Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRLRO 22, Románia.

Romániai olvasóink havi 9 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 60 lej.

Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

Az Európai Unió nyugati tagországaiban tíz évvel ezelőtt bevezetett euróhoz képest a lej is olvad, akárcsak a gazdasági növekedés felpumpolt statisztikája. A napról napra gyengülő lej nem csak az üzletek polcain a legszembetűnőbb, hanem a lakosság millióit kergetheti kétségbeesésbe, akik előbb-utóbb képtelenek lesznek a bankokkal szembeni hiteleiket törleszteni. A Román Nemzeti Bank kimutatása szerint a bérből élők 90 százalékának van valamilyen bankkölcsönje, és ezeknek a hiteleknek a jelentős részét euróban igényelték az emberek. Az euró lejhez viszonyított felértékelődése már most 20 százalékos tehertöbbletet ró a részleteket törlesztő lakosságra, ugyanakkor bankszakemberek sem merik megjósolni, hogy hol állhat meg a lej elértéktelenedése. Legtöbben 4,5 lej körüli tartósabb euró/lej árfolyamot jósolnak, de a pesszimistább szakértők nem zárják ki az öt lej körüli eurót sem. Tény, hogy már nem nagyon van mit eladni: az állami vagyonért eddig kapott eurómilliárdok elfolytak szociális kiadásokra, elsősorban nyugdíj- és fizetésemelésekre, no meg újgazdagok villaépítéseire, akik a legkülönbözőbb módon dézsmálták meg az államkasszát. Az előző évek látványosabb külföldi befektetései leálltak, és jelentősen csökken a Nyugaton munkát vállaló romániaiak száma is, így bezárulni látszik az az ördögi kör, amelyből több más feltörekvő, szegény országhoz hasonlóan Románia sem tud szabadulni.

Az Európai Bizottság Európai Gazdaságélénkítő Terve mentőőv lehetne Románia számára is, ha az ország megfelelne az Unió elvárásainak. Ez azonban eléggé kérdéses, ha José Manuel Barroso újságíróknak adott nyilatkozatát vesszük figyelembe a Traian Băsescuval és Emil Boccal történt múlt heti, brüsszeli találkozója után: „Arra buzdítottam az új kormányt, hogy fordítsa meg az elmúlt hat hónapban érzékelhető negatív tendenciát. Románia érdeke, hogy meg tudja győzni a bizottságot és a többi tagállamot arról, hogy tudja teljesíteni a csatlakozásból eredő fennmaradó vállalásait”. A vállalásokkal pedig Románia továbbra is hadilábon áll, főleg az igazságügy területén megkövetelt reformmal.

Mindenki tudja, hogy a legnagyobb korrupciós ügyek megrekednek a bíróságokon, vagy a parlament fiókjaiban, ha történetesen képviselőről, szenátorról van szó (az utóbbi években egyetlen korrupcióba keveredett politikust sem ítélt még el a bíróság). Brüssszeli források szerint ez akár a teljes idei EU-támogatás befagyasztását jelentheti, akárcsak tavaly Bulgária esetében. Egy ilyen esztendőben ez gazdasági katasztrófa lenne az ország számára.

Nehéz időszak előtt állunk tehát, amelyben a minden eddiginél nagyobb munkanélküliség réme a legaggasztóbb. Az összeomló építőipar például emberek százezreit fosztja meg az eddig biztosnak hitt keresettől. Éppen az építőipar volt a romániai vidék mentőöve, miután a széteső agrárágazat (az élelmiszerek 60–70 százalékát importáljuk!) felszabadult, és az itthon maradó munkaerőt jórészt felszippantotta. A vidék foglalkoztatására ma még kevés az alternatíva, hiszen egy életképes szövetkezeti hálózat hiányában esély sincs a mezőgazdasági termelés talpraállítására, illetve az élelmiszeripar gyökeres átszervezésére.

Emil Boc kormánya egyelőre tanácstalanul szemléli a gazdaság és az ország sodródását. Igaz, pár hetes munkájukon még nincs igazából számonkérni való, azonban jól látható, hogy a PSD–PDL koalíciós kormányzat hosszabb távon nem tud megnyugtató válaszokat adni az utóbbi évtizedek legnagyobb gazdasági válságára.

Szerda

A román államelnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa lett Eckstein-Kovács Péter volt Kolozs megyei szenátor. Az államelnöki hivatal közleménye szerint Traian Băsescu román államfő aláírta a kinevezéssel kapcsolatos rendeletet. Az 52 esztendős jogász 1990 és 1992 között az RMDSZ színeiben képviselőként, 1996 és 2008 között pedig szenátorként tevékenykedett, az utóbbi négy évben a szenátus jogi bizottságának elnöki tisztségét is betöltötte. Az RMDSZ keretében a Szabadelvű Kör vezetője.

Eckstein-Kovács Péter a november 30-i parlamenti választásokon nem szerzett mandátumot, noha a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is esélyesnek tűnt. A parlamentből való kimaradását egyértelműen a most először alkalmazott új választási rendszer aránytalanságainak tulajdonítja.

Az MTI kérdésére válaszolva Eckstein-Kovács Péter elmondta: bizalmi állásról van szó, ennek megfelelően folyamatosan tájékoztatnia kell majd a román államelnököt az adott területtel – ez esetben a kisebbségi ügyekkel – kapcsolatos tudnivalókról, és javaslatokat is előterjeszthet.

Kétségtelen, hogy szenátorként nagyobb volt a politikai kezdeményezés lehetősége – mondta Eckstein-Kovács Péter, hozzáfűzve azonban, hogy jelenlegi pozíciójában közeli kapcsolatban áll majd az állam legerősebb emberével. Mivel az RMDSZ ellenzékbe került, a jövőben nagymértékben felértékelődik a kisebbségi ügyekkel foglalkozó tanácsosi tisztség – mondta a volt szenátor. Ezen funkciójában nem kellett lemondania RMDSZ-tagságáról, azonban hangsúlyozta, hogy nem az RMDSZ „kiküldöttjeként”, hanem Traian Băsescu államfő választottjaként került ebbe a munkakörbe.

Csütörtök

Băsescunak joga lesz feloszlatni a parlamentet vagy a kormányt. Az alkotmány módosításáért felelős elnöki bizottság jelentését január 14-én fogják bemutatni, miután január 8-án több civil szervezetnek elküldték azt, adja hírül a Gândul napilap. A jelentés, melyet az elnöki adminisztráció titokban tart, már november végén elkészült, de Traian Băsescu azt állítja, hogy nem szerette volna, nyilvánosságra hozni, hogy ne befolyásolja a választási kampányt. A jelentés egy technikai irat, politikai árnyalatok nélkül, ugyanis egy olyan bizottság szerkesztette, mely az alkotmányjogban jártas jogászokból és szakértőkből tevődik össze, Ion Stanomir professzor vezetésével. 2008 november végén Băsescu azt nyilatkozta, hogy kérte a bizottságot, hogy ne javasolja Románia elnöki köztársasággá való átalakítását. Azt állította, hogy szükséges ugyanakkor egy olyan mechanizmus, mellyel az államelnök meg tudja szüntetni a válsághelyzeteket: „Oszlathassa fel a parlamentet, vagy a kormányt, a kettő közül az egyiket, nem kell több”. Băsescu kijelentette, hogy krízishelyzetben a törvényhozó és a végrehajtó szerveknek ne kelljen a mandátum végéig kihúzniuk, és valaki felvállalhassa az előrehozott választások elindításával járó kockázatot. Bizonyos források szerint a jelentést Ion Stanomir professzor fogja bemutatni, Băsescu pedig megelégszik azzal, hogy részt vesz, és esetleg vitára buzdítja a jelenlevőket.

*

Mindkét székelyföldi megyében a Szociáldemokrata Párt (PSD) javasol majd prefektust a romániai nagykoalíció másik tagjával, a Demokrata Liberális Párttal (PDL) folytatott egyezkedései eredményeként. A kormány helyi képviseletét ellátó prefektusi tisztséget Kovászna megyében még a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által delegált György Ervin tölti be, a szomszédos Hargita megye élén pedig a demokrata Constantin Strujan áll.

Az Új Magyar Szó értesülései szerint a két kormánypárt közti egyezség értelmében Hargita és Kovászna megyében az egyik párt, a PSD jelölheti a megyei kormánymegbízottat, a másik, a PDL pedig két helyettesét, az alprefektusokat. Horia Grama, a PSD Kovászna megyei elnöke már meg is nevezte prefektusjelöltjét Codrin Munteanu személyében.

Kovászna megye esetében a PDL-hez tartozó Ioan Ursache eddigi alprefektusnak esélye van megtartani tisztségét. Emellett a tisztség betöltéséhez szükséges képesítéssel rendelkezik a másik alprefektus, Dorel Banu, illetve Vasilica Enea, Kovásznafürdő polgármesteri hiva-talának jegyzője.

György Ervin prefektus korábban kijelentette: ha más megyébe akarnák helyezni, azt nem fogadja el. Az RMDSZ-lap úgy tudja, hogy Hargita megyében Mircea Duşă szociáldemokrata képviselő kerül majd a prefektúra élére. Duşă 2005-ig egyszer már betöltötte a Hargita megyei prefektusi tisztséget.

Péntek

Mint az várható volt, a kormánymegbízotti hivatal kifogást emelt a vargyasi tanács határozata ellen, amelynek értelmében március 15-re kiírta az autonómia-népszavazást, s arra kérte az erdővidéki község képvi-selőit, vonják azt vissza. A vargyasiak tudomásul vették György Ervin álláspontját, de mivel úgy vélik, nem áll jogában megszabnia, hogy milyen kérdésben kérik ki falustársaik véleményét, készek vállalni a pereskedést is. Ahhoz, hogy a kérdés jogi útra terelődjék, az MPP-s szavazatokon kívül legalább egy RMDSZ-es tanácstag támogatására is szükség volt. Papuc Constantin Levente volt az, aki a szövetség részéről a polgáriakkal szavazott. Az MPP vargyasi szerve-zetének elnöke, Román Attila úgy véli, alapvető emberi joguk sérül, ha a kormánymegbízotti hivatalnak adnak igazat a közigazgatási bíróságon, hiszen – bármilyen kérdésről is legyen szó – az Európai Unióhoz tartozó országban nem szabad megtiltani egyetlen állampolgárnak sem, hogy véleményt nyilvánítson. ,,Mi egyszerűen csak azt szeretnénk megtudni, Vargyas népe igényli-e az önrendelkező Székelyföld létrehozását. Ezt feltétlenül tudnunk kell, hiszen e nélkül nincs megfelelő jogalapunk a további küzdelmekhez.” Román Attila szerint az, hogy az RMDSZ nincs kormányon, csak elősegítheti az ügyet, hiszen „a szövetséget most nem köti egyetlen koalíciós kötelezettsége sem”. Ilkei Ferenc polgármester úgy véli, hogy a vargyasiaknak következetesen ki kell állniuk igazuk mellett, ezért ő is kész minden tőle telhetővel az ügyet elősegíteni. A vargyasiak arra számítanak, hogy akárcsak három esztendővel ezelőtt, Kincses Előd most is melléjük áll a jogi küzdelemben. További támaszt várnak Tőkés Lászlótól is, aki az EP közgyűlése előtt szólalhatna fel érdekükben, írja a Háromszék.

Mint ismeretes, Székelyföld több településén a parlamenti választásokkal egy időben hirdették meg Székelyföld önrendelkezéséről szóló népszavazást, ezeket azonban mégsem lehetett megtartani, mert vagy a helyi tanácsok léptek vissza, vagy a prefektusok támadták meg a döntést a közigazgatási bíróságon. A Székely Nemzeti Tanács támogatásával most március 15-re szeretné Székelyföld-szerte több település meghirdetni az autonómia-népszavazást.

*

Egyelőre nem indul be a Zöld Ház program, melynek keretében 90 százalékos támogatás jár azoknak, akik napelemet, illetve szélenergiát, vagy földenergiát hasznosító berendezéseket szereltetnek be – közölte sajtótájékoztatón Nicolae Nemir-schi környezetvédelmi miniszter. Az új tárcavezető közölte: a program költségvetésére előbb a kormánynak kell rábólintania, ami szorosan összefügg a teljes 2009-es költségvetés kidolgozásával, majd annak a parlament által történő elfogadásával. Erre pedig a legoptimistább vélemények szerint sem fog január vége előtt sor kerülni, tájékoztat az Erdély.ma

*

Törvény által biztosított kisebbségi oktatási és kulturális önkormányzatot, valamint ennek az anyanyelvi törvény által szabályozott és garantált használatát szeretné elérni a Magyar Koalíció Pártja (MKP) Szlovákiában. „Egy átfogó kisebbségi törvény elfogadása a szlovák többségnek is érdeke. Ha egy ilyen törvényt a magyarok is támogatnának, az azt jelentené, hogy megállapodás jött létre a magyar kisebbség és a szlovák többség között” – jelentette ki Csáky Pál, az MKP elnöke abban az interjúban, amelyet csütörtökön hozott nyilvánosságra a SITA hírügynökség. Csáky szerint, ha egy ilyen törvény megszületne, akkor a szlovákiai magyarok már nem panaszkodhatnának arra, hogy jogaik nincsenek biztosítva, s a szlovák többség is megnyugodhatna.

Hétvége

7-től 10 százalékig terjedő áremelésre lehet majd számítani a következő időszakban – nyilatkozta a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a dohányiparban érdekeltséggel rendelkező vállalatokat tömörítő Agrostar szövetség vezetője. Ştefan Niculae közölte: az év második hónapjában 70–80 százalékkal nő majd az importból származó hús-, tej- és gyümölcsmennyiség aránya, emiatt várható a drágítás.

*

Az utóbbi hónapokban tovább nőtt Ukrajnában a magyar igazolványok igénylőinek száma, jelentős részben a magyarországi vízumhoz jutást megkönnyítő garancialevél bevezetésének köszönhetően. A legfrissebb adatok szerint Ukrajnában eddig több mint 140 ezren igényeltek magyar igazolványt, ami annak tükrében, hogy a magyar közösség a legutóbbi népszámlálás során mintegy 155 ezer főt tett ki, kimagaslóan a legjobb arány a Magyarországgal szomszédos országok között – mondta el Dupka György, az ungvári Központi Információs Iroda igazgatója az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című országos lap hétvégén megjelent számának nyilatkozva.

Elmondása szerint az igénylők száma a múlt év augusztusa óta növekszik számottevően, novemberben például 816 magyar igazolványra vonatkozó kérelmet nyújtottak be Kárpátalján, közel kétszer annyit, mint a Kárpát-medencében összesen. A kérelmek nagy száma következtében azonban kitolódott az igazolványok elkészítésének határideje, így a kérelmezők az igénylés benyújtása után mintegy két-, két és fél hónappal kaphatják kézhez az okmányt – közölte Dupka.

A múlt év augusztusa óta a magyar igazolvánnyal rendelkező ukrán állampolgárok a helyi magyar szervezetek és történelmi egyházak által kiállított garancialevél alapján juthatnak – a korábbi bonyolult és sokba kerülő eljárás leegyszerősítésével – magyarországi vízumhoz.

*

A rendkívüli hideg időjárás miatt országszerte ötvenen fagytak meg ezen a télen. Többségük hajléktalan, vagy olyan szegény idős ember, akinek a kevés nyugdíja miatt nem jutott elegendő tüzelő. A nagyobb városokban kialakított hajléktalanszállások az elmúlt napokban mindenhol megteltek.

Hétfő

Miután a napokon át csökkenő gáznyomásnak Oroszország múlt szerdán azzal vetett véget, hogy teljesen elzárta az Ukrajnán keresztül Nyugat-Európába tartó gázszállítást, hosszú vita és egyeztetés kezdődött az érdekelt országok és az Európai Bizottság között a gázszállítás újraindításáért. Oroszország ezt attól tette függővé, hogy Nyugat delegáljon ellenőrzésre képes megfigyelőket Ukrajnába a gáztranzit felügyeletére. Miután az erről szóló megállapodást Ukrajna, Oroszország, illetve az EU illetékesei is aláírták, hétfőn este Jose Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy immár minden feltétel adott az orosz gázszállítás újraindításához. Hírek szerint az orosz Gazprom keddre tervezte a gázcsapok újraindítását. Az EB elnöke jelezte azt is, hogy a mostani megállapodás nem rendezi az Ukrajna és Oroszország között kirobbant konfliktust – Ukrajna továbbra sem kap orosz gázt –, azonban az EU illetékesei a kereskedelmi konfliktus hosszabb távú rendezésére keresnek megoldást.

*

Brüsszelben tárgyalt Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök Jose Manuel Barossó-val, az Európai Bizottság vezetőjével. A román államfő szerint a találkozó elsődleges célja az volt, hogy megoldást találjanak az európai pénzek hatékonyabb romániai felhasználására. Szó esett a román igazságüggyel kapcsolatos EU-s aggodalmakról is, illetve az igazság-szolgáltatás ellenőrzési mechanizmusáról.

Újságírói kérdésre válaszolva Emil Boc elmondta: az Európai Bizottság elnökével tartott talál-kozóján elsősorban gazdasági kérdésekről esett szó, mint amilyen a költségvetéssel kapcsolatos gondok, a munkahelyek fenntartása, a kis és közepes vállalatok támogatása és a közösségi alapok lehívása. Baroso a tárgyalás után elhangzott sajtótájékoztatóján többek között a romániai jogrendszer reformjának folytatását hang-súlyozta.

*

Mircea Geoană szociáldemokrata pártvezető az országos állandó büró hétfői ülése után bejelentette, hogy a párt vezetősége nagy többséggel elhatározta: megvonja Gabriel Oprea belügyminiszter politikai támogatását és más személyt fog javasolni ebbe a tisztségbe, miután a miniszter tudatosan megsértette az államtitkárok kinevezésére vonatkozó döntést, olyan javaslatokat terjesztve elő, amelyekkel a párt nem ért egyet. A támogatás megvonásáról szóló döntést az állandó büró nagy többséggel, két tartózkodás mellett szavazta meg. Mircea Geoană pártelnök a fegyelemsértés súlyosságára való tekintettel javasolni fogja Gabriel Oprea kizárását a pártból. A szociáldemokrata pártvezető elmondta: kérni fogja a miniszter által kinevezett személyek visszavonását és utólag, hivatalos úton, a koalíció protokolljával összhangban történő újbóli kinevezésüket a tisztségekbe.

Kedd

Zuhanóban a lej: az új esztendőben, a bankközi licitek valamennyi napján kisebb-nagyobb mértékben csökkent az értéke az euróhoz és az amerikai dollárhoz képest. Kedden egy euró már 4,32 lejbe került, ami történelmi mélypontot jelent. Adrian Vasilescu, a Román Nemzeti Bank kormányzójának tanácsosa a Rador hírügynökség érdeklődésére megpróbálta nyugtatgatni a közvé-leményt. A bankszakember szerint 1992 óta minden év elején valamelyest csökkent a lej értéke, később aztán újra megerősödik. Az idei csökkenés a világválság hatása miatt erősebb, fogalmazott Vasi-lescu. Gazdasági elemzők szerint valószínűbb, hogy márciusra egy euró 4,50 lejbe fog kerülni, ami a drágulások árspirálját indítja be.

Az időközi választáson (melyre azért került sor, mert Gegesy Ferenc polgármester tavaly szeptemberben lemondott országgyűlési mandátumáról, sőt az SZDSZ-ből is kilépett) igen alacsony volt a részvétel, hiszen a szavazásra jogosultak mindössze 25,91 százaléka járult az urnákhoz. A választás így érvénytelen, ezért a január 25-i második fordulóban ismét minden jelölt versenybe szállhat.

Az érdektelenség valószínűleg a kiábrándult baloldali szavazók otthon maradásának köszönhető, s ezt csak fokozhatta az időközi választást megelőző botrány, midőn kiderült, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Magyar Szociális Zöld Párt és a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeinek kopogtatócédulái nagy arányban hamisak. (Csonka-Magyarországon nem aláírásokat, hanem 750 úgynevezett kopogtatócédulát, vagyis ajánlószelvényt kell összegyűjteni annak, ki képviselőjelölt kíván lenni.) Az általuk leadott cédulák elsöprő többsége ugyanis nem az erre hivatott Állami Nyomdában készült, hanem fénymásolat volt. Az említett három párt jelöltjét a választási szervek ezért eltiltották az indulástól, de az SZDSZ-es John Emese kampányfőnöke is kénytelen volt lemondani, miután a Hír Televízió rejtett kamerás felvétele leleplezte azon szándékát, hogy kerületi polgárok aláírását hamisítaná a cédulákra. Sőt, a MIÉP-et támogató cédulákon szereplő nevek közt is felbukkantak olyanok, melyeket eredetileg a Fidesz jelöltjének leadott cédulákra írtak rá az érintettek, vagyis – miután a legnagyobb ellenzéki alakulat jóval a szükséges mennyiség fölött gyűjtött – a párt a többletből, pontosabban az azokon szereplő nevekből összeálítható adatbázissal vélhetően igyekezett segítséget nyújtani a MIÉP-nek, hogy így gyengítsék a jobbikos jelölt esélyeit.

A kopogtatócédulák közti zűrzavar sokadszorra világított rá a csonka-magyarországi választási rendszer sérülékenységére, működésképtelen voltára. Egyes pártoknál például bevett módszer, hogy aktivistáik szabályosan kifosztják a postaládákat, egyszerűen ellopva a kikézbesített kopogtatócédulákat. Ezt annál könnyebben tehetik, hiszen az emberek többsége nem látja át igazán az ajánlószelvények rendszerét, ezért nem tesz panaszt, de ha valaki be is jelenti, hogy nem kapta meg a cédulát, a lopás ténye nem bizonyítható, a helyi választási szervek pedig kapacitás híján csak szúrópróba-szerűen vizsgálják a kopogtatókat, ráadásul a csalásban esetlegesen érdekelt pártok delegáltjai értelemszerűen nem küzdenek foggal-körömmel az igazságért, így a szelvényekkel való trükközés viszonylag kockázatmentes. Ha úgy tetszik, kimondatlan „kéz kezet mos”-megállapodás köttetett a politikai osztály soraiban ezen ügyek fölötti szemhunyásról. E rendellenességekre legalább részben megoldás lehetne, ha az ajánlószelvényeket a postán lehetne átvenni személyi okmányok felmutatásával. Így nem lehetne őket ellopni, s csak azon jelölteknek volna esélyük elindulni, kik mögött valóban tudatos támogatók állnak, hiszen a közömbösek niylvánvalóan nem vennék át kopogtatóikat, így azokkal csalni sem lehetne. Ám ez a megcsontosodott, mutyizó politikai rétegnek nem érdeke, így természetes, hogy kisujját sem mozdítja senki a probléma megoldására.

Szerencsétlen időpontban volt maga az időközi választás is, hiszen a jelölteknek gyakorlatilag szűk hetük volt kampányolni. December már a kará-csonyi készülődés ideje, ekkor s az ünnepek alatt nem illő és taktikailag sem célszerű politikai ügyekkel ostromolni a választókat, így igazából január 5-én, hétfőn vághattak bele a csinnadrattába, hogy aztán 9-én, pénteken éjfélkor, a kampánycsend beálltakor be is fejezzék. Ennyi idő pedig nem elegendő a mozgósításhoz.

További probléma éppen Ferencvárosban, hogy az elmúlt tízegynéhány évben jelentősen megnőtt az itt élők száma, ám a kerület továbbra is egyetlen választókörzetet képez. Ez tehát azt jelenti, hogy egy egyéni jelöltnek itt sokkal több szavazatot kell megszerezni a parlamenti mandátumért, mint más, kisebb lélekszámú körzetekben, a kisebb pártokat pedig kifejezetten ellehetetleníti e helyzet.

Mindezek figyelembe vételével az alacsony részvétel mellett is sikerként könyvelheti el a Jobbik a megszerzett 8,53 százaléknyi szavazatot. Annál inkább, hiszen Ferencváros, Budapest 9. kerülete hagyományosan baloldali körzet. Nemzeti radikális képviselőjelöltet ebben a körzetben még soha nem támogattak ilyen arányban. Természetesen túlzó merészség volna országos következtetéseket levonni ebből az eredményből, de tény, hogy több közvélemény-kutató is immár 3 százalékra mérte országos szinten a pártot. Ez igen jelentős előretörés ahhoz képest, hogy még egy évvel ezelőtt is mérhetetlen volt a nemzeti radikálisok népszerűsége. Aztán szép lassan megjelent, majd erősödni kezdett a Jobbik a femérésekben. Ha figyelembe vesszük, hogy a markánsan nemzeti elkötelezettségű szavazók sajátságos, talán a tömegtájékoztatás és az általános politikai közeg kíméletlen nyomásával magyarázható szokása az úgynevezett rejtőzködés, akkor nem felelőtlen kijelentés, hogy a párt valójában vélhetően a parlamenti küszöböt jelentő 5 százalék körül mozog. Ezzel pedig harmadik erővé vált, hiszen az MDF és az SZDSZ jóideje folyamatosan 1–2 százalékon kornyadozik.

A Jobbik országos erejét várhatóan a júniusi európai parlamenti választáson tudja majd bizonyítani. Az indulás jogát országosan húszezer ajánlószelvény összegyűjtésével vívhatja ki, mely igen komoly erőpróba lesz, tekinettel az ajánlószelvényeket övező föntebb említett balkáni körülményekre. Ezután pedig a szavazatok 5 százalékát kell megszerezze ahhoz, hogy legalább egy mandátumhoz jusson. A Jobbik EP-listavezetője a nemzetközi politikai tapasztalatokkal rendelkező Morvai Krisztina, a csonkahoni közéletbe a 2006-os fölkelés során tapasztalt példátlan rendőrterror nyomán „berobbant”, szókimondásáról ismert jogvédő, aki a párt elnökével, Vona Gáborral együtt hónapok óta országjárást tart, igyekezvén felrázni az embereket a mélabúból. A Jobbik mondanójának veleje, hogy a jogvédelem alapjáról közelítik meg a húsbavágó nemzeti, szociális sorskérdéseket. Alapvető emberi jog kell legyen ugyanis az emberi méltóság, melynek feltétele a tisztes megélhetés. Ezért száll szembe a nemzeti radikális párt a globális pénztőke embertelenségével, a magyar emberek kizsákmányolásával, emberi jogaik lábbal tiprásával, a szót emelők megveretésével, szemük kilövetésével, s ugyanígy az elszakított országrészek magyarjait érő mindennapos jogtiprásokkal. Nem lehet valóban nemzeti politika, mely elhanyagolja a szociális kérdéseket, s fordítva, elképzelhetetlen olyan szociális gondoskodás, melynek alapja nem a nemzet együvé tartozása. A közösség összetartó ereje a szolidaritás, a szolidaritás alapja és értelme a közösség megtartása.

Júniusban kiderül, mindezt hányakkal tudja megértetni a Jobbik. Kiderül, hány embert képes a nemzeti radikális párt meggyőzni arról, hogy lehetséges változtatni, hogy lehetséges komolyan venni a politika, vagyis a köz ügyeivel való foglalkozás hivatását. Az elmúlt esztendő alapján 2009 Csonka-Magyarországon a nemzeti radikalizmus előretörésének, megkerülhetetlenné válásának éve lehet.

Az utóbbi hetek történései felháborodások sorozatát váltották ki, ezért fontosnak tartjuk egy kezdeményező csoport megalakítását. A választási eredmények az RMDSZ számára teljesítették az elvárásokat, de Maros megye a sokat emlegetett, biztos 6 mandátum helyett csak 5-öt kapott meg, talán egy számítógépes vagy emberi hibának, esetleg választási csalásnak köszönhetően. A 2. egyéni választókerület képviselőjelöltje a Központi Választási Irodához (KVI) óvást nyújtott be, a körzethez tartozó RMDSZ-es választmányok kérésére és a szövetség vezetőinek tudtával, hogy kiálljon a majdnem 13 ezer szavazópolgár érdekében, valamint fellépjen az általa észlelt választási rendellenességekkel szemben. Ugyanakkor Benedek Imre írásban jelezte, hogy a Megyei Választási Irodában az RMDSZ megbízottja, Peti András jogász nem képviseli megfelelően az érdekeit és kérte az ügy etikai kivizsgálását. Kéréseinek nem tett eleget az Etikai és Fegyelmi Bizottság Alaptanácsa. A KVI indoklás nélkül elutasította az óvást, ezért az ügy igazáért az orvosprofesszort képviselő szakértői gárda felvette a kapcsolatot a neves bukaresti Stoica & Asociaţii ügyvédi irodával, majd a bukaresti Táblabírósághoz fordult.

Benedek Imre egész RMDSZ tagsága alatt a magyarság érdekeit képviselte, és a bírósági beadvány kezdeményezésekor is ezt szándékozta tenni. Erről a szándékáról személyesen értesítette az RMDSZ elnökét, a megyei elnököt és a Központi Választási Iroda RMDSZ-es megbízott-ját, Péter Zsuzsannát, aki támogatásáról biztosította. A bírósági beadvány nem önkényes döntés volt, nem a 43. számú választási körzet képviselő mandátumának hatálytalanítását célozta, hanem a Maros megyének törvényesen járó mandátum, és ezáltal 13 000 választó érdekképviseletének visszaszerzését. December 19-én, pénteken a bíróság elismerte az elosztási rendszer hibáját és visszavonta a jogtalanul megkapott külföldi képviselői mandátumot. Így egyértelművé vált, hogy a fennmaradt képviselői hely Maros megyét illette volna meg, méghozzá azt az RMDSZ-es képviselőjelöltet, aki a legtöbb szavazatot gyűjtötte megyénkben.

A vasárnapi SZKT gyűlésen nagy meglepetésünkre kijelentették Benedek Imre kizárását a szövetségből, az RMDSZ megvonta tőle a politikai támogatását, így megfosztották a Területi Képviselők Tanácsának (TKT) elnöki és Maros megyei taná-csosi tisztségétől is. Elemezve az SZKT és a marosvásárhelyi RMDSZ döntését, nagy felháborodás övezi egy olyan embernek az eltávolítását az RMDSZ-ből, aki a szakma, a társadalmi- és politikai élet terén hosszú éveken át dolgozott a közösségünkért, és igen hasznos volt szervezetünk számára, hiszen a megszerzett szavazatok száma is erre utal.

2-es körzet nyilatkozata: „Tudatjuk az SZKT tagjaival, hogy az évek folyamán az RMDSZ vezetőségének ilyen és ehhez hasonló döntései miatt veszítettünk el több mint 2000 tagot”.

6-os körzet: „hogyha az RMDSZ ilyen embereket képes kizárni, akkor mi önkéntesen fogjuk tömegesen elhagyni az RMDSZ-t”.

7-es körzet: „Felháborodással vettük tudomásul, hogy dr. Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből, a Megyei Szervezet Állandó Bizottságá-nak javaslatára. Ez a döntés a helyi szervezetek megkérdezése nélkül született meg”.

13-as körzet: „nem fogadható el, hogy egy olyan RMDSZ-jelöltet, aki a választásokon megszerezte a szavazók majdnem 43 százalékának támogatását körzetében, a demokratikus szabályokat felrúgva, önkényes módon kizárhassák a helyi szervezetek tudomása és megkérdezése nélkül”.

Csoportunk elfogadhatatlannak tartja, hogy 13 000 polgár helyett 34-nek legyen képviselője a parlamentben. Ugyanakkor felháborítónak tartjuk, hogy az SZKT elnöke nem adott szót Benedek Imrének, amelyben magyarázatot nyújthatott volna az ellene felhozott vádakra. Olyan emberek, mint Markó Béla és Borbély László, hosszú éveken át az RMDSZ védőgyűrűjét kisajátították és saját céljaikra használták fel, megpróbálták az értékes és véleményformáló embereket eltávolítani, ha azok az érdekeikbe ütköztek. Jelen esetben is erre gondolhatunk? A Maros megyei RMDSZ vezetősége azt vallja, hogy a képviselőjelölt a perben az RMDSZ-t támadja, habár ez nem igaz: „Én nem az RMDSZ és nem Kötő József ellen pereskedek, hanem a BEC igazságtalan döntésével van gondom” – nyilatkozta számtalanszor Benedek Imre. A bírósági beadvány nem az RMDSZ-t támadta, hiszen a per a KVI határozata ellen szólt és Maros megyének akarta megszerezni a mandátumot, mivel hivatalosan is a megyét illeti meg a szavazatok alapján. Vajon kinek az érdeke, hogy ilyen válságos helyzetben a szervezetet megossza?

Felkérünk minden jóhiszemű embert, aki bízik szervezetünk és szövetségünk erejében, kérjük csatlakozzanak hozzánk, támogassák indítványunkat, hogy Maros megye kapja meg a képviselői mandátumot. Aláírási lapokat fogunk elindítani, hogy kifejezhessük a Szövetség tagjainak akaratát, mivel mi képezzük a szövetséget, nem a vezetősége. Nem engedhetjük meg, hogy a vezetőség önkényesen, a szövetség alapszabályait felrúgva és emberi jogokat sértve hozzon döntéseket.

Az RMDSZ nem tartja prioritásnak a Tőkés Lászlóval folytatandó párbeszédet – hangoztatta Markó Béla, a szövetség elnöke, akinek e megállapítására válaszolva a református püspök az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökeként a „vélt vagy valós személyes sérelmeken” való felülemelkedést és a megegyezést szorgalmazta. Markó Béla marosvásárhelyi sajtóértekezletén újságírói kérdésre válaszolva megjegyezte: miután a szövetség a választások előtt párbeszédet kezdett vele, a püspök a választási kampányban az RMDSZ ellen kezdett kampányolni. Bár próbálkozása kudarccal végződött, mégiscsak független jelölteket próbált az RMDSZ jelöltjeivel szemben támogatni – mondta Markó.

Hozzáfűzte: „Számunkra jelenleg nem elsőrendű a vele való párbeszéd”. Tőkés vasárnapi közleményében értetlenkedve fogadta Markó állásfoglalását. „A vélt vagy valós személyes sérelmeinken felülemelkedve párbeszédre és megegyezésre van jelenleg a legnagyobb szükségünk” – írta. Szerinte a 2008-as választási esztendő egy olyan bő évtized politikájának a végét jelenti, amely az autonómia képviselete helyett a hatalmi pozíciók számottevő eredmények nélküli elfoglalását jelentette.

Az EMNT a legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez a politikai élet szereplőivel, egyeztet a magyar történelmi egyházak elöljáróival, konzultál a civil szféra és a média vezetőivel, a tudományos élet meghatározó személyiségeivel – olvasható Tőkés közleményében.

A püspök szerint a hetven százalékos román kormánypárti nagykoalíció színrelépésével az erdélyi magyarság belpolitikai mozgástere jelentősen szűkült, ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni – mint fogalmaz – a hiteles erdélyi magyar külpolitikára. Szerinte a magyar nemzeti érdek iránt elkötelezett, hiteles rendszerváltó politikai és polgári erőknek Kárpát-medencei közmegegyezésre és határokon átívelő összefogásra irányuló tárgyalásokat kell kezdeniük.

A két megye önkormányzati vezetői eldöntötték, hogy Székelyföldet hálózati rendszerben fejlesztik. Ugyanakkor elemezték az új kormány megalakulása utáni helyzetet és összeállították azt a tevékenység- és eseménylistát, amelyet az elkövetkező időszakban közösen kívánnak megvalósítani. Ennek megfelelően a következőkről döntöttek:

A területi autonómia megvalósítása érdekében háttéranyagokat és felméréseket készítenek, amelyek az első konkrét feladatokat is azonosítják, ezeket egy memorandum formájában összefoglalják. Fejlesztési Ügynökség kihelyezett aligazgatóságának létrehozása Székelyföldön. Közös pénzügyi alap létrehozása Székelyföldi Tanulmányi Alap néven.

Közös fellépés az energetikai ellátás és a közbeszerzések terén. Székely monográfia kiadása, hogy ennek alapján elkészíthető legyen a székelyföldi honismereti tankönyv, amely nemcsak történelmi és néprajzi szempontból mutatja be a térséget, hanem a jelenkori társadalmi berendezkedést is ismerteti. A települési bejáratok jelzésére kiírt pályázat elbírálására februárban kerül sor.

Székelyföldet ismertető kiadványok megjelentetése, mind térségen belüli, mind azon kívüli szórásra. Szorgalmazzák egy olyan kiadvány létrehozását, amely rendszeresen és ingyenesen eljut minden székelyföldi háztartásba, amely pozitív példák, értékek felmutatásával a közösségi identitás erősítését szolgálja.

Székelyföldi gyűjtőhonlap létrehozása, ahol egyetlen helyről elérhetőek a települések weboldalai, valamint a térség aktuális hírei. Ennek segítésére a Székelyföld hírügynökség megalapítását javasolják, amely naponta összegyűjti a híreket és továbbítja angol és német nyelven is.

Párbeszéd a székelyföldi véleményformálókkal annak érdekében, hogy a legfontosabb székelyföldi fejlesztési kérdésekről széleskörű konzultáció induljon el.

Egységesíteni és ésszerűsíteni a mezőgazdaság és vidékfejlesztési terveket, például a termények értékesítésére közös Székelyföldi agráripari parkot működtetni, (a háromszéki kezdeményezéshez társulna Hargita megye).

A székelyföldi termékek közös népszerűsítése – szekelytermek.ro. Székelyföldi értékek megjelenítése, ennek érdekében díjazási rendszer kialakítása.

A székely szimbólumok használatának felkarolása. Egyeztetések a székely zászló használatáról.

Események közös szervezése: Székelyföldi kerékpáros körverseny, a Székelyföldi fogathajtó-díj.

Intézményi együttműködés: rendszeres tapasztalatcsere, a magyar- és kétnyelvű formanyomtatványok használatának elterjesztése a hivatalokban.

Közös „feketelista” a gyenge, illetve esetenként hiányos munkálatokat végző, önkormányzati megrendeléseken dolgozó cégekről, amelyek ennek alapján későbbiekben mellőzhetők.

A hét önkormányzati vezető szeretné az egyeztetések körét bővíteni, ennek megfelelően további székelyföldi városok képviselői kapnak majd meghívást, elsőként Szováta, Maros megyéből. A székelyföldi elöljárók meglátogatták az Osztrák–Magyar Monarchia legkeletibb határát, és a háborúban elesett katonák közös sírját Sósmezőn.

A Fehér megyei RMDSZ szervezésében három napos rendezvénnyel emlékeztek meg az 1849 januárjában elkövetett magyarellenes vérengzések 160. évfordulójáról. A rendkívül gazdag program keretében bemutatták Domonkos László Nagyenyedi ördögszekér című, a témát feldolgozó könyvét. Ezt követően a Dr. Szász Pál Közösségi Házban tartott előadássorozaton elevenítették fel az 1848-as forradalom és szabadságharc dél-erdélyi vonatkozásait, különös tekintettel az Alsó-Fehér vármegyében történt magyarellenes vérengzésekre. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke elmondta: a megemlékezés azt szolgálja, hogy a lakosságban tudatosodjanak a 160 évvel ezelőtt történtek, és ilyen soha többé ne fordulhasson elő.

Másnap a felenyedi református templomban ökumenikus istentiszteletre került sor, ahol Barabás János, Magyarország kolozsvári konzulja és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is szólt az egybegyűltekhez.

„1849. január 8. Fehér megye magyarságának a holokausztja, hiszen ekkor vesztette életét többek között Nagyenyed, Magyarigen, Boroskrakkó, Sárd magyar lakosságának nagy része” – fejtette ki Sógor Csaba. Az RMDSZ-es EP-képviselő feltette a kérdést, hogy miért nincs jelen a román nép képviseletében senki, hiszen amíg nem tudunk együtt szembenézni a múltunkkal, addig nincs közös jövőnk sem. Segítenünk kell többségi polgártársainknak, hogy szembenézhessenek ők is múltjukkal, bűneikkel.

„Az örmények, zsidók nagyobb tragédiák után talpra álltak, hasonlóképpen a világháborúk vesztesei: japánok, törökök, németek. Meg kell tanulnunk összefogni, a múlt hibáiból tanulni, hogy szellemiekben, lelkiekben, anyagiakban és számszerűen gyarapodhassunk. Ma a forradalom nem karddal zajlik, a gazdasági verseny, az európai uniós buktatók és lehetőségek között kell hősi túlélőknek lennünk” – tette hozzá Sógor Csaba EP-képviselő.

Az ünnepi istentisztelet után az egybegyűltek kopjafát helyeztek el Nagyenyeden, majd elzarándokoltak az egykori Alsó-Fehér vármegyei magyar vesztőhelyekre.

1849. január 8-án este 11 órakor Axente Sever Csombordnál, a befagyott Maros jegén feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. A város magyarságának nagy része, kb. 800-an estek áldozatul a vérengzésnek, amely tovább folytatódott a Fehér megyei magyarlakta településeken.

2009. január 9-én, pénteken 11 óra 5 perckor Nyárádszereda köz-ponti parkjában helyreállt a törvényesség. A polgármester utasítására a nyárádszeredai polgármesteri hivatal alkalmazottai eltávolították a törvénytelenül letett alapkövet és az ortodox kereszt megmaradt csonkját. A művelet a polgármester, a városi építész és a tanácstagok jelenlétében történt. A helyszínen pártállástól függetlenül megjelentek a városi tanács RMDSZ-es, MPP-és és független képviselői, akik páratlan összefogásról tettek tanúbizonyságot. A törvénytelenséget elkövetők részéről senki sem jelent meg és rendőrség sem vonult ki.

A vonatkozó EU-szabályozások igen kedvezőtlen hatással vannak a nagy múltú magyar szőlőművelésre és borászatra. Vészesen fogy a szőlőtermő terület, illetve azon borászati kisgazdaságok talpon maradási esélye, melyek versenyképes, minőségi bort képesek előállítani. Az európai támogatási rendszer a kisközösségeket és a kistermelőket sújtja a leginkább.

A magyar bortermelők legjobbjainak termékeit világszerte a kimagasló borok között tartják számon. A magyar borászat különleges hírnevet és elismerést szerzett Magyarországnak.

A határon túlra szakadt magyar borvidékek jövője szempontjából sem közömbös, hogy az európai direktívák milyen irányt szabnak szőlő- és borkultúránknak.

Mindezeket szem előtt tartva, Tőkés László EP-képviselő 2009. január 12-i strasbourgi felszólalásában teljes körű, Kárpát-medencei kitekintéssel emelt szót a nagy hagyományú magyar borászat védelmében – tudatában annak, hogy itt nem egyszerűen egy gazdasági ágazatról van szó, hiszen az igazi jó bor ennél sokkal többet jelent: kultúránk szerves része, közös európai érték.

Az Európán kívülről, szinte akadálytalanul importált borok dömpingje láttán az Európai Unió önkorlátozó és – egyes – tagországait megrövidítő borászati politikája szinte érthetetlen.

Szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében az EP képviselő sajtóirodája szerint európai képviselőnk a továbbiakban is szorgalmazni fogja a jelenlegi EU-támogatási rendszer felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy a Kárpát-medencei magyar szőlőművelés és bortermelés nehogy visszafordíthatatlanul hátrányos helyzetbe kerüljön, és hogy a minőségi bortermelők és kisközösségeik a kialakult nemzetközi versenyben talpon tudjanak maradni.

Tőkés László felszólalása
a hagyományos magyar szőlő-
és borkultúra védelmében

A cola és a chips eluralkodása által jellemezhető, egészségtelen táplálkozás globális korszakában a világviszonylatban is jelentős Kárpát-medencei magyar szőlő- és borkultúra védelmében emelem fel a szavam.

A rosszul felfogott EU-direktívák értelmében, manapság azokat támogatják európai pénzekkel, akik kivágják szőlőültetvényeiket, és nem egyszer azokat büntetik, akik új ültetvényeket, nemes szőlőfajtákat telepítenek.

A Kárpát-medencében – a történelmi Magyarországon – volt található egykor Európa egyik legnagyobb szőlőfelülete, mintegy 600 ezer hektár kiterjedésében. 1948-ban Magyarországon még 260 ezer hektáron termett borszőlő – mára azonban ez a terület 40 ezer hektárra zsugorodott.

Ami túlélte a kommunista diktatúrát – azt most az Európai Unió vágatja ki magukkal a borosgazdákkal.

Meddig tarthat tovább a Kárpát-medencei borászat, a szőlősgazdák és a természeti környezet ilyetén módon való tönkretétele?!

„Bort, búzát, békességet!” – ezzel a magyar népi köszöntéssel kívánok földműves népünknek és európai testvéreinknek áldott új esztendőt!

A csíkszépvízi születésű Antal István viszonylag későn, tizennégy évesen kezdett jégkorongozni, de kiemelkedő, adottságai és tehetsége révén hamar bekerült a Sportklub felnőtt csapatába és később a román válogatottba. A hazai hoki aranykorszakának emlegetett időszakában, 1980-ban részt vett a csapattal a Lake Placidben megrendezett téli olimpián. Játékosi pályafutása 1986-ban, sérülés miatt ért véget. Addig aktív tagja volt a román válogatottnak is. 1998-ig Balánbányán edzősködött, onnan tért vissza a Sportklubhoz, amellyel alig két éven belül bajnokságot nyertek. Az edzői évek után átvette a Spotklub vezetői tisztségét. Igazgatósága alatt a csapat három bajnoki címet szerzett. Szerepet játszott a női hokicsapat létrehozásában, annak sikerei is az ő munkáját dícsérik. Sportvezetőként hozzájárult ahhoz, hogy a Sportklub részt vehessen a magyarországi bajnokságon, és komoly szerepe volt a MOL-liga, a közös magyar–román bajnokság megalakításában. Vezetősége idején a műjégpályát teljes egészében felújították: kicserélték a hűtő és világító berendezéseket, korszerű palánkkal vonták körbe a pályát. Beindult a szabadtéri jégpálya, és szinte befejeződött az olimpiai méretű gyorskorcsolyapálya. Antal István nevét nem csak a jégkoronggal kapcsolatosan emlegetik Csíkszeredában: ő építtette meg a hargitafürdői biatlonpályát, ahol a Sportklub versenyzője, Románia legjobb biatlonistája, Tófalvi Éva edz.

Tánczos Barna, a hazai jégkorongszövetség elnöke így emlékezik Antal Istvánra: „Tudott partnereket találni az általa elképzelt célok valóra váltásához. Nekünk, akik vele dolgoztunk kötelességünk ezeket az álmokat továbbvinni, megvalósítani, így állítani méltó emléket neki. Nagy volt játékosként, nagy volt edzőként, nagy volt sportvezetőként.”

Antal Istvánt január tizenharmadikán helyezték végső nyugalomra a csíkszeredai Kalász negyedi temetőben.

Közleményt adott ki egy szenátor és egy képviselő! Puff neki!

Ma, amikor a nyílt levelek és a közlemények csak úgy hemzsegnek a sajtóban, ez ám a hatékony reagálás egy jogszerűtlen és nemzeti érzelmeket súlyosan sértő intézkedésre!

A két honatya közleményben kérte az eset kivizsgálását. Kérte és nem követelte. Hát kérem: kérni lehet!

A rendőrség jelenleg épp azt állítja, hogy tiszteletben tartja az állampolgárok azon jogát, hogy más ország zászlóját tegyék ki saját házukra. És azt is mantrázza a szóvivő, hogy attól tartottak a rend éber őrei, hogy „elfajul a helyzet”.

Melyik helyzet? A megemlékezés? És annak melyik része? A papi beszéd vagy a diákok történelmi- irodalmi összeállítása? És hol volt mindeközben a falu polgármestere meg a többi „választott politikai tisztségviselő”, aki az ünnepségen szónokolt (egyikük épp a közlemény kiadója)?

Amúgy a főutcán „elfajulásra” ingereltek a magyar nemzeti lobogók, a mellékutcákban meg nem? Vagy a mellékutcákba már nem mertek bevonulni magyar zászlót leszedetni, mert onnan már nehezebb lett volna menekülni?

Ennek fényében feltételezhető, hogy a „törvény” szerint jogszerűtlen volt az intézkedés, mivel magánlakásokról és nemzeti lobogókról szólnak a tudósítások.

Nem jelent meg sehol, hogy nemzeti zászlónk kifüggesztése saját otthonunk területén mióta bírságolható?

Nemzeti zászlónk ráadásul nem egyezik meg a Magyar Köztársaság hivatalos zászlajával, az állam zászlajával, melyre ama bizonyos paragrafus vonatkozik:

„Az 75/1994-es törvény, valamint az 1157/ 2001-es (egy évre rá a 223-as kormányhatározattal módosított) kormányhatározat kimondja: más államok lobogóit csak hivatalos alkalmakkor, rendezvényeken, kisebbségek hivatalos rendezvényein lehet kifüggeszteni, csak a román zászlóval együtt, az arra kijelölt helyeken.”

A „törvény”, melyet eddig csak és kizárólag magyar lobogók esetében alkalmaznak!

A „törvény”, melynek beiktatásakor bizony ott csücsült az RMDSZ a román parlamentben.

A „törvény” melyre a székely zászlók levételét sürgetve hivatkoznak, jól tudván, hogy székely állam, mint olyan, nem létezik.

Nem takarja azonban a feledés homálya azokat az időket, amikor a farsangi felvonulók lovainak sörénye közül gyakorlott rendőrkezek vagdosták ki a zöld és fehér színű szalagokat, nehogy véletlenül a piros szalag mellé kerüljenek, amikor Ráró dacosan megrázza a fejét.

És emlékszünk azokra a riadt macskákra is, melyeket szapora lábú rendőrök gyűjtöttek volna zsákokba (már ha utolérték volna őket), egy helyi lakos ugyanis éjszaka átfestette szegény Cirmosék bundáját piros-fehér-zöldre. Amikor a padlást járták serényen, magyar zászlót keresve és parkokat rendeztek át órák alatt, ha véletlenül piros és fehér virágok lettek kiültetve, zöld pázsittal keretezve. Amikor az iskolaigazgató állása bánhatta, ha a piros, a fehér és a zöld bármilyen összetételben megjelent az iskola kerítésén. És bizony 2008-ban is súlyos verés dukált a kincses városban annak, aki nemzeti lobogónkkal igyekezett a március 15-i ünnepségre.

De ott ahol Mátyás nevét Mátéra románosították, szobrát pedig hol piros-sárga-kék zászlóerdő, hol pedig állványok takarják el, a szobor talapzatán pedig 1992-ben a magyarokat sértő feliratot avattak, lehet-e még bármin csodálkozni? Nem szeretném a Madéfalván történteket az RMDSZ nyakába varrni. De megtörténhetett volna-e mindez, ha az erdélyi magyarságnak valódi érdekvédő képviselete lenne 1989 decembere óta, nem csak amolyan „romániai”?

Az eseményen Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Porcsalmi Bálint kommunikációs stratéga is részt vett, az informatikai minisztérium államtitkára, Somodi Zoltán üzenetét pedig tanácsosa, Farkas András tolmácsolta.

Az első helyen végzett csapatnak járó díjat (egy multifunkcionális nyomtatót és egy számítógépet a Brineltől) Szőcs László, a Kőrispataki Kalapfalva csapatvezetője vette át, aki egyben Etéd község polgármestere is. A második helyezett a Gyergyószentmiklósi Piricske egy Fujitsu Siemens számítógéppel gazdagodott, míg a harmadik helyezett a Vacsárcsi Góbék egy videókamerát érdemeltek ki. A kötetlen jellegű díjátadáson a Csíkvacsárcsinak járó fordulós díj (egy számítógép a Fujitsu Siemens Romania jóvoltából) is átadásra került.

A Transindex különdíjként elkészíti Gyimesbükk honlapját, az eTransylvania Egyesület minden csapatnak, aki bejegyzést töltött fel a verseny során, informatikai támogatást biztosít, éspedig: valamennyi olyan csapatnak, amelynek háttérszervezete már tagja az eTransylvania Pontok Hálózatának, továbbra is internet-hozzáférést biztosít, azokat a szervezeteket pedig, amelyek még nem tagjai a hálózatnak, meghívja az ehhez való csatlakozásra, és egyben eszköz- és netkapcsolat-támogatást biztosít számukra is. Hétfalu csapata nyerte a naptár-próbát, és ezzel az AMM Design különdíját is: 300 darab nagyméretű falinaptárat, amelyből természetesen a díjátadás minden résztvevőjének is jutott.

Az eseményt állófogadás és a marosvásárhelyi Slip duó koncertje zárta.

Ugyanakkor a Prosport azt is megírja, hogy Bölöni annak idején másfél évig nemzeti hovatartozása miatt nem szerepelhetett a román válogatottban. A Román Kommunista Párt egyik határozata értelmében ugyanis megtiltották neki, hogy az 1982-es labdarúgó világbajnokság selejtezőmérkőzésein játszhasson. Az indoklás az volt, hogy Románia Magyarországgal egy csoportba került, és ő magyar. Ezért 1980 júniusa és 1981 novembere között mellőzték, és csak akkor hívták újra a válogatott keretbe, amikor Mircea Lucescu lett a szövetségi kapitány.

Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: ha annak idején még ezt a nagy ismertségnek és elismertségnek örvendő futballsztárt is érte Romániában hátrányos megkülönböztetés nemzeti hovatartozása miatt, akkor vajon az ország magyar anyanyelvű polgárai közül kit nem ért?

És vajon a most Bölönivel történtek ismeretében hihetünk-e azoknak a témába vágó szociológiai felméréseknek, amelyek az utóbbi időben egyre rózsásabb színekben láttatják velünk a román–magyar együttélést?

A TÁRKI társadalomkutatási intézet felmérése szerint 2007-ben az erdélyi magyarok csupán egyötöde érezte úgy, hogy saját életében a kisebbségi helyzet társadalmi hátrányok forrása volt valamikor. Arra a kérdésre, hogy került-e a válaszadó hátrányos helyzetbe élete során az ország többségi lakosságával szemben csak azért, mert magyar, 2007-ben a megkérdezettek 79 százaléka válaszolt nemmel. Egy 2001-es kutatás alkalmával még a magyarok 30 százaléka számolt be hátrányos megkülönböztetésről.

Alulírott szociológusi diplomával rendelkezem, mégis hajlamos vagyok kételkedni mindkét felmérés hitelességében, ha a Bölöni-szindrómára, vagyis arra gondolok, hogy számos olyan román szurkoló, aki korábban rajongott érte, most kizárólag azért szidja-ócsárolja a focisztárt, mert 55 évesen ország-világ előtt félreérthetetlenül kijelentette magáról, hogy magyar.

Miközben lángol Gáza, szagosodik a gázhelyzet és az RMDSZ pozíciókat veszít, a magyar közvélemény egy része kicsit Nyárádszeredára is odafigyelt a napokban. Hálásak vagyunk azoknak a magyar testvéreinknek, akik médián keresztül hírt adtak jogos önvédelmi harcunkról, arról a háborúról, amelyről, ha visszafogottan is, de nyugodtan elmondhatjuk, hogy legelső ütközetét megnyerte. Reméljük, hogy azok az erdélyi magyar politikusok, akik személyes levélben értesültek az eseményekről, de nem válaszoltak megkeresésünkre, és nem tettek lépéseket annak érdekében, hogy mellénk álljanak, hamarosan megteszik a számukra kötelező gesztust.

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki odafigyelt ránk, aki gratulált nekünk, és aki további támogatásáról biztosított. Az ellenfelet ismerve, hosszú önvédelmi harcra készülünk, amelyben továbbra is számítunk a ránkfigyelésre, és a sajtónyilvánosságra.

Hát akkor mi ez, ha nem kétségbeesett, foggal-körömmel ragaszkodó túlélés? Milyen értéke van ennek az embernek Romániában, a magyarság élén, ha saját magában nem talál semmi említésre méltót, semmi felhasználhatót?

Ez valóban nagy ok az aggodalomra, hiszen Ceauşescu is utolsó ember lett bukása után, Hajdú Győző is eltűnt a süllyesztőben, pedig ezek az emberek Románia és az erdélyi magyarság rendíthetetlennek tűnő oszlopai voltak, és mindketten „maradandót” alkottak. De milyen maradandót alkot egy rettegő költő, egy link amatőr színész, egy lomha állatorvos, egy jogász, aki beszéd közben a szék lábával néz farkasszemet, egy ravasz ügyvéd, akin még ma sem lehet eligazodni, egy milliárdos, aki nem engedi be a románokat a székely erdőségekbe, hogy ő maga irtsa ki őket? Ha egyenként felsorolnánk, egyetlen olyan embert sem találnánk, aki mandátuma megvonása után túlélne a saját tudása, ügyessége, rátermettsége segítségével.

Ez a hatalomjáték egyelőre megfelel ezeknek a tehetetlen, pipogya embereknek. Olyan szerencséjük van, olyan időket élünk, hogy egy ilyen szegény, meggyötört, összezavarodott, levegő után kapkodó népség, mint a erdélyi magyarság, hatalmat adhat ezeknek a politikusoknak! Mert szánalmasak! Minden rendes parazita megbecsüli azt a testet, amelyből él, csak úgy szívja a vérét, hogy még maradjon is, mert ha elpusztítja, ő maga is elpusztul. Persze ide legalább annyi intelligencia kellene, mint egy rühatkáé. De annyi sincs.

A románoknak mindegy, sőt megfelel. Ezt az önérzetes, még haldoklásában is veszélyes magyar népséget erőszakkal nem lehet térdre kényszeríteni, hiszen a székely inkább meghalna, mintsem letérdeljen. Tudta ezt minden államvezető: Groza, Ceauşescu, Iliescu, Constantinescu és Băsescu is tudja. Néhány magyar bohóc segítségével könnyűszerrel kezeli ezt a veszélyes társaságot.

„Mit kellene tenni érte és ellene?” (József Attila) Semmit! Amilyen ostobák, felszámolják saját magukat. Talán majd egyszer visszajutnak az eredetekhez: abból élnek majd meg, amihez értenek: egyik rikkancs lesz, a másikat hátha felveszik a Madártej öregfiúk csapatába, a harmadik állattápot árusít majd, a negyedik mesét mond az öregeknek, az ötödik aktát cipel, a hatodik fát ültet minimálbérért, a hetedik ... a nyolcadik ... és a többiek ...

Orosz földgázt interneten

A minap Traian Băsescu felhívta telefonon Putyint, hogy kérje számon rajta: miért van gáz a gázzal? Román hírforrások szerint 40–45 percet csevegtek a fagyos témáról. Csütörtökön Putyin összetrombitálta az újságírókat (főleg a románokat), és arra kérte őket, hogy: „Mondjátok meg Băsescunak, hogy a Gazprom az összes földgázát, közvetítők nélkül, a román állami gáztársaságnak hajlandó szállítani, amiből aztán Románia akár Ukrajnának is továbbadhat.”

Az okos román politikai vezetők hatalmas sikerként tálalták első zavarukban a történteket. Később néhány gondolkozni is tudó román politikus rájött, hogy hát Oroszország és Románia között nincs is közvetlen gázvezeték, és azt kezdték találgatni, hogy vajon Putyin min fogja beszállítani a beígért földgázt: vasúton, repülőn, hajon vagy interneten? És az is kiderült, hogy nincs román állami gázvállalat.

A Băsescu féle történetnek hamarabb lett vége, mint gondolhatta volna.

Kecskére a káposztát

Az Eörsi Mátyást Erdélybe beprotezsáló, kibukott egykori RMDSZ-es szenátort, Eckstein-Kovács Pétert nevezte ki a román kalózkapitány elnöki tanácsosává. Mondanom se kell: kisebbségügyi tanácsosának. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ez a szabadelvű egyén miként fogja Băsescunak tanácsolni Székelyföld autonómiájának szükségszerűségét, és miként fogja elhitetni vele, hogy ez egyaránt jó az erdélyi magyar kisebbségnek és a románoknak is.

Ha a szenátusból kipottyantott Ecksteint nem hagyták zsíros kincstári állás nélkül a románok, ebből arra lehet következtetni, hogy eddigi munkájával derekasan rászolgált a románok elismerésére.

Wass Albert életútja

Szentegyedi és cegei gróf Wass Albert (szerzői nevén Wass Albert vagy Wass Albert de Czege) 1908. január 8-án született Válaszúton, a bonchidai anyakönyvi kerületben. Meghalt 1998. február 17-én, hajnali 3 óra 20 perckor Astor Parkban, Floridában.

Édesapja Wass Endre (1886. augusztus 21. Vasasszentgotthárd – 1975. november 5., Hamburg), édesanyja Losonczi Bánffy Ilona (1883. november 21. – 1960. június 15., Bécs)

Tanulmányai: Kolozsvári Református Gimnázium (1919–1926); Debreceni Gazdasági Akadémia (1929–1931); Erdészeti Egyetem erdőmérnöki kar Hohenheim; Sorbonne, Párizs doktorátus (1931–1932).

Házasságai: Első házassága 1935. április 22 – egyházi esküvőt köt első unokatestvérével, Siemers Ilona Évával (1914. január 5. – 1991. május 2.) a Hamburg-eppendorfi János-templomban. Második házassága: 1952. július 1 – megesküdött Elisabeth McLainnel (1952 – 1987. március 29. Astor). Harmadik házassága: 1990. november – elveszi Mary la Plante félig francia, félig ír zenetanárnőt (1922 – 1999[?]).

Gyermekei: Vid (1936. május 28. Kolozsvár – ); Csaba (1937. július 20. Kolozsvár – 1940. szeptember 29.); Huba (1941. augusztus 13. Kolozsvár – ); Miklós (1943. január 14. Kolozsvár – ); Géza (1944. április 14. Kolozsvár – ) és Andreas, azaz Endre (1950. augusztus 14. Hamburg – )

Életének főbb helyszínei: 1908–1918. Erdély, Magyarország, Osztrák–Magyar Monarchia; 1918–1940. augusztus: Erdély a Román Királyság fennhatósága alatt; 1940. augusztus–1944. október 27. Erdély ismét Magyarország része; 1944. október 27–1945. március 30. a megcsonkított Magyarország; 1944. március 30–1951. augusztus: Németország, Európa; 1951. szeptember 21–1952 ősze: Egyesült Államok, Ohio; 1952–1957.: Astor Parkban laknak, de Delandra jár dolgozni a Katonai Akadémiára, majd Gainesville-be; 1957–1970. július: Florida, Gainesville, Fort Mccoy, a Floridai Egyetem Idegen Nyelv Tanszékén tanár és a nyelvi labort vezeti, az egyetemi fiatal republikánusok tanácsadója; 1970. július–1998. február 17.: Florida, Astor Park

Wass Albert irodalmi pályája

1925. Az Ellenzék című napilap közli az Őszi dal és az Alkonyati rózsák című versét.

1926: Tagja lesz a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak.

1927: Első verseskötetének megjelenése Virágtemetés címmel.

1928: Második verseskötetének megjelenése, címe: Fenyő a hegytetőn.

1929-től: Versei és prózai írásai rendszeresen megjelennek a Hajdúföld és a Debreceni Újság című lapokban.

1934: Farkasverem című első regényének megjelenése az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában.

1935: Szerződést köt a budapesti Révai Kiadóval. Könyveit párhuzamosan kiadhatja az Erdélyi Szépmíves Céh és a Révai. Farkasverem című regénye megjelenik Magyarországon is.

1936: tagja lesz az Erdélyi Helikon írótársaságának. „Marosvécs az erdélyi irodalom Olympusza volt. Ahova csak lábujjhegyen és lélegzetvisszafojtva lehetett belépni.”

1937: Újabb találkozó Marosvécsen, ahol Wass Albert hozzászólásában hangsúlyozza, hogy a falusi népnek milyen nagy szüksége van jó mesekönyvekre, és felajánlotta aktív segítségét a könyvek terjesztésében.

1938 karácsony: Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához címmel megható, nagy szociális érzékű kiadványt jelentet meg Szolnok-Doboka Vármegye Közjóléti Szövetkezete. Wass Albert előszót és utószót ír a könyvhöz.

1939. július: Tizenöt író találkozott Wassék szentgothárdi villájában. A baráti eszmecsere egyik témája volt, hogy miképpen lehetne felújítani a fiatalok falusi irodalmi előadásait. Wass Albert hangsúlyozta, hogy a városi és a falusi ember egységes nemzeti szolgálatára van szükség, a baloldaliak ne zárkózzanak el a nemzeti gondolattól. Társalgásuk közben megjelent a román csendőrőrmester, kérdőre vonta a házigazdát, hogy miféle irredenta összeesküvésnek adott helyet? Csak Wass Albertet állították vád alá Kolozsváron, vendégeit még tanúnak sem idézték meg. Az ügy kémkedés és titkos összejövetel, népgyűlés címén került a román kolozsvári VI. hadtestparancsnokság ügyészségére.

1940. január 18.: Wass Albert átveszi a korszak legjelentősebb irodalmi díját, a Baumgarten-díjat.

1940. október: Budapesten a Révai Kiadónál megjelenik az Észak-Erdély visszavételének napjairól szóló a Jönnek! című tényfeltáró, szociografikus műve, amely személyes beszámolóként is jelentős dokumentum. Regényeinek további sorozata a Csaba budapesti és kolozsvári kiadásával folytatódik. „Tamási Áron hangja mellett ma a legbiztatóbb üzenet Erdélyből” – írja róla a Nyugat kritikusa, Berde Mária.

1941: A könyvhéten A titokzatos őzbak (Történetek egy ember életéből) címen személyes visszaemlékezéseiből álló kötete jelenik meg.

1942. február: A Kisfaludy Társaság tagjává választják.

1942. tavasz: a 15. A marosvécsi Helikon Találkozón Szabédi László bejelenti, hogy a fiatalabb erdélyi ma-gyar írók munkaközösséget alakítanak, és lapot is indítanak. Az öregek nemzedéki szempontból indokoltnak látták az új munkaközösség kialakítását. Kezdetben Wass Albert is az újonnan alakult Forrás-csoporttal tart.

1943. nyár: A könyvhéten megjelenik az Erdélyi Szépmíves Céh és később a Révai kiadásában a Mire a fák megnőnek című történelmi regénye, amely a magyar szabadságharc leverésétől a kiegyezésig ábrázolja egy erdélyi család sorsát.

1942. november: Megtisztelő részvétel a magyar írók lillafüredi találkozóján, ahol „Nyírő József, Kós Károly, gróf Wass Albert, Makkai Sándor, Tompa László, Nagy István és Tamási Áron képviselték a szoro-sabb értelemben vett erdélyi irodalmat”.

1943: Megjelenik történelmi regényének folytatása: A kastély árnyékában. Nem sokkal később a Vérben és viharban című kisregénye (Fáy Dezső rajzaival), majd ugyanebben az évben adja közre az Egyedül a világ ellen című – már címválasztásában is szimbolikus – munkáját. Megjelenik a Tavak könyve című meséskönyve Hincz Gyula ihletett rajzaival.

1944: Az Ellenzékben Levél mindenkihez! címen jelenik meg utolsó erdélyi közírói publikációja. A budapesti Nemzeti Színház műsorra tűzi a Tavaszi szél című drámáját, de a nyilasok betiltották az előadást.

1945: Wass Albert családjával Németországba menekül, könyveit itthon tiltólistára teszik. Erdélybe írt leveleiben elsősorban az irodalmi élet újraéledéséről érdeklődik.

1947: A Rézkígyó című regény és az Erdők könyve című mesekönyv megjelentetése (Faragó Miklós kiadása, München), ez utóbbi németül is, Wass (Siemers) Éva fordításában. Megjelenik a Te és a világ: tanítások – útravalóul című kötet (Vilsburg).

1947: A láthatatlan lobogó című verseskötet kiadása. A hontalanná tett erdélyi, illetve Kárpát-medencei magyarság szavát halljuk ki a legszebb költeményekből (Dalol a honvágy, Mikor a bujdosó az Istennel beszél, Hontalanság elégiája, A bujdosó imája, Magyar cirkusz, Nagypénteki sirató, Üzenet haza, Hontalanság hitvallása, Láthatatlan lobogó).

1948: Százéves dal az ismeretlen bújdosóhoz című költemény megjelentetése (München, 1948). Az 1848–49-es magyar szabadságharc száműzötteire, „otthontalan bujdosóira” emlékező költemény a száműzetésbe kényszerültek kálváriáját, a cinikus világnak a hősi élettel szembeni közönyét állítja pellengérre.

1948: Wass Albert befejezi élete legsikeresebb regényét, A funtineli boszorkányt. Erdélybe küldött levelében írja, hogy német nyelvre Podmaniczky Tibor kezdi fordítani a 900 oldalas munkát.

1948–1949 között: Megjelenteti folytatásokban az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényét az emigráció irányadó lapjában, a Hungáriában. A művet önálló regényként (Bad Wörishofen: Hungaria) még 1949-ben kiadják. A címoldalra is felírja könyve legfőbb üzenetét: „Kiáltvány az emberiség lelkiismeretéhez”.

1951: Az Ember az országút szélén című regény megjelentetése (München, Kossuth), később, 1984-ben angolul is kiadja. Megjelenik a Tizenhárom almafa című szatirikus regénye a második világháború alatti Erdély életéről. Augusztusban négy gyermekével kivándorol Amerikába.

1952: Megjelenteti az Elvész a nyom című nagyregényét (I. változat: Kossuth Kiadó, Cleveland). Németül 1958-ban adatja majd ki Újlaky Charlotte fordításában (Stuttgart, Steinkopf).

1953: Why? Címen angol könyve jelenik meg Pittsburghban (Magyarul a Magukrahagyottak című kötet egy része). Angolra fordította: Elizabeth Wass McLain.

1956: Hanky tanár úr amerikai kalandjai címmel a Magyarság című lapban szatirikus novellasorozatot hirdet, amelyben humoros formában, rajzos illusztrációkkal emlékezik meg a bevándorlás és az amerikai letelepedés időszakáról. Amerika emlékezni kezd című írásának felolvasása a Szabad Európa Rádióban. Megjelenik A funtineli boszorkány német változata.

1957: Megjelenik az Antikrisztus és a pásztorok című regénye (München és Buenos Aires).

1959: Napvilágot lát A funtineli boszorkány című regénye Kölnben, Buenos Airesben és Clevelandban is.

1960: Az Elvész a nyom című regény holland kiadása.

1964: Az Átoksori kísértetek angol nyelvű megjelentetése.

1965: Megjelenik az Elvásik a veres csillag angolul.

1967: Az Elvész a nyom újabb magyar nyelvű megjelentetése (Vörösváry, Torontó). Megjelenik a Magukrahagyottak című regény. Angolul Forsaken are the Brave címen a kanadai Weller adja ki.

1970: Valaki tévedett címmel novelláskötetet jelentet meg.

1974–1976.: A Kard és Kasza I–II. címen írt nagyszabású történelmi regény megjelentetése. Magyar örökségünk címmel népszerűsítő összeállítást ad ki a magyar történelemről és kultúráról magyarul és angolul. Pit Girindáj című írása – Gerendi Péter furcsa története – az emigrációs magyarság magyar ügyben tanúsított passzivitását állítja pellengérre.

1977: Documented facts and figures on Transylvania című történelmi munka megjelentetése. „Három könyvet adhattunk ki ebben az esztendőben angol nyelven, Erdély igazságának az ismertetésére és védelmére.”

1978: Megjelenik a Halálos köd Holtember partján című regény. A könyvet egy év múlva angolul is kiadta. Barátjának írt levele szerint: „Ez a könyv kimondottan abból a célból készült, hogy a gyanútlan olvasóval megismertesse Erdély tragédiáját.”

1982: Az Elisa and a house that Jack built című regény (Magyarul Eliza, 2004) és a History of Astor on St. John’s River (Magyarul Astor, 2005) című történeti munka megjelentetése.

1983: A Transylvanian Quarterly megindítása. Lapkiadó és főszerkesztő: Wass Albert.

1983: The Transylvanian Hungarian Folk Art – its origin and interpretation (Magyarul Az erdélyi magyar népművészet eredete és értelmezése, 2006) címen népszerűsítő néprajzi album jelenik meg.

1984: Az Ember az országút szélén című regényét kiadja angolul.

1985: Megjelenteti legjelentősebb időskori művét Hagyaték címen.

1989: A költő és a macska novelláskötet megjelentetése.

1990: Halálos köd Holtember partján zugkiadásban megjelenik Budapesten. Ezt követően ugyanitt a Malomfalvi Kiadó gondozásában A funtineli boszorkány I–III. is kiadásra kerül.

1993: A Jönnek! című riportkönyvet és az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényt közös kötetben jelenteti meg a Kráter Műhely Egyesület.

(Az összefoglaló Turcsány Péter: Wass Albert a boldog szomorúember című kötete alapján készült.)

(Következő lapszámunk befejező részében
Wass Albert életútja dátumokban, sorsfordulók)

Az Erdélyi Magyar Ifjak neve összefonódott a Wass Albertével. Korábbi rendezvényeink közül a 2 kontinens, 7 ország 19 városában mintegy 6500 olvasóval megtartott 2004-es felolvasómaraton és a 2007-ben több mint 3500 néző vastapsával kitüntetett Wass-színdarab erdélyi bemutatója (melynek a következő évben partiumi folytatása is volt) a legismertebbek. 2008-ban kiemelt figyelmet szenteltünk írófejedelmünknek: a válaszúti, majd marosvécsi és holtmarosi megemlékezéseken kívül októberben Wass Albert-hetet szerveztünk, melynek keretében hét városban összesen 12 rendezvényre került sor. Ezek fénypontja a 4 városba ellátogató zenés irodalmi est, Simó József előadóművész és az Ismerős Arcok zenekar közös produkciója, valamint a szintén négy városban bemutatott ceglédi Erdélyi Szirmok Társulat Csillagösvényen hazatérek újra című zenés irodalmi előadása volt.

Szintén 2008-ra esett a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház Wass Albert-darabjának partiumi bemutatója, de az EMI-táborban is több előadás foglalkozott életművével, jelen volt többek között Wass Endre, az író fia is. Maga a tábor mottója is a neves tollforgató gróftól származott: „Legyen Erdély újra, ami volt!” – hirdettük szavaival.

Wass Alberttel foglalkozó kötet is napvilágot látott a tavalyi évben, Fábián Tibor újságíró adta ki a témában készített interjúit Szószólója szépnek, igaznak címmel – Bánffyhunyadon, Kolozsváron és Nagyváradon az EMI szervezte a beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót.

Az idei év is Wass Alberttel kezdődik az EMI és Erdély, pontosabban az ifjú Erdély számára: 13 település kis magyarjai ismerkedhetnek meg az Erdők meséjével a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház tolmácsolásában. Február 16–22. között Bánffyhunyad, Csíkszereda, Déva, Gyergyószentmiklós, Gyimesfelsőlok, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Setétpatak, Székelyudvarhely és Torockó gyermekeinek szeretnénk bemutatni a Wass Albert Erdők könyve című művéből készült mesejátékot.

Az előadás megálmodóit olyan gondolatok foglalkoztatták a mesejáték színrevitelekor, hogy mit jelent ma szeretetet tanulni, hogyan lehet emberségünket megtartani, erkölcsünket jobbítani, magyarságunkkal érdemben foglalkozni. Lehet-e elég korán átadni a tudást?

Az erdélyi közönség 2007 januárjában ismerte meg a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház előadását, Wass Albert Jönnek! és Adjátok vissza a hegyeimet! című kisregényeinek színpadi változatát, A világ és a vége címmel. Hatalmas elismerés és érdeklődés fogadta a délvidéki társulat játékát. Erdély 6 városában (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad) mintegy 3500 néző vastapsa kísérte végig a színdarabot.

A tavalyi sikerek és a 2008-as emlékévben 2008. március 27–31. között partiumi útra indult a darab. Zilahra, Nagykárolyba, Szatmárnémetibe, Nagyváradra és Aradra látogatott a délvidéki társulat, hogy az ott élő magyar közösségek is erőt meríthessenek Wass Albert gondolataiból.

– „Ősz van nálam s nálad otthon, változnak az emberek”. Mi jut eszedbe erről az idézetről?

– Az Ősz című versem utolsó sorai ezek…

– A verselés idővel abbamaradt, más művészi kifejezési módokat választottál.

– Abbamaradt, de verseim megvannak, közöltek is belőlük elég sokat. Össze kellene szedjem őket, elégessem, ami rossz… Egy novellám is van valahol elrejtve… Annak idején megjelent két karcolatom, de már jött is utánam a szekuritáté.

– Édesapád szobrászművész…

– Jól elfaragott engem, az öcsém és a húgom szebb…

– Az öcséd folytatta a családi hagyományt, képzőművész, a Kolozsvári Magyar Opera díszlettervezője, te a zene felé fordultál.

– Életemben két fontos dolog volt: a természettudományokat mindig szerettem, tanulmányoztam, a másik pedig a zene. Az első sajnos abbamaradt, bár volt valamikor haltenyészetem, madaraim, egyéb állataim, de ezek tartásához tér is kell. A zene más: annak idején oboistaként kezdtem, zongorával folytattam. Sok együttesben játszottam, mindig érdekeltek az új dolgok. A híres Compactba tizenhárom évesen kerültem, nem tudták hogyan fizessenek ki, mert nem volt még személyim. De zenéltem a Rodion GA-ban, a Kappában, melyek egy időben nagyon menő együttesek voltak. Egyszer, tévesen, azt írták, hogy játszottam a Semnal M-ben. Nos, nem játszottam, de lehet, hogy hamarosan fogok, ugyanis már tárgyalok a zenekar vezetőjével. Lehet, elvállalom, és tudod miért? Elmondok egy érdekes dolgot. A tanárok fizetését megemelik. Egy tanár mondta a tv-ben, hogy emelés után a kezdőnek 1500 lej a fizetése, egy idősebbnek, tapasztaltnak, nyugdíj előtt levőnek pedig 4000. Nem mondom, hogy sok, de arról soha senki nem beszél, hogy egy kezdő balerinának a fizetése 4–500 lej, és a plafon, amivel majd nyugdíjba megy, 1000–1100 lej. Kevesebb, mint a kezdő tanárnak. Sorakozzunk fel mögéjük, kérjünk mi is ötven százalékos emelést? Ha a tanárok, orvosok, vasutasok sztrájkolnak, megáll az élet. De mi mit tehettünk? Álljuk el, Nabucco-kosztümben a Tordai utat? Sokan el sem tudják képzelni, mi mindent csinálnak nyomorukban a művészek. Szabadidejükben újságot hordanak, padlót raknak, kutyát sétáltatnak, meg ehhez hasonlókat, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, ami a hivatásuk, mert egyszerűen nem elég a megélhetéshez a fizetésük. Amikor fel akarsz venni egy bankkölcsönt, és látják, mennyi a fizetésed, nem hiszik el. Mindenki azt gondolja, sok-sok milliót keresünk. Nem így van, és ezért is nagy megtiszteltetés számomra, hogy Boldizsár István a Semnalhoz hívott..

– Térjünk vissza a zenéhez. Fiatal korodban hivatásosan tanultad a zenét, vagy magánszorgalomból?

– Ami a rock műfaját illeti, az ehhez tartozó technikai, hangszerelési műveleteket szakmailag mindenki valahonnan ellopta. Az alapokat a zenelíceumban sajátítottam el. Olyan iskola volt akkoriban az, hogy amit ott megtanultál, az benned is maradt örökre. Gyerekfejjel játszottam akkor híres együttesekben, azoktól a zenészektől is rengeteget tanultam. Az operát pedig Elek Károly énekesnek, illetve a lányának köszönhetem. Annak idején a lánynak udvaroltam, nagyon fiatalok voltunk, nem volt nagyon komoly dolog, de el kellett kéreztetni bulikra, ide-oda. Karcsi bácsi szólt, hogy van az operában felvételi, ő el sem tudja képzelni, hogy ne jussak be. Sikerült is bekerülnöm a kórusba, ennek immár huszonhárom éve. Őszintén szólva, addig nem érdekelt különösképpen az éneklés, én a zongorát, a billentyűs hangszereket szerettem, de kényszerből idővel megtanultam szinte minden hangszeren játszani. Olcsóbb volt egy gitár, vagy egy dobfelszerelés, mint egy szintetizátor, így azokon is tanultam zenélni. Mint említettem oboáztam, és meg tudok szólaltatni egy fuvolát vagy szaxofont is. A mostani, zeneszerzői munkámban nagy hasznát veszem annak, hogy ennyi hangszert ismerek.

– 1990 után bővültek a lehetőségek, megírtad az első hazai rockoperát. Minek a hatására kezdtél munkába?

– Amikor katona voltam, nagyjából akkoriban mutatták be Magyarországon az István a királyt. Sokkal azelőtt született a Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera, és a többi Lloyd-Webber-mű. Érdekeltek ezek a dolgok, és ezt megtoldotta az is, hogy színpadi ember lettem. A dramaturgiába mélyebb belátásom lett, és mivel ritka az olyan ember, aki az operában és a rockműfajában is jártas, és jól is zongorázik, arra gondoltam, ezt a hármat társítom. Hála annak, hogy nagyon sok kollégám, és rockzenész barátom segített, össze tudott jönni az első romániai rockopera, a Mátyás a vérpadon. Most egy új musicalt írok, ami nagyzenekarral fog menni.

– Gyakorlatilag mi a különbség a klasszikus és a modern műfaj kivitelezése között?

– Vannak etikai problémák is. Nyilván egy operaháznak van zenekara, előadói, és egyebek. Romániában nem alakult ki még az infrastruktúra arra, hogy egy rockszínház, egy kísérleti zenésszínház, vagy akár egy Bob Wilson-i képszínház létrejöjjön, ahol megvannak azok a berendezések, melyeket ezek a műfajok igényelnek. A rockopera hangszerelésében is másként építkezik, mint a klasszikus opera. A modern hangszerek nyilván bizonyos felszerelést, és ahhoz értő zenészeket igényel. Mindenhonnan össze kell hívni, ha lehet, a legjobbakat. Ez persze pénzbe kerül. Ilyen szempontból a mai napig minden út Bukarestbe vezet, mert ahogy egy barátom mondta, ott pénzért zenélnek. Ezt a műfajt ott könnyebb eladni, a klubok például nyitottabbak az ilyesmire. Itt még a kocsmákban is kevés az élő zene, ne kérdezd, miért. Az is butaság, amit sokan mondanak, hogy gépről szól a zene. Ez nem gépzene. Pavarotti, ha egy stadionban énekelt, be volt erősítve, mert már nem tudta beénekelni az egész teret. A szintetizátor ugyanez. Billentyűkön lejátsszák a zongoristák a darabot, ez hanggenerátorokkal fel van erősítve. Gépzene az, amikor egy preparált dolgot, egész dallamszerkesztést valaki egy gombnyomással lejátszik. Nyugaton negyven–ötven éve játsszák ezt a műfajt, és kiderült, a mi közönségünk is igényli. Magyarországon is írtak egy csomó musicalt, de sajnos, nyolcvan százalékuk zsákutcának bizonyult. De van néhány, ami különleges, ami nagyon jó. El kell mondjam azt is, hogy a Mátyás a vérpadon négyszer ment élőben, a bukaresti Sfinx Experience és az Omega segített ki technikával, a nyíregyházi Mandala Dalszínház pedig mikroportokkal. Tavaly, a darab felújításakor annyi pénzünk volt csak, hogy új színpadképet tudtunk kialakítani. Nem maradt pénzünk arra is, hogy élőben tudjuk megcsinálni az előadást, hogy zenészeket fizessünk, és felszerelést is béreljünk.

– Az egész projekt a kolozsvári opera keretében jött létre. Hogyan viszonyult hozzá a vezetőség, a zenészek, az énekesek?

– Nagyon pozitívan. Egy ilyen új műfajt nem is lehet másképp színpadra vinni, csak akkor, ha a hozzáállás is megfelelő. És ez maximálisan jó volt. Nyilván az 1996-os bemutató, és a mostani felújítás között szinte az egész szereplőgárda kicserélődött, új rendező, új koreográfus jött, és új stúdiómunkára is sor került.

– Kevesebben tudják, hogy balettzenét is írtál.

– Popper Péter librettójára írtam a Kék balettet, ezt a román opera mutatta be 2000-ben nagy sikerrel. Sajnos kevés az időm, hogy balettzenével is foglalkozzam. Az Ali baba zenéjét írom…

– Miben fog különbözni az Ali baba a Mátyástól?

– Ez musical lesz, a Mátyás pedig rockopera volt. A rockopera szerkezete olyan, mint a klasszikus operáé, míg a musical olyan, mint az operett: próza és ének.

– Felfelé ívelő pályádon egy majdnem tragédiába torkolló betegség jött közbe.

– Akkut hasnyálmirigy gyulladásom volt, ami összesen nyolc altatással, és hét sebészeti beavatkozással járt. De túléltem…

– A betegséged ideje alatt bizonyosodott be, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak hozzád, milyen sok barátod van, hiszen még segélykoncertet is szerveztek az érdekedbe. Mondhatom úgy is, szinte az egész társadalom megmozdult, összefogott akkor.

– Így van, és tudd meg, hogy ezt betegen is nagyon éreztem. Három dolog van a korházban: az egyik az orvosok dolga, a másik a te dolgod, a harmadik vertikális, vagyis isteni. És itt bejött a negyedik: az emberek. Biztos elindult felém egy jóindulatú hullám. Én egy nagy romantikus gyermek vagyok, tudtommal nincsenek ellenségeim, tudatosan senkinek rosszat nem tettem. Át is vernek a kollégák sokszor, természetesen jóindulatúan. Sokat számított az emberek szeretete, az hogy ilyen pozitív hullámhosszok keringtek a korházon kívül. A betegségem alatt sokat tűnődtem, de a humorérzékem is megmaradt, másképp nem bírtam volna ki hat hónapot a hátamon fekve, teletűzdelve mindenféle tűvel. Heverészve a korházi ágyon, az ember sok mindenen elgondolkozik. Én például azon, mi van a halál után. Mert az nagy mondás, én Hobótól hallottam egy tv-műsorban, hogy „a halállal még nincs vége”.

– Téged nagyon is megcsapott akkor a halál szele, és nemcsak képletesen szólva.

– Volt egy olyan kéthetes periódus, amikor orvosok – akik előtt le a kalappal –, barátok, ismerősök, családtagok aggódtak, mert 40–20 volt a vérnyomásom, és mindenki azt mondta, itt már csak a csoda segít. Közben sárgaságot kaptam, víz lett a tüdőmön, minden utolért, de a csoda megtörtént, túléltem.

– Ez a betegség mennyire változtatta meg az életről alkotott felfogásodat?

– Nem igazán változtatta meg, nekem addig is volt egy életfilozófiám, azután is ugyanaz maradt. Mivel, sajnos, nincs meg a hasnyálmirigyem – csak egy csökevény maradt –, cukorbeteg lettem, nagyon kell vigyáznom a cukorral, az étkezéssel. De lehet ezzel élni. Azt mondják arisztokratikus betegség, mert drága, vigyázni kell, és kényeskedő lesz az ember. Nem ihatsz alkoholt, nagyon be kell tartani az étrendet, és hasonlók. Most is nagy a munkabírásom, de hamarabb fáradok…

– Aki egy ilyet túlél, nem gondolkodik el azon, létezik-e felsőbb hatalom, amelyik azt akarta, hogy egy ideig még itt maradjon?

– Még az orvosok is azt mondták, „voltak még napjaim”. Valószínűleg nekem még le kell tennem valamit az asztalra. Ha akkor elpatkolok, két dolgot bántam volna igazán: azokat a terveket, amelyek bennem voltak – mert ott volt időm tervezgetni, olvasni – nem tudom létrehozni, és ami a legjobban zavart, az, hogy a lányomat nem tudom felnevelni. Hidd el, egy idő után már statisztika vagy, egy szám az orvosoknak, vérképlet, vérnyomás, stb. Háromnaponként halt meg valaki mellettem, és már úgy vicceltek, hogy aki oda kerül, ahol Venczelt úr, az nagy bajban van, mert Venczel, túlél bárkit.. Ugyanakkor szerencsém volt, hogy gyerekkoromban sokat sportoltam, ez is közrejátszhatott a gyógyulásban.

– A sporttal kapcsolatosan: nem sokkal a korházból való kijöveteled után, ismerőseid majdnem hanyatt estek, amikor hét műtét után kerékpározni láttak…

– A negyedik-ötödik kötözésre már kerékpáron mentem. Nem szabad feladni soha, és a mozgás, a sport mindenképpen segít. Az elején már a sarokról hívtam a feleségemet, hogy jöjjön értem, mert nem jutok hazáig. Az asszonynak volt egy női biciklije, amin ugye nem kellett áttennem a lábamat – az operációval nehéz lett volna –, egy kicsit helyrepofoztam, és azzal jártam. Amíg korházban voltam, nem dohányoztam, most is keveset, a kávé, persze módjával, meg van engedve, alkoholt nem fogyasztok.

– Mikorra lesz kész az új műved, az Ali baba?

– A tervek szerint márciusban adom le az anyagot. Moravetz Levente írja a szövegkönyvet, aki egy nagyon sokoldalú művész, kitűnő ember.

– Rengeteg dologgal foglalkozol, színpadi ember vagy, rockzenész, zeneszerző, szervező, és sok más egyéb. Jut idő a családra?

– Sajnos nagyon kevés, de megoldjuk.

– A tizennégy éves lányodban látsz művészi hajlamokat? Hiszen a feleséged balett-táncosnő, lenne kitől örököljön.

– Nem erőszakolok rá semmit. Egyik művész barátom mondta, akitől ugyanezt kérdezték, hogy ő azt sem bánja, ha a gyereke csizmadia lesz, csak legyen boldog. A lányom nem olyan bohém, mint én voltam – bár amit szerettem, abban mindig jó voltam –, szorgalmas, jó tanuló, ügyes lány, váljék azzá, ami szeretne lenni.

– Elégedett ember vagy?

– A magamét – és amit a lehetőségekhez mérten lehetett – úgy gondolom, megtettem. Rosszat senkinek nem akartam. Hogy az ember munkáját nem fizetik meg rendesen, az más kérdés. A legnagyobb gond ebben az országban a túlélési pénz megkeresése. Ha azt kérdezed, elértem-e, amit akartam az életben, nem tudom a választ, mert remélem, halálomig tanulni és dolgozni fogok.

A kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, a John Adams című minisorozat egyik executive producere köszönetet mondott a magyar stábnak is a Los Angeles-i Golden Globe (Arany Glóbusz) díjátadó gáláján. A négy elismeréssel jutalmazott kosztümös minisorozat Európában játszódó részeit Magyarországon forgatták. Az Egyesült Államok második elnökének és egyben első alelnökének életét felelevenítő sorozat producerei a legjobb televíziós miniszéria vagy film díját, a címszerepet játszó Paul Giamatti, a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést, a feleségét alakító Laura Linney, a legjobb női főszereplő díját, a Benjamin Franklint életre keltő Tom Wilkinson, a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Arany Glóbuszt vehette át.

„Az Egyesült Államokon kívül kizárólag Magyarországon forgatott a John Adams stábja” – mondta el az MTI-nek Adam Goodman, a Mid Atlantic Films vezetője. Annak, hogy a hollywoodi filmesek választása Magyarországra esett több oka is volt: „a kiváló helyszínek, a korszerű technikai háttér, a felkészült magyar stáb és a kedvező adózás egyaránt szerepet játszottak a döntésben” – tette hozzá a producer.

Adam Goodman felidézte, hogy a csaknem 150 fős magyar stáb 2007 nyarán hat és fél hétig dolgozott az HBO minisorozatán. A Magyar Mozgókép Közalapítvány felügyelete alatt működő Mafilm studió fóti műtermeiben, valamint Keszthelyen, Sóskúton, Fertődön és Kecskeméten a sorozat Európában, azon belül elsősorban Franciaországban játszódó jeleneteit rögzítették.

A Mid Atlantic Films az utóbbi években több nagyszabású külföldi produkciót is Magyarországra csábított, többek között a Guillermo del Toro rendezte Hellboy 2 – Az aranyhadsereget is – emelte ki a producer.

Délután kirándulást teszünk Efeszoszba. Ókori emlékei felbecsülhetetlenek. Nagy színházának színpadán lengyel turisták anyanyelvükön hexameteres verseket szavalnak. Mi a „Hős vértől pirosult gyásztér, Sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!” Kisfaludy-sorokat recitáljuk halkan. Efeszosz… Bibliát forgató ember torka elszorul e név hallatán. Pál és János apostol nyomaiban járunk. Mély meghatódással idézzük fel Gy. Szabó Béla, a Jelenések Könyvének erdélyi fametszeteit.

Az útba ejtett, Szelcsuktól 7 km-re levő magaslaton áll a Mária Háza kegyhely; könnyeket csal a látogató szemébe a felismerés: ilyen messzire űzhette meghalni az emberi gyarló gonoszság kedves, megszokott, szentföldi otthonából, szülőföldjéről az idős Szűzanyát?

Másnap a friss reggelben legnagyobb kirándulásunkra indulunk: Pamukkalé szépséges csodái várnak! Utunk fontos állomása az i. e. II. századba alapított fürdőváros, Hierapolisz. Törökország legnagyobb ókori nekropolisza mellett vonulunk libasorban a tikkasztó, aszaló 49 fokos délutáni hőségben.

A hierapoliszi romokhoz (a Kolossé-beli apostoli levél Jerápolisként említi, nekünk külön érdekesség, hogy hírneves Váradi Bibliánk a Hierapolisz megnevezést használja!) dombos kaptatón, tűző napon gyalogolunk.

Pamukkálét látni és élvezni kell! Váradi csoport lévén, nem újdonság számunkra a hévíz bugyborékoló, selymesen meleg áradata, de ez a környezet holdbeli tájat idéző fenségével mindannyiunkat rabul ejtett. Milyen vágyakozva nézegettük tavaly ismerőseink itt készült fényképeit!

Kora reggel búcsú a szép Kusadasitól, az Égei-tengertől. Hajnali indulás, becsomagolt szendvicsek szolgálnak reggeli gyanánt. Dél körül átszeljük a Márvány-tengert. Isztambulba érkezünk.

Az óriási csúcsforgalomban sofőrjeink araszolva közelítenek a belvárosi szállodák felé. A Peraról lenyűgöző világváros képe tárul elénk. Régi házakat fürkészünk, melyik címre gondolta küldeni „édes-kedve nénémnek” írott leveleit a bujdosó Mikes, létezik-e még báró Orbán Balázs édesanyjának palotája, ahol `48-as szabadságharcosokat oltalmazott, hol lakhatott Germanus Gyula, a nagy orientalista?

Kora délután érkezünk az Isztambul szívében fekvő Sahinler-szállodánkba, átellenben a világhírű, 275 szobás Ramada-szálló. Közelünkben található az Isztambuli Egyetem, a Bejazid-mecset, a Nagybazár, és nincs messze tőlünk a Hipodrom-tér, összes látnivalójával. Mindenki korzózik, sétál, nézelődik, alkudozva üzletel. Este a város szemetes, hulladékkal teli a járda. Hajnali lármás takarítás nyomán viszont ragyog Isztambul. Jó vacsora után, kényelmes szobáinkból rálátás nyílik a Márvány-tengerre is. Örömmel szemléljük a metropolis esti zsongását, nézelődünk.

Egész napos turistaprogram Isztambulban. Útban a Hipodrom fele, vezetőnk elkalauzol a híres Koska-édességüzletbe. Itt saját laboratóriumban készítik a számtalan kiváló, híres török nyalánkságot: halvák, nugátok, rahátok, törökméz, zselék, miegymás. Előnyük, hogy a kimért édességek nem tartalmaznak tartósítószert. Vagyonokat költ itt csoportunk.

Csodálatos könyvüzlet kirakatában megpillantjuk Stein Aurél Selyemút című könyvét angol nyelven és a rendkívül bő választékban művész csoporttársunk is rátalál a hőn óhajtott Iszlám kerámia-albumára.

A Kék-mecset látogatása kiváló alkalom arra, hogy néhány társunkkal felelevenítsük közép-ázsiai utazásainkat és összehasonlítást tegyünk Bokhra, Szamarkand, Híva, Kokand iszlám művészetével.

Az Aja Sofia és a Top Kapi meglátogatása nagy élmény. A Top Kapi pazar panorámájú kávézóteraszán, méregdrága fogyasztás közepette, azzal vigasztaljuk magunkat: megéri a 7 lírát, mert Európában kávézunk és Ázsiát szemléljük. Este az egyetem parkjában hallgatjuk a közeli Bejazid és Lalelli mecsetek müezzinjeinek imára szólító zenei versengését. Feledhetetlen hangulat. Ramadan van.

A szép esti séta után még egy délelőtt Isztambulban. Hagyományosan ellátogatunk a Nagybazárba. A Koskában újabb édességeket vásárolunk. Az idén 555 éves Isztambuli Egyetemre is betérünk, csodálatos növényzetű, rendezett, hatalmas kiterjedésű parkjában nagy a sürgés-forgás, nemzetközi tudományos kongresszus kezdődik, várják az állami hivatalosságokat, szigorúan őrzik az épületet. Akkreditáció nélkül, sajnos még bepillantani sem lehet a kongresszus helyszínére. Bélyegeket vásárolunk egzotikus tájakat ábrázoló képeslapjainkra és a hotelportásra bízzuk postázását.

Bármilyen bizalom gerjesztően bíztatott az effendi, a sok vesződséggel, drágán beszerzett üdvözletek nem mindegyike jutott célhoz. Ismételt tanulság: ez a közlésforma mára divatjamúlt, a mai utazó nem vesztegeti az idejét ilyesmivel. Napsütötte utunkon a görög határ felé, a mezőgazdaságban szorgoskodókat csodáljuk, most van a gyapotszedés, mazsolaszárítás ideje.

Tekirdagon (Rodostó) a rekkenő délutáni hőségben egy benzinkútnál rövid pihenőt tartunk. Sajnos nem látogathatjuk meg a Nagyságos Fejedelem emlékházát. Csak a tájat nézzük fájó szívvel: erre vadásztak bujdosóink, itt vertek nyári sátortábort, ezen a parton hallgatta a magányos Mikes a tenger mormolását…

Délután érkezünk a már ismerős görög, komottini szállodánkba. Esti sétánkon csodáljuk gazdag régiségkereskedés kirakatait, a kisváros szép bútorzatú cukrászdáját is meglátogatjuk. A kedves kis városban utolsó, éjszakai pihenőnkre térünk.

Szeptember 9-én, reggeli sétánk alkalmával megszemléljük az óriási, újonnan épített ortodox-görög-katedrálist, a mellette meghúzódó pici mecsetet, amiről a mangaliai törékeny kis műemléképület jut eszünkbe, arrébb egy omladozófélben levő minaretből harsány énekszóval hirdeti Allah nagyságát a szolgálatos müezzin. A két ország határa közelében fekvő település vegyes lakosságú, sok férfi járkál szubhát morzsolgatva.

Feta sajtos és spenótos, túrós, hagyományos görög rétest beszerezve, elvégezzük az utolsó csomagolást. Autóbuszunk elindul hazafelé. Macedónia és Szerbia tájain is rendre feltünedeznek a ceruzaformájú, karcsú albán minaretek. Versecen átutazva, mely Herczeg Ferenc műveinek gyakran visszatérő városa, sajnálkozunk az egykor gazdag sváb jelenlétet, kultúrát felmutató városka kopott, megviselt elesettségén.

Kommotinitől számítva, közel 20 órás út után hazaérkezünk Nagyváradra. Sofőrjeink kilométerórája 4008 km-es megtett utat jelez. Szellemi kincseskamránkban őrizzük a bibliai tájakat, történelmi nagyságaink jelenlétének megannyi helyszínét és a mesés kelet csillogó emlékeit.

Elváláskor azt kívánjuk vállalkozó szellemű, bájos vezetőnknek: rendezzen számunkra jövőre újabb, nagyszerű, az eddigiekhez hasonló, élményekben, látnivalókban gazdag körutat, jó egészségben, jó kedvvel!

In Sallah – ahogy a moszlimok mondják terveikre…

(Vége)

A Gyöngyszemek című előadás igazi különlegesség az erdélyi magyar néptáncelőadások világában, hiszen szinte két évtized népzene- és néptánctalálkozóinak legjobb koreográfiáit gyűjti igényes füzérbe. Az összeállítás azzal a céllal készült, hogy ezek az értékes és sikeres koreográfiák eljuthassanak minél szélesebb közönség elé.

A műsorban láthatunk marossárpataki, gyimesi, bonchidai, válaszúti, küküllőmenti és székelyföldi táncokat, őrkői cigány nótákat, népi gyermekjátékokat és kísérleti jellegű koreogáfiákat.

Bár eredetileg csupán a találkozók keretében voltak bemutatva ezek a koreográfiák, több autonóm alkotás született az évek során, melyek a táncművészet határait feszegetik. Például az Etűd című darabban a néptánc hagyományos mozdulatai és a népi gyermekjátékok klasszikus barokk zene kíséretében kerülnek bemutatásra.

A Háromszék Táncegyüttes két alapvető irányvonala egyfelől a hagyományos népzene és néptánc színpadi bemutatása, másfelől modern, táncszínházi darabok készítése. A Gyöngyszemek egyszerre vállalkozik mindkettőre. Így egymás mellé helyezve a klasszikus néptáncvonalat egy kísérletező, újító vonallal, különleges hangulatú, reprezentatív néptáncelőadást láthat a közönség.

Rendező-koreográfus: Ivácson László és Orza Călin

A Háromszék Táncegyüttes hivatalos fenntartója Sepsiszentgyörgy megyei jogú város tanácsa.

Uhrint a bajnokság őszi szezonjának végén menesztették az FC Temesvár vezetőedzői posztjáról (helyébe Bálint „Pelé” Gábor lépett), így a román profiliga szabályzata értelmében, ebben az idényben már nem irányíthat másik első osztályú együttest. Uhrin apja, akit ugyanúgy Dusannak hívnak, vezette a cseh válogatottat Európa-bajnoki ezüstéremig az 1996-os Európa-bajnokságon.

Az ifjabb Uhrin kinevezése azért keltett feszültséget, mert a CFR új másodedzője, Alin Minteuan a sajtónak elismerte: Uhrin lesz a csapat igazi irányítója, ő állítja össze és készíti fel a gárdát. Mircea Rădulescu, a szövetségi edzőiskola vezetője szerint Uhrin sporttanácsosi kinevezése nem szabályellenes, ám a cseh szakember a fegyelmi bizottság elé kerül, ha mégis ő vezeti az edzéseket. A szabályzat szerint tanácsosi minőségében Uhrin leülhet a kispadra, részt vehet a technikai értekezleten, de nem adhat utasításokat.

A kolozsváriak vezetősége a téli szünetben menesztette az olasz Maurizio Trombettát, akivel az együttes négy pontot szerzett a Bajnokok Ligája csoportkörében. Trombetta 19 összecsapáson irányította a csapatot, a hat BL csoportmérkőzésen kívül két Román Kupa találkozó és 11 bajnoki fűződik a nevéhez.

A CFR a tavaszi idény előtt 29 pontjával az ötödik–hatodik helyen áll a pontvadászatban, hátránya hat pont az éllovas Bukaresti Dinamóval szemben.

Lucas Ramón Barrios az év góllövője

Lucas Ramón Barrios, a chilei Colo Colo argentin labdarúgója lőtte 2008-ban a legtöbb bajnoki gólt labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) összesítései szerint.

A 24 éves támadó 37-szer köszönt be az ellenfeleknek.

A második helyen Klaas-Jan Huntelaar, a Real Madrid holland gólzsákja végzett, aki tavaly még az Ajax Amsterdam színeiben 33-szor volt eredményes a pontvadászatban.

A harmadik a Miguel Alejandro Ximénez, az uruguayi Sporting Cristal Lima támadója lett 32 góllal, míg az Aranylabdát, valamint az európai Aranycipőt is elnyerő Cristiano Ronaldo 31 találattal a negyedik helyen végzett.

Érdekesség, hogy mindössze 50 játékos tudott 20 gól fölé kerülni, köztük 11 argentin és hat brazil szerepel. A 40. helyen román játékost is találunk Ionel Dănciulescu (Bukaresti Dinamó) személyében 21 találattal.

Az ünnepélyes díjkiosztót március 16-án Franciaországban rendezik.

A legjobb góllövők 2008-ban: 1. Lucas Ramón Barrios (argentin, Colo Colo) 37 gól, 2. Klaas-Jan Huntelaar (holland, Ajax Amsterdam) 33, 3. Miguel Alejandro Ximénez (uruguayi, Sporting Cristal Lima) 32, 4. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 31, 5. Daniel Emmanuel Luduena (argentin, Club Santos Laguna de Torreon) 30, 6. Giancarlo Gregorio Maldonado (venezuelai, Atlante FC) 28, 7. Aleksandar Duric (szingapúri, Singapore Armed Forces) 28, 8. Alfredo David Moreno (argentin, Real Club de San Luis) 28, 9. Germán Gustavo Denis (argentin, Independiente) 27, 10. Daniel Güiza (spanyol, Real Mallorca) 27, …, 40. Ionel Dănciulescu (Bukaresti Dinamó) 21.

Rosetti az év játékvezetője, Kassai a 12.

Az olasz Roberto Rosetti lett 2008 legjobb játékvezetője az IFFHS szavazásán, Kassai Viktor az előkelő 12. helyen végzett.

A második a szlovák Lubos Michel, a harmadik pedig a belga Frank De Bleeckere lett.

A 41 éves Rosetti – aki a civil életben egy kórház igazgatója – többek között a nyári Európa-bajnokság döntőjét (Spanyolország–Német-ország 1–0), valamint a Bajnokok Ligája egyik elődöntőjét (Chelsea– Liverpool) vezette.

Kassai tavaly jelentőset lépett előre a rangsorban, legnagyobb elismerése az volt, hogy ő vezette a pekingi olimpiai döntőt (Argentína– Nigéria).

A legjobb 25 között nincs román bíró.

A legjobb játékvezetők 2008-ban: 1. Roberto Rosetti (olasz) 204 pont, 2. Lubos Michel (szlovák) 126, 3. Frank De Bleeckere (belga) 61, 4. Massimo Busacca (svájci) 60, 5. Herbert Fandel (német) 47, 6. Peter Fröjdfeldt (svéd) 42, 7. Manuel Enrique Mejuto González (spanyol) 27, 8. Howard Webb (angol) 26, 9. Héctor Walter Baldassi (argentin) 24, 10. Markus Merk (német) 21, ..., 12. Kassai Viktor 18.

Xavi 2008 legjobb irányítója

Xavi Hernándezt, az FC Barcelona spanyol középpályását választották az elmúlt év legjobb irányítójának, játékmesterének a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet szavazásán.

A katalánok Európa-bajnok futballistáját – aki a nyári kontinenstorna legjobb játékosa volt – Cristiano Ronaldo, a Bajnokok Ligája-győztes Manchester United aranylabdása, valamint saját csapattársa, az argentin Lionel Messi követi a rangsorban. A legjobb 25 között nem találunk magyar vagy román nevet.

2008 legjobb irányítói: 1. Xavi Hernández (spanyol, FC Barcelona) 113 pont, 2. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 94, 3. Lionel Messi (argentin, FC Barcelona) 83, 4. Steven Gerrard (angol, FC Liverpool) 69, 5. Kaká (brazil, AC Milan) 54, 6. Francesc Fabregas (spanyol, Arsenal) 50, 7. Juan Ramón Riquelme (argentin, Boca Juniors) 39, 8. Franck Ribéry (francia, FC Bayern München) 33, 9. Andrej Arsavin (orosz, Zenit Szentpétervár) 28, 10. Frank Lampard (angol, Chelsea) 27.

Casillas pedig 2008 legjobb kapusa

Iker Casillast, a Real Madrid spanyol hálóőrét választották az elmúlt év legjobb kapusának az IFFHS szavazásán.

A második helyen Gianluigi Buffon, a Juventus világbajnok olasz játékosa végzett, míg a harmadik a Manchester Uniteddel Bajnokok Ligáját nyert holland Edwin van der Sar lett.

Casillas 2008-ban bajnok lett a Reallal, majd nyáron Európa-bajnoki címet nyert a spanyol válogatottal.

Az első 15 között nem találunk magyar vagy román hálóőrt.

2008 legjobb kapusai: 1. Iker Casillas (spanyol, Real Madrid) 249 pont, 2. Gianluigi Buffon (olasz, Torinói Juventus) 170, 3. Edwin van der Sar (holland, Manchester United) 143, 4. Petr Cech (cseh, Chelsea) 108, 5. Igor Akinfejev (orosz, CSZKA Moszkva) 23, 6. José Francisco Cevallos (ecuadori, LDU Quito) 21, 7. Julio César (brazil, Milánói Internazionale) 18, 8. José Reina (spanyol, FC Liverpool) 15, 9. Jens Lehmann (német, VfB Stuttgart) 13, 10. Justo Wilmar Villar (paraguayi, Valladolid) 12.

Az első állomás, a németországi Obertsdorf még Amman diadalát hozta, a folytatásban azonban, a szintén német Garmisch Partenkirchenben, továbbá az osztrák Innsbruckban és Bischofshofenben azonban már Loitzl tarolt.

Sikeréhez kétség sem férhetett, hiszen az utolsó versenyen például egyedüliként jutott mindkét sorozatban 140 méter fölé. Az osztrák síugró a verseny előtt is vezetett az összetett pontversenyben, fölényesen nyerte a sorozatot, a négy viadalból háromban ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Eredmények, 57. Négysáncverseny:

Obertsdorf (Németország): 1. Simon Ammann (svájci) 286,4 pont (1. ugrás: 136,5 m/2. ugrás: 134 m), 2. Wolfgang Loitzl (osztrák) 285,2 p (135 m/134 m), 3. Dimitri Vasziljev (orosz) 284,4 p (134,5 m/136 m).

Garmisch Partenkirchen (Németország): 1. Loitzl 276,3 pont (134,5 m/136,5 m), 2. Ammann 274,6 (140,0/134,5), 3. Harri Olli (finn) 258,6 (133,0/131,5).

Innsbruck (Ausztria): 1. Loitzl 261 pont (126,5 m/128,5 m) 2. Gregor Schlierenzauer (osztrák) 260,3 (126,0/127,5) 3. Martin Schmitt (német) 257,7 (128,5/125,5).

Bischofshofen (Ausztria): 1. Loitzl 301,2 pont (142,5 m/141,5 m), 2. Ammann 284,4 (137,5/140,5), 3. Vasziljev 279,2 (138/138,5).

Az 57. Négysáncverseny végeredménye: 1. Loitzl 1123,7 pont 2. Ammann 1091,1 3. Gregor Schlierenzauer (osztrák) 1077,1.

A Vk állása 11 verseny után (még 17 van hátra): 1. Ammann 877 pont, 2. Schlierenzauer 740, 3. Loitzl 739.

Oroszország válogatottja afféle családi vállalkozásban végigverte a csoportját, a „teniszszbornaját” ugyanis a Szafin testvérpár, Dinara és Marat alkotta. A fivér azonban nem csupán játékával, hanem kinézetével is felhívta magára a figyelmet Perthben, ahová eleve az utolsó pillanatban esett be Moszkvából. A pletyka szerint azért érkezett jócskán megkésve, és szeme alatt monoklinak látszó fekete karikákkal, mert az orosz fővárosban néhány napja utcai csetepatéba keveredett. A verekedés tényét Szafin nem cáfolta, viszont részletekkel nem kívánt szolgálni.

„Én nyertem a csatát, túléltem, jól vagyok, minden oké. Jó időben nem voltam jó helyen” – felelte a volt világelső a moszkvai ütlegelésre vonatkozó újságírói kérdésre.

A másik ágon Szlovákia szintén három sikerrel jutott a fináléba, és a Dominika Cibulková–Dominik Hrbaty összetételű együttes kisebb meglepetésre a végső győzelmet is megszerezte.

Eredmények:

A-csoport: 1. forduló: Németország–Ausztrália 2–1 és Szlovákia–Egyesült Államok 3–0; 2. forduló: Szlovákia–Ausztrália 2–1 és Németország–Egyesült Államok 2–1; 3. forduló: Szlovákia– Németország 3–0 és Egyesült Államok– Ausztrália 2–1.

A csoport végeredménye: 1. Szlovákia 3 győzelem/0 vereség, 2. Németország 2/1, 3. Egyesült Államok 1/2, 4. Ausztrália 0/3

B-csoport: 1. forduló: Franciaország–Tajvan 3–0 és Oroszország– Olaszország 2–1; 2. forduló: Olaszország– Franciaország 2–1 és Oroszország–Tajvan 2–1; 3. forduló: Olaszország–Tajvan 3–0 és Oroszország–Franciaország 2–1.

A csoport végeredménye: 1. Oroszország 3 győzelem/0 vereség, 2. Olaszország 2/1, 3. Franciaország 1/2, 4. Tajvan 0/3.

Döntő: Szlovákia–Oroszország 2–0.

Eladó vadonatúj villanypárna és bélyegalbum művészeti reprodukciókkal, a Kolozsvár melletti Szászfenesen. Telefon: 0264-265732.

Független, diplomás, gyermektelen, fiatalos kinézésű, csínos hölgy (40/172/60), megismerkedne házasság céljából komoly szándékú, káros szenvedélyektől mentes, diplomás úrral 55 éves korig. Leveleket a következő címre várok: O. P. 1, C. P. 86 Târgu Mureş.

35 éves, csínos, gyermektelen, humán értelmiség nő családalapítás céljából megismerkedne egy lehetőleg Szatmár megyei, korban hozzáillő, nem dohányzó férfival. Egy gyermek nem akadály. Leveleket a szolid73@freemail.hu címre vár.

61 éves, független nő, rendezett anyagiakkal társat keres káros szenvedélyektől mentes, korban hozzáillő, özvegy úr személyében. Telefon: 0747-856843.

Nyúltenyészetből tenyészállatok, vágónyulak és növendéknyulak eladók Kolozsváron. Érdeklődni a 0746-632053-as telefonszámon.