XVIII. évfolyam, 15. (862.) szám

2008. április 16.


címoldal

TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!

Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
E-mail–címünk: erdelyinaplo@cluj.astral.ro

Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.

Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRLRO 22, Románia.

Romániai olvasóink havi 5 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 60 lej.

Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

A szerkesztőség

nyomtatási verzió

Határon túli összefogás kell az autonómiához
Tőkés László EP-képviselő új frakciótagságáról és a magyar érdekérvényesítés esélyeiről

– Néhány napja az Európai Szabad Szövetség nevű frakció tagja lett az Európai Parlamentben, miután néppárti tagsága december óta húzódik. Úgy tűnik, a román delegáció győzött…

– Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a román demokrata-liberális küldöttségnek Brüsszelbe is sikerült exportálnia magyarellenes előítéleteit, a magyar–román konfliktusokat. Ide is árnyékként követ bennünket a posztkommunista, nacionalista örökség, amelytől nemcsak odahaza, de itt sem tudunk szabadulni. A jelek szerint az európai politika sem tudja megfelelően kezelni a hasonló etnikai ellentéteket, a kommunista múlt örökségét. Amikor azt láttam, hogy tovább halogatják néppárti tagfelvételem elbírálását, hosszú hónapok után visszavontam felvételi kérelmemet, és átigazoltam az Európai Szabad Szövetségnek a Zöldekkel együtt létrehozott közös parlamenti csoportjába, az EFA-ba. Már nem volt időm a halasztásra, mert a frakción kívüli helyzetem a hatékony munkában akadályozott volna. Másfelől az EFA parlamenti csoport jobban megfelel erdélyi magyarságunk célkitűzéseinek, saját erdélyi politikámnak, mint a néppárti frakció.

– Összehasonlítva a két frakció kínálatát, az EFA-tagság helyzetének megnyugtató rendezését jelenti?

– A néppártiból való kimaradásnak és az EFA-frakcióba való belépésnek egyaránt vannak előnyei és hátrányai, ahogyan az életben minden választás esetében történik. A néppárti tagságnak azért lett volna előnye, mert az Európai Parlamentben a legnagyobb politikai erőt képviselik. Az EFA-csoport ugyanakkor azért jobb, mert az autonómia és a kisebbségi jogok tekintetében teljes nézet- és politikai azonosság van közöttünk. A néppárti frakcióban állandóan mérlegelni kellett, hogy a Néppárt mit tud, és mit nem akar támogatni. Az EFA-frakció nagy előnye, hogy nincsenek benne román képviselők, míg a néppárti frakcióban mindig keresztbe tudtak tenni. Egyetlen komoly hátránya, hogy kis létszámú csoport, ezt viszont ellensúlyozza a népes Zöldekkel összehozott közös frakció. A zöldek liberális, balos megnyilvánulásaival, nézeteivel fenntartásaink lehetnek, amiben viszont nem értünk egyet, ott nem szükséges együtt szavaznunk vagy együtt haladnunk. Az EFA-tagoknak teljes a függetlensége a zöldekkel olyan kérdésekben, amelyekkel nem értünk egyet. Új tagságom másik előnye, hogy nyertem egy fontos munkaterületet, a környezetvédelmet. Ezt nagyon fontosnak tartom: Romániában több komoly környezetvédelmi kérdés van napirenden – gondoljunk a verespataki ügyre vagy az erdők irtására. Ezekben az ügyekben számíthatok a zöldekkel való együttműködésre. Mindent egybevetve, a mérleg kedvezőbb, mintsem veszteségként élném meg az EFA-ba való belépésem.

– A néppárti frakció magyar tagjai egyezséget kötöttek önnel a további együttműködésről. Közös terveik ezek szerint megmaradnak?

– Az EFA-ba való belépésemmel immár két frakcióval tudok közvetlenül együttműködni. Tudni kell, hogy a román demokrata-liberális párti obstrukcióban a néppártiak többsége nem osztozik. A frakció jelentős részében nagy visszatetszést keltett ez az Európától idegen román nacionalista magatartás.

A Néppárt részéről komoly szimpátiára és együttműködési lehetőségekre számíthatok. Ez nem csupán a magyar küldöttségre érvényes: sok barátra tettem szert a Néppárt tagjai között. Elmondhatom, hogy mindezt megtetézve a néppárti magyar delegációval kötött együttműködési megállapodással, olyan egyetemes kérdésekben lesz zavartalan a kapcsolatunk, mint a kisebbségi ügyek, a keresztény értékek, vagy a kommunista múlttal való szembenézés kérdése. Ezek a kérdések mindkét frakcióban napirenden vannak. Külön hálás vagyok a Smidt Pál és a Szájer József vezette magyar delegációnak, amelyben olyan elkötelezett barátaink vannak, mint Gál Kinga, Surján László, Shöpflin György, Becsey Zsolt, de akár a teljes névsort felmondhatnám. Hálával tartozunk nekik, hogy kisebbségi küzdelmeinkben számíthatunk reájuk. A magyar néppárti delegáció európai viszonylatban is meghatározó szerepet játszik a kisebbségi kérdések ügyében. Ehhez a csapathoz sorolhatnám Tabajdi Csabát, Szentiványi Istvánt és néhány barátjukat. A magyar képviseletnek oroszlánrésze van abban, hogy a mai Európában a magyar üggyel együtt a többi kisebbség ügye is reflektorfénybe kerül, így elnyerheti az őt megillető helyet az európai politikában.

– Gáll Kingával tartott közös sajtóértekezletén Koszovó ügyét pozitív példaként említette az erdélyi autonómiatörekvések megvalósításához. Hogyan látja, mekkora esély van lényegi elmozdulásra az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügyében?

– Nézze, a nagy ügyek mindig az értől indultak el, és így jutottak el az óceánig. A dolgok fejlődéstörténetének ez a logikája. Gondoljunk az 1975-ös Helsinki Záróokmánynak az emberi jogokra vonatkozó kitételére. Az elmúlt 30–40 esztendőben mekkora pályát futottak be az emberi jogok? Ennek analógiájára a kisebbségek ügye is felszálló pályán szalad. Igaz, hogy az Európai Unió egyes tagországai ma is belügyként kezelik a kisebbségi kérdések rendezését, ezzel szemben a koszovói helyzet, vagy a volt Jugoszlávia területén élő nemzetek, nemzeti közösségek ügye nemzetközi egyezmények rendjén oldódott meg. A tibeti válságot ritkán tapasztalható, széleskörű nemzetközi érdeklődés övezi, és nemzetközi erőfeszítések történnek Tibet autonómiájának a biztosításáért. Számíthatunk rá, hogy ezek hasonlatosságára a kisebbségi ügy ki fog törni leszorítottságából, és a perifériáról a politika középpontjába kerülhet. Számunkra egyértelmű, hogy a még mindig belügynek számító kisebbségi kérdést nemzetközi szintre kell emelnünk.

– A budapesti Kárpát-medencei magyar autonómiatanácskozást ilyen téren fontos előrelépésnek tartja?

– Kezdettől fogva az volt a törekvésem, hogy szövetségeseinkkel tegyünk meg mindent a Kárpát-medencei kisebbségi magyarság kérdésének nemzetköziesítése érdekében. A romániai magyarság autonómiájának kivívása csak nemzetközi összefüggésben képzelhető el. Küzdelmünk csak úgy lehet hatékony és eredményes, ha össze tudunk fogni az erdélyi magyarság többszintű autonómiájának a megvalósítása érdekében. Újraélesztettük a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsot, mert törekvéseink túl kell terjedjenek Románia határain. Ahhoz, hogy autonómia-elképzeléseink megvalósuljanak, szükség van a határon túli magyar közösség összefogására, és az anyaország támogatására.

– Néhány héttel ezelőtt párbeszédet kezdeményezett Markó Béla és Szász Jenő között, aminek keretét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács biztosította volna. Úgy tűnik, a helyhatósági választások előtt ez már nem jön össze. Ilyen előzmények után mire számíthatunk?

– Miközben a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsot előzmény nélküli teljes létszámban sikerült összehívnunk, és újraalakítanunk, s az európai parlamentben a magyar képviselőknek párthovatartozástól függetlenül sikerül összefogniuk, az erdélyi magyar összefogás nem jár sikerrel. Hiába ismétlem én magam is 2006 októbere óta, hogy nemzeti összefogásra van szükség, az RMDSZ csúcsvezetősége sajnos nem tud szakítani eddigi szűkkeblű pártpolitikai nézeteivel, és nem tud nemzetben gondolkodva politizálni. Legutóbbi felhívásomra, amikor az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt vezetői közötti megegyezésre tettem javaslatot, miszerint az EMNT elnökeként szívesen vállalom a közvetítést, nem kaptam választ. Azóta a Magyar Polgári Pártot bejegyezték, így most már az a kétsége is eloszolhatott Markó Bélának, hogy a román hatóságok megmenthetik az RMDSZ-t a megméretkezés demokratikus versenyétől. Mindezek ellenére nem adtam fel az összefogásra irányuló reményeimet. Abban reménykedem, hogy legalább részleges összefogást és egyeztetést sikerül megvalósítani egyes megyékben, egyes területeken. Az őszi, parlamenti választásokon ez mindenképpen sikerülni fog.

 

Makkay József

nyomtatási verzió

Csángómagyar miséért és oktatásért
Szili Katalin házelnök erdélyi látogatása

Erdélyi körútja alkalmából, csütörtökön Csíkszeredában tartózkodott Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke. A politikus asszony látogatásának fő célja az a pénteki, bákói találkozó volt, amelyen Bogdan Olteanuval, a román képviselőház elnökével, többek között a csángók magyarnyelvű oktatásáról is tárgyaltak. Szili Katalin, román kollégájával Bogdan Olteanuval, a román parlament elnökével folytatott tárgyalása során a többi között megállapodott abban, hogy közösen tesznek lépéseket a Vatikánnál a csángóföldi magyar misézés ügyének előmozdításában.

Szili Katalin szerdán Marosvásárhelyen járt, ahol meglátogatta a 62 éves színművészeti főiskolát, majd a díszvacsorán találkozott a 70 éves Pál Lajos festőművésszel is, akinek a képei jelenleg Csíki Székely Múzeumban vannak kiállítva. A házelnök asszony csütörtökön reggel meglátogatta Böjte atya szovátai gyermekotthonát, majd Csíkszeredába jövet megállt Korondon, Farkaslakán és Szentegyházán. A Mikó-várban az elnök asszony elmondta: „Mondhatni visszatérő vendége vagyok Csíkszeredának, hiszen már harmadszor járok itt. Innen Sepsiszentgyörgyre megyünk, majd Bákóba, ahol a hivatalos találkozón olyan oktatási intézményeket is meglátogatunk, amelyekben magyar nyelven folyik a tanítás. A román képviselőház elnökével korábban megegyeztünk abban, hogy felkeresünk egy román iskolát is. Azt hiszem az ilyen szintű együttműködés teljesen természetes két uniós ország házelnökeinek a részéről. Bákóban köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik önzetlenül fáradoznak a magyar nyelvű oktatásért. Itt elsősorban a Moldvai Csángómagyar Szövetség munkatársaira gondolok. Máskülönben az ő meghívásuk tette lehetővé ezt a látogatást. Küldöttségünk hat tagja országgyűlési képviselő, vannak közöttük kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt. Mondhatni kellemesen telnek a napjaink Erdélyben, mindenhol rendkívül szívélyesen fogadtak” – nyilatkozta Szili Katalin.

A múzeum után Szili Katalin és kísérői kicsit módosították a látogatás programját, és előbb a Sapientia egyetemre látogattak el, ahol az intézmény vezetőivel és diákjaival beszélgettek.

A következő állomás a taplocai csángó gyerekek kollégiuma volt, ahol a házelnököt kaláccsal és zeneszóval várták. A gyerekek ajándékát, a faragott ládikát és a gyöngysort Szili Katalin mesekönyvekkel, egy vadonatúj DVD lejátszóval és ismeretterjesztő filmekkel viszonozta. Az ebédet a vendégek a tervek szerint, a csíksomlyói ferences barátokkal közösen költötték el.

Az elnök asszony még elmondta: a bákói találkozó központi témája a moldvai csángók magyartanításának a kérdése lesz. Bogdan Olteanu azon gesztusáról, amely lehetővé tette, hogy a megbeszélésre csángó vidéken kerüljön sor, Szili Katalin elmondta: túl a gesztus értékén, ez rendkívüli alkalom lesz bizonyos kényesebb kérdések megvitatására. A két házelnök találkozóján szóba kerültek olyan Unióval kapcsolatos témák is, mint például a Lisszaboni Szerződés, amely a nemzeti parlamentek számára számos új elemmel bővült.

A magyar és a román házelnök bákói megbeszélésén a két parlament közötti együttműködés gyakorlati kérdéseit vitatták meg, és egyetértettek abban, hogy el kell hárítani a kisebbségi jogok helyi érvényesülésének akadályait. A két ország – Unión belüli – együttműködési lehetőségeiről is eszmét cseréltek. A két küldöttség ugyanakkor a román, valamint a magyar országház közti információcseréről is egyeztetett. A tárgyalás fő témáját a moldvai csángó közösség mindennapi problémái képezték, azaz az anyanyelvű oktatás és a magyar nyelvű misézés lehetősége.

Szili Katalin a bákói prefektúrán elmondta:

„Azt hiszem, üzenetértékű, hogy rend szerinti találkozónkat ezúttal éppen Csángóföldre szerveztük meg. Én nagyon fontos üzenetnek tartom ezt, jelzi, hogy új lendületet adunk a kétoldalú kapcsolatainknak még parlamenti dimenzióban is, hiszen ez azt jelenti, hogy igazán az európai politika lehetőségei között, magunk is teszünk azért, hogy a kultúrák közti párbeszéd harmonikus és tökéletes legyen.”

Ezzel párhuzamosan a román házelnök azt hangsúlyozta, hogy az embereknek joguk van saját identitásukat akár anyanyelvük alaposabb elsajátításával is megválasztani, a közszereplőknek pedig az a feladatuk, hogy támogassák őket ezen törekvésükben.

„Kötelességünk minden támogatást megadni azoknak a gyerekeknek, akik saját nyelvükön szeretnének tanulni, valamint szüleik hagyományaikat szeretnék megőrizni. Én boldog vagyok, mert itt Lészpeden egy olyan iskolát láttam, amely sokat tesz a hagyományok megőrzéséért, a magyar nyelvű oktatásért, és továbbra is kötelességemnek érzem, hogy minden olyan településnek, ahol ezt igénylik, minden lehetőséget megadjunk ahhoz, hogy a diákok anyanyelvükön tanulhassanak.”

Bogdean Olteanu többek közt javaslatot tett arra is, hogy a csángóföldi magyar misék ügyében a két ország közösen forduljon a Vatikánhoz. Ugyanakkor a magyarországi románság nyelvtanulását biztosító jobb minőségű román tankönyveket tart szükségesnek. Szili Katalin megígérte, hogy szorgalmazni fogja, hogy a két ország oktatási miniszterei tárgyaljanak a kérdésről. A bákói tárgyalás után a két ország küldöttsége csángó falvakba látogatott. A csángómagyar oktatási program nyolc éve indult Klézsén. Moldvában ma ezerötszáz csángó gyermek látogatja a magyarórákat. 19 faluban 36 pedagógus tanítja a magyar nyelvet. Márton Attila, lészpedi tanító így emlékezett vissza a magyaroktatás kezdeteire:

„Én 2001-ben kerültem a faluba, és én is ugyanígy iskolán kívüli oktatással kezdtem. A gyerekekkel beszélgettünk, foglalkozásokat tartottunk, aztán 2003-ban a szülők kérvényeket nyújtottak be, és ekkor 9 tanítvánnyal kezdhettem iskolai oktatás keretében is magyart tanítani itt, a lészpedi iskolában. Az igazi együttműködés az most két éve következett be, amikor az iskola igazgatónője felismerte, hogy ezek a gyerekek tényleg gazdag kultúrával rendelkeznek, amihez nagyon is ragaszkodnak” – mondta a pedagógus. A delegáció a lészpedi állami iskola után, látogatást tett Nagypatakon, ahol az utóbbi időben több magyarellenes megnyilvánulással próbálták akadályozni a gyermekek iskolán kívüli magyar nyelvoktatását, valamint felkeresték Csíkfalut is, ahol viszont nagyon jól halad a tanítás ügye. Ezen helységben a magyar házelnök a keresztszülői program keretében vállalta egy csángó kislány taníttatásának erre a tanévre szóló költségeit. A delegációból többen követték példáját. Hegyeli Attila, oktatási felelős a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székházában Szili Katalinnak térképen mutatta be a magyar oktatás helyzetét: „Ez Bákó megye térképe. Ami zölddel van kihúzva, ott már van magyar tanító, és azokon a településeken pedig, amelyeket pirossal jelöltünk, a gyerekek ugyanilyen jól beszélnek magyarul, mint ahol ma jártunk, ugyanilyen jól lehetne oktatást szervezni, csak még nem sikerült nekünk. A térkép arra szolgál, hogy amikor leülünk a barna asztal köré szervezkedni, akkor nagyjából lássuk: mi a feladat.”

A hivatalos program végén Szili Katalin a magyar Országgyűlés nevében egymillió forintos támogatást nyújtott át a csángó oktatás ügyét felvállaló alapítványnak.

Jakab Lőrinc

nyomtatási verzió

a hét hírei

Hírek

Szerda

Szerdától törvénybe ütköző cselekedetet követ el az a horgász, aki a síkvizeken élőcsalival próbál szerencsét. A tilalmat június 7-én oldják fel – tájékoztatott dr. Újvári Róbert, a Csíki Horgászok Egyesületének elnöke, aki egyéb közérdekű tudnivalókat is megosztott tagtár-saival.

„Az érvényben levő 2007/237/ 627-es számú miniszteri rendelet szerdától kezdődően 60 napig tartó tilalmat rendel el a síkvizeken” – hivatkozik a jogszabályra az egyesület elnöke, aki a következőképpen pontosít: kivételt képeznek a tengerparti tavak – ideértve a Razelm-Sinoe komplexumot is –, melyeken 90 napig (április 1. és június 30. között) tart a tilalom. A pisztrángos patakok tilalma május elsejéig még érvényben van.

A horgásztilalom nem érvényes a mesterséges tavakra. Síkvizeinken szintén engedélyezett a csuka horgászata, ez esetben is csupán műcsalival próbálhatnak szerencsét a horgászok. Mármint azok, akik a horgásztársulattól kiváltották az ez évre is érvényes engedélyeiket. Ellenkező esetben orvhalászoknak minősülnek, következésképpen viselniük kell a törvényes következményeket. A büntetések drasztikusak, tájékoztat a Hargita Népe.

Csütörtök

Négy megyében számít biztosan az önkormányzati elnöki székre az RMDSZ a Romániában június elsejére kiírt választások után. Az országban az idén választhatnak először közvetlenül megyei önkormányzati elnököket.

Maros, Hargita, Kovászna, és Szatmár megyében minden esély megvan rá, hogy RMDSZ-es jelölt vezesse a jövőben a megyei tanácsot, de reménykednek Szilágy és Bihar megyében is. Az RMDSZ az egyetlen politikai alakulat Romániában, amely előválasztások útján alakítja ki jelöltlistáit, adataik szerint mintegy 150 ezer magyar választópolgár részvételével. A választások egyik legnagyobb tétje Marosvásárhely, ahol a lakosság mintegy fele magyar, mégis román polgármester vezeti a várost.

„Marosvásárhelyt vissza szeretnénk szerezni, Szatmárnémetit meg szeretnénk tartani, és Udvarhelynek végre egy olyan polgármesterre van szüksége, aki nem egymagában, hanem az önkormányzati testülettel együtt dönt” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke.

Kelemen Hunor megerősítette: országos szinten egyetlen párttal vagy politikai alakulattal sem lép az RMDSZ az első forduló előtt koalícióra. Megyei szinten azonban néhány helyen lehet ilyen megállapodás.

*

Átlagosan 160 lejjel kapnak többet április elsejétől a tanárok, ez pedig kárpótolja őket az ajándékjegyek megvonásáért – jelentette ki ma Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter. Vosganian a tegnap elmondta: a Gazdasági és Pénzügyminisztérium azt fontolgatja, hogy az ajándékjegyek értékét illesszék bele az alapfizetésbe, így hitelkérelem esetén jobban járnának a tanárok.

Az Országos Oktatási Szövetség, a Tanügyiek Szabad Szakszervezete, valamint a Spiru Haret Szövetség bukaresti szervezetei ma japánsztrájkkal tiltakoztak a kabinet döntése ellen. Ugyanakkor a Közigazgatásban Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége felkérte a kormányt, vonja vissza a rendelkezést, mivel az ellentmond a pénzügyi és közigazgatási decentralizáció elvének, tájékoztat a Paprika Rádió.

Péntek

Lemondott Adrian Cioroianu külügyminiszter. A kormányfő minden bizonnyal megkönnyebbülten vette tudomásul a távozást: erre utal legalábbis, hogy nem kommentálta lemondását, majd a lehető legrövidebb időn belül meg is nevezte utódját.

Adrian Cioroianu kétségkívül a kabinet egyik leggyengébb minisztere volt, emlékezetesek mindössze baklövései maradnak, ráadásul egy olyan tárca élén vallott csúfos kudarcot, amely belpolitikai szempontból viszonylag veszélymentes, bizonyos távolságot biztosít a kormány esetleges rossz döntéseitől, a botrányoktól, a mindennapos hatalmi csatározásoktól.

Cioroianu azzal kezdte külügyminiszteri mandátumát, hogy összetévesztette Grúziát Azerbajdzsánnal. Amerikai látogatása során az is kiderült, hogy vagy angoltudása hiányos, vagy pedig teljesen alkalmatlan a diplomáciai párbeszédre. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetésén ugyanis mást sem tett, mint egyetértően bólogatott, mindössze két szót ejtett ki: köszönöm és igen. Miniszteri mandátumának legemlékezetesebb pillanata az marad, amikor kijelentette: az egyiptomi sivatagba kellene kitelepíteni azokat a romákat, akiket bűnözésen kapnak rajta. A csöppet sem liberális értékrendszerre valló kijelentését azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a diplomáciai protokoll előírásait vette semmibe: Spanyolországban a király után, késve érkezett egy rendezvényre, majd ,,barátságos” gesztussal, hüvelykujját felmutatva búcsúzott tőle. Cioroianu felkészületlensége olyannyira nyilvánvalóvá vált, hogy a bukaresti NATO-csúcs főnöke egyetlen percre sem hagyta magára, és egyetlen fontos tárgyaláson sem vett részt. Becsületbelinek titulált lemondását végül az a botrány okozta, amely egy román állampolgár külföldi elhalálozása miatt robbant ki, miután a férfi egy lengyelországi börtönben éhségsztrájkba kezdett. A külügyminisztérium tevékenységére jellemző, hogy az illető még a télen meghalt, az ügy azonban csak most került nyilvánosságra. Ezek után érthető a kormányfő gyors reakciója, és hogy Lazăr Comănescu személyében nem pártpolitikust, hanem tapasztalt karrierdiplomatát nevezett ki a külügyminisztérium élére. Comănescu diplomáciai berkekben elismert személyiség, több évig Románia európai uniós nagykövete volt, tájékoztat a Háromszék.

*

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete azt ajánlja a hazai magyar írott és elektronikus médiában dolgozóknak, hogy aktív politikai szerepvállalásuk idejére függesszék fel újságírói tevékenységüket.

A MÚRE április 11-i brassói közgyűlésén elfogadott állásfoglalás szerint politikai szerepvállalásnak minősül a mandátummal elnyert bárminemű politikai tisztség, akárcsak a közigazgatási tisztségekre való jelöltetés, valamint a pártok helyi vagy országos kampánystábjában végzett tevékenység.

*

Leleplezték Wass Albert erdélyi magyar író és költő közadakozásból készült mellszobrát, Sárossy Tibor faszobrász munkáját pénteken, Budapesten, a csepeli, királyerdei Szeplőtelen Szív katolikus templom kertjében.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke felidézte, hogy Wass Albert – akit 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt a román népbíróság – azonosult az erdélyi magyarság helyzetével, és éppen az erdélyi magyarságért való kiállása az oka annak a meghurcoltatásnak, amellyel mind a mai napig az emléke együtt kényszerül élni. Mint mondta, hangsúlyozni kell, hogy az erdélyi magyarság sorsa nem magyar ügy, hanem a jogegyenlőségnek, Közép-Európa hosszú távú jólétének és stabilitásának kérdése.

Toró T. Tibor, a román országgyűlés erdélyi képviselője úgy vélekedett, Wass Albert méltó arra, hogy szobra legyen, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan köztéren is helyet kaphat az emlékműve. A szoboravatási ünnepségen jelen volt Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője és Kontúr Pál fideszes országgyűlési képviselő is.

Hétvége

Kolozsváron kiosztották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjait. A 15 szobrocskát olyan Kárpát-medencei magyar személyiségek kapták, akik közösségük számára is jelentős kulturális értéket továbbítanak. Április 12-e ezentúl az Erdélyi Magyar Közművelődés Napja lesz – jelentette be Kötő József elnök az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület határozatát.

Díjat kapott többek közt a Háromszék Zenekar, de az egyesület kiemelt figyelemmel ismerte el olyan személyiségek munkáját is, akik a tömbben élő magyarságtól távol, idegen nyelvterületen vagy szórványban szervezik a kis magyar közösségek kulturális életét, ápolják a magyar anyanyelvet.

*

Az Európai Unió rendőrszakszervezete által is támogatott akcióra kétezren gyűltek össze Románia minden megyéjéből. A rendőrök úgy vélik: igazságtalan az, hogy ugyanolyan fizikai és pszichikai nyomásnak vannak kitéve, mint az Unió többi országában dolgozó kollégáik, viszont összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között dolgoznak.

Három fontos követelésünk van: sokkal súlyosabban büntessék azokat, akik a szolgálatukat ellátó rendőrökre támadnak, biztosítsanak ingyenes jogi képviseletet azoknak a rendőröknek, akik szakmai tevékenységük folytán kerültek az igazságszolgáltatás elé, és javítsanak a bérezésen – közölte Liviu Butunoi, a Román Rendőrszakszervezet elnöke.

Támogatjuk a román kollégákat, mert ugyanazokkal a gondokkal küzdenek mint mi, ezelőtt tíz évvel. Nekem, ha valami problémám van, akár a miniszterrel is megbeszélhetem, itt, én úgy látom, az a legnagyobb gond, hogy nincs kivel tárgyalni – mondta Philip Van Hamme, az Eurocop alelnöke.

Romániában hetvenezer rendőr van, ebből körülbelül negyvenötezer tagja a szakszervezetnek. A magyarul is beszélő rendőrök száma nem éri el a kétezret.

*

Nyilvánosságra hozta a kampányra szóló etikai kódexét Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje. A kétoldalas dokumentum azokat a játékszabályokat rögzíti, amelyeket a feleknek a következő két hónap kampánya során be kellene tartaniuk azért, hogy tisztességes, értékek mentén körvonalazódó vetélkedés legyen.

Antal Árpád leszögezte, fontosnak tartja, hogy a politikusok a civil világ igényeinek igyekezzenek megfelelni, és szakadjanak el a vidékünkön is egyre inkább érvényesülő „Dâmboviþa-parti politizálástól”. A választási etikai kódexben szerepel, hogy a jelöltek tartózkodnak egymás személyének lejáratásától, kerüljék a politikai és személyes hitelrontást – ide sorolja a bűncselekmény elkövetésével való igaztalan megvádolást, a magánéleti viszonyok személyiségi jogokat sértő kiteregetését, a jó hírnév kétségbe vonását –, de benne van az is, hogy nem zavarják meg egymás kampányakcióit, nem távolítsák el a másik fél propagandaanyagait stb. Az aláírók az esélyegyenlőség biztosítása érdekében vállalják, hogy egyenlő arányban használják az önkormányzat által biztosított választási felületeket, és a közterületek elosztásáról is megegyeznek.

Antal Árpád eljuttatta javaslatát az MPP-hez, vetélytársával, Csinta Samuval egyeztet. Hangsúlyozta, kiegészítésekről, új javaslatokról egyaránt hajlandó tárgyalni.

Hétfő

Kovács István unitárius lelkészt Kovászna megye tanácselnöki tisztségébe, Csinta Samu újságírót pedig Sepsiszentgyörgy polgármesteri funkciójába jelöli a Magyar Polgári Párt (MPP) – ezt hétfőn jelentette be hivatalosan Szász Jenő, az MPP elnöke. Kovács István indulása hétfőn került nyilvánosságra, Csinta Samu jelölése már több napja ismert.

*

Bár a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) már a sportpálya ünnepélyes átvételét tervezi, amelyre csütörtökön 17 órai kezdettel kerülne sor, a Szentháromság ortodox parókia továbbra sem hajlandó lemondani a területről.

A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügye többéves vita után megoldódni látszott, miután a helyi tanács januári ülésén a református egyháznak adta az 553 négyzetméteres terület ingyenes használati jogát, és visszavonta korábbi, 2004 májusában hozott határozatát, melyben a Szentháromság ortodox egyházközségnek adományozta a területet.

A januári ülést megelőzően az ortodox parókia vezetősége írásban értesítette a testületet, hogy lemond a területről. Cserébe a görögkeleti egyház két templom építéséhez kapott támogatást a helyi költségvetésből.

Ennek ellenére az ortodox egyházközség tanácsa nyílt levelet küldött Mihai Groza polgármesternek, amelyben a januári határozat érvénytelenítését kéri, kifejtve, ellenkező esetben a közigazgatási bírósághoz fordul, tájékoztat a Krónika.

*

Országszerte tiltakozófelvonulást szerveztek a közúti szállítók, akik alacsonyabb díjakat, olcsóbb üzemanyagot és jobb utakat követelnek. Erdélyben Nagybányán, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és Csíkszeredában tüntettek. A tiltakozók lemondtak minden fuvart erre az időszakra. Egyedüli céljuk az iparág megmentése, az útadómatrica eltörlése és a jogszabálykeret megfelelő alkalmazása révén, nyilatkozta a Közúti Fuvarosok Országos Szövetségének elnöke, Augustin Hagiu. A fuvaros tiltakozás bevezetőjeként Bukarestben vasárnap mintegy 200 személy tüntetett 45 tehergépkocsival és autóbusszal. A szállítók azzal vádolják a szaktárcát, hogy halogatja a döntést az útadómatrica eltörléséről és a díjnak az üzemanyag árába való beépítéséről, noha a pénzügyminisztérium úgymond beleegyezett a megoldásba. A fuvarosok ugyanakkor az üzemanyag árába foglalt adó átlátható felhasználását követelik és azt, hogy az utak mentén rendezzenek be európai színvonalú kamionos pihenőket.

*

Sepsiszentgyörgyön közös polgármesterjelölt és közös önkormányzati lista állításáról határoztak a háromszéki román pártok szombaton. A Demokrata-liberális Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nagy-Románia Párt és a Konzervatív Párt megyei vezetői szövetséget kötöttek, melyet valószínűleg a Kovászna Megyei Román Pártok Szövetsége néven fognak bejegyeztetni a megyei választási irodánál.

Hogy a sepsiszentgyörgyi románságot összefogják, Valer Şerban, a Demokrata-liberális Párt városi szervezetének vezetője személyében közös polgármester-jelöltet indítanak, illetve közös listát állítanak össze tanácstagjelöltjeikkel is.

Kedd

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a Romániában márciusban mért éves inflációs ráta 8,63 százalék volt. A pénzromlás 2006 januárja óta nem érte el ezt a mértéket. Az okok között a kőolaj nemzetközi árának növekedésén, valamint a rossz termés miatt felszökő élelmiszerárakon túl a bérszínvonal általános emelkedését, a termelékenység lassú növekedését, valamint a fogyasztási célzatú hitelek elterjedését lehet említeni.

A Dedalus Consulting felmérése alapján 2007-ben a városban élő román állampolgárok 39 százaléka legalább egy hitel törlesztő részleteit fizette. A felvett kölcsönök nagyrészt fogyasztási igényeket elégítettek ki. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja szerint az elkövetkező években a fogyasztási hitelek aránya csökkeni fog. A lakosság az eltelt esztendők alatt ki tudta elégíteni a kommunizmus hiánygazdaságának elmúltával megélénkült vásárlási kedvét, tájékoztat a Reggeli Újság.

nyomtatási verzió

párbeszéd

Mit üzen a szlovák példa?

Az Erdélyi Napló április 9-i lapszámában Ingyenzsákmány szlovák és román módra címmel arról írtam jegyzetet, hogy véleményem szerint az első világháború óta nemcsak a szlovákság jutott sorozatosan ingyenzsákmányhoz, és a nemzetiségek sorozatos kifosztása nemcsak Szlovákiában maradt következmények nélkül, hanem ugyanez a románságról és Romániáról is elmondható. Ezt annak kapcsán tartottam érdemesnek elmondani, hogy tavaly a szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét – ami emeletes disznóság, de lám, mára mégis sikeresen elfeledtük, napirendre tértünk felette. Pedig mi, erdélyi magyarok már csak azért is nagyon oda kellene figyeljünk szlovákiai testvéreinkre, mert sokat okulhatnánk a velük történtekből. Íme mindjárt egy konkrét példa.

A szlovákiai Benes-dekrétumok sok tekintetben rokonságot mutatnak a második világháború előtt Európa több országában életbe léptetett úgynevezett zsidótörvényekkel – amelyek mintegy előkészítették a „terepet” a holokauszt számára. A mai Európában olyasmi szóba se jöhet, hogy egy ország parlamentje határozatban szentesítse a második világháború előtti zsidótörvények érinthetetlenségét. Akkor az mégis miért volt lehetséges, hogy a szlovák parlament a felvidéki magyarok és németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét határozatban szentesítse? Nos, ebben nyilván főszerepet játszik az, hogy a zsidótörvényeket a holokauszt, vagyis zsidók millióinak a pokoli alapossággal megszervezett fizikai megsemmisítése követte, míg a Benes-dekrétumok címzettjei esetében ez a látványosan tragikus végkifejlet elmaradt. De vajon tényleg csupán annyi lenne az ok, hogy a magyarok és németek egyfajta „elzsidósítását” törvénybe iktató Benes-dekrétumok esetében nem fajult odáig a dolog, hogy „szakszerű” fizikai megsemmisítésre is sor kerüljön? A szlovák parlament kizárólag csak azért hozhatott 2007-ben a felvidéki magyarok és németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét szentesítő határozatot, mert a második világháború utáni neofasizmus magyar és német szenvedő alanyainak az esetében elmaradt a zsidótörvényeket mintegy „megkoronázó” borzalmas végkifejlet: a holokauszt?

Stefan Sutajt, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének vezetőjét idézem: „A szlovák társadalom azért képtelen másként értelmezni a hatvan évvel ezelőtt Csehszlovákiában történteket, mert csak a legutóbb megjelent tankönyvek írnak arról, hogy a magyarokkal szemben erőszakos események történtek. Ha az emberek tájékozottabbak lesznek a történelemről, az a politikusok megnyilatkozásait is módosíthatja. Amíg a történelemmel politikusok és nem történészek foglalkoznak, addig a megértés akadályba ütközik.” Találó diagnózis. Éppen ezért gondoljuk csak tovább. Az ok tehát az, hogy a szlovákok még most, 60 év elteltével sem tudják, mi történt valójában. De vajon miért nem tudják? Nos, egyfelől azért, mert a háború után félretájékoztatták őket, másfelől pedig azért, mert az akkor beléjük táplált hazugságokat azóta se helyesbítette senki. Kiket terhel ez a mulasztás? Természetesen elsősorban a történelemszemlélet alakulását saját céljaiknak megfelelően irányító szlovák politikusokat. De véleményem szerint a szlovákiai magyar és a magyarországi magyar politikusokat is. Mert nem csupán sorozatosan elmulasztják a kellőképpen határozott fellépést, de „a cél érdekében” következetesen kerülik az úgynevezett „kényes témák” feszegetését. A magyar politikusok körében az a szemlélet uralkodott el, hogy „azt kell hangsúlyozni, ami összeköt bennünket; a múltban bármely részről elkövetett nagy hibákkal pedig lehetőleg ne foglalkozzunk.” Hangzatos szavak. De mi is a puding próbája? Az, ha megeszik. Nos, ideje kimondani: ez a taktika bizony nem állta ki a puding-próbát, csúfosan megbukott! Hiszen lám, ahelyett hogy leszerelte volna a szlovák fasizmust, ellenkezőleg: felerősítette. Kell-e ennek az állításnak az igazolására ékesebb bizonyíték annál, hogy a magyar politikusok 60 éve tartó öncenzúrázással kombinált finomkodó-óvatoskodó taktikázása után a szlovák parlament tavaly határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét? Kompromisszumkötésre persze szükség van. De ezt nem azzal a jelszóval célszerű elkezdeni, hogy „azt kell hangsúlyozni, ami összeköt bennünket; a múltban bármely részről elkövetett nagy hibákkal pedig lehetőleg ne foglalkozzunk.” Ellenkezőleg: előbb pontosan, a legkényesebb, legvisszataszítóbb részletekig elmenően tisztázni kell mindent, ami történt – a kompromisszumkötést csak ilyen megalapozás után szabad elkezdeni. Mert már az első komolyabb próbatétel alkalmával is kártyavárként omolhat össze az, amit hamis alapokra építenek. Mivel az első világháború óta a két országban történtek között nyilvánvalóan nagy a hasonlóság, véleményem szerint a szlovák példa a romániai magyar politikusoknak is üzen, számukra is tanulsággal kell(ene) szolgálnia.

Ez a tanulság pedig csak az lehet, hogy a „jó szándékú” múltkozmetikázás, az elhallgatás, az öncenzúrázás, a konfrontáció kerülése érdekében művelt „csak a szépre emlékezés”, az agresszorok javára tett történelemhamisítási engedmények, a mások saját tetteikkel való szembesítésének a „nagyvonalú” elengedése stb. nem alkalmas az olyan fasizmussal rokonítható szélsőséges nacionalizmus leszerelésére, amely Romániában sokkal inkább jelen van, mint az Európai Unió bármely országában. Paradoxonként hangzik, mégis igaz: Szlovákiához hasonlóan az ilyesmi Romániában is inkább – olaj a tűzre! Üzenete az agresszor számára a következő: nyugodtan elkövetheted újra, amit korábban már megtettél, hiszen olyannyira nem lesz következménye, hogy utólag még maguk a leginkább érintettek, a magyarok is szépítgetik, elhallgatják. Végső soron tehát bátorítás az agresszornak, akiről pedig – miután korábban az ellenkezőjét bizonyította – nincs okunk jóhiszeműen azt feltételezni, hogy legközelebb biztosan tisztességes lesz…

Mindaddig, amíg a román köztudatba nem kerül be, hogy vezetői úgynevezett „magasabb célok” érdekében mind az első, mind a második világháború után hazugságokkal etették népüket, a román politikusok nem mondanak le a magyar kártya használatáról, vagyis arról, hogy a magyarok ócsárolásával szerezzenek maguknak szavazatokat. És ugyan mitől javuljon a magyarok megítélése ott, ahol a politikusok gyakran szidják a magyarokat? Továbbá: ha mi magunk sem beszélünk kendőzetlenül a bennünket ért méltánytalanságokról, akkor ki fogja ezt megtenni helyettünk? És egyáltalán: mégis milyen forrásból szerez majd tudomást a románság a közös történelmi múltunkat érintő nagy hazugságokról, ha (mindegy milyen meggondolásból) mi magunk is azon vagyunk, hogy ezeket agyonhallgassuk, eltussoljuk?

Boros Ernő

nyomtatási verzió

Benes, a felszámoló

Lelkes magyarok már több mint harmincezer aláírást gyűjtöttek össze a benesi rendeletek uniós felülvizsgálatára, s petíciót nyújtanak át Hágában, hogy az igazság elrejtéséből származó következményeket végre megismerje Európa. A Benes-dekrétumok egyértelműen az első csehszlovák köztársaság likvidálásával vádolták meg az ott lakó őshonos németeket és magyarokat, gyilkosoknak és árulóknak nevezve őket. A második világháborúban a cseh–morva protektorátus ideig-óráig vesztes lakói híresek voltak a kollaborálás különféle módjairól, s akkor szokatlanul magas életszínvonalukról. Szlovákia pedig a marxista szakirodalom szerint “klerikofasiszta” állam volt. S tegyük hozzá, a második világháborút kirobbantó lengyel hadjáratban a kis Szlovákia hadserege is részt vett a németek és az oroszok oldalán. Az új – 1945-ben törvénytelenül rendeletekkel kormányzó –, harmadik csehszlovák köztársaság azonban nemcsak a kollektív bűnösség máig ható elvét fogalmazta meg állampolgárai egy tekintélyes, több mint négymillió német és magyar lakosával szemben, de a nácik nürnbergi törvényeinek szellemében egy tiszta, szláv fajú állam megteremtését is céljául tűzte ki.

A Szabad Európa egykori cseh munkatársa, Sidonia Dedina Edvard Benes, a likvidátor, 2004-ben magyarul is megjelent dokumentumregényében a sztálini kor pereinek divatos – likvidátor, felszámoló, tömeggyilkos – kifejezését nem a benesi rendeletekkel megbélyegzett kisebbségre, hanem magára a nagy hatalmú elnökre alkalmazza, akinek a kezéhez már a szovjet tábornokok peréhez átjátszott információk révén is vér tapadt. Az 1945-ben, az elnök tudtával létrejött forradalmi gárdák a nemzeti bizottságok irányítása alá tartoztak, s főként a német lakosság terrorizálásával és kirablásával váltak hírhedtté. Német adatok szerint rövid idő alatt 267 ezren estek a terror áldozatául.

A felvidéki magyar lakosságot – Janics Kálmán szerint – az mentette meg a szlovák partizánok terrorjától, hogy a kárpáti, a duklai harcokban a Vörös Hadsereg lendülete lefékeződött, s végül a magyar Alföldön át északnyugati irányban támadva, nem kellett igénybe vennie a Szlovákia hegyei közt meghúzódó partizánokat. A kitelepítés, a csehországi kényszermunka, a jogtalanság három éve 1945 és 1948 között, valamint a vagyonvesztés azonban megroppantotta még a csallóközi és mátyusföldi tömbmagyarságot is. A Csehszlovákiában hagyott 72 millió dollárnyi felvidéki magyar vagyon elveszett. A párizsi békeszerződésben előírt harmincmilliós háborús jóvátétel fejében ugyanis – állampolgárait meg sem kérdezve – lemondott róla a magyar állam. Az Alkotmánybíróság a kilencvenes években kétszer is hiába hívta fel a törvényhozás figyelmét arra, hogy éppen a békeszerződés írja elő a magyar államnak, hogy az állampolgárainak okozott kárt kárpótolja. (Az egyetlen ilyen törvénytervezetet a Horn-korszak kezdetén elsüllyesztették a levéltárban.) A szlovákiai retribúciós, földvisszaadási törvény gyakorlata pedig világosan megmutatta, hogy a benesi jog- és vagyonfosztás a hatósági és bírósági gyakorlatban ma is ott kísért. S ott kísért az iskolaügyben, a nyelvhasználatban, abban, hogy még magyar segédpüspöke sem lehet az ottani katolikus egyháznak, s egyáltalán abban, hogy a benesi rendeletek jogosságának megkérdőjelezhetetlenségét is kimondta nemrég a szlovák törvényhozás. Pedig éppen Benes elnök volt az, aki féktelen nacionalizmusával elősegítette az 1948-as februári kommunista puccsot és az ország szovjetizálását. A szlovákellenes cseh centralizáció jegyében egyezkedett Klement Gottwaldékkal, s küldte kíméletlenül a bitóra Jozef Tisót, Szlovákia első államelnökét.

Beneshez, a felszámolóhoz még a – Tiso pátert ma is szentként tisztelő – szlovákok is ragaszkodnak, és minden bizonnyal nem a cseh polgári demokrácia, az első köztársaság hagyományai miatt. Hanem azért, mert rendeleteinek felülvizsgálata kínos vagyonátrendeződéshez és a magyarokkal való „kis kiegyezéshez” vezethetne.

Tamáska Péter történész
(Magyar Hírlap)

nyomtatási verzió

Vezérhangya
A hatalomhoz való ragaszkodás gőgje

Mikor e sorokat írom, a helyhatósági választásokra való készülődés hajrájában egy dolog bizonyos: a román pártok Erdély több, magyarok lakta megyéjében ideológiákon átnyúló szövetséget kötnek a magyarság kiszorításáért a polgármesteri, illetve a megyei tanácselnöki székekből. A helyzet jelenlegi állása szerint a legnagyobb esély erre Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben van: a két megyeszékhelyen, illetve a megyében a román összefogás miatt a magyarok kiszorulhatnak a legfontosabb vezetői beosztásokból. Elgondolkoztató a román etnikai szavazás háromszéki kimenetele is, hiszen a két, többségében magyarok lakta székely megyében, a magyar lélekszám szempontjából, éppenséggel Kovászna megye szénája áll rosszabbul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a magyarság itteni részaránya közel 74 százalék: a román pártok összefogása és a román lakosság mozgósítása a 26 százalékos nemzetiségi arányt jelentősen felértékelheti.

Úgy tűnik, a románok szlovák módra igyekeznek frontális támadást indítani az erdélyi magyarság helyi önszerveződése ellen. Mindez mégsem intő jel a romániai magyar politikum számára. A hetek, hónapok óta ismert helyzet, miszerint az RMDSZ nem egyedül fog megmérkőzni a helyhatósági és a parlamenti választásokon, nem hozza közelebb az erdélyi magyar érdekérvényesítést eltérő módon látó két magyar pártot, az RMDSZ-t és az MPP-ét. Gondolom, tavaly november óta, amikor Tőkés László a romániai magyar szavazatok 40 százalékával képviselői mandátumot szerzett az Európai Parlamentbe, senki számára nem kérdéses, hogy ez az immár számszerűsíthető, igen jelentős szavazótábor nem az RMDSZ-re, hanem egy alternatívára ütötte a pecsétet. RMDSZ-módra ezt a helyzetet sokféleképpen lehet minősíteni, magyarázni, fából vaskarikát kitalálni, egy dolgot mégsem lehet tenni vele: a valós tényeken változtatni. Azon a tényszerűségen, hogy a romániai magyar szavazótábornak legalább az egyharmada immár nem RMDSZ-szavazó.

Ha ez így van – márpedig a tavaly őszi eredmények, és az ismertetett vagy kiszivárogtatott közvélemény-kutatások ezt igazolják – akkor az erdélyi magyar politikumnak mindezt el kell fogadnia. Legalábbis a józan ész ezt diktálná.

MPP–RMDSZ közötti párbeszéd ennek ellenére sincs. Talán Kolozs megye az egyetlen kivétel, ahol mindkét fél többfordulós tárgyalássorozatban keresi a lehetséges megegyezést, a két párt országos vezetőinél azonban semmiféle közeledés nem tapasztalható. Tegnap, lapzártakor az is kiderült, hogy a közösen rögzített határidőig a Kolozs megyei RMDSZ vezetősége nem adott választ az MPP együttműködési elképzeléseire.

Markó Béla és Kelemen Hunor részéről a folytonos kötekedés, a minősítés tapasztalható. Az RMDSZ-csúcsvezetőség két tagja igyekszik ki nem ejteni az MPP nevét, vagy ha újságírói kérdésre mégis megteszik, az RMDSZ álláspontja egyértelmű: nem akarnak tárgyalást az alternatív magyar párttal. Nem akarnak, mert a létét sem tudják elfogadni. Képtelenek belenyugodni a valóságba, hogy az RMDSZ már nem az egyedüli magyar politikai szereplő Romániában, ez pedig a hatalom minden szintű megosztását vizionálja.

Az RMDSZ elnöke cinikusan minősíti egy olyan új magyar párt néhány hete tartó, a pártépítéssel és a helyhatósági választásokra való készülődéssel járó nehézkes tevékenységét, amely éppenséggel az RMDSZ teremtette pártbejegyzési jogi keret miatt sikerült olyanná, amilyen. Markó Béla és Kelemen Hunor előválasztást kér számon az MPP-én, miközben maguk is tudják, hogy a frissen alakuló MPP-szervezetek pénz és hatalom nélkül próbálják felvenni a harcot egy olyan erdélyi magyar monopóliummal, amely a rendszerváltás óta töretlenül építhette ki gazdasági és politikai hatalmát. Az RMDSZ-csúcs egy botrányokkal teli előválasztás után kéri számon ellenfelét az úgynevezett „népakarat” elmulasztása miatt. Ha történetesen igaz is a 150 ezer erdélyi magyar (és román) részvétele az RMDSZ-előválasztásokon, ez önmagában semmire nem kötelezi a másik felet. Az előválasztást az RMDSZ saját szavazói körében szervezte, saját jelöltjeinek legitimitását támogatandó, következésképpen a másik tábornak éppúgy joga van a számára legmegfelelőbb listaállítási, jelöltválasztási módszert alkalmaznia. A végeredmény a júniusi szavazáson dől el: mindkét párt a maga választotta módszerek alapján mérettetik meg.

Félő, hogy a mostani kötélhúzásnak vegyes lakosságú és szórványvidéken lesznek komoly következményei. Ott, ahol megegyezés hiányában a magyarság elveszítheti eddigi tárgyalópozícióját, és nem hogy polgármesteri, vagy tanácselnöki székre nem pályázhat, hanem a helyettesi székeket is románok kapják meg.

Az április 22-ig leadható helyhatósági választási listák még módosíthatóak. Ha szélsőjobboldali román pártok és magukat demokrata színezetűnek tartó román politikusok képesek közös asztal mellett Markó Béla szóhasználatával élve, „szörnyszövetségeket” kötni, mennyivel könnyebb lehetne a romániai magyarság számára egy gesztusértékű választási kiegyezés az RMDSZ és az MPP között.

Nem vitás, egy ilyen kiegyezésre előbb-utóbb sor kerül, de a nagy kérdés az, hogy mikor? Remélhetőleg nem azután, hogy szórványtelepülések egész sorát „égeti fel” a hatalomhoz ragaszkodás gőgje.

Makkay József

nyomtatási verzió

Az előválasztásokban látják az RMDSZ legitimációját
Markó: decentralizációtól kell eljutni az autonómiáig

„Több, mint 150 ezren vettek részt az RMDSZ által megszervezett előválasztásokon, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban jelöltjeink mögött 150 ezer magyar áll. Ez feljogosít bennünket arra, hogy azt mondjuk: nem egy politikai szervezet listájáról van szó, hanem az egész magyar közösség akaratát tükrözi” – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Csíkszeredában, az RMDSZ Székelyföldi Regionális Konferenciáján. A tanácskozáson mintegy 120 polgármester, alpolgármester, valamint a Szövetség számos kormányzati és parlamenti tisztségviselője vett részt a helyhatósági választásokra történő pártfelkészítőn.

Markó Béla szerint az RMDSZ-nek jó önkormányzati csapatot sikerült kialakítania, fiatalított is, de vannak tapasztalt önkormányzati szereplők is a listán. A koszovói helyzetről szólva kifejtette, a következő időszak kérdése az lesz, hogy az új állam és a nemzetközi közösségek milyen autonómiát fognak majd biztosítani a koszovói szerb kisebbségnek. Szerinte ez mindenképpen precedens lesz. A decentralizáció kapcsán Markó elmondta: az önkormányzatok, polgármesterek feladata az lesz, hogy a létező kereteket maximálisan kihasználják, hogy eljussanak a helyi autonómiáig.

Kelemen Hunor ügyvezető elnök felszólalásában a fejlesztés folytonosságát és az önkormányzatok által az elmúlt négy évben megkezdett munka folytatásának szükségességét hangsúlyozta. Elmondta, a folytonosságot nem a tisztségviselők személyére érti, hanem a tervek, projektek megvalósítására.

A folyamatos kapcsolattartás jegyében, egy találkozósorozat része a mostani konferencia is – emlékeztetett Cseke Attila, aki az Önkormányzati Főosztály nevében további támogatásáról biztosította az RMDSZ-es önkormányzatokat, amennyiben fennmarad közöttük az állandó kétirányú kapcsolat.

A Székelyföldi Regionális Önkormányzati Konferencia egy zárónyilatkozat elfogadásával ért véget. A dokumentumban az önkormányzatok megerősítésére, az európai uniós pályázati lehetőségek kihasználásának lehetőségeire és Székelyföld modernizációjára vonatkozó elveket és célokat sorolják fel, tájékoztat az MTI.

Számon kérik Románián a kisebbségi nyelvek chartáját

Az Európa Tanács májustól ellenőrizni fogja, hogy Románia miként alkalmazza a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját – derült ki azon a konferencián, amelyet a román kormány és az alárendeltségébe tartozó Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendezett csütörtökön Bukarestben.

A chartához csatlakozók közül Románia egyike azon országoknak, amelyben a legtöbb nyelv (szám szerint 20) használatának a jogát kell minél szélesebb körben biztosítani.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a rendezvényen elhangzott beszédében kiemelte: a charta legnagyobb érdeme az, hogy egységes szabályokat vezetett be a nyelvhasználat terén. Markó szerint az Európai Uniónak is egységes elveket kellene elfogadnia a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról.

Markó Attila, a romániai monitorizálási folyamatban információgyűjtőként és jelentéskészítőként kulcsszerepet játszó kisebbségvédelmi hivatal vezetője az MTI-nek elmondta: várhatóan már az idén elkészül az első helyzetfelmérés, amit ötévenként kell megismételni.

„Az a tény, hogy az Európa Tanács rendszeresen követi a charta végrehajtását, arra kényszeríti a román államot, hogy az eddiginél is fokozottabban odafigyeljen a kisebbségek nyelvhasználati és oktatási jogainak betartására”, mondta Markó Attila.

Alexey Kozhemyakov, az Európa Tanács regionális és kisebbségi nyelvek hivatalának igazgatója hangsúlyozta: a charta romániai végrehajtásának nyomon követése csak akkor lehet sikeres, ha a román hatóságok pontos és a valóságnak megfelelő válaszokat adnak a dokumentumban megfogalmazott követelményekre.

A tanácskozáson szóba került az a gond, hogy a kisebbségek nem mindenütt élnek anyanyelv-használati lehetőségeikkel, holott a 2001-ben elfogadott román közigazgatási törvény ezt lehetővé teszi számukra. Ennek egyik oka az, hogy nem ismerik saját nyelvükön a közigazgatási kifejezéseket.

Horváth István, a romániai Kisebbségkutató Intézet igazgatója egy felmérést ismertetett, amely kimutatja, hogy Romániában minél kisebb létszámú helyi és országos szinten egy kisebbségi közösség, annál kevésbé sikerül érvényesítenie a közigazgatásban a törvény által szavatolt nyelvhasználati jogait.

nyomtatási verzió

Nem sért kegyeletet a Vereckei-hágói emlékmű

A Vereckei-hágón felépült magyar honfoglalási emlékmű nem sérthet kegyeletet, mivel hivatalos vélemény szerint nem azon a helyen áll, ahol 1939-ben állítólag olyan ukrán fegyvereseket végeztek ki, akik ellenálltak a Husztra bevonuló magyar hadseregnek.

A Kárpátalja (Zakarpattya) megyei tanács (közgyűlés) sajtószolgálatának hétfői jelentése szerint az elmúlt hétvégén a Vereckei-hágón találkozott a kárpátaljai képviselőtestület vezetése a szomszédos Ivano-Frankivszk megye tanácsának küldöttségével.

A beszámoló szerint a hágón túlról érkezett vendégeket Mihajlo Martin, a Kárpátalja megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a már felépült magyar honfoglalási emlékművel és az állítólag a hágón agyonlőtt, lengyel állampolgárságú galíciai ukrán fegyvereseknek állítandó emlékjellel kapcsolatos, Ukrajnában országos sajtóvisszhangot keltett kérdésekről.

A kárpátaljai politikus ivano-frankivszki kollégái előtt kijelentette, hogy a helyi lakosságtól szerzett értesülések szerint az állítólagos (mindmáig csak feltételezett, egyetlen okmánnyal vagy maradványlelettel sem alátámasztott), ukrán nacionalisták által hol a lengyelek, hol a magyarok rovására írt kivégzések a magyar honfoglalási emlékmű helyétől mintegy másfél kilométerrel odébb történtek.

Martin többek között azt is hangsúlyozta, hogy a soknemzetiségű Kárpátalján – ahol évszázadok óta él együtt több nemzetiség, köztük a népesség több mint 12 százalékát kitevő magyarok-, nincsenek etnikumközi ellentétek, egymás iránti toleranciában él a helyi lakosság.

nyomtatási verzió

Kevés esély van a megegyezésre
Az RMDSZ csúcsvezetősége elzárkózik a párbeszédtől

Annak ellenére, hogy jövő hét elejéig le kell adni a júniusi helyhatósági választásokra a jelöltlistákat, a két erdélyi magyar párt, az RMDSZ és az MPP között továbbra is holtponton van a párbeszéd. Egy ideig úgy tűnt, hogy Kolozs megyében van a legtöbb esély a megegyezésre – legalábbis Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ gyakorta „rebellis” szenátora mindenképpen ebbe az irányba akarta kényszeríteni a megyei szervezetet – a két megyei elnökség küldöttei között zajlott többrendbeli párbeszéd egyelőre nem hozta közelebb a feleket. Míg az Magyar Polgári Párt kolozsvári és Kolozs megyei vezetői ahhoz ragaszkodnak, hogy az őszi EP-választás eredményei legyenek a mérvadóak – kétharmad-egyharmad arány az RMDSZ javára – ezt az RMDSZ túlzott követelésnek tartja. Mind a városi, mind a megyei listán egy, esetleg két helyet adnának át a polgáriaknak. Az MPP számára ez azért is elfogadhatatlan, mert több magyar lakta településen nem indít sem polgármesterjelöltet, sem tanácsosi listát, cserében pedig az RMDSZ semmit nem akar honorálni. Egyes hírek szerint a helyi megegyezést éppenséggel a „központ”, a csúcsvezetőség nem támogatja, hogy ne ez legyen a precedens a további megegyezési kényszerre.

A két fél közötti egyeztetés eredményeként úgy döntöttek, kedden lenne az utolsó találkozó, ahol a felek még egyszer megpróbálják a kiegyezést, és a közös listaindítást megyei és kolozsvári szinten, illetve a tárgyalások eredményétől függne, hogy a többi kisvárosban, illetve magyarok lakta községekben is sor kerülne a közös listaállításra. (A találkozóra lapzárta után került sor.)

Az RMDSZ-csúcsvezetőség részéréről egyelőre semmiféle szándék nincs a kiegyezésre. A hét végén a Krónikának nyilatkozva Kelemen Hunor azt mondta: „Jelöltvadászat folyik, Szász Jenő felhívja, és az MPP-hez akarja csábítani az előválasztásokon vonal alatt maradt, azaz nem befutó helyen álló jelölteket. De nem fog sikerrel járni”. Hozzátette, nem olyan önkormányzatot akar az RMDSZ, amilyen Székelyudvarhelyen volt, ahol két éven át csak a polgármester irányított.

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke azzal magyarázta Kelemen Hunor kijelentését: félelem ütötte fel a fejét az RMDSZ-ben. Mint elmondta, a hétvégén megalakult Hargita megyei MPP-küldöttgyűlésen, ahol mintegy ötven szervezet és száz küldött volt jelen, eldöntötték, szorgalmazni fogják az RMDSZ-szel való párbeszédet, melyre nyílt levélben kérik fel a szövetséget. Mint elmondta, a Marosvásárhelyen elindított együttműködési charta javaslatát erősítette meg a küldöttgyűlés. „Utolsó dátum április 16., amikor ezeket a tárgyalásokat le kell bonyolítani. Ha addig nincs megállapodás az RMDSZ és az MPP között, akkor 17-én az MPP a saját listáit fogja véglegesíteni Bihar megyében Nagyváradon, Margittán, Szalontán, Szatmár megyében Szatmárnémetiben, Szilágy megyében Zilahon, és Kolozs megyében Kolozsváron, Maros megyében Marosvásárhelyen” – jelentette ki. Szász Jenő egyben arról tájékoztatott, hogy hajlandó a Markó Béla RMDSZ-elnök által kijelölt helyen és időben találkozni. Az MPP-elnök tagadta, hogy telefonon hívott volna fel alulmaradt jelölteket. „Nem is követtük az előválasztásokat, nem a mi műfajunk – mondta Szász. – Nem utasítjuk vissza azokat az embereket, akik kiábrándultak az RMDSZ-ből, ám ez nem azt jelenti, hogy feltesszük a listáinkra. De helyénvaló, hogy elfogadjuk őket. Gyűlölködés, negatív kampány, hogy úgy állítják be, mintha elcsalnánk a jelöltjeiket.” Kelemen Hunor kijelentésére, miszerint nem olyan önkormányzatot akar az RMDSZ, mint az udvarhelyi, Szász megjegyezte, Székelyudvarhelyen a kormány oszlatta fel a helyi tanácsot. „Annyi szabálytalanság és törvénytelenség történt az RMDSZ-többségű tanácsban, amit még az RMDSZ sem tolerál” – mondta Szász.

Szerda az utolsó nap a megegyezésre

A Magyar Polgári Párt elnöksége az április 12-én tartott ülésén megállapította, hogy jó ütemben halad a pártépítés folyamata, amely egyben a magyar közösségen belül az egypártrendszer lebontását is jelenti, megteremtve a választás szabadságát.

Emlékeztetünk arra, hogy tudatában magyar közösségünk közképviseletével vállalt történelmi felelősségünknek, még február 9-én elküldtük az RMDSZ elnökének a Nyolc pont 2008-ra elnevezésű együttműködési charta-javaslatunkat, amelyben, a demokratikus verseny és felelős együttműködés jegyében, országos választási térkép létrehozását szorgalmaztuk, annak érdekében, hogy választási versenyre csak ott kerüljön sor, ahol ez nem veszélyezteti a magyar képviseletet.

Sajnáljuk, hogy az RMDSZ felső vezetése a párbeszédet a mai napig elutasította. Mindezek ellenére a Magyar Polgári Párt elnöksége továbbra is nyitott a megegyezésre és kész tárgyalóasztalhoz ülni. A jelöltállítás szűk határidejére való tekintettel április 16-ig az RMDSZ elnöke által kijelölt helyen és időpontban nyitottak vagyunk egyeztető tárgyalás folytatására. Az elnökség döntése értelmében tárgyalásokat megyei szervezeteink is április 16-ig tudnak folytatni a helyi választási egyezségek megkötése érdekében. A párbeszéd szempontjából kiemelt fontosságú megyék és városok a következők: Bihar, Szatmár, Kolozs, Szilágy és Maros, valamint Nagyvárad, Nagyszalonta, Margitta, Szatmárnémeti, Zilah, Kolozsvár és Marosvásárhely.

Amennyiben az RMDSZ vezetői továbbra is elzárkóznak a párbeszédtől, április 17. után megyei szervezeteink és az országos elnökség a Magyar Polgári Párt jelöltlistáit véglegesíti.

Erdély változást akar, ezért szakítanunk kell a múlttal, a rég idejét múlt egypártrendszerrel, és élnünk kell a választás szabadsága által kínált új lehetőséggel.

Közösen kell megteremtenünk a jövőt!, áll a Magyar Polgári Párt elnöksége nevében, Szász Jenő megfogalmazott közleményében.

nyomtatási verzió

önrendelkezés

Házavató Gyimesbükkön
Böjthe Csaba levele

Két évvel ezelőtt pünkösd napján letettük a Moldvai Csángó Szövetséggel, Rekecsin községben a Békekirálynő tiszteletére szentelt oktatási központ alapkövét. Azóta sok víz lefolyt a Szeret folyón. Elkészültek a tervek, le is adtuk, de sajnos nem sikerült az építkezési engedélyeket megszerezni.

Álmainkat nem adtuk fel, csak beláttuk, hogy sokkal hosszabb ideig fog tartani azoknak a valóra váltása, mint ahogyan azt eredetileg gondoltuk. A telket sem adtuk el, az építkezésre összegyúlt pénz ma is valutára átváltva bankban van. De mivel, Krisztus szeretete sürget minket, ugyancsak Bákó megyében, annak Erdéllyel határos helységében, Gyimesbükkön, vásároltunk egy háromszintes panziónak épült ingatlant, egy szép telken, és Isten kegyelméből felújítottuk. Az épület kész van, és szép! A tervek szerint 40–50 gyermeket tudunk elhelyezni benne, Európai körülmények között.

Két évvel ezelőtt tettük le az alapkövet, és az idei pünkösdvasárnapon szeretnénk fel is szentelni, ha nem is ugyanott, de ugyanazt a célt szolgáló épületet. 2008. május 11-én hálaadó szentmiét mutatunk be, délelőtt 11 órától, a ház szomszédságában lévő több évszázados kápolnában, az erdélyi főegyházmegye legkeletibb oltárán, majd ünnepélyesen felszenteljük szentlélek tiszteletére a házunkat és megnyitjuk az ajtaját a bajban lévő gyermekek előtt.

Imádságos szeretettel kérem a Szentlelket, hogy vezesse, a bajban lévő, gondokkal küzdő gyimesi és moldvai csángó gyermekeket otthonunkba, és arra is kérem, hogy adjon nekünk erőt, befogadni, átölelni, és szeretettel felnevelni a tőlünk segítséget kérőket. Szeretettel azért is imádkozom, hogy győzedelmeskedjen a Béke Királynője, és épüljön meg bent, Moldva földjén is a megálmodott szép iskolaközpont.

Mindazokat, kik szeretnének örömünkben osztozni, ferences szeretettel várjuk Gyimesbükkben, a hajdani Rákóci vár szomszédságában, a Csíksomlyói szombati pünkösdi zarándoklat másnapján, 2008 pünkösd vasárnapján.

Testvéri szeretettel,

Böjte Csaba

nyomtatási verzió

Tőkés László: Tibet és Koszovó segítheti a magyar törekvéseket

A tibeti helyzet és a koszovói rendezés is segítheti a magyar autonómiatörekvéseket, a két helyzet azt bizonyítja, hogy nemzetköz szintre kell emelni az önrendelkezés kérdését – mondta Tőkés László, erdélyi református püspök, EP-képviselő.

„Mind a két eset azt bizonyítja számomra, hogy a kisebbségi kérdést nemzetköziesíteni kell. Az erdélyi magyar ügy nem Románia belügye, hanem nemzetközileg fontos ügy” – mondta Tőkés László Gál Kinga néppárti EP-képviselővel közösen tartott sajtótájékoztatóján.

Tőkés László szerint Tibet és Koszovó is mintaértékű eset. A Kárpát-medencei magyarok ügyét egyfajta Ahtisaari-terv keretében lehetne rendezni – tette hozzá.

A képviselő kiemelte: több esetben az erőszakos cselekmények vezettek el a megoldás megtalálásáig. Mi erdélyiek békés úton, jogi úton, nemzetközi összefogással keressük a megoldást. De úgy látszik, hogy a világ csak akkor figyel oda igazából egy ügyre, ha vér folyik. Mi nem szeretnénk oda jutni – húzta alá a képviselő.

Abban Tőkés László és Gál Kinga is egyetértett, hogy a koszovói helyzet megnehezíti a kisebbségi kérdések rendezését az uniós intézményekben. Gál Kinga szerint azok az országok, amelyek nem akarják elfogadni Koszovó függetlenségét, kifejezetten félnek minden, kisebbségekre vonatkozó utalástól. A visszalépés mindegyik uniós intézményben megfigyelhető – tette hozzá.

Tőkés László múlt szerdán jelentette be, hogy Európai Szabad Szövetség (EFA), az úgynevezett regionalisták képviselőcsoportjának lett a tagja az Európai Parlamentben. A független jelöltként tavaly novemberben európai parlamenti képviselővé választott Tőkés eredetileg az Európai Néppárt EP-frakciójába készült – felvételére előzetes ígéreteket is kapott –, de taggá válását a román tagpárt képviselőcsoportja meghiúsította.

Tőkés László szerint a regionalistákhoz való csatlakozásával nőtt a magyar képviselők politikai mozgástere, hiszen egy újabb frakcióban van magyar képviselő az Európai Parlamentben. A döntés után az európai néppárt magyar delegációja együttműködési megállapodást írt alá Tőkés Lászlóval, tájékoztat a Duna tv.

nyomtatási verzió

Kijelölték a szavazókörzeteket

Az Országos Választási Iroda (BEC) kedden ismertette a június elsején megrendezendő helyhatósági választások első fordulójára kijelölt voksolási körzetek listáját. A belügyi és közigazgatási minisztérium közleménye szerint országos szinten összesen 17 305 ilyen körzetet jelöltek ki, ebből közel hatezret a megyei jogú városokban, mintegy 1500-at a többi városban, a maradékot pedig a községekben.

Victor Paul Dobre belügyi államtitkár szerint a BEC vezetősége ismertette a prefektusokkal a körzetek pontos elosztását. „Az elkövetkező napokban a megyei lakosság-nyilvántartó hivatalok összeállítják és benyújtják a polgármesteri hivatalokhoz az állandó választói listákat. Emellett a prefektúrák versenytárgyalással döntenek arról, hogy mely szakvállalatok készítik majd el a szavazólapokat” – jelentette be Dobre.

Botoşani, Fehér, Hargita és Hunyad megyében ez már meg is történt – közölte az államtitkár. Dobre ugyanakkor elmondta: a legtöbb megyében a szavazókörzetek elnökeinek és helyetteseiknek kinevezését is elkezdték a prefektúrák. Arról is beszámolt, hogy a minisztérium felszólította a kormány területi képviselőit: a választások idején fordítsanak fokozott figyelmet a közbiztonságra, tájékoztat a Krónika.

nyomtatási verzió

Új régiófelosztást szorgalmaz Winkler Gyula

Románia jelenlegi regionális felosztásáról, az Európai Unió által finanszírozott Regionális Operatív Programról tárgyalt többek között Winkler Gyula EP képviselő Danuta Hübnerrel, az EU regionális politikákért felelős biztosával kedden, április 15-én.

Winkler Gyula ismertette Danuta Hübnerrel az RMDSZ álláspontját, mely szerint át kell gondolni Románia fejlesztési regióinak jelenlegi felosztását, ugyanis e szerint osszák el az uniós támogatásokat. „Az Európai Unió regionális politikáját Románia csak úgy tudja adoptálni, ha újragondolják a fejlesztési régiókat. Kisebb régiókra van szükség, amelyek nagyobb gazdasági-szociális kohézióval rendelkeznek, amelyek a hagyományos térségeknek is megfelelnek, és amelyek önálló jogi személyiséggel, adminisztratív hatáskörrel rendelkeznek, és választott képviselők vezetik. Hatékony uniós forrásfelhasználásról csak ebben az esetben beszélhetünk ” – fogalmazott az EP-képviselő.

Danuta Hübner biztos a régiók fontosságát hangsúlyozta, ami a Regionális Operatív Program alapjainak lehívását illeti. Hübner szerint Románia jelentős fejlődésen megy át, de ugyanakkor rámutatott a támogatások megpályázásánál várhatóan felmerülő problémákra is. „A legfontosabb cél a regionális identitás megteremtése. A régió kohéziójáról akkor lehet igazán beszélni, ha a régiók élén választott testületek dolgoznak” – mondott az európai biztos.

Winkler Gyula szerint az RMDSZ széleskörű közvitát szeretne a fejlesztési régiók új felosztásáról, kiemelve azt, hogy érvényes hosszú távú stratégiát addig nem lehet kidolgozni. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője tájékoztatta a biztost a Regionális Operatív Program romániai elindításáról. A Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium adatai szerint eddig 127 projektet adtak le 1,3 milliárd euró értékben.

nyomtatási verzió

magyar szemmel

Kevesebb támogatáshoz áttekinthetőbb rendszert
Törzsök Erika: a Sapientia döntéseit Erdélyben hozzák meg, és a számlát Budapesten nyújtják be

Régiós Interaktív Térinformatikai Rendszert mutattak be Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért felelős Szakállamtitkárságának szervezésében.

A rendezvényen, amelyre szerkesztőségünk is meghívót kapott, a www.regions.hu címen elérhető új internetes rendszert mutatták be. A rendszer áttekintést nyújt a Kárpát-medence gazdasági és infrastrukturális mutatóiról, a főbb demográfiai adatokról, különös tekintettel az itt élő magyar közösségekre.

Törzsök Erika, a hivatal főosztályvezetője elmondta: A RITR megalkotásának célja, hogy segítse a területtel foglalkozó, támogatásért és fejlesztésért felelős politikusok, döntéshozók valamint a tudományos kutatók tájékozódását, ugyanakkor az adatbázis rendelkezésére áll minden érdeklődőnek.

A rendszer országonkénti, régiós- és településszinten tartalmazza az egyes térségek fontosabb adatait: az ott élő magyarság lélekszámát, korcsoportos megoszlását, a munkanélküliségi rátát, az infrastrukturális adatokat, a területen működő fontosabb magyar intézményeket, illetve a térségbe érkező külhoni és adott országbeli támogatások összegét és főbb forrásait.

Az új rendszer összesen 7300 Kárpát-medencei település fontosabb adatait tartalmazza. Törzsök Erika szerint a kezdeményezés egyik fontos motivációja az volt, hogy a különböző támogatások odaítélésénél a pályázatokat elbírálók megbízható forrásból értesüljenek az adott település vagy régió helyzetéről. Az SZDSZ-es politikus szerint megfelelő tájékozódás hiányában, Erdélyben sokszor egymás mellett épülő magyar intézményeket támogatott a magyar költségvetés. Példaként a szamosújvári és a válaszúti szórványkollégiumot hozta fel: mindkettő a Mezőségnek ugyanabban a szegletében található, egymástól 6 km-re. A politikus úgy vélte, az ilyen és az ehhez hasonló presztízsberuházásokat a jövőben kerülni kellene.

Élesen bírálta Törzsök Erika a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem fejlesztési módszereit is. Úgy vélte, az egyetem létrehozásakor lefektetett támogatási elvekből csak a magyar állami támogatás valósult meg, holott az alapító okiratban az szerepel, hogy a történelmi magyar egyházak és a helyi önkormányzatok is az egyetem finanszírozóivá válnak. Törzsök szerint 2000 és 2007 között a magyar költségvetés 13 milliárd forintot folyósított az egyetemnek, míg más forrásból gyakorlatilag semmit nem tudott szerezni a Sapientia.

A sajtótájékoztatón az is elhangzott: az utóbbi években az egyetem hálózata folyamatosan fejlődött, legtöbbször erdélyi döntések alapján, a fejlesztések számláit azonban kizárólag a magyar kormánnyal fizettetik meg.

A Miniszterelnöki Hivatal szerint az erdélyi magyar közösség számára is az igazi esélyt az európai uniós pénzek megpályázása jelentheti. Törzsök Erika azt is elmondta: az erdélyi magyar intézményrendszer támogatása elsősorban a román állam feladata, a magyar költségvetésből kiegészítő támogatás igényelhető, ami viszont nem fedezheti az intézmények működésének teljes költségvetését.

Szerkesztőségünk érdeklődésére a Miniszterelnöki Hivatal egyik tagja, aki a román–magyar vegyesbizottság munkájában is részt vesz, elmondta: a Sapientia egyetem román részről történő támogatása hónapok óta heves vita tárgya, ugyanis a román fél újabb és újabb feltételekhez köti a beígért támogatást. Úgy vélte, az igazi gond az, hogy a román kormány nem akar precedenst teremteni egy magánegyetem támogatásával, mert ezt követően más román magánegyetemek is pénzt követelnének.

A nevét elhallgató magyarországi politikus szerint a magyar kormány számára elfogadhatatlan, hogy a magyar többségű helyi önkormányzatok, ahol a Sapientia szakokat működtet, soha nem szavaztak meg egyetlen banit sem egyetemfenntartásra. Sem Csíkszeredában, sem Székelyudvarhelyen, de más városokban sem, ahol magyar tanácsosok és magyar alpolgármesterek vannak.

M. J.

nyomtatási verzió

A Sapientia egyetem mielőbb akkreditációt szeretne kapni a román államtól
Nem elég a magyarországi támogatás

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) két szakának akkreditációs ügye már „sínre került”, további négy szak pedig teljesíti az akkreditáció feltételeit, az intézményi hitelesítéshez viszont még hiányzik néhány finanszírozási és infrastrukturális feltétel – tájékoztatták csütörtökön Csíkszeredában Szili Katalin házelnököt az intézmény vezetői.

Dávid László rektor, Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja és más egyetemi tisztségviselők elmondták, hogy az idei tanévben tanuló 2200 nappali tagozatos hallgató az EMTE keretében három városban (Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában) összesen 19 szakon részesül alapképzésben.

Emlékeztettek arra, hogy a kétlépcsős romániai akkreditációs rendszerben az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező szakok három évfolyamának végzése után kérvényezhető az adott szak végleges elismerése. Az EMTE tavaly decemberben hat szak hitelesítésére nyújtotta be kérelmét a Román Felsőoktatási Minőségbiztosítási és Akkreditációs Ügynökséghez (pedagógia, informatika, szociológia, román és angol nyelv és irodalom, agrárgazdaságtan, könyvelés- és gazdálkodási informatika).

Az egyetem szeretné, ha a román állam részéről mielőbb megkapná az intézmény egészére vonatkozó akkreditációt. Ugyanis csak ezt követően adhat ki oklevelet, szervezhet mesteri és doktori képzést, távoktatást, vehet részt európai programokban vagy pályázatokon, kaphat román állami támogatást. Az intézményi akkreditációhoz azonban még teljesíteni kell több finanszírozási és infrastrukturális feltételt.

Az egyetem vezetői emlékeztettek arra, hogy a Magyar Országgyűlés a 2000 és 2003 közötti időszakban kétmilliárd forintot különített el a határon túli magyar felsőoktatás fejlesztésére. Ebből a Sapientia Alapítvány (amely az EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem – PKE – fejlesztését és működését finanszírozza) évi 1,85 milliárd fölött rendelkezett. Ezután a költségvetésben biztosított támogatás mértéke éves szinten 1,45 és 1,75 milliárd forint között volt – tették hozzá a vendéglátók.

Felhívták a figyelmet, hogy szerintük a két egyetem pénzügyi előrejelzései szerint a jelenlegi intézményi struktúra minimális szinten való fenntartásához 1,65 milliárd forint támogatás szükséges. Ez csak a működési költségeket fedezné, nem tartalmazza az eszköz- és ingatlanfejlesztést.

Az EMTE vezetői arra kérik a magyar parlamentet és annak elnökét, hogy az EMTE – az akkreditáció elnyerését követő romániai állami támogatás megszerzéséig – továbbra is részesüljön magyarországi költségvetési támogatásban, mégpedig olyan mértékben, hogy az egyetem kiegyensúlyozottan működhessen.

nyomtatási verzió

Minden idők legdrágább, magyar festő műveiből rendezett kiállítás A barbár zseni!
Aba-Novák Vilmos életmű-kiállítása Debrecenben

Minden idők legdrágább, magyar képzőművész életművét bemutató tárlata lesz a jövő hét hétfőn, 2008. április 21-én a debreceni MODEM-ben nyíló Aba-Novák Vilmos életmű-kiállítás! A több mint 180 olajképet és 120 grafikát, pannóterveket, valamint fotódokumentációt bemutató kiállítás műtárgyainak biztosítási értéke meghaladja a 4 milliárd forintot (!), azaz ez lesz a legértékesebb tárlat, amelyet magyar festő munkáiból valaha is rendeztek – jelentette be Gulyás Gábor a debreceni kiállítóhely igazgatója kedden a MODEM-ben rendezett sajtótájékoztatón. A kiállításról kolozsvári sajtóértekezleten is beszámoltak a szervezők.

Magyarország legnagyobb egybefüggő kiállítóterében, 1300 négyzetméteren kap helyet a tárlat, amelynek anyagát öt ország (Lettország, Olaszország, Litvánia, Szlovákia, Magyarország) köz- és magángyűjteményeiből kölcsönözték. A kiállítás a MODEM, az EDGE Communications, Molnos Péter kurátor és Kováts Kristóf, Aba-Novák örökös, a művész unokája összefogásaként jön létre.

A kronologikus tematikával felépülő kiállításon a korai korszak tájképeitől, az itáliai ösztöndíj és a New York-i időszak festményei mellett a híres cirkusz-sorozat alkotásai, a falképtervek, a pannók és freskók vetített reprodukciói, valamint a szolnoki és erdélyi alkotások is helyet kapnak majd.

A tárlat további különlegességei közé tartozik, hogy néhány hamisítvány is ott lesz a falakon. Aba-Novák ugyanis azon kevesek közé tartozik, akit már életében, a 30-as évektől kezdve hamisítottak. A kiállítás kurátora, Molnos Péter merész kezdeményezésében partner volt a MODEM, így a tárlaton egymás mellett szemlélhetünk majd néhány valódi festményt és azok hamisítványait is.

Ugyancsak érdekesség, hogy az életmű-kiállításon szerepelnek majd azon festőművészek alkotásai is, akikre jelentősen hatott Aba-Novák festészete. A nagy értékű olajképek mellett olyan csemegékkel is találkozhatnak majd a látogatók, mint a világhírű fotóművésszé vált kortárs, André Kertész felvételei, amelyeket a festő műtermében készített.

Egy nemrég előkerült, a maga nemében is egyedülálló archív felvételt ugyancsak be szeretnének mutatni a szervezők. A 30-as években tett amerikai látogatása során készült a festőről egy mintegy 1 órás film munka közben. A felvétel mind magyar művészettörténeti, mind pedig egyéb szempontokból szenzációs jelentőségű, hiszen ilyen hosszú, és ráadásul színes filmet ebben a korszakban egyetlen magyar művészről sem készítettek. A kiállítás szervezői mindent megtesznek azért, hogy ha az ünnepélyes megnyitóra nem is, de még a kiállítás nyitva tartása alatt Magyarországra érkezzen a film és július 6-ig be tudják azt mutatni a MODEMben. De persze más meglepetéseket, egyéb információkat is tartogatnak még a megnyitóra.

Az elementáris hatású fal- és vászonképeiről ismert Aba-Novák Vilmos életmű-kiállításának címe: A barbár zseni. A névadó nem kisebb személyiség, mint Picasso. Az 1937-es párizsi világkiállításon Aba-Novák monumentális – a világkiállítás nagydíját elnyert – pannóit megpillantva kiáltott fel: „Ki ez a barbár zseni?”

Aba-novák – a barbár zseni

Aba-Novák Vilmos életmű-kiállítása

MODEM, Modern és Kortárs Művészeti Központ Debrecen

Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.

2008. április 21–július 6.

Nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig, csütörtökönként 16-tól 24 óráig.

nyomtatási verzió

Érmelléki barangolások
20 részes értékőrző sorozatot vetít az m2

A Magyar Televízió tudáscsatornája április eleje óta sugározza 20 részes, Érmellékről szóló sorozatát. A filmmonográfia egyedülálló a magyar televíziózás történetében. Az alkotás keletkezéséről, a forgatás körülményeiről Pekár Istvánt, a Duna Televízió egykori elnökét, a műsor szerkesztőjét kérdeztük.

– Érmellékről az alábbi összegzést olvashatjuk a vidék honlapján: „A Berettyó és az Ér közötti sík- és dombvidék, ahol mintegy 30–35, részben vagy egészben magyarlakta község is található. Nevezetes helységei: Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg. Az Érmellék a kora Árpád-kor óta magyarlakta táj, nagy múltú történeti borvidék.” Ön számára, aki hosszú hónapokig forgatott e tájon, a leírtak talán egy kicsit sommásan hangzanak.

– Szerintem igen szerény a honlapon található adat, mivel tudomásom szerint Érmellék 50–60 települést fog össze. A Székelyföld után a legnagyobb terület, ahol a romániai magyarság egy tömbben él. A közel százezer lélek három tájegységen: Érmelléken, Berettyó mentén és Hegyközben lakik. Az utóbbi már Nagyváradnál kezdődik, Hegyközpályit, mint lakóhelyet nemrégiben fedezték fel a váradi újgazdagok.

– Honnan származik a forgatás gondolata?

– A Bihar megyei önkormányzat ötlete volt, hogy a megye magyar többségű településeiről filmsorozat készüljön. Kiss Sándor, az önkormányzat elnöke karolta fel a kezdeményezést, s Bimbó Szuhai Tibor produceren keresztül kérték fel a Magyar Televíziót a közreműködésre. Nemcsak a helyismeretem, korábbi munkáim is hozzájárultak, hogy az MTV végül rám bízta a feladatot.

– Ha az alkotó nem akar rögtönözni, egy ilyen munka elkészítése hosszú időt igényel.

– Valóban összetett feladat, alapos felkészülést igényelt, hogy húsz részen keresztül lekössük a nézőket, és ne ismételjük önmagunkat. Sokat számított a helyismeret: 1999-ben, még a másik közszolgálati televízióban, az Elfeledett tájak sorozatban forgattam félórás epizódot Érmelléken, s emellett vagy fél tucatszor fordultam meg a vidéken. Nagy segítségemre volt még egy kiadvány, a Dukrét Géza szerkesztésében megjelent Pártiumi Füzetek, de szorgalmasan forgattam a Pallasz Nagylexikont, és böngésztem a helyi honlapokat is.

– Mennyire őrzi Érmellék a hagyományait?

– Érmellék soha sem volt olyan gazdag tradíciókkal büszkélkedő vidék, mint Palócföld vagy Kalotaszeg. Élő népviselete nincs, a hagyományőrző csoportok is ritkák errefelé. Érdekes módon a helyiek az egykori lápvidékre a legbüszkébbek, ebben Értarcsa jár az élen. A hitbéli hagyományok ápolásában a katolikusoknál a Szentjobb említhető. Egyébként a vidék református többségű, egy aktív lelkész igen sokat tehet hívei összefogásában, s erre számos szép példa is akad. A nép igen vallásos, s talán ezzel függ össze, hogy noha Érmellék igen szegény, mégis megvan a gyermekvállalási kedv.

– Sokat beszélnek napjainkban a román gazdasági csodáról. Van ennek nyoma Érmelléken?

– Sajnos nincs. Amennyiben a gondos szemlélő Nagyvárad fejlődését kíséri figyelemmel, meglepődik a változáson. A földből nőnek ki a logisztikai központok, az olasz tőke a könnyűipart virágoztatta fel. Az építési telkek ára az egekbe szökött. Érmelléket még nem érte el a változás, mintha a 60-as évek Magyarországán lennénk. Földutakon jutunk ki a földekre, ahol igen kevés a gép. A családi vállalkozások próbálnak megélni a mezőgazdaságból, nagyon keservesen. Ottlétemkor még nem érkeztek meg az uniós támogatások, s ez az emberek hangulatára is rányomta bélyegét.

– Érmellék egykor híres borvidék volt, de Románia nem dúskál a jó nedűben. Lehet-e a szőlőtermelés a jövő egyik útja?

– A történelmi Magyarországon Érmellék a harmadik legjelentősebb fehérbor-vidéknek számított Tokaj és Balaton-felvidék után. Napjainkban csak Bihardiószeg környékén terem a minőségi bor, máshol a kevesebb vesződséggel járó direkt termő fajtákat látni. Viszont mindenütt megmaradt a pincerendszer, amelyre a helybéliek igen büszkék. Érszalacson több mint ezer pince van, lakóház ennél kevesebb. Amennyiben felélesztik az ősi szőlőtermesztési hagyományokat, és napjaink borturizmusa is felfedezi a pincesorok egyedi báját, a települések csak profitálhatnak az idegenforgalomból.

– Hogyan emlékszik vissza a filmsorozat készítésének közel két évére?

– Némi büszkeséggel állíthatom, hogy úttörő munkát végeztünk, ilyen léptékű, egy adott vidéket feldolgozó monográfia még nem született a magyar televíziózásban. Rockenbauer Pál munkáját, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatot újból és újból műsorra tűzik, mert semmit sem vesztett értékéből. Remélem, hogy az Érmelléki barangolások is forrásértékű lesz évtizedek múltán. A magam részéről nosztalgiával gondolok vissza a forgatásokra. Gerard Gui operatőr személyében új barátra leltem, és a kemény munka ellenére is mindig élményekkel feltöltődve térhettem haza. A vidéket ma még elkerülik a turisták, de talán ez a film hozzájárulhat Érmellék felfedezéséhez, s akkor az odalátogató és a helybéli is gazdagabb lesz.

A sorozatot május 16-áig láthatják a nézők szerda, csütörtök és péntek délutánonként az m2-n.

Csernák Zoltán

nyomtatási verzió

Elhunyt Antal Imre
A népszerű műsorvezetőre emlékezett az MTV

 

Hosszú betegség után kedd reggel elhunyt Antal Imre Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, színész, riporter, konferanszié. A sokoldalú művész emléke előtt ötven perces összeállítással tisztelgett az m1.

Antal Imre előbb zeneművészként vált ismertté. Zenei pályafutása azonban a 70-es évek elején egy betegség következtében kettétört, fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. Élete ettől kezdve a televízió volt, ahol szórakoztató műsorok, televíziós vetélkedők műsorvezetője, bohózatok, szilveszteri műsorok elmaradhatatlan szereplője lett.

A művelt, szellemes, udvariasan csevegő fiatalemberre Békés József író, a televízió szerkesztője figyelt fel, és elhívta műsorvezetőnek a Magyar Televízióhoz. 1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű műsorban állt először kamera elé, majd rábízták a Köszöntő, és a Halló fiúk! Halló lányok! című ifjúsági program vezetését.

Művészi sokoldalúságát színházi produkciókban, játékfilmekben vállalt szerepei bizonyították. Legnépszerűbb műsora az évtizedekig futó Szeszélyes évszakok volt. A Bors című sorozatban Dániel Ede „tanár urat” alakította, s jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera!, a Szemüvegesek, a Circus Maximus című mozifilmekben.

Antal Imre 2004 óta a Magyar Televízió Örökös Tagja volt. Utolsó éveiben szerény körülmények között, kisnyugdíjasként élt az egykori sztár, egészségi állapota megromlott. Antal Imrét a Magyar Televízió saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkedik, áll az MTV szerkesztőségünkbe eljutatott közleményében.

nyomtatási verzió

Fiaim, csak énekeljetek!
Sebestyén Péter dalszöveggyűjteményéről

Sebestyén Péter, katolikus lelkipásztor legújabb kötete, a Kiskertembe rozmaringot ültettem című dalszöveggyűjtemény, nem lesz az etnomuzikológusok alapkönyve. De nem is ez a célja. A gyűjtemény egyrészt Sebestyén Péter szüleinek állít emléket (akiktől a dalok legtöbbjét hallotta), másrészt reménybeli célja, hogy „sokakat gazdagítok velük és sok ember lelke megszépül, ha elkezdi énekelni őket”.

A népdalokból, népies műdalokból, nótákból és csárdásokból álló fejezeteket a függelékként csatolt gyermekdalok egészítik ki. A dalszövegek kotta nélküli megjelentetésének Ajánlásbeli indoklása szerint mellőzhetőek a dallamok, mivel „azok mind bennem vannak, tudom kívülről, ezek az énekek ma is ismerősek a székely ember előtt.”

Olyan dalok férnek meg egymás mellett a könyv lapjain, mint a Debrecenbe kéne menni, Kossuth Lajos azt izente, Várjatok még őszirózsák vagy a Tegnap a Gyimesben jártam címűek. Mivel ez egy „adatközlő” mondhatni teljes repertoárja, talán nem meglepő ez az érdekes egyveleg. Sebestyén Péter nem válogatott, nem törekedett műfaji szelekcióra, csupán leírta azokat az énekeket, amelyeket, főleg Szépvízen és környékén megismert és megszeretett.

A gyűjtemény annyiban hasznos, amennyiben valaki nyomtatásban szeretné otthonában tudni ezeknek a daloknak a szövegeit, összehasonlítani az általa ismert változatokkal, vagy ihletként, emlékeztetőként használni őket bizonyos alkalmakkor. Értékét pedig talán a „szerkesztő” személyes kötődése adja, valamint azok a szövegváltozatok, amelyeket esetleg más kiadványban nem találunk. Emellett legfőbb mércéje, ha valóban dalra tud fakasztani és nemcsak egy sokadik porosodó daloskönyv lesz a polcon.

Dénes Ida

nyomtatási verzió

nézőpont

Az el nem adott jegyek, és a fasiszták...

Ferkó, mint antifasiszta megjelent a Hollán Ernő utcában. Tüntetett a Ferkó, mert szerinte Budapestet elárasztották a fasiszták, itt rettegnie kell minden zsidónak, cigánynak és más védett fajtának. Kiégett jegyirodáról beszél a sajtó, noha a képeken egy elegánsnak látszó, üszkös bútoroktól mentes iroda volt látható. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem hiszem el, hogy molotovkoktél került az irodába, de a pusztítás mértéke azért közel sem olyan, mint amilyennek az ember elképzeli. Az államelnököt és kíséretét az iroda öltönyös stöpszli alkalmazottja, vagy vezetője(?) fogadta, és az államelnök is kifejezte rosszallását a magyarság mellett tüntetőkkel szemben.

Ajhvé! Milyen igaza van... Hiszen micsoda fasiszta dolog, ha egy nő bemegy egy jegyirodába, és egy nemzeti rockegyüttes koncertjére akar jegyet venni. Nem ajándékba kért jegyet, nem követelőzött, hanem pénzért akart olyan jegyet vásárolni, amilyet egyébiránt lehetett volna kapni ott, de az iroda dolgozói úgy ítélték meg, hogy nem adnak, mert fasiszta jegyet ők nem forgalmaznak, még ha van is belőle rendesen.

A nőt rángatták, lökdösték, kitették az irodából, magyaroztak, fasisztáztak. De ez nem baj, hiszen már Gadó György megmondta a módszerváltás hajnalán, hogy minden, ami keresztény az antiszemita, s mivel a magyar alapvetően keresztény nemzet, így annak minden tagja fasiszta is egyben. Jegyet tehát nem kapott a hölgy, ám minden más megalázó és aljas, pimasz és mocskolódó megjegyzést igen. Magyarországon, 2008-ban. Na nü! Így jár, aki efféle aljasságra vetemedik, hogy nemzeti koncertre akar jegyet venni.

És akkor jönnek a fasiszták, és tüntetnek a két alkalmazott józan és világos döntése ellen, valamint az ellen is, hogy igazságokat mondtak a fasiszta lánynak, és kidobták az irodából... Hogy is mernek ott tüntetni?

Észbontó aljasság az, ami ma Magyarországon megeshet. Ha példának okáért egy a Dohány utcai zsinagógába szóló orgonakoncertre akarna valaki jegyet venni, és a keresztény, mitöbb: magyar eladó azt mondaná, hogy „takarodj innen te mocskos, büdös zsidó, te szemét bibsi, a zsidótemplomba nem adok jegyet, pedig van” – nos, mekkora lenne a felháborodás? Pedig a Hollán Ernő utcában sem történt ez másképpen. És érdekes, hogy maga az atrocitás ma már nem érdekel senkit, pedig ezért a jegyirodát nem leégetni, de bezárni kellett volna. Ebbe a jegyirodába nem tisztelgő látogatásra kellett volna mennie az államelnöknek, hanem kikérni magának az efféle eljárást. Hol van ebben az ügyben a fogyasztóvédelem? Az a sóhivatal, amelynek a dolga a vásárló jogainak érdekvédelme, hol van a kereskedelmi és iparkamara, és hol a rendőrség, amelynek viszont a nemzeti hovatartozás miatti sérelmeket kellene kivizsgálnia?

Sehol. Ám, van egy gerinctelen szennyes kormánykoalíció, ennek vannak provokátorai, akik remekül tudnak megszervezni egy antifasiszta tüntetést azokkal szemben, akik érzik és tudják, mivé fajulhat Magyarországon ez a degenerált társadalmi összeférhetetlenség, amelyet jelen esetben az öntelt jegyirodai dolgozó robbantott ki.

Gyurcsi tüntetett, Schröderrel, akit nem véletlenül nem szeretett a német társadalom, és aki nem véletlenül került ide tüntetni, a félkegyelmű mellett.

Gyurcsány egyébként a legfőbb okozója ennek az egész társadalmi ellenségeskedésnek, hiszen ő maga generálja, s mint egykor a Habsburgok, ő is revolverezi a többségi nemzetet a kisebbségek, vallási csoportok emberi jogaival, amelyek mellé a kötelességeket, az azonos mércét soha nem illeszti oda.

A legfájdalmasabb az, hogy a szépreményű, és a kormányzásra felkészült Fidesz is a bajkeverők mellé állt. Nem elítélte a jegyiroda alkalmatlan, és aljasan hazudozó dolgozóit, hanem bekapta az ügyben rejlő horgot, és mindjárt az antiszemitizmus ellen emelt szót, noha itt antimagyarizmusról volt szó! Kiállt az antifasiszták mellett, mint tette Sólyom uram is, nem először. Pedig az egész ügyben két elítélendő dolog van: A vásárló megalázása, és a gyújtogatás, amelyet minden bizonnyal Gyurcsányék csináltak, hogy ez a tüntetés létrejöhessen, hogy ismét a nagyvilág előtt hazudhassák, hogy lám, a magyar milyen antiszemita és fasiszta.

Hazaárulás történt a legmagasabb szinten is az előző napokban. Mert mindenki tudja, hogy összesen az el nem adott jegyekről és egy vásárló megalázásáról van szó. Ha ilyesmi történik például Kolozsváron, akkor azért a román rendőrség szigorúan büntet! Még akkor is, ha az elkövető, azaz a jegyet el nem adó és magyarellenes polgár román. Kassán nem büntetnek ezért, mert a tót bűnözők hasonlóak a magyar bűnözőkhöz, és a szerb bűnözőkhöz. Hiszen éppen úgy gyűlöli a magyart a tót és a szerb, mint a Mazsihisz, és mint az SZDSZ, s nemkülönben Gyurcsány Ferenc. Azt azonban nem értem, hogy a Fidesz hogyan kerülhetett bele a képbe? Hogyan ugorhatott be ennek a pofátlan, és a kormány által szervezett provokációnak?

Ma már bizonyos, hogy nem szavazok rájuk sem az előrehozott választások alkalmával, sem 2010-ben. Mert igazolva látszik a tény, miszerint a magyart a mai parlamenti pártok közül, valamiféle hűségbizonyítási kényszerből, valami cionistáktól való félelemből, a leantiszemitázás politikai hátrányának problematikájából, senki nem védi meg Magyarországon.

Odáig fajult a helyzet mára, hogy igenis, védekezni kell. Mint már nem egyszer papírra vetettem, lesz aki molotovval, lesz aki fegyverrel, lesz aki trotillal, de védekezni fog, mert Magyarországon az alkotmány és a törvények megszűntek a Hollán Ernő utcai provokációval. Aljas magyarellenesség és a minősíthetetlen primitívség jellemezte azokat, akik antifasisztaként kimentek Gyurcsány és az SZDSZ hívására. A csalással hatalomra került miniszterelnök, és a csalással elnököt választó koalíciós partner hívására.

Ez a tüntetés nem zsidókról és magyarokról szólt, hanem a hatalom átmentéséről, és a politikai söpredék-elit vizsgájáról, amely vizsgán most végleg és egyértelműen bizonyították, érdemtelenek és elégtelenek arra, amivel megbízattak a magyar nemzet által. Nem kevesebb volt ugyanis ez a megnyilvánulás, mint 1990-ben a trianoni megemlékezésről való parlamenti kivonulás. És mindkettő megbocsájthatatlan bűn, bűncselekmény, amiért a történelem szab ki ítéletet. Ma még ennek a történelmi ítéletnek a végrehajtói ismeretlenek...

Stoffán György
(Nemzeti Hírháló)

nyomtatási verzió

Kisajátított zsidóság

Nem lehet hallgatni, ha molotovkoktélokat dobálnak, üzleteket égetnek porig, embereket fenyegetnek fizikailag származásuk miatt – jelentette ki lapunknak adott interjújában Szabó György XIII. kerületi fideszes önkormányzati képviselő. A kettős, izraeli–magyar állampolgár a szövetség tagjaként példátlannak nevezte a hétfői önszerveződést, amellyel civilek tiltakoztak a szerintük létező fasisztaveszély ellen, ugyanakkor elítéli a kettős mércét, a magyarság jelképeinek gyalázását és a magyarzsidóság kisajátítását is.

A politikus a jobboldal történelmi szerepét abban látja, hogy megtisztítsa magát az évtizedek óta ellene zajló médiakampány által ráragasztott bélyegektől, ezért el sem megy az újabb balliberális ellentüntetésre.

– Van-e Magyarországon antiszemitizmus, és ha igen, akkor az ellen úgy kell-e fellépni, mint azt az ön szervezésében hétfőn tették a XIII kerületben több százan, a felkorbácsolt indulatokat tovább gerjesztve?

– Antiszemitizmus egyértelműen van, hogy milyen mértékben, arról lehetne vitatkozni, de ellene mindenképpen a nulla tolerancia elve alapján kell küzdeni. Az elmúlt évek, hónapok eseményei alapján a helyzet tarthatatlanná vált, a hétfői újlipótvárosi ellendemonstrációt én egy önszerveződő felkiáltásnak tartom. Ha az antiszemitizmus, a fasizmus és a rasszizmus megmarad verbális szinten, akkor az emberek berzenkednek, tűrnek és tűrnek, de amikor már molotovkoktélokat dobálnak, kézigránátokat helyeznek el pártirodáknál, politikusokat támadnak meg, nem lehet tovább hallgatni. A hétfői akció példa nélküli volt a rendszerváltozás utáni korszak történetében, 500–600 részben zsidó, de sokan nem zsidó vallású emberek fogták magukat, és ki mertek menni az utcára, hogy világgá kürtöljék: Elég volt!

– Tomcat, a blogger azzal indokolta tömeges jegyvásárló, úgynevezett flashmob-akciójukat, hogy arról értesültek: egy nemzeti rockegyüttes koncertjére jegyet vásárló lányt a később megtámadott jegyiroda alkalmazottai nem szolgáltak ki, és fasisztának nevezve kidobták. Ha esetleg valóban így történt, nem gondolja, hogy szándékukkal szögesen ellentétes hatást értek el, és az antiszemitizmus ellentettjét, a magyarellenesség vádját húzzák magukra?

– Az úgynevezett antimagyarizmus fából vaskarika. A magyarországi zsidóság évszázadokon keresztül integrált része volt a magyar társadalomnak, a történelem folyamán itt volt a legnagyobb asszimiláció. Együtt sírtunk és együtt nevettünk, közös élményünk az 1848-as forradalom és szabadságharc, a kiegyezés, a polgárosodás korszaka, és még sorolhatnám. A gyűlölt kommunista diktátoroknak, Kun Bélának, Rákosinak, Farkasnak vagy Gerőnek azon kívül, hogy zsidónak születtek, a zsidósághoz semmi közük nem volt. Közöttünk éppúgy voltak árulók, mint a szigorúan vett magyarság között, emiatt is indokolatlan az alaptalan ellentétek szítása. A tiltakozáshullámot kiváltó jegyirodában történtekről konkrétumot nem tudok, de talán maguk a résztvevők sem emlékeznek már pontosan. Tegyük föl, hogy úgy történt, ahogy az ellentábor állítja. Ma Magyarországon a sokat szidott demokráciából szerencsére még maradtak kis „darabkák”, ilyen és ehhez hasonló ügyekben bárki eljárhat törvényesen, azonban itt nem ez történt. Az érintett hölgy, akit szerinte magyarságában sértettek meg, nem a hatóságokhoz, hanem a Kuruc.infohoz fordult. Nekem több mint kétes ez az ügy.

– A rendszerváltozás óta mindig a balliberális kormányok ideje alatt növekszik a „fasisztaveszély”, Szabó Alberthez és Bácsfi Dianához hasonló, jelmezbe öltöztetett figurák bújnak elő és tűnnek el, ha úgy tetszik, a hatalom rendre előhúzza a zsidó-kártyát. Fideszes politikusként nem tart attól, hogy most is erről van szó?

– Meggyőződésem, hogy valóban a nagypolitika gerjeszti ezeket az eseményeket, amelyeket egyértelműen a túlzott liberalizmus számlájára írok. Értékrendek dőltek össze, értékhatárok bomlottak fel az elmúlt időszakban, ami tarthatatlan. Az antiszemita jelenségek megfékezésében nagy szerepe lehet a civil kezdeményezéseknek, de az elsősorban a rendvédelmi szervek, a rendőrség feladata. Mi, szervezők úgy gondoltuk, hogy a hétfői önszerveződő tiltakozás után átadjuk a helyet a rendőröknek, a hatóságra bízzuk az ügy kezelését.

Szabó Zsolt
(Magyar Nemzet)

nyomtatási verzió

Kettős mérce

A Tomcat becenevű bloggernek, akinek civil neve Polgár Tamás, sikerül időnként jól megkavarnia a közélet állóvizét. S ha épp nem áll a víz, amint manapság, amikor épp elég politikai téma akad, mely izgalomba tartsa a közügyek iránt érzékeny választópolgárokat, Tomcat akkor is újabb hullámokat tud kavarni egy-egy kisebb-nagyobb probléma sajátlagos megoldásával.

A nemrégiben incidens történt egy Hollán Ernő utcai jegyirodában. Március 20-án a jegyiroda egyik alkalmazottja összeszólalkozott egy vásárlóval, aki a Hungarica együttes koncertjére kért jegyet. Az egyik verzió szerint, ami Tomcat honlapján valamint a kuruc.info-n jelent meg, az eladó nem volt hajlandó kiszolgálni a lányt, lefasisztázta a zenekart és kidobta a vevőt az irodából. A jegyiroda vezetője viszont azt mondja, hogy miután kiderült, hogy az eladó nem ismeri a zenekart, a vevő felháborodott, megjegyzéseket tett az irodára és az eladóra, és amikor a lány megtudta, hogy száz forint kezelési költséget is felszámolnak a jegy árára, szitkozódni kezdett, és így az alkalmazott kivezette őt az üzletből. (Ha valaki kíváncsi az igazságra, hallgassa meg a megalázott lánnyal készült interjút a www.szentkoronaradio.hu oldalon.) Ezt követően molotovkoktélt dobtak a jegyirodára, amiről ismét csak nem tudjuk, hogy egy felháborodott nemzeti harcos tette vagy gyurcsányék jelenítették meg maguknak s a közönségnek az általuk egyébként is állandó jelleggel vizionált „szélsőjobb erőszakot”, a „fasizmust”.

Tomcat arra hívta fel honlapjának (www.bombagyar.hu) látogatóit, hogy egy flashmob keretében április 7-én, megadott órában menjenek el minél többen az adott jegyirodába és vegyenek jegyet a Kárpátia soron következő koncertjére azon az alapon, hogy ki merik-e őket dobni. Ugyanerre az időpontra a fideszes Szabó György kezdeményezésére összegyűlt egy ellentüntető tömeg, mely meg akarta akadályozta Tomcatéket a jegyvásárlásban.

A második felvonás április 11-én zajlott, amikor Tomcaték is és a nem létező fasisztaveszély ellen tüntetők is összegyűltek a Jászai Mari téren s a Hollán Ernő utcában. Az utóbbi rendezvényen Gerhard Schröder és Gyurcsány Ferenc is jelen volt: a baloldaliak sosem restek megmozdulni a szélsőjobboldali fantomveszély ellen.

Az érdekesség az egész ügyben, hogy a rendőrség a gyülekezési törvény előírásait kettős mércével alkalmazza. E jogszabály ugyanis 3 napos bejelentési kötelezettséget ír elő, amit az „ellentüntető” balosok nem tartottak be. A rendőrség mégsem lépett fel ellenük. A hivatkozási alap nyilván az, hogy a közelmúltban a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság egy ítéletében elmarasztalta a magyar államot, s kimondta, hogy nem oszlathatóak fel az olyan spontán, be nem jelentett tüntetések, amelyeknek a bejelentése azért marad el, mert a tüntetőknek gyorsan kell valamilyen eseményre reagálniuk, és a törvény megszabta határidő kivárása értelmetlenné tenné a demonstrációt.

Tomcaték nehezményezve a kettős mércét tüntetéssorozattal reagáltak: más-más helyszínre jelentettek be óránként kezdődő tüntetéseket. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy egy be nem jelentett tüntetésen való részvétel önmagában nem jelent törvénysértést, amennyiben az oszlatási felszólításnak a résztvevők eleget tesznek. Tomcaték közül senki sem szegült ellen, ám a rendőrség mégis igazoltatta őket, 59 ember előállítottak, ráadásul a Clark Ádám térről nem hagyták őket eltávozni, sőt, olyan útvonalat adtak meg a távozásra, amelyet lezártak. Érdemes megnézni a következő felvételt a hiteles tájékozódás végett: A filmrészletből világosan látszik, hogy a rendőrök, súlyosan megsértve a gyülekezési törvényt, egyszerűen nem engedték távozni az embereket, akik között egyszerű járókelők is voltak. A cél nyilván ezúttal is a megfélemlítés, a polgárok eltanácsolása attól, hogy a hatalomnak nem tetsző megmozdulásokon részt vegyenek. Ahogy az egész eseménysort elindító koncert előadóinak, a Hungaricának az új lemeze címében is mondja: ma Magyarországon Demokratúra uralkodik.

Borbély Zsolt Attila

nyomtatási verzió

Kövér László: Az SZDSZ-nek ki kell esnie a parlamentből!

A magyar demokrácia újjászületésének pillanata lesz az, ha az SZDSZ kiesik a parlamentből – jelentette ki csütörtök este egy lakossági fórumon Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke a Vas megyei Gencsapátiban.

„Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az tőlük származik (...) az MSZP most már nem különb sokkal, mint ők voltak, de az MSZP sem volt mindig ilyen, az SZDSZ-el való „kutya-macska barátság” tette őket ilyenné” – mondta.

Hozzáfűzte: az MSZP-n belül azok az emberek kerültek előtérbe, akik az SZDSZ-el „kompatibilisek” voltak, mindenkit kiszorítottak, akik a jelenlegi ellenzékkel hajlandóak lettek volna értelmes párbeszédet folytatni.

Kövér László az MTI tájékoztatója szerint a fórumon azt hangsúlyozta, hogy egy kormányváltás után egy gyökeresen megújult vezetésű MSZP-vel lehetségesnek tartana együttműködést az ország érdekében.

Szavai szerint a jelenleg hatalmon lévők legnagyobb kártétele volt, hogy elvették az ország lakóinak jövőbe vetett bizalmát, ezért szerinte újra el kell hitetni az emberekkel, hogy bízhatnak a jövőjükben, hogy ha elindulna az ország egy jó irányba, az nem csupán négy évre szól.

„Mindaddig, amíg nem tudunk a legalapvetőbb kérdésekben közös nevezőre jutni a másik oldallal, addig ez reménytelen, addig a politika háború lesz és nem több” – mondta.

Kövér László figyelmeztetett: egy kormányváltás után sem javulna azonnal a helyzet, sőt egy ideig még talán romlana is.

„Egy meredek lejtőn lévő szekeret sem lehet azonnal megállítani, előbb fékezni kell, majd megállítani, utána pedig meg kell próbálni valahogy felfelé rángatni” – mondta a fideszes politikus.

nyomtatási verzió

szélrózsa

A szerbek helyi választásokat akarnak Koszovóban

A szerbiai önkormányzati választások koszovói megtartása mellett döntött csütörtökön a szerb központi választási bizottság, ám a helyi ENSZ-közigazgatás hallani se akar erről.

A május 11-re kiírt parlamenti és önkormányzati választások parlamenti részének koszovói megtartásáról már korábban megszületett a döntés, csupán az önkormányzati szavazás volt függőben. Voksolásra természetesen csak a szerbek által lakott területeken kerülhet sor.

A belgrádi központi választási bizottság azt is eldöntötte, hogy a választás minden technikai feltételéről gondoskodik.

A volt dél-szerbiai tartományt máig felügyelő ENSZ-közigazgatás vezetője, Joachim Rücker a határozat után rögtön kijelentette, hogy Koszovóban csak hivatala, az UNMIK adhat engedélyt bármilyen választásra. Ő pedig elutasítja a belgrádi döntést, s ha a szerbek mégis megszervezik az önkormányzati választást, annak az eredménye nem lesz érvényes.

Az ENSZ-megbízott nehéz helyzetét jelzi, hogy csupán a voksolás érvényességéről beszélt. A koszovói szerbek parlamenti választásban való részvételéről mindössze annyit tudott mondani, hogy annak szervezésében az UNMIK nem vesz részt, s nem akadályozza. Azt már nem tette hozzá, hogy meg sem tudná akadályozni.

Az önkormányzati választások érvényességét viszont megvétózhatja, mivel az illetékességébe tartozó területre vonatkozik.

A szerbek lakta koszovói területeken tehát maradnak a sok évvel ezelőtt megválasztott szerb önkormányzatok. Amikor a múlt évben a pristinai vezetés szervezett helyi választást, akkor a Koszovóban élő szerbek nem mentek el szavazni. Ezért az UNMIK-vezető meghosszabbította a korábban megválasztott önkormányzatok mandátumát.

nyomtatási verzió

Az Ahtisaari-terven alapuló megoldások a Vajdaságnak
Autonómiát követelnek a vajdasági magyarok

Amennyiben a koszovói szerbek – az Ahtisaari-terv végrehajtása folytán – kiterjedt autonómiához jutnak Koszovóban, ugyanazt meg kell adni a vajdasági magyaroknak is – jelentette ki csütörtökön Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke.

A Tanjug szerb hírügynökségnek nyilatkozó politikus szerint, ha Koszovóban újszerű, a kisebbségi jogok védelmét szolgáló megoldások születnek, akkor a vajdasági helyzet is változtatásra szorul. Páll szerint a Borisz Tadics elnök vezette Demokrata Párt beleegyezett abba, hogy ha új, elsősorban a szerbek érdekében meghozott kisebbségvédelmi intézkedések lépnek életbe Koszovóban, akkor azokat Vajdaságban is megvalósítják. Az erre vonatkozó kötelességvállalást Bojan Pajtics vajdasági parlamenti elnök (egyben a Demokrata Párt alelnöke) írta alá Borisz Tadics utasítására.

A három délvidéki magyar párt – köztük a VMDK – által alkotott, s a májusi szerbiai választásokon induló Magyar Koalíció kidolgozta személyi és területi autonómiára vonatkozó programját, s azt az elmúlt napokban nemcsak Szerbiában, hanem Budapesten is bemutatta. Ágoston András, a koalíció egyik tagjának, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak az elnöke már régen hangoztatja, hogy a vajdasági magyaroknak legalább olyan szintű autonómiával kell rendelkezniük, mint a horvátországi szerbeknek.

Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke a múlt héten Újvidéken tett látogatásán a Tanjug szerint azt mondta, hogy „Koszovó függetlensége egyszeri eset, nem lehet példa máshol, ám a szerb kisebbségnek az új államban élvezett autonómiája modellként szolgálhat”, tájékoztat az MTI.

nyomtatási verzió

Vonzóbb a romániai munka

Elképesztő tempóban emelkednek a bérek Romániában, így egyrészt apadt a kinti dolgozók magyarországi álláslehetőségek iránti érdeklődése, másrészt az ottani cégek – különösen a határ menti, komoly munkanélküliséggel küzdő területeken – Magyarországról toboroznak segéd- és szakmunkásokat. A bukaresti Statisztikai Hivatal (INS) legfrissebb adatai szerint januárban 30,7 százalékkal volt magasabb a havi nettó átlagjövedelem, mint egy évvel korábban. Ez a mostani 7,3 százalékos infláció mellett 21,8 százalékos nettó reáljövedelem-emelkedésnek felel meg. Igaz, az átlagjövedelem némileg még mindig elmarad a magyarországitól: januárban bruttó 1637 lej volt (112 500 forint), ez nettóban kereken 1200 lejt (82 400 forintot) jelent. Idehaza a Központi Statisztikai Hivatal januárban nettó 125 100 forintos átlagkeresetről számolt be. Ám a fizetések közötti különbség az idén tovább csökkenhet. A Hewitt Associates átfogó kompenzációs kutatása szerint míg például itthon 7,2, Romániában közel 11 százalékkal nőhetnek a felső vezetői fizetések, a hierarchia másik végén lévő fizikai dolgozóké pedig 6,5 százalékos lehet a határon belül, míg a szomszédban 9 százalékos. A körülményeket tekintve tavaly mindkét országban 8 százalék körül alakult az infláció, és a két jegybank ez évre is hasonló, 5,9 százalékos fogyasztóiár-növekedést prognosztizál.

A menedzseri béreket vizsgálva a két ország első számú vezetői között még mindig nagy a különbség például a HR- és az értékesítési terület irányítóinak alapbérében. Igaz, a teljes éves készpénzjövedelemben már csak 10–20 százalékos a differencia.

A felgyorsult gazdasági növekedés és az egyre több befektető megjelenése miatt sok esetben munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek, főleg, hogy Románia 22,3 millió lakosából több mint tíz százalék külföldön dolgozik. Derzsi Ákos, a romániai munka-, család- és esélyegyenlőség-ügyi minisztérium államtitkára nemrég azt nyilatkozta: a fokozatosan emelkedő bérekkel megpróbálják hazacsalogatni a külföldön munkát vállalókat, hiszen most már az ország is képes legális, jobban fizető álláshelyeket kínálni.

Hogy igyekeznek az országhatáron belül tartani a munkaerőt, Magyarország is megérzi. Mintegy 30 százalékkal kevesebb általános és mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedélyt adtak ki a munkaügyi központok 2008 első negyedévében a múlt év hasonló időszakához képest. Korábban a legtöbb román vendégmunkás az építőiparban, a vendéglátásban és a mezőgazdaságban helyezkedett el. Épp azokban az ágazatokban, ahol most Románia a legnagyobb munkaerőhiánnyal küzd, vagyis különösen fontos érdeke, hogy megtartsa a jó szakembereket. A román statisztikai hivatal adatai szerint például az elmúlt tíz évben 80 euróról 235-re nőtt a mezőgazdaságban dolgozók bére, míg az építőiparban 250 euró a jelenlegi átlagbér. Míg néhány évvel ezelőtt a hazai fejvadászok Romániából toboroztak orvosokat, mérnököket, addig mára egyre több romániai fejvadász visz ki műszaki diplomásokat és cégvezetőket egy-egy ottani vállalkozás élére.

Folyamatos a cégbetelepedés.

Legutóbb egyébként a német Nordsee haléttermi hálózat jelentette be romániai terjeszkedését, az osztrák Voestalpine AG – az egyik legnagyobb európai fémipari vállalat – pedig 1000 hektáros ingatlant keres az országban egy hétmilliárd eurós zöldmezős beruházáshoz.

Az osztrák Austrotherm GmbH szigetelőanyag-gyártó vállalat szintén a szomszédban terjeszkedik, sőt, nemrég jelentette be a Groupama International, hogy megvásárolja az élet- és nem életbiztosítási piac egyik legnagyobb biztosítóját.

Érdekesség, hogy tavaly a külföldi tőkével alakult új, kisebb cégek közül 1450 magyar tőke bevonásával jött létre Romániában, írja a Budapesten megjelenő Világgazdaság.

nyomtatási verzió

finomvegyes

Viccek

Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szállodai orvostól, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bárban. Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos:

– Nem hat az altató, amit adtam?

– Dehogynem, doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint a bunda.

*

Éjszaka sürgősen beteghez hívják az orvost. Megvizsgálja, majd intézkedik:

– Hívják legyenek szívesek a beteg ügyvédjét, a plébános urat, a hozzátartozókat és egy közjegyzőt!

– Olyan súlyos az állapotom? – hüledezik a beteg.

– Nem, kutya baja, de legalább nem én leszek az egyetlen balek, akit potyára felébresztenek az éjszaka közepén.

*

Fiatal férfi megy a doktorhoz:

– Doktor úr! Kérem, segítsen rajtam!

– Mi a panasz? – kérdi a doki.

– Borzasztó, doktor úr, borzasztó. Szinte minden éjjel ugyanaz az álom: három szőke nő rám veti magát, összevissza nyalnak-falnak, és én csak tolom el őket magamtól!

– Hát nem tudom, hogy mit tehetnék ebben az ügyben – mondja a doki zavartan – azt hiszem, semmit...

– Jaj, dehogynem doktor úr! Törje el a kezem.

*

Jenő kórházba kerül, és egy hatalmas kórteremben helyezik el.

Az éjjel elszörnyedve tapasztalja, hogy több beteget is kitolnak, lepedővel letakarva. Reggel a vizitnél reklamál a főorvosnál:

– Főorvos úr, igazán fenntarthatnának egy külön kórtermet a haldoklóknak.

– Röhögni fog. Ez az a kórterem.

*

Új orvos költözik a faluba. Egy kislány, akinek nagyon tetszik a csinos, nőtlen doktor, mindenáron meg akar ismerkedni vele. Mivel nem talál jobb módot rá, elmegy hozzá és megvizsgáltatja magát.

– Hol fáj, kislány? – kérdi az orvos.

Mire a kislány:

– Ahol csak akarja!

*

– Uram, önt feltétlenül meg kell műteni.

– Azt már nem, doktor úr! Inkább meghalok!

– Nézze, az egyik nem zárja ki a másikat.

*

Egy terhes asszonyka ellenőrzésre megy a nőgyógyászhoz. A vizsgálat után szégyellősen megszólal:

– A férjem megkért, hogy kérdezzek meg valamit...

– Tudom, tudom – feleli a doktor: – Megnyugodhat, a szex nem veszélyes egészen a terhesség utolsó hónapjáig.

– Nem egészen erről van szó. A férjem azt szeretné tudni, hogy nyírhatom-e továbbra is én a füvet?

*

Józsi bácsi orvosi vizsgálaton van.

– Súlya?

– 68 kg.

– Mennyi volt eddig a legnagyobb súlya?

– 77 kg.

– És a legkisebb?

– 3 és fél kg.

*

Újságíró készít riportot az elmegyógyintézetben. Azt kérdi a főorvostól:

– Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?

– Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat.

– Tudna egy ilyen példát mondani?

– Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?

– Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.

– Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból...

*

– No, használt a rovarirtó szer amit adtam tegnap? – kérdezi a gyógyszerész Józsitól.

– Semmit sem ért. Egész éjjel csíptek a dögök, pedig megittam az egészet.

nyomtatási verzió

Az Üzenet április 15-i számából

Példamutató gyülekezetek címmel új rovat jelentkezik az újság hasábjain. Ötvös József olyan kis erdélyi gyülekezeteket igyekszik bemutatni, amelyek példájából, hitéből akár a nagyobbak is tanulhatnának. A szerző a rovatban elsőként a Mezőség határán levő Magyarberétét mutatja be.

Meghittségében a konfirmációnak felemelő istentiszteletnek kell lennie – írja a konfirmációról szóló jegyzetében Kerezsi János –, ám ma már csak egy alkalom, hogy gyerekeinket ellássuk virággal, ajándékkal és az ünnepi ebédeken kitömjük pénzzel – a magunk örömére. Kell-e a konfirmáció?

A félelemről ír a lap vezércikkében Bányai László. A félelem lényünk kísérője, a bizonytalanság jele. Olyan mintha korhadt fahídon állnánk, amelyről még a korlát is hiányzik – írja a szerző.

2008 Wass Albert éve. Ebből az alkalomból közöl a lap interjút Lukácsi Éva, Egyesült Államokban élő lelkipásztorral, Wass Albert-kutatóval.

Az érdekes beszélgetést kiegészíti az író Erdélyi hitvallás című írása valamint néhány frappáns részlet a Tizenhárom almafa című regényéből.

A Könyvespolcban Tőkés István: Hétköznapok, ünnepnapok című könyvét ajánljuk az olvasóknak.

A Szentírás emberei című rovatban ezúttal Ráhábról olvashatunk. Az újságot lapozók gazdag hírrovattal találkozhatnak, de nem hiányzik a fiataloknak szánt Kövess engem oldal valamint a gyermekek Örömmondója sem.

nyomtatási verzió

hirdetés

Adás vétel

A Szerencsi Mezőgazdasági Zrt. Charolais törzstenyészetéből fiatal tenyészbikákat és tenyészüszőket kínál értékesítésre.

Érdeklődni Kecskés István termelési igazgatónál lehet. Telefonszám: 36-47-563-304, 36-20-6695779.

E-mail címünk: szermgrt@szermgrt.hu


Szilágysámsoni bor, törköly- és szilvapálinka eladó. Érdeklődni a 0743-642586-os telefonszámon.

Három egyetemista sűrgősen, lehetőleg olcsó lakást, és egy egyetemista lány kiadó szobát keres, Kolozsváron. Telefon: 0746-10194.


 

nyomtatási verzió

Társkereső

Katolikus vallású férfi keresi párját, 35 éves korig. Levélcím: 2243 Kóka, Bartók Béla út 17., Magyarország.


nyomtatási verzió

Az OTP-csoport hivatalosan belép a romániai befektetési piacra

Az OTP Asset Management SAI SA – amely az OTP-csoportnak, Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb pénzügyi csoportjának tagja – megkezdi tevékenységét a román piacon, elindítja első befektetési termékeit. A társaság ezúton szeretne tájékoztatást nyújtani stratégiájáról, céljairól, illetve az OTP-csoport ügyfelei részére kínált termékeiről és befektetési szolgáltatásairól, áll szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményükben.

Az OTP Asset Management SAI SA, Kereskedelmi Kamarai bejegyzésére 2007. augusztus 15-én került sor, az Országos Tőkepiac Felügyeleti Bizottság (CNVM) pedig 2007. december 18-án bocsátotta ki működési engedélyét. 2008. február 27-től, az OTP Asset Management SAI SA részére a CNVM az alábbi nyíltvégű befektetési alapok kibocsátását engedélyezte:

OTP AvantisRO, OTP BalansisRO, OTP ComodisRO.

Az OTP AvantisRO nyíltvégű befektetési alap 80 százalékos arányban részvénypiaci befektetéseket, 20 százalékban pedig bankbetéteket, kötvényeket és befektetési jegyet tartalmaz. Célja, hogy közép- és hosszú távon érjen el kedvező hozamot. Az OTP BalansisRO nyíltvégű befektetési alap egy vegyes alap, amely 50 százalékban kötvényekből, 50 százalékban pedig részvényekből áll. Célja, hogy középtávon a bankbetéteket meghaladó hozamot érjen el. Az OTP ComodisRO nyíltvégű befektetési alap 90 százalékban pénzpiaci eszközökből – bankbetétekből, diszkont kincstárjegyekből – áll, 10 százalékban pedig kötvényeket tartalmaz. Célja, hogy egyenletes, kiszámítható árfolyam-növekedést érjen el. Az alap elsősorban likviditási célra, rövid távú megtakarítások befektetésére ajánlott.

Termékeivel az OTP Asset Management a piaci igényeknek, elsősorban a befektetők különböző szintű kockázatvállalási hajlandóságának kíván megfelelni, legyen szó akár hazai, akár külföldi ügyfelekről. Az alapok legfőbb előnye, hogy a nagy kezelt vagyon révén alacsony költségszinten, hatékonyan tudnak működni. Emellett az alapok likvidek, a befektetési jegyek bármikor visszaválthatók.

„2008-ra az OTP Asset Management SAI SA célja, hogy aktívan megjelenjen a befektetési alapok piacán. A cél eléréséhez számíthatunk az OTP-csoport, valamint többi, a régióban sikeresen működő OTP befektetési alapkezelő leányvállalat tapasztalatára. Ezek alapján olyan piaci részesedés elérésére számítunk, amellyel bekerülhetünk a legnagyobb román vagyon- és alapkezelő társaságok közé. Az OTP-csoport a három új alapba körülbelül 7 millió euró induló tőkét fektetett”, nyilatkozta dr. Ion Mincu-Rădulescu, az OTP Asset Management elnöke.

Az OTP Asset Management SAI SA részvényesei az OTP Fund Management Magyarország (OTP Alapkezelő Zrt.), 90,1 százalékos, valamint az OTP Bank Románia SA, 9,9 százalékos részesedéssel. Az OTP Alapkezelő Zrt.-nek további leányvállalatai működnek Horvátországban, Bulgáriában és Ukrajnában.

nyomtatási verzió

Terjeszkedik az OTP Leasing Románia

Az OTP Leasing Románia IFN SA, az OTP-csoport tagja, 7 új fiókot nyit április 7-én Konstancán, Craiován, Ploieşti-en, Brassóban, Temesváron, Kolozsváron és Jászvásárban.

Az OTP Leasing Románia IFN SA tovább folytatja terjeszkedését, valamint a 2008. április 15–május 15 között minden új ügyfelének, az Asiban Biztosítótársasággal együttműködve, az első lízingévre ingyenes CASCO-biztosítást nyújt.

„Az OTP Leasing Románia célja, hogy a romániai lízingpiac első 10 szereplője közé tartozzon, működése első 2 évében 7–8 százalékos piaci részesedést érjen el. A társaság középtávú stratégiájának részeként április elején 7 új fiókot nyit. Az idei tervek között szerepel továbbá, hogy az év végére 200 millió euró összegű forgalmat érjünk el”, mondta Mircea Dihel, az OTP Leasing Románia vezérigazgatója.

Az OTP Leasing Románia 2007 augusztusában kezdte meg működését, a tavaly év végén pedig 36 millió euró értékű üzleti forgalmat realizált. A társaság tevékenysége a pénzügyi lízing szolgáltatásaira terjed ki, számos termékre vonatkozóan: gépkocsi-, termelőeszköz-, valamint ingatlanlízing. Az OTP Leasing Románia által kínált termékeknek számos előnye van, többek között a lízingkérelmek gyors engedélyezése, valamint az értékesítést követő szolgáltatások, az úgynevezett „customer care” keretében. A gépkocsilízing esetében az engedélyezés, valamint a beszállító kifizetése 12 óra alatt történik meg.

A cég többségi tulajdonosa, 70 százalékos tulajdonrésszel, a Merkantil Bank Magyarország, amely a Merkantil-csoport tagja, valamint az OTP Bank România SA, amely a 30 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik. A Merkantil-csoport tagja az OTP-csoportnak. A magyarországi székhelyű OTP Bank leányvállalataival Montenegróban, Horvátországban, Bulgáriában, Oroszországban, Ukrajnában, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában van jelen, Közép-Kelet-Európa egyik legjelentősebb pénzügyi csoportjaként. Az OTP-csoport mintegy 11 millió ügyfelet szolgál ki 9 országban, közel 1500 bankfiókon, valamint elektronikus csatornákon keresztül.

nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2008