XVII. évfolyam, 23. (818.) szám

2007. június 6.


TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK

ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!

      Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
      E-mail–címünk: erdelyinaplo@cluj.astral.ro
      Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.
      Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRL RO22, Románia.
      Romániai olvasóink havi 5 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 60 lej.
      Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!
A szerkesztőség
nyomtatási verzió

Az ifjúság nem nyugszik bele a diktátumba
Trianonra emlékeztek Erdély-szerte
Gyergyószentmiklóstól Nagyváradig megemlékeztek tegnap Magyarországnak az első világháború győztesei általi – a világtörténelemben példátlan – feldarabolására, melyet Trianon neve fémjelez. A megemlékezéseket mindenhol komoly érdeklődés övezte, és szinte valamennyi rendezvény sajátossága az volt, hogy a fiatalok – a résztvevőkkel együtt – kinyilvánították: a trianoni diktátumba nem nyugodhatunk bele. Három helyszíni beszámolót olvashatnak alább.

      
Kolozsvár

      
      Rendhagyó Trianon-megemlékezésre került sor június 4-én Kolozsváron. Amint azt felszólalásában Bagoly Zsolt EMI-alelnök előrebocsátotta, meg kívánják szakítani azon magyar megemlékezések sorát, melyek keretében csak önmagunk sajnálatára és siránkozásra kerül sor, ezért inkább az 1940–44 közötti „kis magyar világ” képezte az előadások és beszélgetések témáját.
      A rendezvény résztvevői – mintegy hatvan ember – úgy érezhették, bő fél évszázaddal visszarepültek az időben a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termébe való belépéskor. Ez elsősorban a faltól falig díszelgő 1940–44 és 1915 előtti fényképekből készült kiállításnak volt köszönhető, mely a magyar Kolozsvár utcáit ábrázolta, de jelentősen hozzájárultak a hangulat megteremtéséhez a táblára kiragasztott korabeli revíziós plakátok is.
      A megemlékezés A békegalamb címet viselő 1941-béli állatmese felolvasásával kezdődött, mely fájdalmasan érzékelteti a diktátum megszületésének mikéntjét: az állatok összegyűlnek, hogy örök érvényű békeszerződést írjanak alá, de mivel az oroszlán barlangjában nincs sem toll, sem tinta, egyhangúan elfogadják a róka indítványát, és széttépik a galambot, tollát belemártják a vérébe, és azzal írják alá a „szerződést”, mely a minden állatok közötti békét hivatott szavatolni.
      Ezt követően Asztalos Lajos helytörténész tartott előadást a kolozsvári magyar utcanevek szimbolikájáról és azok sorsáról, majd Észak-Erdély visszatérését elevenítették fel, egy 1941-es történeti összefoglalót felolvasva. Ugyancsak felolvasásra került Horthy Miklós kolozsvári beszéde, mely szövegek kapcsán a szervezők egyértelművé tették: a kesergés helyett inkább arra akartak emlékeztetni, hogy ha van hit a nemzetben és politikai akarat annak vezetőiben, akkor igenis érvényesíteni tudják a magyarság érdekeit, mint ahogy Horthy Miklós ideje alatt történt. Az est záróakkordjaként Fülöp Sándor nyugalmazott tanár és vitéz Szabó Károly elevenítették fel a Honvédség kolozsvári bevonulásának dicsőséges pillanatait, végül pedig rövid beszélgetés kerekedett ki a trianoni átok felszámolásának lehetőségeiről, olyan hozzászólókkal, mint Tőkés István nyugalmazott lelkipásztor vagy Újvári Ferenc ügyvéd.
      A rendezvény iránt a szokásosnál is élénkebb érdeklődést mutattak a román hatóságiak, akik összesen négy alkalommal és négyféle szereposztásban is felkeresték a Teológiát. Az egyik titkosrendőr igencsak ráérezhetett a megemlékezésen uralkodó hangulatra, azt kérdezte ugyanis a Teológia kapusának őszinte örömére a rendezvény megkezdése után két órával: „Mondja, meddig tart még ez a Trianon?”
      
      
Nagyvárad

      
      Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete június 4-én 18 órától a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület székházának dísztermében emlékezett és emlékeztetett a trianoni diktátumra.
      A zsúfolásig telt teremben Árpád-sávos és nemzeti lobogók biztosították a díszletet és jó hangulatot. Horváth Barna, az EMI helyi elnökségének a tagja köszöntötte a megjelenteket. A műsor Reményik Sándor Nem nyugszunk bele című költeményével vette kezdetét, amelyet felvételről, a Transylmania együttes tolmácsolásában hallgathattak meg az érdeklődők. Ezután Tőkés László püspök, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselőjelölt szólt az egybegyűltekhez. Kihangsúlyozta, Trianonra azért kell emlékeznünk, hogy soha ne felejtsük el: a Kárpát-medencében élő magyarság egy nemzethez, egy hazához tartozik.
      Idézte a rendezvényt népszerűsítő EMI-s szórólap egyik mondatát, mottóját, miszerint: „Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”
      Tőkés ennek a mondatnak az üzenetére is felhívta a figyelmet, arra intve a közönséget, hogy soha ne mondjunk le arról, ami a mienk, ne adjuk a földjeinket, ne hagyjuk, hogy megfélemlítsenek vagy félrevezessenek bennünket.
      Ezután a Koltay Gábor rendezte Trianon című filmből hallgathattuk meg József Attila Nem, nem, soha című költeményét.
      Nagy József Barna, az EMI helyi elnöke Trianon mai következményeiről tartott rövid előadást, arra keresve a választ, hogyan lehetne továbblépni a trianoni gyalázatból. Az előadásban elmondta, hogy a trianoni diktátum a magyar nemzet végzetes katasztrófája volt. Olyan katasztrófa, melyet egyesek Mohácshoz szoktak hasonlítani. De van egy lényeges különbség mohácsi tragédiánk és Trianon között. A török időkben minden magyar abban a hitben élt, azért munkálkodott, dolgozott és harcolt, hogy egyszer újra egy és nagy legyen Magyarország. Akkor mindenki érezte, hogy a Kárpát-medencei magyar haza egy és oszthatatlan. Ma éppen az ellenkezőjét látjuk, az önfeladás, a magyar testvéreinkről való lemondás (lásd 2004. december 5.), a hitevesztettség, a beletörődés állapotát éljük.
      Őszintén fel kell tennünk a kérdést: hogyan lehet megmaradni, fennmaradni, magyar jövőt teremteni a Kárpát-medencében?
      Látjuk a példákat! Látjuk, hogyan szereztek hazát a zsidók Palesztina földjén. Hogyan vívtak és vívnak nemzetükért a katalánok, a baszkok, az írek, a Kaukázus népei. Láttuk, hogyan vívták ki a függetlenséget a horvátok, a szlovének, a montenegróiak.
      Láttuk, hogy a trianoni országok darabjaikra hullottak, szétbomlott a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Mindenütt változtak az országhatárok, csak a trianoni Magyarország határai nem.
      Nagy szerint a magyarországi hazug miniszterelnök által meghirdetett zéró tolerancia elvét kell követnünk.
      Éppen ezért a mai naptól kezdve hirdessünk zéró toleranciát mindenkivel szemben, aki magyarságunkban megsért bennünket. Zéró toleranciát mindenkire, aki gúnyolja nemzeti jelképeinket, aki a másság bűvöletének örve alatt pusztítja a keresztény magyar családokat, aki gyermekeink megrontására törekszik. Zéró toleranciát alkalmazzunk mindenkivel szemben, aki idegeneknek adja el a magyar földet, aki idegen párja mellett hagyja gyermekeit idegenné neveltetni. Zéró toleranciát a nemzet árulóira, és mindazokra, akik az idegenek érdekeit a magyar érdekek elé teszik. És zéró toleranciát hirdetünk Trianonnal szemben is.
      Ezután Mikó Orsolya és Csuha Norbert diákok adtak elő egy-egy Babits Mihály- és Wass Albert-verset, majd a Trianon filmből hallgathattuk meg a Magyar Hiszekegyet.
      Ezt követően a nagyvárad-réti ifjúság műsora következett, a fiatalok Márkus Zoltán karnagy és Benedek Árpád óvodapedagógus, népzenész felkészítésével és segítségével Illés Lajos által megzenésített költeményeket adtak elő, vastapsot érdemelve ezért a közönségtől.
      A megemlékező ünnepség végén eredeti felvételeket láthatott a közönség Horthy Miklós és a Magyar Királyi Honvédség 1940. szeptember 6-i nagyváradi bevonulásáról. Amikor a filmen feltűnt Horthy Miklós, a nagyváradi közönség és közösség hatalmas tapssal üdvözölte ezt.
      A rendezvény végén mindenki megtekinthette a díszterem előterében lévő kiállítási teremben elhelyezett plakátkiállítást. Erdélyben ledöntött szobrok és emlékművek fényképei, a trianoni fájdalom szülte plakátok is emlékeztettek a trianoni gyalázatra.
      A nagyváradi közönség jelenlétével, tetszésnyilvánításával hitet tett a trianoni diktátum tarthatatlanságáról, mint ahogy az EMI is erre hívta fel a figyelmet a rendezvény megszervezésével.
      
      
      
Sepsiszentgyörgy

      
      Trianon mesterséges és esetleges, „határoknak” nevezett vonalaira emlékeztek Sepsiszentgyörgyön a volt Országzászló helyén.
      A központi parkban tartott megemlékezés ötperces harangkongatással kezdődött, majd felszólalt Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség Sepsi széki elnöke, aki a jelenlegi erdélyi magyar politikai elit nemzetárulását hangsúlyozta. Utána Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért Alapítvány elnöke mondott beszédet, majd a háromszéki Erdélyi Magyar Ifjak képviseletében Tamás Simon Lehel szólalt fel, hangsúlyozva az élni akarás erejét bennünk, nemzeti elkötelezettségű magyar ifjúságban.
      Beszédében elmondta, hogy bár nem felejtjük Trianon igazságtalanságait, rá kell döbbennünk, hogy haladni nem az öngyilkosságokban lévő világelsőséggel, hanem az egy szülőre eső legtöbb gyerek világelsőségével lehetséges. Ezt követően Bayer Zsolt magyarországi publicista mondta el beszédét, kihangsúlyozva, hogy Trianont nem felejtjük, mert nem felejthetjük. A megemlékezés végén Kovács István unitárius lelkész adta Isten áldását az egybegyűltekre, a megemlékezés nemzeti imáink eléneklésével ért véget.
      A parki megemlékezés után vette kezdetét az EMI XX. Rendhagyó Történelemórája, amelyet Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, a 14-es Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat vezetője tartott Cserkészbarangolások a millenniumi emlékművek helyszínein címmel. Előadásában azon hét, államilag támogatott emlékművet mutatta be, amelyek Magyarország határait hivatottak jelölni az ezeréves Magyarország fennállásának évfordulóján. Ezek az emlékművek Ópusztaszeren, Pannonhalmán, Dévényben, Nyitrán, Munkácson, Brassóban, illetve Zomboron épültek fel, jelezve a magyarság hazájának, a Kárpát-medencének a határait. Az előadás után megtekinthető volt Fodor András Szobordöntő Trianon című képeslapgyűjteménye is, mely a trianoni diktátum után ledöntött szobrokat mutatja be.
(emi)
nyomtatási verzió

A Magyar Polgári Egyesület állásfoglalása a romániai magyar közélet válságáról

      Az egypártrendszerre épülő erdélyi magyar politika csődbe jutott.
      Az egyetlen, jelenleg még parlamenti jelenléttel rendelkező magyar szervezet, az RMDSZ szűk vezetésének eddigi politikája vezetett ehhez a csődhelyzethez. Ezek a vezetők elszakadtak a valóságtól és cserbenhagyták a választókat. A legutóbbi felmérések adatai szerint a másokat kiszorító, a pluralizmus és demokrácia értékeit tagadó RMDSZ, miután megfosztotta a magyarokat a választás szabadságától, önmagát is kiszorítja a parlamentből…
      A 2007. május 19-én megrendezett népszavazás után megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a felelősség vállalása helyett a hivatalos vezetés folytatja eddigi káderpolitikáját:
      – az európai parlamenti választások aláírásgyűjtő kampányában és az államelnöki népszavazás kampányában kompromittálódott Kelemen Hunor kampányfőnököt ügyvezető elnökké léptetik elő,
      – a megyei szervezetek szintjén a sikertelen kampány agitátorait szintén elkerüli a személyi felelősségre vonás (lásd Szabó Ödön bihari ügyvezető elnököt),
      – a józanabb hangot megfogalmazó vezetőket pedig mellőzik, leszorítják (Eckstein Kovács Péter szenátort, aki a személyi felelősség vállalását kérte, burkoltan kizárással fenyegetik, László Attila Kolozs megyei elnök mértéktartásra intő szavai lepattantak a szűk vezérkarról, de még Kiss Sándor Bihar megyei elnök is, aki a lelkiismeret szerinti szavazásra szólított fel a helyi rádióban, a partvonalon kívül rekedt stb.).
      Tekintettel arra, hogy az a szűk csoport, amely kisajátította a közösség képviseletét, az erdélyi magyarok nevében lép föl, felszólítjuk őket: vállalják a személyes felelősséget és adják át helyüket hiteles személyeknek.
      A mostani helyzet nemcsak az RMDSZ nagypolitikai kudarca, de a szervezet társadalompolitikájának is fokmérője, a pártlogika alapján kiosztott közpénzek gyakorlatának, a civil társadalom politikai megfélemlítésének, a sajtó életébe való durva beavatkozásnak egyenes következménye.
      Ki kell mondanunk: korrupt, saját pecsenyéjüket sütögető erdélyi magyar politikusokra nincs szükség. Az erdélyi magyar politika csakis hiteles, a közösségi érdeket képviselő szervezetek és hiteles vezetők által születhet újjá, akik vállalják mind egyéni felelősségüket, mind pedig a demokrácia, a pluralizmus, a tiszta közélet elveinek képviseletét.
      Rendszerváltásra van szükség az erdélyi magyar politikában!
a Magyar Polgári Egyesület elnöksége, Nagyvárad
nyomtatási verzió

aktuális

Hirek

      
Szerda

      
      Egy csíkszeredai férfi feltörte a csíksomlyói kegytemplom perselyét, és ellopta a több mint 60 000 lej értékű készpénzt, amely a búcsúra érkező zarándokok adományaiból gyűlt össze. A tolvajt egy ferences szerzetes érte tetten, a kiérkező rendőrök pedig őrizetbe vették. A 31 éves csíkszeredai S. P. csomagjaiban 33 624 lejt, 3 dollárt, 538 eurót, 578 000 forintot és 1040 szlovák koronát találtak. A hátizsákja tele volt pénzzel, de a zoknijába és alsóneműjébe is jutott belőle, ezt a motozásnál találták meg. Kihallgatásakor S. P. elmondta: vasárnap este elbújt a templomban, megvárta, míg a szerzetesek bezárják az ajtót, majd 10 óra után feltörte a perselyt, és kiürítette. Hétfőn reggel az ajtót nyitó szerzetes észrevette a Mária kegyszobor mögött rejtőző férfit, értesítette társait és a rendőrséget. Az ellopott összeget visszaszolgáltatták a ferenceseknek, S. P. ellen eljárás indult lopás gyanújával. A csíksomlyói búcsúk történetében előfordult már hasonló eset, 1896-ban, amikor a szerzetesek egyik szolgája próbálta eltulajdonítani a perselypénzt, de őt is tetten érték. Akkor a perselyben összesen 8-9 forint értékű aprópénz volt. Az egykori tettest, miután beismerte tettét, a rendőrség szabadon engedte, és az ember ez után öngyilkosságot kísérelt meg: karbolsavat ivott, tájékoztat az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH).
      
*

      Az elkövetkező hetekben több rendezvényt is tart a Bánffy Palotát adminisztráló Szépművészeti Múzeum, az ezekből befolyó összeget mind az épület restaurálására fordítják – mondta sajtótájékoztatón Livia Drăgoi, a múzeum igazgatónője. Két rendkívüli fotókiállítás nyílt a gyűjtési akció kezdetén, mindkettő Kolozsvárra reflektál. A Tiff nemzetközi filmfesztivál időtartama alatt sor kerül egy vetítésre a múzeum belső udvarában, ekkor Antonio Banderas Summer Rain című filmjét lehet megtekinteni. Lesz még egy rendkívüli jazzkoncert is, ugyancsak a belső udvarban. A Tiff alatt a fesztivál minden helyszínén gumi karkötőket adnak ajándékba azoknak, akik bármilyen összeggel támogatják a Bánffy Palota restaurálását. A gyűjtési kampány június 10-e után is folytatódik, ekkor a kolozsvári üzleti szféra számára rendeznek jótékonysági koktélpartit.
      
*

      A ditrói kultúrház nagytermében nagyszámú érdeklődő előtt köszönthette Bardócz Ferenc polgármester a helyi Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács meghívására előadást tartó Eva Maria Barki nemzetközi jogászt. Barki asszony a „merjünk kicsik lenni” helyett a „merjünk nagyok lenni” elvét hirdetve, az európai önrendelkezési formákat, autonómiákat ismertette, kiemelten a dél-tiroli helyzetet, de szóba kerültek a gibraltári, koszovói, skóciai stb. törekvések, illetve a nagy keleti szomszéd darabokra hullása után a krími tatárok újabb gyökéreresztése is. A más népek törekvéseit és eredményeit ecsetelő példákból a hallgató megállapíthatta, hogy az előadó véleménye szerint esetünkben hiányzik az igazi vezető, a rátermett, az önzetlen, a zsarolhatatlan. Azt is megjegyezhette, hogy Székelyföld önrendelkezésének elnyeréséhez elsősorban az itt élő őshonosok összefogására van szükség, de nem hiányozhat az a melléállás sem a magyar kormányok részéről, amilyenre az osztrák kormány vállalkozott Dél-Tirol esetében. Hosszú úthoz kíván erőt, kitartást és bátorságot – búcsúzott Eva Maria Barki, hozzátéve, hogy őt ki lehet tiltani Romániából, de a székely népet nem lehet kitiltani szülőföldjéről.
      
*

      Az IMAS közvélemény-kutató társaság a Realitatea hírtelevízió rendelésére kérdezte meg a román választópolgárokat: szerintük milyen következménye kellene hogy legyen az államfő felfüggesztéséről rendezett referendumnak. A szavazati joggal rendelkező személyek 54%-ának az a véleménye, hogy a Traian Băsescu felfüggesztését támogató 322 parlamenti képviselőnek le kellene mondania, és mindössze 35% véli úgy, hogy ezek a politikusok megőrizhetik tisztségüket. A felmérést május 10-e és 17-e között végezték, 1244 személy megkérdezésével. A hibaszázalék +/- 2,8%.
      
      
Csütörtök

      
      Változhat a gépkocsiadó. Miután az Európai Bizottság főleg az unió tagországaiból hozott használt gépkocsikra nézve hátrányosan megkülönböztetőnek minősítette a hazai adórendszert, a hazai illetékesek kidolgoztak egy új változatot. A tervek szerint 2008 januárjától életbe lépő rendszer szerint az új gépkocsik esetén valamelyest nőne az adó, viszont jelentősen – a régiséggel egyenes arányban – csökkenne a használt autók után fizetendő díj. Egy példa: Euro 4-es típusú, 1400 köbcentis hengerűrtartalmú motorral rendelkező gépkocsik esetén – amennyiben a jármű legfeljebb egy hónapja lett bejegyeztetve – az adó 161 euróról csaknem 170 euróra nőne, viszont egy-két éves kocsik esetében a jelenlegi 284 euró helyett ennek nagyjából a fele, négy-öt éves kocsik esetén pedig a jelenlegi 299 eurónak az egyharmada lenne. Világosan meghatározták az illetékesek, melyek azok a gépkocsik, melyek után nem kell adót fizetni – például ilyenek a mentőautók, építkezési munkagépek, fogyatékosok szállítására alkalmas járművek. A dízel típusú, részecskeszűrővel ellátott gépkocsik után fizetendő adó mintegy ötven százalékkal csökken, s az Euro 5 típusú motorral rendelkező gépkocsik után nem kell majd bejegyeztetési adót fizetni. Az Európai Bizottság egyébként nem ért egyet az idén bevezetett bejegyeztetési adóval.
      
*

      Első Markó-kötetét adta ki a csíkszeredai Bookart kiadó, amellyel az RMDSZ elnöke a hazai szerzői jogdíjakat többszörösen felülmúló szerződést kötött meg nem írt versesköteteinek jövőbeni kiadására. Mint ismeretes, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) az 1 milliárd régi lej értékű szerzői honorárium ügyében eljárást indított Markó ellen. A szerző szülővárosában, Kézdivásárhelyen mutatta be a sorozat első kötetét. A Hány életünk volt című verseskötet a szerző 99, korábban már megjelent szonettjét tartalmazza.
      
      
Péntek

      
      Június 1-jén, pénteken reggel 10 és 11 óra között búcsúztak a végzős évfolyamok a Partiumi Keresztény Egyetemen. A ballagás 11 órakor kezdődött. Negyed tizenkettőtől ünnepi istentiszteletre került sor a várad-újvárosi református templomban. Tőkés László református püspök hirdetett igét, tanévzáró beszédet Geréb Zsolt rektor mondott. A búcsúztató és végzős hallgatók beszédei után fellépett a Partiumi Énekkar, végezetül a római katolikus egyház képviselője köszöntötte a ballagó diákokat. Az ünnepi istentisztelet a Himnusz közös éneklésével zárult.
      
*

      Június 1-jétől, péntektől az ország 15 megyéjének hivatalai legfeljebb két óra alatt állítják ki a gépjárművezetői jogosítványt és a gépkocsi nyilvántartásba vételét bizonyító dokumentumot. A belügyi és közigazgatási reform minisztériuma szerint a következő megyékben állítják ki két óra alatt az említett dokumentumokat: Fehér, Bihar, Beszterce-Naszód, Botoşani, Brăila, Brassó, Buzău, Kolozs, Konstanca, Dolj, Mehedinţi, Prahova, Suceava, Teleorman, Temes. Az intézkedést az egész ország területén foganatosítani fogják, mihelyt sikerül felvenniük alkalmazottakat az üres állásokra, és beszerzik a szükséges számítástechnikai felszerelést. A tárca szerint a kétórás kiállítási idő azokra az esetekre vonatkozik, amelyek nem igényelnek pótellenőrzéseket.
      
*

      Június 1-jén a Szabadelvű Kör RMDSZ-platform rendezvénysorozatot tartott Csíkszeredában politikai programjának ismertetése céljából. A Majláth Gusztáv téren felállított sátraknál néhány óra alatt több mint háromszáz csíkszeredai polgár támogatta aláírásával a Szabadelvű Kör RMDSZ platform újra-bejegyzését. Este 6 órától Alternatívák a magyar érdekképviseletben című kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a program. Részt vett Sógor Csaba Hargita megyei szenátor, Kelemen Hunor képviselő, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Antal Attila és Szőke Domokos alpolgármesterek és több jeles civil és kulturális szervezet képviselője. Dr. Magyari Nándor László ismertette közvélemény-kutatásának a helyhatósági és parlamenti választásokra vonatkozó adatait.
      „Sikernek könyvelem el a rendezvénysorozatot. Meggyőződésem, hogy szükség van egy alternatívára az RMDSZ-en belül és ez az alternatíva a Szabadelvű Kör” – jelentette ki Eckstein Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke. Eckstein elmondta, hogy a Csíkszeredában elkezdett párbeszéd és aláírásgyűjtés folytatódni fog Erdély más városaiban.
      
*

      Elkobozzák a vagyonát azoknak a parlamenti képviselőknek, akik nem tudják megindokolni hirtelen meggazdagodásukat. A kormány sürgősségi rendelettel módosította a kevesebb mint egy hónapja elfogadott feddhetetlenségi törvényt. A jogszabály tartalmát azért volt szükséges megváltoztatni, mert kiderült, hogy jelenlegi megfogalmazásában éppen azokat védi, akik ellen irányul, éspedig a nagyvagyonú képviselőket. Tudor Chiuariu igazságügy-miniszter azt mondja, a módosításoknak köszönhetően az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség parlamenti befolyástól függetlenül végezheti majd munkáját.
      
      
Hétvége

      
      Megvesztegetés gyanújával újabb vádat emelt Adrian Năstase volt miniszterelnök ellen a korrupcióellenes ügyekben illetékes ügyészség.
      A 2000 és 2004 között hatalmon volt szociáldemokrata kormány miniszterelnöke ellen fél év alatt immár másodszor emel vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Azelőtt zsarolással és kenőpénz elfogadásával vádolták, most azonban megvesztegetés miatt készülnek felelősségre vonni őt.
      Năstase három évvel ezelőtt alulmaradt az elnökválasztásokon a demokrata párti Traian Băsescuval szemben. Így be kellett érnie a képviselőház elnöki tisztségével, de a korrupciós ügyekben ellene indított büntetőjogi vizsgálatok, akárcsak a sajtóban visszhangzó korrupciós botrányok miatt pártja jobbnak látta ebből is visszahívni őt.
      Ország-világ előtt ismertté vált akkoriban a Tamara nevet viselő megboldogult nagynéni, aki a mostani ügynek is „emblémájává” vált. Năstase feleségének, Danának a rokonáról van szó, akinek nevét a tavalyi év elején kapta fel a sajtó. Năstase egymillió dollárt örökölt ettől az asszonytól, legalábbis a volt miniszterelnök ezzel indokolta feltűnő anyagi gyarapodását vagyonnyilatkozatában. A sajtó viszont kiderítette, hogy Tamara néni meglehetősen szerény körülmények között tengette mindennapjait.
      Állítólag Tamara néni eladott műtárgyaiból származik az a 400 000 dollár is, amelyet Năstase asszony helyezett el egy bankszámlán. E pénz után azért kezdett el nyomozni a hatóság, mert a politikus feleségének havi jövedelme nem indokolta ezt a mennyiséget.
      Ez a történet áll most az ügyészek figyelmének központjában. Ion Melinescu, a Pénzmosás-elhárító Országos Hivatal (ONPCSB) vezetőségi tagja 2000-ben értesítette az akkor még csak képviselőként tevékenykedő Năstasét, hogy a hivatalnál vizsgálják a felesége bankszámláján szereplő 400 000 dollárt. Az ügyészek szerint Melinescu megígérte Năstasénak, hogy segít megakasztani a vizsgálatot, majd később el is tüntette az aktát. A tisztségviselő meg is kapta jutalmát, az ügyészek szerint ugyanis Năstase miniszterelnökként kinevezte őt az ONPCSB elnökévé.
      Ezért emeltek most vádat Adrian Năstase és Ion Melinescu ellen. A volt miniszterelnök ellen tavaly novemberben is pert indítottak egy hasonló ügyben. Az ügyészek szerint Năstase azért nem váltotta le az építkezéseket ellenőrző szakhatóság éléről Irina Jianut, mert ez utóbbi 1,3 millió eurót fizetett cserébe e szívességért, tájékoztat a Mediatica.ro internetes portál.
      
*

      Cristian Mungiu Arany Pálmás 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjét, amely pénteken este nyitotta a TIFF erdélyi nemzetközi filmfesztivált Kolozsváron, lelkesen fogadta a közönség, perceken át állva tapsoltak az emberek. A fiatal rendező szombati sajtótájékoztatóján beszélt a film készítésének körülményeiről, a forgatásról, de kitért a plágiumvádakra is. Elmondta, hogy egy igaz történetből inspirálódott, amelyet a nevek is tükröznek. Cristian Mungiu ezenkívül közölte, hogy mivel az interneten már megjelent a film, a tervezett őszi időpontnál előbb, valószínűleg nyáron kerül a romániai mozikba a film. Mungiu az alkotókkal szembeni tiszteletlenségnek nevezte a gesztust, hogy a film felkerült az internetre.
      
*

      Véget ért az operakarmester-verseny első fordulója Kolozsváron. A versenyen részt vevő 36 fiatal karmesterjelölt Amerika, Ázsia, Ausztrália és Európa 17 országából jött Kolozsvárra. A verseny első szakaszában, amely kedden kezdődött és június elsején ért véget, a jelentkezőknek a Traviata és a Sámson és Delila című operaműveket kellett levezényelniük. A második szakaszba csak 20-an jutottak tovább, itt a Bajazzók és a Tosca szerepel versenyműként. A harmadik szakaszba már csak a legjobbnak mutatkozó 6 karmester jut tovább, itt A kékszakállú herceg vára című operát kell levezényelni. A gálaműsorral egybekötött díjkiosztó június 10-én lesz. A zsűrinek egy szlovákiai és egy bolgár karmester mellett a Kolozsvári Magyar Opera karmestere, Hary Béla is tagja.
      
*

      Visszatér a felvételi vizsga rendszerére a csíkszeredai Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara – jelentette be dr. Bakacsi Gyula dékán. A jelentkezőknek az idén készségfelmérő tesztet kell kitölteniük, amely az absztrakciós és logikai készségeket vizsgálja. A felvételin elérhető maximális pontszám 110, ebből a teszt során legfeljebb 60 pontot lehet teljesíteni. A Gazdaság- és Humántudományok Kar hallgatóinak amerikai ösztöndíj-lehetőségük is van. Két hét múlva írják alá azt az együttműködési szerződést, melynek révén évente egy hallgató egyéves részképzésen tanulhat a Quinnipiac egyetemen. A magyarországi Calasanctius Ösztöndíj Alapítvánnyal történő együttműködés jóvoltából pedig évente egy-két hallgató posztgraduális képzésen vehet részt Egyesült Államokbeli felsőfokú intézményeknél.
      
      
      
Hétfő

      
      Változatlanul Traian Băsescu és a Demokrata Párt vezeti a népszerűségi listát, az RMDSZ és a Liberális-Demokrata Párt nem jutna be a parlamentbe, ha vasárnap választásokat rendeznének, derült ki a BCS közvélemény-kutató társaság legfrissebb felméréséből. A Mediatica.ro tájékoztatója szerint az államfő volt alakulata, a Demokrata Párt a szavazatok 45,3%-át szerezné meg. A második hely a Szociáldemokrata Pártot illetné 19,9%-kal, a további rangsor: Nemzeti Liberális Párt 11,6%, Új Generáció Pártja 8,7%, Nagy-Románia Párt 5,1%. A 4,2%-os RMDSZ, valamint a 4,1%-os Liberális-Demokrata Párt kiszorulna a parlamentből.
      A Társadalmi Felmérések Irodája (BCS) május 21-e és 28-a között végezte a közvélemény-kutatást, amely szerint Traian Băsescut a szavazati joggal rendelkező választópolgárok 58,4%-a támogatja. A népszerűségi lista második helyén a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu áll 44,2%-kal. Theodor Stolojant a válaszadók 34,5%-a támogatja, Gheorghe Becalit pedig 29,4%.
      A románok 74,9%-a ugyanakkor a legszívesebben egyéni listás szavazás útján választaná meg parlamenti képviselőit.
nyomtatási verzió

„Eb ura fakó, József császár nem királyunk!”
1707–2007

      Itt is minden a felszabadulásnak becézett dúlással kezdődött. 1686-ban a szövetséges európai hadak másfél évszázados török megszállás után felszabadítják Magyarország fővárosát. De hamarosan kezdett világossá válni, hogy a Habsburgok vezette szövetségesek Budát s az országot nem a magyarok számára szabadították fel, hanem saját maguk hasznára. Erről alig egy év múlva a pozsonyi országgyűlés végzései alapján mindenki meggyőződhetett, amikor a magyar alkotmány két alappillérét: az Aranybulla ellenállási záradékát és a szabad királyválasztást törölték el. Az egyedüli ellenző, gróf Draskovich Miklós országbíró másnapra váratlanul meghalt. Így aztán már semmi akadálya nem volt, hogy királlyá koronázzák Lipót császár fiát, a kilencéves Józsefet. Ráadásul nem átallották ezen intézkedéseket az alábbi cinikus magyarázattal indokolni: „a magyarok az általok támasztott polgárháborúban szövetségeseikkel, a törökökkel együtt szégyenletes vereséget szenvedtek”.
      Aztán csakugyan úgy bántak a magyarokkal, mint legyőzöttekkel, országukkal, mint gyarmattal. A „felszabadított” Budán Lipót császár rendelkezése alapján csak német és katolikus vehetett házat. Felső-Magyarország városaiban: Kassán, Bártfán, Késmárkon, Lőcsén, Eperjesen császári rendelettel elvették a protestánsok iskoláit és templomait. Gondoltak a császári kincstára is, és hogy feltöltsék, megkezdte munkálatait a század szégyenének nevezett eperjesi vésztörvényszék. Antonio Caraffa, felső-magyarországi császári főparancsnok vezetésével Eperjes főterén a legvagyonosabb 24 embert kivégezték.
      Közel másfél évtizednek kellett eltelnie, és egy új generációnak felnövekednie, hogy a nemzet eszméljen, és újra a cselekvés útjára lépjen 1703-ban II. Rákóczi Ferenc vezetésével. Így nem véletlen, hogy a szabadságharc okairól és céljairól a világot tájékoztatni szándékozó kiáltvány, a latin nyelvű változatának kezdő szava alapján közismert Recrudescunt is, a bevezető utáni első két pontjában a szabad királyválasztást és az ellenállási záradékot követeli: „Amaz nagy királyunknak, Jeruzsálemi Andrásnak nagy törvényét, mely minden rendeknek legfőbb szabadságait ez alább való időkig nemzetünknek maradandó örök dicsőségére magába foglalta, az haza törvényei megrontásakor, a királyok ellen való állásra örökös hatalmat engedett, maga uralkodásának különös tetszésével és az országnak főbb rendjeinek kényszerített megegyezésével gyalázatosan eltörlötték, …utat csinálván mindazonáltal akár mely nehéz és képtelen dolgokban való bátorkodásra, hazánk törvényeinek minden igazságát, minden megkülönböztetés nélkül szabad szakálra pusztították.”
      Az évszázados magyar törvények visszaállítására és a szabad királyválasztásra Lipót császár halálát követően a szécsényi országgyűlésen kínálkozott először lehetőség. De ekkor a politikai megfontolások és a hadi helyzet miatt még elmaradt az interregnum kimondása, csupán vezérlő fejedelemmé választották Rákóczit. De a sikertelen béketárgyalások és a sorozatos támadások eljuttatták a nemzetet arra a felismerésre, hogy a Habsburgok végső célja az ország gyarmatosítása, akár tűzzel és vassal.
      A szabadságharc félidejére, 1707-re érett meg az idő a történelmi lépésre. Annál is inkább, mert XIV. Lajos francia király egyre inkább sürgette, hogy a magyarok szakadjanak el a Habsburgoktól, mert csak így köthet velük szövetséget. Április elején Marosvásárhelyen megtörtént Rákóczinak az erdélyi fejedelemségbe való sikeres beiktatása. Így most már megnyílt az út, hogy az európai hatalmak mint törvényes uralkodóval tárgyaljanak, és esetleg szövetségre lépjenek vele. Ezt már viszont nem tűrhette a Habsburg hatalom. A fejedelmi beiktatás után Rákóczinak komoly tervei voltak az erdélyi politikai, hadi és gazdasági élet fejlesztésére. A lázas munkát azonban félbeszakította egy váratlan hír: siessen Magyarországra, mert a vármegyék összeesküvést készítenek ellene. Útban hazafelé megállt Kolozsváron, ahol felavatta a Nemes Ifjak Társaságát, amely társaság soraiban találjuk a tizenhat éves Mikes Kelement is.
      Az országgyűlés helyéről még előző évben Rozsnyón döntöttek, és május elejére Ónodra hívták össze. Így a császári gépezet is munkába lendült, és párhuzamosan megindult a vármegyék szervezkedése, melynek élén az északnyugat-magyarországi megyék álltak Turóccal az élen. Odáig terjed a szervezkedésük, hogy levélbe foglalják panaszaikat, melyeket először a szomszédos megyékbe küldenek, hogy így megerősítve terjesszék föl Rákóczinak. A felterjesztés odáig merészkedik, hogy Rákóczi rendeleteit az ország törvénye és szabadsága ellen valónak minősítik, és azt állítják, hogy a császár nem rakott ekkorra terhet az országra.
      Rákóczi május 24-én, mint erdélyi fejedelem nagy pompával érkezett meg. Egy hét múlva ünnepélyesen bevonult az ország sátrába, és Telekessy István egri püspök üdvözlő köszöntésével megnyílt az országgyűlés hivatalos munkája. Majd a fejedelem beszámolója és előterjesztése következett, melyben a háború folytatásának új lehetőségeit vázolta. Ennek legfőbb elemei a közteherviselés, a trónfosztás, valamint a jobbágykatonaság felszabadítása. A vármegyék a javaslatokat sem elvetni, sem elfogadni nem akarták, inkább időhúzásra játszottak, a hangadók és főszervezők Turóc vármegye követei voltak. Főleg a közös adózás nem tetszett a nemesség tollas részének, és a rézpénz mint fizetőeszközről sem akartak hallani. Bercsényi is azzal érvelt, ha a katonákat rézpénzzel fizetik, akkor kötelessége mindenkinek elfogadni, akár adósság törlesztésére, akár zálogba adott jószága kiváltására. Mindenki érezte, hogy pattanásig feszült a helyzet, csak egy szikra kell a robbanáshoz.
      A június 6-i ülésszak is a rézpénz vitájával kezdődött, és a fejedelem védelmébe vette, hogy azt kötelessége mindenkinek elfogadni, mert ez a háború pénze. Ekkor a tizenhárom északnyugati szervezkedő megye nevében Berkes András váci prépost tiltakozik az ellen, hogy a rézpénzzel adósságot lehessen törleszteni. Rákóczi ebben a tiltakozásban a Turóc megye által gerjesztett szervezkedést látta, és elérkezettnek vélte a pillanatot, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Elővette a turóciak szervezkedő leveleit, amelyeket a vármegyék megküldtek neki, és kérte az érintetteket, hogy adjanak magyarázatot. Ekkor előállt Rakovszky Menyhért alispán és Okolicsányi Kristóf főjegyző, turóci követek, és magyarázni próbálták a bizonyítványukat, egyre jobban belezavarodva és egyre makacsabbul. Rákóczit nagyon felháborította ez a viselkedés, és elégtételt kért az országgyűléstől, de szavait döbbent csend fogadta, mely csak fokozta keserűségét, és így folytatta: „Édes nemzetem! Hát ezt érdemeltem hazám ügye mellett való sok szíves fáradságom után? Ezt érdemeltem tőled bujdosásom után? Életemet, véremet, mindenemet érted szenteltem föl. Feleségemet, gyermekeimet, szerencsémet megvetettem, sőt ami több, hozzád való szerelmökért s virágzó szabadságodnak helyrehozataláért édes eleim is, kockára vetvén mindenüket, vérüket, hitüket feláldozták. S rólam most azt hiszik, hogy hazám kárával kincseket gyűjtök. Nem tehetek mást, mint hogy kezükbe adjam azt a méltóságot, amellyel a rendek a szécsényi országgyűlésen felruháztak. Visszavonulok erdélyi fejedelemségembe. Készebb vagyok megvonni magamat az ország egyik szögletében, mint hogy a várt köszönet helyett zsarnoknak mondjanak. Nem tűröm, nem szenvedem el! Magammal koporsómba viszem! … Édes hazám, ne szenvedd rajtam ezt a gyalázatot!” És mint feljegyezték, könnyes szemekkel távozni készült. A mondottak megrázták az egész gyűlést. A körülötte lévők közül talán Bercsényi eszmélt elsőnek. Kardja megvillant, és Rakovszky földre roggyant. Károlyi Sándor és a többiek is kardjukhoz kaptak, mire Okolicsányi is véresen zuhant a földre. Közben az elvonuló fejedelmet is feltartóztatták, mikor eljutott a tudatukig, hogy az lemondott. És ez volt a szerencséje a többi pártütőnek, mert a zajra berontó katonák a többi követet is felkoncolták volna. De Rákóczi közbelépése megmentette a helyzetet a további vérengzéstől, és csak a két turóci követ hagyta ott a fogát. Viszont több résztvevőt bebörtönöztek, Turóc vármegye pecsétjét összetörték, zászlaját szétszakították.
      Aztán a következő napokban az országgyűlés folytatta a munkáját. A vármegyei nemesség megszavazta a közteherviselést, elfogadták a Regulamentum Universalét, törvénybe iktatták Gönc korábban kapott hajdúvárosi kiváltságát. Június 13-án pedig Bercsényi Miklós felkiáltására „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!” az országgyűlés a századok folyamán először kimondta a trónfosztást. Így az ónodi országgyűlés nemcsak visszaállította az Aranybulla ellenállási záradékát, hanem élt is vele.
Okos Márton
nyomtatási verzió

Vezérhangya
Trianon öröksége

      A tények közismertek: az 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon nevű kastélyban aláírt békeszerződéssel Európa hatodik legnagyobb államát, Magyarországot kivégezték. 325 411 négyzetkilométernyi területének (Horvátországgal együtt) kétharmadát vették el, és a békeszerződés után megmaradt 92 833 négyzetkilométer. A területrablás során a legnagyobb rész, 103 ezer négyzetkilométer (nagyobb, mint a meghagyott Magyarország) Romániának jutott, Csehszlovákia 63 ezer négyzetkilométert, Jugoszlávia 21 ezret, Ausztria négyezer négyzetkilométert kapott. A 20,9 milliós lakosságból 7,98 millió maradt Magyarországon… 3,2 millió magyar került utódállamok területére és fennhatósága alá.
      A Versailles-ba érkező magyar küldöttséget kész tények elé állították: gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál nem tudta meggyőzni az elvakult politikusokat. Jelenlétük semmit nem változtatott a nagyhatalmak által megszerkesztett békeszerződés szövegén. A modernkori történelem legnagyobb fosztogatásának lehetett tanúja a világ 87 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én.
      A következményekkel mindannyian tisztában vagyunk. Legtalálóbban Duray Miklós felvidéki politikus írt erről a napokban: „Trianon után bizonyíthatóan kettévált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra. Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra. A bentiek – helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben – marják egymást, a kívül rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de az is lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük. Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni.”
      87 évvel a gyalázatos döntés után a magyarság legalább annyira fásult, mint egy emberöltővel ezelőtt. A Horthy Miklós vezette magyar hadsereg terület-visszaszerzési sikereit leszámítva e közel kilenc évtizedben egyetlen átfogó terv, elképzelés sem született a Kárpát-medencei magyar kérdés méltányos és tisztességes rendezésére. E tekintetben a rendszerváltás és az azt követő 17 esztendő sem hozott lényegi előrelépést. A Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott önrendelkezési jogtól ma is éppen olyan távol állunk, mint 89 évvel ezelőtt, annyi különbséggel, hogy néhány éve az autonómiáról szabadabban beszélhetünk, a hiányzó, össznemzetben gondolkodó magyar politikai elit nélkül azonban kivitelezése a jövő ködébe vész.
      Trianon nemcsak azért gyásznap minden magyar életében, mert elvette a magyarságtól ősi jussát, az ezeréves magyar állam területeinek zömét, hanem emberöltőkön át meghatározta mindennapi létét, gondolkodásmódját határon innen és túl. Trianon bennünk él, egyféle gyógyíthatatlan betegségként, amivel megtanultunk ugyan élni, de láthatatlan vasfogai minduntalan belénk marnak.
      Trianon öröksége orvoslásra vár. Jönnie kell egy olyan kornak, amikor nálunk bátrabb és merészebb magyarok egyszer kimondják: eddig volt, de tovább nincs. A mindenkori magyarságnak ehhez joga van.
nyomtatási verzió

Bűn és bűnhődés

      Az anyaországi hírügynökségek, az írottak és elektronikusak egyaránt, nagy teret szenteltek a magyarnak nevezett rendőrség utóbbi időben nyilvánosságra került botrányos ügyeinek. Cigarettacsempészéstől bankrablásban való segédkezésen keresztül egy fiatal lány csoportos megerőszakolásáig terjed a bűnlajstrom. S biztosak lehetünk benne, hogy amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa. A vérforraló híradások szóra bírták Tamás Gáspár Miklós filozófust, az SZDSZ volt korifeusát, aki rendszeresen rasszizmussal, nácizmussal rágalmazza a jobboldalt s gyalázza a nemzeti gondolkodást, de időnként a baloldalt is megbírálja. A múlt hónap utolsó napján a Népszabadságban megjelent írásában többek között a következőkre mutat rá: „Ellenzéki politikusok és publicisták sűrűn mondták ezekben a napokban, hogy ha a rendőröknek szabad volt a 2006. szeptemberi-októberi napokban már ártalmatlanná tett, védtelen tüntetőket bántalmazni (ahogyan azt a világ majd’ minden rendőrsége megteszi – bár ez nem mentség!), akkor úgy érezhetik, hogy a békés hétköznapokban is használhatják a polgárháborús káoszban (vagy a hivatásos bűnözők között) megszokott erőszakformákat. Nem biztos, hogy ez az összefüggés tapasztalatilag, ténybelileg is fönnáll – elvégre nem tudjuk, mit gondolnak a rendőrök –, de az erkölcsi összefüggés tagadhatatlan. Erkölcsön nem üres és dagályos moralizálást értek.
      Ezen a helyen pusztán csak annyit értek rajta, hogy az állam részét képező, az »egyszerű« honpolgároktól eltérően többlethatalommal fölruházott hatósági személyek – többlethatalmukért cserébe – nagyobb felelősséget is viselnek, ezt is jelenti a hatalom Bibó István emlegette »humanizálása«.”
      Korrekt gondolatmenet. Két lényeges megjegyzést azonban hozzá kell fűzni. Az egyik az, hogy aligha állítható, hogy „a világ majd’ minden rendőrsége” így viselkedik. Túlkapások mindenütt vannak, de túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Európa bármely államában elképzelhetetlen, hogy a nemzeti ünnepen bejelentett megemlékezés békés részvevőit kardlapozzák, lovasrohamot vezényeljenek nők és gyermekek ellen, hogy fejmagasságban lőjék ki a könnygázgránátokat és a gumilövedékeket, hogy addig tapossanak ártatlan és védtelen embereket, amíg csontjuk nem törik. S az meg különösen elképzelhetetlen, hogy mindezek után a média nagyobbik része a rendőrnek öltözött terroristákat védelmezze.
      A másik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy sajnos Tamás Gáspár Miklós nem sok szót veszteget arra, hogy milyen perverz helyzet, hogy a főrendőrök most buktak meg, egy olyan eset kapcsán, melyben személyes felelősségük, ha van is, elenyésző. Nem kétséges, a rendőrségen belül eluralkodott közszellemért felelősök a vezetők, hiszen nekik vannak (igaz, korlátozott) eszközeik annak befolyásolására. Az október 23-i vérengzésért (talán nem túlzás ez a kifejezés, még akkor sem, ha nem volt halálos áldozat: a vér patakokban folyt, koponyák törtek be, csontok törtek, szemek folytak ki) viszont személyes felelősségük volt még akkor is, ha minden bizonnyal maga Gyurcsány „rendelte meg” a példátlanul brutális fellépést. Jó, hogy Gergényi bukott, de nem jó, hogy most és ezért. A társadalompedagógiai hatás elmaradt, az igazi bűn és a bűnhődés függetlenedett egymástól.
Borbély Zsolt Attila
nyomtatási verzió

Az RMDSZ második legnagyobb hibája
Beszélgetés a referendumról Eckstein-Kovács Péter szenátorral
Eckstein-Kovács Péter szenátor azon kevés RMDSZ politikusok egyike, aki a Băsescu államfő menesztéséről szóló referendum kapcsán bírálta a szövetség csúcsvezetését amiatt, hogy a kampányban Băsescu leváltására buzdították a magyar választókat. A szenátor a hét végén Csíkszeredában járt, és fórumot tartott a Szabadelvű Kör népszerűsítéséért. A találkozó után a referendum utóéletéről faggattuk a politikust.

      – Kettős motiváció hozott Csíkszeredába. Egyrészt „visszatértem”, hiszen korábban életem fontos éveit töltöttem itt, másrészt bevallott célom Kolozsváron kívül is népszerűsíteni a Szabadelvű Kört. Ezen kívül kíváncsi voltam arra, hogy az itt élő véleményformálók és nemcsak ők, miként látják az aktuális politikai helyzetet, és nem utolsósorban az RMDSZ jövőjét.
      – A régi RMDSZ-politikusok közül a nemrég lezajlott népszavazás után ön fogalmazott a legmarkánsabban a szövetség hibás stratégiájáról. Milyen visszajelzések érkeztek a kijelentéseire a párton belül és kívülről?
      – RMDSZ-en belül keményen megkritizáltak amiatt, hogy a sajtón keresztül üzengetek, hogy már rég nem képviselem a szövetség álláspontját. Ezek a hivatalos vélemények, az úgynevezett „pletykaudvaron” még hevesebb támadások értek. Nem esik jól ez a dolog, mert ugyancsak régi motoros vagyok az RMDSZ-ben. Néhány kérdésben valóban markánsan fejtettem ki a hivatalostól eltérő ellenvéleményemet, és olyan ember vagyok, aki ezt olykor el is mondja, de végső soron a kezdetektől fogva tolom az RMDSZ szekerét, még akkor is, ha néha rámutatok arra, az irányelv nem éppen a legjobb. Az egyénektől, szervezetektől érkező visszajelzések többnyire pozitívak. Méltán érezhetem tehát, hogy amikor bírálok, nemcsak a saját véleményemet, hanem egy tágabb közösség kérdéseit, fenntartásait fogalmazom meg.
      – A jelek szerint a jelenlegi belpolitikai helyzetben, akár az előrehozott választások, akár egy kompromisszumos kormányátalakítás révén, ebben a csatában az RMDSZ és a liberális párt fogja a rövidebbet húzni. Ön hogyan látja a jövőt?
      – Liberális gondolkodású ember vagyok, és RMDSZ-politikusként végső soron ez a kormány az én kormányom is kellene hogy legyen. Alapjában véve nagyon jó véleményem van a miniszterelnökről, és annak is örvendek, hogy a szövetség jól együtt tud működni a liberális párttal. Azt azonban be kell látnunk, hogy e két politikai platform szövetsége a parlamenti helyek számának mindössze húsz százalékát teszi ki. Azt hiszem, ez a szám megfelel a választói támogatottság jelenlegi arányainak is, de ez nem fog örökké így maradni. A kilátások ennél csak rosszabbak lehetnek, ami önmagában nem tragédia, hiszen a politikában is hol fent, hol lent van az ember. A változásokra azonban fel kellene készülni. Elég régóta vagyunk a kormányban és a törvényhozásban, s ennek szerintem a választóink is örülnek, de könnyen megtörténhet, hogy kiesünk a pikszisből. Ez nemcsak rajtunk múlik, de számolnunk kell ezzel a lehetőséggel.
      – Egyik korábbi nyilatkozatában azt mondta, fennállása óta az RMDSZ a referendum során tanúsított állásfoglalásával második legnagyobb hibáját követte el. Tippelni tudnánk, de ön szerint melyik volt az első nagy baklövés?
      – Az első nyilván a 2004-es államelnök-választásoknak a második fordulója volt, amikor az RMDSZ teljes mellszélességgel felsorakozott az Adrian Năstasét támogatók táborához. Akkor az RMDSZ választói elég nagy számban hallgattak a szövetség tanácsára, és így mint tudjuk, a vesztes oldalra kerültek. Helyesebben a méltán vesztes oldalra, hiszen a Szociáldemokrata Párt most is, de 2004-ben ennél is hangsúlyosabban az a posztkommunista társaság volt, amelyik az egész országra rá akarta tenni a kezét. Ez akkor szerintem hiba volt. Most pedig másodszor történt meg, hogy a választók érdekeivel és elképzeléseivel szemben egy rosszabb változatot támogattunk. Ez már több mint hiba, ez már bűn. Egy botlás még megbocsátható, a másodikat azonban már sokkal nehezebb elnézni.
      – Van-e különbség a félresikerült referendum után a Székelyföldön tömbben élő magyarok és például a kolozsváriak véleményei között az RMDSZ megítélését illetően?
      – Ha ez célzás volt arra, hogy Kolozsváron szórványban él a magyarság, akkor kikérem magamnak, mert ott több magyar él, mint például Csíkszeredában, és állatian nem érezzük szórványban magunkat, sőt inkább központ vagyunk. Ezen túl, az általunk elvégeztetett közvélemény-kutatásból kiderült, nincs nagy különbség a székelyföldi és az azon kívüli választók opciói között. Kolozs megyében a magyarok kirívóan nagy számban szavaztak az államelnök megtartása mellett, de ennek ellenére nem beszélhetünk jelentősebb regionális eltérésekről.
      – Mekkora szórása volt ennek a felmérésnek?
      – Ez egy ezernyolcszázas minta volt, és telefonon keresztül zajlott. Arra ugyanis gyakorlatilag nem volt idő, hogy kérdező-biztosokat küldjünk szét. Az ilyen felmérésnek nagyobb a hibaszázaléka, mint a hagyományos kérdőíves módszernek, de ugyanakkor a nagyságrendeket ez is elég pontosan kimutatta.
Jakab Lőrinc
nyomtatási verzió

Több százan vettek részt a nagyváradi imatüntetésen

      Több száz ember vett részt csütörtökön azon a nagyváradi imatüntetésen, amelyet a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület (KREK) szervezett tiltakozásul a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügyének rendezetlensége miatt.
      A Tőkés László református püspök által kezdeményezett megmozdulás keretében a részvevők (a szemtanúk szerint mintegy hatszázan lehettek) délután a nagyvárad-olaszi református templomban gyülekeztek áhítatra. Itt tartották meg a nagygyűlést is, majd a megyei tanács és a prefektúra épülete, valamint a Városháza elé vonultak tiltakozni. Az eseményen részt vett és beszédet mondott Deutsch-Für Tamás országgyűlési képviselő, a Fidesz elnökének kabinetfőnöke is. Jelen volt még Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke.
      Ezt a tüntetést azért szervezték, mert továbbra sem látszik rendeződni a gimnázium sportpályájának ügye. A református egyház 2002-ben kapta vissza azt az épületet, amelyben a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot megalapították. Az iskolaépület melletti pályát azonban a városi tanács a szomszédos ortodox parókiának ítélte. Ezt a nagyváradi reformátusok igazságtalannak tartják.
      Az RMDSZ nagyváradi városi tanácsának frakciója kompromisszumos javaslattal állt elő, amelyet a városi tanács március elején el is fogadott. A határozat arra kötelezi a nagyváradi főépítészt, hogy harminc napon belül készítsen el egy olyan tervet, amely szerint átrajzolják a vitatott telket.
      A döntés végrehajtása azonban késik. Mint azt korábban Tőkés László az MTI-nek elmondta, a határozatnak csak azt a részét teljesítették, amelynek értelmében a végleges megoldásig buszokkal szállítják a magyar diákokat a város egy távolabbi pontján lévő sportpályára. Csakhogy a szállítás oda-vissza összesen negyven perc, nem is illeszthető az iskola órarendjébe – panaszolta Tőkés László. Szerinte csupán átmeneti látszatmegoldás született, a helyzet valódi orvoslására nincs meg a politikai akarat.
nyomtatási verzió

Vizsgálat Verestóy Attila ellen

      Verestóy Attila a román korrupcióellenes hivatal látókörébe került, vizsgálatot indítanak ellene. Az ügyben a vesztegetések felderítésével foglalkozó szerv bekérte a bukaresti szenátus állandó bizottságának jegyzőkönyvét, ebből kiderülhet, hogyan szavazott a magyar politikus arról a törvénytervezetről, amely növelte a befektetési társaságoknál az egy személy által birtokolható részvények számát. Verestóy állítása szerint nem vett részt a szavazáson, azt azonban elismerte, hogy elkérte a bizottsági ülés jegyzőkönyvét. Mint arról a Krónika című napilap beszámolt, az RMDSZ szenátora rendelkezik részvényekkel befektetési társaságoknál. Traian Băsescu román államfő a felfüggesztéséről szóló népszavazási kampányban több alkalommal is oligarchaként emlegette Verestóyt, mint aki törvénytelen erdőkitermelésből, -feldolgozásból gazdagodott meg.
      A köztársasági elnök egyebek mellett azt állította, hogy az RMDSZ-szenátor tulajdonában lévő Hungastro cég korábban versenytárgyalás nélkül, politikai egyezkedés révén jutott az ebédjegyek forgalmazási jogához. Verestóy a vádakra kijelentette: Hungastro-részvényeit rég eladta, a többi üzlete törvényes és tisztességes. A háromszáz leggazdagabb romániait rangsoroló tavalyi listán, amelyet a Capital című román magazin állított össze, az előkelő 68. helyen található az RMDSZ székelyudvarhelyi szenátora. A Gândul napilap szerint az elmúlt tizenkét hónapban részvények eladásából és osztalékokból közel 45 millió lejjel (13 millió euróval) gyarapította vagyonát. Sajtóbeszámolók szerint Verestóy komoly részvénypakettel rendelkezik a bukaresti tőzsdén is, 32 cég értékpapírjaiból van csomagja. Az üzletember az osztalékokból 13,5 millió lejt (négymillió eurót) bevételezett tavaly, miközben portfoliójának értéke elérte a 61 millió lejt (18 millió eurót).
      Verestóyt egyébként tavaly tavasszal tanúként hallgatták ki a román főügyészségen a Rompetrol olajcég ügyében. A korrupt körülmények között történt privatizáció főszereplője a Călin Popescu-Tăriceanu liberális miniszterelnök lelki jó barátjaként ismert Dinu Patriciu, Románia második legnagyobb olajipari vállalatának vezetője és főrészvényese, aki ellen adócsalás és pénzmosás gyanúja miatt folyik eljárás. A bukaresti Terrorizmus Elleni Igazgatóság 2006 októberében elrendelte több mint ötven személy bankszámlájának ellenőrzését, közöttük Verestóyét is.
      Az RMDSZ-szenátor a Magyarországról érkező támogatásokból is hasznot húz. Az anyaországi juttatásokat kezelő erdélyi Communitas Alapítvány – amelynek a székelyudvarhelyi politikus is kurátora – sok pénzt adott a Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilapnak és Erdélyi Riport hetilapnak. A kiadó tulajdonosa nem más, mint Verestóy. Ezzel szemben az RMDSZ politikáját bíráló lapok alig kaptak a támogatásból, a kolozsvári Krónikának például forráshiányra hivatkozva egyetlen lejt sem ítélt meg az alapítvány. De így járt az Erdélyi Napló hetilap is.
      A szenátort egy évvel ezelőtt a román média Securitate-kapcsolatokkal gyanúsította. A Securitate Irattárát Tanulmányozó Tanács azonban úgy döntött, hogy a politikusról előkerült iratok nem jelentenek bizonyítékot arra, hogy együttműködött volna a kommunista hírszerzéssel. Verestóy egyébként 1978-ban Bukarestben szerzett diplomát a műszaki egyetem vegyészmérnöki karán, 1983-tól a romániai forradalomig tudományos kutató volt az Elena Ceauşescu által irányított Szervetlen Vegyipari Kutatóintézetben. A diktátor felesége a jelenlegi szenátor több munkáját a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőként vagy konzultánsként tüntette fel Verestóyt. A politikus 1996 óta a Román Hírszerző Szolgálatot figyelő képviselőházi és szenátusi közös bizottságban tevékenykedik.
      Traian Băsescu román államfő a parlamentben tartott beszédében kijelentette, hogy a kormány lemondását és az előre hozott választások megrendezését tartaná az egyetlen becsületes megoldásnak. A május 19-i népszavazás révén tisztségébe visszatért elnök ismételten azzal vádolta a felfüggesztésére szavazó politikai erőket, hogy választóik felhatalmazása nélkül, alkotmányellenesen cselekedtek.
nyomtatási verzió

Ősztől bérkiegészítés a magyar tanítóknak

      A következő tanévtől a magyar tanítónők és tanítók a jelek szerint megkapják azt a bérkiegészítést, amely a magyarnyelvű többletórákért már eddig is megillette volna őket. Mostanáig a törvényalkotóknak nem tűnt fel ez a méltánytalanság, de úgy tűnik, hamarosan orvosolni fogják. A részletekről Sógor Csaba szenátort, a tanügyi bizottság tagját kérdeztük.
      – A 2003-as alkotmánymódosítás óta a tanügyi törvények változtatásai úgy mennek végbe, hogy a módosító javaslatok előbb a képviselőházban fogadtatnak el, és azután kerülnek hozzánk döntéshozatalra a szenátusba. A magyar tanítók ügye azért került terítékre, mert azt a heti három-négy pluszórát, amennyivel többet tartottak meg román kollégáikkal szemben, mostanáig nem fizették ki nekik. Ez a javaslat vészhelyzetben ugyan, de végül is átment a bizottságunknál. Azért vészhelyzetben, mert a személyi változások miatt a szenátusi bizottságban már csak ketten maradtunk kormánypárti politikusok, pontosabban csak én egyedül, mivel a liberális kollégám EU-s képviselő lett, de szerencsére pillanatnyilag olyan volt a hangulat, hogy a testület elfogadta a módosítást.
      – Mikor ültetik gyakorlatba a módosított törvényt, magyarán mikortól kapnak a magyar pedagógusok több bért?
      – A joggyakorlat szerint két hónap múlva kell hogy megjelenjen a törvény alkalmazásának szabályzata, csúnya szóval a metodológiája, tehát nem látom semmi akadályát annak, hogy a következő tanévben érvénybe lépjen a jogszabály. Annak azonban nem látom esélyét, hogy a magyar tanítók visszamenőlegesen is anyagi térítést, kártérítést kapjanak a magasabb óraszámokért.
      – Az elmúlt hónapokban a pedagógusok szövetsége, az RMPSZ ráerősített a magyar ajkú középiskolás diákok román nyelvképzésének módosítására, sőt a történelem és földrajz tárgyak anyanyelven történő oktatására is. Van-e ezen változtatásokra hajlandóság a jelenlegi parlamentben?
      – A földrajz-történelem magyar nyelven való tanításának eléréséhez pillanatnyilag nem látok szövetségeseket a politikai porondon. Azt viszont, hogy a román nyelvet egy kicsit másképpen tanítsák majd a magyar gyerekeknek, úgy tűnik, sikerült megértetnünk a többségi kollégákkal. Persze amióta a kezdetben támogatott kisebbségi törvény mögül szép lassan kifaroltak, nem lehetünk túl bizakodók. A román nyelv idegen nyelvként való tanítása már eleve idegesítette őket, a speciális nyelv fogalmára azonban valószínűleg rábólintanának. Úgy tudom, dolgoznak rajta. Ez viszont már nem törvényhozási kérdés, hanem a tanterv módosításának a kérdése, tehát a tanügy-minisztériumban dől el, az ott dolgozó szakemberek feladata az új középiskolás romántankönyvek megszerkesztése.
J. L.
nyomtatási verzió

Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon

      Nagyváradon augusztus 5–11. között szervezik meg a Kárpát-medencei Nyári Egyetemet. Az idei fő témakör az oktatás. A Reggeli Újság információja szerint többek között Geréb Zsolt, Schmitt Pál és Smaranda Enache tart majd előadást. Jelentkezni június 30-áig lehet. A jelentkezési lapot a www.karpatmedenceinyariegyetem.hu oldalról tölthetik le az érdeklődők, vagy a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezeténél igényelhetik Nagyváradon, a Teleki (Városháza) utca 27. szám alatt, vagy a 0259/406-283-as telefon- és faxszámon, illetve a 0744/888-777-es mobiltelefonszámon. A szervezők ingyenesen nyújtanak szállást és étkezést. Az útiköltségről és az utazásról a résztvevőknek kell gondoskodniuk.
nyomtatási verzió

válaszúton

A koszovói tanulság
Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel

      – A napokban Koszovóban járt, Európa olyan táján, ahol forró a föld, s nem javult a helyzet az Aktisaari-javaslat után sem. Mi végett járt Pristinában?
      – Egytagú román parlamenti küldöttségként egy nemzetközi konferencián vettem részt, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) koszovói missziója szervezett, de amint utólag kiderült, közösen a helyi parlamenttel. Ez azért érdekes, mert a meghívóban csak az EBESZ szerepelt. Úgy vélem, a társszervezésnek erős politikai üzenete van, hiszen a koszovói képviselőkkel közösen vitathattuk meg a térség biztonságpolitikai problémáit.
      – Mi volt a konferencia lényege?
      – Szerintem az, hogy a különböző országok politikusai legitimálják a gyakorlatilag el nem ismert, de a „de facto” működő koszovói állami intézményeket, tételesen a parlamentet, azonban a kormányt is, hiszen a miniszterelnökkel is találkoztunk. Érdekes kísérlet volt az EBESZ részéről, amellyel szoktatja a térség országainak a politikusait arra, hogy Koszovó előbb-utóbb önálló és független ország lesz. Nem véletlen az időpont sem, hiszen az ENSZ különmegbízottja, a finn Aktisaari terve nagyon közel áll az elfogadáshoz, megtörténhet, hogy mire az interjú megjelenik, az ENSZ biztonsági tanácsa valamilyen állást is foglal az Aktisaari-jelentéssel szemben, amely nem más, mint Koszovó ellenőrzött függetlenségének elismerése. Ez különben egy új fogalom, amely Koszovóval vonul be Európa történelmébe. Lesz egy állam, amely ellenőrzött függetlenséggel fog bírni, nem rendelkezik százszázalékos szuverenitással. Gyakorlatilag ez egy átmeneti állapot, hiszen előbb-utóbb független állam lesz belőle.
      – Milyen tanulsággal szolgál a koszovói példa az erdélyi magyarok számára?
      – Sok tanulság van abban, amiként egy közösség, egy népcsoport képes politikai projektet kigondolni és végigvinni. Refrénszerűen minden beszélgetéskor elhangzott, hogy Koszovó nem precedens. De utána mindjárt jött a „de azért…”, és hallhatjuk, hogy úgy kezelik mint modellt, mint követendő vagy nem követendő példát. A koszovói albánok eléggé következetesen tervezték meg azt, miként élnek az önrendelkezési joggal. Ehhez nyilván hozzásegítette őket a Milosevics-diktatúra, mivel példátlan módon lépett fel ellenük és egy olyan etnikai tisztogatást indított el, amely kiváltotta a nemzetközi közösségek haragját. Annyira durva volt ez a fellépés, hogy 1999-ben katonai beavatkozással kellett leállítani a folyamatot. Persze tudjuk jól, hogy a nemzetközi közösség, de főleg a nagyhatalmak ingerküszöbét pusztán emberjogi megközelítéssel nem lehet túllépni. Ennek párosulnia kell egyéb figyelemfelkeltő tényekkel.
      – És érdekekkel.
      – Igen. Hogy Koszovóból valószínűleg független állam lesz, az szerintem köszönhető annak is, hogy a nagyhatalmak és elsősorban az Egyesült Államok hídfőállást akart a Balkánból kiépíteni, amihez a NATO-tag Görögország nem volt elegendő. Így aztán cselekvő részt vállalt a koszovói válság megoldásában, katonailag is beavatkozott. Ezek után előbb az Egyesült Államok, majd a NATO s utólag a biztonságpolitikai nemzetközi szervezetek is megoldást próbálnak találni a helyzetre. Így van jelen az ENSZ missziója, amely tulajdonképpen az állami hatóságot helyettesítő főhatóság, az EBESZ s a térség katonai védelmét biztosító NATO. A KAFOR, ez a nemzetközi haderő komoly szerepet vállal a védelmet igénylő régiók és objektumok biztonságának őrzésében is.
      – Koszovó népességének jelentős többsége albán. De élnek itt szerbek is. A két népcsoport közötti feszültség még fennáll?
      – A lakosság mintegy 95 százaléka albán. A szerbek részben enklávékban, részben Koszovó északi tömbjében élnek. A viszony továbbra sem felhőtlen, a háború sebei nagyon lassan gyógyulnak. Ezért nehéz megoldást találni az itteni helyzetre.
      – Annál is inkább, mert a szerbek nem akarják elhagyni az „ősi földnek” nevezett területet, a szkipetárok pedig Nagy-Albániáról álmodoznak.
      – Beszélve a koszovói parlament tagjaival és az ott szolgálatot teljesítő diplomatákkal úgy hallottam, hogy igazából a koszovói albán politikai elit nem gondolkozik az Albániával való egyesülésben, hanem csak a saját államiság megteremtésében, erre keresi a nemzetközi szövetségeseket is. Igazából nagyon fiatal állam, a lakosság legalább fele harminc év alatti. Európa legfiatalabb állama lesz. Ezt irigyelhetik az elöregedett Európa országai. Az már kevésbé dicséretes, hogy nincs ipara, a munkanélküliség óriási, mintegy 50 százalékos. Gyakorlatilag két húzóágazata van: az altalajkincsek, vagyis a szén- és a nemesfém-, valamint – meg nem erősített források szerint – uránbányászata, továbbá az energetikai ipar. A nemzetközi szakértők szerint az energetikai ipart illetően Koszovó fekete lyukként viselkedik, mert irdatlan mennyiségű pénzt pumpáltak ide, de ez nem látszik. Szép lassan elszivárgott a különböző zsebekbe. Innen is látható, hogy a korrupció szintje igen magas, még a többi balkáni országokét is meghaladja. Euro-atlanti segítséggel próbálják a liberális demokrácia és a jogállam intézményeit létrehozni, de igazából ezt körülírja egy hagyományos klánrendszer, ahol a döntő szó nem a törvényé, hanem a szokásjogé. A klánok közötti viszony az egész társadalmat erősen befolyásolja. Ez meghatározza, hogy milyen sikerrel lehet modern nyugati demokráciamodellt érvényesíteni, hiszen a hagyományos gondolkodásmód áthatja a frissen létrehozott állami intézményeket. Így a saját rendőrségnek – ez van – rendszeresen szembesülnie kell a törvények és az ősi szokásjog közötti ellentmondásokkal, és a rendőrök legtöbbször a régi szabályok mellé állnak vagy kilépnek a rendőrségből. Ez meghatározza a hangulatot, ennek ellenére nagyon lelkes állam- és nemzetépítő lelkület lengi be az egész régiót. Szerintem követendő példa: egy közösség, ha valamit nagyon akar és elszánja magát, hogy megvalósítsa, akkor az utat végig is járja. Ehhez persze szükség volt az alulról jövő szervezkedésre, amelyet még a jugoszláv államberendezkedés idején kialakítottak, s amelyet a Milosevics-diktatúra felgyorsított. Az albán vezető elit képes volt olyan struktúrát kialakítani, amely semmibe vette a szerb állam autoritását és mindenben saját szerkezetet hozott létre, amely képes volt a szerb állam kivonulásakor az állami funkciókat átvenni.
      – Tehát ön szerint rend van Koszovóban?
      – Minden híresztelés ellenére: rend van. Azt tapasztaltam, hogy nincs háború. Már ahol én voltam. Megdöbbentett, hogy Pristinát vidéki kisvárosnak gondoltam, és egy metropolisz fogadott, amely dinamikusan fejlődik, hiszen minden második ház új, vendéglő vendéglő mellett, kávézó kávézó mellett, és mindegyik tele van.
      – Tehát van pénz.
      – Azt mondják, hogy Koszovót igazából több százezer nyugaton dolgozó albán tartja el, akik – az ősi törvénynek megfelelően – a jövedelmük egyharmadát a családfőknek hazaadják, ezek osztják szét és használják fel a pénzt. Persze ez a fekete, de mondjuk, hogy a szürke gazdaságot erősíti, és nem átlátható. Sok még a tennivaló, amíg világosszürkévé tehető a gazdaság. Ettől ez még működik.
      – Milyen az élet a szerb enklávékban?
      – A nyolcvanas évek Romániájára emlékeztet. Gyakorlatilag nincs elválasztva határral Koszovó többi részétől, ennek ellenére az itt dolgozó diplomaták szerint az egész vidéken a legbiztonságosabb terület. A román alkalmazottak közül sokan itt is laknak. Azonban szinte járhatatlanok az utak és minden szürke, hiszen ide senki nem fektet be, és nagy a szegénység. De ahol jártam, nem a szerbek fő területe, tehát Koszovszka Mitrovica volt, hanem két-három falu Pristinától úgy tíz kilométerre. Az ottan élők szerint azonban, ha nem tudsz albánul, akkor nem ajánlatos egyedül mászkálni az albánok lakta vidékeken. Annak ellenére, hogy a régió hivatalos nyelve az albán mellett a szerb is. Persze léteznek transzetnikai kapcsolatok, főleg ami az üzleti életet és az alvilágot illeti. A szerb nemzet bölcsőjének számító és a világörökség részét képező kolostorokat is a hadsereg védi. Minden háborúban ugyanis a szimbólumok felértékelődnek, és ezeket a másik fél le akarja rombolni. Úgy vélem, hogy itt a helyzet idővel normalizálódni fog.
      – Jelenleg kutya-macska barátság van a két nép között. Belátható időn belül lehetséges közöttük az együttműködés?
      – Van rá esély, hogy egy-két nemzedéknyi idő elteltével a helyzet normalizálódjék. A háború alatt veszteséget szenvedők azonban nem felejtenek s nem is békülnek. Esetleg ezek fiai, unokái. Ezért van szükség ellenőrzött függetlenségre, amely több tíz évre szól. A kisebbségi kérdést egy nagyon szabályozott autonómia oldhatja meg. Ebből a szempontból lehet számunkra a koszovói helyzet modellértékű. Egyébként Európában az államiság kiharcolása is modellt adhat, hiszen vannak olyan kisközösségek – gondolok itt katalánokra, baszkokra, korzikaiakra, transznisztriaiakra, csecsenekre –, amelyek szemében a koszovói példa vonzó lehet. Persze a háború miatt mondják, hogy ez nem modell, azért bizonyos szempontból precedenst jelent a jelenlegi államoktól leválni akaró régiók számára. De arra is figyelniük kell az európai kisebbségeknek, hogy amint mondottam: milyen autonómiát kapnak az ott maradó szerbek. Ebből a szempontból a nemzetközi szervezetek szerepe nagy.
      – Nem olyan a helyzet, mint az 1918-as Erdélyben, hogy a szétszedett Magyarországtól leszakadt magyaroknak megígérték az önrendelkezést, aztán semmi nem lett belőle?
      – Nagy a hasonlóság, de nemcsak Erdély volt és van ilyen helyzetben, hanem Európa több régiója, hiszen az első és a második világháború után a nagyhatalmak sok hibát követtek el, főleg azzal, hogy a békeszerződésekbe nem építették be a megfelelő megfigyelő rendszereket, illetve azokat a klauzulákat, amelyekkel a kisebbségeket meg lehetett volna védeni. Szerintem az akkori tapasztalatot most Koszovóban fel kellene használni. Ha ez sikerül és megfelelően biztonságos megoldást találnak, akkor Koszovó modellértékű lehet a kisebbségi kérdés megoldásában. A nemzetközi szervezeteknek el kell gondolkodniuk azon, hogy szükséges-e egy háborús helyzet és az azt követő válság ahhoz, hogy komolyan kezdjenek foglalkozni valamely etnikai közösség belső önrendelkezési szándékaival. A mai Európában és atlanti szövetségben jelenleg az egyik probléma az, hogy csak akkor kezdenek foglalkozni egy problémával, amikor a válság már zavarja az érdekeiket – például a stabilitást –, és meghaladja az ingerküszöbüket a háborús erőszak. Ezt pedig nem kellene megvárni, hanem már akkor foglalkozni kell a gondokkal, mielőtt kitör a háború. Az erdélyi magyar képviseletnek éppen ez lenne az egyik feladata, hogy rávegye a nemzetközi intézményeket arra: háború nélkül is kezeljék a kisebbségi kérdést. Székelyföld területi autonómiáját békeidőben kell nemzetközi tárgyalások témájává tenni, mert senki nem akarja, senkinek nem célja, hogy konfliktus, erőszak útján oldódjék meg.
Román Győző
nyomtatási verzió

Újfajta állampolgárságról tárgyalt Sólyom László délvidékiekkel

      Sólyom László fogadta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőit – Pásztor István elnököt, Dévavári Zoltán alelnököt, Váradi Tibor elnöki tanácsadót – szerda délután Budapesten, a Sándor-palotában. A tanácskozáson szóba került Koszovó, valamint a kettős állampolgárság kérdése is. A köztársasági elnök Koszovó rendezését említve elsősorban azokról a veszélyekről érdeklődött, amelyek a vajdasági magyarságot fenyegetik – mondta el a tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt találkozó után Pásztor István újságíróknak. A VMSZ elnöke szerint jelenleg elképzelhető és reális lehetőség olyan koszovói rendezés, amelynek következtében sok szerb indulna el a Vajdaság felé.
      A VMSZ jövőjével kapcsolatban arról tájékoztatták Sólyom Lászlót, hogy megújulásra van szükség, nyitniuk kell és párbeszédet kell folytatniuk a többi vajdasági magyar párttal, a civil szférával és az értelmiséggel. Szóba került a kettős állampolgárság kérdése is, ezt a VMSZ vezetői szerint törvénymódosítással kellene megoldani. Olyan elképzelést vázoltak fel, amelyik nem rejt veszélyeket Magyarország számára sem az egészségügy vonatkozásában, sem pedig a szociális háló tekintetében. Letelepedés nélküli kettős állampolgárságra gondolnak azon magyarok számára, akik a határokon túl élnek, és országuk belső jogrendje nem tiltja ezt a megoldást. Így ez gyakorlatilag a Vajdaságra, Horvátországra, illetőleg a nyugati magyarságra vonatkozó megoldás lehetne.
      Sólyom László kijelentette, hogy saját kompetenciájában támogatni fogja ennek az elképzelésnek a megvalósítását. A vízumkérdéssel kapcsolatban arról beszéltek a VMSZ vezetői, hogy a költségek csökkentése érdekében olyan rendszert kellene bevezetni, amelyben a vízumokból befolyó összegeket vissza lehetne forgatni azoknak a magyaroknak, akik a későbbiekben vízumért folyamodnak. Mint Sólyom mondta, erre Európában volt példa, az NSZK működtetett ilyen rendszert, amikor még két Németország létezett.
      A VMSZ vezetői nagy örömmel vették tudomásul, hogy Sólyom László nyitott egy vajdasági látogatásra. Mint mondták, ez nem feltétlenül hivatalos látogatás lenne, hanem teljesen vagy félig magánjellegű. Reményüket fejezték ki, hogy ez a látogatás a közeljövőben megtörténik, tájékoztat az MTI.
nyomtatási verzió

Erdélyi magyar hírkereső az interneten: www.hirkereso.ro

      Új magyar nyelvű médiaportál indult Erdélyben. A www.hirkereso.ro néven jelentkező oldal valamennyi romániai magyar nyelvű internetes és nyomtatott sajtótermék híreit közli nyitólapján és rovataiban. A weblapot magyarországi és erdélyi magánszemélyek alapították. Munkatársai a nap 24 órájában pásztázzák a magyarnyelvű oldalakat, és rögtön közlik a legfrissebb híreket. Az oldalon helyet kapnak az erdélyi közélettel kapcsolatos vélemények, publicisztikák, tanulmányok is.
      A honlap az országos médiák mellett a regionális sajtó, így valamennyi partiumi, székelyföldi napilap híreit is közzéteszi, emellett ismerteti a magyarországi újságok Romániával kapcsolatos legfrissebb cikkeit.
      A weblapot előállító Kárpátbox Média azt közölte: a lényeg, hogy az erdélyi és romániai hírekre, szolgáltatásokra magyar nyelven kíváncsi közönség minél áttekinthetőbben és gyorsabban jusson információhoz. „A kezdeti oldalletöltések jelentősen felülmúlják terveinket, így nagy a valószínűsége, hogy rekordidőn belül Erdély leglátogatottabb hírportálja lesz a hirkereso.ro. A legfontosabb, hogy ezen keresztül más internetes oldalak látogatottságát is jelentősen növelni lehet” – áll a közleményben. Hozzátették: távol tartják magukat a politikai erőktől. Ugyanakkor hangsúlyozták: az erdélyi civil közösségi ügyeket kifejezetten pártolják, ilyen típusú közleményeknek akár ingyen is helyet adnak, tájékoztat az MVSZ Sajtószolgálata.
nyomtatási verzió

élő emlékezet

Trianon 87. évfordulója
Autonómiát követel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom

      A trianoni békeszerződés aláírásának 87. évfordulója alkalmából rendezett demonstrációt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a fővárosi 56-osok terén, majd négy budapesti nagykövetség előtt vasárnap. A magyar történelemben a leggyalázatosabb cselekedet volt a trianoni békediktátum, azóta Magyarország a következmények nélküliség országa lett – mondta Toroczkai László, a HVIM tiszteletbeli elnöke a Regnum Marianum keresztjénél összegyűlt mintegy négy-ötezer ember előtt. Beszédében azt hangoztatta, hogy a jelenlegi kormány nemzetgyalázó, ezért a hazaáruló rezsimnek azonnal mennie kell.
      Toroczkai László meghirdette a „remény háza mozgalmat” – az elcsatolt országrészekben házakat vásárolnának azokon a településeken, ahol vészesen fogy a magyarság, és az adományokból vásárolt lakásokban magyar fiatalok lakhatnának, illetve jogsegélyközpontokat működtetnének.
      A HVIM demonstrációjához csatlakozott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, alelnöke kijelentette, 87 évvel ezelőtt letaszították Magyarországot a fejlődés útjáról, és azt vették el, ami a legfontosabb: a nemzet egységét. Toroczkai László, a HVIM tiszteletbeli elnöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy bár több parlamenti politikus és az Európai Parlament egyes magyar képviselői is felszólaltak a trianoni igazságtalanság ellen, ezek a törekvések nem elég hatékonyak. A volt HVIM-elnök hiányolta az erdélyi magyarok számára biztosítandó autonómia garantálását is.
      Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke beszédében Trianont a nagy magyar álom végeként jellemezte. Megállapította: ekkor taszították le hazánkat a fejlődés útjáról sötét pénzügyi hátterű körök. A két világháború közötti időszakban azonban Horthy Miklós kormányzó bebizonyította, hogy vér nélkül is vissza lehet szerezni az elvesztett területeket – mondta. Mire azonban megindult volna a fellendülés, újra a káosz lovagjai vették át a hatalmat, és következtek a kommunizmus évei, amelyek során nem lehetett beszélni az 1920-as tragédiáról, nem lehetett magyarul gondolkodni. A rendszerváltás óta a nemzeti érzelmű magyarok folyamatos csalódásának tetőpontja volt a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta azonban megerősödött a történelmi Magyarországban gondolkodók rétege – vélte a szónok. Szerinte ezeket tömöríti a Jobbik és a HVIM.
      Az Árpád-sávos és nemzeti színű zászlókat és transzparenseket lobogtató tüntetők egy teherautó felvezetésével és jelentős rendőri biztosítással, „Vesszen Trianon!”, „Vesszen a kormány!”, „Gyurcsány, takarodj!” szavakat skandálva vonultak a francia, a szerb, a román és a szlovák nagykövetségek elé, ahol felolvasták petíciójukat. A HVIM a szomszédos országoktól azt követelte, hogy az elcsatolt országrészeknek biztosítsanak autonómiát, és szüntessék meg a magyarellenességet. A rendőrség négy követség épületét fémkordonokkal vette körbe, azokon belül rendőrök álltak sorfalat. A petíciót egyetlen külképviseleten sem vették át. A trianoni megemlékezés alkalmából tartott felvonulásos tüntetés rendőri intézkedés nélkül ért véget.
      
      
Trianon-napot javasol a magyar ellenzék

      
      A magyar összetartozás napjává nyilvánítaná a trianoni békeszerződés aláírásának napját két magyarországi párt, a Fidesz és a KDNP. Erre hétfőn nyújtottak be törvényjavaslatot a magyar Országgyűlésben. A parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke, Németh Zsolt a trianoni évforduló alkalmából rendezett tapolcai megemlékezésen jelentette ezt be.
      A várpalotai megemlékezésen Duray Miklós levelét olvasták föl. A szlovákiai magyar politikus kijelentette, hogy egységes maradt a magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált. Úgy vélte, hogy a nemzet hagyományai szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más mértéke is, a közös felelősségérzet, amely lehet akár egy új, államhatárokon átívelő politikai összetartozás alapja.
      Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Magyarok Világszövetsége is.
      
      
Új Trianon-emlékmű Csátalján

      
      A magyarországi Csátalján találó és kifejező emlékművet avattak szombaton. A megemlékezésen több mint fél ezren jelentek meg, köztük közéleti személyiségek: Kövér László, a Fidesz alelnöke, Kovács Miklós KMKSZ-elnök, Ágoston András VMDP-elnök, Tőkés László EMNT-elnök, ők beszédet is mondtak, Duray Miklós MKP-alelnöknek pedig a levelét olvasták fel.
      A polgármester Kovács Antal hazafias, bátor és kitartó akarásából született meg az emlékmű. Kovács Antal ismertette azokat az akadályokat, amelyekkel meg kellett küzdeniük, hogy az emlékmű megvalósulhasson. Mint kiderült, Magyarországon sem egyszerű vállalkozás manapság emlékművel emlékezni a magyar történelem legnagyobb tragédiájára.
(Összeállításunk az MTI, a Szent Korona Rádió és a Kuruc info hírei alapján készült.)
nyomtatási verzió

magyar szemmel

Eltávolítás fenyegeti Czirják Árpádot, Kolozsvár főtéri plébánosát

      2007. május 10-én a székelyföldi bérma-körútján tartózkodó Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek meghallgatáson fogadta a kolozsvári Szent Mihály római katolikus egyházközség küldöttségét. A találkozáson részt vett az egyházközség főgondnoka, egy civil szervezet elnöke, továbbá főorvos, egyetemi docens, szobrászművész és gimnáziumi igazgató. A találkozóra Csíkszeredában került sor. A küldöttség tagjai a találkozót saját elhatározásukból kérték, miután értesültek a Krónika (kolozsvári napilap) egyik cikkéből arról, hogy a gyulafehérvári Egyházmegyei Főhatóság el kívánja helyezni Kolozsvárról Czirják Árpád plébánost, szolnok-dobokai főesperest.
      A találkozón a jelenlévők szerették volna megismerni azokat a megfontolásokat, melyek alapján döntés született Czirják Árpád plébános, főesperes elhelyezéséről, egyben valamennyien kiálltak a kolozsvári főesperes mellett, maradását kérve. A küldöttség tagjai egyenként méltatták a pápai prelátus érdemeit az egyházközség hitéletének megszervezésében, a római katolikus felekezeti oktatás pártolásában, az Egyház gazdasági alapjainak kiszélesítésében, a civil szervezetek, továbbá a művészetek és a kultúra támogatásában, illetve minden jóravaló magyar ügy felkarolásában.
      Jakubinyi György érsek szólt az erdélyi magyar katolikus egyház apadásáról, külön megemlítve Kolozsvárt, Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, ám a feltett kérdésre a küldöttség tagjai nem kaptak választ. Csupán az egyházi kánon azon általános rendelkezéseit említette az érsek atya, melyek szerint egy papnak egy helyben rendszerint legfeljebb 15 évig kell maradnia, mely idő alatt elég barátot és ellenséget szerezhet magának.
      A küldöttség egyetemi tagja szóba hozta a gyulafehérvári római katolikus teológiának a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetembe való betagosítását, mely az egyetemi docens szerint visszatetszést keltett mind a kolozsvári római katolikusok, mind Kolozsvár egész magyar lakossága soraiban, ezért kérte a Főegyházmegye vezetőjét: óvakodjanak egy újabb elhibázott lépéstől.
      Válaszában Jakubinyi György dicséretesnek nevezte, hogy a hívek kiállnak papjuk mellett, és kérte, ugyanúgy álljanak oda Czirják Árpád utóda mellé is. Az érsek atya hajthatatlan maradt, amikor a jelenlévők kérték: Czirják Árpád legalább addig maradhasson a helyén, míg befejezi azokat a munkálatokat, melyeket elkezdett.
      Jakubinyi György kijelentette: a döntés megszületett, egyben tudatta a kolozsvári küldöttség tagjaival: az egyházi kánon szerint a Főegyházmegyei Hatóság döntése ellen az érintett pap két ízben szólalhat fel, harmadjára köteles engedelmeskedni.
      A küldöttség tagjai meggyőződéssel vallják, minden emberi erényt és gyarlóságot egybevéve: pótolhatatlan veszteség éri a kolozsvári Szent Mihály egyházközséget, egyben az egész kolozsvári magyarságot, ha Czirják Árpád elmozdítása megtörténik. Cui prodest? Kinek használ?
      De mit tett Czirják Árpád az elmúlt évtizedekben? Több mint három évtizedes egyház- és nemzetépítő szolgálata meghatározó volt Kolozsvár számára mind egyházi, mind világi szempontból. Sokak számára emlékezetesek maradnak nemcsak míves igehirdetései, de a Ceauşescu-korszak végnapjaiban elhangzott szókimondó prédikációi, melyekben nemcsak félreérthetetlenül jelezte a vég napjait, hanem egyben kitartásra és maradásra szólította fel a város magyar közösségét.
      Czirják Árpád közvetlenül az 1989. decemberi események után szembe mert szállni a kor egyik legkeményebb rendszerének képviselőivel. Ő űzte el a kolozsvári plébániában székelő állambiztonsági szerveket, és egyértelműen állást foglalt a tényleges rendszerváltás mellett.
      Czirják Árpád plébános Kolozsvár hírhedt polgármesterének provokációi közepette kiállt a Mátyás-szobor védelmében, szolidaritást vállalva a Kolozsvár főterén tüntető magyarsággal, melynek élére állt, és kitartásra bátorította a katonaság és rendőrség által körülvett magyar tüntetőket. Azóta majd két évtizeden keresztül nemcsak a lelkeket építő, hanem a várost gyarapító, építő főpapot ismerhették meg és tisztelhetik benne a hívők. A megújult Szent Mihály plébánia, az általa épített Szent István templom, a Szervátiusz-kiállítás, az arányaiban is imponáló Agape vendéglátó központ, a folyó év júniusában, a főtéri Szent Mihály templom mellett leleplezésre kerülő Márton Áron-szobor, mind-mind a szívós következetességgel építkező papot és az elkötelezett magyart dicséri.
      Erdély szellemi fővárosa, de az egész erdélyi magyarság számára felmérhetetlen veszteség lenne Czirják Árpád elhelyezése, nemcsak építő tevékenységének félbemaradását jelentené, hanem a lélekben megcsappant magyar közösség és város veszítené el azt a főpapot és magyar embert, akire mindig, minden körülmény között számíthatott.
      Talán kevesen tudják: Márton Áron 28 ével ezelőtt Czirják Árpádot jelölte utódjának. Erdély nagy püspöke 1979-ben Gyulafehérváron Czirják Árpádot javasolta és támogatta a segédpüspöki kinevezésre másik két személy mellett. Sorrendben őt követte páter Écsi János csíksomlyói ferences házfőnök és Jakubinyi György teológiai tanár. Páter Écsi Jánost a román hatalom börtönbe zárta és autóbalesetben meghalt.
      A Gyulafehérvári Egyházmegyei Főhatóság 2007. május 6-i döntése értelmében Czirják Árpád érseki helynök, Kolozsvár plébánosa 2007. augusztus 1-jéig maradhat kolozs-dobokai főesperes.
      Tekintettel arra, hogy Czirják Árpád elmozdításánál nem csupán egyházi meggondolások veendők számításba, hanem Kolozsvár magyarságának jövőbeni sorsa is, Kolozsvár hívei még mindig bíznak az érsek atya pozitív döntésében.
Frigyesy Ágnes
nyomtatási verzió

önrendelkezés

Az egyház és az emberi jogok
Eva Maria Barkinak Csíkszentdomokoson elhangzott beszéde (2007. május 25.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

      Köszönöm a megtisztelő meghívást, örülök, hogy ismét Székelyföldön lehetek.
      Már sok beszédet tartottam, de a mai nap valami különleges. Egy nap a Csíksomlyói Búcsú előtt, Márton Áron szülőfalujában ilyen nagyszerű hallgatóság előtt, különösen ünnepélyes hangulat, maestoso atmoszféra érezhető. Csíksomlyó szent helye mellett közelebb vagyunk az éghez és talán mélyebben és világosabban látjuk a dolgokat.
      Ez a különleges helyzet késztet engem arra, hogy más szemszögből közelítsek a magyarság, Erdély és Székelyföld önrendelkezésének kérdéseihez. Eddig mindig az állami és nemzetközi jogrendszerekről, a politikusok feladatairól beszéltem, most pedig szeretném az egyház szerepét ebben a kérdésben felmutatni, és ebben gondolom, hogy Csíksomlyónak kiemelkedő jelentősége van.
      Mit jelent nekünk Csíksomlyó, mit jelent a Csíksomlyói Búcsú?
      Eddig csak egyszer volt lehetőségem részt venni – az első kitiltásom előtt – ezen a mindenki számára felejthetetlen, megható eseményen. Hallani, látni és érezni lehet, hogy itt dobog Székelyföld szíve, innen szállnak fel az égbe a magyar imádságok és remények, remények és imádságok egy jobb jövőért nemcsak Székelyföldön, hanem az egész Kárpát-medencében. Azok, akik még mindig nem vették észre vagy nem akarják észrevenni, milyenek a magyarság legégetőbb, legfájóbb gondjai, jöjjenek ide, és ők is látni, hallani és érezni fogják a nép kétségbeesett és áhítatos könyörgését. A magyarság tragédiája itt kézzel fogható.
      De Csíksomlyó nemcsak a fájdalom kifejezésének a helye, hanem – és ez a legfontosabb – a hitnek a központja. Legfontosabb azért, mert meggyőződésem, hogy – ha pozitív eredményt akarunk elérni – annak első feltétele a hit. Hit nélkül semmi sem megy. A hit, az imádság nemcsak az egyes ember életében, hanem egy nemzet, egy nép életében is szükséges. Ha nem tudunk hinni, nem fogjuk elérni célunkat.
      Csíksomlyó emiatt a nemzeti egység és a nemzeti megújulás szimbóluma. Azonkívül Csíksomlyó helyesen mutatja az egyház fontos feladatát a mai világban és ezzel Csíksomlyó fontossága európai dimenziót is kap.
      A katolikus egyház itt azt a szerepet tölti be, amelyet az állami szervek elmulasztanak. Lelki és szellemi támogatást ad, célt mutat és segít az útkeresésben a cél elérésének érdekében.
      Sokan kifogásolják, ha az egyház nemcsak vallási, hanem politikai kérdésekkel is foglalkozik, mert ez ellentmond az állam és az egyház elválása elvének, amelyre a nyugati demokráciákban nagyon figyelnek. Ez az elv egyre inkább korszerűtlen, anakronisztikus. Állam és Egyház ugyanahhoz az emberhez fordulnak – idem civis et christianus –, mindenki állampolgár és keresztény egyszerre, azonosak a ténybeli problémák és az életterületek, amelyeken a hivők kötelességeiket és az állampolgárok hitüket élik.
      Az egyház szerepe az önrendelkezési küzdelemben nélkülözhetetlen, és remélem, hogy ezt a szerepet még tovább fogja építeni.
nyomtatási verzió

A katolikus egyház és az emberi jogok

      Milyen segítség várható a katolikus egyháztól önrendelkezési harcunkban?
      Mi köze az egyháznak az emberi jogokhoz? Van-e összefüggés az emberi jogok és a kereszténység között? Milyen álláspontja van a katolikus egyháznak az alapvető emberi jogokról, konkrétan a politikai emberi jogokról, a nemzetek és népek jogairól? Egybeesik a keresztény értékrend az alapvető emberi jogokkal?
      Nézzük meg, mit mond a katolikus egyház a mi nemzeti problémáinkról és velük összefüggő nemzetközi jogról.
      A magyar kérdésben konkrétan az önrendelkezési jog aktuális, hiszen minden népnek jár. Mivel a magyarság jogi értelemben nem kisebbség, nem nemzetrész és nem közösség, hanem nép, úgy a magyarságnak is jár az önrendelkezés. Az önrendelkezési jog természetjogon alapul, tehát nem az emberi autoritás alapján érvényesül, hanem attól függetlenül, fenntartás nélküli kötelezettséget követel.
      Az önrendelkezési jog, amely 1966-ban a Polgári politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában az első cikkelyben szerepel, és ezzel kodifikált nemzetközi normává vált, így szól:
      „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”
      Ez a jog tehát alapvető szabadságjog és minden demokrácia feltétele, önrendelkezés nélkül, kollektív szabadság nélkül nem lehet demokráciáról beszélni.
      A keresztény tan a szabadság és felelősség elvén alapul, tehát ilyen értelemben egybeesik a természetjoggal. A szabadsághoz való jog elválaszthatatlan kapcsolatban van az emberi méltósággal.
      A II. világháború után az emberi jogok védelme először a történelemben a nemzetközi államközösség kötelességévé vált, először az ENSZ alapokmányában és az ENSZ Általános Emberi Jogi Nyilatkozatában. A katolikus egyház integrálta az elidegeníthetetlen emberi jogok és alapvető szabadságjogok elvét a katolikus szociális tanba. 1963-ban XXIII. János pápa a Pacem in terris enciklikában átvette az emberi jogok védelmét, azóta a katolikus egyház az emberi jogok védelmének szószólója. Ebben az enciklikában a pápa először szól nemcsak a katolikusokhoz, hanem minden jóakaratú emberhez.
      A Pacem in terris enciklikában a pápa azt nyilatkozta, hogy földi békét csak úgy lehet teremteni, ha lelkiismeretesen betartjuk az Isten által teremtett rendet. Ebben az enciklikában először foglalkozott azon nemzetcsoportok problémáival, amelyek más határok között élnek.
      A Populorum progressio enciklika, amelyet a pápa 1967-ben adott ki, hangsúlyozza az emberi jogok jelentőségét nemzetközi szinten, és követeli minden nép identitásának tiszteletben tartását, történelmi és kulturális téren egyaránt.
      „Minden népnek joga van a közös asztalnál helyet foglalni, és nem szabad kint az ajtó előtt feküdnie, mint Lázár, mialatt a kutyák jönnek és nyalogatják a fekélyeit.”
      János Pál pápa enciklikái abban jelentősek, hogy egyrészt a szociális igazságosságot és a szociális élet védelmét hangsúlyozzák, másrészt – és ez az aspektus a mi témánkban fontos – hogy az emberi jogok nemcsak személyi jogoknak minősülnek, hanem a népek és a nemzetek jogai is. Tehát a katolikus egyház elismeri a kollektív jogokat, amelyek ilyen formában semmilyen nemzetközi egyezményben nem szerepelnek, hanem csak az Európa Tanács 1203-as rezolúciójában. Ez a híres rezolúció, amelynek az elismerését a magyar külpolitika Romániától követelte, és amelyet Iliescu egy személyes levélben elismert Románia Európa Tanácshoz való csatlakozása előtt, és utána érvénytelennek nevezte.
      II. János Pál pápa az igazságosság és a biztonság elemei mellett hangsúlyozta a szabadsághoz való jogot.
      Különösen figyelemre méltó 1989-es újévi üzenete, amelyben az önrendelkezési jog terén először láttunk áttörést Európában.
      Ebben az újévi üzenetben a szentatya kizárólagosan a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik, és a kisebbségekkel. Békét teremteni, a kisebbségeket respektálni, ez a címe. A pápa ismét hangsúlyozza a kollektív jogokat és a kollektív identitáshoz való jogot, amely akkor is megillet egy népet, ha ez a csoport más nép közös értékei ellen cselekedett. Ezzel egyidejűleg elutasítja a kollektív bűnösség elvét.
      Erre az újévi pápai üzenetre a magyar külügyminiszter egy ugyanolyan feltűnő és figyelemre méltó, az ENSZ Emberjogi Bizottsága előtti beszédben reagált, és idézte a pápai üzenetből az erdélyi magyarság helyzetére vonatkozó problémákat. Feltűnő és figyelemre méltó azért, mert ez a kommunista rendszer alatt történt, a külügyminiszter Horn Gyula volt. Ilyen beszéd az ENSZ keretében magyar részről a rendszerváltás után sohasem hangzott el.
      II. János Pál pápa az 1999-i és a 2004-i újévi üzeneteiben is az emberi jogokkal mint békebiztosító eszközökkel foglalkozik. „Az igazi béke titka az emberi jogok tiszteletben tartásában rejlik. A béke szilárd és tartós alapja, ha a közérdek elsőbbséget kap. Ha ezzel szemben az emberi jogokat elhanyagolják vagy semmibe veszik, az egyéni érdekek felülmúlják a közérdeket, kétségtelen, hogy felülkerekedik az instabilitás, a lázadás és erőszak.”
nyomtatási verzió

A katolikus egyház másik értékalapja az emberi méltóság

      Mind II. János Pál pápa, mind a mostani Szentatya foglalkozik az alapvető politikai és emberi jogokkal is, mert a különböző emberi jogok összefonódnak egymással, s egyetlenegy szubjektum többfajta dimenziójának kifejezéséről van szó, és ezt a szubjektumot személynek nevezzük.
      Az emberi jogok védelme és oszthatatlansága döntő szerepet kap a népek és nemzetek fejlődésében mind az egyéni, mind a kollektív jogok esetében.
      A katolikus egyház tehát foglalkozik a politikai jogokkal, a béke megőrzésével és ezzel kapcsolatosan a nemzetközi joggal is.
      II. János Pál kijelentette, hogy a béke és a nemzetközi jog szoros összefüggésben van: „A jog előmozdítja a békét. A jog az első út, amelyen járni kell, ha békét akarunk. A népeket nevelni kell a jog betartására.” A jog mellett a Szentatya kiemelte az erkölcsi elvet is, hiszen a békéhez szükséges az erkölcsi rend betartása is. Sok dolog, ami jogilag elfogadott, nem biztos, hogy erkölcsileg is elfogadható. A mai Magyarország ennek a példája.
      A jelenlegi Szentatya, XVI. Benedek még tovább megy, és még jobban kihangsúlyozza az állam alapjául szolgáló keresztény értékeket, összefüggést teremt a keresztény értékrend és az állampolitika között.
      XVI. Benedek pápa mint Ratzinger bíboros és a katolikus kongregáció prefektusa a következő nagy horderejű kijelentést tette: „Az állam létének a feltétele, hogy alapszerkezete keresztény értékeken alapuljon. Ha ezt nem tartjuk be, és nem tanulunk abból, hogy a demokrácia a kereszténység felé és a kereszténység a szabad demokratikus állam felé irányuljon, biztosan »el fogjuk játszani« a demokráciát. Az államnak be kell látnia, hogy létezik egy olyan igazság, amely nem válhat konszenzus tárgyává, hanem az igazság a konszenzus előtt van és a konszenzust csak lehetővé teszi.” Más szavakkal: A keresztény értékrend az állam létének a feltétele. Az államnak el kell ismernie ezt az elvet, különben szét fog esni.
      Miért tartottam fontosnak, hogy a katolikus egyház álláspontját ismertessem a politikai, a nemzetközi és az alapvető emberi jogokról?
      Helyesnek tartom, hogy a katolikus egyház foglalkozik az alapvető politikai kérdésekkel, amelyek az állam és az egyén, az állam és egy népcsoport, valamint a népek közötti viszonyt érintik.
      A katolikus egyház az autonómiai, önrendelkezési küzdelmekre is választ ad. Egyszerű választ: Tisztelni kell az erkölcsi értékeket. Az igazság nem kompromisszum tárgya. Az igazság mindennek az alapja. A Székelyföld jogos, erkölcsileg is megalapozott, igazságos követeléseit a katolikus egyház, a Vatikán is támogatja.
      Az én személyes tapasztalataim szerint a Vatikán azon államokhoz tartozik, amelyek mindig pozitívan, konstruktívan és nagy figyelemmel kísérték tevékenységemet a magyar kérdésben. Ellentétben az Európai Unió véleményével, amely szerint Romániában nincs magyar probléma.
      Fontosnak tartom továbbá azt, hogy itt is, Erdélyben, Székelyföldön az egyházak foglalkozzanak hangsúlyozottabban az alapvető politikai jogokkal. Az egyházaknak azért is kiemelkedő szerepük van ebben a vonatkozásban, mert az emberek már csak az egyházban bíznak. Ez nemcsak a kommunizmus alatt volt így, hanem most is így van. És érthető is.
      Az a szervezet, amely érdekképviseletnek nevezi magát, egyáltalán nem a nép érdekeit tartja szem előtt, és nem képviseli a magyarság érdekeit. Hiányzik egy erős, hiteles, határozott képviselet. Amikor utoljára itt jártam, Csíkszeredában, a Makovecz-templomban, meghallgattam a püspök úr prédikációját, amelyben kitért arra, hogy hiányzik a vezér, aki a népet kivezeti a válságból. Hiányzik a vezér, aki nem karrierista, hanem a magyarság érdekeit szolgálja. Igaza van. A püspök úr ezzel rávilágított arra a problémára, hogy miért akadt el az önrendelkezési küzdelem. Keressünk egy személyt, aki lendületbe hozza az önrendelkezési harcot, aki tiszta, bölcs, karakteres, határozott, elszánt és nem zsarolható. Vajon az egyházi körökben lehet találni ilyen személyt!?
      Az erdélyi egyházak említett feladatai és kihívásai európai dimenziót is kaphatnak. Európa és főleg az Európai Unió már búcsúzik a kereszténységtől és a keresztény értékektől. Az Európai Unió megtagadja Európa keresztény gyökereit és visszavonja azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek az egyént megilletik. A kollektív jogokat, a nemzetiségi jogokat mint önrendelkezési jogot, vagy a jogot a hazához az EU egyáltalán nem ismeri el. Az EU – és ezzel Európa – erkölcsi és politikai válságba sodródott. Brüsszelben veszélyes eróziós tünetek mutatkoznak.
      Az Emberi Jogok Chartája, de az EU alkotmánytervezete is azt mutatja, hogy nagyon távol kerültek a keresztény-görög hagyománytól. Nem akarom részletezni, hiszen ez egy külön előadás témája lenne.
      Csak 2 pontot szeretnék kiemelni:
      Az előbb említett két okmányban nem találkozunk azzal a szóval, hogy: Isten. Nem találkozunk a kollektív jogokkal, a hazához való joggal vagy a népek, nemzetek jogaival.
      És különbséget tesz ember és személy fogalma között, ami azt jelenti, hogy szabad utat enged az abortusznak és talán az eutanáziának is, mert csak a személyt illetik meg az emberi jogok.
      Kedves Barátaim!
      Én azt gondolom, hogy ismét szükséges lenne, hogy Európa innen, a magyarságtól kapjon új impulzust. Mint már többször a történelemben. Itt van a regionalizmus és autonómia bölcsője, itt gyakorolták először a vallásszabadságot, Rákóczitól jött az impulzus a francia forradalomhoz, az 1848-as forradalom végett vetett az abszolutizmusnak, az 56-os szabadságharc véget vetett a kommunizmusnak.
      Most is változásra van szükség. Két dologban:
      Be kell fejezni az első világháborút. Be kell fejezni a még mindig befejezetlen békét. Helyre kell tenni a jogokat.
      Európai szinten vissza kell állítani a keresztény-görög értékrendet. Szükség van a megújulásra. Érvényteleníteni kell a kereszténység lefokozását. Ismét védeni kell Európát, ismét menteni kell Európát.
      Ehhez kell az egyház segítsége. A holnapi Csíksomlyói Búcsún könyörögjünk Szűz Máriához, hogy mutassa meg az igazi utat. Biztos vagyok benne, hogy segítségünkre lesz.
      Imádkozzunk érte.
Eva Maria Barki
nyomtatási verzió

szélrózsa

Baszkföld és az ETA (II. rész)

      Az ETA-terror elszabadulása a fasiszta elnyomó gépezet lazulásával is összefüggött – a gazdaság szorításában a Franco-rendszernek kénytelen-kelletlen szalonképesebbé kellett válnia a külföldi tőke előtt –, s amikor ez 1968-ban elért egy bizonyos határt, robbanásszerűen elszaporodtak az ETA cselekményei. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy Baszkföld évtizedekig durva elnyomással párosuló rendőr- és csendőrterror alatt nyögött. Így, bár az ETA szélsőbal szárnyán lévő kommandók módszerei elítélendők voltak, tagadhatatlan, hogy tetteik az elnyomás gyűlöletéből fakadtak, a rendőrállam körülményei közepette nagy személyes bátorságot és elszántságot igényeltek, Franco rendszerére törtek. A hatvanas években, tevékenységük elején, egy éjszaka egy magas gyárkéményre kitűzték a baszk zászlót (Ikurrina). Reggel két csendőr mászott föl a kéményre, de amint a zászlórúdhoz nyúltak, az fölrobbant, s mindketten a mélybe zuhantak. Amikor Carrero Blanco tengernagyot, Franco miniszterelnökét és kiszemelt utódját 1973-ban páncélozott kocsijával együtt levegőbe röpítették, a baszkok úgy tekintettek az ETA-ra, mint a nemzeti ellenállás végsőkig elszánt rohamcsapatára, a külföldön élő politikai menekültek pedig kifejezetten örvendtek e tettüknek.
      1970-ben, hatodik gyűlésükön újabb feszültségek keletkeztek a fegyveres harcot szorgalmazó katonai szárny és a magát ismét munkáspártinak nevező, a munkásszervezetekkel szövetkezni akaró, a politikai küzdelmet előtérbe helyező csoportosulás között. A magát V. ETA-nak vagy V. Askatasuna ala hil (szabadság vagy halál) ETA-nak nevező, kisebbségben maradt katonai szárny nem fogadta el a gyűlés határozatait. A többségbe kerültek VI. ETA-nak vagy VI. Iraultza ala hil (forradalom vagy halál) ETA-nak nevezték magukat. Az V. ETA-nak sikerült magához ragadnia a szervezet ellenőrzését, melyhez a Baszk Nacionalista Párt (BNV) ifjúsági szervezetének a fegyveres harcot támogató része is csatlakozott. A VI. ETA két részre szakadt, a nagyobbik 1973-ban beolvadt az országos Kommunista Forradalmi Szövetségbe, amelyik később egyesült a Kommunista Mozgalommal. A kisebbik rövidesen feloszlott, tagjai beléptek a Forradalmi Munkásszervezetbe, a Spanyol Kommunista Pártba, egy részük pedig az V. ETA-ba, amelyik ezután ismét egyszerűen ETA lett.
      1973-ban a VI. gyűlés határozatait el nem fogadó V. ETA-ból lett ETA megtartotta VI. gyűlését. Ezen következett be a szervezet máig legjelentősebb kettészakadása. A gyűlést két részletben tartották, az elsőt a franciaországi Baszkföldön, a másodikat a madridi Correo (posta) utcai merénylet után. Az elsőn ellentétek támadtak a katonai szárny és a munkáspártiak között. A katonai szárny ekkor egyoldalúan döntött a Carrero Blanco elleni merényletről, amely kiváltotta a munkáspártiak különválását. Ők ezután létrehozták a Baszk Dolgozók Forradalmi Pártját.
      A VI. gyűlés második felében, a Correo utcai merénylet után kiéleződtek az ellentétek a kizárólag a fegyveres merényleteket és a politikai küzdelmet szorgalmazók között. Ekkor alakult meg a katonai csoportból a katonai és a munkáscsoportból a politikai-katonai szárny. A vita a Carrero Blanco elleni merénylet után kibontakozott rendőri-katonai hajtóvadászatot is tükrözte. Az ETA és a parancsuralmi rendszer közötti küzdelem ekkor nem gerillaharc, hanem a kölcsönös leszámolások sorozata lett, amely a hatalomnak jó ürügyet szolgáltatott a demokratikus ellenzék elleni kemény fellépésre is. A katonai szárny mindenáron a fegyveres harcot akarta folytatni, nem volt hajlandó politikai eszközöket is felhasználni a rendszer ellen. A politikai-katonai szárny rugalmasabb volt, szorosabb kapcsolatban maradt a BNP-vel. A munkás- és a katonai szárny végleg szétvált, az első, mint említettük, létrehozta a Baszk Dolgozók Forradalmi Pártját.
      1975, Franco halála után az ETA-csoportok tovább működtek. Az új helyzetben azonban fölmerült a kérdés, amelyre azelőtt egyértelmű volt a válasz: kire kell lőni és miért? Az 1968 és 1977 közötti harc mérlege 119 halott volt, ebből 52 ETA-tag.
      1977-ben, a demokráciába való átmenet kezdetén az ETA ismét két szárnyra szakadt. A politikai-katonai az általános választások előtti párt, a Baszk Forradalom Pártja létrehozását támogatta, majd elfogadta a kormány által valamennyi ETA-fogolynak felajánlott amnesztiát, lemondott az erőszakról és belépett az Euskadiko Ezkerra (baszkföldi baloldal) pártba, amelyik azután egyesült a Baszk Szocialista–Spanyol Szocialista Munkáspárttal. A politikai-katonai szárny VII. gyűlésén az erőszakról való lemondás elfogadásával azonban a tagság egy része nem értett egyet, és belépett a katonai szárny ún. különleges kommandóiba. Ezek követték el azután a legsúlyosabb erőszakcselekményeket.
      1977 januárjának első napjaiban a három baszk tartomány középületeire kitűzték a baszk zászlót, az Ikurrinát, májusban a madridi kormány hajlandónak mutatkozott a baszk nyelv elismerésére. A baszkok azonban önkormányzatot követeltek. A katonai szárnynak mindez nem volt elég, teljes függetlenséget akart. Terrorcselekedeteinek, nemkülönben az elnyomó szervek ellenterrorjának célja ekkor a választások megakadályozása volt. Mégpedig azért, mert csakis a választás nyithatta meg a széleskörű demokratizálódás útját. Ez volt a feltétele az új alkotmány, az új alkotmány pedig a baszk önkormányzati törvény kidolgozásának. S ezt sem a spanyol szélsőjobb, sem a szélsőbal ETA nem akarta.
      A választásokat megtartották, 1978 októberére elkészült az új alkotmány, majd a baszk önkormányzati törvény. Az ETA úgy vélte, hogy az alkotmányos rendszer az önrendelkezést illetően nem hozott alapvető változást, és úgy döntött, hogy folytatja a fegyveres harcot. 1979 őszén az önkormányzati törvény megszavazására kiírt népszavazást akarta megakadályozni. Több bombát robbantottak a madridi röptéren és a legnagyobb pályaudvaron, meggyilkolták Gipuzkoa tartomány katonai kormányzóját, számos merényletet követtek el a még Baszkföldön állomásozó csendőri és katonai erők ellen. A Népi Egység (NE, Herri Batasuna) nevű párt, amelyik ugyancsak Baszkföld függetlenségének kivívását tűzte zászlajára, s amelyet az ETA politikai karjának tartottak, látva, hogy a népszavazást nem tudják megakadályozni, a szavazástól való tartózkodásra szólította fel a baszkokat. Ennek ellenére a szavazást megtartották, az önkormányzati törvényt a lakosság többsége elfogadta.
      Az ETA folytatta főleg a rendőr-, csendőr- és katonatisztek elleni merényleteit. Amint egyesek mondták, a géppisztoly-romantikában felnőtt fiatalok nem tudtak megállni. A tisztek gyengeséggel vádolták a kormányt és követelték, hogy lépjen föl keményen. Az önkormányzati törvény előírásainak megfelelőn megkezdődött ugyan az Ertzaintza (tz = c), a baszk rendőrség szervezése, de ez nem válthatta le a központból küldött, a terrorra fasiszta módszerekkel válaszoló fegyveres erőket. A BNP s egyben a tartományi kormány elnöke nehéz helyzetben volt, tevékenységét lehetetlenné tette egyrészt a Madridból irányított csendőrség, másrészt az ETA nyomása.
      1980-ban a baszk kérdés átcsapott a francia határon. A Franco-rendszer idején a párizsi kormány, bár az ETA-t nem ismerte el, politikai menedékjogot biztosított a baszk nacionalistáknak. Ezt ugyan 1979-ben megszüntették, de a határ nyitva maradt. Így az ETA tagjai egy-egy merénylet után átmehettek Franciaországba. A spanyol kormány azzal vádolta a franciát, hogy nem nyújt megfelelő rendőri segítséget a terroristák felkutatására. Ekkor szélsőjobboldali osztagok „segítettek be”: át-átruccantak a határon, s az ETA katonai szárnyának több vezetőjét gyilkolták meg francia területen.
      1981. február 23-án, a Suárez-kormány „gyengeségét” – a demokrácia felé vezető politikáját – megelégelve, az önkormányzatok elfogadását nehezményezve, a csendőrség és a hadsereg néhány tisztje katonai hatalomátvételt kísérelt meg. Tagadhatatlan, hogy ehhez az ETA terrorja is hozzájárult. Vezetőinek a puccskísérlet idején tanúsított magatartása miatt viszont sokan kiábrándultak a szervezetből. A „leghosszabb éjszakának” nevezett esemény idején az ETA-osztagok néhány kulcsembere ugyanis ahelyett, hogy a kedvező alkalmat kihasználva, kezében fegyverrel a spanyol demokrácia védelmére sietett volna, Franciaországba menekült.
Asztalos Lajos
nyomtatási verzió

finomvegyes

Csodagyógyszer-e a vöröshagyma?

      A vöröshagyma számtalan legenda, vallásos hiedelem ihletője évszázadok óta, és a történelem folyamán mindenható, univerzális gyógyszernek tekintették. Míg az ősi kenőcsök és forrázatok használata a „szimpatikus” gyógyítás elvén alapult, mely szerint az erős zöldségek jót tesznek a legfontosabb szerveknek, a hagyma jótékony hatásait ma már tudományosan is bizonyították.
      A jellegzetes ízét és illatát adó kénvegyületek miatt terjedt el az a hiedelem, hogy leve alkalmas lehet különböző fertőzések megelőzésére. A népi gyógyászatban használták hurutos állapotok, légúti megbetegedések és vérhas ellen, de varázserejében bízva a pestissel szemben is bevetették. Alkalmazták emésztőrendszeri problémák, magas vérnyomás esetén, és afrodisztikus hatásáról is ismert volt.
      A modern fitoterápiában a vöröshagymát (Allium cepa) és hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a folyamat lassítására és a szívroham rizikójának csökkentésére használják. Kísérletek szerint nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre, mert megnöveli annak a nagysűrűségű lipoproteinnek, a HDL-nek a mennyiségét, amely eltávolítja a szövetek és az erek faláról a koleszterint. Indiai kutatók alátámasztották azt az elterjedt nézetet, hogy ez a zöldség véd a zsíros ételek miatt kialakuló koleszterinszint-növekedéssel szemben. A hatás eléréséhez az is elegendő, ha a zsíros étellel együtt 46 dkg nyers vagy bármilyen módon elkészített hagymát eszünk.
      A hagyma segíthet megelőzni a koszorúér-betegséget, a trombózist és egy sor a szélütéssel és a keringési elégtelenséggel összefüggő állapotot, mivel fokozott véralvadás esetén gátolja a vérrögképződést. Ezekkel a jó tulajdonságokkal szerencsére nemcsak a nyers, hanem a különféleképpen elkészített vöröshagyma is rendelkezik.
      Jótékonyan hat az emésztésre, mivel fokozza az emésztőnedvek termelődését, ezért kis mennyiségben étvágygerjesztő, és enyhíti a bélgörcsöket. Régen a földeken dolgozó emberek főtáplálékukat, a szalonnát általában hagymával fogyasztották, érezhették, hogy segít a zsír emésztésében.
      Baktériumellenes hatását már Pasteur leírta, és ezt a mai kutatások is megerősítették. Orosz tudósok 150 növény közül a fokhagymát és a vöröshagymát találták a két leghatásosabb baktériumölőnek. Megfigyeléseik szerint azonban a nyers hagyma erősebben hat, mint a főtt. Az ellenálló képességet is növeli, érdemes tehát a tüdő és a légutak fertőzéses megbetegedésekor, de a szervezetben fellépő bármilyen gyulladás esetén is a szokásosnál több hagymát fogyasztanunk.
      A vöröshagyma enyhítheti a megfázás tüneteit, mivel csökkenti az orrdugulást. Illóolajai fellazítják a légutakat befedő nyákos anyagot, és a légutakban lévő mirigyeket bőséges folyadék-elválasztásra késztetik, így a tapadós nyák felhígul. A modern fitoterápia újabban asztmás rohamok megelőzésére is használja.
      A kutatók vizsgálják a hagymának a rákkal szembeni védőhatását is, mivel úgy vélik, hogy kénvegyületei gátolhatják egyes tumorsejtek (elsősorban gyomor-, bőrsejtek) növekedését, burjánzását. A hagyma tartalmaz bizonyos fitovegyületeket, amelyek az eddigi vizsgálati eredmények szerint olyan enzimek termelésére késztetik a májat, amelyek ártalmatlanná tesznek egyes rákkeltő anyagokat, mások kiürülését meg segítik.
(A Vital.hu nyomán)
nyomtatási verzió

Joghurtos almatorta

      Hozzávalók: 1 pohár joghurt (2 dl), ugyanezzel a pohárral mérve 1 dl étolaj, 3 dl cukor, 4 dl liszt, 1/2 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, alma, egy kupica rum, citromlé.
      Elkészítés: A tojást a sütőporral és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a lisztet és a joghurtot, végül az olajat. Egy kivajazott, lisztezett nagy tortaformába öntjük és almacikkekkel, amelyeket tisztítás után egy citrom leve meg egy kupica rum keverékébe forgattunk, kirakjuk úgy, hogy a cikkek hegyes fele kerüljön alulra. Forró sütőbe toljuk, öt percig erős, majd mérsékelt tűzön tűpróbáig sütjük. A formában langyosra hűtjük, utána lehúzzuk róla a tortakarikát, és a tortalappal csúsztatjuk a tálra.
nyomtatási verzió

Viccek

      Mit mondott Rákosi Mátyás?
      – Aki nincs velünk, az ellenünk van.
      – Mit mondott Kádár János?
      – Aki nincs ellenünk, az velünk van.
      – Mit mondott Grósz Károly?
      – Aki ellenünk van, az is velünk van.
      – Mit mondott Gyurcsány Ferenc?
      – Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.
      
*

      Liberális anyukák sétálnak együtt, tolják a gyerekkocsikat. Az egyik megkérdezi a másiktól:
      – Mondd, neked mid van: fiad vagy lányod?
      – Majd eldönti ő maga, ha felnő.
      
*

      Még annak idején Gorbacsov és idősebb Bush elment egy különös tehetségekkel megáldott jóshoz. Azt szerették volna megtudni, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A jós neki is kezdett, szemügyre vette üveggömbjét:
      – Látom Washingtont, látok egy nagy épületet, egy fehér épületet. A Fehérházat. Ki van tűzve rá egy vörös zászló.
      Ekkor Bush elcsügged, Gorbacsov büszkén kidülleszti mellét és szól a jósnak, hogy folytassa csak.
      – Látom Moszkvát, látok egy nagy épületet, a Kreml palotát. Ezen is ugyanolyan vörös zászló van kifeszítve, és erre is ugyanaz van írva, mint az előzőre.
      Gorbacsov megkérdezte, hogy mi van ráírva.
      – Áh, sajnos nem tudom kiolvasni. Kínaiul van.
      
*

      A románok bejelentik, hogy felépítik a világ legnagyobb stadionját. A vállalkozáshoz minden országtól segítséget kérnek. A felajánlások sorban meg is érkeznek minden országtól, kivéve a magyarokat. Rettentő diplomatikusan felteszik a kérdést:
      – Hát ti magyarok, mit adtok?
      – Miért, a telek nem volt elég?
      
*

      Meghal egy ember és felkerül a mennyországba. Békésen telnek napjai, ám egy napon valami halk csilingelést hall. Nem tudja mire vélni a dolgot, így hát megkérdi Szent Pétert:
      – Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla – válaszol Péter.
      Nagyritkán hallható a csengettyű. Ilyenkor emberünk jót derül magában. Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt:
      – Ja, fiaim, a Földön megkezdődött a választási kampány.
      
*

      Rendszerváltás Oroszországban. A párttitkár idegesen járkál irodájában. Egyszer csak megkérdezi a falon lógó Lenin-képtől:
      – Iljics, Iljics, mi lesz velünk?
      – Mi lenne? – szól a kép. – Engem leakasztanak, téged meg fel.
      
*

      Lemegy az öregember a tóra halászni és kifogja az aranyhalat.
      – Ha visszadobsz, teljesítem három kívánságodat.
      „Ám legyen!” – gondolta az öreg. – Legyek fiatal, legyen egy gyönyörű feleségem és én legyek a trónörökös.
      Ezzel visszadobja a tóba a halat.
      Hazamegy, lefekszik aludni az öregember. Másnap felébred, belenéz a tükörbe, látja hogy fiatal lett. Utána megpillantja gyönyörű feleségét, aki kapkodva pakol körülötte.
      Így szól az asszony:
      – Ne lustálkodj annyit, Ferdinánd, indul a vonat Szarajevóba.
nyomtatási verzió

Munkácsy-vetélkedő

      Munkácsy Mihály életművéről rendez vetélkedőt négy lapszámban az Erdélyi Napló. A lapszámonként közölt kérdésre a helyes válaszokat a lap megjelenését követő egy héten belül (postabélyegző dátuma) levélben kell eljuttatni szerkesztőségünk postacímére: Redacţia Erdélyi Napló, 400 009 Cluj, C. P. 1320, O. P. 1. A sikeres megfejtők között hetente a Csíki Székely Múzeum ajándékait sorsoljuk ki: egy darab, 15 lej értékű belépő a kiállításra, egy darab Munkácsy-kiskatalógus, egy darab Munkácsy asztali naptár és egy darab Munkácsy falinaptár.
      A kérdésekre adandó helyes válaszokat a www.munkacsy.ro honlapon is megtalálja.
      A 3. forduló kérdése:
      Melyik országba mutatták be először a Krisztus Pilátus előtt című festményt?
      Az 1. forduló nyertesei:
      Jékel Zsuzsánna, Szatmárnémeti (15 lejes belépő + Munkácsy kiskatalógus); Szász Jenő, Nagybánya (Munkácsy asztali naptár); Istvánffy János, Torda (Munkácsy falinaptár). A nyereményeket postán juttatjuk el.
nyomtatási verzió

sport

Talma újból negyedik

      Talmácsi Gábor az idényben immár sokadik alkalommal végzett a negyedik helyen, pedig a mugellói nagydíjon meglett volna az esélye a dobogóra kerülésre is.
      Az olaszországi versenyen harmadikként induló magyar versenyző a harmadik helyről indult, s nem sokkal a start után az élre állt, igaz, kevés ideig. A mezőny első része sokáig együtt haladt, 10-12 motoros alkotta az élbolyt, amelyet többnyire az olasz Mattia Pasini vezetett felváltva több versenyzővel. Talmácsi a rendkívül szoros versenyben többnyire a 4–6. hely körül mozgott, hiszen a sűrű előzések következtében szinte minden kanyarban változott a sorrend. A táv felénél Talma valami hihetetlen módon megugrott és otthagyta a mezőnyt, de ez nem tartott többet egy körnél, mert társai beérték. És szinte ugyanolyan hihetetlen módon visszacsúszott a negyedik, később a hatodik helyre. A verseny elején élen álló Koyama leszakadt, és érdekes módon a világranglistát vezető cseh Lukas Pesek csak a 9. helyen poroszkált.
      A befejezés előtt két körrel Talmácsi jó előzések után feljött a második helyre, ekkor azonban már a rendkívül taktikusan motorozó spanyolok kerültek elő, és az utolsó körben Hector Faubel, valamint Sergio Gadea is megelőzte a magyart, Corsi pedig hazai környezetben a dobogó harmadik fokára léphetett fel. Ugyancsak az utolsó körben történt egy másik érdekes esemény: az élboly végén haladó Pesek feljött az ötödik helyre, majd valószínűleg ütközést követően feladta a versenyt, saját lábán hagyta el a mugellói pályát. Ezzel pedig összetettben a vezető helyet átvette a futamgyőzelmet arató Faubel.
      Talmácsi így megőrizte összetettben második helyét (sorozatban a 17. futamát fejezte be pontszerző helyen), ám most nem a cseh versenyzőt kell beérnie, hanem spanyol csapattársát, aki hat ponttal áll előtte a táblázaton. Javításra éppen ezen a hétvégén lehet remény, amikor a 125 köbcentisek a katalán nagydíjon mérik össze tudásukat s no persze motorjaikat.
      „Kicsit csalódott vagyok az eredmény miatt, mert nem sokon múlott a dobogós helyezés – értékelt a leintés után a 26 éves budapesti sportember. – Az egyenesekben egyedül nem voltam elég gyors, így próbáltam előnyösen helyezkedni. Az utolsó körben bejöttem másodiknak, de Corsi előzése kicsit kizökkentett a ritmusból, és utána már hiába próbáltam utolérni őket, nem maradt idő a támadásra. Következik a Katalán Nagydíj, amit már nagyon várok, és remélem, hogy ott nekem jön ki a lépés.”
      A romániai fiatal, Muresán Róbert jó versenyt tudhat maga mögött, tizenkilencedikként ért a célba.
      Olasz Nagydíj, 125 kcm: 1. Hector Faubel (spanyol, Aprilia), 2. Sergio Gadea (spanyol, Aprilia), 3. Simone Corsi (olasz, Aprilia), 4. Talmácsi Gábor (Aprilia). Az összetett pontverseny élcsoportja: 1. Faubel 102 pont, 2. Talmácsi 95, 3. Lukas Pesek (cseh, Derbi) 91. 250 kcm: 1. Alvaro Bautista (spanyol, Aprilia), 2. Alex de Angelis (San Marinó-i, Aprilia), 3. Hector Barbera (spanyol, Aprilia). Az összetett pontverseny élcsoportja: 1. Jorge Lorenzo (spanyol, Aprilia) 128, 2. Andrea Dovizioso (olasz, Honda) 101, 3. Alex de Angelis 95. MotoGP: 1. Valentino Rossi (olasz, Yamaha), 2. Daniel Pedrosa (spanyol, Honda), 3. Alex Barros (brazil, Ducati). Az összetett pontverseny élcsoportja: 1. Casey Stoner (ausztrál, Ducati) 115, 2. Rossi 106, 3. Daniel Pedrosa (spanyol, Honda) 82.
Somogyi Botond
nyomtatási verzió

Kihúzni a hoki szekerét a szürkeségből

      Kurkó Jánost, az eddigi alelnököt választotta elnökké Marian Negoiţă helyébe a Román Jégkorong-szövetség közgyűlése. A HC Csíkszereda tulajdonosa megválasztása után nyilatkozott.
      – Gratulálunk megválasztásához! Hosszú harc volt…
      – Hát igen, hat-hét éves harc volt. Köszönöm elsősorban a fennvalónak, és másodsorban a kollégáknak, akik végig kitartottak mellettem, és akik képesek voltak évekig bízni bennem, és akik ma is rám szavaztak, és akiknek a segítségével nyerhettem. Itt gondolok a klubokra: a gyergyóiakra, a csíkszeredaiakra, Kézdivásárhelyre, Brassóra és másokra is.
      – Erdélyen kívüli városokból is kellett szavazat?
      – A szavazatokból arra következtettem, hogy Bukarestből és Galacról is kellett kapnom szavazatot, mert annyi nekünk nincs a környéken. Szerintem őket is meggyőzte az, amit tettem eddig, mind a csíkszeredai, mind a román hokiban, és nem akarnak újabb négy évet eltölteni úgy, hogy csak megígérnek valamit, és négy év múlva ismét megígérnek valamit, közötte meg nem történik semmi. Felszólalásomban mondtam is, hogy ha felvettük volna az egyik választási gyűlés anyagát egy kazettára, négy év múlva szinte ugyanazt hallhattuk volna. Szerintem az emberek már belefáradtak ebbe és most átadták a stafétát egy olyan embernek, aki már bizonyított és tenni is akar.
      – Úgy érzi, ezt most teljesen meg tudja változtatni?
      – Másképp nem lehet. Ha nem tartom be az ígéreteket, és látom, hogy nem lehet megvalósítani őket, akkor nem az az ember vagyok, aki négy évig kínozom, hanem már az első év végén beadom a felmondásomat.
      – Új alelnököket is választottak, Csíki András és Cristian Cârlan személyében. Milyen kapcsolatot szeretne kialakítani velük?
      – Én nagyon remélem, hogy ők is és az összes választott kolléga megérti, hogy ezt csak csapatmunkaként lehet elképzelni, és egy irányba húzzuk ezt a szekeret. Remélem, hogy sikerül kihúzni a román jégkorongot a szürkeségből és egy másik pályára állítani. De az – még egyszer hangsúlyozom – nagyon, nagyon nehéz lesz.
(Kádár Zoltán,
www.sportoldal.ro)
nyomtatási verzió

Nem lesz több futballmeccs 2500 méteres magasság felett

      A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség a múlt héten tartotta 57. kongresszusát, és a szervezet elnöke, Sepp Blatter tett arról, hogy a tanácskozás feszült hangulatban teljék. Blatter ugyanis a végrehajtó bizottság ülésén bejelentette: a FIFA a jövőben nem engedélyezi, hogy 2500 méteres tengerszint feletti magasságban válogatott mérkőzéseket rendezzenek. Ez leginkább az Andok országait érinti hátrányosan, nem csoda, hogy máris hivatalosan tiltakoztak a döntés ellen.
      Blatter elmondása szerint a FIFA orvosi bizottságának a javaslatára döntött úgy, hogy a jövőben nem engedélyezik a válogatott mérkőzések rendezését 2500 méter fölött: eszerint a magaslati levegőn futballozni ártalmas az egészségre. Reálisan szemlélve ez inkább úgy igaz, hogy a rendkívüli körülmények azokra jelentenek veszélyt, akik nincsenek hozzászokva ehhez a magaslathoz: az orvostudomány mai álláspontja szerint a tökéletes akklimatizációhoz legalább 21 napra, vagyis három hétre van szükség. Egy-egy válogatott találkozó előtt persze erre nincsen lehetőség, így a több ezer méterrel a tengerszint felett fekvő stadionokban szereplő vendégjátékosok rendre panaszkodnak is a körülmények miatt. Mindez elsősorban Dél-Amerikára áll, hiszen az Andok országai kis túlzással nem is rendezhetik máshol mérkőzéseiket, mint magaslaton. Ez persze ebben a formában nem igaz, és a FIFA azért is hozhatta meg a fenti döntését, mert mindegyik dél-amerikai országnak van olyan stadionja, amely 2500 méter alatt fekszik – más kérdés, hogy ők szeretnének-e ott játszani.
      Kolumbia és Peru nem is nagyon szokta a „hegyekbe” vinni hazai tétmérkőzéseit, bár az utóbbi hónapokban a peruiaknál felmerült ennek a lehetősége, mivel a nemzeti tizenegy nem remekel hazai pályán. Éppen ezért a perui szövetség vezetője, Juvenal Silva felvetette, hogy a válogatott ne Limában, hanem Cuzcóban játssza majd a hazai vb-selejtezőit: a történelmi jelentőségű, ősi város 3500 méteres magasságban fekszik…
      Ecuador és Bolívia viszont jelentős hátrányba kerülhet, ha a FIFA valóban érvényesíti a frissen meghozott szabályt. Az ecuadoriak ugyanis fővárosukban, Quitóban rendezik hazai mérkőzéseiket, amely a tengerszint felett 2800 méteren található. Ezen kívül rendeztek már válogatott találkozót Cuencában is, amely potom 50 méterrel van magasabban, mint a 2500-es határ. Így aztán az ecuadoriak majd Guayaquílban játszhatják hazai összecsapásaikat, a kikötőváros ugyanis megfelel a FIFA új követelményeinek.
      Bolívia még rosszabbul járt: az ország fővárosa La Paz, a nemzeti tizenegy szinte kizárólag itt rendezte hazai találkozóit, 3600 méteres magasságban. Utoljára 1999 áprilisában fordult elő, hogy a bolíviaiak máshol léptek volna pályára az országhatáron belül: akkor Cochabambában fogadták Chilét. Az új szabályok szerint azonban ott sem játszhatnak, mivel ez a város 2548 méteres magasságban található – 48 méterrel az új határ felett… Az egyetlen, nemzetközi mérkőzések megrendezésére alkalmas stadion Bolíviában, amely a megengedett magasságon található, Santa Cruzban van, ez a város ugyanis csak 436 méterre emelkedik a tengerszint fölé. Igaz, itt 1999 januárja óta nem játszott a nemzeti tizenegy.
      Külön érdekesség, hogy akár Mexikót is érinthetné az újonnan bevezetett szabály, hiszen a közép-amerikai ország nagy része is magaslaton fekszik, azonban Mexikóváros, ahol a nemzeti tizenegy általában fogadja ellenfeleit, „csupán” 2240 méterre van a tengerszinttől. Nyilván merő véletlen, hogy a FIFA a határvonalat éppen 2500 méterben, és nem mondjuk 2200-ban jelölte meg…
      Az érintett országok mindenesetre máris jelezték, hogy tiltakoznak a FIFA döntése ellen, mert az szerintük diszkriminatív velük szemben. Az ecuadori válogatott pályaedzője, Armando Osma például kijelentette: „Amennyire emlékszem, még senki sem halt meg egy magaslaton játszott futballmeccs miatt”, és még az egykori argentin szövetségi kapitány, Carlos Bilardo is abszurdnak nevezte a határozatot – pedig ő csak szenvedő félként élhette meg a magaslaton játszott meccseket.
      A legjobban azonban a brazil sportnapilap, a Lance szakírója fogalmazta meg a dolgot (pedig a selecao egykoron éppen La Pazban szenvedte el története első vereségét vb-selejtezőn): „Természetesen nehéz 3000 méter magasan futballozni – ugyanúgy, mint mínusz tíz fokban Oroszországban, vagy éppen 36 fokos hőségben Rio de Janeiróban.”
www.global-soccer.eu
nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2007