XVI. évfolyam, 31. (774.) szám

2006. augusztus 1.


TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK

ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!
Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról. E-mail–címünk: erdelyinaplo@cluj.astral.ro

      Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.
      Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRL RO22, Románia.
      Romániai olvasóink havi 5 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 60 lej.
      Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!
A szerkesztőség
nyomtatási verzió

Véget ért a biciklitúra
Autonómiapártiak és borúlátók a székelyek

      Lapunk megjelenésének napján ér véget a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett székelyföldi biciklitúra, amely az autonómia gondolatának a népszerűsítése céljából jött létre. A húszfős csapattal Kézdivásár-helyen találkoztunk szombaton, amint „Egészséget, autonómiát!” és „Autonómiát, autonómiát!” felkiáltásokkal és rendőri biztosítással bevonultak a céhes városba.
      Sándor Krisztina MIT-elnökkel folytatott beszélgetésünk során kiderült, nemcsak a helyi magyar társadalomban kívánták erősíteni az autonómiaigényt, hanem megcélozták az itt élő románságot is: mind a szórólapból, mind pedig a tájékoztató füzetből készítettek román nyelvű változatot is, szervezett találkozást azonban „nem sikerült összehozni” a székelyföldi románok egyetlen képviselőjével sem, Sándor Krisztina szerint objektív okokból. Nem maradt el viszont a találkozás a székelyföldi románság védelmét és számarányát javítani hivatott hatósági erőkkel, Marosvásárhelyen ugyanis a román rend őrei egy tetszés szerint értelmezhető jogszabályra hivatkozva megtiltották a fiataloknak a szórólapozást, még az Autonómiát! feliratú zászlójukat sem vihették végig a városon, a központot is el kellett kerülniük.
      Az őshonos lakosok ellenben szeretettel fogadták a biciklizőket egész addigi útjuk során, és minél hosszabb ideje voltak úton, annál több településen tudtak a biciklitúráról és várták őket, mesélte Krisztina. A legtöbb helységben településvezetői szinten fogadták őket, s ha ez nem is volt mindenhol így, elzárkózást sehol nem tapasztaltak, egyedül Kézdivásárhelyen maradt el a fogadtatás, de ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a tervezettnél négy-öt órával hamarabb érkezett be a kerekezésbe láthatóan igen jól belelendült csapat. Kérdésünkre, hogyan fogadta az RMDSZ a megmozdulást, az ernyőszervezet elnöke közölte, hogy felső szinten nem keresték meg a pártot, de az ellenzékben lévő erőket sem, mert civil ifjúsági szerveződésként akarták lefolytatni a túrát, amelyhez bárki csatlakozhat, ennek ellenére (vagy éppen ezért) számos helyen fogadta őket a helyi RMDSZ is, úgy érzik tehát, sikerült olyan eseménysort megszervezniük, amelyet mindenki támogatott, pártállástól függetlenül.
      Összegzésképpen a MIT elnöke elmondta: mindenki kívánatosnak tartja az autonómia megvalósulását, ám szinte senki sem hiszi, hogy lesz is belőle valami mostanában. Ki az RMDSZ-t, ki az erdélyi nemzeti oldal széthúzását, ki a széthúzást egyáltalán vagy valamennyi politikusunk viselkedését okolja, de a borúlátás teljesen általános. A közember tájékozottsága sem ad okot örömre, gyanítják a fiatalok, bár erről pontosabb képet csak a biciklitúra során kitöltetett kérdőívek feldolgozása után kapunk.
Bagoly Zsolt
nyomtatási verzió

Fradi volt – s vajon lesz-e még?
Tanítványaik láttán a mesterek biztos elégedetten csettintenek a pokol sötét bugyraiban, hisz ezeknek sikerült az, ami a hírhedt elődöknek nem. Így a 28 bajnoki cím birtokosát, az NB I. egyetlen állandó résztvevőjét, Magyarország legnépszerűbb klubcsapatát sokéves összehangolt pénzügyi manőverezés után a másodosztályba száműzték. Hosszú évtizedes kommunista próbálkozás vált valóra.

      A kommunizmus magyarországi hatalomra jutása után a Fradi is célkeresztbe került, mint ideológiailag átnevelendő társaság. Az első próbálkozás 1948–50-ben történt, amikor a Ferencváros elnöke a keményvonalas moszkovita Münnich Ferenc, egyben Budapest rendőrfőkapitánya volt. Ebben az időben ünnepelte a Ferencváros fennállásának 50-ik évfordulóját, a bajnokság megnyerésével, melyben Deák Ferenc egymaga 59 gólt rúgott.
      Nyilvánvaló, hogy ilyen eredmény után nem lehetett a klubot felszámolni, csak beolvasztani valamely politikailag biztos szervezetbe, mint a szociáldemokrata párttal is tették 1948-ban. Így már az 1950. február 16-i közgyűlés után fentről irányítva besuvasztották egyik szakszervezetbe, és az Élelmezési Dolgozók Országos Szövetsége (ÉDOSZ SE) egyesületeként volt kénytelen működni. Sőt a hagyományos zöld-fehér helyett fehér-pirosban kellett játszaniuk. A korszakra emlékezve mondta egyik interjújában a nemrég elhunyt Dalnoki Jenő, hogy akkoriban Marosán György egy gyűlésen kijelentette: „minden fradista fasiszta”. De itt nem álltak meg az egykori mesterek, hanem a Fradi tehetséges játékosait karhatalmi szóval behívták: Kocsis Sándort és Budai II.-t a Honvédba, míg Deák Ferencet és Henni Géza kapust a belügyes Dózsához igazolták. Czibor Zoltán megpróbált ellenállni a kényszergetésnek, Csepelre igazolt, és közben felsőfokú tanulmányokba kezdett. De csak 1952-ig sikerült neki a „bujkálás”, akkor behívták sorkatonai szolgálatra, és a hírhedt honvédelmi miniszter, Farkas Mihály csapatában találta magát. De még ez sem volt elég, és a szovjet tanácsadók tevékenysége folytán a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetésével további átszervezések történtek. Így az ÉDOSZ az új „keresztségben” a Budapesti Kinizsi nevet kapta. Az eset pikantériája, hogy 1944-ben, egy másik szélsőséges politikai kurzus idején a Vasas viselte kényszerűségből ezt a nevet.
      Aztán jött az 1956-os forradalom, és elsöpört minden természetellenest még a fociban is. Ekkor vette vissza a Fradi is a történelmi nevét és színeit, amelyet a szovjet szuronyok ellenére is csak lassan és nehezen konszolidáló Kádár-rezsim sem mert kifogásolni. Természetesen azért rajta tartották éber szemüket, mint ahogy ezt egy 1961-es bizalmas pártjelentés is bizonyítja:
      MSZMP Központi Bizottság
      Párt és Tömegszervezetek
      Osztálya Bizalmas!
      Készült: 2 pld-ban
      [kézírással: 86/25]
      „Tájékoztató jelentés a Titkárságnak az FTC-ben lefolytatott belügyi vizsgálatról.
      Ismeretes, hogy a felszabadulás óta a Ferencvárosi Torna Club körül reakciós elemek tömörülnek és felhasználva a Club népszerűségét, a szocialista rendszer ellen izgatnak. A belügyi szervek nemrégen vizsgálatot folytattak és megállapították, hogy az ellenséges elemek a Club vezetésében is beépültek, kihasználva elvtársaink ébertelenségét, illetve a klub-sovinizmusból fakadó politikai vakságát.
      A Belügyminisztérium dokumentált és tanúkkal bizonyított jelentése szerint az FTC-ben jelenleg 45 olyan személy van, aki reakciós, fasiszta szemléletű, büntetett előéletű, vagy erkölcstelen életet él.”
      
      Viszont a klubnak az élelmiszerrel továbbra sem szűnt meg a kapcsolata, így a későbbiekben a fölművelési minisztérium bábáskodott az egyesület fölött. Ezért lehetett már a rendszerváltás után egy időben még Torgyán József is a klub elnöke.
      És ilyen előzmények után is még képes volt a Fradi 2004-ben bajnokságot és kupát is nyerni. Ja és nem mellékes, hogy 2004 novemberében az ősi riválissal, az Újpesttel a Fradi közösen állt ki a kettős állampolgárság mellett. Talán ekkor léptek színre a pénzügyi szemfényvesztők, és érték el az elképzelhetetlent: hogy az ország legeredményesebb, legnépszerűbb klubcsapata gazdasági okok miatt alig két év múlva már nem nevezhet be az első osztályba. Erre utalt a minap egy sajtótájékoztatón az egyetlen magyar aranylabdás:
      „Nagyon sok nehéz időszakot átéltünk már az évtizedek során – mondta a 100% olvasói által legnagyobb fradistának megválasztott Albert Flórián. – 1953-ban az állampárti hatalom Kinizsivé változtatta a klub nevét, de azt kell hogy mondjam, akkor sem volt ilyen rossz a helyzet, mint ma.”
      Szerda délután ott voltam a szurkolók által meghirdetett szimpatizáns nagygyűlésen. Látva a kivonuló rohamrendőrség egységeit, valamint a közelben közvetítő kocsival filmező egyik kereskedelmi tévé stábját, arra gondoltam, ilyen kivonulás csak világformáló eseményeknek dukál. Vagy a kettős állampolgárságot támogató, nemzeti elkötelezettségű Fradi szurkolótáborának szétverése ennek számít bizonyos körökben? Amit kifelé, a nagyközönségnek, valószínűleg az 1961-es bizalmas jelentés útmutatásához hasonlóan tálalnak majd:
      „Az intézkedések során hangsúlyozni kell, hogy mindez nem az FTC ellen, hanem a benne és körülötte megbújó reakciós személyek ellen irányul.”
      Nem is szólva arról, hogy Münnich, Rákosi, Marosán tanítványai az 50. évforduló alkalmából 56 emlékébe is rúgtak egyet.
Okos Márton
nyomtatási verzió

aktuális

Hirek

      
Kedd

      
      Négy tartózkodással és egy ellenszavazattal fogadta el a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa azt a javaslatot, amelyet a tanintézet etikai bizottsága a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) három vezetőségi tagjáról hozott. A döntést az egyetem sajtóközleményben adta hírül. Az etikai bizottság azt javasolta, Bodó Barnát írásbeli figyelmeztetésben, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítsék, Kovács Lehel esetében a felmentést ajánlotta. A szenátusi ülésen Liviu Pop bizottsági elnök felvázolta a Nicolae Bocşan rektor által kivizsgálásra kért ügyet, valamint a bizottság javaslatát, amelyet a szenátusi tagok vita nélkül szavazásra bocsátottak. Az etikai bizottság javaslata egyébként a testület két magyar tagjának távollétében született, akik a magyar oktatók meghallgatására összehívott két ülés egyikén sem vettek részt. Az önálló Bolyai egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatás és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. A fegyelmik ellen az oktatók fellebbeznek, és állításuk szerint folytatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében eddig kifejtett munkájukat. Úgy vélik, az eljárás azért indult, hogy megfélemlítsék a BKB-s munkásságukban őket támogató munkatársaikat. Kovács Lehel nem tartotta kizártnak, hogy jogi útra terelik az ügyet, amennyiben nem adnak helyet fellebbezésüknek – tájékoztat a Krónika.
      
*

      Romániai magyar politikusok titkosszolgálati dossziéi is nyilvánosságra kerülhetnek annak következtében, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) eldöntötte, feloldják valamennyi politikus dossziéjának a titkosságát. A döntést Traian Băsescu államfő jelentette be. Băsescu elmondta, a döntés valamennyi parlamenti vagy önkormányzati képviselőre, polgármesterre vonatkozik. A CNSAS szóvivője, Cazimir Ionescu 40 ezerre tette azoknak a politikusoknak a számát, akiket újból át kell világítaniuk.
      
*

      Több mint egy milliárd eurót költött tavaly Románia lakossága cigarettára, vagyis hatszor többet, mint felvágottakra, derül ki az AC Nielsen piackutató intézet tanulmányából. Emellett közel 900 millió euróra tehető az az összeg, amelyet üdítők, sörök és egyéb alkoholtartalmú italok vásárlására fordítottak. A szakemberek úgy vélik, hogy ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Románia felnőtt lakosságának mintegy fele szenvedélyes dohányzó. Pozitívumként értékelendő viszont az, hogy a szóban forgó termékek után fizetett luxusadóból a tervezettnél sokkal nagyobb összeg jut az egészségügyi minisztériumnak. A 2006-ra előirányzott költségvetésben a luxusadóból származó összeg 3500 milliárd régi lejre tehető, a pénzügyminisztérium azonban mostanáig közel 7000 milliárd lejt utalt ki. Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter tájékoztatása szerint ez az összeg 2007-ben várhatóan 15 000 milliárdra nő, ez körülbelül 350 millió euróra becsülhető. A pénzt országos tervek kivitelezésére, valamint az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére fordítanák.
      
      
Szerda

      
      A tanárok mindössze 35 százaléka érte el a munkahely megszerzéséhez szükséges hetes osztályzatot a kinevezett és helyettes állásokra kiírt versenyvizsgán. Az osztályzatok Dumitru Matei, az oktatási és kutatási minisztérium államtitkára szerint rosszabbak, mint tavaly, mivel a szaktárca megváltoztatta az előre bejelentett javítóközpontok helyét, illetve a tételeket. A tízes osztályzatot mindössze harminchat oktató érte el, ötvenen pedig egyest kaptak a versenyvizsgán. A harminchétezer jelentkező tíz százaléka fellebbezett az eredmények ellen.
      
*

      A dohánytermelők 2,4 lej/kilogramm értékű állami támogatásban részesülnek a termelt dohány minőségétől függően. A dohánytermelők pénzügyi támogatására elkülönített pénzalap 25 millió lej. Az egyéni termelők meghatározott összeget kapnak, a dohányt csoportokba tömörülve termelők és forgalmazók változó összeget, míg a termelőcsoportok külön támogatás formájában kapják meg a pénzt. A támogatásban azon dohánytermelők részesülnek, akiknek szerződésük van egy feldolgozó egységgel, és akik bizonyítani tudják, hogy a megművelt területek a mezőgazdasági nyilvántartásban is szerepelnek. A pénzt a dohány leadásakor folyósítják.
      
*

      Romániában az idén várhatóan 25 százalékkal kevesebb búza terem a tavalyinál a tavaszi árvizek miatt. Az aratás a tervek szerint a jövő héten befejeződik, 5,6 millió tonna betakarítására számítanak. Tavaly 7,6 millió búza termett. A kisebb termés ellenére kereskedők arra számítanak, hogy Románia az idén 230 ezer tonna búzát és 149 ezer tonna kukoricát fog exportálni az Európai Unióba egy speciális vámmentes kereskedelmi megállapodás alapján. Kereskedők úgy látják, hogy a Romániából, illetve Magyarországról érkező idei búzaszállítmányok egyes térségekben lenyomhatják az árakat. A múlt héten megugrottak az árak, mert a nagy meleg miatt romlottak az északi országok terméskilátásai. Románia hagyományosan a közel-keleti országokba exportálja a búzát, exportkapacitása évi egy millió tonna körül van.
      
*

      A román kormány elfogadta a Romtelecom privatizációjának tanácsadási szerződését, amelyet a Credit Suisse Securities (Europe) Limited és a IEBA Trust a Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium által szervezett szelekció nyertes konzorciumával ír alá. „A Kormány által jóváhagyott szerződés egy újabb lépést jelent a kormányprogram egyik pontjának időben való teljesítésében. Várható, hogy mind a hazai, mind a külföldi tőkepiacon megnő a befektetők érdeklődése”, nyilatkozta Nagy Zsolt távközlési és információs technológiai miniszter. A szerződés célja a privatizációs folyamat sikeres lezárása elsődleges nyilvános részvénykibocsátás útján (IPO), valamint a Romtelecomnak a nemzetközi és hazai tőzsdére való bevezetésével.
      
      
Csütörtök

      
      A román honvédelmi minisztérium októberben szeretne mintegy 500 olyan fiatalt besorozni, aki önkéntesen tovább szolgálna kötelező kiképzési idejének lejárta után. Január elsejével hatályba lép a kötelező katonai szolgálat megszüntetéséről szóló törvény. Év elején törvényjavaslat született a közkatonák és altisztek jogállásáról. Ezt májusban elfogadta a Képviselőház, jelenleg a Szenátusnál tart. A jogszabály megállapítja a sorozásra, a személyzet jogaira, kötelességeire, karrierlehetőségeire és tartalékállományba helyezésére vonatkozó előírásokat. A katonai pályát választó fiatalok egy sor előnyt élveznek majd. A zsoldon kívül joguk lesz ingyenes felszerelésre és étkezésre, valamint gyógyszerekre és orvosi kezelésre. Kaphatnak szolgálati lakást és lakbértérítést. Tanulhatnak bel- vagy külföl-dön, amennyiben vállalják, hogy a tanfolyamok elvégzése után bizonyos ideig a hadseregnél szolgálnak.
      
*

      A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöksége már augusztus elején megkezdené az egyeztető tárgyalásokat az RMDSZ-szel – tájékoztatott az MPSZ vezetősége, üdvözölve Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének tusnádfürdői kijelentését, miszerint a hazai magyar politikai szervezeteknek közös stratégiát kell kialakítaniuk Székelyföld autonómiájának mielőbbi megvalósulásáért. A tárgyalások első körét, amelyben a Székely Nemzeti Tanács vezetői is rész vennének, az MPSZ javaslata szerint a székelyudvarhelyi székházban kellene tartani.
      
*

      Románia továbbra is az Amerikai Egyesült Államok szövetségese marad – jelentette be Washingtonban Traian Băsescu román államfő George Bush amerikai elnökkel tartott közös sajtókonferenciáján. A román elnök másfél éven belül Bush meghívására másodszorra látogatott a Fehér Házba, ahol többek között a legutóbbi találkozón rögzített feladatok teljesítéséről tárgyaltak. George Bush megköszönte Băsescunak, hogy Románia nem vonta ki csapatait Irakból és Afganisztánból, és hogy lehetősége szerint hozzájárul a demokrácia meghonosításához, mind a Közel-Keleten, mind a Fekete-tenger térségében. A két államfő a Fekete-tenger mentén jelentkező gondokon kívül tárgyalt Moldova Köztársaság helyzetéről is; George Bush megerősítette, hogy az Amerikai Egyesült Államok kiáll Moldova Köztársaság területi egységének megtartása mellett. A gazdasági, politikai és biztonsági téren történő együttműködés mellett a két fél a vízumkérdésről is tárgyalt, a román államfő nem titkolt célja ugyanis a vízum megszerzésének könnyítése, illetve távlatilag a vízumkötelezettség felfüggesztése. Bush azt nyilatkozta: nagy figyelemmel hallgatta Băsescu mondanivalóját a kérdésben.
      
      
Péntek

      
      Kilométeres sorokra számítanak a hétvégén a nagylaki vámban. Az aradi határrendőrök számításai szerint péntektől várhatóan rettentő forgalom lesz a határátkelőknél. Ez főként annak tulajdonítható, hogy a szabadságok ideje következik, sokan utaznak be az országba, látogatnak el rokonaikhoz, ismerőseikhez vagy csupán üdülni jönnek. Ioan Handra Arad megyei parancsnok szerint két nap alatt több mint 11 ezer kint élő román állampolgár jött be Romániába. – Minden átkelőnél pótolnunk kellett a személyzetet, de a legnehezebb munka a hétvégén vár ránk, úgyhogy előre felhívjuk az utasok figyelmét: legyenek türelemmel, ha netán többet kell várakozniuk a kelleténél. Embereink éjjel-nappal szolgálatban vannak, reméljük, komoly problémákra nem kell számítanunk. Hosszú sorok várhatóan a nagylaki vámban lesznek – mondta Handra.
nyomtatási verzió

hazafiak

Vezérhangya
Fesztiválok margójára

      Fiatal kolozsvári barátom, aki felcseperedett kora óta soha nem volt közömbös a nemzet dolgai iránt, kiábrándulva mondja: teljesen megcsömörlött a politikától. Ha hétvégeken összefutottunk, még év elején naprakészen tudta, hogyan áll a választásokra készülő magyar ellenzék, és már a kormánytárcákat is osztogatta a leendő Fidesz-MDF új kormánykoalícióban. Egy idő óta mintha kicserélték volna: néhány éve elkezdett tanári pályafutása Kolozsvár egyik központi iskolájában nagyon sikeres, csak éppen a politikától csömörlött meg. Állítása szerint végérvényesen. Mint mondja, magától jött rá, hogy jobb, ha nem lavírozik a politikának nevezett posványban, mert akkor jóval kevesebb csalódás éri.
      Sándor barátom véleménye több mint elgondolkoztató. A szórakozni, kikapcsolódni vágyó fiatalok életérzése az övé, ezzel magyarázható a marosvásárhelyi Félszigethez hasonló fesztiválok évről évre növekedő sikere is, ahol a szervezők kigyomlálták a látványos politikát a modern szórakoztatóipar javára. Az egymást érő koncertek, jó nevű együttesek, a strandolás és a hideg sör, úgy tűnik, hazai és magyarországi fiatalok tízezreinek jelent ideális kikapcsolódási lehetőséget. Anélkül, hogy nyári sziesztájukat politikusok soha be nem váltott hasbeszédei zavarnák meg.
      Ez ellen persze lehetne lázadozni, és párhuzamot vonni a magyarországi Kádár-korszak praktikáival, amikor a maga nemében zseni, a kommunista Kádár János az általa levert magyar szabadságharc után paktumot között az országgal, hogy a szűk kommunista eliten kívül a tömeg ne politizáljon. Se fiatal, se öreg. Hétvégeken üljenek ki a nyárikertekbe a vízzel hígított sör mellé, és próbáljanak ellazulni. Örvendeni a számukra meghagyott életnek. Kádárnak tökéletesen sikerült a paktum, a magyarság azóta sem lázadozik sorsa ellen. Igazából még Gyurcsány ellen sem, aki a helyzet mai állása szerint a következő négy vagy nyolc évben nehezebb helyzetbe hozza majd Magyarországot, mint Kádár János.
      Egy dolog bizonyos: a rendszerváltás óta a lakosság, de főleg a fiatalság egész Kelet-Európában eltávolodott a politikától, a politikai kaszttól. A kezdeti empátia, a különféle elkötelezett tömegdemonstrációk már a múlté. Az emberek, akárcsak Nyugaton, hamar rájöttek, hogy országuk sorsának irányítása a látszat ellenére nem az ő kezükben van, így érdemben nem befolyásolhatják a politika alakulását. A választásokon való részvétel mindenhol folyamatosan csökken, a társadalom megannyi jelensége bizonyítja, hogy aki teheti, menekül a politikától.
      Már a rómaiak tudták, hogy a népnek cirkusz kell. Minden eszközzel ki kell elégíteni a szórakozás iránti igényét, így, palackba zárva a kikapcsolódásra, a napi munka utáni olcsó feltöltődésre vágyó emberi ösztön nem árthat. Az ősi tapasztalatot modern korunk hatványozottan alkalmazza: valamennyi rendszer mesterien tartja kézben a szórakoztató ipar lehetőségeit, amelyekkel a lakosság széles köre mozgósítható. Ebből következik, hogy rendszerint csak olyan fesztiválra van pénz, amely a hivatalos szórakozást szolgálja.
      A trend mindenképpen világos. A fiatalok hatalmas táborának a megnyerése nem könnyű feladat. A pusztán politizáló, unalmas előadásokat, nagyotmondó, világ- és nemzetmegváltó politikusokat felvonultató táborok tömegeket már nem tudnak megmozgatni. Olyan ez, mint az orosz szocreál színdarabok: a munkásember régen sem szívesen nézte végig ugyanazt a koszt és munkáséletet a színpadon, amelyben naponta élt. Hasonló példa az egyházak körében is szép számmal akad: azt a gyülekezetet, ahol a pap vasárnapi istentiszteletén kívül semmi nem történik, messze elkerülik a fiatalok. Ott van élet, szép számú fiatal, ahol közös kirándulásoktól kezdve színes foglalkozásokig megannyi érdekesség történik.
      Mindez napjaink nemzeti elkötelezettségű táboraira is érvényes. Kikapcsolódni vágyó tömeget csak olyan helyekre lehet mozgósítani, ahol elsősorban kikapcsolódásra, szórakozásra gondolnak a szervezők. A nagy fesztiválok tapasztalatait felhasználva, mesterien kell egyeztetni a nemzetpolitikát és a hideg sört.
Makkay József
nyomtatási verzió

Levelek Európából
Gyurcsányunikum
Kedves magyarul legjobban tudó Barátaim!

      Percekkel ezelőtt ért véget a déli krónika. Az új sorsára váró Kossuth Rádió sugározta a magyar tájakon liberálisok által sokat szidalmazott déli harangszó után. Miniszterelnökünk legújabb nyilatkozatát hozta az általa (is) válságba sodort ország – birkára nevelt és nyírt – lakóinak tudomására.
      Ennek a valaha oly csodálatos mezőgazdasággal bíró országnak a kormányfője kijelentette, hogy bolond az az ország, amelyik a mi adottságaink mellett nem helyez nagyobb súlyt a bioenergia termelésére. Eddig stimmel, mondhattam volna. Utána azonban, ki tudja hányadszor, egy „gyurcsányikum” következett. Témájában és szellemével még mindég a mezőgazdaság körül portyázván – a rádió híradója szerint – kijelentette, hogy nem célszerű nemzetieskedni, hanem patriótának kell lenni.
      Szerény nyelvi ismereteimet – a zseniális vezető tekintélyének súlya alatt – megkérdőjeleztetve forrásanyaghoz nyúltam.
      A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „a nemzeti melléknév az egész nemzethez tartozó, vele kapcsolatos, reá jellemző, őt megillető” valami lehet. A nemzeties melléknév „nemzeti jelleget mutatót jelent.” A nemzetietlen melléknevet, ugyanez az 1972-ből származó mű így jellemzi: „(Nacionalista szóhasználatban:) a nemzeti(nek vélt) érdekek iránt közömbös v. ellenséges.”
      Mindebből úgy gondolom, magától értetődően következik, hogy a nemzetieskedés szónak, azt mélységesen elítélő, gyurcsányi internacionalista értelmezését nem kell tovább magyaráznom.
      Na de mit jelent az, hogy viszont patriótának kell lenni?
      Őexcellenciája többször tette kezét szívére és nevezte magát patriótának. Mióta patrióta Ő? kérdezhetném! Apr-óta, vagy csak újabban, de inkább a szó értelmezését keresem meg, ismét a megfelelő forrásokból.
      Minthogy a szó az 1980-ból származó Szinonima Szótárból és az 1999-ben kiadott Magyar szókincstárból egyaránt hiányzik, ismét az Értelmező Kéziszótárra fanyalodok. Ebben e szó mellett ennyi áll: patrióta = hazafi, patriotizmus = hazaszeretet, hazafiság.
      Na most már, ha elgondolkodunk, azt látjuk, hogy nyilatkozónknál a nemzet, a nemzeti, valamint a hazafi, hazafias egymással nem rokonítható fogalmak. Mi több, ellentétesek, hiszen az egyik ártalmas, míg a másik hasznos lehet.
      Tovább hasogatom hát a szőrszálat, s annak mentén haladván, megnézem mit is mond e marxista – vagyis képzelt vitapartnerem számára származása, indíttatása és családi beágyazódása alapján is oly kedves szellemben írott – mű a hazafiságról? Nos a hazafi szó első értelmezése így szól: „Hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő ember”. Ami így igen szép. Vagyis ha ő patrióta, ergo hazafi, akkor a fenti meghatározásnak megfelelni képes miniszterelnökünk van, aki méltán teszi (jobb) kezét (bal) szívére.
      A bökkenő azonban ezután következik. Ugyanis az 1999-ben kiadott Magyar szókincstárban ez található: „Hazafias (melléknév) hazaszerető, hazafiúi, nemzeti, honfias, patriotikus, nacionális”.
      A kör bezárult, a nemzetieskedő és a patriotikus ugyanazt teszi.
      Mit is mondott tehát új, immár választott vezérünk? Semmit! Mint általában.
      Ő azonban nem a szavak embere. Ő a tettek mezején bizonyít, s ott már sokkal egyértelműbben. Míg szavait mindent leplezni szánja, addig cselekedetei mindent leleplezők. December 5. embere nem nemzetieskedik, ő patrióta (jobb) kezét (bal) szívére tapasztva, másik (bal) kezével gyakorlott, mondhatni genetikailag beidegződött mozdulatokkal ad jelt padlásaink lesöprésére.
      De e keserves határokon belül hol van a nemzet, és hol vannak a valódi patrióták? Ki fűrészeli be a padláshoz vezető létra fokát? És ki mer tolvajt kiáltani?
Szász István Tas
nyomtatási verzió

Pofavizit a bíróságon

      Cimborám házat építtet magának. Nem házavató ünnepségre hív, hanem tanúnak, mondjam el a bíróságon a helyszínen tapasztalható hézagokat. Ez teljesen új kémény, ki kellett cseréltetnie, amit az építő hagyott maga után. A terasz körül ízléses korlátnak kellene lennie, de az általa nem lesz, aminthogy a bejárati lépcső fölött se tetőzet. Az ajtók a faanyag száradása után megkajszulnak, csatorna egyáltalán nincs. Nem is lesz a cég által – kirakták egymást az udvarról. A cég embere nem engedte a házba a leendő tulajdonost, merthogy nem az övé, míg az utolsó részletet ki nem fizeti. Utolsó részlet? A szerződés értelmében ez a kulcs átadása után kötelező. Már rég túl vannak a határidőn, de a munkálat befejezve nincs, sőt egyre húzódik. Az építtető felszólítja a céget, hagyja el az udvart, a bíróságon folytatják – elmérgesedett a viszony.
      Nem firtatom, hányadik megidézésre szükségeltetünk tanúnak, szócséplés lenne. Nem jól érzem magam, nincs jó véleményem a bíróságról, még akkor sem, ha az esetemben a javamra döntött. A határozata lényege, hogy a tettes köteles visszaszolgáltatni nekem az elsuvasztott 5000 Ceauşescu lejt. Végrehajtót is kerített, kettővel vonultam Görgénybe, de csak a lába nyomát leltározhatták volna, mint az elkövető tényleges tulajdonát. A két öreg évek óta nem tud róla. Na, de ki adott volna a nyomaiért az árverésen ötezret, s a perköltséget. Azt vágom a bíróság fejéhez: ő az én tényleges adósomat, a CEC intézményét pártfogolja ellenemben. Nála volt megőrzés végett az 5000. Úgy kezdődik a tárgyalás, hogy az ügy az állami vagyon megkárosítása, de rafináltan megváltoztatják menet közben, hogy a pénzem bánja a dolgot, magántulajdon károsult. Ekkor már sejtem, soha egy banit nem látok a pénzemből, kezdek szájalni: a betétkönyv eltűnését egy órán belül jelentettem, de a CEC nem zárolta fiókjainál a pénzt! Hol volt a pénztáros szeme, amikor az én személyimre idegennek adott pénzt?! Az eredményt jeleztem: akkor juthattam volna a pénzemhez, ha a nyomát sikeresen elárverezik a végrehajtók. Követelőzöm, az állam adja vissza a pénzem, dolgoztassa le a tolvajjal az összeget, neki van börtöne. Miért fájt ez nekem annyira, s ingott meg az igazságszolgáltatás iránti bizalmam? Első munkásévem alatt, a bányában megspórolt lejek voltak ezek. Akkor még azt hittem, hogy az ilyen nehéz tisztességes munkával szerzett pénzt lehetetlen ellopni. Ha mégis megtörténne, az állam, az igazságszolgáltatás gépezete mellém áll. Elmosolyodom: miket nem hisz az ember huszonévesen. Azt hittem, Vitéz Mihály uram csak úgy versintett minden tapasztalat nélkül, hogy a bírák a cikkelyekből moslékot kevernek.
      A cimborám topog, az esete számára felfoghatatlan: miért nem döntöttek javára már az első tárgyalásán a határidő be nem tartása miatt. Én már azt is elképzelem, hogy az ügyész egyik tárgyaláson kijelenti: a határidő el van lopva, így a szerződés nem érvényes, a rajta szereplő dátum hamisítvány. Ebben az országban nemcsak a flotta tűnt el, az egész valamit érő közvagyon. A gazdátlan közvagyon jogos tulajdonosra talált a privatizációs akcióban. Az állam a mai napig gazdát keres az eddig a közvagyont gyarapító lottónak. A közvagyonnak nincs szüksége gyarapodásra, mert közvagyon már nem is létezik. A nem létező nem gyarapodhat.
      Ketten tanúskodnánk. Mihelyt számba vesznek, kiküldenek a teremből. Ácsorgunk, susmogunk vagy tíz percet. Szólítanak, mi felkészülten bevonulunk. Azt se kérdezik, miért jöttünk. Tudtunkra adják: mehetünk haza. A tárgyalásnak csak lett valami következménye: ezután a tárgyalások nem Tordán, Kolozsváron lesznek – az ügyfél ott lakik. Na, nem ezért. Van cikkely, amely kimondja, hogy a cégek milliárdos eseteit Kolozsváron kell lefolytatni. Hogy nem a mi esetünk? Attól még lehet. Az igazunktól is meg lehet csömörölni.
Cserés Ferenc
nyomtatási verzió

ciános ajánlat

Autonómiaverseny a Szent Margit Gimnáziumban
Sikeres kezdeményezés főszervezője Bácsfainé Hévizi Józsa történelem szakos tanárnő, autonómiakutató, aki első alkalommal szervezte meg az autonómiavetélkedőt Európai integráció és önigazgatás címmel gimnazista fiatalok számára 2006. július 6-án Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A mintegy 34 csapatból – csapatonként három diák és a felkészítő tanár – a legjobb hat mérte össze erejét a döntőn. Csoportok érkeztek Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Nagykőrösről.

      Bácsfainé Hévizi Józsa lapunknak nyilatkozva elmondta: Céljuk között szerepelt a gyermekek jövőbe vetett hitének megerősítése, az európai autonómiamodellek és a hozzájuk vezető utak megismertetése, továbbá fontosnak tartja a helyes nemzeti önértékelés kibontakoztatását a Trianon előtti Magyarországon élő és a rendszerváltásig elfogadott területi, egyházi és kulturális autonómiatípusok bemutatásával.
      A diákok felkészülését két könyv segítette: Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnökének műve: Autonómiák és autonómiatörekvések, illetve a tanárnő saját könyve: Autonómiatípusok Magyarországon és Európában.
      Az autonómiaverseny zsűritagjai között neves politikusok ültek: Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokrata Szövetségének elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokrata Közösség elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Lipcsey Ildikó kandidátus.
      A gimnazista diákok felkészültségét mutatta, hogy mindegyik csoport bemutatta saját térségének adottságait, valamint többszintű autonómiamodelleket dolgoztak ki a fiatalok a helyi adottságok figyelembevételével.
      A versenyt a Beregszászi Magyar Gimnázium csapata nyerte, második helyezést ért el a nagyváradi Ady Endre Líceum csapata, harmadikként végeztek a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói. A győztes csapatok Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnökének felajánlására lakiteleki üdülést nyertek, valamint részvételt a kiskunmajsai ’56-os táborban. Az ajándékcsomagba könyveket ajánlott fel a Püski, a Kráter Könyvkiadó, továbbá a Pro Minoritate és a Pro Hungaris Alapítvány, az Erdélyi Szövetség és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának NCA alapítványa.
      Külön említésre méltó Sümegh László igazgató neve, hisz e rendkívül eredeti kezdeményezéshez a helyszínt a Szent Margit Gimnázium patinás épülete adta, a program társszervezőjeként pedig nem hagyhatjuk ki az Erdélyi Szövetség munkáját Lipcsey Ildikó asszony vezetésével.
      S hogy miért volt rendkívül fontos Bácsfainé Hévizi Józsa tanárnő kezdeményezése? Mert Csapó Józseffel felnőttek, diákok közösen valljuk: „A magyar népcsoportok szülőföldjükön nem bevándorlók, nem vendégmunkások, nem idegen csoportosulások, nem kisebbségek, hanem történelmi és területi feltételekkel bíró, őshonos nemzeti közösségek, tagjaik teljes és tényleges egyenlőségre törekszenek. A magyar nemzeti közösségek az utódállamokban a teljes és tényleges egyenlőséget csakis a közösségi önkormányzás révén élhetik meg, amelynek eszköze a törvény által szavatolt területi autonómia.”
      A ma felnövekvő, még gimnazista nemzedék jó, ha ennek tudatában szervezi és tervezi jövőjét. Gratulálunk Bácsfainé Hévizi Józsa rendkívül fontos és újszerű kezdeményezéséhez!
Frigyesy Ágnes
nyomtatási verzió

A környezetvédők és a bánya hívei túlkiabálták egymást

      Hurrogások, bekiabálások jellemezték az arany-kitermelési terv bemutatását az erdélyi Verespatakon, ahol a Greenpeace környezetvédő szervezet és a tervezetet ellenző, helyi lakosokból alakult Alburnus Maior egyesület képviselői próbálták megzavarni a terv bemutatását, az aranykitermelés hívei pedig rokonszenvtüntetéssel válaszoltak.
      A beruházást tervező kanadai–román vállalat, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) a verespataki stadionban kezdte meg hétfőn azt a lakossági fórumsorozatot, amelyen az érintettek elmondhatják véleményüket a településre tervezett aranybánya megindításáról. A kolozsvári Krónika tudósítása szerint az újabb ciánkatasztrófától tartó helyi Alburnus Maior Egyesületet néhány romániai civil szervezeten kívül a Greenpeace németországi és magyarországi tagjai is erősítették. A közvitának helyet adó futballpálya mellé nagyméretű, „A cián nem megoldás” feliratú vásznat feszítettek ki, amelyet a bányavállalat saját pannóival próbált ellensúlyozni. A terv bemutatása során egymást próbálta túlüvölteni az ellenzők csoportja és a bányavállalat szakembereinek hatalmas hangszórókkal közvetített hangja. A körülbelül 700 résztvevő egy részének füttykoncertjével kevés sikerrel vették fel a versenyt a hangosbeszélők. Az RMGC alkalmazottjai és a bányaterv szimpatizánsainak csoportja mindamellett perceken keresztül tartó vastapssal és ütemes skandálással erősítette a szakemberek előadását. A két egymásnak feszülő tábor közé még idejében beférkőzött a csendőrség az incidensek megakadályozása végett, írta a lap. Eugen David, az Alburnus Maior Egyesület elnöke így nyilatkozott a bukaresti Új Magyar Szónak (ÚMSZ): – Nem érdekel, mit mondanak, hazudik mindegyik. Tönkre akarják tenni a vidéket, de ez a mi földünk!
      John Aston, az RMGC alelnöke a lapnak azt mondta: számítottak arra, hogy ellentüntetés lesz, de minősíthetetlennek nevezte annak módját. Aston szerint az emberek tisztában vannak már a terv részleteivel, erőteljes felvilágosítási kampányt végeztek, de önkéntesek továbbra is járják a falut, hogy a helybéliek kérdéseire válaszoljanak. Az RMGC-nek azért kell lakossági fórumokon bemutatnia tervét, mert ez a hivatalos engedélyeztetési folyamat része. A cég már benyújtotta a román környezetvédelmi minisztériumnak az engedélyezéshez nélkülözhetetlen környezeti hatástanulmányt. A cég a sajtóban is erőteljes népszerűsítési kampányt folytatott az utóbbi időben. Ha a beruházás megvalósul, akkor a lakosok egy része a mai településhez képest néhány kilométernyi távolságra lévő új faluba költözhet, illetve a verespatakiak Gyulafehérvár egyik lakónegyedében számukra fenntartott lakásokat is elfoglalhatnak. A vállalat azzal is próbálja megnyerni a lakosság rokonszenvét, hogy a bánya megépítésének időszakára 1200 munkahelyet ígér, jelezve, hogy a kitermelés alatt újabb 600 és közvetett módon további 6000 munkahely jönne majd létre.
      Az RMGC Európa legnagyobb külszíni aranybányáját szeretné megnyitni Verespatak mellett. A helyszínen legalább 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt a föld, kiaknázásához a cég ciántechnológiás eljárást alkalmazna. Emiatt a tervezet környezeti kockázataira több civil szervezet is felhívta a figyelmet, akárcsak a román akadémia és az ortodox egyház főhatósága, tájékoztat az MTI.
nyomtatási verzió

Meghosszabbított határidejű kárpótlás

      Július 24-én az Országgyűlés egyhangú szavazattal meghosszabbította az idén elfogadott XLVII. számú kárpótlási törvény igénybenyújtási határidejét 2006. december 31-ig. „A Magyarok Világszövetsége üdvözli az Országgyűlés határozatát, hiszen amint arról június és július hónapban a Kárpát-medencei országjárás során tisztségviselői meggyőződhettek, több tízezerre tehető azoknak a jogosultaknak a száma, akikhez az újonnan lehetővé tett kárpótlás híre még nem jutott el” – nyilatkozta az MVSZ Sajtószolgálatának az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós.
      A Magyarok Világszövetsége a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége megkeresése nyomán kapcsolódott be a kárpótlási törvényről szóló tájékoztatásba, miután meggyőződött arról, hogy félidőben a jogosultak körében a tájékozottság az elfogadhatónál jóval alacsonyabb, valamint arról is, hogy az illetékes kormányhivatal nem áll a helyzet magaslatán, tájékoztat az MVSZ sajtószolgálata.
nyomtatási verzió

Továbbra is diszkriminálják a magyarokat
Kevés a magyar hely a marosvásárhelyi orvosin

      A Bolyai Kezdeményező Bizottság az erdélyi magyar felsőoktatásban tapasztalható súlyos visszásságnak minősíti, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvosi Karára felvételiző magyar diákok évek óta sokkal magasabb jegyekkel esnek ki a vizsgán, mint román társaik. Az idén az utolsó bejutó magyar diák 8,09-os, az utolsó bejutó román pedig 5,95-ös osztályzatot kapott.
      Emlékeztetnénk, hogy a kilencvenes évek közepéig az egyetem dolgozatalapú felvételi vizsgákat szervezett, melyeken csalás révén a magyar diákokat rendre lepontozták, és ennek következtében az arra érdemeseknek csak kis hányada juthatott be az intézménybe. A helyzet orvoslása érdekében az RMDSZ kérte a magyar nemzetiségű diákok számára fenntartott helyek elkülönítését, de az igényelt helyek számánál csak kevesebbet sikerült kieszközölnie. Miután az egyetem tesztalapú felvételi vizsgát vezetett be – melyen a csalás lehetősége megszűnt –, a magyar diákok vizsgajegyei ugrásszerűen megjavultak.
      Emlékeztetnénk, hogy Romániában húsznál is több orvosi egyetem működik, de csak egy intézményben, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen folyik orvosképzés részben magyar nyelven. Az Általános Orvosi Kar évente 103 tandíjmentes helyet hirdet meg a magyar diákok számára. Tekintettel arra, hogy az ország lakosságában mért arányoknak megfelelően kétszáznál is több hely járna magyar diákok számára, a Bolyai Kezdeményező Bizottság követeli, hogy első lépésként növeljék 150-re az Általános Orvosi Kar magyar tagozatának tandíjmentes helyeire fölvett diákok számát.
      Fölkérjük az érdekelt szülőket és diákokat, hogy a kapcsolatfelvétel érdekében írjanak elektronikus levelet az oktatas@emnt.org drótposta címre.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság nevében
Dr. Bodó Barna elnök
Dr. Ajtay Kincses Mária alelnök,
a marosvásárhelyi tagozat vezetője
Dr. Kovács Lehel alelnök
Dr. Hantz Péter alelnök, szóvivő
nyomtatási verzió

Új napilap indul Csíkszeredában

      Új napilappal bővül az erdélyi magyar nyelvű sajtókínálat, hétfőtől ugyanis az olvasók a Csíki Hírlapot is kezükbe vehetik. A kiadó szándékai szerint kezdetben csak a megyeszékhelyen, Csíkszeredában terjesztik, de a későbbiekben túl szeretnének lépni a város határain, és az egész megyében árusítanák az újságot. Önkormányzati források szerint az induló lap egymillió eurós befektetést igényelt a vállalkozóktól, azaz Albert Andrástól és Petróczki Gézától, akik az Udvarhelyi Hírlapnak és más kiadványoknak is a tulajdonosai. A Petőfi utcai szerkesztőségbe féléves előkészület után, június közepe óta folyik a beköltözés, néhány hete már próbaszámok is készülnek.
      Kovács Attila főszerkesztő – aki korábban a Hargita Népe című napilapnál dolgozott – elmondta, hogy az új lapnál aránylag kevés, mindössze nyolc újságíró dolgozik. Legtöbbjüket ismeri a csíkszeredai újságolvasó és rádióhallgató közönség, de vannak új arcok is. A lapterjesztést önerőből állja a kiadó, de a hírlap megrendelhető postán is. A Székelyudvarhelyen nyomtatott, egyelőre fekete-fehér Csíki Hírlap ötezres példányszámmal indul.
      A lap irányvonaláról a főszerkesztő a Krónikának elmondta: „Minden korosztályt meg akarunk célozni, és főleg a helyi eseményekre kívánunk hangsúlyosabban reagálni. A nagypolitikának minimális teret biztosítunk, több figyelmet szentelünk azonban kulturális eseményeknek, a szabadidős tevékenységeknek, s nem utolsósorban a környezetvédelemnek.”
      Ezekben a napokban ingyen osztogatják majd az újságot, nyereményeket sorsolnak ki és koncerteket is szerveznek. A lap tulajdonosai bizakodóak: saját piackutatásuk alapján úgy vélik, hogy az olvasók tábora elégedetlen a jelenlegi sajtókínálattal, s így lesz helye és vevője a Csíki Hírlapnak.
nyomtatási verzió

EMI-rovat

II. EMI tábor
Programtervezet

      Időpont: 2006. augusztus 9–14.
      Helyszín: 4-es motel, Gyergyószentmiklós
      
      Szerda – augusztus 9.
      12.00 Érkezés, elszállásolás 13.00 Jurta felállítása Tölgyesi Béla 14.00 Íjásztalálkozó (íjászbemutató) 15.00 előadás: Grózer Csaba íjkészítő
      Honlapja: http: //www.grozerarchery.com/magyar/index.htm
      Egyéb választható programok: labdarúgás, röplabda, kirándulás 19.00 A tábor ünnepélyes megnyitója, beszédet mond: Hajdó István katolikus esperes, Pap József, Gyergyószentmiklós polgármestere, Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke. 20.00 Vesztergám Miklós tárogatóműsora 21.00 Kővirág koncert
      
      Csütörtök – augusztus 10.
      9.30 Lovasíjász-bemutató – Csabafiak Hagyományőrző Egyesület 10.30 Magyar nemzeti jelképeink, előadó: Borsos Géza tanár 11.30 Hagyomány és modernizáció – vidéki jövőképek a Kárpát-medencében, előadó: Szitnyai Jenő rádiós újságíró 12.30 Festett kazettás mennyezetű templomok Erdélyben, előadó: Kincses Kálmán református lelkész 15.30 A Békás-szorosi román betörés 1916-ban és a magyar–német ellentámadás Bukarestig, előadó: Raffay Ernő történész 17.00 „Merjünk magyarok lenni!” – a délvidéki magyarság mindennapjai, előadó: Maurer Oszkár, az EMI elnöke Délvidékről 18.00 az ’56-os Szoboszlay-ügy, előadó: Vekov Károly történész, Ervin atya 21.00 Harmat néptánccsoport előadása – Fehérlófia 21.30 Role koncert 23.00 Táncház. Kissátor: 19.30 Délvidéki és felvidéki borok kóstolója. Meghívott borászok: Maurer Oszkár (Szabadka) és Bott Frigyes (Révkomárom)
      
      Péntek – augusztus 11.
      9.30 Nagycsaládosok Erdélyben, előadó: Csíki Sándor, Pro Familia Egyesület elnöke 10.30 1956 Erdélyben – az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) tevékenysége. Előadó: Lay Imre (Brassó) – EMISZ titkár 11.30 Mosolydiplomácia és szomszédságpolitika Magyarország és Románia között a 70-es és a 80-as években, előadó: Vincze Gábor történész 14.00 Wass Albert – Erdélyben is hontalanul, előadó: Bartha József holtmarosi lelkipásztor, a Czegei Wass Alapítvány elnöke 15.00 Kárpát-medencei EMI-kerekasztal 16.00 Dél-Tirol küzdelme az önrendelkezésért, előadó: Eva Maria Barki nemzetközi jogász 17.30 Az önálló állami magyar egyetem, meghívottak: Bodó Barna, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottságtól (BKB). 21.00 Transylmania koncert 22.30 Ismerős Arcok koncert. Kissátor: 19.00 Borkóstoló – Tiffán Zsolt Villányból. Nemezelés, kiállítás – Török Éva Cecília könyvbemutató: Kis Portik Irén: Barát Jóska
      
      Szombat – augusztus 12.
      9.30 Rovásírásunk, előadók: Friedrich Klára, Szakács Gábor (Forrai Sándor Rovásíró Kör) 10.30 Csángó sors Moldvában és a Gyimesekben, előadók: Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány vezetője és Berszán Lajos, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum igazgatója 12.00 Honvédő harcok Erdélyben 1940 és 1944 között, előadó: Illésfalvi Péter hadtörténész 14.30 1956 Magyarországon, előadó: Wittner Mária, halálraítélt szabadságharcos 16.00 Magyar élet a Felvidéken előadó: Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke 17.00 Az István, a királytól a Napbaöltözött leányig – nemzetépítés rockoperákkal, előadó: Koltay Gábor filmrendező. 18.00 Lesz-e erdélyi magyar önrendelkezés az EU-ban? Meghívottak: Toró T. Tibor (RMDSZ-EMNT), Szilágyi Zsolt (EMNT-MPSZ), Sógor Csaba (RMDSZ), Gazda Zoltán (MPSZ). Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ – európai parlamenti megfigyelő), Ferencz Csaba (SZNT). 22.00 Romantikus Erőszak koncert (előtte Bese Botond dudaműsora). Kis sátor: 10.00 Első számú sorskérdésünkről – avagy meddig él magyar, s áll Buda vára még? Előadó: Majoros István és Csíki Sándor népesedésügyi szakértők 19.30 Borkóstoló – Vincze Béla (Eger), a 2005-ös Év Borásza Magyarországon
      
      Vasárnap – augusztus 13.
      9.00 Ökumenikus istentisztelet, Böjte Csaba atya 10.00 Népünk eredete – mit adott a magyarság a világnak?, előadó: Kiszely István történész, antropológus 11.00 Ne bántsd a magyart! előadó: Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője 12.00 Ez a mi Európánk? – Kiút a globalizációs zsákutcából, előadó: Csáth Magdolna közgazdász 14.30 Szabadságharc és nemzeti ellenállás Magyarországon 1956-ban, előadó: Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke 16.00 Kárpát-medencei nemzetpolitikai kerek-asztal, vendégek: Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő (Lakitelek), Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Nt. Gergely István csíksomlyói esperes-plébános 17.30 „Jó boroknak szép hazája, Erdély”, előadó: Csávossy György költő, borász 18.30 Összmagyar sajtó-kerekasztal: Meghívottak: Ágoston Balázs (Magyar Demokrata), Csép Sándor (alakulóban lévő Erdélyi TV), György Attila (Székelyföld), Makkay József (Erdélyi Napló), Kovács Csaba (Erdely.Ma). Moderátor: Borbély Zsolt Attila. 21.00 Misztrál koncert. 22.00 Kárpátia koncert. Kissátor: 11.00 Duma András: Csángó mitológia (könyvbemutató) 20.00 Erdélyi borkóstoló (Csávossy György, Balla Géza)
      
      Hétfő – augusztus 14.
      Kirándulás a Gyimesekbe
      További biztos programok: Radics Géza: Magyar őstörténet + 1956 igaz története. Könyvbemutatók: Duray Miklós, György Attila. Képkiállítás – Pál Lóri II. Világháborús relikviák kiállítása – Benkő József Világjárók sátra (magyarok a nagyvilágban) – Pápai Szabolcs Egész napos gyereksátor Lovaglás (csütörtökön).
nyomtatási verzió

Az idei Magyar Sziget programjából:
(Augusztus 2–9., Verőce-Kismaros)

      2006. augusztus 2., szerda: Megnyitó ünnepség. Beszédet mond: Bethlen Farkas (Verőce polgármestere), Poldauf Gábor (Kismaros polgármestere), Toroczkai László (a HVIM elnöke), „Zsandárt közterekre kalodát és bitót”. Beszélgetés Pozsonyi Ádámmal
      Koncertek: H-599 rockzenekar, Beatrice, Waszlavik.
      
      2006. augusztus 3., csütörtök: Kiszely István: A magyarság megmaradásának biztosítékai, Kárpát Dániel: Környezeti merényletek a Szent Korona országai ellen. Élő Terítéken Pörzse Sándorral: Hajítófegyverek (kelevéz, csatacsillag, dobóbárd, dárda) kipróbálása
      Koncertek: Dobogó Kő; Echo of Dalriada, Moby Dick, Ámok (ex-Nevergreen, Délvidék).
      
      2006. augusztus 4., péntek: Friedrich Klára és Szakács Gábor: Őstörténetünk és a rovásírás. Dr. Gaudi Nagy Tamás: A nemzeti jogvédelem aktuális kérdései. Világhy József: Igazságot Magyarországnak (1920–1945 – a független szabad Magyar Királyság; a Horthy-korszak. Igazságot Magyarországnak (Justice for Hungary) című film bemutatója s beszélgetés az alkotókkal, szereplőkkel (Siklós Beatrix, Matúz Gábor, Petrás János, Toroczkai László).
      Koncertek: Magna Hungária, Oi-Kor, Egészséges Fejbőr, Magozott Cseresznye.
      
      2006. augusztus 5., szombat: Varga Csaba: A magyar szókincs titka. Egri Vitézlő Oskola: „Egy török portya kalandos históriája” című haditorna bemutatója.
      HVIM kerekasztal, az elszakitott területek HVIM-es vezetőivel. Erdély: Lokodi Ferenc, Délvidék: Kispalkó Szilveszter, Kárpátalja: Fisher Béla, Felvidék: Kovács-Buna Márton. Beszámoló a versailles-i megemlékezésről.
      Sajtóklub: Bencsik András, Toroczkai László, Ágoston Balázs, Kerényi Imre.
      Dr. Koncsek Krisztián: A középkori Magyar Királyság, a Szent Korona országai
      Koncertek: Credo, Kárpátia, Romantikus Erőszak.
      
      2006. augusztus 6., vasárnap: Szentmise. Wittner Mária: ’56 ötven éve – Akkor és most. A Várpalotai Trianon Múzeum bemutatkozása, Dr. Löffler Tibor (a Trianon Múzeum tudományos tanácsadó testületének tagja): Szellemi Trianon „Határon túli” kerek-asztal: Duray Miklós – alelnök, Magyar Koalíció Pártja (Felvidék), Rácz Szabó László – elnök, Magyar Polgári Szövetség (Délvidék), Dr. Páll Sándor – elnök, Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége (Délvidék), Sógor Csaba – szenátor, Romániai Magyar Demokrata Szövetség (Erdély). Kamrás László: A történelmi Magyarország borászata és a tipikusan magyar bor- és szőlőfajták. A világ és a vége (színdarab), Wass Albert regényei alapján színpadra vitte: Andrássy Attila. Előadja: Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház.
      Koncertek: István, a király, Szkitia, Kormorán.
      
      2006. augusztus 7., hétfő: Kirándulás, Zebegényi Trianon-emlékmű, Kisvasutas kirándulás Királyrétre.
      Raffay Ernő: A Trianon előtti évtizedek magyar–román viszonya. Drábik János: Kiút az adósságcsapdából megszorítások nélkül. Vass Krisztián: Jobboldal az EU-ban. Tari István (Délvidék): Szórványban.
      Koncertek: Tritonus, Zorall, P-Mobil, Hunnia.
      
      2006. augusztus 8., kedd: B. Szabó Pál: Népszuverenitás helyett nemzeti szuverenitás. Varga Tibor: Napvágás (gondolatok a nándorfehérvári diadal 550-ik és az 56-os szabadságharc 50-ik évfordulója közötti összefüggésekről). Simó József: Maradnak az igazak.
      Koncertek: Szilaj Dobcsoport, Ismerős Arcok, Vágtázó Csodaszarvas, Scivias.
      
      Egyéb programok: Kézműves foglalkozások: agyagozás, bőrművesség, nemezelés, mennyezetkazetta-festés. Íjászverseny, lovaglás felnőtteknek és gyereknek (póni), filmvetítések. Magyar Sziget Foci Kupa.
      
      További információk: www.magyarsziget.hu
      Az Erdélyi Napló a Magyar Sziget médiatámogatója.
Összeállította: F. T.
nyomtatási verzió

Íjásztalálkozó és lovasíjász-bemutató a II. EMI-táborban
Első alkalommal rendeznek erdélyi-partiumi íjásztalálkozót a II. EMI-táborban augusztus 9-én, szerdán. Ezen találkoznak az íjászat hódolói, az érdeklődők az íj használatát sajátíthatják el, valamint íjászversenyen is részt vehetnek a gyakorlottabb íjászok.

      Nemcsak az íjászat erdélyi népszerűsítése a szervezők célja, az egybegyűltekkel erdélyi íjász szövetséget szeretnének alapítani.
      A megmérettetés során ügyességi, gyakorlati és távolsági próbákban mérik össze tudásukat a különböző korosztályok. Egyes résztvevők a hagyomány szerint korhű öltözékben jelennek meg, ez viszont nem kötelező valamennyi résztvevő számára, a szervezők egyetlen kikötése az, hogy az íjászverseny lévén történelmi jellegű, kizárólag magyar és más pusztai népek íjait használják a versenyzők.
      A megmérettetés szabályzata elérhető az EMI-tábor honlapján: emitabor.hu.
      A találkozó másnapján, csütörtökön lovasíjász-bemutatón vehetnek részt a táborlakók: a Csabafiak Hagyományőrző Egyesület eleveníti fel őseink egy átlagos napját.
nyomtatási verzió

életút

„Kedves Zitácska!” — „Drága Albert!”
Szeleczky Zita színművész és Wass Albert író levelezéséből

      Szeleczky Zita színművész és Wass Albert író a magyar ügyek két kiváló emigrációba kényszerült képviselője. Nem véletlenül folytattak egymással levelezést. A levelek személyes jellegéből kitűnik: mennyire hasonlóképp látták a világot. Mindketten küzdöttek a magyarság felemelkedéséért, más-más eszközökkel.
      A Szeleczky-hagyaték őrzőjének tudomása szerint az első levelet 1968. március 7-én írta Wass Albert Szeleczky Olgának, Zita nővérének. Az író levele végén köszönti Zitát. Közérdekű sorai ma is érvényesek: „Tévedés azonban azt gondolnia, hogy aki kitart magyarsága mellett, azt mindenki elhagyja. Nem mindenki. Először is vagyunk már néhányan, ha szétszórtan is, de szellemileg csoportba verődve, akik nem hagyjuk cserben sem egymást, sem a magyar ügyet. Másodszor pedig, ami a legfontosabb: az Úristen sem hagy el, hanem mellettünk van.” Az első levelet Wass Albert az Amerikai Magyar Szépmíves Céh levélpapírján küldte Floridából.
      Szeleczky Zita egyik kézzel írt levelében 1970. aug. 29-én ezt írta Wass Albertnek: „…gondolom Maga is ugyanilyen visszaszorításokkal küzd: »Mert becsületest kell ugyan játszani, de valóban annak lenni mégis oktalanság« megírta ezt már Katona József, és ha a magyarságunkat nemcsak megjátsszuk, hanem valóban azok is merünk lenni, s valóban igazi magyar értékekért síkra szállni, akkor üldözés a sorsunk!”
      Wass Albert évről évre levelet írt magyar testvéreinek karácsony alkalmából vagy más jeles esemény után. A levelekben összefoglalta az év eredményeit, küzdelmeit. 1977-ben két és fél hónapos nyugati körútról tért haza. A „Kedves Testvérem a Magyar Nemzet szeretetében és szolgálatában” megszólítást viselő levél hátoldalára a következőket írta: „Kedves Zitácska! Végre hazaértünk. Az út fő-tanulságai: akad még sok derék magyar, csak nehéz meglelni őket. A semmirevalókba úton-útfélen belebotlik az ember. Ha csak valamiképpen össze tudnánk tömöríteni a jó magyarokat, országot menthetnénk velök!…”
      Szeleczky Zita és Wass Albert, e két kiváló magyar ember kölcsönösen becsülték egymás munkáját. Több levél tanúskodik az egymás iránti tiszteletről. Ahogy Wass Albert évről évre levélben kereste fel sorstársait, Szeleczky Zita is írt körleveleket. 1977. június 7-én kelt egyik levelében így szólította meg az emigrációban élő magyarságot: „Kedveseim!… Nagyon a lelketekre akarom kötni, hogy MINDENT MEGTEGYETEK, MINDENKINEK SZÓLJATOK, MINDENKIT VIGYETEK EL WASS ALBERT ELŐADÁSÁRA, MERT EZ AZ EMBER, – annyi sok „phony” érdekember között! – IGAZÁN NAGY, IGAZÁN MAGYAR S MINDANNYIAN KELL, HOGY SEGÍTSÜK MUNKÁJÁBAN, CÉLKITŰZÉSEI ELÉRÉSÉBEN, S MOST NYOMDÁBAN LEVŐ KÖNYVE KIADÁSÁBAN, MERT NEMCSAK EGY ÓRIÁSI MAGYAR ÉRTÉKET, TEHETSÉGET SEGÍTÜNK BENNE, HANEM ERDÉLYI VÉREINKET MENTHETJÜK MEG A TELJES KIIRTÁSTÓL, ÉS HA ŐT SEGÍTJÜK, S LELKÉT MEGÚJÍTJUK, NEM(CSAK) RAJTA SEGÍTÜNK, HANEM A MAGYARSÁGON, – MAGUNKON!!!” E sorokat a színművész végig nagybetűvel írta. Majd hozzátette: „Ezer csók, szíves üdvözlet, telefonáljatok, hívjatok mindenkit Wass A. előadására, fiatalságot okvetlen elvinni!… Sok csók, üdv: Zitátok”
      1978. március 23-án Zita személyes hangvételű levélben kereste fel az írót. A megszólítás: „Kedves Albert!” A harmadik oldalon megállapította a „nagytehetségű” emberekről: „mindjárt a legremekebb állásokba kerülnek be, s soha nem kell félniök elbocsátástól, hivatalaikban intéznek mindent, mert olyan pozíciókban vannak… ők azok, akik a biztonság és jólét fölényéből néznek le ránk, félig szánakozva, félig gyűlölve – hogy milyen ügyetlenek is vagyunk… Milyen nehéz nekünk, akik eléggé oktalanok vagyunk, s igazán becsületesek, hívők vagyunk, nekünk nincs biztos, nagy pozíciónk, jövedelmünk, nem utazgathatunk a világban, nem bírjuk az álmainkat megvalósítani, s még népünkön sem tudunk úgy segíteni, ahogy szeretnénk, mert mi nem kapjuk meg hozzá a segítséget, s tehetetlenül kell néznünk, hogy elrontanak mindent mások s még nagyobb szenvedést idéznek elő népünknek!…”
      Wass Albert 1978 áprilisában „Kedves Honfitársaihoz” szól. A szabadságról mint felelősségről elmélkedik: „Szabad földön élni nem csupán alkalmat jelent az érvényesüléshez, de ugyanakkor felelősséget is helyez a vállunkra. Mi vagyunk ma a nemzet cselekvőképes részlege, kik tetteinkért nem diktátoroknak, csupán az Úristennek tartozunk felelősséggel.” A következő sorokból kiviláglik az író több évtizedes magyarságmentő szolgálata: „Az Amerikai Magyar Szépmíves Céh ennek a szabadföldi magyar cselekvőképességnek egyik gyakorlati megnyilvánulása. Azoknak a derék magyaroknak a támogatásával, kik, ha kevesen is, de megértették az ismeretterjesztés nemzetpolitikai fontosságát…”
      Visszatérve Szeleczky Zita és Wass Albert levelezésére, az író rendszerint „Drága Zitácska” vagy „Kedves, jó Zitácskának” szólítja a színésznőt. Alkotó tevékenységét több levelében elismeri. 1977-ben például így kezdte levelét: „Bizony jól mondja a vers, hogy »Csillag voltál, csillag leszel«, csillag is marad mindég a mi számunkra!”
      S hogy mennyire bensőséges e két nagy ember között a levelezés, mutatja az alábbi levélrészlet, melyet Wass Albert írt Zitának, bátyja, Alfréd elvesztése után: „Kedves Zitácska! Döbbenve és szomorodva olvastam levelét. Bár bátyját nem ismertem, de ha a Maga bátyja volt, már ez is azt jelenti, hogy ember volt a talpán és magyar… Az idő múlása szomorú, s akárcsak a nagy folyó vizét, megállítani nem lehet. Sodor magával mindent, néha lassabban, néha gyorsabban, de szünet nélkül viszi mindazt, ami számunkra a világot jelentette, múlttá véníti a jelent, anélkül, hogy jövendővé érlelné a várakozásunkat. Szívem minden érzésével átérzem fájdalmukat, s tehetetlen vagyok, mert nem lelek orvosságot reá. Zita és Olga: a csillagok egyre hullnak, s napról-napra sötétebb lesz körülöttünk az éjszaka, a hontalanság éjszakája. Érezzék meg ott mesze a kézszorításomat, magukkal van a lelkem, sóhajom…” A Floridából érkező levélre Szeleczky Zita Hollywoodból így válaszolt 1982. június 4-én: „Kedves Albert!… Istenem, micsoda tehetség, amit tudunk és érzünk, de nem tudjuk kifejezni, azt maga micsoda klasszikusan, gyönyörűen tudja leírni, érzékeltetni, egyetlenül gyönyörű magyar nyelvünk egyetlenül gyönyörű írói tehetséggel megáldott embere, aki nemcsak nagy író és tehetség, de éppoly nagy magyarnak, embernek!…”
      A levelekből megtudhatjuk, hogy az emigrációban élő kiváló magyar színésznő időnként anyagi gondokkal küszködött. Az írófejedelemnek erről mindig őszintén beszámolt. Egyik ilyen jellegű levelére válaszolta Wass Albert 1983. október 5-én: „Kedves Zitácska!… Sok gondja-baja elszomorított. Mint legnagyobb művésznőnk megérdemelné, hogy gondtalan jólétben éljen. Sajnos ez a száműzött élet nem adja meg még Magának sem, amit adnia illene.”
      Mint ismeretes, Wass Albert Erdélyből származott, s szülőföldje iránti szeretete nem szűnt meg soha. Erdély védelmében sorozatosan felemelte szavát. 1984. június végén írt levele is erről tanúskodik: „Ugyancsak megkérek mindenkit, aki olyan hírt kap Erdélyből, ami beleillik a Transylvanian Newsletter keretébe, küldje azt meg, hogy minél szélesebb körben képviselhessük a magyar panaszokat. Immár húsz esztendeje végezzük ezt a munkát, négyszáz-egynehányan a másfélmillióból, vállt vállnak vetve, ahogy lehet, és húsz esztendő során megtanultuk, hogy nem számíthatunk senki másra, csak önmagunkra és az Úristenre, ki velünk lesz mindaddig, míg az igaz utat járjuk!”
      A két kiváló magyar alkotó ember természetesen közös munkában is részt vett. Szeleczky Zita több Wass Albert-művet: novellát, verset, regényrészletet olvasott kazettára Örökség, A láthatatlan lobogó, valamint a Kard és kasza címmel. Több levélben szakmai véleményekről váltottak gondolatokat.
      Wass Albert egy másik levelében így szólt magyar testvéreihez: „Honfitársaim, egyre hosszabbra nyúló hazátlanságunk negyvenedik esztendejének végén kívánok minden hűséges fegyvertársamnak békés, szép karácsonyt. Boldogulást egy újabb esztendőre, jóra való várakozás türelmes reménységével, s töretlen bizodalmat az Úrban, ki elébb-utóbb megsokallja a rengeteg gonoszságot, s kiragadja szegény hazánkat az ördög karmaiból, visszaadja népünk elrablott szabadságát!”
      E levél végén olvasható az író imádsága. Most csak néhány sort idézünk belőle: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben… emberfölötti roppant magosságban… / Szenteltessék meg a Te neved ebben az elvadult világban! / Jöjjön el a Te országod újra magyarok földjén / S legyen meg a Te akaratod mint a mennyekben – úgy odahaza is. / A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk, Uram, de ne feledkezz meg az éhező véreinkről sem Erdély meggyötört földjén…”
      Wass Albert 1982-ben ezt írta a színművésznek: „Kedves Zitácska!… Fáradok már. Nem a hetvenöt évem fáraszt, hanem a sok csalódás, az emberek, kiknek magyarságuk vékonyka zománc, amit rendre lefejt róluk az idő. Na meg az üldözés, amiben még mindig részem van… Az ember beleun a védekezésbe…”
      Szeleczky Zita 1986-ban ezt írta a Hagyaték című remekműről: „Drága Albert!… El kell mondanom, hogy csodálatosan gyönyörű ez a könyve, sírva olvastam, s minden magyarnak a kezébe kellene, hogy kerüljön, mert maga egyike azoknak a Táltosoknak, akikről ott ír, de talán a Legfőbb!!!! Ezt a könyvet is cassette-re kellene mondani, az egészet!”
      A rendszerváltozás hajnalán, 1989 őszén Szeleczky Zita már fáradtságról számolt be az írónak. De tudjuk, még a kilencvenes években, hazajövetelekor nagy sikert ért el itthon. Ám lássuk, mit írt 1989-ben? „Drága Albert!… Remélem, jól van… Én, ahogy mondtam, állandó fáradtsággal küzdve, artritisszal megterhelve éldegélek, azt hiszem, az utolsó években, most érezteti hatását a sok kín és stressz, amit átéltem az életemen keresztül. Ezért is szeretnék még egy-két dolgot megvalósítani, ami mindig szívügyem volt… Magának is kívánok sok erőt, egészséget, hogy be tudja fejezni az életregényét, mely minden bizonnyal éppen olyan gyönyörű és érdekes lesz, mint minden eddigi könyve! Nekünk, igaz magyaroknak maga a legnagyobb írónk, a legnagyobb magyar írónk, ezt sose felejtse el, ne izgassa, ha másról látja ezt leírva, az nem igaz. Ez az igaz, amit mi érzünk…”
      Válaszában 1989. október 25-én Wass Albert beszámolt a családi változásokról: „Kedves Zitácska!… Kissé egyedül vagyok ugyan Elizabeth halála óta, bár nagy a családom: 34 unoka, 14 dédunoka. De mindenki a maga életét kell élje, és nem horgonyozhat le egy bogaras vénember mellett. Időnként azonban fölkeresnek, bár úgy szét vannak szórva a világon, mint hársfa magja a szélben…” És a levél vége: „Hát így vagyunk, Zitácska. Szeretettel csókolja Albert, a vénember”.
      1989. november 17-én kelt levelében így válaszolt a színművész: „Mindig a legnagyobb szeretettel gondolok magára, és hiába írja alá nekem azt, hogy »Albert, a vénember«, maga nekem csak »Albert, a táltos«.”
      1989. december 8-án így válaszolt Wass Albert: „Örömmel vettem levelét, azonban saját gyöngeségének leírása elszomorított. A »gyöngeség« nem egyezik a maga alaptermészetével. Maga a magyarság eleven, cselekvő tündére, ne feledkezzék meg erről!”
      Majd 1990. március 8-án ezt írta szülőföldjéről: „Köszönöm a kazettát, bizony megkönnyeztetett. Erdélyben a helyzet sokat javult, de a veszedelem még mindig ott csüng pókháló-szálon a magyarok feje fölött és ott fog csüngeni mindaddig, amíg a románok uralkodnak felettünk…”
      Szeleczky Zita 1990. április 5-én kelt levelében e sorokat írta az erdélyi változásokról, valamint Tőkés László lelkipásztorról, akinek egyik első útja Amerikába vezetett: „Itt volt Tőkés László, aranyos, csupa hit, csupa lélek, csupa magyarság, ember, hős, igazi magyar, szép erdélyi magyar ember! S a szívem szakadt érte, mikor éreztem, hogy tojástáncot jár és sehol nem mer igazán nyilatkozni, nehogy valami bajt hozzon a magyarságra otthon azzal, amit ő itt kimond. De lehet ezekkel szemben elég nagylelkűnek, finomnak lenni?” (Mint ismeretes, Tőkés László tiszteletes hazájában épp szókimondásával, határozott véleményével, és ellenállásával indította el a Ceauşescu-féle diktatúra összeomlását Romániában. Bátorsága közismert. Talán a művésznő az érte való aggódását is rögzíthette e sorokban. – F. Á.)
      1993. augusztus 2-án kelt levelét így kezdte Szeleczky Zita: „Drága, Szeretett Kincsünk, Albert!”, majd augusztus 6-án kézzel írt levelében ezt írta Magyarországra érkezése után: „Nem engedték, hogy fellelkesítsem a magyarságot!”
      1994. augusztus 10-én vigasztaló sorokat küldött Wass Albert a művésznőnek: „Maga, Aranyom? Maga az Örök Szépség, Örök Ifjúság megtestesülése! Magához az ilyesmi nem való… De nem azért küldöm ezt a levelet, hogy visszapanaszkodjak. Azért, hogy bátorságot öntsek Magába. Az élet szép és Isten jó. Magát még hazavárják a megvénült magyarok, hogy szépségében, tehetségében, örök ifjúságában gyönyörködjenek. Maga még haza is megy, hazatér a dicsőség színpadára. Ne csüggedjen, hagyja a csüggedést nekünk, akik már belefáradtunk az életbe. Maga, édes, nem fáradhat bele soha. Érti? Soha! Daloljon még nekünk, s mi meghalljuk azt még »odatúl« is és könnyebb lesz tőle a lelkünk. Fel a fejjel, Zitácska! A Maga hivatása örökkévaló!” Így zárul a levél: „Sok szeretettel: a »kivénült táltos«, aki már a nevét se tudja aláírni, de azért tudja még azt, hogy Maga az elpusztíthatatlan, örökkévaló Fiatalság és Szépség, minden magyarok büszkesége!”
      1995. szeptember közepén Szeleczky Zita levelében jelezte, hogy két nap múlva Magyarországra utazik. A levélből megtudható: két hónapot tölt majd Magyarországon.
      Itthoni élményeiről háromoldalas, géppel írt levélben számolt be 1995. december 20-án: „Képzelje el, hogy a mostani kormány rettenetes nemzetölése ellenére, valahogy keservesen megjelentettem hat kazettámat otthon! Mondanom sem kell, hogy nem a hivatalos kiadók foglalkoztak velem…” Majd később beszámol a Rózsavölgyi Könyvesboltban tartott dedikálásáról: „A november 29-i dedikálás teljes erkölcsi diadalt hozott, mert óriási sor állt délután 3-tól este 9-ig, egyszerűen nem akart megszakadni, és még az esőben is álltak kint az emberek, annyira be akartak jutni. Az üzletvezető mondta is, hogy eddig a legnagyobb sikert Cziffránál és Leonard Bernsteinnél érték el, de akkor megközelítőleg sem volt ekkora tömeg, arról nem is beszélve, hogy azoknál hideg volt a hangulat, éppen, hogy aláfirkantották a nevüket, a mostani szeretetet, rajongást, ezt a melegséget soha senkinél nem érezte…” A levél folytatásaként érdekes tévedésről is beszámolt a művésznő: „ A Maga »Üzenet haza« című versét sok éven át – és még sokszor ma is – Mécs László versének tulajdonították… Kedves barátom, Farkas Zsolt piarista diák volt azelőtt, s ő elvitt a piarista öregdiákok találkozójára, ahol egy idős úr nagy szeretettel és tisztelettel a kezembe nyomott egy borítékot, mondván, hogy van benne egy gyönyörű vers, amit Mécs László írt. Én kinyitottam a borítékot, és benne volt a Maga Üzenet haza című verse legépelve… Én aztán ott rögtön, nagy hangosan kijelentettem, hogy ez nem Mécs László verse, hanem annak a drága nagy magyar erdélyi költőnknek a verse, akit Wass Albertnek hívnak, és akit én annyira szeretek és tisztelek. Így ott, abban a kis csoportban mindjárt eloszlattuk a félreértést…” Majd Szeleczky Zita beszámolt arról az öröméről, hogy a Vasárnapi Újság című rádióműsorban is eloszlatták a kételyeket, s az ő felolvasásában hangzott el az Üzenet haza című Wass Albert-vers. „Szóval gondolhatja, mennyire örültem annak, hogy részese lehettem ennek a felvilágosításnak és végre a helyére tehettük a dolgokat” – írta a művésznő.
      1996-ban így válaszolt Wass Albert: „Nagyon köszönöm a pompás fényképeket! Ha nézem őket: itt van mellettem. Szép munkát végez, aranyom. Tartsa meg a Jóisten, magyarok örömére, még sok esztendőn át!” Majd az utóiratban megállapította a hazai politikai elitről: „Ami az »otthoni« kormányt illeti: nem várhatunk tőlük semmi jót. Ugyanazok a »vezetők« ma is, akik annak idején a kommunista akolba zárták a népet azzal a céllal, hogy lerombolják, mint nemzetet. Vannak még, akik próbálnak küzdeni a nemzet megmaradásáért, de nem sok jövőjük van…”
      Az utolsó megmaradt levelet 1997. július 5-én Hollywoodból írta a színművész az írónak. A megszólítás még bensőségesebb, mint máskor: „Drága Nagy Táltosunk! Drága Albert!” A levél tartalma pedig rámutat arra a magyarságmentő munkára, amit haláláig végzett Szeleczky Zita. Két hangkazettáját küldte meg a levél mellékleteként: a Hagyatékot, valamint a Kard és kaszát. Az utolsó Szeleczky-levél így zárul: „Drága Albi, búcsúzom, mindig a legnagyobb szeretettel gondolok magára, kívánom, hogy a két kazetta örömet hozzon magának és sok, sok egészséget kívánok továbbra is!!! Éljen még nagyon sokáig, nemzetünk, népünk és rajongói örömére!!! Sok szerető csók Zitától”
      Wass Albert pedig ezt írta utolsó leveleinek egyikében: „Zitácska: hogy bennünket akarnak elnémítani, kettőnket, az kétségtelen. Ez azonban nem olyan könnyű ám, ugye? A Jóisten »nagy szájjal« áldott meg mindkettőnket, s adott erőt is hozzá, hogy jártassuk szünet nélkül. Hát csak fel a fejjel!… A végén mégiscsak győzni fog az igaz és jó ügy, mert ez a megdönthetetlen isteni törvény. Igaz, hogy sok nehézségen és akadályon kell átvergődjünk, míg eljutunk oda, de minden leküzdött nehézség csak jobban megerősít bennünket…”
      A két kiváló magyar személyiség: Szeleczky Zita színművész és Wass Albert író kölcsönösen elismerték és felfedezték egymásban a magyarságért végzett küldetést. Wass Albert 1998-ban, Szeleczky Zita 1999-ben hunyt el. Szellemük azonban ma is velünk él: Wass Albert munkássága reneszánszát éli, Szeleczky Zita hanganyagaival, hagyatékával végre hazaérkezett…
      
      (A leveleket és felvételeket vitéz Jávor Zoltán, Szeleczky Zita rokona és keresztfia bocsátotta rendelkezésemre. Köszönet érte!)
Frigyesy Ágnes
nyomtatási verzió

Wass Albert-könyvek a magyar iskolákba
(Wass Albert-interjúfolyam – 20. rész)
A tavasszal indult Wass Albert-könyvakció révén több ezer Wass-kötet került a Kárpát-medencei magyar iskolák könyvtáraiba. Teleki Csaba 23 éves egyetemista, a budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi karának negyedéves hallgatója. Ő a könyvakció ötletadója és egyik lebonyolítója.

      – Hogyan kezdődött, és mi volt a könyvakció célja?
      – A Wass Albert-könyvakciót 2006 márciusában indítottam az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) keretei között. A cél az volt, hogy minél nagyobb számban kerüljenek a Kárpát-medencei magyar iskolák polcaira az író regényei. Összeállítottunk egy húsz darabból álló csomagot az író főbb műveiből, amelyet a magyarországi iskolák számára kiadói áron – ez a bolti ár 40 százaléka – értékesítettünk. Emellett támogatást gyűjtöttünk, hogy a határon túlra ingyenesen küldhessük ki a könyvcsomagokat. Az akció első három hónapjában összesen 3200 könyv lelt gazdára, 1,7 millió forint értékben. Ebből 2300-at a magyarországi iskolák, gimnáziumok, könyvtárak rendeltek meg, míg 900 darabot Erdélybe, a Délvidékre és a Felvidékre tudtunk küldeni, az összegyűlt 500 ezer forintos támogatásból. Terveink szerint 2006 őszétől erősebb médiatámogatással el szeretnénk érni a tízezres nagyságrendet a kiküldött könyvek számát tekintve.
      – Te vagy az ötletgazda. Miért tartottad fontosnak, hogy fiatal egyetemistaként Wass-könyveket csomagolj és postázz?
      – Alapvető célnak tartom, hogy a fiatalságot lelkileg és szellemileg megerősítsük a mai kiüresedett, globalizált világban. Wass Albert regényei kellő magyarságtudatot közvetítenek, megismertetik népünk igaz történelmét és utat mutatnak egy Istennel-emberrel egyaránt harmóniában lévő élethez. Wass Albert regényeiből sugároznak az élet alapját képező értékek: a tiszta szeretet, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a becsület és az Istenbe vetett mélységes hit.
      – Kik segítettek a lebonyolításban?
      – Az akció elkezdéséhez kellett egy hatásos médiavisszhang, elsősorban az írott sajtó részéről, hogy eljusson a könyvakció híre az igénylő iskolákhoz és a lehetséges támogatókhoz. A munka többi része pedig szervezési és logisztikai jellegű volt: több ezer könyv beszerzése, csomagolása, szétküldése, adminisztráció és a számlák vezetése. Olyan volt ez, mint egy vállalkozás vezetése. Kitartás és türelem kellett hozzá minden áldott nap. Az akció érdemi részét ketten-hárman végeztük, megosztva egymás közt a különböző feladatokat.
      – Hány Wass Albert-könyvvel lettek gazdagabbak a határon túli magyar iskolai könyvtárak?
      – Összesen 900 darabbal gazdagodtak 2006 nyaráig. Ebből 600 darab ment Erdélybe, 180 a Felvidékre, 120 a Délvidékre és 20 darab a Muraközbe. Magyarországon pedig 2300 könyv lelt gazdára iskolák, gimnáziumok könyvtáraiban.
      – Hogyan fogadták a tanintézmények a felajánlásokat?
      – Nagyon sok köszönőlevelet kaptunk, a kis falvak iskolái és könyvtárai nagyon-nagyon hálásak voltak, hogy gondoltunk rájuk. A munkához ez ad erőt és hitet, hogy nap mint nap tapasztaljuk az akció áldásos hatását.
      – Hogyan zajlott a könyvátadás?
      – Az eddigi csomagokat postán küldtük ki, de a jövőben tervezünk ünnepélyes átadókat a Felvidéken és a Délvidéken egyaránt.
      – Az EMI-nek nem ez volt az első Wass Alberttel kapcsolatos rendezvénye, megmozdulása. És talán nem is az utolsó. Mi van még a tarsolyotokban?
      – Szeretném, ha 2006 telére elérnénk a kiküldött kötetek számát tekintve a tízezres nagyságrendet a Kárpát-medencében. Emellett programjainkba, rendezvényeinkbe folyamatosan bevesszük az író munkásságát. Szeretnénk elérni, hogy a hivatalos, oktatott irodalom részévé váljon Wass Albert, és minél több település állítson neki mellszobrot Verőce, Szombathely, Gödöllő, Székelyudvarhely, Holtmaros példáját követve.
      – Fiatal magyarországi egyetemistaként mit tapasztalsz: a te korosztályod mennyire ismeri, olvassa Wass Albertet?
      – Meglepően sokan olvassák az egyetemi társaim között is Wass Albert regényeit. Bár nincsenek többnyire tisztában az erdélyi magyarság helyzetével vagy a valós történelmi előzményekkel, de nagy hatással van rájuk Wass Albert szellemisége. Lebilincselik őket az életet tisztán sugárzó történetek, egy-egy regény elolvasása után lelkileg-szellemileg feltöltődnek. Ma már egyre többen veszik kézbe az író regényeit. Nap mint nap látni a pesti villamosokon, metrókon Wass Albertet olvasó időst vagy fiatalt. Egyszer a Kard és kasza című regénnyel léptem be egy bankfiókba, mikor az ügyintéző, akihez kerültem, elmondta, hogy ez az egyik kedvenc regénye az írótól. Ilyenkor mindig mindenkit arra buzdítok, ha teheti, utazzon el Erdélybe, ismerkedjen meg a Wass Albert által megörökített romlatlan világgal és töltekezzen a szívében, lelkében.
      – Mi az, amit a ma élő fiataloknak mondani, üzenni tud Wass Albert?
      – Ebben a felfordult, elértéktelenedett világban a biztos lelki-szellemi alapot tudja nyújtani Wass Albert szellemisége. Az isteni ősi rendet, harmóniát közvetíti felénk, melyben az értékek a helyükön vannak. Tisztesség, becsület, rend, szeretet és hit. Ez jellemezte őseinket réges-rég, ezen értékek utolsó, még romos vára Erdély.
      – Az erdélyi hegyekben, erdőkben, vagy akár a Mezőségen eszedbe szokott-e jutni egy-egy Wass-idézet, tájleírás?
      – Nap mint nap eszembe jutnak Wass Albert leírásai, főleg érzések formájában. Mikor Erdélyben járok, úgy érzem, Istenhez kerülök közelebb. A hegyek, az erdők, az emberek mind-mind a belső harmóniát sugározzák.
      – Te mivel lettél gazdagabb Wass Albert írásai által?
      – Segített magamban megtalálni az alapot, amelyre építkezhetek. Nagy hatással volt rám a Vérben és viharban és a Hagyaték. Mindkettőben az ősi magyar hit és rend ölt testet. Mikor olvasni kezdek az írótól, a lelkemben összhang keletkezik, erővel töltődök fel, és határozottan érzem és tudom, hogy mit kell tennem a mindennapi küzdelmekben.
Fábián Tibor
nyomtatási verzió

elmaradt rehabilitáció

Köszöntjük a 90 esztendős Tőkés István teológiai professzort
Még nem rehabilitálták a Ceauşescu-diktatúrában méltatlanul eltávolított református lelkészt
Tőkés István (született 1916. augusztus 8-án) a mintegy másfél millió lelket számláló erdélyi magyarság és a református egyház reprezentatív személyisége, akit politikai magatartása miatt a romániai rezsim megakadályozott abban, hogy gyülekezete akarata szerint püspök lehessen.

      Az idestova húsz esztendővel ezelőtti Románia minden lakóját, de különösen a kisebbségeket sújtó általános terrorból Tőkés egész családjának kijutott. „Gyermekeinél, akik – élve állampolgári jogaikkal – felszólították az erdélyi magyarság szellemi képviselőit, hogy írásban tiltakozzanak az ország vezetőinél a fokozódó elnyomás ellen (a nyolcvanas években), házkutatást tartottak s az akcióban részt vevők közül nem egyet súlyosan bántalmaztak.”
      Tőkés István egyik fiát, Tőkés Lászlót megfosztották dési segédlelkészi állásától, habár gyülekezete a rendőrség megfélemlítő akciói ellenére is kifejezte iránta való ragaszkodását.
      Emlékeztetünk arra, hogy az erdélyi református egyház rendkívül nehéz helyzetéről több ízben beszámolt a világsajtó. Alig egy éve annak, hogy nyilvánosságra került: a Nyugatról ajándékképpen Romániába eljuttatott mintegy húszezer magyar nyelvű Bibliát a hivatalos szervek bezúzták és a brăilai papírgyárban vécépapírt gyártattak belőle. Feltehetően hasonló sorsra juthatnak az egyház azon történeti dokumentumai – anyakönyvek stb. – is, melyeknek elkobzása már évek óta folyamatosan zajlik.
      „Tőkés István volt teológiai professzor, egykori püspökhelyettes, az erdélyi egyház református orgánumának, a Református Szemlének eltávolított főszerkesztője, mint kényszernyugdíjazott Kolozsvárott (Cluj) él” – írta húsz évvel ezelőtt a Hungarian Press of Transilvania (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Az ellenálló Tőkés család sorsáról, tiltakozó akcióikról az évek folyamán többször beszámolt a Hírügynökség, s a híreket terjesztette a Hungarian Human Rights Foundation.
      Tőkés István kilencvenedik születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzor, volt püspök-helyettes éppen húsz évvel ezelőtt írt tájékoztató felhívását tesszük közzé, mely összegzi az akkori idők tapasztalatait és rámutat arra: gyakran mennyire tarthatatlanok az erdélyi magyarság és az egyház helyzetével kapcsolatos, egyes külföldi álláspon- tok – nyugaton és keleten egyaránt –, mert hozzájárulnak a román rezsim legitimációjához.
      
      Tőkés István professzor úrral tavaly készült beszélgetésem során felidéztük az egyházból történt eltávolításának okát. Íme, idézzünk kérdésemre adott válaszából:
      „– Kidobásom közvetett okozója pedig az volt: 1989. májusában egy gyűlésen felálltam és azt mondtam: aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, azoknak nem szabad engedelmeskedni. Másnap megjelentek a Securitate emberei a püspöknél, s ezzel megpecsételték a sorsom. Eltiltottak az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól.
      – S ez egyik napról a másikra történt?
      – Az igehirdetéstől való eltiltás egyik napról a másikra történt. A püspök küldötte közölte, hogy nem szolgálhatok vasárnap és más alkalmakkor sem. De míg telt az idő – májustól októberig –, a püspök társaival együtt egy ülésen elhatározta, hogy engem nyugalomba helyez. A szolgálati időhatár nálunk a 70. év, én akkor 65 éves voltam… Amikor megtörtént, hogy mindenhonnan kidobtak, épp itt ültem a szobámban 1990-ben, egyszer csak nyílt az ajtó és belépett rajta László fiam. Azt mondta: – No édesapám, mind büntethetik, engem tegnap megválasztottak püspöknek. – Jól van, fiam, csak maradj becsületes ember!”…
      
      Tőkés István nyugalmazott teológiai professzort, a Református Szemle egykori főszerkesztőjét mindmáig nem rehabilitálták. Ezt már idei, néhány héttel ezelőtti látogatásom alkalmával mesélte. Kilencvenedik születésnapja talán eszébe juttatja az illetékeseknek, hogy az egykori méltatlan eltávolítási procedúrát semmissé nyilvánítsák, s Tőkés István méltó és megbecsült tagja lehessen ismét a református egyháznak.
      Szerkesztőségünk munkatársai e keserű történelmi esemény felidézésével, s Tőkés István ars poeticájával köszönti a 90 esztendős teológiai professzort, kívánva neki további Isten áldotta boldog esztendőket:
      „Az én arsom a 127. zsoltár: – Ha az Úr nem építi a Házat, hiába fáradoznak az építők, akár mint papok, akár mint orvosok, vagy írók. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrizők, vagyis a politikusok, a társadalmi élet vezetői. Életünk a történelem Urának hatalma alatt áll. Fölösleges nektek korán kelnetek, későn feküdnötök, és fáradsággal szerzett kenyeret ennetek – mondja az Úr a 127. zsoltárban. Vagyis ez azt jelenti: Nem az én erőmből épül a világ. Szükséges az is, de nem ez tart meg. Mert az Úr az ő szerelmesére bízza a városépítést, a ház építését. Az Úr az övének, szerelmesének álmában ád eleget. Ez álomvilágban, az Úr iránti álomvilágban élek. Ő gondoskodik az erdélyi magyarokról, az egyházról, gondoskodik rólam, gyermekeimről.”
Frigyesy Ágnes
nyomtatási verzió

Tájékoztató felhívás

      A romániai Református Egyházban uralkodó önkényről, közelebbről Tőkés István teológiai professzor megválasztott és Tőkés László dési (Dej) lelkipásztor ügyéről.
      1. A részletek ismertetése hosszú ívoldalokon sem férne el, s ez már máshol, többször is megtörtént. Tömören arról van szó, hogy egyházunk püspökei és más vezetői folyamatos önkénnyel vezetik az egyházkerületek ügyeit: meghamisítják a zsinati és lelkészválasztásokat, egyházunk történetéről és jelen életéről hamis adatokat közölnek és közöltetnek, megdöbbentő módon akadályozzák és befolyásolják az igehirdetést, megfélemlítik a lelkipásztorokat, gátolják a teológiai oktatás és nevelés megfelelő szinten tartását, a kiöregedő lelkipásztorok szükséges ütemű utánpótlását (mindössze 5-6 hallgatót vesznek fel az évi 80-90 jelentkezőből, amikor számtalan gyülekezet lelkész nélkül vergődik). Mindezek az egyházi önkényuralom megteremtéséhez vezettek, amelyet egyházunk törvényei alapján ex lex állapotnak kell tekinteni. Az érintett egyházi vezetők árulása tragikus mértékben akadályozza az eleven hitélet megnyilvánulását. S ennek, magára a társadalomra nézve is, beláthatatlan következményei vannak és lesznek.
      2. Tőkés István (mint teológiai tanár, püspökhelyettes – főjegyző és folyóirat szerkesztő) és Tőkés László (mint dési lelkipásztor) nem voltak hajlandók e törvénytelen folyamatoknak szótlanul teret engedni. Szolgálatukat a törvényesen előírt és biztosított módon végezték: igehirdetéssel, oktatással és publikálással. A tapasztalt törvénytelenségeknek pedig igyekeztek gátat vetni az egyházi testületekhez benyújtott kérelmekkel és memorandumokkal (elsősorban az egyházi életet legmélyebben sújtó lelkészutánpótlással kapcsolatban). Ezekre válaszul Nagy Gyula, a Kolozsvári (Cluj) Egyházkerület püspöke mindkettőjüket elmozdította állásukból. A nála tíz évvel fiatalabb Tőkés Istvánt a nyugdíjkorhatár előtt négy évvel nyugdíjazta és egyházi tisztségeitől megfosztotta. Tőkés László ellen pedig fegyelmi eljárást indított azzal a céllal, hogy áthelyezze és így szigetelje el. A fegyelmi bizottság a vád alól Tőkést felmentette, és ezt maga a püspök hirdette ki. Néhány héttel később Lászlót viszont ugyanez a püspök – a törvényességnek még a látszatát is mellőzve – leiratban áthelyezte. E nyilvánvaló törvénytelenséget Tőkés László nem fogadhatta el és fellebbezett, melynek következtében immáron két éve munkanélküli.
      3. Ebben a helyzetben Tőkés István kimerítő indoklással ellátott fegyelmi panaszt emelt a törvénytelenségeket elkövető Nagy Gyula püspök ellen. Annak a reményében tette ezt, hogy a testületi kivizsgálás végre mutassa ki, hogy mit tesznek az egyház egyes vezetői és hogy törvényes orvoslást érjen el. A lassan két éve benyújtott és többszörösen megsürgetett panaszt a megfélemlített zsinati alkalmazottak igyekeztek és igyekeznek elsikkasztani és ezzel az ügyet elaltatni.
      4. A vázolt előzmények után Tőkés István 1985 decemberében közölte a zsinati elnökséggel, hogy a romániai Református Egyházat ex lex állapotban lévőnek tekinti, és a továbbiakban ennek értelmében fog mindent elkövetni a jogorvoslás és az egyházi megoldás érdekében. Ezt megfelelő formában közölte a romániai kultuszközegekkel is. Hogy a „mindent elkövetés” fogalomkörébe mi tartozik, az csak később fog kiderülni, híven figyelve a Szentlélek vezetésére. Az viszont már bizonyos, hogy – nem lévén szabad egyházi sajtó – tájékoztatni kell a bel- és külföldi jóhiszemű, de gyakran félrevezetett közvéleményt. Szó sincs itt rosszindulatú rémhírterjesztésről és bosszúállásról. A lehető legtárgyilagosabb és dokumentáltabb helyzetkép kialakítására törekszünk, eddig is és ezután is, hangsúlyozottan annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az evangéliumi és törvényes megoldás.
      5. Sem a belföldi, sem a külföldi hittestvérektől nem várjuk, hogy egyoldalúan állást foglaljanak az elmarasztalt egyházkormányzat ellen, a sértett mellett. Az egyoldalúság nem lehet sem evangéliumi, sem törvényes megoldás! S az eddigi egyoldalú állásfoglalások, bármely oldalon történtek is, igen károsak voltak. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt nem pusztán néhány egyén személyes sérelméről van szó – amely az emberi és egyházi együttélésben, körülményektől függetlenül mindig előfordul, hanem az egyházban eluralkodó önkényről, amely az egyházi életet súlyos veszélybe sodorja! Így bel- és külföldi testvéreinktől egyaránt méltán elvárhatjuk, hogy akár az ökumené nevében, hisz Krisztus földi teste vagyunk, akár mint Világszövetség és felelős egyházi személyiség, a panaszok Krisztus akaratának megfelelő törvényes és testületi kivizsgálását követeljék. Véleményünk szerint a jelenlegi katasztrofális egyházi helyzet egyedüli megoldása ez lehet. Tudomásunk szerint a külföldi egyházak részéről ilyen irányú lépés még nem történt. És ezt általában azzal a valószínűleg jóhiszemű érvvel magyarázzák, hogy „ha beleszólunk, azzal csak tovább rontjuk a helyzetet és még a legcsekélyebb segítséget sem tudjuk nyújtani.” A „csekély segítség” pedig így kimerül az anyagi segélyezésben – félreértés ne essék, ezt az áldozatot hálásan köszönjük –, de azt be kell látniuk külhoni testvéreinknek, hogy ezzel párhuzamosan, akarva-akaratlanul, de mégis jóváhagyják és legitimizálják az egyházi önkényt. Segélyezés nélkül valószínűleg nem halunk éhen, de a törvénytelenségek számonkéretlensége a nyilvános egyházi élet felszámolásához vezethet!
      Tehát mindaddig, amíg az evangéliumi és törvényes megoldás nem születik meg, az apostoli ige érvényes: „Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá legyenek ti köztetek” (I Kor. 11, 19). Ez a legkevesebb, amit bel- és külföldi szolgatársainknak és hitbeli testvéreinknek be kell látniuk.
      6. Ki-ki tehát igyekezzék akár próféták és az apostolok, akár a reformátorok hívségével és pártatlanságával, bátorságával és vallástételével, hitével és felelősségtudatával gondolkozni, kikapcsolva a „protokolláris” kereszténység „hamis békességű” szempontjait, s valamennyien cselekedjenek Krisztus Szentlelkének és a Szentírás üzenetének egybehangzó felhívása és köteleztetése szerint.
      A fölmerült kínzó kérdéseket mindenképpen megoldja (velünk, nélkülünk, vagy ellenünkre) a maga idejében az Anyaszentegyház Ura, de ez a bizonyosság senkit sem mentesít az „egy Test” kötelezettsége alól. A betegséget nem takargatni kell, sem hamis diagnózisokkal kezelni, hanem az egyedüli orvos segítségével meggyógyítani. Vele mindent lehet, de nélküle semmit.
      
      Kolozsvár (Cluj), 1986. április 4.
Tőkés István kényszernyugdíjazott teol. prof.
nyomtatási verzió

felvidéki ámokfutók

A szlovák parlamenti választások és az új kormány
A 2006. június 17-i előrehozott parlamenti választásokat Szlovákiában az ellenzéki Irány-Szociáldemokrácia (Smer) párt nyerte. A gazdasági reformokat végrehajtó Dzurinda-kormánykoalíció pártjai nyolcévnyi kormányzás után kisebbségbe kerültek a parlamentben. A parlamentbe került hat párt közül bármelyik kormányzati pozícióba kerülhetett volna, de Robert Fico, a győztes párt elnöke, a nacionalista-populista koalíció létrehozását választotta.

      A parlamenti választások tétje a gazdasági, szociális reformok folytatása, vagy azok módosítása, leállítása, a szociális következmények enyhítése volt. Az immár nyolcadik éve hatalmon lévő Mikulás Dzurinda miniszterelnök vezette kormányok – Vladimír Meciarnak az országot nemzetközi elszigetelődésbe s gazdasági válságba sodró politikája után – bevezették Szlovákiát a NATO-ba és az EU-ba, kiváló kapcsolatokat alakítottak ki az Egyesült Államokkal, és gazdasági reformjaik a térség legdinamikusabban fejlődő államai közé emelték Szlovákiát. A korábban nemzetiségi feszültségektől terhes belpolitikai helyzet stabilizálódott, a legszélsőségesebb politikai erők a parlamenten kívülre szorultak. A reformok azonban a társadalom széles rétegeit szociálisan súlyosan érintették, az egyes régiók, valamint a társadalom különböző csoportjai közötti gazdasági, életszínvonalbeli különbségek tovább növekedtek. A kormány némely gazdasági, személyi döntései, hatalomgyakorlási módszerei is éles bírálatot váltottak ki.
      Az önálló Szlovákia negyedik parlamenti választásán, az eddigi legalacsonyabb részvétel mellett (54,67%) hat parlamenti párt lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt és jutott mandátumhoz az arányos listás szavazás eredményeként a Szlovák Köztársaság 150 fős Nemzeti Tanácsában (Parlament). Az Irány (Smer) végzett az első helyen 29,14%-kal és 50 mandátummal. Dzurinda miniszterelnök Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója (SDKÚ-DS) a második lett 18,35%-kal és 31 mandátummal. Az eddig parlamenten kívüli szélsőséges nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 11,73%-kal 20 mandátumhoz jutott. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) 11,68%-a szintén 20 mandátumot jelent. Az eddigi valamennyi parlamenti választást megnyerő Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma (LS-HZDS) 8,79%-kal és 15 képviselővel csak az ötödik lett. A kereszténydemokraták (KDH) 8,31%-a 14 mandátumot hozott nekik. A parlamentből kiestek a kommunisták (KSS, 3,88%), a Szabad Fórum (3,47%) és a liberális ANO (1,42%). Gašparovic államfő pártja, a Demokráciáért Mozgalom (HZD) csupán 0,63%-ot kapott.
      Az eddigi ellenzéknek 85, míg az eddigi kormánypártoknak 65 képviselői helyük van. A programok, az eddigi politika és a kampány alapján a legélesebb viták, ellentétek a Smer és az SDKÚ-DS, a KDH és a LS-HZDS, valamint az MKP és az SNS között voltak. Ez a párosítás előre jelezte az együttműködés korlátait is.
      A Robert Fico vezette – magát szociáldemokratának valló – Irány-Szociáldemokrácia a reformok éles bírálatára építette kampányát. Populista jelszavaktól sem mentes programja a szociális piacgazdaság modelljét tartja követendőnek. Az addigi kormány reformjaival szemben elutasítja az egyszintű adót, a nyugdíj- és egészségbiztosítási reform javasolt változatát, elutasítja az orvosi látogatási díj és a tandíj bevezetését. Támogatja Szlovákia euro-atlanti integrációját, a nemzetközi kapcsolatokban a nemzetközi jogra és az ENSZ kulcsszerepére épülő nemzetközi rendet. A párt elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül Irak ellen végrehajtott katonai támadást, valamint a szlovák katonák részvételét az iraki misszióban. A párt képviselői az Európai Parlament szocialista frakciójában tevékenykednek, a brit Munkáspártot és a német SPD-t tekintik mintaké-püknek. Fico a külföldi politikusok közül a cseh szociáldemokrata Jirí Paroubekhez áll közel, aki a kampányban is segítette.
      Az SDKÚ-DS a Meciar elleni legnagyobb ellenzéki tömörülésből nőtt ki és alakult meg 2000 februárjában. Az előző választásokhoz képest több mint 3%-kal és 3 mandátummal erősödött. Az SDKÚ-DS képviselői – a Dzurinda kormány valamennyi pártjához (KDH, MKP) hasonlóan – az Európai Néppárt frakcióját erősítik az Európai Parlamentben. A párt jobboldali programot képviselt, ennek kulcseleme a radikális reform, célja pedig a sikeres gazdaság kialakítása. Ennek egyik eszköze volt a térségben a gazdasági fejlődés motorjának tartott egyszintű adó bevezetése. A külpolitika terén következetesen a transzatlantista vonalat képviseli, legnagyobb sikere az ország csatlakozása az EU-hoz és a NATO-hoz. Meglepetést okozott a párt előrejelzéseknél jobb szereplése. Dzurindát a kampány során jelenlétével támogatta Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, Ivo Sanader horvát miniszterelnök, Jerzy Buzek egykori lengyel kormányfő és a kijelölt cseh kormányfő, Mirek Topolánek.
      A választások kellemetlen meglepetése a négy évvel korábban a parlamentből kiesett szélsőséges nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) visszakerülése és harmadik helye. Az SNS kétszer volt tagja a Meciar vezette kormánynak, 1992–1994, valamint 1994–1998 között. Mindkét időszak Szlovákia nemzetközi elszigetelődésének, az emberi jogok megsértésének, a pártalapú privatizációnak és – elsősorban e párt politikája miatt – az országon belüli nemzetiségi feszültségek kiéleződésének az ideje volt. Az SNS magát nemzeti-konzervatív pártként határozza meg, kiemelten kezeli a nemzeti elv érvényesülését a társadalomban, a nemzetállam és a szlovák identitás védelmét. A párt tagja az erősen euroszkeptikus, nyomatékosan nemzeti programot hirdető pártokat tömörítő Unió a Nemzetek Európájáért tömörülésnek. Az Európai Parlamentben az SNS nem jutott mandátumhoz. A választási kampányban éles ellenzéki retorikával támadta a kormány reformlépéseit és a magyarok részvételét a végrehajtó hatalomban.
      Az MKP az 1998-as parlamenti választások előtt három magyar párt egyesülésével jött létre, válaszként a kisebbségek számára hátrányos meciari választójogi törvényre. 1998 óta két alkalommal volt tagja a Dzurinda-kormánynak, és kiegyensúlyozott támogatottsága jóvoltából megbízható partnerként szerepelt. Bár a kormányzati szerepvállalásnak megalázó feltételei voltak (pl. a Beneš-dekrétumok és a magyar autonómia kérdésének tabuként való kezelése), nem sikerült az északi területekéhez hasonló módon fejleszteni az ország déli részének infrastruktúráját, gazdaságát. Dél-Szlovákiában a munkanélküliség továbbra is magasabb az országos átlagnál. Az MKP kormányzati politikájának azonban voltak jelentős eredményei is. Elvitathatatlan volt a párt szerepe az ország euro-atlanti integrációjában, a demokratikus intézmények erősítésében, a gazdasági reform végrehajtásában. A kisebbségi jogok terén a magyarok számára kifejezetten hátrányos új közigazgatási felosztást ugyan nem sikerült megváltoztatni, a kisebbségi jogi keret sem egyértelmű, de a kiáltó igazságtalanságokat sikerült mérsékelni: a révkomáromi Selye Egyetem létrehozásával például jelentős szimbolikus lépés történt a magyarság iskolarendszerének fejlesztésében. A párt elsősorban a magyarok által is lakott régió érdekeit képviseli, de nemzetközi kapcsolatai, az Európai Néppárt frakciójában tevékenykedő két európai parlamenti képviselője révén az európai politikában is stabil, kiszámítható partnerként jelenik meg.
      Az „államalapító” Vladimír Meciar vezette LS-HZDS – paradox módon az eddigi választások leggyengébb eredményével – 1998 óta az első alkalommal reális eséllyel számított a kormányzati részvételre. Az önálló Szlovákia első hat évének miniszterelnökeként Meciar máig az egyik legbefolyásosabb politikus. A párt a környezetbarát szociális piacgazdaság elveit hirdette programjában, de ideológiai szempontból bizonytalan identitású (keresztény, nemzeti és polgári, valamint szociális), a gyakorlatban pedig a hatalomorientált pragmatizmus határozza meg, hogy a fentiek közül melyik elem kerül előtérbe. Európai parlamenti képviselői függetlenekként tevékenykednek, a párt nem tudott kitörni a nemzetközi elszigeteltségből.
      A KDH-nak a Dzurinda-kormányból 2006 februárjában történő kilépése előidézte a néhány hónappal előrehozott választásokat, de nem javított a párt népszerűségén. A párt mindkét Dzurinda-kormánynak tagja volt, a kereszténydemokrácia elveit hirdeti, tagjai közül többen a kommunistaellenes ellenzék munkájában is részt vettek. A párt mostani kampányának kiemelt témája volt a család és az élet védelme. Kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, az Európai Néppárt frakciójában tevékenykednek képviselőik.
      Az egyes pártok regionális támogatottsága alapján úgy tűnik, hogy Szlovákia négy eltérő régióra osztható. Az ötven választási körzetből a gazdaságilag prosperáló Pozsonyban és környékén, valamint Kassa városában a jobboldali SDKU győzött (5 körzetben), délen (11 körzetben) az MKP, a dunaszerdahelyi (86,1%), a párkányi (85,24%) és a komáromi választókörzetben (76,16%) abszolút többséggel. A fennmaradó 34 választási körzetben az Irány-Szociáldemokrácia győzedelmeskedett. Az ország választási térképe alapján kirajzolódott, hogy északi és keleti irányba haladva egyre növekszik Fico pártjának népszerűsége. Fico retorikájában sikeresen vette át és modernizálta Meciar kilencvenes évekbeli baloldali nemzeti-szociális populizmusát.
      Ivan Gašparovic köztársasági elnök 2006. június 20-án megbízta Robert Ficót a kormányalakítási tárgyalások vezetésével. A parlamenti mandátumok száma és aránya többféle kormány megalakítását tette volna lehetővé. A választóvonal az európai irányultságú, reformokat folytató, gazdasági racionalitást követő, illetve a jobb- és baloldali populizmust elegyítő, „össznemzeti” irányultságú kormány lehetősége között volt. Mivel Fico – a saját baloldali popu-lizmusa mellé – bevonta a kormányzásba a civilizált világban elfogadhatatlan Meciart és a még elfogadhatatlanabb, szélsőségesen magyarellenes, nacionalista-populista Slotát, létrehozta azt a koalíciót, amely Szlovákiát „kivezetheti” a sikeres új uniós tagállamok sorából, megsemmisítve eredményeit, jelentős belső társadalmi feszültséget, sőt törést előidézve.
      A gazdasági szereplők közül többen jelezték aggályaikat. A Standards & Poor’s burkoltan Szlovákia leminősítését helyezte kilátásba, ha az új kormány elállna az eddigi reformoktól, illetve elhalasztaná az ország 2009-re tervezett csatlakozását az euróövezethez. Fico már megerősítette az euró bevezetésének időpontját, azonban ha ez kedvezőtlen lenne az ország számára, fontolóra vennék elhalasztását. A szlovák korona árfolyama a HZDS-szel és SNS-vel folyó koalíciós tárgyalások megkezdésének hírére esni kezdett.
      A választási eredményekből arra következtethetünk, hogy a szlovákiai választók többségükben elutasították a gazdasági reformok eddigi ütemét, súlyosnak érezték társadalmi következményeiket és kifogásolták a politikagyakorlás stílusát. Az egyre csökkenő részvételi arány utal a közélet iránti csökkenő érdeklődésre. Fico győzelme, Meciar viszonylagos sikere és az SNS parlamenti mandátumai azt mutatják, hogy a nacionalizmus és a populizmus ismét erőre kapott az immár EU-tag Szlovákiában. Az új szlovák kormány ezeket a nézeteket nyilvánvalóan képviselni fogja.
(Budapest Analyses)
nyomtatási verzió

Slota újabb magyarellenes kijelentései
Robert Fico szlovák miniszterelnök a jelek szerint semmit sem kíván tenni az ellen, hogy koalíciós partnere, a magyarellenességéről elhíresült Ján Slota az egyik kormánypárt vezetőjeként is folytatja magyarellenes kirohanásait.

      Aki ürügyet keres, az talál – mondta Robert Fico szlovák kormányfő szóvivője arról, hogy Slota egy cseh lapnak nyilatkozva ismét a magyarokat szidalmazta, mondván, hogy nem a magyarok, hanem a Magyar Koalíció Pártja (MKP) azon képviselői ellen beszél, akik kisebbségként elnyomják a szlovák többségi nemzetet, akik Szlovákiát nem a saját hazájuknak, hanem a történelmi Magyarország részének tekintik. Jóllehet sem Kossuth Lajos, sem II. Rákóczi Ferenc, sem Attila hun vezér nem volt, nem lehetett tagja az MKP-nak, Slota e történelmi személyiségeket mégis a szlovákok gyilkosainak nevezte és kifogásolta, hogy szobraik állnak Szlovákiában.
      A cseh lap szombati számában megjelent Slota-interjúra Robert Fico keddig nem reagált. Szóvivője, Silvia Glendová az Új Szó megkeresésére azt mondta, hogy Slota kijelentéseit nem kell kommentálni. „Aki ürügyet keres az új szlovák kormány bírálatára, megtalálja, még ha nincs is. A miniszterelnök többször hangsúlyozta, a kabinet tevékenységéért vállalja a felelősséget. Ha valamelyik tárcavezető a Szlovákia által vállalt értékekkel és kötelezettségekkel ellentétben cselekedne, a miniszterelnök lépni fog” – idézte a szlovák kormányszóvivő szavait a lap kedden.
      Elemzők szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a kormánya tagjainak megnyilvánulásaiért felelősséget vállalni kész Fico nem kíván felelősséget vállalni a koalíciós tanács tagjainak lépéseiért. A koalíciós tanácsot a három kormánypárt elnöke – maga Robert Fico, valamint a két a partnerpárt elnöke, Vladimír Meciar és Ján Slota – alkotja, akik nem tagjai ugyan a kormánynak, de a háromtagú testületben Ficóval egyenrangú partnerekként vannak jelen.
      Ez azt jelzi, hogy Slota vagy Meciar a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökeként és a koalíciós tanács tagjaként azt mond és tesz majd, amit jónak lát, a kormány élén álló Robert Ficót pedig mindez még csak sajnálkozásra sem kötelezi – vetik fel elemzők, noha a koalícióról kedden olyan sajtóvélemény is megjelent, miszerint Fico az egykor „vaskézzel kormányzó” Meciart próbálja utánozni és „járomba kényszerítette Meciar és Slota fejét”.
      A Slota-interjúra reagálva Csáky Pál, az MKP alelnöke, az előző szlovák kormány miniszterelnök-helyettese a liberális SME című lapnak azt mondta, hogy mindaddig, amíg az új szlovák kormány hivatalban marad, Ján Slota lesz a leggyakrabban idézett szlovák politikus, a világsajtó és a külföldi partnerek szemében ő testesíti majd meg a szlovákiai politikai kultúra mércéjét. „Ez mindaddig így lesz, amíg Szlovákiában fél liter kiiható borovicska akad” – utalt Csáky a gyakran erős alkoholos befolyásoltság jeleit mutató Ján Slota megnyilvánulásainak hátterére, írja az MTI.
nyomtatási verzió

finomvegyes

Meggyes-diós torta

      Hozzávalók: A tésztához: 25 dkg lágy margarin, 25 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 8 tojás, 8 evőkanál liszt, 1 tasak sütőpor. A krémhez: 5 dkg étkezési keményítő, fél liter tej, 25 dkg cukor, 20 dkg margarin, 10 dkg darált dió, 2 evőkanál diólikőr, 1 üveg magozott meggy. A szóráshoz: 10 dkg pirított dióforgács.
      Elkészítés: Kivajazunk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A sütőt előmelegítjük. A meggyet lecsepegtetjük. A margarint habosra keverjük a cukorral, a vaníliával, a tojásokkal, a liszttel és a sütőporral. A kézi robotgép legmagasabb fokozatán 2 percig keverjük. A masszát a formába simítjuk, és a sütőben kb. 35 percig sütjük. Rácsra borítva kihűtjük és két lapra vágjuk. A krémhez az étkezési keményítőt elkeverjük 5-8 evőkanál hideg tejjel. A maradék tejet a cukorral felforraljuk, belekeverjük a keményítős tejet és pár percig forraljuk. A krémet tálba öntjük és kihűtjük. A krémhez adjuk a margarint, a diót, a diólikőrt, és mindezt kézi robotgéppel habosra kikeverjük. A krém egyharmadát az alsó lapra simítjuk, rászórjuk a kicsepegtetett meggyet. Ráborítjuk a felső lapot, és a tortát körös-körül bevonjuk a krémmel. Megszórjuk a dióforgáccsal. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a krém egy kicsit megdermedjen, majd másnap tálaljuk.
nyomtatási verzió

Felpofozta lovát

      Belefejelt a lovába egy zsoké a nagy-britanniai Stratfordban, miután az ledobta őt a verseny előtt.
      A Guardian jelentése szerint a helyszínen lévőknek úgy tűnt, hogy a bukósisakos Paul O’Neil, miután talpra állt, City Affair orrába fejelt. A zsokét emiatt valószínűleg megbüntetik. A páros végül elindult az akadályversenyen és a negyedik helyen ért célba.
nyomtatási verzió

Viccek

      Sebész a műtét közben:
      – Szikét, szeszt, vattát, szeszt, szeszt, szeszt, kísérőt!
      
*

      – Érdeklik önt a nők? – kérdezi az orvos a beteget.
      – Nem különösképpen! – von vállat a páciens.
      – Hát az ital?
      – Cseppet sem.
      – És a dohányzással hogy áll?
      – Nem dohányzom.
      – Az ördögbe is! Semmi hibája sincs?
      – De van egy kis hibám.
      – Micsoda?
      – Hazudok.
      
*

      A baleseti ügyeleten az orvos egy fiatalember zúzódásait vizsgálja, és közben megkérdi, mi történt.
      – Lambadáztam a barátnőmmel – magyarázza a sérült –, amikor belépett a lány apja, és se szó, se beszéd püfölni kezdett a botjával.
      – De miért? – kérdezi a sebész. – Megbolondult?
      – Nem! Süket.
      
*

      – Mondja, Kovács bácsi, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni? – kérdi az orvos a betegét.
      – Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
      – Tényleg? Háromig?
      – Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
      
*

      Két pszichiáternek ugyanabban az épületben van a magánrendelője. Mindennap ugyanakkor érkeznek, és egyszerre szállnak be a liftbe. A liftkezelő megdöbbenve látja, hogy kiszállás előtt az egyik pszichiáter rendszeresen leköpi a kollégáját, aki ezt egyetlen szó nélkül veszi tudomásul. Végül is a liftes már nem tudja mire vélni a naponta ismétlődő jelenetet, és megkérdi a sértett felet:
      – Ne haragudjon, de miért nem csinál már valamit, doktor úr? Szörnyű nézni, amit a kollégája művel!
      – Miért avatkoznék bele? – vonja meg a vállát a pszichiáter. – Ez az ő problémája.
      
*

      Egy kölni sebész hétéves kislánya nyit ajtót édesapja kollégájának.
      – A papa a kórházban van. Éppen egy appendectomiát csinál.
      – És tudod, hogy az mit jelent?
      – Hogyne, 1500 eurót!
nyomtatási verzió

A gyerekek éjszakai vizeléséről

      Számtalan szülő napjait, éjszakáit keseríti meg gyermekük éjszakai ágybavizelése. Az ágybavizelést az ókorban is ismerték. A középkorban a szülők Alexandriai Szent Katalinhoz, a betegek, kórházak védőszentjéhez imádkoztak azért, hogy gyermekük éjszaka szárazon maradjon, nem beszélve az embertelen „kezelések” sorozatáról, amelyeket a szegény kicsinyekkel elvégeztettek. Csak egy példa: vörösborba nyúlherét áztattak, és annak levét itatták a gyerekkel, vagy éjjel a hátukra kötözték, hogy a vizelethólyag ne legyen nyomás alatt stb. E betegség még századunk elején is szégyellni való dolog volt. Tény az, hogy az óvodás gyerekek (5-6 évesek) körében minden hatodiknál előfordulhat az éjszakai ágybavizelés. A szülők például abból gyanakodhatnak, hogy szervi eredetű a vizeletürítési zavar, ha a baba pelenkája állandóan nedves, és akkor is alapos kivizsgálás szükséges, ha a gyermekük ötéves koráig éjjelente még bepisil. Sokan nem tudják, hogy ha 5-6 éves kor után is fennáll e tünet, nem szabad várni míg a gyermek „kinövi”, orvoshoz kell fordulni.
      A szülők nagy része lelki eredetűnek tekinti e problémát, holott ez csak az esetek kisebb hányadában igaz. A kutatások szerint az ágybevizelés nagy hányada családon belül örökölhető. A szülőknek nincs okuk szégyenkezésre, a betegség nem lelki eredetű, nem az esetleges családi konfliktusok következménye, hanem az egyik gén elváltozása okozza. Ha mindkét szülőnél – gyermekkorukban – megvolt e tünet, akkor kb. 75%-ban gyermekük is örökli. Akár előfordult másnál is a családban, akár a gyermeknél jelentkezett először a probléma, mindenképpen érdemes szakorvosnál kivizsgáltatni.
      Eltérés van a lányok és a fiúk között is. A lányokat még ötéves koruk előtt ajánlatos megnézetni, a fiúknál ráér 6 éves koruk után is. Mivel az ágybavizelésnek az újabb kutatások szerint több oka is lehet, nyilvánvaló, hogy a kezelési mód is más és más. A 80-as években a vizelet-kiválasztás zavarát fedezték fel a betegség hátterében, ilyenkor a vizelet mennyiségét szabályozó fehérje a szükségesnél kisebb mennyiségben termelődik éjszaka, vagyis több vizeletet választ ki a szervezet, mint amennyit a hólyag tárolni képes.
      Az is előfordulhat, hogy veleszületetten vagy szerzett betegség következtében kicsi a húgyhólyag befogadóképessége, és ezért a normálisnál nagyobb mennyiségű vizeletet nem képes tárolni. Minden esetben hagyjuk abba a „házi kezeléseket”, és szakemberrel vizsgáltassuk meg a kicsi betegeket. Ha ugyanez a tünet fiatalkorúaknál, felnőtteknél lép föl, nagy az eshetősége, hogy inkontinenciáról, azaz önkéntelen vizeletvesztésről van szó, ami egészen más betegség. A gyermekek éjszakai vizeletvesztése mindenképpen szakorvosi kivizsgálást igényel.
Minier Csaba
nyomtatási verzió

Egyöntetűen sikernek tartják a Félszigetet
Románia legnagyobb fesztiválja a marosvásárhelyi
Szervezők és résztvevők sikeresnek ítélik az idei marosvásárhelyi Félsziget Fesztivált. A három évvel ezelőtt a Tusványosi tábor ellentáboraként induló fesztivál mára szórakoztató programjai miatt vonzza a hazai és külföldi fiatalokat: az RMDSZ politikusainak részvétele lassan háttérbe szorult, a szervezők a szórakoztatóipar teljes tárházát latba vetve, az év legnagyobb buliját varázsolták Marosvásárhelyre. A vasárnap délben tartott sajtótájékoztatón Gerendai Károly, a Félsziget Fesztivál többségi tulajdonosa, a Sziget Kulturális Szervezőirodának az ügyvezető igazgatója, Szepessy Szabolcs, a Félsziget Fesztivál igazgatója és Bodor László, a MIÉRT Félszigetért felelős programmenedzsere válaszoltak az újságírók kérdéseire.

      Szepessy Szabolcs szerint a fesztivál ideje alatt nem voltak nagyobb problémák, a jó idő is kitartott (a tartós napsütés okozta kisebb gondokat, panaszokat pedig jól kezelték a felelős személyek). A tavalyi rendezvényhez képest idén több újdonsággal is jelentkeztek a szervezők. Az új helyszín, az Arigato Aréna sikeresnek bizonyult, a hajnalig tartó bulik ezt igazolják. A helyszínnek van létjogosultsága, tehát jövőre is megőrzik és bővítik. A másik két színpad egyformán sikeres volt, és arányosan oszlottak meg az érdeklődők a kettő között. Ez azt jelenti, hogy a Fesztivál olyan szintre emelkedett, hogy a párhuzamosan futó programok is meg tudnak élni. Szepessy Szabolcs kiemelte a nem-zenei programok közül a mozit, amely egyrészt a különböző filmfesztiválok szemléjét nyújtotta, másrészt közönségfilmeket vetített, mégpedig végig teltházzal. A fesztivál interaktív jellegét a Képvadászat biztosította. A beérkezett fotók bizonyítják, hogy érdemes a következő évben ezt is továbbfejleszteni. A táncprogramok sikeresek voltak, de el kell gondolkodni azon, hogy más időpontban és más helyszínen alkalmasabb lenne a megszervezése. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Félsziget Fesztivál Románia legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye – összegzett Szepessy.
      A fesztivál sportvetélkedőiről Bodor László számolt be. Ő azt mondta, hogy a fesztivál növekvő népszerűségét a sportregisztrációk iránti érdeklődés növekedéséből is le lehet mérni, amit jól mutat az, hogy idén több lány jelentkezett, mint tavaly, illetve a teljes jelentkezőszám: 1800. A MIÉRT-sátor fejlesztő, szórakoztató játékai újdonságot jelentettek tavalyhoz képest. Megemlítette a Civil Falu növekedését és a résztvevő szervezetek erőteljesebb jelenlétét.
      Gerendai Károly a költségvetésre vonatkozó adatokat ismertette. Elmondta, hogy idén tovább növelték a fesztivál költségvetésének kiadás oldalát. Amennyiben vasárnap, a fesztivál zárónapján több mint 10 000 fős részvételt regisztrálnak, a fesztivál nyereséges lesz. Hozzátette azonban, hogy ez a nyereség csak az idei alkalomra vonatkozik, hiszen az elmúlt évek alatt 100 000 eurós össz-veszteség képződött. A Sziget Szervezőiroda úgy számol, hogy a fesztivál a hatodik évadig visszatermeli a korábbi veszteségeket, és attól fogva válik nyereséget termelő fesztivállá. Összefoglalásként Gerendai Károly úgy vélekedett, hogy a tendenciák jók, és ebben nagy szerepe van a sajtó által közvetített pozitív fesztiválképnek.
      Gerendai Károly érintett egy számára kulcsfontosságú momentumot is: nagy kérdés volt kezdetben az, hogy a fesztivál át tud-e törni a nemzetiségi formátumon, el lehet-e érni, hogy román fiatalok is jöjjenek a fesztiválra. Úgy látja, a fesztivál jó úton van a nemzetközi és a romániai jelleg erősítésében. A magyarországi látogatók száma megduplázódott. A bérleteladások tekintetében a román anyanyelvűek aránya a tavalyihoz képest 10%-kal növekedett (az összes látogatószám 25%-a). Napijegyeket bizonyos napokon a román nemzetiségűek 50%-ban vásároltak, természetesen a fellépő együttesektől függően.
      A támogatásról Gerendai Károly elmondta, hogy a költségvetés Ľ-ét képezik az üzleti szponzor-szerződések, kb. Ľ-ét a hivatalos állami támogatások. A fennmaradó 50%-ot a jegyeladásból, illetve a vendéglátásból fedezik (40%-10% arányban). Szepessy Szabolcs hozzátette, hogy több partnere is van a fesztiválnak, akiknek a támogatásai nem jelennek meg sem a kiadási, sem a bevételi oldalon, leginkább kedvezmények formájában mutatkoznak meg.
      A félreértések elkerülése végett a szervezők kitértek a Félsziget Fesztivál helyszínének kérdésére. Emlékeztettek, hogy a Félsziget Fesztivál Marosvásárhelyre lett kitalálva, és ide tartozik. A Sziget Szervezőiroda más rendezvényekre, más helyszínekre vonatkozó tervei nem érintik a Félsziget Fesztivált, amelyet nagyon színvonalas és hamarosan nyereséget is termelő vállalkozásnak, befektetésnek látnak.
nyomtatási verzió

sport

Újból a szerbek
Ezüstérem az ifi EB-n Nagyváradon
A Nagyváradon rendezett ifjúsági vízilabda Európa-bajnokságon a Keszthelyi Tibor által irányított magyar válogatott ezüstérmet nyert, miután a döntőben 12-11-re vereséget szenvedett a szerb csapattól.

      Ha vízilabda és döntő, akkor szerb–magyar. Ha szerb–magyar, akkor szerb győzelem. Legalábbis ami az utóbbi másfél évet illeti. Az athéni olimpia óta magyar csapat a döntőben nem tudta legyőzni a szerb válogatottat, ez pedig nemcsak a felnőtt, hanem az ifi válogatottra is érvényes. A magyarok a nagyváradi tornán két alkalommal is találkoztak a szomszéd ország csapatával, és mindkétszer hasonló arányban maradtak alul: 11-12.
      A mérkőzés után Kemény Ferenc, a magyar szövetség utánpótlás-igazgatója azt mondta, hogy a magyar válogatott felülmúlta önmagát, meccsről meccsre jobban játszott, és drámai csatában maradt alul a végén. A szervezésről közölte: figyelmes és körültekintő, minden igényt kielégítő volt, a küldöttségnek pedig nagyon jól esett, hogy a városligeti csarnokban a szurkolók csodálatos légkört teremtettek.
      A bronzmérkőzésen a spanyolok 9-7 arányban múlták felül a horvátokat, míg a románok az utolsó helyosztó mérkőzésen 8-6 arányban kaptak ki az olaszoktól, és a 10. helyen zárták a kontinensviadalt.
SB
nyomtatási verzió

Megkezdődött a román bajnokság

      Nemcsak a pályán alakult ki az I. Liga névre keresztelt román élvonal 2006–2007-es idényének mezőnye, a 18 csapatosra duzzasztott első osztály összetétele még módosulhat. A szövetség licencbizottsága ugyanis visszavonta a Sportul Studenţesc rajtengedélyét, mivel az előző évben negyedik bukaresti csapat nem kezdte meg köztartozásainak törlesztését. Helyére a legjobb kiesőnek számító Pandurii került. A kizárás hallatán több élcsapat is kivetette hálóját a Sportul játékosaira, a legkeresettebb a válogatottban is bizonyító Ionuţ Mazilu.
      Érdekes még az UTA helyzete: a gárda az előző idényben kiesett a B osztályból. Az aradiak azonban helyet cseréltek az erdélyi csoport győztesével, a Nagyszalontai Libertyvel, s alig egy hónap alatt sikerült egy csapatra való játékost is szerezniük. Marius Lăcătuş személyében népszerű edző irányítja majd a csapatot, amelynek azonban így is nehéz dolga lesz a kiesés elleni harcban, mivel a szezon végén négy csapatnak kell majd búcsúznia.
      Az UTA-hoz hasonló mértékű bevásárlást végzett a Dinamo is, ahol az új edző, Mircea Rednic alaposan felforgatta a keretet, hogy a tavaly várakozáson alul szereplő gárda ismét harcba szállhasson a bajnoki címért. A Steaua és a Rapid viszont inkább csak hiányposztjait erősítette meg, bár utóbbi még tervezi távozó csatárainak (V. Moldovan visszavonult, D. Niculae az Auxerre-hez, Pancu pedig a Bursasporhoz igazolt) pótlását.
      A vidéki csapatok közül ismét a Temesvári Poli és a Kolozsvári CFR lehet a fővárosiak kihívója. Temesváron a Hagi-kísérlet kudarca után egy rutinos tréner, Sorin Cirtu próbálja meg eredményekre váltani a sokmillió eurós befektetéséket, Kolozsváron pedig portugál légió alakult Dorinel Munteanu körül. Nagy tervek és szavak vannak az újonc Craiovánál is, azonban az ausztrálokkal megerősített oltyán csapat a felkészülési meccseken még másodosztályú ellenfeleivel sem bírt.
      
      A legfontosabb igazolások
      
      STEAUA: Shaban (Maccabi Haifa), G. Coman (Temesvár), Panait, V. Badea (FC Vaslui)
      RAPID: Săpunaru, Griffiths (FC Naţional), Zicu (Inter – kölcsönbe)
      DINAMO: Moss, Blay, Zé Kalanga (Petro Atletico), I. Ganea (Wolverhampton), Sztanics (Temesvár), Paşcovici (Farul), Pădureţu, Păcurar (Gloria – kölcsönből vissza), Tameş (FC National – kölcsönből vissza), Bălţoi (Galac – kölcsönből vissza), D. Codreanu (Kolozsvári U)
      FC NAŢIONAL: Fl. Dumitru, Cl. Drăgan (Jiul), Lincar (Panathinaikosz), Cursaru (egyesület nélküli), L. Rusu (Sportul)
      KOLOZSVÁRI CFR: Cadu, Oliveira, Semedo és Manuel José (mind a négyen portugálok), Mojica (bolíviai), Chihaia (FC Naţional)
      TEMESVÁRI POLI: A. Cristea (Steaua), Grigorie, Alexa (Dinamo), Mehmedovics, M. Oprea (FC Naţional – kölcsönből vissza)
      FARUL: Disney (Pandurii)
      FC ARGEŞ: Gluscsevics (Temesvár – kölcsönbe), Janopulosz (görög), D. Rednic (Vaslui), Cruceru (Sportul)
      IAŞI-I POLI: Sfîrlea (Vaslui)
      GALACI OŢELUL: Fl. Lazăr (Bihar FC), G. Jula (Kolozsvári U)
      BESZTERCEI GLORIA: Mărginean, Roszel (Kolozsvári CFR – kölcsönbe)
      PETROZSÉNYI JIUL: Găldean (Temesvár), Scarlatache (Pandurii)
      URZICENI: Rohat, Murgan, Costescu (Argeş), C. Grigore (Temesvár), Fl. Ganea (Bákó)
      CEAHLĂUL: Văsîie (Kolozsvári CFR), Apostol (Bákó), Zeciu (Galac), Arman Karamjan (Brassói FC)
      UTA: D. Tudor (FC Fehérvár), Szász (Nagyszalontai Liberty), Mara (egyesület nélküli), Drida (Jiul), D. Chiriţă, I. Bălan (Dinamo), Osei, Ad. Ilie (Temesvár), I. Ştefan (Pandurii), Apostu (Farul), Coţan, Costişor (FC Sopron), C. Codreanu (Bákó), Vasilache (Rapid), Tudose, Liţu (Steaua)
Boros Miklós
nyomtatási verzió

Hittel, kultúrával, sporttal a Kárpát-medencei ifjúságért

      A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diáklabdarúgó Bajnokság elérte az első mesebeli számot. Immár harmadik alkalommal szervezték meg a Diákbajnokságot – nyilatkozta lapunknak örömmel és büszkeséggel Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke. Az egykori FTC és a belga FC Bruges hajdani válogatott labdarúgója kifejtette: A sportolás mellett kulturális vetélkedőket is szerveznek az elődöntőkön kívül, s egy-egy mérkőzést ökumenikus istentisztelet előz meg, mert hittel, kultúrával, sporttal kívánják fejleszteni a fiatalok egészséges testi-lelki fejlődését. Bárhol megfordulnak, a selejtezők, az elődöntők vagy akár a döntő nem kezdődhet ökumenikus istentisztelet nélkül, mert a szervezők arra törekszenek, hogy a vallási különbözőségek helyett az együvé tartozás domináljon a fiatalok szívében-lelkében.
      Diplomáciai sikerként könyvelik el, hogy néhány hónappal ezelőtt a szerb pópa Csókán például megáldotta a délvidéki döntő résztvevőit. De katolikus, református, unitárius papok, lelkészek, püspökök is e nemes kezdeményezés mellé álltak. Kű Lajos azt mondta: Hittel, kultúrával, sporttal versenyeznek a fiatalok. A futball mellett asztalitenisz, kézilabda, sakk-vetélkedőkön is összemérhetik erejüket a játékosok. Az előtte szervezett történelmi vetélkedőkön pedig II. Rákóczi Ferenc életéről, a 300 éves Rákóczi-szabadságharcról mérték össze szellemi erejüket a diákok 2003-ban. Ez után Bocskai-, Balassi-vetélkedőket szerveztek, majd 2005-ben Vörösmarty és József Attila művészete került terítékre, idén, 2006-ban pedig a nándorfehérvári győzelem 500. évfordulójára emlékeznek. Tudják meg a fiatalok, miért szól a déli harangszó – mondta Kű Lajos, és hogy az 1956-os, legcsodálatosabb szabadságharcunk 50. évfordulójáról is megemlékeznek. Továbbá Bartók Béla születésének 125. évfordulójára is vonatkozik néhány kérdés, illetve II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai hazaszállításának 100. évfordulójára is rákérdeznek majd a vetélkedőkön.
      Három évvel ezelőtt 250 csapat mérte össze erejét, általános iskolások és középiskolások egyaránt. Idén mintegy 300 csapat kezdte meg a versenyt a selejtezőkön, majd az elődöntőkön. Asztaliteniszben junior-világbajnoknak is gratulálhattak Gergely Gábor személyében.
      Kű Lajos elmondta még: Regionális döntőket tartottak Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken. A délvidéki, horgosi döntőre levitte Gergely Gábor asztalitenisz-világbajnokot, hogy nézze meg a versenyzőket. Fantasztikusan játszottak, s kiderült, az egyik ottani játékos, Pápai Éva szintén most volt junior-világbajnok Buenos Airesban. Sakkban is nagy tehetségeik vannak. A versenyek tovább bővülnek az atlétikával és a kosárlabdajátékokkal.
      A selejtezők mindig a helyszínen, vagyis Erdélyben, Felvidéken és Délvidéken zajlanak, majd a legjobb húsz csapat érkezik Magyarországra. Idén az elődöntő helyszínek között szerepelt: Csongrád, Szarvas, Budapest, Balatonvilágos és Lepsény. Két-két korosztály mérkőzött egymással, s a két győztes csapat érkezett Budapestre, a Fradi pályára 2006. június 25-én, ahol Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke adta át az érmeket a győztes csapatnak. Az ünnepi eseményen részt vett Balczó András olimpikon, valamint Grosics Gyula, az Aranycsapat egykori legendáshírű kapusa.
      Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, az eseménysorozat megálmodója kijelentette: az eseménysorozatban szerepelt a sportolás mellett nemzeti hagyományaink és kultúránk ápolása, a nemzeti öntudat érzésének erősítése. A diákbajnokság mellé állt számos kiváló sportember, vállalkozó és politikus, így a felvidéki, erdélyi és délvidéki diákok megtapasztalhatták a játék nemes örömét.
Frigyesi Ágnes
nyomtatási verzió

© Erdélyi Napló - 2006