvevő Reményik-verset szavalt, majd Gaudi-Nagy Tamás indítványozására elmondták a Magyar hiszekegyet: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.”

Szerda

Tavaly szeptember és idén január között megháromszorozódott az idei lejáratú román központi kormányzati adósság – írta szerdai számában a România Liberă című napilap.

A bukaresti újság szerint ez a hirtelen növekedés egyrészt annak tulajdonítható, hogy a tavalyi év végi parlamenti választások miatt az akkori román kormány túlköltekezett, másrészt a gazdasági válság is hozzájárult az adósság növekedéséhez. Így míg tavaly szeptemberben a román kormányzati adósság csak 13,2 milliárd lej (3,1 milliárd euró) volt, ennek értéke 2009. január végére 37,8 milliárd lejre (8,9 milliárd euró) ugrott.

A gazdasági válság mélyülése következtében a csődbe ment cégek száma majdnem megduplázódott az idei első negyedévben a tavalyi hasonló időszakhoz képest, a munkanélküliség is a vártnál nagyobbra nőtt (jelenleg több mint 500 ezer munkanélkülit tartanak nyilván Romániában), az ipari termelés csökkent, s mindez együtt a költségvetési bevételek csökkenéséhez vezetett.

A lap szerint a román pénzügyminisztérium az első negyedévben 24,5 milliárd lej (5,7 milliárd euró) értékben kincstárjegyeket és állami értékpapírokat bocsátott ki a költségvetési bevételkiesés pótlása érdekében, így a román államnak az év végéig 23 milliárd lejt kell visszafizetnie bankoknak, ami a GDP 4,33 százalékának felel meg.

A lap megállapítja, hogy az adósság következő évre való áttolása jelentősen megnövelné a 2010-es lejáratú kormányzati adósságot, ami már most eléri a 28,6 milliárd lejt (6,7 milliárd euró).

Január végén a román állami adósság összesen elérte a 110,6 milliárd lejt (26 milliárd eurót), amiből a kormányzati tartozás 92 százalékot tesz ki.

Az Eurostat adatai szerint 2008-ban az EU tagállamok közül Románia rendelkezett az egyik legalacsonyabb szintű kormányzati adóssággal, ami 2008 végén a GDP 13,6 százalékának felelt meg.

*

Az elkövetkező években eléri az 1500-1600 lejt a romániai minimálbér – jelentette ki szerda este egy televíziós műsorban Marian Sârbu munkaügyi miniszter. „A jelenlegi 600 lejes állam által garantált legalacsonyabb fizetés jelentős arányokkal bővül a jövőben, és véleményem szerint alig néhány év múlva elérheti az 1500-1600 lejt.

Relatív rövid idő alatt, tehát négy év múlva a minimálbérnek el kellene érnie a hazai átlagbér 50 százalékát, ugyanis ez is benne van az ország euróövezeti csatlakozásának feltételrendszerében” – fogalmazott a tárcavezető.

Továbbá elmondta, azok a munkaadók, akik meghatározatlan időre alkalmaznak frissen végzett munkavállalókat, 12 hónapra felmentést kapnak a munkanélkülisegély-alapba való befizetés kötelezettsége alól, és havonta megkapják egy bruttó minimálbér összegét a bérköltségeik fedezésére azon alkalmazottak esetében, akik gimnáziumi vagy szakközépiskolai diplomával rendelkeznek.

Amennyiben a munkavállaló főiskolai végzettséggel rendelkezik, az összeg 1,2 minimálbért tesz ki, egyetemi diploma esetén pedig 1,5-öt. Sârbu szerint az új intézkedések nyomán könnyebbé válik a minimálbér emelése is, tájékoztat a Krónika.

Csütörtök

Románia felbonthatja a Kigyó-sziget körüli kontinentális talapzatban rejlő szénhidrogének kitermelésére vonatkozó szerződést, amit a kanadai Sterling Resources vállalattal kötött korábban.

Gelu Mărăcineanu, az ásványi erőforrások ügynökségének elnöke elmondta, hogy a szerződésben súlyos problémákat fedeztek fel, ezért felbontják. Az ügynökségvezető szerint a Kigyó-sziget körüli szénhidrogénben gazdag két övezet – a Midia és a Pelikán, amelynek majdnem 80 százalékét Romániának, 20 százalékát Ukrajnának ítélte a hágai Nemzetközi Bíróság február elején – a Sterling által felbecsült tartalékokhoz képest sokkal több gázt és kőolajt tartalmaz, amit a kanadaiak eltitkoltak. Korábbi becslések szerint a 10 millió tonna kőolaj és 70 milliárd köbméter gáz rejlik a kontinentális talapzatban.

Az Emil Boc vezette kormány a hágai bíróság döntése után tette közzé a kanadai cég beleegyezésével a szerződést, illetve annak mellékletét, amely a kontinentális talapzat koncesszióba adásáról rendelkezik. Boc azzal vádolta elődjét, Călin Popescu Tăriceanut és kormányát, hogy a tavaly év végén mandátumuk utolsó napjaiban fogadták el a kanadai céggel kötött koncessziós szerződést, ami a Bocék szerint rendkívül előnytelen az állam számára.

Azt kifogásolják, hogy Románia a legutóbbi szerződésmódosítások szerint csak évi járadékra jogosult, ami a majdani bruttó olajtermelésnek a 3,5-13,5 százalékát, a bruttó gáztermelésnek pedig a 3,5-13 százalékát teszi ki. Az 1992-es szerződés értelmében viszont – amely még csak próbafúrások végzésére jogosított fel egy céget – az államot a termelés 45 százaléka illette volna meg, tájékoztat a Szabadság.

*

A Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi tanácsosai szerint megalázó a magyarság számára, hogy idén olyan személy kap Pro Urbe-díjat, mint Buda Stela.

Gazda Zoltán helyi tanácsos kifejtette, az MPP sepsiszentgyörgyi frakciója szerint Buda Stela több alkalommal is csúfot űzött a magyarságból, ennek ellenére az RMDSZ-es képviselők segítségével, a román tanácsosoknak sikerült elfogadtatni jelölését. Gazda kiemelte, megértik, hogy a román közösség miért javasolta Buda Stelat, hiszen annak érdekeiért nagyon sokat tett, viszont ezt a magyar közösség ellen tette. Az MPP-s városatya szerint meg kell változtatni a Pro Urbe díj odaítélésének szabályait.

Péntek

Egy hónapon belül új vezetők kerülhetnek a decentralizált intézmények élére, miután a kormány sürgősségi kormányrendelete a Hivatalos Közlönyben való csütörtöki megjelenése után hatályba lépett. A jogszabály előírja, hogy a decentralizált intézményekben harminckét napon belül meg kell szüntetni a vezetőségi tisztségeket, helyettük vezérigazgatói állásokat hoznak létre.

A rendelet értelmében elbocsátják az egészségügyi, a művelődési, a munkaügyi, az ifjúsági és sportminisztérium, a pénzügyi, a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a gazdasági és távközlési tárca, a kis- és középvállalkozások minisztériuma, illetve a kormányfőtitkárság fennhatósága alá tartozó helyi intézmények vezetőit. Menesztik tehát többek között a megyei egészségügyi, munkaügyi, mezőgazdasági igazgatóságok, a pénzügyi hivatalok, a pénzügyőrség vezetőit. A rendelet ugyanakkor kihat a főtanfelügyelőkre és főtanfelügyelő-helyettesekre is. Az intézkedés országszerte mintegy tizenötezer személyt érint. A kormány tervei szerint a vezérigazgatói állásra pályázóknak menedzseri tervet kell készíteniük, és egy bizottság ennek alapján dönt majd az állás betöltéséről.

A kabinet által elfogadott dokumentum az ellenzéki pártok, a szakszervezetek és a civil szféra felháborodását váltotta ki. Attól tartanak ugyanis, hogy a szociáldemokrata-demokrata-liberális kormánykoalíció így akarja saját embereit kinevezni a megürült vezetői tisztségekbe, ráadásul sokak szerint a jogszbály korrupciót gerjeszt majd. Sebastian Oprescu, a Köztisztviselők Országos Szakszervezetének elnöke tegnap elmondta: hétfőn felkéri a Nép Ügyvédjét, hogy támadja meg az alkotmánybíróságon a rendeletet. Hangsúlyozta: az elbocsátottak megtámadhatják a döntést a közigazgatási bíróságon. A Cristian Pârvulescu vezette Pro Democraţia Egyesület az Európai Uniónál tesz panaszt a rendelet ellen, szerintük ugyanis az intézkedés következtében az intézmények egy-egy párt érdekeit szolgálják majd, ez sérti az uniós elveket, és ellentétben áll az ország uniós csatlakozásakor vállaltakkal. Ugyancsak a Nép Ügyvédjéhez fordulna az RMDSZ is – nyilatkozta az Erdély FM-nek Markó Béla szövetségi elnök. A Nemzeti Liberális Párt is élénken tiltakozott a kabinet intézkedése ellen: a liberálisok a Nép Ügyvédjéhez fordulnak, ugyanakkor az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet is tájékoztatják a Boc-kabinet által elfogadott jogszabály veszélyeiről. Arra is készülnek, hogy a kormány valamennyi tagja ellen bűnvádi panaszt tegyenek hivatali visszaélés vádjával, írja a Háromszék.

Hétvége

A Richter-skála szerint 5,3-as erejű földrengés rázta meg szombaton Románia középső és keleti részét – közölte a romániai geofizikai intézet. Este fél kilenc előtt öt perccel mozdult meg a föld. A földrengést érezni lehetett Bukarestben, Konstancán, Brassóban, Jászvásáron, Háromszéken és Székelyudvarhelyen is. Áldozatokról vagy károkról nem érkezett jelentés, de egyes helyeken pánikba esett a lakosság, és utcára menekült.

*

A világ talán túljutott a recesszió legnehezebb szakaszán, de a felépülés még korántsem biztosított – állapították meg a G7-ek pénzügyminiszterei és központi banki elnökei hétvégi washingtoni tanácskozásukon. A hét legfejlettebb államot tömörítő G7-csoport pénzügyi vezetői a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank közgyűlése előtt hitet tettek amellett, hogy a nagy pénzintézetek működőképességét biztosítani fogják.

Óvatos előrejelzésük szerint a világgazdaság az év második felében esetleg fellendül, de megállapították, hogy a kilátások gyengék, és fennáll a kockázata annak, hogy a globális gazdasági helyzet a mostaninál is rosszabbra fordul.

A G7 – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán – tanácskozásán résztvevők az elfogadott közös nyilatkozat szerint megerősítették: összehangolt lépéseket tesznek a jelenlegi válság kezelésére és egy újabb krízis megelőzésére.

Felhívták az IMF-et, hogy ellenőrizze a végrehajtott lépéseket és tegyen közzé rendszeres jelentéseket az előrehaladásról. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter a találkozó után kifejtette: az elkövetkező hónapoknak ugyanaz lesz a napirendje, azt fogják vizsgálni, megfelelő intézkedések születnek-e a recesszió kockázatainak csillapítására, illetve egy kiegyensúlyozott, fenntarthatóbb felépülés megalapozására. Geithner szerint már van ok bizakodásra, de korai arról beszélni, hogy látszik az alagút vége.

Elemzők rámutattak: a G7-ek nyilatkozata némileg derűlátóbb annál, mint ahogyan legutóbbi februári találkozójukon állást foglaltak; akkor még úgy látták, hogy a visszaesés egész 2009-et jellemezni fogja, és szót sem ejtettek a stabilitás biztató jeleiről. „A legutóbbi adatok azt sugallják, hogy a visszaesés üteme gazdaságainkban lelassult, és látható a stabilizáció néhány jele” – tartalmazza a G7-csoport pénteki washingtoni nyilatkozata.

Hétfő

Traian Basescu román államfő nyerné meg a romániai államelnök-választást, ha most kerülne sor a megmérettetésre – derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatásból.

A CCSB közvélemény-kutató intézet által április 18. és 22. között készített felmérés szerint az államelnök-választás első fordulójában a potenciális jelöltek közül Basescu végezne az élen 41 százalékkal, őt követi Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke 21 százalékkal, a harmadik pedig Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke 18 százalékkal.

A felmérés készítői azt is megkérdezték, hogy a válaszolók kire adnák voksukat, amennyiben a második fordulóban Basescu és Geoana, vagy Basescu és Antonescu mérné össze erejét. A felmérés szerint mindkét csatát a jelenlegi államfő nyerné meg, akire mindkét esetben a válaszadók 55 százaléka voksolna.

A felmérés kitér a júniusi európai parlamenti választásokra is, amelyen a jelenlegi két koalíciós partner, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a PSD továbbra is szoros eredményre számíthat.

A felmérés szerint a demokraták a voksok 31 százalékát sepernék be, de a szociáldemokraták is 30 százalékos eredményre számíthatnak. Harmadik helyen állnak a liberálisok 16 százalékkal, akik mellett még a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) és a román államfő független jelöltként induló lánya, Elena Basescu is bejutna az európai törvényhozásba 8-8 százalékkal. A felmérés szerint az RMDSZ éppen csak elérné az 5 százalékos parlamenti küszöböt.

*

Mircea Geana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szombaton, Kolozsváron kijelentette, hogy alakulatának kisebbségekkel, és így a magyarokkal szembeni politikája ugyanazokat az elveket fogja követni ezentúl is, mint eddig.

„A PSD soha nem fog egyetérteni a radikális autonómiaformákkal, és Románia nemzeti jellegének megkérdőjelezéséről. Úgy véljük, hogy minden romániai etnikai csoportnak otthon kell éreznie itt magát, és biztosítani kell nekik az európai jogokat” – szögezte le Geoană.

A szombati kongresszusán elfogadott nyilatkozatban az RMDSZ párbeszéd elkezdését szorgalmazza a politikusokkal és a román civil társadalommal annak érdekében, hogy az autonómiák rendszerét államszervezési rangra emelhessék, és úgy véli, elérkezett annak az ideje, hogy a másfélmilliós magyar közösséget államalkotó tényezőként, a magyar nyelvet pedig helyi és regionális szinten hivatalos nyelvként ismertessék el.

Az RMDSZ kongresszusa által szombaton elfogadott „A mi uniónk, a mi Európánk” címet viselő nyilatkozat rámutat, hogy a magyarok etnikai identitásának megőrzését és továbbvitelét csakis a különböző autonómiaformák szavatolják.

Az úgynevezett dekoncentrált intézmények élére 32 napon belül nevezik ki az új vezetőket, akik az eddigiektől eltérően, a koordináló szaktárca helyett magával a (bármikor leváltható) miniszterrel kötnek szerződést négy évre – ez áll az április 22-én elfogadott rendeletben. A (politikai alapon történő) kinevezés olyan bizottság döntése szerint történik, amelyben nem csak az illetékes minisztérium, de a prefektus intézménye is képviselteti magát. Mellékletben, a jogszabály tételesen tartalmazza azoknak az intézményeknek a jegyzékét, amelyeket érint az intézkedés.

„Ide kell érteni nem csak a megyei tanfelügyelőségeket vagy a nyugdíjpénztárakat, a területi pénzügyi igazgatóságokat, de a városi sportklubokat, a diákművelődési házakat is, ami szerintem már teljesen abszurd” – mondta a szenátor. „Ezeket az intézményeket nem szervezik át, csupán a vezetőiket cserélik le. Ugyanilyen tartalmú egyébként az a törvénytervezet is, amely pillanatnyilag az Alkotmánybíróság előtt van elbírálásra, ezért jogilag az lett volna a helyes eljárás, ha a kormány megvárja a testület döntését. Ezzel szemben, minden jogi rendet felrúgva, a kormány újabb rendelettel intézi el a helyzetet, elvégre a kiválasztott vezetők már négy hónapja várják kinevezésüket. De én továbbra sem értem, hogyan lehetséges az, amit a törvényben is kifogásoltunk: például a politikailag független prefektus politikai alapon kinevezett intézményvezetőknek ad majd utasításokat. És épp azoknak az intézményeknek az élén lesznek politikusok, amelyeket a decentralizáció szellemében át kellett volna sorolni a helyi vagy megyei tanács igazgatása alá. Tehát a decentralizációnak is annyi!” – fogalmazott Cseke Attila.

„Az új polgári törvénykönyv pozitív változásokat hozhat az örökösödés terén” – mondta a szenátor, ismételten hangsúlyozva, hogy a törvénykönyvek elfogadására megszabott határidő nem elégséges.

Előnyösnek nevezte azokat az előírásokat, amelyek értelmében az örökös nélkül elhunytak ingatlanjait nem az állam, hanem az önkormányzat kaphatná meg, illetve azt, hogy a hagyatéki eljárás türelmi idejét a jelenlegi hat hónapról egy évre emelnék.

Emellett, a tervezet szerint, aki hagyakozik, az dönti el, hogy az örökösödésre korábban méltatlannak nyilvánított személyeket valóban kihagyja-e a végrendeletéből, illetve bevezetik a hitbizományi helyettesítést, amely szerint a kiskorúakra hagyott javak esetében az örökösök nagykorúságáig egy helyettes kezeli a vagyont.

A román politikai elit döntő többsége a konfliktus rendezését a román állampolgárság alanyi jogon történő kiterjesztésében látja – írja a református püspök, aki szerint ennek nyomán további legalább egymillió moldovai állampolgár válhat az eddigi egy-másfél millió kettős állampolgárságú személy mellett román állampolgárrá.

„A román nemzetpolitika kettős mércével mér: míg több mint tíz éve, a szlovák és a szerb ellenpropagandával párhuzamosan, valóságos diplomáciai offenzíva zajlik a Magyar Állandó Értekezlet, a Kárpát Medencei Képviselők Fóruma, a Státustörvény, a magyar kettős állampolgárságot, valamint az autonómiát békés eszközökkel követelő magyar politikusok ellen, addig a román állampolgárság jogának kiterjesztését teljes konszenzus övezi a román parlamenti pártok részéről” – írja Tőkés László.

Emlékeztet: néhány hónappal ezelőtt a tömbben élő magyarság egyik választott képviselője, Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke arról számolt be, hogy a román belügyminisztérium közvetítésével moldovai állampolgárok keresték meg irodáját. Azt kérték tőle, hogy a román kormány Hargita és Kovászna megyébe moldovai polgárokat betelepíteni kívánó programjáról adjon információkat. A jelek szerint tehát létezik egy titkos kormányprogram, amely a román állampolgár moldovaiakat a magyarok által lakott területekre, elsősorban a Székelyföldre kívánja betelepíteni – állapítja meg az EMNT elnöke, aki úgy látja: az etnikai arányok állami segédlettel történő megváltoztatása ellentétes az ország vállalt nemzetközi kötelezettségeivel, az Európai Unió és az Európa Tanács szabályaival.

Az RMDSZ-es erdélyi magyar képviselő pontosan az EPSO honlapján olvasható, mindennemű diszkriminációt elutasító európai alapelvre hivatkozva azt szeretné elérni, hogy az Európai Unió (EU) tagállamaiban élő őshonos, hagyományos kisebbségek tagjai EPSO vizsgát anyanyelvükön tehessenek, amennyiben anyanyelvük egyike az EU hivatalos nyelveinek.

Sógor Csaba rámutatott, hogy jelenleg a hagyományos nemzeti kisebbségek képviselői, akik kénytelenek államuk hivatalos nyelvén vizsgázni, az EPSO alaptételével ellentétben, nyelvi jogi szempontból diszkrimináltak.

„Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) honlapján ez olvasható:

„Az Európai Unió intézményei az esélyegyenlőség elvének szellemében, a jelentkezéseket mindennemű diszkrimináció, tehát nem, bőrszín, etnikai vagy társadalmi hovatartozás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy világnézet, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, származás, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés nélkül kezelik.”

A kisebbségben élő EU-polgárok mégis hátrányos helyzetben vannak, mert csak országuk hivatalos nyelvét használhatják EPSO vizsgán, nem anyanyelvüket, még akkor sem, ha ez egyike az EU 23 hivatalos nyelvének. Hátrányban vannak tehát vetélytársaikkal szemben, akiknek anyanyelve az ország hivatalos nyelve.

Ennek jóvátételéhez csak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) vizsgakiírását kellene módosítani.

Anyanyelvemen szólalhatok fel az Európai Parlamentben; legyen lehetőség arra, hogy minden EU-s állampolgár használhassa anyanyelvét, akár vizsga alkalmával is, ha az illető nyelv egyike az Unió hivatalos nyelveinek.

Konkrétan: miért kell az erdélyi, felvidéki magyarnak románul vagy szlovákul vizsgáznia, ha anyanyelve, a magyar, hivatalos nyelve az EU-nak? – fogalmaz Sógor beadványában.

A kiállítás megnyitóját több jeles közéleti és kulturális személyiség tisztelte meg: Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke, Dr. Fekete György akadémikus, Kobzos Kiss Tamás énekmondó, Kuncz László operaénekes, Laczó András énekművész, Sztankovits Béla gitárművész, Pethes Csaba színművész, Szabó András előadó művész, valamint az Óbudai Népzenei Iskola tanárai és növendékei.

A rendezvényzáró istentiszteleten Tőkés László püspök több száz Magyarországon élő erdélyi előtt hirdette Isten Igéjét a bibliai Tékozló fiú története alapján. Húsvét utáni összefüggésekben vizsgálta és jellemezte a meghalt és elveszett ember és nemzet jelenlegi állapotát.

A húsvét utáni reményteli, bizakodó, kilátástalan helyzetekben is újrakezdeni akaró ember és nemzet egyedüli reménysége a meghalt és feltámadott Megváltó kegyelmében keresendő – hangsúlyozta az erdélyi magyarok európai képviselője.

A rendszerváltás hozta új jelenségkör, a rablókapitalizmustól a jogi környezet radikális megváltozásáig, kevés magyar agrárágazatra hatott jótékonyan, hirtelen a borászaton kívül mást nem is tudnánk említeni. Viszont a borászat új erőre kapott, kiváló minőségű borokat alkotó, magánkézben levő középbirtokok tucatja jelent meg, megszerveződött a civil szféra, egyre több szakmai lap jelent meg, mind nyitottabb a borok iránt a gasztronómia, általánosak a borvacsorák, s míg mifelénk még a jobb vendéglőkben is szinte kizárt, hogy valaki egy deci bort kaphasson, ha nem akar meginni egy egész üveggel, Magyarországon már mindennapos jelenség 8-10 minőségi bor kimérése palackból a ház borai mellett. Minden vendéglőnek „illik” borlapot tartani s az átlagpincér, ha a borok és ételek párosításáról érdeklődünk, nem intézi el egy vállrándítással kérdésünket, hanem vagy szakavatott tanácsot ad, vagy némileg pironkodva vallja be járatlanságát e témában. Egyszóval a magyar borászat magára talált.

A „szocialista” termelés nemcsak a balatoni szürkebarát, a soproni kékfrankos vagy az egri bikavér márkanevét devalválta a mennyiség-orientált, pancsolástól sem visszariadó alapszemlélettel és gyakorlattal, hanem bizony a tokaji aszú minősége és presztízse is megsínylette ezt a negyven évet. Tokajban a tisztességes módszerekkel és hagyományos eljárással dolgozó termelők mellett, akik a korábbi aszúkhoz hasonló ízvilágú borokat állítottak elő avinálást, cukrozást és egyéb elfogadhatatlan eszközöket mellőzve, megjelent egy teljesen új stílus, az ászkolt ízek helyett a gyümölcsös karakter megőrzésére törekvő termelőknek köszönhetően. Ők eleinte komoly ellenállásba ütköztek a szakmán belül, de egy évtized elteltével, az ezredfordulóra már ők diktáltak irányt.

Az útkeresők egyfajta érdekvédelmi szervezeteként jött létre a Tokaj Reneszánsz Egyesület, a tokaji nagy borok egyesülete 1995-ben, mely 2003-tól minden évben megtartja az adott évben forgalomba hozható legfrissebb évjáratú aszúk ünnepélyes bemutatkozóját a szakma, a sajtó és a nagyközönség élénk érdeklődése által kísérve. 2003-ban a törvényi rendelkezéseknek megfelelően (az aszúk legalább két évet kell érlelődjenek fahordóban és egy évet palackban a forgalomba hozatal előtt) az 1999-es aszúkkal ismerkedhettek meg a borrajongók. Idén, a múlt szombaton megtartott rendezvényen 2005-ös évjárat kiemelkedő tételeit mutatták be a Gerbeaud házban. Az egyesület nem minden termelője jelentkezett ebben az évjáratban aszúborral, de akik aszút is készítettek és be is mutatták – ők képviselték az elsöprő többséget – kiemelkedő, világszínvonalú borokat tettek az asztalra. Az egyesület elnöke, Molnár Péter a Patrícius pincészet birtokigazgatója bevezetőjében elmondta, hogy a 2005-ös év kiemelkedő aszúi a legendás 1999-es évjáratot idézik a karakteres savak, a koncentráció, az aszúszemek minősége tekintetében. Az általa vezetett egyesület vonatkozásában kiemelte, hogy egy a gondolatviláguk, egy nyelvet beszélnek, közös a maximalizmusuk, de ezzel együtt részben a változatos terroirnak, részben az eltérő borászati filozófiának köszönhetően csodás sokszínűség jellemzi a bemutatott borokat. Az elnök bevezetőjét követő aszúkóstolón minden pincészet megosztotta a hallgatósággal a saját aszújához kapcsolódó legfontosabb információkat, majd a hallgatóság megkóstolhatta a 2008-as évjárat száraz borait is, melyeket magas savak és magas alkohol jellemzett szinte minden esetben. Ezúttal a koncentráció pincészetenként változott, a borász szándéka szerint. Kóstolhattunk csavarzáras, mindennapi fogyasztásra szánt, könnyed borokat és gazdag beltartalmú, komplex, masszív fehéreket egyaránt, elsősorban Tokaj fő fajtájából, a Furmintból.

Egy biztos: XIV. Lajosnak mára már szállóigévé vált állítólagos felkiáltása, miszerint a tokaji „a királyok bora s a borok királya” ismét megerősítést nyert a Tokaj Reneszánsz rendezvényén.

Kevés ember engedte meg magának, hogy Jézus Krisztushoz hasonlítsa magát. Keresztény körökben az ilyesmi szentséggyalázásnak minősül, az illetőt – legjobb esetben – elmebetegnek nézik.

A médiának (is) köszönhetően, hazai tájakon Gigi Becali ismeretsége vetekszik Krisztuséval.

Az óriási csinnadrattával végrehajtott letartoztatása, majd szabadlábra helyezése még több okot adott arra, hogy a korlátolt, műveletlen, de hihetetlenül pénzes juhpásztorról, cifraparaszt klubtulajdonosról beszéljenek. Minden tv-műsor vele kezdődik, és vele ér véget. Holott Gigi semmilyen szempontból nem mérhető össze a zenetörténetet alapjaiban átíró John Lennonnal.

Egy dologban azonban van hasonlóság közöttük.

Becali is Krisztussal példálózott. Nem is akárhogy…És ezen, sajnos, majdnem minden ellensége, barátja, támogatója, utálója, mindennemű sajtóorgánum könnyedén átsiklott.

A húsvéti ünnepek előtt Becalit vizsgálati fogságba helyezték. Az egyenes adásban közvetített elfogása után mondta: „Barabás, a tolvaj szabadon van, Becali a börtönben”. Az ortodox papságnak – akik amúgy minden világi dolog ellen tiltakoznak – szeme sem rebbent a kijelentés hallatán.

Miután háromszor is elutasították fellebbezését, negyedszer egy összeboronált ítélő bizottság – érthetetlen és gyanús módon –, szélnek eresztette Becalit. Ekkor kiáltotta világgá: „Krisztus végre szabad!”

Lennon alapvetően és hiteles módon volt humanista. Cselekedetei, dalszövegei, egész gondolatvilága bizonyítják ezt. Becali egy hamis álszent, aki erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető. „Értékrendje” külsőségekre, hazugságra, demagógiára épül.

Az elkövetett törvényszegéseken túl, Becali a keresztény értékeket, a krisztusi jelképet is meggyalázta.

Amit Gigi elfelejt: még a keresztről is nagyot lehet zuhanni….

Szonantil többségi államkeretben, szonantil közösség az erdélyi magyarság is.

Klasszikus értelemben (tudásalapú és versenyszellemű társadalomban) szonantil az az ember és közösség, aki versenyképtelensége miatt nemcsak gazdasági és társadalmi, de humánpolitikai értelemben is kiszolgáltatott, emiatt kilátástalan sorsa lehetetlenné teszi nemcsak emberi-kisebbségi jogaiért való küzdelmét, de létének, egzisztenciájának biztosítását is.

A szonantil ember kétségbeesettségében az egyenlőségen alapuló társadalmi rendet kéri számon, amely számára az általános foglalkoztatottságot, a piaci viszonyoktól független, egyenlő, sőt, kiváltságos javadalmazást, az általános és teljes egészségügyi és szociális védettséget, valamint az ezzel össze nem egyeztethető adócsökkentést jelenti. Mindezt attól az intézményrendszertől kéri számon, amelynek döntéshozóit éppen ellenkező célok megvalósításáért juttatta hatalomra. Képviselőinek többségét azért küldte – demokratikus választások útján – a nemzeti (többségi) parlamentbe, hogy leépítsék a nem kifizetődő vállalatokat, létrehozzák az új, piaci elvárásokkal harmonizáló jogi feltételrendszert, mi több, a piaci hatékonyság nyomán létrejövő társadalmi egyenlőtlenség (gazdagok és szegények, de középosztály nélküli társadalma) kodifikálásaként védelmezzék a magántulajdont.

Kiszolgáltatott és reménytelen helyzetében a szonantil ember úgy érzi, hogy becsapták, hiszen politikai szabadságjogainak kivívásával egyidejűleg vesztette el a teljes foglalkoztatottsághoz való jogát. S e helyzetében fogékonnyá válik bármely kiegyensúlyozó hatalmi elmélet befogadására, kezdve a nemzeti-etnikai felsőbbrendűség gondolatától egészen a legváltozatosabb menekülési kísérletekig. Tehát szívesen elfogad minden ajánlatot és lehetőséget, csakhogy megmeneküljön a kiúttalanságtól és bizonytalanságtól.

Ez az elemzés nem kerülheti meg, – még hamis jövőkép-tünetként sem – azt az újfajta megosztottságot, melyet legalább három (már említett) ok csoportra vezethetünk vissza:

Lelki, lélektani okok:

• trianoni sors (állandó zaklatottság a magyar identitás vállalása miatt, az élet minden területén, valamint a Trianon-szindrómához vezető tévutak)

• hamis jövőkép (felekezeti és politikai megosztottság, és a fölöslegesség érzése, a csoportos reménytelenség)

• egyéni és közösségi önismerethiány

Gazdasági okok:

• merev gazdasági helyzet (munkanélküliség és piachiány)

• forráshiány, vendégmunkás-létbizonytalanság és a megtűrtség lélektani helyzete)

• üres és önző fogyasztói magatartás

• a család és a háttérközösségek szétesése (a hagyományos rendet mesterségesen lehetetlenné vagy meghaladottá teszik a globalizált embertípus életformájával szemben)

• az új rendszerváltó politikai képletek antiszociális gyakorlata vagy kísérlete (az egészségügy, oktatás, kultúra leszorítása, a nemzetközi üzleti érdekek szolgálata és prioritása)

• a hosszú távú ön- és csoportérdek felismerésének hiánya, és a társadalmi immunitáshiány

Biológiai okok:

• hibás életminták

• a nevelés és neveltetés

• az élettanilag és társadalmilag egyaránt kedvezőtlen környezet hatásának jelentkezése néhány nemzedéken belül.

• reproduktív lemaradás és demográfiai hátrány.

Etológiai (viselkedési) értékválság: az említett halmozódó okok egymással összefonódnak. A magyarság sodrásmódja is jelzi: az erdélyi magyarság már régóta nem a maga ura. S ez az összmagyarság XX. századi magatehetetlenségének is következménye.

A szonantil tömegideológia viszont nemcsak fanatizál, hanem – az említettek miatt – infantilizál is, mert az emberek egyszerre igen nagy hiányát érzik annak, hogy egy mindent tudó (és korlátlan hatalmú) karizmatikus vezér mutasson nekik utat, és mondja meg, hogy mit is kell tenni. Olyan, aki a családfő szerepét is betölti a törzsi mítoszokban. S máris alakulhat a vezérdemokrácia keretgyakorlata. (Nem ezt szeretné a jelenlegi román államelnök is?! És nem ezt tapasztaljuk a román államfő minden székelyföldi látogatása után?!)

Ezért hangsúlyozzuk: a kétségbeesett emberek fanatizálására, és az infantilizáló tömegpszichózis mozgásba lendítésére bármely ideológia képes, hiszen senki nem tud számukra semmilyen reális kiutat felmutatni. S így nemcsak munkájukat, de immár létüket fenyegeti bármilyen változás. Az a paradoxon, hogy korábban éppen ezért a változásért küzdöttek, csak fokozza elkeseredésüket.

Ilyen politikai, gazdasági, társadalmi és egzisztenciális kontextusban mit remélhet még az erdélyi magyarság? És kisebbségi sorsában egyáltalán remélhet-e még?!

A kisebbségi sors – minden esetben – olyan feladatok elé állítja a közösséget, melyeket általában egy saját állam szokott felvállalni és megoldani, hiszen azok olyan közösségi szükségletek, melyeket az új, idegen államhatalom, legalábbis kezdetben, nem elégíthet ki, így azokat saját társadalmi-közösségi úton és módon kell megoldani. Mindezt meg kellett volna oldani saját társadalmi-közösségi keretben és politikai eszközökkel. Trianon után, a bekebelező és kisajátító román állam az erdélyi magyar közösséget vezető-iránytó társadalmi réteget – így magát a közösséget is – éppen életlehetőségeiben támadta meg. A Párizsi Békeszerződés után a magyarságot ellehetetlenítette, a szocializmus éveiben pedig éppen a néphatalom vívmányainak leple alatt akarta végérvényesen végrehajtani asszimiláció gyakorlatát, mely részben sikerült is. 1989 után viszont éppen ezeket a „vívmányokat” nem akarja egykönnyen feladni, bármennyire is a jóvátételi, jogorvoslati politika sajátos román gyakorlatát szeretnénk elérni.

Elismerjük, hogy az 1989-es fordulat nem kis megrázkódtatással járt a román többség számára, hiszen szembesülnie kellett a befejezetlen asszimiláció következményeivel is, kényszeredetten vállalva – nemzetközi nyomásnak is kitéve – a jóvátételi politika, az alapvető emberi jogokat szem előtt tartó ígéreteit és fogadalmait.

Tudatában kellett volna lennünk annak, hogy egy közösség „feltámadását” elsősorban életlehetőségei tehetik esélyessé, nemcsak politikai, de társadalmi és gazdasági szinten is. „Politikai reformok” idején, új helyzetben, a hivatás és a felelősség felismerése mindig meghatározó egy közösség sorsára, jövőjére. Egy közösség vagyoni és intézményi állapotából egyenesen következik annak politikai intézmény- és eszköztára, s abból a közjogi védelme és jogforrásainak lehetősége. Igaz, hogy egy kisebbségi közképviseleti és érdekvédelmi szervezet (mely jóval több, mint egy politikai párt), és annak szerepe annál tragikusabb, minél többet várnak el tőle. Talán itt érthető meg az RMDSZ-vezetés eddigi politikája, de nem úgy, hogy az felmentést érdemeljen. Ma már ki kell mondanunk: az RMDSZ-politikának köszönhetően, lassan húsz éve, az erdélyi magyarság csak a napi politika eseményeitől, a parlamentbe való bejutástól és az ott lefolyó küzdelmektől, valamint a román kormánykoalícióban való részvételtől várja létkérdéseinek megoldását. Nagy hiba volt és lesz, ha a politikai súly és fontosság hajszolása közben, az erdélyi magyarság elhanyagolja még meglévő társadalmi, civil és kezdeményező potenciáljának és erőinek célszerű összefogását, és intézményépítő vagy visszaszerző kitartását.

Ha az RMDSZ hatalmi megfontolásból úgy sorvaszthatja el szakmai és civil testületeit, és zsarolással pénzügyi függőségbe kényszerítheti a médiát, a szellemi, alkotó és véleményformáló függetlenséget, ahogyan hatalmi, kormány közeli pozícióiból tehette, akkor a „háttal a lejtőnek”szindrómáját hagyjuk érvényesülni. Továbbra is nagy hiány marad az erdélyi magyarság társadalmának, gazdaságának a megszervezése, de intézményeinek visszaszerzése, építése és fejlesztése is a diszkriminációs állapotok fogdájában marad. Településstratégia és regionális struktúra, valamint demográfiai vízió és ütemterv hiányában a hírverés az árverésnél is rosszabb. Mindez tér és idő viszonylatában újabb és újabb veszteséget jelent, már-már a jóvátehetetlent körvonalazva.

Az Európai Unió nem fog az erdélyi magyarság helyett vagyont és intézményt visszaszerezni, építeni. Nem fog személyi, kulturális és területi autonómiát sem adni, vagy kivívni az erdélyi magyaroknak, ha arra ők képtelenek.

Az önáltatásról le kell mondanunk ahhoz, hogy valamit is meg tudjunk valósítani. Íme, hol üt vissza az, hogy az RMDSZ nem dolgozta ki idejében azokat a társadalmi fejlesztési terveket, amelyek közösségünk távlati jövője szempontjából ma riasztóan hiányoznak! Az önmagunkról való gondoskodás megteremtése politikai feladat és felelősség, ugyanúgy, ahogyan létünk és jövőnk külső lehetőségeinek biztosítása is az. A kettő pedig szimmetrikusan kell kiegészítse egymást, ugyanúgy, ahogy egy állam életében a bel- és külpolitikai tevékenység vagy küzdelem.

Hol fordul életre vagy halálra az erdélyi magyarság létkérdése? Talán ott, ahol az a politikai eszmekör létezik, melynek viszonyítási központja éppen az erdélyi magyar közösség társadalmi, gazdasági és demográfiai metamorfózisa, s ez által túlélése és megmaradása. De most már végképp nem a „háttal a lejtőnek” állapotában. A jó irány megtalálásával, az „arccal a lejtőnek”helyzetében kell megtenni az első lépést. Akkor is, ha a lejtő felé megtett első lépés előtt és után is kérdőjelek tolonganak: nem elvi jelentőségű engedmény ez a lépés, hanem a kivezető utat jelenti sorstalanságunkból és kilátástalanságunkból. Ebben a döntésben és szándékban mindenkire szükség van, akárcsak minden újrakezdésben.

A tenger csak azt veti ki a partra, akire, amire nincs szüksége. Akire, és amire szüksége van, azt visszatartja a mélyben, megőrzi, lerakja, mert építeni fog rá. Ráépíti a saját élővilágát!

(Vége)

Életben maradt társa börtönben marad

Átadta a Magyarosi Árpád holttestének elszállításához szükséges személyi okmányokat és engedélyt a magyar nagykövet vasárnap Santa Cruz városban, így néhány napon belül Budapestre érkezhet a holttest, amennyiben az anyagi fedezet biztosított lesz. Józsa Mátyás, Magyarország argentínai nagykövete, aki a Külügyminisztérium megbízásából tájékozódik a Bolíviában lelőtt, illetve börtönbe került magyar állampolgárok ügyéről. Rózsa Flores Eduardót szülővárosában, Santa Cruzban április 17-én temette el a családja. Eduardo húga, Rózsa Flores Silvia családjával együtt Santa Cruzban él már több éve. Józsa Mátyás vasárnap személyesen találkozott vele.

Magyarosi Árpád földi maradványait Santa Cruzban a San Juan de Dios nevű kórház halottasházában őrzik. Józsa Mátyás elmondta, hogy amennyiben a holttest elszállításának lebonyolításával megbízott ügyvédnek sikerül hétfőn megállapodnia a magyar céggel, akkor két-három napon belül el is intézhetik az ügyet. Gondot okoz azonban, hogy a költségek – a holttest tárolása, az iratok beszerzése, az ügyvédi díjazás és a szállítás – fedezéséhez szükséges összeg még nem áll rendelkezésre.

A nagykövet még az elutazása előtt, La Pazban adott nyilatkozatában figyelmeztetett arra, hogy a hazaszállíttatás anyagi fedezetének előteremtéséről az érintetteknek mielőbb megállapodásra kéne jutniuk, mert enélkül elhúzódhat az ügy. „A szülők vállalták, hogy a költségeket fedezik, de nekik nincs meg a pénzük. Itt bekapcsolódott a Magyar Vöröskereszt, amely gyűjtést rendez, de nem tudom, hogy az hogy áll. Információim szerint a magyar kormány nem vállalja az anyagi fedezetet, és a román kormány sem” – mondta.

Juan Carlos Becerra, a Románia perui konzulátusa által fogadott ügyvéd múlt héten csütörtökön megerősítette, hogy Budapestre szállítják az erdélyi Magyarosi Árpád földi maradványait, mihelyt lezárulnak a jogi formaságok.

Evo Morales bolíviai államfő rendeletet készíttet elő, amelynek alapján elkobozzák azoknak a vállalkozóknak a vagyonát, akikről kiderül, hogy szoros kapcsolatban álltak a Rózsa Flores Eduardo által vezetett feltételezett terrorista csoporttal – derül ki a La Razón című bolíviai napilap internetes oldalán vasárnap közzétett cikkből. Morales kitartott azon állítása mellett, hogy Rózsa Flores Eduardo és társai terroristák és az ő életére törtek.

Toásó Elődöt akár 30 évre is elítélhetik

A Bolíviában letartóztatott Tóásó Előd román-magyar kettős állampolgár elhárította a román konzuli segítséget, írásban is megerősítetve, hogy csak Magyarország támogatását igényli – derül ki a román külügyminisztérium közleményéből. A dokumentum szerint egy magas rangú román diplomatát már április 23-án Bolíviába küldtek, hogy konzuli segítséget biztosítsanak a román és magyar állampolgársággal egyaránt rendelkező fiatalember számára, aki azonban elhárította a román felajánlást. A közlemény szerint Tóásó írásban is jelezte, hogy csak magyar konzuli segítséget igényel, annak ellenére – állapítja meg a közlemény –, hogy a bolíviai börtönben az első látogatója a román diplomata volt.

A közlemény szerint Bukarest az április 16-i Santa Cruz-i kommandósakció óta – amelyben három ember lelőttek, kettőt (köztük Tóásót) letartóztattak egy feltételezett terrorcsoport tagjai közül – még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott a bolíviai hatóságoktól. A román külügyminisztérium mélységes aggodalmát fejezte ki a bolíviai hatóságok erőszakos cselekményei miatt, amelyek emberéletek kioltásához vezettek – állt a hétfői közleményben.

Toásó Magyarországon élő családja egy bolíviai ügyvédi irodát fogadott fel a fiatalember védelmére. Amint budapesti sajtóértekezletén Előd nővére elmondta, erre ezért van nagy szükség, mert bátyja életét csak egy jól képzett, befolyásos jogász tudja megmenteni. Megfelelő védelem nélkül akár 30 évre is elítélhetik Toásó Elődöt. Az ügyvédi megbízás idei díja 15 ezer dollárba kerül, ennek összegyűjtésére több internetes portálhoz is felhívást juttattak el.

A bolíviai börtönben ügyvédje által meglátogatott erdélyi származású fiatalember elpanaszolta, hogy többször súlyosan bántalmazták, annak ellenére, hogy mindvégig együttműködött a hatóságokkal. Letartóztatása pillanatában sem tanusított ellenállást. Ügyvédje mobiltelefonos felvételeket készített a verés nyomairól. A hatóságok továbbra is megtagadják, hogy Elődőt a vizsgálati fogságban látogatni lehessen. Ügyvédje szerint a hatóságok által felhozott vádak nem bizonyítják Toásó Előd „terrorista” tevékenységét.

Videofelvétellel állt elő a Rózsa Flores tevékenységét vizsgáló ügyész

Kulcsfontosságúnak nevezett videofelvétellel állt a bolíviai sajtó elé szombaton a Rózsa Flores Eduardo által vezetett állítólagos terrorista sejt tevékenységét vizsgáló ügyész. Az ABI bolíviai hírügynökség tudósítása szerint Marcelo Sosa közölte, hogy a felvétel bizonyítja a csoport tagjai ellen felhozott vádakat, ugyanis az április 16-i kommandós akcióban agyonlőtt három „feltételezett terrorista” azon sajnálkozik, hogy nem helyeztek el bombát az Evo Morales államfőt és kormányát a Titicaca-tavon szállító hajón. A gyanúsítottak arról is beszéltek, hogy hogyan lehet nagyobb robbanást előidézni.

A La Pazban bemutatott videofelvételen a hang nem tökéletes, kihagyások vannak, a meg-megszakított mondatokban hallhatóak olyan szavak, mint például a kormány és a Titicaca. Sosa szerint a felvételen Rózsa Flores Eduardo arról beszél társainak, hogy hiba volt nem tudomást szerezni jóval előbb a kormánynak a Titicata-tavon április elején megtartott üléséről. Rózsa Floresen és két társán kívül még két személy látható a felvételen, ők azok, akik a bolíviai hatóságok szerint szökésben vannak.

Az ügyész azt állította, hogy a videofelvételt egy kulcsfontosságú tanútól kapta, aki nagyon beteg, és szeretett volna vallomást tenni egy előre hozott bírósági tárgyaláson. Az ügyészség szombatra megidézett mindenkit, de a meghallgatás elmaradt, mert a kommandós akció két, börtönbe zárt túlélőjének védőügyvédje kifogást emelt a bíró személye ellen.

Az ügyész közölte, hogy a felvételt technikai elemzésnek vetik alá, de „nagy a valószínűsége annak, hogy (a feltételezett zsoldosok) komoly dologra készültek”, mégpedig terrorcselekedetek végrehajtására.

A bolíviai kormány azt állítja, hogy Rózsa Flores Eduardo társaival együtt robbantásos merényleteket tervezett Evo Morales államfő, Álvaro García Linera alelnök és Juan Ramón Quintana, az elnökségi ügyek minisztere ellen.

Jogi lépések magyar újságíró ellen

Jogi lépéseket tesz a bolíviai kormány Kepes András újságíró ellen, aki még tavaly ősszel készített interjút Rózsa Flores Eduardóval – jelentette be társadalmi mozgalmak koordinálásáért felelős miniszterhelyettes helyi idő szerint pénteken. „Minden lehetséges jogi lépést megteszünk az újságíró ellen az ország határain belül és kívül, mert hallgatása veszélyeztette az ország integritását” – mondta Sacha Llorenti. A miniszter-helyettes szerint Kepes Andrásnak rögtön az interjú után tájékoztatnia kellett volna a magyar hatóságokat Rózsa Flores terveiről, akik ezt követően nyilvánvalóan átadták volna az információkat a bolíviai szerveknek. Kepes András úgy véli, nem hibázott újságíróként Rózsa Flores Eduardo ügyében.

„Mielőtt velem foglalkoznának, jó lenne, ha a saját bizonyítékaikkal előállnának, hogy vajon miért lőtték szitává ezeket az embereket, és milyen indokkal kínozták meg és tartják fogságban Tóásó Elődöt és társát” – hangsúlyozta a riporter az MTI-nek. Kepes kiemelte: egyetért a magyar külügyminisztériummal, hogy ez bolíviai belügy.

A riporter hozzátette: őt eddig senki nem kereste meg hivatalosan a bolíviai hatóságoktól. Hangsúlyozta: nem hibázott a kérdésben. „Egy újságírónak nem az a feladata, hogy alakítsa az eseményeket, hanem az, hogy dokumentálja, és a hátteret megvilágítsa” – fűzte hozzá.

Kepes András szerint a rajtaütés is azt mutatja, hogy a bolíviai hatóságoknak a titkosszolgálatokon keresztül voltak információi, amit nem a Rózsa Flores Eduardóval tavaly készített és a héten sugárzott interjúból kellett megtudniuk.

Arra a kérdésre, hogy az interjú elkészítése után megfordult-e a fejében, hogy a hallottakról bármelyik hatóságot értesítse, Kepes András azt mondta: amennyiben nem bűncselekmény előkészítéséről van szó, az újságírót ugyanúgy kötelezi a titoktartás, mint egy orvost vagy egy ügyvédet.

Minthogy Rózsa Flores Eduardo bolíviai állampolgár volt, a szülőhazájába ment, hogy – elmondása szerint – ott kimondottan védelmi szándékkal segítsen a saját szülőföldjének, Santa Cruznak.

Az interjúban is arról beszélt, hogy a Santa Cruz-iak tartottak egy, a kormánycsapatok által szervezett támadástól. Külön hangsúlyozta, hogy semmilyen támadó szándékuk nem volt sem a kormány, sem az elnök, sem Bolívia integritása ellen – idézte fel Kepes András.

„Ha vannak valamilyen problémák, nem hallgathatunk róluk. A szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatokban az ottani magyarok, illetve a magyarországi kisebbségek helyzetét nem lehet megkerülni” – állítja a magyar diplomácia vezetője. Hozzátette: ha vitás kérdések vannak, meg kell nézni, mit mondanak a nemzetközi normák, amelyek betartására a felek kötelezték magukat.

A magyar-szlovák viszonyban meglévő problémák rendezésével összefüggésben Balázs Péter elmondta: „Az értelmes tárgyalásokat azzal kell kezdeni, hogy őszintén elbeszélgetünk, kitesszük az asztalra a problémákat, s megmondjuk, hogy melyik ország szerint mire lenne szükség megoldásukhoz. Nem jó, ha a belpolitikai indulatok a külpolitikába keverednek.”

Arra a felvetésre, hogy ez mégis így van, a miniszter leszögezte: „Ez minden országban elkerülhetetlen, mert ilyen háborgó vizeken evezünk, s keressük az érintkezési pontokat. Megvannak már ehhez a feltételek, az intézmények és a bizottságok, csak politikai akarattal kellene megtölteni őket.

A saját nevemben elmondhatom, hogy mindezt őszinte és építő szándékkal fogom megközelíteni.”

Balázs Péter szerint Magyarország továbbra is kitart azon követelése mellett, hogy a szlovák fél tegye az asztalra azokat a bizonyítékokat, amelyek indokolnák a novemberi szurkolók elleni dunaszerdahelyi rendőrakciót, tájékoztat az MTI.

Egy hét alatt három előadás, öt városban kerül színpadra. Mindhárom előadás az idei színházi évad produkciói, nevezetesen: A brémai muzsikusok, amely elsősorban gyermekeknek szól és melyet maga a Társulat rendezett, a Puha pihe, Ali Taylor kortárs drámaíró művének magyar nyelvű ősbemutatója, Barabás Olga rendezésében és az Amor omnia, a nemzetközi szinten is elismert bolgár rendezőpáros: Peter Pashov és Zheni Pashova formabontó, élő zenével előadott produkciója.

Az erdélyi turné során a kolozsvári publikum láthatja majd a Puha pihe című előadást, a marosvásárhelyi közönség a turné mindhárom előadását, a gyergyószentmiklósiak megnézhetik a Puha pihe és az Amor omnia produkciókat, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen pedig az Amor omnia és A brémai muzsikusok kerülnek színpadra.

Szeretettel várnak mindenkit előadásaikra!

A Csíky Gergely Állami Magyar Színház erdélyi turnéjának részletes programja

Május 5, Kolozsvár

Ali Taylor: Puha pihe – Stúdió előadás

Rendező: Barabás Olga

18 és 20 óra (Kolozsvári Állami Magyar Színház – Stúdió terem)

E. Isac u. 26-28., Kolozsvár

A jegypénztár nyitva tartása: naponta 10.00-13.00 és 16.30-18.30 órák között, illetve előadás kezdésig.

Telefon: 0264-593-468

Május 5, Marosvásárhely

A brémai muzsikusok

Rendező: A társulat

11 óra (Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem – Stúdió)

Amor omnia

Rendező: Peter Pashov és Zheni Pashova

19 óra (Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem – Stúdió)

Köteles Sámuel u. 6. – Marosvásárhely

A Stúdió jegypénztárának nyitva tartása: kedden és csütörtökön 12–14 óra között, illetve előadás előtt egy órával.

Jegyek foglalhatók:

Telefon: 0265-260-362, 0733-505-817 Bârsan Zsuzsa

e-mail: studio.jegyek@yahoo.com

Május 6, Marosvásárhely

Ali Taylor: Puha pihe – Stúdió előadás

18 és 20 óra (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Kisterem)

Piata Teatrului 1. – Marosvásárhely

A jegypénztár nyitvatartása: hétfő: 10–13, kedd–péntek: 10-13 és 17–19 órák között, szombat-vasárnap: előadás kezdés előtt 1 órával.

A jegypénztár telefonszáma: 0265-212-335/118

Május 6, Székelyudvarhely

A brémai muzsikusok

11 óra (Udvarhelyi Fiatal Fórum – Ifjúsági Ház)

Amor omnia

19 óra (Udvarhelyi Fiatal Fórum – Ifjúsági Ház)

Kossuth Lajos utca 20. – 535600 Székelyudvarhely

Telefon: 0266-213-371

Irodaszolgálat: hétköznap 8-15 óra között.

Jegyek elővételben: Dénes Erika: denes_erika@yahoo.com, erika@uff.ro, 0740602762.

Május 7, Gyergyószentmiklós

Ali Taylor: Puha pihe – Stúdió előadás

19 óra (Figura Stúdiószínház – Stúdió terem)

Testvériség út 9. – Gyergyószentmiklós

Telefon/fax: 0266-364-370

Jegyek válthatók a Figura Stúdió Színház titkárságán munkanapokon 10-15 óra között, illetve előadás előtt félórával a helyszínen.

Május 7, Csíkszereda

A brémai muzsikusok

12 óra (Csíki Játékszín – Nagyterem)

Amor omnia

19 óra (Csíki Játékszín – Nagyterem)

Temesvári út 6. – Csíkszereda

A közönségszolgálat és jegypénztár munkanapokon 10-13 valamint 17-19 óráig tart nyitva, és előadások előtt egy órával.

Helyfoglalás:

Telefon: 0266-310-670, 0751-039-026

e-mail: kozonsegszervezo(@)gmail.com

Május 8, Gyergyószentmiklós

Amor omnia

19 óra (Figura Stúdiószínház – Nagyterem)

Testvériség út, 9. – Gyergyószentmiklós

Telefon/fax: 0266-364.370

Jegyek válthatók a Figura Stúdió Színház titkárságán munkanapokon 10–15 óra között, illetve előadás előtt félórával a helyszínen.

Jakob és Wilhelm Grimm meséjében négy kedves, ám a gazdája számára haszontalanná vált állat jelenik meg. A szamár, a kutya, a macska és a kakas elmenekül otthonából, majd szerencsés véletlenek folytán összetalálkoznak, s elhatározzák, együtt elmennek Brémába, hogy ott muzsikusként keressék meg kenyerüket. Elindulnak hát Bréma felé, és útjuk során számos izgalmas kaland vár rájuk.

A temesvári Csiky Gergely színház előadásában egy kisebb társulat játsza el a történetet, amelyben két bohóc is megjelenik. Egymás elfogadása és a játék ereje az, ami összetartja őket.

Az előadás során kiderül, hogy a szamár önmagában csak egy szamár. A kutya is csak egy bolhás, vakarozó eb, ha egyedül ül az út szélén. Sem a macska, sem a kakas nem tud egyedül több lenni annál, ami valójában. De ahogy két kézzel nem csak kétszer annyi súlyt tudunk felemelni, mint egy kézzel, hanem annál jóval többet, a szamár, a kutya, a macska, a kakas sem csupán a négy állat összessége, hanem az összefogás jelképe, hisz erejük megsokszorozódik azáltal, hogy csapattá kovácsolódnak. A brémai muzsikusok bebizonyítják, hogy senki sem haszontalan, hogy mindenkiben szunnyad valamilyen érték, amelyet bármikor elő lehet hívni, ha megfelelő társakra talál az állat, az ember.

1. A 2005 májusában megalakult szakmai, érdekvédelmi szervezet, amely a külhoni magyar nemzetrészek kölcsönös tájékoztatását, az európai színvonalú és magyar szellemiségű újságírás meghonosítását, a szakma védelmét tűzte ki célul, négyéves tevékenysége alatt jelentős eredményeket ért el. Kiépültek és fejlődtek a kapcsolatok az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületek, szerkesztőségek, újságírók közt. Létrejött az együttműködés a magyarországi újságíró egyesületekkel, a MÚOSZ-szal, a MÚK-kal, a Sajtószakszervezettel, a MAKUSZ-szal. Mindezek eredményeként elindult az együttgondolkodás, a stratégiai válaszok keresése közös szakmai és egzisztenciális gondjainkra.

2. A közgyűlés örömmel nyugtázta, hogy a Magyar Országgyűlés részéről érdeklődés és megértés tapasztalható a külhoni magyar újságírás iránt. Az Országgyűlés elnökének, Szili Katalin asszonynak a segítségével hamarosan az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, muravidéki és horvátországi magyar sajtót szemléző gyűjtőportál (Médiatisztás) lesz elérhető a világ minden magyar olvasója számára.

Szorgalmazzuk egy negyedévente megjelenő, régiókat bemutató kiadvány létrehozását is.

3. A közgyűlés résztvevői mint alapelvet fogadták el, hogy a kisebbségi magyar társadalmak korszerűsödése, az értéktartás és értékteremtés a sajtó révén valósulhat meg. Az anyanyelv megőrzésében, a nyelv eltávolodásának megakadályozásában az írott és sugárzott sajtónak elsődleges szerep jut.

4. Az európai színvonalú, magyar szellemiségű újságírás a közszolgálatiság felvállalásával, a minőségi médiafogyasztás kultúrájának terjesztésével valósítható meg. Az esetleges tartalmi engedmények pedig sohasem jelenthetik a szakmai engedmények elfogadását. A KMÚEK szorgalmazza ugyanakkor, hogy az európai színvonalú és a magyar szellemiségű újságírás szükségességét elfogadó szerkesztőségek és újságírók törekedjenek a tájékozatlanság felszámolására és az információ társadalmának megalapozására.

5. Támogatjuk egy brüsszeli székhelyű nemzetközi civilszervezet létrehozását, amely a magyar újságíró egyesületeket tömöríti, és a magyar újságírók érdekeit képviseli.

A KMÚEK IV. közgyűlésének résztvevői

Vereckei-hágó, 2009. április 25.

A kárpátaljai rendezvényen a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE) Ambrus Attila elnök, a Brassói Lapok főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, a Népújság főszerkesztő-helyettese, Makkay József, az írott sajtóért felelős alelnök, az Erdélyi Napló főszerkesztője, László Edit, az audiovizuális sajtóért felelős alelnök, a Marosvásárhelyi Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa, és Szekeres Attila igazgatótanácsi tag, a Háromszék munkatársa képviselte.

Az Erdélyi Napló jövő heti lapszámában színes riportban számolunk be a háromnapos kárpátaljai újságíró találkozóról.

A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) 2009. április 23. és 25. között Ungváron tartotta meg IV. közgyűlését. Az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai és felvidéki újságírókat tömörítő szakmai-érdekvédelmi szervezet mintegy 30 képviselője ezúttal a válság sajtóra gyakorolt hatásairól, a közszolgálatiságról és az európaiságról cserélt véleményt. A nyíregyházi székhelyű Euro-Clip–Euro-Kapocs Közalapítvány támogatásával, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége által megrendezett tanácskozás résztvevői a közgyűlés végén a következő zárónyilatkozatot fogadták el:

1. A 2005 májusában megalakult szakmai, érdekvédelmi szervezet, amely a külhoni magyar nemzetrészek kölcsönös tájékoztatását, az európai színvonalú és magyar szellemiségű újságírás meghonosítását, a szakma védelmét tűzte ki célul, négyéves tevékenysége alatt jelentős eredményeket ért el. Kiépültek és fejlődtek a kapcsolatok az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületek, szerkesztőségek, újságírók közt. Létrejött az együttműködés a magyarországi újságíró egyesületekkel, a MÚOSZ-szal, a MÚK-kal, a Sajtószakszervezettel, a MAKUSZ-szal. Mindezek eredményeként elindult az együttgondolkodás, a stratégiai válaszok keresése közös szakmai és egzisztenciális gondjainkra.

2. A közgyűlés örömmel nyugtázta, hogy a Magyar Országgyűlés részéről érdeklődés és megértés tapasztalható a külhoni magyar újságírás iránt. Az Országgyűlés elnökének, Szili Katalin asszonynak a segítségével hamarosan az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, muravidéki és horvátországi magyar sajtót szemléző gyűjtőportál (Médiatisztás) lesz elérhető a világ minden magyar olvasója számára.

Szorgalmazzuk egy negyedévente megjelenő, régiókat bemutató kiadvány létrehozását is.

3. A közgyűlés résztvevői mint alapelvet fogadták el, hogy a kisebbségi magyar társadalmak korszerűsödése, az értéktartás és értékteremtés a sajtó révén valósulhat meg. Az anyanyelv megőrzésében, a nyelv eltávolodásának megakadályozásában az írott és sugárzott sajtónak elsődleges szerep jut.

4. Az európai színvonalú, magyar szellemiségű újságírás a közszolgálatiság felvállalásával, a minőségi médiafogyasztás kultúrájának terjesztésével valósítható meg. Az esetleges tartalmi engedmények pedig sohasem jelenthetik a szakmai engedmények elfogadását. A KMÚEK szorgalmazza ugyanakkor, hogy az európai színvonalú és a magyar szellemiségű újságírás szükségességét elfogadó szerkesztőségek és újságírók törekedjenek a tájékozatlanság felszámolására és az információ társadalmának megalapozására.

5. Támogatjuk egy brüsszeli székhelyű nemzetközi civilszervezet létrehozását, amely a magyar újságíró egyesületeket tömöríti, és a magyar újságírók érdekeit képviseli.

A KMÚEK IV. közgyűlésének résztvevői

Vereckei-hágó, 2009. április 25.

A kárpátaljai rendezvényen a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE) Ambrus Attila elnök, a Brassói Lapok főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, a Népújság főszerkesztő-helyettese, Makkay József, az írott sajtóért felelős alelnök, az Erdélyi Napló főszerkesztője, László Edit, az audiovizuális sajtóért felelős alelnök, a Marosvásárhelyi Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa, és Szekeres Attila igazgatótanácsi tag, a Háromszék munkatársa képviselte.

Az Erdélyi Napló jövő heti lapszámában színes riportban számolunk be a háromnapos kárpátaljai újságíró találkozóról.

– Miért esett a választása Farkas művére?

– Igazából nem választottam, hanem felkérés volt az opera vezetőségének részéről. Készülőben van a kortárs magyar zeneszerzők fesztiválja, az opera repertoárjában már létezik egy Kortárs Magyar Zeneszerzők sorozat, és a Csínom Palkó szerepelni fog a fesztivál műsorán is.

– A hatvanas években már játszották a darabot Kolozsváron, akkoriban viszonylag frissen keletkezett mű volt. Talált olyanokat, akik részt vettek a hajdani előadásban, és meséltek róla?

– Az akkori előadásról sajnos nagyon keveset tudok. Szabó Józseffel tudtam beszélgetni, ő ugyanis annak a színészgenerációnak a tagja, akik az akkori szereposztást alkották. Ugyanakkor nálunk dolgozik egy másik akkori szereplőnek, id. Veres Lászlónak a fia (ifj. Veres László énekes), akivel szintén beszéltem a hajdani előadásról. Felvételek, hanganyag nem maradt fent. Különböző technikai feljegyzések léteznek az előadásról, és úgy tudom, sokáig és nagy sikerrel játszották a darabot.

– Sokszereplős a darab, szinte az egész társulat játszik benne. Rendezői szempontból hogyan lehet összetartani, irányítani egy ekkora embertömeget?

– Ebben az az érdekes, hogy pontosan akkor, amikor az egész társulat részt vesz egy produkcióban, a legkönnyebb dolgozni velük, hiszen egy nagyon összetartó gárda. Tulajdonképpen sok férfi szereplő van sok a darabban, ezért az énekkarból is sokan szerephez jutottak. Kiemelném Rigmányi Istvánt, aki főszerepet játszik, és ez részéről hatalmas teljesítmény. Operaházunk társulata képes kaméleon módon klasszikus operarepertoárban is teljesíteni, ugyanakkor az operettekre jellemző nagyobb szereposztásokat is képesek vagyunk lebontani az énekkari tagokra. Nem volt különösebb kihívás a társulat számára, de a rendező számára sem, mert már dolgoztam a férfikarral olyan előadásokban (például a Brémai muzsikusok), ahol a férfi szereplők és a férfikar volt túlsúlyban. – Ha megnézzük a plakátokat, sok szerep kettőzve van, sőt, a karmesterek – Incze G. Katalin és Kulcsár Szabolcs – is előadásról előadásra váltják egymást. Milyen szempontok tették ezt szükségessé?

– Ennek különböző okai vannak. Jankó szerepében – Rigmányi duplájaként –, színész segítségünk is van Laczkó Róbert személyében, aki nem számít újdonságnak az opera szereposztásaiban. Mivel Rigmányi fiatal, kezdő előadóművész, úgy gondoltuk, minden eshetőségre, szerepét fontos lekettőzni. Ami a női szerepeket illeti, sokszor előfordul, hogy különböző meghívások miatt, szólistáink nem érnek rá, ezért azokat a szerepeket jó duplán kiosztani. Öt női szerepről van szó, ezeket könnyedén le tudtuk bontani két szereposztásra.

– A darab a kuruc korban játszódik. Mennyire ismerős önnek ez a történelmi időszak? Gondolom, néhány dolognak azért utána kellet olvasnia.

– Érdeklődésem, gondolom, az előadás javára szolgált. A történelmi események közül is azokat kerestem, amelyek picit az iróniáról szólnak, a helyzetek humorát mutatják meg. Ha erre a koncepcióra építünk, akkor elmondhatom: noha a szabadságharc katonailag megbukik, de – daljátékról, könnyed vígjátékról lévén szó – megmutathatom, a kuruc hadsereg mennyire bátor és nagyszerű. A labanc hadsereg, a második felvonásban, egy groteszk, elkarikírozott tömeg, és így már az előadás viccesen arról szól, hogy a háborúban nem mindig a jó, a szép, a nemes szándék győz. A kolozsvári opera előadása egyébként azért mérvadó, mert teljes egészében használjuk a zenekari anyagot, nagyzenekari apparátussal. Ez mindig egy kiváltsága ennek az operaháznak, mert ha daljátékról van is szó, az összes szerepet hivatásos operaénekes adja elő, és ez egyfajta magas vokális minőséget feltételez.

– El lehet játszani daljátékot csak színészekkel?

– Természetesen el tudom képzelni. A dalszövegek alapján mi is egy dramatizált változatot készítettünk Orbán János Dénes költővel közösen, a darab cselekményét a játszhatóság érdekébe megváltoztattuk, csak a zenei anyag maradt az eredeti, ahogyan azt Farkas Ferenc megírta.

– Ha már technikai dolgoknál tartunk, Ön miért fordult éppen az opera, az operett rendezés irányába?

– Zenelíceumba jártam, majd zenés színházrendezői szakot végeztem, ez az, amiben felnőttem, és mindenfajta koncepcióm a zenére épül. Azután jön a karakterépítés, és minden, ami a műből következik.

– Helyesnek tartja azt, ha olyan színházi rendező állít színpadra operát, aki a kottát sem ismeri?

– Nagyon kényes téma ez. Nehéz rá válaszolnom, mert ennek a nagyon kiábrándító példáját is láttam, és szigorúan vélekedtem a témáról mindaddig, amíg olyan rendezőnek a munkáját is láttam, aki valóban nem tud kottát olvasni, de az előadása nagyszerűen sikerült. Attól függ, hogy a rendezőnek mennyire erős, letisztult elképzelései vannak, nem kell mindig a zenéből kiindulni. Egyébként bátran állítom, ma már nincs is olyan színházi előadás, melynek ne lenne kísérő zenéje. A színészek is egyre gyakrabban lépnek fel énekesekként, és jobb helyeken nagyon komoly zenei képzésben részesülnek a színis diákok. A színház mindenképpen egységes műfajjá alakul, és ennek tudatában játszunk manapság is. Fontos tehát, hogy a rendező miből indul ki, de a mindenkori cél szórakoztatni, nevelni a közönséget, és valamilyen formában eljuttatni hozzá azt a művészi információt, amit a szerző szándékozott nyújtani.

– Ön egy igen törékeny alkat, ám szigorú rendezőként tartják számon a társulatban. Hogyan látja önmagát?

– Lehet, igazuk van. A külső olyan, mint egy jelmez, arra szolgál, amire ki van találva. Értékelem, hogy nem úgy fogalmazott, „nő a szakmában”, hanem „törékeny alkat”, de szerintem ez nem mérvadó. Megtévesztő lehet a naivaknak. A fizikum egy álca, semmit sem jelent.

– Nem sértő szándékkal kérdezem: egy valóban kicsinyke hölgy hogyan mozgat meg a színpadon száz kilós énekeseket?

– Emberi viszonyokról van szó. A rendezés, szerintem, nagymértékben pszichológia, az emberek közötti kapcsolatok kezelése, ami szerves része az alkotó munkának. Nem kell mindenkivel és mindenben egyetérteni ahhoz, hogy létrejöjjön egy produkció: egy jó szándék, egy törekvés fordított hatást is kiválthat. Ha eljut az ember addig, hogy manipulálni tudja ezeket a helyzeteket, akkor minden rendben van. A kötelességen, a munkán túl is emberek vagyunk, ezért lelkileg, emberileg is kezelni kell a viszonyokat. Egy társulatban sértődöttségek, barátságok, viszonyok alakulnak ki, vagy szűnnek meg, és mindez befolyásolja az alkotói munkát. De a végeredmény mindig magától beszél.

– Ön még nagyon fiatal rendezőnek számít. Hány rendezéssel a háta mögött vágott bele a Csinom Palkóba, és milyen tervei vannak?

– Ha a vizsgaelőadásaimat is beszámítom, tizenkét előadást rendeztem mostanáig. Terveim nagyobbak, kisebbek, de változatosak, nagyon szeretnék például francia romantikus operát rendezni, szívemhez közel áll az a zene. Gyermekelőadást is tervezek, de leginkább tanulmányaimat szeretném folytatni, nem kizárólag az iskolapadban, hanem nagy rendezők mellett dolgozva, hiszen olyan ez a hivatás, hogy minden rendezésből lehet tanulni.

– Meg kell várni a kellő pillanatot, hogy az ember egy Verdi, vagy egy Wagner operához nyúljon?

– Szerintem, fel kell nőni ehhez. Nem mindig a műfaj, vagy a zene nehézsége miatt nem nyúlunk hozzá bizonyos darabhoz, hanem mert kell egyfajta bölcsesség, felnőtt megnyugvás ahhoz, hogy a rendező átérezze a művet. Verdi, Wagner, vagy akár Puccini operái az emberi szellemnek és léleknek olyan mélységeibe nyúlnak, amihez föltétlenül fel kell nőni. Persze mindennel lehet játszani, kísérletezni, és érdekes módon erre az opera társulata és a közönség is kezd nyitottabbá válni.

Mindig úgy gondoltam, az opera egy eléggé konzervatív műfaj…Az alkotók egyéniségétől függ. Ha van egy jó énekes, aki mérvadót tud nyújtani a közönség számára, és fontosnak tartja a kortárs művek bemutatását is, az el tudja érni, hogy a közönséget is nyitottá tegye. Erre konkrét példák vannak a világ legnagyobb operaházaiban. Ha az a célunk, hogy a fiatalokat neveljük, olyan operákat kell játszani, amelyeket képesek befogadni. Azután kell felnőjenek ahhoz, hogy a legválogatottabb és legnehezebb műfajokat is elfogadják. Ki tudnánk osztani a szerepeket egy Wagner operára, vagy a nagy orosz operákra is, de egyértelmű, hogy a kolozsvári közönség operett orientált, szereti ezt a műfajt, óriási hagyománya is van. Mégis úgy vélem, az operett mellet, például az olasz komikus operának is hatalmas sikere lenne. Egyértelmű, mit szeret a közönség, és az is, hogy mire képes a társulat. Azt kell eldönteni, mi az a jól megfontolt és megtervezett repertoár, melyet játszani kellene.

– A színészek, énekesek egyre gyakrabban lépnek fel más társulatoknál is. Önnek adódott lehetősége arra, hogy a kolozsvári operán kívül máshol is kipróbálja tehetségét?

– Diákéveimben, először a Kolozsvári Román Operában rendeztem, de dolgoztam Budapesten, a Művészetek Palotájában is. A művészetekben mindig szükség van arra, hogy a hatások, a stílusok különböző környezetben érjék az embert, mert ezzel gazdagabbá válik művészi kifejezési módja, egyénisége. Aki elmegy, és fellép más társulatoknál, máshol is koncertezik, az hoz is valamit magával. Nyitottságot, alázatot tanul: én pártolom azt, hogy a rendezők, énekesek utazzanak, tapasztalatokat szerezzenek. Azzal is egyet értek, hogy az operánknak többet kellene turnéznia, hiszen egyfajta kötelessége, hogy Erdély kisebb színpadain is fellépjen. Gyakoroljuk is: a Székelyföldön mindig nagy sikerrel vendégszerepelünk, de még jobban része lehetnénk annak a programnak, amit már említettem.

Sokan és sokszor temették már a színházat, az operát. Hol tartunk most? Badarság olyasmit állítani, hogy meghal a színház, az opera. Mindig is létezett és létezni fog, hiszen színház az egész világ. Ezen túlmenően, a zene benne van az emberben, soha nem szűnik meg, csupán átalakulhat. Létesülni fognak magántársulatok, valószínűleg kialakulnak majd befogadó színházak, összevonhatnak társulatokat, hiszen mindezt befolyásolja az ország politikai, gazdasági helyzete és az emberek igénye a művészetek iránt.

Szabó Emese 1981. december 8-án született Kolozsváron. Tanulmányait a helyi zenelíceum fuvola-zongora szakán végezte, majd a Gh. Dima Zeneakadémia zenés színház rendezői szakán diplomázott 2005-ben. Bayreuthban és Budapesten vett részt továbbképző kurzusokon, 2004-ben Végh Sándor, 2007-ben Communitas alkotó díjjal tüntették ki.

2002. óta tagja a Kolozsvári Állami Magyar Operának.

A történelmi háttérben játszódó cselekménynek és a népi ihletésű zenének köszönhetően a daljáték meghódította a külföldi színpadokat és a hangversenytermeket is. A németországi színpadokon Heisse Herzen in Ungarn (Forró szívek Magyarországon) címmel játszották nagy sikerrel. A hangversenyszerű előadásokon összekötő szöveggel adták elő. A daljáték nagyszerűségét igazolja az is, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon két ízben is színre vitték: 1960 és 1971 nyarán.

A kolozsvári opera a Csínom Palkót először 1957. június 8-án tűzte műsorára Horváth Béla rendezésében, Selmeczi János zenei vezetésével. Díszleteit Szakács György tervezte, akinek ez volt az utolsó kolozsvári munkája, jelmezei H. Roşescu Lya tervei alapján készültek. Az énekkar betanító karigazgatója Nagy István volt. A kolozsvári közönség szeretettel és nosztalgiával fogadta a művet, hiszen Farkas Ferenc zeneszerző a 40-es évek elején Kolozsvár zenekonzervatóriumának igazgatója, a Nemzeti Színház opera részlegének karigazgatója volt.

A zeneszerető társadalom 2005-ben emlékezett meg Farkas Ferenc születésének 100. évfordulójáról. A Magyar Opera társulata, ha megkésve is, e bemutató előadással tiszteleg a zeneszerző emléke és zenetörténeti jelentősége előtt.

A bemutató szereposztása a következő: Csínom Palkó – Pataki Adorján; Csínom Jankó – Rigmányi István; Balogh Ádám – Sándor Árpád; Förgeteg – Szilágyi János; Vak Bottyán János – Szeibert István; Zsuzsi – Barabás Zsuzsa; Rosta – Galló Ernő m. v.; Éduska – Székely Zsejke; Tyukodi – Ádám János; Rézangyal – Sipos László; Peták – Venczel Péter; Ludas – Varga Attila; Örzse – Molnár Mária; Kati – Vígh Ibolya; Daru – Mányoki László; Rajta Miska – Naphegyi Béla; Koháry gróf – Szakács Levente; Koháry grófné – Hary Judit; Kucug Balázs – Szacsvai Zsigmond; Udvaros – Ványolós András; Lange segédtiszt – Sziklavári Szilárd; Göcs Pista – Kovács Ferenc.

Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Witlinger Margit m. v., asszisztense Szántó Szilárd. Koreográfus: Könczei Árpád m. v., asszisztense Könczei Csongor m. v. Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre. Karigazgató: Kulcsár Szabolcs. Karmester Incze G. Katalin. Rendezte Szabó Emese.

Aválságosra fordult politikai-közigazgatási és katonai helyzet miatt a budapesti kormány végre úgy döntött, hogy a kelet-magyarországi területek kormányzása céljából felállít egy korlátozott önállósággal rendelkező közigazgatási szervet. A pár nappal korábban Budapestre utazó Apáthy István és Vincze Sándor december 7-én tudta meg, hogy kinevezték őket a Kelet-magyarországi Főkormánybiztosság élére. Az elnök Apáthy, az egyik alelnök Vincze, a másik pedig Janovics lett. Utólag a professzor kinevezését többen bírálták; nem azért, mert semmiféle közigazgatási-jogi ismeretekkel nem rendelkezett, hanem amiatt, mivel köztudomású volt, hogy neve valóságos „vörös posztó” a románok szemében, akik azt állították róla, hogy az egyetem „legsovénebb tanára”. (Egyébként ha egy rátermettebb, a románok által is elfogadott személyt neveztek volna ki főkormánybiztossá, sokkal többet az illető sem tehetett volna a rendelkezésére álló csekély eszközökkel.)

A Mensa Academica Petőfi utcai épületében megtelepedő főkormánybiztosság december 13-án kezdte meg a működését. Apáthy éjt nappallá téve dolgozott, szervezett, intézkedett – nem rajta múlt, hogy semmi eredményt nem tudott felmutatni. A legnagyobb probléma az volt, hogy az utolsó pillanatban nem sikerült ütőképes katonai egységet szervezni. (Ráadásul Vincze Sándor ahelyett, hogy segítette volna a fegyveres védelem megszervezésében, inkább minden eszközzel akadályozta őt abban.) Hiába nevezték ki november 23-án kerületi katonai parancsnoknak az agilis Kratochvil Károly ezredest (a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnokát), csodákra – a rendelkezésére álló csekély katonai erő miatt – ő sem volt képes. Pedig az idő sürgetett, ugyanis a román „falstaffi” hadsereg (mely mind harcértékét, mind létszámát tekintve gyengének mondható ebben az időben) Franchet d”Esperay és Henri Mathias Berthelot tábornokok engedélyével december 8-án egyes helyeken átlépte a Maros demarkációs vonalát, majd néhány nap múlva megkezdte az előrenyomulást Kolozsvár felé. Komoly ellenállásba nem ütköztek, mert a nemzetőrség kormánybiztosa, Fényes László és Rónai Zoltán 18-án arra utasították Kratochvilt, hogy a 4. honvéd gyalogezred és a 38. hadosztály maradékai (melyből január 17-én kialakították a székely hadosztályt) vonuljanak vissza. (Az utasítással a katonai parancsnok és a kormánybiztos is egyetértett, hiszen az 1700 katonával nyilvánvalóan nem lehetett feltartóztatni az ellenséget.)

December 18-án az előrenyomuló Neculcea tábornok Antalffy Endrén, a marosvásárhelyi nemzeti tanács elnökén keresztül megüzente Apáthynak, hogy az antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt: ha ellenállás lesz, lövetni fogja a várost. A kormánybiztos visszaüzent, hogy Kolozsvár nem áll ellen. Ezen a napon fogadták el a kolozsvári városházán összeülő székely és magyar nemzeti tanácsok azt a két nappal korábban kelt kiáltványt, melyben többek között kijelentették, hogy „ünnepélyesen tiltakozik a magyarság az ellen, hogy önrendelkezési jogától elüssék”. Négy nappal később, 22-én Kolozsváron 28 erdélyi és kelet-magyarországi vármegye, közöttük Debrecen küldöttei gyűltek össze, önrendelkező nemzetgyűlést rögtönözve, válaszként a gyulafehérvári nagygyűlésre, illetve az ott elfogadott határozatokra. A gyűlés az Ipartestület nagytermében kezdődött s a Mátyás-téren folytatódott, ahol a több tízezres tömeg előtt Apáthy István beszédében klasszikus szavakkal fejezte ki a közhangulatot: „Legyőzve ellenségeink túlereje által, be kell ismernünk, hogy levertek bennünket! De annyira nem győztek le, hogy a körülöttünk lakó bármely nemzetnek joga volna rendelkezni felettünk. Annyira nem győztek le, hogy valamennyi ittlakó nemzetnek joga lehessen az ország feldarabolását kimondani az egyik darabját az egyik, a másik darabját a másik országhoz csatolni. Annyira nem győztek le, hogy ma már le kelljen mondanunk emberi és nemzeti jogainkról.” A gyűlésen tiltakoztak az erdélyi románok egyoldalú lépései miatt és kijelentették, hogy „a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogánál fogva a Magyar Népköztársasággal közösségben akar élni s az egységes csorbítatlan Magyarországon belül minden ittlakó nemzetiség számára teljes jogegyenlőséget, szabadságot, és önkormányzatot követel…”

Két nappal később, a karácsony előtti nap délelőttjén a román csapatok (mintegy 4 000 toprongyos baka és 2 tüzérüteg), bemasíroztak Kolozsvárra, ahol Haller Gusztáv polgármester fogadta őket és átadta a város kulcsait. Gherescu tábornok beszédében felhívta a románságot, hogy „bizonyítsák be az ellenség földjén azt, hogy ők mindig igazságosan és becsületesen jártak el.” Márki Sándor naplójában ezt jegyezte fel ezen a napon: „De. 11-kor Neculcea és Gherescu romániai tábornokok csakugyan bevonultak; a Mátyás téren sorakoztak a románok, virágokkal, beszédekkel fogadták őket, s a végén hórát táncoltak a Mátyás-szobor körül. Marci és az unokák látták, én nem kíváncsiskodtam, elég itthon pirulni.”

A román bevonulástól az egyetemi épületek elkobzásáig

A Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári történetének utolsó felvonása 1918. december 24-én kezdődött. Az első nap még nagyobb megrázkódtatás nélkül telt el: a „nagylelkű hódítók”, (Neculcea és Gherescu) elálltak attól a szándékuktól, hogy katonáikat a karácsonyi szünet miatt éppen néptelen egyetem épületébe szállásolják be. A nyugalom azonban csak pár napig tartott. December 28-án már azt jelentette Schneller István a budapesti minisztériumba, hogy Gherescu adjutánsa (aki előzőleg az egyetem hallgatója volt) kíséretében megjelent egy román katonatiszt, hogy lefoglaljanak néhány helyiséget az egyetemen. A rektor erélyes tiltakozása miatt, és azért, mert kiderült, hogy Haller polgármester már előzőleg felajánlotta a Mágnás Casino és a helyőrségi parancsnokság épületeit, a tisztek elálltak a szándékuktól és nem tértek vissza.

A megszállók arroganciáját nem csupán az egyetem érezte meg az első napoktól kezdve, hanem az egész város is. Neculcea tábornok már 24-én elrendelte a sajtó-, a telefon és postai cenzúrát, 26-án pedig a statáriumot, internálást, és a gyülekezési tilalmat. Beszüntették a csomag- és pénzforgalmat, aminek hatását – miként arról még lesz szó – talán leginkább az ott lévő egyetemi hallgatóság érezte meg.

December 29-én a román parlament kimondta Erdély és Románia unióját. Ugyanezen a napon a Consiliul Dirigent (illetve a vallás- és közoktatásügyi reszort) önhatalmúan átvette Erdély és a „részek” egyházi, iskolai és közművelődési intézményeinek felügyeletét azzal a kijelentéssel, hogy az igazgatást „a legdemokratikusabb, legszabadelvűbb módon, a vallásosság és a haza javára szavatolja”. Hogy ezt miként is képzelik el, az két nap múltán kiderült: 31-én az egyetem vezetőjét – demonstratív módon – szuronyos katonák kísérték végig a városon: „Schneller rektort katonák »elővezették«, du. 3 órakor kocsin ment haza azzal, hogy »tévedtek«. Azt hitték, renitenskedik, s ha kétszeri keresésre (miről azonban nem volt tudomása) nem jelenik meg, »szabályszerűen« így kell eljárni. Kedélyes és lelkesítő!” – olvashatjuk Márki Sándor maliciózus megjegyzését a naplójában.

A rektor a tanárok küldöttsége élén még aznap megjelent az átutazó Berthelot tábornoknál, s kérte, ne engedje meg, hogy az egyetemet katonai célokra lefoglalják, a beiratkozni akaró hallgatók Kolozsvárra jövetelét, pedig meggátolják. A tábornok azonban semmi jóval sem biztatta a delegációt, ehelyett a tanárokat a „bolsevizmus elleni küzdelemre” intette. (Berthelot-val Apáthy is találkozott és megegyeztek egy Nagybánya – Kolozsvár – Déva vonalon húzódó, 15 kilométer széles semleges folyosó kialakításában, mely elválasztja egymástól a magyar és a román csapatokat. Az új demarkációs vonalat – akár csak korábban – most sem tartotta tiszteletben a román hadsereg, és hamarosan átlépte azt.)

A Berthelot által emlegetett „bolsevizmus elleni küzdelmet” a román megszállók a „magyarok elleni küzdelemként” értelmezték. Erre utal többek között az is, hogy január 10-én számos tekintélyes kolozsvári férfiút – többek között Szádeczky Lajos és Réz Mihály professzorokat – „bolsevizmus, anarchizmus és románellenes politika” gyanúja miatt letartóztatták, majd ugyan szabadon engedték őket, de megtiltották nekik a város elhagyását. Pár nappal később, 15-én pedig – a szilágysági Cigányinál történt összecsapást ürügyül felhozva – Apáthy Istvánt letartóztatták, és Nagyszebenbe hurcolták. (Nála egyébként már 9-én házkutatást tartottak – természetesen semmit sem találtak. Janovics Jenő egyik helyettese a főkormánybiztosságnál azt írja egy feljegyzésében, hogy december utolsó hetében kiszivárgott, miszerint a helyi román vezetők le akarták tartóztatni, mert „szívós, tántoríthatatlan nemzeti érzése akadálya az ő törekvéseinek”, ám mivel a városban megjelenő Berthelot tábornok megnyugtatta, hogy „őt nem lehet letartóztatni”, ezért a fenyegető hírek ellenére a városban maradt.) A cigányi kudarc miatt a megszálló VII. hadtest 450 000 lej (900 000 korona) sarcot vetett ki a városra, melyet a tekintélyesebb politikai vezetőknek, egyházi személyiségeknek és módosabb polgároknak, arisztokratáknak, valamint néhány egyetemi tanárnak kellett kifizetni. Ráadásul 16-ról 17-re virradóra házkutatás volt az egyetemen. „Éjjeli titkos gyűlés és fegyverfölhalmozás gyanúja alapján, de nem találtak semmit sem.” – írja Márki.

(Folytatjuk)

Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
 nekem mindkét szó kicsit savanyú,

az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy!

Éjszaka sütött kenyér hajnala.
Akácméz íze. Rózsa illata.

Fehér orgonaágú anyakéz:
Megremeg, ha tárt ablakán kinéz

s fátyolos szemmel távolba tekint,
gyermeke hátha megáll s visszaint.

Szava: imádság s zsoltáros ige.
Őt a teremtő rendelte ide,

Hogy védelmezzen, bárki, bármi bánt,
s célomhoz adjon bíztató irányt,

hogy álmában is fogja a kezem,
míg messzi útról hazaérkezem.

Ahol pislogó éji lámpa ég,
ő virraszt értem, csak ő, meg az ég.

Boldog csak addig vagyok igazán,
Amíg tudom: vár az édesanyám.

A leghosszabb és a legjellegzetesebb bajuszért osztottak díjat az első háromszéki bajuszversenyen a hétvégén, egy igen gyorsan és derűsen lezajlott vetélkedőn.

Az első besorolásban könnyű volt dönteni: a tusnádfürdői Zsigmond Mihály majdnem állig érő, hullámos arcdísszel jelent meg a színpadon, ezt méretben senki meg sem közelítette. A karakteres székely bajuszok osztályozása azonban már nehezebb diónak bizonyult, a porondon összeméretkező húsz székelyföldi dalia mindegyike szépen ápolt, dús, nyírott, kipödört vagy éppenséggel szűz (vágatlan) ajakszőrzetet mutatott be. Köztük volt az ötletgazda Tamás Sándor megyeitanács-elnök is, aki elmondta, hogy neki egy bibarcfalvi öregúr javasolta a bajuszverseny megszervezését. És mivel ilyenek már Magyarországon is vannak, a négytagú zsűriben két szakértő is bírált: a Magyar Bajusztársaság elnöke és a kiskunfélegyházi vetélkedő bajuszkirálya; mellettük két hölgy, az egyik médiatámogató és a helybeli román színház képviselői értékeltek. A szempontok között a bajuszhoz illő ruházat is szerepelt, így a farmeres-pulóveres szerelés bizony alacsonyabb pontszámot hozott. És a legfiatalabb versenyző, a rugonfalvi (Hargita megye) László Zsolt második díjához díszes (a néptánc-antológián megforgatott) huszármentéje is hozzájárult. A legjellegzetesebb székely bajusz gazdája a zabolai Harai Ernő, e kategóriában harmadik a kovásznai Nemes Ferenc lett. A két első díjas kiutazik a magyarországi bajuszvetélkedőre, ami pár éve ilyenformán kezdődött, de most már száz résztvevőre számítanak.

Az első háromszéki bajuszversenyen a kezdeményező Tamás Sándor egy különdíjat, a bajusz gondozásáról szóló könyvet is felajánlott a neki leginkább tetsző, hófehér bajusz gazdájának.

– Miből áll az új magyar nemzeti zenekar?
– Egy gordonkából és tízmillió nagybőgőből.

*

1953. Budapest. Állnak az emberek húsért.
Várják a húst. Végre, több óra után megjön. Egy nő felsóhajt:
– Hála Istennek!
Mire egy, szintén sorba álló orosz katonafeleség kioktatja:
– Mi ilyenkor azt mondjuk, hála Sztálinnak.
A magyar nő ránéz, gondolkodik egy cseppet, majd óvatosan, halkan megkérdi:
– Ugyebár, hát, Sztálin elvtárs is csak egy ember és ő is halandó..., mit fognak mondani, ha, esetleg, szóval, ha Sztálin elvtárs meghal?
– Azt, hogy hála Istennek.

*

Az anyós azt mondja Ivánnak:
– Iván, drága fiam. Ha meghalok, temessetek a Kreml falába!
– De anyuka – hökken meg Iván –, oda csak a nagy embereket temetik!
Az anyós nem nyugszik bele, minden nap ugyanezt mondogatja. Végül Iván nem bírja tovább, és bosszúsan elrohan.
Két óra múlva visszajön, és lelkesen közli a mamával:
– Na, mama! Ne kérdezze hogyan, de elintéztem, hogy a Kreml falába temessék. Készülődjön: ma délután ötkor lesz a temetés!

*

Egy orosz légitársaság repülőgépe épp felszállás előtt áll, amikor a stewardess bemondja a mikrofonba:
– Tisztelt hölgyeim és uraim! Szíves elnézésüket kérjük ezért a hosszú késésért, de a pilótának valami nem tetszett a motor hangjában, ezért keresnünk kellett egy másik pilótát. Kellemes utazást kívánunk!

*

A Jereváni Rádiónak van egy rovata a „Válaszolunk hallgatóink kérdéseire”. Ebből következzék néhány levél:
– Igaz-e, hogy Brezsnyev elvtárs buta?
Igaz, de mi nem csak ezért szeretjük!

*

– Honnan ismerhető fel az orosz mikrochip?
– Hát, elég messziről...

*

Beszélgetés a rendszerváltás utáni Oroszországban.
– Miért nőtt a válások száma a Szovjetunióban?
– ???
– A legtöbb férfi most látta először józanul a feleségét.

*

A cserepoveci iskolában a területi pártbizottság oktatási osztályvezetőjének látogatására készülnek. A tanító néni:
– Gyerekek, egyetlen dolgot jegyezzetek meg, de jól, mert aki eltéveszti, igazgatói intőt kap. Fel fogok tenni néhány kérdést. A dolgotok az, hogy mindegyikre jó hangosan azt válaszoljátok, hogy „A Szovjetunióban”!
Eljön a nagy nap és a fontos elvtárs.
–Gyerekek, hol van minden dolgozó kényelmes, sokszobás lakásában állandóan folyó hideg és meleg víz?
– A Szovjetunióban!
– Hol vannak tömve az üzletek mindennel, mi szem-szájnak ingere?
– A Szovjetunióban!
– Az édesapák, édesanyák hol tudnak sorban állás nélkül hozzájutni a legszebb gyermekjátékokhoz a magas fizetése töredékéért?
– A Szovjetunióban!
Csak egy kislánynál tört el a mécses az utolsó padsorban. A jóságos osztályvezeto bácsi megsimogatja a szipogó gyerek szoke buksiját:
– Mi a baj, kislányom?
El akarok költözni a Szovjetunióba!

A nagykárolyi egyházmegyéhez tartozó Gencsen tartott hálaadó istentiszteletről közöl címoldalas tudósítást a Harangszó legfrissebb száma. „Istennek hála, ezúttal nem a felsereglő kommandósok, rohamrendőrök és félelmetes terrorellenes egységek kordonjai előtt kellett imádkozni, hanem amiatt lehetett lélekben leborulni a Mindenható színe előtt, hogy mindez a múlté, és elérkezett a békesség ideje” – írja beszámolójában Wagner Erik.

A lap vezércikkét Zsigmond Sándor jegyzi A bölcsőringatók címmel.

Mátyás Attila evangélikus lelkész, esperes a Gustáv-Adolf-Munkaközössége (GAW-Ro) tavalyi tevékenységét és az idei gyűjtés időpontját ismerteti. A szervezet tavaly két királyhágómelléki református gyülekezetet részesített támogatásban.

Az anyaországi és a határon túli reformátusok összetartozásukat közös egyházalkotmány elfogadásával fejezik ki május 22-én Debrecenben. Az ünnepi esemény rendezvényeit Egyház-egység címmel ismerteti a Harangszó. A témához kapcsolódik Csűry István helyettes püspök Nem vagyunk mi magunkéi című jegyzete a Mozaik-oldalon.

A Presbiter rovatban részletes tudósítás olvasható a magyarországi presbiteri szövetség közgyűléséről.

Kupán Árpád történész a 150 éve született Sulyok István püspök szolgálatát eleveníti fel most induló sorozatában. A Külhon rovat Kárpátaljára látogat és az ott élő református asszonyok életét ismerteti. Horváth Pócsik Gabriella „a kézimunka nagyasszonyára”, a 87 éves korában elhunyt Pócsik Józsefnére emlékezik.

Az Idézőjel ezúttal Erdélyi Géza, korábbi felvidéki püspöktől idéz.

A lap internetes kiadása a http://harangszo.blogspot.com címen olvasható.

Vasárnap délutánig 61 ezernél is többen keresték fel a seregszemlét, amelyen a legtöbb érdeklődőt a gyermekirodalom vonzotta – közölte a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MMKE) az esti zárás előtt az MTI-vel. Tavaly több mint 60 ezer látogatója volt a könyves seregszemlének. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója szerint egyelőre nem érezni a válságot a könyvfesztiválon. Kiemelte: a könyvfesztivál négy napja alatt nyolc teremben reggeltől estig telt házzal több, mint 400 program zajlott le. A könyvfesztivál díszvendége, az orosz Booker-díjas Ljudmila Ulickaja a nyitónapon vette át a Budapest Nagydíjat.

Az igazgató sikeresnek értékelte a díszvendég ország, Románia programjait is. Szerinte az idén két célcsoportot is sikerült megszólítani a rendez/vénnyel: a világhírű Ljudmila Ulickaja – fesztivál első női díszvendége – jelenléte a „magas irodalmat” kedvelőket vonzotta az eseményre, a filmcsillag Tony Curtis pedig azokat, akik szerették volna testközelben látni a Van, aki forrón szereti című film magyar származású amerikai sztárját.

Zentai Péter László szerint sikerült közelíteni a kiadók és a könyvkereskedők álláspontját a fesztivál előtt kirobbant árrésvitában is.

A könyvfesztivál keretében csütörtöktől vasárnap estig csaknem ötvenezer kiadvány közül válogathattak az irodalomkedvelők. A fesztiválra számos kiadó időzítette újdonságait, a rendezvényre több mint 100 új kötet jelent meg. A kiállítók húsz országból érkeztek a Millenáris parkba, amely másodszor adott otthont a rendezvénynek. Az idei díszvendég ország, Románia mintegy 30 szerzővel érkezett a seregszemlére.

A kísérőrendezvények között dedikálások, felolvasások, beszélgetések, szakmai tanácskozások és kiállítások kaptak helyet.

A zárónapon átadták az Év gyermekkönyve, az Év kiadója és az Év kereskedője díjakat.

A 29 esztendős Button idei harmadik, pályafutása negyedik futamgyőzelmét szerezte meg az autósport elitkategóriájában és előnye 12 pontra nőtt csapattársával, a brazil Rubens Barrichellóval szemben, aki a második a vb-pontversenyben.

A hatodik pozícióban a finn Kimi Räikkönen zárt, s ezzel megszerezte az első pontokat a Ferrarinak. A Forma-1 történetében korábban alig akadt példa arra, hogy az olasz istálló három verseny után még pont nélkül állt volna.

A negyedik rajtkockából startoló Button – kiváló boxtaktikájának és a remek autónak köszönhetően – a 13. körben vette át a vezetést és végig magabiztosan versenyezve, fölényesen nyerte meg a viadalt a szahíri pályán. Különösebb gond nélkül zajlott le a start, a német Timo Glock (Toyota) megelőzte csapattársát, az élről induló Trullit, mögöttük pedig Button, Hamilton, Vettel következett az első kör végén.

Az éllovasok közül először a két toyotás versenyző ment ki a boxutcába, így Button került az élre: a brit csak a 15. körben cserélt kereket és az első helyre jött vissza.

Féltávnál Button volt az első, mögötte Trulli, Vettel és Hamilton következett, a versenyzők „békésen” vonatoztak körbe körbe.

Húsz körrel a zárás előtt Button, Trulli és Hamilton szinte egyszerre tankolt, ideiglenesen Vettel vezetett, Button volt a második.

A 50. körben a pontversenyben éllovas Button száguldott az élen, mögötte Vettel, Trulli és Hamilton következett. A hajrában már nem változott a helyzet az élcsoportban.

A bahreini nagydíj végeredménye: 1. Jenson Button (brit, Brawn GP), 2. Sebastian Vettel (német, Red Bull), 3. Jarno Trulli (olasz, Toyota), 4. Lewis Hamilton (brit, McLaren-Mercedes), 5. Rubens Barrichello (brazil, Brawn GP), 6. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari), 7. Timo Glock (német, Toyota), 8. Fernando Alonso (spanyol, Renault).

A vb-pontverseny állása a 4. futam után (még 13 van hátra):

Pilóták: 1. Button 31 pont, 2. Barrichello 19, 3. Vettel 18, 4. Trulli 14,5, 5. Glock 12, 6. Mark Webber (ausztrál, Red Bull) 9,5, 7. Hamilton 9, 8. Alonso 5, 9. Nick Heidfeld (német, BMW-Sauber) 4, 10. Heikki Kovalainen (finn, McLaren-Mercedes) 4, 11. Nico Rosberg (német, Williams) 3,5, 12. Räikkönen 3, 13. Sébastien Buemi (svájci, Toro Rosso) 3, 14. Sébastien Bourdais (francia, Toro Rosso) 1.

Csapatok: 1. Brawn GP 50 pont, 2. Red Bull 27,5, 3. Toyota 26,5, 4. McLaren-Mercedes 13, 5. Renault 5, 6. BMW-Sauber 4, 7. Toro Rosso 4, 8. Williams 3,5, 9. Ferrari 3.

Következik a spanyol nagydíj Barcelonában május 10-én.

Beszállna a Forma–1-be az Aston Martin

David Richards, a sportautókat gyártó angol Aston Martin elnöke bejelentette, hogy rajthoz állnának a Forma–1 2010-es idényében, amennyiben életbe lépnek a tervezett költségcsökkentési intézkedések.

„Komolyan gondoljuk, hogy elinduljunk a világbajnokságon, amennyiben ez kereskedelmi szempontból is megvalósítható, valamint ha adott a lehetőség arra, hogy teljesen versenyképesek legyünk” – mondta Richards, aki korábban a Benetton és a BAR-Honda csapatfőnökeként fordult meg az autósport elitkategóriájában. „Nem a létszámot szeretnénk növelni, ezért csak abban az esetben nevezünk be, ha az anyagi befektetéseink belátható időn belül eredményeket hoznak, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a költségvetést minden csapatra vonatkozóan maximalizálják.”

Az Aston Martin – amely eddig leginkább a 007-es ügynök, James Bond nevével volt párosítható – korábban még sosem indult a Forma–1-ben. A leendő gárda nevét illetően Richards egyelőre nem árult el konkrétumokat, az általa irányított Prodrive elnevezésű versenyistálló azonban lehetséges opciónak tűnik.

A brit szakember ugyanis 2008-ra tervezte visszatérését a Prodrive-val, ám akkor visszalépett az indulástól.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) terve szerint 2010-ben egy Forma–1-es csapat legfeljebb 30 millió fontot költhet el egy idényben.

A bejelentés óta a teljes egészében amerikai USF1 elnevezésű alakulat, valamint a korábban kiváló kasztnikat gyártó Lola is jelezte jövő évi részvételi szándékát.

A Motegiben korábban kétszer is dobogós magyar remekült rajtolt el a 7. helyről, s az első kanyarból harmadikként jött ki, bár kicsit meglökték a startot követő tumultusban. A 125 kcm-esek között 2007-ben világbajnok, 2005-ben és 2008-ban pedig bronzérmes Talmácsi nagyszerűen tartotta magát, a folytatásban feljött Aojama mögé másodiknak, sőt a vezetést is átvette, de élpozíciója tiszavirágéletűnek bizonyult, mert a házigazdák képviselője és a világbajnoki címvédő olasz Marco Simoncelli is elébe került. Ők ketten el is húztak a mezőnytől, illetve a spanyolok klasszis versenyzője, Alvaro Bautista is gyorsabbnak bizonyult, Talmácsi azonban a közvetlen üldözőboly tagja maradt. 14 körrel a vége előtt Simoncelli hibázott, kerékcserére kényszerült, így Talmácsi az ötödikről „visszalépett” negyediknek, s bár hiába próbálta beérni az őt közben megelőző Pasinit, dobogóközeli helyezése is remek teljesítmény, ami 15 világbajnoki pontot jelent számára.

„Nagyon elégedett vagyok, ez egy fantasztikus eredmény. Egész hétvégén változatos volt az idő, néha száraz, néha vizes pályán edzettünk. Megmondom őszintén, nem is volt igazán támpontunk arra, hogy jók-e a beállítások, vagy hogy milyen féktávokat kell majd választani. Tegnap például a szabadedzés alatt elég sokat változtattunk a beállításokon, de azzal, hogy eltörölték az időmérőt, sőt még a reggeli bemelegítésen is vizes volt a pálya, nem tudtuk kipróbálni igazából ezeket a beállításokat. Így utólag azt mondom, hogy jó irányba változtattunk, jól éreztem magam a motoron. Azt láttam, hogy Aojama és Simoncelli nagyon gyors, igazából próbáltam velük menni, de nagyon veszélyesnek, ijesztőnek találtam a pálya állapotát az egyik vízátfolyásnál, és nem akartam úgy járni, mint például Di Meglio, úgyhogy magamra figyeltem, a saját tempómat mentem. Mindenképpen elégedett vagyok, jó helyen állok az összetettben is, ez önbizalmat ad az elkövetkező versenyre” – idézte Talmácsi Gábort a Balatonring Team kommunikációs levelében.

Az elől viaskodók csatáját Bautista nyerte, aki 6 körrel a vége előtt vágott Aojama elé, s érkezett a célba elsőként.

A Tóth Imre – aki a vasárnap reggeli, eső kísérte szabadedzést megnyerte – a 20. rajthelyről nekivágva a 23 körös viadalnak az elején csak egy pozíciót tudott javítani. Később azonban – a bukások következtében is – sikerült jóval előbbre lépnie, s végül a 13. lett, amiért 3 vb-pont dukál neki.

Eredmények, 250 kcm: 1. Alvaro Bautista (spanyol, Aprilia), 2. Aojama Hirosi (japán, Honda), 3. Mattia Pasini (olasz, Aprilia), 4. Talmácsi Gábor (Balatonring Team Aprilia), ..., 13. Tóth Imre (Team Tóth Aprilia).

A világbajnoki pontverseny állása 2 viadal után: 1. Bautista 34 pont, 2. Aojama 33, 3. Hector Barbera (spanyol, Aprilia) 30, ..., 5. Talmácsi 19, ..., 18. Tóth 3.

125 kcm: 1. Andrea Iannone (olasz, Aprilia), 2. Julian Simon (spanyol, Aprilia), 3. Pol Espargaró (spanyol, Derbi).

A vb-pontversenyben: 1. Iannone 37,5 pont, 2. Simon 30, 3. Espargaró 22,5. MotoGP: 1. Jorge Lorenzo (spanyol, Yamaha), 2. Valentino Rossi (olasz, Yamaha), 3. Daniel Pedrosa (spanyol, Honda).

Következik május 3-án a spanyol nagydíj Jerez de la Fronterában.

A négyéves telivér honlapjának beszámolója szerint a tekintélyes racingpost.com internetes oldalon megjelent oddsok alapján a június 16-i 1000 méteres és a június 20-i 1200 méteres versenyen is Overdose sikeréért fizetik a legkevesebbet a fogadóirodák.

Az első viadalon pénzük háromszorosát, míg a másodikon négyszeresét nyerhetik a fogadók a 12 futam után veretlen Overdose győzelmével. Amennyiben mindkét versenyen első lesz az Alagon trenírozott négylábú, akkor a tét tízszeresét vághatná zsebre a szerencsés fogadó, s ez is a legkisebb nyereményszorzónak számít.

A fogadóirodák szerint az a Marchand D”Or legnagyobb riválisa, amely tavaly októberben úgy nyerte meg a párizsi Prix L’Abbaye-t, hogy először Overdose győzött, de a szervezők újraindították a futamot, mert az egyik rajtrács nem nyílt ki. A második versenyen már nem indult Overdose. Marchand D”Or sikere mindkét ascoti futamon hatszoros pénzt érne a fogadóknak, duplázását pedig 18-szoros nyereményszorzóval kínálják.

A magyar csodaló a tervek szerint május 4-én utazik Angliába, ahol július közepéig négy verseny vár rá. Először – felvezetésként – május 23-án a Haydock Parkban a Temple Stakes elnevezésű viadalon méreti meg magát. Júniusban a két ascoti verseny következik öt napon belül, azután július 10-én Newmarketben áll rajthoz.

Eredmények:

26. forduló: Bukaresti Dinamó–Besztercei Glória 5–0 (gólszerzők: Niculae 3 – 20., 57. és 73., Miranda – 84. és Dănciulescu – 92. perc), Galaci Oţelul–Konstancai Farul 2–0 (Iorga – 55. és Ibeh – 71. perc), Piteşti-i Argeş FC–Bukaresti Rapid 1–0 (Iordache – 28. perc; a 48. percben a rapidos Spadacio 11-est hibázott), Urziceni-i Unirea–Vaslui-i FC 1–0 (Bilaşco – 13. perc), Medgyesi Gázmetán–Otopeni-i CS 3–0 (Markovics – 52. és Bud 2 – 53. és 72. perc), FC Temesvár–Jászvásári Politechnika 3–0 (Arman Karamjan – 12., Bucur – 55. és Artiom Karamjan – 84. perc), Târgu Jiu-i Pandúrok–Buzăui Glória 1–0 (Stângă – 46. perc), Brassói FC–Krajovai Universitatea 1–1 (Surdu – 6. perc, illetve Florin Costea – 88. perc), Bukaresti Steaua–Kolozsvári CFR 1907 1–1 (Moreno – 54. perc, illetve Culio – 9. perc; kiállítva: Lovin – 44. perc, illetve Panin – 73. perc).

27. forduló: Farul–Dinamó 1–4 (Simao – 25. perc, öngól, illetve Cristea – 39., Dănciulescu – 41., Torje – 53. és Niculescu – 81. perc) Rapid–Pandúrok 2–0 (Spadacio 2 – 26. és 73. perc), Beszterce–Temesvár 0–1 (Curtean – 92. perc; kiállítva: Ciucă – 74. perc, Glória), Jászvásár–Urziceni 0–2 (Dănălache – 6. és Gomez – 10. perc), Vaslui–Brassó 0–1 (Surdu – 34. perc), Kv. CFR 1907–Oţelul 1–1 (Yssouf Koné – 65. perc, illetve Zselev – 41. perc; kiállítva: Gabriel Mureşan – 40. perc, CFR), Krajova–Argeş 1–0 (N’Jock – 74. perc), Buzău–Gámetán 1–2 (Mera – 36. perc, illetve Eric 2 – 31. és 67. perc), Otopeni–Steaua 0–1 (Kapetanosz – 92. perc).

A táblázaton:

1. Dinamó        27 17 4 6 48–20 55
 2. Urziceni      27 16 5 6 40–17 53
 3. Temesvár*  27 17 7 3 51–28 52
 4. Kv. CFR     27 13 9 5 36–21 48
 5. Krajova      27 12 10 5 36–20 46
 6. Steaua                     27 11 12 4 33–21 45
 7. Rapid                     27 13 6 8 36–26 45
 8. Brassó                    27 10 12 5 27–20 42
 9. Vaslui                     27 12 5 10 36–32 41
10. Argeş                     27 10 7 10 34–34 37
11. Oţelul                    27 10 6 11 34–37 36
12. Pandúrok   27 9 7 11 23–32 34
13. Beszterce   27 8 5 14 24–33 29
14. Jászvásár   27 8 4 15 21–37 28
15. Gázmetán   27 7 6 14 29–42 27
16. Farul                      27 6 5 16 20–44 23
17. Otopeni                 27 2 7 18 19–44 13
18. Buzău                    27 2 3 22 15–54 9

*Az FC Temesvárt 6 ponttal büntették.